Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-09 19:59:12
Üzenet elküldve: 2015-02-09 19:59:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozékat találva//
*A szöszke továbbra is morcos, s nem is érti miről hablatyol itt neki. Nem is baj, elég, ha ő érti, s tudja, hogyan is működött a Kapitány rendszere. Ezt a rendszert ő nem vette át, s ennek meg is lett az ára. Ám ahhoz, hogy ki tudja építeni, olyan társakra is lett volna szükség. A kalózbecsület rég kihalt már, amit ők képviseltek bajtársaikkal szemben. Az a senkiházi azt hitte mindig szerencséje lehet az asztalnál, s mert úgy gondolta, egy nő alatt szolgálni szégyen, így inkább elhitegette, hogy Felmar az övé. Ami már csak azért is érdekes, mert a vele játszó tudta, hogy nem. Vagyis inkább dühítő.
A férfi szemeiből kiolvasható mire gondol. A kezdeti nem túl fényes barátságossága itt szállt el a semmibe. Jeges tekintettettel szemléli a másikat. Meglehet, hogy számára ismeretlen a kalóznak ezen viselkedése. Sose volt bajtársa, sose volt hajótársa, így sose volt hozzá hűséges. A Kapitány hajóján szolgált több mint 22 nyarat. Igaz ennek egy része neveltetése volt, de apja értékrendje alatt nőtt fel. Ahhoz volt hűséges, nem pedig máshoz. Zara nem ismeri, közelről sem valódi énjét. Senki sem ismeri, a barlangbéli ficsúr néha-néha rátapint a lényegre, de ő sem igazán. Bajtársai, a Kapitány, a Véres Kezű, Odmen, ők ismerik. Más nem, s ez így is van rendjén. Nem kell, hogy ismerjék, így tudja elérni, amit akar.*
- Nem lesz szükség önvédelemre, hamarosan távozunk. *Közli rideg hangon, a levegő hirtelen fagy meg a közelében. Lábait leteszi az asztalról. Ezzel nem is foglalkozik tovább a szőkével, legfeljebb még egy mondat erejéig.* - Mi, nem indulunk el sehova. Én megyek, a saját embereimmel. S van jobb fizető munkák, mint amit te tudnál nekünk ajánlani.
*Ezzel befejezve a beszélgetést, szinte rögtön fel is áll, ahogy Hópihe megérkezik. Nincs szüksége arra, hogy Zaranir ismerje jelenlegi tartózkodási helyét. Nem azért bujkálnak a szirtek védelmében, hogy aztán minden jött mentnek elárulják azt. Nem. Ha akarnak tőlük valamit, itt megtalálják, ha akarják. Értetlenül pislog az újabb repülő halrudacska után. Szemöldökét felvonva tekint Dynkára, majd vállait könnyen megvonja.*
- Menjünk haza. ~Már megint hazát mondtam? Miért?~ - Nincs most itt amúgy sem sok dolgunk. Az Őrülttel is beszélni kell még. Aztán végre pihenhetnénk néhány nap után, kényelmesen is. Amúgy sem késtél, mi is most értünk ide. *Csapkodja meg Hópihe vállát, ha eszik, ha nem. Még lenyúl az asztalhoz, a maradék rumért, amit gyorsan torkán gurítja le. Majd megfordul, s el sem köszönve, indul ki a Rumosból, dühödt, ám csendes léptekkel.*
*A szöszke továbbra is morcos, s nem is érti miről hablatyol itt neki. Nem is baj, elég, ha ő érti, s tudja, hogyan is működött a Kapitány rendszere. Ezt a rendszert ő nem vette át, s ennek meg is lett az ára. Ám ahhoz, hogy ki tudja építeni, olyan társakra is lett volna szükség. A kalózbecsület rég kihalt már, amit ők képviseltek bajtársaikkal szemben. Az a senkiházi azt hitte mindig szerencséje lehet az asztalnál, s mert úgy gondolta, egy nő alatt szolgálni szégyen, így inkább elhitegette, hogy Felmar az övé. Ami már csak azért is érdekes, mert a vele játszó tudta, hogy nem. Vagyis inkább dühítő.
A férfi szemeiből kiolvasható mire gondol. A kezdeti nem túl fényes barátságossága itt szállt el a semmibe. Jeges tekintettettel szemléli a másikat. Meglehet, hogy számára ismeretlen a kalóznak ezen viselkedése. Sose volt bajtársa, sose volt hajótársa, így sose volt hozzá hűséges. A Kapitány hajóján szolgált több mint 22 nyarat. Igaz ennek egy része neveltetése volt, de apja értékrendje alatt nőtt fel. Ahhoz volt hűséges, nem pedig máshoz. Zara nem ismeri, közelről sem valódi énjét. Senki sem ismeri, a barlangbéli ficsúr néha-néha rátapint a lényegre, de ő sem igazán. Bajtársai, a Kapitány, a Véres Kezű, Odmen, ők ismerik. Más nem, s ez így is van rendjén. Nem kell, hogy ismerjék, így tudja elérni, amit akar.*
- Nem lesz szükség önvédelemre, hamarosan távozunk. *Közli rideg hangon, a levegő hirtelen fagy meg a közelében. Lábait leteszi az asztalról. Ezzel nem is foglalkozik tovább a szőkével, legfeljebb még egy mondat erejéig.* - Mi, nem indulunk el sehova. Én megyek, a saját embereimmel. S van jobb fizető munkák, mint amit te tudnál nekünk ajánlani.
*Ezzel befejezve a beszélgetést, szinte rögtön fel is áll, ahogy Hópihe megérkezik. Nincs szüksége arra, hogy Zaranir ismerje jelenlegi tartózkodási helyét. Nem azért bujkálnak a szirtek védelmében, hogy aztán minden jött mentnek elárulják azt. Nem. Ha akarnak tőlük valamit, itt megtalálják, ha akarják. Értetlenül pislog az újabb repülő halrudacska után. Szemöldökét felvonva tekint Dynkára, majd vállait könnyen megvonja.*
- Menjünk haza. ~Már megint hazát mondtam? Miért?~ - Nincs most itt amúgy sem sok dolgunk. Az Őrülttel is beszélni kell még. Aztán végre pihenhetnénk néhány nap után, kényelmesen is. Amúgy sem késtél, mi is most értünk ide. *Csapkodja meg Hópihe vállát, ha eszik, ha nem. Még lenyúl az asztalhoz, a maradék rumért, amit gyorsan torkán gurítja le. Majd megfordul, s el sem köszönve, indul ki a Rumosból, dühödt, ám csendes léptekkel.*
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-09 18:39:10
Üzenet elküldve: 2015-02-09 18:39:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozékat, kalózokat találva//
*Az első dolog, amiben nem csalódott, a helyzet, ami fogadta. A következő, a szokatlan üdvözlés, vagyis hogy egy halrúd süvít felé nem várt módon. No de szégyent hozna mestereire, meg magára is, ha ennyivel ki lehetne szúrni vele, így hát a finom falat a markában landol, amit egy gyors mozdulattal pozícionált megfelelő helyzetbe. Ez persze azzal jár, ogy köpenye is lebben, leginkább jobb karja és válla mögé, így hát öltözete sem titok már, ahogy az egyik tőr is láthatóvá válik emígyen. Nem mintha ettől sokkal félelmetesebb látványt nyújtana a karcsú félvér, de hát nem is azért tartja magánál hű társait, hogy a frászt hozza másokra. Nem, az ő dolguk az, hogy átsegítsék a másvilágra azt, akinek a távozásáért neki, vagy hát a közeljövőben a klánjának fizetnek. Ahhoz meg nem kell ijesztgetni senkit. Ha ártalmatlan lánykának nézik, az meg csak az ő malmára hajtja a vizet.
De most nem munka hozta a fogadóba, habár tény, a szakma hozta össze a Vörössel és a Kalózzal. Dyntinek egy széles mosollyal köszöni meg a repülő halat.*
- Mi tagadás, így még nem hívtak meg ebédre. Tudom, csipkedhettem volna magam, de valahol azt hallottam stílusos késni, hát kipróbáltam. *A világért sem ismerné be, hogy számításainál tovább tartott eljutni ide. Majd Zara felé fordul, az elmaradhatatlan és szakmai ártalomként is betudható röpke, mégis alapos végig mérés nem marad el, mindenesetre a megfigyelés végén valami barátságos kifejezés honol arcán, és ami még biztatóbb lehet a férfi számára, hogy teljesen nyugodt.*
- Enrakhala Nieth vagyok, igazán örvendek. Mint láthatja, egy ebédmeghívást már kaptam. *Lengeti nevetve a halrudat, de jól nevelt ifjú hölgy lévén még nem kezdte meg az említett étek elpusztítását.* Ami meg a pihenést illeti, mellettük aligha lehetne. *Néz ártatlanul Nadékra, hangja mentes minden rosszallástól. Dynti tömören megfogalmazott javaslatára bólint, részéről indulhatnak, legfeljebb útközben majszolja el a potya kaját. Arról fogalma sincs, Zara velük tart-e, egyáltalán hozzájuk tartozik-e, habár az imént tapasztaltak alapján egy nemre tippelne. Akárhogy is, amíg a Kalózt és Vöröst nem zavarja, addig ő sem fog tiltakozni a plusz egy fő ellen.*
*Az első dolog, amiben nem csalódott, a helyzet, ami fogadta. A következő, a szokatlan üdvözlés, vagyis hogy egy halrúd süvít felé nem várt módon. No de szégyent hozna mestereire, meg magára is, ha ennyivel ki lehetne szúrni vele, így hát a finom falat a markában landol, amit egy gyors mozdulattal pozícionált megfelelő helyzetbe. Ez persze azzal jár, ogy köpenye is lebben, leginkább jobb karja és válla mögé, így hát öltözete sem titok már, ahogy az egyik tőr is láthatóvá válik emígyen. Nem mintha ettől sokkal félelmetesebb látványt nyújtana a karcsú félvér, de hát nem is azért tartja magánál hű társait, hogy a frászt hozza másokra. Nem, az ő dolguk az, hogy átsegítsék a másvilágra azt, akinek a távozásáért neki, vagy hát a közeljövőben a klánjának fizetnek. Ahhoz meg nem kell ijesztgetni senkit. Ha ártalmatlan lánykának nézik, az meg csak az ő malmára hajtja a vizet.
De most nem munka hozta a fogadóba, habár tény, a szakma hozta össze a Vörössel és a Kalózzal. Dyntinek egy széles mosollyal köszöni meg a repülő halat.*
- Mi tagadás, így még nem hívtak meg ebédre. Tudom, csipkedhettem volna magam, de valahol azt hallottam stílusos késni, hát kipróbáltam. *A világért sem ismerné be, hogy számításainál tovább tartott eljutni ide. Majd Zara felé fordul, az elmaradhatatlan és szakmai ártalomként is betudható röpke, mégis alapos végig mérés nem marad el, mindenesetre a megfigyelés végén valami barátságos kifejezés honol arcán, és ami még biztatóbb lehet a férfi számára, hogy teljesen nyugodt.*
- Enrakhala Nieth vagyok, igazán örvendek. Mint láthatja, egy ebédmeghívást már kaptam. *Lengeti nevetve a halrudat, de jól nevelt ifjú hölgy lévén még nem kezdte meg az említett étek elpusztítását.* Ami meg a pihenést illeti, mellettük aligha lehetne. *Néz ártatlanul Nadékra, hangja mentes minden rosszallástól. Dynti tömören megfogalmazott javaslatára bólint, részéről indulhatnak, legfeljebb útközben majszolja el a potya kaját. Arról fogalma sincs, Zara velük tart-e, egyáltalán hozzájuk tartozik-e, habár az imént tapasztaltak alapján egy nemre tippelne. Akárhogy is, amíg a Kalózt és Vöröst nem zavarja, addig ő sem fog tiltakozni a plusz egy fő ellen.*
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-09 15:44:06
Üzenet elküldve: 2015-02-09 15:44:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozékat keresve//
*Rosszallóan csóválja a fejét Nadae visszavágásán, ám nem szól semmit. Legalább azért, mert, ahhoz előbb el kellene ismernie, hogy mekkora baklövés volt összefirkálni a nő arcát, annak ellenére, hogy számára nagyon vicces volt. Akkor már viszont elégedetten húzza ki magát, amikor a nő egoistának és beképzeltnek nevezi.*
- Ugyan, ne bókolj. *Inti le vigyorogva, mintha éppen csak a haját dicsérgették volna. Ő büszke a magas egójára, fele eddig sem jutott volna nélküle, így aztán nem érzi szükségét, hogy rácáfoljon a dologra. Öntelt és kész.*
- Aha *Néz sokatmondóan Zara felé, és egy barátságos mosoly keretében megvillantja az oldalán díszelgő szablyáját, mi olyan számára, mintha a gyermeke lenne. Egy lopott gyermek, de az lényegtelen.* Csak önvédelmi céllal. *Kacsint egyet felé. Semmi fenyegető nincs a hangjában, s nem is sok esélyt lát rá, hogy előkerül a férfi tőre, ugyanakkor a kalózka viselkedése bármikor elviheti egy olyan szintre a beszélgetést, amikor mégis megvillan a penge. Na meg, még mindig nem ismeri a férfit, lehet titokban mégis valami fejvadász formának csapott fel, sosem lehet tudni, hiszen az jól fizető szakma.
