Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 46 (901. - 910. üzenet)Oldal váltása:
900. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-03-10 06:21:57
Üzenet elküldve: 2026-03-10 06:21:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
- Tízaranyas lyukas hordók *visszhangozza, de a képéről immár elillan minden kedélyesség.* - A magadfajta végzi úgy, picinyem.
*Körbepillant a Rumos emeletének cseppet sem impozáns látképén, ami, valószínűsíti, hogy valahol az emlegetett Hét Varjú nevű intézmény (kupleráj?) színvonalán lehet. Kicsivel arrébb, az ajtóval való néminemű hadakozás után a folyosóra bucskázik egy fickó. Tántorgó léptei a sarokig viszik, ahol nemes egyszerűséggel nekiáll vizelni.*
- Aludj egy utolsót a szerencséddel, bogárka. Ha újból találkozunk, elrendezzük azt a húsz aranyas kölcsönt, amivel tartozol. *Ráhúz a kancsóra, ami savanyúbbnak érződik, mint amire emlékezett.* - Meg a kamatait. A mait elengedem, mert ez mégis a *elvigyorodik* - szerencsenapod *mondja, aztán tesz egy íves mozdulatot Rókalyuk névnek tökéletesen megfelelő nívón körbemutatva. Arrébb lép a komótosan csordogáló kis húgypatak útjából és biccent a vörösnek.*
- Menj csak, kikötői naccsád! Élvezd az ágyi poloskát, meg az egérszaros szalmazsákot. Én a magam szerencséjét jóféle italba, zaftos sültekbe, forró fürdőbe és illatos ágyneműbe forgatom. *A kancsó vizezett lőrét odanyomja a szomszédos ajtó felé támolygó fickó kezébe.* - Tessék, koma. Dalolj hajnalig.
*Nem érzi magát megfosztva semmitől. Talán még jobb kedvvel is indul, hogy belecsapjon az est remélhetőleg élvezetesebb részébe. A Rumost meg a célközönségét pedig hátrahagyja, hogy a jólét kiskirályságába burkolózzon, amíg bírja az erszénye.*
- Tízaranyas lyukas hordók *visszhangozza, de a képéről immár elillan minden kedélyesség.* - A magadfajta végzi úgy, picinyem.
*Körbepillant a Rumos emeletének cseppet sem impozáns látképén, ami, valószínűsíti, hogy valahol az emlegetett Hét Varjú nevű intézmény (kupleráj?) színvonalán lehet. Kicsivel arrébb, az ajtóval való néminemű hadakozás után a folyosóra bucskázik egy fickó. Tántorgó léptei a sarokig viszik, ahol nemes egyszerűséggel nekiáll vizelni.*
- Aludj egy utolsót a szerencséddel, bogárka. Ha újból találkozunk, elrendezzük azt a húsz aranyas kölcsönt, amivel tartozol. *Ráhúz a kancsóra, ami savanyúbbnak érződik, mint amire emlékezett.* - Meg a kamatait. A mait elengedem, mert ez mégis a *elvigyorodik* - szerencsenapod *mondja, aztán tesz egy íves mozdulatot Rókalyuk névnek tökéletesen megfelelő nívón körbemutatva. Arrébb lép a komótosan csordogáló kis húgypatak útjából és biccent a vörösnek.*
- Menj csak, kikötői naccsád! Élvezd az ágyi poloskát, meg az egérszaros szalmazsákot. Én a magam szerencséjét jóféle italba, zaftos sültekbe, forró fürdőbe és illatos ágyneműbe forgatom. *A kancsó vizezett lőrét odanyomja a szomszédos ajtó felé támolygó fickó kezébe.* - Tessék, koma. Dalolj hajnalig.
*Nem érzi magát megfosztva semmitől. Talán még jobb kedvvel is indul, hogy belecsapjon az est remélhetőleg élvezetesebb részébe. A Rumost meg a célközönségét pedig hátrahagyja, hogy a jólét kiskirályságába burkolózzon, amíg bírja az erszénye.*
899. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-03-07 20:25:03
Üzenet elküldve: 2026-03-07 20:25:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
-Szájalás... *Barna tekintete végigfut Dorason. Tenyerét gyengéden a férfi válla alá helyezi. Talán furcsa lehet, de ezzel az egyetlen célja az, hogy amazt valamelyest kordában tartsa, mielőtt meggondolatlanságot tesz.*
-Ti, szárazföldi férfiak a legkevésbé sem vagytok különbek. *Jegyzi meg, miközben megkeresi a zsoldos tekintetét. Kissé oldalra dönti a fejét, mint aki elmereng az ajánlaton. Talán így is van.*
-A szerencsémet magam forgatom. Talán máskor téged is megtalál. *A férfit eddig sem futotta el a méreg, raádásul kötve hiszi, hogy ő lesz az első fehérnép, aki ajtót mutat az ajánlatának. Tisztában volt vele, hogy a marcona alak az első pillantástól fogva nem látott benne mást, mint egy könnyed pásztorórát. A legkevésbé sem sérti az ajánlat, hisz maga is elmerengett rajta, de végső soron Doras erőssége egyben veszte is, ha a libidóját keresi. Pontosan olyan, mint azok a tengerészek, akikkel felnőtt. Akikkel nem egyszer szűrte össze már a levet. Egy sehonnét jött. Tisztelet híján pedig csekély a kéj. Pozíció, vagyon, befolyás... Ha már egy férfit enged "ágyába", az ő szűkösen mért fantáziáját e címzetes gazemberek vonzzák. Elég egy hangzatos pozíció hozzá, hogy felcsillanjon a szeme.*
-De Niall szerint a Hét Varjúban tíz aranyas, lyukas hordók várják a betoppanókat. *Nem tudja legyűrni az arcára kúszó vigyort. Ha elégszer elregéli, biztosan lesz olyan, ki megkísérli meglelni azt a bizonyos hordót. Ő pedig nem rest mindig forrást jelölni.*
