Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 54 (1061. - 1080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1080. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-27 23:51:11
Üzenet elküldve: 2015-01-27 23:51:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zara//
*Lassacskán ülőhelyzetbe tornázza magát és efogadja a tejet Zaranirtól, amúgy is kiszáradtak már kissé az ajkai, úgyhogy igyekszik azokat is benedvesíteni.*
- Köszi. *Mosolyog a férfira, miközben körbenéz az ismeretlen szobában.* Egyébként hol vagyunk?
*Röviden körvonalazódik benne, hogy kettesben maradtak, és ugyan nem ijed meg különösebben, azért megfordul pár dolog a gondolatai közt, ahogy Zaranir felé tekint.*
- Merre jártál?
*Néz rá még jócskán álmos tekintettel, elnyom egy ásítást, majd megpaskolja maga mellett az ágyat.*
- Pihenj csak.
~Ha tudsz...~
*Lassacskán ülőhelyzetbe tornázza magát és efogadja a tejet Zaranirtól, amúgy is kiszáradtak már kissé az ajkai, úgyhogy igyekszik azokat is benedvesíteni.*
- Köszi. *Mosolyog a férfira, miközben körbenéz az ismeretlen szobában.* Egyébként hol vagyunk?
*Röviden körvonalazódik benne, hogy kettesben maradtak, és ugyan nem ijed meg különösebben, azért megfordul pár dolog a gondolatai közt, ahogy Zaranir felé tekint.*
- Merre jártál?
*Néz rá még jócskán álmos tekintettel, elnyom egy ásítást, majd megpaskolja maga mellett az ágyat.*
- Pihenj csak.
~Ha tudsz...~
1079. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-27 23:35:33
Üzenet elküldve: 2015-01-27 23:35:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Rika Jh'tael//
-Ne ígérj ilyen felelőtlenül, inkább igyál egy pohár tejet, az segíteni fog.
*Vagy legalábbis enyhíti a hatást, ha még frissiben issza meg. A dehidratáció ellen meg majd a víz. Nyújtja is a poharat a kisasszony felé. A jelenetet inkább szó nélkül hagyja, már csak azért is, mert éppen el van foglalva.*
-Azért vetkőzöm, mert én csak most értem vissza, egy kicsit megpihennék. A többiek pedig elvannak a saját szobájukban vagy dolgukon, tehát nem fognak egy ideig zavarni, tehát neked sem kell elsietned a felkelést.
*Azt nem említi, hogy Djeckal eltűnt és a Hallionokra is lassacskán emlékezni fog a lány.*
-Ne ígérj ilyen felelőtlenül, inkább igyál egy pohár tejet, az segíteni fog.
*Vagy legalábbis enyhíti a hatást, ha még frissiben issza meg. A dehidratáció ellen meg majd a víz. Nyújtja is a poharat a kisasszony felé. A jelenetet inkább szó nélkül hagyja, már csak azért is, mert éppen el van foglalva.*
-Azért vetkőzöm, mert én csak most értem vissza, egy kicsit megpihennék. A többiek pedig elvannak a saját szobájukban vagy dolgukon, tehát nem fognak egy ideig zavarni, tehát neked sem kell elsietned a felkelést.
*Azt nem említi, hogy Djeckal eltűnt és a Hallionokra is lassacskán emlékezni fog a lány.*
1078. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-27 23:22:43
Üzenet elküldve: 2015-01-27 23:22:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zara//
*Élhetnénk avval a kifejezéssel is, hogy mélyen alszik, de valójában inkább kómába itta magát ez a virginc kis leányzó, nem is csoda, hogy ilyen sokáig egy huzamban nyomja az ágyat. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem úgy ébred, mint akin szekérrel hajtottak át, mikor szemei kipattannak, és egy várandós láma gyorsaságával még fel is ül az ágyban. Viszont ez az egy mozdulat éppen elég ahhoz, hogy megérezze lüktető fejfájását, egyből vissza is dőljön, és mindeközben csúfosan beverje a fejét a támlába.*
- Hogy az a zátonyos pokol vinné el... soha többet nem iszom.
*Pár pillanatig még homályosan lát, aztán kidörzsöli csipáit, hogy végre tisztán láthassa a férfit, aki történetesen épp vetkőzik, mert miért ne.*
- Mm... hol vannak a többiek? A kapitány, meg a két nyomi és Djeckal... és miért vetkőzöl?
*Közben tenyerét homlokához érintve próbálja felidézni a dolgokat, ami amúgy meglehetősen nehéz feladatnak bizonyul.*
*Élhetnénk avval a kifejezéssel is, hogy mélyen alszik, de valójában inkább kómába itta magát ez a virginc kis leányzó, nem is csoda, hogy ilyen sokáig egy huzamban nyomja az ágyat. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem úgy ébred, mint akin szekérrel hajtottak át, mikor szemei kipattannak, és egy várandós láma gyorsaságával még fel is ül az ágyban. Viszont ez az egy mozdulat éppen elég ahhoz, hogy megérezze lüktető fejfájását, egyből vissza is dőljön, és mindeközben csúfosan beverje a fejét a támlába.*
- Hogy az a zátonyos pokol vinné el... soha többet nem iszom.
*Pár pillanatig még homályosan lát, aztán kidörzsöli csipáit, hogy végre tisztán láthassa a férfit, aki történetesen épp vetkőzik, mert miért ne.*
- Mm... hol vannak a többiek? A kapitány, meg a két nyomi és Djeckal... és miért vetkőzöl?
*Közben tenyerét homlokához érintve próbálja felidézni a dolgokat, ami amúgy meglehetősen nehéz feladatnak bizonyul.*
1077. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-25 23:53:11
Üzenet elküldve: 2015-01-25 23:53:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Leugrik a székről a földet érés nem okoz problémát neki pedig még mindig piszok rosszul van. A lendületet, és a meglepetést kihasználva hatalmasat fejel a férfi ágyékába. Majd a pajzsát felveti bal vállára a kalapácsát erősen megmarkolva elindul kifelé mivel látja hogy egy két másik vendégnek sem tetszik a magatartása, bár tudja jól hogy ezek a parasztok csak egy kis testmozgást adnának . Bár ha azzal a két orkal összefutna akik végett tegnap kint kelet aludnia, na ők már jelentenének egy kis kihívást. Mivel még új a városban nem akar rögtön túl nagy zűrbe kerülni.*
1076. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-25 16:40:34
Üzenet elküldve: 2015-01-25 16:40:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Rika Jh'tael//
*Halkan oson be a kis szobájukba és amint beért, be is zárja belülről az ajtót, a még szekrényen hagyott kulccsal. Rikát az ágyban fekve látja, még alszik hite szerint. Kezében a tálca, rajta egy kis tej és víz, a másnaposság leküzdésére, pirítós, de a halrudacskák biztos jobban fog neki esni, a végén egy kis sütemény. Nem kell tudnia a lánynak, hogy éppen a bűntudatát próbálja kompenzálni, meg persze kedveskedni. Halkan lépked az ágy üres oldalára, a tálcát az éjjeliszekrényen hagyva, hogy a halrudak szaga kelthesse a Rikát. Az ő napja elég hosszú volt már így is, pedig még délután sincsen, így ruhái nagy részét levetkezi. A törött álarcot a sarokba vágja, nem is érti, minek hordotta magával eddig.*
*Halkan oson be a kis szobájukba és amint beért, be is zárja belülről az ajtót, a még szekrényen hagyott kulccsal. Rikát az ágyban fekve látja, még alszik hite szerint. Kezében a tálca, rajta egy kis tej és víz, a másnaposság leküzdésére, pirítós, de a halrudacskák biztos jobban fog neki esni, a végén egy kis sütemény. Nem kell tudnia a lánynak, hogy éppen a bűntudatát próbálja kompenzálni, meg persze kedveskedni. Halkan lépked az ágy üres oldalára, a tálcát az éjjeliszekrényen hagyva, hogy a halrudak szaga kelthesse a Rikát. Az ő napja elég hosszú volt már így is, pedig még délután sincsen, így ruhái nagy részét levetkezi. A törött álarcot a sarokba vágja, nem is érti, minek hordotta magával eddig.*
1075. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-25 16:33:37
Üzenet elküldve: 2015-01-25 16:33:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Meg is érkezik a kellemes helyre, újabb szórakoztató emlékeket szabadítva fel. Bár a helyüket most mások foglalják, szerencsére nem is szeretne egy ideig kikelni az ágyból. Ha nem jön közbe semmi, ő lustálkodni fog, egy kellems társaságban és ehhez mindent kézhez is ad. A fogadós a rendelés előtt jelzi, hogy a Szoba (2. emelet), amit kivett, két fős ágyra adta ki, de csak egynek az árát fizette ki, ezt Zaranir azonnal rendezi is (15 arany). 
Majd lead a fogadósnak egy nem túl rövid rendelést, ilyenekről: Tej, halrudak, pohár víz, pirítós és egy rumos sütemény (45 arany). *
-Remélem ezzel már jóban vagyunk és elnézést a kellemetlenségért és köszönöm a bizalmát, hogy nem dobta ki a szoba lakóját, a probléma ellenére sem.
*Persze a fogadós sem jótét lélek, megfizette volna a másikkal a fölösleges ágyat, de így már nem lesz erre szükség. Zaranir egy tálcával is készül, majd elindul az emelet felé, hogy a két főre is jócskán elég adag étellel meglepje egy régi ismerősét.*
Majd lead a fogadósnak egy nem túl rövid rendelést, ilyenekről: Tej, halrudak, pohár víz, pirítós és egy rumos sütemény (45 arany).
*-Remélem ezzel már jóban vagyunk és elnézést a kellemetlenségért és köszönöm a bizalmát, hogy nem dobta ki a szoba lakóját, a probléma ellenére sem.
*Persze a fogadós sem jótét lélek, megfizette volna a másikkal a fölösleges ágyat, de így már nem lesz erre szükség. Zaranir egy tálcával is készül, majd elindul az emelet felé, hogy a két főre is jócskán elég adag étellel meglepje egy régi ismerősét.*
1074. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-25 15:57:40
Üzenet elküldve: 2015-01-25 15:57:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Másnapos tekintettel néz a csaposra.*
~Csak ne lenék ennyire pocsékul.~
*Jobban körbenéz.*~Bach milyen vegyes társaság van itt. Vajon nem kell valahová egy plusz ököl. Rág törtem már be koponyát.~
*Érzi a friss étel illatát, mely nem teljesen azt váltja ki belőle amit kellene. Egy hatalmasat böffent és a tegnap estei gyomor tartalmát a padlóra üríti.*
-Bach van ilyen.
*Majd mintha misem történt volna visszafordul a pulthoz és kérdőn néz a pultosra. Mivel nem minden napi látvány hogy a kora reggeli órákban már valaki odahányjon a pulthoz. A tulaj int az egyik felszolgálónak hogy menjen és takarítsa fel a disznó ólat. Valahonnan a hátsó részből egy vendég jelenik meg,amint meglátja a törpét nem bírja meg állni szó nélkül azt amit a törpe mellet lát.*
-Törpe uraság tán sok volt mostanában?*Majd harsányan felröhög.*
~Csak ne lenék ennyire pocsékul.~
*Jobban körbenéz.*~Bach milyen vegyes társaság van itt. Vajon nem kell valahová egy plusz ököl. Rág törtem már be koponyát.~
*Érzi a friss étel illatát, mely nem teljesen azt váltja ki belőle amit kellene. Egy hatalmasat böffent és a tegnap estei gyomor tartalmát a padlóra üríti.*
-Bach van ilyen.
