Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 157 (3121. - 3140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3140. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-11-18 18:23:19
Üzenet elküldve: 2019-11-18 18:23:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Látszólag egyik ruhadarabját sem sajnálja annyira vagy óvja, mint a satyakját. Bár, hogy az mennyire tett jót neki, hogy Taitos fejét kezdte el püfölni vele, kérdéses. Az meg, hogy a férfi a homlokánál fogva próbálja távol tartani, csak még jobban elkeseríti, mert érzi, megint a méretei miatt került hátrányba. Pedig ugrálna a másikon, azért amit a sapkájával tett, míg tollpárna puhaságú nem lesz. Viszont lassan addig tornássza magát az ideg benne, hogy elpattan egy ér. Ekkor hallja, hogy a ficsúr hajlik rá, hogy kimossa hőn szeretett ruhadarabját, de már késő. Bár ő nem veszi észre először, de miután lenyugszik már egyértelmű, lassú folyását megkezdi a vér az orrából. Lecsüccsen szépen a székre, mikor azonban odakap a kezével és észleli a dolgot, először megnyalja az ujját, majd elkerekedik a szeme. Látszik, nagyon megrémül, gyorsan odakapja a ruhaujját, majd hátradönti a fejét, hogy bent próbálja tartani ami odabent való. Össze is csípi az orrát, hogy ne folyhasson több el, de már a fél arca olyan.*
-Dem aragszm. Ide abbád dekem az avédtát.*Nyújtja a kicsit véres kezét az asztalon lévő szalvéta felé.*
-Medjünk. *Bár azzal szemben kétségei vannak, hogy így beengedik oda őket, de egy próbát talán megér.*
-Bajd út közbed megmocsadszom. *Nézi, felfelé tartja az orrát, a másikat, ahogy az eszik.*
-Dugi, ráérünk. *Nyugszik meg, bár kicsit, mintha feszült lenne a hangja, de a kezdeti ijedtség már tűnőben.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Látszólag egyik ruhadarabját sem sajnálja annyira vagy óvja, mint a satyakját. Bár, hogy az mennyire tett jót neki, hogy Taitos fejét kezdte el püfölni vele, kérdéses. Az meg, hogy a férfi a homlokánál fogva próbálja távol tartani, csak még jobban elkeseríti, mert érzi, megint a méretei miatt került hátrányba. Pedig ugrálna a másikon, azért amit a sapkájával tett, míg tollpárna puhaságú nem lesz. Viszont lassan addig tornássza magát az ideg benne, hogy elpattan egy ér. Ekkor hallja, hogy a ficsúr hajlik rá, hogy kimossa hőn szeretett ruhadarabját, de már késő. Bár ő nem veszi észre először, de miután lenyugszik már egyértelmű, lassú folyását megkezdi a vér az orrából. Lecsüccsen szépen a székre, mikor azonban odakap a kezével és észleli a dolgot, először megnyalja az ujját, majd elkerekedik a szeme. Látszik, nagyon megrémül, gyorsan odakapja a ruhaujját, majd hátradönti a fejét, hogy bent próbálja tartani ami odabent való. Össze is csípi az orrát, hogy ne folyhasson több el, de már a fél arca olyan.*
-Dem aragszm. Ide abbád dekem az avédtát.*Nyújtja a kicsit véres kezét az asztalon lévő szalvéta felé.*
-Medjünk. *Bár azzal szemben kétségei vannak, hogy így beengedik oda őket, de egy próbát talán megér.*
-Bajd út közbed megmocsadszom. *Nézi, felfelé tartja az orrát, a másikat, ahogy az eszik.*
-Dugi, ráérünk. *Nyugszik meg, bár kicsit, mintha feszült lenne a hangja, de a kezdeti ijedtség már tűnőben.*
3139. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-11-17 23:17:38
Üzenet elküldve: 2019-11-17 23:17:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hattyak és Fattyak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Jó ég ez a lány! Más nők örülnének ha ennyi figyelmet kapnának és nem csak magukkal törődnének a férfiak. Látszik, hogy még nincs sok tapasztalata. De az elf nem fogja megállítani.*
-Rendben édesem. Te kis türelmetlen.
*Közben hagyja, hogy a lány megszabadítsa az amúgy közben igencsak kényelmetlenné vállt nadrágjától. Hogy közben pózt váltott a kis félvér az se zavarja a férfit. Így szembe kerülhettek újra és a lány vadul letámadhatta őt mire a kalóz hasonló hévvel csókol vissza. Abba a fenékbe belemarkol és helyzetet vállt. Fordít egyet magukon, hogy a félvér legyen alul. Aztán csillogó szemekkel néz a másikra és huncutul vigyorog.*
-Most nagylány lesz belőled.
*Végigsimít azon az arcon és miközben az egyelőre még csak nemesi liba reakcióit nézi, lassan mozogva be is igyekszik váltani az ígéretét. A mozdulat befejeztével pedig a fattyúhoz hajol és érzékien megcsókolja.*
-Hmmm! Vyl!
*Persze nem áll meg. Egyelőre még csak óvatosan, de elkezd mozogni, hogy a másik beleszokjon. Míg a csípője dolgozik addig csókolja, azt a szájat, nyakat, a fülre is rátér és vágyakozva sóhajtozza a lány nevét. Egy tapasztaltabb lánnyal egyből vadulhatna, de majd az este többi részében.*
//Hattyak és Fattyak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Jó ég ez a lány! Más nők örülnének ha ennyi figyelmet kapnának és nem csak magukkal törődnének a férfiak. Látszik, hogy még nincs sok tapasztalata. De az elf nem fogja megállítani.*
-Rendben édesem. Te kis türelmetlen.
*Közben hagyja, hogy a lány megszabadítsa az amúgy közben igencsak kényelmetlenné vállt nadrágjától. Hogy közben pózt váltott a kis félvér az se zavarja a férfit. Így szembe kerülhettek újra és a lány vadul letámadhatta őt mire a kalóz hasonló hévvel csókol vissza. Abba a fenékbe belemarkol és helyzetet vállt. Fordít egyet magukon, hogy a félvér legyen alul. Aztán csillogó szemekkel néz a másikra és huncutul vigyorog.*
-Most nagylány lesz belőled.
*Végigsimít azon az arcon és miközben az egyelőre még csak nemesi liba reakcióit nézi, lassan mozogva be is igyekszik váltani az ígéretét. A mozdulat befejeztével pedig a fattyúhoz hajol és érzékien megcsókolja.*
-Hmmm! Vyl!
*Persze nem áll meg. Egyelőre még csak óvatosan, de elkezd mozogni, hogy a másik beleszokjon. Míg a csípője dolgozik addig csókolja, azt a szájat, nyakat, a fülre is rátér és vágyakozva sóhajtozza a lány nevét. Egy tapasztaltabb lánnyal egyből vadulhatna, de majd az este többi részében.*
3138. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-11-17 16:51:07
Üzenet elküldve: 2019-11-17 16:51:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Taitos felhúzza a szemöldökét, miközben sorra veszi magában, hogy milyen gyógynövényekkel vakarja ki magából a kórt majd.*
~Ezüstcsörgő tea, de vagy két kondér.~
*Kezdi magában ahogy a lány papolni kezd a takarékosságról és mellé mászik.*
~Ja, persze, ez aztán nem pazarlás.~
*Aztán azt gondolja, hogy Taitos undora faji alapú.*
~Most mondjam meg, hogy vele van baj?~
*Nem, ehhez Taitos nem elég szívtelen.*
-Csak... a békapöcörő, tudod.
*Aztán persze a kamillával zárt lista összeírásának zárásaként Taitos figyelme végre visszatér a jelenbe, ahol valami közeledik felé. Egy nagy, rózsaszín golyó vágódik arcába pillanatokon belül. Róla apró szaftos darabkák röppennek le és áldják meg a padlót, illetve Taitos alsó szemhéját jelenlétükkel, mielőtt a kalap átsuhan arca körvonalán.*
-Hé! Hé, hát te kezdted.
*Felpattan a székről, és a biztonság kedvéért igyekszik a lányt homlokánál fogva eltartani magától.*
-Állj már le. Idefigyelj! Minek kezdesz ilyenbe, ha ennyi vesztenivalód van?
*Kérdezi kissé sértődötten, mert ugyebár az örökséget elpusztítani nem akarta, de üvegvértes katona meg ne induljon csatába.*
-Jó, na, nyugodj meg, kimosom, már ha nem figyeled ezt is, hogy hogy rohad.
*Próbál békét kötni, és szabad kezével elkap egy falatot a tányérjáról és enni kezdi. Tulajdonképpen éhes.*
-Inkább csak együnk, aztán menjünk a Sellőbe.
*Mondja úgy, mintha a sellőnél nem igazán egy tüneményes lényre gondolna, vagy legalább is annak egy nem igazán tüneményes testrészére.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Taitos felhúzza a szemöldökét, miközben sorra veszi magában, hogy milyen gyógynövényekkel vakarja ki magából a kórt majd.*
~Ezüstcsörgő tea, de vagy két kondér.~
*Kezdi magában ahogy a lány papolni kezd a takarékosságról és mellé mászik.*
~Ja, persze, ez aztán nem pazarlás.~
*Aztán azt gondolja, hogy Taitos undora faji alapú.*
~Most mondjam meg, hogy vele van baj?~
*Nem, ehhez Taitos nem elég szívtelen.*
-Csak... a békapöcörő, tudod.
*Aztán persze a kamillával zárt lista összeírásának zárásaként Taitos figyelme végre visszatér a jelenbe, ahol valami közeledik felé. Egy nagy, rózsaszín golyó vágódik arcába pillanatokon belül. Róla apró szaftos darabkák röppennek le és áldják meg a padlót, illetve Taitos alsó szemhéját jelenlétükkel, mielőtt a kalap átsuhan arca körvonalán.*
-Hé! Hé, hát te kezdted.
*Felpattan a székről, és a biztonság kedvéért igyekszik a lányt homlokánál fogva eltartani magától.*
-Állj már le. Idefigyelj! Minek kezdesz ilyenbe, ha ennyi vesztenivalód van?
*Kérdezi kissé sértődötten, mert ugyebár az örökséget elpusztítani nem akarta, de üvegvértes katona meg ne induljon csatába.*
-Jó, na, nyugodj meg, kimosom, már ha nem figyeled ezt is, hogy hogy rohad.
