Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 148 (2941. - 2960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2960. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-02 06:42:06
Üzenet elküldve: 2019-10-02 06:42:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
*Yeza incselkedése inkább már ösztönös. Megszokott eszköz, amit régen elvártak tőle. Esze ágában sincs bármibe belehajszolni az igricet ilyen állapotban, de szeretné jobb kedvre deríteni és kedveskedni neki, hogy hamarabb legyűrje a betegséget. Nagyon észre se veszi, hogy újra és újra visszatér a csábítás süppedős talajára. Olyan természetes ez neki, mint másnak a lélegzés. Mivel a félvér eddig nagyon is passzívan vagy legalábbis Yeza számára túlontúl zavarosan fogadta ezeket a dolgokat, így most már inkább ő az, aki annyira nem is figyeli a válaszul kapott jeleket, gondolván, úgyse talál tetszésre a férfinál.
Ő is legurítja az italt és a két poharat utána vissza is teszi az asztalra. Ekkor éri el az igric felhívása. Meglepetése hamar átvált mosolyba. Akármiről is szóljon ez a meghívás (mert a szépfiúnál ő már tényleg semmiben se biztos), nagyon hálás érte, mert ő amúgy is fázós ezen a vidéken, az előző este után meg pláne, szóval kapva kap a dolgon. De ha már az igricre olyan szigorúan ráparancsolt a nadrág kapcsán, nem volna fair, ha ő menne saját szabálya ellen. Yeza ruháit (szinte mindet) gyakorlatilag egy mozdulattal meg lehet oldani. Mintha csupán a férfiúi határozatlanság tartotta volna eddig is rajta őket. Kilép a csizmájából, amiben már amúgy is nagyon áthűlt a lába, a holmiját pedig a székre dobja, aztán már bújik is be a férfi mellé. Kiskiflinek helyezkedik és azonnal át is írja a fontossági sorrendet. Minden elé kerül, hogy ő bizony fázik. Szorosan a félvérhez bújik, magára húzza a férfi kezeit is. Úgy csomagolja magát az ölelésébe, mint egy kellemes takaróba. Egyik kezét a keblére húzza, a másikat a hasára.*
- Így most jó *súgja halk, kéjelgő sóhajjal. Hideg lábacskáit a bárdéhoz bujtatja, hűvös hátsóját pedig egészen az ölébe illegeti helyezkedés címszó alatt.*
- Bár kicsit még mindig fázom.
//2. emeleti szoba//
*Yeza incselkedése inkább már ösztönös. Megszokott eszköz, amit régen elvártak tőle. Esze ágában sincs bármibe belehajszolni az igricet ilyen állapotban, de szeretné jobb kedvre deríteni és kedveskedni neki, hogy hamarabb legyűrje a betegséget. Nagyon észre se veszi, hogy újra és újra visszatér a csábítás süppedős talajára. Olyan természetes ez neki, mint másnak a lélegzés. Mivel a félvér eddig nagyon is passzívan vagy legalábbis Yeza számára túlontúl zavarosan fogadta ezeket a dolgokat, így most már inkább ő az, aki annyira nem is figyeli a válaszul kapott jeleket, gondolván, úgyse talál tetszésre a férfinál.
Ő is legurítja az italt és a két poharat utána vissza is teszi az asztalra. Ekkor éri el az igric felhívása. Meglepetése hamar átvált mosolyba. Akármiről is szóljon ez a meghívás (mert a szépfiúnál ő már tényleg semmiben se biztos), nagyon hálás érte, mert ő amúgy is fázós ezen a vidéken, az előző este után meg pláne, szóval kapva kap a dolgon. De ha már az igricre olyan szigorúan ráparancsolt a nadrág kapcsán, nem volna fair, ha ő menne saját szabálya ellen. Yeza ruháit (szinte mindet) gyakorlatilag egy mozdulattal meg lehet oldani. Mintha csupán a férfiúi határozatlanság tartotta volna eddig is rajta őket. Kilép a csizmájából, amiben már amúgy is nagyon áthűlt a lába, a holmiját pedig a székre dobja, aztán már bújik is be a férfi mellé. Kiskiflinek helyezkedik és azonnal át is írja a fontossági sorrendet. Minden elé kerül, hogy ő bizony fázik. Szorosan a félvérhez bújik, magára húzza a férfi kezeit is. Úgy csomagolja magát az ölelésébe, mint egy kellemes takaróba. Egyik kezét a keblére húzza, a másikat a hasára.*
- Így most jó *súgja halk, kéjelgő sóhajjal. Hideg lábacskáit a bárdéhoz bujtatja, hűvös hátsóját pedig egészen az ölébe illegeti helyezkedés címszó alatt.*
- Bár kicsit még mindig fázom.
2959. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-01 19:24:53
Üzenet elküldve: 2019-10-01 19:24:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
*Ő nem igazán ért hozzá, hogy ilyenkor mi a jó és mi nem, mert ritka szerencsétlen a mostani helyzet, talán fiatalkora óra nem volt része hasonlóban. Mikor már a verejték úgy összegyűlik a homlokán, hogy nagyobb cseppé dagadva próbál utat találni egyéb tájakra is, kapná a kezét, hogy megtörölje a környéket, ám ekkor szinte odaugrik az ágyhoz a nő egy kendővel és helyette megteszi a mozdulatot. Letörli. Szemeik találkoznak, Yeza arcán bájos mosoly ücsörög, gondoskodó tekintete teljesen rabul ejti őt, ezt azonban csak lapos pislogással jelzi, elrévedt szembogarai árnyékából. ~Egy ilyen elkélne otthonra is. ~ Fut keresztül az agyán, miközben a nő a nyakát simítja végig a nedves kendővel, egy hirtelen mozdulattal oda is kap, hogy néhány hűsítő pillanatig ott tartsa, lecsukott szemekkel élvezve a kellemes gondoskodást.*
-Így most jó. *Súgja halkan, mikor pedig a kendő már felmelegedni látszik, elereszti, szabadjára a kezet és az anyagdarabot is. A levest még szép, hogy meglepő gyorsasággal próbálja meg kivégezni, mert nem az ízéről híres, vagy csak nem úgy, ahogy szeretne lenni. Amint letudja, már érzi is, hogy a homlokán megint kicsapott a verejték és kétszer olyan forró állapotba hevítette, amúgy is lángoló bőrét, mint volt előtte. Ha nem lenne ennyire lestrapált állapotban, simán feltűnne neki, hogy a nő nem igazán eszik, sőt, közben még őt is figyeli, azonban testének szélsőséges reakciói felett most nem tud elsiklani.
Majd a nő, amint szól neki, máris a rendelkezésére áll, előtte persze gondosan lenyalogatja az imént még csirkehúst csipkedő ujjait, amit elnézve a férfinek nagy ingerenciája támad a szaftos kis ujjacskák helyébe valami egészen mást képzelni. Nyel is egy hatalmasat, bár szemei még mindig kicsit homályosak, de a feje már tisztul a levesnek köszönhetően. A megjegyzés pedig csak pontot tesz az „i” –re. Közben egész biztos kézzel elveszi a feles poharat és rövid úton megszabadítja a tartalmától, közben le nem véve szemét az ágy szélén ülő nőről.
~Amit csak megkívánok. Ravasz egy bestia… ~ Adja vissza a poharat, miután kifújta az italgőzt a száján. Érzi, hogy lassan csorog le a szesz, végigmarva az útvonalat, nemsokára belefutva a gyomrában izzó hagymalevesbe.*
-Kislány. *Nyitja a száját ki, de csak éppen hogy, majd kihajtja a takarót maga mellől.*
-Csusszanj be ide mellém. *Közben csupán egyszer téved a tekintete a nő szemeire, amúgy a takarót nézi vagy a falat.*
-De persze nem kötelező, csak… jólesne, míg dolgozik bennem ez a két borzadály. *Magyarázza meg a dolgot, bár azzal a nő is tisztában van nyilván, hogy azért egyik férfi sem lenne felháborodva, ha egy csinos arcú kis vörös bebújna a takarója alá, teljesen indokolatlanul.*
A hozzászólás írója (Eooghantar Weery'tas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.01 20:19:52
//2. emeleti szoba//
*Ő nem igazán ért hozzá, hogy ilyenkor mi a jó és mi nem, mert ritka szerencsétlen a mostani helyzet, talán fiatalkora óra nem volt része hasonlóban. Mikor már a verejték úgy összegyűlik a homlokán, hogy nagyobb cseppé dagadva próbál utat találni egyéb tájakra is, kapná a kezét, hogy megtörölje a környéket, ám ekkor szinte odaugrik az ágyhoz a nő egy kendővel és helyette megteszi a mozdulatot. Letörli. Szemeik találkoznak, Yeza arcán bájos mosoly ücsörög, gondoskodó tekintete teljesen rabul ejti őt, ezt azonban csak lapos pislogással jelzi, elrévedt szembogarai árnyékából. ~Egy ilyen elkélne otthonra is. ~ Fut keresztül az agyán, miközben a nő a nyakát simítja végig a nedves kendővel, egy hirtelen mozdulattal oda is kap, hogy néhány hűsítő pillanatig ott tartsa, lecsukott szemekkel élvezve a kellemes gondoskodást.*
-Így most jó. *Súgja halkan, mikor pedig a kendő már felmelegedni látszik, elereszti, szabadjára a kezet és az anyagdarabot is. A levest még szép, hogy meglepő gyorsasággal próbálja meg kivégezni, mert nem az ízéről híres, vagy csak nem úgy, ahogy szeretne lenni. Amint letudja, már érzi is, hogy a homlokán megint kicsapott a verejték és kétszer olyan forró állapotba hevítette, amúgy is lángoló bőrét, mint volt előtte. Ha nem lenne ennyire lestrapált állapotban, simán feltűnne neki, hogy a nő nem igazán eszik, sőt, közben még őt is figyeli, azonban testének szélsőséges reakciói felett most nem tud elsiklani.
Majd a nő, amint szól neki, máris a rendelkezésére áll, előtte persze gondosan lenyalogatja az imént még csirkehúst csipkedő ujjait, amit elnézve a férfinek nagy ingerenciája támad a szaftos kis ujjacskák helyébe valami egészen mást képzelni. Nyel is egy hatalmasat, bár szemei még mindig kicsit homályosak, de a feje már tisztul a levesnek köszönhetően. A megjegyzés pedig csak pontot tesz az „i” –re. Közben egész biztos kézzel elveszi a feles poharat és rövid úton megszabadítja a tartalmától, közben le nem véve szemét az ágy szélén ülő nőről.
~Amit csak megkívánok. Ravasz egy bestia… ~ Adja vissza a poharat, miután kifújta az italgőzt a száján. Érzi, hogy lassan csorog le a szesz, végigmarva az útvonalat, nemsokára belefutva a gyomrában izzó hagymalevesbe.*
-Kislány. *Nyitja a száját ki, de csak éppen hogy, majd kihajtja a takarót maga mellől.*
-Csusszanj be ide mellém. *Közben csupán egyszer téved a tekintete a nő szemeire, amúgy a takarót nézi vagy a falat.*
-De persze nem kötelező, csak… jólesne, míg dolgozik bennem ez a két borzadály. *Magyarázza meg a dolgot, bár azzal a nő is tisztában van nyilván, hogy azért egyik férfi sem lenne felháborodva, ha egy csinos arcú kis vörös bebújna a takarója alá, teljesen indokolatlanul.*
A hozzászólás írója (Eooghantar Weery'tas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.01 20:19:52
2958. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-01 17:16:17
Üzenet elküldve: 2019-10-01 17:16:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Orm, Gyldwa, Wagzal//
-Ez náluk valami örökletes bolondéria lehet. *Von vállat, miközben végez a csirke martalékaival is, majd, mint ahogy az járja, zsíros ujjait beletörli a nadrágjába és elkezdi a foga közé akadt húscafatokat egy csirkecsont szilánkkal vadászni. Arra a megállapításra, hogy megviselte a hajóút, csak morog maga elé, majd pont most fogja elmondani, hogy szinte semmit nem aludt és többször látták kilógni a korláton, mint egy helyben pihenni. Egy ilyen nagy harcos előtt nem tűnhet pipogya alaknak. Amint Wagzal az általa elfogyasztott tengeri szörnyről kezd el mesélni, nagyra nyílnak a szemei, ahogy a méretét latolgatja, majd a nagy figyelésben le is támasztja két kezét az asztallapra, és gyanakvó tekintettel ámuldozik.*
-Elejtetted? Hát azt meg hogyan, hisz, akkor az a ladikra se fér vóna fel! *Már a gondolattól is a hányinger kerülgeti, még egy akkora zsákmány elejtése miatt se kockáztatná meg, hogy a tengerbe vesszen.*
-De hát ugye itt az erdűben is vannak nagy vadak? *A vízi lények annyira nem érdeklik, csupán addig, míg el tud siklani a tény felett, hogy ezek szerint tiszta szerencse, hogy az utat a nélkül megúszták, hogy egy ilyen állat kettéharapta volna düledező ladikjukat.*
-Aztán ha már itt tartunk barátom! *Csap nyomatékosan az asztalra, bár csak megszokásból.*
-Téged itten mire alkalmaznak? Milyen munkát végezel ezeknek? *Hiszen ezért vannak itt és jó lenne tudni, minek tűrik meg a maguk fajtát.*
-Ez náluk valami örökletes bolondéria lehet. *Von vállat, miközben végez a csirke martalékaival is, majd, mint ahogy az járja, zsíros ujjait beletörli a nadrágjába és elkezdi a foga közé akadt húscafatokat egy csirkecsont szilánkkal vadászni. Arra a megállapításra, hogy megviselte a hajóút, csak morog maga elé, majd pont most fogja elmondani, hogy szinte semmit nem aludt és többször látták kilógni a korláton, mint egy helyben pihenni. Egy ilyen nagy harcos előtt nem tűnhet pipogya alaknak. Amint Wagzal az általa elfogyasztott tengeri szörnyről kezd el mesélni, nagyra nyílnak a szemei, ahogy a méretét latolgatja, majd a nagy figyelésben le is támasztja két kezét az asztallapra, és gyanakvó tekintettel ámuldozik.*
-Elejtetted? Hát azt meg hogyan, hisz, akkor az a ladikra se fér vóna fel! *Már a gondolattól is a hányinger kerülgeti, még egy akkora zsákmány elejtése miatt se kockáztatná meg, hogy a tengerbe vesszen.*
-De hát ugye itt az erdűben is vannak nagy vadak? *A vízi lények annyira nem érdeklik, csupán addig, míg el tud siklani a tény felett, hogy ezek szerint tiszta szerencse, hogy az utat a nélkül megúszták, hogy egy ilyen állat kettéharapta volna düledező ladikjukat.*
-Aztán ha már itt tartunk barátom! *Csap nyomatékosan az asztalra, bár csak megszokásból.*
-Téged itten mire alkalmaznak? Milyen munkát végezel ezeknek? *Hiszen ezért vannak itt és jó lenne tudni, minek tűrik meg a maguk fajtát.*
2957. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-01 06:51:36
Üzenet elküldve: 2019-10-01 06:51:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
- Az jó *bólogat Eooghan szavaira. Ha úgy érzi, kezd melege lenni, az azt jelzi, hogy lassan helyreáll a rend. A láz szépen elvonul a dolga végeztével. A leves azért még ráfér, akármennyire fintorog is. Később biztos kíván valami tartalmasabbat is, de egyelőre bőven jó, ha ezt bekanalazza. A homloktörlés privilégiumát azonban Yeza kisajátítja magának. Már kapja is fel a vizes ruhát, mikor a szándékot megsejti és édes, odaadó mosollyal látja el a gyöngyöző homlokot. Megnedvesíti egy kicsit a beteg arcát, halántékát, nyakát is, hiszen így, hogy már nem rázza a hideg, biztos jólesik neki a hűvös érintés.
