Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van vásárolni! Kattints ide, hogy vásárolhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 68 (1341. - 1360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1360. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 10:38:19
 ÚJ
>Murgrind Tragros avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// A Rumosban //

*Lustán fújja a füstöt, szinte már nem is fújja, csak hagyja, hogy az kiszivárogjon szájából.*
- Hogy mondtad? Ördögvigyor?
*Kérdez vissza a vörösnek szórakozottan. Már csupán a névből ki lehet következteti miféle anyag az, de Murgrind nem próbálta még, nem is hallott róla.*
- Egyszer, egy karavánnal utaztam és egy oázisban megkínáltak Chata levéllel. *ecseteli a lánynak* Picike kis levelei vannak a növénynek, nyolcat-tízet a szádba veszel és rágni kezded. Először kesernyés íze van, de minél tovább rágod, annál kellemesebb lesz, és egy idő után teljesen ellazít. Nem tompulsz el, nem butulsz le, sőt! Jobban vág az agyad tőle egy időre.
*Mondandója befejeztével kicsit hallgat, a beszélgetés nyugodt tempóban halad. A recsegő hangúnak, valamilyen veszélyes lény birizgálja a fantáziáját. Murgrind nem szól semmit, csak egy halovány kicsike kis mosoly jelenik meg szája szegletében.*
~Az összes vad elbújhat a magunkfajta két lábon járó állatok elől... hozzánk hasonló veszélyes lény nincs...~
*Újabb kör érkezik, Murgrind pedig épp beleszippant a bagóba, amikor kérdés érkezik hozzá.*
- Az őzhúst szeretem. Különleges az íze, és a vadkan sem utolsó dolog, hehe.
*Lepöcköli a padlóra a hamut a bagó végéről, lassan a feléig jutott már a füstölnivalónak.*
- De szerencsére sokfajta vadat ejtettem már el... Párszor még embereket, elfeket is, akik voltak olyan balgák, hogy belesétáljanak a csapdáimba...
*A mondat második fele talán furcsán hangozhat, bár Murgrind olyan hétköznapian adja elő, mintha épp a tűzrakás kisiskoláját magyarázná társainak.*
- De hát mit tehet ilyenkor a csapdaállító? Hehe...
~Mit tehet? Hát _levágja a vadat_.~
*Kiissza az utolsó kortyot is a poharából, mielőtt az újabba belekezdene. Viszont van egy olyan érzése, hogy minden bizonnyal ez lesz az utolsó pohár rum számára a nap folyamán. Alig kezdődött még el a nap, máris iszik, ennek nem lesz jó vége.*

A hozzászólás írója (Murgrind Tragros) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.14 11:10:45


1359. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-14 09:59:05
 ÚJ
>Asira Qatil [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

// A Rumosban //

*Kortyolgatva, merengve figyeli a többieket, meg Nadae-re is vet néhány pillantást. Az új férfi akit mellette lát akár testőrnek is beillene, így nem nagyon foglalkozik az ott kialakuló összetűzéssel, ha lehet annak mondani. Nagylányok, nagyfiúk, meg tudják védeni magukat. Amúgy sem akar túlbuzgó lenni és annak sem látszani. jobb az, hogy pont annyian tudják, hogy ki kivel van a kocsmában amennyinek azt tudni kell. Közben megtörténik a koccintás is, a törpe pipára gyújt, Asira csak bólint, neki aztán mindegy, hogy egyel több füstkígyó lesz-e vagy sem a Rumosban. Ráérősnek hat, mint aki csak bámul, holott nagyon is éber. tudja, hogy egy jó fogás lehet egy tolvajnak a mai társaság, ezért nem hagy esélyt senkinek. Persze a legjobb és legszebb tolvaj vele átellenben ül, és csak bólogat, nem is igazán figyeli a beszélgetést. Valahogy az igazán nem az ő műfaja, nem véletlenül jött a Suttogók klánjából.
Feltűnik neki Khyr mosolya, de csak egy szemöldökhúzással válaszol rá, nem is nagyon szeretne jobban belemenni a témába. A törpe közben rágyújt, a füstkígyó hamarosan megérkezik a pipájából, a férfi ajkai közül pedig az irányított fajta. Ő maga nem él ezekkel, de még a Szarka által használt Ördögvigyorral sem. Csökkennének az érzékei és ezt ő nem teheti meg, ha élve akar maradni. Persze nem mondhatni, hogy nem próbálta már, és kedvelte is a bódítószereket, de mostanában nem tudná elképzelni magát úgy. Talán egy biztonságos helyen, ha létezik olyan. Vagy Khyr esetleg belerángatja valami őrültségbe, ami nem is lenne olyan szokatlan a vöröstől, és valószínűleg Asira nem is bánná. Felnéz hát a barátosnéra, és imádja, hogy még koszosan is ennyire vonzó. Valami természetesség lengi a lányt körül, amit irigyel tőle. Ő ehhez túl merev és túlzottan sok szabályt alkalmaz, míg a kis tolvajlány valószínűleg, ha meg is hal idejekorán, boldogan és vidáman teszi azt.*
- Hmm, hogy mi? *Kapja fel a fejét, mert éppen tőle kérdeztek. Lassan, de eljutnak a szavak és feldolgozódnak a fejében, amikorra már tud válaszolni.*
- Nem is tudom. Talán valami veszélyes lény izgalmat hozhatna az életembe. Vagy egy nem várt fordulat. Jobban foglalkoztat az életben maradás egyelőre, mit az ábrándjaim. *Tudja, hogy ez nem olyan jó kis válasz, amire mindenki számít, de azért próbál hétköznapibb hangnemet megütni.*
- Na, enyém a következő kör. *nem nagyon várja meg a reakciót, hanem felpattan, és a söntéshez siet. A pultnál gyorsan rendel 3 kupa Rumot, és a fogadósnak le is számolja érte a 27 aranyat. . Visszaérve kiosztja az innivalókat, és fenekét a padra ejti.*
- Szóval vadászat. És milyen vadat kedvelsz? *Emeli meg a szemöldökét cinkosan a törpe felé, mag sem tudja miért. Nem akar unalmasnak tűnni, pedig nem valami társasági lény.*


1358. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-13 22:24:35
 ÚJ
>Nadae Eilwen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Ismerősök//

