Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-10-04 22:22:42
Üzenet elküldve: 2020-10-04 22:22:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Rózsa a késsel//
* Ha szemben állna a lánnyal, akkor láthatná a fiú döbbent arcát.*
~ Mi a szösz? Töltött csibét a Rumosban? Nem semmi a csaj!~ * Már nem is örül annyira, hogy oda mennek enni. Túl magabiztos a lány. Már el is kezdi faggatni, de ez annyira nem rossz. Most már ő is kíváncsi, hogy milyen lánnyal került össze. Feltámad benn egy olyan gondoltat is, hogy direkt kínálta fel magát a nő kirabolandó csalinak.*
~ Ő is csak ügyes csaló lenne? Direkt azt várja, hogy kirabolják? Ez nem is lenne olyan rossz ötlet.~
- Mi számít tisztességesnek? Tolvaj, csaló, szerencsejátékos, esetenként gyilkos. Félig meddig szabó, előadó és mutatványos. Lehet válogatni.* Ettől függetlenül fegyvert nem láthat nála Histera, mivel nincs is nála. Közben elérik a Rumost*
- Hölgyem!* Nyitja ki előtte az ajtót is a szokásos etikett szerint engedné előre a lányt. Persze sejti, hogy neki kell majd előre mennie, de ezt a kis előadást, azért megtartja. A lepukkant kocsma a szokásos arcát mutatja. Részegek, akik gyakorta fetrengenek a földön saját vizeletükben. Verekedő matrózok, akik már jócskán felöntöttek a garatra. Zajlik a szokásos élet. Megpróbálhatna a tömegben megpattanni, de nem akar kockáztatni. Na meg ő is kíváncsi egy pár dologra. Egy félre eső asztal után néz, ahol viszonylag nyugodtan falatozhatnak. Az asztalok ilyenkor szinte mind foglaltak, de a fiú kreatív. Talál egy olyat amelyiknél két eléggé leharcolt részeg fazon fetreng már.*
- Egy pillanat.* Azzal oda lép az asztalhoz, hogy helyet csináljon.*
- Szabad uram?* Kérdezi meg az első holtrészeg alaktól, majd aztán egyetlen ujjával megböki, mire az lehanyatlik a székről. Megfogja a két kezénél és félre húzza. Indul a másikhoz, de mire odaér az már magától tápászkodik fel. Tesz néhány bizonytalan lépést az ajtó felé, de aztán csakhamar a földön köt ki.*
- Köszönjük a szíves együttműködését!* Vigyorog rá a földön fetrengőre.*
- Aj, de udvariatlan vagyok!* Az egyik széket ki is húzza, de betolni már nem fogja, mivel ugye csak bizalmatlan a lány. Magához inti az egyik húsos kis felszolgálót.*
- Kiscsibém hozz nekünk két Töltött csibét. Nem sajnálom rá azt a 18 aranyat
.* Helyet is foglal az asztalnál.*
- Nos, akkor itt vagyunk. Meghívatom a hölgyet egy italra? Végül is randevún vagyunk.* Ha iszik a lány, ha nem, magának akkor is fog rendelni egy italt. Gyorsan kérdez is most már, ha itt vannak.*
- Kíváncsi lennék, hogy miért nem féltél ide jönni egy magamfajtával egy ilyen kétes helyre. Mi lett volna, ha eltűnök a tömegben, vagy magamhoz csődítek esetleg pár nehézfiút? Két tippem lenne. Az egyik az, hogy bár még nem láttalak erre van itt ismeretséged. A másik meg az, hogy túlságosan is naiv vagy.*Egy biztos, ha végre leül a lány is, akkor valószínűleg vele szemben lesz. Így hát lesz végre lehetősége rendesen megnéznie magának.*
* Ha szemben állna a lánnyal, akkor láthatná a fiú döbbent arcát.*
~ Mi a szösz? Töltött csibét a Rumosban? Nem semmi a csaj!~ * Már nem is örül annyira, hogy oda mennek enni. Túl magabiztos a lány. Már el is kezdi faggatni, de ez annyira nem rossz. Most már ő is kíváncsi, hogy milyen lánnyal került össze. Feltámad benn egy olyan gondoltat is, hogy direkt kínálta fel magát a nő kirabolandó csalinak.*
~ Ő is csak ügyes csaló lenne? Direkt azt várja, hogy kirabolják? Ez nem is lenne olyan rossz ötlet.~
- Mi számít tisztességesnek? Tolvaj, csaló, szerencsejátékos, esetenként gyilkos. Félig meddig szabó, előadó és mutatványos. Lehet válogatni.* Ettől függetlenül fegyvert nem láthat nála Histera, mivel nincs is nála. Közben elérik a Rumost*
- Hölgyem!* Nyitja ki előtte az ajtót is a szokásos etikett szerint engedné előre a lányt. Persze sejti, hogy neki kell majd előre mennie, de ezt a kis előadást, azért megtartja. A lepukkant kocsma a szokásos arcát mutatja. Részegek, akik gyakorta fetrengenek a földön saját vizeletükben. Verekedő matrózok, akik már jócskán felöntöttek a garatra. Zajlik a szokásos élet. Megpróbálhatna a tömegben megpattanni, de nem akar kockáztatni. Na meg ő is kíváncsi egy pár dologra. Egy félre eső asztal után néz, ahol viszonylag nyugodtan falatozhatnak. Az asztalok ilyenkor szinte mind foglaltak, de a fiú kreatív. Talál egy olyat amelyiknél két eléggé leharcolt részeg fazon fetreng már.*
- Egy pillanat.* Azzal oda lép az asztalhoz, hogy helyet csináljon.*
- Szabad uram?* Kérdezi meg az első holtrészeg alaktól, majd aztán egyetlen ujjával megböki, mire az lehanyatlik a székről. Megfogja a két kezénél és félre húzza. Indul a másikhoz, de mire odaér az már magától tápászkodik fel. Tesz néhány bizonytalan lépést az ajtó felé, de aztán csakhamar a földön köt ki.*
- Köszönjük a szíves együttműködését!* Vigyorog rá a földön fetrengőre.*
- Aj, de udvariatlan vagyok!* Az egyik széket ki is húzza, de betolni már nem fogja, mivel ugye csak bizalmatlan a lány. Magához inti az egyik húsos kis felszolgálót.*
- Kiscsibém hozz nekünk két Töltött csibét. Nem sajnálom rá azt a 18 aranyat
.* Helyet is foglal az asztalnál.*- Nos, akkor itt vagyunk. Meghívatom a hölgyet egy italra? Végül is randevún vagyunk.* Ha iszik a lány, ha nem, magának akkor is fog rendelni egy italt. Gyorsan kérdez is most már, ha itt vannak.*
- Kíváncsi lennék, hogy miért nem féltél ide jönni egy magamfajtával egy ilyen kétes helyre. Mi lett volna, ha eltűnök a tömegben, vagy magamhoz csődítek esetleg pár nehézfiút? Két tippem lenne. Az egyik az, hogy bár még nem láttalak erre van itt ismeretséged. A másik meg az, hogy túlságosan is naiv vagy.*Egy biztos, ha végre leül a lány is, akkor valószínűleg vele szemben lesz. Így hát lesz végre lehetősége rendesen megnéznie magának.*
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-08-30 23:08:01
Üzenet elküldve: 2020-08-30 23:08:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Egy, a kikötői összképbe cseppet sem beillő vándor lép be a fogadó ajtaján. Nem köszön, körbe sem néz, csak besurran, mint ahogy a szél suhan be a nyitott ablakon, megremegtetve a gyenge lángú gyergyâkat. Shawmah fáradt szemeit a kocsmárosra szegezi, miközben kezeit ruhája zsebének mélyében rejtegeti. Aki szemből nézi - ki jelen esetben kizárólag a pultos -, láthatja karikás szemeit, érzelemmentes arcát. Nincsenek többé gondolatai, csak egy: az ördögvigyor. Korábban gyakran tűnődött a születés és a halál megkerülhetetlen és évszázadokon át rejtélyes kettősén - azon, hogy van-e élet a halál után, s hogy van-e élet a születés előtt - és persze azona legkevésbé sem egyértelmű kérdésen, hogy élet van-e e kettő között, s ha így igaz, mégis mi a fészkes fene az az élet, s van-e eleje és van-e vége - és, ha van eleje, a születés-e az, s ha van vége, a halál-e az, s ha nem a születés az eleje, s nem a halál a vége, hát akkor mi? Az évek során számos felvetés született, de mindet elvetette, mire a végükre ért, hiszen vagy nem bizonyíthatókat állított, vagy épp ellenkezőleg - bizonyítható volt az ellentéte annak, amit alkotott, s ezáltal többé nem állította.