Jó nézni, hogy az igric milyen lelkiismeretesen kanalazza a levest. Egy kósza pillanatot kiragadva még azt is lehetne hinni, hogy ízlik neki. Yeza ellenben csak csipeget. Bár a csibe nem rossz, de tippre legalább két napos. A töltelék már elég szikkadt, úgyhogy azt inkább hanyagolja. A hús nem rossz. Egészen jól eltalálták a fűszerezését és pont elég ideig sütötték. De kétnaposan a sült már valahogy jobb hidegen. Őszintébb. Azért eszeget ő is, míg az igricet figyeli. Viszont mivel annyira azért nem merül bele a dologba, már nyúl is a tányérért, mielőtt az földet érne. Jobb helye lesz az asztalon. A leves után máris mintha jobb színben lenne a félvér. Ennek igazán örül. Ilyen csinos pofival még sok-sok lány szívét kell összetörnie e világon. És azt is megígérte, hogy játszik neki valamit. Most már igazán kíváncsi lenne rá. De ígéretek terén mondjuk eléggé sok mindent halmoztak fel a kontókon az együtt töltött idő alatt.*
- Persze *mondja és máris félreteszi a tányérját. Természetesen nem hagyja ki, hogy lenyalogassa az ujjacskáiról a pecsenye szaftját. És az ilyesmit Yeza nagyon kegyetlen mód jól csinálja. Azért rendesen meg is törli a kezét egy a zsebéből előügyeskedett kendőben, mielőtt a poharakhoz nyúlna. Eooghan mellé ül az ágyra, úgy nyújtja neki a kupicát.* - Amit csak megkívánsz *búgja, s már koccintja is poharát a férfiéhoz. Most is ugyanaz a kokett mosolygás ül az arcán, ahogy korábban, mikor "rossz kislány"-nak titulálták.*
//2. emeleti szoba//
- Az jó *bólogat Eooghan szavaira. Ha úgy érzi, kezd melege lenni, az azt jelzi, hogy lassan helyreáll a rend. A láz szépen elvonul a dolga végeztével. A leves azért még ráfér, akármennyire fintorog is. Később biztos kíván valami tartalmasabbat is, de egyelőre bőven jó, ha ezt bekanalazza. A homloktörlés privilégiumát azonban Yeza kisajátítja magának. Már kapja is fel a vizes ruhát, mikor a szándékot megsejti és édes, odaadó mosollyal látja el a gyöngyöző homlokot. Megnedvesíti egy kicsit a beteg arcát, halántékát, nyakát is, hiszen így, hogy már nem rázza a hideg, biztos jólesik neki a hűvös érintés.
Jó nézni, hogy az igric milyen lelkiismeretesen kanalazza a levest. Egy kósza pillanatot kiragadva még azt is lehetne hinni, hogy ízlik neki. Yeza ellenben csak csipeget. Bár a csibe nem rossz, de tippre legalább két napos. A töltelék már elég szikkadt, úgyhogy azt inkább hanyagolja. A hús nem rossz. Egészen jól eltalálták a fűszerezését és pont elég ideig sütötték. De kétnaposan a sült már valahogy jobb hidegen. Őszintébb. Azért eszeget ő is, míg az igricet figyeli. Viszont mivel annyira azért nem merül bele a dologba, már nyúl is a tányérért, mielőtt az földet érne. Jobb helye lesz az asztalon. A leves után máris mintha jobb színben lenne a félvér. Ennek igazán örül. Ilyen csinos pofival még sok-sok lány szívét kell összetörnie e világon. És azt is megígérte, hogy játszik neki valamit. Most már igazán kíváncsi lenne rá. De ígéretek terén mondjuk eléggé sok mindent halmoztak fel a kontókon az együtt töltött idő alatt.*
- Persze *mondja és máris félreteszi a tányérját. Természetesen nem hagyja ki, hogy lenyalogassa az ujjacskáiról a pecsenye szaftját. És az ilyesmit Yeza nagyon kegyetlen mód jól csinálja. Azért rendesen meg is törli a kezét egy a zsebéből előügyeskedett kendőben, mielőtt a poharakhoz nyúlna. Eooghan mellé ül az ágyra, úgy nyújtja neki a kupicát.* - Amit csak megkívánsz *búgja, s már koccintja is poharát a férfiéhoz. Most is ugyanaz a kokett mosolygás ül az arcán, ahogy korábban, mikor "rossz kislány"-nak titulálták.*
2956. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-09-30 18:22:03
Üzenet elküldve: 2019-09-30 18:22:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*A nő teljesen tisztán látja a dolgot, most szinte egy gyerek érzelmi szintjén tartózkodik, és rendelkezik annak, minden türelmével. Ami már a pultnál várakozáskor elfogyott. Most úgy érzi magát, mintha még mindig otthon lenne, és a nevelőnő ugráltatná minden, számára jelentéktelen dolog miatt.
Állja a nő kihívó tekintetét, de csak úgy félárboccal, tiszta üveg tekintete szinte érzelemmentes immár, hogy kénytelen volt feladni a küzdelmet még a saját nadrággombjával is. ~Tiszta szégyen. ~ Persze a férfi virtus dolgozna benne, a fizikai állapota ellenére is, ám ezúttal kénytelen a körülményekre való tekintettel elfojtani azt. A nadrág leesik. Lépne hátra, mikor Yeza hirtelen eltűnik a képből és láttatni engedi a mögötte eddig bujkáló falat. Eltelik néhány másodperc, mire a férfi feje lefelé bukik, hogy kövesse a nő útját, teljes látószélességével. ~Ez meg?! ~ Szív néhány szaporát egymás után, már azt sem tudja, hogy ez megrökönyödésből vagy felbukó szemérmességéből fakad. Aztán kilép a nadrágból. ~Pimasz, az kétségtelen. ~ Vált vissza tompa mivoltára egy kényszeredett nyelés végeredménye gyanánt. Aztán hozzáér. A combján hagy visszafele egy emlékeztetőt. A váratlan és közeli érintéstől megrándul eddig téli álmát alvó férfiassága, erre a szabad keze mindjárt, takarásként odaugrik, a férfi meg próbálja félrenézve a fal ocsmány színét használni, hogy az kedélyek lenyugodjanak benne.*
-Ha… ha én jó fiú vagyok, akkor viszont te nagyon rossz kislány vagy. Ejnye. *Persze ezt sem a nő szemébe nézve közli, inkább csak a falnak szegezve. Majd ellöki magát, hogy visszasétáljon az ágyhoz, ekkor éri a következő atrocitás. Meg is torpan, szája gonosz mosolyra húzódik, amit persze a nő nem láthat, csak a néhány másodpercig tartó egy helyben időzést. Talán a tény maga, hogy nem fordult meg és nem is fűzött semmit az esethez, magában sokkal hátborzongatóbb és vészjóslóbb, mintha visszaszólt volna neki.
Majd folynak az események a kellő mederben, lassan a leves is elé kerül tálcástul.*
-Köszönöm. *Veszi fel a kanalat és eszik. Mert nehogy azt higgye a nő, hogy ilyet ő nem tud, megtanították, kér is köszön is, mert illik. Főleg most.*
-Ha forró, akkor a jó, amúgy ehetetlen ez a szar. *Jegyzi meg elförmedt fintorral, pedig még csak a szaga csapta meg, de erre az állapotra nincs jobb gyógymód.*
-Már csak fázom, de a takaró sokat segít, lassan inkább melegem lesz. *Még letörli a homlokáról a takaróval a verejtéket, minthogy most más anyagféleség nincs a közelében. Aztán nekilát. Nem egy szívderítő látvány, gyorsan és fájdalommentesen tömi magába az ételt, majd miután végzett lerakja a földre, az ágy mellé, mert nem akarja a nőt evés közben zavarni.*
-Jó étvágyat. *Törli meg a szája szélét, ismét csak a takaróval.* -Ha végeztél, akkor a rumot is megihatnánk. *Javasolja, bár, hogy így lesz-e, az már a nőn múlik, ő nem fog felállni egyelőre az ágyból, még a piáért sem.*
A hozzászólás írója (Eooghantar Weery'tas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.30 18:22:26
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*A nő teljesen tisztán látja a dolgot, most szinte egy gyerek érzelmi szintjén tartózkodik, és rendelkezik annak, minden türelmével. Ami már a pultnál várakozáskor elfogyott. Most úgy érzi magát, mintha még mindig otthon lenne, és a nevelőnő ugráltatná minden, számára jelentéktelen dolog miatt.
Állja a nő kihívó tekintetét, de csak úgy félárboccal, tiszta üveg tekintete szinte érzelemmentes immár, hogy kénytelen volt feladni a küzdelmet még a saját nadrággombjával is. ~Tiszta szégyen. ~ Persze a férfi virtus dolgozna benne, a fizikai állapota ellenére is, ám ezúttal kénytelen a körülményekre való tekintettel elfojtani azt. A nadrág leesik. Lépne hátra, mikor Yeza hirtelen eltűnik a képből és láttatni engedi a mögötte eddig bujkáló falat. Eltelik néhány másodperc, mire a férfi feje lefelé bukik, hogy kövesse a nő útját, teljes látószélességével. ~Ez meg?! ~ Szív néhány szaporát egymás után, már azt sem tudja, hogy ez megrökönyödésből vagy felbukó szemérmességéből fakad. Aztán kilép a nadrágból. ~Pimasz, az kétségtelen. ~ Vált vissza tompa mivoltára egy kényszeredett nyelés végeredménye gyanánt. Aztán hozzáér. A combján hagy visszafele egy emlékeztetőt. A váratlan és közeli érintéstől megrándul eddig téli álmát alvó férfiassága, erre a szabad keze mindjárt, takarásként odaugrik, a férfi meg próbálja félrenézve a fal ocsmány színét használni, hogy az kedélyek lenyugodjanak benne.*
-Ha… ha én jó fiú vagyok, akkor viszont te nagyon rossz kislány vagy. Ejnye. *Persze ezt sem a nő szemébe nézve közli, inkább csak a falnak szegezve. Majd ellöki magát, hogy visszasétáljon az ágyhoz, ekkor éri a következő atrocitás. Meg is torpan, szája gonosz mosolyra húzódik, amit persze a nő nem láthat, csak a néhány másodpercig tartó egy helyben időzést. Talán a tény maga, hogy nem fordult meg és nem is fűzött semmit az esethez, magában sokkal hátborzongatóbb és vészjóslóbb, mintha visszaszólt volna neki.
Majd folynak az események a kellő mederben, lassan a leves is elé kerül tálcástul.*
-Köszönöm. *Veszi fel a kanalat és eszik. Mert nehogy azt higgye a nő, hogy ilyet ő nem tud, megtanították, kér is köszön is, mert illik. Főleg most.*
-Ha forró, akkor a jó, amúgy ehetetlen ez a szar. *Jegyzi meg elförmedt fintorral, pedig még csak a szaga csapta meg, de erre az állapotra nincs jobb gyógymód.*
-Már csak fázom, de a takaró sokat segít, lassan inkább melegem lesz. *Még letörli a homlokáról a takaróval a verejtéket, minthogy most más anyagféleség nincs a közelében. Aztán nekilát. Nem egy szívderítő látvány, gyorsan és fájdalommentesen tömi magába az ételt, majd miután végzett lerakja a földre, az ágy mellé, mert nem akarja a nőt evés közben zavarni.*
-Jó étvágyat. *Törli meg a szája szélét, ismét csak a takaróval.* -Ha végeztél, akkor a rumot is megihatnánk. *Javasolja, bár, hogy így lesz-e, az már a nőn múlik, ő nem fog felállni egyelőre az ágyból, még a piáért sem.*
A hozzászólás írója (Eooghantar Weery'tas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.30 18:22:26
2955. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-09-30 18:16:16
Üzenet elküldve: 2019-09-30 18:16:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Orm, Gyldwa, Wagzal//
* Jót nevet új barátja utazással érkezett halundorán. Nem bántásként, de láthatóan mulattatja, hogy a nagy víztömeg puszta gondolatától is próbálja magát távol tartani Orm.*
-Nagyon megviselt a hajókázás, úgy látom. Nekem nincs semmi gondom a nyílt vízzel. Vannak itt nagyobb vadak, persze. Én a Sellőházban jó múltkorában egy tengeri szörnyeteget ettem. Mi is volt a neve? Zá... Cá... *erősen gondolkodik, a homlokát vakarva* Bálna. Akkora volt... *két kezét maga előtt akkora távolságra rakja, mint egy jól megtermett törpeharca, majd gyorsan távolodva egymástól végül az ivó egyik, majd a szemben lévő falára néz* Ide be sem férne, akkora volt a vadállat. Igazi mélységi ragadozó. *kezeivel újra visszatér az eredeti távolságra, hogy az összegubancolódott gondolatait immáron kisimítva mindent elmondjon* Ilyen széles szeleteket vágtam le belőle, mikor elejtettem. Csak nyersen mégsem eszem meg. Ezért fogadtam fel a mulató szakácsait, hogy az ő konyhájukban elkészítsék nekem az ételt belőle.