*Majd mintha misem történt volna visszafordul a pulthoz és kérdőn néz a pultosra. Mivel nem minden napi látvány hogy a kora reggeli órákban már valaki odahányjon a pulthoz. A tulaj int az egyik felszolgálónak hogy menjen és takarítsa fel a disznó ólat. Valahonnan a hátsó részből egy vendég jelenik meg,amint meglátja a törpét nem bírja meg állni szó nélkül azt amit a törpe mellet lát.*
-Törpe uraság tán sok volt mostanában?*Majd harsányan felröhög.*
1073. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-25 01:05:03
Üzenet elküldve: 2015-01-25 01:05:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
-Mindenkinek egy Sör t! *Majd vágja le az asztalra a 40 aranyat!*
*Aljas dolog örülni valaki halálának és roppant érzéketlen, viszont ha az a személy kétezer aranyat rakott ki a fejére, ami most fizető hiányában egyszerűen elszáll, elnézi ezt az apróságot, mint úri kivételt. Fel is van villanyozva, hiszen száműzetése végeztével még oly sokmindent intézhetne a városban.* ˇ~Az információ pedig biztos, mint a halál. Hehh, ez nagyon rossz volt, remélem kiheverem idővel. Megtehetem.~
*És persze hangoskodnak, isznak, szórakoznak, kiéli ezt az estét ahogy lehet és ahogy jól esik neki.*
*Aljas dolog örülni valaki halálának és roppant érzéketlen, viszont ha az a személy kétezer aranyat rakott ki a fejére, ami most fizető hiányában egyszerűen elszáll, elnézi ezt az apróságot, mint úri kivételt. Fel is van villanyozva, hiszen száműzetése végeztével még oly sokmindent intézhetne a városban.* ˇ~Az információ pedig biztos, mint a halál. Hehh, ez nagyon rossz volt, remélem kiheverem idővel. Megtehetem.~
*És persze hangoskodnak, isznak, szórakoznak, kiéli ezt az estét ahogy lehet és ahogy jól esik neki.*
1072. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-24 00:47:01
Üzenet elküldve: 2015-01-24 00:47:01
ÚJ
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
* Biccentessel köszön el (volt) kormányosától, ki viszonylag megbízható barátja is volt egyben. Nem tartja túl valószínűnek azt, hog ezek után visszatérne - akármilyen jó kapitány is a kapitány. Főleg, hogy még annyira sem jó, hogy ne törje össze szeretett gályájukat.
~Vagy keres egy új hajót, vagy valami "munkát" akar. ~ A munka szó "hallatán" átfutja a hideg az egész testét. Szokatlan egy szo az biztos.
A fogadóba lépve körülnéz, majd egy üres asztalhoz ül le - most kivételesen a sarokba. Az asztal alatt kezd el botorkalni, mert rajott, hogy meg kéne számolni a kimentett pénzt. Olyan huszonkettő körül jár, mikor egy csinos nember zavarja meg.
A pénzt visszateszi a helyére, majd megrazza a fejet. Most nem iszik még (pedig jol jönne), de egy szbakulcs lenne a legjobb.
Kivesz hát egy Szobát (1. emelet)en, majd 10aranyat otthagyva elindul fel. *
~Vagy keres egy új hajót, vagy valami "munkát" akar. ~ A munka szó "hallatán" átfutja a hideg az egész testét. Szokatlan egy szo az biztos.
A fogadóba lépve körülnéz, majd egy üres asztalhoz ül le - most kivételesen a sarokba. Az asztal alatt kezd el botorkalni, mert rajott, hogy meg kéne számolni a kimentett pénzt. Olyan huszonkettő körül jár, mikor egy csinos nember zavarja meg.
A pénzt visszateszi a helyére, majd megrazza a fejet. Most nem iszik még (pedig jol jönne), de egy szbakulcs lenne a legjobb.
Kivesz hát egy Szobát (1. emelet)en, majd 10aranyat otthagyva elindul fel.
*
1071. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-23 21:37:31
Üzenet elküldve: 2015-01-23 21:37:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Végre megérkezett. Azt hitte sosem ér ide. A reggeli órák ellenére is vannak a kocsmában. Mivel nem érzi túl jól magát ezért nem sokat törődik az udvariassággal. Az amúgy sem az ő asztala. Elfoglalja a bejárattal szembeni széket hogy hogy mind két ajtót lássa. Kalapácsát hangos koppanással teszi le maga mellé.*
1070. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-23 04:17:53
Üzenet elküldve: 2015-01-23 04:17:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// A Báró - Zárás //
*Ez a mai nap ennél csodásabb nem is lehetne! A kérdésére nem érkezik válasz, s a Báró szokatlan arckifejezése arra sugall, hogy bizony itt valami csavar van a dologban, s természetesen nem volt ingyen Khyr személye, amiért talán Mortar is meg fog fizetni egyszer valamilyen formában. Amíg űzik azt a bizonyos táncot a kísérteties hangszerekkel, a mocsárlakó azon kezd töprengeni, hogy vajon őt hogy kényszeríthetné szenvedésre. A családjával nem tudná megfogni, hiszen azokról azt sem tudja a férfi, hogy élnek, vagy halnak. Őket önszántából hagyta ott, s mióta betért a mocsárba, azóta nem is hallott felőlük, ám nem is szándékozik keresni őket. Hiába általuk jött a világra, ettől függetlenül még nem kíváncsi rájuk. Az a múlt... S minden múltbéli eseményt a mocsáron túl hagyott. Még megfordul fejében, hogy esetleg fizikai fájdalommal próbálná megtörni, ami lévén, hogy emberi teste van, megtenné a hatását, ám Mortar ezt sem gondolja olyan dolognak, ami megtörhetné. Persze, hogy fájna, ám ez csak hús, s a fájdalom nagy része eleve fejben dől el. Talán megcsúfítaná? Ez sem tántorítaná el, hiszen hogy is tehetné egy olyan férfivel, aki önmaga választotta a magányt a lápvidéken, ami egyértelműen utal arra, hogy másra sem kíváncsi, ezáltal pedig hidegen hagyja, hogy milyen a külseje. Épp, mikor kezdene egy újabb verziót felhozni, váratlanul a hangszerek testet öltenek, akik nagyon is ismerősek Khyr számára. A hölgy fáradt arcán könnyek hullanak lefelé, ám Mortar nem tesz semmit, hiszen mit is tehetne? Talán azzal segít a leginkább, ha csendben marad, s vár. Vár, hogy vége legyen ennek a kusza éjszakának, s hogy a Báró végre eltakarodjon innen a túlvilág legmocskosabb bugyrába. Úgyhogy a padra ülve, némán nézi végig, ahogy a hölgy szenved, s az idegen kiélvezi ennek minden pillanatát. Nem tudni, meddig tart ez, talán az első napsugarak felbukkanásáig húzza az alak, majd szertefoszlik a fénnyel együtt? Akkor tényleg hosszú éjszakának néznek elébe... Ám úgy tűnik, hogy ezt nem kell megvárnia. A Báró szép lassan odébbáll, nem éppen nagy űrt hagyva maga után. Mortar méregzöld, kételkedő tekintete ekkor Khyr felé siklik, ki a tenger felé araszol. Most mégis mit tehetne? Sosem volt még ilyenben része, s remélhetőleg nem is lesz egyhamar. Sejti, hogy min mehetett keresztül a tolvaj, persze ez a sejtés kevésbé ér annyit, mint amin tényleg átment a hölgy. Ám mivel a parancsot kiadták neki, hogy próbálja meg magukhoz csábítani őt, ezért ezt igyekszik teljesíteni is. Ezek után mondjuk nem tudni, mennyire hajlik a csatlakozás felé az igen sokat szenvedett lány, ám egy próbát megér. Ha nagyon ellenkezik, akkor még elmesélheti a társaságnak a történteket, akik minden bizonnyal meg fogják érteni, hogy nem akart egy alvilági bandához tartozni ezek után. Így hát feláll a padról, s lassan a tolvaj felé kezd sétálni, majd megállva előtte karba fonja kezeit, s pár pillanatig csak nézi. Hol a tekintetét keresi, hogy pedig az égető pecsét felé vándorolnak szemei. Ám végül tőle nem várt mozdulat következik, s kicsit még saját magán is meglepődik.*
- Gyere. *ejti ki a szócskát, miközben bal kezét a hölgy felé nyújtja segítségképp* Van egy ajánlatom, ami talán érdekelne. S ha már ilyen szépen összehozott minket a Sors, meghallgathatnád. Talán meg tudjuk oldani ezt a kis problémát is.
*Mutat a tetoválásra, majd hátat fordít, s megindul a fogadó oldala felé. Ott még egy utolsót hátra pillant, hogy követi-e a hölgy, ám ha nem, akkor szó nélkül odébb áll, viszont ha igen, akkor a sziklaszirtek felé veszi az irányt, remélhetőleg a másikkal a sarkában.*
- Mi volt ez az egész pontosan? Ha már így belecsöppentem a kis játékotokba.
*Hangja kissé érdes, kissé számonkérő, kissé érdeklődő... Cseppet mindent ki lehet belőle hallani. Valóban érdekli már egy értelmes emberi lény szájából, hogy ki is volt valójában ez a fura alak. Tán ő lehetne a Halál egy szolgája, aki az elátkozott lelkekért felelős? Sok minden átfut a mocsárlakó agyán, de többet nem akar ezen agyalni, jobb lesz, ha megvárja, amíg Khyr végre rendesen felvilágosítja őt.*
- Mi lett volna, ha nem vagyok ott?
*Teszi fel az újabb kérdést, ami szintén eléggé konkrétra sikerült. Azt ugyan nem tudja, hogy pontosan hol volt a hölgy, mielőtt kiemelkedett a vízből, de a férfi megkockáztatná, hogyha nem dobta volna bele a véres kendőt a tengerbe, akkor talán még most is ott raboskodott volna Khyr, ahonnan előkerült.*
*Ez a mai nap ennél csodásabb nem is lehetne! A kérdésére nem érkezik válasz, s a Báró szokatlan arckifejezése arra sugall, hogy bizony itt valami csavar van a dologban, s természetesen nem volt ingyen Khyr személye, amiért talán Mortar is meg fog fizetni egyszer valamilyen formában. Amíg űzik azt a bizonyos táncot a kísérteties hangszerekkel, a mocsárlakó azon kezd töprengeni, hogy vajon őt hogy kényszeríthetné szenvedésre. A családjával nem tudná megfogni, hiszen azokról azt sem tudja a férfi, hogy élnek, vagy halnak. Őket önszántából hagyta ott, s mióta betért a mocsárba, azóta nem is hallott felőlük, ám nem is szándékozik keresni őket. Hiába általuk jött a világra, ettől függetlenül még nem kíváncsi rájuk. Az a múlt... S minden múltbéli eseményt a mocsáron túl hagyott. Még megfordul fejében, hogy esetleg fizikai fájdalommal próbálná megtörni, ami lévén, hogy emberi teste van, megtenné a hatását, ám Mortar ezt sem gondolja olyan dolognak, ami megtörhetné. Persze, hogy fájna, ám ez csak hús, s a fájdalom nagy része eleve fejben dől el. Talán megcsúfítaná? Ez sem tántorítaná el, hiszen hogy is tehetné egy olyan férfivel, aki önmaga választotta a magányt a lápvidéken, ami egyértelműen utal arra, hogy másra sem kíváncsi, ezáltal pedig hidegen hagyja, hogy milyen a külseje. Épp, mikor kezdene egy újabb verziót felhozni, váratlanul a hangszerek testet öltenek, akik nagyon is ismerősek Khyr számára. A hölgy fáradt arcán könnyek hullanak lefelé, ám Mortar nem tesz semmit, hiszen mit is tehetne? Talán azzal segít a leginkább, ha csendben marad, s vár. Vár, hogy vége legyen ennek a kusza éjszakának, s hogy a Báró végre eltakarodjon innen a túlvilág legmocskosabb bugyrába. Úgyhogy a padra ülve, némán nézi végig, ahogy a hölgy szenved, s az idegen kiélvezi ennek minden pillanatát. Nem tudni, meddig tart ez, talán az első napsugarak felbukkanásáig húzza az alak, majd szertefoszlik a fénnyel együtt? Akkor tényleg hosszú éjszakának néznek elébe... Ám úgy tűnik, hogy ezt nem kell megvárnia. A Báró szép lassan odébbáll, nem éppen nagy űrt hagyva maga után. Mortar méregzöld, kételkedő tekintete ekkor Khyr felé siklik, ki a tenger felé araszol. Most mégis mit tehetne? Sosem volt még ilyenben része, s remélhetőleg nem is lesz egyhamar. Sejti, hogy min mehetett keresztül a tolvaj, persze ez a sejtés kevésbé ér annyit, mint amin tényleg átment a hölgy. Ám mivel a parancsot kiadták neki, hogy próbálja meg magukhoz csábítani őt, ezért ezt igyekszik teljesíteni is. Ezek után mondjuk nem tudni, mennyire hajlik a csatlakozás felé az igen sokat szenvedett lány, ám egy próbát megér. Ha nagyon ellenkezik, akkor még elmesélheti a társaságnak a történteket, akik minden bizonnyal meg fogják érteni, hogy nem akart egy alvilági bandához tartozni ezek után. Így hát feláll a padról, s lassan a tolvaj felé kezd sétálni, majd megállva előtte karba fonja kezeit, s pár pillanatig csak nézi. Hol a tekintetét keresi, hogy pedig az égető pecsét felé vándorolnak szemei. Ám végül tőle nem várt mozdulat következik, s kicsit még saját magán is meglepődik.*
- Gyere. *ejti ki a szócskát, miközben bal kezét a hölgy felé nyújtja segítségképp* Van egy ajánlatom, ami talán érdekelne. S ha már ilyen szépen összehozott minket a Sors, meghallgathatnád. Talán meg tudjuk oldani ezt a kis problémát is.
