//Egy ember, Egy kastély és egy szörny//
//Második rész: Egy kastély//
*Engur minden nehézség nélkül jut ki a kastélyból, mely egy kissé elgondolkoztatja, hogy ugyan miért is ne hagyja nyitva az ajtót, hogy bentlévő lények esetleg kijöhessenek. Semmi nem akadályozza meg ebben, így igyekszik is minden kivezető nyílást szabadon hagyni, legyen az ajtó, ablak, miegymás, lehetőleg úgy, hogy a bentlévők ebből semmit se vegyenek észre.
Habár ő pontosan tudja, hogy a megbízó csak egy szörnyetegről beszélt, azt figyelembe kell vennie, hogy odabent bizony több is volt, s így nem biztos, hogy a kiszemelt bestiát ölték meg. Megoldás: azt mondja, hogy mindegyikkel végeztek, melyek támadólag léptek fel ellenük, ám az ádáz küzdelemben a többiek elhullottak. Igen, ez így rendben is lesz, talán még a részüket is megkapja a hősies helytállásért.
A visszavezető utat gyorsabban teszi meg, mint idefelé, talán éppen azért, mert tudja, hogy még rengeteg a dolga, s ég a cselekvés vágyától. Legegyszerűbb lenne ha elvágná a mágus torkát, s talán fel is bérel maga mellé pár embert a fogadóban, abból a pénzből, amit most kap - hiszen kapnia kell, elvégezte a feladatot. Affelől nincs kétsége, hogy a legjobb megoldás az lenne, amit már a legelején kifundált, miszerint kiengedi a szörnyeket, s a csőcselkére bízza a mágus megtorlását, s ha szerenscéje van, még ez is megtörténhet, de jobb ha a saját kezébe veszi az irányítást.
A fogadóba vezető úton, egy kissé megtépázza a ruháját, s pár vágást és horzsolást is csinál magára, csak, hogy legyen árulkodó jel a harcra. Persze ő egy elsőosztályú harcos - állítja magáról majd a mágusnak - így az is csoda, hogy ennyi baja lett.
A Rumos Rókalyukba már igen csapzottan érkezik, s arcát is igyekszik kissé nyúzottan mások elé tálalni. Nem igazán néz körül, így az sem lepné meg, ha a mágus ott ülne mellette, s hacsak tényleg nem ül ott, hogy maga mellé húzza, úgy a pulthoz lép, s felőle kérdezősködik. Ha egyszer a férfi elé kerül, akkor belekezd a hazugságaiba.*