*Miután elfogyassza teáját, felmarkolja a pultra rakott szobakulcsot, s motyóját. Indulna is, de megtorpan, mert ne tudja merre. Vesz egy nagy levegőt, visszafordul a fogadós felé.
- Merre van a szállás? * kérdi, kicsit tétován, tenyerét felfele fordítja s jobbra- balra mutogatva, hogy mégis merre van a helyes irány. A fogadós összeráncolja a homlokát, s ismét megcsillan a szemébe a rosszalló gyanakvás, majd égnek emeli a tekintetét, valami lemondás képen és egy ajtóra mutat.
- Át rajta, aztán fel a lépcsőn, s még mielőtt visszajönne, az első emelt, s a harmadik ajtó. * teszi még hozzá, aztán ezzel le is zárja a mondandóját és megy dolgára. Esyae nem érti a gyanakvó pillantást, nem érzi, úgyhogy bármi miatt is gyanakvónak kellene vele szemben lenni. Vállat von és elindul az ajtó felé. Egy csendesebb helységbe lyukad ki, itt is vannak ülő alkalmatosságok, olyan helynek tűnik, ahol akár az ember lánya elmerülhet gondolataiba is. Megindul a lépcsőn, de még mindig nem hagyja nyugodni a fogadós bizalmatlansága, mikor eszébe jut, hogy a szobát nem rendezte. Megáll, hogy visszaforduljon, s indulna is, mikor meggondolja magát. ~ Úgyse fogom magam ide bezárni. Ha elindulok ismerkedni a hellyel, rendezem a szobát.~ Megkeresi szobáját, a megadott információk után. Aki most látná, hát tanulmányt írhatna az arcáról. A szoba igazán egyszerű, poros és dohos. Nem ehhez szokott. Nem is tudja mire is számított igazából, de mindenesetre, nem erre. Az ajtót kisebb lendülettel csapja be maga után. A táskáját már az ajtóban kiejtette a kezéből a látványtól. Határozott léptekkel indul meg az ablak felé, szinte letépi a függönyt a helyéről, olyan vehemenciával rántja félre, s ugyanazon a lendülettel tárja sarkig az ablakot. Leül, a rozoga ágyra, hát nem egy nagydarab, de meg is nyikordul alatta. ~ Remek, lehet, még az éjszakát se bírja ki alattam.~ húzza félre száját. Megpróbálkozik egy hátra dőléssel is, kiállja a próbát és ennek szívből örül. Korai még az idő, valami fura fáradtság lesz úrrá rajta. Nem testi, inkább szellemi. Kimerültnek érzi magát. Hamar el is nyomja az álom, bár nem volt feltett szándéka, hogy szunyókáljon.*