*Próbál békét kötni, és szabad kezével elkap egy falatot a tányérjáról és enni kezdi. Tulajdonképpen éhes.*
-Inkább csak együnk, aztán menjünk a Sellőbe.
*Mondja úgy, mintha a sellőnél nem igazán egy tüneményes lényre gondolna, vagy legalább is annak egy nem igazán tüneményes testrészére.*
3137. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-11-16 16:27:53
Üzenet elküldve: 2019-11-16 16:27:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hattyak és Fattyak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Csókok cserélnek gazdát, ujjak kalandoznak el tiltott tájakra. A test gyönyöreinek szépsége ebben rejlik: a kíváncsi hajlamok kiélésére. Abban, hogy amit a hétköznapokban függöny fed el, most színpadra kerülhessen. A finoman vágyakozó Vyk azonban túlságosan kíváncsi, talán ez teszi azt, hogy naiv elmécskéje, talán életében először indíthasson el egy gondolatot is. ~ Vajon milyen lehet, ha bevadul? ~ Gondolkozik el, azzal úgy gondolja, ezt nem fogja magában tartani. Egészen az alsóbb részekig halad a csókokkal, reménykedve abban, hogy pár izgatott hörgést tud kifacsarni a férfiból.*
-Nem szeretnék tétlen maradni. Végre magam is élni akarok. Nemesi libának lenni szar volt, de ez! Kérlek, légy finom, de mutasd azt is meg, milyen egy igazi kalóz. *Mosolyodik el, a szerinte igen nehéz feladat elhangzásánál. Ha Int nem bánja, közben lassan elkezdi lehámozni róla a nadrágot, de csak komolyan, igen óvatosan és ha van a hosszúéletűn esetlegesen alsónadrág is, nem fog élni azzal a lehetőséggel, hogy az is felszabadulhasson a lábakról. Azonban egy kélyes simogatást megejtene, majd újra a férfi ajkaiba harapna, nagyon vadul, de óvatosan egyszerre, ha pedig Intath a fenekébe markol, megpróbálja óvatosan rázni azt, hátha elnyeri vele a férfi tetszését. Ki hitte volna, hogy ezen a napon Vyliassa egy ilyen új dologban fog ennyire kifordulni magából, s hogy sokkal később ez a szárnypróbálgatás fog igazi jellemévé válni!*
//Hattyak és Fattyak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Csókok cserélnek gazdát, ujjak kalandoznak el tiltott tájakra. A test gyönyöreinek szépsége ebben rejlik: a kíváncsi hajlamok kiélésére. Abban, hogy amit a hétköznapokban függöny fed el, most színpadra kerülhessen. A finoman vágyakozó Vyk azonban túlságosan kíváncsi, talán ez teszi azt, hogy naiv elmécskéje, talán életében először indíthasson el egy gondolatot is. ~ Vajon milyen lehet, ha bevadul? ~ Gondolkozik el, azzal úgy gondolja, ezt nem fogja magában tartani. Egészen az alsóbb részekig halad a csókokkal, reménykedve abban, hogy pár izgatott hörgést tud kifacsarni a férfiból.*
-Nem szeretnék tétlen maradni. Végre magam is élni akarok. Nemesi libának lenni szar volt, de ez! Kérlek, légy finom, de mutasd azt is meg, milyen egy igazi kalóz. *Mosolyodik el, a szerinte igen nehéz feladat elhangzásánál. Ha Int nem bánja, közben lassan elkezdi lehámozni róla a nadrágot, de csak komolyan, igen óvatosan és ha van a hosszúéletűn esetlegesen alsónadrág is, nem fog élni azzal a lehetőséggel, hogy az is felszabadulhasson a lábakról. Azonban egy kélyes simogatást megejtene, majd újra a férfi ajkaiba harapna, nagyon vadul, de óvatosan egyszerre, ha pedig Intath a fenekébe markol, megpróbálja óvatosan rázni azt, hátha elnyeri vele a férfi tetszését. Ki hitte volna, hogy ezen a napon Vyliassa egy ilyen új dologban fog ennyire kifordulni magából, s hogy sokkal később ez a szárnypróbálgatás fog igazi jellemévé válni!*
3136. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-11-16 15:29:39
Üzenet elküldve: 2019-11-16 15:29:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*Mikor kipillant az ablakon nagy megkönnyebbüléssel látja, hogy a vörös hajkorona ott virít nem sokkal alatta. Nem is kell sokat kapálóznia, csak leereszti a takarót, amit a másik mindjárt maga köré is kanyarít. Aztán dob még egyet, mert hát, neki is elég volt egy este fázni odakinn, ha meg a nő megint felkapja a vizet, ott marad hoppon a hidegben. Így azt is ledobja, de nem szól neki, csak küldi utána, valószínűleg a fejét eltalálva, vagy beborítva vele.*
-Bocsiii. *Érkezik utána a fojtott hangú bocsánatkérés, bár ennyi erővel már előre is szólhatott volna, a képén pedig egyértelműen látszana, ha a nő nem épp a pokróccal viaskodna, hogy esze ágában sem volt előre jelezni. Kicsinyes bosszú, de élvezi. *
-Megyek le. *Majd felkapva a felöltőjét meg a csizmáját, a kardját felkapja, bár most nincs hova tűzni, mert a nadrágja éppen, hogy csak a helyén marad öv hiányában, így jobb híján a kezében cipeli végig a fogadón, a borral együtt. Az ajtót persze kulcsra zárta, aranyai talán odabent nagyobb biztonságban lesznek, mint nála az utcán, ha esetlegesen valamiféle haramiák gyűrűjébe keverednének. Rövid úton az istállóba megy, hogy ott várja meg a nőt, hiszen szívesen venné már ismét birtokba az övét, majd ahogy körbenéz és üresnek találja a helyet kicsit elgondolkozik. ~Talán nem is kéne, most elvan egyelőre így... ~ Néz le a nadrágjára, bár nem a legbiztosabb, de nem is húzza le semmi. Vállat von, aztán kisétál az utcára, hogy szemével a nőt keresse. Egyik kezében a kardot, a másikban az üveg bort szorongatva.*
*Mikor kipillant az ablakon nagy megkönnyebbüléssel látja, hogy a vörös hajkorona ott virít nem sokkal alatta. Nem is kell sokat kapálóznia, csak leereszti a takarót, amit a másik mindjárt maga köré is kanyarít. Aztán dob még egyet, mert hát, neki is elég volt egy este fázni odakinn, ha meg a nő megint felkapja a vizet, ott marad hoppon a hidegben. Így azt is ledobja, de nem szól neki, csak küldi utána, valószínűleg a fejét eltalálva, vagy beborítva vele.*
-Bocsiii. *Érkezik utána a fojtott hangú bocsánatkérés, bár ennyi erővel már előre is szólhatott volna, a képén pedig egyértelműen látszana, ha a nő nem épp a pokróccal viaskodna, hogy esze ágában sem volt előre jelezni. Kicsinyes bosszú, de élvezi. *
-Megyek le. *Majd felkapva a felöltőjét meg a csizmáját, a kardját felkapja, bár most nincs hova tűzni, mert a nadrágja éppen, hogy csak a helyén marad öv hiányában, így jobb híján a kezében cipeli végig a fogadón, a borral együtt. Az ajtót persze kulcsra zárta, aranyai talán odabent nagyobb biztonságban lesznek, mint nála az utcán, ha esetlegesen valamiféle haramiák gyűrűjébe keverednének. Rövid úton az istállóba megy, hogy ott várja meg a nőt, hiszen szívesen venné már ismét birtokba az övét, majd ahogy körbenéz és üresnek találja a helyet kicsit elgondolkozik. ~Talán nem is kéne, most elvan egyelőre így... ~ Néz le a nadrágjára, bár nem a legbiztosabb, de nem is húzza le semmi. Vállat von, aztán kisétál az utcára, hogy szemével a nőt keresse. Egyik kezében a kardot, a másikban az üveg bort szorongatva.*
3135. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-11-16 14:30:51
Üzenet elküldve: 2019-11-16 14:30:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*Nyilván gyatra hazugság volt, hogy a hideg miatt reszket. Különös dolog ez. Ha arról van szó, nem esik Yeza nehezére eljátszani az elesett, védtelen lánykát. De ha valóban segítségre szorul, azt sosem vallaná be. Ha mögötte is volt a céh, mindig akaratosan kitartott amellett, hogy vállalja a felelősséget a hibáiért. Ha tartozna valakinek, azzal mintha eladná magát. Szerencsére Eooghan nem firtatja tovább a dolgot, hanem belemegy az alternatívába. Yeza bólint, de ahogy a félvér elfordul, hogy induljon, a fejét csóválva mosolyodik el az ismerős, de a bárd nadrágjától meglehetősen elütő kiegészítő láttán. Nem szól, csak elindul ő is, hogy felvegye a pozíciót az ablak alatt. Pontosan nem jegyezte meg, melyik az, de majd úgyis kiderül. Azért időről időre körbenéz, hogy tiszta-e a terep. A szoba nem a kocsma bejárata felé nézett, hanem a kis mellékutcára az épület oldalánál. Ezért is vetette fel az ötletet. Mikor meglátja Eooghant, gyorsan körülnéz újra, aztán ha sehol senki, int neki, hogy dobhatja a pokrócot. Az eszébe se jut, hogy az igricnek olyasmi megfordulhat a fejében, hogy esetleg ő is az ablakon keresztül távozzon. Remélhetőleg így csak a pokróc érkezik, Eooghan pedig a hagyományos útvonalon közlekedve jön vissza az üveg borral... vagy anélkül. És remélhetőleg a ruhakötőjét se hagyja el addig.
Az még eszébe jut, hogy lehet, hogy mondania kellett volna, hogy a biztonság kedvéért azért hozhatná a kardját is, de lehet, hogy rosszul vette volna ki magát. Ő mindenesetre készenlétbe helyezi kését a ruhaujj alatt, ha szükség lenne rá. Nem szeretné, ha lenne. Ha valami történik, elsőnek biztos nem a vagdalkozást választaná. Talán nem olyan drámai meg vagány, de tapasztalatai szerint a futás sokkal célszerűbb és hasznosabb ilyenkor.