A továbbiakban viszont kellemesen bódult állapotban, teli pocakkal hallgatja a többieket, főleg, ami Nadae apját illeti. Kétségbeesetten kutat fejében a férfi arca után, mintha azon az emlékezetes Nervos-féle részeges estén, amikor megismerkedtek Nadaeval, az apja is ott lett volna. Az arca ugyan nem ugrik be neki, csak exkapitánya, Feelos szavai, amikor úgy fogalmazott volna, hogy „egész becsületesnek mondható, kalóz létére”. Akkor sem értette mire utalt ezzel, a lányt viszont nem óhajtja kifaggatni, így ez a kérdés továbbra is megválaszolatlan marad számára. Ahogy az is, hogy miért inti le annyira a nő, amikor a vöröske a férfit további terveiről kérdezik. Viszont már kiejtette a szavakat a száján, így egy afféle „Most már mindegy” tekintettel széttárja a karját, majd érdeklődve fordul a szőkeség felé.*
- Jól fizető munka? *Csillan fel a szeme és kérdően fordul a kalózka felé, majd hirtelen mégis megrázza a fejét.* Á nem, vagyis nem most rögtön. Vissza kéne jutnunk a szállásunkra, már idejét sem tudom mikor voltunk ott. *Mereng el kezével az asztalra könyökölve. Ekkor érkezik meg En is, akit kitörő örömmel fogad és utolsó halrúdját is felé röpíti, remélhetőleg az ő reflexei is hasonlóak jók, mint a többieké, különben pocsékba megy a drága étel, amit annyira szeret dobálgatni.*
- Végre! *Pattan fel a székről örömében. Ahhoz képest, hogy ismerkedésük milyen rögösen és némi féltékenykedéssel indult, végül mégis jól kijöttek. Köszönhető ez a rumozásnak és a kis korcsolyázásnak.* Reméltem, hogy nem ejtesz át minket. *Mosolyog felé és vissza sem ül az asztalhoz, felkapja a korsót és lehúzza a tartalmát.*
- Húzzunk a fenébe! *Tárja szét karjait indulásra készen és felváltva nézi Nadae és Zaranir párosát. A maga részéről, ez a felkiáltás Zaranirnak is szólt, kérdés, hogy mennyire veszi magára s követi-e őket. Illetve, ha követi is, mi lesz Nadae reakciója. Ez neki teljesen mindegy, ő már csak a barlangban akar lenni és végre normálisan lemosdani.*
*Rosszallóan csóválja a fejét Nadae visszavágásán, ám nem szól semmit. Legalább azért, mert, ahhoz előbb el kellene ismernie, hogy mekkora baklövés volt összefirkálni a nő arcát, annak ellenére, hogy számára nagyon vicces volt. Akkor már viszont elégedetten húzza ki magát, amikor a nő egoistának és beképzeltnek nevezi.*
- Ugyan, ne bókolj. *Inti le vigyorogva, mintha éppen csak a haját dicsérgették volna. Ő büszke a magas egójára, fele eddig sem jutott volna nélküle, így aztán nem érzi szükségét, hogy rácáfoljon a dologra. Öntelt és kész.*
- Aha *Néz sokatmondóan Zara felé, és egy barátságos mosoly keretében megvillantja az oldalán díszelgő szablyáját, mi olyan számára, mintha a gyermeke lenne. Egy lopott gyermek, de az lényegtelen.* Csak önvédelmi céllal. *Kacsint egyet felé. Semmi fenyegető nincs a hangjában, s nem is sok esélyt lát rá, hogy előkerül a férfi tőre, ugyanakkor a kalózka viselkedése bármikor elviheti egy olyan szintre a beszélgetést, amikor mégis megvillan a penge. Na meg, még mindig nem ismeri a férfit, lehet titokban mégis valami fejvadász formának csapott fel, sosem lehet tudni, hiszen az jól fizető szakma.
A továbbiakban viszont kellemesen bódult állapotban, teli pocakkal hallgatja a többieket, főleg, ami Nadae apját illeti. Kétségbeesetten kutat fejében a férfi arca után, mintha azon az emlékezetes Nervos-féle részeges estén, amikor megismerkedtek Nadaeval, az apja is ott lett volna. Az arca ugyan nem ugrik be neki, csak exkapitánya, Feelos szavai, amikor úgy fogalmazott volna, hogy „egész becsületesnek mondható, kalóz létére”. Akkor sem értette mire utalt ezzel, a lányt viszont nem óhajtja kifaggatni, így ez a kérdés továbbra is megválaszolatlan marad számára. Ahogy az is, hogy miért inti le annyira a nő, amikor a vöröske a férfit további terveiről kérdezik. Viszont már kiejtette a szavakat a száján, így egy afféle „Most már mindegy” tekintettel széttárja a karját, majd érdeklődve fordul a szőkeség felé.*
- Jól fizető munka? *Csillan fel a szeme és kérdően fordul a kalózka felé, majd hirtelen mégis megrázza a fejét.* Á nem, vagyis nem most rögtön. Vissza kéne jutnunk a szállásunkra, már idejét sem tudom mikor voltunk ott. *Mereng el kezével az asztalra könyökölve. Ekkor érkezik meg En is, akit kitörő örömmel fogad és utolsó halrúdját is felé röpíti, remélhetőleg az ő reflexei is hasonlóak jók, mint a többieké, különben pocsékba megy a drága étel, amit annyira szeret dobálgatni.*
- Végre! *Pattan fel a székről örömében. Ahhoz képest, hogy ismerkedésük milyen rögösen és némi féltékenykedéssel indult, végül mégis jól kijöttek. Köszönhető ez a rumozásnak és a kis korcsolyázásnak.* Reméltem, hogy nem ejtesz át minket. *Mosolyog felé és vissza sem ül az asztalhoz, felkapja a korsót és lehúzza a tartalmát.*
- Húzzunk a fenébe! *Tárja szét karjait indulásra készen és felváltva nézi Nadae és Zaranir párosát. A maga részéről, ez a felkiáltás Zaranirnak is szólt, kérdés, hogy mennyire veszi magára s követi-e őket. Illetve, ha követi is, mi lesz Nadae reakciója. Ez neki teljesen mindegy, ő már csak a barlangban akar lenni és végre normálisan lemosdani.*
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-09 15:00:30
Üzenet elküldve: 2015-02-09 15:00:30
ÚJ
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Leilana Mereth//
* A másiknak úgy tűnik nincs sok kérdése, amiből Jorrih arra következtet, hogy tényleg nem az első embere lesz most. Habár ezt már észrevette a fogadón belül is a volt kapitány. Vagy csak beképzelt lenne? Ki tudja? Mindegy is, az üzlet az üzlet, ha esetleg nem járna sikerrel az ellenséggel szemben, akkor is kifizetné valószínűleg az aranyat. Csak legfeljebb legközelebb jobban megválasztaná majd a megbízottját.
Ha valóban nincs több kérdés, akkor pontosan 50 arany üti Leilana Mereth markát.
Még áll pár percig/ másodpercig a hideg levegőn - egyrészt, mert jól esik a benti meleg után - másrészt, mert lehet, hogy Lanának eszébe jut még valami. *
~ Remélem szerencsével jár a csaj. ~
* A másiknak úgy tűnik nincs sok kérdése, amiből Jorrih arra következtet, hogy tényleg nem az első embere lesz most. Habár ezt már észrevette a fogadón belül is a volt kapitány. Vagy csak beképzelt lenne? Ki tudja? Mindegy is, az üzlet az üzlet, ha esetleg nem járna sikerrel az ellenséggel szemben, akkor is kifizetné valószínűleg az aranyat. Csak legfeljebb legközelebb jobban megválasztaná majd a megbízottját.
Ha valóban nincs több kérdés, akkor pontosan 50 arany üti Leilana Mereth markát.
Még áll pár percig/ másodpercig a hideg levegőn - egyrészt, mert jól esik a benti meleg után - másrészt, mert lehet, hogy Lanának eszébe jut még valami. *
~ Remélem szerencsével jár a csaj. ~
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-09 14:50:22
Üzenet elküldve: 2015-02-09 14:50:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Féllábú Jorrih//
*Feszültem figyel Jorrih minden egyes szavára. Rendkívül érdekli az ajánlat, főleg a pénz része, de azért a kaland is csábítja. Szinte maga elé képzeli a szóban forgó lehetséges áldozatot, sőt, már az aranyakat is érzi a markában. Megvárja, míg a másik befejezi a mondandóját, bár igen nehéz csöndben maradnia, hiszen rengeteg kérdés nyomja a fejét. Megkönnyebbülésére a féllábú végre elhallgat, átadva neki a szót.*
- Nos részemről oké. Ideje lenne már felfrissíteni a mesterségemet. Az izmaim is elgyengültek egy kicsit, rég volt részem megbízásban.
*Agy már azon dolgozik, hogyan juthatna el az említett helyre. Úgy emlékszik, a kikötőből vezet oda az út, bár még nem járt arrafelé. De a kikötőt ismeri.*
- A leírás alapján nem lesz nehéz megismerni ezt a felettébb furcsa figurát. Na de térjünk a lényegre...
*Csettint egyet a nyelvével.*
- Hogy is van az az előleg?
*Feszültem figyel Jorrih minden egyes szavára. Rendkívül érdekli az ajánlat, főleg a pénz része, de azért a kaland is csábítja. Szinte maga elé képzeli a szóban forgó lehetséges áldozatot, sőt, már az aranyakat is érzi a markában. Megvárja, míg a másik befejezi a mondandóját, bár igen nehéz csöndben maradnia, hiszen rengeteg kérdés nyomja a fejét. Megkönnyebbülésére a féllábú végre elhallgat, átadva neki a szót.*
- Nos részemről oké. Ideje lenne már felfrissíteni a mesterségemet. Az izmaim is elgyengültek egy kicsit, rég volt részem megbízásban.
*Agy már azon dolgozik, hogyan juthatna el az említett helyre. Úgy emlékszik, a kikötőből vezet oda az út, bár még nem járt arrafelé. De a kikötőt ismeri.*
- A leírás alapján nem lesz nehéz megismerni ezt a felettébb furcsa figurát. Na de térjünk a lényegre...
*Csettint egyet a nyelvével.*
- Hogy is van az az előleg?
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-09 10:40:55
Üzenet elküldve: 2015-02-09 10:40:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Leilana Mereth//
* Gondolkodik egy ideig, mert nem tudja igazán eldönteni melyik is a legjobb megfogalmazás. Ekkor hallja csak a lány feltevéseit. *
- Leginkább az ellenség illik rá. * Vágja rá egyből.
~ Ha tudnám hol lakik... Talán mások ismerik... Biztosan nevet változtatott a gyáva... ~ Töpreng magában, majd a leírást hátratolva a pénzre tér, mely a lány szempontjából fontosabb. *
- Ha élve keríted elő 50 arany előleg, 150 utólag...
- Ha halva 50 előleg, 130 utólag...
* Nem kíván nagy különbséget tenni a között. Neki az a lényeg, hogy meghaljon az ember. Persze jobban tetszik neki, ha ő maga ölheti meg, de az sem zavarja különösebben, ha a lány.
A lány szemébe néz, s várja, hogy vajon elfogadja e az ajánlatot. Annyi biztos, hogy Jorrih 10-20 aranynál nem fog többet adni érte.
Amennyiben a másik elfogadja az ajánlatát, úgy folytatja a leírással. *
- A megtalálásban nem lesz sok gond... Amióta ismerem nem tette le a lábát a Morajló Merináról. * Persze némi túlzással, de valahogy úgy. *
- De mivel ott sok az őr, meg miegymás, így a kiiktatás nehézkesebb lesz...
- Egy negyven-ötvenes éveit taposó férfiről lenne szó. Csicsás ruhákban szokott járni, mint valami király.
~ Azt is a lopott pénzből szerezte... ~
- Viszonylag nagy termetű, és az egész arca szakállal van fedve. * Nem szoktak olyan sokan lenni a Merinán, hogy ne tudja felismerni őt a lány. Viszont Jorrihot talán fel sem engednék oda, ezért van szükség Rá. *
- Nos?
* Gondolkodik egy ideig, mert nem tudja igazán eldönteni melyik is a legjobb megfogalmazás. Ekkor hallja csak a lány feltevéseit. *
- Leginkább az ellenség illik rá. * Vágja rá egyből.
~ Ha tudnám hol lakik... Talán mások ismerik... Biztosan nevet változtatott a gyáva... ~ Töpreng magában, majd a leírást hátratolva a pénzre tér, mely a lány szempontjából fontosabb. *
- Ha élve keríted elő 50 arany előleg, 150 utólag...
- Ha halva 50 előleg, 130 utólag...
* Nem kíván nagy különbséget tenni a között. Neki az a lényeg, hogy meghaljon az ember. Persze jobban tetszik neki, ha ő maga ölheti meg, de az sem zavarja különösebben, ha a lány.
