//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
*Látja, ahogy a tréfa nyomán a vörös kisugárzása és jelei, csupán néhány tartásváltoztatás hatására kezdenek egészen némiképp változni. Nem gondolta komolyan a dolgot, nyilván a nő is tisztában van ezzel, hiszen bizonyára nem ő a második, de nem is harmadik férfi, akit meztelenül, felajzva volt szerencséje, ha lehet így fogalmazni, szemrevételezni. A kérdés irányából megválaszolatlan marad, nem igazán veszi komolyan.
Miután nagy gonddal berendezi a szekrényt, a vörös megjegyzésére építve, szereti is az ilyet, meglovagolni egy- egy kiragadott félmondatot, a másik fél megdöbbentése céljából. A hatás nem is marad el, bár több bátorságot és kalandvágyat nézett ki Yezából, ezt azonban nem teszi szóvá, az elhúzódást csupán egy álldörzsöléssel veszi tudomásul.*
-Pedig azt hittem komolyan gondolod, vagy csak nem szeretnél egy ilyen kicsi és sötét helyen annyira közel kerülni hozzám? *Cukkolja a távolodó nőt, aki lassan öltözőre fogja, így ő is csak kivesz egy pokrócot a szekrényből, majd becsukja és a nadrágjához lép. Belebújik, majd az inget is felveszi. Nem hibáztatja a vöröst, a szekrényben nyilván nem lenne kényelmes, csak mindig azokat a szenvedélyes találkozásokat juttatja eszébe. Azokat a kislányokat, akiktől csak lopva lehetett csókot szerezni, csakis olyan helyen, ahol bizonyosan nem talál rájuk senki. Pont ilyen hely volt egy szekrény, egy kamra, az ágy alatt vagy épp a szénapadláson. Majd ledobja a pokrócot a kandalló széléhez és elfekszik rajta, lábait feldobva a falra. ~Azok aztán szenvedélyes csaták voltak. ~ A fejében felsejlik az is, amit a vörös magáról mesélt, talán egészen érthető is így a döntés, hiszen bizonyára az urak, akik kedvükre használták, nekik nem kellett azt titokban elvenni, amire a testük vágyott. Arcán egyáltalán nem látszik, hogy elégedetlen vagy csalódott lenne, azért mert hoppon maradt, ezúttal így járt.*
-Lehet. *Válaszol ennyit a nőnek.* -Te hoztad szóba. *Fordítja felé a fejét, még két szemöldökét is megmozgatja felfelé pimaszul.*
-Van még egy kis csirke az asztalon, nyugodtan egyél. *Próbálja terelni a dolgot, a végén még itt ragad meg a gondolat, hogy fura, aztán már tagadnia is kár lenne.*