Ha jön a pokróc, igyekszik elkapni, mielőtt leérkezik, aztán mindjárt bele is burkolózik, úgy várja a félvért az épület oldalánál ki-kilesve.*
*Nyilván gyatra hazugság volt, hogy a hideg miatt reszket. Különös dolog ez. Ha arról van szó, nem esik Yeza nehezére eljátszani az elesett, védtelen lánykát. De ha valóban segítségre szorul, azt sosem vallaná be. Ha mögötte is volt a céh, mindig akaratosan kitartott amellett, hogy vállalja a felelősséget a hibáiért. Ha tartozna valakinek, azzal mintha eladná magát. Szerencsére Eooghan nem firtatja tovább a dolgot, hanem belemegy az alternatívába. Yeza bólint, de ahogy a félvér elfordul, hogy induljon, a fejét csóválva mosolyodik el az ismerős, de a bárd nadrágjától meglehetősen elütő kiegészítő láttán. Nem szól, csak elindul ő is, hogy felvegye a pozíciót az ablak alatt. Pontosan nem jegyezte meg, melyik az, de majd úgyis kiderül. Azért időről időre körbenéz, hogy tiszta-e a terep. A szoba nem a kocsma bejárata felé nézett, hanem a kis mellékutcára az épület oldalánál. Ezért is vetette fel az ötletet. Mikor meglátja Eooghant, gyorsan körülnéz újra, aztán ha sehol senki, int neki, hogy dobhatja a pokrócot. Az eszébe se jut, hogy az igricnek olyasmi megfordulhat a fejében, hogy esetleg ő is az ablakon keresztül távozzon. Remélhetőleg így csak a pokróc érkezik, Eooghan pedig a hagyományos útvonalon közlekedve jön vissza az üveg borral... vagy anélkül. És remélhetőleg a ruhakötőjét se hagyja el addig.
Az még eszébe jut, hogy lehet, hogy mondania kellett volna, hogy a biztonság kedvéért azért hozhatná a kardját is, de lehet, hogy rosszul vette volna ki magát. Ő mindenesetre készenlétbe helyezi kését a ruhaujj alatt, ha szükség lenne rá. Nem szeretné, ha lenne. Ha valami történik, elsőnek biztos nem a vagdalkozást választaná. Talán nem olyan drámai meg vagány, de tapasztalatai szerint a futás sokkal célszerűbb és hasznosabb ilyenkor.
Ha jön a pokróc, igyekszik elkapni, mielőtt leérkezik, aztán mindjárt bele is burkolózik, úgy várja a félvért az épület oldalánál ki-kilesve.*
3134. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-11-16 12:51:14
Üzenet elküldve: 2019-11-16 12:51:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*A nő magyarázata gyanús neki, összeszűkült szemekkel vizslatja a másik arcát, de végül értelmet nem lát a dolog mögött, hogy hánytorgassa az okot, arra gondol, inkább felhasználhatná a kis lódítást a saját malmára.*
-Fázol? Értem. Odafenn jó meleg van, ugye te is tudod? *Mutat rá a nyilvánvalóra, hiszen ennél már csak odakint hidegebbel találkozhat a vörös, így a logikus lépés a maradás lenne, ha az ok valóban megállná a helyét a realitások talaján. Mégiscsak egy nő, amit az iménti kirohanás és a heves reakciók is mutatnak, és az eredendően törékenyebb alkat, hiába is lehet, hogy egy medve kitartása lakozik benne, de fizikailag máshogy tekint rá a külvilág. Amint megindulva érzi a vörös tétovázását, sőt, nem igazán szeretné követni, bár ennek az okát az arcára kiülő értetlenség nyomán, ő bizony nem találja.*
-Rendben. *Ha már ki akar menni, akkor legalább kísérettel tegye, nem mintha ő maga annyira meg tudná védeni, de ketten mégis máshogy mutatnak az utcán.*
-Akkor mindjárt jövök. Te meg gyere az ablakhoz.* Nem firtatja a dolgot, bár kétségei azért akadnak a felől, hogy a nőt vajon még visszaérkezéskor is itt fogja-e találni vagy már csak a hűlt helye lesz. Sajnos arról pont megfeledkezik, hogy a kötőt meg hátra begyűrte a gatyájába és a negyede még mindig kilóg, mint valami furcsa farok, kilengve minden lépésénél. Már kezdi megszokni a vöröstől ezeket a hirtelen és merőben ellentétes reakciókat. Nem, ezekre valójában nem lehet felkészülni, csak elfogadni. Viszont az immár világos számára, hogy a bor természetes velejárója a megnyugvásának, amit nem szívesen vonna meg, egy ilyen kirohanás után. Beérve, a pulthoz sétál, hogy odacsúsztasson az ott szolgálatot teljesítő, nagydarab férfinek Mesélő (Meia) vagy 24 aranyat egy üvegért cserébe a pult alól.
*
-Köszi haver. Jókat! *Köszön el és megy fel, majd ahogy a nő azt kérte, kivesz egy pokrócot a szekrényből, de a poharakkal már nem bajlódik. Odamegy az ablakhoz, nem annyira bátor, hogy a másodikról ki merjen ugorni egy üveg borral a kezében, így megvárja, míg megpillantja a vörös fürtöket, csak akkor ereszti el a pokrócot.*
*A nő magyarázata gyanús neki, összeszűkült szemekkel vizslatja a másik arcát, de végül értelmet nem lát a dolog mögött, hogy hánytorgassa az okot, arra gondol, inkább felhasználhatná a kis lódítást a saját malmára.*
-Fázol? Értem. Odafenn jó meleg van, ugye te is tudod? *Mutat rá a nyilvánvalóra, hiszen ennél már csak odakint hidegebbel találkozhat a vörös, így a logikus lépés a maradás lenne, ha az ok valóban megállná a helyét a realitások talaján. Mégiscsak egy nő, amit az iménti kirohanás és a heves reakciók is mutatnak, és az eredendően törékenyebb alkat, hiába is lehet, hogy egy medve kitartása lakozik benne, de fizikailag máshogy tekint rá a külvilág. Amint megindulva érzi a vörös tétovázását, sőt, nem igazán szeretné követni, bár ennek az okát az arcára kiülő értetlenség nyomán, ő bizony nem találja.*
-Rendben. *Ha már ki akar menni, akkor legalább kísérettel tegye, nem mintha ő maga annyira meg tudná védeni, de ketten mégis máshogy mutatnak az utcán.*
-Akkor mindjárt jövök. Te meg gyere az ablakhoz.* Nem firtatja a dolgot, bár kétségei azért akadnak a felől, hogy a nőt vajon még visszaérkezéskor is itt fogja-e találni vagy már csak a hűlt helye lesz. Sajnos arról pont megfeledkezik, hogy a kötőt meg hátra begyűrte a gatyájába és a negyede még mindig kilóg, mint valami furcsa farok, kilengve minden lépésénél. Már kezdi megszokni a vöröstől ezeket a hirtelen és merőben ellentétes reakciókat. Nem, ezekre valójában nem lehet felkészülni, csak elfogadni. Viszont az immár világos számára, hogy a bor természetes velejárója a megnyugvásának, amit nem szívesen vonna meg, egy ilyen kirohanás után. Beérve, a pulthoz sétál, hogy odacsúsztasson az ott szolgálatot teljesítő, nagydarab férfinek Mesélő (Meia) vagy 24 aranyat egy üvegért cserébe a pult alól.
*-Köszi haver. Jókat! *Köszön el és megy fel, majd ahogy a nő azt kérte, kivesz egy pokrócot a szekrényből, de a poharakkal már nem bajlódik. Odamegy az ablakhoz, nem annyira bátor, hogy a másodikról ki merjen ugorni egy üveg borral a kezében, így megvárja, míg megpillantja a vörös fürtöket, csak akkor ereszti el a pokrócot.*
3133. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-11-16 11:05:25
Üzenet elküldve: 2019-11-16 11:05:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//istálló//
*A pillantását az rántja vissza, amikor Eooghan szavai nagyon is nyíltan világítanak rá a tényekre. Yeza reszket. Ki ne reszketne, ha pár lépésre sétálna el tőle a halál... vagy valami, ami akár az is lehetne, de csak áldja a szerencséjét, hogy ez nem most fog kiderülni.*
- Csak... én csak... Csak a hidegtől! *vágja rá a nyilvánvaló hazugságot és igyekszik nem a két férfi távozásának irányába nézni.
Jobban felzaklatta ez a dolog, mint hitte. Sosem érezte magát még ennyire egyedül. Idegen a hely, idegenek az itteni szokások, semmi nem sikerül és csak szorongatja a szánalmas valóság, hogy mennyire élni akar. A szabadság ábrándja undok tréfát űzött vele, amit megszégyenülten kénytelen mégis elfogadni. Nincs más. Ez van. Ez a kijózanító dolog jutott neki, ami leköpi és belé rúg.
Hiába dühös rá a hoppon hagyás okán, hiába tartja hangyásnak a fura dolgai miatt, ami a kamatyolást illeti, most mégis hálás Eooghan figyelméért. És ha a képletből kivesszük a totálisan baklövésnek bizonyult, erőltetett irányt a kéjelgés felé, igazából határozottan kedves volt vele az igric.*
- Az jó *mondja. Nem húzza el a kezét, de nem indul el az unszolásra.* - Öhm... *kezdi egy kicsit tétován.* - Inkább járnék egyet. Jobb lesz kiszellőztetni a fejem egy kicsit. Van kedved... sétálni? *kérdi némi bizonytalansággal, hiszen elég ingerülten hagyta ott a bárdot, amikor távozott, és elég sok dolgot vágott a fejéhez. Már maga sem emlékszik, hogy miket, de a szekrény meg a káposzta biztos közte volt.*
- Megvárlak itt. *Nem szívesen menne be újra, hiszen nem biztos benne, hogy a két wegtoreni nem épp az ivóba tért-e be.* - És kidobhatnál az ablakon egy pokrócot nekem. A köpenyem kicsit vékony *vonja meg a vállát.* - És lehet, hogy az az üveg bor is elkélne. *Nem feltételként tálalja, de azért bepróbálkozik, hátha.