* Továbbra is párhuzamosan tartva tenyereit fölfelé emeli és szemeivel követi, hogy a többiek számára is elképzelhető legyen, mikor ilyen széles húsokat vág valaki egy az épületnél magasabb és utcahossznyi állatból. Elég hosszú és fáradságos munka lehet.
A magányos sötételf végre befejezi a tárgyalást a pultossal és láthatóan elégedetten távozik. Nem foglalkozik vele az egykori testőr, sokkal jobban köti le a lány a figyelmét. Néha Omrra pillant, de szemében egyre kevesebb tisztelet bujkál a lelkiismeretes bátyó védelmező szerepe iránt. Ám még mindig nagyon udvarias.*
* Jót nevet új barátja utazással érkezett halundorán. Nem bántásként, de láthatóan mulattatja, hogy a nagy víztömeg puszta gondolatától is próbálja magát távol tartani Orm.*
-Nagyon megviselt a hajókázás, úgy látom. Nekem nincs semmi gondom a nyílt vízzel. Vannak itt nagyobb vadak, persze. Én a Sellőházban jó múltkorában egy tengeri szörnyeteget ettem. Mi is volt a neve? Zá... Cá... *erősen gondolkodik, a homlokát vakarva* Bálna. Akkora volt... *két kezét maga előtt akkora távolságra rakja, mint egy jól megtermett törpeharca, majd gyorsan távolodva egymástól végül az ivó egyik, majd a szemben lévő falára néz* Ide be sem férne, akkora volt a vadállat. Igazi mélységi ragadozó. *kezeivel újra visszatér az eredeti távolságra, hogy az összegubancolódott gondolatait immáron kisimítva mindent elmondjon* Ilyen széles szeleteket vágtam le belőle, mikor elejtettem. Csak nyersen mégsem eszem meg. Ezért fogadtam fel a mulató szakácsait, hogy az ő konyhájukban elkészítsék nekem az ételt belőle.
* Továbbra is párhuzamosan tartva tenyereit fölfelé emeli és szemeivel követi, hogy a többiek számára is elképzelhető legyen, mikor ilyen széles húsokat vág valaki egy az épületnél magasabb és utcahossznyi állatból. Elég hosszú és fáradságos munka lehet.
A magányos sötételf végre befejezi a tárgyalást a pultossal és láthatóan elégedetten távozik. Nem foglalkozik vele az egykori testőr, sokkal jobban köti le a lány a figyelmét. Néha Omrra pillant, de szemében egyre kevesebb tisztelet bujkál a lelkiismeretes bátyó védelmező szerepe iránt. Ám még mindig nagyon udvarias.*
2954. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-09-30 17:42:59
Üzenet elküldve: 2019-09-30 17:42:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Rumli a ravaszban//
*Bocsánatkérő mosolyt ölt, mikor megjegyzik, hogy túl magabiztosan szervezi a Rumos jövőjét. Nem akar fölényeskedőnek tűnni, de bizonytalannak sem.*
- Alighanem rám ragadt ez a hozzáállás. Határozott elképzeléseim vannak róla, mit tennék, ha nyélbe ütnénk az üzletet, és bízom a kölcsönösen előnyös megegyezésben. Hiszem, hogy van ilyen, csak meg kell találni.
*Figyelmesen hallgatja a választ. Némi kényelmetlenség érinti meg, mikor a teljesen frissen felavatott testőre hűsége, illetve a Sellőház jövője kerül szóba, hiszen mindkettővel bizonyos kockázatot vállalt, de igyekszik kivonni magát a hatása alól. Ernussban bízik annyira, hogy nem árulná el ebben a helyzetben, de azért vannak fenntartásai, ahogy másokkal szemben is. Szemében látható, hogy érdekesnek találja a felvetéseket. A maga részéről az említett összegen el se gondolkodna, annál sokkal többe került nekik a mulató, de azért igyekszik az összegtől elvonatkoztatni, vajon volna-e az a pénz, amiért megválna tőle. Valószínűleg nem lenne könnyű, főként, hogy nem egyedül dönt az ügyben, és hosszútávú terveikbe nem illik bele a Sellőház elvesztése. Ezek szerint a Rumos is sokkal fontosabb, mint az elsőre látszik, bizonyosan nem a borból és szállásadásból befolyó pénz miatt. Ideális találkozóhely szervezkedésre, információcserére, és a hátsó részleg is sok érdekeset rejthet. De van itt más is, amire megrebben a tekintete, és ami komolyabb problémának tűnik, mint a Rumos tulajdonlási joga. Máris lenne egy ellenségük? Talán Ralas nem mondott el neki mindent? Vagy Rollen érdekeltségeivel kapcsolatos, aki oly hamar elvesztette anyagi befolyását felettük? Netán azt hiszik, valamelyik nagyobb frakcióval lepaktáltak, és nem állnak egy oldalon? Vagy előítéletekről van szó? Egyelőre csak találgatni tud, de nem akar közvetlenül rákérdezni, úgysem lenne oka a férfinak kiadni az információt.*
- A kikötőben általában semmi sem könnyű, ami megéri, de nem feltétlenül lehetetlen. Igazad van, nem tudhatom, hogy mi zajlik a háttérben, ám nem látom okát, hogy érdekeink ne találkozhatnának félúton. Mindenkinek szüksége van valamire, és mindenkinek van mit felajánlania. Még egy nincstelennek is, aki az utcán alszik. Mi értelme lenne az elzárkózásnak mindjárt a tárgyalás elején, míg nem tudjuk, mit adhatunk egymásnak? Pusztán a bizalmatlanság vagy előítéletek alapján értelmetlen elutasítani a lehetőséget.
*Bocsánatkérő mosolyt ölt, mikor megjegyzik, hogy túl magabiztosan szervezi a Rumos jövőjét. Nem akar fölényeskedőnek tűnni, de bizonytalannak sem.*
- Alighanem rám ragadt ez a hozzáállás. Határozott elképzeléseim vannak róla, mit tennék, ha nyélbe ütnénk az üzletet, és bízom a kölcsönösen előnyös megegyezésben. Hiszem, hogy van ilyen, csak meg kell találni.
*Figyelmesen hallgatja a választ. Némi kényelmetlenség érinti meg, mikor a teljesen frissen felavatott testőre hűsége, illetve a Sellőház jövője kerül szóba, hiszen mindkettővel bizonyos kockázatot vállalt, de igyekszik kivonni magát a hatása alól. Ernussban bízik annyira, hogy nem árulná el ebben a helyzetben, de azért vannak fenntartásai, ahogy másokkal szemben is. Szemében látható, hogy érdekesnek találja a felvetéseket. A maga részéről az említett összegen el se gondolkodna, annál sokkal többe került nekik a mulató, de azért igyekszik az összegtől elvonatkoztatni, vajon volna-e az a pénz, amiért megválna tőle. Valószínűleg nem lenne könnyű, főként, hogy nem egyedül dönt az ügyben, és hosszútávú terveikbe nem illik bele a Sellőház elvesztése. Ezek szerint a Rumos is sokkal fontosabb, mint az elsőre látszik, bizonyosan nem a borból és szállásadásból befolyó pénz miatt. Ideális találkozóhely szervezkedésre, információcserére, és a hátsó részleg is sok érdekeset rejthet. De van itt más is, amire megrebben a tekintete, és ami komolyabb problémának tűnik, mint a Rumos tulajdonlási joga. Máris lenne egy ellenségük? Talán Ralas nem mondott el neki mindent? Vagy Rollen érdekeltségeivel kapcsolatos, aki oly hamar elvesztette anyagi befolyását felettük? Netán azt hiszik, valamelyik nagyobb frakcióval lepaktáltak, és nem állnak egy oldalon? Vagy előítéletekről van szó? Egyelőre csak találgatni tud, de nem akar közvetlenül rákérdezni, úgysem lenne oka a férfinak kiadni az információt.*
- A kikötőben általában semmi sem könnyű, ami megéri, de nem feltétlenül lehetetlen. Igazad van, nem tudhatom, hogy mi zajlik a háttérben, ám nem látom okát, hogy érdekeink ne találkozhatnának félúton. Mindenkinek szüksége van valamire, és mindenkinek van mit felajánlania. Még egy nincstelennek is, aki az utcán alszik. Mi értelme lenne az elzárkózásnak mindjárt a tárgyalás elején, míg nem tudjuk, mit adhatunk egymásnak? Pusztán a bizalmatlanság vagy előítéletek alapján értelmetlen elutasítani a lehetőséget.
2953. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-09-30 11:12:11
Üzenet elküldve: 2019-09-30 11:12:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Orm, Gyldwa, Wagzal//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Rosszallóan csóválja meg a fejét. Tudja jól, hogy nem mindenki "jó" ember a világban, de azért nem gondolta, hogy vannak külön ilyen bolondok is.*
-Ezek hülyék. Látod, ezért utálom az ilyen isteni faszságokat. Meghülyülnek tőle az emberek.
*Mutogat ujjával Orm-ra. De hamar leveszi a kezét, tudja, vagyis inkább megtanulta idefelé úton, hogy ez errefelé nem túl illedelmes dolog, és Gyldwa bizony igyekszik úri kisasszonyként viselkedni, már amennyire telik tőle. Nem akar felesleges feltűnést kelteni, vagy ilyesmi.*
-Azt szokták mondani, hogy kicsi ez a világ, és mindig olyanokba futsz bele, akiket nem is gondolnál. Talán van benne némi igazság.
*Mondja Wagzalra nézve, ahogy hallgatja, hogy ő is hasonló helyről származhat talán, mint ők. Bár naiv, annyira nem, hogy azt higgye, talán rokonok, vagy ilyesmi. Elégedett, és boldog is, hogy így látja a bátyját. Eszik, boldog, hangosan beszél, és mosolyog. Ez őt is megmosolyogtatja. Az elmúlt időszak nem volt a legkönnyebb a számukra, és nem gyakran látta őt így, viszont most kicsit mintha önmaga lenne.*
-MI? Itt nincsenek disznók? Ugye csak viccelsz. Mondd, hogy vannak. Kérleek.
*Szemei hatalmasra nyílnak a csodálkozástól, és a rémülettől.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Rosszallóan csóválja meg a fejét. Tudja jól, hogy nem mindenki "jó" ember a világban, de azért nem gondolta, hogy vannak külön ilyen bolondok is.*
-Ezek hülyék. Látod, ezért utálom az ilyen isteni faszságokat. Meghülyülnek tőle az emberek.
*Mutogat ujjával Orm-ra. De hamar leveszi a kezét, tudja, vagyis inkább megtanulta idefelé úton, hogy ez errefelé nem túl illedelmes dolog, és Gyldwa bizony igyekszik úri kisasszonyként viselkedni, már amennyire telik tőle. Nem akar felesleges feltűnést kelteni, vagy ilyesmi.*
-Azt szokták mondani, hogy kicsi ez a világ, és mindig olyanokba futsz bele, akiket nem is gondolnál. Talán van benne némi igazság.
*Mondja Wagzalra nézve, ahogy hallgatja, hogy ő is hasonló helyről származhat talán, mint ők. Bár naiv, annyira nem, hogy azt higgye, talán rokonok, vagy ilyesmi. Elégedett, és boldog is, hogy így látja a bátyját. Eszik, boldog, hangosan beszél, és mosolyog. Ez őt is megmosolyogtatja. Az elmúlt időszak nem volt a legkönnyebb a számukra, és nem gyakran látta őt így, viszont most kicsit mintha önmaga lenne.*
-MI? Itt nincsenek disznók? Ugye csak viccelsz. Mondd, hogy vannak. Kérleek.
*Szemei hatalmasra nyílnak a csodálkozástól, és a rémülettől.*
2952. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-09-29 20:30:27
Üzenet elküldve: 2019-09-29 20:30:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
*Yeza egy kicsit hátrébb is rebben a hirtelen nagy takarólebbentéstől. ~A kis pukkancs!~ Látja, hogy a csakazértis gőzerővel dolgozik az igricben. Ha nem így lenne, lehet, hogy magától is rájött volna, hogy ilyen állapotban a nadrágból még mindig könnyebb fekve kibújni. De nem, ő kiáll az ügyért és mivel fél kézzel támaszkodni kénytelen, a másik kezével ügyetlenkedik a gombbal. Yeza pedig vár és vár türelmesen.*
- Hogyne segítenék *mosolyodik el cukrosan, és már megy is. Eooghan szemébe néz végig, míg kigombolja a makacs gombot. Fél kézzel, mert úgy stílusosabb.
A nadrág végül a földre hullik, Yeza szájának szegletébe viszont kaján kis mosoly fészkeli be magát. Megbotránkoztató szemérmetlenséggel ereszkedik le a nadrágért a férfi előtt. Pillantása végig fent, Eooghan vonásain. Megfogja a nadrág széleit, hogy könnyebben ki tudjon lépni belőle.*
- Jó fiú *cuppant egy csókocskát az igric combjára.* - És most vissza az ágyba! *Az utasítást egy paskolással tetézi a pucér hátsón. Nem túl naggyal. Igazából csak túl formás, hogy enélkül elengedje.