Most megáll a pultos előtt, mélyen a szemébe néz és halkan, szinte suttogva egyetlen, rövid kérdést tesz fel. *
- Ördögvigyor van? * Az csak fejét csóválva és szemöldökét ráncolva mutat a kijárat felé, elvégre ez ma este már a harmadik alkalom, hogy ezzel a kérdéssel fordulnak felé és mindháromszor ugyanaz a fickó volt a tettes. *
- Egy próbát megért. Tudja, régen nagy gondolkodó voltam. * Sóhajt egyet. A kocsmáros is sóhajt egyet. A kocsmáros, mert végre megnyugodhat, hogy a furcsa alak végre megértette, hogy nem forgalmazza az általa rendkívül kedvelt növényt - más kérdés, hogy ezzel vendége felvette a második legutáltabb vendég szerepét - azt a fajtát, amelyik folyton csak beszél, de semmit nem mond. - A vendég pedig azért sóhajt, mert ha csak kis időre is, de eszébe jutnak a régmúlt emlékek, amikor még voltak dolgok amik számítottak - az ördögvigyoron kívül, persze. *
- Régen úgy gondoltam, az élet a születés és a halál között van, de aztán láttam dolgokat - halottakat, akik feléledtek. Ekkor gondolkodtam el először azon, hogy ha a halál nem az élet vége, talán a születés sem annak kezdete - hiszen bár nem emlékszik senki a születése előtti időszakra, a születésére sem és talán még a gyerekkorára sem - én mondjuk megmondom őszintén, arra sem emlékszem, hogy kik voltak a szüleim. Talán nem is voltak, csak úgy lepottyantam egy almafáról, mint az érett alma. Meg az sem kizárt, hogy az élet fájáról pottyantam le, melyről ugyebár számos nép regéiben hallani lehet - kifejezetten az elfek történeteiben persze, csak, hohy a legjelentősebbeket említsem, uram. Na, kérem, ne hagyja kiszáradni a torkom, barátom. Kell az az ördögvigyor, különben meghalok, itt halok! * Meséje közben egészen elkényelmesedve a pultra dőlt már és egyik könyökét is az asztallapra helyezte, csakhogy legyen min fejét támasztani. Most viszont felpattan, mutatóujjával határozottan a pultos felé mutat, majd elkiáltja magát. *
- Ha nem ad, hát majd elveszem! De kétszeresen ám, maga beképzelt, faragatlan, önző disznó! * Azzal sarkon fordul, hosszú léptekkel elindul az ajtó felé. A küszöbben még megbotlik egyszer, de azt leszámítva egész egyszerűen jut ki az épületből. Hacsak valaki vissza nem tartja ettől, természetesen. *
Most megáll a pultos előtt, mélyen a szemébe néz és halkan, szinte suttogva egyetlen, rövid kérdést tesz fel. *
- Ördögvigyor van? * Az csak fejét csóválva és szemöldökét ráncolva mutat a kijárat felé, elvégre ez ma este már a harmadik alkalom, hogy ezzel a kérdéssel fordulnak felé és mindháromszor ugyanaz a fickó volt a tettes. *
- Egy próbát megért. Tudja, régen nagy gondolkodó voltam. * Sóhajt egyet. A kocsmáros is sóhajt egyet. A kocsmáros, mert végre megnyugodhat, hogy a furcsa alak végre megértette, hogy nem forgalmazza az általa rendkívül kedvelt növényt - más kérdés, hogy ezzel vendége felvette a második legutáltabb vendég szerepét - azt a fajtát, amelyik folyton csak beszél, de semmit nem mond. - A vendég pedig azért sóhajt, mert ha csak kis időre is, de eszébe jutnak a régmúlt emlékek, amikor még voltak dolgok amik számítottak - az ördögvigyoron kívül, persze. *
- Régen úgy gondoltam, az élet a születés és a halál között van, de aztán láttam dolgokat - halottakat, akik feléledtek. Ekkor gondolkodtam el először azon, hogy ha a halál nem az élet vége, talán a születés sem annak kezdete - hiszen bár nem emlékszik senki a születése előtti időszakra, a születésére sem és talán még a gyerekkorára sem - én mondjuk megmondom őszintén, arra sem emlékszem, hogy kik voltak a szüleim. Talán nem is voltak, csak úgy lepottyantam egy almafáról, mint az érett alma. Meg az sem kizárt, hogy az élet fájáról pottyantam le, melyről ugyebár számos nép regéiben hallani lehet - kifejezetten az elfek történeteiben persze, csak, hohy a legjelentősebbeket említsem, uram. Na, kérem, ne hagyja kiszáradni a torkom, barátom. Kell az az ördögvigyor, különben meghalok, itt halok! * Meséje közben egészen elkényelmesedve a pultra dőlt már és egyik könyökét is az asztallapra helyezte, csakhogy legyen min fejét támasztani. Most viszont felpattan, mutatóujjával határozottan a pultos felé mutat, majd elkiáltja magát. *
- Ha nem ad, hát majd elveszem! De kétszeresen ám, maga beképzelt, faragatlan, önző disznó! * Azzal sarkon fordul, hosszú léptekkel elindul az ajtó felé. A küszöbben még megbotlik egyszer, de azt leszámítva egész egyszerűen jut ki az épületből. Hacsak valaki vissza nem tartja ettől, természetesen. *
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-08-17 17:35:59
Üzenet elküldve: 2020-08-17 17:35:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Dr Hollad és Mr Adoaver különös esete//
- Na ez a beszéd! Hát persze hogy önnel tartok! A nevem Dr Hollad Lekin tudós, ajánlom magamat.*Mire ezeket a szavakat kimondja a társa márkiment a kocsmából.* ~Tanulhatott volna egy kis modort.~ * Körbe tekint a kocsmában. Az asztalok nagyrésze üres, csak a sarokban iszogat egy ember. Felmegy a lépcsőn, benyit a szobájába és gyorsan összepakol. Kezébe fogja a sétapálcáját és lerohan a lépcsőn, a kulcsokat a fogadós elé dobja. Feltépi az ajtót remélve hogy utol éri a kék köpenyest.*
- Na ez a beszéd! Hát persze hogy önnel tartok! A nevem Dr Hollad Lekin tudós, ajánlom magamat.*Mire ezeket a szavakat kimondja a társa márkiment a kocsmából.* ~Tanulhatott volna egy kis modort.~ * Körbe tekint a kocsmában. Az asztalok nagyrésze üres, csak a sarokban iszogat egy ember. Felmegy a lépcsőn, benyit a szobájába és gyorsan összepakol. Kezébe fogja a sétapálcáját és lerohan a lépcsőn, a kulcsokat a fogadós elé dobja. Feltépi az ajtót remélve hogy utol éri a kék köpenyest.*
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-08-17 08:05:38
Üzenet elküldve: 2020-08-17 08:05:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Dr Hollad és Mr Adoaver különös esete//
*Megadóan felteszi kezét a kirohanás hallatára. Kissé felkészületlenül kapja a válasz.*
- Kérem uram, én csak tippelgettem! Nem tudtam, milyen régóta ügyködik ezzel a problémával, úgyhogy sajnálom, hogy kihoztam a sodrából! És fiatalság kútja? Még csak a könyvekben sem olvastam olyanról, de egye fene, vele tartok. Más dolgom nincs ebben a pokoli disznóolban. *Ezt az utolsó részt magának morogja, miközben egy hajtásra kiissza a maradék teáját. Be kell vallania, hogy segítő társ nélkül sosem találna elég információt magától ahhoz, hogy tudja, hova menjen. Ha a sebhelyes férfiúval tart lehetőleg vissza a városba, amaz olyan helyekre is viheti, ahol eddig nem tette lába. Olyan emberekkel is beszélhet, akikkel eddig nem volt alkalma. Talán varázstudókkal is, hisz ahogy amaz ruházatából kinézi, biztos olyan barátköre is lehet. A tökéletes alkalom!
Feláll, és szorításra nyújtja kezét asztaltársának.* - Az én nevem Adoaver! Szíves örömmel tartok önnel e bonyodalmasnak kinéző úton, de előtte meg kell tennem egy utat a Vérkerthez. Hallottam erről a bizonyos helyről még Artheniorban is, és egyszerűen meg kell néznem magamnak! Csak egy gyors kitérő lesz, semmi több! Velem tartana? *Igenlő válasz esetén nem veszteget több időt, kikerülve az asztalt, az ajtó felé siet, türelmesen bevárva társát, majd el is hagyva az általa oly nagyon gyűlölt fogadók egyikét.*
*Megadóan felteszi kezét a kirohanás hallatára. Kissé felkészületlenül kapja a válasz.*
- Kérem uram, én csak tippelgettem! Nem tudtam, milyen régóta ügyködik ezzel a problémával, úgyhogy sajnálom, hogy kihoztam a sodrából! És fiatalság kútja? Még csak a könyvekben sem olvastam olyanról, de egye fene, vele tartok. Más dolgom nincs ebben a pokoli disznóolban. *Ezt az utolsó részt magának morogja, miközben egy hajtásra kiissza a maradék teáját. Be kell vallania, hogy segítő társ nélkül sosem találna elég információt magától ahhoz, hogy tudja, hova menjen. Ha a sebhelyes férfiúval tart lehetőleg vissza a városba, amaz olyan helyekre is viheti, ahol eddig nem tette lába. Olyan emberekkel is beszélhet, akikkel eddig nem volt alkalma. Talán varázstudókkal is, hisz ahogy amaz ruházatából kinézi, biztos olyan barátköre is lehet. A tökéletes alkalom!
Feláll, és szorításra nyújtja kezét asztaltársának.* - Az én nevem Adoaver! Szíves örömmel tartok önnel e bonyodalmasnak kinéző úton, de előtte meg kell tennem egy utat a Vérkerthez. Hallottam erről a bizonyos helyről még Artheniorban is, és egyszerűen meg kell néznem magamnak! Csak egy gyors kitérő lesz, semmi több! Velem tartana? *Igenlő válasz esetén nem veszteget több időt, kikerülve az asztalt, az ajtó felé siet, türelmesen bevárva társát, majd el is hagyva az általa oly nagyon gyűlölt fogadók egyikét.*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-08-16 12:48:32
Üzenet elküldve: 2020-08-16 12:48:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Dr Hollad és Mr Adoaver különös esete//
*Egy húzásra ki issza a teáját, és közben figyelmesen hallgatja beszélgető partnerét.* -Abban igaza van hogy nem ezen a szemétdombon fogjuk megtalálni a problémám megoldását. Bár nem hinném hogy a gyógyítók elhinnék a történetemet. Emmiat már megjártam a szanatóriumot. És azt hiszi hogy nem próbáltam már a gyógynövényeket? *Emeli fel hangját.* Rajtam csak a mágia segíthet! Én hiszem hogy itt Lanawinban van a fiatalság forrása és én megfogom találni akkor is a belegepedek! Akkor már csak aza kérdés hogy velem tart vagy ott rohad meg a könyvtárában?!