*Mutat a tetoválásra, majd hátat fordít, s megindul a fogadó oldala felé. Ott még egy utolsót hátra pillant, hogy követi-e a hölgy, ám ha nem, akkor szó nélkül odébb áll, viszont ha igen, akkor a sziklaszirtek felé veszi az irányt, remélhetőleg a másikkal a sarkában.*
- Mi volt ez az egész pontosan? Ha már így belecsöppentem a kis játékotokba.
*Hangja kissé érdes, kissé számonkérő, kissé érdeklődő... Cseppet mindent ki lehet belőle hallani. Valóban érdekli már egy értelmes emberi lény szájából, hogy ki is volt valójában ez a fura alak. Tán ő lehetne a Halál egy szolgája, aki az elátkozott lelkekért felelős? Sok minden átfut a mocsárlakó agyán, de többet nem akar ezen agyalni, jobb lesz, ha megvárja, amíg Khyr végre rendesen felvilágosítja őt.*
- Mi lett volna, ha nem vagyok ott?
*Teszi fel az újabb kérdést, ami szintén eléggé konkrétra sikerült. Azt ugyan nem tudja, hogy pontosan hol volt a hölgy, mielőtt kiemelkedett a vízből, de a férfi megkockáztatná, hogyha nem dobta volna bele a véres kendőt a tengerbe, akkor talán még most is ott raboskodott volna Khyr, ahonnan előkerült.*
1069. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-22 15:11:52
Üzenet elküldve: 2015-01-22 15:11:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// A Báró //
*A férfi felkérte és ő hagyta magát. Valószínűleg a legrosszabb döntés volt életében, de egyetlen lejtést megér, ha cserébe soha a büdös életbe nem látja többé ezt a rothadó húskupacot, akit joggal tekinthet a megtestesült sátán fattyának.
Miközben feláll, felrángatja szétszakadt felső részét. Csak úgy nagyjából, s átköti nyaka felett a lógó részeket. Ezáltal kicsit szorosabb a pamut, mint a megszokott, de nem törődik vele.
A fekete férfi újabb varázslata által valami irtózatosan idegesítő dallam kezd szétterjedni a levegőben. Parasztok mulatságán játszanak hasonló talpalávalót. A távolban még egy macska is felnyávog erre a veszedelemre. Mivel Khyr sosem volt rendes paraszt gyerek, sosem vett részt ilyen időtöltésen a többi emberrel, sőt szívből gyűlölte őket ezért. A táncuk, az énekük hangja, a zenéjük gyomorforgató volt számára.
Ha tudná, hogy hogyan kell erre a nyavalyára táncolni akkor sem élvezné jobban. Arcán undor tükröződik, amikor a férfi ráteszi a mancsát. Valahogy azt érzi sosem fogja tudni lemosni a bőréről azt a feketeséget amit most ráragaszt. Végül megpróbálja leutánozni a mozdulatokat, amiket a sátán fattya, csinál.
Utoljára a szülőföldjén látott hasonló mozgást. Nem messze onnan ahol a vörös meghúzta magát éjszakánként - mert otthonnak nagyon nem lehetett nevezni azt a helyet - lakott egy vén, piás barna bőrű ember. Amikor jól felöntött a garatra azt képzelhette, hogy a város csak neki ad mulatságot, mert folyamatosan alkohol mámoros táncra perdült. Khyr úgy nevezte Az Öreg Kétszercsúnya, mert annál a fazonnál randább dolgot keresve sem lehetne találni.
Néhány rándítás után az ördög piciny kis gyermeke újra szól hozzá.*
~A zenekar bazira örülhet, amikor csak néhány élettelen hangszer.~
*De Khyr odafordítja a fejét, s szép lassan felismeri a derengő alakokat. A félkegyelmű testvére, akit jó pár éve kapartak el, a másik bátyja, akire a vörös halványan emlékszik csak, annyit tudott, hogy egyszer volt, aztán már nem.*
~A patkányok vacsorája.~
*Fintorodik el Khyr, de nem szól egy szót sem. Aztán jön az apja. Az apa, akit alig ismert, aki alig méltatta szóra. Végül feldereng minden szenvedésének okozója. Khyr szerint legalábbis. Az anyja beszél, de a lánya nem hallja. Talán jobb is, nem tudná elképzelni milyen, lehet egy halott nő hangja, szétrohadt tüdőből, hogy jöhetne ki hang? Valami viszont áthatol a némaság fátylán.*
~Sajnálom…~
- Sajnálhatod…
*Hangja halk, s furcsán hörgő, s olyan fojtott. Sír. Könnyek csordulnak le a szemén, s utána elhozzák a bánat néma hangjait is. Nem veszi le könnyes szemét családjáról, amíg azok füstként szertefoszlanak. A Báró, az Öreg Kétszercsúnya sátán fattya, is befejezi a commalát.
A vörös a földről nézi, ahogy hátat fordít. Kicsúsztatja lábát a bakancsából és kegyetlen erővel vágja a férfi feje irányába.
Feláll, s a tenger felé biceg. Rohadtul fázik. Azt reméli reggelre meg is döglik.
Mortar felé fordítja a fejét. Felvonja fél szemöldökét.*
- Nyugi… majd én, megvédelek tőle.
*Mondja olyan mosollyal a száján, ami inkább nevezhető keservesnek, mint vidámnak.*
A hozzászólás írója (Khyr Kreantis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.22 15:12:19
*A férfi felkérte és ő hagyta magát. Valószínűleg a legrosszabb döntés volt életében, de egyetlen lejtést megér, ha cserébe soha a büdös életbe nem látja többé ezt a rothadó húskupacot, akit joggal tekinthet a megtestesült sátán fattyának.
Miközben feláll, felrángatja szétszakadt felső részét. Csak úgy nagyjából, s átköti nyaka felett a lógó részeket. Ezáltal kicsit szorosabb a pamut, mint a megszokott, de nem törődik vele.
A fekete férfi újabb varázslata által valami irtózatosan idegesítő dallam kezd szétterjedni a levegőben. Parasztok mulatságán játszanak hasonló talpalávalót. A távolban még egy macska is felnyávog erre a veszedelemre. Mivel Khyr sosem volt rendes paraszt gyerek, sosem vett részt ilyen időtöltésen a többi emberrel, sőt szívből gyűlölte őket ezért. A táncuk, az énekük hangja, a zenéjük gyomorforgató volt számára.
Ha tudná, hogy hogyan kell erre a nyavalyára táncolni akkor sem élvezné jobban. Arcán undor tükröződik, amikor a férfi ráteszi a mancsát. Valahogy azt érzi sosem fogja tudni lemosni a bőréről azt a feketeséget amit most ráragaszt. Végül megpróbálja leutánozni a mozdulatokat, amiket a sátán fattya, csinál.
Utoljára a szülőföldjén látott hasonló mozgást. Nem messze onnan ahol a vörös meghúzta magát éjszakánként - mert otthonnak nagyon nem lehetett nevezni azt a helyet - lakott egy vén, piás barna bőrű ember. Amikor jól felöntött a garatra azt képzelhette, hogy a város csak neki ad mulatságot, mert folyamatosan alkohol mámoros táncra perdült. Khyr úgy nevezte Az Öreg Kétszercsúnya, mert annál a fazonnál randább dolgot keresve sem lehetne találni.
Néhány rándítás után az ördög piciny kis gyermeke újra szól hozzá.*
~A zenekar bazira örülhet, amikor csak néhány élettelen hangszer.~
*De Khyr odafordítja a fejét, s szép lassan felismeri a derengő alakokat. A félkegyelmű testvére, akit jó pár éve kapartak el, a másik bátyja, akire a vörös halványan emlékszik csak, annyit tudott, hogy egyszer volt, aztán már nem.*
~A patkányok vacsorája.~
*Fintorodik el Khyr, de nem szól egy szót sem. Aztán jön az apja. Az apa, akit alig ismert, aki alig méltatta szóra. Végül feldereng minden szenvedésének okozója. Khyr szerint legalábbis. Az anyja beszél, de a lánya nem hallja. Talán jobb is, nem tudná elképzelni milyen, lehet egy halott nő hangja, szétrohadt tüdőből, hogy jöhetne ki hang? Valami viszont áthatol a némaság fátylán.*
~Sajnálom…~
- Sajnálhatod…
*Hangja halk, s furcsán hörgő, s olyan fojtott. Sír. Könnyek csordulnak le a szemén, s utána elhozzák a bánat néma hangjait is. Nem veszi le könnyes szemét családjáról, amíg azok füstként szertefoszlanak. A Báró, az Öreg Kétszercsúnya sátán fattya, is befejezi a commalát.
A vörös a földről nézi, ahogy hátat fordít. Kicsúsztatja lábát a bakancsából és kegyetlen erővel vágja a férfi feje irányába.
Feláll, s a tenger felé biceg. Rohadtul fázik. Azt reméli reggelre meg is döglik.
Mortar felé fordítja a fejét. Felvonja fél szemöldökét.*
- Nyugi… majd én, megvédelek tőle.