-Jó éjt, szárazföldi. *Vet még egy pillantást Dorasra, majd ha az hagyja, belép az ajtón, elreteszeli azt, és elrakja magát másnapra. Ennyi arannyal zsebében rémálom nem fogja kerülgetni.*
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.07 20:25:39
-Szájalás... *Barna tekintete végigfut Dorason. Tenyerét gyengéden a férfi válla alá helyezi. Talán furcsa lehet, de ezzel az egyetlen célja az, hogy amazt valamelyest kordában tartsa, mielőtt meggondolatlanságot tesz.*
-Ti, szárazföldi férfiak a legkevésbé sem vagytok különbek. *Jegyzi meg, miközben megkeresi a zsoldos tekintetét. Kissé oldalra dönti a fejét, mint aki elmereng az ajánlaton. Talán így is van.*
-A szerencsémet magam forgatom. Talán máskor téged is megtalál. *A férfit eddig sem futotta el a méreg, raádásul kötve hiszi, hogy ő lesz az első fehérnép, aki ajtót mutat az ajánlatának. Tisztában volt vele, hogy a marcona alak az első pillantástól fogva nem látott benne mást, mint egy könnyed pásztorórát. A legkevésbé sem sérti az ajánlat, hisz maga is elmerengett rajta, de végső soron Doras erőssége egyben veszte is, ha a libidóját keresi. Pontosan olyan, mint azok a tengerészek, akikkel felnőtt. Akikkel nem egyszer szűrte össze már a levet. Egy sehonnét jött. Tisztelet híján pedig csekély a kéj. Pozíció, vagyon, befolyás... Ha már egy férfit enged "ágyába", az ő szűkösen mért fantáziáját e címzetes gazemberek vonzzák. Elég egy hangzatos pozíció hozzá, hogy felcsillanjon a szeme.*
-De Niall szerint a Hét Varjúban tíz aranyas, lyukas hordók várják a betoppanókat. *Nem tudja legyűrni az arcára kúszó vigyort. Ha elégszer elregéli, biztosan lesz olyan, ki megkísérli meglelni azt a bizonyos hordót. Ő pedig nem rest mindig forrást jelölni.*
-Jó éjt, szárazföldi. *Vet még egy pillantást Dorasra, majd ha az hagyja, belép az ajtón, elreteszeli azt, és elrakja magát másnapra. Ennyi arannyal zsebében rémálom nem fogja kerülgetni.*
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.07 20:25:39
898. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-03-04 05:51:20
Üzenet elküldve: 2026-03-04 05:51:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Annyira még eltérül, hogy a pultról elemeljen egy kancsó vizezett bort. A csapos valószínűleg azért kiegyezik az újratöltés nyűgével. Bornak mondjuk csak igen nagy jó szándékkal lehetne nevezni a lőrét, amit itt adnak, de 18 aranyat talán megér.
Kis híja van, hogy elszalassza a vöröst, de még épp elcsípi az ajtóban. Szakállas képe mosolyra húzódik, amikor meglátja a fogadtatást. Így már azért nem annyira kivagyi a kicsike.
Dorad kiveszi a szivarkát a szájából a kancsót tartó kezével, s még szélesebbre húzza mosolyát.*
- Fiatal még az este *mondja hanyagul a füst bodraiba burkolózva, melyet nem is igazán fúj ki, inkább csak kiengedi a szavakkal együtt az ajkai közül.* - Ezek a szobák meg hidegek. És ha a tenyerem simítása a kedvedre volt... *pillant végig a vörösön* - talán más is a kedvedre lenne. Vagy a kikötőiekben csak a szájalásig terjed a kurácsi?
*Dörmögőre fogott hangja félreérthetetlenül a vörös combjai közé invitálná magát.*
- Az már kiderült, hogy szerencsés kezed van. Ha beengedsz *biccent az ajtó felé* - másban is szerencsés lehetsz az este.
*Az tény, hogy a zsoldos a férfiakra jellemző magabiztossággal, vagy inkább önelégültséggel ajánlgatja, amit a férfiak ajánlgatni szoktak, de ez ugyebár vajmi kevés garanciával kecsegtet. Persze, ki tudja? A fehérnépeket épp arra formálta a természet, hogy ezen esélyek megítélésében épp elég szemfülesek legyenek. Azért annyi szépséghibája van ennek az ítélethozatalnak, hogy azt is bele kell kalkulálni, hogy az ajánlat igazából csak egy szalonképesen kiterített igény. De az ilyesmit az ilyen környéken nem valószínű, hogy igazán be kéne mutatni bárkinek is.*
*Annyira még eltérül, hogy a pultról elemeljen egy kancsó vizezett bort. A csapos valószínűleg azért kiegyezik az újratöltés nyűgével. Bornak mondjuk csak igen nagy jó szándékkal lehetne nevezni a lőrét, amit itt adnak, de 18 aranyat talán megér.
Kis híja van, hogy elszalassza a vöröst, de még épp elcsípi az ajtóban. Szakállas képe mosolyra húzódik, amikor meglátja a fogadtatást. Így már azért nem annyira kivagyi a kicsike.
Dorad kiveszi a szivarkát a szájából a kancsót tartó kezével, s még szélesebbre húzza mosolyát.*
- Fiatal még az este *mondja hanyagul a füst bodraiba burkolózva, melyet nem is igazán fúj ki, inkább csak kiengedi a szavakkal együtt az ajkai közül.* - Ezek a szobák meg hidegek. És ha a tenyerem simítása a kedvedre volt... *pillant végig a vörösön* - talán más is a kedvedre lenne. Vagy a kikötőiekben csak a szájalásig terjed a kurácsi?
