Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 900. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
900. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-23 11:26:01
Üzenet elküldve: 2026-02-23 11:26:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Fordul a kocka, csak hogy ilyen helyzethez illő módon legyen megfogalmazva az a tény, hogy ezúttal nem maga áll a figyelem mélyen megtisztelő középpontjában, hanem Doras lesz az, akit Thira kíváncsiskodása megpróbál levetkőztetni. Bár valóban érdekes kérdést feszeget a lány, hiszen azért csak számít valamit, hogy mégis miféle emberrel ülnek egy asztalnál; a maga részéről úgy van vele, hogy vannak olyan témák, amiket éppúgy nem szívesen feszeget, mint ahogy a vart sem egy fura szagú seben. Még olyat talál, amit nem szeretne.
Azért a meztelen árbóchoz kötözés ötletén meglepődik, erről árulkodik homlokára szaladó mindkét szemöldöke. Megrázza a fejét válaszul Doras kérdő pillantására.*
- Nem mondanám. *-dünnyögi-* A kilencfarkú macskával cirógatnak valakit ha úgy van, vagy a sós tengervízből öntenek a sebeire, de ezek nem átlagos matróz viselt dolgai.
*Tekintete a vörös felé villan, és a csúnyuló témát egy könnyebbel próbálja elütni.*
- Lehet, hogy tapasztalt matróztársam valójában csupa nők által népesített hajón szolgált eddig, *-veti fel-* és ott tényleg szokás volt ilyesmi. Gondolom a megszokás mondatta vele ezt akkor. Kíváncsi lenne arra, hogy mit találna, ha nem csak a kabátod vetnéd le.
*Tekintete egy pillanatra szinte kihívóan villan a lányra.
Jó kedve persze a rossz dobásnak hála megkopik kissé, és bosszús ábrázattal tolja az általa játékra feltett 38 aranyat Skarlát Thiraya elé.
Ha nem is boldogan teszi ezt meg, a játék becsülete bizony így kívánja. Hogy a vörös az arany karkötőt is vissza akarja csaklizni magának, az személy szerint nem igen érdekli. Figyelmét igyekszik is elterelni eme csúfos eredményű játékról, és ebben Doras van segítségére.*
- M-hm, *-bólint a férfi szavaira-* nem akartuk, hogy elszontyolodj, aztán itt pityeregj az asztalnál. A kockázás néha elrontja az ember kedvét.
*Olyan színpadiasan sóhajt utolsó szavait követőn, mintha nem épp az ő feje fölött gyűltek volna szürkéskék esőfelhők csupán alig egy perccel ezelőtt.*
*Fordul a kocka, csak hogy ilyen helyzethez illő módon legyen megfogalmazva az a tény, hogy ezúttal nem maga áll a figyelem mélyen megtisztelő középpontjában, hanem Doras lesz az, akit Thira kíváncsiskodása megpróbál levetkőztetni. Bár valóban érdekes kérdést feszeget a lány, hiszen azért csak számít valamit, hogy mégis miféle emberrel ülnek egy asztalnál; a maga részéről úgy van vele, hogy vannak olyan témák, amiket éppúgy nem szívesen feszeget, mint ahogy a vart sem egy fura szagú seben. Még olyat talál, amit nem szeretne.
Azért a meztelen árbóchoz kötözés ötletén meglepődik, erről árulkodik homlokára szaladó mindkét szemöldöke. Megrázza a fejét válaszul Doras kérdő pillantására.*
- Nem mondanám. *-dünnyögi-* A kilencfarkú macskával cirógatnak valakit ha úgy van, vagy a sós tengervízből öntenek a sebeire, de ezek nem átlagos matróz viselt dolgai.
*Tekintete a vörös felé villan, és a csúnyuló témát egy könnyebbel próbálja elütni.*
- Lehet, hogy tapasztalt matróztársam valójában csupa nők által népesített hajón szolgált eddig, *-veti fel-* és ott tényleg szokás volt ilyesmi. Gondolom a megszokás mondatta vele ezt akkor. Kíváncsi lenne arra, hogy mit találna, ha nem csak a kabátod vetnéd le.
*Tekintete egy pillanatra szinte kihívóan villan a lányra.
Jó kedve persze a rossz dobásnak hála megkopik kissé, és bosszús ábrázattal tolja az általa játékra feltett 38 aranyat Skarlát Thiraya elé.
Ha nem is boldogan teszi ezt meg, a játék becsülete bizony így kívánja. Hogy a vörös az arany karkötőt is vissza akarja csaklizni magának, az személy szerint nem igen érdekli. Figyelmét igyekszik is elterelni eme csúfos eredményű játékról, és ebben Doras van segítségére.*- M-hm, *-bólint a férfi szavaira-* nem akartuk, hogy elszontyolodj, aztán itt pityeregj az asztalnál. A kockázás néha elrontja az ember kedvét.
*Olyan színpadiasan sóhajt utolsó szavait követőn, mintha nem épp az ő feje fölött gyűltek volna szürkéskék esőfelhők csupán alig egy perccel ezelőtt.*
899. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-19 17:15:51
Üzenet elküldve: 2026-02-19 17:15:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*A kérdezősködés nincs igazán az ínyére. Nem is a kérdésekkel van a baja, de ez a nyaggató, tolakodó miként valahogy nem találja meg az utat hozzá. Ha a kicsike az ölében fészkelődne, miközben az ujjacskáival a szakállát (vagy egyéb büszkeségét) cirógatja, ha úgy düdörögné el a kis kíváncsi mondatait, az lehet, hogy más fogadtatást kapna. De így, főleg, hogy azok a rohadt kockák is ennyire ellene dolgoznak... Hát, nem sok hangulata van, hogy kiteregesse a dolgait.*
- Mondjuk úgy, hogy van, mikor rossz társaságba keveredek *ránt egy fintorszerű mosolyt a képére a kampózás kapcsán. Keringhet egy olyan érzet a levegőben, hogy az a rossz társaság nem saját magához mérendő, és egyáltalán nem valószínű, hogy ő maga annyira kilógna abból a bizonyos jelzőből.*
- Mezítlen? *vonja fel a szemöldökét.* - Az ilyesmi csak a te hepped, vagy más matrózok is csinálják? *Kipillant Niall felé, de van egy olyan sejtése, hogy neki nem feltétlenül szokása pucér pasasokat árbochoz kötözni... a jó ég tudja mivégre.
A kritikán aluli élvezeti értékkel záró játék nem hagy benne jó érzéseket.
Egyedül az vigasztalja, hogy Niallt is pont annyira hugyozta le a szerencse, mint őt magát. A végén legalábbis. Ha úgy vesszük, alakulhatott volna úgy is, hogy a matróz húzza be a summát. Akkor valószínűleg már minimum az egyikük orra el lenne törve. Vagy ilyesmi.*
- Legalább egy rövidre meghívhatnál, aranyom, ha már *a matrózra tekint, hogy felszívják magukat férfiúi büszkeséggel a leszereplés romjain* - hagytunk nyerni.
*Tény, hogy a kudarc kívánkozna kicsit feloldódni valami rendes szeszben. A sör jószerint csak arra való, hogy legyen mit emelgetni, míg az ember a sorára vár, vagy járatja a száját.*
- És elmesélhetnéd, a _te fajtád_ *emeli át Thiraya korábbi szófordulatát* - miért kötöz meztelen férfiakat az árbocrúdhoz?
*A kérdezősködés nincs igazán az ínyére. Nem is a kérdésekkel van a baja, de ez a nyaggató, tolakodó miként valahogy nem találja meg az utat hozzá. Ha a kicsike az ölében fészkelődne, miközben az ujjacskáival a szakállát (vagy egyéb büszkeségét) cirógatja, ha úgy düdörögné el a kis kíváncsi mondatait, az lehet, hogy más fogadtatást kapna. De így, főleg, hogy azok a rohadt kockák is ennyire ellene dolgoznak... Hát, nem sok hangulata van, hogy kiteregesse a dolgait.*
- Mondjuk úgy, hogy van, mikor rossz társaságba keveredek *ránt egy fintorszerű mosolyt a képére a kampózás kapcsán. Keringhet egy olyan érzet a levegőben, hogy az a rossz társaság nem saját magához mérendő, és egyáltalán nem valószínű, hogy ő maga annyira kilógna abból a bizonyos jelzőből.*
- Mezítlen? *vonja fel a szemöldökét.* - Az ilyesmi csak a te hepped, vagy más matrózok is csinálják? *Kipillant Niall felé, de van egy olyan sejtése, hogy neki nem feltétlenül szokása pucér pasasokat árbochoz kötözni... a jó ég tudja mivégre.
A kritikán aluli élvezeti értékkel záró játék nem hagy benne jó érzéseket.
Egyedül az vigasztalja, hogy Niallt is pont annyira hugyozta le a szerencse, mint őt magát. A végén legalábbis. Ha úgy vesszük, alakulhatott volna úgy is, hogy a matróz húzza be a summát. Akkor valószínűleg már minimum az egyikük orra el lenne törve. Vagy ilyesmi.*
- Legalább egy rövidre meghívhatnál, aranyom, ha már *a matrózra tekint, hogy felszívják magukat férfiúi büszkeséggel a leszereplés romjain* - hagytunk nyerni.
*Tény, hogy a kudarc kívánkozna kicsit feloldódni valami rendes szeszben. A sör jószerint csak arra való, hogy legyen mit emelgetni, míg az ember a sorára vár, vagy járatja a száját.*
- És elmesélhetnéd, a _te fajtád_ *emeli át Thiraya korábbi szófordulatát* - miért kötöz meztelen férfiakat az árbocrúdhoz?
898. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-18 21:05:21
Üzenet elküldve: 2026-02-18 21:05:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
-Honnét tudod? Hogy hol kell beakasztani azokat a kampókat. Hmm? *Felveszi a korábbi beszélgetésük fonalát a Bolyongó Szuka szerencsétlen sorsú elsőtisztjéről. Amibe lehet, beüti az orrát, a szárazföldi kikötői kiruccanása pedig csak hordoz magában valami egyebet is azon felül, hogy egy efféle helyen költi a pénzét. Egy rövidke pillanatig az is átfut az agyán, hogy a férfi mégiscsak matróz. Sőt! Talán pont a Bolyongó Szukán szolgált, ezért ilyen jól értesült.*
-Nem vagy Te kalóz. A te fajtád szerencsés, ha az árbóchoz kötik a tengeren. *Végigméri a férfit.*
-Mezítelen. *Fejezi be a gondolatot. Az igazság egy aprócska szeletét szeretné csak kihúzni csupán. Szeme sarkából sandít a mellette helyet foglaló Dorasra. Nem az asztalra guruló kockákat lesi, hanem a férfi ábrázatát. Arra kíváncsi, vajon mit lát majd rajta. Dühöt? Csalódottságot? Örömöt? Közönyt? Ebből könnyen kiderítheti, vajon mennyit számít neki a játék. A heves érzelem arra engedi következtetni, hogy nincs igazán felvetve ő sem pénzzel, míg a közöny épp az ellenkezőjéről tesz tanúbizonyságot. Maga előtt összefonja karjait, és egy lapos pillantással viszonozza az őt fürkésző tekintetet. Még egy kihívó félmosoly is arcára költözik közben.* ~Úgy sem fogsz nagyobbat dobni.~
*A szuggerálás eredménnyel zárul. Összerezzen, ahogy a férfi ökle ugyanazon az asztalon landol, ahol imént az övé is. Anélkül tudja, hogy a szárazföldi ellentétes indokból kifolyólag táncoltatta meg az asztalt, hogy a kockára pillantana. Kartávolságon belül tartózkodik, így minden önmérsékletét latba vetve lenyeli a horkantást.*
-Nincs azoknak semmi baja. Csak undok kis szarháziak. *Idézi duruzsolva a férfi korábbi véleményét a szóban forgó kockákról. A tengerész keze jóval inkább ráállt a kockajátékra, mint Dorasé. Egy valamit magára adó kalózbárkán biztosan kést rántott volna már valaki az eredményeire, az ő kezdeti, tettetett háborgását az esetlegesen cinkelt kockákat illetően azonban a mellette helyet foglaló férfi hamar letörte.
Szélesedik a mosoly arcán, látva a matróz kockavetését.*
-Talán legközelebb, "Nagy N". Ilyen kölyökkutya ábrázattal szégyen lett volna a felmenőimre nézve, ha megkopasztasz. *Szórakozottan a matróz felé int. Nem kötekedni óhajt, csupán a nyelve pörög jókedvében. Nem az övé a legmocskosabb száj az asztaluknál, de a legnagyobb biztosan.*
-Egy élmény volt fiúk.