*Szemeit összeszűkiti a kérdés hallatán. Szóvaő csak játszik vele, neki ez az egész nem komoly. Mintha egy átlagos napjuk lenne. A találkozás bár nem indult kellemesnek, mégis úgy társalognak, mint a régi barátok. Meghitten, kellemesen, s tőle teljesen szokatlanul. Régen beszélgetett már így el bárkivel is, ez tény. De nem, neki ez nem játék.*
- Nem az.
*Válaszolja sziszegve végül. De a kellemes közeg hamar tovaszáll, s helyét átadja a kezdeti ellenszenv. Ez ellen nem tud mit tenni, valahol ő gerjesztette, tudja ezt. Mégsem bánja.
Egy fél pillanatra nem figyel csak oda, s mereng el gondolatai rögös ösvényén, s a két férfi, máris hajba kap. S persze mi máson, mint egy nőn. Mégis szemöldökfelvonásra készteti a tény. Nem ő rajta. Ezt furcsálja, s máris ellenszenvet vált ki belőle a korcs is. De ha tervét meg is tudná valósítani, Bongyika amúgy is szívesen belez ki állatokat. S szolgák s állatok, valahol.
De Leon hősiességére neki is csak egy reakciója van. Szemeit forgatja. A férfi nem húzza ki hüvelyéből a kardot, de rögtön rá is pirít, hogy mégis mit akar a lány.
Véres kezével próbálja megállásra készíteni Aldrent. Érzi, hogy vörös nedve eleinte sikamlós, majd lassan kezd ragadni, ahogy megszárad. Nem csak saját tenyerén, de a férfi bőrén is. Bosszantja, hogy visszautasítják ajánlatát, s szemeit csak még jobban összeszűkíti.
Leonnak persze nem tetszik az ötlet, miért is tetszene? Igaza van neki, s nem is vitatkozna vele, jobb esetben. Mikor még bejött, akkor menekülni akart előle, majd megölni, most meg?
~Magam mellett tudni?~
Nem érti önmagát. A mai nap tele van meglepetéssel. Lopva szétnéz a Rumosba, hátha meglátja az elfet, hogy segítségért kiáltson szemeivel, de az nincs itt.
~Nem úgy volt, hogy előbb jön?~
Előbb Leonnal hozza össze a sors, most meg Aldrennal. Nem tudja, hogy mi történik itt, nem tudja, hogy mit akar ez jelenteni, vagy hogy miért is ajánlotta fel. De most megfutamodni már késő. Nem fog elállni a gondolattól. Leon szavaiba van igazság, s széles vigyort ereszt meg felé.
Fején találta a szöget, majd szürke tekintetét a Démonra emeli. Ám közbe Véreb is megszólal. Szemöldökét felvonja, ahogy önmagával beszélget.*
- Bolond ez?
*Teszi fel a kérdést, egyértelműen a Démonnak. De fejét megrázza, hiszen most gyorsan ki kell találnia valamit, hogy mivel is marasztalja, a feltűnően haragos férfit. Szélesen vigyorodik el, ahogy szórakozni kezd a férfivel.*
- Nem tudtál megbocsájtani. *Teszi ijedten szabad kezét a szívére. De Aldren karját nem engedi el.* - Mégis miel engesztelhetnélek én ki téged, oh, Nagy Aldren? *Neveti el magát, majd csak tovább folytatja, hogy az előbbi kérdésre is válaszoljon.*
- De jól látod a helyzetet, ezért akarlak téged. Ahogy az előbb te akartál engem. *Vigyorodik el pimaszul a férfira.* - Te ajánlottad fel, hogy megvédesz, én csak szavadon foglak. Vagy esetleg visszakoznál? *Húzza fel szemöldökét, de vigyora nem hervad le arcáról.* - S amúgy is. Gondolj bele, hogy esne ha hamarabb kapna meg olyan, még a halálom előtt, aki nem te vagy. Hogy éreznéd magad, hogy nem te ölhetsz meg?
*Hiszen ő csak erre tud gondolni semmi másra. Ahogy egykor cserben hagyta a férfit, más nem jöhet szóba, mint az édes bosszú, melyet jól ismer.*
- S talán még anyagiakkal is meg tudlak támogatni. Sokan akarják ám a tenger fenekén látni díjnyertes popómat. Hagynád veszni hagyni a Kapitány hagyatékát? *Vigyorodik továbbra is a férfira, várva annak válaszát. S remélve, hogy nem fog elfajulni a helyzet. Vagy ha igen, akkor gyorsan rumba kell magát folytania magát.*


1357. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-13 22:04:33
 ÚJ
>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Ismerősök//

*A lány mikor a fejét megsimogatják örül, ezek szerint még is megvédené őt ez a másik és megszabadulhat elmebeteg gazdájától, akit Véreb énje kíván szolgálni, mikor rá szól Aldrus összerezzen és felegyenesedik és Leon mellényébe kapaszkodva bújik el Aldrus szúrós szeme elől, ha nem muszáj nem is kukucskál, csak ha az előtte lévő mozdulni készül, akkor engedi el és lépked távolabb, ha itt bunyó vagy csata lesz az jó alakalom meglógni, a pénzből meg talán sikerül új ruhát vennie. A tallérokat amúgy a lebernyeg egyik sarkába kötötte meg, így az egyik oldalára elég féloldalasan takarja törékeny sebzett testét.* ~Úgysem véd meg senki kicsi Hercegnő, add vissza az irányítást és nem esik senkinek se baja, a gazda nagyon mérges lesz, ha nem adsz neki vissza!~ *Reydis elengedi a fedezékét és hátralép a fejét fogja, nem akar Véreb lenni újra, majd hangosan kezd el veszekedni a fejében lévő hanggal.*
-Nem, nem veszed át az irányítást! ~Úgy is meg törsz kicsi Hercegnő, nem bírod elviselni a fájdalmaid!~ Nem akarom őt szolgálni, nem akarok Véreb lenni, hagyjál békén! ~Vágyod a vér ízét valld be, milyen hasznos is voltam neked azon a hajón.~ *Felidézi az otromba matrózokat, amit meg akarták erőszakolni, majd a vért a szájában, legszívesebben megfulladt volna és mikor elgyengült máris Vérebbé vált újra, megijed magától és próbál szelíd énjébe kapaszkodni. Mikor fel néz a többiekre, akik biztos végignézték vívódását, azok Reydist látják még mindig Aldrus nem kevés bánatára, a lány ahogy meg indul felé a férfi, hogy hajánál fogva rángassa el próbál vele egy vonalba mozogni Leon és a lány felé, nagyobb biztonságban érezné magát, ha inkább azokkal tart, mint elmebajos gazdájának hitt fattyútársával.*


1356. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-13 21:37:35
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Ismerősök//

*Leon nyugodtan megsimogatja a lány fejét, aki mögötte próbál elbújni. Nem néz rá, hiszen szemét nem veszi le Aldrenről, de beszél hozzá.*
-Nyugodj meg, amíg ki nem derül, amit szeretnék, senki nem megy sehova! *Mordul rá a férfire, miután befejezi a mondandóját. Ezután az alak tovább bunkózik, aminek Leon nem nagyon örül, mert még a végén kiderül, hogy egyszerűen csak szórakozásból kínozza Reydist.*
-Nekem te neee! *Hördül fel, mert először nem igazán tudja mit is mondjon, de azután rendezi a gondolatait, és próbál kissé összeszedettebb, értelmes mondatot kicsikarni magából.*
-Nem kezdesz te semmit, mert farkatlan kutyát csinálok belőled! *Vigyorodik el, hiszen egész találó beszólást tudott összeszedni, amin, magában jót nevet, de kifelé csak a gúnyos vigyor látszik.* ~Ez igen, szavakkal megvagy, de mutass is valamit!~ *Már épp előhúzná a kardját, amikor Nadae lép közbe és olyat mond, amitől Leonnak még a lélegzete is eláll.* ~A macska rúgja meg! Mégis miazanyám ez?~ *Néz felháborodva barátnőjére, és még arról is megfeledkezik, hogy épp élethalálharcot akart vívni az előbb. Lábával idegesen elkezdi a nyugtató ritmusát dobolni. Nem akar beleszólni a kalózlány dolgaiba, de ez valami elképesztő.*
-Mégis mi ez az egész? *Néz szemöldökét felhúzva a lányra.*
-Mi ez a cimborálósdi? Előbb még fel akartad nyomni a tőröd a seggébe, most meg azt akarod, hogy megvédje a tőrével a te segged? *Néz körbe értetlenül. Ez neki már sok. A legjobb lenne, ha most eltűnne innen.* ~Ez a nap kész elmebaj Leon! Húzz innen messzire! De jó gyorsan!~ *Lába azonban nem mozdul, csupán adja a ritmus.* ~Gyerünk már, mielőtt te is megőrülsz!~ *Azonban lába továbbra sem mozdul, de szerencsére a férfi nemet mondd az ajánlatra. Leon cseppet sem szeretne ezzel az állatkínzó gyökérrel együtt utazni. Még a végén elvágja a torkát álmában, vagy valami... Tekintete mostmár ugrál, ahogy gondolkodik. A három jelenlévőt pásztázza végig újra meg újra. A kiskutyát, kalózcimboráját, és Aldrent. Közben várja, hogy mi sül ki az egészből.*