*Dörmögőre fogott hangja félreérthetetlenül a vörös combjai közé invitálná magát.*
- Az már kiderült, hogy szerencsés kezed van. Ha beengedsz *biccent az ajtó felé* - másban is szerencsés lehetsz az este.
*Az tény, hogy a zsoldos a férfiakra jellemző magabiztossággal, vagy inkább önelégültséggel ajánlgatja, amit a férfiak ajánlgatni szoktak, de ez ugyebár vajmi kevés garanciával kecsegtet. Persze, ki tudja? A fehérnépeket épp arra formálta a természet, hogy ezen esélyek megítélésében épp elég szemfülesek legyenek. Azért annyi szépséghibája van ennek az ítélethozatalnak, hogy azt is bele kell kalkulálni, hogy az ajánlat igazából csak egy szalonképesen kiterített igény. De az ilyesmit az ilyen környéken nem valószínű, hogy igazán be kéne mutatni bárkinek is.*
897. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-03-02 23:19:59
Üzenet elküldve: 2026-03-02 23:19:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Elégedetten tapogatja meg a fűzője alá szorított erszénykét. Az elkövetkező néhány napban a lovak közé csaphat, már ami az önpusztítást illeti. Talán épp a tengerész által említett helyet célozza majd meg. Roppant kíváncsi, vajon ki és mi viszi hátán azt a Hét Varjút. Már azt is kitervelte, miket fog ott állítani a jó Niallról, csak úgy önnön szórakoztatása végett.
Ujjai között megpörgeti a kulcsot, majd a zárba illeszti. Ahogy azonban kitárja, konstatálhatja, hogy odabenn már horpaszt két jómadár. Egyikük mellett tisztességes méretű hányadék díszeleg. Vélhetően a kulcsuk ugyanazt nyitotta, mint az övé. Vállat ránt, nem csodálkozik különösebben. A szobákon nemigen akad itt zár, az a kevés, amin pedig igen, hamar gazdát lel. A legtöbbjük zsinórral, szerencsésebb esetben retesszel van zárva belülről, de a legtöbben ezzel nemigen bajlódnak. Ha valaki akar, úgyis bejön. JÓ eséllyel nem e helyet célozza ő sem, ha szerencséje hamarabb utoléri.
Jó néhány helyiségbe bekukkant, míg talál egy üreset. Ez még egy jobbik fajta: a szalma felemás sikerrel egy vászonzsákba forgatva, a helyiségben pedig még egy kifeszített kötél is helyet kapott, hogy megtámassza a szédelgőt, míg talpa nem talál biztos talajt. Az aprócska ablak zsaluzott, és még egy szék is helyett kapott. Utóbbit jó eséllyel a vendégtérből cibálhatta fel valaki. Már a rozsdás, piszkos kilincsen a keze, mikor döngő lépteket vél hallani a folyosó felől.
Kipillant válla felett, barna tekintete pedig a szálas alakra rebben.
Elengedi a kilincset, majd hátát a falnak vetve megfordul. Kezét szórakozottan nyugtatja kardja markolatán. Az első megérzése az, hogy a férfi a tetemes összeget érkezett "visszakérni", amit elnyert tőle. Az márpedig őt illeti. Meg persze nem szólítja Dorast. Talán szobát keres a folyosón maga is, és még ő sem annyira veszett, hogy elébe menjen a bajnak.*
*Elégedetten tapogatja meg a fűzője alá szorított erszénykét. Az elkövetkező néhány napban a lovak közé csaphat, már ami az önpusztítást illeti. Talán épp a tengerész által említett helyet célozza majd meg. Roppant kíváncsi, vajon ki és mi viszi hátán azt a Hét Varjút. Már azt is kitervelte, miket fog ott állítani a jó Niallról, csak úgy önnön szórakoztatása végett.
Ujjai között megpörgeti a kulcsot, majd a zárba illeszti. Ahogy azonban kitárja, konstatálhatja, hogy odabenn már horpaszt két jómadár. Egyikük mellett tisztességes méretű hányadék díszeleg. Vélhetően a kulcsuk ugyanazt nyitotta, mint az övé. Vállat ránt, nem csodálkozik különösebben. A szobákon nemigen akad itt zár, az a kevés, amin pedig igen, hamar gazdát lel. A legtöbbjük zsinórral, szerencsésebb esetben retesszel van zárva belülről, de a legtöbben ezzel nemigen bajlódnak. Ha valaki akar, úgyis bejön. JÓ eséllyel nem e helyet célozza ő sem, ha szerencséje hamarabb utoléri.
Jó néhány helyiségbe bekukkant, míg talál egy üreset. Ez még egy jobbik fajta: a szalma felemás sikerrel egy vászonzsákba forgatva, a helyiségben pedig még egy kifeszített kötél is helyet kapott, hogy megtámassza a szédelgőt, míg talpa nem talál biztos talajt. Az aprócska ablak zsaluzott, és még egy szék is helyett kapott. Utóbbit jó eséllyel a vendégtérből cibálhatta fel valaki. Már a rozsdás, piszkos kilincsen a keze, mikor döngő lépteket vél hallani a folyosó felől.
Kipillant válla felett, barna tekintete pedig a szálas alakra rebben.
