Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (1461. - 1480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-23 14:28:03
Üzenet elküldve: 2015-07-23 14:28:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//A Rumosban//
*Tetszik neki a férfi érdeklődése, még akkor is ha hamis. Elmosolyodik, ahogy a másik leszólja a mondatot, mely annyira tetszett neki egykoron, s még ma is súlyosnak véli. Nem érdekli mit gondol igazából a másik. A lényeg az, hogy hasznára lesz. Bízik benne.
Lefelé görbülő ajakkal pöccintgeti meg a kupáját, mely szó szerint kong az ürességtől. Eztán szemeit a törpére emeli. A tekintetében egyfajta sötétség lapul, s kétség. Mit akar ő ezzel itt? Mit számít neki a barlang védelme? Megmondta ennek az alaknak, hogy jó pénzt fizet neki, ha hajlandó segíteni, ha ennyire ostoba, hogy nem fogadja el az ajánlatot ám legyen.
Eltolja magát az asztaltól és szép lassan feláll, majd megvetően tekint le a törpére.*
- Sajnálom, hogy így gondolkozol rólam. *Mondja s akár hiszi a másik akár nem szavaiban őszinteség csendül ki.* Természetesen megértem, hogy óvatos vagy, de megsértesz. *Nézése szomorúba hajlik, s hangja is megremeg. Ez már csak játék, de nem egészen hamis.*
- Mit tudná biztosítani, hogy egy reggelen nem üt el egy lovaskocsi az úton? Hm? Azt javaslom, hogy bízz bennem, ha én megbízom benned annyira, hogy felajánljam ezt a lehetőséget. *Az ajtó felé néz, majd meg is indul szépen lassan, közben int Vércsének, aki követi lépteit, lehetőleg.* Megmutatom a helyet ahol dolgoznod kell.
*Mosolyodik el, miután elfordult. Khyr most úgy viselkedik, mintha ő lenne az egész összehordott tolvajbanda legnagyobb feje. Nem fogad el nemleges választ.*
*Tetszik neki a férfi érdeklődése, még akkor is ha hamis. Elmosolyodik, ahogy a másik leszólja a mondatot, mely annyira tetszett neki egykoron, s még ma is súlyosnak véli. Nem érdekli mit gondol igazából a másik. A lényeg az, hogy hasznára lesz. Bízik benne.
Lefelé görbülő ajakkal pöccintgeti meg a kupáját, mely szó szerint kong az ürességtől. Eztán szemeit a törpére emeli. A tekintetében egyfajta sötétség lapul, s kétség. Mit akar ő ezzel itt? Mit számít neki a barlang védelme? Megmondta ennek az alaknak, hogy jó pénzt fizet neki, ha hajlandó segíteni, ha ennyire ostoba, hogy nem fogadja el az ajánlatot ám legyen.
Eltolja magát az asztaltól és szép lassan feláll, majd megvetően tekint le a törpére.*
- Sajnálom, hogy így gondolkozol rólam. *Mondja s akár hiszi a másik akár nem szavaiban őszinteség csendül ki.* Természetesen megértem, hogy óvatos vagy, de megsértesz. *Nézése szomorúba hajlik, s hangja is megremeg. Ez már csak játék, de nem egészen hamis.*
- Mit tudná biztosítani, hogy egy reggelen nem üt el egy lovaskocsi az úton? Hm? Azt javaslom, hogy bízz bennem, ha én megbízom benned annyira, hogy felajánljam ezt a lehetőséget. *Az ajtó felé néz, majd meg is indul szépen lassan, közben int Vércsének, aki követi lépteit, lehetőleg.* Megmutatom a helyet ahol dolgoznod kell.
*Mosolyodik el, miután elfordult. Khyr most úgy viselkedik, mintha ő lenne az egész összehordott tolvajbanda legnagyobb feje. Nem fogad el nemleges választ.*
1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-23 14:14:57
Üzenet elküldve: 2015-07-23 14:14:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Rumosban//
*Tettetett érdeklődéssel hallgatja a lány szavait. Nincs neki mit mérlegelgetnie, latolgatnia. Túl üres manapság a tarisznyája ahhoz, hogy nagyképűen válogasson. Túl régóta járja már egyedül a vidéket, most már szeretne maga körül egy kis életet és nem csak a nyomasztó csendet. A vöröske lehet, hogy most valamiféle nagy szónoknak a pozíciójába képzeli bele magát, a mutatványa Murgrind-nak túl színpadias. A felpöccintett érmét már-már lusta mozdulattal kapja el és el is mélyeszti egyik zsebében a sok közül.*
- Pár csapda, azt mondod... meg hogy a szerencse megkülönböztet...
*Ismétli velősen a szavakat, majd halkan hümment egyet.*
~ Minden mocskos bandita ezt mondja, ezt hiszi. Köztük én is. ~
*Az utolsó korty italt felhajtja, bár igazából alig pár csepp volt már csak a pohár alján.*
- Na és mi a biztosíték, hogy nem vágod el a torkom, ha a csapdák elkészülnek, _barátom_?
*Kérdezi és tekintetét a pohár fenekéről a lány pofikájára emeli. Az utolsó szóra helyezett hangsúly árulkodó lehet. A törpe felkönyököl az asztalra és a választ várja. Azon morfondírozik magában, vajon kikkel is akadt össze, kikkel sodorta össze a sors.*
~ A szemetet összefújja a szél, hehe... ~
A hozzászólás írója (Murgrind Tragros) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.23 14:15:21
*Tettetett érdeklődéssel hallgatja a lány szavait. Nincs neki mit mérlegelgetnie, latolgatnia. Túl üres manapság a tarisznyája ahhoz, hogy nagyképűen válogasson. Túl régóta járja már egyedül a vidéket, most már szeretne maga körül egy kis életet és nem csak a nyomasztó csendet. A vöröske lehet, hogy most valamiféle nagy szónoknak a pozíciójába képzeli bele magát, a mutatványa Murgrind-nak túl színpadias. A felpöccintett érmét már-már lusta mozdulattal kapja el és el is mélyeszti egyik zsebében a sok közül.*
- Pár csapda, azt mondod... meg hogy a szerencse megkülönböztet...
*Ismétli velősen a szavakat, majd halkan hümment egyet.*
~ Minden mocskos bandita ezt mondja, ezt hiszi. Köztük én is. ~
*Az utolsó korty italt felhajtja, bár igazából alig pár csepp volt már csak a pohár alján.*
- Na és mi a biztosíték, hogy nem vágod el a torkom, ha a csapdák elkészülnek, _barátom_?
*Kérdezi és tekintetét a pohár fenekéről a lány pofikájára emeli. Az utolsó szóra helyezett hangsúly árulkodó lehet. A törpe felkönyököl az asztalra és a választ várja. Azon morfondírozik magában, vajon kikkel is akadt össze, kikkel sodorta össze a sors.*
~ A szemetet összefújja a szél, hehe... ~
A hozzászólás írója (Murgrind Tragros) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.23 14:15:21
1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-23 12:56:15
Üzenet elküldve: 2015-07-23 12:56:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//A Rumosban//
*Jobban meg se tudta volna fogalmazni, de persze, mint a legtöbb jó szónoklatnak, ennek is el vagyon hallgatva a fele. Mert ugye, ki az aki megbízna királyában, ha az a népnek szóla, s kimondja: “Emberek! Jó szolgáim! Leigáztuk ellenségeinket, s megnyertünk még egy háborút! De sajnos a termőföldjeink nagy része elpusztult, az új földet is felégettük, sehol egy gazdagon termő gyümölcsös, vagy egy daloló füttyös. Az embereink, a jó munkás embereink oda lettek a háborúban és nincs ki újjá építse hazánkat, de ne fossatok! Itt a ti szeretett királyotok!” Ez a botor király, pillanatok alatt fejetlen lenne.
Jól kendőzni kell a dolgok csúnya oldalát. Épp úgy, mint mikor girlandokat akasztunk egy ünnep alkalmával a házunkba, s a komló száraz részét a fal felé fordítjuk, hogy az egészséges zöldellő maradjon meg szemeink előtt.
Khyr tehát elrejtette, amit el kellett, s most, hogy a férfi részletekbe menően tudni akarja a dolgokat, eljött az ideje annak, mely a szőnyeg alá söprést követi. A hazugságnak.*
- Ne félj. *Vigyorodik el szélesen. Hátra dől, karjait keresztbe fonja maga előtt és ravasz tekintetét csillogtatja. Úgy gondol magára, akárha egy macska lenne, acélkarmai, mélyen belesüppednek bársonymancsocskájába. Vércsére kacsint, majd újra a férfihoz fordul.*
- Figyelmezz. *Kezeit leteszi az asztallapra és előre dől, majd hangját is lehalkítja. Kezei között forgatja a kupáját, hogy viselkedése ne legyen feltűnő.* Beszéljünk üzletről. Szükségünk lenne, egy pár plusz kézre. A tiédre. Mit szólnál egy munkához? Pár csapda, pár aranyért cserébe.
*Oldalához nyúl, ahonnan elővesz egy nagyobb érmét. Hüvelykjére helyezi, majd átpöccinti a mellette ülő törpének. Ezzel Murgrind Tragros csaknem10 arany értékű érmét tehet zsebre.
Egy kis kedvcsinálót mutat a törpének.*
- Bánj vele jól… *Szól, s felszegi az állát.* A szerencse, mely kedvez nekünk, megkülönböztet holmi mocskos banditáktól. *Súgja száján a rigmust, melyet a magasabb rendűek szájából hallott olykor. S úgy gondolja, hogy a Kárhozottak, ők ilyetén magasabb rendű szélhámosok, akik megérdemlik, hogy a szájukra vegyék ezt a mondatot.*
- Mit mondasz, barátom? *Biccent fejével a szakállasnak.* Ha elfogadod a munkát, nem kevés pénz üti a markod. *Profinak érzi magát. Ez az üzlet mindkettejüknek kedvező, úgymond, visszautasíthatatlan ajánlat. Ha a törpe olyan jó, mint amilyennek mondja magát, akkor kapni fog még egy ajánlatot, ha nem akkor nyílt torokkal fogják elnyelni a hullámok.*
- Ssszz… *Sziszegi halkan a gondolatra. A halál nem a legkedvesebb barátja.*
*Jobban meg se tudta volna fogalmazni, de persze, mint a legtöbb jó szónoklatnak, ennek is el vagyon hallgatva a fele. Mert ugye, ki az aki megbízna királyában, ha az a népnek szóla, s kimondja: “Emberek! Jó szolgáim! Leigáztuk ellenségeinket, s megnyertünk még egy háborút! De sajnos a termőföldjeink nagy része elpusztult, az új földet is felégettük, sehol egy gazdagon termő gyümölcsös, vagy egy daloló füttyös. Az embereink, a jó munkás embereink oda lettek a háborúban és nincs ki újjá építse hazánkat, de ne fossatok! Itt a ti szeretett királyotok!” Ez a botor király, pillanatok alatt fejetlen lenne.
Jól kendőzni kell a dolgok csúnya oldalát. Épp úgy, mint mikor girlandokat akasztunk egy ünnep alkalmával a házunkba, s a komló száraz részét a fal felé fordítjuk, hogy az egészséges zöldellő maradjon meg szemeink előtt.
Khyr tehát elrejtette, amit el kellett, s most, hogy a férfi részletekbe menően tudni akarja a dolgokat, eljött az ideje annak, mely a szőnyeg alá söprést követi. A hazugságnak.*
- Ne félj. *Vigyorodik el szélesen. Hátra dől, karjait keresztbe fonja maga előtt és ravasz tekintetét csillogtatja. Úgy gondol magára, akárha egy macska lenne, acélkarmai, mélyen belesüppednek bársonymancsocskájába. Vércsére kacsint, majd újra a férfihoz fordul.*
- Figyelmezz. *Kezeit leteszi az asztallapra és előre dől, majd hangját is lehalkítja. Kezei között forgatja a kupáját, hogy viselkedése ne legyen feltűnő.* Beszéljünk üzletről. Szükségünk lenne, egy pár plusz kézre. A tiédre. Mit szólnál egy munkához? Pár csapda, pár aranyért cserébe.
*Oldalához nyúl, ahonnan elővesz egy nagyobb érmét. Hüvelykjére helyezi, majd átpöccinti a mellette ülő törpének. Ezzel Murgrind Tragros csaknem10 arany értékű érmét tehet zsebre.
Egy kis kedvcsinálót mutat a törpének.*- Bánj vele jól… *Szól, s felszegi az állát.* A szerencse, mely kedvez nekünk, megkülönböztet holmi mocskos banditáktól. *Súgja száján a rigmust, melyet a magasabb rendűek szájából hallott olykor. S úgy gondolja, hogy a Kárhozottak, ők ilyetén magasabb rendű szélhámosok, akik megérdemlik, hogy a szájukra vegyék ezt a mondatot.*
- Mit mondasz, barátom? *Biccent fejével a szakállasnak.* Ha elfogadod a munkát, nem kevés pénz üti a markod. *Profinak érzi magát. Ez az üzlet mindkettejüknek kedvező, úgymond, visszautasíthatatlan ajánlat. Ha a törpe olyan jó, mint amilyennek mondja magát, akkor kapni fog még egy ajánlatot, ha nem akkor nyílt torokkal fogják elnyelni a hullámok.*
- Ssszz… *Sziszegi halkan a gondolatra. A halál nem a legkedvesebb barátja.*
1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-23 09:52:44
Üzenet elküldve: 2015-07-23 09:52:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Rumosban//
*Murgrind végigsimít szakállán, ujjai a drótszerű, erős-szálú egyenes arcszőrzet közt mint fésű kúsznak keresztül, ajka kissé lefittyen, ahogy gondolkodik a vöröske ajánlatán.*
- Mh... sok könnyű pénz... védik a hátam...
~ Na persze, az utolsó figura, aki a hátamat védte most valahol egy névtelen fejfa alatt fekszik a világ egy másik pontján... ~
*Próbálja ésszerűen átgondolni a dolgot: neki munka kell, ami pénzt hoz, ezeknek pedig minden bizonnyal jól jönne egy pár erős kar és némi szakértelem bizonyos területeken. Talán itt hasonszőrű társaságra lelhet, suhan át elméjén a gondolat.*
~ Na ja, hasonszőrűek... a vöröske biztosan huncut jószág. Az egyik pillanatban még veled nevet, a következőben pedig búcsúszavakat suttog a füledbe, miközben átvágja a torkod. A másik azt hiszem egyelőre nagyobb talány. Nem mutatott túl sokat magából... ~
*Halk hümmentés hallatszik Murgrind felől és épp készülne beleszippantani a bagóba.*
~ Ja, azzal már végeztem. ~
*A vöröskére emeli tekintetét.*
- Avass be. Ne finomkodj a részletekkel... a sok és könnyen megszerethető pénz mindig is a gyengém volt...
*Recsegő hangjában cinkosság csendül, mély-zöld szemeiben mohó fény csillan.*
*Murgrind végigsimít szakállán, ujjai a drótszerű, erős-szálú egyenes arcszőrzet közt mint fésű kúsznak keresztül, ajka kissé lefittyen, ahogy gondolkodik a vöröske ajánlatán.*
- Mh... sok könnyű pénz... védik a hátam...
~ Na persze, az utolsó figura, aki a hátamat védte most valahol egy névtelen fejfa alatt fekszik a világ egy másik pontján... ~
*Próbálja ésszerűen átgondolni a dolgot: neki munka kell, ami pénzt hoz, ezeknek pedig minden bizonnyal jól jönne egy pár erős kar és némi szakértelem bizonyos területeken. Talán itt hasonszőrű társaságra lelhet, suhan át elméjén a gondolat.*
~ Na ja, hasonszőrűek... a vöröske biztosan huncut jószág. Az egyik pillanatban még veled nevet, a következőben pedig búcsúszavakat suttog a füledbe, miközben átvágja a torkod. A másik azt hiszem egyelőre nagyobb talány. Nem mutatott túl sokat magából... ~
*Halk hümmentés hallatszik Murgrind felől és épp készülne beleszippantani a bagóba.*
~ Ja, azzal már végeztem. ~
*A vöröskére emeli tekintetét.*
- Avass be. Ne finomkodj a részletekkel... a sok és könnyen megszerethető pénz mindig is a gyengém volt...