A hozzászólás írója (Hollad Lekin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.16 12:49:54
*Egy húzásra ki issza a teáját, és közben figyelmesen hallgatja beszélgető partnerét.* -Abban igaza van hogy nem ezen a szemétdombon fogjuk megtalálni a problémám megoldását. Bár nem hinném hogy a gyógyítók elhinnék a történetemet. Emmiat már megjártam a szanatóriumot. És azt hiszi hogy nem próbáltam már a gyógynövényeket? *Emeli fel hangját.* Rajtam csak a mágia segíthet! Én hiszem hogy itt Lanawinban van a fiatalság forrása és én megfogom találni akkor is a belegepedek! Akkor már csak aza kérdés hogy velem tart vagy ott rohad meg a könyvtárában?!
A hozzászólás írója (Hollad Lekin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.16 12:49:54
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-08-15 17:55:05
Üzenet elküldve: 2020-08-15 17:55:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Dr Hollad és Mr Adoaver különös esete//
*Félrefordítja fejét, miközben lesöpör egy vízesésnyi izzadságot a homlokáról. Stresszesebb a társas kommunikáció, mint ahogy gondolta volna. De legalább nem nyúzza meg élve asztaltársa. Ráadásul még teát is vett neki! Szégyenkezve elfogadja az italt, de legalább ismét felveszi vele a szemkontaktust. kortyol is egyet az áldott italból, és egy kis köhintés után válaszol tudása szerint. Ehhez legalább ért.*
- Mint ahogy tudja, e szerény földön több szekrénnyel teli, tudománynak és mágiának egyaránt szembeálló varázstárgyat találhat az ember. De amennyit olvastam róluk a még a titánkori könyvtárosnál is régebben porosodó kötetekből, a helyzetéhez illő, hajszálpontosságú tárgyat nem tudok ajánlani. Az még hagyján, de az ilyeneket a nem túl osztozkodó személyek általában jobban őrzik, mint önnön életüket. Ha rám hallgat, akkor először a különféle gyógyitaloknál, esetleg gyógynövényeknél néz körbe. Kevesen értékelik kis hírnevük miatt, de egy jó szakembertől a megfelelő adag csodákat képes tenni még egy tagbaszakadt ork képével is. Viszont ezeket nem hiszem, hogy egy világ sarkában elhelyezkedő, világ sarkai helyen *Biccent két irányba fejével.* - meg lehet szerezni. Ha még továbbra is elszánt, akkor Artheniorban illene keresni. Templomok, piacok, kalmárok, minden mi jó.
*Félrefordítja fejét, miközben lesöpör egy vízesésnyi izzadságot a homlokáról. Stresszesebb a társas kommunikáció, mint ahogy gondolta volna. De legalább nem nyúzza meg élve asztaltársa. Ráadásul még teát is vett neki! Szégyenkezve elfogadja az italt, de legalább ismét felveszi vele a szemkontaktust. kortyol is egyet az áldott italból, és egy kis köhintés után válaszol tudása szerint. Ehhez legalább ért.*
- Mint ahogy tudja, e szerény földön több szekrénnyel teli, tudománynak és mágiának egyaránt szembeálló varázstárgyat találhat az ember. De amennyit olvastam róluk a még a titánkori könyvtárosnál is régebben porosodó kötetekből, a helyzetéhez illő, hajszálpontosságú tárgyat nem tudok ajánlani. Az még hagyján, de az ilyeneket a nem túl osztozkodó személyek általában jobban őrzik, mint önnön életüket. Ha rám hallgat, akkor először a különféle gyógyitaloknál, esetleg gyógynövényeknél néz körbe. Kevesen értékelik kis hírnevük miatt, de egy jó szakembertől a megfelelő adag csodákat képes tenni még egy tagbaszakadt ork képével is. Viszont ezeket nem hiszem, hogy egy világ sarkában elhelyezkedő, világ sarkai helyen *Biccent két irányba fejével.* - meg lehet szerezni. Ha még továbbra is elszánt, akkor Artheniorban illene keresni. Templomok, piacok, kalmárok, minden mi jó.
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-08-15 15:37:51
Üzenet elküldve: 2020-08-15 15:37:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Dr Hollad és Mr Adoaver különös esete//
*A szeme sem rebben miközben az asztal társát hallgatja. Rendel két pohár Teát és oda tolja az egyiket a mágusnak és kifizeti a 8 aranyat.* -Uram kérem nyugodjon meg. Gondoltam hogy nincs azon a szinten hogy hipp-hopp visza fiatalítson. Nem is a gyakorlati részében kérem a segítségét. Hanem inkább az anyag beszerzésben. Én nemrég érkeztem Lanawin-ba így nem igazán tudok a mostanában itt folyó dolgokról. Nem tudom melyik a legerősebb varázstárgy. Kérem világosítson felróla!
*A szeme sem rebben miközben az asztal társát hallgatja. Rendel két pohár Teát és oda tolja az egyiket a mágusnak és kifizeti a 8 aranyat.
* -Uram kérem nyugodjon meg. Gondoltam hogy nincs azon a szinten hogy hipp-hopp visza fiatalítson. Nem is a gyakorlati részében kérem a segítségét. Hanem inkább az anyag beszerzésben. Én nemrég érkeztem Lanawin-ba így nem igazán tudok a mostanában itt folyó dolgokról. Nem tudom melyik a legerősebb varázstárgy. Kérem világosítson felróla!
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-08-15 14:58:51
Üzenet elküldve: 2020-08-15 14:58:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Dr Hollad és Mr Adoaver különös esete//
*Erőltetett mosollyal az arcán hallgatja divattársát; orrát továbbra is kínozza a fogadók átkozott bűze, amihez még nem nagyon volt lehetősége hozzászokni. Ujjait egymásba fonva tanulmányozza asztaltársa arckifejezését, és hozzá járó testfelépítését. Huszonhat éves?! Milyen traumatikus élmény segíthette hozzá e brutális elöregedésben? És miután hallja a nála alig pár évvel idősebb férfiú kérését, mosolya végképp darabokra hullik. Mikor amaz az ajtó felé int, ő maga nem is reagál rá, csak egy pillanatnyi késés után választja szét ujjait, hogy velük gesztikuláljon, és aztán harmadrészt meglepett, harmadrészt szégyenlős, és harmadrészt sokkolt arckifejezéssel hozzákezd.*
- Szörnyülködve hallom az önnel történt esetet, de nézze uram, ez... nem ilyen... egyszerű... *Idegesen szívja be fogán keresztül a levegőt, majdnemhogy elfelejtvén kifújni azt.* - Elsőrészt, ha önnön teste visszafiatalítására keresne megfelelő szakembert, abban nem tudok segíteni. És erősen kétlem, hogy bármilyen olyasfajta mágiával foglalkozó személyt csak úgy lehetne találni az első pöcegödör kocsmában. Másodrészt, ha megrongálódott teste fizikai kinézete aggasztja önt, akkor inkább Artheniorban ajánlanék szakértő gyógyászokat, esetleg a templomok papjait, ha pszichológiai szintre is akar menni. És harmadrészt... *Jön a számára legkínosabb rész. Hosszan fújja ki a levegőt, hogy aztán alig hallhatóan motyogja ki a megsemmisítő szavakat.* - Én még... nem vagyok... azon a szinten... *Szemkontaktust sem bír tartani. El sem merte képzelni, hogy az első személy, aki szóba elegyedik bele, rögtön segítségét kéri. Azt ráadásul még rémálmaiban sem, hogy így el kelljen utasítania. Az asztalnál marad, várja amaz reakcióját. Valószínűleg az asztalnál is töltheti az éjszakát.*
*Erőltetett mosollyal az arcán hallgatja divattársát; orrát továbbra is kínozza a fogadók átkozott bűze, amihez még nem nagyon volt lehetősége hozzászokni. Ujjait egymásba fonva tanulmányozza asztaltársa arckifejezését, és hozzá járó testfelépítését. Huszonhat éves?! Milyen traumatikus élmény segíthette hozzá e brutális elöregedésben? És miután hallja a nála alig pár évvel idősebb férfiú kérését, mosolya végképp darabokra hullik. Mikor amaz az ajtó felé int, ő maga nem is reagál rá, csak egy pillanatnyi késés után választja szét ujjait, hogy velük gesztikuláljon, és aztán harmadrészt meglepett, harmadrészt szégyenlős, és harmadrészt sokkolt arckifejezéssel hozzákezd.*
- Szörnyülködve hallom az önnel történt esetet, de nézze uram, ez... nem ilyen... egyszerű... *Idegesen szívja be fogán keresztül a levegőt, majdnemhogy elfelejtvén kifújni azt.* - Elsőrészt, ha önnön teste visszafiatalítására keresne megfelelő szakembert, abban nem tudok segíteni. És erősen kétlem, hogy bármilyen olyasfajta mágiával foglalkozó személyt csak úgy lehetne találni az első pöcegödör kocsmában. Másodrészt, ha megrongálódott teste fizikai kinézete aggasztja önt, akkor inkább Artheniorban ajánlanék szakértő gyógyászokat, esetleg a templomok papjait, ha pszichológiai szintre is akar menni. És harmadrészt... *Jön a számára legkínosabb rész. Hosszan fújja ki a levegőt, hogy aztán alig hallhatóan motyogja ki a megsemmisítő szavakat.* - Én még... nem vagyok... azon a szinten... *Szemkontaktust sem bír tartani. El sem merte képzelni, hogy az első személy, aki szóba elegyedik bele, rögtön segítségét kéri. Azt ráadásul még rémálmaiban sem, hogy így el kelljen utasítania. Az asztalnál marad, várja amaz reakcióját. Valószínűleg az asztalnál is töltheti az éjszakát.*
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-08-15 14:14:27
Üzenet elküldve: 2020-08-15 14:14:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Dr Hollad és Mr Adoaver különös esete//
-Üdvözlöm!*Válaszol miközben helyet foglal az asztalnál* Úgy szintén én is meglepődtem hogy ilyen helyen találkozok egy értelmiségivel. Na de miért is szerettem volna öntől? A válasz egyszerű, láthatja hogy nem vagyok erőm teljében és úgy nézek ki mint egy öreg ember. Igazából még csak a huszonnegyedik élet évemet taposom. A problémáim oka a laborban eltöltött 6 hosszú év. Gondolom az ön mágiája segíthetne nekem, persze én sem hagyom hogy ingyen tegye, mivel pénz szűkében vagyok a tudásommal fogok önnek fizetnit. Induljunk is a kúriámba. *Az ajtó fel int*
-Üdvözlöm!*Válaszol miközben helyet foglal az asztalnál* Úgy szintén én is meglepődtem hogy ilyen helyen találkozok egy értelmiségivel. Na de miért is szerettem volna öntől? A válasz egyszerű, láthatja hogy nem vagyok erőm teljében és úgy nézek ki mint egy öreg ember. Igazából még csak a huszonnegyedik élet évemet taposom. A problémáim oka a laborban eltöltött 6 hosszú év. Gondolom az ön mágiája segíthetne nekem, persze én sem hagyom hogy ingyen tegye, mivel pénz szűkében vagyok a tudásommal fogok önnek fizetnit. Induljunk is a kúriámba. *Az ajtó fel int*
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-08-15 13:45:59
Üzenet elküldve: 2020-08-15 13:45:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Dr Hollad és Mr Adoaver különös esete//
*Minden porcikája heves tiltakozása ellenére csak sikerül belépnie a fogadó ajtaján. Az orrát megcsapó heves bűztől már rögtön meg is bánja. Nehezére esik eldönteni, hogy az összes kocsma megfelel sötét elképzeléseinek, vagy pont azt a fajtát húzta ki, mindenesetre nem a legelégedettebb arckifejezéssel néz körbe. Csuklyáját gyorsan fel is húzza, ilyesfajta helyen jobb nem hagyni bármilyen visszaemlékezhető képet. Gyors léptekkel megindul a fogadóshoz némi információért könyörögni, ugyanis e furcsának tűnő okból döntött úgy, hogy leküzdi a közösségi helyek iránti fóbiáját. Ekkor akad meg tekintete egy, a hely természetére egyáltalán nem jellemző alakon: egy öltönyös, monoklis férfin. Láthatólag nem jár eleje teljében, erősen ellentmond a hely kigondolható vendégeivel szemben. Hanem olyan személynek tűnik, aki sok helyen járhatott sok ideig. A rokonszenves kinézettel ő a tökéletes ember számára.