Furcsa. Ilyenkor a félvér sokkal inkább tűnik neki egy helyes kölyöknek, mint férfinak. Nagyszájú, de jóravaló lókötő, akihez nyilvánvalóan nem egy magafajta lány való. Talán ha leveszi az étlapról, nem tetézi a bajt, egy ismerős pedig mindig jól jön, ha már úgy néz ki, hogy mindketten a Kikötőben maradnak egy darabig.*
//istálló//
*A pillantását az rántja vissza, amikor Eooghan szavai nagyon is nyíltan világítanak rá a tényekre. Yeza reszket. Ki ne reszketne, ha pár lépésre sétálna el tőle a halál... vagy valami, ami akár az is lehetne, de csak áldja a szerencséjét, hogy ez nem most fog kiderülni.*
- Csak... én csak... Csak a hidegtől! *vágja rá a nyilvánvaló hazugságot és igyekszik nem a két férfi távozásának irányába nézni.
Jobban felzaklatta ez a dolog, mint hitte. Sosem érezte magát még ennyire egyedül. Idegen a hely, idegenek az itteni szokások, semmi nem sikerül és csak szorongatja a szánalmas valóság, hogy mennyire élni akar. A szabadság ábrándja undok tréfát űzött vele, amit megszégyenülten kénytelen mégis elfogadni. Nincs más. Ez van. Ez a kijózanító dolog jutott neki, ami leköpi és belé rúg.
Hiába dühös rá a hoppon hagyás okán, hiába tartja hangyásnak a fura dolgai miatt, ami a kamatyolást illeti, most mégis hálás Eooghan figyelméért. És ha a képletből kivesszük a totálisan baklövésnek bizonyult, erőltetett irányt a kéjelgés felé, igazából határozottan kedves volt vele az igric.*
- Az jó *mondja. Nem húzza el a kezét, de nem indul el az unszolásra.* - Öhm... *kezdi egy kicsit tétován.* - Inkább járnék egyet. Jobb lesz kiszellőztetni a fejem egy kicsit. Van kedved... sétálni? *kérdi némi bizonytalansággal, hiszen elég ingerülten hagyta ott a bárdot, amikor távozott, és elég sok dolgot vágott a fejéhez. Már maga sem emlékszik, hogy miket, de a szekrény meg a káposzta biztos közte volt.*
- Megvárlak itt. *Nem szívesen menne be újra, hiszen nem biztos benne, hogy a két wegtoreni nem épp az ivóba tért-e be.* - És kidobhatnál az ablakon egy pokrócot nekem. A köpenyem kicsit vékony *vonja meg a vállát.* - És lehet, hogy az az üveg bor is elkélne. *Nem feltételként tálalja, de azért bepróbálkozik, hátha.
Furcsa. Ilyenkor a félvér sokkal inkább tűnik neki egy helyes kölyöknek, mint férfinak. Nagyszájú, de jóravaló lókötő, akihez nyilvánvalóan nem egy magafajta lány való. Talán ha leveszi az étlapról, nem tetézi a bajt, egy ismerős pedig mindig jól jön, ha már úgy néz ki, hogy mindketten a Kikötőben maradnak egy darabig.*
3132. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-11-16 03:00:11
Üzenet elküldve: 2019-11-16 03:00:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hattyak és Fattyak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hogy a doki úgy essen neki a szűzlánynak mint egy vadállat? Ő nem ilyen. Na, jó talán benne volt a pakliban, de látott valamit a fattyúban, ami túlmutatott az általa utált nemes kisasszony viselkedésen. Valami ártatlant és igazit. Egy ilyen lányt meg nincs szíve szinte meggyalázni. Majd később vadulhatnak. A halk sikoly és a karok ölelése mosolyt csalnak az elf arcára ahogy a vallomás is.*
-Még el se kezdtük cica.
*Vigyorodik el. Az ajkak pedig újra találkoznak és a lány egyre ügyesebb. Természetesen a férfi vágyik a másikra. Méghozzá annyira, hogy jaj! Ezt a lány is érezheti ha tapogatózik. Nem is könnyű annak a könyörgésnek nem engedni.*
-Édesem! Bízd csak rám magad! Jó lesz.
*Persze a csókok és a kényeztetés nem közömbösek a férfi számára. Apró hördülések és sóhajok jelezhetik a félvérnek, hogy jól csinálja amit tesz.*
-Oh, Vyl! Édes Vyl!
*Ha egyszer fordulnak a viszonyok és a lány kiélheti a kíváncsiságát az is örömteli lesz a férfi számára. Kielégítőbb. Ez a felállás felhúzza, de jutalma a kis félvér kéjes sikolya. A doki finom férfi lenne? A lány még nem látta az igazi vad kalózt, de ahogy eddig halad egyelőre nem is fogja. Az elf igyekszik megfelelni a bordélybéli lányoknak akik tanították a női test ilyen módon való kényeztetésének módszerére. A kis fattyú el se tudja képzelni, hogy milyen szerencsés vele. Sokkal rosszabbul is járhatott volna ha mondjuk Bölény talál rá. Ő ehelyett egy késsel ajándékozta volna meg a torkába. Az elf másféle tolvaj. Nem pénzt vagy értékeket lop el. Érzések és a lány maga amire vágyik. Hogy egyelőre kimarad a jóból azzal jelenleg nem foglalkozik. Egyik keze azon a fenéken jár míg másikkal szintén igyekszik kéjes sikolyokat és nyögéseket kifacsarni a kis félvérből. A célja a mennyekbe röpíteni a lányt és elérni, hogy sokkalta vadabb sikolyoktól zengjen az a szoba. Miután a lány már egyszer eljutott a felhők közé utána lehet foglalkozni a dokival is. Nagyon hosszú és aktív éjszakát tervezett az elf. Vagyis nem tervezett, de úgy gondolta így jó lesz. Tervezgessen az, aki ráér unni az életét.*
//Hattyak és Fattyak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hogy a doki úgy essen neki a szűzlánynak mint egy vadállat? Ő nem ilyen. Na, jó talán benne volt a pakliban, de látott valamit a fattyúban, ami túlmutatott az általa utált nemes kisasszony viselkedésen. Valami ártatlant és igazit. Egy ilyen lányt meg nincs szíve szinte meggyalázni. Majd később vadulhatnak. A halk sikoly és a karok ölelése mosolyt csalnak az elf arcára ahogy a vallomás is.*
-Még el se kezdtük cica.
*Vigyorodik el. Az ajkak pedig újra találkoznak és a lány egyre ügyesebb. Természetesen a férfi vágyik a másikra. Méghozzá annyira, hogy jaj! Ezt a lány is érezheti ha tapogatózik. Nem is könnyű annak a könyörgésnek nem engedni.*
-Édesem! Bízd csak rám magad! Jó lesz.
*Persze a csókok és a kényeztetés nem közömbösek a férfi számára. Apró hördülések és sóhajok jelezhetik a félvérnek, hogy jól csinálja amit tesz.*
-Oh, Vyl! Édes Vyl!
*Ha egyszer fordulnak a viszonyok és a lány kiélheti a kíváncsiságát az is örömteli lesz a férfi számára. Kielégítőbb. Ez a felállás felhúzza, de jutalma a kis félvér kéjes sikolya. A doki finom férfi lenne? A lány még nem látta az igazi vad kalózt, de ahogy eddig halad egyelőre nem is fogja. Az elf igyekszik megfelelni a bordélybéli lányoknak akik tanították a női test ilyen módon való kényeztetésének módszerére. A kis fattyú el se tudja képzelni, hogy milyen szerencsés vele. Sokkal rosszabbul is járhatott volna ha mondjuk Bölény talál rá. Ő ehelyett egy késsel ajándékozta volna meg a torkába. Az elf másféle tolvaj. Nem pénzt vagy értékeket lop el. Érzések és a lány maga amire vágyik. Hogy egyelőre kimarad a jóból azzal jelenleg nem foglalkozik. Egyik keze azon a fenéken jár míg másikkal szintén igyekszik kéjes sikolyokat és nyögéseket kifacsarni a kis félvérből. A célja a mennyekbe röpíteni a lányt és elérni, hogy sokkalta vadabb sikolyoktól zengjen az a szoba. Miután a lány már egyszer eljutott a felhők közé utána lehet foglalkozni a dokival is. Nagyon hosszú és aktív éjszakát tervezett az elf. Vagyis nem tervezett, de úgy gondolta így jó lesz. Tervezgessen az, aki ráér unni az életét.*
3131. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-11-15 19:20:27
Üzenet elküldve: 2019-11-15 19:20:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hattyak és Fattyak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kis, tapasztalatlan fattyúkánk hallgatja a doktor szavait. Mindegyik úgy hat rá, mintha csak boldogságot és megnyugvást hoznának neki. Azt várta volna, hogy borzalmas élmény lesz ez, de kellemesen csalódott, bár a fejlemények rossz irányba való terelődésétől még mindig tart. Ez azonban csak addig foglalkoztatja, míg azok a virgonc ujjak nem kezdenek el szorgosan matatni. Hirtelen érzelmei hatására lágyan felsikolt és a doki hajába karol. Lábai elernyednek, kissé széjjelebb tárja őket. A szőke zuhatag elkápráztatja, főként a simasága. Ő azzal játszik el, miközben szemeit becsukva jelenti ki, kissé sóhajtozva.*
-Szeretlek, Int. Nagyon hálás vagyok... *Itt nem tudja befejezni. Ahol a szavak már nem elegek, a tettek uralják a mezőt, Vyliassa pedig ajkai ajándekával illeti a hosszúéletűt, feltehetően már ügyesen. Lassan végighúzza jobb kezét a férfi mellkasán, egészen lent, bár a bal még a hajjal van elfoglalva.*
-Kérlek, engedd meg. *Suttogja mosolyogva, bár még mindig csukott szemmel. A fülek, nyak érzéki kényesztetése szinte magától értetődő már számára, amikor pedig a doki áttér a mellekre, Vyl a másik nadrágját simogatja finoman és ha a doktor engedi, még nem feltárva annak titkait, de apró csókokkal illeti. Kissé ügyetlen a sorrend tartásában, a halmozott kíváncsiság jobban dolgozik benne, de nem teljesen figyelmetlen. Ha teheti, helyzetet cserél, felülre helyezkedne el és a doktor azon része érdekelné, s kapna finom csókokat ajkaitól, mely a markáns állcsont és a nyak találkozásánál van, kissé a fülek mellett.*
-Olyan finom a bőröd. Finom férfi vagy. *Mondja, s ezt hasonló csúsztatással végezné, akár a férfi tette, de a végére, a számára annyira érdekelt dologra már nem vetheti figyelmét, hiszen itt vált az elf és az a hihetetlen inger tömeg, ami Vylt éri, megállásra és egy meglepődött arc kíséretében elhangzó, félhangos sikolyra készteti. Meglepődik az öröm ezen formáján és már csak várja a doki terveit.*
//Hattyak és Fattyak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kis, tapasztalatlan fattyúkánk hallgatja a doktor szavait. Mindegyik úgy hat rá, mintha csak boldogságot és megnyugvást hoznának neki. Azt várta volna, hogy borzalmas élmény lesz ez, de kellemesen csalódott, bár a fejlemények rossz irányba való terelődésétől még mindig tart. Ez azonban csak addig foglalkoztatja, míg azok a virgonc ujjak nem kezdenek el szorgosan matatni. Hirtelen érzelmei hatására lágyan felsikolt és a doki hajába karol. Lábai elernyednek, kissé széjjelebb tárja őket. A szőke zuhatag elkápráztatja, főként a simasága. Ő azzal játszik el, miközben szemeit becsukva jelenti ki, kissé sóhajtozva.*
-Szeretlek, Int. Nagyon hálás vagyok... *Itt nem tudja befejezni. Ahol a szavak már nem elegek, a tettek uralják a mezőt, Vyliassa pedig ajkai ajándekával illeti a hosszúéletűt, feltehetően már ügyesen. Lassan végighúzza jobb kezét a férfi mellkasán, egészen lent, bár a bal még a hajjal van elfoglalva.*
