//Zaranir, Rika, Kalen//
*Mivel sosem volt tervezgetős típus, sőt, eddigi élete során igyekezett mindig a pillanatnyi hangulataira és megérzéseire hagyatkozni, kicsit nehezére esik részletekkel előállni, de minden tőle telhetőt megtesz, hogy sikerüljön. Ráadásképp a rummal is le kell zavarnia egy kisebb küzdelmet, az ugyanis folyton azt suttogja odabenn, hogy mindez ráér, most könnyedebb vizekre kellene evezni.*
A kikötőben senki sem tudná, hogy mi kötöttük el a hajót, a régi kapitány sem. Sokkal nagyobb kockázattal járna megölni, azzal sokkal könnyebben lebuknánk, és akkor oda az egész. Nem akarlak elkeseríteni, kedves Zaranir, de ha nem így csináljuk, akkor is keresni fognak. Hacsak nincs párezer aranyad, amit felajánlanál hajóvásárlásra. A legénységnek azt mondunk, amit akarunk, hamis leveleket is mutogathatunk, ha kell. Én ismerem őket, jó pár hetet töltöttünk együtt a tengeren. Nem mondom, hogy mindenki örülne, de ahogy mondtam, ketten irányítottuk a hajót a kapitány helyett, és nem süllyedtünk el. Sőt, ki sem irtottuk egymást.
*Koccint Rikával, aztán iszik, ahogy az illendőség kívánja (bár legkevésbé az illendőség kedvéért). Ezzel nyer pár pillanatot, mielőtt neki is válaszolna.*
A hajó alighanem tetszeni fog neked *mosolyodik el*, kétárbocos, evezőkkel. Kereskedőhajóként használják, de hadihajónak tervezték egy háborúra, ami végül ki sem tört. Vagyis viszonylag gyors, amikor épp nincs tele ládákkal. Márpedig az utolsó egy-két napig nem lesz. Ha előbb beszélek velük, akkor vagy elsunnyog pár ember, és tesznek róla, hogy elkapjanak, vagy egyáltalán nem járunk sikerrel, de tudni fognak a terveinkről, és hiába viszünk el egy másik hajót, tudni fogják, hogy minket keresnek. *Kezd rettenetesen hosszú mondatokban beszélni, ez már a rum. De az agya még működik, hála az isteneknek.* Mindenre válaszoltam? *kérdezi felvont szemöldökkel, mert abban azért nem biztos, hogy semmit sem hagyott ki a tengernyi kérdésből.*