Szerencsére a kölcsön kérdéséből nem csinálnak gondot, úgyhogy gyorsan térül-fordul és már meg is érkezett a bőségtál.*
- Adom *mosolyodik el a kérleken. Ilyenkor egészen meg tud enyhülni az igric bolondériáit feledve.
Lepakolja a tálcát, csak a levest hagyja rajta meg a kanalat. Azért egy kicsit megkeveri, mielőtt odaadja.* - Csak lassan edd. Elég forró még *mondja, míg óvatosan a férfi ölébe teszi a tálcát. Szívesen felajánlaná, hogy majd ő fújja és adogatja kanalanként, de a vetkőzésből kiindulva inkább meg se próbálkozik ilyesmivel.*
- Hogy vagy? Ráz még a hideg? *kérdi.* - A leves majd segít.
//2. emeleti szoba//
*Yeza egy kicsit hátrébb is rebben a hirtelen nagy takarólebbentéstől. ~A kis pukkancs!~ Látja, hogy a csakazértis gőzerővel dolgozik az igricben. Ha nem így lenne, lehet, hogy magától is rájött volna, hogy ilyen állapotban a nadrágból még mindig könnyebb fekve kibújni. De nem, ő kiáll az ügyért és mivel fél kézzel támaszkodni kénytelen, a másik kezével ügyetlenkedik a gombbal. Yeza pedig vár és vár türelmesen.*
- Hogyne segítenék *mosolyodik el cukrosan, és már megy is. Eooghan szemébe néz végig, míg kigombolja a makacs gombot. Fél kézzel, mert úgy stílusosabb.
A nadrág végül a földre hullik, Yeza szájának szegletébe viszont kaján kis mosoly fészkeli be magát. Megbotránkoztató szemérmetlenséggel ereszkedik le a nadrágért a férfi előtt. Pillantása végig fent, Eooghan vonásain. Megfogja a nadrág széleit, hogy könnyebben ki tudjon lépni belőle.*
- Jó fiú *cuppant egy csókocskát az igric combjára.* - És most vissza az ágyba! *Az utasítást egy paskolással tetézi a pucér hátsón. Nem túl naggyal. Igazából csak túl formás, hogy enélkül elengedje.
Szerencsére a kölcsön kérdéséből nem csinálnak gondot, úgyhogy gyorsan térül-fordul és már meg is érkezett a bőségtál.*
- Adom *mosolyodik el a kérleken. Ilyenkor egészen meg tud enyhülni az igric bolondériáit feledve.
Lepakolja a tálcát, csak a levest hagyja rajta meg a kanalat. Azért egy kicsit megkeveri, mielőtt odaadja.* - Csak lassan edd. Elég forró még *mondja, míg óvatosan a férfi ölébe teszi a tálcát. Szívesen felajánlaná, hogy majd ő fújja és adogatja kanalanként, de a vetkőzésből kiindulva inkább meg se próbálkozik ilyesmivel.*
- Hogy vagy? Ráz még a hideg? *kérdi.* - A leves majd segít.
2951. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-09-29 19:37:10
Üzenet elküldve: 2019-09-29 19:37:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
*Az kéne még neki, hogy vetkőztessék, mint egy gyereket, mert, hogy ez nem az a fajta ruhalefejtős rituálé, ami után egyéb testi kontaktusok következnek, akkor meg igenis, magának is el tudja intézni. ~Amíg van a karomban erő. ~ Azért felötlik benne, talán ezt a helyzetet, hogy ő teljesen kiszolgáltatva a körülményeknek ül itt, még élvezi is. Számára mindegy mi a valódi indíttatás, csupán az eredmény a fontos, hogy valaki figyel rá, miközben kifekszik ezt a veszett idegesítő és tompa állapotot.
Miután nyakik bebugyolálta magát, úgy tűnik a nő valamire vár, és nyílegyenest ránéz. ~Mivanmár asszony? ~ Csukódnak le a szemei egy gondterhelt pillanatra. Aztán a válasz se várat sokat magára. A nadrág. Az kell neki. Az első felszólítás olyan erélyesre sikeredik, hogy a férfibe felfut az ideg, pedig pont, hogy a nőre való tekintettel, inkább magán hagyta volna. Most meg azt követeli. ~Hihetetlen! ~ Egy hatalmas lendítéssel ledobja magáról a takarót, épp, hogy az ágyról nem esik le és felül. Két kezével felnyomja magát álló helyzetbe, majd odadőlve a szoba falának, egyik tenyerével megtámaszkodik.*
-Követelőzni, azt tudtok. *Motyog maga elé, közben a másik kezével babrál a gombnál, matat, de úgy fest nem igazán sikerül neki. Néhány próbálkozás után feladja.*
-Basszus. Segítenél?! *Néz a nőre, hiszen azt elhiszi, hogy jó nézni, ahogy szerencsétlenkedik, de mindennek van határa.* - De örökbe nem adom. *Szögezi le, egész komoly képpel, bár, hogy Yeza mit kezdene egy férfinadrággal, ötlete sincs. Amint kigombolja a nő a nadrágot, taszajt rajta, az pedig a földön landol, úgy lép ki belőle. Így már teljesen meztelen, úgy áll ott, ahogy megteremtették, még néhány lapos pillantást vált a nő íriszeivel, egy olyan „ezt akartad? ” nézés keretein belül, majd visszaesik az ágyba és magára húzza a takarót. Ezúttal el is fordítja a fejét a másik irányba, bár az kétséges, hogy azért-e, hogy a nő ne lássa a zavaros tekintetét, vagy a nőt ne lássa, mert megint csak felhúzná az agyát.
De az csak nem hagyja fetrengeni csak úgy, megigazgatja a takaró széleit és egy vizes ronggyal gyengéden áttöröli a homlokát. Hirtelen oda is kap a hűvös kendőhöz, hogy még néhány másodpercig ott tartsa, aztán hagyja, hadd vegye el Yeza. Ekkor már tekintete is megenyhül, istenek tudják mi okból, álmatagon csak pislog a másikra. Mikor a nő végig simít az arcán, ösztönösen odasimul a kezéhez, de hirtelen el is fordítja, ahogy tudatosul a tett. ~Ne biztasd! De olyan kellemes hideg volt a keze. ~ *
-Menj. *Nyugtázza, hogy hallja a nő, megértette a dolgot.*
-Dehogy. *Jelez vissza, de elfordítja a fejét, nem érdekli, hogy a nő mennyit vesz ki a szütyőjéből, neki az arany soha sem volt fontos, csak eszköz, amivel elérhet bizonyos dolgokat. Most pedig igazán megérdemli Yeza, akármit is kér, csak, hogy ne maradjon egyedül ebben az állapotában. Közben lehunyja szemeit, de nem tud elmélyülni az alvásban, kellemetlen lidércnyomás gyötri, ami a szoba minden árnyát veszi igénybe, hogy rémképeket idézzen a szeme elé. Majd ismét megérkezik a nő. Eleinte csak a szoba egyik lidércének véli, aztán eljut a tudatáig, hogy ki is ő. Felül, maga mögé állítva a párnát.*
-A levest. *Fogalmaz tömören, majd a haját megigazgatja, hogy az ne lógjon mindenfelé nedves arcához tapadva.*
-Kérlek. *Teszi hozzá, miután eljutott az agyáig, talán túlságosan is parancsoló módon közölt az imént.*
//2. emeleti szoba//
*Az kéne még neki, hogy vetkőztessék, mint egy gyereket, mert, hogy ez nem az a fajta ruhalefejtős rituálé, ami után egyéb testi kontaktusok következnek, akkor meg igenis, magának is el tudja intézni. ~Amíg van a karomban erő. ~ Azért felötlik benne, talán ezt a helyzetet, hogy ő teljesen kiszolgáltatva a körülményeknek ül itt, még élvezi is. Számára mindegy mi a valódi indíttatás, csupán az eredmény a fontos, hogy valaki figyel rá, miközben kifekszik ezt a veszett idegesítő és tompa állapotot.
Miután nyakik bebugyolálta magát, úgy tűnik a nő valamire vár, és nyílegyenest ránéz. ~Mivanmár asszony? ~ Csukódnak le a szemei egy gondterhelt pillanatra. Aztán a válasz se várat sokat magára. A nadrág. Az kell neki. Az első felszólítás olyan erélyesre sikeredik, hogy a férfibe felfut az ideg, pedig pont, hogy a nőre való tekintettel, inkább magán hagyta volna. Most meg azt követeli. ~Hihetetlen! ~ Egy hatalmas lendítéssel ledobja magáról a takarót, épp, hogy az ágyról nem esik le és felül. Két kezével felnyomja magát álló helyzetbe, majd odadőlve a szoba falának, egyik tenyerével megtámaszkodik.*
-Követelőzni, azt tudtok. *Motyog maga elé, közben a másik kezével babrál a gombnál, matat, de úgy fest nem igazán sikerül neki. Néhány próbálkozás után feladja.*
-Basszus. Segítenél?! *Néz a nőre, hiszen azt elhiszi, hogy jó nézni, ahogy szerencsétlenkedik, de mindennek van határa.* - De örökbe nem adom. *Szögezi le, egész komoly képpel, bár, hogy Yeza mit kezdene egy férfinadrággal, ötlete sincs. Amint kigombolja a nő a nadrágot, taszajt rajta, az pedig a földön landol, úgy lép ki belőle. Így már teljesen meztelen, úgy áll ott, ahogy megteremtették, még néhány lapos pillantást vált a nő íriszeivel, egy olyan „ezt akartad? ” nézés keretein belül, majd visszaesik az ágyba és magára húzza a takarót. Ezúttal el is fordítja a fejét a másik irányba, bár az kétséges, hogy azért-e, hogy a nő ne lássa a zavaros tekintetét, vagy a nőt ne lássa, mert megint csak felhúzná az agyát.
De az csak nem hagyja fetrengeni csak úgy, megigazgatja a takaró széleit és egy vizes ronggyal gyengéden áttöröli a homlokát. Hirtelen oda is kap a hűvös kendőhöz, hogy még néhány másodpercig ott tartsa, aztán hagyja, hadd vegye el Yeza. Ekkor már tekintete is megenyhül, istenek tudják mi okból, álmatagon csak pislog a másikra. Mikor a nő végig simít az arcán, ösztönösen odasimul a kezéhez, de hirtelen el is fordítja, ahogy tudatosul a tett. ~Ne biztasd! De olyan kellemes hideg volt a keze. ~ *
-Menj. *Nyugtázza, hogy hallja a nő, megértette a dolgot.*
-Dehogy. *Jelez vissza, de elfordítja a fejét, nem érdekli, hogy a nő mennyit vesz ki a szütyőjéből, neki az arany soha sem volt fontos, csak eszköz, amivel elérhet bizonyos dolgokat. Most pedig igazán megérdemli Yeza, akármit is kér, csak, hogy ne maradjon egyedül ebben az állapotában. Közben lehunyja szemeit, de nem tud elmélyülni az alvásban, kellemetlen lidércnyomás gyötri, ami a szoba minden árnyát veszi igénybe, hogy rémképeket idézzen a szeme elé. Majd ismét megérkezik a nő. Eleinte csak a szoba egyik lidércének véli, aztán eljut a tudatáig, hogy ki is ő. Felül, maga mögé állítva a párnát.*
-A levest. *Fogalmaz tömören, majd a haját megigazgatja, hogy az ne lógjon mindenfelé nedves arcához tapadva.*
-Kérlek. *Teszi hozzá, miután eljutott az agyáig, talán túlságosan is parancsoló módon közölt az imént.*
2950. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-09-29 19:00:26
Üzenet elküldve: 2019-09-29 19:00:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
- Tudom, hogy megy, drága, én csak ~mindegy~ *sóhajt és hagyja, hadd csinálja az igric, ahogy szeretné. Nagyon vagány mozdulat lett volna csak így lazán a szék hátára dobni a felöltőt ilyen állapotban és egész meglepő, de Eooghan épp csak egy kicsivel hibázza el. Ő arra tippelt volna, hogy jó, ha félútig eltalál.*
- Persze *mosolyodik és már indul is, hogy készségesen a helyére segítse a ruhadarabot a szék hátán. Mire visszafordul, már az inget is a kezébe nyomják. Komolyan, férfit ilyen gyorsan vetkőzni anélkül, hogy közben róla is fogynának a ruhák, még nem látott. Az utolsó mozzanat viszont kissé foghíjasnak érződik. Eooghan nyakig betakarózva néz rá a párnáról, Yeza viszont összefonja a karjait és várakozón állja a pillantást.*
- Le a nadrággal *mondja.* - Csak összegyűrnéd meg összeizzadnád. Gyerünk! Az ég szerelmére *sóhajt.* - Add ki a takaró alatt *mondja a szemét forgatva és nyújtja a kezét a kérdéses ruhadarabért.* - Nem viszem messzire. Ide terítem az ágytámlára. *Hát eljött ez a pillanat is, hogy Yezának, a Niyss üdvöskéjének úgy kell lekönyörögnie egy férfiról a nadrágot. Van még ennél lejjebb?
Ha túljutottak a gatyakrízisen, jól betűrködi a takaró széleit, eligazgatja, aztán vizet tölt a mosdótálba és megnedvesít egy kéztörlő kendőt. Leül az ágy szélére és áttörli a nedves szövettel a beteg arcát, de egyelőre nem teszi a homlokára. Hagyja, hadd dolgozzon még a láz.*
- Lemegyek a tálcáért *mondja csendesen. Tenyerét az igric arcára simítja.* - Sietek vissza.
- Ó, életem, ugye nem baj, ha veszek kölcsön pár aranyat abrakra a lovamnak? Megadom, ígérem *és már fosztja is ki az övvel együtt földre ejtett erszényt. Igaz, tényleg csak néhány arannyal (szám szerint öttel), amit fel is mutat a tulajdonos felé, hogy lássa, a többin pedig összehúzza a kötőt és az övet összecsatolva rajta az ágytámlára akasztja.
