//Második szál//
*Kicsit kezd kimelegedni, a rum megteszi a magáét. Persze az az egy előnye megvan, hogy nem kell lépten-nyomon kirohangálnia, mint a sörnél tenné, így a beszélgetés fonalának sem kell megszakadnia. Hogy mennyit ivott, azt lassan nem számolja - lehet, hogy nem is tudná -, csak azt érzi, hogy elérte a lassan elég fokozatot.*
- Ó, a vörös kurtizánokkal sohasem volt bajom. No nem mintha ismernék akár csak egyet is. Mármint úgy. Szóval érted, hogy. De aki keresztbe tett a kapcsolatunknak, az is vörös. Viszont nem kurtizán. Vagyis az, de nem úgy, mint a többi. Hanem inkább annak kéne nevezni. Mármint ha nem lennék úriember. Mert akkor nem finomkodnék, hogy kimondjam, micsoda, és nem írnám körül a kurtizán szóval. És persze azt sem tudom, miféle ösztönök munkálnak benne. Szóval lehet, hogy igazából ő egy kurtizán, aki valóban kurtizán, csak nem hivatásszerűen.
*Ritkán éri el azt az állapotot, amikor rendkívül sokat beszél részegen. Rhebossenek most ez jut osztályrészül. Nyilvánvalóan halandzsának tűnik, amit mond. Józanul nyilván egyszerűbb lenne Zianát annak nevezni, ami. Viszont annyi figyelme azért még van, hogy hallja, hol is dolgozik a lány.*
- Szolgá'sz? Há' nemmondod. *Úgy érzi, mintha kisebb csomót kötöttek volna a nyelvére, de ez nem akadályozza meg abban, hogy akarjon beszélni. Sokat.*
- Látod? Ők, az igazi hősök, aranypofa.
*Meg sem említi, hogy szíve egyetlen, és örök szerelme is szolgálósorból került mellé.*
- Mit nem mondjak, kedvelem a formájukat. Tisztán tartani azt a sok nemesi hátsót! És mondsza, melyik tökfilkónál szolgálsz? Vagy tökfilkónél. Vagyis tökfilkónénál.
*Mondhatni, enyhén kapatos.*