Éles kanyart vet a pult útjáról, és ráérősnek tettető léptekkel elfoglal egy (hála az isteneknek) üres asztalt. Épp inteni akart volna a sebhelyesnek, de amaz valamilyen oknál fogva pont feléje tart. Ő nem panaszkodik, megkönnyíti a dolgát. Ha amaz eléri a megfelelő közelséget, kezével int neki: egyben köszönésként, egyben pedig engedélyként, hogy az ő asztalánál foglaljon új helyet. Bizalom jeleként gyorsan leveszi csuklyáját, és mosolyt erőltet arcára.*
- Üdvözlet! *Köszöni szavakkal is.* - Meglep, hogy egy másik köpenyest is itt találok. -
*Minden porcikája heves tiltakozása ellenére csak sikerül belépnie a fogadó ajtaján. Az orrát megcsapó heves bűztől már rögtön meg is bánja. Nehezére esik eldönteni, hogy az összes kocsma megfelel sötét elképzeléseinek, vagy pont azt a fajtát húzta ki, mindenesetre nem a legelégedettebb arckifejezéssel néz körbe. Csuklyáját gyorsan fel is húzza, ilyesfajta helyen jobb nem hagyni bármilyen visszaemlékezhető képet. Gyors léptekkel megindul a fogadóshoz némi információért könyörögni, ugyanis e furcsának tűnő okból döntött úgy, hogy leküzdi a közösségi helyek iránti fóbiáját. Ekkor akad meg tekintete egy, a hely természetére egyáltalán nem jellemző alakon: egy öltönyös, monoklis férfin. Láthatólag nem jár eleje teljében, erősen ellentmond a hely kigondolható vendégeivel szemben. Hanem olyan személynek tűnik, aki sok helyen járhatott sok ideig. A rokonszenves kinézettel ő a tökéletes ember számára.
Éles kanyart vet a pult útjáról, és ráérősnek tettető léptekkel elfoglal egy (hála az isteneknek) üres asztalt. Épp inteni akart volna a sebhelyesnek, de amaz valamilyen oknál fogva pont feléje tart. Ő nem panaszkodik, megkönnyíti a dolgát. Ha amaz eléri a megfelelő közelséget, kezével int neki: egyben köszönésként, egyben pedig engedélyként, hogy az ő asztalánál foglaljon új helyet. Bizalom jeleként gyorsan leveszi csuklyáját, és mosolyt erőltet arcára.*
- Üdvözlet! *Köszöni szavakkal is.* - Meglep, hogy egy másik köpenyest is itt találok. -
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-08-14 18:38:24
Üzenet elküldve: 2020-08-14 18:38:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Dr Hollad és Mr Adoaver különös esete//
*Lesétál a lépcsőn és leül egy asztalhoz. Rendel egy Gombaleves-t és kifizeti az érte járó 6 aranyat Miközben kanalaza a levesét, körbe tekint a fogadóban. Megakad a szeme egy magas sötétkék köpenyes alakon.* ~Hmmm biztos mágus. Talán segíthetne nekem a kísérleteimben. Próba szerencse.~ *Lenyeli az utolsó falat levest is. Feláll az asztaltól és oda sétál a mágus asztalához.*
*Lesétál a lépcsőn és leül egy asztalhoz. Rendel egy Gombaleves-t és kifizeti az érte járó 6 aranyat
Miközben kanalaza a levesét, körbe tekint a fogadóban. Megakad a szeme egy magas sötétkék köpenyes alakon.* ~Hmmm biztos mágus. Talán segíthetne nekem a kísérleteimben. Próba szerencse.~ *Lenyeli az utolsó falat levest is. Feláll az asztaltól és oda sétál a mágus asztalához.*
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-08-06 17:31:43
Üzenet elküldve: 2020-08-06 17:31:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Belép a fogadóba és hányinger lesz úrrá rajta.* ~Hogy itt micsoda bűz van!~ *Körülnéz a fogadóban. Az első asztalnál egy ork és egy ember kártyázik. A másodiknál gyanús alakok súgdolóznak. A harmadiknál hangos vita folyik az időjárásról, egy elf és egy törp között. A pultnál részeg matrózok öntik magukba a sört.* ~Na pont ilyenek gondoltam ezt a helyet.~
*Kér egy kulcsot a Szoba (1. emelet)-hez és kifizeti a 12 aranyat.* ~Nem a legkedvessebb itt a kiszolgálás.~ *Fel baktat a lépcsőn az első emeletig és megkeresi a szobáját* ~Jaj már előre félek mi vár rám.~ *Benyit és meglepően tapasztalja hogy nem is akkora a kosz* ~ Hulla fáradt vagyok, elteszem magam holnapra.~
*Kér egy kulcsot a Szoba (1. emelet)-hez és kifizeti a 12 aranyat.*
~Nem a legkedvessebb itt a kiszolgálás.~ *Fel baktat a lépcsőn az első emeletig és megkeresi a szobáját* ~Jaj már előre félek mi vár rám.~ *Benyit és meglepően tapasztalja hogy nem is akkora a kosz* ~ Hulla fáradt vagyok, elteszem magam holnapra.~
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-07-19 15:16:30
Üzenet elküldve: 2020-07-19 15:16:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Miből lesz a wywardmadár //
- Melyiküket hiányolod úgy, Wyw? Ez mindig örök dilemma maradt *mosolyodik apró élccet csempészve a kedélyes mondatba.
A lány jelenléte annak idején nem csak a felé irányuló csúfolódásnak adott táptalajt, hanem a testvéri civódásnak is. Nyilvánvalóan fiatalok voltak még a szerelemhez, de a gyerekek is kíváncsiak, ízlelgetik a felnőttek világát, hiszen alapvetően azt másolva építkeznek. A fiúk méricskélve figyelik a lányokat és fordítva, mert ha mást nem is, de azt tudják, hogy a másik nemben valami fontos valami nagy erővel bíró titok rejlik. Viszont az is egyértelmű, hogy ezt az érdeklődést még felettébb kínosnak és kompromittáló dolognak élik meg. Ha pedig a saját hibádat akarod takargatni, kézenfekvő "a legjobb védekezés a támadás" elve. Rhymorn, a legidősebb fivér már úgy ahogy a helyén tudta volna kezelni ezt a dolgot, de testvérek között mindig akad, amin összezörrennek és ha ilyen fegyver van az ember kezében, akkor használja. Szóval elég sokáig dobálták egymást a szerelem nevű szitokszóval, amihez a körülöttük legyeskedő lányka gúnynevét csomózták. Persze van betyárbecsület is a világon, szóval ezt inkább csak hatszemközt hozták elő, de volt, hogy megesett Wyw előtt is.*
- Mi járatban errefelé? Talán az apád megint itt üzletel? Itt van? *kérdi és ki is les az ajtórésen, mikor egy korai vendég épp bebotorkál. Risshyan úrnak viszont nyoma sincs. Lehet, hogy jobb is, hiszen ő még kevésbé értékelte a Velasco'rra fivérek húzásait, mint a lánya. Ráadásul Nolen aligha hinné, hogy ha az öreg itt lenne, Wyw betehetné egy ilyen lepukkant késdobálóba a lábát.*
- A mindenségit! *bukik ki belőle végül és a lány kezét elkapva pördít rajta egyet a tengelye körül, mintha valami utcabálon lennének.* - Szépen kikupálódtál, drága. *Elismerőn biccent a nőies idomok, a kecses nyak, a finom vonások felé.*
- Keresel valakit? *érdeklődik.* - Rég volt, hogy a Kikötőben jártál, de arra azért emlékezhetnél, hogy ha valaki ide szervez találkát, azt jobb kikosarazni.