*Recsegő hangjában cinkosság csendül, mély-zöld szemeiben mohó fény csillan.*
1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-22 22:13:33
Üzenet elküldve: 2015-07-22 22:13:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rinan//
- Öhm... N-nem tudom, azt hittem azért küldtél el a pulttól. *Feleli csöndesen, ajkain zavart kis mosollyal, a kijelentésre viszont kisimulnak a vonásai, pontosabban inkább elnyúlnak a meglepődöttségtől.*
- Összerabolni? Hogyan érted? *Billenti enyhén oldalra a kobakját, ahogy hosszú pillantásokkal méregeti a vele szemben ülő elfet. Meglehet, hogy néha menthetetlenül értetlen, de legalább addig sem azon töpreng, ami nemrég történt odakint a kikötőben kettejük között. Ha nem tudná róla mindenki, hogy rémesen bugyuta, akkor talán Rinan is gyanakodhatna arra, hogy mindezt szándékkal csinálja, s pusztán csak megjátssza a tudatlanságát, erről azonban szó sincs.
Persze ez az állapot sem tart sokáig, hamar visszaül az ábrázatára a megtörtség, pontosabban a kínzó üresség reflexiója, mely a bensőjében kerekedett szintén a korábbiak kapcsán. Nem mintha kizárólag negatív élményekben lett volna része, ám Williän még mindig olyan, mint egy kutya, nekik pedig a kellemetlen dolgok jobban megmaradnak. S hát örökre az emlékezetébe égtek Rinan elutasító szavai, no meg a tudat, hogy valószínűleg a mostani látszólagos kedveskedésével is inkább csak kompenzálni akar a hosszú életű.
Szóval az őszinte mosolygás engedélyezésére is csupán bólint egyet, de mivel valójában nincsen jó kedve, úgy nem görbülnek felfelé az ajkai, legalábbis addig, amíg meg nem érkezik a reggeli. Ami voltaképpen lassan már vacsora is lehetne - talán az uzsonna pontosabb meghatározás -, ugyanis a nap egy ideje lecsusszant a tetőpontjáról, és valahogy az alkoholizáló vendégek is kezdenek sokasodni a Rumosban. Egy csöppet el is bizonytalanodik, hogy lesz ebből felderítés a környéken, de nem érdekli, ha éjjel kell barangolnia, meg fogja tenni, mert azt a kétszáz arannyi pazarlását nem felejtette el, és biztos benne, hogy a Kalózkirálynő sem.*
- Mi? *Kérdez vissza hirtelen, ám hamar eljut a tudatáig, hogy miről is van szó, így egy apró szusszanást követően válaszra nyitja az ajkait.* Igyekszem... Nem akarok megint összeveszni vele. És azt sem szeretném, ha haszontalannak gondolna. *Motyogja elhalkulva, miközben oldalra fordítja a pillantását, hogy kinézhessen az ablakon a tenger felé. Azt nem teszi hozzá, hogy valójában az igazságot nem akarja hallani, mivel tudja magáról, hogy keveset ér a barlangban.*
- Milyen ötlet? *Kérdez vissza a mai napon immáron sokadjára, mialatt enyhén hunyorogva tekint vissza barátjára. Na igen, megint kiesett neki, hogy mi volt a korábbi téma, persze nem nehéz neki elfelejtenie úgy, hogy azt sem értette, mire gondolt Rinan. Nos, amennyiben nem világosítja fel az elf - márpedig miért vesződne ezzel -, ismét a reggelinek szenteli a figyelmét, ami azért több életkedvet és örömet szül belé, mint az eddig történtek.*
- Nem? *Lepődik meg, ahogy lepillant a levesre. Nehezen akarja elhinni, hogy valaki szándékosan át akarná verni, elvégre ki tenne ilyesmit? Ő biztosan nem lenne képes rá.* Ó... Akkor azt mondod, hogy ezekért az érmékért cserébe sütiket is lehet kapni? *Kérdezi visszafogottan, ajkain izgatott kis mosollyal, mert hát az édesség olyasmi, amelyről legfeljebb csak hallomásból tud, de nagyon kipróbálni még nem volt szerencséje. A sütemények olyan dolgok, amikről tudja, hogy az atyja sosem pazarolt volna aranyat, de hát neki most nem kell másra költenie, legjobb tudomásra szerint.
Lelkesedése viszont addig tart, amíg meg nem hallja _azt_ a szót.*
- Ugh... Sütemény Borzalommal...? *Kérdez vissza csalódottan, fintorogva és a száját húzva.* N-nem, köszönöm. *Motyogja, de azért kedvesen elmosolyodik, viszonozva Rinan szintén csak szimpatikus és tőle idegenkedő mosolyát.* D-de, ha te szeretnél, ehetsz a levesből, vagy ebből a furcsa kenyérből. Ez egyáltalán kenyér? Olyan száraz, mintha hetek óta a napon lett volna. *Magyarázza, amint hirtelen beindul a beszélőkéje, közben pedig ismét megkopogtatja mutatóujjával a pirítóst.
Mindenesetre most már nekiáll a levesének is, ami bár a meleghez képest kellemetlenül forró, ő viszont túlzottan éhes ahhoz, hogy megvárja, míg kihűl. Sőt, arra sem pazarol időt vagy energiát, hogy megfújja magának, csak néha ráncolja a homlokát, amikor túl forró a falat, amelyet a szájába engedett.*
- Öhm... N-nem tudom, azt hittem azért küldtél el a pulttól. *Feleli csöndesen, ajkain zavart kis mosollyal, a kijelentésre viszont kisimulnak a vonásai, pontosabban inkább elnyúlnak a meglepődöttségtől.*
- Összerabolni? Hogyan érted? *Billenti enyhén oldalra a kobakját, ahogy hosszú pillantásokkal méregeti a vele szemben ülő elfet. Meglehet, hogy néha menthetetlenül értetlen, de legalább addig sem azon töpreng, ami nemrég történt odakint a kikötőben kettejük között. Ha nem tudná róla mindenki, hogy rémesen bugyuta, akkor talán Rinan is gyanakodhatna arra, hogy mindezt szándékkal csinálja, s pusztán csak megjátssza a tudatlanságát, erről azonban szó sincs.
Persze ez az állapot sem tart sokáig, hamar visszaül az ábrázatára a megtörtség, pontosabban a kínzó üresség reflexiója, mely a bensőjében kerekedett szintén a korábbiak kapcsán. Nem mintha kizárólag negatív élményekben lett volna része, ám Williän még mindig olyan, mint egy kutya, nekik pedig a kellemetlen dolgok jobban megmaradnak. S hát örökre az emlékezetébe égtek Rinan elutasító szavai, no meg a tudat, hogy valószínűleg a mostani látszólagos kedveskedésével is inkább csak kompenzálni akar a hosszú életű.
Szóval az őszinte mosolygás engedélyezésére is csupán bólint egyet, de mivel valójában nincsen jó kedve, úgy nem görbülnek felfelé az ajkai, legalábbis addig, amíg meg nem érkezik a reggeli. Ami voltaképpen lassan már vacsora is lehetne - talán az uzsonna pontosabb meghatározás -, ugyanis a nap egy ideje lecsusszant a tetőpontjáról, és valahogy az alkoholizáló vendégek is kezdenek sokasodni a Rumosban. Egy csöppet el is bizonytalanodik, hogy lesz ebből felderítés a környéken, de nem érdekli, ha éjjel kell barangolnia, meg fogja tenni, mert azt a kétszáz arannyi pazarlását nem felejtette el, és biztos benne, hogy a Kalózkirálynő sem.*
- Mi? *Kérdez vissza hirtelen, ám hamar eljut a tudatáig, hogy miről is van szó, így egy apró szusszanást követően válaszra nyitja az ajkait.* Igyekszem... Nem akarok megint összeveszni vele. És azt sem szeretném, ha haszontalannak gondolna. *Motyogja elhalkulva, miközben oldalra fordítja a pillantását, hogy kinézhessen az ablakon a tenger felé. Azt nem teszi hozzá, hogy valójában az igazságot nem akarja hallani, mivel tudja magáról, hogy keveset ér a barlangban.*
- Milyen ötlet? *Kérdez vissza a mai napon immáron sokadjára, mialatt enyhén hunyorogva tekint vissza barátjára. Na igen, megint kiesett neki, hogy mi volt a korábbi téma, persze nem nehéz neki elfelejtenie úgy, hogy azt sem értette, mire gondolt Rinan. Nos, amennyiben nem világosítja fel az elf - márpedig miért vesződne ezzel -, ismét a reggelinek szenteli a figyelmét, ami azért több életkedvet és örömet szül belé, mint az eddig történtek.*
- Nem? *Lepődik meg, ahogy lepillant a levesre. Nehezen akarja elhinni, hogy valaki szándékosan át akarná verni, elvégre ki tenne ilyesmit? Ő biztosan nem lenne képes rá.* Ó... Akkor azt mondod, hogy ezekért az érmékért cserébe sütiket is lehet kapni? *Kérdezi visszafogottan, ajkain izgatott kis mosollyal, mert hát az édesség olyasmi, amelyről legfeljebb csak hallomásból tud, de nagyon kipróbálni még nem volt szerencséje. A sütemények olyan dolgok, amikről tudja, hogy az atyja sosem pazarolt volna aranyat, de hát neki most nem kell másra költenie, legjobb tudomásra szerint.
Lelkesedése viszont addig tart, amíg meg nem hallja _azt_ a szót.*
- Ugh... Sütemény Borzalommal...? *Kérdez vissza csalódottan, fintorogva és a száját húzva.* N-nem, köszönöm. *Motyogja, de azért kedvesen elmosolyodik, viszonozva Rinan szintén csak szimpatikus és tőle idegenkedő mosolyát.* D-de, ha te szeretnél, ehetsz a levesből, vagy ebből a furcsa kenyérből. Ez egyáltalán kenyér? Olyan száraz, mintha hetek óta a napon lett volna. *Magyarázza, amint hirtelen beindul a beszélőkéje, közben pedig ismét megkopogtatja mutatóujjával a pirítóst.
Mindenesetre most már nekiáll a levesének is, ami bár a meleghez képest kellemetlenül forró, ő viszont túlzottan éhes ahhoz, hogy megvárja, míg kihűl. Sőt, arra sem pazarol időt vagy energiát, hogy megfújja magának, csak néha ráncolja a homlokát, amikor túl forró a falat, amelyet a szájába engedett.*
1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-22 18:09:38
Üzenet elküldve: 2015-07-22 18:09:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nadae és Nerilil//
- Micsoda érett felfogás *- nevet fel, ugyanakkor teljes mértékben egyetért.
Ha valamit meg akar szerezni, az bizony kell neki és nem engedhető meg, hogy másé legyen. Így, vagy úgy, de meg kell tartani, vagy meg kell semmisíteni. Ez Reydis esetében nem volt mérvadó. Úgy tűnik, őt nem akarta annyira, hogy ne váljon meg tőle. Azóta sokkal felszabadultabb, tekintve, hogy nem kell őt etetni, kötözgetni a sebeit, meg hasonlókat művelni, teljesen feleslegesen, pazarolva vele a fontos időt, mit akár alvással is tölthetne. Abban is igazat ad, hogy egy roncsot nem szabad tengerre engedni. Főleg nem úgy, hogy neki kellene rajta ácsorognia. Akkor inkább égjen el, bármiféle áldozat nélkül. Még egy jót szórakozhatnak is a tűz körül akár, csapva egy kellemes estét. Na nem mintha Aldren akkora társasági ember lenne. Valószínűleg Nadae bosszantásával foglalkozna egész este, vagy egy üveg itallal, mi elfeledteti vele a gondokat és a boszorkát egyaránt.*
- Gyerek, férfi, neked egyre megy, amíg azt teszi, amit szeretnél *- vonja meg vállát, kifejtve saját álláspontját.
Ezt követően toppan be a némber ismerőse. A kis közjátékot vigyorogva figyeli, rendelése közben. A vizek meg is érkeznek hamarosan, csak arra várva, hogy a jövevény ledöntse őket torkán.*
- Nem zavartál meg semmit. A legjobbkor jöttél *- vigyorogja az új nőnek, felelve gyorsan, mielőtt Nadae megtehetné.
Vigyora csak szélesedik, mikor őt és a kalózt összehasonlítják illem terén. Abban nem biztos, hogy többet tanítottak volna neki. Esetleg abban, hogy többet jegyzett meg a leckékből. Azt azért bizton állítaná. Mert hát miért is feledkezne meg erről, mikor még hasznát is veheti olykor? Semmi értelme lenne elfeledni olyat, miből haszna lehet. A banyának viszont úgy tűnik, kevésbé tetszik a kialakult helyzet. Gyors távozásra szánná el magát, miben a férfi nem is akadályozza. Helyette inkább kuncog egyet, majd a még maradóra pillant*
- Csak túl józan. Itt egy szobakulcs, pihenj le, ha gondolod! Én utána megyek, nehogy kinyírják még idő előtt *- adja át a néhány órája kivett szoba kulcsát, majd felpattan és meg is indul a kócos után.*
- Ha már megkértél arra, hogy legyek a testőröd, legalább várj meg! *- mordul rá a kalózra, közben azonban végig vigyorogva halad utána.*
- Micsoda érett felfogás *- nevet fel, ugyanakkor teljes mértékben egyetért.
Ha valamit meg akar szerezni, az bizony kell neki és nem engedhető meg, hogy másé legyen. Így, vagy úgy, de meg kell tartani, vagy meg kell semmisíteni. Ez Reydis esetében nem volt mérvadó. Úgy tűnik, őt nem akarta annyira, hogy ne váljon meg tőle. Azóta sokkal felszabadultabb, tekintve, hogy nem kell őt etetni, kötözgetni a sebeit, meg hasonlókat művelni, teljesen feleslegesen, pazarolva vele a fontos időt, mit akár alvással is tölthetne. Abban is igazat ad, hogy egy roncsot nem szabad tengerre engedni. Főleg nem úgy, hogy neki kellene rajta ácsorognia. Akkor inkább égjen el, bármiféle áldozat nélkül. Még egy jót szórakozhatnak is a tűz körül akár, csapva egy kellemes estét. Na nem mintha Aldren akkora társasági ember lenne. Valószínűleg Nadae bosszantásával foglalkozna egész este, vagy egy üveg itallal, mi elfeledteti vele a gondokat és a boszorkát egyaránt.*
- Gyerek, férfi, neked egyre megy, amíg azt teszi, amit szeretnél *- vonja meg vállát, kifejtve saját álláspontját.
Ezt követően toppan be a némber ismerőse. A kis közjátékot vigyorogva figyeli, rendelése közben. A vizek meg is érkeznek hamarosan, csak arra várva, hogy a jövevény ledöntse őket torkán.*
- Nem zavartál meg semmit. A legjobbkor jöttél *- vigyorogja az új nőnek, felelve gyorsan, mielőtt Nadae megtehetné.
Vigyora csak szélesedik, mikor őt és a kalózt összehasonlítják illem terén. Abban nem biztos, hogy többet tanítottak volna neki. Esetleg abban, hogy többet jegyzett meg a leckékből. Azt azért bizton állítaná. Mert hát miért is feledkezne meg erről, mikor még hasznát is veheti olykor? Semmi értelme lenne elfeledni olyat, miből haszna lehet. A banyának viszont úgy tűnik, kevésbé tetszik a kialakult helyzet. Gyors távozásra szánná el magát, miben a férfi nem is akadályozza. Helyette inkább kuncog egyet, majd a még maradóra pillant*
- Csak túl józan. Itt egy szobakulcs, pihenj le, ha gondolod! Én utána megyek, nehogy kinyírják még idő előtt *- adja át a néhány órája kivett szoba kulcsát, majd felpattan és meg is indul a kócos után.*
- Ha már megkértél arra, hogy legyek a testőröd, legalább várj meg! *- mordul rá a kalózra, közben azonban végig vigyorogva halad utána.*
1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-22 02:37:16
Üzenet elküldve: 2015-07-22 02:37:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Will//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat//
*Nem mintha az elf olyan jó volna a rejtett érzelmek felfedezésében (leginkább, mert általában nem érdekli az ilyesmi), de a fiúról egyszerűen visít, hogy elromlott a kedve, akármilyen bonyolult, vagy egyszerű szóval is fogalmazza ezt meg. Letört, na. Persze nem mintha ne lenne oka rá, csak ettől Rinannak is elmegy a kedve mindentől. Talán hazudnia kéne neki, hogy mindketten jobban érezzék magukat? Nem, az csak még több problémát okozna... azután már tényleg nem tudná levakarni magáról.*
- Miért ne kapnál?
*Most már viszonzottak az értetlen, meglepett pillantások, hihetetlen, mekkora baromságokat gondol magában, ha csak egy másodpercre is magára hagyja... vagy talán akkor is, ha vele van. Mindig meglepődik, hiszen ezt egyszerűen nem lehet megszokni.*
- Ideje lenne összerabolni némi pénzt, és akkor majd többet járunk ide.