*Ismét felpattan ültéből, hogy az asztalra támaszkodva begyűjthesse a téteket. Az efféle, "asztalközepénhagyós" módszerről nem sok fogalma van, de ahol cserben hagyja tudása, ott önbizalommal pótol. Természetességgel nyújtózik a karperecért, lesz ami lesz, és ha nem állítja meg senki, be is gyűjti.*
-Honnét tudod? Hogy hol kell beakasztani azokat a kampókat. Hmm? *Felveszi a korábbi beszélgetésük fonalát a Bolyongó Szuka szerencsétlen sorsú elsőtisztjéről. Amibe lehet, beüti az orrát, a szárazföldi kikötői kiruccanása pedig csak hordoz magában valami egyebet is azon felül, hogy egy efféle helyen költi a pénzét. Egy rövidke pillanatig az is átfut az agyán, hogy a férfi mégiscsak matróz. Sőt! Talán pont a Bolyongó Szukán szolgált, ezért ilyen jól értesült.*
-Nem vagy Te kalóz. A te fajtád szerencsés, ha az árbóchoz kötik a tengeren. *Végigméri a férfit.*
-Mezítelen. *Fejezi be a gondolatot. Az igazság egy aprócska szeletét szeretné csak kihúzni csupán. Szeme sarkából sandít a mellette helyet foglaló Dorasra. Nem az asztalra guruló kockákat lesi, hanem a férfi ábrázatát. Arra kíváncsi, vajon mit lát majd rajta. Dühöt? Csalódottságot? Örömöt? Közönyt? Ebből könnyen kiderítheti, vajon mennyit számít neki a játék. A heves érzelem arra engedi következtetni, hogy nincs igazán felvetve ő sem pénzzel, míg a közöny épp az ellenkezőjéről tesz tanúbizonyságot. Maga előtt összefonja karjait, és egy lapos pillantással viszonozza az őt fürkésző tekintetet. Még egy kihívó félmosoly is arcára költözik közben.* ~Úgy sem fogsz nagyobbat dobni.~
*A szuggerálás eredménnyel zárul. Összerezzen, ahogy a férfi ökle ugyanazon az asztalon landol, ahol imént az övé is. Anélkül tudja, hogy a szárazföldi ellentétes indokból kifolyólag táncoltatta meg az asztalt, hogy a kockára pillantana. Kartávolságon belül tartózkodik, így minden önmérsékletét latba vetve lenyeli a horkantást.*
-Nincs azoknak semmi baja. Csak undok kis szarháziak. *Idézi duruzsolva a férfi korábbi véleményét a szóban forgó kockákról. A tengerész keze jóval inkább ráállt a kockajátékra, mint Dorasé. Egy valamit magára adó kalózbárkán biztosan kést rántott volna már valaki az eredményeire, az ő kezdeti, tettetett háborgását az esetlegesen cinkelt kockákat illetően azonban a mellette helyet foglaló férfi hamar letörte.
Szélesedik a mosoly arcán, látva a matróz kockavetését.*
-Talán legközelebb, "Nagy N". Ilyen kölyökkutya ábrázattal szégyen lett volna a felmenőimre nézve, ha megkopasztasz. *Szórakozottan a matróz felé int. Nem kötekedni óhajt, csupán a nyelve pörög jókedvében. Nem az övé a legmocskosabb száj az asztaluknál, de a legnagyobb biztosan.*
-Egy élmény volt fiúk.
*Ismét felpattan ültéből, hogy az asztalra támaszkodva begyűjthesse a téteket. Az efféle, "asztalközepénhagyós" módszerről nem sok fogalma van, de ahol cserben hagyja tudása, ott önbizalommal pótol. Természetességgel nyújtózik a karperecért, lesz ami lesz, és ha nem állítja meg senki, be is gyűjti.*
897. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-18 11:23:40
Üzenet elküldve: 2026-02-18 11:23:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Elégedetten ciccent, látva Thira dobásának eredményét. Jó! Ezek szerint a szerencse most mellette áll. Nem nyúl a középen álló aranyakhoz, hagyja őket, hadd hízzon tovább a kupac a következő körrel. Jobb szemöldöke megrezdül ahogy a lány ismét magához veszi a kockákat, tekintete ide-oda ugrik a karkötő, a vöröske arca és Doras ábrázata között. Végül egy „felőlem” jelentésű vállvonással nyugtázza a dolgot.*
- Kockakirálynő a f.. *-mormogja az orra alatt, nem túl boldogan pislantva a lány dobásának eredményére. Legalább ugyanolyat kéne dobnia mint az előbb, ha ezt le akarja ütni. Megérti, hogy Thira miért örömködik ennyire a dobása felett, bár ettől kevésbé bosszantja a dolog. Iszik. Az egyre gyengébb sörhabot ujjháttal törli le borostájáról.
Majdnem feszülten figyeli ahogy Doras dobáshoz készül, majd végül elengedi a kockákat. A mellkasában tekergőző ideges izgalom egy pillanatra enged az eredményt látva; de nem sokon múlik, hogy nem rezzen össze ahogy a megtermett férfi az asztalra ver. Nem először látja valakin a csalódottság és a düh ilyen elegyét. Nagyon is jól tudja, hogy mit jelent ez, s ezúttal úgy dönt, hogy nem válaszol semmit a kockáit méltató kirohanásra. Nem ittak és kockáztak még együtt annyit, hogy anélkül tehesse ezt meg, hogy egy képentörlés árnyéka ne lebegne felette.*
- Tartom. *- mondja maga is, és betolja középre 24 aranyát, amit még hárommal megtold. A beugróval együtt sem veszítene túl sokat, ha Thira nyerne. De mégis arra gondol, hogy ~a rohadt életbe~, ahogy a kockákat a kezébe veszi. ~A rohadt életbe, de szeretném megnyerni azt a kurva karkötőt!~ Nincs rá szüksége, de jó lenne letörni kicsit a vöröske szarvait. Ujjai között összerázza a kockákat, s közben fohászt intéz az összes Tengeri Istenhez, Szélszellemhez és Minden Ótvaros Franchoz. Végül útjukra engedi a kockákat.-* Na..?
*Feszülten dől előre, ahogy a kockák bukdácsolva megállnak, még levegőt se vesz.*
- Bassza meg! *-veti hátra a fejét. Egyes, hármas és hatos. Paraszthajszállal gyengébb dobás csak mint Thiráé. Ha az a kocka még egyet fordult volna a hátán, és nem egyest mutatna, hanem mondjuk az is hármast.. De ezen már nincs lehetősége változtatni. Bosszúsan fújtat.*
*Elégedetten ciccent, látva Thira dobásának eredményét. Jó! Ezek szerint a szerencse most mellette áll. Nem nyúl a középen álló aranyakhoz, hagyja őket, hadd hízzon tovább a kupac a következő körrel. Jobb szemöldöke megrezdül ahogy a lány ismét magához veszi a kockákat, tekintete ide-oda ugrik a karkötő, a vöröske arca és Doras ábrázata között. Végül egy „felőlem” jelentésű vállvonással nyugtázza a dolgot.*
- Kockakirálynő a f.. *-mormogja az orra alatt, nem túl boldogan pislantva a lány dobásának eredményére. Legalább ugyanolyat kéne dobnia mint az előbb, ha ezt le akarja ütni. Megérti, hogy Thira miért örömködik ennyire a dobása felett, bár ettől kevésbé bosszantja a dolog. Iszik. Az egyre gyengébb sörhabot ujjháttal törli le borostájáról.
Majdnem feszülten figyeli ahogy Doras dobáshoz készül, majd végül elengedi a kockákat. A mellkasában tekergőző ideges izgalom egy pillanatra enged az eredményt látva; de nem sokon múlik, hogy nem rezzen össze ahogy a megtermett férfi az asztalra ver. Nem először látja valakin a csalódottság és a düh ilyen elegyét. Nagyon is jól tudja, hogy mit jelent ez, s ezúttal úgy dönt, hogy nem válaszol semmit a kockáit méltató kirohanásra. Nem ittak és kockáztak még együtt annyit, hogy anélkül tehesse ezt meg, hogy egy képentörlés árnyéka ne lebegne felette.*
- Tartom. *- mondja maga is, és betolja középre 24 aranyát, amit még hárommal megtold. A beugróval együtt sem veszítene túl sokat, ha Thira nyerne. De mégis arra gondol, hogy ~a rohadt életbe~, ahogy a kockákat a kezébe veszi. ~A rohadt életbe, de szeretném megnyerni azt a kurva karkötőt!~ Nincs rá szüksége, de jó lenne letörni kicsit a vöröske szarvait. Ujjai között összerázza a kockákat, s közben fohászt intéz az összes Tengeri Istenhez, Szélszellemhez és Minden Ótvaros Franchoz. Végül útjukra engedi a kockákat.-* Na..?
*Feszülten dől előre, ahogy a kockák bukdácsolva megállnak, még levegőt se vesz.*
- Bassza meg! *-veti hátra a fejét. Egyes, hármas és hatos. Paraszthajszállal gyengébb dobás csak mint Thiráé. Ha az a kocka még egyet fordult volna a hátán, és nem egyest mutatna, hanem mondjuk az is hármast.. De ezen már nincs lehetősége változtatni. Bosszúsan fújtat.*
896. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-18 08:05:17
Üzenet elküldve: 2026-02-18 08:05:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Kikötői cafkák. Majdnem olyan bolondak, mint a wegtoreniek. Dorasnak egyáltalán nincs ellenére, ha egy kicsit hevesebb a játék, de ha a kis vörös így játszana, akkor ő se fogja vissza magát. Mi tagadás, kedvére való falatka, bár valószínűleg a cserfeskedésben csak addig ilyen virgonc, míg a zsoldos komolyra fordítaná a dolgot. Vagy a fene tudja. Nem is biztos, hogy kiderül. Mert nagyon úgy tűnik, hogy a vörös már rövidre zárná a dolgot. Hogy menne, vagy csak a karkötője kockára tételét bánta meg, azt csak ő tudhatja. Doras viszont nem áll jól. Azok a retkes kockák nem kedveznek neki. Most ráadásul még jócskán a zsebébe kéne nyúlnia, ha tartani akarja a tétet. Ha viszont most kiszáll, elúszik a beugrója. Hat. Kettő. Három. Sajnos a kezdő dobás elég erősre sikerült.
Ráhúz a sörére, s leküld a torkán pár öblös nyeletnyi szeszt. Nem mintha ez kellene, hogy eldöntse a dilemmát. Az az igazság, hogy nincs aranyak híján, így a kockázat se mondható túl nagynak a részéről. Könnyen jött... Nem olyan könnyen, de Dorasnak sose volt nehézsége azzal, hogy megbízást találjon. Az viszont inkább foglalkoztatja, hogy a kikapós kis némber vajon mit tenne meg azért a karkötőért, ha esetleg végül nála kötne ki.*
- Tartom *mondja, s az erszényéből kiegészíti az aranyait, hogy a vörös tétje mellé tolja.
Megrázza a markában a kockákat, s közben végig Thirayát nézi. Nem sieti el. Bőven hagy teret a gondolatainak, s azt se bánja igazán, ha azok kiülnek a képére.
Dob.
4-3-2.*
- Hogy a rohadás álljon a kibaszott kockáidba! *döndül az ökle az asztalon, hogy megugranak a korsók, meg a tétek is. Érezhető, hogy nem sokon múlt, hogy egy mozdulattal lesöpörjön mindent dühében. Szinte remegnek az orrcimpái, de egyelőre inkább csak a maradék körébe fojtja a csalódottságát. A jókedve eléggé derékba tört most ezen. Rohadt egy szériája volt, márpedig veszteni senki nem szeret. Ez olyan alakokra, mint Doras, különösen igaz.*
*Kikötői cafkák. Majdnem olyan bolondak, mint a wegtoreniek. Dorasnak egyáltalán nincs ellenére, ha egy kicsit hevesebb a játék, de ha a kis vörös így játszana, akkor ő se fogja vissza magát. Mi tagadás, kedvére való falatka, bár valószínűleg a cserfeskedésben csak addig ilyen virgonc, míg a zsoldos komolyra fordítaná a dolgot. Vagy a fene tudja. Nem is biztos, hogy kiderül. Mert nagyon úgy tűnik, hogy a vörös már rövidre zárná a dolgot. Hogy menne, vagy csak a karkötője kockára tételét bánta meg, azt csak ő tudhatja. Doras viszont nem áll jól. Azok a retkes kockák nem kedveznek neki. Most ráadásul még jócskán a zsebébe kéne nyúlnia, ha tartani akarja a tétet. Ha viszont most kiszáll, elúszik a beugrója. Hat. Kettő. Három. Sajnos a kezdő dobás elég erősre sikerült.
Ráhúz a sörére, s leküld a torkán pár öblös nyeletnyi szeszt. Nem mintha ez kellene, hogy eldöntse a dilemmát. Az az igazság, hogy nincs aranyak híján, így a kockázat se mondható túl nagynak a részéről. Könnyen jött... Nem olyan könnyen, de Dorasnak sose volt nehézsége azzal, hogy megbízást találjon. Az viszont inkább foglalkoztatja, hogy a kikapós kis némber vajon mit tenne meg azért a karkötőért, ha esetleg végül nála kötne ki.*
- Tartom *mondja, s az erszényéből kiegészíti az aranyait, hogy a vörös tétje mellé tolja.
Megrázza a markában a kockákat, s közben végig Thirayát nézi. Nem sieti el. Bőven hagy teret a gondolatainak, s azt se bánja igazán, ha azok kiülnek a képére.
Dob.
4-3-2.*
- Hogy a rohadás álljon a kibaszott kockáidba! *döndül az ökle az asztalon, hogy megugranak a korsók, meg a tétek is. Érezhető, hogy nem sokon múlt, hogy egy mozdulattal lesöpörjön mindent dühében. Szinte remegnek az orrcimpái, de egyelőre inkább csak a maradék körébe fojtja a csalódottságát. A jókedve eléggé derékba tört most ezen. Rohadt egy szériája volt, márpedig veszteni senki nem szeret. Ez olyan alakokra, mint Doras, különösen igaz.*
895. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-17 00:28:39
Üzenet elküldve: 2026-02-17 00:28:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
-Honnan tudod, hogy nem volt kedvemre? *Megenged egy gúnyos, kurta kacajt, miközben visszahuppan székébe. Bárki megmondója lehet, ki egyszer is betette a lábát a Rumos Rókalyuk koszos krimójába, hogy jóval kevesebbért is kezdődött székdobálás, mint egy elcsattanó pofon. Épp ezért lepi meg, hogy Doras még csak nem is korholja különösebben. Egészen más reakcióra számított, ami feszült testtartásán is meglátszik. Egy ideig még fürkészi a marcona zsoldost. Van egy olyan sejtése, hogy nem ez volt az első "jutalom", amit életében elszenvedett. Valahol imponáló e rendíthetetlenség, még akkor is, ha úgy gondolta, amaz sokkal forrófejűbb.