1355. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-13 21:06:42
 ÚJ
>Aldren Gauthrus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ismerősök//

*Sosem tartotta magát túlontúl veszélyesnek, főleg nem kölyökként. Csupán mindent megtett azért, hogy kivívja magának a tiszteletet és megszolgálja a kapott törődést. Ez persze mit sem számított, ha egyszer dühbe gurult. Az viszont mind a tisztelet, vagy ha kellett, hát a félelem kivívásául szolgált, semmi többért. Ha más nem sikerül, hát féljenek tőle, ahhoz pedig el kellett dobnia lágyszívűségét. Főleg azok után, hogy miként járt kedvességével. Közös játékuk minden ellenére egészen sokáig elhúzódik. Csendes kikapcsolódás ez, mi érthetetlen okokból, mondhatni vita nélkül zajlik mindenki szeme előtt. Nem látni mást, csak két játszadozó embert.*
- Miért, nem az? *- kérdez ismételten.
Igen, neki ez határozottan játék, semmi több. Kendője eléggé észrevehetően vissza lett utasítva. Csalódottan nyúl az anyagért, mielőtt felkelne, hogy visszadugja azt zsebébe, ha már nem tart rá igényt a másik, majd ki is egyenesedik, immáron lábain ácsorogva. Nem áll szándékában tovább maradni, ez látszik rajta, elvégre a kis játék cseppet sem kellemes mederbe kezd terelődni. Sosem volt olyan, ki a múltban él, legalábbis nem sorolja azok közé magát, mégis, ezen emléktől képtelen szabadulni. Ez az egy mindig nyomasztja, holott már közel sem olyan gyenge, mint egykoron. Mikor azonban még szolgája is visszautasítja, ez megdőlni látszik. Szúrós szemekkel mered földön kúszó söpredékére, mit sem törődve az őt oltalmazni vágyó alakkal. Az sem foglalkoztatja túlzottan, hogy az már kardért nyúlva fenyegetőzik. Egyszerűen korcs fajzatára mered, fenyegetően magasodva felette, akár egy rendes úr neveletlen szolgája felett.*
- Nem a te dolgod, ugyanakkor miattad újra kell kezdenem nevelését. Hercegnő! Kecmeregj talpra és gyere! *- szólítja fel.
Igen, biztos benne, hogy ez a szerencsétlen már nem Véreb. Átkozza is azt a lényt, amiért hagyta eluralkodni alantasabb formáját, ahelyett, hogy megszabadította volna gazdáját az iménti felesleges mondatok kicsikarójától. Semmi kedve ostoba párbeszédeket folytatni. Már többször elmondta, hogy ő ennek a lánynak az ura. Azt pedig nem tűri, hogy bárki hősködve felszabadítót próbáljon játszani, az ő kárára. Mivel ennyire el van foglalva rendetlen teremtményével, egész váratlan éri a karját érő támadás. Válla felett les hátra az őt kérőre. Nem. A némber hallhatóan nem kéri. Inkább mintha követelné, vagy tényként tárná elébe az egészet. Mégis ki ő, hogy ily módon kérjen oly hatalmas szívességet, mit a félvérnek esze ágában sincs teljesíteni?*
- Régen cserbenhagytál, amiért nem kértél bocsánatot. A bocsánatomat követeled, amiért ezek után leszúrtalak, holott a te tetteid következménye volt mindaz. És még száműzött is lettem. Most pedig mindezek mellett azt akarod, hogy én védjem az életed? Hogy kockáztassak… miattad? Hogy szavaiddal éljek, drága Nadae… Ne röhögtess! *- válaszol az ajánlatra.
Kissé hosszúra sikeredett válasz volt ugyan, mégsem akarta rövidebben mondani. Ez esetben talán nem is gond eme rövid monológ, melyben kifejti véleményét, nem kevés megvetéssel hangjában. Korcsához közelebb lépve igyekszik újra belé rúgni, hogy tudja, hol a helye. Majd ha sikerül, de még mindig nem kapja össze magát, próbálja megragadni hajánál fogva és úgy talpra rántani, hátha abból már tanul a dög.*
- Tudom, azt mondtam, meg tudok bocsátani még neked is. Ez azonban nem ilyen egyszerű és nem megy ilyen könnyen.


1354. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-13 20:32:01
 ÚJ
>Nadae Eilwen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Ismerősök//

*Vállait vonogatja csak meg a válasza. A maga részéről élvezte azokat a pillanatokat, amikor keresztbe tehetett. A felkészülét, az izgalmat. Ahogy szíve hangosan kalapált, amikor belesétált egy-egy csapdájába. De mikor látta, hogy folyatosan kudarcot vall, elvette a kedvét tőle, s csak még nagyobb utálatot érzett a másik iránt.*
- Persze, naiv... *Sziszegi, de azért emlékszik arra, mikor a férfinak egyszer-egyszer elvörösödött az agya. Mintha egy másik személy lett volna. Egy olyan, akitől fél.* - Naivul veszélyes.
*Fűzi még hozzá a gondolatokat. De lehet, hogy ez az egész nem is így történt. Fiatal volt, s lobbanékony - ahogy most is. Ki tudja, lehet, hogy most ugyanazokat a dolgokat teljesen máshogy látná, mint annak idején. Lehet, hogy Aldren akkor még tényleg naiv volt. Viszont most... Ahogy a szemeibe néz, tudja, hogy már nem az. Testét félelem járja át, s nem a kellemesebb fajtából.
Jatékuk csak tovább folytatódik, s valahogy élvezi a műsort. Kettős érzés kavarog benne. Nem tud eligazodni a Démonon, nem tudja, hogy mi lett belőle. Nem is tudja, hogy ki volt. Csak azt tudja, hogy egykor nem szerette, nem kedvelte, valami belső ösztöne miatt. Persze a legénység többi tagja, főként az egykori első tiszt Oden mindig csak mosolygott puffogásán, s rendszerint kinevette próbálkozásait. Ahogy az sem jött össze neki, hogy a többieket fordítsa ellen. A félelffel szemben semmilyen trükkje nem vált be, talán ez volt az, ami miatt nem kedvelte, s ami miatt mindig is hajkurászta. S ami miatt rögeszméjévé vált.
De az idő elmúlt felettük, s végül elérte célját. Mégha nem is kellemesen.*
- Akkor tegyél róla, hogy ne essen semmi bajom.
*Vigyorodik a másik pofájába. Hogy valóban komolyan gondolja-e? Nem lehet tudni, a lányt nehéz kiismerni, főként, hogy mikor mond igazat, s mikor nem.
Szóraztatja, ahogy egyesével próbálja ujjait levakarni a tőr markolátról, de azok folyton visszaszorulnak, ahogy elengedi. Ördögi kör, melyet újra és újra csinálhatnák, az idők végezetéig. Ha a kalóz elszánt valamiben, abból nem enged. S ebben most elszánt. Nem fog engedni.*
- Neked ez talán játék?
*Hiszen fegyverétől akarják megszabadítani, attól, mely éltetét mentheti meg. Egyszer már meg akarta ölni, ki tudja, hogy most mi tartja még vissza a férfit. Nem lehet biztos a dologban, nem fogja megjárni. Számtalan hasonló esetet látott már, ami hasonlóan balszerencsésen végződött. Tanul mások hiábjából, s nem engedi, hogy saját törjével szúrjak ismét hason.
Megszólalása megtette a kellő hatást. Aldren kezei megmerevednek, majd csak a kendőjét gyűri ujjai közé.Felemelve kezét, a fehér lepelt a férfi ölébe ejti, míg törjét a csizmájába. Kibuggyanó vérével nem foglalkozik, egy laza mozdulattal törli le csupaz kezével. Még csak azzal sem foglalkozik, hogy most az egész alkarja olyan lett. Vagy hogy a sebe, mely napok múlva látszani sem fog, elmúlik.
A Démon feláll mellette, s menni készülne. Szolgájának szól, hogy ismét útra indulnak, ki láthatóan nem akar menni, hanem inkább maradna. Mégpedig Leonnal.
Nem tudja miért, nem érti önmagát, izmai maguktól mozognak. Reflexszerűen kap Aldren karja után, megállítva menésében. Reméli ezzel eléri, hogy Leon is levegye kezét kardjáról. Ha nem, akkor int fejével, hogy ezt most bízza rá.*
- Légy a testőröm.
*Jelenti ki érces hangján. De most ez különbözik az előző kijelentésétől. Hangszíne komoly, vonásai megkeményednek. Álkapcsára simul bőre, ahogy izmai megfeszülnek. Komolyan gondolja szavait.*
- Tapasztaltam, hogy milyen jól bánsz a tőrrel. Akkor a kardokkal is remekül bánhatsz. Kevés harcosunk van, sőt.
~Talán csak egy, Dynti. S most talán Leon, a többiek inkább a sötétben intézendő munkához értenek.~
- Maradsz a csicskáddal. Leon velünk van, s így mindenki boldog lesz. Kis állatkád még láncot is kaphat, ha gondolod.
*Közli, rideg, nyers hangon, de komolyan. Miután befejezte a beszédet, nagyon nyelve várja a választ.*


