Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 52 (1021. - 1040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1040. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-26 21:15:21
Üzenet elküldve: 2014-12-26 21:15:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Éjjeli vadak //
*Ahogy a férfiban most a mókázáshoz is megfelelő társra talál halkan kuncogva kapja el azon ujját, amivel a futó csók helyére mutat. Most mondja ki azokat a szavakat, amik belülről rágják? Hogy ha egy újabb csók a búcsút jelentené most, akkor bizony egyhamar több ilyen kettejük között nem fog megtörténni. Most már, hogy végre valahára felszabadult a férfi társaságában vajmi kevés kedve van bármi féle búcsúzkodáshoz.*
- Az egyetlen gond azzal a csókkal csak az volt, hogy úgy szúrt, mintha egy kifejlett sündisznót illettem volna vele.
*Nevet fel halkan, majd mikor társa hely után kutat el is ereszti a foglyul ejtett ujjat.*
- Ha a lovag nem tetszik, akkor mégis hogyan becézzem? Legyen a vitézem? Az sem jobb az előzőnél. A galambom pedig... nos akár hogy is nézem még túlzás lenne, de megsérteni nem akarom.
*Arcára pimasz vigyor kúszik, ahogy hátat is fordítva szenteli figyelmét a fogadós felé. Köpenye alól előhúzza toldott-foldott kis erszényét, majd a pár aranyérme között turkálva számolja is le a kellő darabot.*
- Jó estét! Két nagy pohár Bort kérnék, s ha nem gond kicsit melegebb hőfokon. Legyen, ami jól átmelegít a zord időben. *Mosolyodik el bájosan, ahogy a fogadós elé tolja a 12 leszámolt aranyat.*
*Amíg amaz elveszi a jussát, s az italokat tölti ki le is kanyarítja válláról köpenyét, székének háttámlájára terítve azt. Zavartan szusszanva söpri hátra hófehér fürtjeit. Arról meg is feledkezett,
hogy nem egy esti italozáshoz öltözött. Karcsú vonalait csak egy megszürkült blúz fedi,
vállait el sem takarva. S alul is csak egy vászon nadrágot visel. Noha nem cérnavékony, de a nagy hidegtől ez sem óvja meg.
Míg helyet foglal futólag el is gondolkodik az újabb kérdésen, majd tanácstalanul vonja meg a vállát. Nincs konkrét ötlete, de mostanában nem is mert ezen elgondolkodni, a mai estén pedig már fél is a továbbindulás gondolatától.*
- Igazából még nem tudom merre induljak tovább. Azt az időt, amit a tervezgetésre szántam sikerült mindig más ténykedéssel elütni.
*Pillant rá, ahogy kissé az ajkába harap. Mint aki a megoldást megint a férfi szemeiben
kutatná. De hiába. Valószínűleg további céljaik nem egyeznek. Nem valószínű, hogy
képes olyan ötlettel szolgálni, ami megfelelő lenne a számára.*
~Mintha nélküled nem is...~
*Végül a tekintetét elkapva fészkelődik kicsit a széken, a kikapott kupájába kortyolva
nagyot. A bort ízlelgetve hunyja le egy pillanatra a szemeit, míg az a korty kissé
átmelegíti a testét, a lelkét és az elméjét.*
- Talán... nekem is vidékre kéne kalandoznom.
*Ahogy a férfiban most a mókázáshoz is megfelelő társra talál halkan kuncogva kapja el azon ujját, amivel a futó csók helyére mutat. Most mondja ki azokat a szavakat, amik belülről rágják? Hogy ha egy újabb csók a búcsút jelentené most, akkor bizony egyhamar több ilyen kettejük között nem fog megtörténni. Most már, hogy végre valahára felszabadult a férfi társaságában vajmi kevés kedve van bármi féle búcsúzkodáshoz.*
- Az egyetlen gond azzal a csókkal csak az volt, hogy úgy szúrt, mintha egy kifejlett sündisznót illettem volna vele.
*Nevet fel halkan, majd mikor társa hely után kutat el is ereszti a foglyul ejtett ujjat.*
- Ha a lovag nem tetszik, akkor mégis hogyan becézzem? Legyen a vitézem? Az sem jobb az előzőnél. A galambom pedig... nos akár hogy is nézem még túlzás lenne, de megsérteni nem akarom.
*Arcára pimasz vigyor kúszik, ahogy hátat is fordítva szenteli figyelmét a fogadós felé. Köpenye alól előhúzza toldott-foldott kis erszényét, majd a pár aranyérme között turkálva számolja is le a kellő darabot.*
- Jó estét! Két nagy pohár Bort kérnék, s ha nem gond kicsit melegebb hőfokon. Legyen, ami jól átmelegít a zord időben. *Mosolyodik el bájosan, ahogy a fogadós elé tolja a 12 leszámolt aranyat.*
*Amíg amaz elveszi a jussát, s az italokat tölti ki le is kanyarítja válláról köpenyét, székének háttámlájára terítve azt. Zavartan szusszanva söpri hátra hófehér fürtjeit. Arról meg is feledkezett,
hogy nem egy esti italozáshoz öltözött. Karcsú vonalait csak egy megszürkült blúz fedi,
vállait el sem takarva. S alul is csak egy vászon nadrágot visel. Noha nem cérnavékony, de a nagy hidegtől ez sem óvja meg.
Míg helyet foglal futólag el is gondolkodik az újabb kérdésen, majd tanácstalanul vonja meg a vállát. Nincs konkrét ötlete, de mostanában nem is mert ezen elgondolkodni, a mai estén pedig már fél is a továbbindulás gondolatától.*
- Igazából még nem tudom merre induljak tovább. Azt az időt, amit a tervezgetésre szántam sikerült mindig más ténykedéssel elütni.
*Pillant rá, ahogy kissé az ajkába harap. Mint aki a megoldást megint a férfi szemeiben
kutatná. De hiába. Valószínűleg további céljaik nem egyeznek. Nem valószínű, hogy
képes olyan ötlettel szolgálni, ami megfelelő lenne a számára.*
~Mintha nélküled nem is...~
*Végül a tekintetét elkapva fészkelődik kicsit a széken, a kikapott kupájába kortyolva
nagyot. A bort ízlelgetve hunyja le egy pillanatra a szemeit, míg az a korty kissé
átmelegíti a testét, a lelkét és az elméjét.*
- Talán... nekem is vidékre kéne kalandoznom.
1039. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-26 21:06:43
Üzenet elküldve: 2014-12-26 21:06:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Éjjeli vadak //
*Pajkos kisfiú módjára vigyorodik el szélesen, hallván a megjátszott korholást, csibészhez hasonlatosan még a vállait is összébb vonja: ő ugyan semmiről nem tehet!*
- Lehet, hogy csak azt az előbbit ki akartam Önből csalni... - *Szabad kezének mutatóujjával (amennyiben még partnere ki nem szabadította magát markának "fogságából") arcára oda mutat, ahol Sumia a csókját hagyta korábban.
Bólint a lány kérdésére, minden ismerete ami van erről az ünnepről nagyjából összefoglalható abban a két kulcsszóban. Rendhagyó módon ugyan, de ezt azelőtt a zsoldosbrigád tagjaival is megülték. A közös ügyhöz tartozást és az egymás iránt érzett elkötelezettséget mélyítették el. Gondoskodtak róla, hogy a következő csatában senkinek ne legyen gondja a hátára: mögötte testvérek lesznek akik vigyáznak rá, függetlenül attól, hogy ember vagy elf anya szülte őket.
Elcsípi Sumia pillantását, és ezúttal - életében ritkaságszámba menően - talán nem érti el a szemek néma üzenetét sem.*
- ...de kedvemre való búcsúzkodás volna, bármikor. - *Tetőzi be iménti szemtelenségét egy kacsintással is megtoldva, hogy aztán szabad hely után nézhessen. Az italfelajánlást nem utasítja vissza, a nekiadott titulus mellett ellenben nem megy el szó nélkül.*
- Egy forró hippokrasz mindkettőnkre ránk fér, de kérem ne inzultáljon egy tisztességes bérkardot azzal, hogy lovagnak csúfolja! A végén még meg talál sértődni. - *Még akár komoly is lehetne mindazzal amit tálal, ha nem tanyázna arcán folyamatosan az a féloldalas vigyor. Ámde, ha eléjük kerülnek az italok, mégis irányt változtat a dolgok menetén.*
- Merre megy tovább innét? Engem a vidékre szólít teendőm... - *Nyitva hagyja a kérdést, meglehet munkál benne némi félsz is aziránt, hogy Sumiának mik a tervei.*
~ Bolond vagyok. ~
*Biztosnak egyelőre az tűnik, hogy beleigyon a fűszerrel kevert forralt borba, ez a továbbiakhoz is erőt adhat... és bátorságot.*
*Pajkos kisfiú módjára vigyorodik el szélesen, hallván a megjátszott korholást, csibészhez hasonlatosan még a vállait is összébb vonja: ő ugyan semmiről nem tehet!*
- Lehet, hogy csak azt az előbbit ki akartam Önből csalni... - *Szabad kezének mutatóujjával (amennyiben még partnere ki nem szabadította magát markának "fogságából") arcára oda mutat, ahol Sumia a csókját hagyta korábban.
Bólint a lány kérdésére, minden ismerete ami van erről az ünnepről nagyjából összefoglalható abban a két kulcsszóban. Rendhagyó módon ugyan, de ezt azelőtt a zsoldosbrigád tagjaival is megülték. A közös ügyhöz tartozást és az egymás iránt érzett elkötelezettséget mélyítették el. Gondoskodtak róla, hogy a következő csatában senkinek ne legyen gondja a hátára: mögötte testvérek lesznek akik vigyáznak rá, függetlenül attól, hogy ember vagy elf anya szülte őket.
Elcsípi Sumia pillantását, és ezúttal - életében ritkaságszámba menően - talán nem érti el a szemek néma üzenetét sem.*
- ...de kedvemre való búcsúzkodás volna, bármikor. - *Tetőzi be iménti szemtelenségét egy kacsintással is megtoldva, hogy aztán szabad hely után nézhessen. Az italfelajánlást nem utasítja vissza, a nekiadott titulus mellett ellenben nem megy el szó nélkül.*
- Egy forró hippokrasz mindkettőnkre ránk fér, de kérem ne inzultáljon egy tisztességes bérkardot azzal, hogy lovagnak csúfolja! A végén még meg talál sértődni. - *Még akár komoly is lehetne mindazzal amit tálal, ha nem tanyázna arcán folyamatosan az a féloldalas vigyor. Ámde, ha eléjük kerülnek az italok, mégis irányt változtat a dolgok menetén.*
- Merre megy tovább innét? Engem a vidékre szólít teendőm... - *Nyitva hagyja a kérdést, meglehet munkál benne némi félsz is aziránt, hogy Sumiának mik a tervei.*
~ Bolond vagyok. ~
*Biztosnak egyelőre az tűnik, hogy beleigyon a fűszerrel kevert forralt borba, ez a továbbiakhoz is erőt adhat... és bátorságot.*
1038. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-26 21:04:35
Üzenet elküldve: 2014-12-26 21:04:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
/ Éjjeli vadak //
- Bármire mernék fogadást kötni, efelől ne legyen kétsége.