A lány szemébe néz, s várja, hogy vajon elfogadja e az ajánlatot. Annyi biztos, hogy Jorrih 10-20 aranynál nem fog többet adni érte.
Amennyiben a másik elfogadja az ajánlatát, úgy folytatja a leírással. *
- A megtalálásban nem lesz sok gond... Amióta ismerem nem tette le a lábát a Morajló Merináról. * Persze némi túlzással, de valahogy úgy. *
- De mivel ott sok az őr, meg miegymás, így a kiiktatás nehézkesebb lesz...
- Egy negyven-ötvenes éveit taposó férfiről lenne szó. Csicsás ruhákban szokott járni, mint valami király.
~ Azt is a lopott pénzből szerezte... ~
- Viszonylag nagy termetű, és az egész arca szakállal van fedve. * Nem szoktak olyan sokan lenni a Merinán, hogy ne tudja felismerni őt a lány. Viszont Jorrihot talán fel sem engednék oda, ezért van szükség Rá. *
- Nos?
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-07 22:59:03
Üzenet elküldve: 2015-02-07 22:59:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Nadae, Dyntina//
*A nemeses belső humort nem is érti, de nem kell sok, hogy összepakolja a képkockákat abból, amit Nadae elejtett a férjről és a vérdíjról. Csak elég komoly részlet az egyenletben, hogy nem érdekli. Neki is megvan a saját mocska, csak ő legalább kifehérítette, így távolról szépnek tűnik, közelről meg csak kevesen ismerik.*
~Látszik, hogy nem ismered...~
*Ezt a mondatot már annyiszor sütötte el a nő, hogy már szabályosan az unalom esik le az arcáról a hallatán. Ha tényleg ennyire jobban ismert volna a nő mindent nála, még lenne hajója. Érdekes mód, Zarát még nem szúrta hátba olyan, akitől nem várta volna el ezt, Nad számlálója ebben a tekintetben viszont elég magasan van. Már csak azért is, mert a legénységet bármikor odacsaphatja. Amikor pont erre a gondolatra hallja meg az apám lányát, ő kezdi el őszintén elnevetni magát. Szeméből egy kis gúny és gőg, meg persze a rosszindulat.*
~Messze vagy ám te attól.~
*Ezt ki is olvashatja a nő. Majd aztán ezt tovább fokozza a beszédével a hűségről, a végsőkig kitartásról, csupa olyan dologról, amit igazából Nad nem is érthetne. Sajnos újra rászínezett a valóságra, ez ellen nincs mit tenni. Most már száz százalékig bizonyos, hogy ez a nő teljesen meghibbant és menthetetlen, így tényleg nem törődik a dologgal. Dynti arca is elég beszédes, bár ő szavakkal is megtarkítja.*
-Csak önvédelmi céllal, ha balul ütne ki valami.
*Nem hazudik, a pattintás után már nem is ügyködik a kezével a tőr közelében, persze ez nem jelenti azt, hogy ne tudná bármikor elővenni, ha kellene. De reméli, hogy nem kell, már csak a túlerő miatt. Rikáról viszont.*
-A kérdésed egy részére a választ megkaptad, még a pontos helyét is tudom, csak azt nem, hogy neked pontosan mi közöd a lányhoz. És ne tegyél úgy, mintha diktálhatnál, még viccnek is rossz. Ha elindulunk a kincsért, akkor lehet szó arról, hogy hozom magammal a fedélzetre. Nem lesz nehéz meggyőznöm, a kérdés, hogy megakarom-e.
*Itt a nőre néz, tényleg nem lenne nehéz meggyőznie Rikát, a hajó gondolatára is ugrana azonnal, de azért vár is valamit és szerencsére ő van itt tárgyalni, nem a lány. Érdeklődve néz Nadra, hogy leintené Dyntit, nem is érti igazán.*
- Jelenleg? Nem sok. Ismerőshöz mehetnék valami tartozásügyben, de ráér, úgyhogy gondoltam, inkább régi barátommal és az ő barátaival szórakozom egyet. Ettől függetlenül, ha ráértek egy jól fizető megbízásra...
*Itt le is zárja lassan a mondandóját, nem akarja befejezni, sejthetik a végét maguktól is. A rudacskadobálást figyeli, élvezettel tekinti, ahogy Nadot megsorjázzák az anyaggal, viszont az egyik láthatóan felé repül. Nem is gondolkodik sokat, játékosan megpróbálja a levegőben levadászni a bizonyos halat, félsikerrel, ugyanis a másik vége kissé letörik és fityegni kezd. De elkapta a szájával és egyben is van még a darab. körülbelül, így már a keze rásegítésével jól is lakik. Arra a kérdésre, hogy a húga-e csak egy nemet bólint.*
//Kalózokat keresve//
*Egy újabb hölgy társaságára elégedetten mosolyodik fel, Nadot sem kell félteni, ha emberek gyűjtéséről van szó és lassan kezdi érteni, hogy ő miért nem tud erről a csodálatos csapatról.*
-Üdvözletem szép hölgy, kívánkozik kellemes társaságunkban megpihenni? Egyébként Zaranir Kharasnar vagyok. Esetleg valami kíván étkezni?
*Végigméri azért, de a hisztériás Nadhoz képest elenyésző veszélyt jelenthet rája. Majd Dynti felé néz.*
-Várunk még valakit?
*A nemeses belső humort nem is érti, de nem kell sok, hogy összepakolja a képkockákat abból, amit Nadae elejtett a férjről és a vérdíjról. Csak elég komoly részlet az egyenletben, hogy nem érdekli. Neki is megvan a saját mocska, csak ő legalább kifehérítette, így távolról szépnek tűnik, közelről meg csak kevesen ismerik.*
~Látszik, hogy nem ismered...~
*Ezt a mondatot már annyiszor sütötte el a nő, hogy már szabályosan az unalom esik le az arcáról a hallatán. Ha tényleg ennyire jobban ismert volna a nő mindent nála, még lenne hajója. Érdekes mód, Zarát még nem szúrta hátba olyan, akitől nem várta volna el ezt, Nad számlálója ebben a tekintetben viszont elég magasan van. Már csak azért is, mert a legénységet bármikor odacsaphatja. Amikor pont erre a gondolatra hallja meg az apám lányát, ő kezdi el őszintén elnevetni magát. Szeméből egy kis gúny és gőg, meg persze a rosszindulat.*
~Messze vagy ám te attól.~
*Ezt ki is olvashatja a nő. Majd aztán ezt tovább fokozza a beszédével a hűségről, a végsőkig kitartásról, csupa olyan dologról, amit igazából Nad nem is érthetne. Sajnos újra rászínezett a valóságra, ez ellen nincs mit tenni. Most már száz százalékig bizonyos, hogy ez a nő teljesen meghibbant és menthetetlen, így tényleg nem törődik a dologgal. Dynti arca is elég beszédes, bár ő szavakkal is megtarkítja.*
-Csak önvédelmi céllal, ha balul ütne ki valami.
*Nem hazudik, a pattintás után már nem is ügyködik a kezével a tőr közelében, persze ez nem jelenti azt, hogy ne tudná bármikor elővenni, ha kellene. De reméli, hogy nem kell, már csak a túlerő miatt. Rikáról viszont.*
-A kérdésed egy részére a választ megkaptad, még a pontos helyét is tudom, csak azt nem, hogy neked pontosan mi közöd a lányhoz. És ne tegyél úgy, mintha diktálhatnál, még viccnek is rossz. Ha elindulunk a kincsért, akkor lehet szó arról, hogy hozom magammal a fedélzetre. Nem lesz nehéz meggyőznöm, a kérdés, hogy megakarom-e.
*Itt a nőre néz, tényleg nem lenne nehéz meggyőznie Rikát, a hajó gondolatára is ugrana azonnal, de azért vár is valamit és szerencsére ő van itt tárgyalni, nem a lány. Érdeklődve néz Nadra, hogy leintené Dyntit, nem is érti igazán.*
- Jelenleg? Nem sok. Ismerőshöz mehetnék valami tartozásügyben, de ráér, úgyhogy gondoltam, inkább régi barátommal és az ő barátaival szórakozom egyet. Ettől függetlenül, ha ráértek egy jól fizető megbízásra...
*Itt le is zárja lassan a mondandóját, nem akarja befejezni, sejthetik a végét maguktól is. A rudacskadobálást figyeli, élvezettel tekinti, ahogy Nadot megsorjázzák az anyaggal, viszont az egyik láthatóan felé repül. Nem is gondolkodik sokat, játékosan megpróbálja a levegőben levadászni a bizonyos halat, félsikerrel, ugyanis a másik vége kissé letörik és fityegni kezd. De elkapta a szájával és egyben is van még a darab. körülbelül, így már a keze rásegítésével jól is lakik. Arra a kérdésre, hogy a húga-e csak egy nemet bólint.*
//Kalózokat keresve//
*Egy újabb hölgy társaságára elégedetten mosolyodik fel, Nadot sem kell félteni, ha emberek gyűjtéséről van szó és lassan kezdi érteni, hogy ő miért nem tud erről a csodálatos csapatról.*
-Üdvözletem szép hölgy, kívánkozik kellemes társaságunkban megpihenni? Egyébként Zaranir Kharasnar vagyok. Esetleg valami kíván étkezni?
*Végigméri azért, de a hisztériás Nadhoz képest elenyésző veszélyt jelenthet rája. Majd Dynti felé néz.*
-Várunk még valakit?
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-07 21:04:21
Üzenet elküldve: 2015-02-07 21:04:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozékat keresve//
- Meglopni? *Néz hitetlenkedve Vöröskére.* - Csak nézelődtem. Amúgy is láthattad, hogy semmi ellopni való nem volt. Nem értem miért aggódtak ennyire. *Vonogatja meg vállait.
Dynti önmaga jellemzését csak helyeseli, mégpedig heves bólogatásokkal. Pontosan úgy van, de ezt nem is kell mondania, elég csak ránézni a lányra.*
- És persze beképzelt és egoista.
*Teszi még hozzá, apró megjegyzésként. A nevetését nem értékeli. Pedig kivételesen ez őszinte nevetése, amit oly ritkán lehet hallani. Hátraesésében nem csak az önfeledt kacagása segíti, hanem a férfi is segítő lábát nyújtja. Hátraesésében is röhög még egy sort, de nem tart sokáig ez az állapota. Hamar feláll, miután tüdejét s a levegőjét is összeszedte a Rumos mocskos padlójáról. Továbbra is jókedvűen tekint Zarára. Nehezen állja meg, hogy újra ne nevesse el magát az elhangzottak hallatán.*
- Látszik nem ismerted, hogy kivel is volt dolgod. *Vigyorog nyíltan. Nem zavartatja magát, hogy a szöszke kardjáért nyúl. Ott van mellette Dynti s remélhetőleg Hópehely is megérkezik végre. S egyébként sem tekinti önmagára veszélyesnek.* - Sose keverd össze az üzlettársat a barátsággal. Ez a kettő nálunk távol áll. Tudom, apám lánya vagyok. *Nevetgél továbbra is.* - Ha tudni akarod, a Kapitánynak, kevés barátja volt, s az mind hűségesen szolgálta a hajón. Nem is tudom, te szolgáltál ott? Hűségesen? A végsőkig? No, szóval ne beszélj badarságokat.
*Hangja nem kioktató, inkább csak tényközlő. Az hogy az apjáról hogyan beszél, az az ő dolga. A gyászon hamar túltette magát. Életében is ha kellett kinevette az öreget, ha a sors úgy kívánta. Miért játssza meg magát akkor halálában? Azzal neki nem lenne jobb. Vörike felé csak felemeli a kezét, hogy nem kell túlzásokban esnie. Vidáman tekintget körbe. S inkább hallgat társnőjére, s magához vonja a rumos korsóját.*
- Gyerek? És? *Ő is gyerekként lett kalóz, s mégsem származott belőle sok baja.* - Amúgy sem ezt kérdeztem, hanem, hogy ismered-e? S hogy a Kikötőben van-e. Ne terelj, kérlek, nincs most az ilyenekre erőm.
*Sóhajtja, játszott fáradtan. De fejét rögtön fel is kapja, s Dyntire néz. Egyik ujját látványosan a torka előtt elhúzza, jelezve, hogy most fejezze be a kérdezősködést. Nem kell tudni, hogy mit tervez mára Zara, nekik amúgy is dolguk van. Felvinni a barlangba meg nem kívánja. Nem kell az, hogy tudja, merre találhatják meg. Végre van egy remek kis búvóhelye.*
- Mit is fejezzek be? *Néz Zarára félrehajtott fejjel, megjátszott ártatlansággal az arcán. Szemeiben viszont ott fénylik az elbújt vigyorgása, s jó kedve. Úgy tűnik a rum valóban jót tett neki. Nem érzékeli, hogy túllépte volna a határt, amitől a szöszke oly rosszul érzi magát.