- Melyiküket hiányolod úgy, Wyw? Ez mindig örök dilemma maradt *mosolyodik apró élccet csempészve a kedélyes mondatba.
A lány jelenléte annak idején nem csak a felé irányuló csúfolódásnak adott táptalajt, hanem a testvéri civódásnak is. Nyilvánvalóan fiatalok voltak még a szerelemhez, de a gyerekek is kíváncsiak, ízlelgetik a felnőttek világát, hiszen alapvetően azt másolva építkeznek. A fiúk méricskélve figyelik a lányokat és fordítva, mert ha mást nem is, de azt tudják, hogy a másik nemben valami fontos valami nagy erővel bíró titok rejlik. Viszont az is egyértelmű, hogy ezt az érdeklődést még felettébb kínosnak és kompromittáló dolognak élik meg. Ha pedig a saját hibádat akarod takargatni, kézenfekvő "a legjobb védekezés a támadás" elve. Rhymorn, a legidősebb fivér már úgy ahogy a helyén tudta volna kezelni ezt a dolgot, de testvérek között mindig akad, amin összezörrennek és ha ilyen fegyver van az ember kezében, akkor használja. Szóval elég sokáig dobálták egymást a szerelem nevű szitokszóval, amihez a körülöttük legyeskedő lányka gúnynevét csomózták. Persze van betyárbecsület is a világon, szóval ezt inkább csak hatszemközt hozták elő, de volt, hogy megesett Wyw előtt is.*
- Mi járatban errefelé? Talán az apád megint itt üzletel? Itt van? *kérdi és ki is les az ajtórésen, mikor egy korai vendég épp bebotorkál. Risshyan úrnak viszont nyoma sincs. Lehet, hogy jobb is, hiszen ő még kevésbé értékelte a Velasco'rra fivérek húzásait, mint a lánya. Ráadásul Nolen aligha hinné, hogy ha az öreg itt lenne, Wyw betehetné egy ilyen lepukkant késdobálóba a lábát.*
- A mindenségit! *bukik ki belőle végül és a lány kezét elkapva pördít rajta egyet a tengelye körül, mintha valami utcabálon lennének.* - Szépen kikupálódtál, drága. *Elismerőn biccent a nőies idomok, a kecses nyak, a finom vonások felé.*
- Keresel valakit? *érdeklődik.* - Rég volt, hogy a Kikötőben jártál, de arra azért emlékezhetnél, hogy ha valaki ide szervez találkát, azt jobb kikosarazni.
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-07-16 23:15:23
Üzenet elküldve: 2020-07-16 23:15:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Miből lesz a wywardmadár //
*Sejthetné, hogy leplezetlen figyelmét a másik bizonyára a tagadhatatlanul jó kiállású megjelenésének számlájára írja majd, s erre válaszul ő maga is hasonló szemrevételezést kap, mikor a férfi elhalad mellette. Csakhogy az elhangzott megnevezést követően azonban, mellyel a lányt illeti, Äime teljes bizonyosságot nyerhet afelől, hogy valóban a megfelelő embert szólította meg. Így már el sem téveszthetné.*
- Mennyire hiányzott ez a név *toldja meg egy rövid kis nevetéssel feleletét, ennek ellenére mégis meglátszik rajta, hogy valamelyest szíven üti a becenév, s az emlékek sorozata, melyek felszínre törnek nyomán. Hajához nyúl, ujjai lassan siklanak a göndör tincsek közé, jelezve, hogy az ő memóriájában is kitörölhetetlen nyomot hagyott az eset a csirizzel, melynek köszönheti ragadványnevét. Most megmosolyogtatja ugyan, de képtelen lenne elfelejteni a kárára költött csúfolódó versikéket, melyek hallatán kislányként számos harapással igyekezett elégtételt venni, ha sikerült elérnie a fivérek valamelyikét, s nem vette észre, hogy ezzel további táptalajt biztosított csupán az élcelődésekhez. Még ez sem tudta eltántorítani azonban, hogy a Velasco'rra testvérek társaságát keresse minden adandó alkalommal, hiszen mindig is életben tartották reményét az elvétve elejtett szavak, melyekkel jelenlétét tudomásul vették, s ő akkor beérte annyival is, hogy nem zavarják el.
Ennek azonban jó néhány éve már, az előtte álló férfiban pedig szinte nyomát sem leli annak az ifjúnak, kire emlékképei alapján számíthatott volna. A nyúlánk kamaszról már akkoriban is feltételezhető volt ugyan, hogy felnőve a hölgyek szívének eltulajdonítója válik majd belőle, ám ennek igazságtartalma felől a lánynak immár kétsége sem maradhat. Ettől némileg el is bizonytalanodik, mintha hirtelenjében megint ugyanannak a pufók kislánynak a szerepében találná magát, ki egykoron volt.*
- Hát a másik két Velasco'rra hol marad? *Érdeklődik, némi csipkelődéssel a hangjában, de ténylegesen meglepődve tapasztalja, hogy a férfibe kíséret nélkül botlott bele, némiképp szokatlan látványt nyújt így, két bátyjának társasága nélkül. Bár Äime meglehetős megkönnyebbüléssel fogadná a tényt, hogy a férfit egyedül csípte el, nem tartja teljesen elképzelhetetlennek, hogy a másik két fivér pusztán néhány percre maradt hátra valahol, s hamarosan előbukkannak ők is.*
*Sejthetné, hogy leplezetlen figyelmét a másik bizonyára a tagadhatatlanul jó kiállású megjelenésének számlájára írja majd, s erre válaszul ő maga is hasonló szemrevételezést kap, mikor a férfi elhalad mellette. Csakhogy az elhangzott megnevezést követően azonban, mellyel a lányt illeti, Äime teljes bizonyosságot nyerhet afelől, hogy valóban a megfelelő embert szólította meg. Így már el sem téveszthetné.*
- Mennyire hiányzott ez a név *toldja meg egy rövid kis nevetéssel feleletét, ennek ellenére mégis meglátszik rajta, hogy valamelyest szíven üti a becenév, s az emlékek sorozata, melyek felszínre törnek nyomán. Hajához nyúl, ujjai lassan siklanak a göndör tincsek közé, jelezve, hogy az ő memóriájában is kitörölhetetlen nyomot hagyott az eset a csirizzel, melynek köszönheti ragadványnevét. Most megmosolyogtatja ugyan, de képtelen lenne elfelejteni a kárára költött csúfolódó versikéket, melyek hallatán kislányként számos harapással igyekezett elégtételt venni, ha sikerült elérnie a fivérek valamelyikét, s nem vette észre, hogy ezzel további táptalajt biztosított csupán az élcelődésekhez. Még ez sem tudta eltántorítani azonban, hogy a Velasco'rra testvérek társaságát keresse minden adandó alkalommal, hiszen mindig is életben tartották reményét az elvétve elejtett szavak, melyekkel jelenlétét tudomásul vették, s ő akkor beérte annyival is, hogy nem zavarják el.
Ennek azonban jó néhány éve már, az előtte álló férfiban pedig szinte nyomát sem leli annak az ifjúnak, kire emlékképei alapján számíthatott volna. A nyúlánk kamaszról már akkoriban is feltételezhető volt ugyan, hogy felnőve a hölgyek szívének eltulajdonítója válik majd belőle, ám ennek igazságtartalma felől a lánynak immár kétsége sem maradhat. Ettől némileg el is bizonytalanodik, mintha hirtelenjében megint ugyanannak a pufók kislánynak a szerepében találná magát, ki egykoron volt.*
- Hát a másik két Velasco'rra hol marad? *Érdeklődik, némi csipkelődéssel a hangjában, de ténylegesen meglepődve tapasztalja, hogy a férfibe kíséret nélkül botlott bele, némiképp szokatlan látványt nyújt így, két bátyjának társasága nélkül. Bár Äime meglehetős megkönnyebbüléssel fogadná a tényt, hogy a férfit egyedül csípte el, nem tartja teljesen elképzelhetetlennek, hogy a másik két fivér pusztán néhány percre maradt hátra valahol, s hamarosan előbukkannak ők is.*
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-07-15 18:58:04
Üzenet elküldve: 2020-07-15 18:58:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Miből lesz a wywardmadár //
*Tapasztalt kikötői róka lévén az erszényét még azelőtt a megfelelő helyre igazítja, hogy kilépne az ajtón. Rejtve a szemek elől, de annál nem jobban, hogy egy feltűnésmentes mozdulattal ne lehessen ellenőrizni. Nolen rendszerint hord magánál egy másik erszényt is. Egy csalizacskót. A név ellenére ezt nem arra használja, hogy lépre csalja az enyves kezű próbálkozókat. Inkább afféle jótékonykodásról van szó. Csak néhány aranyat tart benne. Arra elég, hogy a rárepülő suhancok álla ne kopjon fel. Azért nem adja könnyen ezt sem.