-Kérlek, engedd meg. *Suttogja mosolyogva, bár még mindig csukott szemmel. A fülek, nyak érzéki kényesztetése szinte magától értetődő már számára, amikor pedig a doki áttér a mellekre, Vyl a másik nadrágját simogatja finoman és ha a doktor engedi, még nem feltárva annak titkait, de apró csókokkal illeti. Kissé ügyetlen a sorrend tartásában, a halmozott kíváncsiság jobban dolgozik benne, de nem teljesen figyelmetlen. Ha teheti, helyzetet cserél, felülre helyezkedne el és a doktor azon része érdekelné, s kapna finom csókokat ajkaitól, mely a markáns állcsont és a nyak találkozásánál van, kissé a fülek mellett.*
-Olyan finom a bőröd. Finom férfi vagy. *Mondja, s ezt hasonló csúsztatással végezné, akár a férfi tette, de a végére, a számára annyira érdekelt dologra már nem vetheti figyelmét, hiszen itt vált az elf és az a hihetetlen inger tömeg, ami Vylt éri, megállásra és egy meglepődött arc kíséretében elhangzó, félhangos sikolyra készteti. Meglepődik az öröm ezen formáján és már csak várja a doki terveit.*
3130. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-11-14 21:05:41
Üzenet elküldve: 2019-11-14 21:05:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hattyak és Fattyak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az elf kezei lelkesen bejárják a lány testét miközben ajkai falják a másikét. Hogy a lány érzékeny a melleire, azt megjegyzi magának. Egyébként is figyel a reakciókra ahogy a keze jár. Mikor pedig elérik a célpontjukat a másik mintha meglepődött volna.*
~Erre nem számított? Csak nem úgy képzelted, hogy csak belököm, azt jól van? Jaj, kislány! Van mit tanulnod és hálát adnod az égnek, hogy velem találkoztál.~
*Egy mosollyal a lány füléhez hajol és belebúg miközben ujjai lent szorgoskodnak.*
-Csak élvezd drágám! Akár le is hunyhatod a szemed. Sok férfi nem teszi majd ezt meg neked. Élvezd a helyzeted!
*Hevesen birtokba veszi azokat az ajkakat és tényleg nem sieti el a dolgot. Ha már egyszer ez lesz a lánynak az első alkalom akkor legyen emlékezetes és sóhajtozza jó sokat a nevét ha visszaemlékszik a kalózra akitől megremegett a lába és aki a mennyekbe röpítette. Mikor úgy érzi eljött a pillanat ajkai elvándorolnak a másikéról azokra a fülekre. Hosszasan eljátszik velük. Gyengéd harapdálások és óvatos kényeztetések. Aztán áttér a kecses nyakra. A másik hajának az illata szinte megbolondítja. Élvezet teli morranásokkal jelzi ezt a kis fattyúnak, hogy milyen jó nő is ő. A nyakacskáról a vállakra vándorol amiket gyengéd puszikkal áraszt el. És lehalad ismét a mellekre. Rájuk külön figyelmet fordít hisz ahogy észrevette a lány élvezi. Sokat marad ott is majd lassan még lejjebb kezd haladni. Persze ujjai egy percre se állnak meg és szabad keze, azt a formás feneket simogatja. Puszikkal halad le a hason, végig a combokon majd ismét fel és a lány lábait a nyakába vége besegít az ujjainak.*
~Élvezd ki cicám! Egyszer jön el az első.~
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.14 21:06:17
//Hattyak és Fattyak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az elf kezei lelkesen bejárják a lány testét miközben ajkai falják a másikét. Hogy a lány érzékeny a melleire, azt megjegyzi magának. Egyébként is figyel a reakciókra ahogy a keze jár. Mikor pedig elérik a célpontjukat a másik mintha meglepődött volna.*
~Erre nem számított? Csak nem úgy képzelted, hogy csak belököm, azt jól van? Jaj, kislány! Van mit tanulnod és hálát adnod az égnek, hogy velem találkoztál.~
*Egy mosollyal a lány füléhez hajol és belebúg miközben ujjai lent szorgoskodnak.*
-Csak élvezd drágám! Akár le is hunyhatod a szemed. Sok férfi nem teszi majd ezt meg neked. Élvezd a helyzeted!
*Hevesen birtokba veszi azokat az ajkakat és tényleg nem sieti el a dolgot. Ha már egyszer ez lesz a lánynak az első alkalom akkor legyen emlékezetes és sóhajtozza jó sokat a nevét ha visszaemlékszik a kalózra akitől megremegett a lába és aki a mennyekbe röpítette. Mikor úgy érzi eljött a pillanat ajkai elvándorolnak a másikéról azokra a fülekre. Hosszasan eljátszik velük. Gyengéd harapdálások és óvatos kényeztetések. Aztán áttér a kecses nyakra. A másik hajának az illata szinte megbolondítja. Élvezet teli morranásokkal jelzi ezt a kis fattyúnak, hogy milyen jó nő is ő. A nyakacskáról a vállakra vándorol amiket gyengéd puszikkal áraszt el. És lehalad ismét a mellekre. Rájuk külön figyelmet fordít hisz ahogy észrevette a lány élvezi. Sokat marad ott is majd lassan még lejjebb kezd haladni. Persze ujjai egy percre se állnak meg és szabad keze, azt a formás feneket simogatja. Puszikkal halad le a hason, végig a combokon majd ismét fel és a lány lábait a nyakába vége besegít az ujjainak.*
~Élvezd ki cicám! Egyszer jön el az első.~
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.14 21:06:17
3129. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-11-14 20:26:41
Üzenet elküldve: 2019-11-14 20:26:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//istálló//
*Már éppen kezdett lemondani a kedvenc övéről, mikor végül az istállóban meglátja a nő lovát. Megismeri, bár nem voltak olyan sokáig útitársak, de a többi ló merőben különbözik. A nő viszont sehol, ami felettébb meglepi és teljesen tanácstalan ácsorgásra ösztönzi, értetlen, bamba képpel. Ekkor ötlik fel benne, hogy talán a vörös előle bujkál, hallotta, hogy jön és bizony többet a képét se akarja látni. Ezzel a lehetőséggel is kell számolnia, így már azon van, hogy hangosan kiabálva elmondja miért is van itt, hogy csupán egy régi, már egészen hozzánőtt ruhadarabját akarja visszaszerezni és cserét is hozott, mikor megmozdul egy árnyék az egyik falnál. Megragadja és magához húzza, hogy határozott mozdulattal rátapassza a kezét a szájára. Nem kicsit lepődik meg, és azonnal rámarkol a karra, jó erős fogásba szorítva, épp, hogy csak megfordul a fejében a gondolat, hogy az őt falhoz szorító illető nyakát egy szívélyes szorításba részesítse, veszi észre az ismerős vonalakat. Majd érkezik a hang is, ami szintén nem idegen és leesik neki a tantusz. ~Mondta, hogy akár az istállóban is csinálná, de hogy ilyen hirtelen. ~ El is ereszti a megragadott kart, aztán érzi a felé irányuló hangon a feszült rezgést és maga is a két alak eltűnő hangfoszlányaira fülel, de hiába. Már nem hall ki semmit, se szót se akcentust, de kétségtelen, a nő eléggé meg van rettenve és tart valamitől, de nagyon. Mikor mesélte neki odafenn, hogy honnan is jött, nem hitte volna, hogy ennyire komoly a baj. Azt meg aztán végképp nem szeretné, hogy az ő lelkén száradjon az, ha most este elkapják, az egyik sikátorban és kivéreztetik, mint egy csirkét.*
-Te remegsz. *Mondja, bár ez lehet, hogy számára nem tapasztalható, csak szeretne rávilágítani, hogy nem hord szemellenzőt és nem kerülte el a figyelmét a dolog.*
-Csak megtaláltam a ruhakötődet. *Tömködi be a gatyájába, hátul, nehogy a nő meglássa.*
-Fent van a szobában az asztalon. *Hazudja.* - Nem kell így elviharoznod, az éjszakát töltheted a szobában. Már félhomály van odakinn. Szívesen látlak, nem kell tartanod semmitől, aludhatsz az ágyon, ha neked úgy jó, én inkább majd fekszem máshova. *Nyúlna a nő kacsójáért, hogy húzza visszafelé, be, a fogadóba.*
//istálló//
*Már éppen kezdett lemondani a kedvenc övéről, mikor végül az istállóban meglátja a nő lovát. Megismeri, bár nem voltak olyan sokáig útitársak, de a többi ló merőben különbözik. A nő viszont sehol, ami felettébb meglepi és teljesen tanácstalan ácsorgásra ösztönzi, értetlen, bamba képpel. Ekkor ötlik fel benne, hogy talán a vörös előle bujkál, hallotta, hogy jön és bizony többet a képét se akarja látni. Ezzel a lehetőséggel is kell számolnia, így már azon van, hogy hangosan kiabálva elmondja miért is van itt, hogy csupán egy régi, már egészen hozzánőtt ruhadarabját akarja visszaszerezni és cserét is hozott, mikor megmozdul egy árnyék az egyik falnál. Megragadja és magához húzza, hogy határozott mozdulattal rátapassza a kezét a szájára. Nem kicsit lepődik meg, és azonnal rámarkol a karra, jó erős fogásba szorítva, épp, hogy csak megfordul a fejében a gondolat, hogy az őt falhoz szorító illető nyakát egy szívélyes szorításba részesítse, veszi észre az ismerős vonalakat. Majd érkezik a hang is, ami szintén nem idegen és leesik neki a tantusz. ~Mondta, hogy akár az istállóban is csinálná, de hogy ilyen hirtelen. ~ El is ereszti a megragadott kart, aztán érzi a felé irányuló hangon a feszült rezgést és maga is a két alak eltűnő hangfoszlányaira fülel, de hiába. Már nem hall ki semmit, se szót se akcentust, de kétségtelen, a nő eléggé meg van rettenve és tart valamitől, de nagyon. Mikor mesélte neki odafenn, hogy honnan is jött, nem hitte volna, hogy ennyire komoly a baj. Azt meg aztán végképp nem szeretné, hogy az ő lelkén száradjon az, ha most este elkapják, az egyik sikátorban és kivéreztetik, mint egy csirkét.*
-Te remegsz. *Mondja, bár ez lehet, hogy számára nem tapasztalható, csak szeretne rávilágítani, hogy nem hord szemellenzőt és nem kerülte el a figyelmét a dolog.*
-Csak megtaláltam a ruhakötődet. *Tömködi be a gatyájába, hátul, nehogy a nő meglássa.*
-Fent van a szobában az asztalon. *Hazudja.* - Nem kell így elviharoznod, az éjszakát töltheted a szobában. Már félhomály van odakinn. Szívesen látlak, nem kell tartanod semmitől, aludhatsz az ágyon, ha neked úgy jó, én inkább majd fekszem máshova. *Nyúlna a nő kacsójáért, hogy húzza visszafelé, be, a fogadóba.*
3128. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-11-14 18:14:51
Üzenet elküldve: 2019-11-14 18:14:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//istálló//
*Még sokáig mérgelődik magában a történtek miatt. Nem nagyon tud napirendre térni a dolog felett. Azt hitte, mostanra már kéjes mámortól kellemesen kótyagos fejjel fog szuszogni verejtéktől fénylő bőrrel. Nem mintha az utóbbi időben bármi úgy alakulna, ahogy azt eltervezte vagy szerette volna. Szerencsére egyelőre még a düh viszi a prímet, nem a nekikeseredés. Ebben jócskán szerepe van kútba esett vágyainak, melyekkel gyakorlatilag Artheniortól idáig kergette az igricet. Ha visszanéz az előzményekre, igazán csak magát okolja, hogy másra számított.