1353. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-13 18:39:42
 ÚJ
>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Ismerősök//

*Már kezdte beleélni magát a kis Hercegnő, hogy végre valaki szeretgetni fogja és van valami jó is a kutya szerepben, mert ahogy megmozdul érzi, hogy oldala meg a combja is rettenetesen fáj, eszébe jut a verés is, és ahogy meg akart halni akkor és előtört ismét a Véreb belőle, talán ha találna egy szerető új gazdit aki lehetne Leon is, mert miért is ne, nem ő akart Aldrus rabszolgája lenni, hanem másik énje a Véreb, aki most át engedte neki az uralmat a teste felett.*
-Aúú! *Mordul fel a hirtelen, hisz a gazdája pont ott rúgta oldalba, ahol korábban megverte és látva a kalóz reakcióját, hogy megvédené őt és még a fegyvere markolatára is teszi a kezét megkockáztatja, hogy gyorsan odakúszik annak lábához és ijedten meg segítségkérőn néz fel rá. Erősen küzd magában a Véreb ellen, a remény, hogy jobb sora lehet ad neki erőt még, hogy Hercegnő azaz Reydis maradhasson.*
-Véreb akart a szolgád lenni nem én. *Mondja félénken és alig hallhatóan, de most van ki mögé bújnia úgy néz ki, ha meg balul üt ki a dolog, akkor átadja Vérebnek a terepet.*


1352. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-13 18:07:44
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Ismerősök//

*Gyorsan változik a lány személyisége, mire Leont forróság tölti el. Igazi, minden tagját átjáró, és bizsergető melegség. Közelebb lép hozzá. Első terve az volt, hogy átöltözteti, de most inkább úgy gondolja, hogy azzal kezdi, amit a legjobban szeretne. A karjaiba fogja a lányt. Na nem szorosan, mert fél, hogy attól tán megijedne. Ekkor lép közbe a gonosz gazdi, aki el akarja küldeni őt a lánytól. Erre Leon szúrós szemmel néz rá.*
-Azt hiszem ebben nem értünk egyet! *Keze kardja markolatára téved, amikor megtaszajtja a lábával a kutyuslányt. Egy pillanatra néz rá a lányra és mérlegel. Elgondolkodik rajta, hogy érdemes-e rátámadni a férfire, avagy sem.*
~Ne a farkad után menj Leon! Gondolkodj! Gondol, gondol...~ *Ezután újra a lányra néz. Csak nem hagyja a becsülete, hogy így legyen. Mégiscsak egy ártatlan lányról van szó, és, ha így van, akkor nem hunyhat szemet felette, hiába kalóz, hiába haramia, mégis... Próbál kibúvót találni erkölcsi közül. talán, ha meggyőzné magát, hogy a lány megérdemli a sorsát! Igen, akkor hagyhatná! Erre irányul kérdése, azonban még mindig nem ereszti kardját, hogy bármelyik pillanatban előhúzhassa és ugyan úgy a földre kényszerítse őt, mint ez a gaz, a lányt.*
-Mondd el mit vétett a lány, hogy ezt érdemli! *Nem mondd többet, hiszen nem is tudja mit mondhatna. Ajkát beharapja tehetetlenségében, hiszen nem tudhatni kinek parancsolt éppen. lehet a tengerek legújabb démona, ki egész flottáknak parancsol, de lehet, hogy csak egy mihaszna nagyszájú bugris.* ~Szerencse Szelleme, Tengerek Urai most segítsetek meg!~ *Egyik lábával előrelép, mutatván elszántságát az ügy érdekében.*



1351. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-13 17:50:51
 ÚJ
>Aldren Gauthrus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ismerősök//