*Mint konok kislány úgy ölti ki a nyelvét, végül kiegyenesedve mosolyodik el pajkosan.
Ha nem lenne igaza már rég azon kellene próbálkoznia, hogy mindenféle móddal és
szerrel utasítsa vissza a férfi ajánlatait. De nem így van. Amióta összehozta őket a sors,
azóta ha néha kissé komoran, vagy éppen felindultan is zajlottak kettejük között a
beszédek, a maguk módján viszonylag békés és nyugodt hangulatban sétáltak el idáig.
Oda, ahol talán valóban vége lesz ennek a közös kis "kalandnak".
Ahogy még közelebbről a szemeibe pillanthatott, mélyebben a zöldes íriszekbe fúrhatta a
tekintetét az idő valahogy melegebbre fordult a számára. Pihegése szaporábbá,
izgatottabbá vált, ahogy arcát is erősebben megcsipkedte a pír. Hiába, hogy alig pár
pillanata lehelt csókot az arcára, a férfi pillantása nagyobb zavarba kergette.
Ők ketten annyira másak, végtelenül másak, mégis egymáshoz sodorta őket a végzet, és
mindezek ellenére, hogy olyanok, akár a tűz és víz, oka lehet annak, hogy még mindig
együtt maradtak. A férfi ridegsége nem ijesztette el a nőt, ahogyan Sumia mértéktelen
önsajnáltatása sem üldözte el teljesen a zöldszeműt. S nincs még bátorsága bevallani, de
boldogabb, hogy így alakult.
"A közelség ismeretséget szül, az ismeretség pedig biztonságérzetet ad."
Egyszer régen, mikor még megkezdte vándor életét a legelső faluban, melyet
meglátogatott, találkozott egy idős emberrel. Nem egyszer hallotta tőle ezt a mondatot.
Eddig senki nem volt képes felidézni benne, de most meg is tapasztalta milyen igazak
ezek a szavak. Oly hosszú ideje először nem fél.
Ismét túlságosan belemerült gondolataiba, de kivételesen arcára már nem a
gondterheltség, hanem egy halovány mosoly kúszik fel. S ábrándozásából újfent vezetője
rántja ki. Ahogy az erős ujjakat megérzi keze körül aprót rezzen. Szaporán pislogva
tekint ki rá a csuklya alól.*
- Ünnep... Barátok és szerettek körében?
*Ízlelgeti a szavakat, miközben készségesen indul meg a férfi után. Puha ujjaival kissé
ráfog a kezére, miközben vele együtt lépi át a fogadó ajtaját.*
~Nem is akarom, hogy elmenj.~
*A meleg hirtelen csapja meg, jóleső sóhajt váltva ki ezzel a nőből. Noha már
biztonságban beértek, nem is ugrott rájuk senki váratlan még nem hajlandó elereszteni a
kezet. A halk, morgó megjegyzésre eltűnődve pislog fel rá, miközben szabad kezével löki
le fejéről a puha anyagot.*
- Valahol... azt hiszem már hallottam a nevet, de nem akarok butaságot mondani.-
*Ingatja meg a fejét.*- Mondhatta volna, hogy Ön is itt száll meg. Akkor... nem állok
neki búcsúzkodni odakint... úgy.
*Céloz úgy alatt, az aprócska csókra, miközben arcát durcás gyerek módjára fújja fel
kissé. Szabad kezét a hatás kedvéért csípőre is vágja, mintha tényleg olyan bűnt
követett volna el a férfi, amiért korholás a jussa. De csak pár pillanatig tart a durcás
pillantások sorozata, hamarosan már csak kuncogva indul is tovább a pultig meg sem
állva.*
- Amiért ilyen lovag volt elfogad tőlem egy pohár... akármit, amit megkíván?
- Bármire mernék fogadást kötni, efelől ne legyen kétsége.
*Mint konok kislány úgy ölti ki a nyelvét, végül kiegyenesedve mosolyodik el pajkosan.
Ha nem lenne igaza már rég azon kellene próbálkoznia, hogy mindenféle móddal és
szerrel utasítsa vissza a férfi ajánlatait. De nem így van. Amióta összehozta őket a sors,
azóta ha néha kissé komoran, vagy éppen felindultan is zajlottak kettejük között a
beszédek, a maguk módján viszonylag békés és nyugodt hangulatban sétáltak el idáig.
Oda, ahol talán valóban vége lesz ennek a közös kis "kalandnak".
Ahogy még közelebbről a szemeibe pillanthatott, mélyebben a zöldes íriszekbe fúrhatta a
tekintetét az idő valahogy melegebbre fordult a számára. Pihegése szaporábbá,
izgatottabbá vált, ahogy arcát is erősebben megcsipkedte a pír. Hiába, hogy alig pár
pillanata lehelt csókot az arcára, a férfi pillantása nagyobb zavarba kergette.
Ők ketten annyira másak, végtelenül másak, mégis egymáshoz sodorta őket a végzet, és
mindezek ellenére, hogy olyanok, akár a tűz és víz, oka lehet annak, hogy még mindig
együtt maradtak. A férfi ridegsége nem ijesztette el a nőt, ahogyan Sumia mértéktelen
önsajnáltatása sem üldözte el teljesen a zöldszeműt. S nincs még bátorsága bevallani, de
boldogabb, hogy így alakult.
"A közelség ismeretséget szül, az ismeretség pedig biztonságérzetet ad."
Egyszer régen, mikor még megkezdte vándor életét a legelső faluban, melyet
meglátogatott, találkozott egy idős emberrel. Nem egyszer hallotta tőle ezt a mondatot.
Eddig senki nem volt képes felidézni benne, de most meg is tapasztalta milyen igazak
ezek a szavak. Oly hosszú ideje először nem fél.
Ismét túlságosan belemerült gondolataiba, de kivételesen arcára már nem a
gondterheltség, hanem egy halovány mosoly kúszik fel. S ábrándozásából újfent vezetője
rántja ki. Ahogy az erős ujjakat megérzi keze körül aprót rezzen. Szaporán pislogva
tekint ki rá a csuklya alól.*
- Ünnep... Barátok és szerettek körében?
*Ízlelgeti a szavakat, miközben készségesen indul meg a férfi után. Puha ujjaival kissé
ráfog a kezére, miközben vele együtt lépi át a fogadó ajtaját.*
~Nem is akarom, hogy elmenj.~
*A meleg hirtelen csapja meg, jóleső sóhajt váltva ki ezzel a nőből. Noha már
biztonságban beértek, nem is ugrott rájuk senki váratlan még nem hajlandó elereszteni a
kezet. A halk, morgó megjegyzésre eltűnődve pislog fel rá, miközben szabad kezével löki
le fejéről a puha anyagot.*
- Valahol... azt hiszem már hallottam a nevet, de nem akarok butaságot mondani.-
*Ingatja meg a fejét.*- Mondhatta volna, hogy Ön is itt száll meg. Akkor... nem állok
neki búcsúzkodni odakint... úgy.
*Céloz úgy alatt, az aprócska csókra, miközben arcát durcás gyerek módjára fújja fel
kissé. Szabad kezét a hatás kedvéért csípőre is vágja, mintha tényleg olyan bűnt
követett volna el a férfi, amiért korholás a jussa. De csak pár pillanatig tart a durcás
pillantások sorozata, hamarosan már csak kuncogva indul is tovább a pultig meg sem
állva.*
- Amiért ilyen lovag volt elfogad tőlem egy pohár... akármit, amit megkíván?
1037. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-26 20:38:15
Üzenet elküldve: 2014-12-26 20:38:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Éjjeli vadak //
*Hogyan is szól a mondás? "Kimondatlan szónak ura, kimondottnak szolgája vagy." A pontos frázist visszaidézni nem tudja, de a lényegén nem változtat az átfogalmazás most. Kissé talán felindult volt az elmúlt néhány percben és túl keményen lépett fel Sumiával szemben, akinek kéretlenül nyújtott "tanácsot". Nem mintha bánná, hogy megtette, inkább a módszert firtatja.*
~ Nem nekem való szakma ez... ~
*Sumia mégis, ellenére mindannak amit Khan elhibázott és hamarkodottnak tart, mintha jelét mutatná annak, hogy enged az akaratos okfejtésnek. Mivel korábban senkivel nem került ilyen kontextusba, nem tudja biztosan megállapítani, hogy így van-e, avagy csak nagyon szeretné elhinni, hogy célt értek szavai.
A Rókalyuk cégére alatt állnak meg újra, úgy fest, hogy az elf itt akar elbúcsúzni tőle. Nem tudhatja, hogy a kardforgató maga is e falak között húzza meg magát, amíg még Artheniorban van dolga.
Csípőre teszi kezeit és lejjebb hajol, hogy kettejük arca egy vonalba kerüljön: mindezt azután, hogy a lány dacos-sértődött hangon megjegyzi a magáét.*
- Fogadást ugye nem akarna erre kötni? - *Felegyenesedtét követően azonban hamar elpárolog arcáról a vigyor. Valamiért olyan érzése támad, hogy ha nem a megfelelő irányba lép, értelmét veszíti a különlegesen alakult este. Ismeretlen hangok szólítják meg, korábban nem látott vendég az összes, de mind ugyanazt az üzenetet ismétli neki. Hallgasson rájuk vagy viselkedjen továbbra is úgy, mint eddig: bármiről is legyen szó, arra racionális és bizonyítható magyarázat létezik.
Csók a jutalma(?) kísérői státuszának, Sumia feloldozná a férfit önként vállalt feladata alól. A város szokatlanul nyugodtnak mutatja arcát, eddig nem is törődött az okával, hiszen volt más, ami elfoglalja figyelmét. De most eszébe ötlik, és ekkor... a kétely ráncai elsimulnak homlokán, helyüket egy meghittebb kifejezésnek adják át. Sumia felé nyúl, hogy ujjai közé foghassa a lány apró kezét, majd a fogadó felé bök.*
- Arrafelé, ahonnan maga jön talán nem ünneplik, de az emberek között létezik egy ünnep, amelyet ezen az éjjelen ülnek. Barátok és szeretettek körében szokás... - *Benyit a fogadóba és magával vonja Sumiát is, ha amaz nem ellenkezik.* - Nem hagyom magára.
~ Nem akarlak. ~
*Még mindig arcán érzi az iménti csókot, noha a másik csak hálája jeléül adományozta.*
- Sajnos nem tudom, hogy minek nevezik... - *Ezt inkább maga előtt morogja, de valószínűleg elég hangosan ahhoz, hogy Sumia is hallhassa.* - Apropó, én is a Rókában bérelek szobát. - *Jelenleg csak annyit akar, hogy boldognak lássa - ha mindössze néhány percre is - az elfet.*
*Hogyan is szól a mondás? "Kimondatlan szónak ura, kimondottnak szolgája vagy." A pontos frázist visszaidézni nem tudja, de a lényegén nem változtat az átfogalmazás most. Kissé talán felindult volt az elmúlt néhány percben és túl keményen lépett fel Sumiával szemben, akinek kéretlenül nyújtott "tanácsot". Nem mintha bánná, hogy megtette, inkább a módszert firtatja.*
~ Nem nekem való szakma ez... ~
*Sumia mégis, ellenére mindannak amit Khan elhibázott és hamarkodottnak tart, mintha jelét mutatná annak, hogy enged az akaratos okfejtésnek. Mivel korábban senkivel nem került ilyen kontextusba, nem tudja biztosan megállapítani, hogy így van-e, avagy csak nagyon szeretné elhinni, hogy célt értek szavai.