Paprikás, rőt viharként söpör végig a folyosón és az ivón is. Nem nagyon lenne miért maradnia. Legalább mondjuk a sütemény jó volt, az tagadhatatlan. Ha lenne nála pár arany, csomagoltatna is magának, hogy később még elmajszolja csekély vigaszként.
Az istállóban már elég kevés a fény. Alig pislákol a lámpás, de a lova szemmel láthatóan szénát majszol, szóval nagy gond nem lehet. Már indulna is oda, hogy eloldja a pányvát, amikor szinte földbe gyökerezik a lába. Azonnal a sarokba lapul és szinte levegőt se vesz. A sivatagi népek nyelvével keveredő wegtoreni akcentus az ereibe fagyasztja a vért. A balszerencséje elől azonban nem igazán menekülhet, mert ismerős hang gázol bele az álcájába. Mindjárt berántja az árnyékba Eooghant, és a szájára tapasztja a kezét.*
- Sssss... *inti csendre, és olyan szorosan tartja a félvért, amennyire csak tőle telik, míg a két wegtoreni eltávolodik az istállótól. Aztán finoman elereszti a férfit, de továbbra is suttogóra fogja a hangját.*
- Mit akarsz? *kérdi, de a pillantása a két fickót távolodó alakját kíséri. A vörösnek torkában dobog a szíve és szinte reszket. Az ember hajlamos azt hinni, meg lehet barátkozni a halál gondolatával. Hogy egy idő után már az is jobb a bizonytalanságnál. Ám amikor a végzet feléd nyúl, rájössz, hogy nem vagy kész. Hogy egy kicsit se élsz és mindennél jobban kapaszkodsz az életbe.*
//istálló//
*Még sokáig mérgelődik magában a történtek miatt. Nem nagyon tud napirendre térni a dolog felett. Azt hitte, mostanra már kéjes mámortól kellemesen kótyagos fejjel fog szuszogni verejtéktől fénylő bőrrel. Nem mintha az utóbbi időben bármi úgy alakulna, ahogy azt eltervezte vagy szerette volna. Szerencsére egyelőre még a düh viszi a prímet, nem a nekikeseredés. Ebben jócskán szerepe van kútba esett vágyainak, melyekkel gyakorlatilag Artheniortól idáig kergette az igricet. Ha visszanéz az előzményekre, igazán csak magát okolja, hogy másra számított.
Paprikás, rőt viharként söpör végig a folyosón és az ivón is. Nem nagyon lenne miért maradnia. Legalább mondjuk a sütemény jó volt, az tagadhatatlan. Ha lenne nála pár arany, csomagoltatna is magának, hogy később még elmajszolja csekély vigaszként.
Az istállóban már elég kevés a fény. Alig pislákol a lámpás, de a lova szemmel láthatóan szénát majszol, szóval nagy gond nem lehet. Már indulna is oda, hogy eloldja a pányvát, amikor szinte földbe gyökerezik a lába. Azonnal a sarokba lapul és szinte levegőt se vesz. A sivatagi népek nyelvével keveredő wegtoreni akcentus az ereibe fagyasztja a vért. A balszerencséje elől azonban nem igazán menekülhet, mert ismerős hang gázol bele az álcájába. Mindjárt berántja az árnyékba Eooghant, és a szájára tapasztja a kezét.*
- Sssss... *inti csendre, és olyan szorosan tartja a félvért, amennyire csak tőle telik, míg a két wegtoreni eltávolodik az istállótól. Aztán finoman elereszti a férfit, de továbbra is suttogóra fogja a hangját.*
- Mit akarsz? *kérdi, de a pillantása a két fickót távolodó alakját kíséri. A vörösnek torkában dobog a szíve és szinte reszket. Az ember hajlamos azt hinni, meg lehet barátkozni a halál gondolatával. Hogy egy idő után már az is jobb a bizonytalanságnál. Ám amikor a végzet feléd nyúl, rájössz, hogy nem vagy kész. Hogy egy kicsit se élsz és mindennél jobban kapaszkodsz az életbe.*
3127. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-11-14 16:03:46
Üzenet elküldve: 2019-11-14 16:03:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hattyak és Fattyak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A doktor a legjobb formát hozza, melyet Vyliassa csak el tud képzelni. Hagyja vezetni magát, miközben a sziporkázó tekintet kíváncsian kutatja a másikét. Kezei lassan a férfi hátára csúsznak, majd átellenesen a másikkal, ő egyre feljebb halad. A mellek újboli érintésénél egy halk sóhajt ajándékoz a doktornak, majd szépen lassan kiélvezi a kellemes simogatást, de a felkúszó kezeket nem hagyhatja. A combját érintő hosszúéletűre azzal a kaján, ledéres, mégis meglepett, édeskés kacajjal reagál, amit a nembeli társai annyira szeretnek kicsikarni belőlük, hölgyekből.*
-Na de Intath... *Jut el eddig, a meglepett, s a boldogság furcsa módját megközelítő bizsergések hatására.*
//Hattyak és Fattyak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A doktor a legjobb formát hozza, melyet Vyliassa csak el tud képzelni. Hagyja vezetni magát, miközben a sziporkázó tekintet kíváncsian kutatja a másikét. Kezei lassan a férfi hátára csúsznak, majd átellenesen a másikkal, ő egyre feljebb halad. A mellek újboli érintésénél egy halk sóhajt ajándékoz a doktornak, majd szépen lassan kiélvezi a kellemes simogatást, de a felkúszó kezeket nem hagyhatja. A combját érintő hosszúéletűre azzal a kaján, ledéres, mégis meglepett, édeskés kacajjal reagál, amit a nembeli társai annyira szeretnek kicsikarni belőlük, hölgyekből.*
-Na de Intath... *Jut el eddig, a meglepett, s a boldogság furcsa módját megközelítő bizsergések hatására.*
3126. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-11-13 19:22:49
Üzenet elküldve: 2019-11-13 19:22:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hattyak és Fattyak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A doki ügyesen bánik a lánnyal. A halk sóhajok és az ahogy a vállak felengednek és megnyugszik a félvérke arra utal a kisasszony kezd ismét a hangulat hatása alá esni és elmúlni a kis félénkség. Az elf érzi a mellkasán a kis kezek simogatását és ahogy a szövet egyre kevesebbet takar. Mikor a lány megszólal a doki elmosolyodik. Lassan ejti ki a nevet.*
-Vyl.
*Majd ajkaik újra találkoznak. A félvér nem bír betelni a csókkal amit a doki meg is tud érteni. Szívesen gyakorol vele miközben egyik keze abba a gyönyörű hajba túr a másik pedig a lány hátát simogatja. Érzi a mai este még megszámlálhatatlanszor fog találkozni egy a két ajak. A dicséretre elmosolyodik.*
-Lelkes diákkal könnyű.
*Majd anélkül, hogy a csókot egy pillanatra is abbahagyná gyengéden kezdi el vezetni a lányt az ágy felé. Ha elérik óvatosan fekteti le a fattyút és az addig a másik hátát simogató kéz elkezdi a selymes bőrű test többi részét is bejárni és simogatni. Az ujjak finoman siklanak a bordákon, hogy a tenyérrel kiegészülve egy szép kanyarral a mellekre vándoroljanak. Onnan nem is terveznek továbbhaladni. Finoman szorgoskodnak ott. Közben a doki időként sóhajokkal töri meg a csókot.*
-Oh, Vyl! Édes Vyl!
