//Második szál//
//Éjjeli játék//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Bár évek óta köztük él, az emberek feneketlen önzésén és anyagiasságán mindig meg tud döbbenni. Pirtianesben nem ez volt a módi, még a régi világban sem. Elenged egy sorozat füstkarikát. Kisujjal letömködi a dohányt.*
- Három dolog. *rákönyököl az asztalra, és kimereszti a hüvelykujját* A tetteket az észnek kell vezetni. Ésszel hegyeket hordhatsz el. Lehúzhatod a holdat az égből. Legyőzheted a halált. *füstfelhő* De leginkább át tudsz lépni a saját fasságaidon.
*Kinyitja a mutatóujját.*
- Kettő. Mindig a nagy egészet kell nézni. A családod. A Házad. A városod. A fajod. A világod. Ez mind összefügg, és az a fő, hogy mind előbbre jusson. Mindenkinek van ebben feladata. Van, aki vezet, van, aki követ. De ha nagyot akarsz alkotni, az önérdek kurvára harmadlagos szempont.
*Pöfékel néhányat, aztán a középső ujját is kinyitja.*
- Három. A nagy egészet úgy lehet szolgálni, ha mindenki azt csinálja, amiben a legjobb. Jó vagy a fegyverrel? *öklével az asztalra csap* Katona lész. Tökös vagy, és vág az eszed? *megint rácsap az asztalra* Parancsnok lész. Kurva mindegy, ki vagy.
*Hátradől a székében. Letömködi a pipát.*
- Ez az elgondolás. Az isten nélkül viszont megvalósíthatatlan, mert a halandók balfaszok. Nem látják át, mi függ mitől. Ha nincs valaki, aki irányt mutat nekik, letérnek az útról, aztán csak kárt csinálnak. *füstbodrok* Lassan kilencszáz éve, hogy megjöttünk Lanawinra, de a világ semmit nem ment előbbre. Sa'Tereth alig pár éve van itt, és Pirtianesben az orkok elindultak fölfelé, a sivatagi nomádok meg megtanultak olvasni bazmeg!
*Erre iszik egyet.*
- Messzebbre kell látnod a varázslatoknál, de a mi szabadságunknál is. Nagyban gondolkodjál. *fölserceg a dohánya* Végtelenben, mint az isten.
*A füstbodrai már alig látszanak, ezért belekortyol a sörébe, és elkezdi kipucolni a pipáját.*
- Tényleg az a szokás, hogy amikor felajánlod magad, a véreddel áldozol. *Aginra pillant* De a hit, az szívben dől el. Amikor beléptem az egyházba, nem nagyon érdekelt a hittan. Csak rá akartam lépni a matrónák nyakára. *belefúj a pipába, de még nem az igazi* Voltak lelkigyakorlatok, amikor lezárt vágatokba vittek le minket virrasztani. Úgy helyeztek el minket, hogy akkor se halljuk egymás hangját, ha üvöltünk. Nem kaptunk lámpást se. Aki elhagyta a helyét, kibaszták a papneveldéből.
*A pipa újra üzemkész, elkezdi megtömni.*
- Legalábbis ez volt a mondás. Én mászkáltam mindenfelé unalmamban, mégse lett semmi bajom. A negyedik ilyen virrasztáson viszont megültem a valagamon, és tényleg imádkozással töltöttem.
*Itt egy időre elhallgat, mert tömés közben néha bele is kell fújni a pipába.*
- Azt mondják, nem a sötét a félelmetes, hanem az, amit elrejt. Még ijesztőbb, ha csak órák múlva veszed észre, hogy az a szar végig ott volt. Valami ilyen ért engem is, csak én az istent találtam meg abban a vaksötét némaságban. A vakokkal fordul ilyen elő: belépnek egy szobába, és tudják, hogy nincsenek egyedül, akkor is, ha semmi zajt nem hallanak a saját lépésükön kívül.
*Iszik a söréből, aztán rágyújt.*
- Halandó ésszel nem tudja fölfogni Sa'Terethet, csak megérezni. Ha kíváncsi vagy rá, menjél el egy holdtalan éjjel a Vérkertbe, de ne az oltárhoz *vastag füstfelleg* hanem be a fák közé. Aztán csak hallgassad a csöndet…
*Agin fölvetésein a megszeghetetlen alkuról elgondolkodik néhány pöfékelés erejéig. Sárga szemeit a lassan fogyatkozó vendégseregen nyugtatja.*
- Az alkut mindkét félnek el kell fogadni, de nem muszáj önként. Érteni se kell, hogy miről szól. Kezet adsz rá, azt' kész. Lehetetlen alkut *visszafordítja Aginra a tekintetét* nem próbáltam még. De tetszik az ötlet!
*Az a vidámság a hangjában semmi jót nem ígér.*
- A csatornákról ember, azt hallottam, hogy összekötik a Kikötő fontos helyeit. *szív, kipufog* Aki ismeri a járást, észrevétlenül juthat el A-ból B-be. Engem már csak ezért is érdekel. Laknak is odalenn. És a mélyén állítólag van egy elsüllyedt város. *iszik a söréből* Én egyszer mentem le. Építettem ott is egy oltárt. Te jössz.