Elengedi a kilincset, majd hátát a falnak vetve megfordul. Kezét szórakozottan nyugtatja kardja markolatán. Az első megérzése az, hogy a férfi a tetemes összeget érkezett "visszakérni", amit elnyert tőle. Az márpedig őt illeti. Meg persze nem szólítja Dorast. Talán szobát keres a folyosón maga is, és még ő sem annyira veszett, hogy elébe menjen a bajnak.*
896. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-03-02 10:16:38
Üzenet elküldve: 2026-03-02 10:16:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Míg Doras is a pohárkával van elfoglalva, szeme sarkából figyeli, ahogy Thira eltűnteti az aranyakat az asztalról. Nem tetszik neki a látvány. Leginkább azért, mert ez azt jelenti, hogy bizony ma este is vesztesként jött ki a játékból. Kevesebb arannyal a zsebében kell visszatérnie a szállására, és még csak a kabátját sem találta és nyerte vissza. Egy ilyen élmény könnyen keserűvé tudja változtatni az ember szájában a rum maradék édeskés aromáját.*
- Egyértelmű. *-bólint a vörös szavaira, és hirtelen jött neheztelését félretéve a lányra vigyorog-* Egy rakás érmét kell visszanyernem tőled.
*Búcsúszót nem rebeg azért, ahogy Thira távozóra fogja; tekintete akarva-akaratlanul is ugyanott jár egy hosszú légvétel erejéig, ahol Dorasé. És még valószínűleg jó pár másik matróztársáé is. Persze a maga részéről azért éppen nem kell visszaszívogatnia a nyálát a szája sarkából, ezt mindenképp fontos hozzátenni.
A vállára markoló erős tenyértől nem először jut eszébe, hogy nem szívesen menne ölre újdonat kockacimbijével.*
- Mhm. *-dünnyögi, miközben kissé megrázza a fejét. Felsandít Dorasra.-* A kiscsibe nem az én csésze teám. De te,
*Ismét feltűnik az a vigyorba hajló félmosoly a szája körül*
- érezd csak jól magad. Vagyis *-mutatóujja egy pillanatra a levegőbe emelkedik-* mindketten érezzétek jól magatokat!
*Azért annál jobbat kíván az őt ma este kifosztó lánynak, minthogy csak amolyan ágybetétnek használják. Szavai amolyan búcsúzásként is tekinthetőek; lustán figyeli a távozó férfit. Piszkosul szívesen fogadna rá, hogy öt percen belül ismét idelent lesz majd, és külön aranyat tenne arra is, hogy vagy egy tenyérlenyomatot visel majd az arcán, vagy egy vöröses-cirádás foltot valamelyik szeme alatt. Elvigyorodik a gondolattól. Felhajtja maradék sörét, feláll, a széket csak úgy tessék-lássék módon löki vissza a helyére. Valaki úgy is pillanatokon belül elfoglalja majd az asztalt. A dohányból sodort rudat zsebre vágja, melléjük csúsztatja áruló kis kockáit, majd halkan valami régi matrózdalt dünyörögve-dudorászva a Rumos ajtaja felé veszi az irányt. Ideje zárnia a napot.*
*Míg Doras is a pohárkával van elfoglalva, szeme sarkából figyeli, ahogy Thira eltűnteti az aranyakat az asztalról. Nem tetszik neki a látvány. Leginkább azért, mert ez azt jelenti, hogy bizony ma este is vesztesként jött ki a játékból. Kevesebb arannyal a zsebében kell visszatérnie a szállására, és még csak a kabátját sem találta és nyerte vissza. Egy ilyen élmény könnyen keserűvé tudja változtatni az ember szájában a rum maradék édeskés aromáját.*
- Egyértelmű. *-bólint a vörös szavaira, és hirtelen jött neheztelését félretéve a lányra vigyorog-* Egy rakás érmét kell visszanyernem tőled.
*Búcsúszót nem rebeg azért, ahogy Thira távozóra fogja; tekintete akarva-akaratlanul is ugyanott jár egy hosszú légvétel erejéig, ahol Dorasé. És még valószínűleg jó pár másik matróztársáé is. Persze a maga részéről azért éppen nem kell visszaszívogatnia a nyálát a szája sarkából, ezt mindenképp fontos hozzátenni.
A vállára markoló erős tenyértől nem először jut eszébe, hogy nem szívesen menne ölre újdonat kockacimbijével.*
- Mhm. *-dünnyögi, miközben kissé megrázza a fejét. Felsandít Dorasra.-* A kiscsibe nem az én csésze teám. De te,
*Ismét feltűnik az a vigyorba hajló félmosoly a szája körül*
- érezd csak jól magad. Vagyis *-mutatóujja egy pillanatra a levegőbe emelkedik-* mindketten érezzétek jól magatokat!
*Azért annál jobbat kíván az őt ma este kifosztó lánynak, minthogy csak amolyan ágybetétnek használják. Szavai amolyan búcsúzásként is tekinthetőek; lustán figyeli a távozó férfit. Piszkosul szívesen fogadna rá, hogy öt percen belül ismét idelent lesz majd, és külön aranyat tenne arra is, hogy vagy egy tenyérlenyomatot visel majd az arcán, vagy egy vöröses-cirádás foltot valamelyik szeme alatt. Elvigyorodik a gondolattól. Felhajtja maradék sörét, feláll, a széket csak úgy tessék-lássék módon löki vissza a helyére. Valaki úgy is pillanatokon belül elfoglalja majd az asztalt. A dohányból sodort rudat zsebre vágja, melléjük csúsztatja áruló kis kockáit, majd halkan valami régi matrózdalt dünyörögve-dudorászva a Rumos ajtaja felé veszi az irányt. Ideje zárnia a napot.*
895. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-28 14:03:47
Üzenet elküldve: 2026-02-28 14:03:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
- De még milyen *biccent az ominózus este kapcsán. A rum kellemesen végigégeti a gigáját. Talán nem olyan erős, mint a jobbféle gyümölcsfőzetek, de tény, hogy ez igen karcos fajta. A zsoldosnak mindig az ilyenek voltak inkább a kedvére, hiába értékelik sokkal nagyobbra a selymes párlatokat.