*Újabb sötét vigyor költözik fel arcára, ahogy tervezgeti, szinte maga előtt látja a dolgot. A vér szaga, ahogy a pengéje a húsba vág... és egy kis agyvelő, mert már rég gyilkolt. Na igen, ezek mindig felvidítják, kellemes gondolatok, ez hiányzott. Mindjárt jobb. De megint elcseszte, mert ahogy az álmosoly is levakarodik a kölyök arcáról, tényleg nem marad ott semmi. Kifejezéstelen, szomorú és üres. Tessék. Legalább belülről hasonlóak. Igyekszik hasonlóan unott arckifejezést felvenni, és akkor olyanok lesznek, mint két szürke szamár a ködben. Érdektelenek. Érinthetetlenek. Így kéne csajoznia... ehelyett itt ül, és rágcsálja a sütijét egy kölyökkel.*
- Mosolyoghatsz, csak őszintén, vagy sehogy.
*Sóhajt fel, mielőtt a fiú ismét félreértelmezne valamit, és soha az életbe nem mosolyogna többé. Ez a gondolat megint kifacsarja kissé, na meg az is, hogy Nadae mit művelne vele ezek után. Ha tudná, hogy lett ilyen fontos számára a kis vakarcs... na, akkor nem ott tartanának, hogy talán Willel fog előbb szobára menni. Jó ég.*
- Mindig teljesíted, ha valamit mond neked, mi?
~ Velem bezzeg ellenkeztél... ~ *Mintha kiszagolta volna, hogy az elf csak enyhíteni akart a lelkiismeretén... na nem mintha lenne olyanja. Csak jófej akart lenni. De feleslegesen. Ahogy ezt már végiggondolta, jó párszor.*
- Nem? Talán tetszik az ötlet?
*Nevet fel magában, habár sejti, hogy Willnek már megint fogalma sincs, hogy mire gondol. Már megint ő a mocskos, és ő az, aki beteg dolgokra vetemedik. Vagyis egyelőre még csak átfutott rajta a gondolat, de ez még nem rossz, mármint csak egészséges kíváncsiság, semmi más. Ha nem lenne ennyire oda érte, reggeli után valóban kipróbálná vele... de így, lehetetlen. Nem akarja testben és lélekben is összetörni, egyszerre legalább csak az egyiket.*
- Nincs mit.
*Veti oda, végül is nem volt túlzottan drága, mármint az volt, de megérte. Mondjuk, hogy miért, arról fingja sincs, de ha egyszer így érzi, akkor rendben van. Halkan felsóhajt, és fáradtan pillant Willre.*
- Egy ilyen leves nem kerül ennyibe. Át akart verni, mert könnyű prédának tűntél. Tartsd csak meg, és ne szórd ilyen könnyedén. Habár, úgy is szerzünk még.
*Vonja meg a vállát. Meg ha kell, egyszerűen visszalopják, az ilyesmi megszokott errefelé.*
- Ez ilyen kis rumos-habos-babos süti. Megkóstolod? Talán te is édesszájú vagy.
*Villant egy aranyos kis mosoly a fiúra, és kivételesen semmi nyoma nem látszik igen bunkó énjének. Néha egyszerűen megfeledkezik róla... de ez is a háló része. És ha egyszer beleragadt, nem menekül.*
A hozzászólás írója (Rinan Zihyris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 02:43:49
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat//
*Nem mintha az elf olyan jó volna a rejtett érzelmek felfedezésében (leginkább, mert általában nem érdekli az ilyesmi), de a fiúról egyszerűen visít, hogy elromlott a kedve, akármilyen bonyolult, vagy egyszerű szóval is fogalmazza ezt meg. Letört, na. Persze nem mintha ne lenne oka rá, csak ettől Rinannak is elmegy a kedve mindentől. Talán hazudnia kéne neki, hogy mindketten jobban érezzék magukat? Nem, az csak még több problémát okozna... azután már tényleg nem tudná levakarni magáról.*
- Miért ne kapnál?
*Most már viszonzottak az értetlen, meglepett pillantások, hihetetlen, mekkora baromságokat gondol magában, ha csak egy másodpercre is magára hagyja... vagy talán akkor is, ha vele van. Mindig meglepődik, hiszen ezt egyszerűen nem lehet megszokni.*
- Ideje lenne összerabolni némi pénzt, és akkor majd többet járunk ide.
*Újabb sötét vigyor költözik fel arcára, ahogy tervezgeti, szinte maga előtt látja a dolgot. A vér szaga, ahogy a pengéje a húsba vág... és egy kis agyvelő, mert már rég gyilkolt. Na igen, ezek mindig felvidítják, kellemes gondolatok, ez hiányzott. Mindjárt jobb. De megint elcseszte, mert ahogy az álmosoly is levakarodik a kölyök arcáról, tényleg nem marad ott semmi. Kifejezéstelen, szomorú és üres. Tessék. Legalább belülről hasonlóak. Igyekszik hasonlóan unott arckifejezést felvenni, és akkor olyanok lesznek, mint két szürke szamár a ködben. Érdektelenek. Érinthetetlenek. Így kéne csajoznia... ehelyett itt ül, és rágcsálja a sütijét egy kölyökkel.*
- Mosolyoghatsz, csak őszintén, vagy sehogy.
*Sóhajt fel, mielőtt a fiú ismét félreértelmezne valamit, és soha az életbe nem mosolyogna többé. Ez a gondolat megint kifacsarja kissé, na meg az is, hogy Nadae mit művelne vele ezek után. Ha tudná, hogy lett ilyen fontos számára a kis vakarcs... na, akkor nem ott tartanának, hogy talán Willel fog előbb szobára menni. Jó ég.*
- Mindig teljesíted, ha valamit mond neked, mi?
~ Velem bezzeg ellenkeztél... ~ *Mintha kiszagolta volna, hogy az elf csak enyhíteni akart a lelkiismeretén... na nem mintha lenne olyanja. Csak jófej akart lenni. De feleslegesen. Ahogy ezt már végiggondolta, jó párszor.*
- Nem? Talán tetszik az ötlet?
*Nevet fel magában, habár sejti, hogy Willnek már megint fogalma sincs, hogy mire gondol. Már megint ő a mocskos, és ő az, aki beteg dolgokra vetemedik. Vagyis egyelőre még csak átfutott rajta a gondolat, de ez még nem rossz, mármint csak egészséges kíváncsiság, semmi más. Ha nem lenne ennyire oda érte, reggeli után valóban kipróbálná vele... de így, lehetetlen. Nem akarja testben és lélekben is összetörni, egyszerre legalább csak az egyiket.*
- Nincs mit.
*Veti oda, végül is nem volt túlzottan drága, mármint az volt, de megérte. Mondjuk, hogy miért, arról fingja sincs, de ha egyszer így érzi, akkor rendben van. Halkan felsóhajt, és fáradtan pillant Willre.*
- Egy ilyen leves nem kerül ennyibe. Át akart verni, mert könnyű prédának tűntél. Tartsd csak meg, és ne szórd ilyen könnyedén. Habár, úgy is szerzünk még.
*Vonja meg a vállát. Meg ha kell, egyszerűen visszalopják, az ilyesmi megszokott errefelé.*
- Ez ilyen kis rumos-habos-babos süti. Megkóstolod? Talán te is édesszájú vagy.
*Villant egy aranyos kis mosoly a fiúra, és kivételesen semmi nyoma nem látszik igen bunkó énjének. Néha egyszerűen megfeledkezik róla... de ez is a háló része. És ha egyszer beleragadt, nem menekül.*
A hozzászólás írója (Rinan Zihyris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 02:43:49
1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-22 01:47:06
Üzenet elküldve: 2015-07-22 01:47:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rinan//
*Ami a számára kimondhatatlan kifejezést illeti, azt legalább megjegyzi, mit is jelent, de hogy elismételni még egyszer nem tudná a szót, az is biztos. Ráadásul jobban foglalkoztatja, hogy miképpen vette észre rajta Rinan az elszontyolodást, mivel igen csak próbálkozik, hogy ne bosszantsa tovább az elfet. Meggyőződése, hogy amit elhatároz, az úgy is fog kinézni a külvilág számára, mint egy gyerek, aki ha eltakarja a szemeit, őszintén elhiszi, hogy mások sem láthatják őt. Pedig...
Ő is pont ugyanekkora naivitással áll hozzá a valódi érzelmeinek elferdítéséhez, még ha nem is teljes szándékossággal műveli az olcsó, esetlen színjátékot.
Még jó, hogy nem mindég kell alkalmaznia, például a megilletődésénél a reggeli hiányát illetően. Hosszú fülű barátjának nevetésére enyhén megemelkednek a szemöldökei, de a válasza sem hat rá nagyobb természetességgel.*
- Ó... A reggelinket? Én is kapok? *Kérdez vissza megilletődötten, ám annál vidámabban és izgatottabban.* Nem, még tényleg nem voltam. *Feleli szakadatlan lelkesedéssel, ami mindaddig ki is tart, míg el nem hangzik a kellemetlen kérdés, melynek okán mosolya újfent a gyér színjáték hagyatékaként tetszeleg az ajkain. Persze hamar le is olvad az arcáról, ahogy Rinan kifejezi iránta a nem tetszését. Ma már sokadjára látogatja meg lelkét a bűnbánat, hiszen bármit tesz, úgy tűnik, hogy sosem fejtheti meg, épp mi felelne meg az elfnek. Talán igaza volt az obszidián tekintetűnek, s tényleg semmit nem tud róla, ezen gondolat mentén pedig csak még elkenődöttebbé válik. Milyen barát az, aki semmit nem tud a társáról? És ő még holmi szorosabb kötelékről ábrándozott, amire nem is érdemes.*
- Ne haragudj, nem fogom legközelebb csinálni. *Válaszolja halkabban, miközben az asztalra pillant maga előtt, majd a hosszúlétű újabb kijelentésére óvatoskodva megemeli értetlen tekintetét, hogy türkiz íriszeit a másik feketének ható lélektükreire függeszthesse. Nem igazán akaródzik beléjük költözni a megvilágosodás, őszintén gőze sincs arról, hogy miről beszél Rinan. Már ami az utolsó kérdését illeti, meg hogy egyáltalán miért kezdett neki úgy a mondatának, mintha valami komolyat kellene átbeszélniük.*
- Öhm... N-Nadae kért, hogy nézzek körbe a környéken, szóval a környékre szeretnék menni. Nem akarom, hogy haragudjon. *Válaszolja kissé bizonytalanul, újfent elismételve azt, amit odakint is elrebegett a hosszú életűnek. Látszik, hogy most a feladatába igyekszik görcsösen kapaszkodni a stabilitáshoz, máskülönben tényleg elveszne.* Nem ijedtem meg. *Teszi még hozzá halkabban, majd a kiérkező reggelire fordítja pillantását. Arca legalább ismét felderül, ugyanis nem számított rá, hogy ennyi mindent fog kapni.*
- Köszönöm, Rinan! *Mosolyog fel barátjára őszinte örömmel, majd kíváncsian megérintgeti a mutatóujjával a pirítóst, mert hát ilyesmihez sem volt még szerencséje. A fehér levet is érdekesnek találja, de egyelőre nem mer belekóstolni.*
- Igazából a pultos férfi ajánlotta, meg a gombalevest, de inkább ezt szerettem volna. T-tényleg, tedd el az erszényt, azt mondta, hogy annyi érme épp elég a levesre. *Magyarázza, majd előzékenyen a fiú felé tolja a szütyőt, közben továbbra is hálásan mosolyogva rá.*
- Te mit eszel? Furcsán néz ki... *Kíváncsiskodik, amint tekintetét ezúttal a rumos süteményre fordítja.*
*Ami a számára kimondhatatlan kifejezést illeti, azt legalább megjegyzi, mit is jelent, de hogy elismételni még egyszer nem tudná a szót, az is biztos. Ráadásul jobban foglalkoztatja, hogy miképpen vette észre rajta Rinan az elszontyolodást, mivel igen csak próbálkozik, hogy ne bosszantsa tovább az elfet. Meggyőződése, hogy amit elhatároz, az úgy is fog kinézni a külvilág számára, mint egy gyerek, aki ha eltakarja a szemeit, őszintén elhiszi, hogy mások sem láthatják őt. Pedig...
Ő is pont ugyanekkora naivitással áll hozzá a valódi érzelmeinek elferdítéséhez, még ha nem is teljes szándékossággal műveli az olcsó, esetlen színjátékot.
Még jó, hogy nem mindég kell alkalmaznia, például a megilletődésénél a reggeli hiányát illetően. Hosszú fülű barátjának nevetésére enyhén megemelkednek a szemöldökei, de a válasza sem hat rá nagyobb természetességgel.*
- Ó... A reggelinket? Én is kapok? *Kérdez vissza megilletődötten, ám annál vidámabban és izgatottabban.* Nem, még tényleg nem voltam. *Feleli szakadatlan lelkesedéssel, ami mindaddig ki is tart, míg el nem hangzik a kellemetlen kérdés, melynek okán mosolya újfent a gyér színjáték hagyatékaként tetszeleg az ajkain. Persze hamar le is olvad az arcáról, ahogy Rinan kifejezi iránta a nem tetszését. Ma már sokadjára látogatja meg lelkét a bűnbánat, hiszen bármit tesz, úgy tűnik, hogy sosem fejtheti meg, épp mi felelne meg az elfnek. Talán igaza volt az obszidián tekintetűnek, s tényleg semmit nem tud róla, ezen gondolat mentén pedig csak még elkenődöttebbé válik. Milyen barát az, aki semmit nem tud a társáról? És ő még holmi szorosabb kötelékről ábrándozott, amire nem is érdemes.*
- Ne haragudj, nem fogom legközelebb csinálni. *Válaszolja halkabban, miközben az asztalra pillant maga előtt, majd a hosszúlétű újabb kijelentésére óvatoskodva megemeli értetlen tekintetét, hogy türkiz íriszeit a másik feketének ható lélektükreire függeszthesse. Nem igazán akaródzik beléjük költözni a megvilágosodás, őszintén gőze sincs arról, hogy miről beszél Rinan. Már ami az utolsó kérdését illeti, meg hogy egyáltalán miért kezdett neki úgy a mondatának, mintha valami komolyat kellene átbeszélniük.*
- Öhm... N-Nadae kért, hogy nézzek körbe a környéken, szóval a környékre szeretnék menni. Nem akarom, hogy haragudjon. *Válaszolja kissé bizonytalanul, újfent elismételve azt, amit odakint is elrebegett a hosszú életűnek. Látszik, hogy most a feladatába igyekszik görcsösen kapaszkodni a stabilitáshoz, máskülönben tényleg elveszne.* Nem ijedtem meg. *Teszi még hozzá halkabban, majd a kiérkező reggelire fordítja pillantását. Arca legalább ismét felderül, ugyanis nem számított rá, hogy ennyi mindent fog kapni.*
- Köszönöm, Rinan! *Mosolyog fel barátjára őszinte örömmel, majd kíváncsian megérintgeti a mutatóujjával a pirítóst, mert hát ilyesmihez sem volt még szerencséje. A fehér levet is érdekesnek találja, de egyelőre nem mer belekóstolni.*
- Igazából a pultos férfi ajánlotta, meg a gombalevest, de inkább ezt szerettem volna. T-tényleg, tedd el az erszényt, azt mondta, hogy annyi érme épp elég a levesre. *Magyarázza, majd előzékenyen a fiú felé tolja a szütyőt, közben továbbra is hálásan mosolyogva rá.*
- Te mit eszel? Furcsán néz ki... *Kíváncsiskodik, amint tekintetét ezúttal a rumos süteményre fordítja.*
1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-22 00:24:05
Üzenet elküldve: 2015-07-22 00:24:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Will//
*Jellemző. Mikor megpróbál kicsit is kedvesebb lenni, a fiú még csak fel sem fogja a szavait... minek erőlködik egyáltalán? Halkan felsóhajt - újból - és megvonja a vállát.*
- Elszomorodtál. Búslakodsz. Ilyesmit jelent.
*Valóban nosztalgikus kissé, hogy ismét magyarázkodnia kell, de ennyivel még nem lehet elfelejtetni a köztük tátongó szakadékot, amit mintha maguknak ástak volna.*
- Hmm. Hát, te tudod.