A Rókalyuk cégére alatt állnak meg újra, úgy fest, hogy az elf itt akar elbúcsúzni tőle. Nem tudhatja, hogy a kardforgató maga is e falak között húzza meg magát, amíg még Artheniorban van dolga.
Csípőre teszi kezeit és lejjebb hajol, hogy kettejük arca egy vonalba kerüljön: mindezt azután, hogy a lány dacos-sértődött hangon megjegyzi a magáét.*
- Fogadást ugye nem akarna erre kötni? - *Felegyenesedtét követően azonban hamar elpárolog arcáról a vigyor. Valamiért olyan érzése támad, hogy ha nem a megfelelő irányba lép, értelmét veszíti a különlegesen alakult este. Ismeretlen hangok szólítják meg, korábban nem látott vendég az összes, de mind ugyanazt az üzenetet ismétli neki. Hallgasson rájuk vagy viselkedjen továbbra is úgy, mint eddig: bármiről is legyen szó, arra racionális és bizonyítható magyarázat létezik.
Csók a jutalma(?) kísérői státuszának, Sumia feloldozná a férfit önként vállalt feladata alól. A város szokatlanul nyugodtnak mutatja arcát, eddig nem is törődött az okával, hiszen volt más, ami elfoglalja figyelmét. De most eszébe ötlik, és ekkor... a kétely ráncai elsimulnak homlokán, helyüket egy meghittebb kifejezésnek adják át. Sumia felé nyúl, hogy ujjai közé foghassa a lány apró kezét, majd a fogadó felé bök.*
- Arrafelé, ahonnan maga jön talán nem ünneplik, de az emberek között létezik egy ünnep, amelyet ezen az éjjelen ülnek. Barátok és szeretettek körében szokás... - *Benyit a fogadóba és magával vonja Sumiát is, ha amaz nem ellenkezik.* - Nem hagyom magára.
~ Nem akarlak. ~
*Még mindig arcán érzi az iménti csókot, noha a másik csak hálája jeléül adományozta.*
- Sajnos nem tudom, hogy minek nevezik... - *Ezt inkább maga előtt morogja, de valószínűleg elég hangosan ahhoz, hogy Sumia is hallhassa.* - Apropó, én is a Rókában bérelek szobát. - *Jelenleg csak annyit akar, hogy boldognak lássa - ha mindössze néhány percre is - az elfet.*
1036. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-21 11:01:15
Üzenet elküldve: 2014-12-21 11:01:15
ÚJ
![>Asira Qatil [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1737_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Mortar Gríjachor//
*Most sem ideges, ezt a szokását már levetkőzte régen. Az izgalom úrrá tud lenni rajta, de azt is szépen el tudja folytatni, az ő szakmájában létkérdés az ilyen. Viszont nem tud elmenni a véres rongydarab mellett szó nélkül, ami a képébe száll, egy óvatlan mozdulat következményeképpen.*
- Talán igaza van, tényleg elég nyugtató. *Bólint egy aprót, majd megnézi magának az idegent. Nem bámulja meg, csak gyorsan megnézi magának. Arra azért rájön, hogy a másik nem egy kapkodó idegbeteg, igen nyugodt természet, akárcsak ő.*
- Azt hittem szándékosan dobta az arcomba a rongyot, de ezek szerint csak ügyetlen volt. *Hangja nem gunyoros, mindössze tárgyilagos. Persze ebből aztán bárki akármit is kiolvashat, de Asira nem szokott gúnyolódni, csak nagyon ritkán, ha nagyon megérdemelt a dolog.
A férfi kérdezősködik tovább, ő pedig nem tud mit mondani. Csak kiült ide és kész, gyönyörködik a furcsa új élményben, a tenger zúgásában.*
- Lapultam volna? Nem vettem észre. De a véres rongyok dobálása sem éppen hétköznapi szokás. *Itt már bájos mosolyt villant a férfira, miközben nem tagad le semmit, de szépen eltereli a szót az ő ittlétéről. Arról, hogy mit keres itt, maga sem tudja.*
- Igen, a Sors, talán. Munkát keresek, mivel az előző mesterem eltűnt, mintha a föld nyelte volna el, és ennek már több hónapja. Szerintem csak az utamra bocsájtott. Elwyrien Kaheddys volt ő, ha esetleg hallott már róla. *Reméli ennyi információ elég lesz a férfinak ahhoz, hogy tudja, kivel van dolga. A sötét vadászról aki nem hallott, nem forgott alvilági körökben, vagy éppen rettegett a nevétől. Az, hogy eltűnt talán megkönnyebbülés Artheniornak is, na meg új hatalmi játszmák indulhatnak el az alvilágban kapirgálók között.*
*Most sem ideges, ezt a szokását már levetkőzte régen. Az izgalom úrrá tud lenni rajta, de azt is szépen el tudja folytatni, az ő szakmájában létkérdés az ilyen. Viszont nem tud elmenni a véres rongydarab mellett szó nélkül, ami a képébe száll, egy óvatlan mozdulat következményeképpen.*
- Talán igaza van, tényleg elég nyugtató. *Bólint egy aprót, majd megnézi magának az idegent. Nem bámulja meg, csak gyorsan megnézi magának. Arra azért rájön, hogy a másik nem egy kapkodó idegbeteg, igen nyugodt természet, akárcsak ő.*
- Azt hittem szándékosan dobta az arcomba a rongyot, de ezek szerint csak ügyetlen volt. *Hangja nem gunyoros, mindössze tárgyilagos. Persze ebből aztán bárki akármit is kiolvashat, de Asira nem szokott gúnyolódni, csak nagyon ritkán, ha nagyon megérdemelt a dolog.
A férfi kérdezősködik tovább, ő pedig nem tud mit mondani. Csak kiült ide és kész, gyönyörködik a furcsa új élményben, a tenger zúgásában.*
- Lapultam volna? Nem vettem észre. De a véres rongyok dobálása sem éppen hétköznapi szokás. *Itt már bájos mosolyt villant a férfira, miközben nem tagad le semmit, de szépen eltereli a szót az ő ittlétéről. Arról, hogy mit keres itt, maga sem tudja.*
- Igen, a Sors, talán. Munkát keresek, mivel az előző mesterem eltűnt, mintha a föld nyelte volna el, és ennek már több hónapja. Szerintem csak az utamra bocsájtott. Elwyrien Kaheddys volt ő, ha esetleg hallott már róla. *Reméli ennyi információ elég lesz a férfinak ahhoz, hogy tudja, kivel van dolga. A sötét vadászról aki nem hallott, nem forgott alvilági körökben, vagy éppen rettegett a nevétől. Az, hogy eltűnt talán megkönnyebbülés Artheniornak is, na meg új hatalmi játszmák indulhatnak el az alvilágban kapirgálók között.*
1035. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-16 14:36:44
Üzenet elküldve: 2014-12-16 14:36:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Asira Qatil //
*Mortarnak a mai nappal nagyon nincs szerencséje, hiszen akárhányszor ahhoz folyamodott, hogy a fogadóban próbál étkezni, mindig közbejött valami nem túl kellemes esemény. Talán ez egy jel, hogy a mocsári koszt, ami leginkább a nyers állatokból, kígyókból, békákból, csúszómászókból állt... Ezektől nem kellene megválnia talán? Mit is hitt... Idejön egy idegen helyre, aztán minden úgy történik, s úgy néz ki, ahogy azt ő akarja. Azt sem tudja, hogy egyáltalán a Rókalyukba minek jött vissza, hiszen mikor legutóbb itt járt, a gusztustalan ételek felfordították a gyomrát. Azóta sem sok változott...
Most pedig ahelyett, hogy örök útjára engedné a véres rongyot, az megmakacsolja magát, s odavarázsol a semmiből egy hölgyet, hogy ahhoz jól hozzádörgölőzzön. Az ébenhajút ugyanakkor eléggé meglepi a másik reakciója, hiszen kiabálást, őröket, s miegyebet várt, ehelyett egy nyugodt mondattal fogadja a másik. Talán túlságosan is nyugodttal, ami esetleg annak tudható be, hogy nem akar bajt magának, s inkább próbál jól viselkedni. Ha most nem a saját testében lenne a férfi, akkor ezt megértené, de így tudván, hogy nem agresszív s erőszakos, a magasba ívelnek szemöldökei.*
- Kevés olyan hely van, mely nyugodtabb a messzi, sötét, és végtelen vizeknél.
*Pillant vissza előre ábrándosan egy sóhajjal, majd feláll, s a hölgyemény felé lépked lassan. Járásában van valami fura, de támadó jelleget nem igazán lehet benne észrevenni. Mikor a másikhoz ér, előre nyújtja kezét, jelezve, hogy kéri vissza a rossz útra kanyarodott rongydarabot, bár ahogy szemöldöke szép lassan visszakúszott eredeti állapotába, úgy ível vissza ismét, mikor a hölgy egy furcsa kérdést tesz fel neki.*
- Választottam? Mármint...
*Egy pillanatra néz hülyén körbe, keresve valami bálra, vagy más táncos eseményre utaló nyomokat, melynek során felkérhette a hölgyet, de ezeknek hiányában értetlenül emeli vissza méregzöld íriszeit.*
- Egy hosszú nap után úgy gondoltam, hogy valami ehető vacsorát elfogyasztok itt nyugodt körülmények közt, viszont nem jártam sikerrel, így hát... *tárja szét kezeit, mintha egyértelmű lenne, hogy inkább kijött a szabad ég alá, minthogy a nép közt ücsörögjön* Ám ha már itt tartunk... *lép egyet felé* Választanom magát? Miben is?
*Próbál úgy csinálni, mintha a hölgyeményből akarná kihúzni a dolgokat, miközben ő maga is nagyon jól tisztában van mindennel. Mintha csak valami bérgyilkos-megbízó páros lennének, akik egymást próbálják tesztelgetni. Bár egyelőre Mortarnak ilyesmi nem jut eszébe, ezért is érdekli annyira, hogy mi lehet pontosan a kérdés tárgya.*
- Mellesleg, nem is tudom, ki lapult itt a sötétben... Egyedül... Magányosan...
*Szűkíti össze szemeit, miközben karba tett kezekkel figyeli a másikat, bár ez nem tart sokáig, hiszen ha visszakapta a kendőt, akkor azzal már biztosra megy, s odalép közelebb a tengerhez, majd lassan leengedi a véres rongydarabot, ami immáron búsan úszik tova a végtelenbe.*
- Tehát, ha már így összehozott minket a Sors... Csak nem vár valakit?