Szép lassan lazul el székében, karjait jobbját a karfán átvetve pihenteti. Niall dobását látva nem sok kedve van kontrázni. Bárhogy is, most először nem hagyja, hogy Doras megelőzze, betolja a három aranyat, nem kísérel meg sumákolni. Nagy kár. Tulajdon dobását látván elégedetlenül húzza le száját. Még mormog is valamit holmi "szerencsés flótásokról" és "cafkák fattyairól", de túl hangosan nem fűz hozzá semmit.
A kockákat begyűjti újra, nem hagyja, hogy más lecsapjon rájuk.*
-Betolok mindent. *Az előtte, csinos kis toronyba rendezett huszonhét aranyat úgy ahogy van, középre tolja az asztalon.*
-Kérem a karkötőmet tétnek. Te bírod még zsebbel, északi? *Barnáit Dorasra függeszti. Mindent vagy semmit. Így is tartozni fog egy bő ebéd árával, immáron három felé is... Már ha nem nyer. Csak kieszel valamit. Asztaltársasága talán még nem sejti, de az üres ígéretek nagymesterével van dolga. Épp ezért amennyiben bármelyik férfiember nagyobb tétet óhajtana középre tolni, úgy megkísérli tartani, természetesen adósság formájában. Azt már rájuk bízza, élnek-e a lehetőséggel. Tisztában van vele, hogy ez a végső kör, legalábbis részéről. Ennek tudatában veszi kezébe a kockákat, s még ajkaihoz is emeli, hogy összeszorított ujjai közé fújjon.*
-Most fogjátok megbánni, hogy egy asztalhoz ültetek Thirával, a kockakirálynővel. *E végszóval engedi útjára a kockákat. Oly mereven szemléli az asztalra guruló játékszereket, mintha az élete múlna rajta. Hat. Kettő. Három. Ökle elégedetten landol az asztalon, majd hevesen elrugaszkodik ültéből. Rőt tincseit izgalmában hátratűri, pattan néhányat lábujjhegyén, majd visszatalál az ülőalkalmatosságra.*
-Te jössz, nagyfiú. *Gyűjti be ügyesen a kockákat, hogy komótosan Doras elé tolja.*
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.17 00:29:43
-Honnan tudod, hogy nem volt kedvemre? *Megenged egy gúnyos, kurta kacajt, miközben visszahuppan székébe. Bárki megmondója lehet, ki egyszer is betette a lábát a Rumos Rókalyuk koszos krimójába, hogy jóval kevesebbért is kezdődött székdobálás, mint egy elcsattanó pofon. Épp ezért lepi meg, hogy Doras még csak nem is korholja különösebben. Egészen más reakcióra számított, ami feszült testtartásán is meglátszik. Egy ideig még fürkészi a marcona zsoldost. Van egy olyan sejtése, hogy nem ez volt az első "jutalom", amit életében elszenvedett. Valahol imponáló e rendíthetetlenség, még akkor is, ha úgy gondolta, amaz sokkal forrófejűbb.
Szép lassan lazul el székében, karjait jobbját a karfán átvetve pihenteti. Niall dobását látva nem sok kedve van kontrázni. Bárhogy is, most először nem hagyja, hogy Doras megelőzze, betolja a három aranyat, nem kísérel meg sumákolni. Nagy kár. Tulajdon dobását látván elégedetlenül húzza le száját. Még mormog is valamit holmi "szerencsés flótásokról" és "cafkák fattyairól", de túl hangosan nem fűz hozzá semmit.
A kockákat begyűjti újra, nem hagyja, hogy más lecsapjon rájuk.*
-Betolok mindent. *Az előtte, csinos kis toronyba rendezett huszonhét aranyat úgy ahogy van, középre tolja az asztalon.*
-Kérem a karkötőmet tétnek. Te bírod még zsebbel, északi? *Barnáit Dorasra függeszti. Mindent vagy semmit. Így is tartozni fog egy bő ebéd árával, immáron három felé is... Már ha nem nyer. Csak kieszel valamit. Asztaltársasága talán még nem sejti, de az üres ígéretek nagymesterével van dolga. Épp ezért amennyiben bármelyik férfiember nagyobb tétet óhajtana középre tolni, úgy megkísérli tartani, természetesen adósság formájában. Azt már rájuk bízza, élnek-e a lehetőséggel. Tisztában van vele, hogy ez a végső kör, legalábbis részéről. Ennek tudatában veszi kezébe a kockákat, s még ajkaihoz is emeli, hogy összeszorított ujjai közé fújjon.*
-Most fogjátok megbánni, hogy egy asztalhoz ültetek Thirával, a kockakirálynővel. *E végszóval engedi útjára a kockákat. Oly mereven szemléli az asztalra guruló játékszereket, mintha az élete múlna rajta. Hat. Kettő. Három. Ökle elégedetten landol az asztalon, majd hevesen elrugaszkodik ültéből. Rőt tincseit izgalmában hátratűri, pattan néhányat lábujjhegyén, majd visszatalál az ülőalkalmatosságra.*
-Te jössz, nagyfiú. *Gyűjti be ügyesen a kockákat, hogy komótosan Doras elé tolja.*
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.17 00:29:43
894. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-16 13:17:29
Üzenet elküldve: 2026-02-16 13:17:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Saját maga nincs úgy el a gondolataival mint -szemlátomást- Doras, így még a műsor legelején megneszeli Thira szándékát. Nem teljesen biztos benne, hogy figyelmeztesse-e megtermett asztaltársát a közelgő áldásra, s mire ezt el is dönthetné, a lány keze már el is jár. Önkéntelenül is felszisszen látván az ütést, és hirtelen örül neki, hogy azt nem maga kapta. Doras sem különösebben örül neki ahogy nézi, de nem viszonozza a dolgot. Szerencsére, különben. Elnézve a fickó kezeit, valószínűleg nem sok foga maradna a lánynak egyébként.*
- Ami középen van. *-válaszolja tüzesebbik vérű asztaltársának a nyereményt firtató kérdésre, és aprót int az érmék felé, amiket a fizikai erőszak áldozata már engedelmesen is tol a lány elé. Jó, persze, semmilyen erőszak nem volt itt igazából, és külön engedelmesség sincs. Ennyivel aligha lehet becsicskítani a nagydarab fickót.
Saját aranyaiból beadja az új halmocskába a maga hármát, és az asztalra könyökölve figyeli ahogy Doras a kockákat bűvöli. Megérti a dolgot; maga is érzi, hogy kezdi elkapni a játék. Az izgalom és várakozás, amelyet érez, bizony régi ismerősei.*
- Eh, nem lenne ez rossz, ha az lenne a játék, hogy sort dobj. *-mondja szinte vigasztalón, épp csak a vigyora rontja az összképet. Minthogy a nyeremények állását tekintve középen áll, így úgy veszi, hogy a dobás sorában most ő maga jön. Ennek amúgy sincs különösebb jelentősége most. A kockákért nyúl hát, ráz rajtuk egyet, a saját hozzájuk intézett fohásza ezúttal néma marad.*
- Na..! *-dünnyög azért ahogy útjukra engedi őket, és előre dőlve figyeli az eredményt. Azt látván elégedetten csettint a nyelvével: hármas, négyes és hatos.-* Nem is rossz!
*Felnéz az asztalról.*
- Na nézzük, tudsz-e megint olyan jól kockát szórni, mint pofonokat? *-vigyora ezúttal a lánynak szól.*
*Saját maga nincs úgy el a gondolataival mint -szemlátomást- Doras, így még a műsor legelején megneszeli Thira szándékát. Nem teljesen biztos benne, hogy figyelmeztesse-e megtermett asztaltársát a közelgő áldásra, s mire ezt el is dönthetné, a lány keze már el is jár. Önkéntelenül is felszisszen látván az ütést, és hirtelen örül neki, hogy azt nem maga kapta. Doras sem különösebben örül neki ahogy nézi, de nem viszonozza a dolgot. Szerencsére, különben. Elnézve a fickó kezeit, valószínűleg nem sok foga maradna a lánynak egyébként.*
- Ami középen van. *-válaszolja tüzesebbik vérű asztaltársának a nyereményt firtató kérdésre, és aprót int az érmék felé, amiket a fizikai erőszak áldozata már engedelmesen is tol a lány elé. Jó, persze, semmilyen erőszak nem volt itt igazából, és külön engedelmesség sincs. Ennyivel aligha lehet becsicskítani a nagydarab fickót.
Saját aranyaiból beadja az új halmocskába a maga hármát, és az asztalra könyökölve figyeli ahogy Doras a kockákat bűvöli. Megérti a dolgot; maga is érzi, hogy kezdi elkapni a játék. Az izgalom és várakozás, amelyet érez, bizony régi ismerősei.*
- Eh, nem lenne ez rossz, ha az lenne a játék, hogy sort dobj. *-mondja szinte vigasztalón, épp csak a vigyora rontja az összképet. Minthogy a nyeremények állását tekintve középen áll, így úgy veszi, hogy a dobás sorában most ő maga jön. Ennek amúgy sincs különösebb jelentősége most. A kockákért nyúl hát, ráz rajtuk egyet, a saját hozzájuk intézett fohásza ezúttal néma marad.*
- Na..! *-dünnyög azért ahogy útjukra engedi őket, és előre dőlve figyeli az eredményt. Azt látván elégedetten csettint a nyelvével: hármas, négyes és hatos.-* Nem is rossz!
*Felnéz az asztalról.*
- Na nézzük, tudsz-e megint olyan jól kockát szórni, mint pofonokat? *-vigyora ezúttal a lánynak szól.*
893. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-14 11:59:30
Üzenet elküldve: 2026-02-14 11:59:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*A "tömnék egy kis wegtorenit" kijelentésre Doras képén kaján vigyor terpeszkedik el.*
- Hát még én, cimbora, hát még én! *bólogat egyetértőn.* - Talán a Sellőház kínálatában van is.
*Ha nem kockázza el minden pénzét, valószínűleg szerét is ejti, hogy utánanézzen a dolognak.
A szerencse viszont ezúttal elpártol Nialltól. Legalább az a vád nem érheti, hogy buherált a kockákkal. És akkor a semmiből egyszer csak érkezik az a kézfejes pofánvágás.*
- A szentségit, némber! *bődül, s rázza le a kezéről a rálötykölődött seritalt.* - Ezt meg mi a francos... *Mordulva mozgatja meg pofázmányát. Érezni érzi, viszont ahhoz, hogy a szakállas ábrázaton nyoma maradjon, még Niallnak is rendes lendületet kéne vennie. De legalább a miérthez bekopogtat az indok a marcona kobakon. Még szerencse, mert ha ez a dolog történetesen rossz kedvében találja meg, akkor visszakézből felelt volna meg rá. És annak biztos nyoma marad.*
- Három szívdobbanás! Ez a szabály *bök a lány felé nagy komolyan, s némi férfiúi sértettséggel.* - Ha addig nem torlod meg, akkor a kedvedre volt! Utána már nincs pofozkodás, aranyom! Meg egyébként is. Minek dörgölöd ide, ha ennyire háklis vagy egy kis cirógatásra. *Fehérnépek. Kirakják magukat, illegetik, mórikálják, aztán meg felháborodnak rajta, ha az ember gusztust kap a portékára.*
- Elég dohányra valót, kiscicám *fintorog Doras a kérdésre, amit nem neki tettek fel, de az ilyen apróságok nem szokták zavarni. Egy öblös mozdulattal oda is tolja a vörös elé az asztal közepére halmozódott téteket. A kicsit arrébb pihenő beugrók: a kétszer 20 arany a két férfitól, meg Thiraya karkötője persze még marad a helyén a játék legvégéig, amíg ketten vagy végleg kifogynak az aranyaikból vagy kiszállnak.
Jelen állás szerint Thiraya előtt 30 arany van, Niall előtt 18, Doras előtt pedig mindössze 12.
A zsoldos a bajsza alatt morgolódva húzza magához a kockákat. Mivel most ő áll a legrosszabbul, annyira nem legénykedik, de azért betol 3 aranyat tétnek. Ha a másik kettő akar emelni, akkor még a kezdő dobás előtt megtehetik.*
- Gyerünk, a rohadt mindeneteket *csikorogja a markában rázott kockáknak.* - Ha megint kiszúrtok velem, húgyban állva fogtok megrohadni! *A kedveskedés az előbb nem jött be. Hátha a fenyegetőzés megteszi a hatását.
Dob. 4-3-2.*
- Hogy a sz... *harapja az ajka szélét. Nem egy világbajnok dobás. De abban még reménykedhet, hogy a másik kettőnek se megy majd jobban.*
*A "tömnék egy kis wegtorenit" kijelentésre Doras képén kaján vigyor terpeszkedik el.*
- Hát még én, cimbora, hát még én! *bólogat egyetértőn.* - Talán a Sellőház kínálatában van is.
*Ha nem kockázza el minden pénzét, valószínűleg szerét is ejti, hogy utánanézzen a dolognak.
A szerencse viszont ezúttal elpártol Nialltól. Legalább az a vád nem érheti, hogy buherált a kockákkal. És akkor a semmiből egyszer csak érkezik az a kézfejes pofánvágás.*
- A szentségit, némber! *bődül, s rázza le a kezéről a rálötykölődött seritalt.* - Ezt meg mi a francos... *Mordulva mozgatja meg pofázmányát. Érezni érzi, viszont ahhoz, hogy a szakállas ábrázaton nyoma maradjon, még Niallnak is rendes lendületet kéne vennie. De legalább a miérthez bekopogtat az indok a marcona kobakon. Még szerencse, mert ha ez a dolog történetesen rossz kedvében találja meg, akkor visszakézből felelt volna meg rá. És annak biztos nyoma marad.*
- Három szívdobbanás! Ez a szabály *bök a lány felé nagy komolyan, s némi férfiúi sértettséggel.* - Ha addig nem torlod meg, akkor a kedvedre volt! Utána már nincs pofozkodás, aranyom! Meg egyébként is. Minek dörgölöd ide, ha ennyire háklis vagy egy kis cirógatásra. *Fehérnépek. Kirakják magukat, illegetik, mórikálják, aztán meg felháborodnak rajta, ha az ember gusztust kap a portékára.*
- Elég dohányra valót, kiscicám *fintorog Doras a kérdésre, amit nem neki tettek fel, de az ilyen apróságok nem szokták zavarni. Egy öblös mozdulattal oda is tolja a vörös elé az asztal közepére halmozódott téteket. A kicsit arrébb pihenő beugrók: a kétszer 20 arany a két férfitól, meg Thiraya karkötője persze még marad a helyén a játék legvégéig, amíg ketten vagy végleg kifogynak az aranyaikból vagy kiszállnak.