Csibész félmosollyal válaszol az őt megbámuló lánynak. Amióta megemberesedett kamaszévei nyurga alkatából, egészen sikeresen szédíti a fehérnépet, így a rajta ragadó tekintetet is betudja a szerencsés vonásokkal örökölt fizimiskájának. Ellép a bámész tekintet gazdája mellett, de azért visszafordul, hogy ő is alaposan végigmérje a másikat. Különös tekintettel a nadrágba bújtatott formás lábakra és a kellemesen gömbölyű hátsóra. Az, hogy a nevén szólítják, egy kicsit meglepi. Elsőre ő nem az annyira távoli múlt emlékei között kutakodik, de a jellegzetes állacska, a borostyán íriszek és főleg a dús, göndör tincsek kisvártatva benne is felpiszkálnak egy nevet.*
- Wyw? *kérdez vissza a másikra sandítva. Még kölyökkorában volt egy lány. Néhány évvel fiatalabb náluk, ami akkor szörnyen soknak tűnt. Sokszor hozzájuk csapódott és makacs kitartással járt a nyomukban, hogy becsatlakozzon a játékokba, amelyek kitalálásából a Velasco'rra fivérek sosem fogytak ki. Viszont tudvalévő, hogy a fiúk olyan idősen még nagyon nem értékelik a lányok társaságát. De ő nem hagyta magát lerázni, pedig próbálták. Ha kellett, csípett és harapott. Nolennek van is egy mára már alig feltűnő heg tőle a kézfején. Innen jött a gúnynév is, amit ráaggattak az alacsony, de kissé pufók kislányra a wyward után. A bokrok tövében fészkelő kismadár ugyanis legalább olyan elszánt tud lenni. Végérvényesen, úgy rémlik, akkor maradt rajta a becenév, amikor csirizt öntöttek a hajára, amit emiatt teljesen le kellett vágni az egyik nyáron. Ahogy nőttek a gyűrűgöndör tincsek, szörnyen nagynak tűnt tőle a kislány feje, de ahhoz még túl rövid volt a haja, hogy összekösse vagy bármit kezdjen vele. Sok-sok gonosz, gúnyolódó mondókát költöttek abban a pár hónapban a fivéreivel. Ha megerőltetné magát, talán még most is fel tudna idézni párat. De lám csak, a kis wyward mivé nőtte ki magát! A pufókság kellemes idomokká formálódott, magasságban is beérte az átlagot és ahogy látszik, azok a mogyoróbarna tincsek is kiheverték a megrázkódtatást.*
A hozzászólás írója (Nolenar Kweld Velasco'rra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.15 19:02:29
*Tapasztalt kikötői róka lévén az erszényét még azelőtt a megfelelő helyre igazítja, hogy kilépne az ajtón. Rejtve a szemek elől, de annál nem jobban, hogy egy feltűnésmentes mozdulattal ne lehessen ellenőrizni. Nolen rendszerint hord magánál egy másik erszényt is. Egy csalizacskót. A név ellenére ezt nem arra használja, hogy lépre csalja az enyves kezű próbálkozókat. Inkább afféle jótékonykodásról van szó. Csak néhány aranyat tart benne. Arra elég, hogy a rárepülő suhancok álla ne kopjon fel. Azért nem adja könnyen ezt sem.
Csibész félmosollyal válaszol az őt megbámuló lánynak. Amióta megemberesedett kamaszévei nyurga alkatából, egészen sikeresen szédíti a fehérnépet, így a rajta ragadó tekintetet is betudja a szerencsés vonásokkal örökölt fizimiskájának. Ellép a bámész tekintet gazdája mellett, de azért visszafordul, hogy ő is alaposan végigmérje a másikat. Különös tekintettel a nadrágba bújtatott formás lábakra és a kellemesen gömbölyű hátsóra. Az, hogy a nevén szólítják, egy kicsit meglepi. Elsőre ő nem az annyira távoli múlt emlékei között kutakodik, de a jellegzetes állacska, a borostyán íriszek és főleg a dús, göndör tincsek kisvártatva benne is felpiszkálnak egy nevet.*
- Wyw? *kérdez vissza a másikra sandítva. Még kölyökkorában volt egy lány. Néhány évvel fiatalabb náluk, ami akkor szörnyen soknak tűnt. Sokszor hozzájuk csapódott és makacs kitartással járt a nyomukban, hogy becsatlakozzon a játékokba, amelyek kitalálásából a Velasco'rra fivérek sosem fogytak ki. Viszont tudvalévő, hogy a fiúk olyan idősen még nagyon nem értékelik a lányok társaságát. De ő nem hagyta magát lerázni, pedig próbálták. Ha kellett, csípett és harapott. Nolennek van is egy mára már alig feltűnő heg tőle a kézfején. Innen jött a gúnynév is, amit ráaggattak az alacsony, de kissé pufók kislányra a wyward után. A bokrok tövében fészkelő kismadár ugyanis legalább olyan elszánt tud lenni. Végérvényesen, úgy rémlik, akkor maradt rajta a becenév, amikor csirizt öntöttek a hajára, amit emiatt teljesen le kellett vágni az egyik nyáron. Ahogy nőttek a gyűrűgöndör tincsek, szörnyen nagynak tűnt tőle a kislány feje, de ahhoz még túl rövid volt a haja, hogy összekösse vagy bármit kezdjen vele. Sok-sok gonosz, gúnyolódó mondókát költöttek abban a pár hónapban a fivéreivel. Ha megerőltetné magát, talán még most is fel tudna idézni párat. De lám csak, a kis wyward mivé nőtte ki magát! A pufókság kellemes idomokká formálódott, magasságban is beérte az átlagot és ahogy látszik, azok a mogyoróbarna tincsek is kiheverték a megrázkódtatást.*
A hozzászólás írója (Nolenar Kweld Velasco'rra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.15 19:02:29
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-07-15 02:05:34
Üzenet elküldve: 2020-07-15 02:05:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nolenar Kweld Velasco'rra//
*Tanácstalanul toporog, majdhogynem célját vesztve, most, hogy kipipálhatja az egyetlen alaposan körvonalazott elképzelését, hogy visszatérjen szülővárosába. Nem kevés fáradságába került az utazás, ám a tengeren eltöltött napok után jelenleg beéri annyival is, hogy szilárd talaj van lábai alatt.
Szinte már nevetségesnek érzi magát, ahogyan a hazatérés gondolatára valamiféle nosztalgia jeleit kutatja magán. Ezzel ellentétben nem rohanják meg az emlékek, nem önti el a nosztalgia, s az igazat megvallva ettől talán enyhén meg is könnyebbül. Semmi kedve a régmúltban vájkálni, mégis arra számított, ha egyszer megérkezik, csak érez majd valamit. Ám az érzület, melyet jelen pillanatban felmutatni képes, leginkább az éhségben merül ki, némi fáradtsággal vegyítve. Ezen szükségleteit kielégíteni szándékozva, végigfuttatja tekintetét környezetén, valamiféle fogadó cégérét fürkészve, de mivel nem ismerős számára a környék, beletelik egy kis időbe, míg pillantása végül megállapodik egy régi, a legnagyobb jóindulattal is csupán roskatagnak titulálható kocsmán. Elhessegeti a látvány hatására az arcára kiülni készülő fintort, elvégre nem valamiféle úri kisasszonyka ő, hogy kapásból visszautasítsa az egyetlen alternatívájának mutatkozó helyet.
Meggyorsítja lépteit, így, hogy már kiszúrta úti célját, korántsem tétovázik annyira, mint az imént. Minél közelebb ér azonban, annál több részlete tárul fel a helynek, melyek nem igazán hoznak több kedvet a belépésre, egy rövid sóhaj után mégis a kilincsre teszi a kezét, hogy aztán belökje az ajtót, imígyen feltárva a jobb napokat is látott fabútorok által alkotott berendezést. Ahogy átlépi a küszöböt, szüksége van néhány pillanatra, hogy szemei megszokják a reggeli fénnyel kontrasztban álló benti félhomályt, eközben alkalma nyílik meglehetősen udvariatlanul megbámulni a szemlátomást távozni készülő férfit, ki így pont Äime látóterébe lép. Eleinte nem is tudná pontosan megmondani, mi vonzza tekintetét, aztán lassanként mintha haloványan pislákolni kezdene szemeiben a felismerés lángja. Hitetlenkedve szemrevételezi a markáns vonásokat, a szőkésbarna tincseket, melyek gyermekkorának oly régen látott szereplőjére emlékeztetik, bizonyosságra mégsem jut.*
- Nolenar? *Böki ki végül, abban sem lehet biztos, hogy a megszólított meghallotta-e egyáltalán, illetve amennyiben igen, méltatja-e válaszra. Ha nem kap reakciót, abban az esetben inkább félrehúzódik, hogy utat biztosítson a férfinak a kijárat felé.*
*Tanácstalanul toporog, majdhogynem célját vesztve, most, hogy kipipálhatja az egyetlen alaposan körvonalazott elképzelését, hogy visszatérjen szülővárosába. Nem kevés fáradságába került az utazás, ám a tengeren eltöltött napok után jelenleg beéri annyival is, hogy szilárd talaj van lábai alatt.
Szinte már nevetségesnek érzi magát, ahogyan a hazatérés gondolatára valamiféle nosztalgia jeleit kutatja magán. Ezzel ellentétben nem rohanják meg az emlékek, nem önti el a nosztalgia, s az igazat megvallva ettől talán enyhén meg is könnyebbül. Semmi kedve a régmúltban vájkálni, mégis arra számított, ha egyszer megérkezik, csak érez majd valamit. Ám az érzület, melyet jelen pillanatban felmutatni képes, leginkább az éhségben merül ki, némi fáradtsággal vegyítve. Ezen szükségleteit kielégíteni szándékozva, végigfuttatja tekintetét környezetén, valamiféle fogadó cégérét fürkészve, de mivel nem ismerős számára a környék, beletelik egy kis időbe, míg pillantása végül megállapodik egy régi, a legnagyobb jóindulattal is csupán roskatagnak titulálható kocsmán. Elhessegeti a látvány hatására az arcára kiülni készülő fintort, elvégre nem valamiféle úri kisasszonyka ő, hogy kapásból visszautasítsa az egyetlen alternatívájának mutatkozó helyet.