*És bár nagyon élvezik a helyüket a lány domborulatain is, de elkezd az a kezecske lefelé vándorolni. A puha hason rá a formás lábra amit szintén lelkesen simogat. Előbb a comb külső részét, majd a bokát, onnan felhalad a belső combra. Nem siet sehova. Lassan halad. Élvezi az utazást. Mely most nem áll meg a comboknál. Eljut oda ahol férfikéz még nem érintette a félvért és tervei szerint onnan egy darabig nem tervez távozni. El kis kezd szorgoskodni és a csókok is egyre vadabbak lesznek a doki részéről.*
//Hattyak és Fattyak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A doki ügyesen bánik a lánnyal. A halk sóhajok és az ahogy a vállak felengednek és megnyugszik a félvérke arra utal a kisasszony kezd ismét a hangulat hatása alá esni és elmúlni a kis félénkség. Az elf érzi a mellkasán a kis kezek simogatását és ahogy a szövet egyre kevesebbet takar. Mikor a lány megszólal a doki elmosolyodik. Lassan ejti ki a nevet.*
-Vyl.
*Majd ajkaik újra találkoznak. A félvér nem bír betelni a csókkal amit a doki meg is tud érteni. Szívesen gyakorol vele miközben egyik keze abba a gyönyörű hajba túr a másik pedig a lány hátát simogatja. Érzi a mai este még megszámlálhatatlanszor fog találkozni egy a két ajak. A dicséretre elmosolyodik.*
-Lelkes diákkal könnyű.
*Majd anélkül, hogy a csókot egy pillanatra is abbahagyná gyengéden kezdi el vezetni a lányt az ágy felé. Ha elérik óvatosan fekteti le a fattyút és az addig a másik hátát simogató kéz elkezdi a selymes bőrű test többi részét is bejárni és simogatni. Az ujjak finoman siklanak a bordákon, hogy a tenyérrel kiegészülve egy szép kanyarral a mellekre vándoroljanak. Onnan nem is terveznek továbbhaladni. Finoman szorgoskodnak ott. Közben a doki időként sóhajokkal töri meg a csókot.*
-Oh, Vyl! Édes Vyl!
*És bár nagyon élvezik a helyüket a lány domborulatain is, de elkezd az a kezecske lefelé vándorolni. A puha hason rá a formás lábra amit szintén lelkesen simogat. Előbb a comb külső részét, majd a bokát, onnan felhalad a belső combra. Nem siet sehova. Lassan halad. Élvezi az utazást. Mely most nem áll meg a comboknál. Eljut oda ahol férfikéz még nem érintette a félvért és tervei szerint onnan egy darabig nem tervez távozni. El kis kezd szorgoskodni és a csókok is egyre vadabbak lesznek a doki részéről.*
3125. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-11-13 18:22:17
Üzenet elküldve: 2019-11-13 18:22:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hattyak és Fattyak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Finoman kényesztetik, Int érzékien bánik vele. Azért nem csupán az elf az, aki szemet vetett a lányra. Vylt nem csupán a nadrágban lapuló részek érdeklik. Odavan a sima, szőke hajért, az izzó tekintetért, a markáns arcért és a hosszúéletű kiállásáért is. Halk sóhajokat nyer a férfi, valamint kissé elengedett, kevésbé feszengő testhelyzetet, amikor átrendezi azokat a rózsás gömbiket. Azonban ezt a hivatalos megszólítást nem tarthatja meg a félvér, főként az után, mikor kezét a másik mellkasára vezetik. Finoman cirógstja azt, puha, hölgyekhez méltóan vékonyka ujjakkal, majd nem is bírja már elkendőzni izgatott mosolyát. Egy kissé kirázza a hideg: az izgalom teszi, vagy cseppet fázna? Ezzel szemben csupaszítja is a másikat, óvatosan, lassan gombolja ki a felsőt.*
-Szólíts Vylnek. *Mondja, miközben a mosolygós ajkak lassan csukott szemekkel párosulva érintik a társa ajkait, a kezek pedig felkúsznak egészen az arcig. Próbálgatja azt a csókolózást, azonnal fejlődni akar benne, fickándozni a doktor gyönyöröiben, majd egy kis játékot is belecsempészve, legalábbis a személyzet mintha susogott volna hasonlókról.*
-Olyan jó tanár vagy, doktor úr! *Sóhajt egy nagyot, azzal a finom illatú fehérnép újra egyesül ajkaiban és nyelvében az elffel.*
//Hattyak és Fattyak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Finoman kényesztetik, Int érzékien bánik vele. Azért nem csupán az elf az, aki szemet vetett a lányra. Vylt nem csupán a nadrágban lapuló részek érdeklik. Odavan a sima, szőke hajért, az izzó tekintetért, a markáns arcért és a hosszúéletű kiállásáért is. Halk sóhajokat nyer a férfi, valamint kissé elengedett, kevésbé feszengő testhelyzetet, amikor átrendezi azokat a rózsás gömbiket. Azonban ezt a hivatalos megszólítást nem tarthatja meg a félvér, főként az után, mikor kezét a másik mellkasára vezetik. Finoman cirógstja azt, puha, hölgyekhez méltóan vékonyka ujjakkal, majd nem is bírja már elkendőzni izgatott mosolyát. Egy kissé kirázza a hideg: az izgalom teszi, vagy cseppet fázna? Ezzel szemben csupaszítja is a másikat, óvatosan, lassan gombolja ki a felsőt.*
-Szólíts Vylnek. *Mondja, miközben a mosolygós ajkak lassan csukott szemekkel párosulva érintik a társa ajkait, a kezek pedig felkúsznak egészen az arcig. Próbálgatja azt a csókolózást, azonnal fejlődni akar benne, fickándozni a doktor gyönyöröiben, majd egy kis játékot is belecsempészve, legalábbis a személyzet mintha susogott volna hasonlókról.*
-Olyan jó tanár vagy, doktor úr! *Sóhajt egy nagyot, azzal a finom illatú fehérnép újra egyesül ajkaiban és nyelvében az elffel.*
3124. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-11-12 21:10:41
Üzenet elküldve: 2019-11-12 21:10:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hattyak és Fattyak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az elf mikor épp hangulatban van akkor nem szereti ha várakoztatják. A lánytól érthető, hogy első csók, első érintések, szokásos önbizalomhiány... és az első szóra elfelejt az ajtóval foglalkozni, de a doki nem bír magával. A másik zavarát látva viszont szélesen elvigyorodik.*
-Hmmm. Édes.
*Persze nem hagyja a lányt addig se míg nyitja az ajtót. Keze azon a fenéken van és a másik nyakába csókol. Mikor pedig bejutnak az ajtón a lány becsukja az ajtót és ledobja a ruháit. Ez az a pillanat ami különleges és megismételhetetlen. Mikor egy ártatlan lány megmutatja igazi valóját. A férfi pedig csak áll és tekintetével szinte felfalja a látványt. Nem csak a formás melleket és a csábítóan ringó csípőt. A rózsás arcot és a szégyenlős pillantásokat is. Magát a lányt és a benne dúló érzelmeket. Ahogy vágyik rá vagy talán csak az élményre. A félénk kérdésre már épp válaszra nyitná a száját, de még szeretne valamit a kis fattyú. A kalóz hagyja, hogy megérintsék a kezét és a kívánt helyre helyezzék. Nagyon noszogatni se kell, hogy mit vár el tőle a lány. Megy az neki magától is és a lány elé lépve mélyen annak szemeibe néz.*
-Gyönyörű vagy. Gyönyörű vagy Vyliassa.
*A kérdésre kedvesen elmosolyodik, megfogja, azt a kezecskét és először az inge felső gombjához vezeti majd gyengéden magyaráz a lánynak.*
-Ne siess annyira! Eljutunk oda is. Ez egy nagy nap Vyliassa.
*Majd remélhetőleg míg a lány előbb az ingét segíti le ő fél kézzel átöleli a félvért és simogatni kezdi annak meztelen hátát. Közben egy kis csókot lop tőle, majd ajkai elindulnak a lány nyakán végig, át a kis vállakra, és onnan le azokra a mellekre. Maradék keze pedig abba a gyönyörű hajba túr bele.*
//Hattyak és Fattyak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az elf mikor épp hangulatban van akkor nem szereti ha várakoztatják. A lánytól érthető, hogy első csók, első érintések, szokásos önbizalomhiány... és az első szóra elfelejt az ajtóval foglalkozni, de a doki nem bír magával. A másik zavarát látva viszont szélesen elvigyorodik.*
-Hmmm. Édes.
*Persze nem hagyja a lányt addig se míg nyitja az ajtót. Keze azon a fenéken van és a másik nyakába csókol. Mikor pedig bejutnak az ajtón a lány becsukja az ajtót és ledobja a ruháit. Ez az a pillanat ami különleges és megismételhetetlen. Mikor egy ártatlan lány megmutatja igazi valóját. A férfi pedig csak áll és tekintetével szinte felfalja a látványt. Nem csak a formás melleket és a csábítóan ringó csípőt. A rózsás arcot és a szégyenlős pillantásokat is. Magát a lányt és a benne dúló érzelmeket. Ahogy vágyik rá vagy talán csak az élményre. A félénk kérdésre már épp válaszra nyitná a száját, de még szeretne valamit a kis fattyú. A kalóz hagyja, hogy megérintsék a kezét és a kívánt helyre helyezzék. Nagyon noszogatni se kell, hogy mit vár el tőle a lány. Megy az neki magától is és a lány elé lépve mélyen annak szemeibe néz.*
-Gyönyörű vagy. Gyönyörű vagy Vyliassa.
*A kérdésre kedvesen elmosolyodik, megfogja, azt a kezecskét és először az inge felső gombjához vezeti majd gyengéden magyaráz a lánynak.*
-Ne siess annyira! Eljutunk oda is. Ez egy nagy nap Vyliassa.