Jelen állás szerint Thiraya előtt 30 arany van, Niall előtt 18, Doras előtt pedig mindössze 12.
A zsoldos a bajsza alatt morgolódva húzza magához a kockákat. Mivel most ő áll a legrosszabbul, annyira nem legénykedik, de azért betol 3 aranyat tétnek. Ha a másik kettő akar emelni, akkor még a kezdő dobás előtt megtehetik.*
- Gyerünk, a rohadt mindeneteket *csikorogja a markában rázott kockáknak.* - Ha megint kiszúrtok velem, húgyban állva fogtok megrohadni! *A kedveskedés az előbb nem jött be. Hátha a fenyegetőzés megteszi a hatását.
Dob. 4-3-2.*
- Hogy a sz... *harapja az ajka szélét. Nem egy világbajnok dobás. De abban még reménykedhet, hogy a másik kettőnek se megy majd jobban.*
892. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-14 05:48:34
Üzenet elküldve: 2026-02-14 05:48:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*A rögtönzött anatómiai előadásra csak vállat von. A lényeg, hogy kampót akasztottak a fickó képébe, mert túl sokat járt a lepénylesője. A többi csak sallang. Nem húzza el fejét az érintés elől. Azért nem rest egy jó adag, csípős dohányfüstöt Doras képébe pöfékelni, csak a miheztartás végett. Legbelül valahol jól szórakozik, de tisztában van vele, hogy óvatosan kell eljárni az olyanokkal, mint a zsoldos. Az olyanok, mint ő, a határokat feszegetik, és ha egyszer sikerül átlépni, ki tudja, hol állnak meg? Az első érintést hamar követi a második. Még csak össze sem rezzen, ahogy megérzi az összetéveszthetetlen érzést hátsó fertályán. Nem tesz ellene, legalábbis nem azonnal. Csupán fejét fordítja félig oldalra, jelezvén, hogy a tett nem maradt észrevétlen. Furcsa, de az első, ami átsuhan agyán, az nem a felháborodás. Valahol hálás érte, hogy a kiállhatatlan alak nem egy csattanós seggreverésben részesítette, ezzel is szórakoztatva a nagyérdeműt. Lerázza magáról a lehetetlen gondolatot és elindul beszerzőkörútjára.
Csak somolyog egy sort a dicséreten, ahogy visszatér az asztalhoz és kiosztja szerzeményeit.*
-Azt mondtam neki, a dupláját adom meg a nap végére. Úgyhogy jobban teszitek, ha hagytok nyerni valamicskét. *Barna tekintetével követi a korsó útját Doras kezében. Megvárja, míg koppan az asztalon, csak eztán áll fel ültéből, hogy nagyot nyújtózzon. A mozdulat vége azonban váratlan meglepetéssel szolgál. Oly erővel kíséri meg kézfejjel arcon csapni Dorast, hogy annak lehetőség szerint nyoma maradjon. Keze nem szorul ökölbe, azt túlzásnak vélné. Már csak azért is, mert a férfi jóval vaskosabb nála. Így is nagyot kockáztat, de az ő világa már csak ilyen.*
-Utálom a bogarakat. *Feleli meg a becézgetést, miközben ha teheti, egy bicskanyitogató mosoly kíséretében, lezser terpeszben visszaereszkedik a székébe. Barnáit kihívóan a zsoldosra függeszti. Nem kell két háztömböt sem megtenni hozzá, hogy szolgálatkész fehérnépet találjon az ember. Kötelező volt tanúbizonyságot tennie róla, hogy ő nem törik ám oly könnyen.*
-Szóval... *Kúszik tekintete Niallra, miközben a parázsló szivart az ablakpárkányra helyezi pihentetni.*
-Mit nyertem?
*A rögtönzött anatómiai előadásra csak vállat von. A lényeg, hogy kampót akasztottak a fickó képébe, mert túl sokat járt a lepénylesője. A többi csak sallang. Nem húzza el fejét az érintés elől. Azért nem rest egy jó adag, csípős dohányfüstöt Doras képébe pöfékelni, csak a miheztartás végett. Legbelül valahol jól szórakozik, de tisztában van vele, hogy óvatosan kell eljárni az olyanokkal, mint a zsoldos. Az olyanok, mint ő, a határokat feszegetik, és ha egyszer sikerül átlépni, ki tudja, hol állnak meg? Az első érintést hamar követi a második. Még csak össze sem rezzen, ahogy megérzi az összetéveszthetetlen érzést hátsó fertályán. Nem tesz ellene, legalábbis nem azonnal. Csupán fejét fordítja félig oldalra, jelezvén, hogy a tett nem maradt észrevétlen. Furcsa, de az első, ami átsuhan agyán, az nem a felháborodás. Valahol hálás érte, hogy a kiállhatatlan alak nem egy csattanós seggreverésben részesítette, ezzel is szórakoztatva a nagyérdeműt. Lerázza magáról a lehetetlen gondolatot és elindul beszerzőkörútjára.
Csak somolyog egy sort a dicséreten, ahogy visszatér az asztalhoz és kiosztja szerzeményeit.*
-Azt mondtam neki, a dupláját adom meg a nap végére. Úgyhogy jobban teszitek, ha hagytok nyerni valamicskét. *Barna tekintetével követi a korsó útját Doras kezében. Megvárja, míg koppan az asztalon, csak eztán áll fel ültéből, hogy nagyot nyújtózzon. A mozdulat vége azonban váratlan meglepetéssel szolgál. Oly erővel kíséri meg kézfejjel arcon csapni Dorast, hogy annak lehetőség szerint nyoma maradjon. Keze nem szorul ökölbe, azt túlzásnak vélné. Már csak azért is, mert a férfi jóval vaskosabb nála. Így is nagyot kockáztat, de az ő világa már csak ilyen.*
-Utálom a bogarakat. *Feleli meg a becézgetést, miközben ha teheti, egy bicskanyitogató mosoly kíséretében, lezser terpeszben visszaereszkedik a székébe. Barnáit kihívóan a zsoldosra függeszti. Nem kell két háztömböt sem megtenni hozzá, hogy szolgálatkész fehérnépet találjon az ember. Kötelező volt tanúbizonyságot tennie róla, hogy ő nem törik ám oly könnyen.*
-Szóval... *Kúszik tekintete Niallra, miközben a parázsló szivart az ablakpárkányra helyezi pihentetni.*
-Mit nyertem?
891. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-13 12:54:37
Üzenet elküldve: 2026-02-13 12:54:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Talányosan vállat von.*
- Talán nem pont ezekkel a szavakkal. Talán még hozzátettem ezt azt. *-derűs tekintete nem árulja el, hogy lódít-e vagy sem, ahogy arra sem utal, hogy mit fűzhetett még kedvesnek nem nevezhető szavai mellé, ha egyáltalán.-* Jó, de a Szuka az nem éppen..
*Aprót legyint. A Bolyongó Szuka, már ha jól emlékszik a névre és a hajóra, konkrétan kiköpött kalózhajó, akik a parttól kicsit távolabb is kimerészkednek akár két hatra is, hogy a homokpadoknál nem sokkal magasabb apró szigetek között elbújva várjanak valami zsírosabb áruval megrakott hajóra, amelyik pedig pont a partok környékén cirkáló feketéket kívánná elkerülni.
Kíváncsian figyeli ahogy Doras -egyébként kissé émelyítő- szakértelemmel prezentálja Thirán, hogy hová lenne érdemes kampót akasztani valakibe. Önkéntelenül is megdörgöli saját álla alját. Túl jó a képzelőereje.
A vörös szemlátomást nincs kibékülve a dobások eredményével. Ilyen ez, pedig. A szerencse hol jön, hol megy. A fogdosást látva már előre vigyorog, kíváncsi, hogy a lány mivel fogja jutalmazni megtermett új barátjukat.*
- Ó.. ó! Csak figyeld. *-biccenti oldalra a fejét még mindig somolyogva, ahogy a férfi Thira magánakciójával kapcsolatban kérdez. A lány nevetése úgy száll a kocsmazaj felett, mint valami kis fülemüle. Egészen elüt.-* Most hülyíti meg Röeb cimborámat.
*Persze Röeb nem a cimborája. Meghülyíteni viszont nem túl nehéz, mert a nagydarab fickó kiváltképp szereti az apró, inas falatkákat. Egészen biztos benne, hogy Röeb maradék fél karja mivel lesz elfoglalva éjszaka.*
- Hm, pedig tömnék egy kis wegtorenit. *-sóhajt, majd maga is a dohányrúd után nyúl.-* Az egészen illatos. Ez meg..
*Maga is megszimatolja a rudat, de nem fejezi be a mondatot. Ajándék szajrénak ne nézd a fogát, vagy mi.*
- Szép fogás azért. Ügyes! *-kacsint oda a lánynak, majd a szivart két ujjal a beugrós érmék, és karperec mellé ejti.
A tétül szolgáló aranyak dolgát ismét Doras kezdi intézni, ezúttal viszont szemlátomást kezd tele lenni bakabakancsa azzal, hogy a lány fiskálisát játssza. A tét szépen növekszik, ahogy újabb aranyak is a kupachoz kerülnek. Akárki is fogja nyerni a kört, talán nem hozna rossz döntést, ha már kivenné a nyereményt. És a mostani kör első két dobását látva ez a valaki szanszosan pont Thira lesz.*
- Ej-ej, gyerekek.. Ezeknél dobjak jobbat? *-megcsóválja a fejét, és felveszi a kockákat. Ide valami égi csoda, vagy hasonló kéne. Vagy két hatos, a harmadik pedig akármi lehetne nagyjából. Mekkora erre az esélye..? Mély levegőt vesz, ujjai között megzörgeti a kockákat, majd az útjukra engedi őket. Feszülten figyeli az ereményt.-* Rohadjatok meg!
*Persze ezt a kockáknak veti oda bosszankodva. Egyes, kettes és hatos.*
*Talányosan vállat von.*
- Talán nem pont ezekkel a szavakkal. Talán még hozzátettem ezt azt. *-derűs tekintete nem árulja el, hogy lódít-e vagy sem, ahogy arra sem utal, hogy mit fűzhetett még kedvesnek nem nevezhető szavai mellé, ha egyáltalán.-* Jó, de a Szuka az nem éppen..
*Aprót legyint. A Bolyongó Szuka, már ha jól emlékszik a névre és a hajóra, konkrétan kiköpött kalózhajó, akik a parttól kicsit távolabb is kimerészkednek akár két hatra is, hogy a homokpadoknál nem sokkal magasabb apró szigetek között elbújva várjanak valami zsírosabb áruval megrakott hajóra, amelyik pedig pont a partok környékén cirkáló feketéket kívánná elkerülni.
Kíváncsian figyeli ahogy Doras -egyébként kissé émelyítő- szakértelemmel prezentálja Thirán, hogy hová lenne érdemes kampót akasztani valakibe. Önkéntelenül is megdörgöli saját álla alját. Túl jó a képzelőereje.
A vörös szemlátomást nincs kibékülve a dobások eredményével. Ilyen ez, pedig. A szerencse hol jön, hol megy. A fogdosást látva már előre vigyorog, kíváncsi, hogy a lány mivel fogja jutalmazni megtermett új barátjukat.*
- Ó.. ó! Csak figyeld. *-biccenti oldalra a fejét még mindig somolyogva, ahogy a férfi Thira magánakciójával kapcsolatban kérdez. A lány nevetése úgy száll a kocsmazaj felett, mint valami kis fülemüle. Egészen elüt.-* Most hülyíti meg Röeb cimborámat.
*Persze Röeb nem a cimborája. Meghülyíteni viszont nem túl nehéz, mert a nagydarab fickó kiváltképp szereti az apró, inas falatkákat. Egészen biztos benne, hogy Röeb maradék fél karja mivel lesz elfoglalva éjszaka.*
- Hm, pedig tömnék egy kis wegtorenit. *-sóhajt, majd maga is a dohányrúd után nyúl.-* Az egészen illatos. Ez meg..
*Maga is megszimatolja a rudat, de nem fejezi be a mondatot. Ajándék szajrénak ne nézd a fogát, vagy mi.*
- Szép fogás azért. Ügyes! *-kacsint oda a lánynak, majd a szivart két ujjal a beugrós érmék, és karperec mellé ejti.
A tétül szolgáló aranyak dolgát ismét Doras kezdi intézni, ezúttal viszont szemlátomást kezd tele lenni bakabakancsa azzal, hogy a lány fiskálisát játssza. A tét szépen növekszik, ahogy újabb aranyak is a kupachoz kerülnek. Akárki is fogja nyerni a kört, talán nem hozna rossz döntést, ha már kivenné a nyereményt. És a mostani kör első két dobását látva ez a valaki szanszosan pont Thira lesz.*
- Ej-ej, gyerekek.. Ezeknél dobjak jobbat? *-megcsóválja a fejét, és felveszi a kockákat. Ide valami égi csoda, vagy hasonló kéne. Vagy két hatos, a harmadik pedig akármi lehetne nagyjából. Mekkora erre az esélye..? Mély levegőt vesz, ujjai között megzörgeti a kockákat, majd az útjukra engedi őket. Feszülten figyeli az ereményt.-* Rohadjatok meg!
