//Deron Naharien//
- Ezzel azért vitába lehetne szállni, de igaza van, maradjunk a témánál. Hiába van az embernek egy gazdag ismerőse, vagy barátja, nagyon nem lehet rájuk hagyatkozni. Az ilyen emberek rettentően önzőek tudnak lenni és ha csak egy kicsit is megszorongatják őket, otthagynak a csávában.
*Hirtelen eszébe jut az anyja és az apja. Nekik is rengeteg gazdag barátjuk, ismerősük és támogatójuk volt, és amint bajba kerültek sorra árulták el őket, míg végül a szülei kötélen lógva végezték. Őszintén szólva még máig sem tudja, hogy ez a kedves vagy éppen a szomorú emlék közé sorolható. Sosem szerette a szüleit úgy mint mások, és ha ők nem halnak meg sosem válik belőle zsoldos, de azért mégis csak azokról van szó, akiknek az életét köszönheti. Mindenesetre ezt a kérdést most sem áll szándékában eldönteni.*
- Ez sajnos igaz. Viszont ez az alkoholista, csaló banda aztán tudja, hogyan kell szórakozni. Csak nem szabad sokat inni, mert akkor még a ruhákat is lelopják az emberről... Elnézést elkalandoztam.
*Felemeli poharát és belekortyol italába. Bor. Mi mást tudna mondani róla? Egyszerű bor. A nemesek és az előkelők állítólag képesek pusztán a szaglásból és az izéből meghatározni a bor fajtáját, évjáratát a szőlő minőségét meg a többit. Persze ez szerinte csak valami idióta városi legenda lehet. Jó pár éves tapasztalattal rendelkezik a borivást illetően, de eddig csak annyit ért el, hogy meg tudja különböztetni a vöröset és a fehéret.*
- Nem bizony. Egyik könyv se számolt még be túlélőkről, csak elszenesedett hullákról és emberekről akik megkövült ürülékként végezték. Kegyetlen dögök. Csoda és egyben szerencse, hogy nem szaporodtak még túl. Sajnos ez a vadállatokról, szörnyekről, banditákról és egyéb ehhez hasonlóról nem elmondható.
*A mai világban nem könnyű dolog a közlekedés. Legalábbis nagy szerencse kell ahhoz, hogy út közben semmi se támadjon rá az emberre. Elvégre az árnyakból valami, vagy épp valaki mindig préda után kutat. Ez pedig az utakon a legkifizetődőbb. Arrafelé nem járnak őrök, ezért jóval könnyebb büntetlenül elkapni az arra sétáló vándorokat és kereskedőket.*
- Kinek a pap, kinek a papné. Bár ami azt illeti, ha pihenni szeretnék akkor vagy alszok egy jót, vagy békésen iszogatok.
*Miután a vörös rendel magának egy pohár bort, belekezd történetébe. Úgy látszik nem Enlior az egyetlen akinek az utóbbi pár napban halál közeli élménye volt. Azonban Thelar még így is jobban járt. Míg a zsoldos története egy éjjeli szökéssel kezdődött, az elfé egy nyilván kellemes ismerkedéssel. Aztán le merné fogadni, hogy a vörösnek nem kellett napokon keresztül rohannia, miközben itt-ott nyilak száguldottak el pár centire a fejétől. *
- Egész jó kis történet válhat ebből. Kicsit kibővíti, kiszínezi és ha elmeséli valamelyik pénzeszsáknak, biztosan megjutalmazza majd önt a jó kis történetért. Legalábbis én és a volt bajtársaim egyszer erre kényszerültünk, mikor már kifogytunk minden készletből. Szétszóródtunk a városban és az utcán állva meséltük történeteinket.
*Ezek az idők örökre hiányozni fognak neki. A csaták, az idióta munkák, és a nehezen megkeresett pénz kollektív elivása.*