*Mondja olyan mosollyal a száján, ami inkább nevezhető keservesnek, mint vidámnak.*
A hozzászólás írója (Khyr Kreantis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.22 15:12:19
1068. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-22 11:08:11
Üzenet elküldve: 2015-01-22 11:08:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
// A Báró //
*Mortar elképedve nézi, ahogyan a tetoválás elkészül, s csak miután készen van, csak akkor kezdenek megszólalni a veszélyt jelző lelki harangok. Előbb tudnia kéne? Talán előbb kellet volna erre gondolnia, hiszen a lány hátán már ott ékeskedik az alku bizonyítéka. A kérdésre a Báró csak egy olyan tekintett vet a férfira, mint amikor azt akarná kérdezni. Most ez komoly? Nem válaszol neki. Miért is válaszolna? Vagy mit válaszolhatna? Talán elmondhatná, hogy a férfi hibázott, hiszen bele ment anélkül, hogy tudta volna. De valószínűleg csak feldühödne. A Báró több szót nem fecsérel a férfira. Nincs miről beszéljen, hiszen meg kapta amit akart. Mortar Alkut kötött vele. Hogy mi lesz a fizetség, az még rejtély a férfi számára, de biztos lehet benne, hogy a Báró eljön majd a fizetségért.*
-Remek. *jelenti ki a lánynak, amikor az bele egyezik a táncba. A fekete férfi arcán győzedelmes vigyor ül ki, miközben bal karját kitartja, s jobbjával átkarolja a lány derekát.*
*A vízből ismét zöldes füst száll fel négy hangszer jelenik meg a víz felett. Először egy bendzsó, ugrik fel a vízből, s mintha láthatatlan kezek kezdenék pengetni a húrjait. Pár ütemmel később egy gitár is kiugrik, s csatlakozik a bendzsó zenéjéhez. Végül egy mandolinnal, és egy hegedűvel egészül ki a láthatatlan zenekar. A Country zene pörgős ütemére a Báró úgy táncol, mintha egy falusi mulatságban lennének. Felszabadultan, és vidáman. Miért is ne örülne, hiszen kötött egy újabb alkut, s a lányt is sikerült megtörnie. Igaz, hogy mindig sikerül megtörnie az adósokat, de számára akkor is ezek a pillanatok, amikért érdemes számára létezni. Már a dal felénél járhatnak, amikor a Báró megszólal, hogy megadja a lánynak a kegyelemdöfést.*
-Nézd a zenekar, hogy örül, hogy látnak minket táncolni. *kacag fel sötétet a Báró.*
*A hangszerek láthatatlan zenészei fokozatosan láthatóvá válnak. A gitáros egy olyan hatalmas férfi, akitől a legtöbben megrettennének az utcán, bár az arcán olyan ostoba vigyor ül, mint aki nincs is magánál. A mandolinnal egy fiatal fiú játszik, de a fiú már nem él. Számtalan apró harapásnyomok mocskolják az testét, mintha patkányok lakomáztak volna belőle. A bendzsós egy idős férfi, aki akár egy egyszerű falusi lehetne, ha nem itt látná Mortar. A hegedűs egy idős nő, aki mintha beszélne hozzájuk, de hang nem hagyja el az ajkait. Ha tudnak szájról olvasni, akkor van esélyük érteni, hogy mit akar mondani.*
-Ne! Sajnálom drágám! *próbálja kiáltani némán.*
-A családod örül, hogy velem látnak táncolni. *súgja a lány fülébe a Báró, s várja, hogy a lány megadja magát a zokogásnak.*
*A zene végeztével a zenészek és a hangszereik zöld füstként oszlanak szét. A Báró egy erős lökéssel a földre löki a lányt.*
-Leróttad az adósságodat Khyr Kreantis Wulfgar lánya. *jelenti ki a Báró, majd megfordul s magára hagyja a párost.*
benzsó hegedű
*Mortar elképedve nézi, ahogyan a tetoválás elkészül, s csak miután készen van, csak akkor kezdenek megszólalni a veszélyt jelző lelki harangok. Előbb tudnia kéne? Talán előbb kellet volna erre gondolnia, hiszen a lány hátán már ott ékeskedik az alku bizonyítéka. A kérdésre a Báró csak egy olyan tekintett vet a férfira, mint amikor azt akarná kérdezni. Most ez komoly? Nem válaszol neki. Miért is válaszolna? Vagy mit válaszolhatna? Talán elmondhatná, hogy a férfi hibázott, hiszen bele ment anélkül, hogy tudta volna. De valószínűleg csak feldühödne. A Báró több szót nem fecsérel a férfira. Nincs miről beszéljen, hiszen meg kapta amit akart. Mortar Alkut kötött vele. Hogy mi lesz a fizetség, az még rejtély a férfi számára, de biztos lehet benne, hogy a Báró eljön majd a fizetségért.*
-Remek. *jelenti ki a lánynak, amikor az bele egyezik a táncba. A fekete férfi arcán győzedelmes vigyor ül ki, miközben bal karját kitartja, s jobbjával átkarolja a lány derekát.*
*A vízből ismét zöldes füst száll fel négy hangszer jelenik meg a víz felett. Először egy bendzsó, ugrik fel a vízből, s mintha láthatatlan kezek kezdenék pengetni a húrjait. Pár ütemmel később egy gitár is kiugrik, s csatlakozik a bendzsó zenéjéhez. Végül egy mandolinnal, és egy hegedűvel egészül ki a láthatatlan zenekar. A Country zene pörgős ütemére a Báró úgy táncol, mintha egy falusi mulatságban lennének. Felszabadultan, és vidáman. Miért is ne örülne, hiszen kötött egy újabb alkut, s a lányt is sikerült megtörnie. Igaz, hogy mindig sikerül megtörnie az adósokat, de számára akkor is ezek a pillanatok, amikért érdemes számára létezni. Már a dal felénél járhatnak, amikor a Báró megszólal, hogy megadja a lánynak a kegyelemdöfést.*
-Nézd a zenekar, hogy örül, hogy látnak minket táncolni. *kacag fel sötétet a Báró.*
*A hangszerek láthatatlan zenészei fokozatosan láthatóvá válnak. A gitáros egy olyan hatalmas férfi, akitől a legtöbben megrettennének az utcán, bár az arcán olyan ostoba vigyor ül, mint aki nincs is magánál. A mandolinnal egy fiatal fiú játszik, de a fiú már nem él. Számtalan apró harapásnyomok mocskolják az testét, mintha patkányok lakomáztak volna belőle. A bendzsós egy idős férfi, aki akár egy egyszerű falusi lehetne, ha nem itt látná Mortar. A hegedűs egy idős nő, aki mintha beszélne hozzájuk, de hang nem hagyja el az ajkait. Ha tudnak szájról olvasni, akkor van esélyük érteni, hogy mit akar mondani.*
-Ne! Sajnálom drágám! *próbálja kiáltani némán.*
-A családod örül, hogy velem látnak táncolni. *súgja a lány fülébe a Báró, s várja, hogy a lány megadja magát a zokogásnak.*
*A zene végeztével a zenészek és a hangszereik zöld füstként oszlanak szét. A Báró egy erős lökéssel a földre löki a lányt.*
-Leróttad az adósságodat Khyr Kreantis Wulfgar lánya. *jelenti ki a Báró, majd megfordul s magára hagyja a párost.*
benzsó hegedű
1067. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-19 20:44:22
Üzenet elküldve: 2015-01-19 20:44:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// A Báró //
*Nagyon úgy néz ki, hogy Mortar valójában csupán egy mellékszereplő a történetben, s ha úgy vesszük, akkor jókor volt jó helyen. Mert elnézve ezt a nagy gyűlöletet, s a számára ködös beszédet, nagyon úgy tűnik, hogy a hölgy s az idegen közt van valamiféle kapcsolat. Mintha épp valamit most leróna Khyr, vagy bűnhődne... Egyelőre ebbe nem akar belemenni, hiszen semmi köze hozzá, úgyhogy csak vár, mi sül ki ebből az egészből.
Arra meg végképp nem számít, hogy egy égető seb által a neve is a tolvaj bőrébe fog égni, száját pedig eléggé el is húzza a látvány miatt. Lehet, hogy kegyetlen s emberbarát, de ez nem azzal jár, hogy élvezi, ha kínozhatja őket, vagy hatalmat akar felettük. Egyáltalán... A mocsárban teljesen jól meg volt egyedül is, sosem érezte azt, hogy neki uralkodnia kell valakin, tehát társaságra sem vágyott. Most sem igazán érez magában semmi hataloméhes örömet, hogy egy hölgy lényegében az ő tárgyává válik, sőt, kissé még frusztráló is a tény.*
- Ezt muszáj?
*Mutat Khyr háta felé, jelezve, hogy neki még annyi is elég lenne, ha gyorsan letudnák ezt az egészet, s már mennének is tovább, hogy vihesse őt majd a klánba. Nem éppen azt tervezte, hogy úgy fogja elcsábítani őt a Kárhozottak közé, hogy lényegében nincs is más választása.*
- Azt előbb tudnom kéne, hogy én mivel fizetek. Mert ha ez egy csapda, és én megyek a helyébe, tehát ha velem is az fog történni a későbbiekben, mint vele, akkor köszönöm, de nem kérem. Szóval erről jó lenne konkrétan tárgyalni, nem talányokban, nem félszavakban, hanem rendesen.
*Mondja a Báró felé, mielőtt még az "felkérné" a hölgyet táncolni. Tehát nem csak valami "végrehajtóról" van szó, hanem egy perverz alakról is, aki kihasználja az áldozatait. Mondjuk lehet, hogy csak ijesztgetés ez a "máshogy használom ki a társaságod" dolog, de sose lehet tudni, márpedig ha az ébenhajú neve ott rikít Khyr bőrén, akkor igazából mindent kinéz belőle.
Miközben táncolnak, addig a mocsárlakó csak karba tett kezekkel sóhajt egy nagyot maga elé, majd nekitámaszkodik a korlátnak. Bánja már, hogy behajította a tengerbe azt a rongydarabot, talán nélküle elkerülhető lett volna mind ez. Most is azt kívánja, hogy bárcsak vége lenne az egésznek, s mehetne már útjára. Kezdi egyre rosszabbul érezni magát ebben a légkörben, a Báró körül, s a megaláztatás bűze mellett. Jobb lenne most inkább egyedül róni a sziklákat a holdfényes éjszakán, persze a legjobb lenne a mocsárban figyelni az éjjeli kísérteteket, melyek bár lehet a képzelet szüleményei, ám mégis léteznek.*
- Ha zavarok, el is mehetek.
*Mondja végül feléjük egy idő után, remélve a beleegyező választ, amelyre minden bizonnyal nem fog sor kerülni, ha már egyszer ott van a pecsét a hölgyön.*
- Mellesleg *kezd bele újra*, az meddig lesz ott, s minek? *mutat a sebre* Hozzám lesz kötve egy ideig fizikailag is, vagy mi? Mi ennek a jelentősége?
*Ez egy igazán fontos kérdés, s reméli, hogy olyan választ fog kapni, ami kielégítő lesz számára. Abba egyelőre nem mer belegondolni, mi van akkor, ha fizikailag is egybe lesznek kötve, mert az így ismeretlenül eléggé durva húzás lenne. Mondjuk ez a bizonyos Báró valamiért sunyi alaknak tűnik, szóval igazából ez a lehetőség sincs kizárva, hogy ezt a részét elhallgatta előlük. Remélhetőleg minél hamarabb kiderül, mert Mortar már szívesen állna odébb, kezdi idegesíteni a fogadói légkör.*
*Nagyon úgy néz ki, hogy Mortar valójában csupán egy mellékszereplő a történetben, s ha úgy vesszük, akkor jókor volt jó helyen. Mert elnézve ezt a nagy gyűlöletet, s a számára ködös beszédet, nagyon úgy tűnik, hogy a hölgy s az idegen közt van valamiféle kapcsolat. Mintha épp valamit most leróna Khyr, vagy bűnhődne... Egyelőre ebbe nem akar belemenni, hiszen semmi köze hozzá, úgyhogy csak vár, mi sül ki ebből az egészből.