Lesiet a pulthoz, hátha elkészült már az étel, de úgy tűnik, egy kicsit még várni kell, így addig gyorsan kimegy leszerszámozni a hátasát. Ellenőrzi a patáját is, nem-e amiatt sántított korábban, viszont nem lát rajta semmi gyanúsat. De már hallja is, hogy bentről óbégat a pultos, hogy kész a rendelés. Az 5 aranyat még beváltja az illetékesnél [Mesélő (Hádész)] némi abrakra, aztán indul is befelé.
*
- Jövök már, jövök. *Óvatosan felnyalábolja a tálcát és megköszöni szépen, aztán indul vissza Eooganhoz.*
- Itt is vagyok *löki be az ajtót, aztán csukja is mindjárt maga mögött sarokkal.* - Mit adjak először? Teát? Levest? *kérdi, míg leteszi a tálcát az asztalra.*
//2. emeleti szoba//
- Tudom, hogy megy, drága, én csak ~mindegy~ *sóhajt és hagyja, hadd csinálja az igric, ahogy szeretné. Nagyon vagány mozdulat lett volna csak így lazán a szék hátára dobni a felöltőt ilyen állapotban és egész meglepő, de Eooghan épp csak egy kicsivel hibázza el. Ő arra tippelt volna, hogy jó, ha félútig eltalál.*
- Persze *mosolyodik és már indul is, hogy készségesen a helyére segítse a ruhadarabot a szék hátán. Mire visszafordul, már az inget is a kezébe nyomják. Komolyan, férfit ilyen gyorsan vetkőzni anélkül, hogy közben róla is fogynának a ruhák, még nem látott. Az utolsó mozzanat viszont kissé foghíjasnak érződik. Eooghan nyakig betakarózva néz rá a párnáról, Yeza viszont összefonja a karjait és várakozón állja a pillantást.*
- Le a nadrággal *mondja.* - Csak összegyűrnéd meg összeizzadnád. Gyerünk! Az ég szerelmére *sóhajt.* - Add ki a takaró alatt *mondja a szemét forgatva és nyújtja a kezét a kérdéses ruhadarabért.* - Nem viszem messzire. Ide terítem az ágytámlára. *Hát eljött ez a pillanat is, hogy Yezának, a Niyss üdvöskéjének úgy kell lekönyörögnie egy férfiról a nadrágot. Van még ennél lejjebb?
Ha túljutottak a gatyakrízisen, jól betűrködi a takaró széleit, eligazgatja, aztán vizet tölt a mosdótálba és megnedvesít egy kéztörlő kendőt. Leül az ágy szélére és áttörli a nedves szövettel a beteg arcát, de egyelőre nem teszi a homlokára. Hagyja, hadd dolgozzon még a láz.*
- Lemegyek a tálcáért *mondja csendesen. Tenyerét az igric arcára simítja.* - Sietek vissza.
- Ó, életem, ugye nem baj, ha veszek kölcsön pár aranyat abrakra a lovamnak? Megadom, ígérem *és már fosztja is ki az övvel együtt földre ejtett erszényt. Igaz, tényleg csak néhány arannyal (szám szerint öttel), amit fel is mutat a tulajdonos felé, hogy lássa, a többin pedig összehúzza a kötőt és az övet összecsatolva rajta az ágytámlára akasztja.
Lesiet a pulthoz, hátha elkészült már az étel, de úgy tűnik, egy kicsit még várni kell, így addig gyorsan kimegy leszerszámozni a hátasát. Ellenőrzi a patáját is, nem-e amiatt sántított korábban, viszont nem lát rajta semmi gyanúsat. De már hallja is, hogy bentről óbégat a pultos, hogy kész a rendelés. Az 5 aranyat még beváltja az illetékesnél [Mesélő (Hádész)] némi abrakra, aztán indul is befelé.
*- Jövök már, jövök. *Óvatosan felnyalábolja a tálcát és megköszöni szépen, aztán indul vissza Eooganhoz.*
- Itt is vagyok *löki be az ajtót, aztán csukja is mindjárt maga mögött sarokkal.* - Mit adjak először? Teát? Levest? *kérdi, míg leteszi a tálcát az asztalra.*
2949. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-09-29 17:31:10
Üzenet elküldve: 2019-09-29 17:31:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*Még szép, ha már másban nem tud érvényesülni, legalább itt mutassa meg, ki a férfi. Meg aztán úgy adja az illem is, hogy a hölgy nem fizet, bár, hogy az illem miképp rendelkezik az lázas ágyba cipeltetés felől, esetleg úgy illene-e, hogy minden saroknál lábat csókol az áldott nőnek, vagy csupán le kellett volna szúrnia magát, arról hiányosak az ismeretei. Mindenesetre rendel és fizet. Aztán a nő ráteszi a kezét a kupac aranyra és átírja a dolgokat. Minthogy ő jelezte felé, egy biccentéssel, hogy bizony a pörköltet neki szánja. ~Nők. ~ Csak résnyire szűkült szemekkel hallgatja végül a módosított rendelést, amit Yeza elég erélyesen közöl a pultossal.
Miután szépen felvázolta a további menetet, csak tudomásul venni tudja, egy kiszakadó sóhajtás kíséretében, neki mindegy ugyanis, hogy miként lesz, csak kerüljön végre vízszintesbe. Végre indulnak felfelé, már csak az utolsó lépcsők és egy ajtó, ennyi a nehézség, beérve a nő mindjárt lefejti róla a hangszert. Amiért majd utólag nagyon hálás lesz, most csak egy artikulálatlan morranás az, amit a kényelmetlenségek és a, már testközelben lévő ágytól való távolság generál benne. Igen sikerül. Az ágyon találja magát, Yeza pedig mielőtt feleszmélne, már meg is szabadítja a csizmáitól. Kicsit lassúak a reflexei és a felfogása, de egészen éber, így a nő kérdésére, néhány percnyi bambulás után ad csak választ.*
-Leveszem én, megy ez segítség nélkül is. *Dülleszti ki a mellkasát, kiegyenesedve, majd vissza is görnyed, mert újabb hidegrázás szalad keresztül rajta. Majd nagy levegőt vesz és egy erőlökettel a felöltőjét az egyik szék felé hajítja, de sajnos, még az erőfeszítés ellenére is csak a széléig jut, aztán leesik a földre.*
-Oh! *Morran mérgesen.* -Megtennéd, hogy kiteríted rá, talán még nedves. *Szól oda halkan, kérlelő szemekkel a nőnek, ha már itt van, hogy segítsen neki. Majd mikor az indul, hogy helyrehozza, amit ő elrontott elbíbelődik az ing gombjaival. Meglepő ügyességgel és az állapotát meghazudtoló gyorsasággal kerül róla le az is, majd azt is odanyújtja a nőnek, remélve, hogy az nem veszi zokon, vagy ugráltatásnak a dolgot. Az övéért nyúl, azt kioldja és kihúzza a nadrágból, de annak már a padlón talál helyet az ágy mellett, nem is szívesen adná messzebbre, jó az ott mellette. Mikor a keze a nadrággombra téved, eszébe jut, hogy az a nőre való tekintettel igazán maradhatna. Így is lesz, befordul, és magára húzza a takarót, a fejét a párnán Yeza felé fordítva.*
*Még szép, ha már másban nem tud érvényesülni, legalább itt mutassa meg, ki a férfi. Meg aztán úgy adja az illem is, hogy a hölgy nem fizet, bár, hogy az illem miképp rendelkezik az lázas ágyba cipeltetés felől, esetleg úgy illene-e, hogy minden saroknál lábat csókol az áldott nőnek, vagy csupán le kellett volna szúrnia magát, arról hiányosak az ismeretei. Mindenesetre rendel és fizet. Aztán a nő ráteszi a kezét a kupac aranyra és átírja a dolgokat. Minthogy ő jelezte felé, egy biccentéssel, hogy bizony a pörköltet neki szánja. ~Nők. ~ Csak résnyire szűkült szemekkel hallgatja végül a módosított rendelést, amit Yeza elég erélyesen közöl a pultossal.
Miután szépen felvázolta a további menetet, csak tudomásul venni tudja, egy kiszakadó sóhajtás kíséretében, neki mindegy ugyanis, hogy miként lesz, csak kerüljön végre vízszintesbe. Végre indulnak felfelé, már csak az utolsó lépcsők és egy ajtó, ennyi a nehézség, beérve a nő mindjárt lefejti róla a hangszert. Amiért majd utólag nagyon hálás lesz, most csak egy artikulálatlan morranás az, amit a kényelmetlenségek és a, már testközelben lévő ágytól való távolság generál benne. Igen sikerül. Az ágyon találja magát, Yeza pedig mielőtt feleszmélne, már meg is szabadítja a csizmáitól. Kicsit lassúak a reflexei és a felfogása, de egészen éber, így a nő kérdésére, néhány percnyi bambulás után ad csak választ.*
-Leveszem én, megy ez segítség nélkül is. *Dülleszti ki a mellkasát, kiegyenesedve, majd vissza is görnyed, mert újabb hidegrázás szalad keresztül rajta. Majd nagy levegőt vesz és egy erőlökettel a felöltőjét az egyik szék felé hajítja, de sajnos, még az erőfeszítés ellenére is csak a széléig jut, aztán leesik a földre.*
-Oh! *Morran mérgesen.* -Megtennéd, hogy kiteríted rá, talán még nedves. *Szól oda halkan, kérlelő szemekkel a nőnek, ha már itt van, hogy segítsen neki. Majd mikor az indul, hogy helyrehozza, amit ő elrontott elbíbelődik az ing gombjaival. Meglepő ügyességgel és az állapotát meghazudtoló gyorsasággal kerül róla le az is, majd azt is odanyújtja a nőnek, remélve, hogy az nem veszi zokon, vagy ugráltatásnak a dolgot. Az övéért nyúl, azt kioldja és kihúzza a nadrágból, de annak már a padlón talál helyet az ágy mellett, nem is szívesen adná messzebbre, jó az ott mellette. Mikor a keze a nadrággombra téved, eszébe jut, hogy az a nőre való tekintettel igazán maradhatna. Így is lesz, befordul, és magára húzza a takarót, a fejét a párnán Yeza felé fordítva.*
2948. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-09-29 16:53:12
Üzenet elküldve: 2019-09-29 16:53:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Orm, Gyldwa, Wagzal//
-Szóval még az ilyen városi orkok se tudnak betűt olvasni? Akkor megnyugodtam. *Csak megint a térdére, miközben befelé tartanak már. Odabent mindenki lerendezi a saját kis ételét és helyet foglalnak, hogy elfogyasszák.*
-Azon csodákozom, hogy még rá tudtál nézni a tengeri út után a halra. Ffej! *Szív egy nagyot az orrával és elfordítja a pofáját, hogy ne érezze még csak a maradékát se a halászlének.*
-Én már a látványától is rosszul vagyok. *Mondja, majd kettétöri a csirke egyik csontját, hogy jobban hozzáférjen a leszaggatni-való húshoz.*
-Ne legyen félreértés, boldog vagyok, ha tele a gyomrod, így az éhenhalás már nem fenyeget. *Szól még a lány felé, aztán még az utolsó falatokat is lecincálja a vázról. Majd Gyldwa a sötét istenségről kezdi kérdezgetni Wagzalt, otthon ugyan próbálták távol tartani a veszélyes dolgoktól, de itt, itt már nem lesz rá egyedül képes.~Legalább teljesebb képet kap ezekről a kinti hótkórosokról. Az idióták. ~ Mikor a strapabíró mivolta kerül szóba, csak felmorran evés közben, mintha helyeselne. ~Mikor még kis négykézlábas voltál, már akkor is én húztalak el a darázsfészektől. ~ Azért azt hitte a lány jóval bővebb magyarázatot fog adni, de így se rossz, nem mindenkinek kell tudnia, hogy honnan származnak. A falu pontos helyét pedig senkinek sem fedhetik fel, tehát ez volt talán a legjobb megoldása a dolgoknak. Az, hogy Wagzal inkább a lányon pihenteti a szemeit, nem igazán lepi meg, ő meg aztán inkább a csirkével szemez, már ha rajta lenne a pofája. Amíg ott ül, ahol, addig nem lesz baj, nézni szabad. Főleg, hogy külhonban vannak, itt talán mások a szokások is, mint otthon, itt mindenki megnézi őket, nem csak a lányt, de ő is nagyobb figyelmet fog kapni, amit meg kell szoknia.*
-Azért reménykedtem benne, hogy nyársonsült disznót is adnak, de nyugtass meg, nem idegen az állat errefelé ugye? *Fordul Wagzalhoz egy kérdéssel, ami már a pult óta foglalkoztatja. Nem szívesen maradna egy olyan vidéken, ahol a hal meg a csirke a legnagyobb levadászható vad.*
-Szóval még az ilyen városi orkok se tudnak betűt olvasni? Akkor megnyugodtam. *Csak megint a térdére, miközben befelé tartanak már. Odabent mindenki lerendezi a saját kis ételét és helyet foglalnak, hogy elfogyasszák.*
-Azon csodákozom, hogy még rá tudtál nézni a tengeri út után a halra. Ffej! *Szív egy nagyot az orrával és elfordítja a pofáját, hogy ne érezze még csak a maradékát se a halászlének.*
-Én már a látványától is rosszul vagyok. *Mondja, majd kettétöri a csirke egyik csontját, hogy jobban hozzáférjen a leszaggatni-való húshoz.*
-Ne legyen félreértés, boldog vagyok, ha tele a gyomrod, így az éhenhalás már nem fenyeget. *Szól még a lány felé, aztán még az utolsó falatokat is lecincálja a vázról. Majd Gyldwa a sötét istenségről kezdi kérdezgetni Wagzalt, otthon ugyan próbálták távol tartani a veszélyes dolgoktól, de itt, itt már nem lesz rá egyedül képes.~Legalább teljesebb képet kap ezekről a kinti hótkórosokról. Az idióták. ~ Mikor a strapabíró mivolta kerül szóba, csak felmorran evés közben, mintha helyeselne. ~Mikor még kis négykézlábas voltál, már akkor is én húztalak el a darázsfészektől. ~ Azért azt hitte a lány jóval bővebb magyarázatot fog adni, de így se rossz, nem mindenkinek kell tudnia, hogy honnan származnak. A falu pontos helyét pedig senkinek sem fedhetik fel, tehát ez volt talán a legjobb megoldása a dolgoknak. Az, hogy Wagzal inkább a lányon pihenteti a szemeit, nem igazán lepi meg, ő meg aztán inkább a csirkével szemez, már ha rajta lenne a pofája. Amíg ott ül, ahol, addig nem lesz baj, nézni szabad. Főleg, hogy külhonban vannak, itt talán mások a szokások is, mint otthon, itt mindenki megnézi őket, nem csak a lányt, de ő is nagyobb figyelmet fog kapni, amit meg kell szoknia.*
-Azért reménykedtem benne, hogy nyársonsült disznót is adnak, de nyugtass meg, nem idegen az állat errefelé ugye? *Fordul Wagzalhoz egy kérdéssel, ami már a pult óta foglalkoztatja. Nem szívesen maradna egy olyan vidéken, ahol a hal meg a csirke a legnagyobb levadászható vad.*
2947. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-09-29 16:45:04
Üzenet elküldve: 2019-09-29 16:45:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*Szívesen elintézte volna a szobán kívüli további dolgokat, miután Eooghant már vízszintesbe helyezte, de az úr máris rendel. Yeza végigvárja, bár a pörköltnél azért kérdőn magára mutat, hogy tisztázza a sejtést. ~Nekem?~ Első reakciója egy édes mosoly, mert nagyon figyelmes gesztus ez a férfitól. Az az igazság, hogy eddig nem is tűnt fel a vörösnek, hogy mennyire éhes. Ma még semmit sem evett. Előző nap se sokat a reggelin kívül. Igaz, az elég bőséges volt. No de ha már gondoltak rá és vásárlásról van szó, mindjárt a kezébe is veszi az irányítást. Tenyerét az aranyakra teszi és máris intézi az új leosztást.*
- Elnézést *pillog bocsánatkérőn a pultosra.* - Legyen inkább egy töltött csibe a hagymaleves meg a két rum mellé. És egy nagy bögre tea. *Fél szemmel az árlistát nézve szépen húzkodja a tételek szerint a csapláros elé az érméket. Az is feltűnik neki, hogy Eooghan tíz aranyat számolt a szobára, de ő inkább leszavazza az ágyipoloskákat... nem mintha a drágább szoba garancia lenne bármire, de a remény hal meg utoljára ugyebár.* - És egy második emeleti szobát kérnénk inkább. A tálcáért pedig lejövök magam, ha összekészíti a rendelést. Köszönjük. *Amúgy se biztos benne, hogy ezen a helyen ismernék a szobaszerviz fogalmát. Ha megkapták a kulcsot, felvezeti a szobáig az igricet és már nyitja is az ajtót. Mielőtt az ágy közelébe érnének igyekszik lehámozni a férfi hátáról a lantot, mert ha azzal együtt dől el, akkor végképp vége a sokat megélt hangszernek.*
- Mindjárt. Mindjárt. *Ahogy megvan, hagyja is lerogyni a beteget. A csizmát csak ezután húzkodja le a lábáról.*
- Vegyem le a ruhádat? *kérdi.* - Vagy így takarózol be?