*Majd remélhetőleg míg a lány előbb az ingét segíti le ő fél kézzel átöleli a félvért és simogatni kezdi annak meztelen hátát. Közben egy kis csókot lop tőle, majd ajkai elindulnak a lány nyakán végig, át a kis vállakra, és onnan le azokra a mellekre. Maradék keze pedig abba a gyönyörű hajba túr bele.*
3123. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-11-12 19:51:35
Üzenet elküldve: 2019-11-12 19:51:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hattyak és Fattyak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hagyja a csókolgatást, a kedves szavak, pontosabban őszinte mondatok Inttől pedig megindítják. Azonban, talán az otthoni köreinek, a nemesek áskálódó magatartásának hála, képtelen befogni azt a cserfes száját és még legalább egyszer kérdezni fog... de nem most! A ruhát nem hagyja lehúzni magáról, szemérmessége miatt a pikáns részleteket bentre tartogatja. Pírrel festett arcán pihenő, lesütött, szürkészöld tekintete és a szelíd szavai talán tetszhetnek is az elfnek.*
-Várj, még ne! Kinyitom, majd bent. *Azzal nyitja is azt az ajtót. Amint viszont beérnek mindketten és be is csukhatja, óvatosan dobja le magáról a ruhát. Szemeiben valami végtelen kíváncsiság lakozik, miközben mezítelen testét, óvatos csípőringás keretében mutatja be. Elcsukló hangja árulkodik arról, hogy az új ingerek mellett, kissé szégyellős, izgatott is egyszerre, valamint szíve még mindig a torkában dobog.*
-És így hogy tetszem? Várj... *Eszébe jut valami, amit még a kaján cselédek éjszakai beszélgetéseiből, pletykaköréből hallott el, rossz szokásaként megjelölt neszelése alatt. Ha a doki megengedi, a gyöngéd, sima, hideg kezecskék a jobb női dombra helyeznék az átellenes kezét a hosszúéletűnek, majd enyhe masszírozó mozdulatokat erőszakolnának ki tőle, persze a terűlet felderítése még mindig a tanár úr feladata. Persze Vyl nem gondolta volna, hogy ez neki is jól fog esni, így kissé elkerekedett szemek kíséretében sóhajt egy nagyot.*
-Még valami, hogy én se maradjak tétlen. Megengeded? *Mutat a másik nadrágja felé. Izgatja a fantáziáját az nagyon, hogy mi lapulhat benne, hiszen sosem látott, nemhogy érintett olyat és elvégre akkor lesz egy lányból igazi nő, ha ezen túlesik. Persze egyelőre többet nem mer tenni, bár kíváncsisága részletes tervek képébe torkollik a fejében, ha a doki engedélyezi neki ezt. Kivéve persze, ha valami másik módszerrel kívánja oktatni a félvérkét.*
//Hattyak és Fattyak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hagyja a csókolgatást, a kedves szavak, pontosabban őszinte mondatok Inttől pedig megindítják. Azonban, talán az otthoni köreinek, a nemesek áskálódó magatartásának hála, képtelen befogni azt a cserfes száját és még legalább egyszer kérdezni fog... de nem most! A ruhát nem hagyja lehúzni magáról, szemérmessége miatt a pikáns részleteket bentre tartogatja. Pírrel festett arcán pihenő, lesütött, szürkészöld tekintete és a szelíd szavai talán tetszhetnek is az elfnek.*
-Várj, még ne! Kinyitom, majd bent. *Azzal nyitja is azt az ajtót. Amint viszont beérnek mindketten és be is csukhatja, óvatosan dobja le magáról a ruhát. Szemeiben valami végtelen kíváncsiság lakozik, miközben mezítelen testét, óvatos csípőringás keretében mutatja be. Elcsukló hangja árulkodik arról, hogy az új ingerek mellett, kissé szégyellős, izgatott is egyszerre, valamint szíve még mindig a torkában dobog.*
-És így hogy tetszem? Várj... *Eszébe jut valami, amit még a kaján cselédek éjszakai beszélgetéseiből, pletykaköréből hallott el, rossz szokásaként megjelölt neszelése alatt. Ha a doki megengedi, a gyöngéd, sima, hideg kezecskék a jobb női dombra helyeznék az átellenes kezét a hosszúéletűnek, majd enyhe masszírozó mozdulatokat erőszakolnának ki tőle, persze a terűlet felderítése még mindig a tanár úr feladata. Persze Vyl nem gondolta volna, hogy ez neki is jól fog esni, így kissé elkerekedett szemek kíséretében sóhajt egy nagyot.*
-Még valami, hogy én se maradjak tétlen. Megengeded? *Mutat a másik nadrágja felé. Izgatja a fantáziáját az nagyon, hogy mi lapulhat benne, hiszen sosem látott, nemhogy érintett olyat és elvégre akkor lesz egy lányból igazi nő, ha ezen túlesik. Persze egyelőre többet nem mer tenni, bár kíváncsisága részletes tervek képébe torkollik a fejében, ha a doki engedélyezi neki ezt. Kivéve persze, ha valami másik módszerrel kívánja oktatni a félvérkét.*
3122. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-11-12 13:11:02
Üzenet elküldve: 2019-11-12 13:11:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Építészek//
* Végre elérik a Rumos Rókalyuknak nevezett helyet. Hát már ránézésre se túl megnyerő a hely, de mivel jobb nincs, ezért hát bemegy. Összeeszkábált asztalok és székek vannak bent. A bent lévő alakok is úgy néznek, ki mintha csak úgy odadobálták volna őket. Elg letelepszik az egyik szabad asztal mellé és rendel némi ételt meg italt magának. Előszőr egy Húslevessel kezdene 5 aranyért. Másodiknak Töltött csibét rendel ami még 7 arany lesz . Na meg a torka is porzik már, ezért 8 aranyért két Sört kér . A sör fog leghamarabb kiérkezni, amiből az egyik az óriás elé tolja.*
– Ezt vedd úgy, mint egy köszönetet, amiért elkísértél idáig. A közös munkánkra!* Azzal felemeli és össze ha másik is benne van össze csapja vele a korsóját. Ha meg érkezik az étele, akkor elkezdi szépen lassan enni azt.*
* Végre elérik a Rumos Rókalyuknak nevezett helyet. Hát már ránézésre se túl megnyerő a hely, de mivel jobb nincs, ezért hát bemegy. Összeeszkábált asztalok és székek vannak bent. A bent lévő alakok is úgy néznek, ki mintha csak úgy odadobálták volna őket. Elg letelepszik az egyik szabad asztal mellé és rendel némi ételt meg italt magának. Előszőr egy Húslevessel kezdene 5 aranyért
. Másodiknak Töltött csibét rendel ami még 7 arany lesz . Na meg a torka is porzik már, ezért 8 aranyért két Sört kér . A sör fog leghamarabb kiérkezni, amiből az egyik az óriás elé tolja.*– Ezt vedd úgy, mint egy köszönetet, amiért elkísértél idáig. A közös munkánkra!* Azzal felemeli és össze ha másik is benne van össze csapja vele a korsóját. Ha meg érkezik az étele, akkor elkezdi szépen lassan enni azt.*
3121. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-11-11 17:48:55
Üzenet elküldve: 2019-11-11 17:48:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hattyak és Fattyak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Sikerül elérniük ahhoz az ajtóhoz ahol a másikat annak dönti és kiadja az utasítást. Az a kulcs viszont nagyon nem úgy tűnik, hogy használva lesz. A lánynak fontosabb gondolata támad. Bár ezt a fontos leckét már elmondta a lánynak, de az elf a kedves tanárbácsi. Szívesen elismétli a leckéket. Majd a későbbieket is amiket már az ágyban tanít a lánynak. Kicsit szorosabban nekipréseli a nőt az ajtónak és vad vággyal a szemében néz a másikra.*
-Apád egy fasz! Gyönyörű vagy!
*Szavai meg a várt eredményt hozzák meg. Vad csókok amik szinte fel akarják falni. A nők önmagukkal szembeni bizonytalansága olyan nagy butaság. De ilyenkor azért élvezi a doki. Mikor érzi a lányt, hogy csúszik lefele akkor megpróbálja rogyasztani a lábát és egy kicsit dobni rajta, hogy biztosabb legyen a fogás. Keze a combról átvándorol a másik fenekére amibe bele is markol. Érzi ahogy a nadrág már fojtogató kezd lenni számára. Egy csípőmozdulattal a lányhoz dörgöli magát és szinte szenvedve szólal meg.*
-Nyisd ki az ajtót kérlek! Akarlak! Mindened akarom Vyliass...
*Fogával esik neki a ruhának. Nem vadul hisz másnap kellemetlen lenne a lánynak egy szakadt felső. Próbálja legalább a lány vállait megszabadítani, hogy azokat csókolgassa. Reméli közben a fattyú tényleg ügyködik az ajtó nyitásán mert csúnya dolgok lesznek.*
//Hattyak és Fattyak//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Sikerül elérniük ahhoz az ajtóhoz ahol a másikat annak dönti és kiadja az utasítást. Az a kulcs viszont nagyon nem úgy tűnik, hogy használva lesz. A lánynak fontosabb gondolata támad. Bár ezt a fontos leckét már elmondta a lánynak, de az elf a kedves tanárbácsi. Szívesen elismétli a leckéket. Majd a későbbieket is amiket már az ágyban tanít a lánynak. Kicsit szorosabban nekipréseli a nőt az ajtónak és vad vággyal a szemében néz a másikra.*
-Apád egy fasz! Gyönyörű vagy!
*Szavai meg a várt eredményt hozzák meg. Vad csókok amik szinte fel akarják falni. A nők önmagukkal szembeni bizonytalansága olyan nagy butaság. De ilyenkor azért élvezi a doki. Mikor érzi a lányt, hogy csúszik lefele akkor megpróbálja rogyasztani a lábát és egy kicsit dobni rajta, hogy biztosabb legyen a fogás. Keze a combról átvándorol a másik fenekére amibe bele is markol. Érzi ahogy a nadrág már fojtogató kezd lenni számára. Egy csípőmozdulattal a lányhoz dörgöli magát és szinte szenvedve szólal meg.*
-Nyisd ki az ajtót kérlek! Akarlak! Mindened akarom Vyliass...
*Fogával esik neki a ruhának. Nem vadul hisz másnap kellemetlen lenne a lánynak egy szakadt felső. Próbálja legalább a lány vállait megszabadítani, hogy azokat csókolgassa. Reméli közben a fattyú tényleg ügyködik az ajtó nyitásán mert csúnya dolgok lesznek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3802-3821