Meggyorsítja lépteit, így, hogy már kiszúrta úti célját, korántsem tétovázik annyira, mint az imént. Minél közelebb ér azonban, annál több részlete tárul fel a helynek, melyek nem igazán hoznak több kedvet a belépésre, egy rövid sóhaj után mégis a kilincsre teszi a kezét, hogy aztán belökje az ajtót, imígyen feltárva a jobb napokat is látott fabútorok által alkotott berendezést. Ahogy átlépi a küszöböt, szüksége van néhány pillanatra, hogy szemei megszokják a reggeli fénnyel kontrasztban álló benti félhomályt, eközben alkalma nyílik meglehetősen udvariatlanul megbámulni a szemlátomást távozni készülő férfit, ki így pont Äime látóterébe lép. Eleinte nem is tudná pontosan megmondani, mi vonzza tekintetét, aztán lassanként mintha haloványan pislákolni kezdene szemeiben a felismerés lángja. Hitetlenkedve szemrevételezi a markáns vonásokat, a szőkésbarna tincseket, melyek gyermekkorának oly régen látott szereplőjére emlékeztetik, bizonyosságra mégsem jut.*
- Nolenar? *Böki ki végül, abban sem lehet biztos, hogy a megszólított meghallotta-e egyáltalán, illetve amennyiben igen, méltatja-e válaszra. Ha nem kap reakciót, abban az esetben inkább félrehúzódik, hogy utat biztosítson a férfinak a kijárat felé.*
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-07-09 21:00:22
Üzenet elküldve: 2020-07-09 21:00:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Aranyos vagy //
// Zárás //
* Még szép, hogy Rendor a másik arcát fürkészi, és még csak csalódnia sem kellett. Pontosan erre az arckifejezésre számított, amit itt most kapott. Nem tudja palástolni az önelégült mosolyát. Nem is olyan régen, még kolduló szerzetes volt, most meg jól kereső tenyészállat. Ha kérdeznék biztosan nem panaszkodna a fizetésre, mivel kap szállást és finom ételeket is.*
- Na ja. Igazán érdekes jelenség lennél.* Helyesel, bár ez csak feltevés, mert ugye még nem látta a híres varázslatát.*
- Örülök neki, hogy végre átlátod a helyzetem komolyságát. Jogosan féltem a pénzkereseti lehetőségemet.* Az aranyakat meg nem sajnálja, mert tényleg semmiség neki, bár feleslegesen, azért nem szórná el, de van egy olyan érzése, hogy most sem fogja.*
- Ez nem volt túl őszinte.* Nevet fel a lány kirohanásán. Olyan gyerekesen viselkedik, amikor a nevét mondja, meg a halántékára mutogat. Megrántja a vállait, de hát ez van. Nem lehet mindenki egy elme bajnok. Figyeli a távozót, amíg az el nem tűnik. Ha legközelebb látja biztosan rákérdez, hogy jól aludt-e. Az ilyen lebujokban nem ritka, hogy az ágyon osztozni kell a vérszívókkal. Na persze a Sellő az más, de hát nem alhat mindenki a ott. Egy darabig még el van ő is ott, de aztán visszaindul a saját kényelmes szállására.*
// Aranyos vagy //
// Zárás //
* Még szép, hogy Rendor a másik arcát fürkészi, és még csak csalódnia sem kellett. Pontosan erre az arckifejezésre számított, amit itt most kapott. Nem tudja palástolni az önelégült mosolyát. Nem is olyan régen, még kolduló szerzetes volt, most meg jól kereső tenyészállat. Ha kérdeznék biztosan nem panaszkodna a fizetésre, mivel kap szállást és finom ételeket is.*
- Na ja. Igazán érdekes jelenség lennél.* Helyesel, bár ez csak feltevés, mert ugye még nem látta a híres varázslatát.*
- Örülök neki, hogy végre átlátod a helyzetem komolyságát. Jogosan féltem a pénzkereseti lehetőségemet.* Az aranyakat meg nem sajnálja, mert tényleg semmiség neki, bár feleslegesen, azért nem szórná el, de van egy olyan érzése, hogy most sem fogja.*
- Ez nem volt túl őszinte.* Nevet fel a lány kirohanásán. Olyan gyerekesen viselkedik, amikor a nevét mondja, meg a halántékára mutogat. Megrántja a vállait, de hát ez van. Nem lehet mindenki egy elme bajnok. Figyeli a távozót, amíg az el nem tűnik. Ha legközelebb látja biztosan rákérdez, hogy jól aludt-e. Az ilyen lebujokban nem ritka, hogy az ágyon osztozni kell a vérszívókkal. Na persze a Sellő az más, de hát nem alhat mindenki a ott. Egy darabig még el van ő is ott, de aztán visszaindul a saját kényelmes szállására.*
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-07-06 08:46:30
Üzenet elküldve: 2020-07-06 08:46:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Aranyos vagy //
// Zárás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy kiszalad a férfi száján a nyolcvan arany, már fel is ugranak a szemöldökei a homloka közepére, mint a szöcske a serpenyőből. ~Mennyi?! ~ Majd csak letaglózva bólogat a másiknak, hogy megértette, hiszen az már nívós hely lehet, ahol ennyit elkérnek egy kufircért. Abba bele se gondol, hogy mennyi fizetést kaphatnak az ott dolgozók, bár van egy sanda gyanúja, hogy őket egy icipicit kihasználják a haszonért.*
-Persze, kézrátétellel, máshogy nem sikerülne. Furán is nézne ki, hogy ha csak ránéznék valamire és arany színűvé változna. Tuti csukott szemmel járkálnék. *Nevet fel az elképzelésen, annyira abszurd.*
-Megértem a félelmedet, ha a nők ennyit kiadnak a kezeik közül azért, hogy gerincre vágd őket… atyám… nyolcvan arany… *Húzza végig a kezét gyötrelmesen az arcán, így már kevéssé bánja, hogy százötvenet mondott, attól félt a férfit megrémíti a szám, de úgy fest, ettől nem kell tartania. A másik feltételeire csak vállat vonogat, hiszen tudja, úgysem kell megadnia amit ígért, csak kíváncsi, ennyi az egész. ~Azaz remélem nem holnap fogja megadni magát ez a vacak, mert ha igen, akkor a tündéreken verem le a dolgot! ~ Eddig még csak kétszer próbálkozott, mindig sikerrel.*
-Hát, nem haragszom ám! *Csattan fel, mikor Rendor pont olyannak titulálja, aki simán kisurranna fizetés nélkül a fogadóból, nem tagadja, volt már rá példa.*
-Rendor! Megjegyzem! *Áll fel és a halántékára mutat megerősítésképpen, majd elköszön, hiszen nem ártana előtte aludni is, a legjobb formáját kell hozza holnap. Int a férfinek majd a pulthoz sétál és kivesz egy szobát. Leszámol érte 11 aranyat, nem is sejtve, hogy a Szoba (1. emelet) az éjszakára milyen csípős izgalmakat tartogat számára.*
// Aranyos vagy //
// Zárás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy kiszalad a férfi száján a nyolcvan arany, már fel is ugranak a szemöldökei a homloka közepére, mint a szöcske a serpenyőből. ~Mennyi?! ~ Majd csak letaglózva bólogat a másiknak, hogy megértette, hiszen az már nívós hely lehet, ahol ennyit elkérnek egy kufircért. Abba bele se gondol, hogy mennyi fizetést kaphatnak az ott dolgozók, bár van egy sanda gyanúja, hogy őket egy icipicit kihasználják a haszonért.*
-Persze, kézrátétellel, máshogy nem sikerülne. Furán is nézne ki, hogy ha csak ránéznék valamire és arany színűvé változna. Tuti csukott szemmel járkálnék. *Nevet fel az elképzelésen, annyira abszurd.*
-Megértem a félelmedet, ha a nők ennyit kiadnak a kezeik közül azért, hogy gerincre vágd őket… atyám… nyolcvan arany… *Húzza végig a kezét gyötrelmesen az arcán, így már kevéssé bánja, hogy százötvenet mondott, attól félt a férfit megrémíti a szám, de úgy fest, ettől nem kell tartania. A másik feltételeire csak vállat vonogat, hiszen tudja, úgysem kell megadnia amit ígért, csak kíváncsi, ennyi az egész. ~Azaz remélem nem holnap fogja megadni magát ez a vacak, mert ha igen, akkor a tündéreken verem le a dolgot! ~ Eddig még csak kétszer próbálkozott, mindig sikerrel.*
-Hát, nem haragszom ám! *Csattan fel, mikor Rendor pont olyannak titulálja, aki simán kisurranna fizetés nélkül a fogadóból, nem tagadja, volt már rá példa.*
-Rendor! Megjegyzem! *Áll fel és a halántékára mutat megerősítésképpen, majd elköszön, hiszen nem ártana előtte aludni is, a legjobb formáját kell hozza holnap. Int a férfinek majd a pulthoz sétál és kivesz egy szobát. Leszámol érte 11 aranyat, nem is sejtve, hogy a Szoba (1. emelet) az éjszakára milyen csípős izgalmakat tartogat számára.