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.29 16:47:49
*Szívesen elintézte volna a szobán kívüli további dolgokat, miután Eooghant már vízszintesbe helyezte, de az úr máris rendel. Yeza végigvárja, bár a pörköltnél azért kérdőn magára mutat, hogy tisztázza a sejtést. ~Nekem?~ Első reakciója egy édes mosoly, mert nagyon figyelmes gesztus ez a férfitól. Az az igazság, hogy eddig nem is tűnt fel a vörösnek, hogy mennyire éhes. Ma még semmit sem evett. Előző nap se sokat a reggelin kívül. Igaz, az elég bőséges volt. No de ha már gondoltak rá és vásárlásról van szó, mindjárt a kezébe is veszi az irányítást. Tenyerét az aranyakra teszi és máris intézi az új leosztást.*
- Elnézést *pillog bocsánatkérőn a pultosra.* - Legyen inkább egy töltött csibe a hagymaleves meg a két rum mellé. És egy nagy bögre tea. *Fél szemmel az árlistát nézve szépen húzkodja a tételek szerint a csapláros elé az érméket. Az is feltűnik neki, hogy Eooghan tíz aranyat számolt a szobára, de ő inkább leszavazza az ágyipoloskákat... nem mintha a drágább szoba garancia lenne bármire, de a remény hal meg utoljára ugyebár.* - És egy második emeleti szobát kérnénk inkább. A tálcáért pedig lejövök magam, ha összekészíti a rendelést. Köszönjük. *Amúgy se biztos benne, hogy ezen a helyen ismernék a szobaszerviz fogalmát. Ha megkapták a kulcsot, felvezeti a szobáig az igricet és már nyitja is az ajtót. Mielőtt az ágy közelébe érnének igyekszik lehámozni a férfi hátáról a lantot, mert ha azzal együtt dől el, akkor végképp vége a sokat megélt hangszernek.*
- Mindjárt. Mindjárt. *Ahogy megvan, hagyja is lerogyni a beteget. A csizmát csak ezután húzkodja le a lábáról.*
- Vegyem le a ruhádat? *kérdi.* - Vagy így takarózol be?
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.29 16:47:49
2946. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-09-29 14:26:14
Üzenet elküldve: 2019-09-29 14:26:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
*Ő maga, ha nem muszáj, ennél mélyebben nem boncolgatná a múltját, hiszen maga mögött hagyta, az öreg, karót nyeltről már nem is beszélve, persze csak magában hívja így, mivel egy, még élete derekán járó elfről van szó.*
-Apám kereskedő, mindenhol tart fenn egy lakást. Tudja a fene, hogy hívják azokat! *Veti oda még utolsó magyarázatként, majd karlendítéssel jelzi a nőnek, hogy hagyja csak elszállni a szót, egyéb magyarázatot nem fog adni rá. Így is elég nagy a kavar a fejében, nem, hogy még a szavain is sokáig merengjen. Persze, azzal ő is tisztában van, ha adná a nemes pénzes ficsúrt, bizonyára állandó kísérőkre tenne szert, akik lesnék minden kívánságát. Majd jól faképnél hagyva őket megpattanhatna az egyik ködtől terhes estén, és kezdhetné elölről az egészen egy teljesen ismeretlen vidéken. Felvetült, átgondolta, elvetette. Annyira még ő sem elvetemült, hogy rezzenéstelen arccal ezt a színjátékot minden egyes alkalommal elő tudná adni, valamint a kiégés veszélye is fenyegetné. Arról nem is beszélve, hogy nem azért lépett meg otthonról, hogy bögyös csinibabák után rohangáljon, hanem, hogy úgy éljen, ahogy az neki tetszik, hű lantjának hűséges húrjaiból minél szívmelengetőbb dallamokat elővarázsolva. Még magának se vallaná be, de sokkal jobban esik, ha egy nőnek azért fénylik olyan szolgálatkészen a szeme, mert a zene, ami ki tud csiholni az öreg csajozó masinából, elérte a szívét, és nem azért mert tele van az erszénye arannyal. Nem mintha tele lett volna azóta valaha is.
Yeza pedig kijelenti, nem áll szándékában egyedül hagyni őt, az állapotára való tekintettel.*
-Nem a te hibád, hogy a ló megbokrosodott. *Villant egy gyanakvó mosolyt, bár ez már igazán mindegy, hiszen a baj megtörtént, ezen az se változtatna már, ha megtudná, hogy a nő szánt szándékkal hagyta ott az úton.*
-Nem kell ezt csinálnod. De *Soha nem kényszerítene semmire egy nőt, azonban ezúttal talán valóban nem ártana egy kis segítség.* - Ha ragaszkodsz hozzá. *Viszont ez azt vonja maga után, hogy később valamivel muszáj lesz meghálálnia Yezának a dolgot. ~Ha rendbe jövök nem lesz nehéz. Csak ne fáznék ennyire… ~ *
-Na meg a káposztaigen! *Mordul fel, amint a nő emlékezteti.* - Ez igazán megnyugtató, mármint, hogy nem tervezed kihasználni a helyzetet. *Majdnem erre is felnevet, de ennyi feles energiája már tényleg nincsen. ~Ezt el se tudom képzelni, hogy lehetne kivitelezni. Ha egyszer nem áll fel, akkor hiába nyalogatod édes. Bár… csak rá ne másszak lázálmomban, mert azt soha nem magyarázom ki. ~ Míg Yeza letudja a lovat, addig megtámaszkodik és piheg. Majd végre beérnek a négy fal közé. ~Itt vagyunk, hála az isteneknek. ~ Szépen komótosan odaimbolyognak a pulthoz és Yeza már intézkedik is. ~Egy szoba, meg talán egy kis rum, vagy leves, vagy valami meleg. ~ Próbálja kitalálni mi is az, ami most neki segítene, valamint a nőt sem szeretné étlen, szomjan hagyni, minthogy már kijelentette, a segítségére lesz.*
-Khm… *Köszörüli meg a torkát, majd előkotorja az aranyakat. Kicsenget 10 aranyat a Szoba (1. emelet) ért.*
-Két rumot is töltsön ki. *Majd a két Rum árát is leszámolja, pontosan 16 aranyat.*
-Nekem egy hagymalevest. *Számolja le a Hagymaleves árát, pontosan 5 aranyat.*
-Meg legyen még egy pörkölt. *Néz el a nő irányába, ő most a levesnél többet nem is kíván, de a vörös már így is elég sok energiát ölt bele abba, hogy idáig ellavírozzanak, ki tudja, még mennyi megy majd el a nap folyamán. Kell neki az energia, a felől pedig kétsége sincs, hogy a nők is szeretnek egy jót enni. Letesz még 13 aranyat a pultra, a Vaddisznópörkölt ellentételezésére.*
-Hálás lennék, ha egybe felhozná az egészet a szobához, tálcán. *Jegyzi meg és további 10 aranyat csúsztat a pultra Mesélő (Hádész) részére.*
-Köszönöm. *Miután a kulcsot megkapták, ellöki magát a pulttól, hogy még ezt az utolsó nekiiramodását megtámogassa.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
*Ő maga, ha nem muszáj, ennél mélyebben nem boncolgatná a múltját, hiszen maga mögött hagyta, az öreg, karót nyeltről már nem is beszélve, persze csak magában hívja így, mivel egy, még élete derekán járó elfről van szó.*
-Apám kereskedő, mindenhol tart fenn egy lakást. Tudja a fene, hogy hívják azokat! *Veti oda még utolsó magyarázatként, majd karlendítéssel jelzi a nőnek, hogy hagyja csak elszállni a szót, egyéb magyarázatot nem fog adni rá. Így is elég nagy a kavar a fejében, nem, hogy még a szavain is sokáig merengjen. Persze, azzal ő is tisztában van, ha adná a nemes pénzes ficsúrt, bizonyára állandó kísérőkre tenne szert, akik lesnék minden kívánságát. Majd jól faképnél hagyva őket megpattanhatna az egyik ködtől terhes estén, és kezdhetné elölről az egészen egy teljesen ismeretlen vidéken. Felvetült, átgondolta, elvetette. Annyira még ő sem elvetemült, hogy rezzenéstelen arccal ezt a színjátékot minden egyes alkalommal elő tudná adni, valamint a kiégés veszélye is fenyegetné. Arról nem is beszélve, hogy nem azért lépett meg otthonról, hogy bögyös csinibabák után rohangáljon, hanem, hogy úgy éljen, ahogy az neki tetszik, hű lantjának hűséges húrjaiból minél szívmelengetőbb dallamokat elővarázsolva. Még magának se vallaná be, de sokkal jobban esik, ha egy nőnek azért fénylik olyan szolgálatkészen a szeme, mert a zene, ami ki tud csiholni az öreg csajozó masinából, elérte a szívét, és nem azért mert tele van az erszénye arannyal. Nem mintha tele lett volna azóta valaha is.
Yeza pedig kijelenti, nem áll szándékában egyedül hagyni őt, az állapotára való tekintettel.*
-Nem a te hibád, hogy a ló megbokrosodott. *Villant egy gyanakvó mosolyt, bár ez már igazán mindegy, hiszen a baj megtörtént, ezen az se változtatna már, ha megtudná, hogy a nő szánt szándékkal hagyta ott az úton.*
-Nem kell ezt csinálnod. De *Soha nem kényszerítene semmire egy nőt, azonban ezúttal talán valóban nem ártana egy kis segítség.* - Ha ragaszkodsz hozzá. *Viszont ez azt vonja maga után, hogy később valamivel muszáj lesz meghálálnia Yezának a dolgot. ~Ha rendbe jövök nem lesz nehéz. Csak ne fáznék ennyire… ~ *
-Na meg a káposztaigen! *Mordul fel, amint a nő emlékezteti.* - Ez igazán megnyugtató, mármint, hogy nem tervezed kihasználni a helyzetet. *Majdnem erre is felnevet, de ennyi feles energiája már tényleg nincsen. ~Ezt el se tudom képzelni, hogy lehetne kivitelezni. Ha egyszer nem áll fel, akkor hiába nyalogatod édes. Bár… csak rá ne másszak lázálmomban, mert azt soha nem magyarázom ki. ~ Míg Yeza letudja a lovat, addig megtámaszkodik és piheg. Majd végre beérnek a négy fal közé. ~Itt vagyunk, hála az isteneknek. ~ Szépen komótosan odaimbolyognak a pulthoz és Yeza már intézkedik is. ~Egy szoba, meg talán egy kis rum, vagy leves, vagy valami meleg. ~ Próbálja kitalálni mi is az, ami most neki segítene, valamint a nőt sem szeretné étlen, szomjan hagyni, minthogy már kijelentette, a segítségére lesz.*
-Khm… *Köszörüli meg a torkát, majd előkotorja az aranyakat. Kicsenget 10 aranyat a Szoba (1. emelet) ért.
*-Két rumot is töltsön ki. *Majd a két Rum árát is leszámolja, pontosan 16 aranyat.