*Nos, igen, Nadae lehet, hogy olyasfajta lány volt, aki mindig is keresztbe akart tenni neki, mégis aranyosnak tartotta. Ráadásul legalább próbálkozott. Igyekezett tenni az ellen, amit nem szeretett, vagy kedvelt. Ennek ellenére mégis úgy gondolta, hogy megkedveltetheti magát. Legalább ezzel a lánnyal. Vagy, hogy legalább van benne annyi, hogy nem hagyja cserben akkor, mikor együtt kell dolgozniuk. Nos, nagyot tévedett. Nagyon nagyot, és talán ő az egyetlen, kinél nem érte el saját célját. Őt nem sikerült betörnie a maga módján, hogy azokat érezze a félvér irányába, amiket az szeretne. Egyszerűen nem működött, hála a körülményeknek és a némber akkori jellemének.*
- Mindegyik *- feleli tehát egyszerűen és teljesen őszintén.
A nőszemély személyes varázsában lehet, hogy van valami, ezt nem tagadja. Ha más nem is, hát külseje, mi egész tetszetőssé alakult az évek során. Arról pedig nem tud nyilatkozni, hogy mifélék azok a népek, kikkel összesodorta őt az élet. Lehet, hogy találkozott olyanokkal, kik még nála is bolondabbak és örömmel vele tartanak. Vagy a kis féltékeny Nadae olyasvalakivé vált, mint Aldren? Akár még ez is megeshet, még ha nem is látja ennek jelét. A bocsánatkérést viszont igényelné. Még akkor is, ha valami talán van a másik mondandójában. Igaz, a férfi is vétkezett a múltban, még akkor is, ha nem szándékosan. A nőt viszont nem hajtotta semmilyen felsőbb kényszer, vagy ha mégis, hát a hím bizony nem tud róla. Talán túlontúl sokat nem tudnak egymásról. Vagy nem tudtak akkoriban, s ez kihatással volt mindenre. Aldren sem volt mindig ilyen. Régen sokkal ártatlanabb volt és naivabb. Sokkal jobban kereste az emberek szeretetét, ezért is szerette a boszorka apját, ki úgy bánt vele, mintha valamennyire a fia volna.*
- Akkor még túlontúl naiv voltam. Az egészet azonban… Majd legközelebb megbeszéljük. Ha még találkozunk egyáltalán *- von vállat.
Kénytelen felnevetni a másik igazán. Való igaz, hogy kevés az esély arra, hogy így vagy úgy, de megkapja, értse azt bárhogyan a kalóz. Aldnak nem is áll szándékában igazán megkaparintani, mégis, ez a része a beszélgetésnek szórakoztató. Valójában nagyon is élvezi ezt az ártatlan társalgást. Rég volt része ilyesmiben, hiszen nem sok régi ismerőssel tud újra találkozni.*
- Akkor nincs más választásom, vigyáznom kell arra, hogy sokáig élj, hátha mégis lesz alkalmam megkaparintani téged.
*A kart nem ereszti, még úgy sem, hogy a tőrt nem hagyják kifejteni az ujjak közül. Azok egyesével tévednek vissza, amint sajátjai továbbállnak egy újabb ujjacskára. Ezzel el is játszadozik egy darabig. Egész sok ideig, még akkor is, mikor Nadae megerősíti saját álláspontját. Gonosz ábrázata teljesen eltűnik képéről. Olyanná válik tekintete, akár egy jól szórakozó gyereknek, miközben újra és újra kihajtogat egy-egy ujjat. Aztán végül mégiscsak felnéz a másikra, kérdő tekintettel szemlélve annak lélektükreit.*
- De hát most is játszunk, nem? *- kérdi, nem értve a dolgot, hiszen ő nagyon is jól szórakozik, még ezzel a kis harccal is, mit folytatnak a tőr körül.
A téma viszont idővel számára kezd kellemetlen lenni. Arca megkeményedik, kezei pedig megállnak. Csupán a kendőt nyomja az egyik felfejtett ujj alá, hogy visszahajtsa rá a testrészt, majd eleressze a kart, hagyva kicsúszni azt kezei közül. Nem néz a másikra, csak csendben elmereng. Poharáért nyúlva kiüríti annak tartalmát, legurítva torkán a sellővér maradékát. Még enni sem evett túl sokat, akár folytathatná is, de elment tőle a kedve. Fájó pont ez neki, rajta kívül senki nem tudja, hogy miért. Nem is híresztelte sosem. Akkor dőlt el kudarca. Akkor romlott el minden. Vagy nem sokkal utána.*
- Lehetséges… De amíg nem tudod a teljes igazságot, ne vádaskodj! *- figyelmezteti a nőt, majd egyszerűen ráfog a szék oldalához döntött kardok hüvelybe bújtatott pengéire és felkel.
A fegyvereket egyszerűen magára aggatja. Elég volt ennyi mára. Mikor megfordul, akkor látja meg, hogy mi is történt mellettük. Túlontúl nagy szabadságot adott szolgájának, így annak lehetősége volt leengedni. Úgy tűnik, ez a találkozás meggyengítette. Ezentúl jobban kell ügyelnie, s nem szabad hagynia, hogy korcs alattvalója maga cselekedjen. Közelebb lépve, lábával erőteljesebben oldalba böki a semmirekellőt, felhívva magára a figyelmet.*
- Indulás! Te pedig… ha a kutyám akarsz lenni, hát gyere velem. Vagy ha a szolgám, talán még azt is megengedem. De ő… *- rúg egy aprót Reydisbe -* Az én szolgám. És semmi közöd hozzá. Maga választotta ezt az egészet, miután megadtam neki a szabadságát. Most már én rendelkezem felette és ezt tudomásul is vette. Ruhát meg majd vesz magának, köszöni! Elvégre az előbb adtam neki ötven aranyat. *- intézi szavait immár Leonhoz, felvilágosítva őt játszópajtása kilétéről.*
- Örültem, hogy láttalak, Nadae!


1350. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-13 17:24:23
 ÚJ
>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Ismerősök//

*A férfi le térdel elé, miután megitta a rumot és félre teszi a korsóját. Mikor kedvesemnek szólítja és kedvesen mordul rá a lány személyisége úgy tűnik hirtelen megváltozik. Szemébe vissza tér az élet és csillogás kedvesen nézi vele Leont és gúnyos mosolya is szelídre változik. Véreb meg unta a szórakozást és a halálát kívánó Hercegnőnek át adja a lehetőséget, hátha így kevésbé akar majd meghalni ha végre kap egy kis szeretetet.*
-Szeretek játszani... *hangja kedves és meg igazítja a kelmét magán, hogy ne nézze a sok részeg kéjéhes az ő felső testét.*
-Rendben, de ha rossz helyre téved a kezed, nem ígérem, hogy nem tér vissza Véreb és harapja el a torkod. *Hangja még mindig kedves és mikor fel hozza Vérebet inkább figyelmeztető jelzés, mint fenyegető.* ~Milyen helyes férfi és nem is érdekli, hogy fattyú vagyok.~


1349. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-13 17:03:05
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Ismerősök//

*Leon úgy látja a lányon, hogy most már nem akarja megharapni.* ~Vagy legalábbis nem akar megölni!~ *Bár, ahogy elnézi Vérebet, a harapással sem lenne túl sok baja, csak ne vérre menjen a dolog. Egy gyors ötlettől vezérelve lehörpinti a rumot, félrerakja a poharat és letérdel a földre.*
-Tudod mit Kedvesem? *Vigyorog, majd morran egyet felé. Nem fenyegetésből, hanem ahogy a kiskutyák szoktak, mielőtt letámadják játszópajtásukat.*
-Ha már úgyis kivetkőztél magadból... *Utal a kivillanó keblekre.*
-Mi lenne, ha játszanánk kicsit? *Kacsint felé. Ha bárminemű jelzést kap, hogy benne van a dologban, akkor Leon leveti az ingét, és nyújtja a lány felé. Az ing valószínűleg takarni fogja őt, ha a férfinak sikerül ráadnia.*
-A játék az, hogy megkaphatod az ingem, ha megengeded, hogy rád adjam, és megsimizzam azt a csinos kis pofikádat! *Vigyorog rá. Az egy dolog, hogy nadrágja dudorodása és ösztönei mást mutatnak, de Leon csupán meg akarja ölelni az aranyos kis szerzetet, aki ezért cserébe remélhetőleg nem fogja kitépni a torkát, vagy kikarmolni a szemeit. Ha a válasz nemleges, és nem akar játszani, akkor csak odahajítja neki a ruhadarabot, ami még így is jobb és civilizáltabb, mint az ami most rajta van.* ~Nagyon szép kislány, kár, hogy egy ilyen alak mellett kell rohadnia!~ *Néz Aldrenre, majd fel is kavarodik a semmirekellő piperkőctől a gyomra.* ~És, ha belegondolok, hogy mit csinálhatnak ezek ketten!~ *Erre egyenesen hányingere lesz és el is szomorodik szemmel láthatóan, de mikor Vérebre tekint, azonnal felkúszik a mosoly az arcára, hiszen a kiskutyus annyira bájos, hogy nem lehet nem mosolyogni, ha ránéz az ember.* ~Milyen kár...~


1348. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-13 16:27:58
 ÚJ
>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Ismerősök//

*Bár a férfi gyanúsan vigyorog rá, sokkalta barátságosabb és némiképp biztatóan is, ami már gyanús is lehetne, de a méreg a nők fegyvere inkább és amúgy sem hinné, hogy ilyen könnyű módszerrel végezne vele itt a fogadó közepén, így nem tétovázik megenni.*
~Oh még a szád is tátva marad mi?~ *Reydis sosem volt szégyenlős, ez már a városi úszóversenyen is kiderült róla, így nem igazítja meg a testét takaró leplet, hadd legeltesse a szemét, aki akarja, de most leginkább csak Leon köti le a figyelmét, úgy néz ki új játszótársat kapott. Mikor megszólítja kihúzza magát büszkén és homorít is hát ha lentebb csúszik megint az a tekintet.*
-Szerintem egy kutyához képest sok is, nem hordhattam addig semmilyen ruhát, amíg ide nem értünk és túl sok nem lett a kíváncsiskodó szem, de ha zavar vedd le az inged és add nekem. *Lehúzza mancsával a leplét, hogy keblei kivillanjanak, és gonosz félmosollyal szemléli Leont. Persze szívesen elfogad új ruhát, gondolt is rá, hogy az aranyból amit kapott vesz magának valamit, de most a férfi előző reakciója jobban tetszett neki, amikor még a szája is nyitva maradt.* ~Játszunk egy kicsit és ha jó fiú maradsz nem harapom ki úgy a torkod, mint ott a hajón annak a matróznak.~