*
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-07-04 18:34:20
Üzenet elküldve: 2020-07-04 18:34:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Aranyos vagy //
- Te tudod, de nem tudod, ha meggondolnád magad, akkor állok rendelkezésedre. Az ár az csupán 80 arany.* Na persze nagyon is tudja, hogy az a 80 arany igen is sok. A bányászok akik nehéz fizikai munkát végezne maximum 10 aranyat keresnek egy nap alatt. Ő meg egy alkalomért jó másfél hati keresetüket kéri el. Ha azt nézzük nem is rossz. Aztán előáll a lány a sületlenségével, amit még szép, hogy kétkedve fogad. És ez még nem minden, mert olyan magyarázkodásba kezd YIlanda, hogy Rendor szerint még ő maga sem tudja, hogy mit akar mondani.*
- Mi van?* Kérdezi zavarodottan, de kétli, hogy bármi értelmeset ki tudna ebből hámozni a másik. Inkább legyint végül és ráhagyja.*
- Nem hiszem, hogy menne. Viszont te azt állítottad, hogy egyszerű kézrátétellel teszed, meg szóval úgy is kell lennie. Annyira azért nem bízom a varázslatokban, hogy ki merjem tenni neki drága kincsem. Szóval semmi igemondás meg csalimpálást nem fogok engedni.* Valahol érthető is a félelme, na meg úgy túl egyszerű is lenne a dolog, ha csak ráolvasnának. Bár nem igazán tűnik nagy mágusnak a csajszi, de azért jobb óvatosnak lenni. Mondjuk kicsit meg is lepődik, amikor hezitálás nélkül bele egyezik YIlanda a feltételeibe. Fel is ébred benne egy egészséges bizonytalanság is. ~ Jó magabiztos ez a lány. Talán igaz lenne az amiről itt hadovál? ~ Ettől függetlenül nem fog meghátrálni, mert még mindig erősebb benne az a hit, hogy lóvá akarják tenni.*
- Miért is ne lennének ilyen igényeim? A tincs meg amolyan trófeaként is szolgálna számomra.* Azért abba nem lenne olyan biztos, hogy tartaná a szavát a lány. Túlságosan is titokzatos. A menekülési lehetőségekre meg Rendor nem tudja megállni, hogy ne kacagjon fel.*
- Hát ne haragudj meg, de pont olyannak nézel ki.* Ezt a következtetést nem volt nehéz levonnia az eddig hallottak alapján. Már csak egy dolog van hátra részéről, az pedig a bemutatkozás.*
- Nos, ha nem gondolod meg magad és mégis balga módon a Sellőházba jönnél, akkor Rendort keresd, vagyis engem. Kéznél fogom tartani az erszényem, bár kétlem, hogy nálad landolna majd.* Igazából azt sem hiszi, hogy el fog jönni a másik. YIlanda nevére továbbra sem kérdez rá, a sajátját is csak azért említette, hogy megtalálja, ha mégis keresné.*
// Aranyos vagy //
- Te tudod, de nem tudod, ha meggondolnád magad, akkor állok rendelkezésedre. Az ár az csupán 80 arany.* Na persze nagyon is tudja, hogy az a 80 arany igen is sok. A bányászok akik nehéz fizikai munkát végezne maximum 10 aranyat keresnek egy nap alatt. Ő meg egy alkalomért jó másfél hati keresetüket kéri el. Ha azt nézzük nem is rossz. Aztán előáll a lány a sületlenségével, amit még szép, hogy kétkedve fogad. És ez még nem minden, mert olyan magyarázkodásba kezd YIlanda, hogy Rendor szerint még ő maga sem tudja, hogy mit akar mondani.*
- Mi van?* Kérdezi zavarodottan, de kétli, hogy bármi értelmeset ki tudna ebből hámozni a másik. Inkább legyint végül és ráhagyja.*
- Nem hiszem, hogy menne. Viszont te azt állítottad, hogy egyszerű kézrátétellel teszed, meg szóval úgy is kell lennie. Annyira azért nem bízom a varázslatokban, hogy ki merjem tenni neki drága kincsem. Szóval semmi igemondás meg csalimpálást nem fogok engedni.* Valahol érthető is a félelme, na meg úgy túl egyszerű is lenne a dolog, ha csak ráolvasnának. Bár nem igazán tűnik nagy mágusnak a csajszi, de azért jobb óvatosnak lenni. Mondjuk kicsit meg is lepődik, amikor hezitálás nélkül bele egyezik YIlanda a feltételeibe. Fel is ébred benne egy egészséges bizonytalanság is. ~ Jó magabiztos ez a lány. Talán igaz lenne az amiről itt hadovál? ~ Ettől függetlenül nem fog meghátrálni, mert még mindig erősebb benne az a hit, hogy lóvá akarják tenni.*
- Miért is ne lennének ilyen igényeim? A tincs meg amolyan trófeaként is szolgálna számomra.* Azért abba nem lenne olyan biztos, hogy tartaná a szavát a lány. Túlságosan is titokzatos. A menekülési lehetőségekre meg Rendor nem tudja megállni, hogy ne kacagjon fel.*
- Hát ne haragudj meg, de pont olyannak nézel ki.* Ezt a következtetést nem volt nehéz levonnia az eddig hallottak alapján. Már csak egy dolog van hátra részéről, az pedig a bemutatkozás.*
- Nos, ha nem gondolod meg magad és mégis balga módon a Sellőházba jönnél, akkor Rendort keresd, vagyis engem. Kéznél fogom tartani az erszényem, bár kétlem, hogy nálad landolna majd.* Igazából azt sem hiszi, hogy el fog jönni a másik. YIlanda nevére továbbra sem kérdez rá, a sajátját is csak azért említette, hogy megtalálja, ha mégis keresné.*
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2020-07-03 10:08:29
Üzenet elküldve: 2020-07-03 10:08:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Aranyos vagy //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi szépen körülírja a dolgokat, ő csak hümmög maga elé, bizonyára nem olcsó helyen dolgozik, ha ezek mind biztosítottak a vendég részére. ~Hát bolond vagyok én, hogy ott verjem el a pénzem? ~ Tudja, hogy van, akinek meg se kottyan annyi arany, de azért neki fájna, nagyon is. Ő kapni szereti a pénzt, nem kiadni a kezei közül.*
-Kibérelni? Nem igazán. Miért mennyi a díjad? *Nem mintha fontolgatná, csak azért már kíváncsi, ha szóba került a dolog. Aztán előáll a lényeggel és, ahogy várta a férfi hitetlenkedve fogadja a dolgot. Nem hibáztatja, hiszen ez előtt még ő sem hallott olyat, hogy valaki aranyszínűvé tudna változtatni bármit is csupán az érintésével.*
-Szerintem meg valójában csak azt akarod hinni, hogy tudod, amit én tudok, hogy tudsz… *A végére szinte már maga is bele bonyolódik a logikai szálba, így elbizonytalanodva hagyja inkább veszni a dolgot. Aztán érkezik a másik részéről a kikötés, amin elhúzza a száját.*
-Miért? Esetleg hókuszpókusszal neked is menne? Mert azt megnézném. *Hiszen még olyan varázslóról sem hallott, aki ezt tudta volna, de bizonyos benne, hogy a mágiához valami köze van a furcsa képességnek. Közben megérkezik a fogadás másik tétjei is, ami szintén furcsa ábrázatot rajzol az arcára.*
-Micsoda kéréseid vannak. Nyilván állom. *Von vállat, bár azért lelki szemei előtt megjelenik a kép, ahogy ő ott áll a színpadon és kornyikál bugyiban, vörös fejjel.*
-Még egy tincset is, mert úgy véled nem lesz elég emlékezetes a produkció? *Nevet fel, hiszen, ha valami balul sülne el és erre kényszerülne, akkor azt egy ideig se ő se a személyzet nem fogja tudni elfelejteni. Valószínű a vendégkör is rövid úton kérvényezné, kaja dobálással a dalolás beszüntetését.*
-De legyen. *Viszont, amíg a részleteket nem egyeztetik, addig nincs a részéről megállapodás.*
-Tartom én a szavam, hát olyannak nézek ki, mint, aki kisurranna a hátsó rakodóajtón vagy az istállón keresztül, ha veszít? *Említi a legtöbbször alkalmazott menekülési útvonalakat, már csak tapasztalatból is.*
// Aranyos vagy //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi szépen körülírja a dolgokat, ő csak hümmög maga elé, bizonyára nem olcsó helyen dolgozik, ha ezek mind biztosítottak a vendég részére. ~Hát bolond vagyok én, hogy ott verjem el a pénzem? ~ Tudja, hogy van, akinek meg se kottyan annyi arany, de azért neki fájna, nagyon is. Ő kapni szereti a pénzt, nem kiadni a kezei közül.*
-Kibérelni? Nem igazán. Miért mennyi a díjad? *Nem mintha fontolgatná, csak azért már kíváncsi, ha szóba került a dolog. Aztán előáll a lényeggel és, ahogy várta a férfi hitetlenkedve fogadja a dolgot. Nem hibáztatja, hiszen ez előtt még ő sem hallott olyat, hogy valaki aranyszínűvé tudna változtatni bármit is csupán az érintésével.*
-Szerintem meg valójában csak azt akarod hinni, hogy tudod, amit én tudok, hogy tudsz… *A végére szinte már maga is bele bonyolódik a logikai szálba, így elbizonytalanodva hagyja inkább veszni a dolgot. Aztán érkezik a másik részéről a kikötés, amin elhúzza a száját.*
-Miért? Esetleg hókuszpókusszal neked is menne? Mert azt megnézném. *Hiszen még olyan varázslóról sem hallott, aki ezt tudta volna, de bizonyos benne, hogy a mágiához valami köze van a furcsa képességnek. Közben megérkezik a fogadás másik tétjei is, ami szintén furcsa ábrázatot rajzol az arcára.*
-Micsoda kéréseid vannak. Nyilván állom. *Von vállat, bár azért lelki szemei előtt megjelenik a kép, ahogy ő ott áll a színpadon és kornyikál bugyiban, vörös fejjel.*
-Még egy tincset is, mert úgy véled nem lesz elég emlékezetes a produkció? *Nevet fel, hiszen, ha valami balul sülne el és erre kényszerülne, akkor azt egy ideig se ő se a személyzet nem fogja tudni elfelejteni. Valószínű a vendégkör is rövid úton kérvényezné, kaja dobálással a dalolás beszüntetését.*
-De legyen. *Viszont, amíg a részleteket nem egyeztetik, addig nincs a részéről megállapodás.*
-Tartom én a szavam, hát olyannak nézek ki, mint, aki kisurranna a hátsó rakodóajtón vagy az istállón keresztül, ha veszít? *Említi a legtöbbször alkalmazott menekülési útvonalakat, már csak tapasztalatból is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 891-910