*-Nekem egy hagymalevest. *Számolja le a Hagymaleves árát, pontosan 5 aranyat.
*-Meg legyen még egy pörkölt. *Néz el a nő irányába, ő most a levesnél többet nem is kíván, de a vörös már így is elég sok energiát ölt bele abba, hogy idáig ellavírozzanak, ki tudja, még mennyi megy majd el a nap folyamán. Kell neki az energia, a felől pedig kétsége sincs, hogy a nők is szeretnek egy jót enni. Letesz még 13 aranyat a pultra, a Vaddisznópörkölt ellentételezésére.
*-Hálás lennék, ha egybe felhozná az egészet a szobához, tálcán. *Jegyzi meg és további 10 aranyat csúsztat a pultra Mesélő (Hádész) részére.
*-Köszönöm. *Miután a kulcsot megkapták, ellöki magát a pulttól, hogy még ezt az utolsó nekiiramodását megtámogassa.*
2945. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-09-29 12:24:17
Üzenet elküldve: 2019-09-29 12:24:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//időben Zammiriáék után egy nappal//
*A "nem lakik sehol" után azt a következtetést vonja le, hogy Eooghan apja ezek szerint valószínűleg már elhunyt. Bár az ilyesmi általában szomorú dolog, Yeza mégis megkönnyebbül egy kicsit a hír hallatán.*
- Há... inas?! *szaladnak magasra a szemöldökei. Egy pillanatra felüti valamiféle remény a fejét a vörös gondolataiban. Ha ez az igric valami lázadó bárócska csinos örökséggel, akkor lehet, hogy mégis jobban kéne igyekeznie, hogy ne csússzon ki a kezei közül. De hamar kiderül, hogy a papírforma itt se hazudtolja meg magát és Eooghan a felhorgadó remények legkegyetlenebb gyilkosa.*
- Ó *nyugtázza a kitagadás sajnálatos tényét.* - Akkor a Rumosba.
*Az irány mégis marad az eredeti tervek szerint meghatározott mederben. De legalább már tényleg nincsenek messze.*
- A helyzet úgy áll, hogy épp most egy árva petákom sincs, szóval nem baj *vonja meg a vállát.* - De szó se lehet róla, hogy egyedül hagyjalak, míg le nem megy a lázad, igric! Miattam fáztál meg így. A legkevesebb, hogy a gondodat viselem, míg jobban leszel. Nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel *sóhajt szinte esdeklőn. Persze, el tudna számolni a lelkiismeretével, de ehh... férfiak. Így forgatva a dolgokat mindenkinek egyszerűbb lesz.* - És ne félj, nem használom ki a helyzetedet, szépfiú *kacsint mosolyogva.* - Mindent megteszek, hogy jobban legyél. Csak gyógyulj meg, te káposztabűvölő!
*A kocsmánál Yeza kiköti a lovat és leveszi róla a nyeregtáskát. Majd később ráér elrendezni a többit. Remélhetőleg Eooghan addig megáll a lábán a falnak támasztva.
Az ajtó előtt azért a köpenye szélével letörölgeti a verejtéket a bárd arcáról és befelé menet is próbálja úgy támogatni, mintha csupán egy andalgó kis párocska lennének. A pultnál a csaposra mosolyog.*
- Egy szobát kérünk. A jobbikból *teszi hozzá gyorsan. A fizetés dolgát Eooghanra hagyja, hiszen egyrészt nem is nagyon lenne más választása, másrészt meg ennyi kell a férfiúi önérzetnek is.*
//időben Zammiriáék után egy nappal//
*A "nem lakik sehol" után azt a következtetést vonja le, hogy Eooghan apja ezek szerint valószínűleg már elhunyt. Bár az ilyesmi általában szomorú dolog, Yeza mégis megkönnyebbül egy kicsit a hír hallatán.*
- Há... inas?! *szaladnak magasra a szemöldökei. Egy pillanatra felüti valamiféle remény a fejét a vörös gondolataiban. Ha ez az igric valami lázadó bárócska csinos örökséggel, akkor lehet, hogy mégis jobban kéne igyekeznie, hogy ne csússzon ki a kezei közül. De hamar kiderül, hogy a papírforma itt se hazudtolja meg magát és Eooghan a felhorgadó remények legkegyetlenebb gyilkosa.*
- Ó *nyugtázza a kitagadás sajnálatos tényét.* - Akkor a Rumosba.
*Az irány mégis marad az eredeti tervek szerint meghatározott mederben. De legalább már tényleg nincsenek messze.*
- A helyzet úgy áll, hogy épp most egy árva petákom sincs, szóval nem baj *vonja meg a vállát.* - De szó se lehet róla, hogy egyedül hagyjalak, míg le nem megy a lázad, igric! Miattam fáztál meg így. A legkevesebb, hogy a gondodat viselem, míg jobban leszel. Nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel *sóhajt szinte esdeklőn. Persze, el tudna számolni a lelkiismeretével, de ehh... férfiak. Így forgatva a dolgokat mindenkinek egyszerűbb lesz.* - És ne félj, nem használom ki a helyzetedet, szépfiú *kacsint mosolyogva.* - Mindent megteszek, hogy jobban legyél. Csak gyógyulj meg, te káposztabűvölő!
*A kocsmánál Yeza kiköti a lovat és leveszi róla a nyeregtáskát. Majd később ráér elrendezni a többit. Remélhetőleg Eooghan addig megáll a lábán a falnak támasztva.
Az ajtó előtt azért a köpenye szélével letörölgeti a verejtéket a bárd arcáról és befelé menet is próbálja úgy támogatni, mintha csupán egy andalgó kis párocska lennének. A pultnál a csaposra mosolyog.*
- Egy szobát kérünk. A jobbikból *teszi hozzá gyorsan. A fizetés dolgát Eooghanra hagyja, hiszen egyrészt nem is nagyon lenne más választása, másrészt meg ennyi kell a férfiúi önérzetnek is.*
2944. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-09-27 22:59:04
Üzenet elküldve: 2019-09-27 22:59:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Rumli a ravaszban//
*A csapos végképp megnyugodott, a kurta tőrök visszakerültek az övekbe, Zammiria is úgy láthatja, hogy nem fogja őket több támadás érni. Természetesen ez nagyban függ a tárgyalás további hangnemétől és mikéntjétől is.
A mélységi lány bár elég információt hallott, mégsem engedi el könnyen azt, amiért érkeztek. Újabb próbát tesz.*
- Akkó' megértheted. *Válaszolja Zammiria szép emlékekhez fűződő szavaira. A folytatásra elmosolyodik.*
- Úgy beszélel, mintha máris a tied vóna a Rumos. *Nevet göcögve és csípőjével nekitámaszkodik a pultnak, hogy tovább hallgassa a Sellőház úrnőjét. Az ajánlat végighallgatása után viszont megcsóválja a fejét.*
- Mibű' gondolod, hogy mi itten nem készű'tünk fel a változásokra. Talán jobb vóna, ha a saját üzletedet fétenéd a vátozásoktó'. *Mutat Zammiriára.*
- Ha most tízezer aranyat ajánlanék a Sellő'é, akkor eladnád nekem? *Teszi fel a kérdést és a mélységi testőrére, Ernussra pillant.*
- Vagy ha aztat mondanám neki, hogy adok neki egy szakajtó aranyat, megő'ne? *Kérdi tűnődve.*
- Megtennéd, füstöske? *Kacsint Ernussra.*
- Szerintem nem. *Vonja le a konklúziót, hisz Zammiria biztosan nem jött volna ide a másik mélységivel, ha nem bízna meg benne.*
- Jó viszony? *Nevet fel, ezúttal nem csatlakoznak az asztalnál ülők.*
- Attó' tartok, hogy ez nem menne olyan könnyen. *Nem mondja el a teljes igazságot, ez biztos. De talán nem is akarja, csak magát mulattatja.*
*A csapos végképp megnyugodott, a kurta tőrök visszakerültek az övekbe, Zammiria is úgy láthatja, hogy nem fogja őket több támadás érni. Természetesen ez nagyban függ a tárgyalás további hangnemétől és mikéntjétől is.
A mélységi lány bár elég információt hallott, mégsem engedi el könnyen azt, amiért érkeztek. Újabb próbát tesz.*
- Akkó' megértheted. *Válaszolja Zammiria szép emlékekhez fűződő szavaira. A folytatásra elmosolyodik.*
- Úgy beszélel, mintha máris a tied vóna a Rumos. *Nevet göcögve és csípőjével nekitámaszkodik a pultnak, hogy tovább hallgassa a Sellőház úrnőjét. Az ajánlat végighallgatása után viszont megcsóválja a fejét.*
- Mibű' gondolod, hogy mi itten nem készű'tünk fel a változásokra. Talán jobb vóna, ha a saját üzletedet fétenéd a vátozásoktó'. *Mutat Zammiriára.*
- Ha most tízezer aranyat ajánlanék a Sellő'é, akkor eladnád nekem? *Teszi fel a kérdést és a mélységi testőrére, Ernussra pillant.*
- Vagy ha aztat mondanám neki, hogy adok neki egy szakajtó aranyat, megő'ne? *Kérdi tűnődve.*
- Megtennéd, füstöske? *Kacsint Ernussra.*
- Szerintem nem. *Vonja le a konklúziót, hisz Zammiria biztosan nem jött volna ide a másik mélységivel, ha nem bízna meg benne.*
- Jó viszony? *Nevet fel, ezúttal nem csatlakoznak az asztalnál ülők.*
- Attó' tartok, hogy ez nem menne olyan könnyen. *Nem mondja el a teljes igazságot, ez biztos. De talán nem is akarja, csak magát mulattatja.*
2943. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-09-27 01:01:55
Üzenet elküldve: 2019-09-27 01:01:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Orm, Gyldwa, Throgg, Wagzal//
* Az első percek nem telnek el feszültségmentesen az óriással, pedig ő mindent megtett. Valahol jogos, hogy lecsúnyázta a lányt, de magában ezt nem érzi helyesnek.*
~ Csak ezt tudtad kitalálni visszacsapásként?~
* Hát jó, annál még mindig szerencsésebb, mintha kézzel adta volna vissza a kölcsönt, mert akkor hárman ugrottak volna rá egyszerre. De a Hororin családban kicsit nagyobb figyelmességet követeltek meg a szebbik nemmel.
Nem gördül tovább a feszültség, mindenki nyugovóra tér felette, hogy ez egy ilyen első találkozás és a mohás behemóttal együtt hamarosan a Rumos bejáratánál találják magukat, de még mielőtt ez megtörténne, a nem rég megjelent felirat kisebb epizódot hozott.*
-Nem tudom. Úgy nézek én ki, mint egy deák? Aki nagyon kíváncsi, az megfizet egy írnokot, de annyira nem másztam bele az ilyenekbe.
* A kocsmán belül viszont hamar került mindenki elé valami. Értékes infó, amit szerzett, hogy nem mindenki a helyi banda tagja, csupán vannak köztük azok is. Érdemes lesz nem válogatás nélkül bele kötni mindenfajta gyengébbnek tűnő alakba. Elég drága mulatság volt a múltkor és most csak az ereje van itt, a csapat esze nincs, hogy ezt ki is fizesse.
De nem erről folyik a beszélgetésük, megtartja magának. A fajuk tiszteli az erőt, ezzel nincs gond. De ezt bizonyítani is kell, ami most nem jönne jól. Amíg nem ismeri meg jobban új barátait, nem tudja, hogy számukra a település erős emberei kihívás vagy tekintély lennének.
Inkább a vallás téma tér vissza, kicsit furcsállva, hogy a két testvér ennyire eltér a tájékozottság terén. Bosszantja, hogy Orm közéjül ült, de nem tagadhatja el a jogát tőle. Nem csak a szabad akarat jogán, ahol mindenki ott foglal helyet, ahol csak akar, de főleg a védelmező családtag szerepe miatt. Ettől függetlenül nem zavartatja magát, hogy szemei elég sokat fürkésszék Gyl lélektükrét.*
-Ahogy a bátyó mondta, nem vitték túlzásba a sorban állást, mikor az észt osztogatták. Az a hír járja, hogy magányosan csámborgókat kapnak el az éjszakában és ledöfik őket valami kövön. De nem eszik meg őket, nem az élelemért csinálják.
* Végül megfogalmazódik benne, hogy mit is akar válaszolni a szabadkozásra, kellett egy kis idő, mert szeretne valami kedveset.*
-Semmi baj. *tárja szét a kezeit* A kaja a legfontosabb, hogy el ne gyengüljünk! Én már ettem halat és finom. Még nyersen is kipróbáltam egyszer.
* Csillogó szemmel nézi, ahogy osztoznak az ennivalón. Halványan feldereng benne a kérdés, hogy mi lett volna, ha őrá sem akkora nyomást helyeznek az elvárásokkal odahaza és...
Nem tud megfogalmazódni benne a kérdés, így a válasz sincs születőben. Vitathatatlanul szerették a szülei és csak jót akartak neki. Még ha ezt a túlzott tanítással is fejezték ki. Így össze sem lehet hasonlítani az esetét a két Zuunkereddel.*
-Északról. Ugyan azon város környékéről. *Kicsit beszédesebb az égi meszelő kérdésére, de valamiért a szülőföldjét ő sem akarja elárulni negyedik társuknak.* Én is a tengeren. *Teszi hozzá jóval halkabban, furcsának találja, hogy ennyi közös van benne és a két testvérben az ide utat illetően, valahol pedig szórakoztatja, hogy ezzel azt a hamis benyomást keltheti, hogy eleddig bármi közük is lehetett volna egymáshoz.*
* Az első percek nem telnek el feszültségmentesen az óriással, pedig ő mindent megtett. Valahol jogos, hogy lecsúnyázta a lányt, de magában ezt nem érzi helyesnek.*
~ Csak ezt tudtad kitalálni visszacsapásként?~
* Hát jó, annál még mindig szerencsésebb, mintha kézzel adta volna vissza a kölcsönt, mert akkor hárman ugrottak volna rá egyszerre. De a Hororin családban kicsit nagyobb figyelmességet követeltek meg a szebbik nemmel.