Egy ismerős hang hallatán, fejét felkapja, s kissé hátradöntve, felismeri a melléjük érkezett Hópehelyt.*
- Nocsak! Végre! *Mondja örömmel a hangjában, mintha már órák óta várnának rá.* - Nehezen találtál ide? *Nem mintha érdekelné, inkább menne már vissza a barlangba. Jól esne egy kis pihenés és alvás számára, mert érzi, hogy nem sokáig lesz még képes éber maradni.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.07 21:36:53
- Meglopni? *Néz hitetlenkedve Vöröskére.* - Csak nézelődtem. Amúgy is láthattad, hogy semmi ellopni való nem volt. Nem értem miért aggódtak ennyire. *Vonogatja meg vállait.
Dynti önmaga jellemzését csak helyeseli, mégpedig heves bólogatásokkal. Pontosan úgy van, de ezt nem is kell mondania, elég csak ránézni a lányra.*
- És persze beképzelt és egoista.
*Teszi még hozzá, apró megjegyzésként. A nevetését nem értékeli. Pedig kivételesen ez őszinte nevetése, amit oly ritkán lehet hallani. Hátraesésében nem csak az önfeledt kacagása segíti, hanem a férfi is segítő lábát nyújtja. Hátraesésében is röhög még egy sort, de nem tart sokáig ez az állapota. Hamar feláll, miután tüdejét s a levegőjét is összeszedte a Rumos mocskos padlójáról. Továbbra is jókedvűen tekint Zarára. Nehezen állja meg, hogy újra ne nevesse el magát az elhangzottak hallatán.*
- Látszik nem ismerted, hogy kivel is volt dolgod. *Vigyorog nyíltan. Nem zavartatja magát, hogy a szöszke kardjáért nyúl. Ott van mellette Dynti s remélhetőleg Hópehely is megérkezik végre. S egyébként sem tekinti önmagára veszélyesnek.* - Sose keverd össze az üzlettársat a barátsággal. Ez a kettő nálunk távol áll. Tudom, apám lánya vagyok. *Nevetgél továbbra is.* - Ha tudni akarod, a Kapitánynak, kevés barátja volt, s az mind hűségesen szolgálta a hajón. Nem is tudom, te szolgáltál ott? Hűségesen? A végsőkig? No, szóval ne beszélj badarságokat.
*Hangja nem kioktató, inkább csak tényközlő. Az hogy az apjáról hogyan beszél, az az ő dolga. A gyászon hamar túltette magát. Életében is ha kellett kinevette az öreget, ha a sors úgy kívánta. Miért játssza meg magát akkor halálában? Azzal neki nem lenne jobb. Vörike felé csak felemeli a kezét, hogy nem kell túlzásokban esnie. Vidáman tekintget körbe. S inkább hallgat társnőjére, s magához vonja a rumos korsóját.*
- Gyerek? És? *Ő is gyerekként lett kalóz, s mégsem származott belőle sok baja.* - Amúgy sem ezt kérdeztem, hanem, hogy ismered-e? S hogy a Kikötőben van-e. Ne terelj, kérlek, nincs most az ilyenekre erőm.
*Sóhajtja, játszott fáradtan. De fejét rögtön fel is kapja, s Dyntire néz. Egyik ujját látványosan a torka előtt elhúzza, jelezve, hogy most fejezze be a kérdezősködést. Nem kell tudni, hogy mit tervez mára Zara, nekik amúgy is dolguk van. Felvinni a barlangba meg nem kívánja. Nem kell az, hogy tudja, merre találhatják meg. Végre van egy remek kis búvóhelye.*
- Mit is fejezzek be? *Néz Zarára félrehajtott fejjel, megjátszott ártatlansággal az arcán. Szemeiben viszont ott fénylik az elbújt vigyorgása, s jó kedve. Úgy tűnik a rum valóban jót tett neki. Nem érzékeli, hogy túllépte volna a határt, amitől a szöszke oly rosszul érzi magát.
Egy ismerős hang hallatán, fejét felkapja, s kissé hátradöntve, felismeri a melléjük érkezett Hópehelyt.*
- Nocsak! Végre! *Mondja örömmel a hangjában, mintha már órák óta várnának rá.* - Nehezen találtál ide? *Nem mintha érdekelné, inkább menne már vissza a barlangba. Jól esne egy kis pihenés és alvás számára, mert érzi, hogy nem sokáig lesz még képes éber maradni.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.07 21:36:53
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-07 20:54:26
Üzenet elküldve: 2015-02-07 20:54:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Thyseynn Aloryen//
*Csendes iszogatás kezdődik. Nem hajtja fel azonnal az italt, azért annyira nem "kulturálatlan". Aprót szippant orrán, ahogy leteszi a poharat az asztalra és körbetekint kicsit jobban a fogadó belső terén. Nem tűnik rossz helynek, bár a legutóbb, amikor kocsmába jutott, onnan lovaskocsin vitték el és be akarták zárni valami beteg helyre betegek közé. Talán jobb lesz erről nem szólni a másiknak... talán jobb lesz erről mélyen hallgatni a sírig. Kellemetlen kitérő volt, ahol megkérdőjelezték épelméjűségét.*
~A mocskok...~
*Már csupán az emlék felidézésétől ökölbe szorul a keze, de nem, most nem hagyhatja eluralkodni magán a dühöt. Hiszen éppen dühkitörés-kezelési céljait igyekszik megvalósítani. Hangos és unott sóhajt követően aztán mégiscsak lecsapja az ital második felét is, és úgy látszik asztaltársa is végzett.*
~Halálmadár, mi?~
*A nevek, amikkel a másik illeti magát, egyelőre nem zsibbasztják. Nem is nagyon figyel oda, csak amolyan "fel füllel".*
- Múgen.
*Mondja röviden, ennyi is bőven elég lesz egyelőre.*
- Na és most merre?
*Kérdezi hangjában kíváncsisággal a félszemű.*
*Csendes iszogatás kezdődik. Nem hajtja fel azonnal az italt, azért annyira nem "kulturálatlan". Aprót szippant orrán, ahogy leteszi a poharat az asztalra és körbetekint kicsit jobban a fogadó belső terén. Nem tűnik rossz helynek, bár a legutóbb, amikor kocsmába jutott, onnan lovaskocsin vitték el és be akarták zárni valami beteg helyre betegek közé. Talán jobb lesz erről nem szólni a másiknak... talán jobb lesz erről mélyen hallgatni a sírig. Kellemetlen kitérő volt, ahol megkérdőjelezték épelméjűségét.*
~A mocskok...~
*Már csupán az emlék felidézésétől ökölbe szorul a keze, de nem, most nem hagyhatja eluralkodni magán a dühöt. Hiszen éppen dühkitörés-kezelési céljait igyekszik megvalósítani. Hangos és unott sóhajt követően aztán mégiscsak lecsapja az ital második felét is, és úgy látszik asztaltársa is végzett.*
~Halálmadár, mi?~
*A nevek, amikkel a másik illeti magát, egyelőre nem zsibbasztják. Nem is nagyon figyel oda, csak amolyan "fel füllel".*
- Múgen.
*Mondja röviden, ennyi is bőven elég lesz egyelőre.*
- Na és most merre?
*Kérdezi hangjában kíváncsisággal a félszemű.*
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-07 14:40:00
Üzenet elküldve: 2015-02-07 14:40:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Féllábú Jorrih//
*Kilépnek a dermesztő hidegbe. Leilanát kirázza a hideg, majd erőt vesz magán, s leküzdi a didergést. Mikor a másik megáll, ő keresztbe fonja a karját, s kihívóan elmosolyodik.*
- Bármit vállalok, csak legyen busásan megfizetve. Sőt, ha úgy kívánod, még a bűncselekmény módját is kiválaszthatod...
*Nem álldogál soká, követi a másik példáját, s ő is a hideg falnak dől. Közelebb hajol hozzá, s halkabban folytatja.*
- De akkor térjünk a lényegre, nincs kedvem fagyoskodni.
*Jorrih arcát fürkészi, hátha ki tud valamit olvasni belőle. Hiába.*
- Mi lenne a szóban forgó probléma? Egy idegesítő rokon? Netán egy veszélyes ellenség? Vagy...
*Mondata végét elharapja, hirtelen elhallgat. Baljós mosoly ül az arcára, de nem szól semmit. Szemeivel a távolba kémlel, lábával a kavicsokat rugdossa. Majd felcsendül suttogó, gunyoros hangja.*
- Mennyit fizetsz?
-
*Kilépnek a dermesztő hidegbe. Leilanát kirázza a hideg, majd erőt vesz magán, s leküzdi a didergést. Mikor a másik megáll, ő keresztbe fonja a karját, s kihívóan elmosolyodik.*
- Bármit vállalok, csak legyen busásan megfizetve. Sőt, ha úgy kívánod, még a bűncselekmény módját is kiválaszthatod...
*Nem álldogál soká, követi a másik példáját, s ő is a hideg falnak dől. Közelebb hajol hozzá, s halkabban folytatja.*
- De akkor térjünk a lényegre, nincs kedvem fagyoskodni.
*Jorrih arcát fürkészi, hátha ki tud valamit olvasni belőle. Hiába.*
- Mi lenne a szóban forgó probléma? Egy idegesítő rokon? Netán egy veszélyes ellenség? Vagy...
*Mondata végét elharapja, hirtelen elhallgat. Baljós mosoly ül az arcára, de nem szól semmit. Szemeivel a távolba kémlel, lábával a kavicsokat rugdossa. Majd felcsendül suttogó, gunyoros hangja.*
- Mennyit fizetsz?
-
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-07 13:25:49
Üzenet elküldve: 2015-02-07 13:25:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Leilana Mereth//
* Különösebb zavartság nélkül megy előre, mikor a másik tiltakozik az ellen, hogy ő menjen elől.
Csak nem fogja hátba szúrni leendő megbízóját, főleg, hogy még a pénz sincs a markában. Kivéve, ha valaki más megbízta Jorrih likvidálására. De mivel erre Féllábú nem gondol, így nyugodtan megy tovább, majd a Rokalyuk falának dől - úgy, hogy szembe kerüljön a lánnyal, akárhova is áll, esetleg ül le.
~Hideg van... Brrr... ~ Gondolja, azzal összébbhúzza ruháját.
~Na, de térjünk a tárgyra! ~ Krákog egyet, majd felteszi kérdését. *
- Mit vállalsz el? * Végiggondolja a mondatot, s arra jut, hogy egy kicsit még lehetne rajta pontosítani. *
- Úgy értem... * Szétnéz maga körül jobbra-balra, s valamivel halkabban, valamint egy lépéssel közelítve (már, ha a lány nem egy hozzá nagyon közeli helyet szemelt ki )folytatja, annak ellenére, hogy magukon kívül nem lát senkit. *
- Gyilkosság, zsebmetszés, elfogás, előkerítés... * Lehetne még bővíteni a sort, de Jorrih nem teszi - már ebben is benne van bőven, amit akar. _Majdnem_ minden, de azt úgyis lehet még hanyagolni... *
* Különösebb zavartság nélkül megy előre, mikor a másik tiltakozik az ellen, hogy ő menjen elől.
Csak nem fogja hátba szúrni leendő megbízóját, főleg, hogy még a pénz sincs a markában. Kivéve, ha valaki más megbízta Jorrih likvidálására. De mivel erre Féllábú nem gondol, így nyugodtan megy tovább, majd a Rokalyuk falának dől - úgy, hogy szembe kerüljön a lánnyal, akárhova is áll, esetleg ül le.
~Hideg van... Brrr... ~ Gondolja, azzal összébbhúzza ruháját.
~Na, de térjünk a tárgyra! ~ Krákog egyet, majd felteszi kérdését. *
- Mit vállalsz el? * Végiggondolja a mondatot, s arra jut, hogy egy kicsit még lehetne rajta pontosítani. *
- Úgy értem... * Szétnéz maga körül jobbra-balra, s valamivel halkabban, valamint egy lépéssel közelítve (már, ha a lány nem egy hozzá nagyon közeli helyet szemelt ki )folytatja, annak ellenére, hogy magukon kívül nem lát senkit. *
- Gyilkosság, zsebmetszés, elfogás, előkerítés... * Lehetne még bővíteni a sort, de Jorrih nem teszi - már ebben is benne van bőven, amit akar. _Majdnem_ minden, de azt úgyis lehet még hanyagolni... *
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-07 10:31:38
Üzenet elküldve: 2015-02-07 10:31:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozékat keresve//
*Mivel mindig is szárazföldi lény volt, és nem a tengerparton nőtt fel, nem sok kikötőt látott még. Sőt. Azonban most nem azért jött, hogy az újdonság varázsán merengjen, erre még lesz bőven elég ideje, hiszen ha jól értelmezte a két lány szavait, nem fognak innen messzire menni. Csak előbb találja meg őket, és a helyet, amit találkozóhelynek megbeszéltek.
Némi bolyongás és kóborlás után csak megtalálja azt a bizonyos Romos Rókalyuk nevezetű fogadót, mi tagadás a név azért apró mosolyt csaj eddig kifejezéstelen arcára. Némi megkönnyebbülést érezve lép be a helyre. Megjelenése nem épp hivalkodó, a sötétszürke köpeny amúgy is takarja réteges öltözéke nagyját, abból meg amúgy is csak a vastag anyagú fekete felső, a sötétkék nadrág és a kissé már kopott csizma látszana, no meg az oldalán függő két penge. Igaz, a színösszeállítással homlokegyenest ellentétes, laza kontyba kötött hófehér hajzuhataga meg éppenséggel szinte világít a kontraszt miatt. Tekintete céltudatosan járja végig a fogadó helységét, az után a két bizonyos személy után kutatva kék lélektükreivel.