*Vonja meg végül ismét a vállát. Nem mintha az apja lenne, vagy a pasija, vagy akárkije, hogy megmondhassa, mikor mit csinálhat. Barátok... talán. Vagy ilyesmi. Nehéz lenne pontosan megfogalmazni, hogy mit jelent számára a fiú... hogy hazudott-e, mikor azt mondta, semmit. Igazából fogalma sincs. Néha egyszerűen imádnivaló, máskor idegesítő, és nem szereti a gondolatot, hogy másokon is csüngjön rajta kívül. Talán be kéne zárnia a ketrecbe és otthagyni? Nem mintha az csak a sajátja volna. Gonosz kis kuncogást vált ki belőle, hogy sikerül majdnem halálra rémisztenie a fiút, majd elégedett pillantással követi, ahogy helyet foglal. Legalább ezúttal hallgatott rá, mindegy, hogy mivel győzte meg. A kis szütyőt lepakolja elé az asztalra, mielőtt lehuppanna vele szemben, az értetlen pillantás azonban meglepi. Nem erre számított. Mikor pedig felteszi végre a kérdést, csak elröhögi magát.*
- Nyugi, mindjárt hozzák a reggelinket. Csak várj egy kicsit. Tényleg nem voltál még ilyen helyen? Nem semmi.
*Próbál a kelleténél kicsit többet beszélni, hogy enyhítse a helyzet kínosságát, de az csak nem akar enyhülni, egyre inkább hiányzik neki valami... már-már azon gondolkodik, hogy ismét lekapja a kölyköt, és még arról sincs fogalma, hogy ez egyáltalán hogy jutott eszébe, amikor felkanyarodik az a semmitmondó, idegesítő mosoly Will ajkaira.*
- Ezt ne csináld. Ne vigyorogj így. A hideg ráz tőle.
*Vonja fel szemöldökeit az elf, aztán elhúzza a száját. Megint csak rápirított, pedig nem igazán tett semmit. De egyszerűen nem állhatja, hogy megpróbálja megjátszani magát... pont előtte. Mégis minek? Tudja, hogy fáj neki, csak éppen nem tud mit kezdeni vele. De elrejteni fölösleges. Ezért egyszerűbb a nőkkel. Kimutatják, dühöngenek, megsértődnek... de ez a kölyök. Tök fura. Mondjuk tényleg nem volt túl értelmes kérdés.*
- Na jó. Ez így nem mehet tovább... van valami, ami felvidítana? Reggeli után elmehetünk valahova... vagy kivehetünk egy szobát. Háhá, csak vicceltem, ne ijedj meg.
*Nevet fel erőltetetten. Remek, annyit fecseg, hogy lassan már kénytelen lesz a leghülyébb ötleteit is megosztani a fiúval... ez meg mi volt mégis? Mit kezdene vele abban a szobában? Ebbe jobb nem is belegondolni. El kéne rendeznie a gondolatait, de ahhoz egyedül kell hagynia... azt pedig nem teheti. Most nincsenek itt a barlangiak sem. Közben megérkezik az étel, ami kissé enyhít zavarán, a húslevest, meg a pirítósokat, és az egyik tejet a kölyök elé tolja. Na igen, elég különös egy reggelit válogatott össze neki, de az elfnek ez aligha tűnik fel, lehet valamiféle ficam az ízlésében, legalábbis ételek terén. Ő maga unottan kezd bele a süteménybe, és próbál kifejezéstelenül pillantani a kölyök cuki... szóval az arcára.*
- Hallottam, hogy húslevest szerettél volna enni, szóval... azt kértem. Fura dolgokat eszel így reggel, de te tudod.
~ Ebbe legalább nem szóltam bele. Haladunk. ~
*Jellemző. Mikor megpróbál kicsit is kedvesebb lenni, a fiú még csak fel sem fogja a szavait... minek erőlködik egyáltalán? Halkan felsóhajt - újból - és megvonja a vállát.*
- Elszomorodtál. Búslakodsz. Ilyesmit jelent.
*Valóban nosztalgikus kissé, hogy ismét magyarázkodnia kell, de ennyivel még nem lehet elfelejtetni a köztük tátongó szakadékot, amit mintha maguknak ástak volna.*
- Hmm. Hát, te tudod.
*Vonja meg végül ismét a vállát. Nem mintha az apja lenne, vagy a pasija, vagy akárkije, hogy megmondhassa, mikor mit csinálhat. Barátok... talán. Vagy ilyesmi. Nehéz lenne pontosan megfogalmazni, hogy mit jelent számára a fiú... hogy hazudott-e, mikor azt mondta, semmit. Igazából fogalma sincs. Néha egyszerűen imádnivaló, máskor idegesítő, és nem szereti a gondolatot, hogy másokon is csüngjön rajta kívül. Talán be kéne zárnia a ketrecbe és otthagyni? Nem mintha az csak a sajátja volna. Gonosz kis kuncogást vált ki belőle, hogy sikerül majdnem halálra rémisztenie a fiút, majd elégedett pillantással követi, ahogy helyet foglal. Legalább ezúttal hallgatott rá, mindegy, hogy mivel győzte meg. A kis szütyőt lepakolja elé az asztalra, mielőtt lehuppanna vele szemben, az értetlen pillantás azonban meglepi. Nem erre számított. Mikor pedig felteszi végre a kérdést, csak elröhögi magát.*
- Nyugi, mindjárt hozzák a reggelinket. Csak várj egy kicsit. Tényleg nem voltál még ilyen helyen? Nem semmi.
*Próbál a kelleténél kicsit többet beszélni, hogy enyhítse a helyzet kínosságát, de az csak nem akar enyhülni, egyre inkább hiányzik neki valami... már-már azon gondolkodik, hogy ismét lekapja a kölyköt, és még arról sincs fogalma, hogy ez egyáltalán hogy jutott eszébe, amikor felkanyarodik az a semmitmondó, idegesítő mosoly Will ajkaira.*
- Ezt ne csináld. Ne vigyorogj így. A hideg ráz tőle.
*Vonja fel szemöldökeit az elf, aztán elhúzza a száját. Megint csak rápirított, pedig nem igazán tett semmit. De egyszerűen nem állhatja, hogy megpróbálja megjátszani magát... pont előtte. Mégis minek? Tudja, hogy fáj neki, csak éppen nem tud mit kezdeni vele. De elrejteni fölösleges. Ezért egyszerűbb a nőkkel. Kimutatják, dühöngenek, megsértődnek... de ez a kölyök. Tök fura. Mondjuk tényleg nem volt túl értelmes kérdés.*
- Na jó. Ez így nem mehet tovább... van valami, ami felvidítana? Reggeli után elmehetünk valahova... vagy kivehetünk egy szobát. Háhá, csak vicceltem, ne ijedj meg.
*Nevet fel erőltetetten. Remek, annyit fecseg, hogy lassan már kénytelen lesz a leghülyébb ötleteit is megosztani a fiúval... ez meg mi volt mégis? Mit kezdene vele abban a szobában? Ebbe jobb nem is belegondolni. El kéne rendeznie a gondolatait, de ahhoz egyedül kell hagynia... azt pedig nem teheti. Most nincsenek itt a barlangiak sem. Közben megérkezik az étel, ami kissé enyhít zavarán, a húslevest, meg a pirítósokat, és az egyik tejet a kölyök elé tolja. Na igen, elég különös egy reggelit válogatott össze neki, de az elfnek ez aligha tűnik fel, lehet valamiféle ficam az ízlésében, legalábbis ételek terén. Ő maga unottan kezd bele a süteménybe, és próbál kifejezéstelenül pillantani a kölyök cuki... szóval az arcára.*
- Hallottam, hogy húslevest szerettél volna enni, szóval... azt kértem. Fura dolgokat eszel így reggel, de te tudod.
~ Ebbe legalább nem szóltam bele. Haladunk. ~
1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-21 23:48:47
Üzenet elküldve: 2015-07-21 23:48:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rinan//
- Elkámp... mi? *Kérdez vissza, miközben összevonja a szemöldökeit, mert ezt a szót még nem hallotta. Tökéletes alap a visszarázódáshoz, hiszen már régen akad olyan, hogy ne értené meg egy kifejezés jelentését, s ez az eset mintha a múltat idézné benne, azt a jelentéktelen kölyköt, aki mindig is volt. Persze azóta sem lett több, vagyis nem tartja magát többre, ám egy múlandó pillanatig elhitte, hogy talán mégis...*
- Nem, nem tennék olyat. De jobban járunk. *Teszi még hozzá, ajkain barátságos mosollyal, mely ugyan örömöt kéne, hogy jelezzen, a siheder ábrázatán viszont inkább olybá fest, mintha csak rárajzolták volna. Sokáig szerencsére nem ostromolja vele az elfet, mivel berobog a fogadóba, hogy megtömje éhező gyomrát. Neki bármi megfelelne, ami végre nem hal vagy valami egyéb moslék, amit mostanság a barlangban kotyvasztanak, persze ha tudná, hogy szerény vagyonából sokkalta ízletesebb ételek is kitelnének egy közönséges húslevesnél, akkor nem amiatt meresztgetne könyörgő szemeket a pultosra. De mivel nincsen tudatában a kínálatnak - legalábbis figyelmetlen ahhoz, hogy felfedezze az étlapot, esetleg bármi kiírást, mely a felhozatalról árulkodhatna -, így marad a bugyuta reménykedés.
Mindez addig, ameddig a válla fölött a látóterébe nem kerül egy kéz, és rá nem simul az aranyaktól nem éppen duzzadó erszényére. Ijedten fordul meg, és pillant fel Rinanra, mert először arra gondol, hogy valami ismeretlen akarja kizsebelni, ám a hosszúlétű bizarr vigyora sem bírja nagyobb nyugalomra a lelkét.*
- R-rendben van... *Hebegi megilletődötten, majd a szütyőjét ott is hagyva, engedelmes kutya módjára sétál az asztalhoz, amely felé az imént bökött a fejével Rinan. Szépen le is csüccsen, majd kezeit az ölében tartva, tekintetét pedig az asztallapon pihentetve várakozik. Lopva azért néha elpillant az elf felé, mert nem egészen érti, miért lett elzavarva, de végül arra következtet, hogy neki nem szabad reggelizni, mivel eredetileg az obszidiántekintetű akart betérni a Rumosba, ő végül is csak vizet szeretett volna. Nos, ha már annyit kap, azzal is boldog lesz.
Ám hamar éri az újabb meglepetés, amikor a nálánál idősebb fiú üres kezekkel tér vissza az asztalhoz, majd telepedik le vele szemközt. Eleinte nem akar semmit mondani, csupán árnyaltan ráncolva a homlokát nézi az üres falapot, végül azonban megemeli a tekintetét, és értetlenül a hegyes fülűre szegezi türkiz lélektükreit.*
- Nem eszel semmit...? *Kérdezi halkan, ahogy a fejét enyhén oldalra döntve várja a feleletet. Na nem mintha neki nem lenne mit megválaszolnia, az a kérdés is értetlenkedéssel telíti meg, de az most jobban foglalkoztatja, hogy ha annyira éhes az elf, akkor miért nem eszik. Olyasmivel még nem találkozott, hogy asztalhoz hoznák az ételt és az italt. Ilyen kiszolgálásban még nem volt része, szóval nem csoda, hogy nagyokat néz.*
- Persze. *Válaszol végül, miközben ismét az a semmitmondó mosoly kanyarodik az ajkaira.*
A hozzászólás írója (Williän Ciraon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.21 23:51:45
- Elkámp... mi? *Kérdez vissza, miközben összevonja a szemöldökeit, mert ezt a szót még nem hallotta. Tökéletes alap a visszarázódáshoz, hiszen már régen akad olyan, hogy ne értené meg egy kifejezés jelentését, s ez az eset mintha a múltat idézné benne, azt a jelentéktelen kölyköt, aki mindig is volt. Persze azóta sem lett több, vagyis nem tartja magát többre, ám egy múlandó pillanatig elhitte, hogy talán mégis...*
- Nem, nem tennék olyat. De jobban járunk. *Teszi még hozzá, ajkain barátságos mosollyal, mely ugyan örömöt kéne, hogy jelezzen, a siheder ábrázatán viszont inkább olybá fest, mintha csak rárajzolták volna. Sokáig szerencsére nem ostromolja vele az elfet, mivel berobog a fogadóba, hogy megtömje éhező gyomrát. Neki bármi megfelelne, ami végre nem hal vagy valami egyéb moslék, amit mostanság a barlangban kotyvasztanak, persze ha tudná, hogy szerény vagyonából sokkalta ízletesebb ételek is kitelnének egy közönséges húslevesnél, akkor nem amiatt meresztgetne könyörgő szemeket a pultosra. De mivel nincsen tudatában a kínálatnak - legalábbis figyelmetlen ahhoz, hogy felfedezze az étlapot, esetleg bármi kiírást, mely a felhozatalról árulkodhatna -, így marad a bugyuta reménykedés.
Mindez addig, ameddig a válla fölött a látóterébe nem kerül egy kéz, és rá nem simul az aranyaktól nem éppen duzzadó erszényére. Ijedten fordul meg, és pillant fel Rinanra, mert először arra gondol, hogy valami ismeretlen akarja kizsebelni, ám a hosszúlétű bizarr vigyora sem bírja nagyobb nyugalomra a lelkét.*
- R-rendben van... *Hebegi megilletődötten, majd a szütyőjét ott is hagyva, engedelmes kutya módjára sétál az asztalhoz, amely felé az imént bökött a fejével Rinan. Szépen le is csüccsen, majd kezeit az ölében tartva, tekintetét pedig az asztallapon pihentetve várakozik. Lopva azért néha elpillant az elf felé, mert nem egészen érti, miért lett elzavarva, de végül arra következtet, hogy neki nem szabad reggelizni, mivel eredetileg az obszidiántekintetű akart betérni a Rumosba, ő végül is csak vizet szeretett volna. Nos, ha már annyit kap, azzal is boldog lesz.
Ám hamar éri az újabb meglepetés, amikor a nálánál idősebb fiú üres kezekkel tér vissza az asztalhoz, majd telepedik le vele szemközt. Eleinte nem akar semmit mondani, csupán árnyaltan ráncolva a homlokát nézi az üres falapot, végül azonban megemeli a tekintetét, és értetlenül a hegyes fülűre szegezi türkiz lélektükreit.*
- Nem eszel semmit...? *Kérdezi halkan, ahogy a fejét enyhén oldalra döntve várja a feleletet. Na nem mintha neki nem lenne mit megválaszolnia, az a kérdés is értetlenkedéssel telíti meg, de az most jobban foglalkoztatja, hogy ha annyira éhes az elf, akkor miért nem eszik. Olyasmivel még nem találkozott, hogy asztalhoz hoznák az ételt és az italt. Ilyen kiszolgálásban még nem volt része, szóval nem csoda, hogy nagyokat néz.*
- Persze. *Válaszol végül, miközben ismét az a semmitmondó mosoly kanyarodik az ajkaira.*
A hozzászólás írója (Williän Ciraon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.21 23:51:45
1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-21 22:48:37
Üzenet elküldve: 2015-07-21 22:48:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Will//
*Látja maga előtt, ahogy elsötétül a fiú arca, és mostmár valóban nem ért semmit. Egyrészt, hogy miért olyan ez, mintha kifacsarnák a mellkasát, másrészt, hogy megint mivel bántotta meg. Hiszen most már tényleg megcsókolta, és egyáltalán nem volt gúnyos sem... mit vár még? Talán azt, hogy szeresse? Az a reményteli tekintet... ennyire nem lehet naiv. Hiszen ismeri Rinant. Tudja, hogy egyetlen ember mellett sem bírna ki egy éjszakánál többet, hogy nincs, amit jobban rühellne, mint az elköteleződés. Ha meg ezt nem tudja, akkor tényleg semmit se tud róla.*
- Mi ez az elkámpicsorodott fej?
*Nevet fel halkan, de kissé még így is erőltetett, túlzottan lesi a fiú reakcióját, nem is érti, miért húzza el a kezét. Most akkor mi van? De miért is zavarja ez? Kettejük közül ki ragaszkodik? Nevetséges. Őt aztán nem érdekli.*
- Te most kioktatsz, vagy mi?