1347. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-13 15:46:09
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Ismerősök//

*Leon örül neki, hogy Véreb felfogja, nem akar neki ártani. A férfi nem is akart ebbe az egészbe belecsöppenni, csupán egy jót akart inni régi barátnéjával. De ha már így hozta a helyzet, nem akar unatkozni, és ha rajta múlik nem is fog. Mikor elkezd tapogatózni a falat után, Leon egyenesen vigyorogni kezd. Ez már sokkalta barátságosabb, sőt egyenesen biztató jellegű. Ezután betömi a pofácskájába az ételt. Ez nagyon hasonlatossá teszi egy igazi állathoz. Azok szoktak így enni.* ~Egész mulatságos és bájos kis szerzet!~ *Gondolja, miközben végig a szemébe néz és mosolyog.Ezután olyasmi történik, ami kissé ledöbbenti Leont. Szeme lejjebb vándorol, és még szája is tátva marad. Elégedett csettint nyelvével, majd köhhent egyet, és visszakényszeríti szemét a bájos arcra.* ~Nem a tiéd Leon! Amíg nem a tiéd a lány, addig ne gondolj rosszra!~ *Persze, most a legegyszerűbb az lenne, ha felállna, belenyomná kardját Aldren nyakába, és elmenne a lánnyal, hogy meg szelídítse őt, de mégsem teszi. Nem akar neki fájdalmat okozni, így, hogy kicsit kitisztítsa fejét, megrázza azt. És elgondolkodik, hogy mivel is segíthetne a lányon és magán.*
-Tudod Véreb! *Szólítja meg a lányt, hogy kicsit kizökkentse az evésből, ha még mindig falatozna.*
-Egy, kicsit... khmm, kevés rajtad a ruha! *Ezután elvigyorodik, és beletúr szakállába és hajába.*
-Nem kérsz valami más ruhát? *Persze, erre kevés az esély, hiszen, ha kellene neki, akkor nem ebben a rossz göncben lenne, de hát, ki tudja. Lehet, hogy ilyet sem kap, úgy, ahogy ételt sem.*


1346. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-13 15:31:09
 ÚJ
>Nadae Eilwen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Ismerősök//

*Muszáj felnevetnie. Nem tehet róla, belülről jön egy késztetés, mely ellen nem tud tenni. Most nem. Képtelen arra, hogy ennyire megjátssza magát.*
- Kislányként.
*Ismétli gyűlölködve szavait. Szemeit szikrákat hányva.*
- Melyik kislány? Aki lépten nyomon már akkor is el akarta törni minden csontod? Aki a hajó padlóját lazította meg, remélve, ha beleesel le kell vágnia a lábadat? Vagy aki folyton fejbe akart vágni mindennel?
*Meglehet, hogy ezt aranyosnak hitte akkor, de már ott volt egy megmagyarázhatatlan ellenszenv. Talán mert féltékeny volt rá, hiszen a Kapitány többet foglalkozott vele? De ez igaz volt minden olyanra, aki nem tartozott a legénység közvetlen tagjához. Akin nincs ott a jel. Kezét szívesen a hasára simítaná. Hasának alsó részére, szinte a csípőjéhez, ahol a hajó zászlajának mintázatát viseli. Amit mindenki viselt. Amit a Társai viseltek. Aldrian nem viselte, igaz ebbe neki is volt szava. Nem akarta, hogy tartozzon hozzájuk.*
- Nem kellett könyörögni. Jöttek azok maguktól is. Tudod, a személyi varázsom. *Élcelődik metsző vigyorral ajkain, miközben hetykén megvonja a vállát.* - Megbocsátani? Te? *Epésen röhög fel.*
- Nem inkább a bocsánatomat kérne lesned? Ki is volt, aki annyira győzködte a Kapitányt, hogy veled mehessen? *Szűkíti össze szemeit. Mindig is érzett egy aljasságot a férfi felől, s talán csak bemagyarázza magának. De esetleg…
~Jól jöhetne a későbbiekben?~
Méri végig lopva a férfit.*
- Mit szeressek ebben? *Veti a másik felé a kérdést gúnyosan. Évek óta nem látták egymást, s a viszontlátás sem tölti el örömmel. Inkább inná le magát a sárba, no igen. Azt szeretné.
A közeleség a másikat sem zavarja. Játszanak egymással, s miért is bánnák? Mindig is ezt tették nem? Megjátszották magukat egymás előtt. Ő megjátszotta, hogy kedveli, mert kedvelnie kellett. No de a másik?*
- Mire sorra kerülnél, félő, hogy már csak a hullám találnád a tenger fenekén. *Suttogja vissza, bárhogy is értsék egymás szavait. Az élet rövid, főleg egy olyan olcsó árulónak mint neki. S ezt tudja is. Nem fog olyan szép kort megélni, mint atyja, s ezt tudja is jól.
Lábát leveszi, de kezeit nem eresztik. Szemeit újra összevonja, ahogy a másikra villantja dühös szürkéit. Az asztalra kényszerítik, s közben kifordítják karját is. A mozdulat erőteljes, így muszáj követnie. A penge csak még jobban beleáll karjába, de mintha meg sem érezné.
~Volt már ennél rosszabb is.~
Nyugtatja magát. De nem enged. Nem enged a kéznek, hogy kivegyék egyetlen drága fegyverét belőle. Inkább vágja át a kezét, de nem ereszti. Inkább csak jobban ráfog. Egy idő után már leplezetlenül vigyorog, ahogy a ujjaival próbálkozik a másik.*
- Melyik szavát nem értetted, annak, hogy nem leszek játékszered? *Vigyorog le a másikra, miközben felette áll. Közben szemei sarkából figyeli Leont is. Nem szeretné, ha a dög megharapná. Még a végén őt is le kéne ápolni.*
- Miért tán nem vágysz vérem ízére? *Szűkíti össze szemeit,a hogy őszintén teszi fel a kérdést. Nem bízik a nemleges válaszba, ettől gyakorlottam. Igaz, kevés ellenségét engedi ilyen közel magához. Ezért is van résen, minden mozdulatra odafigyel.*
- Valóban, te jobban tudod, hogy kell a másik testében kárt tenni igaz?
*Szabad kezével mégis rásimít hasára. S arra a bizonyos tetoválásra, melyet egy sebet rejt. Egy sebet, melyet a férfitól szerzett. Az élete fontosabb volt, ez tény, de a másik is ugyanúgy ellene fordult ott. Nem volt más választása ezt tudja, s megértette akkor is. De majdnem elvérzett menekülés közben.
Ahogy keze szabaddá válik – ha már megunta a másik, hogy nem boldogul összeszorított ujjaival – a pengét gyorsan megfordítja, s gyakorlott mozdulattal süllyeszti el csizmájába.*
- S mégis mit remélsz Te, a Kikötőtől? Hogy mit fog neked itt nyújtani?
*Faggatja tovább. Jobb tudni, hogy mire számíthat a jövőbe. Az ellenséget mindig közel kell tartania magához a rövid életűeket.*


1345. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-13 15:25:35
 ÚJ
>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Ismerősök//