Meg is találja őket, társaságban, meglehetősen érdekes szituációban. És némileg feszült légkörben, de valahogy ez nem lepi meg, elvégre az ő ismeretségük sem indult zökkenőmentesen. A megszokottnál kicsivel nagyobb léptekkel indul meg Dynti, Nadae és a számára ismeretlen férfi felé, egyelőre marad a barátságos mosoly viselete mellett, abból nagy baj nem lehet.*
- Á, hát megvagytok végre!
*Lép oda a társasághoz apró biccentéssel közölve. Nem mintha a vörös és a kalózlány lett volna az elveszett bárányka, legfeljebb fordítva lenne igaz a helyzet, no de az ilyen apróságokkal ki szokott törődni.*
*Mivel mindig is szárazföldi lény volt, és nem a tengerparton nőtt fel, nem sok kikötőt látott még. Sőt. Azonban most nem azért jött, hogy az újdonság varázsán merengjen, erre még lesz bőven elég ideje, hiszen ha jól értelmezte a két lány szavait, nem fognak innen messzire menni. Csak előbb találja meg őket, és a helyet, amit találkozóhelynek megbeszéltek.
Némi bolyongás és kóborlás után csak megtalálja azt a bizonyos Romos Rókalyuk nevezetű fogadót, mi tagadás a név azért apró mosolyt csaj eddig kifejezéstelen arcára. Némi megkönnyebbülést érezve lép be a helyre. Megjelenése nem épp hivalkodó, a sötétszürke köpeny amúgy is takarja réteges öltözéke nagyját, abból meg amúgy is csak a vastag anyagú fekete felső, a sötétkék nadrág és a kissé már kopott csizma látszana, no meg az oldalán függő két penge. Igaz, a színösszeállítással homlokegyenest ellentétes, laza kontyba kötött hófehér hajzuhataga meg éppenséggel szinte világít a kontraszt miatt. Tekintete céltudatosan járja végig a fogadó helységét, az után a két bizonyos személy után kutatva kék lélektükreivel.
Meg is találja őket, társaságban, meglehetősen érdekes szituációban. És némileg feszült légkörben, de valahogy ez nem lepi meg, elvégre az ő ismeretségük sem indult zökkenőmentesen. A megszokottnál kicsivel nagyobb léptekkel indul meg Dynti, Nadae és a számára ismeretlen férfi felé, egyelőre marad a barátságos mosoly viselete mellett, abból nagy baj nem lehet.*
- Á, hát megvagytok végre!
*Lép oda a társasághoz apró biccentéssel közölve. Nem mintha a vörös és a kalózlány lett volna az elveszett bárányka, legfeljebb fordítva lenne igaz a helyzet, no de az ilyen apróságokkal ki szokott törődni.*
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-05 22:48:20
Üzenet elküldve: 2015-02-05 22:48:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Nadae,Zara//
*Vigyorogva rázza a fejét társnője feleletén, már ami a barbároknál történt incidenst illeti.*
- Csak gondoltam, nem a szemük láttára kellene őket meglopni. *Könnyedén megvonja a vállát, ám az arcán bujkáló pajkos kis mosoly elárulja, hogy annyira azért nem tartotta vészesnek a dolgot. Sőt, élnek, itt vannak, ettek, ittak, nem is érti mire ez a nagy feszültség továbbra is. Elhessegeti a napok óta őt nyomasztó gondolatokat, s máris másabb hozzáállással ül az asztalnál. Olyan két percig. Aztán idegei megpendülnek, szemöldöke aprót rezzen, egy ideig úgy tűnik, talán most fog felrobbanni, ám végül csak elneveti magát és magához húzza a korsóját újfent. Valahol igaza van Nadaenak, züllött és hisztis, és egyáltalán nem nemes. De akkor ez miért zavarja?*
- És fenségesen gyönyörű. *Vicceli a dolgot.* Ezt kifelejtetted. *Persze nevetgél és úgy tesz, mintha viccelne, de nem. Beképzelt és egoista.
Vidáman eszegeti a halrudait, s magában hálát ad a tengerek isteneinek, amiért találkozott Zaranirra és megízlelhette ezt a finomságot. Hátradől a széken, ölébe fogja a tányért és, mintha színházban lenne, úgy kapkodja fejét a másik két fél között, szája pedig vagy a hallal vagy rummal van tele. Kimondottan élvezi a helyzetet. Azt meg főleg amikor Nad színpadiasan hátraesik a székkel, vissza is ejti az ételt a tányérra, s szabad kezével igyekszik kezét szája elé tenni, hogy amikor hangos nevetésben tör ki, ne szórjon mindenfelé apró, félig megrágott étel maradékot. Ez valami reflex lehet. Alig bírja abbahagyni, s haragjának is hűlt helye marad.
A műsor azonban folytatódik tovább, és elnézve a férfit, ő cseppet sem találja olyan viccesnek a dolgot, mint ő, vagy társa. Ráadásul, amint az fegyvere felé nyúl, Dynti is felkapja a fejét.*
- Nana. *Rázza a fejét intően. Lehet, hogy a kalózka kissé hibbant, ma pedig különösen, s bár őt is felbosszantotta, de azért ha fegyverről van szó, akkor kiáll mellette. Elsősorban azért, mert ő akarja megverni a nőt.
Lassan kezdi unni viszont az ellenségeskedést, pláne, hogy ez eltereli róla a figyelmet, így úgy dönt, változtat rajta.*
- Jaj már, igyunk inkább, ahelyett, hogy itt kekeménykedtek. *Emeli a korsóját mindkét irányba, s miközben meghúzza annak tartalmát, helyeslően bólogat Nad szavaira.* Menjünk, de... *Pillant a férfi felé.* Mondd csak, neked mi a terved mára? *Hozza elő a barátságosabb énjét, persze csak ha időközben nem kerül sor valami kardvívásra.
A kalózka szavára az adott asztal felé tekint, s ha Thys észreveszi őket, hát odainteget. Most, hogy látja a fickót, akivel ugyan csak rövid időre találkozott, rádöbbent, mennyire vágyik már a barlangba. Ez meglepi, hiszen eddig a kocsmánál jobban sehova sem szeretett járni.
Útnak indított halacskái Nadae gyomrában végzik, s mivel jelenleg egész jó kedve van (bár ez percenként változik) így küld a nő felé egy újabbat, ezúttal büntető szándék nélkül, és ha már ilyen adakozó, Zaranir felé is hajít egyet, remélhetőleg figyel is, különben csak képen találja.*
- Egyél pajti, mert morcosnak tűnsz. Talán ez a Rika a húgod?
*Vigyorogva rázza a fejét társnője feleletén, már ami a barbároknál történt incidenst illeti.*
- Csak gondoltam, nem a szemük láttára kellene őket meglopni. *Könnyedén megvonja a vállát, ám az arcán bujkáló pajkos kis mosoly elárulja, hogy annyira azért nem tartotta vészesnek a dolgot. Sőt, élnek, itt vannak, ettek, ittak, nem is érti mire ez a nagy feszültség továbbra is. Elhessegeti a napok óta őt nyomasztó gondolatokat, s máris másabb hozzáállással ül az asztalnál. Olyan két percig. Aztán idegei megpendülnek, szemöldöke aprót rezzen, egy ideig úgy tűnik, talán most fog felrobbanni, ám végül csak elneveti magát és magához húzza a korsóját újfent. Valahol igaza van Nadaenak, züllött és hisztis, és egyáltalán nem nemes. De akkor ez miért zavarja?*
- És fenségesen gyönyörű. *Vicceli a dolgot.* Ezt kifelejtetted. *Persze nevetgél és úgy tesz, mintha viccelne, de nem. Beképzelt és egoista.
Vidáman eszegeti a halrudait, s magában hálát ad a tengerek isteneinek, amiért találkozott Zaranirra és megízlelhette ezt a finomságot. Hátradől a széken, ölébe fogja a tányért és, mintha színházban lenne, úgy kapkodja fejét a másik két fél között, szája pedig vagy a hallal vagy rummal van tele. Kimondottan élvezi a helyzetet. Azt meg főleg amikor Nad színpadiasan hátraesik a székkel, vissza is ejti az ételt a tányérra, s szabad kezével igyekszik kezét szája elé tenni, hogy amikor hangos nevetésben tör ki, ne szórjon mindenfelé apró, félig megrágott étel maradékot. Ez valami reflex lehet. Alig bírja abbahagyni, s haragjának is hűlt helye marad.
A műsor azonban folytatódik tovább, és elnézve a férfit, ő cseppet sem találja olyan viccesnek a dolgot, mint ő, vagy társa. Ráadásul, amint az fegyvere felé nyúl, Dynti is felkapja a fejét.*
- Nana. *Rázza a fejét intően. Lehet, hogy a kalózka kissé hibbant, ma pedig különösen, s bár őt is felbosszantotta, de azért ha fegyverről van szó, akkor kiáll mellette. Elsősorban azért, mert ő akarja megverni a nőt.
Lassan kezdi unni viszont az ellenségeskedést, pláne, hogy ez eltereli róla a figyelmet, így úgy dönt, változtat rajta.*
- Jaj már, igyunk inkább, ahelyett, hogy itt kekeménykedtek. *Emeli a korsóját mindkét irányba, s miközben meghúzza annak tartalmát, helyeslően bólogat Nad szavaira.* Menjünk, de... *Pillant a férfi felé.* Mondd csak, neked mi a terved mára? *Hozza elő a barátságosabb énjét, persze csak ha időközben nem kerül sor valami kardvívásra.
A kalózka szavára az adott asztal felé tekint, s ha Thys észreveszi őket, hát odainteget. Most, hogy látja a fickót, akivel ugyan csak rövid időre találkozott, rádöbbent, mennyire vágyik már a barlangba. Ez meglepi, hiszen eddig a kocsmánál jobban sehova sem szeretett járni.
Útnak indított halacskái Nadae gyomrában végzik, s mivel jelenleg egész jó kedve van (bár ez percenként változik) így küld a nő felé egy újabbat, ezúttal büntető szándék nélkül, és ha már ilyen adakozó, Zaranir felé is hajít egyet, remélhetőleg figyel is, különben csak képen találja.*
- Egyél pajti, mert morcosnak tűnsz. Talán ez a Rika a húgod?
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-05 22:01:04
Üzenet elküldve: 2015-02-05 22:01:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Nadae, Dyntina//
*Nad nevetését nem értékeli túl jól, de természetesen értékeli. Sziklaszilárd arckifejezéssel mered a nő felé, majd mivel az nem nagyon tervezi abbahagyni, nemes egyszerűséggel alárúg a hintázó székének ezzel hátravágva a nőt. Komor, érzelemmentes hangon folytatja közlését.*
-Mielőtt tovább humorizálnád az üzlettársam és nem mellesleg az apád, jelezném, hogy nem tetszik ezen irányú cselekvésed. És én nem fogok célozgatni.
*Ki is bontja a fegyvertokját, hátha véletlenül a nő esetleg küzdelembe akarna vele kezdeni. Nem túl régen bontotta már ki, még szárad rajta egy kis vér.*
-Egyébként fogalmam sincs, mit akarsz a lánytól, de felejtsd el. Egy gyerekről beszélsz, csak úgy megjegyzem.
*Persze hogy ismeri, igazából a nő egy másik gyengéjére is tapintott és leginkább ezért is rúgta fel.*
-Be tervezed fejezni ezt a viselkedést vagy a következő italodat magad fizeted?
*Természetesen ennek a mondanivalónak is Nadae a célpontja. Rika csak kettő emelettel van fentebb, remélhetőleg még nyugodtan alszik. Szerencsére erről Nadnak fogalma sincs.*
*Nad nevetését nem értékeli túl jól, de természetesen értékeli. Sziklaszilárd arckifejezéssel mered a nő felé, majd mivel az nem nagyon tervezi abbahagyni, nemes egyszerűséggel alárúg a hintázó székének ezzel hátravágva a nőt. Komor, érzelemmentes hangon folytatja közlését.*
-Mielőtt tovább humorizálnád az üzlettársam és nem mellesleg az apád, jelezném, hogy nem tetszik ezen irányú cselekvésed. És én nem fogok célozgatni.
*Ki is bontja a fegyvertokját, hátha véletlenül a nő esetleg küzdelembe akarna vele kezdeni. Nem túl régen bontotta már ki, még szárad rajta egy kis vér.*
-Egyébként fogalmam sincs, mit akarsz a lánytól, de felejtsd el. Egy gyerekről beszélsz, csak úgy megjegyzem.
*Persze hogy ismeri, igazából a nő egy másik gyengéjére is tapintott és leginkább ezért is rúgta fel.*
-Be tervezed fejezni ezt a viselkedést vagy a következő italodat magad fizeted?