*Pillant vissza, miközben újra helyet foglal a padon, mintha mi sem történt volna. E kérdését pedig csupán azért teszi fel, mert hátha valami fontos találkozó kellős közepébe csöppent, ami izgalmas jelszavakkal van fűszerezve, hogy a felek felismerjék egymást... S ami Mortar számára nagyon, de nagyon unalmas lenne. Bár a mai napon sikerült csatlakozni a kárhozottakhoz Dynti hatására, plusz megtámadta őket pár féreg, s befészkelte magát új, ideiglenes otthonába... Mégis úgy érzi, hogy ennek ellenére is unalmasan telt el a napja, s jó lenne valami izgalom végre. Nem tehet róla, neki a mocsár volt az izgalom, ahol egyedül lehetett, s kiélvezhette annak minden szépségét.*
*Mortarnak a mai nappal nagyon nincs szerencséje, hiszen akárhányszor ahhoz folyamodott, hogy a fogadóban próbál étkezni, mindig közbejött valami nem túl kellemes esemény. Talán ez egy jel, hogy a mocsári koszt, ami leginkább a nyers állatokból, kígyókból, békákból, csúszómászókból állt... Ezektől nem kellene megválnia talán? Mit is hitt... Idejön egy idegen helyre, aztán minden úgy történik, s úgy néz ki, ahogy azt ő akarja. Azt sem tudja, hogy egyáltalán a Rókalyukba minek jött vissza, hiszen mikor legutóbb itt járt, a gusztustalan ételek felfordították a gyomrát. Azóta sem sok változott...
Most pedig ahelyett, hogy örök útjára engedné a véres rongyot, az megmakacsolja magát, s odavarázsol a semmiből egy hölgyet, hogy ahhoz jól hozzádörgölőzzön. Az ébenhajút ugyanakkor eléggé meglepi a másik reakciója, hiszen kiabálást, őröket, s miegyebet várt, ehelyett egy nyugodt mondattal fogadja a másik. Talán túlságosan is nyugodttal, ami esetleg annak tudható be, hogy nem akar bajt magának, s inkább próbál jól viselkedni. Ha most nem a saját testében lenne a férfi, akkor ezt megértené, de így tudván, hogy nem agresszív s erőszakos, a magasba ívelnek szemöldökei.*
- Kevés olyan hely van, mely nyugodtabb a messzi, sötét, és végtelen vizeknél.
*Pillant vissza előre ábrándosan egy sóhajjal, majd feláll, s a hölgyemény felé lépked lassan. Járásában van valami fura, de támadó jelleget nem igazán lehet benne észrevenni. Mikor a másikhoz ér, előre nyújtja kezét, jelezve, hogy kéri vissza a rossz útra kanyarodott rongydarabot, bár ahogy szemöldöke szép lassan visszakúszott eredeti állapotába, úgy ível vissza ismét, mikor a hölgy egy furcsa kérdést tesz fel neki.*
- Választottam? Mármint...
*Egy pillanatra néz hülyén körbe, keresve valami bálra, vagy más táncos eseményre utaló nyomokat, melynek során felkérhette a hölgyet, de ezeknek hiányában értetlenül emeli vissza méregzöld íriszeit.*
- Egy hosszú nap után úgy gondoltam, hogy valami ehető vacsorát elfogyasztok itt nyugodt körülmények közt, viszont nem jártam sikerrel, így hát... *tárja szét kezeit, mintha egyértelmű lenne, hogy inkább kijött a szabad ég alá, minthogy a nép közt ücsörögjön* Ám ha már itt tartunk... *lép egyet felé* Választanom magát? Miben is?
*Próbál úgy csinálni, mintha a hölgyeményből akarná kihúzni a dolgokat, miközben ő maga is nagyon jól tisztában van mindennel. Mintha csak valami bérgyilkos-megbízó páros lennének, akik egymást próbálják tesztelgetni. Bár egyelőre Mortarnak ilyesmi nem jut eszébe, ezért is érdekli annyira, hogy mi lehet pontosan a kérdés tárgya.*
- Mellesleg, nem is tudom, ki lapult itt a sötétben... Egyedül... Magányosan...
*Szűkíti össze szemeit, miközben karba tett kezekkel figyeli a másikat, bár ez nem tart sokáig, hiszen ha visszakapta a kendőt, akkor azzal már biztosra megy, s odalép közelebb a tengerhez, majd lassan leengedi a véres rongydarabot, ami immáron búsan úszik tova a végtelenbe.*
- Tehát, ha már így összehozott minket a Sors... Csak nem vár valakit?
*Pillant vissza, miközben újra helyet foglal a padon, mintha mi sem történt volna. E kérdését pedig csupán azért teszi fel, mert hátha valami fontos találkozó kellős közepébe csöppent, ami izgalmas jelszavakkal van fűszerezve, hogy a felek felismerjék egymást... S ami Mortar számára nagyon, de nagyon unalmas lenne. Bár a mai napon sikerült csatlakozni a kárhozottakhoz Dynti hatására, plusz megtámadta őket pár féreg, s befészkelte magát új, ideiglenes otthonába... Mégis úgy érzi, hogy ennek ellenére is unalmasan telt el a napja, s jó lenne valami izgalom végre. Nem tehet róla, neki a mocsár volt az izgalom, ahol egyedül lehetett, s kiélvezhette annak minden szépségét.*
1034. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-15 20:21:22
Üzenet elküldve: 2014-12-15 20:21:22
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Lesen//
*A hajók és matrózok közt sétálva felfedez egy vendégektől zsúfolt fogadót. Most más a helyzet mint annak idején a pegazusban, itt lehet lézengeni. A tulaj bőven el van foglalva azzal, hogy a pultnál álldogáló emberrengeteget kiszolgálja, így tőle nem fog "fizess vagy távozz" típusú felszólításokat kapni. Itt addig ülhet és várhat mint horgász a kapásra ameddig jól esik. Ennek ellenére korgó gyomrát mégis kénytelen valamivel megnyugtatni így ügyesen befurakszik a sor legelejére. Egy nagy tál Gombalevest rendel 5aranyért.
Aztán, be is húzódik rögtön egy sötét sarokba. Bár van ott már néhány csuhás ám velük nem foglalkozik, ha a hely már foglalt valaki biztos szól neki és hacsak nem egy kétméteres fegyveres ork az, akkor meg is kaphatja az ekkor kijáró orrba vágást. Kényelmesen elhelyezkedik, háttal a falnak tekintettel a tömegnek. A kívülről áradó fényt megint a csuklyájával próbálja gyengíteni már amennyire ezt lehet és csendben, nyugodtan a levest kanalazva figyel, nem téved e a közelbe valaki akivel érdemes foglalkoznia. Ám a várt személy nem jön. Sehol egy gazdagnak tűnő kapitány, vagy egy pénzes utazó, így alighanem a számtalan matróz és kalandor közül fog áldozatot választani magának. Ám ezt nem fogja elsietni, a gyilkolás ráér a leves után is.*
*A hajók és matrózok közt sétálva felfedez egy vendégektől zsúfolt fogadót. Most más a helyzet mint annak idején a pegazusban, itt lehet lézengeni. A tulaj bőven el van foglalva azzal, hogy a pultnál álldogáló emberrengeteget kiszolgálja, így tőle nem fog "fizess vagy távozz" típusú felszólításokat kapni. Itt addig ülhet és várhat mint horgász a kapásra ameddig jól esik. Ennek ellenére korgó gyomrát mégis kénytelen valamivel megnyugtatni így ügyesen befurakszik a sor legelejére. Egy nagy tál Gombalevest rendel 5aranyért.
Aztán, be is húzódik rögtön egy sötét sarokba. Bár van ott már néhány csuhás ám velük nem foglalkozik, ha a hely már foglalt valaki biztos szól neki és hacsak nem egy kétméteres fegyveres ork az, akkor meg is kaphatja az ekkor kijáró orrba vágást. Kényelmesen elhelyezkedik, háttal a falnak tekintettel a tömegnek. A kívülről áradó fényt megint a csuklyájával próbálja gyengíteni már amennyire ezt lehet és csendben, nyugodtan a levest kanalazva figyel, nem téved e a közelbe valaki akivel érdemes foglalkoznia. Ám a várt személy nem jön. Sehol egy gazdagnak tűnő kapitány, vagy egy pénzes utazó, így alighanem a számtalan matróz és kalandor közül fog áldozatot választani magának. Ám ezt nem fogja elsietni, a gyilkolás ráér a leves után is.*
1033. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-13 19:10:24
Üzenet elküldve: 2014-12-13 19:10:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Mortar Gríjachor//
*Asira nagyon szereti a tenger illatát, és erre csak most jött rá. Eddig nem nagyon volt ilyen helyen, csak tavak, folyók mellett, azoknak viszont más volt az illatuk. Ez a sós, és furcsa levegő olyan, mintha megtisztítaná a lelkét, ráadásul a hullámok csapkodása segít, hogy elgondolkodjon a dolgain. Több ember is megfordul a külső részen, kevésre figyel csak fel. A mellé ülőre is csak azért, mert mellette van, a másik ok az, hogy úgy tűnik nem vette észre őt, és ez kicsit gyanús neki. A férfi végül benyúl a zsebébe és eldob egy kisebb dolgot belőle, egyenesen a tengerre céloz. A szelek úrnője - ha van ilyen egyáltalán - viszont nem ezt gondolja, és egyenesen Asira arcába csapja a furcsa ruhadarabot, legalábbis az érintése ilyen lehet. Leszedi az arcáról és egyértelműen tudja, hogy véres. Annyiféleképpen már látta élete során a vért, hogy nem kell megerőltetnie magát, hogy azonnal felismerje azt.*
- Semmi baj. Máskor a véres zsebkendőjét valami nyugodtabb helyen dobja el. *Szól, azon a kissé recsegős hangján, ami nem illik a szoborszép, kislányos arcához. Mindkettejük szeme zöld, bár az övé inkább türkiz, míg a másiké mélyzöld, még egy kicsit ironikus is számára.*
- Miért választott pont engem, mit szeretne? *Teszi fel a kérdést, nem szereti a túl hosszú udvariassági köröket. Szerinte ugyanis nem véletlenül ült mellé a férfi, a véres rongyban már nem biztos, hogy szándékosan jutott el az arcáig, talán csak látnia kellett volna.*
*Asira nagyon szereti a tenger illatát, és erre csak most jött rá. Eddig nem nagyon volt ilyen helyen, csak tavak, folyók mellett, azoknak viszont más volt az illatuk. Ez a sós, és furcsa levegő olyan, mintha megtisztítaná a lelkét, ráadásul a hullámok csapkodása segít, hogy elgondolkodjon a dolgain. Több ember is megfordul a külső részen, kevésre figyel csak fel. A mellé ülőre is csak azért, mert mellette van, a másik ok az, hogy úgy tűnik nem vette észre őt, és ez kicsit gyanús neki. A férfi végül benyúl a zsebébe és eldob egy kisebb dolgot belőle, egyenesen a tengerre céloz. A szelek úrnője - ha van ilyen egyáltalán - viszont nem ezt gondolja, és egyenesen Asira arcába csapja a furcsa ruhadarabot, legalábbis az érintése ilyen lehet. Leszedi az arcáról és egyértelműen tudja, hogy véres. Annyiféleképpen már látta élete során a vért, hogy nem kell megerőltetnie magát, hogy azonnal felismerje azt.*
- Semmi baj. Máskor a véres zsebkendőjét valami nyugodtabb helyen dobja el. *Szól, azon a kissé recsegős hangján, ami nem illik a szoborszép, kislányos arcához. Mindkettejük szeme zöld, bár az övé inkább türkiz, míg a másiké mélyzöld, még egy kicsit ironikus is számára.*
- Miért választott pont engem, mit szeretne? *Teszi fel a kérdést, nem szereti a túl hosszú udvariassági köröket. Szerinte ugyanis nem véletlenül ült mellé a férfi, a véres rongyban már nem biztos, hogy szándékosan jutott el az arcáig, talán csak látnia kellett volna.*
1032. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-13 16:09:05
Üzenet elküldve: 2014-12-13 16:09:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Na igen. Változatosság az van. Odaverekszi magát a pulthoz, hogy első körben magába döntsön egy kis szíverősítőt. Leteszi a 10 fémpénzt az asztalra. A 2 Sör pillanatok múlva előtte áll a 2 fakorsóban. Felhajtja az egyik korsót, majd körbenéz. Ki az aki munkát tudna neki adni? Kiszemel 3 alakot elsőre. Az egyik pont a pultnál ücsörög, 2 hellyel arrébb. Felhajtja a másik korsó sört is és amennyire csak lehet, megközelíti áldozatát.*
-Mi kéne?