*Fáradtan húzza végig tenyerét az arcán, és halkan felsóhajt. Remek, még a csipája is most nyílt ki. A kamaszkor, ez már biztos az. Lehet, hogy csak kanosodik... nem is komoly a dolog. Rendben. Ezen a szálon kell továbbgondolni. Csakhogy míg ezt megteszi, a kölyök már be is libben a kocsmába, és mivel sok mást már nem tehet, követi. Igaza van amúgy is, mindjárt beledöglik az éhségbe... dehát egyszer az életben figyelmes akart lenni. Egy sráccal. Mindegy, amúgy is fölösleges volt. Idegesen túr bele a hajába, belerúg egyet a falba, és neki veti a hátát. Kell pár pillanat, hogy kiheverje a történteket, még akkor is, ha ő volt az, aki elvesztette a fejét. Az egész annak a kalóz lotyónak a hibája... nem mintha nem lenne mindegy már. A következmények meg majd elszállnak, ő aztán nem fogja magára, ha összetörik a kölyök lelkileg. Többet úgysem vár tőle senki... ha nincsenek elvárások, akkor pedig csalódás sem lehet a dologból. Erre az örömteli gondolatra meg is fordul, és bevágtat a kocsmába... elég, ha úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Végül amúgy sem történt semmi komolyabb. Azonban a kölyök mögé lépve felvonja a szemöldökét, és átnyúlva a válla fölött, rátenyerel az aranyakra, mielőtt a pultos elvehetné. Gúnyos pillantásával szinte kettészeli az ipsét, és kissé elgurult gyógyszeres vigyor kanyarodik az ajkaira.*
- Will, ülj csak le, rendben?
*Int fejével az egyik asztal felé, egy amolyan "ezt majd én elintézem" pillantással, és ha a kölyök követte az utasításait, újból a fogadós felé fordul.*
- Tudod, ennyiért már kinyírnálak. *Közli félvállról, aztán eltűnik a mosoly is az ajkairól, kifejezéstelen feketéivel unottan pillant a férfire.* De mivel nem béreltek fel...
*Elkezdi sorolni, amiket kér, először is két szelet Piritós, ami már eleve drága 6 aranyért, aztán egy Húsleves, mert a kölyök azt akart enni (még 5 arany, amit megint nem tudja, miért költ el... ), Egy Rumos-krémes sütemény, mert édeset szeret reggelizni, még 9 érméért is, zárásul pedig 2 pohárka Tej, mert arra szomjazik, a kölyök véleményével meg így is túl sokat törődött már (újabb kidobott 8 arany...), és evvel le is van tudva az a reggeli. *
- Legközelebb a barlangban eszünk.
*Sóhajt fel fáradtan a fiúcska mellé érve, és lehuppan vele szemben, kíváncsian méregetve őt, amíg meg nem érkezik az étel.*
- Minden rendben?
*Már-már úgy érezheti, hogy testének egyetlen rezdülése sem surranhat el az elf pillantása elől.*
*Látja maga előtt, ahogy elsötétül a fiú arca, és mostmár valóban nem ért semmit. Egyrészt, hogy miért olyan ez, mintha kifacsarnák a mellkasát, másrészt, hogy megint mivel bántotta meg. Hiszen most már tényleg megcsókolta, és egyáltalán nem volt gúnyos sem... mit vár még? Talán azt, hogy szeresse? Az a reményteli tekintet... ennyire nem lehet naiv. Hiszen ismeri Rinant. Tudja, hogy egyetlen ember mellett sem bírna ki egy éjszakánál többet, hogy nincs, amit jobban rühellne, mint az elköteleződés. Ha meg ezt nem tudja, akkor tényleg semmit se tud róla.*
- Mi ez az elkámpicsorodott fej?
*Nevet fel halkan, de kissé még így is erőltetett, túlzottan lesi a fiú reakcióját, nem is érti, miért húzza el a kezét. Most akkor mi van? De miért is zavarja ez? Kettejük közül ki ragaszkodik? Nevetséges. Őt aztán nem érdekli.*
- Te most kioktatsz, vagy mi?
*Fáradtan húzza végig tenyerét az arcán, és halkan felsóhajt. Remek, még a csipája is most nyílt ki. A kamaszkor, ez már biztos az. Lehet, hogy csak kanosodik... nem is komoly a dolog. Rendben. Ezen a szálon kell továbbgondolni. Csakhogy míg ezt megteszi, a kölyök már be is libben a kocsmába, és mivel sok mást már nem tehet, követi. Igaza van amúgy is, mindjárt beledöglik az éhségbe... dehát egyszer az életben figyelmes akart lenni. Egy sráccal. Mindegy, amúgy is fölösleges volt. Idegesen túr bele a hajába, belerúg egyet a falba, és neki veti a hátát. Kell pár pillanat, hogy kiheverje a történteket, még akkor is, ha ő volt az, aki elvesztette a fejét. Az egész annak a kalóz lotyónak a hibája... nem mintha nem lenne mindegy már. A következmények meg majd elszállnak, ő aztán nem fogja magára, ha összetörik a kölyök lelkileg. Többet úgysem vár tőle senki... ha nincsenek elvárások, akkor pedig csalódás sem lehet a dologból. Erre az örömteli gondolatra meg is fordul, és bevágtat a kocsmába... elég, ha úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Végül amúgy sem történt semmi komolyabb. Azonban a kölyök mögé lépve felvonja a szemöldökét, és átnyúlva a válla fölött, rátenyerel az aranyakra, mielőtt a pultos elvehetné. Gúnyos pillantásával szinte kettészeli az ipsét, és kissé elgurult gyógyszeres vigyor kanyarodik az ajkaira.*
- Will, ülj csak le, rendben?
*Int fejével az egyik asztal felé, egy amolyan "ezt majd én elintézem" pillantással, és ha a kölyök követte az utasításait, újból a fogadós felé fordul.*
- Tudod, ennyiért már kinyírnálak. *Közli félvállról, aztán eltűnik a mosoly is az ajkairól, kifejezéstelen feketéivel unottan pillant a férfire.* De mivel nem béreltek fel...
*Elkezdi sorolni, amiket kér, először is két szelet Piritós, ami már eleve drága 6 aranyért,
aztán egy Húsleves, mert a kölyök azt akart enni (még 5 arany, amit megint nem tudja, miért költ el... ), Egy Rumos-krémes sütemény, mert édeset szeret reggelizni, még 9 érméért is, zárásul pedig 2 pohárka Tej, mert arra szomjazik, a kölyök véleményével meg így is túl sokat törődött már (újabb kidobott 8 arany...), és evvel le is van tudva az a reggeli. *- Legközelebb a barlangban eszünk.
*Sóhajt fel fáradtan a fiúcska mellé érve, és lehuppan vele szemben, kíváncsian méregetve őt, amíg meg nem érkezik az étel.*
- Minden rendben?
*Már-már úgy érezheti, hogy testének egyetlen rezdülése sem surranhat el az elf pillantása elől.*
1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-21 16:28:45
Üzenet elküldve: 2015-07-21 16:28:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Nadae, Alden//
* Hogyan fogadj egy régi ismerőst… ez lehetne Nad könyvének címe. Micsoda szívélyes üdvözlet, másra számított ezt be kell látnia. *
- Nem tudom… Miért van olyan?
* kérdi döbbenten. Nem hallott még ilyenről, de aztán megeshet. Közben ledobja le táskáját, hogy leroskadjon a székre. *
- Nem is tudom. Talán, hogy közelebb van?
* Tűnődik el a kérdésen. *
- Meg hát az úgy volt, hogy…
* Kezd bele, de inkább most hagyja, Nad szemei nem sok jót ígérnek. *
- Persze az egy más dolog, hogy a rövidebb út reményében bementem az erdőbe.
* Vallja be az őszintét. Miközben a hajába akadt falevéllel babrál. Ki tudja hány napja lehet benne. Kicsit megszeppenve, bámul Nadra, valahogy az ünnepről máshogy emlékezett rá. Vagy csak a rumból volt sok. Értetlenül cikáznak szemei közte és a félvér között. *
- És ne is igaz… nem tévedek el mindig… csak… olykor.
* Veti oda durcásan, orrát kissé felhúzva. Valóban előfordult már… emlékszik mikor a gonosz kis törpével, a kikötőben lófráltak, míg atyáik nem figyeltek rájuk.
A lerakott három kupára emeli fel a fejét, s így már jobban szemügyre is veszi a félvért. Nem rossz darab, s láthatóan ugyanolyan mogorva, mint a Kalóz. *
- Valamit netán megzavartam?
* Hajtja is fel az első kupa vizet, hűsítő folyamként csorog végig torkán, szája két oldalán csermelyként folyva le állán. *
- Ahhh… köszönöm.
* néz Aldenra, majd újra a Kócosra. *
- Valakinek több illemet vertek a fejébe, mint neked.
* a második kupa is az előzőhöz hasonlóan tűnik el, hogy utána megtörölje száját ruhája ujjába. *
- Mész? De, hisz most jöttem. És itt hagynál? * mered a távozó lányra, majd a félelfre. *
- Ennek meg mi baja?
* Hogyan fogadj egy régi ismerőst… ez lehetne Nad könyvének címe. Micsoda szívélyes üdvözlet, másra számított ezt be kell látnia. *
- Nem tudom… Miért van olyan?
* kérdi döbbenten. Nem hallott még ilyenről, de aztán megeshet. Közben ledobja le táskáját, hogy leroskadjon a székre. *
- Nem is tudom. Talán, hogy közelebb van?
* Tűnődik el a kérdésen. *
- Meg hát az úgy volt, hogy…
* Kezd bele, de inkább most hagyja, Nad szemei nem sok jót ígérnek. *
- Persze az egy más dolog, hogy a rövidebb út reményében bementem az erdőbe.
* Vallja be az őszintét. Miközben a hajába akadt falevéllel babrál. Ki tudja hány napja lehet benne. Kicsit megszeppenve, bámul Nadra, valahogy az ünnepről máshogy emlékezett rá. Vagy csak a rumból volt sok. Értetlenül cikáznak szemei közte és a félvér között. *
- És ne is igaz… nem tévedek el mindig… csak… olykor.
* Veti oda durcásan, orrát kissé felhúzva. Valóban előfordult már… emlékszik mikor a gonosz kis törpével, a kikötőben lófráltak, míg atyáik nem figyeltek rájuk.
A lerakott három kupára emeli fel a fejét, s így már jobban szemügyre is veszi a félvért. Nem rossz darab, s láthatóan ugyanolyan mogorva, mint a Kalóz. *
- Valamit netán megzavartam?
* Hajtja is fel az első kupa vizet, hűsítő folyamként csorog végig torkán, szája két oldalán csermelyként folyva le állán. *
- Ahhh… köszönöm.
* néz Aldenra, majd újra a Kócosra. *
- Valakinek több illemet vertek a fejébe, mint neked.
* a második kupa is az előzőhöz hasonlóan tűnik el, hogy utána megtörölje száját ruhája ujjába. *
- Mész? De, hisz most jöttem. És itt hagynál? * mered a távozó lányra, majd a félelfre. *
- Ennek meg mi baja?
1468. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-21 13:15:34
Üzenet elküldve: 2015-07-21 13:15:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Aldren, Nerilil//
*Nem hatja meg a másikat viselkedése. Holott csak úgy viselkedik, ahogy az imént ő is. Gyerekesen. Ezért is vonja fel szemöldökét s értetlenkedik. Vállait megvonja, de játékába már belekezd. Látja a Démon szemébe a csillogást, melyet Felmar felgyújtásának híre okozott. De azért ő is játssza még magát, hogy nem érdekli.
Pimaszul mosolyodik el a kérdés hallatán, s egyszerűen, hetykén vonja meg a vállait.*
- Ha nem lehet az enyém, akkor másé sem.
*Válaszolja egyszerűen, de hangja újra rideggé vált. Mindig elképzeli magában, hogy már túl van a dolgon, hogy már nem érdekli sem Felmar, sem a Kapitány halála. De mindig rá kell jönnie, hogy ez nem igaz. Felmar volt az egyetlen öröksége, melyet megkaphatott a nemzője halála után. Nagy becsben tartották, hiszen otthona is volt. S mégis milyen egyszerűen játszotta el a kezéről…
Keze ökölbe szorul, s nyel egyet, hogy újult erővel figyeljen a másikra. Vállait újra felvonja.*
- Ha nem, hát nem. Egy rozoga hajót bűn a tengerre engedni.
*A dolgot már eldöntötte. Már hetekkel ezelőtt. S ha már fizetett ezért az orknak is, végre is hajtja. Le kell zárnia magába a dolgot. S ezt csak így lehet.*
- Ez lesz a lezárás.
*Egyenesedik fel, s tekint a másikra. S ekkor robban az ajtó, s indulnak meg feléjük. Szemei sarkából néz csak oda. Bár hetek óta várja a némbert, most hirtelen mégis vágyja, hogy pár perccel később érkezzen. Megáll két alak előtt, hogy azok utat engedjenek neki. Amíg nem ér ide, addig ejti ki szavait.*
- Végül is nem is baj, ha nem jössz. Nem kell gyerek testőrnek. Férfi kell.
*Utal erre az előző viselkedésére. Ha ilyen apró csínyeken megsértődik, s mindig mennie kell hozzá, hogy jaj, ne haragudjon, hamar a tőrjén találná újra a kezét. Talán mégis csak jobb, ha nem jönne. Eddig eljátszott vele, megszerezte amit akarta, s lám. Itt az új játéka.
Kezeit hátrateszi az asztalon, s azon támaszkodik meg. Lábait leveszi a férfiéról, s inkább lógatja. Felvont szemöldökkel nézi Rumlopó kiakadását. Új neve hallatán egyik szemöldöke immár kérdőjelet formáz. Rideg tekintettel mered rá, mintha nem tudná ki áll előtte. Majd egyszerűen fordul el, ahogy meghallja a Démon szavait.*
- Nem is merem.
*Mondja egyszerűen, majd felhördül a víz hallatán.*
- Mi van ma? Víz világnapja? *Fakad ki most már ő, s tekint Rumlopó felé.*
- Még is mit hittél? S miért kell olyan ostobának lenned, hogy szemlátomást gyalog jössz? Tehetek, én róla, hogy úton útfélen eltévedsz?
*Nem mintha ő nem járta volna már meg néhányszor gyalog a várost, s biza az tényleg messze van. Ezért sem akar többet oda menni. A parancsra csak kikerekednek szemei.*
- Szerezz magadnak! Te meg… *Tekint a Démonra, s csak legyint egyet.
Könnyedén pattan fel az asztalról s indul meg a kijárat felé. Dühösen.*
- Megyek elintézem magam dolgait.
*Jelenti ki, s tényleg, reggel óta ezt tervezi. Nem halogatja tovább.*
*Nem hatja meg a másikat viselkedése. Holott csak úgy viselkedik, ahogy az imént ő is. Gyerekesen. Ezért is vonja fel szemöldökét s értetlenkedik. Vállait megvonja, de játékába már belekezd. Látja a Démon szemébe a csillogást, melyet Felmar felgyújtásának híre okozott. De azért ő is játssza még magát, hogy nem érdekli.
Pimaszul mosolyodik el a kérdés hallatán, s egyszerűen, hetykén vonja meg a vállait.*
- Ha nem lehet az enyém, akkor másé sem.
*Válaszolja egyszerűen, de hangja újra rideggé vált. Mindig elképzeli magában, hogy már túl van a dolgon, hogy már nem érdekli sem Felmar, sem a Kapitány halála. De mindig rá kell jönnie, hogy ez nem igaz. Felmar volt az egyetlen öröksége, melyet megkaphatott a nemzője halála után. Nagy becsben tartották, hiszen otthona is volt. S mégis milyen egyszerűen játszotta el a kezéről…
Keze ökölbe szorul, s nyel egyet, hogy újult erővel figyeljen a másikra. Vállait újra felvonja.*
- Ha nem, hát nem. Egy rozoga hajót bűn a tengerre engedni.
*A dolgot már eldöntötte. Már hetekkel ezelőtt. S ha már fizetett ezért az orknak is, végre is hajtja. Le kell zárnia magába a dolgot. S ezt csak így lehet.*
- Ez lesz a lezárás.
*Egyenesedik fel, s tekint a másikra. S ekkor robban az ajtó, s indulnak meg feléjük. Szemei sarkából néz csak oda. Bár hetek óta várja a némbert, most hirtelen mégis vágyja, hogy pár perccel később érkezzen. Megáll két alak előtt, hogy azok utat engedjenek neki. Amíg nem ér ide, addig ejti ki szavait.*
- Végül is nem is baj, ha nem jössz. Nem kell gyerek testőrnek. Férfi kell.
*Utal erre az előző viselkedésére. Ha ilyen apró csínyeken megsértődik, s mindig mennie kell hozzá, hogy jaj, ne haragudjon, hamar a tőrjén találná újra a kezét. Talán mégis csak jobb, ha nem jönne. Eddig eljátszott vele, megszerezte amit akarta, s lám. Itt az új játéka.