*Persze ezt a kockáknak veti oda bosszankodva. Egyes, kettes és hatos.*
890. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-13 10:42:01
Üzenet elküldve: 2026-02-13 10:42:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
- Legalább a szakálla rendben volt *ingatja a fejét, s önkéntelenül végigsimít saját, nagy becsben tartott pofaszőrzetén. De azt valószínűleg nem kell nagyon kommentálnia, hogy ő se igazán az a haptákban álló típus.*
- Mesebeszéd *horkantja a lány történetére, miközben kis kettes kupackákba rendezi maga előtt a még meglévő tizennyolc aranyát.* - Pár méter után elszakadt volna az ajka, mint egy régi zsák. Itt... *emelkedik meg ültéből, s ha Thiraya nem durcáskodik, hüvelykjével kitapintja a lány álla alatti lágy részt.* - Itt kell beakasztani a kampót, ni. De *vonja meg a vállát, mintha csak halpucolásról beszélgetnének* - még úgy is esélyes, hogy az állkapocs nem tartja meg. De ha volt eszük, kikötötték még máshol is. *Doras szenvtelenül szakmázik, de a legbizarrabb az benne, hogy nem is hencegő kivagyisággal, hanem csak úgy, hogy fel se tűnik neki igazán.
Amikor a vöröske felpattan, Doras nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget, bár elsőre úgy tippelte volna, hogy csak a sör dolgozik benne. Azért annak mindenképp szerét ejti, hogy amikor eloldalaz mellette a kicsike, végigsimítson a nyűtt vászonnadrágban is formás hátsón. Mikor azonban a lány a vendégek között kezd el grasszálni, a zsoldos pillantása rá tapad. Közben hörpölgeti a sörét.*
- Mi a francot csinál? *kérdi félhangosan a habos bajusza alól. Az nem derül ki, hogy a sörétől vagy Nialltól.
Mikor aztán visszatér az asztalhoz a három dohányrúddal, Doras csak kérdőn pislog rá párat, aztán az egyiket magához veszi, végighúzza az orra alatt, hogy megszaglássza, de aztán csak betűzi a füle mögé.*
- Te aztán a jég hátán is megélsz, igaz, husom? *vigyorog.
A lány már gurítja is a kockákat, de se tét, se semmi. Niall előző nyereménye pedig a fickó kijelentése szerint marad.*
- Vá-vá-vááááháhéééHÁ! *emeli fel lapát tenyereit a zsoldos.*
- A szerencsés kezű főtengernagy bent hagyta az aranyait, szóval, ha tartod a tétet, bogaram, akkor tolj be szépen te is hat aranyat! Ha sokallod, akkor meg elpasszolhatod a kört. *Ő a maga részéről bedobja a hat aranyat, csak aztán gurít: 5-1-5. Aztán elhúzza a száját és morcosan kortyol a söréből.* - Kurva kockák.
- Legalább a szakálla rendben volt *ingatja a fejét, s önkéntelenül végigsimít saját, nagy becsben tartott pofaszőrzetén. De azt valószínűleg nem kell nagyon kommentálnia, hogy ő se igazán az a haptákban álló típus.*
- Mesebeszéd *horkantja a lány történetére, miközben kis kettes kupackákba rendezi maga előtt a még meglévő tizennyolc aranyát.* - Pár méter után elszakadt volna az ajka, mint egy régi zsák. Itt... *emelkedik meg ültéből, s ha Thiraya nem durcáskodik, hüvelykjével kitapintja a lány álla alatti lágy részt.* - Itt kell beakasztani a kampót, ni. De *vonja meg a vállát, mintha csak halpucolásról beszélgetnének* - még úgy is esélyes, hogy az állkapocs nem tartja meg. De ha volt eszük, kikötötték még máshol is. *Doras szenvtelenül szakmázik, de a legbizarrabb az benne, hogy nem is hencegő kivagyisággal, hanem csak úgy, hogy fel se tűnik neki igazán.
Amikor a vöröske felpattan, Doras nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget, bár elsőre úgy tippelte volna, hogy csak a sör dolgozik benne. Azért annak mindenképp szerét ejti, hogy amikor eloldalaz mellette a kicsike, végigsimítson a nyűtt vászonnadrágban is formás hátsón. Mikor azonban a lány a vendégek között kezd el grasszálni, a zsoldos pillantása rá tapad. Közben hörpölgeti a sörét.*
- Mi a francot csinál? *kérdi félhangosan a habos bajusza alól. Az nem derül ki, hogy a sörétől vagy Nialltól.
Mikor aztán visszatér az asztalhoz a három dohányrúddal, Doras csak kérdőn pislog rá párat, aztán az egyiket magához veszi, végighúzza az orra alatt, hogy megszaglássza, de aztán csak betűzi a füle mögé.*
- Te aztán a jég hátán is megélsz, igaz, husom? *vigyorog.
A lány már gurítja is a kockákat, de se tét, se semmi. Niall előző nyereménye pedig a fickó kijelentése szerint marad.*
- Vá-vá-vááááháhéééHÁ! *emeli fel lapát tenyereit a zsoldos.*
- A szerencsés kezű főtengernagy bent hagyta az aranyait, szóval, ha tartod a tétet, bogaram, akkor tolj be szépen te is hat aranyat! Ha sokallod, akkor meg elpasszolhatod a kört. *Ő a maga részéről bedobja a hat aranyat, csak aztán gurít: 5-1-5. Aztán elhúzza a száját és morcosan kortyol a söréből.* - Kurva kockák.
889. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-12 21:40:13
Üzenet elküldve: 2026-02-12 21:40:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
-Ebben a pöcében nem érdemes dohányt venni. Már ha akad nekik a pult alatt egyáltalán. *Testével körbefordul ültében, felmérve a jelenlévőket. Egyértelműen ismerősök után kutat. Elidőzik egy széles, megtermett alakon az egyik sarokban, de nem moccan ültéből, legalábbis egyelőre.
Niall válaszára meglepődve rándul szemöldöke, majd negédes mosoly kíséretében dől előre.*
-Így búcsúztál el tőlük? Akkor biztosan akad ellenséged. Aranyfogú Dortonnak, a Bolyongó Szuka elsőtisztjének ennél kevesebbért akasztottak kampót az ajka alá. Itt ni. *Mutatja be sajátján töretlen mosollyal.*
-A hajó után kötötték. Mindenki ismeri a történetet, mert csak itt, a dokkoknál húzták be a hullát. *Hátradől a kellemes anekdota után, hogy figyelemmel kísérje a két férfi gurítását.
Gyomra apró, kellemetlen bukfenccel jutalmazza Doras dobását. Ezúttal sem fogja elvinni a summát az asztal közepén. Niall kockavetésére már csak nyakát masszírozza. Vörös üstökét igazgatva, hirtelen pattan fel az asztaltól, hogy kioldalazzon a szárazföldi mellett. Ruganyos lépteivel a sötét sarokban ülő, testes alakot célozza. A tengerész, ha követi útját, felismerheti jellegzetes körvonallal megáldott célpontját is. Félkarú Röeb úgy tesped a vaskos dohányfüstben, mintha az elmúlt esztendőben nem emelte volna fel onnét a hájas valagát.
A két férfi fülét némi kedélyes cseverészés, majd nevetgélés ütheti meg. Jó pár percre magára hagyja a párost, ám mikor már azt gondolhatnák, hogy a háta mögött hagyta az asztalt, néhány könnyed szökkenéssel már mellettük is terem. Ajkai között megtekert dohányt szopogat, kettő hasonlót pedig az asztalra lök. Ismét helyet foglal székében.*
-Nem wegtoreni, de nem is macskahúgyos. *Az ablakpárkányon pislákoló, szürke gyertya felé hajol, hogy meggyújthassa a szivarvéget.*
-Hol tartottunk? Én jövök? *Már markolja is fel a kockákat. Nem veszi a fáradtságot, hogy bármiféle téttel vacakoljon, valójában azt sem tudja, hogy Niall mit vett ki, vagy mit hagyott benn. Meri remélni, hogy visszanyerheti szeretett karperecét.
Oly széles mozdulattal indítja útjára a kockákat, hogy kis híján leperdülnek az asztalról. Három. Öt. Öt. Elvigyorodik, székét befordítja az asztal felé, majd egyik lábát a másikra dobja.*
-Tedd csak fel a karkötőt. Úgy járja, ha visszanyerhetem. Te pedig vagy száz aranyat, ha tényleg van vér a micsodádban. *Kellően megnyomva a megfelelő szavakat, kihívóan pillant Dorasra. Nem gondolja, hogy van a férfinál ennyi, de az eddigiek alapján nem úgy fest, mint aki megfutamodik. Tisztában van vele, hogy a legkevésbé sem fair, amit csinál, de ilyesmit vélhetően senki sem vár tőle. Ha lennének kockái, biztosan cinkeltek lennének.*
-Ebben a pöcében nem érdemes dohányt venni. Már ha akad nekik a pult alatt egyáltalán. *Testével körbefordul ültében, felmérve a jelenlévőket. Egyértelműen ismerősök után kutat. Elidőzik egy széles, megtermett alakon az egyik sarokban, de nem moccan ültéből, legalábbis egyelőre.
Niall válaszára meglepődve rándul szemöldöke, majd negédes mosoly kíséretében dől előre.*
-Így búcsúztál el tőlük? Akkor biztosan akad ellenséged. Aranyfogú Dortonnak, a Bolyongó Szuka elsőtisztjének ennél kevesebbért akasztottak kampót az ajka alá. Itt ni. *Mutatja be sajátján töretlen mosollyal.*
-A hajó után kötötték. Mindenki ismeri a történetet, mert csak itt, a dokkoknál húzták be a hullát. *Hátradől a kellemes anekdota után, hogy figyelemmel kísérje a két férfi gurítását.
Gyomra apró, kellemetlen bukfenccel jutalmazza Doras dobását. Ezúttal sem fogja elvinni a summát az asztal közepén. Niall kockavetésére már csak nyakát masszírozza. Vörös üstökét igazgatva, hirtelen pattan fel az asztaltól, hogy kioldalazzon a szárazföldi mellett. Ruganyos lépteivel a sötét sarokban ülő, testes alakot célozza. A tengerész, ha követi útját, felismerheti jellegzetes körvonallal megáldott célpontját is. Félkarú Röeb úgy tesped a vaskos dohányfüstben, mintha az elmúlt esztendőben nem emelte volna fel onnét a hájas valagát.
A két férfi fülét némi kedélyes cseverészés, majd nevetgélés ütheti meg. Jó pár percre magára hagyja a párost, ám mikor már azt gondolhatnák, hogy a háta mögött hagyta az asztalt, néhány könnyed szökkenéssel már mellettük is terem. Ajkai között megtekert dohányt szopogat, kettő hasonlót pedig az asztalra lök. Ismét helyet foglal székében.*
-Nem wegtoreni, de nem is macskahúgyos. *Az ablakpárkányon pislákoló, szürke gyertya felé hajol, hogy meggyújthassa a szivarvéget.*
-Hol tartottunk? Én jövök? *Már markolja is fel a kockákat. Nem veszi a fáradtságot, hogy bármiféle téttel vacakoljon, valójában azt sem tudja, hogy Niall mit vett ki, vagy mit hagyott benn. Meri remélni, hogy visszanyerheti szeretett karperecét.
Oly széles mozdulattal indítja útjára a kockákat, hogy kis híján leperdülnek az asztalról. Három. Öt. Öt. Elvigyorodik, székét befordítja az asztal felé, majd egyik lábát a másikra dobja.*
-Tedd csak fel a karkötőt. Úgy járja, ha visszanyerhetem. Te pedig vagy száz aranyat, ha tényleg van vér a micsodádban. *Kellően megnyomva a megfelelő szavakat, kihívóan pillant Dorasra. Nem gondolja, hogy van a férfinál ennyi, de az eddigiek alapján nem úgy fest, mint aki megfutamodik. Tisztában van vele, hogy a legkevésbé sem fair, amit csinál, de ilyesmit vélhetően senki sem vár tőle. Ha lennének kockái, biztosan cinkeltek lennének.*
888. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-12 13:01:02
Üzenet elküldve: 2026-02-12 13:01:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Hogy Thirának igen nagy szája és -hangja is van a puffogós kismacska stílusa mellé, az tagadhatatlan tény. De az is tagadhatatlan ténynek tűnik, hogy valamiképp lassan-apránként az ujja köré kezdi csavarni Dorast; legalábbis abból ítélve, hogy már nem csak a játékhoz kap a férfi aranyaiból, hanem meghívást is olyan dohányra, ami még nincs is megvásárolva. Gondolatban elismerően csettint egyet a lány teljesítménye előtt. Persze az sem lepné meg, ha Doras végül valóban az ölébe húzná a vöröst, amolyan ellenszolgáltatást kérve tőle.*
- Ellenségeket? Dehogy. *-rázza meg vigyorogva a fejét-* Csak rájöttem, hogy nem szeretem ha egy szépen nyírt szakállú faszi üvölt közvetlen közelről az arcomba, hogy „állj haptákban miközben a fedélzetet súrolod”! A kurva anyád, mondtam neki, álljál haptákban te. Szóval nem sokáig szolgáltam azon a hajón.
*Nos, fiatalabb korában még forrófejű és meggondolatlan volt. Szerencse, hogy ezt azóta kinőtte. Legalábbis nagyjából. Az első környi dobás eredményén, illetve azon, hogy az mit jelent, szemlátomást nem fognak összekapni. Ez jó jel; azt jelenti, hogy a játék még egy darabig eltarthat anélkül, hogy egymásra borogatnák az asztalt. Összevillan a tekintete tagbaszakadt játszótársával Thira újabb felmorranása után, saját vállvonása szinte amazéval egy időben érkezik.