Arra meg végképp nem számít, hogy egy égető seb által a neve is a tolvaj bőrébe fog égni, száját pedig eléggé el is húzza a látvány miatt. Lehet, hogy kegyetlen s emberbarát, de ez nem azzal jár, hogy élvezi, ha kínozhatja őket, vagy hatalmat akar felettük. Egyáltalán... A mocsárban teljesen jól meg volt egyedül is, sosem érezte azt, hogy neki uralkodnia kell valakin, tehát társaságra sem vágyott. Most sem igazán érez magában semmi hataloméhes örömet, hogy egy hölgy lényegében az ő tárgyává válik, sőt, kissé még frusztráló is a tény.*
- Ezt muszáj?
*Mutat Khyr háta felé, jelezve, hogy neki még annyi is elég lenne, ha gyorsan letudnák ezt az egészet, s már mennének is tovább, hogy vihesse őt majd a klánba. Nem éppen azt tervezte, hogy úgy fogja elcsábítani őt a Kárhozottak közé, hogy lényegében nincs is más választása.*
- Azt előbb tudnom kéne, hogy én mivel fizetek. Mert ha ez egy csapda, és én megyek a helyébe, tehát ha velem is az fog történni a későbbiekben, mint vele, akkor köszönöm, de nem kérem. Szóval erről jó lenne konkrétan tárgyalni, nem talányokban, nem félszavakban, hanem rendesen.
*Mondja a Báró felé, mielőtt még az "felkérné" a hölgyet táncolni. Tehát nem csak valami "végrehajtóról" van szó, hanem egy perverz alakról is, aki kihasználja az áldozatait. Mondjuk lehet, hogy csak ijesztgetés ez a "máshogy használom ki a társaságod" dolog, de sose lehet tudni, márpedig ha az ébenhajú neve ott rikít Khyr bőrén, akkor igazából mindent kinéz belőle.
Miközben táncolnak, addig a mocsárlakó csak karba tett kezekkel sóhajt egy nagyot maga elé, majd nekitámaszkodik a korlátnak. Bánja már, hogy behajította a tengerbe azt a rongydarabot, talán nélküle elkerülhető lett volna mind ez. Most is azt kívánja, hogy bárcsak vége lenne az egésznek, s mehetne már útjára. Kezdi egyre rosszabbul érezni magát ebben a légkörben, a Báró körül, s a megaláztatás bűze mellett. Jobb lenne most inkább egyedül róni a sziklákat a holdfényes éjszakán, persze a legjobb lenne a mocsárban figyelni az éjjeli kísérteteket, melyek bár lehet a képzelet szüleményei, ám mégis léteznek.*
- Ha zavarok, el is mehetek.
*Mondja végül feléjük egy idő után, remélve a beleegyező választ, amelyre minden bizonnyal nem fog sor kerülni, ha már egyszer ott van a pecsét a hölgyön.*
- Mellesleg *kezd bele újra*, az meddig lesz ott, s minek? *mutat a sebre* Hozzám lesz kötve egy ideig fizikailag is, vagy mi? Mi ennek a jelentősége?
*Ez egy igazán fontos kérdés, s reméli, hogy olyan választ fog kapni, ami kielégítő lesz számára. Abba egyelőre nem mer belegondolni, mi van akkor, ha fizikailag is egybe lesznek kötve, mert az így ismeretlenül eléggé durva húzás lenne. Mondjuk ez a bizonyos Báró valamiért sunyi alaknak tűnik, szóval igazából ez a lehetőség sincs kizárva, hogy ezt a részét elhallgatta előlük. Remélhetőleg minél hamarabb kiderül, mert Mortar már szívesen állna odébb, kezdi idegesíteni a fogadói légkör.*
1066. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-18 01:03:58
Üzenet elküldve: 2015-01-18 01:03:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//A Báró//
~Csak teljesíted, amit kérnek tőled. Átkozott. Átkozott vagy te, s átkozottak, akik hozzád fordulnak. Átkozott vagyok én is, általad, te jó édes...~
*A ruhája szakadása ébreszti fel gondolataiból. Nem is bánja, különben sem tudná senki megválaszolni a kérdéseket, amik a fejében sorakoznak. Azt a rengeteg miértet.
A fehér kelme háta közepééig szakad, s vállán lecsúszik az anyag. Talán még törődne is a megszégyenüléssel, ha nem az lenne az utolsó, ami érdekelné egy ilyen bolond éjszakán. Ami azt illeti, egyébként sincs ideje azzal foglalkozni, hogy ki legelteti a szemét a felső testén – ugyan ki tenné – hiszen máris olyan égő fájdalmat érez a hátán, amilyet nehezen tudna hasonlítani akármihez is. Így érezheti magát a marha, akibe beleégetik a gazdája jelét. Ezek után, már nem fecsérli az energiáit, holmi üvöltésre. Háta kiegyenesedik a fájdalomtól, karjait vállaira teszi, egyfajta reflexből, hogy enyhítse a fájdalmat. Kicsit kapargatja a bőrét, amíg a kellemetlen bizsergés alább hagy. Felszisszen. Mondana valamit, de nem látja értelmét. Egy hanyag „au” kifejezéssel sem próbálkozik.
Bár látná, hogy mit tett vele a Báró. Lehet, hogy holnap reggelre gyönyörű szárnyakat kap? Oh, nagy denevérszárnyaknak örülne a legjobban, csak mert a tollak mindég is idegesítették. Esetleg sárkány szárnyakra, azzal is kiegyezne. Viszont a Báró eddigi megnyilvánulásából adódóan nem számít ilyen kellemes meglepetésekre.
És a rossz csak fokozódik.
A fekete férfinak terve van vele. Nem mintha nem lett volna elég ennyi mulatság egy napra.
Azt mondja, táncolni akar. Vajon milyen tánc járhat a fejében. Khyr nem romantikus összebújásra gondol, sokkal inkább arra, hogy befesti az arcát sárral és a tűz körül lejt rítustáncot, dobok kíséretével. Csupaszon.
Elharapódzottak a komolytalan gondolatai, amiből a Báró, oly könnyedén rángatja, ki mint ahogy kirángatta a víz alól is. Ezt nem varázslattal teszi, egyszerű szavakkal. A vörös azt sem tudja, mire gondol tánc szó alatt, nem várhatja el, hogy azonnal a kedvében tudjon járni. Khyr arra gondol, hogy nem is akarja ez a fazon, hogy rögtön a kedvében járjon. Nem biztos, hogy addig el fog menni, hogy ki kaparja a családot a sírból, de valami azt súgja, hogy a lejtés nem lesz elegendő. Ez fel vet egy újabb kérdést.
A lány tisztában van, vele mit értenek a férfiak azon, hogy "másképpen élvezem a társaságodat”, de azok egyszerű férfiak. Ez pedig egy rothadó, sétáló, hulla, aki éltében egy beteg elméjű, hatalommániás, gazdag, beképzelt fa… úrficska volt. Meghintve fekete mágiával.
Életben fogja hagyni a lányt. Hiszen legkésőbb holnap reggelre le kell szállítania a fekete hajú nyikhajnak. Ami megint aggodalomra ad okot. Lehet, hogy az a másik férfi egy beteg elméjű, hatalommániás, gazdag, beképzelt úriember, aki még nem halott. Akárhogy is van, itt mindenki jól jár, csak szegény gyönge kislány szívja meg. Ahogy az azokban a helyes kis piros borítású könyvekben meg van írva a bordélyházak előcsarnokában.
Nagy sóhaj, s némi reszketés után, szóra nyitná a száját, de hangja valahol elakad a tüdő és a torok között. Bevillan neki egy régi kép, pár gyerekről az erdő szélén alkonyatkor. Aznapról amikor Khyr a kedvenc történetét mesélte el nekik, a kedvenc mítoszát a Báróról.
"Ám a varázsló is gonosz volt, tőrbe csalta a Bárót, átkot szórt rá, melyben felé fordította a legnagyobb félelmét. Vágyjon a szeretetre, őrülten, de ne legyen egy élő, sem aki viszonozza szeretetét. Se szerelem, se utód nem juthat neki osztályrészül.”
Ha erővel nem pusztíthatod el ellenfeled, megpróbálhatod gyengédséggel.*
~Akarom én ezt?~
*Talán, ha a Báró megkapná azt, amit elvettek tőle, akkor nem lenne több ártatlan áldozata. A kérdés ismét adott, hogy meg tudja e tenni ezt Khyr, és ha megtudja, működhet e. A fenébe is ő csak egy egyszerű tolvaj, egyszerű igényekkel. Nem vágyik semmire, csak nyugodt életre, mint a gyerekkorában. Akkor olyan könnyű volt minden. Felkelni, ételt lopni, tengődni és aludni. Szép is volt.
Miért neki kell megmentenie a világot egy ilyen perverztől?
Van egy olyan érzése, hogy nem fog szabadulni tőle, amíg ő nem szabadul meg a Bárótól. Ha ezért csak annyit kell tennie, hogy megszereti. Micsoda irónia.
Abban a pillanatban, hogy ezek a gondolatok átfutottak az agyán, a keze kivágódott oldalra. Egy pillanatig nem tudta mi történt, aztán az akaratlan mozdulatok láttán egy csapásra szivárgott el belőle az összes hősies gondolat. Khyr reméli, hogy ez a fajta élet a Bárónak több szenvedést okoz, mint most neki.
Ráemeli immár fáradt tekintetét, amibe már túl nehéz akármilyen érzelmet is erőltetni.*
- Táncoljunk.
~Csak teljesíted, amit kérnek tőled. Átkozott. Átkozott vagy te, s átkozottak, akik hozzád fordulnak. Átkozott vagyok én is, általad, te jó édes...~
*A ruhája szakadása ébreszti fel gondolataiból. Nem is bánja, különben sem tudná senki megválaszolni a kérdéseket, amik a fejében sorakoznak. Azt a rengeteg miértet.
A fehér kelme háta közepééig szakad, s vállán lecsúszik az anyag. Talán még törődne is a megszégyenüléssel, ha nem az lenne az utolsó, ami érdekelné egy ilyen bolond éjszakán. Ami azt illeti, egyébként sincs ideje azzal foglalkozni, hogy ki legelteti a szemét a felső testén – ugyan ki tenné – hiszen máris olyan égő fájdalmat érez a hátán, amilyet nehezen tudna hasonlítani akármihez is. Így érezheti magát a marha, akibe beleégetik a gazdája jelét. Ezek után, már nem fecsérli az energiáit, holmi üvöltésre. Háta kiegyenesedik a fájdalomtól, karjait vállaira teszi, egyfajta reflexből, hogy enyhítse a fájdalmat. Kicsit kapargatja a bőrét, amíg a kellemetlen bizsergés alább hagy. Felszisszen. Mondana valamit, de nem látja értelmét. Egy hanyag „au” kifejezéssel sem próbálkozik.
Bár látná, hogy mit tett vele a Báró. Lehet, hogy holnap reggelre gyönyörű szárnyakat kap? Oh, nagy denevérszárnyaknak örülne a legjobban, csak mert a tollak mindég is idegesítették. Esetleg sárkány szárnyakra, azzal is kiegyezne. Viszont a Báró eddigi megnyilvánulásából adódóan nem számít ilyen kellemes meglepetésekre.
És a rossz csak fokozódik.
A fekete férfinak terve van vele. Nem mintha nem lett volna elég ennyi mulatság egy napra.
Azt mondja, táncolni akar. Vajon milyen tánc járhat a fejében. Khyr nem romantikus összebújásra gondol, sokkal inkább arra, hogy befesti az arcát sárral és a tűz körül lejt rítustáncot, dobok kíséretével. Csupaszon.