~Szóval szemfüles a fickó, rendben, annál jobb.~
-A kérdés inkább az, hogy neked mi kellene?
-Bocs édes, de most nincs kedvem.
*Összehúzott szemöldökkel a férfire néz, aki még mindig nagyobb figyelmet szentel az italának. Majd lassan megérti a fickó elsőre értelmetlennek tűnő válaszát. Szajhának nézi. Feiznal gondolkodás nélkül kapja elő a tőrét és vágja bele a pultba a fickó előtt. Az alak majdnem hátraesik, de Feiznal elkapja az inge szélét és magához rántja.*
-Ismételd meg, és kivágom a nyelved.
*Eszébe jut, hogy hol is van. Elengedi a ruhadarabot, mire a férfi hátra esik. ~Remek!~ Körülötte mindenki őt bámulja. Itt az ideje a korai távozásnak, mielőtt egy kalitkában találja magát. Kihasználva a viselkedése okozta meglepetést, még nyugodtan tudja elhagyni az ivót.*
Felhajtja az egyik korsót, majd körbenéz. Ki az aki munkát tudna neki adni? Kiszemel 3 alakot elsőre. Az egyik pont a pultnál ücsörög, 2 hellyel arrébb. Felhajtja a másik korsó sört is és amennyire csak lehet, megközelíti áldozatát.*-Mi kéne?
~Szóval szemfüles a fickó, rendben, annál jobb.~
-A kérdés inkább az, hogy neked mi kellene?
-Bocs édes, de most nincs kedvem.
*Összehúzott szemöldökkel a férfire néz, aki még mindig nagyobb figyelmet szentel az italának. Majd lassan megérti a fickó elsőre értelmetlennek tűnő válaszát. Szajhának nézi. Feiznal gondolkodás nélkül kapja elő a tőrét és vágja bele a pultba a fickó előtt. Az alak majdnem hátraesik, de Feiznal elkapja az inge szélét és magához rántja.*
-Ismételd meg, és kivágom a nyelved.
*Eszébe jut, hogy hol is van. Elengedi a ruhadarabot, mire a férfi hátra esik. ~Remek!~ Körülötte mindenki őt bámulja. Itt az ideje a korai távozásnak, mielőtt egy kalitkában találja magát. Kihasználva a viselkedése okozta meglepetést, még nyugodtan tudja elhagyni az ivót.*
1031. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-11 20:37:17
Üzenet elküldve: 2014-12-11 20:37:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Asira Qatil //
*Mikor kilép a barlangból, ahol szerencsére nem kellett túl sok időt töltenie, épp a lemenő, aranyló napsugarakkal találja szemben magát. Valóban csodálatos... Olyan nyugalmas... Csillogó, méregzöld íriszei elvesznek a végtelen habokban, melyek egy különös, ám annál kellemesebb érzést árasztanak magukból. Hatására Mortarra a mélységes magány telepedik, ám egyáltalán nem a negatív részről. Ez a magány tipikus olyan, mikor kitárja elméjét, s nincs semmilyen zavaró tényező körülötte. Csak a csend, s a természet...
Ezzel a remek hangulattal indul neki végül a kikötőnek, miközben ügyesen egyensúlyozva szökell a sziklákon, ügyelve arra, hogy nehogy véletlenül egy túlságosan is csúszós részre tévedjen a lába. Azzal a céllal megy vissza, hogy esetleg keressen valakit a klánba. Már nem azért, mert annyira vágyna egy új tagra, kevésbé sem... De ezek az idióták annyira nem tudnak magukkal mit kezdeni, hogy kellene valaki új, akire figyelhetnek. Ugyanakkor semmi kedve fűzögetni valakit, így hát úgy dönt, hogy majd adja magát a helyzet. Ha a Sors úgy akarja, hogy ne egyedül térjen vissza, akkor minden bizonnyal ez így lesz.
Nagyjából egy bő órát sétálgathat a sziklákon, s mire eléri a kikötőt, addigra a nap lassan lebukik, s a hold uralma következik. A nyüzsgés is szerencsére alább hagy, bár nem azért, mert eltűntek volna az emberek, hanem mert ilyenkor az alvilág a csendes s piszkos ügyeit intézi. Ilyenkor mindig elfelejti, hogy valójában ő maga is "rossz fiú", viszont lelkileg sosem lesz tagja ennek a kárhozott bagázsnak. Csupán csak azért ment bele ebbe az egészbe, mert a kilátás csodálatos volt onnan fentről a barlangból, a végtelenbe nyúló tengerre, illetve így, hogy elkezdte gyűjteni a koponyákat, még inkább kihasználhatja a többit. Hányingere is lesz, ha rájuk gondol... Ám a tájért s a hangulatos barlangért megéri.
Útja először is a fogadó felé vezeti, téve egy nagyobb kört a dokkok körül, elkerülvén a "lakottabb" részeket. Először csak megáll a Rumos előtt, ám látván, hogy pár részeg alak tart a fogadó felé, inkább bemegy, pontosabban bentről ki ezután, hogy egy kinti padon helyet foglalhasson. A fáklyák haloványan pislákolnak csupán, így nem sokat látni arról, hogy ki van kint, s ki nincs. Mortar pedig körbe sem néz, hanem egyenesen az egyik üres padra fókuszál, s odasietve letelepedik rá. Majd nagyot sóhajt...
Ahogy így nyugalomba helyezkedett, akkor veszi észre, hogy valami nyomja az oldalát. Először nem esik le neki, hogy mi lehet az, csupán mikor odanyúl, akkor jön rá, hogy bizony zsebébe belegyűrte azt a kis szövetdarabot, melybe a levágott fejet csavarta. Eléggé átázott már vérrel, ami persze ekkora már megszáradt rajta. S mivel nem akar már vele semmit se kezdeni, ezért kihúzza azt zsebéből, majd egy könnyed mozdulattal maga elé hajítja azt, hogy elvigye örök útjára a tenger. Pontosabban, elvinné... Ha nem jönne hirtelen egy nagyobb széllökés, ami felkapva a kendőt, jobb oldalra fújja azt, egyenesen egy hölgy arcába - ha ő nem tér ki előle. Mortarnak hamar elkerekednek a szemei, hiszen váratlanul éri, hogy valaki ott ücsörög mellette. Mondjuk, hova is gondolt... Ez egy fogadó, vendégekkel...*
- Ő... *kezd bele határozottan* Elnézést?
*Villantja a hölgy felé méregzöld íriszeit kételkedve, hiszen nem is igazán tudja, hogy mit kell mondani egy olyan helyzetben, mikor az egyik fél véres kendője a másik arcában landol. Talán fel kellene pattannia, s hirtelen elvágni a torkát, mert egy "szemtanú"? Áhh, az nem ő lenne... Ő nem egy dühös jellem, inkább nagyon nyugodt - s unott. Esetleg találjon ki valami frappáns magyarázatot lekvárról s festékről? Áhh, az sem ő lenne... Nem az a nagy beszédes figura, aki millió szánalmas mondattal tudna előállni egy ilyen helyzetben. Úgyhogy csak figyeli a hölgyet, hogy mit reagál, s hogy esetleg egy spontán ötlettel oldja majd meg a helyzetet. Talán le kell lépnie minél hamarabb, vagy ki tudja. Így hát nem is gondolkozik ezen, úszik inkább az árral, ha már belesodorta magát.*
*Mikor kilép a barlangból, ahol szerencsére nem kellett túl sok időt töltenie, épp a lemenő, aranyló napsugarakkal találja szemben magát. Valóban csodálatos... Olyan nyugalmas... Csillogó, méregzöld íriszei elvesznek a végtelen habokban, melyek egy különös, ám annál kellemesebb érzést árasztanak magukból. Hatására Mortarra a mélységes magány telepedik, ám egyáltalán nem a negatív részről. Ez a magány tipikus olyan, mikor kitárja elméjét, s nincs semmilyen zavaró tényező körülötte. Csak a csend, s a természet...
Ezzel a remek hangulattal indul neki végül a kikötőnek, miközben ügyesen egyensúlyozva szökell a sziklákon, ügyelve arra, hogy nehogy véletlenül egy túlságosan is csúszós részre tévedjen a lába. Azzal a céllal megy vissza, hogy esetleg keressen valakit a klánba. Már nem azért, mert annyira vágyna egy új tagra, kevésbé sem... De ezek az idióták annyira nem tudnak magukkal mit kezdeni, hogy kellene valaki új, akire figyelhetnek. Ugyanakkor semmi kedve fűzögetni valakit, így hát úgy dönt, hogy majd adja magát a helyzet. Ha a Sors úgy akarja, hogy ne egyedül térjen vissza, akkor minden bizonnyal ez így lesz.
Nagyjából egy bő órát sétálgathat a sziklákon, s mire eléri a kikötőt, addigra a nap lassan lebukik, s a hold uralma következik. A nyüzsgés is szerencsére alább hagy, bár nem azért, mert eltűntek volna az emberek, hanem mert ilyenkor az alvilág a csendes s piszkos ügyeit intézi. Ilyenkor mindig elfelejti, hogy valójában ő maga is "rossz fiú", viszont lelkileg sosem lesz tagja ennek a kárhozott bagázsnak. Csupán csak azért ment bele ebbe az egészbe, mert a kilátás csodálatos volt onnan fentről a barlangból, a végtelenbe nyúló tengerre, illetve így, hogy elkezdte gyűjteni a koponyákat, még inkább kihasználhatja a többit. Hányingere is lesz, ha rájuk gondol... Ám a tájért s a hangulatos barlangért megéri.
Útja először is a fogadó felé vezeti, téve egy nagyobb kört a dokkok körül, elkerülvén a "lakottabb" részeket. Először csak megáll a Rumos előtt, ám látván, hogy pár részeg alak tart a fogadó felé, inkább bemegy, pontosabban bentről ki ezután, hogy egy kinti padon helyet foglalhasson. A fáklyák haloványan pislákolnak csupán, így nem sokat látni arról, hogy ki van kint, s ki nincs. Mortar pedig körbe sem néz, hanem egyenesen az egyik üres padra fókuszál, s odasietve letelepedik rá. Majd nagyot sóhajt...