*A szemben álló férfi rámosolyog, amitől össze húzza a szemét egy rövid időre, igaz nem épp barátságos és parancsolgat is neki, de legalább figyel rá, végre valaki észreveszi hosszú idő után, már pedig Hercegnő és Véreb is szereti a rá meredő tekintetet. A vélhetően kalóz erszényében kezd el kutakodni és egy ínycsiklandó kis darab szárított húsit vesz elő, ami egy papírba van betakarva, hogy ne zsírozzon össze mást biztos azért.*
~Csak nem hord magánál mérgező ételt.~
*Nem néz az elé guruló falatra, végig a férfi szemébe néz és csak kezével tapogatja ki a földre esett ínyencséget, már a nyál is összefutott a szájában a gondolatra, hogy meg eszi, míg gazdája nem figyel. Egy pillanatra veszi le szemét Leonról, de fél szemmel még figyeli, nem szeretné, ha meglepetésként közelebb kerülne csak úgy hozzá, gazdája láthatóan el van és nem figyeli így ismét a kalózt nézi. Kezével kicsomagolja a papírból az élelemet és orrához emeli, már az illatával is jól lakhatna... mohón a szájába tömi és miközben rágcsálja a szája elégedett mosolyra húzódik.* ~Na jó, ezért a falatért nem harapok nagyot beléd, ha arra kerülne a sor.~
*A kis leplet ami testét fedi, kezével rátapos, ahogy a földre helyezi, mint egy kutyus és így kívánatosan elővillannak keblei felső vonalai, amire fel húzza egyik szemöldökét és lesi a férfi mit reagál erre.*

A hozzászólás írója (Reydis Syna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.13 15:26:13


1344. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-13 15:07:51
 ÚJ
>Aldren Gauthrus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ismerősök//

*Nadae arcvonásainak változásait egész viccesnek találja. Hiába a nevetés, akkor is volt előtte más, ahogyan tudja azt is, hogy lesz is még. Ez a szavak művészete. Ehhez még tettek sem kellenek, s tény és való, hogy ez az egyik legerősebb fegyver. Csupán megfelelő kiállást kell mellé párosítani, máris legyőzhetetlen. Vagy majdnem az. Most pedig semmi szükség kardoskodásra. Kulturált emberek mindketten, meg tudják ezt oldani anélkül is.*
- Szóval sosem… Tudod… Kislányként kedvesebb voltál. Ugyanakkor tény, hogy ha olyan maradsz, sosem gondolok rád társként. Ahogyan most már szintén nem, hisz nem vagy több egy olcsó árulónál *- vonja meg vállát.*
- Nem érdekel az az összekönyörgött bagázs, na meg tudom jól, hogy az emberek változnak! Én is képes vagyok megbocsájtani, még egy olyasfajta kalóznémbernek is, mint te. Csakhogy nem hinném, hogy szeretnél ilyesmit. Jobb szereted a mostani helyzetet, nemde? *- vonja fel egyik szemöldökét.
Mozdulatai végül félig ugyan, de sikerülnek. Ez is több mint a semmi és a lényegét elérte. A nő közelebb van hozzá, mint korábban. Egészen közel, hogy még rumbűzös leheletét is érzi saját bőrén. Máskor talán el is húzná a száját, ez azonban nem több egy játéknál. A kocsma szagán egyébként sem ront ez az egész. Egyszerűen csak erősebben érez egy bizonyos szagot a sok keveréke helyett. Közben mit sem törődik szolgájával. Láthatóan lefoglalja ő saját magát. Pénzt kapott, ehet, amit akar, ameddig kitart nála. Még túlontúl nagylelkű is volt vele szemben, s bár fogalma sincs arról, hova is teszi egy szál kölcsönkapott leplében a kapott érméket, valahogyan biztosan megoldja. Vagy majd ül rajta, akár egy tyúkanyó. Esetleg vicsorogva őrzi, akár egy fenevad. Egyetlen pillantást még azért megereszt felé, de semmi többet. Újra a boszorkára figyel, vidáman mosolyogva, mi csak szélesedik ábrázatán, mikor az felnevet.*
- Tartok attól, hogy ha végül sorra kerülnék, túlontúl élvezném ahhoz, hogy elváljak tőled *- suttogja vissza az ajkakba.
Értse, ahogy akarja, semmi kedve magyarázkodni. Azért arra kíváncsi lenne, hogy mik is fordulnak meg a csinos kis fejecskében, ennek megfejtésében azonban nem lát reményt. Marad hát annál, ami megadatik. A másik lábával nem foglalkozik. Az mehet, amerre akar, a kart azonban nem ereszti. Ránt rajta még egyet, igyekezve az asztalra fektetni a kart, lehetőleg felfelé a tőrrel. Ha ez sikerül, zsebében kotorászva keres egy kendőt, mit az asztalra helyez, közvetlen a kar mellé, hogy immáron felszabadult kezével megpróbálja kiügyeskedni az acélt a rá markoló ujjak szorításából.*
- Úgy markolod azt a kést, mintha az életedet kellene védened. Úgy nézek én ki, mint aki meg akar ölni? Egyébként pedig túlontúl unatkoztam a városban. Itt minden bizonnyal… Találok némi izgalmat. És Vérebet is meg kellett sétáltatni *- felel közben a kérdésre, s ha a korábbi műveletek sikerrel zárulnak, tanulmányozni kezdi a vékony sebet a némber bőrén.*
- Miért jó neked, hogy kárt teszel magadban? Az öreg igazán megtaníthatta volna, hogy melyik végét ne nyomd magadhoz, ha fegyver van nálad *- rázza a fejét.
A kendőt végül a tőr helyére nyomja, mielőtt még eleresztené a kacsót. Ha viszont ez az egész nem sikerül, akkor a karba kapaszkodva kutat zsebében és azzal együtt hagyja, hogy elrántsa azt a végtag tulajdonosa.*
- Ezt kösd rá!


1343. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-13 14:22:52
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Nadae régi ismerősei//

*Úgy tűnik nem foglalkozik vele a csúnya gonosz férfi, Nadae szörnyű ellensége, aki első ránézésre, sőt másodikra is csak egy rossz ripacsnak látszik, aki most szabadult valami bordélyból.* ~Hát, igen! Ki is legyen a rossz-arc, ha nem egy ilyen piperkőc?~ *Szemét forgatja a látottakra, ami inkább tűnik még mindig valami színpadra való darabnak a vonaglással és minden egyéb beszélgetéssel, mint vérre menő harcnak. Van itt náluk sokkal érdekesebb dolog is. Név szerint Véreb, aki az imént mutatkozott be. Na ő nem mindennapi, és neki van egy megjelenése, amire érdemes is figyelni. Leon mindig szerette a szép lányokat, és az állatokat! Na és ez? Ez már valami!* ~Egy kutyalány! Így, hogy nem kell megölni... nos, egész csinos darab!~ *Még egy mosolyt is megereszt felé. Nem igazán barátságos, de mosoly, ami mutatja, hogy figyel rá a férfi. Elkezd erszényében kotorászni és kis darab szárított húst vesz elő belőle, ami egy darab papírba van csomagolva. Mutatja Véreb felé.*
-Nos, nem tudom, hogy a gazdád megengedi-e, hogy idegentől elfogadd-e, de ha igen, jó étvágyat! *Veti a lány elé a húst, miután visszacsomagolta. reméli, hogy elfogadja az ételt, mert fájdítja a szívét, hogy ahogy a kenyeret majszolgatja a kis állatka. Azonban lehet, hogy idegentől nem fogadhatja el. Nos, ez logikus lenne, mert Patkány sem ehet mindenki kezéből, nehogy meg legyen mérgezve. Azonban Leonnak semmi ilyesmi terve nincs, csupán kedveskedni akart új "barátjának".* ~Lehet inkább a nyakába kéne harapnom, hogy tudja, én vagyok a falkavezér!~ *De ezzel a gondolattal még nincs elkésve, hiszen bármit hozhat a jövő...*


1342. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-13 13:32:29
 ÚJ
>Nadae Eilwen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Régi ismerősök//

*Akaratán kívül, de most kizárja régi ismerősét, Leont a társaságból. De talán megérti, s nem is bántja, hiszen úgy tűnik, hogy a elvan azzal az állattal, akit legszívesebben kinyuvasztana. De ezzel ráér később is foglalkozni, s az állatok megölés, s kibelezése amúgy is Bongyi hatásköre. Kezével azért int óvatosan a férfinak, hogy egyelőre maradjon nyugton, s ne tegyen semmit, még akkor sem, ha rosszra fordulna a helyzet. Csak akkor, ha jelez neki. Egy apró kézmozdulat ez, de sokszor használták.
S sajnos ezt ismerheti a vele szemben lévő is. Kire gyűlölettel telin tekint le. Még csak arra sem méltatja, hogy felálljon. Hallatlan! Az apró színjátszás nem zavarja meg. Rideg, gyűlölködő szürkékkel nézi, hogy próbálja tettetni magát a Démon. Csak áll egyenes, s lenézően tekint a másikra. Ezzel talán mindent elmondtak egymásról.*
- Ennek tudok csak a legjobban örülni.