Kezeit hátrateszi az asztalon, s azon támaszkodik meg. Lábait leveszi a férfiéról, s inkább lógatja. Felvont szemöldökkel nézi Rumlopó kiakadását. Új neve hallatán egyik szemöldöke immár kérdőjelet formáz. Rideg tekintettel mered rá, mintha nem tudná ki áll előtte. Majd egyszerűen fordul el, ahogy meghallja a Démon szavait.*
- Nem is merem.
*Mondja egyszerűen, majd felhördül a víz hallatán.*
- Mi van ma? Víz világnapja? *Fakad ki most már ő, s tekint Rumlopó felé.*
- Még is mit hittél? S miért kell olyan ostobának lenned, hogy szemlátomást gyalog jössz? Tehetek, én róla, hogy úton útfélen eltévedsz?
*Nem mintha ő nem járta volna már meg néhányszor gyalog a várost, s biza az tényleg messze van. Ezért sem akar többet oda menni. A parancsra csak kikerekednek szemei.*
- Szerezz magadnak! Te meg… *Tekint a Démonra, s csak legyint egyet.
Könnyedén pattan fel az asztalról s indul meg a kijárat felé. Dühösen.*
- Megyek elintézem magam dolgait.
*Jelenti ki, s tényleg, reggel óta ezt tervezi. Nem halogatja tovább.*
1467. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-21 12:21:29
Üzenet elküldve: 2015-07-21 12:21:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nadae és Nerilil//
*A bosszantó gügyögésre egy ásítással válaszol. Kezét látványosan teszi szája elé, ezzel is igyekezve jelezni, hogy nemigen érdekli a másik gyerekes viselkedése, holott valójában nagyon is. Irritálja az egész, s legszívesebben felképelné a másikat, ha nem lennének egy halom hősködésre képes részeg közelében. Nadae pedig mégiscsak nőként van nyilvántartva, még akkor is, ha ruha nélküli látványától sokan megborzongnának. Tetőtől-talpig festett bőr, mi összhatásban mégsem több egy aszott paradicsomnál. Az ásítás után nyújtózkodik egyet. Most sem aggasztja a nő lábainak helyzete, egyszerűen csak eltűri azok semmitmondó terhét. Mert sokkal többnek nem mondaná.
A hirtelen közeledésre felvonja szemöldökét. Fogalma sincs arról, mi lehet az a fontos feladat, a némber szemének csillogása azonban olyasmiről árulkodik, mi talán még szórakoztató is lehetne. Lehetne, ha nem Aldrennek kellene megvédenie őt. Így azonban nem marad más, csak egy újabb gond. Már sóhajtana is, elkönyvelve siralmas jövőjét, mint testőr, csakhogy a másik szavai gátat szabnak ezen cselekedet elé. Még a félvér szemei is felcsillannak. Ajkaira mosolyt kerít, egy idő után azonban elgondolkodik. Nem is sok idő után, elég csupán néhány másodperc, majd ő maga is közelebb hajol, saját válláról lesöpörve a másik vizes tincseit. Elég, ha saját sörénye áztatja ruházatát, nem szükséges hozzá a másiké is.*
- Nem te mondtad, Nadae, hogy el kell engedni a múltat? Mégis miért érdekelne engem az a hajó? Csak egy rozoga ladik, semmi több *- vonja meg vállait.
A következő kérdésen felnevet. Saját haját nem kezdi el facsargatni. Jobb végigcsöpögtetni a padlón a vizet, hátha elcsúszik rajta valaki.*
- Ezt a kört te kezdted, nem én. Ha te nem fürdettél volna meg, hát én sem téged *- jegyzi meg, ezt követően azonban érkezik valaki.
Felhúzott szemöldökkel figyeli a közjátékot, nevetve a kalózboszorka becenevén és kis csapatuk új tagján. A csapzott külsőn végignézve, kitol lábával egy széket, ezzel is hellyel kínálva a jövevényt, ki hallhatóan tudja, hogy mit kell itt rendelni.*
- Látod, Nadae! Ő tudja, hogy mit kell inni! Példát vehetnél róla *korholja az ázott Kócost, azzal pedig int is, hogy rendeljen 3 Vizet, 6 aranyért.
A vizek mindegyikét az érkezőnek szánja. Úgy véli, egy pohárral nem nagyon lenne elég, már ha csak Nadae ivóképességét veszi figyelembe, akkor sem. Igaz, most nem az iszákos, részeges banyáról van szó, hanem egy sokkal jobban kinéző nőről. Véleményében ugyan lehet némi elfogultság, tekintve, hogy ki nem állhatja a magát oly nagyra tartó némbert, kit szívesen látna talpát nyalogatva, a földről vizet lefetyelni. Naiv lenne ugyan, ha merne bízni ebben, vagyis abban, hogy ez meg fog történni, de ki tudja... Talán még sikerrel is járhat, ha úgy hozza a jövő, s kitart mellette addig.*
*A bosszantó gügyögésre egy ásítással válaszol. Kezét látványosan teszi szája elé, ezzel is igyekezve jelezni, hogy nemigen érdekli a másik gyerekes viselkedése, holott valójában nagyon is. Irritálja az egész, s legszívesebben felképelné a másikat, ha nem lennének egy halom hősködésre képes részeg közelében. Nadae pedig mégiscsak nőként van nyilvántartva, még akkor is, ha ruha nélküli látványától sokan megborzongnának. Tetőtől-talpig festett bőr, mi összhatásban mégsem több egy aszott paradicsomnál. Az ásítás után nyújtózkodik egyet. Most sem aggasztja a nő lábainak helyzete, egyszerűen csak eltűri azok semmitmondó terhét. Mert sokkal többnek nem mondaná.
A hirtelen közeledésre felvonja szemöldökét. Fogalma sincs arról, mi lehet az a fontos feladat, a némber szemének csillogása azonban olyasmiről árulkodik, mi talán még szórakoztató is lehetne. Lehetne, ha nem Aldrennek kellene megvédenie őt. Így azonban nem marad más, csak egy újabb gond. Már sóhajtana is, elkönyvelve siralmas jövőjét, mint testőr, csakhogy a másik szavai gátat szabnak ezen cselekedet elé. Még a félvér szemei is felcsillannak. Ajkaira mosolyt kerít, egy idő után azonban elgondolkodik. Nem is sok idő után, elég csupán néhány másodperc, majd ő maga is közelebb hajol, saját válláról lesöpörve a másik vizes tincseit. Elég, ha saját sörénye áztatja ruházatát, nem szükséges hozzá a másiké is.*
- Nem te mondtad, Nadae, hogy el kell engedni a múltat? Mégis miért érdekelne engem az a hajó? Csak egy rozoga ladik, semmi több *- vonja meg vállait.
A következő kérdésen felnevet. Saját haját nem kezdi el facsargatni. Jobb végigcsöpögtetni a padlón a vizet, hátha elcsúszik rajta valaki.*
- Ezt a kört te kezdted, nem én. Ha te nem fürdettél volna meg, hát én sem téged *- jegyzi meg, ezt követően azonban érkezik valaki.
Felhúzott szemöldökkel figyeli a közjátékot, nevetve a kalózboszorka becenevén és kis csapatuk új tagján. A csapzott külsőn végignézve, kitol lábával egy széket, ezzel is hellyel kínálva a jövevényt, ki hallhatóan tudja, hogy mit kell itt rendelni.*
- Látod, Nadae! Ő tudja, hogy mit kell inni! Példát vehetnél róla *korholja az ázott Kócost, azzal pedig int is, hogy rendeljen 3 Vizet, 6 aranyért.
A vizek mindegyikét az érkezőnek szánja. Úgy véli, egy pohárral nem nagyon lenne elég, már ha csak Nadae ivóképességét veszi figyelembe, akkor sem. Igaz, most nem az iszákos, részeges banyáról van szó, hanem egy sokkal jobban kinéző nőről. Véleményében ugyan lehet némi elfogultság, tekintve, hogy ki nem állhatja a magát oly nagyra tartó némbert, kit szívesen látna talpát nyalogatva, a földről vizet lefetyelni. Naiv lenne ugyan, ha merne bízni ebben, vagyis abban, hogy ez meg fog történni, de ki tudja... Talán még sikerrel is járhat, ha úgy hozza a jövő, s kitart mellette addig.*
1466. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-21 10:42:28
Üzenet elküldve: 2015-07-21 10:42:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//A Rumosban//
*Általában így telik az élete egy Khyr féle embernek. Megy a feje után és jó, avagy rossz dolgokba botlik bele. Hogy a törpe miféle, azt még nem volt alkalma eldönteni. Ha hasznára válik, már rossz nem lehet.
Át tekint a gomolygó füstön a megjelenő némberek és hímek irányába. Nadae és a barátja és most egy félig ember is megjelenik, aki szintén úgy tűnik, hogy ismeri a kalózkát. Khyr már nem tudja hová kapja a fejét, mert az események oly módon felgyorsultak előtte, mintha egy lovas ezred vágtatott volna el a szeme előtt. Az is lehet, hogy csak ő maga állt meg, ez a rohadt betegség kinyírta az érzékszerveit. Jól fog esni az a fürdő.*
- Hogy?! *Fordul vissza asztaltársához, szemöldökeit felvonva. Eztán Asirára néz, aki nem szól semmi érdekeset.* Munkát, éh? *Ismétli meg, majd elhúzza a száját.*
- Ismerem a környéket, attól függ, mit akarsz, trógerolni, vagy egy olyan brancs tagja lenni, mely sok könnyű pénzt hoz, s védi a hátad. *Kacsint oda, mosolytalanul, közben a kalózékra bámul.* Ám, ez a második lehetőség nem mindenkinek fekszik ám…
*Figyelmeztető szólam bujkál hangjában, felkortyolja italának végét, majd lehunyt szemmel teszi le a kupát. Vércsére néz, akinek reméli, hogy pillantásában elkapja azt a fajta támogatást, amit keres.
~ A férfi hasznos lehet, legfeljebb, majd lelököm a szírt széléről. ~ Megborzong a gyilkolás gondolatán. Nem szeret, nem akar ölni, olyan súly az, amit nem bírna el, túlságosan labilis az elméje, ahhoz, hogy a szemek és a hörgés megelevenedjen álmaiban, s azokon kívül.
~ Ne legyél báránylelkű Kreantis, tudod, hogy szól a régi nóta. ~ Elméjében felsejlik egy öreg dallam, s annak a szövege, mely szerint: Mama, nem nevelt bolondot, Papa szerint, sose hagyd el a házat fegyvered nélkül, Tata szólt, hogy ne bíz az utca kölykében, Nagyanya mindég szeret, s imádkozik érted.
~ Hogy is van… Nem akarok senkit bántani, de ki verem belőled a szart, ha keresztbe teszel! ~
Újabb életigazság, mely megmentheti szánalmas életét, ha eljő az ideje.*
- Nos, tubica. *Ráemeli hosszú vágású szemét, sunyi róka tekintetét.* Mit szeretnél?
*Általában így telik az élete egy Khyr féle embernek. Megy a feje után és jó, avagy rossz dolgokba botlik bele. Hogy a törpe miféle, azt még nem volt alkalma eldönteni. Ha hasznára válik, már rossz nem lehet.
Át tekint a gomolygó füstön a megjelenő némberek és hímek irányába. Nadae és a barátja és most egy félig ember is megjelenik, aki szintén úgy tűnik, hogy ismeri a kalózkát. Khyr már nem tudja hová kapja a fejét, mert az események oly módon felgyorsultak előtte, mintha egy lovas ezred vágtatott volna el a szeme előtt. Az is lehet, hogy csak ő maga állt meg, ez a rohadt betegség kinyírta az érzékszerveit. Jól fog esni az a fürdő.*
- Hogy?! *Fordul vissza asztaltársához, szemöldökeit felvonva. Eztán Asirára néz, aki nem szól semmi érdekeset.* Munkát, éh? *Ismétli meg, majd elhúzza a száját.*
- Ismerem a környéket, attól függ, mit akarsz, trógerolni, vagy egy olyan brancs tagja lenni, mely sok könnyű pénzt hoz, s védi a hátad. *Kacsint oda, mosolytalanul, közben a kalózékra bámul.* Ám, ez a második lehetőség nem mindenkinek fekszik ám…
*Figyelmeztető szólam bujkál hangjában, felkortyolja italának végét, majd lehunyt szemmel teszi le a kupát. Vércsére néz, akinek reméli, hogy pillantásában elkapja azt a fajta támogatást, amit keres.
~ A férfi hasznos lehet, legfeljebb, majd lelököm a szírt széléről. ~ Megborzong a gyilkolás gondolatán. Nem szeret, nem akar ölni, olyan súly az, amit nem bírna el, túlságosan labilis az elméje, ahhoz, hogy a szemek és a hörgés megelevenedjen álmaiban, s azokon kívül.
~ Ne legyél báránylelkű Kreantis, tudod, hogy szól a régi nóta. ~ Elméjében felsejlik egy öreg dallam, s annak a szövege, mely szerint: Mama, nem nevelt bolondot, Papa szerint, sose hagyd el a házat fegyvered nélkül, Tata szólt, hogy ne bíz az utca kölykében, Nagyanya mindég szeret, s imádkozik érted.
~ Hogy is van… Nem akarok senkit bántani, de ki verem belőled a szart, ha keresztbe teszel! ~
Újabb életigazság, mely megmentheti szánalmas életét, ha eljő az ideje.*
- Nos, tubica. *Ráemeli hosszú vágású szemét, sunyi róka tekintetét.* Mit szeretnél?
1465. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-21 01:38:19
Üzenet elküldve: 2015-07-21 01:38:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Nadae, Alden//
- Hogy ennek is ilyen rohadt messze kell laknia. Én ezt már nem bírom.
* Zsörtölődik magában. Lejárta már a lábát, térdtől már lefele nem is érzi azt. Teljesen ki van tikkadva, mocskos és büdös is. *
- Ha megtalálom, kitekerem a nyakát. Mondhatta volna, hogy ez ilyen messze van. Gyalog.
* Áll meg az ösvény közepén. *
- El se indultam volna.
* Igaz, ami igaz kicsit késve indult el. Úgy… talán négy-öt héttel, de ez barátok között semmi a két hét múlva. Szusszanva egy kicsit indul meg újra. Túlzás lenne mondani, hogy újult erővel, mert ha most valaki látná… A kép mely eltárulna,vagy nevetést, szánalmat vagy bármi mást váltana ki. Egy félelf lány az út közepén barna haja kócosan, omlik vállára, itt-ott kisebb fészekként terülve fején el a gubancok, néhány levél díszíti még a hajkoronát. Arcán kisebb karcolás és kosz. Karján is akad egy kettő, főleg ott, ahol ruhája is fel van hasítva. Nadrágja szára is feltépve. Csizmája talpán lyuk. Hátán egy táska, melyben vagy aranytömböket, netán ólmot, de biztos valami nehezet cipel. Testtartása erről árulkodik. Kicsit meggörnyedve, kezeit lógatva csoszog, meg-megbotolva egy fűcsomóba. *
- Hogy a kénköves mennykő állna beléd, hogy neked is ide kellett nőnöd.
* Áll meg újra, s kezdi el szidalmazni az előtte, azaz most már mögötte lévő fűcsomót. Mivel hogy szerencsésen bukott át rajta. *
- A fene esne beléd!* rúg bele.*
- Nesze… nesze…nesze,nesze,NESze…* rúg bele újra és újra meg még egyszer, egyre gyorsabban. Ezt úgy kifulladásig, míg az ki nem fordul a helyéről és míg meg nem fájdul lábujja. De, legalább levezette a feszültséget, mely azóta van benne, hogy megpróbálta a lerövidíteni az utat az erdőn keresztül, gondolván toronyiránt gyorsabban odaér. Ehelyett vesztett két napot. Megnyugodva, hogy kinyírt egy gazt, nagyot sóhajtva folytatja útját. Már nem is tűnik olyan nehéznek az a batyu a hátán, így lassan már fütyörészni, dalolászni is kezd. A ritmust, s lépteinek ütemét ujjainak csattogtatásával adja meg.
Ha jó rum… pampara
papa…üvölt a kocsma…
Sírni fogsz, ha kiverik a fogad.