Ahogy így nyugalomba helyezkedett, akkor veszi észre, hogy valami nyomja az oldalát. Először nem esik le neki, hogy mi lehet az, csupán mikor odanyúl, akkor jön rá, hogy bizony zsebébe belegyűrte azt a kis szövetdarabot, melybe a levágott fejet csavarta. Eléggé átázott már vérrel, ami persze ekkora már megszáradt rajta. S mivel nem akar már vele semmit se kezdeni, ezért kihúzza azt zsebéből, majd egy könnyed mozdulattal maga elé hajítja azt, hogy elvigye örök útjára a tenger. Pontosabban, elvinné... Ha nem jönne hirtelen egy nagyobb széllökés, ami felkapva a kendőt, jobb oldalra fújja azt, egyenesen egy hölgy arcába - ha ő nem tér ki előle. Mortarnak hamar elkerekednek a szemei, hiszen váratlanul éri, hogy valaki ott ücsörög mellette. Mondjuk, hova is gondolt... Ez egy fogadó, vendégekkel...*
- Ő... *kezd bele határozottan* Elnézést?
*Villantja a hölgy felé méregzöld íriszeit kételkedve, hiszen nem is igazán tudja, hogy mit kell mondani egy olyan helyzetben, mikor az egyik fél véres kendője a másik arcában landol. Talán fel kellene pattannia, s hirtelen elvágni a torkát, mert egy "szemtanú"? Áhh, az nem ő lenne... Ő nem egy dühös jellem, inkább nagyon nyugodt - s unott. Esetleg találjon ki valami frappáns magyarázatot lekvárról s festékről? Áhh, az sem ő lenne... Nem az a nagy beszédes figura, aki millió szánalmas mondattal tudna előállni egy ilyen helyzetben. Úgyhogy csak figyeli a hölgyet, hogy mit reagál, s hogy esetleg egy spontán ötlettel oldja majd meg a helyzetet. Talán le kell lépnie minél hamarabb, vagy ki tudja. Így hát nem is gondolkozik ezen, úszik inkább az árral, ha már belesodorta magát.*
1030. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-08 23:49:41
Üzenet elküldve: 2014-12-08 23:49:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kalózok//
*Kedvtelve szemléli, ahogy Zaranir bemutatja: tud ő rátermett lenni, ha akar, és tesz egy erőteljes kísérletet Quinn vonásainak átrendezésére. További kedvtelésére szolgál, hogy a két jöttment fogja magát, és távozik - már amennyiben távozásuknak nem az a célja, hogy tájékoztassák az őrséget a kis bagázs hajólopási szándékáról, ez azonban nem tűnik valószínűnek.*
- Szép ütés *emeli poharát Zaranir felé.*, vetélytárs *teszi hozzá, felfedezhetetlen mennyiségű komolysággal a hangjában.* Nem mellesleg, gratulálok a vérdíjadhoz, mivel sikerült kiérdemelni?
- A két fiatalember egyébként *mondja, miután kap választ, ha kap*, a hajóról való, és mit adnak az istenek, történetesen tele van a bocskoruk az én valamikori kedves kapitányommal.
*Kedvtelve szemléli, ahogy Zaranir bemutatja: tud ő rátermett lenni, ha akar, és tesz egy erőteljes kísérletet Quinn vonásainak átrendezésére. További kedvtelésére szolgál, hogy a két jöttment fogja magát, és távozik - már amennyiben távozásuknak nem az a célja, hogy tájékoztassák az őrséget a kis bagázs hajólopási szándékáról, ez azonban nem tűnik valószínűnek.*
- Szép ütés *emeli poharát Zaranir felé.*, vetélytárs *teszi hozzá, felfedezhetetlen mennyiségű komolysággal a hangjában.* Nem mellesleg, gratulálok a vérdíjadhoz, mivel sikerült kiérdemelni?
- A két fiatalember egyébként *mondja, miután kap választ, ha kap*, a hajóról való, és mit adnak az istenek, történetesen tele van a bocskoruk az én valamikori kedves kapitányommal.
1029. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-08 18:03:00
Üzenet elküldve: 2014-12-08 18:03:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Lánghajú Aelliryn//
*Mondták már embernek fél-elfnek, de elfnek még soha. Tulajdonképpen még mindig nem mondták rá, hogy elf, csak hogy nem lehet az... De mindegy. Annak örül, hogy egy nőnek megérzése volt róla. Egy gyönyörű, bájos, vörös ördö...*
*Csakhogy gondolatmenetét megszakítja a nő távozása. Az igazán kacér távozását más férfi is nézte, de elég volt, Alefyk egyetlen pillantása, és megértette vele, hogy a préda foglalt. Természetesen ő nem prédaként gondol a másikra, hanem... Valamire ami olyan mint a préda, de nem ilyen megalázó szóval... Mindegy... Mikor a másik kilép az ajtón gondolatban megjegyzi, nem áll jól neki sem az urazás, sem a szalutálás... De amint látóhatáron kívülre kerül, utánamegy remélve, a tömeg végre hasznára lesz... Szerencséjére, még nem mentek el az emberek, így észrevehetetlenül, tisztes távolságból követi a... Még mindig nem jut eszébe a szó... Ha a vörös ördög bemegy egy sötétebb sikátorba, akkor Alefyknak már van terve. Fekete ruhái igazán kapóra jönnének abban az esetben a terve megvalósításához, de ha a lány nem szándékozik egy olyan helyre bemenni, akkor lesz egy másik történet mint amit kigondolt...*
*Mondták már embernek fél-elfnek, de elfnek még soha. Tulajdonképpen még mindig nem mondták rá, hogy elf, csak hogy nem lehet az... De mindegy. Annak örül, hogy egy nőnek megérzése volt róla. Egy gyönyörű, bájos, vörös ördö...*
*Csakhogy gondolatmenetét megszakítja a nő távozása. Az igazán kacér távozását más férfi is nézte, de elég volt, Alefyk egyetlen pillantása, és megértette vele, hogy a préda foglalt. Természetesen ő nem prédaként gondol a másikra, hanem... Valamire ami olyan mint a préda, de nem ilyen megalázó szóval... Mindegy... Mikor a másik kilép az ajtón gondolatban megjegyzi, nem áll jól neki sem az urazás, sem a szalutálás... De amint látóhatáron kívülre kerül, utánamegy remélve, a tömeg végre hasznára lesz... Szerencséjére, még nem mentek el az emberek, így észrevehetetlenül, tisztes távolságból követi a... Még mindig nem jut eszébe a szó... Ha a vörös ördög bemegy egy sötétebb sikátorba, akkor Alefyknak már van terve. Fekete ruhái igazán kapóra jönnének abban az esetben a terve megvalósításához, de ha a lány nem szándékozik egy olyan helyre bemenni, akkor lesz egy másik történet mint amit kigondolt...*
1028. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-08 16:44:19
Üzenet elküldve: 2014-12-08 16:44:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Alefyk Mortamiel//
*Aellyrinnek most már tényleg az idegeire megy a helyzet, de valamiért mégis megkedvelte a szárnyatlan tündért.*
~Talán az lesz a legjobb ha elmegyek innen egy kicsit. Ha követ, akkor követ, úgyse szúrhatom le egy sikátorban. Mondjuk nem is rossz ötlet.~
- Hogy honnan tudtam, hogy tündér vagy? Először is úgy nézel ki mint egy elf, de ők általában magasabbak, mint hat láb, ha megbocsátod. Ne értsd félre, semmi bajom nincs a termeteddel... Meg mondjuk a szemed is olyan tündéres. Igazából nem tudom, nevezhetjük női megérzésnek is. Viszont ha megbocsátasz, mára elég volt Uraságod kellemes társaságából. Örültem a találkozásnak, a mielőbbi viszontlátásra.
*Azzal föláll az asztaltól, még mindig rumos poharát...*
~Te jó ég, rumos pohár. Pohár. Egy istenverte pohár!~
*... szóval rumos poharát szorongatva, és kissé megriszálva magát, kihívóan megy el a tündér mellett, akár a kacér pincérlányok. Mielőtt kilép a fogadó ajtaján még egyet kacsint a tündérre, és tréfásan szalutál.*
- Minden jót őő... tündér uram.
*Aellyrinnek most már tényleg az idegeire megy a helyzet, de valamiért mégis megkedvelte a szárnyatlan tündért.*
~Talán az lesz a legjobb ha elmegyek innen egy kicsit. Ha követ, akkor követ, úgyse szúrhatom le egy sikátorban. Mondjuk nem is rossz ötlet.~
- Hogy honnan tudtam, hogy tündér vagy? Először is úgy nézel ki mint egy elf, de ők általában magasabbak, mint hat láb, ha megbocsátod. Ne értsd félre, semmi bajom nincs a termeteddel... Meg mondjuk a szemed is olyan tündéres. Igazából nem tudom, nevezhetjük női megérzésnek is. Viszont ha megbocsátasz, mára elég volt Uraságod kellemes társaságából. Örültem a találkozásnak, a mielőbbi viszontlátásra.
*Azzal föláll az asztaltól, még mindig rumos poharát...*
~Te jó ég, rumos pohár. Pohár. Egy istenverte pohár!~
*... szóval rumos poharát szorongatva, és kissé megriszálva magát, kihívóan megy el a tündér mellett, akár a kacér pincérlányok. Mielőtt kilép a fogadó ajtaján még egyet kacsint a tündérre, és tréfásan szalutál.*
- Minden jót őő... tündér uram.
1027. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-07 15:30:15
Üzenet elküldve: 2014-12-07 15:30:15
ÚJ
![>Quinn Hallion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2492_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Kalózok//
*A formális udvariassági gesztusok, azért lássuk be egy egész távoli létsíkon helyezkednek el, ha tengerészekről van szó. Eképpen Quinn sem bízott egy elnéző mosolyban, és megbocsátó válaszban Zaranir részéről. Meg hát amúgy sem számít jóra, ha rosszra is lehet. Mivel keze még foglalt volt, a zsákját meg ölében tartja, és még az események is gyorsan pörögnek, így az ütés kivédésére esélye sem maradt. A szőke kézfeje nagyot csattan arcán, ő pedig lendületből dől hátra, és vágódik el a padlón székestől orrvérzésestől.
Az elhangzó szavakra már nem igazán figyel, engedi málháját, hogy kabátjának felső zsebéből kotorjon elő valamit, mikor testvére indulni kívánó ösztökélése érinti bordáit. Nagy sóhajjal rejti mégis markába a kis fém szelencét, és pattan fel nem túl élénken.*
-Kapitányom!
*Vágja még haptákba magát Zaranir előtt. Hangjában szemernyi gúny sem érződik. Ahogy ő látja a helyzetet, végre valaki, aki nem csak üres fenyegetéssekkel dobázóik, hanem kifejezetten megfelelő vezér habitusról téve tanúságot, előbb üt, és nem kérdez. Egy ilyen Kapitány alatt pedig minden matróznak megtiszteltetés szolgálni.*
-Hívass majd, ha már hajó is akad.
*Tiszteleg a férfi felé, és motyóját kapva vállára kullog öccse után, a többiekre nem is ügyelve. A kis tárcából igyekezve a megfelelő mennyiségű bagót kiszabadítani, és sebes orrába felszippantani. Elvégre így jobban hat. Az ajtón kilépve azért még unottan megérdeklődi miként is képzeli a másik a cápa etetést.*
-Nem kellett volna hozzá a hebrencs?
