//Találkozások//
*A Rumosba nagy most a felfordulás. Nem csoda, hiszen este van már, mindenki betér egy két italra, vagy épp szállás után tekint. Az asztalok lassan megtelnek, s a bent lévő selejtes népség egy két pohárka után már balhéba is kezd. Székek, poharak, asztaldarabok repülnek el fejük fölött. Egy ideig nézegeti, hogy ki jön, ki megy a Rumosból, de mivel ebben a napszakban ez elég sűrűn megesik, már megunta. Már nem érdekli, hogy ki érkezik, vagy ki távozik. Egy-egy szék közeledtekor a fejét behúzza a nyakába, s közbe szikrákat hányó szemekkel tekint a támadóra.*
- Sose változnak a szárazföldi patkányok.
*Fintorog el, amikor visszafordul Rőteshez, s szélesen vigyorodik rá.*
- Hát hogyne. Minden vénség ezt mondja, aztán ezután a kijelentés után pár nappal már a tenger fenekén úszikál. Noha nem önszántából.
*Neveti el magát. Most hogy végre találkozott egy régi ismerősével, szinte teljesen megszűnt a világ, senkit se lát, se hal. A lányt még hallotta énekelni, immár érdemesebb dallal, de ha így folytatja az egyik részeges fogja leütni.*
- Áh. Már el is felejtetted azon fogásokat, melyekkel egyszerűen le lehet teríteni a másikat? *Csóválja meg a fejét, de vigyorgása egy pillanatra sem olvad le arcáról.* - Vénségem.
*S ahogy kimondja Rőtös a kocsmai balhét, amely amúgy is folyik körülöttük, egy kés csapódik az asztal lapjába. Éllel előre. Felvont szemöldökkel néz előbb a késre, majd fel a vénségre.*
- Szerintem te ma már meg se szólalj! Nézd, hogy ideidézted nekünk ezt!
*Pislog értetlenül, majd mikor egy kéz nyúl érte, megragadja annak csuklóját. Felnéz az idegenre, s sziszegve intézi hozzá szavait.*
- Ha még egyszer az asztal közelébe jöttök, a cápákkal etetlek meg titeket.
*Majd elengedi a kezet, s újra nyájas mosollyal tekint az öregre.*
- Vízbe fojtom magam. *Fenyegetőzik. Túl régóta van már a szárazföldön, kezd beleőrülni. Amikor Thadior beleegyezik, hogy szívesen elkísérné meg egy utolsó útra, csak haloványan mosolyodik el. S ebből az idillből épp a másik zökkenti ki őket. Grimaszra húzza a száját, s ezzel biztosítja a férfit, hogy pontosan egyetért vele.*
- Mióta ezen az átokverte helyen vagyok, kezdek érzékenyebb lenni. Vajon ez már a világvége? *Néz szinte értetlenkedve a másikra, s már röhögi el magát. S ebből egy újabb érzelem jelenik meg arcán. Csodálkozás.*
- Te, figyelj már. Te mióta is fizetsz a rumért, Itt? *Most valódi értetlenkedéssel tekint rá. Emlékszik, hogy legtöbbször épp a Vénség generálta a balhékat, hogy amíg a tulaj lecsillapítja azt, megcsapolja a rumos készletet. De végül csak vállat von. Ha rajta sok változás volt az utóbbi időben, akkor inkább el sem képzeli, hogy a Vénségen mennyi lehet. Fogja a poharat, s lehúzza.*
- Akkor menjünk.
*De még mielőtt elindulna, a pulthoz megy. Egy cetlit, s egy széndarabot kér. Könnyedén írja le, pár mondatba, mondandóját. Kifelé pedig úgy igyekszik, hogy az éneklő pacsirta asztala mellett menjen el. A papírt ráhelyezi az asztalra, melyen csak alig pár szó áll: „Munka, a Révészen. Ha érdekel hajnalig gyere oda.”
Viszont rá se néz a lányra, csak halad kifelé. Ajkain ördögi mosoly vibrál.*