*Természetesen ennek a mondanivalónak is Nadae a célpontja. Rika csak kettő emelettel van fentebb, remélhetőleg még nyugodtan alszik. Szerencsére erről Nadnak fogalma sincs.*
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-05 21:10:21
Üzenet elküldve: 2015-02-05 21:10:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Dynti, Zara//
*Úgy tűnik, hogy Zarát sem ostobának teremtette a világ – bár utalnak rá jelek – s ő sem dől be az ork storynak. Ám a hal rudakat csak megkaparintja. Mintha magát látná. Szánakozó pillantást vet a férfi felé. Oly esendő és oly szánalmas lélek, akit ki lehet használni. Talán némi megbánást kéne éreznie, hogy Vöröskével elérhetnek a férfi által, eddig bármit. Fejét csóválja csak meg inkább, de hangot nem ad a történéseknek.
Meséje viszont nem arat túl nagy sikert. Nem érti, hogy miért nem, hiszen nem is színezte ki oly annyira. Csak egy kicsit, és itt-ott. A hazudozásaival viszont csak egy célja van. Senkinek semmi köze egyik történetéhez sem. Aki egy kicsit is ismeri, tudja, hogy egy történetet sem mond el ugyanúgy. Zara ezt már megszokhatta, lassan Vörike is rájön erre. Sose érzett késztetést arra, hogy másokat olyannyira közel engedjen magához, hogy igazat beszéljen hozzá. Hogy megbízhatatlan-e? Igen, teljes mértékben. De ezzel csak önmagát védi, és saját életét. Mert számára ez a legfontosabb.*
- A sereggel? *Néz felvont szemöldökkel társnőjére.* - Szerinted olyan vagyok, akit valaha is utolért, bármilyen sereg? *Teszi fel a költői kérdését. Természetesen megszöktek, s ebben nagyban segített a lány navigátori segítsége. No meg őrült elméje, hogy a legnagyobb viharokon vágjon át, amelyek más nem merne. S nem is mert. Önelégült vigyorral tekint a férfira, hogy vajon neki is rémlenek e a részletek a viharos éjszakáról, amikor hajójának legénysége azt hitte ott hagyja a fogát.
Ehelyett megmenekültek, üldözőiket is lerázták, s galád módon meg is lopta a férfit, ahogy a Kapitányhoz jutott. Szép kis emlékek. Eközben a két fiatal enyelgését mintha meg sem látná. A valóságba csak egy név hozza vissza.*
- Rika? *Néz rá Vöröskére.* Rika! *Kezét felemelve csettint néhányat Zara felé.* - Beszélj. Te ismersz mindenkit. Az imént említetted, hogy milyen jó segítőm lehetnél, akkor segíts. A legtöbb alja kalózt ismered, ismered Rikát? Egyébként azt hiszem, hogy női név. Mármint viselője nő, a viselkedése néha elgondolkoztat, hogy mi is ő.
*Jellemzi röviden a kalózt. Karba tett kézzel várja a választ. Addig is a szurkálódására szurkálódás a válasz. Ha a lány így játszik, hát legyen.*
- Oh, valóban zseniális ötlet volt! Egyébként is, semmi értékes nem volt ott. És mégis mit hittél? Hogy egy magamfajta üres kézzel távozik bárhonnan is? *Szemöldöke ismét magas ívben kúszik homlokára.* - Lassan csalódok benned.
*Ám nem tehet róla. Dynti vérmérsékletével szeret játszadozni. Oly könnyen fel tudja magát húzni a legapróbb dolgon is. Ajkait szélesre húzza, fogait is engedi látni. Szabad kezével a korsója után nyúl, hogy egy újabb adag rummal gazdagítsa belsejét. Csak vigyorog a nő kifakadásán, miközben csak helyen bólogat.*
- Nem csak zülledt, de még hisztis is. *Vigyorodik el bólogatás közben.* - Nyugalom, drágaság, nem kell szégyellni honnan jöttünk, itt senkit sem érdekel. S mint láthatod a kocsma többi vendége sem jobb származású. *Vigyorodik továbbra is, miközben kezét megnyugtatásként teszi a lány kezére. De ez csak alig pár pillanatot vesz igénybe, inkább székébe hátradőlve hintázik tovább. Amilyen rosszul indult a napja kezd, olyannyira jóvá válni. Ismét sikerült bebizonyítania, hogy mégis fontos a másik számára nemesi származása. Hiszen ha nem lenne az, nem ripakodott volna rá, azzal hogy számonkéri tőle a parasztságot.
Amíg Dynti egy újabb adag hal rudat rendel, addig szürkéi újra a szöszkét fürkészik. Közöttük ülve igen fárasztó hol az egyikre hol a másikra tekintenie. Zara mondandója hallatán, akaratlanul is röhögés tör ki belőle. Még jobban hátradőlve, egyensúlyát veszti a széken, s sikerül teljes testével hátra esnie. A padlóra érve néhány pillanatig csendben marad, levegője a tüdejébe szorulván. Fájlalja testét, de a röhögés továbbra is rázza. Nem foglalkozva azzal ki segít neki, ki nem, néhány perc múlva feltápászkodik, visszaül, a szerencsére nem tört székre, s ugyanúgy hintázásba kezd, lábait az asztalra rakva, mint az imént.*
- Mint… mije? *Fakad ki belőle újra a nevetés.* - Barátja? Ezt a szót használtad igaz? S, hogy a legjobb? *Kacarászik továbbra is, mintha megbolondult volna.* - Na látod, épp az ilyen ostoba beszédért nem fogsz jönni segíteni. Egyébként is elegen vannak már, akik segítenének. Jut is eszembe. *Fordul újra Vöröske felé.* - Haza kéne már mennünk.
*Szavait gyorsan fejezi be.*
~Haza? Tényleg ezt mondtam volna?~
*Saját értetlenkedésében fejét rázza meg, s ekkor egy ismerős alakot fedez fel a kocsmában. Csuklyában van, s egy varjú van a vállán. Szemeit összeszűkítve koncentrál, hogy honnan ismerős a félnótás, majd miután eszébe ötlött, Dynti felé kap.*
- Te, az nem a varjas?
*Zara immár komplett idiótának nézheti. Varjas, egy varjú ül a vállán. Ennél pontosabban is fogalmazhatott volna, ha társnője nem értené miről is beszél. A fickó ittléte már nem is érdekli továbbá. Mindenkinek megvan a maga joga lejönni, ő ugyan nem akadályozza ebben a barlangiakat. Meg van az oka, hogy itt van, s ki ő, hogy ezt a szemére hányja?
Beszédét, hogy miért is nem megy velük Zara hajót foglalni, folytatná, ám ekkor orv támadást intéznek felé. Az elsőn még teljesen meglepődik, de nem engedi a drága csemegét a földre ejteni, inkább megfogja, s gyorsan el is tünteti. A gyomrába. A másodikat már vigyorogva fogadja, hogy könnyedén elkapva, ismét gyomrába landoljon az eledel.*
- Ha így büntetsz muszáj leszek tovább beszélni. *Emeli fel kezeit, megadóan, hogy nem tud mit tenni, egészen vállai magasságába. Vigyorogva fordul Zara felé, s nagy levegőt véve kezdene bele egy újabb remek történetbe.*
*Úgy tűnik, hogy Zarát sem ostobának teremtette a világ – bár utalnak rá jelek – s ő sem dől be az ork storynak. Ám a hal rudakat csak megkaparintja. Mintha magát látná. Szánakozó pillantást vet a férfi felé. Oly esendő és oly szánalmas lélek, akit ki lehet használni. Talán némi megbánást kéne éreznie, hogy Vöröskével elérhetnek a férfi által, eddig bármit. Fejét csóválja csak meg inkább, de hangot nem ad a történéseknek.
Meséje viszont nem arat túl nagy sikert. Nem érti, hogy miért nem, hiszen nem is színezte ki oly annyira. Csak egy kicsit, és itt-ott. A hazudozásaival viszont csak egy célja van. Senkinek semmi köze egyik történetéhez sem. Aki egy kicsit is ismeri, tudja, hogy egy történetet sem mond el ugyanúgy. Zara ezt már megszokhatta, lassan Vörike is rájön erre. Sose érzett késztetést arra, hogy másokat olyannyira közel engedjen magához, hogy igazat beszéljen hozzá. Hogy megbízhatatlan-e? Igen, teljes mértékben. De ezzel csak önmagát védi, és saját életét. Mert számára ez a legfontosabb.*
- A sereggel? *Néz felvont szemöldökkel társnőjére.* - Szerinted olyan vagyok, akit valaha is utolért, bármilyen sereg? *Teszi fel a költői kérdését. Természetesen megszöktek, s ebben nagyban segített a lány navigátori segítsége. No meg őrült elméje, hogy a legnagyobb viharokon vágjon át, amelyek más nem merne. S nem is mert. Önelégült vigyorral tekint a férfira, hogy vajon neki is rémlenek e a részletek a viharos éjszakáról, amikor hajójának legénysége azt hitte ott hagyja a fogát.
Ehelyett megmenekültek, üldözőiket is lerázták, s galád módon meg is lopta a férfit, ahogy a Kapitányhoz jutott. Szép kis emlékek. Eközben a két fiatal enyelgését mintha meg sem látná. A valóságba csak egy név hozza vissza.*
- Rika? *Néz rá Vöröskére.* Rika! *Kezét felemelve csettint néhányat Zara felé.* - Beszélj. Te ismersz mindenkit. Az imént említetted, hogy milyen jó segítőm lehetnél, akkor segíts. A legtöbb alja kalózt ismered, ismered Rikát? Egyébként azt hiszem, hogy női név. Mármint viselője nő, a viselkedése néha elgondolkoztat, hogy mi is ő.
*Jellemzi röviden a kalózt. Karba tett kézzel várja a választ. Addig is a szurkálódására szurkálódás a válasz. Ha a lány így játszik, hát legyen.*
- Oh, valóban zseniális ötlet volt! Egyébként is, semmi értékes nem volt ott. És mégis mit hittél? Hogy egy magamfajta üres kézzel távozik bárhonnan is? *Szemöldöke ismét magas ívben kúszik homlokára.* - Lassan csalódok benned.
*Ám nem tehet róla. Dynti vérmérsékletével szeret játszadozni. Oly könnyen fel tudja magát húzni a legapróbb dolgon is. Ajkait szélesre húzza, fogait is engedi látni. Szabad kezével a korsója után nyúl, hogy egy újabb adag rummal gazdagítsa belsejét. Csak vigyorog a nő kifakadásán, miközben csak helyen bólogat.*
- Nem csak zülledt, de még hisztis is. *Vigyorodik el bólogatás közben.* - Nyugalom, drágaság, nem kell szégyellni honnan jöttünk, itt senkit sem érdekel. S mint láthatod a kocsma többi vendége sem jobb származású. *Vigyorodik továbbra is, miközben kezét megnyugtatásként teszi a lány kezére. De ez csak alig pár pillanatot vesz igénybe, inkább székébe hátradőlve hintázik tovább. Amilyen rosszul indult a napja kezd, olyannyira jóvá válni. Ismét sikerült bebizonyítania, hogy mégis fontos a másik számára nemesi származása. Hiszen ha nem lenne az, nem ripakodott volna rá, azzal hogy számonkéri tőle a parasztságot.
Amíg Dynti egy újabb adag hal rudat rendel, addig szürkéi újra a szöszkét fürkészik. Közöttük ülve igen fárasztó hol az egyikre hol a másikra tekintenie. Zara mondandója hallatán, akaratlanul is röhögés tör ki belőle. Még jobban hátradőlve, egyensúlyát veszti a széken, s sikerül teljes testével hátra esnie. A padlóra érve néhány pillanatig csendben marad, levegője a tüdejébe szorulván. Fájlalja testét, de a röhögés továbbra is rázza. Nem foglalkozva azzal ki segít neki, ki nem, néhány perc múlva feltápászkodik, visszaül, a szerencsére nem tört székre, s ugyanúgy hintázásba kezd, lábait az asztalra rakva, mint az imént.*
- Mint… mije? *Fakad ki belőle újra a nevetés.* - Barátja? Ezt a szót használtad igaz? S, hogy a legjobb? *Kacarászik továbbra is, mintha megbolondult volna.* - Na látod, épp az ilyen ostoba beszédért nem fogsz jönni segíteni. Egyébként is elegen vannak már, akik segítenének. Jut is eszembe. *Fordul újra Vöröske felé.* - Haza kéne már mennünk.
*Szavait gyorsan fejezi be.*
~Haza? Tényleg ezt mondtam volna?~
*Saját értetlenkedésében fejét rázza meg, s ekkor egy ismerős alakot fedez fel a kocsmában. Csuklyában van, s egy varjú van a vállán. Szemeit összeszűkítve koncentrál, hogy honnan ismerős a félnótás, majd miután eszébe ötlött, Dynti felé kap.*
- Te, az nem a varjas?
*Zara immár komplett idiótának nézheti. Varjas, egy varjú ül a vállán. Ennél pontosabban is fogalmazhatott volna, ha társnője nem értené miről is beszél. A fickó ittléte már nem is érdekli továbbá. Mindenkinek megvan a maga joga lejönni, ő ugyan nem akadályozza ebben a barlangiakat. Meg van az oka, hogy itt van, s ki ő, hogy ezt a szemére hányja?