Elharapódzottak a komolytalan gondolatai, amiből a Báró, oly könnyedén rángatja, ki mint ahogy kirángatta a víz alól is. Ezt nem varázslattal teszi, egyszerű szavakkal. A vörös azt sem tudja, mire gondol tánc szó alatt, nem várhatja el, hogy azonnal a kedvében tudjon járni. Khyr arra gondol, hogy nem is akarja ez a fazon, hogy rögtön a kedvében járjon. Nem biztos, hogy addig el fog menni, hogy ki kaparja a családot a sírból, de valami azt súgja, hogy a lejtés nem lesz elegendő. Ez fel vet egy újabb kérdést.
A lány tisztában van, vele mit értenek a férfiak azon, hogy "másképpen élvezem a társaságodat”, de azok egyszerű férfiak. Ez pedig egy rothadó, sétáló, hulla, aki éltében egy beteg elméjű, hatalommániás, gazdag, beképzelt fa… úrficska volt. Meghintve fekete mágiával.
Életben fogja hagyni a lányt. Hiszen legkésőbb holnap reggelre le kell szállítania a fekete hajú nyikhajnak. Ami megint aggodalomra ad okot. Lehet, hogy az a másik férfi egy beteg elméjű, hatalommániás, gazdag, beképzelt úriember, aki még nem halott. Akárhogy is van, itt mindenki jól jár, csak szegény gyönge kislány szívja meg. Ahogy az azokban a helyes kis piros borítású könyvekben meg van írva a bordélyházak előcsarnokában.
Nagy sóhaj, s némi reszketés után, szóra nyitná a száját, de hangja valahol elakad a tüdő és a torok között. Bevillan neki egy régi kép, pár gyerekről az erdő szélén alkonyatkor. Aznapról amikor Khyr a kedvenc történetét mesélte el nekik, a kedvenc mítoszát a Báróról.
"Ám a varázsló is gonosz volt, tőrbe csalta a Bárót, átkot szórt rá, melyben felé fordította a legnagyobb félelmét. Vágyjon a szeretetre, őrülten, de ne legyen egy élő, sem aki viszonozza szeretetét. Se szerelem, se utód nem juthat neki osztályrészül.”
Ha erővel nem pusztíthatod el ellenfeled, megpróbálhatod gyengédséggel.*
~Akarom én ezt?~
*Talán, ha a Báró megkapná azt, amit elvettek tőle, akkor nem lenne több ártatlan áldozata. A kérdés ismét adott, hogy meg tudja e tenni ezt Khyr, és ha megtudja, működhet e. A fenébe is ő csak egy egyszerű tolvaj, egyszerű igényekkel. Nem vágyik semmire, csak nyugodt életre, mint a gyerekkorában. Akkor olyan könnyű volt minden. Felkelni, ételt lopni, tengődni és aludni. Szép is volt.
Miért neki kell megmentenie a világot egy ilyen perverztől?
Van egy olyan érzése, hogy nem fog szabadulni tőle, amíg ő nem szabadul meg a Bárótól. Ha ezért csak annyit kell tennie, hogy megszereti. Micsoda irónia.
Abban a pillanatban, hogy ezek a gondolatok átfutottak az agyán, a keze kivágódott oldalra. Egy pillanatig nem tudta mi történt, aztán az akaratlan mozdulatok láttán egy csapásra szivárgott el belőle az összes hősies gondolat. Khyr reméli, hogy ez a fajta élet a Bárónak több szenvedést okoz, mint most neki.
Ráemeli immár fáradt tekintetét, amibe már túl nehéz akármilyen érzelmet is erőltetni.*
- Táncoljunk.
1065. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-16 20:34:42
Üzenet elküldve: 2015-01-16 20:34:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
// A Báró //
-Igen, a vágyait. *bólint a Báró Mortarnak.*
-Sok test? *kérdez vissza érthetetlenül a fekete férfi.* Egy csepp élettel? Hm.
*Talán alakváltás? Vagy élet és halál ura? Vajon a Báró érti -e mire gondolt Mortar? Mindegy is, hiszen gyorsan meggondolja magát. S félhangosan kezd el gondolkozni. Az idegen fekete férfi némán várja, nem sürgeti, hiszen minek is sürgetné. Fontolja meg alaposan.
A Báró teljes nyugalommal térdel a lány mellet, akiben a gyűlölet úgy lángol, hogy szinte elemészti a lányt. A lány válasza ugyan olyan halk, mint amilyen halkan a Báró a fülébe suttogott, de a Báró így is tisztán hallja őket. A lány első szavaira, hogy felismerte őt csupán bólogat, viszont a sértegetésre már el is mosolyodik.*
-Sértegess csak. Nem érdekel. Én teljesítettem, amit kértek tőlem, most várom a fizetséget.
*Nem lehet tudni, hogy vajon a Báró képes-e olvasni a gondolataiba, de olyan mosolyt ajándékozza meg a lányt, amellyel azt sugallja, hogy mindegy mit gondol. Hiszen, amíg nem törleszti az adósságot, addig a férfi azt tesz vele, amit akar.
Végül Mortar határozottan kimondja, mit kíván, bár sejti, hogy nem lesz ingyen. Vajon mivel fog fizetni érte? Abban biztos lehet benne, hogy nem arannyal.*
-Rendben. *jelenti ki a Báró mosolyogva, majd a megragadja a lány gallérját a tarkójánál. Egyetlen rántással három ujjnyi széles csíkot tép ki a lány ruházatából, aminek hatására a felső ruházatának két oldalra lecsúszik. A fekete férfi bal tenyere kísérteties zöld színben kezd el tündökölni, miközben méregzöld füst gomolyog a kezénél. A kezét a lány bal lapockája fölé emeli, s lassan elhúzza felette. A lány a majdnem érintés hatására úgy érzi, mintha ezer tűt döfnének belé felváltva hihetetten sebességgel. A kéz nyomán a füst csap másodpercekkel később kezd el feloszlani.*
-Holnap reggeltől a tiéd. *jelenti ki határozottan a Báró Mortarnak, miközben az oszló ködtakaróra mutat a lány lapockáján. Ahogyan a mérgező köd oszlik, egyre jobban válik láthatóvá a tetoválás, ami az előbb még nem volt ott.*
"Holnap reggeltől Mortar Gríjachor tulajdona."
*A Báró lassú mozdulatokkal felegyenesedik a lány mellől. Már nem világít a keze, s nem utal semmi jel arra, hogy miféle erőknek is parancsolhat a férfi.*
-Holnaptól a tiéd, de addig is, még van egy elintézetlen ügyem vele. *magyarázza Mortarnak, majd a lányra emeli a tekintetét, aki valahogyan megérzi a figyelmet.*
-Most pedig táncolni fogsz velem Khyr. Így ahogy vagy. *jelenti ki a lánynak.* Ha nem, akkor kényszeríteni foglak, de nem csak egy táncra, hanem más dolgokra, egészen addig, amíg önként nem adod, amit kérek. Ha nem élveztem ahogyan táncolsz velem, akkor másképpen élvezem a társaságodat. *nevet fel gonoszan.* Ha az sem lesz elég, akkor elviszlek a családod sírjához, s végig nézed, ahogyan vissza rángatom őket, hogy itt éljenek velem. De ne hidd, hogy ennyi lesz a vége. Reggelre sírva fogsz könyörögni nekem, hogy kérjek valamit, amit megtehess nekem.
*Hogy bizonyítsa a lánynak, hogy igazat mond legyint egyet a kezével, amire a lány jobb karja önálló életre kell, s oldalra kiegyenesedik, s körözni kezd a levegőbe. Ha akarja akkor a lány teste engedelmeskedik neki, s Khyr semmit nem tehet ellene.*
-Igen, a vágyait. *bólint a Báró Mortarnak.*
-Sok test? *kérdez vissza érthetetlenül a fekete férfi.* Egy csepp élettel? Hm.
*Talán alakváltás? Vagy élet és halál ura? Vajon a Báró érti -e mire gondolt Mortar? Mindegy is, hiszen gyorsan meggondolja magát. S félhangosan kezd el gondolkozni. Az idegen fekete férfi némán várja, nem sürgeti, hiszen minek is sürgetné. Fontolja meg alaposan.
A Báró teljes nyugalommal térdel a lány mellet, akiben a gyűlölet úgy lángol, hogy szinte elemészti a lányt. A lány válasza ugyan olyan halk, mint amilyen halkan a Báró a fülébe suttogott, de a Báró így is tisztán hallja őket. A lány első szavaira, hogy felismerte őt csupán bólogat, viszont a sértegetésre már el is mosolyodik.*
-Sértegess csak. Nem érdekel. Én teljesítettem, amit kértek tőlem, most várom a fizetséget.
*Nem lehet tudni, hogy vajon a Báró képes-e olvasni a gondolataiba, de olyan mosolyt ajándékozza meg a lányt, amellyel azt sugallja, hogy mindegy mit gondol. Hiszen, amíg nem törleszti az adósságot, addig a férfi azt tesz vele, amit akar.
Végül Mortar határozottan kimondja, mit kíván, bár sejti, hogy nem lesz ingyen. Vajon mivel fog fizetni érte? Abban biztos lehet benne, hogy nem arannyal.*
-Rendben. *jelenti ki a Báró mosolyogva, majd a megragadja a lány gallérját a tarkójánál. Egyetlen rántással három ujjnyi széles csíkot tép ki a lány ruházatából, aminek hatására a felső ruházatának két oldalra lecsúszik. A fekete férfi bal tenyere kísérteties zöld színben kezd el tündökölni, miközben méregzöld füst gomolyog a kezénél. A kezét a lány bal lapockája fölé emeli, s lassan elhúzza felette. A lány a majdnem érintés hatására úgy érzi, mintha ezer tűt döfnének belé felváltva hihetetten sebességgel. A kéz nyomán a füst csap másodpercekkel később kezd el feloszlani.*
-Holnap reggeltől a tiéd. *jelenti ki határozottan a Báró Mortarnak, miközben az oszló ködtakaróra mutat a lány lapockáján. Ahogyan a mérgező köd oszlik, egyre jobban válik láthatóvá a tetoválás, ami az előbb még nem volt ott.*
"Holnap reggeltől Mortar Gríjachor tulajdona."
*A Báró lassú mozdulatokkal felegyenesedik a lány mellől. Már nem világít a keze, s nem utal semmi jel arra, hogy miféle erőknek is parancsolhat a férfi.*
-Holnaptól a tiéd, de addig is, még van egy elintézetlen ügyem vele. *magyarázza Mortarnak, majd a lányra emeli a tekintetét, aki valahogyan megérzi a figyelmet.*
-Most pedig táncolni fogsz velem Khyr. Így ahogy vagy. *jelenti ki a lánynak.* Ha nem, akkor kényszeríteni foglak, de nem csak egy táncra, hanem más dolgokra, egészen addig, amíg önként nem adod, amit kérek. Ha nem élveztem ahogyan táncolsz velem, akkor másképpen élvezem a társaságodat. *nevet fel gonoszan.* Ha az sem lesz elég, akkor elviszlek a családod sírjához, s végig nézed, ahogyan vissza rángatom őket, hogy itt éljenek velem. De ne hidd, hogy ennyi lesz a vége. Reggelre sírva fogsz könyörögni nekem, hogy kérjek valamit, amit megtehess nekem.
*Hogy bizonyítsa a lánynak, hogy igazat mond legyint egyet a kezével, amire a lány jobb karja önálló életre kell, s oldalra kiegyenesedik, s körözni kezd a levegőbe. Ha akarja akkor a lány teste engedelmeskedik neki, s Khyr semmit nem tehet ellene.*
1064. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-14 19:06:06
Üzenet elküldve: 2015-01-14 19:06:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// A Báró //
- A vágyamat? Hmm...