Fiatal még az este, de nagyon úgy tűnik, hogy a vörös máris távozóra fogja. Nem mondhatni, hogy szép dolog azok után, hogy így megkopasztotta őket. Arról nem is beszélve, hogy egy kupica rumocskát harmatos hálának ítél azért, hogy az elején Doras megfinanszírozta a szerencseszériáját.*
- Ejnye *dünnyögi, míg a kívánatosan ringó kis hátsót nézi, ahogy faképnél hagyja őket.
Felhajtja a maradék sörét, és letörli a bajuszát. Meg merne esküdni, hogy eme művelet közben az a kikapós kis bestia hátrapillantott rá.*
- Hát *ropogtatja meg a nyakát.* - Most kiderül, hogy a kockáid mekkora szerencsét csináltak nekem az aranyaimon *mondja, míg fölkel, s a vállára dobja nedvességtől súlyos kabátját. Tenyere rámarkol Niall vállára, ahogy ellép mellette indultában.*
- Jössz? *kérdi a tengerésztől, míg a szemét a szobakulccsal felfelé induló vörösön tartja.* - Szerintem van benne elég virgoncság mindkettőnkhöz. De ha nem *vonja meg a vállát* - te lefogod nekem, én meg neked *kacsint. Nem mintha a zsoldos úgy festene, mint akinek segítség kellene, hogy maga alá gyűrjön egy ilyen lánykát. Pesze a vörös némber elég tüzesnek tűnik, talán okozhat meglepetést még neki is.
Ha vele tart Niall, ha nem, ő megindul, hogy beérje a lányt, mielőtt eltűnne valamelyik ajtó mögött.*
- De még milyen *biccent az ominózus este kapcsán. A rum kellemesen végigégeti a gigáját. Talán nem olyan erős, mint a jobbféle gyümölcsfőzetek, de tény, hogy ez igen karcos fajta. A zsoldosnak mindig az ilyenek voltak inkább a kedvére, hiába értékelik sokkal nagyobbra a selymes párlatokat.
Fiatal még az este, de nagyon úgy tűnik, hogy a vörös máris távozóra fogja. Nem mondhatni, hogy szép dolog azok után, hogy így megkopasztotta őket. Arról nem is beszélve, hogy egy kupica rumocskát harmatos hálának ítél azért, hogy az elején Doras megfinanszírozta a szerencseszériáját.*
- Ejnye *dünnyögi, míg a kívánatosan ringó kis hátsót nézi, ahogy faképnél hagyja őket.
Felhajtja a maradék sörét, és letörli a bajuszát. Meg merne esküdni, hogy eme művelet közben az a kikapós kis bestia hátrapillantott rá.*
- Hát *ropogtatja meg a nyakát.* - Most kiderül, hogy a kockáid mekkora szerencsét csináltak nekem az aranyaimon *mondja, míg fölkel, s a vállára dobja nedvességtől súlyos kabátját. Tenyere rámarkol Niall vállára, ahogy ellép mellette indultában.*
- Jössz? *kérdi a tengerésztől, míg a szemét a szobakulccsal felfelé induló vörösön tartja.* - Szerintem van benne elég virgoncság mindkettőnkhöz. De ha nem *vonja meg a vállát* - te lefogod nekem, én meg neked *kacsint. Nem mintha a zsoldos úgy festene, mint akinek segítség kellene, hogy maga alá gyűrjön egy ilyen lánykát. Pesze a vörös némber elég tüzesnek tűnik, talán okozhat meglepetést még neki is.
Ha vele tart Niall, ha nem, ő megindul, hogy beérje a lányt, mielőtt eltűnne valamelyik ajtó mögött.*
894. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-28 01:05:26
Üzenet elküldve: 2026-02-28 01:05:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
-Gondoltam. *Egy sokat sejtető mosoly a sokat sejtető megjegyzésre.
Niall válaszára nem tehet mást, sokadszorra is szemét forgatja, miközben csalódottan hátravágja hátát székében. A matróz sokadjára javítja ki féltréfás beszámolóit, ami arra engedi következtetni, hogy amaz nehezebben veszi a lapot.
Hiába kíváncsiskodik oly nagyon, Doras történetei kurtábbak a kelleténél. Biztos pedig benne, hogy akad a tarsolyában pedig épp elég nemtelen mese. Betudja hát annak, hogy bizonyosan vége felé közelít az este, asztaltársasága pedig elkényelmesedett.
Amíg férfitársasága koccintgat és összeröfög, ő egy kopott, barna kis erszénybe söpri a megszerzett javakat. Gondosan figyel, nehogy egy is az asztal mellé kerüljön. Nem számolja meg a bezsebelt vagyonkát. Na nem azért, mert bízik kockapartnereiben, sokkal inkább azért, mert így is akad a csillogó érmékből épp elég. A végére égett szivart könnyed mozdulattal pöccinti a sarokba, majd egy elégedett mosoly kíséretében feláll az asztaltól.*
-Talán többször is összejöhetnénk. *Jelzésértékűen megrázza az immáron kellemes súlyú erszényt, majd ha csak nem tartóztatják súlyos érvekkel, úgy a háta mögött hagyja a két férfit.
Elégedett. Ha sokkal nem is lett bölcsebb, az erszénye súlyát immáron érzi. Ez pedig kimondottan jó kezdet az első nap után. Nem sieti el, ritmikusan egymás elé rakosgatja lábait, és így kel át a fogadótéren, mintha csak egy nótát játszanának fejében. A söntés előtt elhaladva még kivesz egy Szobát (1. emelet) csekélyke 12 aranyért cserébe. Nem is oly rég még ezt sem tehette volna meg.