Törik az üveg….Pampa
Tralala … vérzik az orr…
De, jó a rum…
De a jó kedve nem tart sokáig, újra megfájdul a lába, s megint olyan nehéznek tűnik a vállát húzó hátizsák. Hamarosan elszakad a cérna Nerinél. Kevés hiányzik már hozzá, hogy nyüszögve, durcásan vesse le magát egy fatövébe. De szerencséjére, meglátja a dokkok felderengő képét. Számára még mindig csiga lassú tempóban vonszolja vékony kis testét, de maga is meglepődik, milyen hamar is odaér. Semmivel és senkivel nem törődve, gázol át a karavánokkal, emberekkel teli utcákon. Nem, tudja még, hogy fogja megtalálni a Bestiát, elvileg itt mindenki ismeri, hát akkor nem lehet olyan nehéz. Most pont nem a Kalóz a fontos, sőt marhára nem érdekli a Kócos. Nagy lendülettel nyitja a Rumos ajtaját, melyen szinte úgy esik be. Fáradtan, tekint körbe, keresve azt a helyett, ahol kaphat egy korty vizet. Az ajtót nyitva hagyva indul meg a söntés felé, hogy most már végre valami folyékonyhoz jusson, hogy vegyen ki egy szobát, hogy lefürödjön, és végre aludjon. Erőt véve magán indul meg a pult felé, milyen gyorsan is haladna, ha előtte nem állna meg az a két alak akik az előtte léptek be az ajtón, nem elég hogy szinte rávágták azt az ajtót, de most meg itt megállnak előtte. *
- Nah, most már menjetek arrébb, elálljátok az utat.
* Húzza ki magát.
A két alak között fog elmenni még pedig úgy, hogy kézfejével az egyike jobbra, míg másikat balra tolja szét. Mögötte pedig el sem hiszi, amit lát, hogy ekkor szerencséje legyen.*
- Nad…*lelkesül, fel mikor meglátja.*
-… te átkozott Kócos, nem mondtad, hogy ez ilyen messze van. *Szakad össze a mázsás súly alatt. Indul is meg a Nad felé, hogy megfogja annak vállát, s előre hajoljon. *
- Adj vizet! Most!
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.21 11:58:27, a következő indokkal:
Jelpótlások (*).
- Hogy ennek is ilyen rohadt messze kell laknia. Én ezt már nem bírom.
* Zsörtölődik magában. Lejárta már a lábát, térdtől már lefele nem is érzi azt. Teljesen ki van tikkadva, mocskos és büdös is. *
- Ha megtalálom, kitekerem a nyakát. Mondhatta volna, hogy ez ilyen messze van. Gyalog.
* Áll meg az ösvény közepén. *
- El se indultam volna.
* Igaz, ami igaz kicsit késve indult el. Úgy… talán négy-öt héttel, de ez barátok között semmi a két hét múlva. Szusszanva egy kicsit indul meg újra. Túlzás lenne mondani, hogy újult erővel, mert ha most valaki látná… A kép mely eltárulna,vagy nevetést, szánalmat vagy bármi mást váltana ki. Egy félelf lány az út közepén barna haja kócosan, omlik vállára, itt-ott kisebb fészekként terülve fején el a gubancok, néhány levél díszíti még a hajkoronát. Arcán kisebb karcolás és kosz. Karján is akad egy kettő, főleg ott, ahol ruhája is fel van hasítva. Nadrágja szára is feltépve. Csizmája talpán lyuk. Hátán egy táska, melyben vagy aranytömböket, netán ólmot, de biztos valami nehezet cipel. Testtartása erről árulkodik. Kicsit meggörnyedve, kezeit lógatva csoszog, meg-megbotolva egy fűcsomóba. *
- Hogy a kénköves mennykő állna beléd, hogy neked is ide kellett nőnöd.
* Áll meg újra, s kezdi el szidalmazni az előtte, azaz most már mögötte lévő fűcsomót. Mivel hogy szerencsésen bukott át rajta. *
- A fene esne beléd!* rúg bele.*
- Nesze… nesze…nesze,nesze,NESze…* rúg bele újra és újra meg még egyszer, egyre gyorsabban. Ezt úgy kifulladásig, míg az ki nem fordul a helyéről és míg meg nem fájdul lábujja. De, legalább levezette a feszültséget, mely azóta van benne, hogy megpróbálta a lerövidíteni az utat az erdőn keresztül, gondolván toronyiránt gyorsabban odaér. Ehelyett vesztett két napot. Megnyugodva, hogy kinyírt egy gazt, nagyot sóhajtva folytatja útját. Már nem is tűnik olyan nehéznek az a batyu a hátán, így lassan már fütyörészni, dalolászni is kezd. A ritmust, s lépteinek ütemét ujjainak csattogtatásával adja meg.
Ha jó rum… pampara
papa…üvölt a kocsma…
Sírni fogsz, ha kiverik a fogad.
Törik az üveg….Pampa
Tralala … vérzik az orr…
De, jó a rum…
De a jó kedve nem tart sokáig, újra megfájdul a lába, s megint olyan nehéznek tűnik a vállát húzó hátizsák. Hamarosan elszakad a cérna Nerinél. Kevés hiányzik már hozzá, hogy nyüszögve, durcásan vesse le magát egy fatövébe. De szerencséjére, meglátja a dokkok felderengő képét. Számára még mindig csiga lassú tempóban vonszolja vékony kis testét, de maga is meglepődik, milyen hamar is odaér. Semmivel és senkivel nem törődve, gázol át a karavánokkal, emberekkel teli utcákon. Nem, tudja még, hogy fogja megtalálni a Bestiát, elvileg itt mindenki ismeri, hát akkor nem lehet olyan nehéz. Most pont nem a Kalóz a fontos, sőt marhára nem érdekli a Kócos. Nagy lendülettel nyitja a Rumos ajtaját, melyen szinte úgy esik be. Fáradtan, tekint körbe, keresve azt a helyett, ahol kaphat egy korty vizet. Az ajtót nyitva hagyva indul meg a söntés felé, hogy most már végre valami folyékonyhoz jusson, hogy vegyen ki egy szobát, hogy lefürödjön, és végre aludjon. Erőt véve magán indul meg a pult felé, milyen gyorsan is haladna, ha előtte nem állna meg az a két alak akik az előtte léptek be az ajtón, nem elég hogy szinte rávágták azt az ajtót, de most meg itt megállnak előtte. *
- Nah, most már menjetek arrébb, elálljátok az utat.
* Húzza ki magát.
A két alak között fog elmenni még pedig úgy, hogy kézfejével az egyike jobbra, míg másikat balra tolja szét. Mögötte pedig el sem hiszi, amit lát, hogy ekkor szerencséje legyen.*
- Nad…*lelkesül, fel mikor meglátja.*
-… te átkozott Kócos, nem mondtad, hogy ez ilyen messze van. *Szakad össze a mázsás súly alatt. Indul is meg a Nad felé, hogy megfogja annak vállát, s előre hajoljon. *
- Adj vizet! Most!
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.21 11:58:27, a következő indokkal:
Jelpótlások (*).
1464. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-20 18:43:22
Üzenet elküldve: 2015-07-20 18:43:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Aldren//
*Jót nevet azon, ahogy képes volt kijátszani újdonsült Testőrét. Aki meg is sértődik rá, s igen látványosan. Már érzi, hogy jól meglesznek. Még ha a másik nem is érzi még így. De nem csak a Démon szórakozhat mindig. Neki is kijár a szórakozás. S mi lenne a szórakozás, ha nem a férfi vérének szívása? Integet a férfinak, ki oly szerencsés, hogy megigya a rumját. Vigyorogva tekint rá, majd félrehajtott fejjel figyeli a Démont, ahogy elindul egy asztal felé. Szemtelenül mosolyodik továbbra is, s indul meg nagy lépteivel, hogy az asztalra üljön. Lábait a férfi combjaira helyezi, s könyökét térdére helyezi. Tenyerébe helyezi állát, s úgy gügyög a másiknak.*
- Na, mi a baj, kisbaba? Csak nem csúnyán elbánt veled az a gonosz néni, ott a pultnál? *Csücsöríti a száját utána. Néha balra, majd jobbra mozgatja, s orrait is megmozgatja, de nem tudja magát sokáig megjátszani. Inkább újra elneveti magát.
A kocsma ajtaja újra nyílik, s két alak jelenik meg. Szemei megvillannak, ahogy felismeri Bongyit és Rinant. Küld feléjük egy vigyort. Szürke íriszeibe furcsa fényt láthatnak csillanni. Öröm és boldogság. Csak hogy ez a kárörömé, s a játszadozás öröme, melyet macskák szeméibe lehet látni, amikor becserkészik prédáját. De nem is foglalkozik velük tovább. Bár nem tudja, hogy mit keresnek itt, hiszen megmondta, hogy mit csináljon. Bár a nap már eltelt lassan, így lehet, már csak enni tértek be. akkor meg semmi baj. Éjszaka úgy is lesz elszámolás a mai napról, addig ráér kiakadni. Ha lesz oka. S egyébként sem őket várja, így jelenleg érdektelenek is számára. Jobban izgatja a másik, s annak hisztije. Ezért is fordul inkább vissza hozzá, s hajol közel arcához.*
- De nem mondtam el egy fontos feladatunkat. *Suttogja, miközben fogait villantja a másikra. Szemeiben csalafinta fény csillan, s egy pillanatra hunyorít is vele. Közelebb hajolva a hegyes füleihez, suttogja el szavait, hogy ne hallják meg olyanok, kiknek nincs semmi közük. Éles füleivel mégis hallhatja a Démon. Hajával csiklandozhatja a másik vállát, ha érdekli.*
- Felgyújtom ma Felmart. *Mondja, majd tart egy pillanatnyi szünetet, mielőtt folytatná.* - Ne mondd, hogy nem izgat, hogy égni lásd annak a hajóját, ki tönkre tette az életed.
~Bár ez is nézőpont kérdése.~
*Még vár egy pillanatot, majd elhajolva előle, kiegyenesedik. Felsőjét egy pillanatra megfogja, s eltartja magától. Vagyis a hátáról. Haját is előre szedi, s a vizet csavarja ki belőle.*
- Neked mániád a mosdatás? *Csattan fel végül, s szemeit a másikra villantja.*
*Jót nevet azon, ahogy képes volt kijátszani újdonsült Testőrét. Aki meg is sértődik rá, s igen látványosan. Már érzi, hogy jól meglesznek. Még ha a másik nem is érzi még így. De nem csak a Démon szórakozhat mindig. Neki is kijár a szórakozás. S mi lenne a szórakozás, ha nem a férfi vérének szívása? Integet a férfinak, ki oly szerencsés, hogy megigya a rumját. Vigyorogva tekint rá, majd félrehajtott fejjel figyeli a Démont, ahogy elindul egy asztal felé. Szemtelenül mosolyodik továbbra is, s indul meg nagy lépteivel, hogy az asztalra üljön. Lábait a férfi combjaira helyezi, s könyökét térdére helyezi. Tenyerébe helyezi állát, s úgy gügyög a másiknak.*
- Na, mi a baj, kisbaba? Csak nem csúnyán elbánt veled az a gonosz néni, ott a pultnál? *Csücsöríti a száját utána. Néha balra, majd jobbra mozgatja, s orrait is megmozgatja, de nem tudja magát sokáig megjátszani. Inkább újra elneveti magát.
A kocsma ajtaja újra nyílik, s két alak jelenik meg. Szemei megvillannak, ahogy felismeri Bongyit és Rinant. Küld feléjük egy vigyort. Szürke íriszeibe furcsa fényt láthatnak csillanni. Öröm és boldogság. Csak hogy ez a kárörömé, s a játszadozás öröme, melyet macskák szeméibe lehet látni, amikor becserkészik prédáját. De nem is foglalkozik velük tovább. Bár nem tudja, hogy mit keresnek itt, hiszen megmondta, hogy mit csináljon. Bár a nap már eltelt lassan, így lehet, már csak enni tértek be. akkor meg semmi baj. Éjszaka úgy is lesz elszámolás a mai napról, addig ráér kiakadni. Ha lesz oka. S egyébként sem őket várja, így jelenleg érdektelenek is számára. Jobban izgatja a másik, s annak hisztije. Ezért is fordul inkább vissza hozzá, s hajol közel arcához.*
- De nem mondtam el egy fontos feladatunkat. *Suttogja, miközben fogait villantja a másikra. Szemeiben csalafinta fény csillan, s egy pillanatra hunyorít is vele. Közelebb hajolva a hegyes füleihez, suttogja el szavait, hogy ne hallják meg olyanok, kiknek nincs semmi közük. Éles füleivel mégis hallhatja a Démon. Hajával csiklandozhatja a másik vállát, ha érdekli.*
- Felgyújtom ma Felmart. *Mondja, majd tart egy pillanatnyi szünetet, mielőtt folytatná.* - Ne mondd, hogy nem izgat, hogy égni lásd annak a hajóját, ki tönkre tette az életed.
~Bár ez is nézőpont kérdése.~
*Még vár egy pillanatot, majd elhajolva előle, kiegyenesedik. Felsőjét egy pillanatra megfogja, s eltartja magától. Vagyis a hátáról. Haját is előre szedi, s a vizet csavarja ki belőle.*
- Neked mániád a mosdatás? *Csattan fel végül, s szemeit a másikra villantja.*
1463. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-20 10:11:26
Üzenet elküldve: 2015-07-20 10:11:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nadae//
*Már számtalanszor elmondta, kitől kellene megvédenie a nőt. Természetesen saját magától, mert ahogy elnézi, még mindig a boszorka jelenti a legnagyobb veszélyt önmagára nézve. Ezt azonban semmi kedve újra taglalgatni. Elégszer említette már, láthatóan mindhiába. Már számtalanszor megbánta, hogy elfogadta a felkérést. Egyre inkább úgy véli, nem lesz hosszú életű ez a munkakapcsolat, főleg, hogy még fizetést sem remélhet, csak a későbbiekben. Akkor meg mégis miért dolgozna? Ingyen senki nem lenne oly ostoba, hogy kockáztassa életét. Ő maga sem fogja, ezt most eldönti. A nő mellett marad, idegesíti néha, addig azonban nem fog semmit tenni tényleges védelmében, míg nem kap pénzt. Sosem izgatta a pénz, ugyanakkor valamiért mégis dolgozni kell, ahogyan neki is meg kell élni valamiből. És mi másért dolgozna egy ember, vagy akár félelf, mint az aranyért? A munkának az az ellenszolgáltatása, nem más. Ha pedig még azt sem kap…
Akárhogy is, némi időt még ad a másiknak. Addig is bosszanthatja, amivel csak tudja. Ezért is indul meg a másik után, amint felfogja, merre is készül. Kedvesen nyakába önti saját vizét, kissé azért sajnálva a pazarlást. Ez ma már a második alkalom. Először az ételt hagyja ott, most pedig a vizet önti ki. Igaz, nem sok pénz, de mégis… Akkor is pazarlás. A rúgó lábat igyekszik megfogni, amint megérzi saját testén a másik erejét. Amennyiben sikerül megragadni a végtagot, hát húz rajta egyet, igyekezve eltávolítani a némbert a pulttól, utána pedig megkaparintani a rumokat. Sajnálatára csak az egyiket sikerül. Arra azonban elég hamar talál vevőt, így tovább is ad rajta, némiképp mérgelődve. Kár, hogy nem sikerült a másikat is megszereznie. Fogai összecsikordulnak a boszorka vigyorát látva. Kezei ökölbe szorulnak, mit sem törődve azzal, hogy kimutatja dühét. Most egyáltalán nem érdekli. Ennyit ő is megérdemel.*
- Jó utat! *- morogja, miközben megmakacsolva magát inkább leül egy székbe.
Ennyi. Elege van. Még egy kis öröm sem adatik meg neki. Vagyis hát egy kicsi igen, csak nem éppen elég. Mert neki több kell. Látni akarja a nő bosszankodó képét, hallani akarja az ajkait elhagyó szitkokat. Erre azonban hiába várt. Rászedték, méghozzá csúnyán. Azt pedig nagyon nem viseli jól. Duzzog, akár egy sértett kölyök, miközben arcára tapadó hajszálain taszajt egyet, hogy ne legyenek útban.*
- Majd írj egy levelet, ha haldokolsz valamelyik sikátorban!