*Simítja végig állát, azon morfondírozva, hogy vajon tényleg képes-e teljesíteni a kívánságát, ami igazából először lehetetlen hülyeségnek hangzik, aztán felmerül benne a tény, hogy hát de most emelkedett ki a vízből egy hölgy, kinek testét láthatóan még irányítani is képes az alak. S ha így állunk, akkor miért ne teljesíthetné az ő kívánságát? Nem tűnik eleve éppen egy jóságos alaknak, aki nagyon megrendülne, ha elmondaná, mit is szeretne pontosan. Így hát tesz is hamar egy próbát.*
- Sok test. Egyben, leheletnyi élettel.
*Fejezi ki tömören, kissé ködösen, hiszen hogy is fogalmazhatná meg a tényt, hogy ő szeretné megölni az embereket, hogy aztán a koponyájukkal tovább díszítse kis barlangi szobáját? Igen, ő, hiszen kötődnie kell hozzájuk e szempontból. Nem tűnik ez ugyanakkor olyan hatalmas kérdésnek, de Mortar nem is szokott nagy vágyakat kitűzni célul. Sosem akart palotát, sosem akart tökéletes feleséget, sem pénzt. Fura egy szerzet, az már biztos, főleg ami azokat a bizonyos vágyakat illeti.*
- Ő... Nem-nem, nem kell!
*Kezd el tiltakozni hevesen a férfi parancsára, s lép is egyet hátrébb a hölgytől, nehogy az még véletlenül elkezdje teljesíteni a kiadott feladatot, remek így az acélozott talpú bakancsa nyál nélkül is! Na, akkor az ébenhajúnak se híre, se hamva nem lenne pár pillanaton belül!*
- Hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy miért kérném. Nem kellenek emberek. *ekkor eszébe jut az iménti "vágya"* Vagy úgy.
*Pillant kissé gyilkos szemekkel a hölgyeményre, ám hamarosan megrázza a fejét. Hogy valakinek a koponyáját vegye, azzal szemben igen nagy gyűlöletet kell, hogy érezzen - az eredendő mellett. Vannak sokan, akik már első pillantásra unszimpatikusan Mortar számára, s leginkább ezek fejét tudná elképzelni szobájában. Az alant fekvő hölgy iránt viszont nem érzi azt a gyűlöletet, mely ahhoz kellene, hogy megszabadítsa életétől, s "feldolgozza".*
- Az.
*Mondja a hölgy felé a "Kreantis" név hallatán, majd feláll mellőle, s immáron biztosabban lép az idegen elé.*
- Kérem. *mutat Khyr felé* Feltételezem, hogy nem lesz ingyen. Ám azt hiszem, hogy szükségem van rá, s ha jól sejtem, ha nekem nem fog kelleni, akkor már ennek a világnak sem hagyja meg.
*Márpedig azt az utasítást kapta, hogy próbálja meg a Kárhozottakhoz csábítani, ami egyértelműen úgy nem fog menni, ha halott. S a helyzet igazán kellemetlen Mortar számára, hiszen nem egy lovag típus, viszont most nagyon is úgy tűnik, hogy akaratlanul is felveszi eme szerepet, hiszen Khyr sorsa úgy tűnik, hogy az ő kezében van. Így ha szeretné a tolvajt, akkor nagyon úgy látszik, hogy meg kell majd érte küzdenie. Nehogy valami egyszerű legyen!*
- Ha nem emiatt hozta ide *lengeti meg haloványan az idegen felé a papírt, amin Khyr arca van, de úgy, hogy a hölgy ne vehesse ki, mi van rajta*, akkor miért pont őt? Furcsa nekem ez a véletlen egybeesés, ám ha tényleg erről van szó, akkor mondhatni, nagy szerencsém van.
*Pillant a földön fekvő felé magára erőltetve némi mosolyt, ami érthetetlen grimaszba fordul át. Nem könnyű hirtelen átzökkenni abból a hosszú éveket átölelő magányból ebben a korcs világba, melybe olyannyira nem illik a mocsárlakó, mint vízbe a tűz. Ám most mégis azt gondolja, hogy a Sors állította eme hosszú út elé, talán valamilyen próba miatt, melynek remélhetőleg meg lesz a jutalma. Az a szokatlan erő, mely elhúzta a mocsárból, még mindig ismeretlen számára, s ahogy kitette onnan a lábát, egyre csak éri őt a sok szokatlan egybeesés. Teljesen véletlenül találkozik Dyntivel, akit még régen elszállásolt magánál a fejvadászok elől, s aki most rávette, hogy csatlakozzon egy klánhoz, vagy ez a hölgy, kit amúgy is keresett, megjelenik most előtte. Ködös a dolog, nagyon ködös...*
- A vágyamat? Hmm...
*Simítja végig állát, azon morfondírozva, hogy vajon tényleg képes-e teljesíteni a kívánságát, ami igazából először lehetetlen hülyeségnek hangzik, aztán felmerül benne a tény, hogy hát de most emelkedett ki a vízből egy hölgy, kinek testét láthatóan még irányítani is képes az alak. S ha így állunk, akkor miért ne teljesíthetné az ő kívánságát? Nem tűnik eleve éppen egy jóságos alaknak, aki nagyon megrendülne, ha elmondaná, mit is szeretne pontosan. Így hát tesz is hamar egy próbát.*
- Sok test. Egyben, leheletnyi élettel.
*Fejezi ki tömören, kissé ködösen, hiszen hogy is fogalmazhatná meg a tényt, hogy ő szeretné megölni az embereket, hogy aztán a koponyájukkal tovább díszítse kis barlangi szobáját? Igen, ő, hiszen kötődnie kell hozzájuk e szempontból. Nem tűnik ez ugyanakkor olyan hatalmas kérdésnek, de Mortar nem is szokott nagy vágyakat kitűzni célul. Sosem akart palotát, sosem akart tökéletes feleséget, sem pénzt. Fura egy szerzet, az már biztos, főleg ami azokat a bizonyos vágyakat illeti.*
- Ő... Nem-nem, nem kell!
*Kezd el tiltakozni hevesen a férfi parancsára, s lép is egyet hátrébb a hölgytől, nehogy az még véletlenül elkezdje teljesíteni a kiadott feladatot, remek így az acélozott talpú bakancsa nyál nélkül is! Na, akkor az ébenhajúnak se híre, se hamva nem lenne pár pillanaton belül!*
- Hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy miért kérném. Nem kellenek emberek. *ekkor eszébe jut az iménti "vágya"* Vagy úgy.
*Pillant kissé gyilkos szemekkel a hölgyeményre, ám hamarosan megrázza a fejét. Hogy valakinek a koponyáját vegye, azzal szemben igen nagy gyűlöletet kell, hogy érezzen - az eredendő mellett. Vannak sokan, akik már első pillantásra unszimpatikusan Mortar számára, s leginkább ezek fejét tudná elképzelni szobájában. Az alant fekvő hölgy iránt viszont nem érzi azt a gyűlöletet, mely ahhoz kellene, hogy megszabadítsa életétől, s "feldolgozza".*
- Az.
*Mondja a hölgy felé a "Kreantis" név hallatán, majd feláll mellőle, s immáron biztosabban lép az idegen elé.*
- Kérem. *mutat Khyr felé* Feltételezem, hogy nem lesz ingyen. Ám azt hiszem, hogy szükségem van rá, s ha jól sejtem, ha nekem nem fog kelleni, akkor már ennek a világnak sem hagyja meg.
*Márpedig azt az utasítást kapta, hogy próbálja meg a Kárhozottakhoz csábítani, ami egyértelműen úgy nem fog menni, ha halott. S a helyzet igazán kellemetlen Mortar számára, hiszen nem egy lovag típus, viszont most nagyon is úgy tűnik, hogy akaratlanul is felveszi eme szerepet, hiszen Khyr sorsa úgy tűnik, hogy az ő kezében van. Így ha szeretné a tolvajt, akkor nagyon úgy látszik, hogy meg kell majd érte küzdenie. Nehogy valami egyszerű legyen!*
- Ha nem emiatt hozta ide *lengeti meg haloványan az idegen felé a papírt, amin Khyr arca van, de úgy, hogy a hölgy ne vehesse ki, mi van rajta*, akkor miért pont őt? Furcsa nekem ez a véletlen egybeesés, ám ha tényleg erről van szó, akkor mondhatni, nagy szerencsém van.
*Pillant a földön fekvő felé magára erőltetve némi mosolyt, ami érthetetlen grimaszba fordul át. Nem könnyű hirtelen átzökkenni abból a hosszú éveket átölelő magányból ebben a korcs világba, melybe olyannyira nem illik a mocsárlakó, mint vízbe a tűz. Ám most mégis azt gondolja, hogy a Sors állította eme hosszú út elé, talán valamilyen próba miatt, melynek remélhetőleg meg lesz a jutalma. Az a szokatlan erő, mely elhúzta a mocsárból, még mindig ismeretlen számára, s ahogy kitette onnan a lábát, egyre csak éri őt a sok szokatlan egybeesés. Teljesen véletlenül találkozik Dyntivel, akit még régen elszállásolt magánál a fejvadászok elől, s aki most rávette, hogy csatlakozzon egy klánhoz, vagy ez a hölgy, kit amúgy is keresett, megjelenik most előtte. Ködös a dolog, nagyon ködös...*
1063. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-14 10:57:08
Üzenet elküldve: 2015-01-14 10:57:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//A Báró//
*Csak egyetlen szó jut az eszébe: Élek. Amíg van kinek lakolnia addig élni is fog. Az anyját már nem érheti el, bár legszívesebben az ő beleit csavarná karóra, amiért ezt tette. Nem bánta volna, ha nem éri meg a fiatal felnőtt kort. Ilyen élet után, főleg és nem tudhatja mi fog következni ez után. Ahogy elnézi, ezt a fekete alakot nem számíthat sok jóra, és a hosszú hajú úrfi sem egy bíztató jelenség.
A Báró közelebb jön hozzá, a hideg is kirázza ettől az ábrázattól. Letérdel, érdekes… a vörös azt gondolta belerúg, azok után, amik elhagyták az ocsmány pofáját, nem számított rá, hogy lealacsonyodik. Felé nyújtja fekete karját, Khyr el akar húzódni, semmire sem vágyik kevésbé, mint arra hogy hozzáérjen ez, de ő mégis ráteszi a kezét. Abban a pillanatban kimerevedik a szeme, ahogy a görcsök összerántják a testét. A szíve gyorsan ver, olyan sebesen, mint a kicsiny pocoké, mikor egy lapuló róka ugrik elé az avarból. Azzal a különbséggel, hogy a pocok kiszolgáltatott. A lány nem az. Akárhogy nézzük, a férfi nem fogja megölni, hogy az éhségét csillapítsa és ez esély. Milyen közel van, még a lehelete ezeréves, halott bűzét is érzi, mégis milyen távol, ahhoz, hogy leszakítsa azt a beképzelt, önelégült fejét a nyakáról…*
- Tudom, hogy ki vagy…
*Válaszolja a szavakra, amiket egyszerre hall kívülről és belülről. Hangja oly halk, mint a Báróé, rekedt. Nem néz rá, bár a másik így is láthatja a dühös izzást a szemében, ami megtörte a szeme egyöntetű feketeségét.*
- Rothadó hulla… egy kupac összekapart hamu. Tégy egy szívességet és add át magad az enyészetnek.