*Majd záródik mögöttük a Rumos, Quinn szerint végleg, mert belőle úgyis haleledel lesz. Ez nem kétséges. És mint sorsába belenyugodott halálraítélt követi testvérét a kikötőbe.*
*A formális udvariassági gesztusok, azért lássuk be egy egész távoli létsíkon helyezkednek el, ha tengerészekről van szó. Eképpen Quinn sem bízott egy elnéző mosolyban, és megbocsátó válaszban Zaranir részéről. Meg hát amúgy sem számít jóra, ha rosszra is lehet. Mivel keze még foglalt volt, a zsákját meg ölében tartja, és még az események is gyorsan pörögnek, így az ütés kivédésére esélye sem maradt. A szőke kézfeje nagyot csattan arcán, ő pedig lendületből dől hátra, és vágódik el a padlón székestől orrvérzésestől.
Az elhangzó szavakra már nem igazán figyel, engedi málháját, hogy kabátjának felső zsebéből kotorjon elő valamit, mikor testvére indulni kívánó ösztökélése érinti bordáit. Nagy sóhajjal rejti mégis markába a kis fém szelencét, és pattan fel nem túl élénken.*
-Kapitányom!
*Vágja még haptákba magát Zaranir előtt. Hangjában szemernyi gúny sem érződik. Ahogy ő látja a helyzetet, végre valaki, aki nem csak üres fenyegetéssekkel dobázóik, hanem kifejezetten megfelelő vezér habitusról téve tanúságot, előbb üt, és nem kérdez. Egy ilyen Kapitány alatt pedig minden matróznak megtiszteltetés szolgálni.*
-Hívass majd, ha már hajó is akad.
*Tiszteleg a férfi felé, és motyóját kapva vállára kullog öccse után, a többiekre nem is ügyelve. A kis tárcából igyekezve a megfelelő mennyiségű bagót kiszabadítani, és sebes orrába felszippantani. Elvégre így jobban hat. Az ajtón kilépve azért még unottan megérdeklődi miként is képzeli a másik a cápa etetést.*
-Nem kellett volna hozzá a hebrencs?
*Majd záródik mögöttük a Rumos, Quinn szerint végleg, mert belőle úgyis haleledel lesz. Ez nem kétséges. És mint sorsába belenyugodott halálraítélt követi testvérét a kikötőbe.*
1026. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-07 15:02:23
Üzenet elküldve: 2014-12-07 15:02:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kalózok//
*Zajlik az élet, nincs mit szépíteni a dolgon. Quent is előzékenyen zajlik, bár csak magában, elvégre már kizajongta azt, aminek kint a helye. Kifejezetten jót tett a szervezetének. Ilyen ez.
Felkuncog testvére bénázásán, majd egyenesen felröhög, ahogy az a maflástól megborul. Ám, mint az lenni szokott, innentől csak lefele vezethetne az út. Ahhoz meg most nincs kedve. Összecsapja tenyerét, feláll ültéből és szakítja félbe Zaranir mondókáját.*
- Persze, persze, ez marha érdekes, de most jut eszembe, hogy sürgős dolgunk van. *Felmarkolja zsákját, lábával megböki a másik Halliont.* Családjuktól elüldözött, védtelen cápáknak tartunk ételosztást. Nem lehet kihagyni, mert csak még jobban elszontyolodnának. És azt nem akarja senki.
*Trappol is kifele, majd az ajtóban bevárja testvérét. Int a népeknek, majd a távozás selymes búvópatakjára tutajozik.*
- A mihamarabbi viszontivásig!
*Zajlik az élet, nincs mit szépíteni a dolgon. Quent is előzékenyen zajlik, bár csak magában, elvégre már kizajongta azt, aminek kint a helye. Kifejezetten jót tett a szervezetének. Ilyen ez.
Felkuncog testvére bénázásán, majd egyenesen felröhög, ahogy az a maflástól megborul. Ám, mint az lenni szokott, innentől csak lefele vezethetne az út. Ahhoz meg most nincs kedve. Összecsapja tenyerét, feláll ültéből és szakítja félbe Zaranir mondókáját.*
- Persze, persze, ez marha érdekes, de most jut eszembe, hogy sürgős dolgunk van. *Felmarkolja zsákját, lábával megböki a másik Halliont.* Családjuktól elüldözött, védtelen cápáknak tartunk ételosztást. Nem lehet kihagyni, mert csak még jobban elszontyolodnának. És azt nem akarja senki.
*Trappol is kifele, majd az ajtóban bevárja testvérét. Int a népeknek, majd a távozás selymes búvópatakjára tutajozik.*
- A mihamarabbi viszontivásig!
1025. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-06 17:58:27
Üzenet elküldve: 2014-12-06 17:58:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Lánghajú Aellyrin//
*Ha Alefyk tudná miket gondol a másik! Ő nem egy balfék, aki első látásra beleszeretett a nőbe. Ilyen szerinte nem is létezik, inkább hamar vágy lehet az, amit mások első látásból szerelemnek értenek. Ő még nem tapasztalta, vagy lehet hogy de, csak ő nagyobbnak gondolja a szóbeszédek értelmét. Ő csak egy kis szórakozásra vágyik, és pont a fél-elfet szemelte ki játékszerének. Félreértés ne essék, nem akarja kihasználni a másikat, ő nem csak a saját szórakozására gondol. Sohasem. De mivel nem tudhatja mit gondol a másik, nem is mondhatja el ez által keletkező gondolatait.*
*Keserű ízzel hallgatja, hogy nincs szárnya. Ez igaz, de soha sem szerette ha az orra alá dörgölik. Viszont azt egy kicsit furcsának veszi, hogy a másik kikövetkeztette, hogy tündér. Ez (tudta szerint) nem látható a modorából, mindössze csak a szeme olyan tündéres... Ő is gondolkozott már azon, miért nem adott neki valami felsőbb hatalom szárnyat. Eleinte ezt még tehernek vette, de azóta rájött, hogy ha ő is olyan "tündér"iesen viselkedett volna fiatalabb korában, valószínűleg jóval kevesebb örömben lett volna része, hisz akkor nem járt volna annyit a kocsmába, és nem tanulta meg értelmezni a nőket. De azért eteti a hiúságát, hogy állítólag kellemes a külseje.*
-Szárnyam nincs. Nem kaptam. Ne értsen félre, ezt nem szokták osztogatni a piacon, de nem kaptam. Valami felsőbb hatalomnak pont kifogyott a készlete. De egy kérdést megenged? Honnan tudta hogy származásom szerint tündér volnék, bár tudtom szerint inkább embernek nézek ki, legalábbis ezt mutatják a tapasztalatok... Óh, és még valami. Köszönöm a bókot.
*Ha Alefyk tudná miket gondol a másik! Ő nem egy balfék, aki első látásra beleszeretett a nőbe. Ilyen szerinte nem is létezik, inkább hamar vágy lehet az, amit mások első látásból szerelemnek értenek. Ő még nem tapasztalta, vagy lehet hogy de, csak ő nagyobbnak gondolja a szóbeszédek értelmét. Ő csak egy kis szórakozásra vágyik, és pont a fél-elfet szemelte ki játékszerének. Félreértés ne essék, nem akarja kihasználni a másikat, ő nem csak a saját szórakozására gondol. Sohasem. De mivel nem tudhatja mit gondol a másik, nem is mondhatja el ez által keletkező gondolatait.*
*Keserű ízzel hallgatja, hogy nincs szárnya. Ez igaz, de soha sem szerette ha az orra alá dörgölik. Viszont azt egy kicsit furcsának veszi, hogy a másik kikövetkeztette, hogy tündér. Ez (tudta szerint) nem látható a modorából, mindössze csak a szeme olyan tündéres... Ő is gondolkozott már azon, miért nem adott neki valami felsőbb hatalom szárnyat. Eleinte ezt még tehernek vette, de azóta rájött, hogy ha ő is olyan "tündér"iesen viselkedett volna fiatalabb korában, valószínűleg jóval kevesebb örömben lett volna része, hisz akkor nem járt volna annyit a kocsmába, és nem tanulta meg értelmezni a nőket. De azért eteti a hiúságát, hogy állítólag kellemes a külseje.*
-Szárnyam nincs. Nem kaptam. Ne értsen félre, ezt nem szokták osztogatni a piacon, de nem kaptam. Valami felsőbb hatalomnak pont kifogyott a készlete. De egy kérdést megenged? Honnan tudta hogy származásom szerint tündér volnék, bár tudtom szerint inkább embernek nézek ki, legalábbis ezt mutatják a tapasztalatok... Óh, és még valami. Köszönöm a bókot.
1024. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-06 14:47:53
Üzenet elküldve: 2014-12-06 14:47:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Alefyk Mortamiel//
*A tündér nem kertel tovább, hanem nyíltan céloz rá, hogy a fiatal fél-elf nem más mint egy angyal. Aellyrint a gondolat hatására valamiért halk kuncogás fogja el.*
~Mit akarhat tőlem az e szerencsétlen. Vagy is hát tudom mit akar, belém van esve, de mit csináljak vele? Ha lerázom, akkor valószínűleg követni fog, és csak még levakarhatatlanabb lesz. Kénytelen vagyok belemenni a játékába. Vagy is hát neki nem játék.~
*Aellyrin így hát elégedett mosollyal és ezekkel a szavakkal nyugtázza a bókolást:*
- Hmmm, pont egy tündér mondja másra, hogy angyal, mikor a ti népeteknek szokott szárnya lenni. Tényleg, neked nincs is szárnyad. De hát ez semmit se ront, a khm... kellemes külsődön.
*A tündér nem kertel tovább, hanem nyíltan céloz rá, hogy a fiatal fél-elf nem más mint egy angyal. Aellyrint a gondolat hatására valamiért halk kuncogás fogja el.*
~Mit akarhat tőlem az e szerencsétlen. Vagy is hát tudom mit akar, belém van esve, de mit csináljak vele? Ha lerázom, akkor valószínűleg követni fog, és csak még levakarhatatlanabb lesz. Kénytelen vagyok belemenni a játékába. Vagy is hát neki nem játék.~
*Aellyrin így hát elégedett mosollyal és ezekkel a szavakkal nyugtázza a bókolást:*
- Hmmm, pont egy tündér mondja másra, hogy angyal, mikor a ti népeteknek szokott szárnya lenni. Tényleg, neked nincs is szárnyad. De hát ez semmit se ront, a khm... kellemes külsődön.
1023. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-04 22:57:19
Üzenet elküldve: 2014-12-04 22:57:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*A tolvaj épp nekilátna megkísérelni egy kétségbeesett támadást, - hátha mégis érzékeny a fémre az a förmedvény - amikor valami megzavarja benne. Ez a valami pedig nem más, mint egy hullám, ami - mivel a férfi nem számított rá, s egyébként is közel áll a korláthoz - lesodorja őt a hajóról, egyenest a tengerbe.