*Már számtalanszor elmondta, kitől kellene megvédenie a nőt. Természetesen saját magától, mert ahogy elnézi, még mindig a boszorka jelenti a legnagyobb veszélyt önmagára nézve. Ezt azonban semmi kedve újra taglalgatni. Elégszer említette már, láthatóan mindhiába. Már számtalanszor megbánta, hogy elfogadta a felkérést. Egyre inkább úgy véli, nem lesz hosszú életű ez a munkakapcsolat, főleg, hogy még fizetést sem remélhet, csak a későbbiekben. Akkor meg mégis miért dolgozna? Ingyen senki nem lenne oly ostoba, hogy kockáztassa életét. Ő maga sem fogja, ezt most eldönti. A nő mellett marad, idegesíti néha, addig azonban nem fog semmit tenni tényleges védelmében, míg nem kap pénzt. Sosem izgatta a pénz, ugyanakkor valamiért mégis dolgozni kell, ahogyan neki is meg kell élni valamiből. És mi másért dolgozna egy ember, vagy akár félelf, mint az aranyért? A munkának az az ellenszolgáltatása, nem más. Ha pedig még azt sem kap…
Akárhogy is, némi időt még ad a másiknak. Addig is bosszanthatja, amivel csak tudja. Ezért is indul meg a másik után, amint felfogja, merre is készül. Kedvesen nyakába önti saját vizét, kissé azért sajnálva a pazarlást. Ez ma már a második alkalom. Először az ételt hagyja ott, most pedig a vizet önti ki. Igaz, nem sok pénz, de mégis… Akkor is pazarlás. A rúgó lábat igyekszik megfogni, amint megérzi saját testén a másik erejét. Amennyiben sikerül megragadni a végtagot, hát húz rajta egyet, igyekezve eltávolítani a némbert a pulttól, utána pedig megkaparintani a rumokat. Sajnálatára csak az egyiket sikerül. Arra azonban elég hamar talál vevőt, így tovább is ad rajta, némiképp mérgelődve. Kár, hogy nem sikerült a másikat is megszereznie. Fogai összecsikordulnak a boszorka vigyorát látva. Kezei ökölbe szorulnak, mit sem törődve azzal, hogy kimutatja dühét. Most egyáltalán nem érdekli. Ennyit ő is megérdemel.*
- Jó utat! *- morogja, miközben megmakacsolva magát inkább leül egy székbe.
Ennyi. Elege van. Még egy kis öröm sem adatik meg neki. Vagyis hát egy kicsi igen, csak nem éppen elég. Mert neki több kell. Látni akarja a nő bosszankodó képét, hallani akarja az ajkait elhagyó szitkokat. Erre azonban hiába várt. Rászedték, méghozzá csúnyán. Azt pedig nagyon nem viseli jól. Duzzog, akár egy sértett kölyök, miközben arcára tapadó hajszálain taszajt egyet, hogy ne legyenek útban.*
- Majd írj egy levelet, ha haldokolsz valamelyik sikátorban!
1462. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-19 00:19:24
Üzenet elküldve: 2015-07-19 00:19:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rinan//
*Az iménti csók mámorából hamarost felébreszti az elf a kelleténél hosszabb gondolkodása a válaszon, így ő is lassacskán lesüti a tekintetét, arcáról pedig apránként olvadnak le a reményekkel telt vonások. Egy rövid momentum erejéig még visszapillant Rinanra, amint megérzi az arcára simulni a hosszúlétű ujjait, ám egy-kettőre odébb kapja a pillantását, elvégre a végül megfogalmazott felelet sem úgy hangzik, amiképpen ő azt elképzelte. Ostoba, néha rendkívül ostoba, de most mégis tudja, hogy hányadán áll vele az elf. Még az is megfordul a fejében, hogy talán csak puszta szánalomból csókolta meg a fiú, azért, hogy elhallgasson és ne okozzon több problémát a pityergésével és az elcsászkálásával. Ahogy pedig erre gondol, még rosszabbul érzi magát, mert hát ezzel megint csak bosszúságot okozott Rinannak, bármennyire is igyekszik ezt mindig elkerülni.
Úgy dönt, hogy ezennel megembereli magát, és szépen kizárja az elméjéből a nemrég történteket, s mindazt, amit barátja iránt érez. A felesleges bonyodalmat okozó gondolatokat ki kell űzni az elméből, ha valamire vinni akarja, erre tanította az atyja, tehát most sem kell mást tennie, mint egy szokásos mosolyt kanyarintania az arcára, megtörölni könnyáztatta pofiját, majd elhúzni a kezét Rinan fogásából.*
- Sokáig tart halat fogni, azt meg is kell sütni, és messze van a part... Addig éhen fogsz halni, és utána még vissza is kell jönni, különben Nadae megint mérges lesz rám, amiért nem csináltam, amit kért. *Magyarázza, és kivételesen nem hajlandó azt tenni, amit az obszidiántekintetű kér. Sőt, mielőtt még újból elkaphatná az elf, a pár méterre lévő fogadóhoz siet, és mit sem törődve mások lesajnáló pillantásával, belibben az ajtón. Ő igen is látni akarta, miképpen fest egy kocsma vagy fogadó belülről, s bizony lenyűgözi a látvány. Úgy pillog jobbra-balra, mintha egy édességboltba került volna, pedig a hely messze nem gyermekeknek való szórakoztatásra hivatott.
Vágyakozó sóhajjal szimatol bele a levegőbe, érzi a frissen főtt s sült ételek illatát, és bár általában jól viseli magát reggeli nélkül is, most egyből megkordul a gyomra, jelezvén, hogy azért jól esne neki valami a felhozatalból. Egyedül azt sajnálja, hogy pénze nincs sok, ám annyi talán mégis akad, hogy valami egyszerűt szerezzen magának.
Szóval meg sem várva partnerét, libben oda a pulthoz, majd izgatott mosollyal az arcán pakolja ki minden vagyonát a fogadós elé.*
- Jó napot! Ennyi elég lesz valami ételre? *Kíváncsiskodik, mutogatván naivan azt a hatvan aranyat, ami nála leledzik. A férfi egy-két pillanat erejéig eltűnődik azon, kihasználja-e a remek lehetőséget egy kis plusz bevételre, avagy sem, ám ajándék lónak ne nézd a fogát, tartja a mondás, ennek okán pedig hülye lesz veszni hagyni e ritka lehetőséget.*
- Igen, igen, ennyiért pont tudok neked adni gombalevest, de talán még egy húsleves is kijön belőle. *Vakargatja meg az állát szakértő ábrázattal, Will pedig egyből kétségbeesik a "talán" szó hallatán, mert azért jobb szeretne valami húsosat enni, semmint gombát, amitől már amúgy is kiütése van a barlangi példányok végett.*
- T-talán...? Nem lehetne inkább azt...? *Kérdezi szerényen, óvatoskodva s remélve, hogy megesik rajta a fogadós szíve.*
*Az iménti csók mámorából hamarost felébreszti az elf a kelleténél hosszabb gondolkodása a válaszon, így ő is lassacskán lesüti a tekintetét, arcáról pedig apránként olvadnak le a reményekkel telt vonások. Egy rövid momentum erejéig még visszapillant Rinanra, amint megérzi az arcára simulni a hosszúlétű ujjait, ám egy-kettőre odébb kapja a pillantását, elvégre a végül megfogalmazott felelet sem úgy hangzik, amiképpen ő azt elképzelte. Ostoba, néha rendkívül ostoba, de most mégis tudja, hogy hányadán áll vele az elf. Még az is megfordul a fejében, hogy talán csak puszta szánalomból csókolta meg a fiú, azért, hogy elhallgasson és ne okozzon több problémát a pityergésével és az elcsászkálásával. Ahogy pedig erre gondol, még rosszabbul érzi magát, mert hát ezzel megint csak bosszúságot okozott Rinannak, bármennyire is igyekszik ezt mindig elkerülni.
Úgy dönt, hogy ezennel megembereli magát, és szépen kizárja az elméjéből a nemrég történteket, s mindazt, amit barátja iránt érez. A felesleges bonyodalmat okozó gondolatokat ki kell űzni az elméből, ha valamire vinni akarja, erre tanította az atyja, tehát most sem kell mást tennie, mint egy szokásos mosolyt kanyarintania az arcára, megtörölni könnyáztatta pofiját, majd elhúzni a kezét Rinan fogásából.*
- Sokáig tart halat fogni, azt meg is kell sütni, és messze van a part... Addig éhen fogsz halni, és utána még vissza is kell jönni, különben Nadae megint mérges lesz rám, amiért nem csináltam, amit kért. *Magyarázza, és kivételesen nem hajlandó azt tenni, amit az obszidiántekintetű kér. Sőt, mielőtt még újból elkaphatná az elf, a pár méterre lévő fogadóhoz siet, és mit sem törődve mások lesajnáló pillantásával, belibben az ajtón. Ő igen is látni akarta, miképpen fest egy kocsma vagy fogadó belülről, s bizony lenyűgözi a látvány. Úgy pillog jobbra-balra, mintha egy édességboltba került volna, pedig a hely messze nem gyermekeknek való szórakoztatásra hivatott.
Vágyakozó sóhajjal szimatol bele a levegőbe, érzi a frissen főtt s sült ételek illatát, és bár általában jól viseli magát reggeli nélkül is, most egyből megkordul a gyomra, jelezvén, hogy azért jól esne neki valami a felhozatalból. Egyedül azt sajnálja, hogy pénze nincs sok, ám annyi talán mégis akad, hogy valami egyszerűt szerezzen magának.
Szóval meg sem várva partnerét, libben oda a pulthoz, majd izgatott mosollyal az arcán pakolja ki minden vagyonát a fogadós elé.*
- Jó napot! Ennyi elég lesz valami ételre? *Kíváncsiskodik, mutogatván naivan azt a hatvan aranyat, ami nála leledzik. A férfi egy-két pillanat erejéig eltűnődik azon, kihasználja-e a remek lehetőséget egy kis plusz bevételre, avagy sem, ám ajándék lónak ne nézd a fogát, tartja a mondás, ennek okán pedig hülye lesz veszni hagyni e ritka lehetőséget.*
- Igen, igen, ennyiért pont tudok neked adni gombalevest, de talán még egy húsleves is kijön belőle. *Vakargatja meg az állát szakértő ábrázattal, Will pedig egyből kétségbeesik a "talán" szó hallatán, mert azért jobb szeretne valami húsosat enni, semmint gombát, amitől már amúgy is kiütése van a barlangi példányok végett.*
- T-talán...? Nem lehetne inkább azt...? *Kérdezi szerényen, óvatoskodva s remélve, hogy megesik rajta a fogadós szíve.*
1461. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-17 18:18:57
Üzenet elküldve: 2015-07-17 18:18:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Aldren//
*Hangosan kacag fel, ahogy a másik épp egy fiúról beszél. Egy másikról, mely elfoglalja az ágyát. Oh, ha tudná, hogy közelében sem jár az igazságnak. Vendége kit vár, egy leendő tagjuk. A csinos kis fél elf, ki méltó nevére. Rumlopó. Igaz több idő telt el a kelleténél, lassan fél év, nem számolja az időt. Csak a minap jutott eszébe, hogy mit ígért a lánynak.*
- Jójó… Majd meglátjuk. *Mondja végül, s legyint is hozzá. Majd ha odaérnek, hogy aludjanak, újratárgyalják. Addig biztos benne, hogy a másik idegeire fog menni, s itt hagyja. Miért ne tenné? Hisz egy őrült nőszemély is lehetne. S nem is rest erre rájátszani.*
- Megvédeni. *Forgatja szemeit.* - Mégis mitől? *Mintha nem tudná, hogy mennyi ellensége csavarog odakint, akik alig várják, hogy kést mártsanak a hátába.
A közelgő veszélyről ő sem tud, ha létezik ilyen. De kívánja, hogy legyen valami, ne pedig az ő idegeit szedjék szét. Mert tudja, hogy nem sokáig bírja megjátszani magát, hogy nem érdekli, hogy nem ihat, nem hálhat férfiakkal, vagy akár nőkkel. Ez számára furcsa, s már csak a gondolat is kiakasztó. Erősnek kell maradnia, s nem törhet meg. Ez az első feladata önmagának. Így legalább megerősödik.
~Talán nem is rossz ha itt lesz. Minél tovább húzzuk egymás agyát, annál ridegebbé válhatok.~
Szüksége van a falra. S hogy többet ne engedjen be senkit amögé. Még a férfit sem. Még egy ilyen gyenge pillanatot nem engedhet meg magának.
Vizes akciója sikerrel jár, s már lohol is a pulthoz. Ám a Démonnak, mintha macska léptei lennének. Látja szeme sarkából, hogy az asztalon ugrálva követi. Ahogy a pulthoz ér, máris érzi a hideg nedvességet a hátán végigcsorogni. Nyakát összehúzza, s lábával a másik felé rúg. Az egyik rumot hagyja hadd vegye el. Direkt vett kettőt. Az egyik a csali volt, s be is vált. S amíg azt adja oda valakinek, kivel nem is foglalkozik, boldogan nyakalja be a másikat. Történetére még csak nem is reagálnak.*
- Akkor menjünk!
*Csapkodja meg vidám nevetésbe Ald hátát, majd ellép mellette. Ujját a homlokához illeszti, s szalutál Vércsééknek, s már lépked is a Kikötő irányába. Halkan énekelve, ringó csípővel halad előre. Érzései még mindig vegyesek a Démonnal kapcsolatban, de majd rendbe teszi. De egy pillanatra megdermed. Rátapadó ruhákkal fordul vissza, s indul vissza a pulthoz. Az öregtől kér papírt, pennát, s tintát is. Pár soros leveleket gyárt. Ha a Démon érdeklődne felőle, azokat mind eldugja ruhái rejtekébe, s nem engedi, hogy megnézze. Miután csak végzett, akkor indul meg újra a kijárat felé.*
*Hangosan kacag fel, ahogy a másik épp egy fiúról beszél. Egy másikról, mely elfoglalja az ágyát. Oh, ha tudná, hogy közelében sem jár az igazságnak. Vendége kit vár, egy leendő tagjuk. A csinos kis fél elf, ki méltó nevére. Rumlopó. Igaz több idő telt el a kelleténél, lassan fél év, nem számolja az időt. Csak a minap jutott eszébe, hogy mit ígért a lánynak.*
- Jójó… Majd meglátjuk. *Mondja végül, s legyint is hozzá. Majd ha odaérnek, hogy aludjanak, újratárgyalják. Addig biztos benne, hogy a másik idegeire fog menni, s itt hagyja. Miért ne tenné? Hisz egy őrült nőszemély is lehetne. S nem is rest erre rájátszani.*
- Megvédeni. *Forgatja szemeit.* - Mégis mitől? *Mintha nem tudná, hogy mennyi ellensége csavarog odakint, akik alig várják, hogy kést mártsanak a hátába.
A közelgő veszélyről ő sem tud, ha létezik ilyen. De kívánja, hogy legyen valami, ne pedig az ő idegeit szedjék szét. Mert tudja, hogy nem sokáig bírja megjátszani magát, hogy nem érdekli, hogy nem ihat, nem hálhat férfiakkal, vagy akár nőkkel. Ez számára furcsa, s már csak a gondolat is kiakasztó. Erősnek kell maradnia, s nem törhet meg. Ez az első feladata önmagának. Így legalább megerősödik.
~Talán nem is rossz ha itt lesz. Minél tovább húzzuk egymás agyát, annál ridegebbé válhatok.~
Szüksége van a falra. S hogy többet ne engedjen be senkit amögé. Még a férfit sem. Még egy ilyen gyenge pillanatot nem engedhet meg magának.
Vizes akciója sikerrel jár, s már lohol is a pulthoz. Ám a Démonnak, mintha macska léptei lennének. Látja szeme sarkából, hogy az asztalon ugrálva követi. Ahogy a pulthoz ér, máris érzi a hideg nedvességet a hátán végigcsorogni. Nyakát összehúzza, s lábával a másik felé rúg. Az egyik rumot hagyja hadd vegye el. Direkt vett kettőt. Az egyik a csali volt, s be is vált. S amíg azt adja oda valakinek, kivel nem is foglalkozik, boldogan nyakalja be a másikat. Történetére még csak nem is reagálnak.*
- Akkor menjünk!
*Csapkodja meg vidám nevetésbe Ald hátát, majd ellép mellette. Ujját a homlokához illeszti, s szalutál Vércsééknek, s már lépked is a Kikötő irányába. Halkan énekelve, ringó csípővel halad előre. Érzései még mindig vegyesek a Démonnal kapcsolatban, de majd rendbe teszi. De egy pillanatra megdermed. Rátapadó ruhákkal fordul vissza, s indul vissza a pulthoz. Az öregtől kér papírt, pennát, s tintát is. Pár soros leveleket gyárt. Ha a Démon érdeklődne felőle, azokat mind eldugja ruhái rejtekébe, s nem engedi, hogy megnézze. Miután csak végzett, akkor indul meg újra a kijárat felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3800-3819