Alkarjával megtámaszkodik az asztalon ahogy előre dőlve figyeli ahogy a lány dob, majd Doras vetését is végignézi. Aprót biccent a látványra, csak úgy, magának. Ha jól ismeri a saját szerencséjét, most mindkettejüknél rosszabbat fog dobni. Felnéz a kockákról.*
- Egészen pontosan jól mondod, hogy hogy szoktam játszani én is. *-mondja őszintén. Aranyat rak a még mindig aprócska kupacra.-* Na most, kettőtök közül a tiéd a jobb dobás, mert neked kijött egy hatos. Én meg, nézzük csak..
*Felveszi a kockákat, ujjai között ráz rajtuk egyet, majd szabadjára engedi a kis triót. Tekintete szinte éhesen követi pattogó útjukat. Mikor a kockák végül megállnak, derűs ajakbiggyesztéssel nyugtázza a látványt. Kettes, hármas és hatos.*
- ..épp csak egy paraszthajszállal, de még nálad is jobbat dobtam. *-elvigyorodik, állával a középen csücsülő hat arany felé int-* Azok még maradnak!
*Hogy Thirának igen nagy szája és -hangja is van a puffogós kismacska stílusa mellé, az tagadhatatlan tény. De az is tagadhatatlan ténynek tűnik, hogy valamiképp lassan-apránként az ujja köré kezdi csavarni Dorast; legalábbis abból ítélve, hogy már nem csak a játékhoz kap a férfi aranyaiból, hanem meghívást is olyan dohányra, ami még nincs is megvásárolva. Gondolatban elismerően csettint egyet a lány teljesítménye előtt. Persze az sem lepné meg, ha Doras végül valóban az ölébe húzná a vöröst, amolyan ellenszolgáltatást kérve tőle.*
- Ellenségeket? Dehogy. *-rázza meg vigyorogva a fejét-* Csak rájöttem, hogy nem szeretem ha egy szépen nyírt szakállú faszi üvölt közvetlen közelről az arcomba, hogy „állj haptákban miközben a fedélzetet súrolod”! A kurva anyád, mondtam neki, álljál haptákban te. Szóval nem sokáig szolgáltam azon a hajón.
*Nos, fiatalabb korában még forrófejű és meggondolatlan volt. Szerencse, hogy ezt azóta kinőtte. Legalábbis nagyjából. Az első környi dobás eredményén, illetve azon, hogy az mit jelent, szemlátomást nem fognak összekapni. Ez jó jel; azt jelenti, hogy a játék még egy darabig eltarthat anélkül, hogy egymásra borogatnák az asztalt. Összevillan a tekintete tagbaszakadt játszótársával Thira újabb felmorranása után, saját vállvonása szinte amazéval egy időben érkezik.
Alkarjával megtámaszkodik az asztalon ahogy előre dőlve figyeli ahogy a lány dob, majd Doras vetését is végignézi. Aprót biccent a látványra, csak úgy, magának. Ha jól ismeri a saját szerencséjét, most mindkettejüknél rosszabbat fog dobni. Felnéz a kockákról.*
- Egészen pontosan jól mondod, hogy hogy szoktam játszani én is. *-mondja őszintén. Aranyat rak a még mindig aprócska kupacra.-* Na most, kettőtök közül a tiéd a jobb dobás, mert neked kijött egy hatos. Én meg, nézzük csak..
*Felveszi a kockákat, ujjai között ráz rajtuk egyet, majd szabadjára engedi a kis triót. Tekintete szinte éhesen követi pattogó útjukat. Mikor a kockák végül megállnak, derűs ajakbiggyesztéssel nyugtázza a látványt. Kettes, hármas és hatos.*
- ..épp csak egy paraszthajszállal, de még nálad is jobbat dobtam. *-elvigyorodik, állával a középen csücsülő hat arany felé int-* Azok még maradnak!
887. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-12 09:48:34
Üzenet elküldve: 2026-02-12 09:48:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*A rőt némber úgy faggatózik, mint egy hivatásos. Vagy mint aki vőlegényt keres. Szerencsére inkább a másik tengerészt nyüstöli, szóval Doras rá hagyja, hogy meddig hagyja magát kigombolni az ügyeiből.*
- Hát menjél, babám, szerezz egy szütyő dohányt, amilyet szeretnél. Meghívlak. Meg a komát is, ha pöfékelne. *Leoldja az övéről a dohányos zacskóját és az asztal közepére tottyantja.* - Az enyém ázott, mint a frissen öntött ürge *húzza el a száját.* - Hogyér' adják ebben a pöcegödörben a wegtoreni tabakot?
*A zsoldos nézi a helyükön megállapodott kockákat. Felhúzza az ajkát, amitől a bajsza vaskos szőrszálai kimerednek, mint egy sündisznó tüskéi. Bozontos szemöldöke alól les Niallra. Azzal a bizonyos pillantással, hogy "nem azért nézek rád, mert nem tiszták a szabályok, csak úgy... várok". Végül a fickó csak kirészletezi a tényállást, meg az abból adódó dilemmát. Doras viszont épp csak addig jut, hogy teleszívja magát egy "mittomén"-hez sokszorosan elegendő lélegzettel, s kipillant a vörös felé.
A lány viszont már meg is ragadja az alkalmat, meg a kockákat is, szóval a "mittomén" levegője üresen pöffen ki a zsoldosból. Niallra pillant, aztán csak megvonja a vállát.
Most rajta a sor, hogy a kockákat magához vegye, de előbb még, a lassan rutinná érő mozdulattal átnyúl az asztalon, és a lány előtt lévő kupac aranypénzből a tétekhez húzza az egy érmét. Aztán míg baljába marja a kockákat, a maga egy aranyát is odateszi.*
- Legyetek jók a papához *súgja, aztán gurít. 6-1-3. ~Hogy mi a...?!~ Már megint ugyanannyi! Kisandít Niallra. Lehet, hogy amaz már sejtheti, hogy a zsoldosnak nem egészen tiszta ez az ilyenkor mit mihez kell méricskélni dolog. De Doras nem szeret maflának tűnni, szóval inkább elébe megy.*
- A következő körtől legyen úgy, hogy ha valaki ugyanannyit gurít, akkor az dönt, hogy kinek van a legnagyobb értékű kockája. Ha ugyanolyan van, akkor a második legnagyobb értékű dönt. Ha tök ugyanazt dobták, és köztük dőlne el a kör, akkor mehet ugyanígy: újradobás vagy jöhet rá a következő kör tétje. Ha vita van benne, akkor újra dobnak.
*Kiissza a korsóját és füttyent egy harsányat a következő három Sörért. Ha akad valaki, aki kivigye, le is szurkol érte 15 aranyat.*
- Na, AdmirálisGenerális, rajtad a világ szeme!
*A rőt némber úgy faggatózik, mint egy hivatásos. Vagy mint aki vőlegényt keres. Szerencsére inkább a másik tengerészt nyüstöli, szóval Doras rá hagyja, hogy meddig hagyja magát kigombolni az ügyeiből.*
- Hát menjél, babám, szerezz egy szütyő dohányt, amilyet szeretnél. Meghívlak. Meg a komát is, ha pöfékelne. *Leoldja az övéről a dohányos zacskóját és az asztal közepére tottyantja.* - Az enyém ázott, mint a frissen öntött ürge *húzza el a száját.* - Hogyér' adják ebben a pöcegödörben a wegtoreni tabakot?
*A zsoldos nézi a helyükön megállapodott kockákat. Felhúzza az ajkát, amitől a bajsza vaskos szőrszálai kimerednek, mint egy sündisznó tüskéi. Bozontos szemöldöke alól les Niallra. Azzal a bizonyos pillantással, hogy "nem azért nézek rád, mert nem tiszták a szabályok, csak úgy... várok". Végül a fickó csak kirészletezi a tényállást, meg az abból adódó dilemmát. Doras viszont épp csak addig jut, hogy teleszívja magát egy "mittomén"-hez sokszorosan elegendő lélegzettel, s kipillant a vörös felé.
A lány viszont már meg is ragadja az alkalmat, meg a kockákat is, szóval a "mittomén" levegője üresen pöffen ki a zsoldosból. Niallra pillant, aztán csak megvonja a vállát.
Most rajta a sor, hogy a kockákat magához vegye, de előbb még, a lassan rutinná érő mozdulattal átnyúl az asztalon, és a lány előtt lévő kupac aranypénzből a tétekhez húzza az egy érmét. Aztán míg baljába marja a kockákat, a maga egy aranyát is odateszi.*
- Legyetek jók a papához *súgja, aztán gurít. 6-1-3. ~Hogy mi a...?!~ Már megint ugyanannyi! Kisandít Niallra. Lehet, hogy amaz már sejtheti, hogy a zsoldosnak nem egészen tiszta ez az ilyenkor mit mihez kell méricskélni dolog. De Doras nem szeret maflának tűnni, szóval inkább elébe megy.*
- A következő körtől legyen úgy, hogy ha valaki ugyanannyit gurít, akkor az dönt, hogy kinek van a legnagyobb értékű kockája. Ha ugyanolyan van, akkor a második legnagyobb értékű dönt. Ha tök ugyanazt dobták, és köztük dőlne el a kör, akkor mehet ugyanígy: újradobás vagy jöhet rá a következő kör tétje. Ha vita van benne, akkor újra dobnak.
*Kiissza a korsóját és füttyent egy harsányat a következő három Sörért. Ha akad valaki, aki kivigye, le is szurkol érte 15 aranyat.
*- Na, AdmirálisGenerális, rajtad a világ szeme!
886. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-11 21:39:11
Üzenet elküldve: 2026-02-11 21:39:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*A tengerész érdekes történettel áll elő. Egy hat... Valóban nagyon rövid időintervallum egy ilyen fedélzeten.*
-Úgy hangzik, mintha ellenségeket szereztél volna. Ki vele, ki köpött kinek a szájába? *Finoman emelkedik csak szemöldöke. Szereti beleütni az orrát mások dolgába, nem vitás. Amellett pedig valóban kíváncsi, vajon kikkel szűrhette össze Niall erre a rövid időre. Vagy kikkel rúgta össze a port.
Doras városőröket illető véleményére halkan felhorkan. Hasonló véleménnyel bír maga is. Emlékszik még, kölyökkorában miként kerülgette a vörös köpenyeket a dokkok mentén. Disznó volt mind.*
-Attól függ. Ha papnő lennék, megkínálnál dohánnyal? *Nem vár választ, tudja, ennél az asztalnál valójában semmi sincs bérmentve.*
-Hajón szolgálok. Most épp két fedélzet között vagyok. *Nem ereszti bő lére, de cserébe nem is füllent. Már csak azért sem, mert pozíciója általában a hajó renoméján függ. Persze általában a hajópadló suvickolásától az árbóckötél meghúzásán túl ritkán terjed munkaköre.
Egyéb körülmények között szíves örömest kárörvendene a csapzott férfi dobásának eredményén, ha az övé nem lenne még annál is cudarabb. Ennek eredményeképp egykedvű hintázásba kezd székén. Elvégre mindegy, a tengerész mit dob, az arany karperec elúszott. Egészen addig kitart ez az állapot, míg Niall kockái nem állapodnak meg. Felcsillan a szeme. A dobás nagyon hasonlatos a marcona szárazföldiéhez. Egy ideig járatja tekintetét a két férfi között, a tengerész ajánlatára azonban hirtelen visszabukkan székével.*
-A lószart! Nem nyert senki, így a tétek bennmaradnak, a következővel együtt viszi ezt is a nyertes. Így igazságos.
*Hadarja. Nincs meggyőződve arról, hogy a szabály valójában így szól, de ez vajmi kevéssé érdekli most. Izgatottan harapja be ajkait, majd nyúl előre az asztal felett baljával, hogy begyűjthesse a kockákat. Amennyiben senki sem állítja meg a műveletben, úgy annak rendje és módja szerint gurít újra. Hisz minél gyorsabb, annál kisebb az esélye, hogy valaki ágál az eljárásrendjével szemben.
Barna tekintete oly feszülten kíséri a kockákat, mintha nem egy marék arany múlna rajta. Öt. Kettő. Három. A kockák megtalálják helyüket, ő pedig maga előtt összefont karokkal, ajkai szélén bujkáló mosollyal, elégedetten dől hátra ültében. Nem rossz.*
*A tengerész érdekes történettel áll elő. Egy hat... Valóban nagyon rövid időintervallum egy ilyen fedélzeten.*
-Úgy hangzik, mintha ellenségeket szereztél volna. Ki vele, ki köpött kinek a szájába? *Finoman emelkedik csak szemöldöke. Szereti beleütni az orrát mások dolgába, nem vitás. Amellett pedig valóban kíváncsi, vajon kikkel szűrhette össze Niall erre a rövid időre. Vagy kikkel rúgta össze a port.
Doras városőröket illető véleményére halkan felhorkan. Hasonló véleménnyel bír maga is. Emlékszik még, kölyökkorában miként kerülgette a vörös köpenyeket a dokkok mentén. Disznó volt mind.*
-Attól függ. Ha papnő lennék, megkínálnál dohánnyal? *Nem vár választ, tudja, ennél az asztalnál valójában semmi sincs bérmentve.*
-Hajón szolgálok. Most épp két fedélzet között vagyok. *Nem ereszti bő lére, de cserébe nem is füllent. Már csak azért sem, mert pozíciója általában a hajó renoméján függ. Persze általában a hajópadló suvickolásától az árbóckötél meghúzásán túl ritkán terjed munkaköre.
Egyéb körülmények között szíves örömest kárörvendene a csapzott férfi dobásának eredményén, ha az övé nem lenne még annál is cudarabb. Ennek eredményeképp egykedvű hintázásba kezd székén. Elvégre mindegy, a tengerész mit dob, az arany karperec elúszott. Egészen addig kitart ez az állapot, míg Niall kockái nem állapodnak meg. Felcsillan a szeme. A dobás nagyon hasonlatos a marcona szárazföldiéhez. Egy ideig járatja tekintetét a két férfi között, a tengerész ajánlatára azonban hirtelen visszabukkan székével.*
-A lószart! Nem nyert senki, így a tétek bennmaradnak, a következővel együtt viszi ezt is a nyertes. Így igazságos.