Beszédét, hogy miért is nem megy velük Zara hajót foglalni, folytatná, ám ekkor orv támadást intéznek felé. Az elsőn még teljesen meglepődik, de nem engedi a drága csemegét a földre ejteni, inkább megfogja, s gyorsan el is tünteti. A gyomrába. A másodikat már vigyorogva fogadja, hogy könnyedén elkapva, ismét gyomrába landoljon az eledel.*
- Ha így büntetsz muszáj leszek tovább beszélni. *Emeli fel kezeit, megadóan, hogy nem tud mit tenni, egészen vállai magasságába. Vigyorogva fordul Zara felé, s nagy levegőt véve kezdene bele egy újabb remek történetbe.*
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-05 19:10:11
Üzenet elküldve: 2015-02-05 19:10:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Féllábú Jorrih//
*A köhögés ellenére meghallja a gyilkos penge hangját, de nem ugrik félre. Szája gonosz mosolyra húzódik, színtiszta megvetéssel szólal meg, az asztalra köpve.*
- Nem csalódtam benned.
*Övébe nyúl, s egy apró dobócsillagot rejt a pólója ujjába, remélve, hogy a másik nem veszi észre. Ha meg észreveszi, gyorsan elhajítja.
Miután eljut a fülébe, hogy üzletről lenne szó, feszült izmai elernyednem. Ezen kívül halkan megszólal a belső vészjelzője. Fejében gondolatmenetet indít, majd döntésre jut. Hideg mosollyal áll fel, követve a másikat. De az ajtóban lecövekel.*
- Menj előre. Nem bírom, ha valaki a hátam mögött van. Téged meg különösen nem viselnélek el a vakfoltomban.
*Majd hagyja, hogy a másik mutassa az utat.*
*A köhögés ellenére meghallja a gyilkos penge hangját, de nem ugrik félre. Szája gonosz mosolyra húzódik, színtiszta megvetéssel szólal meg, az asztalra köpve.*
- Nem csalódtam benned.
*Övébe nyúl, s egy apró dobócsillagot rejt a pólója ujjába, remélve, hogy a másik nem veszi észre. Ha meg észreveszi, gyorsan elhajítja.
Miután eljut a fülébe, hogy üzletről lenne szó, feszült izmai elernyednem. Ezen kívül halkan megszólal a belső vészjelzője. Fejében gondolatmenetet indít, majd döntésre jut. Hideg mosollyal áll fel, követve a másikat. De az ajtóban lecövekel.*
- Menj előre. Nem bírom, ha valaki a hátam mögött van. Téged meg különösen nem viselnélek el a vakfoltomban.
*Majd hagyja, hogy a másik mutassa az utat.*
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-05 17:52:26
Üzenet elküldve: 2015-02-05 17:52:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Nadae, Zara//
*Gyenge próbálkozása ezúttal sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ráadásul a halrudacskáért nyúló kezei is lebuktak. Szerencséjére azonban a férfi nem sajnálja, így amikor közelebb tolja a lány felé tálat, vigyorogva vállat von és elvesz egyet. Fél kezével rákönyököl az asztalra, másikkal a szájához tartja az ételt, s aprókat harap belőle, miközben Nadae végeláthatatlan sztoriját figyeli. Valójában őt nem nehéz lenyűgözni, még akkor sem, ha a történetek, amiket gyakran be akarnak adni neki, kevésbé hihetőek. Így nehéz leolvasni arcáról, hogy elhiszi-e vagy sem, mindenesetre, ha igaz, ha nem, ő egész érdekesnek találja. Remélte ugyan, hogy lesz benne némi pajzán, szerelmi szál is, de a sztori értékén nem változtat. Nem ezt olvassa le viszont a szőkeség arcáról, ki láthatóan nagyon unja a kalózka meséjét.*
- És mi lett a sereggel? *Hadonászik a levegőben a rúddal a kezében, majd amint megette, pofátlan módon újat vesz a férfi tányérjáról. ~Hisz felajánlotta.~ Nyugtázza magában a dolgot.
Miután megkapta válaszát, szemeit és füleit is a férfire szegezi, s bár neki nem tűnik fel, hogy annak nem igazán tetszett kérdése, a válasz mindenképp elnyeri a tetszését.*
- Ó hát, azt mindannyian szeretjük. *Mosolyodik el sejtelmesen, majd ezt a rudacskát is kivégzi. Tenyerét néhányszor összecsapja, hogy lerázza róla a morzsákat, ám közben figyelmét újra Nadae mondanivalója köti le.*
- Rika? Milyen név ez? *Néz értetlenül Zaranir felé, majd meghúzza a korsót és elégedetten elvigyorodik. Választ nem vár a kérdésre, s nem is nagyon szólal meg, amíg újabb szurkálódás nem érkezik a nő felől.*
- Mert az aztán sokkal jobb ötlet volt, amikor beszéd közben, a barbárok feje előtt nekiálltál fogdosni a tárgyaikat. A bajuszon legalább jót röhögtek. *Jegyzi meg fennhangon. Tudja, hogy ostobaság volt ittasan összefirkálni a másik arcát, mielőtt követségbe érkeznek valahova, ám ezért nem kíván elnézést kérni, sőt önérzetét sérti, amiért Nadae még fel is hánytorgatja neki, mintha ezen múlt volna a küldetés sikeressége.
A nő még tovább húzza a vöröske lassan vékony szálon pendülő idegeit. Ismét felfújja magát, amikor még azt is elkottyantja, hogy kalózkodott.*
- Azt nem akarod, hogy hozzátenni esetleg, hogy előtte mit csináltam, vagy, hogy mi az igazi nevem? *Tárja szét karját értetlenül, s közben a férfire mutat baljával.* Talán még nem hallott rólam, gyerünk nyugodtan teregess ki mindent. *Mondja sértetten, s pont a rumos korsó felé nyúl, amikor érkezik az áldás. Keze megáll a levegőben, szemei kidüllednek, s láthatóan igen gyorsan szedi a levegőt.*
- Aha. Szóval már zülledt paraszt is vagyok? *Fordul számon kérően a nő felé. Múltjára ma különösen érzékeny, Nadae viselkedésére meg pláne.* Legalább nem fekszek össze minden jött menttel. *Húzza ki magát, és Zaranir felé fordulva, egy "Bocsi"-t formál ajkaival. Nem konkrétan rá célzott. Igazából nem is célzott senkire, ám jobb szöveggel nem tudott előállni.
Amikor Zara a semmiből jövő szemrehányó kérdéssel érkezik, azt viszont már kimondottan élvezi. Gonosz vigyor terül szét arcára.*
- Hé! Hozzál már nekem 1 adaggal ebből a Halrudaknak nevezett valamiből, amit a szöszi evett! *Kiáltja a felszolgálónak, miközben Zaranir tányérja felé mutogat, majd táskája mélyéről előkapar 8 aranyat és kiteszi az asztalra.*
- Na ez jó lesz. *Dől hátra belekényelmesedve a székbe, s várja a műsort, ami Nadae válasza lesz. Amint azonban megérkeznek a rudacskák, egy valamit nem tud kihagyni. Felkapja az egyiket és hozzávágja a nőhöz.*
- Ezt a parasztért! *Húzza ki magát bátran, gyermeteg viselkedése ellenére. Valójában azonban, ha Nadae esetleg még éhes marad a tetemes adag pörkölt után, egész nyugodtan meg is eheti, ám ekkor újabbat indít felé.* Ezt meg azért, mert mindent kifecsegsz! *A következőt már saját szájához emeli és próbál csendben maradni. Egyedül annyit tesz, hogy magától szokatlan kedvességgel nyújtja a férfi elé a tányérját, hogy ha már képes volt lenyúlni az ételéből, hát ezzel kárpótolja. Viszont tekintete elárulja, ha egynél többet akarna venni, akkor kardot ránt.*
*Gyenge próbálkozása ezúttal sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ráadásul a halrudacskáért nyúló kezei is lebuktak. Szerencséjére azonban a férfi nem sajnálja, így amikor közelebb tolja a lány felé tálat, vigyorogva vállat von és elvesz egyet. Fél kezével rákönyököl az asztalra, másikkal a szájához tartja az ételt, s aprókat harap belőle, miközben Nadae végeláthatatlan sztoriját figyeli. Valójában őt nem nehéz lenyűgözni, még akkor sem, ha a történetek, amiket gyakran be akarnak adni neki, kevésbé hihetőek. Így nehéz leolvasni arcáról, hogy elhiszi-e vagy sem, mindenesetre, ha igaz, ha nem, ő egész érdekesnek találja. Remélte ugyan, hogy lesz benne némi pajzán, szerelmi szál is, de a sztori értékén nem változtat. Nem ezt olvassa le viszont a szőkeség arcáról, ki láthatóan nagyon unja a kalózka meséjét.*
- És mi lett a sereggel? *Hadonászik a levegőben a rúddal a kezében, majd amint megette, pofátlan módon újat vesz a férfi tányérjáról. ~Hisz felajánlotta.~ Nyugtázza magában a dolgot.
Miután megkapta válaszát, szemeit és füleit is a férfire szegezi, s bár neki nem tűnik fel, hogy annak nem igazán tetszett kérdése, a válasz mindenképp elnyeri a tetszését.*
- Ó hát, azt mindannyian szeretjük. *Mosolyodik el sejtelmesen, majd ezt a rudacskát is kivégzi. Tenyerét néhányszor összecsapja, hogy lerázza róla a morzsákat, ám közben figyelmét újra Nadae mondanivalója köti le.*
- Rika? Milyen név ez? *Néz értetlenül Zaranir felé, majd meghúzza a korsót és elégedetten elvigyorodik. Választ nem vár a kérdésre, s nem is nagyon szólal meg, amíg újabb szurkálódás nem érkezik a nő felől.*
- Mert az aztán sokkal jobb ötlet volt, amikor beszéd közben, a barbárok feje előtt nekiálltál fogdosni a tárgyaikat. A bajuszon legalább jót röhögtek. *Jegyzi meg fennhangon. Tudja, hogy ostobaság volt ittasan összefirkálni a másik arcát, mielőtt követségbe érkeznek valahova, ám ezért nem kíván elnézést kérni, sőt önérzetét sérti, amiért Nadae még fel is hánytorgatja neki, mintha ezen múlt volna a küldetés sikeressége.
A nő még tovább húzza a vöröske lassan vékony szálon pendülő idegeit. Ismét felfújja magát, amikor még azt is elkottyantja, hogy kalózkodott.*
- Azt nem akarod, hogy hozzátenni esetleg, hogy előtte mit csináltam, vagy, hogy mi az igazi nevem? *Tárja szét karját értetlenül, s közben a férfire mutat baljával.* Talán még nem hallott rólam, gyerünk nyugodtan teregess ki mindent. *Mondja sértetten, s pont a rumos korsó felé nyúl, amikor érkezik az áldás. Keze megáll a levegőben, szemei kidüllednek, s láthatóan igen gyorsan szedi a levegőt.*
- Aha. Szóval már zülledt paraszt is vagyok? *Fordul számon kérően a nő felé. Múltjára ma különösen érzékeny, Nadae viselkedésére meg pláne.* Legalább nem fekszek össze minden jött menttel. *Húzza ki magát, és Zaranir felé fordulva, egy "Bocsi"-t formál ajkaival. Nem konkrétan rá célzott. Igazából nem is célzott senkire, ám jobb szöveggel nem tudott előállni.
Amikor Zara a semmiből jövő szemrehányó kérdéssel érkezik, azt viszont már kimondottan élvezi. Gonosz vigyor terül szét arcára.*
- Hé! Hozzál már nekem 1 adaggal ebből a Halrudaknak nevezett valamiből, amit a szöszi evett! *Kiáltja a felszolgálónak, miközben Zaranir tányérja felé mutogat, majd táskája mélyéről előkapar 8 aranyat és kiteszi az asztalra.*
- Na ez jó lesz. *Dől hátra belekényelmesedve a székbe, s várja a műsort, ami Nadae válasza lesz. Amint azonban megérkeznek a rudacskák, egy valamit nem tud kihagyni. Felkapja az egyiket és hozzávágja a nőhöz.*
- Ezt a parasztért! *Húzza ki magát bátran, gyermeteg viselkedése ellenére. Valójában azonban, ha Nadae esetleg még éhes marad a tetemes adag pörkölt után, egész nyugodtan meg is eheti, ám ekkor újabbat indít felé.* Ezt meg azért, mert mindent kifecsegsz! *A következőt már saját szájához emeli és próbál csendben maradni. Egyedül annyit tesz, hogy magától szokatlan kedvességgel nyújtja a férfi elé a tányérját, hogy ha már képes volt lenyúlni az ételéből, hát ezzel kárpótolja. Viszont tekintete elárulja, ha egynél többet akarna venni, akkor kardot ránt.*
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-05 17:31:08
Üzenet elküldve: 2015-02-05 17:31:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszettróka Múgen//
-Vérré váljon!