Ahogy a lépcsősor felé fordul, még megáll egy pillanatra. Átfut az agyán, hogy megkoronázza a sikeres estét. Hogy leküzdve ellenérzéseit, válla felett visszapillantva majd felcsábítja a szárazföldit, hogy saját kedvére tegyen az ágy gyanánt padlóra szórt szalmában. A tengerészt, ki egyébként is határozott fejrázással nyugtázta jelenlétét, mikor találkozásuk pillanatában szajhának nézte, szimplán nem tartja rátermettnek a feladathoz. Halkan felhorkant, majd elindul fel a lépcsőn. Furcsa megállapításokra képes a rummámoros agya. Például arra, hogy szüksége lehet bárkire is éjjelre, holott elkerülte a hivatásából fakadó szakmai ártalom, és minden ujja ép még. E gondolat pedig épp elég neki, hogy löketet adjon a lépcsősor leküzdésében.*
-Gondoltam. *Egy sokat sejtető mosoly a sokat sejtető megjegyzésre.
Niall válaszára nem tehet mást, sokadszorra is szemét forgatja, miközben csalódottan hátravágja hátát székében. A matróz sokadjára javítja ki féltréfás beszámolóit, ami arra engedi következtetni, hogy amaz nehezebben veszi a lapot.
Hiába kíváncsiskodik oly nagyon, Doras történetei kurtábbak a kelleténél. Biztos pedig benne, hogy akad a tarsolyában pedig épp elég nemtelen mese. Betudja hát annak, hogy bizonyosan vége felé közelít az este, asztaltársasága pedig elkényelmesedett.
Amíg férfitársasága koccintgat és összeröfög, ő egy kopott, barna kis erszénybe söpri a megszerzett javakat. Gondosan figyel, nehogy egy is az asztal mellé kerüljön. Nem számolja meg a bezsebelt vagyonkát. Na nem azért, mert bízik kockapartnereiben, sokkal inkább azért, mert így is akad a csillogó érmékből épp elég. A végére égett szivart könnyed mozdulattal pöccinti a sarokba, majd egy elégedett mosoly kíséretében feláll az asztaltól.*
-Talán többször is összejöhetnénk. *Jelzésértékűen megrázza az immáron kellemes súlyú erszényt, majd ha csak nem tartóztatják súlyos érvekkel, úgy a háta mögött hagyja a két férfit.
Elégedett. Ha sokkal nem is lett bölcsebb, az erszénye súlyát immáron érzi. Ez pedig kimondottan jó kezdet az első nap után. Nem sieti el, ritmikusan egymás elé rakosgatja lábait, és így kel át a fogadótéren, mintha csak egy nótát játszanának fejében. A söntés előtt elhaladva még kivesz egy Szobát (1. emelet) csekélyke 12 aranyért cserébe.
Nem is oly rég még ezt sem tehette volna meg. Ahogy a lépcsősor felé fordul, még megáll egy pillanatra. Átfut az agyán, hogy megkoronázza a sikeres estét. Hogy leküzdve ellenérzéseit, válla felett visszapillantva majd felcsábítja a szárazföldit, hogy saját kedvére tegyen az ágy gyanánt padlóra szórt szalmában. A tengerészt, ki egyébként is határozott fejrázással nyugtázta jelenlétét, mikor találkozásuk pillanatában szajhának nézte, szimplán nem tartja rátermettnek a feladathoz. Halkan felhorkant, majd elindul fel a lépcsőn. Furcsa megállapításokra képes a rummámoros agya. Például arra, hogy szüksége lehet bárkire is éjjelre, holott elkerülte a hivatásából fakadó szakmai ártalom, és minden ujja ép még. E gondolat pedig épp elég neki, hogy löketet adjon a lépcsősor leküzdésében.*
893. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-25 11:14:31
Üzenet elküldve: 2026-02-25 11:14:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
- Talán semmit, *-mondja szinte békítő hangsúllyal a lány pökhendi pillantásának fókuszában-* talán meglepően sokat.
*De valódi zsugáshoz illőn nem fedi fel oktalanul minden lapját. Miért is tenné? Nem áll szándékában kivagyiskodni vagy összeméregetni ilyen-olyan tulajdonságait egyik asztaltársával sem. Más tengerjáró valószínűleg kapna az alkalmon és képletesen értve kicsapná a pöcsét az asztalra, persze; ám a maga részéről már túl van ezen az ifjúkori felindultságra való hajlamon. Így marad a halvány mosoly, amelyet végül söröskorsója mögé rejt.
Szeme sarkából látja, ahogy Doras az aranyakat nézi, nagyjából sejti is, hogy mire gondolhat újdonat cimborája. Persze ez a sejtés még bőven meghagyja nyugodt lelkiismeretében. A sört a kupicára cseréli, apró emelő mozdulatot tesz az apró pohárral a vörös felé, „köszönöm”, üzeni a gesztus.*
- Hát, kereskedőhajón nem nagyon szoktak senkit árbochoz kötni. *-vonja meg a vállát-* De olyan tényleg van,
*Arcát Doras felé fordítja, úgy folytatja*
- hogy valakit, aki már az agyát is kiokádta a hánykolódó tengeren, kikötnek valahová, hogy ne bucskázzon a fedélzetről a tajtékba. De mondjuk azt akkor sem *-visszafordul Thira felé, elvigyorodik-* pucérra vetkőztetve teszik az emberrel. A szél a vitorlátokba!