*Hadarja. Nincs meggyőződve arról, hogy a szabály valójában így szól, de ez vajmi kevéssé érdekli most. Izgatottan harapja be ajkait, majd nyúl előre az asztal felett baljával, hogy begyűjthesse a kockákat. Amennyiben senki sem állítja meg a műveletben, úgy annak rendje és módja szerint gurít újra. Hisz minél gyorsabb, annál kisebb az esélye, hogy valaki ágál az eljárásrendjével szemben.
Barna tekintete oly feszülten kíséri a kockákat, mintha nem egy marék arany múlna rajta. Öt. Kettő. Három. A kockák megtalálják helyüket, ő pedig maga előtt összefont karokkal, ajkai szélén bujkáló mosollyal, elégedetten dől hátra ültében. Nem rossz.*
885. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-11 13:58:24
Üzenet elküldve: 2026-02-11 13:58:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
- Hát mi másért lennél szerencsés, ha nem azért, mert találkoztál velünk? *-néz a lányra, szinte ártatlannak ható tekintettel. Ezután Doras felé pislant, majd vissza Thirára.-* Hiszen elbűvölőek vagyunk mindketten. Mint két átokverte úrifiú. Nem?
*Halkan nevetve, barátságosan csap Doras széles vállára. ~A rohadt életbe~, gondolja, ~de nem szeretnék tőle pofont kapni!~. Ezt természetesen a tenyere alatt érzett izmok váltják ki belőle. Bár azért Thirától se kérne sallert. Rossz esetben nyoma is marad, aztán meg magyarázkodhatna, hogy miért lila a szeme alja.*
- Dehogy furcsák. *-rázza meg a fejét, szemöldökei között a helytelenítés halvány árnyékával.-* Csak szarul dobsz.
*Legalábbis nézőpontja válogatja, hogy mennyire volt szerencsés a lány kockavetése. Ha az övéből nézzük, akkor nem kifejezetten, ha a két férfiéból.. nos, úgy már inkább. Az asztalra könyököl, és Doras keze fölött átlesekedve figyeli, ahogy a férfi ellenőrzi, hogy tényleg furcsák-e a kockák, vagy sem. Pedig tényleg nem babrálta meg őket, erre meg is esküdne.*
- Fekete zászló alatt? *-tekintete a kockákról Thirára fordul, pár pillanatig tűnődőn vizsgálva annak arcát. Fura kérdései vannak a lánynak. Specifikus, vájkáló, csúnyamód kíváncsi kérdései.-* Ha valaki egyszer fekete alatt szolgál, nem nagyon áll vissza egy kutyaközönséges kereskedelmi hajó fedélzetére, hm? Viszont azt elmondhatom, hogy kék alatt már szolgáltam.
*Ha a vöröshajú életében látott már hajót, és tudja hogy melyik zászló mit jelent, hát tudhatja, hogy kék zászlaja általában a hadi feladatokra szánt gályáknak van.*
- Nagyjából egy hatig. Soha többé..! *-aprót, hegyeset köp oldalra, mintegy véleményének nyomatékosítására. S amíg a vizespohárral kapcsolatban könnyelmű volt, ezúttal vigyáz, hogy senki csizmáját ne köpje le.
Egy aranyat tesz a másik kettő mellé, és magához veszi a kockákat. Nem különösebben érdekli hogy társai mit gondolnak a poharas kockadobás nemes művészetéről, felőle epét is hányhatnak tőle. Csak azért nem veszi magához a poharat is, mert puszta kézből dobni csakugyan gyorsabb és egyszerűbb. Ujjai ketrecében összezörrenti a kockákat, majd az asztallapra veti őket.*
- Na, legyetek jók hozzám! *-dörmögi az orra alatt, majd kissé előredőlve pislog az eredményre. Két kettes és egy négyes. Felnevet.-* Undok kis szarháziak, azok!
*Dorasra néz.*
- Ugyanúgy nyolc, mint neked. *-mondja-* Ilyenkor az döntené el, hogy kinek a kockái voltak nagyobbak, de a te egyeseddel és hármasoddal szemben az én két kettesem pont ugyanannyit ér, úgy hiszem. Mi legyen? Dobjunk rá még egyet ami eldönti, vagy legyen döntetlen, és bent marad ez a három arany?
*Állával a tétek egyelőre szabad szemmel alig látható halmocskája felé int.*
- Részemről bent maradhat ám.
- Hát mi másért lennél szerencsés, ha nem azért, mert találkoztál velünk? *-néz a lányra, szinte ártatlannak ható tekintettel. Ezután Doras felé pislant, majd vissza Thirára.-* Hiszen elbűvölőek vagyunk mindketten. Mint két átokverte úrifiú. Nem?
*Halkan nevetve, barátságosan csap Doras széles vállára. ~A rohadt életbe~, gondolja, ~de nem szeretnék tőle pofont kapni!~. Ezt természetesen a tenyere alatt érzett izmok váltják ki belőle. Bár azért Thirától se kérne sallert. Rossz esetben nyoma is marad, aztán meg magyarázkodhatna, hogy miért lila a szeme alja.*
- Dehogy furcsák. *-rázza meg a fejét, szemöldökei között a helytelenítés halvány árnyékával.-* Csak szarul dobsz.
*Legalábbis nézőpontja válogatja, hogy mennyire volt szerencsés a lány kockavetése. Ha az övéből nézzük, akkor nem kifejezetten, ha a két férfiéból.. nos, úgy már inkább. Az asztalra könyököl, és Doras keze fölött átlesekedve figyeli, ahogy a férfi ellenőrzi, hogy tényleg furcsák-e a kockák, vagy sem. Pedig tényleg nem babrálta meg őket, erre meg is esküdne.*
- Fekete zászló alatt? *-tekintete a kockákról Thirára fordul, pár pillanatig tűnődőn vizsgálva annak arcát. Fura kérdései vannak a lánynak. Specifikus, vájkáló, csúnyamód kíváncsi kérdései.-* Ha valaki egyszer fekete alatt szolgál, nem nagyon áll vissza egy kutyaközönséges kereskedelmi hajó fedélzetére, hm? Viszont azt elmondhatom, hogy kék alatt már szolgáltam.
*Ha a vöröshajú életében látott már hajót, és tudja hogy melyik zászló mit jelent, hát tudhatja, hogy kék zászlaja általában a hadi feladatokra szánt gályáknak van.*
- Nagyjából egy hatig. Soha többé..! *-aprót, hegyeset köp oldalra, mintegy véleményének nyomatékosítására. S amíg a vizespohárral kapcsolatban könnyelmű volt, ezúttal vigyáz, hogy senki csizmáját ne köpje le.
Egy aranyat tesz a másik kettő mellé, és magához veszi a kockákat. Nem különösebben érdekli hogy társai mit gondolnak a poharas kockadobás nemes művészetéről, felőle epét is hányhatnak tőle. Csak azért nem veszi magához a poharat is, mert puszta kézből dobni csakugyan gyorsabb és egyszerűbb. Ujjai ketrecében összezörrenti a kockákat, majd az asztallapra veti őket.*
- Na, legyetek jók hozzám! *-dörmögi az orra alatt, majd kissé előredőlve pislog az eredményre. Két kettes és egy négyes. Felnevet.-* Undok kis szarháziak, azok!
*Dorasra néz.*
- Ugyanúgy nyolc, mint neked. *-mondja-* Ilyenkor az döntené el, hogy kinek a kockái voltak nagyobbak, de a te egyeseddel és hármasoddal szemben az én két kettesem pont ugyanannyit ér, úgy hiszem. Mi legyen? Dobjunk rá még egyet ami eldönti, vagy legyen döntetlen, és bent marad ez a három arany?
*Állával a tétek egyelőre szabad szemmel alig látható halmocskája felé int.*
- Részemről bent maradhat ám.
884. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-11 10:18:01
Üzenet elküldve: 2026-02-11 10:18:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Sok dolog eszébe jutna a kikapós vörösről, de a hölgy nem igazán van köztük. De csak a bajsza alatt mosolyog a dolgon, neki aztán teljesen mindegy, ki kezd.
A kommentár persze nem marad el. Csípős és rátarti, ahogy az eddigiek is. Pontosan beleillik a hely varázsába.*
- Mind a kettőnket, aranyom? *kontráz a zsoldos mindjárt.* - Sok lenne az neked, kicsilány. *Foghegyről és a szokásos pimasz kajánsággal jön a replika, mert a kis rőthajú ezt imádja benne. Mi másért élezné így a nyelvét?
Közben a zsoldos átnyúl az asztalon és behúzza középre az egy arany tétet a Thiraya frissen kapott húszaranyas kupacából, mert a lány valahogy (biztos az izgalom hevében) megfeledkezett róla.
Nem a legerősebb kezdés, de van még alább is, ha úgy vesszük.*
- Furcsák? *ráncolja össze a homlokát a zsoldos, ahogy elveszi a kockákat. Megforgatja, megrázogatja őket. Látott már cinkelt kockát bőven, de őszintén, nem mindegyikről tudná megmondani, hogy az. Furmányos jószágok ezek. De biztos, ami biztos, a tenyere takarásában (hogy jelezze, ez még játékon kívül van) dob három kör próbát. 6-3-4, 6-5-2, 5-3-4.*
- Nincsen ezeknek semmi baja *vidorodik meg, mert nagyon úgy néz ki, jó szériája van szerencse úrnőnél.
Elveszi a tenyerét, megrázza a markában a kockákat, és dob. 3-1-4. Megrándul az arca.*
- Csak undok kis szarháziak *morogja, s kis duzzogással beleiszik a sörébe.* - Lássuk, a gazdájuknak hogy muzsikálnak!
*Niallra pillant. Tulajdonképpen annyira nincs miért méltatlankodnia. Elvégre a némbernél legalább egy kicsit jobbat dobott.*
- Hősies városőr? *röffen ki belőle a röhögés.* - Az megy milyen mesebeli madár? Kenőpénzen hízó, naplopó gennyláda az összes. Ha nem traktálnának a sok kötelező szarsággal, lehet, hogy be is állnék.
- És te, bogaram? Szűz papnő vagy valamelyik fénytemplomban? *Vigyorogva szívja meg az orrát, és most már erősen figyel a kör utolsó dobására. Kíváncsi, a tengerész mit alakít.*
*Sok dolog eszébe jutna a kikapós vörösről, de a hölgy nem igazán van köztük. De csak a bajsza alatt mosolyog a dolgon, neki aztán teljesen mindegy, ki kezd.
A kommentár persze nem marad el. Csípős és rátarti, ahogy az eddigiek is. Pontosan beleillik a hely varázsába.*
- Mind a kettőnket, aranyom? *kontráz a zsoldos mindjárt.* - Sok lenne az neked, kicsilány. *Foghegyről és a szokásos pimasz kajánsággal jön a replika, mert a kis rőthajú ezt imádja benne. Mi másért élezné így a nyelvét?
Közben a zsoldos átnyúl az asztalon és behúzza középre az egy arany tétet a Thiraya frissen kapott húszaranyas kupacából, mert a lány valahogy (biztos az izgalom hevében) megfeledkezett róla.
Nem a legerősebb kezdés, de van még alább is, ha úgy vesszük.*
- Furcsák? *ráncolja össze a homlokát a zsoldos, ahogy elveszi a kockákat. Megforgatja, megrázogatja őket. Látott már cinkelt kockát bőven, de őszintén, nem mindegyikről tudná megmondani, hogy az. Furmányos jószágok ezek. De biztos, ami biztos, a tenyere takarásában (hogy jelezze, ez még játékon kívül van) dob három kör próbát. 6-3-4, 6-5-2, 5-3-4.*
- Nincsen ezeknek semmi baja *vidorodik meg, mert nagyon úgy néz ki, jó szériája van szerencse úrnőnél.
Elveszi a tenyerét, megrázza a markában a kockákat, és dob. 3-1-4. Megrándul az arca.*
- Csak undok kis szarháziak *morogja, s kis duzzogással beleiszik a sörébe.* - Lássuk, a gazdájuknak hogy muzsikálnak!
*Niallra pillant. Tulajdonképpen annyira nincs miért méltatlankodnia. Elvégre a némbernél legalább egy kicsit jobbat dobott.*
- Hősies városőr? *röffen ki belőle a röhögés.* - Az megy milyen mesebeli madár? Kenőpénzen hízó, naplopó gennyláda az összes. Ha nem traktálnának a sok kötelező szarsággal, lehet, hogy be is állnék.
- És te, bogaram? Szűz papnő vagy valamelyik fénytemplomban? *Vigyorogva szívja meg az orrát, és most már erősen figyel a kör utolsó dobására. Kíváncsi, a tengerész mit alakít.*
883. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-10 13:07:03
Üzenet elküldve: 2026-02-10 13:07:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Hogy Doras Nache hosszúkardja mit, jobban mondva inkább kit venne szívesen célba a Rumosban, az viszonylag nyilvánvaló. Nem jön zavarba, s mert az utolsó szó úgy tűnik, legalább annyira fontos a bérkardnak is, mint neki, barnáit körbehordozza a vendégseregleten, hogy egy megfelelő alany képében szerezzen lehetőséget rácsapni az ajtót Dorasra. Végül azon a helyen állapodik meg tekintete, ahol korábban a wegtoreni fruskát látta, egy kósza gondolat pedig továbbgörgeti a szájtépésről. Nem látott wegtoreni vitorlát a dokkok mentén. Ez önmagában nem jelent semmit, de lopva Niallra pillant. A kérdéseket azonban elteszi későbbre.
Meglepetés suhan át arcán, ahogy nyugtázza az orra elé tolt érméket. Kötve hiszi, hogy a nagylelkűség vezeti a zsoldosfélét, de mint mondják, ajándék lónak kár nézni a fogát, ő pedig díjazza, ha kap valamit. Azért akad benne annyi csökönyösség, hogy meg azért ne köszönje a felajánlást.
