// Temeredec Goontia //
* A lesajnálásra majd' megveri szemével a törpét. Még, ha jogos is a részvét - hiszen olykor valóban bosszúsan gondol anyja "baklövésére" -, nehezen tűri, hogy emiatt mások lenézzék. Ráadásul egy bolond törpe? Megsértették, ezért úgy érzi, meg kell védeni a becsületét. *
– Nincs szükségem a sajnálkozásodra. Anyám elf nő volt, de becsületes - nem olyan, mint azok a beképzelt erdőjáró szukák! * Tiltakozik felháborodottan, mit sem törődve az esetlegesen hallótávolságon belül lévő elf vendégekkel. Nem, mintha sok hosszúfülű járna ebbe a vendéglátóba: a Rumos Rókalyuk bizonyára nem elég elit a szóban forgó népség számára. * A halálos ágyáig velem maradt… * Teszi hozzá végezetül, ezt már jóval nyugodtabban és halkabban. Azt a fájó részletet kihagyja, hogy Dsavlo még csak a hetedik évét taposta ekkor. Illetve apjáról szintén nem sok jót tud mondani, így a történetnek azt a felét is hanyagolja.
A törpét hallgatva tekintete először borússá válik, majd apró mosoly jelenik meg szája szélén, az ökölnyi nagyságú darazsakat hallva már nevetni is kedve támadna. Ám a hirtelen asztalra csapástól megijed, kissé hátra is hőköl, így visszazuhan a valóságba. Ekkor már sokkal kevésbé tűnik tréfásnak Goon beszámolója. Nem, mintha félne a darazsaktól, ellenben a tény, hogy még a férfi sem ismeri az utat, felettébb lehangoló. Viszont nincs jobb ötlete, ráadásul minden nevetségessége ellenére - jobban mondva, épp amiatt - kezdi megkedvelni a törpe képét. Valami torz kárörvendés fogja el, ha arra gondol, hogy ő még mindig szerencsésebb, mint a mélynövésű. *
– Még szerencse, hogy mi csak e világ útjain sétálunk. * Szól két falat között, amolyan pimasz hanyagsággal, épp csak a vállvonogatás hiányzik és a nemtörődömség mintapéldájává válna. Az utolsó falatokat is lenyeli, kezeit jól nevelt fél-elf módjára a ruhájába törli, a morzsákat pedig az asztalon hagyja a későbbi vendégek részére.
~ Most jól esne egy korty rum. Brrr… Mégsem. ~ Szerencsére a túlzott rumfogyasztás nem veszélyezteti, mivel utolsó aranyait nem akarja italra költeni, a törpe pedig eleget tett kérésének és ránézésre egy cseppet sem hagyott a pohár fenekén. Mikor kezei tisztogatásával végez, ő is leszáll a székről (bár sokkal kecsesebben, mint az ugrálni kényszerülő aprónép) és kihasználva a közel két fejjel nagyobb magasságát, lenéz Goonra. *
– Felőlem indulhatunk. * A figyelmeztetésekkel mit sem törődik, elég nagy már ahhoz, hogy egyedül is talpra tudjon állni, ha baj van. Ráadásul mi baj történhetne, ha még egy pihent agyú törpe is kíséri? - Jobban mondva vezeti. *