*Odakoccintja kupicáját a férfiéhoz -ha a lány is odatartja sajátját, hát az övéhez is természetesen- majd határozott mozdulattal küldi le az italt. Jólesőn csettint a nyelvével.*
- Csizma és fegyveröv, mi? *-teszi le a kiürült pohárkát-* Az bizony görbe este lehetett akkor!
- Talán semmit, *-mondja szinte békítő hangsúllyal a lány pökhendi pillantásának fókuszában-* talán meglepően sokat.
*De valódi zsugáshoz illőn nem fedi fel oktalanul minden lapját. Miért is tenné? Nem áll szándékában kivagyiskodni vagy összeméregetni ilyen-olyan tulajdonságait egyik asztaltársával sem. Más tengerjáró valószínűleg kapna az alkalmon és képletesen értve kicsapná a pöcsét az asztalra, persze; ám a maga részéről már túl van ezen az ifjúkori felindultságra való hajlamon. Így marad a halvány mosoly, amelyet végül söröskorsója mögé rejt.
Szeme sarkából látja, ahogy Doras az aranyakat nézi, nagyjából sejti is, hogy mire gondolhat újdonat cimborája. Persze ez a sejtés még bőven meghagyja nyugodt lelkiismeretében. A sört a kupicára cseréli, apró emelő mozdulatot tesz az apró pohárral a vörös felé, „köszönöm”, üzeni a gesztus.*
- Hát, kereskedőhajón nem nagyon szoktak senkit árbochoz kötni. *-vonja meg a vállát-* De olyan tényleg van,
*Arcát Doras felé fordítja, úgy folytatja*
- hogy valakit, aki már az agyát is kiokádta a hánykolódó tengeren, kikötnek valahová, hogy ne bucskázzon a fedélzetről a tajtékba. De mondjuk azt akkor sem *-visszafordul Thira felé, elvigyorodik-* pucérra vetkőztetve teszik az emberrel. A szél a vitorlátokba!
*Odakoccintja kupicáját a férfiéhoz -ha a lány is odatartja sajátját, hát az övéhez is természetesen- majd határozott mozdulattal küldi le az italt. Jólesőn csettint a nyelvével.*
- Csizma és fegyveröv, mi? *-teszi le a kiürült pohárkát-* Az bizony görbe este lehetett akkor!
892. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-24 20:38:03
Üzenet elküldve: 2026-02-24 20:38:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*A vörös Doras iránti kíváncsiságát firtató megjegyzésre csak összeröhög a matrózzal.*
- Hát, ha nem volna olyan szégyellős, megmutatnám én szívesen *rebegteti meg bozontos szemöldökeit a lány felé.
A rút igazság az, hogy Skarlát Thiraya nem kevesebb, mint 78 arannyal könnyítette ki Doras erszényét. Ebben persze benne van az is, hogy elé tolta azt a 20 érmét, amivel mindenki sáfárkodott tétek terén. Niall viszont valamit sumákol, mert ugye ő is bukta mind a 20 aranyát, amivel kezdett, meg a 3 érmét, amit az utolsó téthez be kellett még tolnia, ezen felül ugye a 20-as beugrót is. Az összesen 43. De az is lehet, hogy csak kitakarták a lassan sorfallá bővülő üres korsók azt a maradék 5 aranyat, azért nem tolta oda a többivel. Mindegy. Nem Doras lesz, aki ilyesmin fennakad. Főleg, hogy nem az ő nyereményéről van szó.*
- Csúfságot? *szűkíti a szemét. Hirtelen nem egészen világos, mire gondolhat a vörös.* - Hát... *vonja meg a vállát, miközben a kupicáért nyúl* - Trappoltam már át a piactéren egy pár csizmában meg fegyverövben a vásárnapi forgatagban. *A vigyora erőteljes sejtetést hordoz azt illetőleg, hogy, hogy az említett holmikon túl mást nem nagyon viselhetett.* - De az egy ennél kicsit erősebb este után volt *neveti el magát, és koccintásra emeli a rumot.
Miután felhajtották az italt, Doras is előhúzza a füle mögül a szivarkát, megforgatja az orra alatt, aztán csak rászánja magát, hogy meggyújtsa. Keserű füstje van, de volt már rosszabb is.*
*A vörös Doras iránti kíváncsiságát firtató megjegyzésre csak összeröhög a matrózzal.*
- Hát, ha nem volna olyan szégyellős, megmutatnám én szívesen *rebegteti meg bozontos szemöldökeit a lány felé.
A rút igazság az, hogy Skarlát Thiraya nem kevesebb, mint 78 arannyal könnyítette ki Doras erszényét.
Ebben persze benne van az is, hogy elé tolta azt a 20 érmét, amivel mindenki sáfárkodott tétek terén. Niall viszont valamit sumákol, mert ugye ő is bukta mind a 20 aranyát, amivel kezdett, meg a 3 érmét, amit az utolsó téthez be kellett még tolnia, ezen felül ugye a 20-as beugrót is. Az összesen 43. De az is lehet, hogy csak kitakarták a lassan sorfallá bővülő üres korsók azt a maradék 5 aranyat, azért nem tolta oda a többivel. Mindegy. Nem Doras lesz, aki ilyesmin fennakad. Főleg, hogy nem az ő nyereményéről van szó.*- Csúfságot? *szűkíti a szemét. Hirtelen nem egészen világos, mire gondolhat a vörös.* - Hát... *vonja meg a vállát, miközben a kupicáért nyúl* - Trappoltam már át a piactéren egy pár csizmában meg fegyverövben a vásárnapi forgatagban. *A vigyora erőteljes sejtetést hordoz azt illetőleg, hogy, hogy az említett holmikon túl mást nem nagyon viselhetett.* - De az egy ennél kicsit erősebb este után volt *neveti el magát, és koccintásra emeli a rumot.