A lovagias matróz átadja a lehetőséget az első kockavetésre, ő pedig nem is habozik, zokszó nélkül húzza maga elé a játékszereket.*
-Szerencsenapom, hmm? *Pillant Niallra, miközben kihúzza a korsó alól a kockákat és baljába helyezi azokat. A tengerész módszere már elsőre is furcsa volt számára.*
-Azért, mert belétek botlottam? *Oda sem pillant, megrázza a kockákat.*
-És mert legombolhatlak titeket? *Útjára engedi szerencséjét, de az önhitt mosoly hamar szájhúzásba csap át. A gyönge számkombináció az egyessel, kettessel, és a halovány négyessel aligha ad okot bizakodásra.*
-Furcsák a kockáid. *Jegyzi meg, mert valamire illik fogni a sikertelenséget. Nem szeret veszíteni. Főleg nem úgy, hogy nincs miből. Persze, aranyékszerei érnek valamicskét, de egyik férfi önelégült ábrázatát sem szívesen látná viszont, miközben begyűjti csecsebecséit. Ráadásul határozottan megszokta csillogásukat bőrén.*
-Szolgáltál már fekete zászló alatt, matróz? *Barna tekintete fürkészően pillant Niall felé, habár a kockákat Doras elé tolja. Nem, nem tudná elképzelni. Azért kíváncsi, kérdése vajon mit vált ki az oly jámbornak mutatkozó tengerészből. A férfi mellette, aki szárazföldinek mondja magát, sokkal inkább beleillene a képbe. Nem úgy fest ugyanis, mint aki gátlásokkal bír.*
-Fogadni mernék, hogy barátunk sem a fényes páncélban járőröző városőrök hősies kötelékéből tért be hozzánk. *Szeme rebben Doras felé. Milyen jól esne a cseverészés mellé valami dohány! Helyette jobb híján a söröskorsóba markol, hogy leöblíthesse kiszáradt torkát.*
*Hogy Doras Nache hosszúkardja mit, jobban mondva inkább kit venne szívesen célba a Rumosban, az viszonylag nyilvánvaló. Nem jön zavarba, s mert az utolsó szó úgy tűnik, legalább annyira fontos a bérkardnak is, mint neki, barnáit körbehordozza a vendégseregleten, hogy egy megfelelő alany képében szerezzen lehetőséget rácsapni az ajtót Dorasra. Végül azon a helyen állapodik meg tekintete, ahol korábban a wegtoreni fruskát látta, egy kósza gondolat pedig továbbgörgeti a szájtépésről. Nem látott wegtoreni vitorlát a dokkok mentén. Ez önmagában nem jelent semmit, de lopva Niallra pillant. A kérdéseket azonban elteszi későbbre.
Meglepetés suhan át arcán, ahogy nyugtázza az orra elé tolt érméket. Kötve hiszi, hogy a nagylelkűség vezeti a zsoldosfélét, de mint mondják, ajándék lónak kár nézni a fogát, ő pedig díjazza, ha kap valamit. Azért akad benne annyi csökönyösség, hogy meg azért ne köszönje a felajánlást.
A lovagias matróz átadja a lehetőséget az első kockavetésre, ő pedig nem is habozik, zokszó nélkül húzza maga elé a játékszereket.*
-Szerencsenapom, hmm? *Pillant Niallra, miközben kihúzza a korsó alól a kockákat és baljába helyezi azokat. A tengerész módszere már elsőre is furcsa volt számára.*
-Azért, mert belétek botlottam? *Oda sem pillant, megrázza a kockákat.*
-És mert legombolhatlak titeket? *Útjára engedi szerencséjét, de az önhitt mosoly hamar szájhúzásba csap át. A gyönge számkombináció az egyessel, kettessel, és a halovány négyessel aligha ad okot bizakodásra.*
-Furcsák a kockáid. *Jegyzi meg, mert valamire illik fogni a sikertelenséget. Nem szeret veszíteni. Főleg nem úgy, hogy nincs miből. Persze, aranyékszerei érnek valamicskét, de egyik férfi önelégült ábrázatát sem szívesen látná viszont, miközben begyűjti csecsebecséit. Ráadásul határozottan megszokta csillogásukat bőrén.*
-Szolgáltál már fekete zászló alatt, matróz? *Barna tekintete fürkészően pillant Niall felé, habár a kockákat Doras elé tolja. Nem, nem tudná elképzelni. Azért kíváncsi, kérdése vajon mit vált ki az oly jámbornak mutatkozó tengerészből. A férfi mellette, aki szárazföldinek mondja magát, sokkal inkább beleillene a képbe. Nem úgy fest ugyanis, mint aki gátlásokkal bír.*
-Fogadni mernék, hogy barátunk sem a fényes páncélban járőröző városőrök hősies kötelékéből tért be hozzánk. *Szeme rebben Doras felé. Milyen jól esne a cseverészés mellé valami dohány! Helyette jobb híján a söröskorsóba markol, hogy leöblíthesse kiszáradt torkát.*
882. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-10 11:49:43
Üzenet elküldve: 2026-02-10 11:49:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Nos, nagyon úgy fest, hogy Thirát tényleg nem kell pátyolgatni. A lány olyan könnyedén lavíroz a rázúdított, nyers modorú megjegyzések és ajánlatok között, mintha csak egy könnyű csónakkal kerülgetne apró örvényeket egy folyó hátán. Bár nem folyik bele a beszélgetés eme részébe -ráhagyja Dorasra, valahol kíváncsi is, hogy a fickó mire fog jutni a vörössel-, derűsen figyeli azt. Úgy véli, hogy tulajdonképpen nem történik más, mint hogy a lány és a férfi épp összeméri a… nyelvük hosszát. Igen.
Ha bonyolultan is magyarázza a szabályokat, nem érkezik szóbeli közbevetés, vagy kérdés, vagy akadékoskodás, így úgy veszi, hogy mindenkinek minden tiszta. Efölötti megnyugvásában pedig ezúttal már a Dorastól kapott sörért nyúl, és abba kortyol bele. Elégedettséggel vegyes izgalmat érez; úgy fest, hogy kialakult az az asztaltársaság, amit némi szerencsével bőrig kopaszt ma este. Bár, ahogy ez eszébe jut, a lány esetében nem lesz nehéz dolog. Rábólint Doras beugrót illető szavaira, részéről rendben van így. Az érmékről és a karperecről Thirára villan a tekintete, de asztaltársuk megelőzi őt – még nincs ideje az asztalon koppanni a kupának, de az máris aranyakat rak a lány elé. Gondolatban vállat von; legalább nem vele szemben növeli a tartozását a vörös.*
- Áh?! *-rázza meg vigyorogva a fejét, és a poharat Thira elé tolja-* Hiszen nem nekem van szerencsenapom, nem igaz?
*A lányra kacsint.*
- És amúgy is a hölgyeké az elsőbbség. Na, lássuk mire megyünk!
*Nos, nagyon úgy fest, hogy Thirát tényleg nem kell pátyolgatni. A lány olyan könnyedén lavíroz a rázúdított, nyers modorú megjegyzések és ajánlatok között, mintha csak egy könnyű csónakkal kerülgetne apró örvényeket egy folyó hátán. Bár nem folyik bele a beszélgetés eme részébe -ráhagyja Dorasra, valahol kíváncsi is, hogy a fickó mire fog jutni a vörössel-, derűsen figyeli azt. Úgy véli, hogy tulajdonképpen nem történik más, mint hogy a lány és a férfi épp összeméri a… nyelvük hosszát. Igen.
Ha bonyolultan is magyarázza a szabályokat, nem érkezik szóbeli közbevetés, vagy kérdés, vagy akadékoskodás, így úgy veszi, hogy mindenkinek minden tiszta. Efölötti megnyugvásában pedig ezúttal már a Dorastól kapott sörért nyúl, és abba kortyol bele. Elégedettséggel vegyes izgalmat érez; úgy fest, hogy kialakult az az asztaltársaság, amit némi szerencsével bőrig kopaszt ma este. Bár, ahogy ez eszébe jut, a lány esetében nem lesz nehéz dolog. Rábólint Doras beugrót illető szavaira, részéről rendben van így. Az érmékről és a karperecről Thirára villan a tekintete, de asztaltársuk megelőzi őt – még nincs ideje az asztalon koppanni a kupának, de az máris aranyakat rak a lány elé. Gondolatban vállat von; legalább nem vele szemben növeli a tartozását a vörös.*
- Áh?! *-rázza meg vigyorogva a fejét, és a poharat Thira elé tolja-* Hiszen nem nekem van szerencsenapom, nem igaz?
*A lányra kacsint.*
- És amúgy is a hölgyeké az elsőbbség. Na, lássuk mire megyünk!
881. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-10 08:08:22
Üzenet elküldve: 2026-02-10 08:08:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
- Hogy mit jár meg a szép hosszúkardom, mire távozom a Rumosból *szökik rátarti vigyorgás a zsoldos képére* - a jövő zenéje. *Látszik, hogy nem idegen neki ez a közeg, és talán az sem idegen, hogy a kis vöröst elkapja, és a maga kedvére forgassa a szabadszájú megjegyzéseit, ha már ennyire felvágták a nyelvét a célozgatásokra. Doras szereti, ha van bennük tűz. Ez a kicsike pedig biztos nem adná magát könnyen. De egyelőre elengedi a gondolatot. Most még a kocka és az ital a fősodor a vérében. A balhé meg az ostobaságok még jó néhány körrel később szoktak előkerülni.
A karkötő a beugrók kupacába kerül, Niall pedig elmondja a szabályokat. De a fickónak istenadta tehetsége van hozzá, hogy a legegyszerűbb dolgot is bonyolultan adja elő. ~Egyenként közelebb vannak a hatoshoz, vagy összeszámolva a kockákat a tizennyolchoz?~ Doras szeme szűkül, üvegesedik. Látszik, hogy elbicsaklott a logikája a kalkuluson. Aztán lassan emelkedik az egyik szemöldöke, ahogy a katyvaszból kihúzza az általa értelmezhető konklúziót. ~Az nyer, aki nagyobbat dob.~ A többin most nem darálja a z eszét fölöslegesen.
Nagyot dobbant tenyerével az asztalon, hogy még a korsók is megugranak egy pöttyet.*
- Hadd szóljon! *Ráhúz a sörére, és két öblös korttyal majd' az egészet el is tünteti. Lehúzza a bajuszáról a habot, aztán arrébb tolja a beugrók kupacát.*
- A beugró azé, aki utolsónak marad. Bármikor ki lehet szállni. Egy arany a minimum tét.
*Beletúr az erszényébe és kitesz maga elé húsz érmét, aztán a vöröske elé is húszat.* - Nesze. Mielőtt még felhorkannál, kis pukkancs. Biztos ez a szerencsenapod. *Ennyit megér neki a dolog. Ha az a karkötő nem csak valami ócska bizsu, akkor mindenképp. De amikor Doras épp nincs híján a pénznek, akkor általában nem is fukarkodik vele. Mondhatni, hamar kicsorog a keze közül, ha épp szórakozáson van a sor.*
- Kezdjél! *bök állával Niall felé, és a maga részéről be is dobja az egy aranyat a bemelegítő körhöz. Lehet, hogy azt is dobással kellett volna eldönteni, hogy ki kezd, de igazából hótmindegy, szóval Doras saját jogkörben elébe ment.*
- Hogy mit jár meg a szép hosszúkardom, mire távozom a Rumosból *szökik rátarti vigyorgás a zsoldos képére* - a jövő zenéje. *Látszik, hogy nem idegen neki ez a közeg, és talán az sem idegen, hogy a kis vöröst elkapja, és a maga kedvére forgassa a szabadszájú megjegyzéseit, ha már ennyire felvágták a nyelvét a célozgatásokra. Doras szereti, ha van bennük tűz. Ez a kicsike pedig biztos nem adná magát könnyen. De egyelőre elengedi a gondolatot. Most még a kocka és az ital a fősodor a vérében. A balhé meg az ostobaságok még jó néhány körrel később szoktak előkerülni.
A karkötő a beugrók kupacába kerül, Niall pedig elmondja a szabályokat. De a fickónak istenadta tehetsége van hozzá, hogy a legegyszerűbb dolgot is bonyolultan adja elő. ~Egyenként közelebb vannak a hatoshoz, vagy összeszámolva a kockákat a tizennyolchoz?~ Doras szeme szűkül, üvegesedik. Látszik, hogy elbicsaklott a logikája a kalkuluson. Aztán lassan emelkedik az egyik szemöldöke, ahogy a katyvaszból kihúzza az általa értelmezhető konklúziót. ~Az nyer, aki nagyobbat dob.~ A többin most nem darálja a z eszét fölöslegesen.
Nagyot dobbant tenyerével az asztalon, hogy még a korsók is megugranak egy pöttyet.*
- Hadd szóljon! *Ráhúz a sörére, és két öblös korttyal majd' az egészet el is tünteti. Lehúzza a bajuszáról a habot, aztán arrébb tolja a beugrók kupacát.*
- A beugró azé, aki utolsónak marad. Bármikor ki lehet szállni. Egy arany a minimum tét.
*Beletúr az erszényébe és kitesz maga elé húsz érmét, aztán a vöröske elé is húszat.* - Nesze. Mielőtt még felhorkannál, kis pukkancs. Biztos ez a szerencsenapod. *Ennyit megér neki a dolog. Ha az a karkötő nem csak valami ócska bizsu, akkor mindenképp. De amikor Doras épp nincs híján a pénznek, akkor általában nem is fukarkodik vele. Mondhatni, hamar kicsorog a keze közül, ha épp szórakozáson van a sor.*
- Kezdjél! *bök állával Niall felé, és a maga részéről be is dobja az egy aranyat a bemelegítő körhöz. Lehet, hogy azt is dobással kellett volna eldönteni, hogy ki kezd, de igazából hótmindegy, szóval Doras saját jogkörben elébe ment.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 891-910