Deron egy pillanatra pánikba esik, hiszen ha a hajón életre kelt hullák irtják a legénységet, akkor el sem meri képzelni, hogy mit rejt a mély. Ám ez a pánik nem tart tovább néhány röpke pillanatnál. Amint ismét önmaga, úszni kezd. Fogalma sincs róla, hogy merre indult el, de nem is érdekli. Egy gondolat hajtja csak: minél távolabb kerülni a hajótól és az átkozott szigettől is! Mivel a becsület sosem volt a kenyere, ezért cseppet sem érdekli, ha a "társai", a legénység, a mágus és Kapitány úr a tengerbe vesznek. Egyébként sem magától vállalta ezt az egész rémálmot.
Megrázza a fejét, majd körbe kémlel, hogy a temérdek vízen kívül van-e még valami körülötte. Elbambult az úszás közben, a teste cselekedett, a gondolatai pedig valahol teljesen máshol jártak. A hajó már csak egy folt a távolban, a másik irányban pedig... Deron nagyon közel, mintha egy halászbárkát vélne felfedezni.
Egyetlen egy kiáltás hagyja el torkát, amikor a kimerültség győzedelmeskedik felette és rászakad a sötétség...*
*Ébredezni kezd. Furcsa. Sosem hitte volna, hogy a halála után is tud cselekedni. Pofozgatni kezdik. Ennek örül legalább lesz társasága. Próbálna mozdulni, ekkor azonban hatalmasat kiált. A könyökét ugyanis beleverte valamibe, s a fájdalom nagyon is valóságosnak tűnik. Ez elvileg azt jelenti, hogy még életben van!
Örömében már ugorna is fel, ekkor azonban némi víz kívánkozik fel a torkán, hogy aztán kitörjön belőle.*
- Hogy az a rohadt, mocskos, tetves, rosseb hasítaná ketté a nyamvadt mágus fattyát!
*Kipattannak a szemei. A parton van, néhány halásznak tűnő egyén társaságában. Legnagyobb meglepetésére a kardja is ott hever mellette. Furcsa...
A tolvaj fejében gyorsan összeáll a kép. Úgy tűnik, hogy az a kiáltás nem volt hiábavaló.
A halászok nem szólnak semmit csak az orra alá tolnak egy üveget. Deron beleszagol, majd nagyot húz a rumból. Megköszöni egy párszor, hogy megmentették, s megjegyzi az arcukat, hogy tudja, kiknek az erszényét fogja békében hagyni élete hátralévő részében.
Első útja természetesen a Rumos Rókába vezet, s most kivételesen nem szoknyáért és nem is alkoholért vagy szerencsejátékért jött.
Odalép a pulthoz, kiveszi azt a Szobát (1. emelet) 10 aranyért, amiben az elf lánnyal megszálltak, felrohan az emeletre, benyit a szobába, bezárja az ajtó, megszabadul a felszerelésétől, majd elterül az ágyon, s rövid idő múlva már az álmok édes világában jár...*
Deron egy pillanatra pánikba esik, hiszen ha a hajón életre kelt hullák irtják a legénységet, akkor el sem meri képzelni, hogy mit rejt a mély. Ám ez a pánik nem tart tovább néhány röpke pillanatnál. Amint ismét önmaga, úszni kezd. Fogalma sincs róla, hogy merre indult el, de nem is érdekli. Egy gondolat hajtja csak: minél távolabb kerülni a hajótól és az átkozott szigettől is! Mivel a becsület sosem volt a kenyere, ezért cseppet sem érdekli, ha a "társai", a legénység, a mágus és Kapitány úr a tengerbe vesznek. Egyébként sem magától vállalta ezt az egész rémálmot.
Megrázza a fejét, majd körbe kémlel, hogy a temérdek vízen kívül van-e még valami körülötte. Elbambult az úszás közben, a teste cselekedett, a gondolatai pedig valahol teljesen máshol jártak. A hajó már csak egy folt a távolban, a másik irányban pedig... Deron nagyon közel, mintha egy halászbárkát vélne felfedezni.
Egyetlen egy kiáltás hagyja el torkát, amikor a kimerültség győzedelmeskedik felette és rászakad a sötétség...*
*Ébredezni kezd. Furcsa. Sosem hitte volna, hogy a halála után is tud cselekedni. Pofozgatni kezdik. Ennek örül legalább lesz társasága. Próbálna mozdulni, ekkor azonban hatalmasat kiált. A könyökét ugyanis beleverte valamibe, s a fájdalom nagyon is valóságosnak tűnik. Ez elvileg azt jelenti, hogy még életben van!
Örömében már ugorna is fel, ekkor azonban némi víz kívánkozik fel a torkán, hogy aztán kitörjön belőle.*
- Hogy az a rohadt, mocskos, tetves, rosseb hasítaná ketté a nyamvadt mágus fattyát!
*Kipattannak a szemei. A parton van, néhány halásznak tűnő egyén társaságában. Legnagyobb meglepetésére a kardja is ott hever mellette. Furcsa...
A tolvaj fejében gyorsan összeáll a kép. Úgy tűnik, hogy az a kiáltás nem volt hiábavaló.
A halászok nem szólnak semmit csak az orra alá tolnak egy üveget. Deron beleszagol, majd nagyot húz a rumból. Megköszöni egy párszor, hogy megmentették, s megjegyzi az arcukat, hogy tudja, kiknek az erszényét fogja békében hagyni élete hátralévő részében.
Első útja természetesen a Rumos Rókába vezet, s most kivételesen nem szoknyáért és nem is alkoholért vagy szerencsejátékért jött.
Odalép a pulthoz, kiveszi azt a Szobát (1. emelet) 10 aranyért,
amiben az elf lánnyal megszálltak, felrohan az emeletre, benyit a szobába, bezárja az ajtó, megszabadul a felszerelésétől, majd elterül az ágyon, s rövid idő múlva már az álmok édes világában jár...*
1022. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-03 19:35:33
Üzenet elküldve: 2014-12-03 19:35:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Lánghajú Aelleyrin//
*Bár viccelődése úgy tűnik nem ért sikert, viszont legalább tudja, hogy nem nyílt célzásokkal most már bármeddig elmehet. Bár azt még nem tudja hogy ha nyíltan célozna valamire, akkor élne-e még. ~ Majd kiderül az is... ~ Láthatólag a másik nem is keress mélyebb értelmet a szavakban, hisz úgy látszik, nem jól értette a templomos célzást. De nem ő lesz aki kioktatja a másikat a szavak belső lényegéből, így hát iszik egy kortyot. Majd még egyet, de utóbbit az miatt, hogy elrejtse mosolyát hisz mint kiderült, eddigi téves következtetésivel ellentétben igenis van humor az alatt a vörös haj alatt.*
-Angyalt? 6 éve? Itt? Ebben a fogadóban? Pontosan ennél az asztalnál? Szerintem mindössze azt tévesztette el hogy mikor látta, mert szerintem maga nem 6 éve nézett tükörbe. És ki kell hogy ábrándítsam. A maga angyalkája nem egy tündérke, hanem egy fél-elf, kit bármikor megtekinthet ha tükörbe néz.
*Nem tudhatja mit gondol a másik róla, de ha tudná sem hinné el. De talán ha nyíltan szemébe mondják? Igen-igen erős szavak kellenek ahhoz, hogy ezt a fiatalt eltántorítson. De remélhetőleg ez nem áll a másik szándékában...*
*Bár viccelődése úgy tűnik nem ért sikert, viszont legalább tudja, hogy nem nyílt célzásokkal most már bármeddig elmehet. Bár azt még nem tudja hogy ha nyíltan célozna valamire, akkor élne-e még. ~ Majd kiderül az is... ~ Láthatólag a másik nem is keress mélyebb értelmet a szavakban, hisz úgy látszik, nem jól értette a templomos célzást. De nem ő lesz aki kioktatja a másikat a szavak belső lényegéből, így hát iszik egy kortyot. Majd még egyet, de utóbbit az miatt, hogy elrejtse mosolyát hisz mint kiderült, eddigi téves következtetésivel ellentétben igenis van humor az alatt a vörös haj alatt.*
-Angyalt? 6 éve? Itt? Ebben a fogadóban? Pontosan ennél az asztalnál? Szerintem mindössze azt tévesztette el hogy mikor látta, mert szerintem maga nem 6 éve nézett tükörbe. És ki kell hogy ábrándítsam. A maga angyalkája nem egy tündérke, hanem egy fél-elf, kit bármikor megtekinthet ha tükörbe néz.
*Nem tudhatja mit gondol a másik róla, de ha tudná sem hinné el. De talán ha nyíltan szemébe mondják? Igen-igen erős szavak kellenek ahhoz, hogy ezt a fiatalt eltántorítson. De remélhetőleg ez nem áll a másik szándékában...*
1021. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-12-03 15:49:19
Üzenet elküldve: 2014-12-03 15:49:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Alefyk Mortamiel//
*A tündér vagy tényleg teljesen eszement, vagy komédiázáshoz van kedve, ugyanis nem hogy abbahagyná az idegesítő stílusát, hanem folytatja, miközben földöntúli(an hülye) vigyorral a képén bámul a fél-elfre.*
~Ő biztosan viccesnek hiszi magát, de ez sajnos nem igaz.~
*Válaszol is a tündér kérdésére, miközben látványosan elgondolkozó és savanyú arcot vág.*
- Hmmm... kalózférfi, az. A legtöbb sajnos állandóan részeg és alkoholszagú, hmmm... hogy is mondjam elég kellemetlen alak. De hát egy hajót még sem lehet egyedül irányítani, legénységre szükség van.
*A tündér még viccelődve bókolni is kezd, de Aellyrin sosem szerette ezt a komolytalan angyalkázós-világ-végére-elmenős-virágot-adós stílust, így inkább jót nevet rajta.*
- Én errefelé egy angyalt láttam, az pedig hat éve volt, és nem angyal volt hanem egy aranyos tündér kislány.
*Viszont továbbra sem érti, hogy a tündér miért jött ide, ha udvarolni akar, azt kissé érdekesen teszi, viszont a levakarhatatlan idegesítő alak szerepét kitűnően játssza.*
*A tündér vagy tényleg teljesen eszement, vagy komédiázáshoz van kedve, ugyanis nem hogy abbahagyná az idegesítő stílusát, hanem folytatja, miközben földöntúli(an hülye) vigyorral a képén bámul a fél-elfre.*
~Ő biztosan viccesnek hiszi magát, de ez sajnos nem igaz.~
*Válaszol is a tündér kérdésére, miközben látványosan elgondolkozó és savanyú arcot vág.*
- Hmmm... kalózférfi, az. A legtöbb sajnos állandóan részeg és alkoholszagú, hmmm... hogy is mondjam elég kellemetlen alak. De hát egy hajót még sem lehet egyedül irányítani, legénységre szükség van.
*A tündér még viccelődve bókolni is kezd, de Aellyrin sosem szerette ezt a komolytalan angyalkázós-világ-végére-elmenős-virágot-adós stílust, így inkább jót nevet rajta.*
- Én errefelé egy angyalt láttam, az pedig hat éve volt, és nem angyal volt hanem egy aranyos tündér kislány.
*Viszont továbbra sem érti, hogy a tündér miért jött ide, ha udvarolni akar, azt kissé érdekesen teszi, viszont a levakarhatatlan idegesítő alak szerepét kitűnően játssza.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3802-3821