Miután felhajtották az italt, Doras is előhúzza a füle mögül a szivarkát, megforgatja az orra alatt, aztán csak rászánja magát, hogy meggyújtsa. Keserű füstje van, de volt már rosszabb is.*
891. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-23 18:20:50
Üzenet elküldve: 2026-02-23 18:20:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Nem érinti meg különösebben a férfibeszéd. Tisztában van vele, a büszkeségük miben áll.*
-Mit tudsz te... *Díjazván az okfejtést, látványosan lekicsinylő pillantást vet Niallra, miközben begyűjti az aranyat, na meg szeretett karkötőjét. Könnyed mozdulattal csúsztatja vissza azt helyére, és úgy mosolyog körbe, mintha a világ összes gondja megoldódott volna.*
-Egyszerű. *Feleli a felé intézett kérdésre, de nem fejti ki azonnal válaszát. Helyette az ablakpárkányon árválkodó, félbehagyott szivar után nyúl, hogy ismét meggyújthassa a lassan csonkig égő gyertya lángjának segítségével.*
-A szárazföldi fajtád képes, és belekacsázik a tengerbe, ha nem kötik árbóchoz időben. *Ajkai közé löki a szivart, majd elégedetten hátradől.*
-A ruha pedig igazán felesleges. Legyen meg a dokkok mentén is az öröme a népnek, ha kiköt a hajó. *A felkérésre nagyot bólint. Nem kimondottan hálás fajta, de míg egyik itatta, a másik hitelezett, ez a legkevesebb. Felpattan hát ültéből, és ismét kioldalaz, hogy ezúttal a söntés felé vegye az irányt. A pultra dobja az érte járó 27 aranyat, és visszatér a három pohárka Rummal ujjai között. Lezuttyan, s a két férfi felé löki az italt.*
-Úgy teszel, mintha nem láttál volna még senkit árbóchoz kötve. *Niall felé biccent.*
-De lehet, a kereskedőnaszádokon nem dívik az ilyesmi. *Kiköpi a fogai között szorongatott szivart, majd mindenfajta köszöntés nélkül hajtja fel a pohárka tartalmát. Hét éves kora óta járja a vizeket, és a legkevésbé sem bánja. Annak idején inkább ezt választotta, minthogy azt hallgassa, ahogy anyját élvezik. Az sem bánta különösebben. Akadt még egy szakajtó másik rozsdafejű kölke a bordélyban.
Hogy az éhgyomor az oka, vagy a Draenon kapitány társaságában már legurított italmennyiség, a kellemes szédülés hamar utoléri. Úgy fest, állóképessége ezúttal cserben hagyja.*
-Azt ne mondd, hogy nagyurak zsoldjáért még nem tettél semmi csúfságot. Vagy önmagad szórakoztatására. *Szavait ezúttal Doras felé címkézi. Igyekezvén leküzdeni az összetéveszthetetlen jeleket, hátradől ültében, hogy néhány pillanatra behunyva szemeit erőt vehessen magán.*
*Nem érinti meg különösebben a férfibeszéd. Tisztában van vele, a büszkeségük miben áll.*
-Mit tudsz te... *Díjazván az okfejtést, látványosan lekicsinylő pillantást vet Niallra, miközben begyűjti az aranyat, na meg szeretett karkötőjét. Könnyed mozdulattal csúsztatja vissza azt helyére, és úgy mosolyog körbe, mintha a világ összes gondja megoldódott volna.*
-Egyszerű. *Feleli a felé intézett kérdésre, de nem fejti ki azonnal válaszát. Helyette az ablakpárkányon árválkodó, félbehagyott szivar után nyúl, hogy ismét meggyújthassa a lassan csonkig égő gyertya lángjának segítségével.*
-A szárazföldi fajtád képes, és belekacsázik a tengerbe, ha nem kötik árbóchoz időben. *Ajkai közé löki a szivart, majd elégedetten hátradől.*
-A ruha pedig igazán felesleges. Legyen meg a dokkok mentén is az öröme a népnek, ha kiköt a hajó. *A felkérésre nagyot bólint. Nem kimondottan hálás fajta, de míg egyik itatta, a másik hitelezett, ez a legkevesebb. Felpattan hát ültéből, és ismét kioldalaz, hogy ezúttal a söntés felé vegye az irányt. A pultra dobja az érte járó 27 aranyat, és visszatér a három pohárka Rummal ujjai között.
Lezuttyan, s a két férfi felé löki az italt.*-Úgy teszel, mintha nem láttál volna még senkit árbóchoz kötve. *Niall felé biccent.*
-De lehet, a kereskedőnaszádokon nem dívik az ilyesmi. *Kiköpi a fogai között szorongatott szivart, majd mindenfajta köszöntés nélkül hajtja fel a pohárka tartalmát. Hét éves kora óta járja a vizeket, és a legkevésbé sem bánja. Annak idején inkább ezt választotta, minthogy azt hallgassa, ahogy anyját élvezik. Az sem bánta különösebben. Akadt még egy szakajtó másik rozsdafejű kölke a bordélyban.
Hogy az éhgyomor az oka, vagy a Draenon kapitány társaságában már legurított italmennyiség, a kellemes szédülés hamar utoléri. Úgy fest, állóképessége ezúttal cserben hagyja.*
-Azt ne mondd, hogy nagyurak zsoldjáért még nem tettél semmi csúfságot. Vagy önmagad szórakoztatására. *Szavait ezúttal Doras felé címkézi. Igyekezvén leküzdeni az összetéveszthetetlen jeleket, hátradől ültében, hogy néhány pillanatra behunyva szemeit erőt vehessen magán.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 891-910