*Ekkor rá emeli gyűlölettel teli tekintetét. A szavak lassan hagyják el a száját és halkak, mint az árnyék a vízen. Szája zavart mosolyra húzódik.*
- Dögölj meg, végleg…
~Te fogod tisztára nyalni az én bakancsomat, amikor az acélt a szádba taposom, te rongyos féreg. Ha meg tudok mozdulni, picsafüst sem marad belőled!~
*Vajon a Báró hallja-e a gondolatait? Khyr szerint igen, nem lenne meglepve, ha képes lerántani a vízbe az embert, olyan mélységekig, ahol sem fény, sem hang nem szűrődik át, sőt még az idő is bizonytalan akkor arra is képes lehet, hogy olvasson a fejében.*
~Hát csak hald, te patkány és félj, mert a saját karmommal hasítom fel a beled…~
*A másik férfi szavai érdekesek. Amennyit a lány kivesz belőle, a szerint megölt egy férfit. Vajon milyen férfi lehetett az, akit ez a sápadt anyaszomorító meg tudott fosztani az életétől. Mindenesetre jó lesz vele vigyázni, nem becsülheti alá, ha nem akar a nagypofájú izompacsirták hibájába esni. Végül ő is megnézi a vöröset közelebbről. Ez is tudja a nevét. Milyen hírnévre tett szert milyen rövid idő alatt. Csak bele ne piruljon, amikor majd szól hozzá. A tekintetét bántóan a nő szemébe fúrja, de Khyr állja a pillantást. Nem engedheti meg, hogy egy ilyen kis senki hozza zavarba. A másiktól is addig félt, amíg bizonytalan volt, amíg az ő világának foglya volt. Ha a férfi elfogadja a Báró felajánlását, miszerint az ő kezébe helyezi a lányt, akkor Khyr meg fogja ölni a szerencsétlent, aki kitudja milyen balsors keze által keveredett ide.*
- Kreantis.
*Suttogja a férfi szemeibe nézve, mozdulatlanul.*
- Wulfgar lánya, az Yra vérvonalából, örülök a szerencsének.
*Pajkosan kacsint, s mosolyog a férfire. Végül is nem olyan rossz bőr…*
A hozzászólás írója (Khyr Kreantis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.14 11:20:15
*Csak egyetlen szó jut az eszébe: Élek. Amíg van kinek lakolnia addig élni is fog. Az anyját már nem érheti el, bár legszívesebben az ő beleit csavarná karóra, amiért ezt tette. Nem bánta volna, ha nem éri meg a fiatal felnőtt kort. Ilyen élet után, főleg és nem tudhatja mi fog következni ez után. Ahogy elnézi, ezt a fekete alakot nem számíthat sok jóra, és a hosszú hajú úrfi sem egy bíztató jelenség.
A Báró közelebb jön hozzá, a hideg is kirázza ettől az ábrázattól. Letérdel, érdekes… a vörös azt gondolta belerúg, azok után, amik elhagyták az ocsmány pofáját, nem számított rá, hogy lealacsonyodik. Felé nyújtja fekete karját, Khyr el akar húzódni, semmire sem vágyik kevésbé, mint arra hogy hozzáérjen ez, de ő mégis ráteszi a kezét. Abban a pillanatban kimerevedik a szeme, ahogy a görcsök összerántják a testét. A szíve gyorsan ver, olyan sebesen, mint a kicsiny pocoké, mikor egy lapuló róka ugrik elé az avarból. Azzal a különbséggel, hogy a pocok kiszolgáltatott. A lány nem az. Akárhogy nézzük, a férfi nem fogja megölni, hogy az éhségét csillapítsa és ez esély. Milyen közel van, még a lehelete ezeréves, halott bűzét is érzi, mégis milyen távol, ahhoz, hogy leszakítsa azt a beképzelt, önelégült fejét a nyakáról…*
- Tudom, hogy ki vagy…
*Válaszolja a szavakra, amiket egyszerre hall kívülről és belülről. Hangja oly halk, mint a Báróé, rekedt. Nem néz rá, bár a másik így is láthatja a dühös izzást a szemében, ami megtörte a szeme egyöntetű feketeségét.*
- Rothadó hulla… egy kupac összekapart hamu. Tégy egy szívességet és add át magad az enyészetnek.
*Ekkor rá emeli gyűlölettel teli tekintetét. A szavak lassan hagyják el a száját és halkak, mint az árnyék a vízen. Szája zavart mosolyra húzódik.*
- Dögölj meg, végleg…
~Te fogod tisztára nyalni az én bakancsomat, amikor az acélt a szádba taposom, te rongyos féreg. Ha meg tudok mozdulni, picsafüst sem marad belőled!~
*Vajon a Báró hallja-e a gondolatait? Khyr szerint igen, nem lenne meglepve, ha képes lerántani a vízbe az embert, olyan mélységekig, ahol sem fény, sem hang nem szűrődik át, sőt még az idő is bizonytalan akkor arra is képes lehet, hogy olvasson a fejében.*
~Hát csak hald, te patkány és félj, mert a saját karmommal hasítom fel a beled…~
*A másik férfi szavai érdekesek. Amennyit a lány kivesz belőle, a szerint megölt egy férfit. Vajon milyen férfi lehetett az, akit ez a sápadt anyaszomorító meg tudott fosztani az életétől. Mindenesetre jó lesz vele vigyázni, nem becsülheti alá, ha nem akar a nagypofájú izompacsirták hibájába esni. Végül ő is megnézi a vöröset közelebbről. Ez is tudja a nevét. Milyen hírnévre tett szert milyen rövid idő alatt. Csak bele ne piruljon, amikor majd szól hozzá. A tekintetét bántóan a nő szemébe fúrja, de Khyr állja a pillantást. Nem engedheti meg, hogy egy ilyen kis senki hozza zavarba. A másiktól is addig félt, amíg bizonytalan volt, amíg az ő világának foglya volt. Ha a férfi elfogadja a Báró felajánlását, miszerint az ő kezébe helyezi a lányt, akkor Khyr meg fogja ölni a szerencsétlent, aki kitudja milyen balsors keze által keveredett ide.*
- Kreantis.
*Suttogja a férfi szemeibe nézve, mozdulatlanul.*
- Wulfgar lánya, az Yra vérvonalából, örülök a szerencsének.
*Pajkosan kacsint, s mosolyog a férfire. Végül is nem olyan rossz bőr…*
A hozzászólás írója (Khyr Kreantis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.14 11:20:15
1062. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-13 12:26:44
Üzenet elküldve: 2015-01-13 12:26:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
// A Báró //
*A Báró szótlanul áll, s amikor a férfi közelebb lép hozzá, akkor sem mozdul meg. Még a szeme sem rebben meg, Mortar akár olyan közel léphetne, hogy az arcuk össze érjen, az idegen akkor sem mozdulna meg.
Mortar mutogatására a fején csak csupán mosolyt csal a fekete férfi arcára.*
-Vér, és Vágy. *jelenti ki határozottan az idegen.* A vért már megkaptam, csupán a Vágyadat kell kimondanod.
*Az alak tényleg képes lenne teljesíteni Mortar kívánságát, vagy csupán a bolondját járatja vele? Ha képes is teljesíteni a kívánságot, akkor vajon miért tenné?
A fortyogó víz, s a lány kiemelkedése kételyt és bizonyosságot nyújthat a férfinak. Kételyt, hogy vajon ki az idegen, s bizonyosságot, hogy nagy hatalma van. A felajánlás, hogy övé a lány végképp meglepi a férfit.*
-Arra használhatod, amire akarod. Nézd. *Mondja Mortarnak, s oda térdel a lány mellé. Jobb kezét a lány vállára helyezi a kezét, amitől annak az összes izma megfeszül, majd elernyed.*
-Tudod, hogy ki vagyok. *suttogja a lány fülébe, hogy csak az hallja.* Anyád meghalt, úgyhogy te fizeted meg az adósságot.
-Nyald tisztára az úr cipőjét a nyelveddel! *adja ki a parancsot a lánynak.*
*A lány ha mozdulni is akar, bár még nem képes, hiszen a végtagjai nem engedelmeskednek számára. A fekete férfi nem segít neki, csupán nézi a lány vergődését.
Mortar jól gondolja, hogy felismeri a lányt, s joggal értetlenkedik, hiszen honnét tudna a papírról.*
-A lány jelenleg az enyém, *jelenti ki a Báró.* de ha kéred, akkor neked adom. *A többi kérdésre nem válaszol.*
*A Báró szótlanul áll, s amikor a férfi közelebb lép hozzá, akkor sem mozdul meg. Még a szeme sem rebben meg, Mortar akár olyan közel léphetne, hogy az arcuk össze érjen, az idegen akkor sem mozdulna meg.
Mortar mutogatására a fején csak csupán mosolyt csal a fekete férfi arcára.*
-Vér, és Vágy. *jelenti ki határozottan az idegen.* A vért már megkaptam, csupán a Vágyadat kell kimondanod.
*Az alak tényleg képes lenne teljesíteni Mortar kívánságát, vagy csupán a bolondját járatja vele? Ha képes is teljesíteni a kívánságot, akkor vajon miért tenné?
A fortyogó víz, s a lány kiemelkedése kételyt és bizonyosságot nyújthat a férfinak. Kételyt, hogy vajon ki az idegen, s bizonyosságot, hogy nagy hatalma van. A felajánlás, hogy övé a lány végképp meglepi a férfit.*
-Arra használhatod, amire akarod. Nézd. *Mondja Mortarnak, s oda térdel a lány mellé. Jobb kezét a lány vállára helyezi a kezét, amitől annak az összes izma megfeszül, majd elernyed.*
-Tudod, hogy ki vagyok. *suttogja a lány fülébe, hogy csak az hallja.* Anyád meghalt, úgyhogy te fizeted meg az adósságot.
-Nyald tisztára az úr cipőjét a nyelveddel! *adja ki a parancsot a lánynak.*
*A lány ha mozdulni is akar, bár még nem képes, hiszen a végtagjai nem engedelmeskednek számára. A fekete férfi nem segít neki, csupán nézi a lány vergődését.
Mortar jól gondolja, hogy felismeri a lányt, s joggal értetlenkedik, hiszen honnét tudna a papírról.*
-A lány jelenleg az enyém, *jelenti ki a Báró.* de ha kéred, akkor neked adom. *A többi kérdésre nem válaszol.*
1061. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-01-12 01:43:12
Üzenet elküldve: 2015-01-12 01:43:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
// Kalózok //
*Biccent kapitánya felé, szerencsére már eltervezte ő hol hál és pihent egy keveset a hajóúton is. Na meg persze azért nem dolgozta túl magát egyébként sem, legfeljebb csak akkor, amikor nagy bajba keverte magát. Viszont még van egy szép raktárépület, amit szívesen meglátogatna.*
-Fejemben lesz szólni, csak nehogy túl mélyen hunyd le a szemed, mert a végén lemaradsz!
*Persze teljesen komolytalan, hiszen még ő maga is majd meghunyászkodik egy pihenőre még valahol, és még meg is akar hallgatózni valamit, mielőtt olyan bizonyosan elhagyatná Artheniort díszes kompániájával.*
*Biccent kapitánya felé, szerencsére már eltervezte ő hol hál és pihent egy keveset a hajóúton is. Na meg persze azért nem dolgozta túl magát egyébként sem, legfeljebb csak akkor, amikor nagy bajba keverte magát. Viszont még van egy szép raktárépület, amit szívesen meglátogatna.*
-Fejemben lesz szólni, csak nehogy túl mélyen hunyd le a szemed, mert a végén lemaradsz!
*Persze teljesen komolytalan, hiszen még ő maga is majd meghunyászkodik egy pihenőre még valahol, és még meg is akar hallgatózni valamit, mielőtt olyan bizonyosan elhagyatná Artheniort díszes kompániájával.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3810-3829