*Válaszolja kifejezéstelenül. Vagyis próbálja, de hangjaiba mégis belecsempéződik némi düh. De mégis a legszebb öröm a káröröm, s ez ellen nem tud mit tenni. A kacagás hallatán ujjai csak még jobban ráfonódnak a tőr markolatára. Hosszú ujjai elfehérednek, de ezzel most nem foglalkozik.
~Miért is kéne foglalkoznom más bajával? Nem vagyok én szeretetszolgálat.~
Viszont kiejti a szavakat, melyek pengeként hatolnak belé. Szemeit összeszűkíti, de nincs ideje, hogy hasonló módon válaszoljon neki vissza. A hallotaktól kacagni támad kedve. Mégis előtte pengeként fut arcán végig egy gyilkos vigyor.
~Társak?~
S ahogy Aldren befejezi a mondatát ridegen nevet fel. Semmi öröm nincs ebben, csak a hidegség, s a közöny.*
- Fogalmi problémákkal küzdesz, drágám. Te sose voltál a Társam. Csak egy valaki voltál, akit rámsózott a Kapitány. *Vonja meg a vállát könnyedén.
Sose szerette az ilyen megbízatásokat, s sose kedvelte azokat sem, akikkel el kellett mennie. Ugyan ilyen a szőke Zara is, s a Démon is. A Szöszike mégis túl tudott lépni önön, bosszúján – lévén hogy tőle ő is számosszor visszakapta már a magáét.
Viszont újra előjön a téma, mely az utóbbi időben kényes számára. A társai.
~Valóban azok lennének?~
Ő értük bármit megtenne, tudja. Megtette ezt Felmar legénységével is, s talán megtenné újra. De kevés az olyan illető, kit Társának tudna nevezni… Főként a felmari incidens után.*
- De talán majd szólj nekik, hogy vigyázzanak velem. *Vigyorodik el, ridegen, s fejével Khyr társasága felé bök, jelezve, hogy ott vannak, akik még nem is ismerik.
Honnan is ismernék, hiszen alig pár hete, hónapja találkoztak csak. S eddig még nem volt olyan helyzet, hogy otthagyja őket. Igaz Lélekvesztő megléte nagy csábítás számára.
Ahogy elkalandozik gondolata, nem veszi észre, hogy kinyúlnak érte. Így hirtelen éri a fogás, mégis hagyja, hogy húzzák, nem állítja meg, nem tépi ki kezét. Előre dőlve, tesz néhány apró lépést, de nem fogja megadni a férfi számára az örömöt, hogy ölébe üljön. Ennél jóval makacsabb, s szabadabb szellemű. Térdével állítja meg magát, s annak mezítelensége hozzáér a férfi combjához. Ott pihenteti, de testsúlyát ránehezíti, így most mégis a másikon múlik, hogy meddig tartja meg. Egyéb esetre is felkészül lélekbe. Érzi, ahogy a szorítás miatt a penge a húsába mar, s apró sebén keresztül szivárog a vér. Vékony érben araszol végig csuklóján, hogy lassú cseppjeit ontsa a földre.
Szinte Aldren felé hajol, alig van légüres tér közöttük. Mégis készségesnek mutatkozik, hogy lehajoljon, egészen, még közelebb hozzá. Szabad kezével minden eshetőségre felkészül, nem adja meg könnyen magát. Izmai megfeszülnek, vibrálnak bőre alatt, mint egy macskáé, mely kész bármikor lecsapni áldozatára.
A kérdés hallatán epésen röhög fel, szinte a másik ajkaiba. Szemei gúnyosan tekintenek rá.*
- Állj be a sorba akkor. *Vihorássza.* - Talán egyszer sorra kerülsz.
*Vigyorog a másik képébe. Nem tudja, hogy melyik „kellesz” sorra is utal, de mindkettő elég hosszú. Mind az ellenségei, mind pedig akarói. De mindkettőtől igyekszik távol tartania magát, s olyan gyorsan elslisszani, ahogy csak tud. Mint régen. Kényelmesen térdel egyik lábával a férfi combján.*
- A játszószered nem leszek… *Suttogja vissza végül a férfinak, a fülébe, majd lassan a szája fölé hajol.* - Ehhez gyengébb embereket keress.
*Mondja végül, ridegen, szemeit összeszűkítve. Most jött el az ideje, hogy ha eddig nyugodhatott békésen a férfi combján, akkor letegye onnan, s bilincsbe zárt kezét is kiszabadítsa. De nem hátrál meg, innen néz le a férfira.*
- Mit keresel a Kikötőbe? Itt üldöznek, keresnek.
*Nem mintha ez nem lenne rá igaz, de eléggé ismeri már a környéket, hogy tudja, mikor és merre rejtőzhet el. Nem úgy a másik.*
~De ezzel is minek foglalkozok?~


1341. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-13 10:06:57
 ÚJ
>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Aldrus és ismerősei//

*Sikeresen ki tér a kalózférfi rúgása elől és amikor vissza tekint rá látja, hogy sikeresen felbosszanthatta a kis akrobatikájával, mert eléggé szúrós szemekkel méltatja őt és még morog is és ugat is. Az aranyos fiatal arcán Reydisnek gonosz mosoly jelenik meg és szemeivel is a lehető legpimaszabban néz vissza a férfira, mert mit képzel, hogy leszidja hogy ő nem jó kislány?! Nagyon is jó volt, mert a gazdája elégedett és meg kapta jutalmát.
A rum amit a nőnek hoz, hamar változtat kicsit a kedvén, de nem is foglalkozik vele, a gazdája tudja mit csinál és nem akar beleszólni, inkább a másik férfit nézi, aki közelebb lép hozzájuk szintén egy korsó rummal és üdvözli őket. Reydis épp befejezi az első szelet kenyerét és ültéből négykézláb emelkedve vicsorog a kalózra, hogy ne jöjjön közelebb, meg amúgy is mit képzel ő nem izé és nem is kislány, legszívesebben az ő nyakát is elharapná, bár az előbb ő is ugatott akár még a kutyatársa is lehetne, nem néz ki olyan rosszul sem, a gazdája szemmel láthatóan (már ha sikerül ölébe vonnia a lányt) nem fog hozzáérni úgy sosem a kis Hercegnőjéhez.*
-Én Véreb vagyok. *Morogja oda a férfinak, ha már bemutatkozott viszonozza, Aldrust most úgy sem érdekli mit csinál. Leül kicsit távolabb a gazdájától, nem akar ott alkalmatlankodni meg láb alatt lenni, a Leon nevűt bámulja szúrósan miközben a második szelet kenyeret majszolja magába.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3800-3819