Nem gördül tovább a feszültség, mindenki nyugovóra tér felette, hogy ez egy ilyen első találkozás és a mohás behemóttal együtt hamarosan a Rumos bejáratánál találják magukat, de még mielőtt ez megtörténne, a nem rég megjelent felirat kisebb epizódot hozott.*
-Nem tudom. Úgy nézek én ki, mint egy deák? Aki nagyon kíváncsi, az megfizet egy írnokot, de annyira nem másztam bele az ilyenekbe.
* A kocsmán belül viszont hamar került mindenki elé valami. Értékes infó, amit szerzett, hogy nem mindenki a helyi banda tagja, csupán vannak köztük azok is. Érdemes lesz nem válogatás nélkül bele kötni mindenfajta gyengébbnek tűnő alakba. Elég drága mulatság volt a múltkor és most csak az ereje van itt, a csapat esze nincs, hogy ezt ki is fizesse.
De nem erről folyik a beszélgetésük, megtartja magának. A fajuk tiszteli az erőt, ezzel nincs gond. De ezt bizonyítani is kell, ami most nem jönne jól. Amíg nem ismeri meg jobban új barátait, nem tudja, hogy számukra a település erős emberei kihívás vagy tekintély lennének.
Inkább a vallás téma tér vissza, kicsit furcsállva, hogy a két testvér ennyire eltér a tájékozottság terén. Bosszantja, hogy Orm közéjül ült, de nem tagadhatja el a jogát tőle. Nem csak a szabad akarat jogán, ahol mindenki ott foglal helyet, ahol csak akar, de főleg a védelmező családtag szerepe miatt. Ettől függetlenül nem zavartatja magát, hogy szemei elég sokat fürkésszék Gyl lélektükrét.*
-Ahogy a bátyó mondta, nem vitték túlzásba a sorban állást, mikor az észt osztogatták. Az a hír járja, hogy magányosan csámborgókat kapnak el az éjszakában és ledöfik őket valami kövön. De nem eszik meg őket, nem az élelemért csinálják.
* Végül megfogalmazódik benne, hogy mit is akar válaszolni a szabadkozásra, kellett egy kis idő, mert szeretne valami kedveset.*
-Semmi baj. *tárja szét a kezeit* A kaja a legfontosabb, hogy el ne gyengüljünk! Én már ettem halat és finom. Még nyersen is kipróbáltam egyszer.
* Csillogó szemmel nézi, ahogy osztoznak az ennivalón. Halványan feldereng benne a kérdés, hogy mi lett volna, ha őrá sem akkora nyomást helyeznek az elvárásokkal odahaza és...
Nem tud megfogalmazódni benne a kérdés, így a válasz sincs születőben. Vitathatatlanul szerették a szülei és csak jót akartak neki. Még ha ezt a túlzott tanítással is fejezték ki. Így össze sem lehet hasonlítani az esetét a két Zuunkereddel.*
-Északról. Ugyan azon város környékéről. *Kicsit beszédesebb az égi meszelő kérdésére, de valamiért a szülőföldjét ő sem akarja elárulni negyedik társuknak.* Én is a tengeren. *Teszi hozzá jóval halkabban, furcsának találja, hogy ennyi közös van benne és a két testvérben az ide utat illetően, valahol pedig szórakoztatja, hogy ezzel azt a hamis benyomást keltheti, hogy eleddig bármi közük is lehetett volna egymáshoz.*
2942. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-09-26 23:22:33
Üzenet elküldve: 2019-09-26 23:22:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Orm, Gyldwa, Throgg, Wagzal//
*Semmivel sem törődve eszi meg a kis levesét, majd miután az utolsó falatot is lenyelte, hátradől a székében, nagyot sóhajt, és rákönyököl az asztalra.*
-Ne haragudjatok, hogy így előre rohantam, de már nagyon éhes voltam. Kellett egy kis folyadék, és úgy kívántam már a halat, hogy a tengeren jöttünk, de egyet se tudtam megenni, a fene egye meg.
*Mondja bosszankodva. Reméli, hogy nem orrolnak rá a többiek, hogy kicsit így figyelmen kívül hagyta őket, de igyekszik a bepótolni a korábbiakat.*
-Sateret? Az kiaz?
*Kukucskál nagy és kerek szemeivel.*
-Sose hallottam még róla. Bár sok mindenről nem hallottam még. Hüm.
*Közben szépen gyűlik a társaság, s módjával ugyan, de mindenki egy asztalhoz ül. Biztosan rossz, vagy talán ijesztő szemmel nézheti őket, de Gyldwát ez egyáltalán nem zavarja.*
-Köszi, bátyó!
*Örül meg a plusz falatoknak, tényleg nem a levessel lehet a legjobban lakni, úgyhogy neki is lát a csibének.*
-Testvérek, igen. Megnehezítem szegény életét. De hát kemény fából faragták, ennyivel simán elbír! Igaz bátyó?
*Néz rá kissé vicsorítva az agyarait. A nagy mamlasz is csak eszik, és a maga módján hozzá akar szólni a dologhoz, így ezt nem is veszi rossz néven. Tudja, hogy mindenkinek más a stílusa.*
-Arról bizony!
*Nagyon tetszik neki Orm megoldása, így inkább csak azt erősíti némi nevetéssel megfűszerezve.*
*Semmivel sem törődve eszi meg a kis levesét, majd miután az utolsó falatot is lenyelte, hátradől a székében, nagyot sóhajt, és rákönyököl az asztalra.*
-Ne haragudjatok, hogy így előre rohantam, de már nagyon éhes voltam. Kellett egy kis folyadék, és úgy kívántam már a halat, hogy a tengeren jöttünk, de egyet se tudtam megenni, a fene egye meg.
*Mondja bosszankodva. Reméli, hogy nem orrolnak rá a többiek, hogy kicsit így figyelmen kívül hagyta őket, de igyekszik a bepótolni a korábbiakat.*
-Sateret? Az kiaz?
*Kukucskál nagy és kerek szemeivel.*
-Sose hallottam még róla. Bár sok mindenről nem hallottam még. Hüm.
*Közben szépen gyűlik a társaság, s módjával ugyan, de mindenki egy asztalhoz ül. Biztosan rossz, vagy talán ijesztő szemmel nézheti őket, de Gyldwát ez egyáltalán nem zavarja.*
-Köszi, bátyó!
*Örül meg a plusz falatoknak, tényleg nem a levessel lehet a legjobban lakni, úgyhogy neki is lát a csibének.*
-Testvérek, igen. Megnehezítem szegény életét. De hát kemény fából faragták, ennyivel simán elbír! Igaz bátyó?
*Néz rá kissé vicsorítva az agyarait. A nagy mamlasz is csak eszik, és a maga módján hozzá akar szólni a dologhoz, így ezt nem is veszi rossz néven. Tudja, hogy mindenkinek más a stílusa.*
-Arról bizony!
*Nagyon tetszik neki Orm megoldása, így inkább csak azt erősíti némi nevetéssel megfűszerezve.*
2941. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-09-26 17:23:48
Üzenet elküldve: 2019-09-26 17:23:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Orm, Gyldwa, Wagzal, Throgg//
*Throgg megjegyzést tesz az ő külsejére is, ezen csak ordenáré módon felkacag és legyint.*
-Higgy nekem, nem is baj, hogy nem ismered a tengert, nem nekünk való vidék az! *Mondja még oda út közben, aztán kutyagolnak tovább, felfelé a hegynek.*
-Ha te mondod, én elhiszem, az ide utunkról pedig inkább ne ejtsünk több szót. Szeszélyes egy szajha az a tenger, talán a matrócok ezért nem visznek magukkal asszonyt. *Persze nem igazán használják ezt a szót, hallatszik is a szájából, hogy idegen neki, de a ladikon már hallotta.*
-Sa'Tereth? Mind pocsékoló! Azokat ismerjük ám! Kiengedik a vadak vérét, csak úgy szórakozásból leölik, azt meg se eszik. *Meséli teljes felhorkanással a hangjában.*
-Firka? Aztán micsoda van odaírva? *Néz kérdően a másikra, hiszen olvasni azt nem tud, ha pedig a másik megcsillogtatja ilyen irányú ismereteit, nagy megbecsülés fut át dülledt szemein. Aztán megérkeznek, odabent Orm úgy véli egészen szépen kirittyentett egy csehó, közben Gyldwa már oda is trappol a pulthoz, hogy rendeljen magának.*
-Halászlevet? Aztán éjszaka megint korog majd a gyomrod húgi, egyél mán valami rendeset is! *Csap oda a nyomatékosítás kedvéért a pultra, bár nem szándékosan, de a férfi rosszallását fejezi ki, ő meg aztán csak felemelt manccsal hátrál kijjebb.*
-No, nincs harag ugye? Nem volt szándékos. *Néz lopva a lányra, mert ő már valószínű szintén összerántott szemöldökökkel bünteti.*
-Azt itt mit adnak enni, jóember? *Próbál nem nagy taplónak tűnni, de olvasni még mindig nem konyít. A pultos végig hadarja az étlapot, bár látszik rajta, nem szívleli őket, már most. ~Semmi normális étek! Kellett nekünk elgyünni otthonról. ~ Felrak a pultra az erszényéből 27 aranyat, majd a pultos elé teszi, hátha attól majd megenyhül a tekintete és rendel magának három Töltött csibét .*
-Az egyik a tied lehet Gyldwa, a végén még elfogysz itt, az magyarázkodhatok otthon. *Veti oda mogorván a lánynak, aztán ha megkapja, elveszi és a Wagzal által választott asztalhoz viszi. Bár sokkal szívesebben vájta volna a fogait egy jól megsütött vaddisznótomporba, de itt ugyan olyat nem adnak. Letelepszik a már evő Gyldwa mellé és odatolja elé az egyik csirkét, ahogy ígérte, ő maga meg telipofával kezdi zabálni a másik kettőt. Úgy roppannak a csontok a szájában, mint a száraz faágak, mikor térden törik őket. Közben mindenki visszaérkezik, és nem tudja nem észrevenni, hogy az ork mindjárt a lányt veszi a szájára. Fel is áll és a maradék csirkéjével helyzetet változtat, beül Wagzal és Gyldwa közé.*
-No! Jah! Aki kezet emel rá, velem gyűlik meg a baja! *Villantja ki a fogait, majd visszatér az evéshez. Közben az óriás is kérdezősködik, ő meg aztán nem az a beszédes fajta, így csak felhorkan.*
-Arró ni! *Mutat a háta mögé a csirkétől zsíros kezével.*
*Throgg megjegyzést tesz az ő külsejére is, ezen csak ordenáré módon felkacag és legyint.*
-Higgy nekem, nem is baj, hogy nem ismered a tengert, nem nekünk való vidék az! *Mondja még oda út közben, aztán kutyagolnak tovább, felfelé a hegynek.*
-Ha te mondod, én elhiszem, az ide utunkról pedig inkább ne ejtsünk több szót. Szeszélyes egy szajha az a tenger, talán a matrócok ezért nem visznek magukkal asszonyt. *Persze nem igazán használják ezt a szót, hallatszik is a szájából, hogy idegen neki, de a ladikon már hallotta.*
-Sa'Tereth? Mind pocsékoló! Azokat ismerjük ám! Kiengedik a vadak vérét, csak úgy szórakozásból leölik, azt meg se eszik. *Meséli teljes felhorkanással a hangjában.*
-Firka? Aztán micsoda van odaírva? *Néz kérdően a másikra, hiszen olvasni azt nem tud, ha pedig a másik megcsillogtatja ilyen irányú ismereteit, nagy megbecsülés fut át dülledt szemein. Aztán megérkeznek, odabent Orm úgy véli egészen szépen kirittyentett egy csehó, közben Gyldwa már oda is trappol a pulthoz, hogy rendeljen magának.*
-Halászlevet? Aztán éjszaka megint korog majd a gyomrod húgi, egyél mán valami rendeset is! *Csap oda a nyomatékosítás kedvéért a pultra, bár nem szándékosan, de a férfi rosszallását fejezi ki, ő meg aztán csak felemelt manccsal hátrál kijjebb.*
-No, nincs harag ugye? Nem volt szándékos. *Néz lopva a lányra, mert ő már valószínű szintén összerántott szemöldökökkel bünteti.*
-Azt itt mit adnak enni, jóember? *Próbál nem nagy taplónak tűnni, de olvasni még mindig nem konyít. A pultos végig hadarja az étlapot, bár látszik rajta, nem szívleli őket, már most. ~Semmi normális étek! Kellett nekünk elgyünni otthonról. ~ Felrak a pultra az erszényéből 27 aranyat, majd a pultos elé teszi, hátha attól majd megenyhül a tekintete és rendel magának három Töltött csibét .
*-Az egyik a tied lehet Gyldwa, a végén még elfogysz itt, az magyarázkodhatok otthon. *Veti oda mogorván a lánynak, aztán ha megkapja, elveszi és a Wagzal által választott asztalhoz viszi. Bár sokkal szívesebben vájta volna a fogait egy jól megsütött vaddisznótomporba, de itt ugyan olyat nem adnak. Letelepszik a már evő Gyldwa mellé és odatolja elé az egyik csirkét, ahogy ígérte, ő maga meg telipofával kezdi zabálni a másik kettőt. Úgy roppannak a csontok a szájában, mint a száraz faágak, mikor térden törik őket. Közben mindenki visszaérkezik, és nem tudja nem észrevenni, hogy az ork mindjárt a lányt veszi a szájára. Fel is áll és a maradék csirkéjével helyzetet változtat, beül Wagzal és Gyldwa közé.*
-No! Jah! Aki kezet emel rá, velem gyűlik meg a baja! *Villantja ki a fogait, majd visszatér az evéshez. Közben az óriás is kérdezősködik, ő meg aztán nem az a beszédes fajta, így csak felhorkan.*
-Arró ni! *Mutat a háta mögé a csirkétől zsíros kezével.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3800-3819