*Ismételi a szavait halk, erőtlen hangján, majd a magasba emeli a poharat, és apró kortyokkal szopogatja az italt. Nem szeretné, hogy egy heves nyakalás közben leessen a csuklyája, így megtanult kimérten inni. Talán túl óvatos? Mi van, ha egyáltalán nem is kéne elrejteni a szeme helyén tátongó üres lyukat a világ elől, hanem csak lazán használni szexepilként? Aligha.
A sellővér lassan elfogy, miközben a Varjúlátó azon gondolkozik, milyen lenne, ha valódi sellővért szürcsölgetne. ~Annak is meglehet a maga zamata...~ állapítja meg magában, majd amint végzett, feláll egyenes, karószerű tartásába, miközben a varjúja éppen felocsúdik az eddigi bambulásból, és ijedten kapkodja szárnyát, nehogy leessen gazdája válláról.*
- Taug Varjúlátónak hív, egy vakarcs Halálmadárnak, egy kölyök pedig Thysnek. Amelyik tetszik. *veti oda foghéjról ivócimborájának.* Ez meg itt Qharr.
*A varjú vidáman elkárogja magát, mintha köszönne, majd aprócska lábát még be is hajlítja, mintha valami olcsó pukedli-karikatúrát akarna csinálni. Mindenesetre a bemutatkozás etikettje letudva kettejük részéről, az, hogy a Veszettróka bemutatkozik nekik, az az ő dolga.
Megvárja, hogy végezzen a saját nedűjével, aztán felőle indulhatnak.*
-Vérré váljon!
*Ismételi a szavait halk, erőtlen hangján, majd a magasba emeli a poharat, és apró kortyokkal szopogatja az italt. Nem szeretné, hogy egy heves nyakalás közben leessen a csuklyája, így megtanult kimérten inni. Talán túl óvatos? Mi van, ha egyáltalán nem is kéne elrejteni a szeme helyén tátongó üres lyukat a világ elől, hanem csak lazán használni szexepilként? Aligha.
A sellővér lassan elfogy, miközben a Varjúlátó azon gondolkozik, milyen lenne, ha valódi sellővért szürcsölgetne. ~Annak is meglehet a maga zamata...~ állapítja meg magában, majd amint végzett, feláll egyenes, karószerű tartásába, miközben a varjúja éppen felocsúdik az eddigi bambulásból, és ijedten kapkodja szárnyát, nehogy leessen gazdája válláról.*
- Taug Varjúlátónak hív, egy vakarcs Halálmadárnak, egy kölyök pedig Thysnek. Amelyik tetszik. *veti oda foghéjról ivócimborájának.* Ez meg itt Qharr.
*A varjú vidáman elkárogja magát, mintha köszönne, majd aprócska lábát még be is hajlítja, mintha valami olcsó pukedli-karikatúrát akarna csinálni. Mindenesetre a bemutatkozás etikettje letudva kettejük részéről, az, hogy a Veszettróka bemutatkozik nekik, az az ő dolga.
Megvárja, hogy végezzen a saját nedűjével, aztán felőle indulhatnak.*
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-05 16:40:19
Üzenet elküldve: 2015-02-05 16:40:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Nadae, Dyntina//
*Dynti ork-szoknyás megszólalása felkelti a figyelmét, de gyorsan arra a következtetésre jut, hogy ez NEM egy olyan dolog, amit lelkivilágába beleengedne, így nem fordul meg erre. Majd amint feltűnik neki, hogy a kitüntetett figyelem rudacskáira vetülnek és kezével is készenlétben van Dynti, kicsit közelebb löki a tálat a nőhöz.*
-Vegyél nyugodtan, nem fogom elsajnálni. *Végül leesik neki az is, ami a mondatot kiváltotta.* Ez a szöveg olyan olcsó volt, mintha Nad próbálta volna.
*Egy kedves mosoly, hiszen nem azért fizetett a nőkre majdnem ötven aranyat, hogy aztán összevesszenek ilyen apróságokon. Amikor Nad kiejti azt, hogy semmi hazugság, akkor Zara lélekben már felkészül a legeszementebb őrült elmefuttatásra, ami ebből a nőből kitelik és be kell vallania, hogy nem becsülte alá. Amíg az összefont történet szétágazó és realitásától megcsonkolt szálait vezeti fel a nő, képtelen megmondani róla, hogy ez a beteges hazudozási kényszer, aminek bizonyára mély lelki sebek okozták az eredetét és Nadae valójában egy belső kielégülést lát ezen igazság és valóságtartalmuktól erőteljesen fosztott állítások kihányásában vagy genetikailag devianciákkal küzd az elméje, ami az emlékek feldolgozása helyett feldarabolja a képeket, majd véletlenszerűen rakdossa össze a darabjait és ezzel próbálván rekonstruálni őket. Bárhogy legyen, egy idő után az ő szellemi nívója is terhelődik ettől, arcán erősen látható lesz a józanságtalanságra való hajlam, mert ezt lassan csak ilyen formátumban lehet elviselni. Fáradt szemeivel Dynti felé néz, de amíg Nad járatja a száját kevés értelemmel, de több szóval, húz egyet az üvegéből és természetesen a nőt teszi felelőssé ezért. Nem túl sokat, csak annyit, hogy egy sötét, de vékony réteget húzzon elméje fölé, amivel védekezhet ez ellen az intellektuális mélyrobbantás ellen. Lassan annyi változatot hallott, hogy elfelejthetné az eredetit, szerencsére eddig nem igazán figyelt arra, amit a nő mondott ismerkedésükről, így minimálisan védte is a tudatát. Ez Dyntinek lehet nehezebb lesz, hiszen elsőre ő még, megélte, de a vörösnek csak ez jut első impulzusnak. Fellélegezvén, amint eláll a szóáradat, kissé megkocogtatja a védőréteget, kitérvén kissé bágyadt figyelméből, hogy újra alkalmas legyen társas tevékenységre. Dynti kérdése felé erősen megsérti, így gyorsan ki is élvezheti azt, hogy beszédre képes. Kicsit meg van pilledve, igazából keveset is aludt, másrészt le is lett most fáradva, ezért komolyabb hangstílusánál marad, amíg nem képes újra megjátszani mosolyát,*
-Nos, mondhatnánk azt is, hogy Nad férfiben, csak én tényleg megdolgozom a pénzért, amit ez a nőszeszély elvesz tőlem és elég bőkezű támogatója is vagyok annak, amiben hasznom van. Ennek nem feltétlenül kell vagyontárgynak lennie, akár csak egy barátság vagy egy bizalmas kapcsolat. Ha látom az értékét, akkor szívesen és rendesen megfizetem. Ezt Nad is tudja rólam és azt is, hogy visszaélhet ezen megbecsülésével, amit nem igazán bánok.
*Kicsit elköhenti magát, ez talán túl sok volt, amit így első látásra megoszthatna egy idegennel, bármennyire is könnyen barátkozó és rugalmas jellem.*
-Szóval annyira nem hasonlítunk, csak az a közös, hogy szeretjük élvezni az életet, a kötetlenséget és a könnyed kalandokat.
*A vörös célzásaiból már úgy is levette, hogy tud a fesztiválról, viszont megpendített egy húrt, amit nem hitt volna Zara. Érdeklődve és kissé sértődötten néz Nadae felé, majd visszafordul a rudacskáihoz. Egy ideig még a semmibe néz szemeivel, majd azért mégis csak elszólja magát.*
-Szóval, az én segítségem már szart sem ér. Szabad megkérdeznem, hogy mint apád egyik legjobb barátja, miért is maradok ki a hajóvisszaszerzésből?
*Érzi, hogy ezzel meg fogja gyilkolni a hangulatot, de nem érdekli, szemeit mélyesztvén Nadaeba, most inkább válaszokra vágyik, mintsem szórakozásra. Még az sem hatja meg, amikor a másik a kardforgatási képességeiről emlékezett meg.*
*Dynti ork-szoknyás megszólalása felkelti a figyelmét, de gyorsan arra a következtetésre jut, hogy ez NEM egy olyan dolog, amit lelkivilágába beleengedne, így nem fordul meg erre. Majd amint feltűnik neki, hogy a kitüntetett figyelem rudacskáira vetülnek és kezével is készenlétben van Dynti, kicsit közelebb löki a tálat a nőhöz.*
-Vegyél nyugodtan, nem fogom elsajnálni. *Végül leesik neki az is, ami a mondatot kiváltotta.* Ez a szöveg olyan olcsó volt, mintha Nad próbálta volna.
*Egy kedves mosoly, hiszen nem azért fizetett a nőkre majdnem ötven aranyat, hogy aztán összevesszenek ilyen apróságokon. Amikor Nad kiejti azt, hogy semmi hazugság, akkor Zara lélekben már felkészül a legeszementebb őrült elmefuttatásra, ami ebből a nőből kitelik és be kell vallania, hogy nem becsülte alá. Amíg az összefont történet szétágazó és realitásától megcsonkolt szálait vezeti fel a nő, képtelen megmondani róla, hogy ez a beteges hazudozási kényszer, aminek bizonyára mély lelki sebek okozták az eredetét és Nadae valójában egy belső kielégülést lát ezen igazság és valóságtartalmuktól erőteljesen fosztott állítások kihányásában vagy genetikailag devianciákkal küzd az elméje, ami az emlékek feldolgozása helyett feldarabolja a képeket, majd véletlenszerűen rakdossa össze a darabjait és ezzel próbálván rekonstruálni őket. Bárhogy legyen, egy idő után az ő szellemi nívója is terhelődik ettől, arcán erősen látható lesz a józanságtalanságra való hajlam, mert ezt lassan csak ilyen formátumban lehet elviselni. Fáradt szemeivel Dynti felé néz, de amíg Nad járatja a száját kevés értelemmel, de több szóval, húz egyet az üvegéből és természetesen a nőt teszi felelőssé ezért. Nem túl sokat, csak annyit, hogy egy sötét, de vékony réteget húzzon elméje fölé, amivel védekezhet ez ellen az intellektuális mélyrobbantás ellen. Lassan annyi változatot hallott, hogy elfelejthetné az eredetit, szerencsére eddig nem igazán figyelt arra, amit a nő mondott ismerkedésükről, így minimálisan védte is a tudatát. Ez Dyntinek lehet nehezebb lesz, hiszen elsőre ő még, megélte, de a vörösnek csak ez jut első impulzusnak. Fellélegezvén, amint eláll a szóáradat, kissé megkocogtatja a védőréteget, kitérvén kissé bágyadt figyelméből, hogy újra alkalmas legyen társas tevékenységre. Dynti kérdése felé erősen megsérti, így gyorsan ki is élvezheti azt, hogy beszédre képes. Kicsit meg van pilledve, igazából keveset is aludt, másrészt le is lett most fáradva, ezért komolyabb hangstílusánál marad, amíg nem képes újra megjátszani mosolyát,*
-Nos, mondhatnánk azt is, hogy Nad férfiben, csak én tényleg megdolgozom a pénzért, amit ez a nőszeszély elvesz tőlem és elég bőkezű támogatója is vagyok annak, amiben hasznom van. Ennek nem feltétlenül kell vagyontárgynak lennie, akár csak egy barátság vagy egy bizalmas kapcsolat. Ha látom az értékét, akkor szívesen és rendesen megfizetem. Ezt Nad is tudja rólam és azt is, hogy visszaélhet ezen megbecsülésével, amit nem igazán bánok.
*Kicsit elköhenti magát, ez talán túl sok volt, amit így első látásra megoszthatna egy idegennel, bármennyire is könnyen barátkozó és rugalmas jellem.*
-Szóval annyira nem hasonlítunk, csak az a közös, hogy szeretjük élvezni az életet, a kötetlenséget és a könnyed kalandokat.
*A vörös célzásaiból már úgy is levette, hogy tud a fesztiválról, viszont megpendített egy húrt, amit nem hitt volna Zara. Érdeklődve és kissé sértődötten néz Nadae felé, majd visszafordul a rudacskáihoz. Egy ideig még a semmibe néz szemeivel, majd azért mégis csak elszólja magát.*
-Szóval, az én segítségem már szart sem ér. Szabad megkérdeznem, hogy mint apád egyik legjobb barátja, miért is maradok ki a hajóvisszaszerzésből?
*Érzi, hogy ezzel meg fogja gyilkolni a hangulatot, de nem érdekli, szemeit mélyesztvén Nadaeba, most inkább válaszokra vágyik, mintsem szórakozásra. Még az sem hatja meg, amikor a másik a kardforgatási képességeiről emlékezett meg.*
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-02-05 13:52:53
Üzenet elküldve: 2015-02-05 13:52:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Dyntina, Zaranir//
*Lapátolás közepette nem figyel arra, hogy a férfi kinek is szenteli figyelmét. El van foglalva azzal, hogy mielőbb enyhítse feneketlennek tűnő éhségét. Még az sem zavarja, ha épp elme rottyantnak nézik egyrészt viselkedése, másrészt étkezési szokásai miatt. Nem egy színvonalas hely ez, lássuk be. S a helyhez képest még mindig úrinői modorban eszik.
Szemöldökét enyhén felvonja Vörike felkiáltására, miközben a pörkölt felett görnyed. Szemöldökeit összehúzza, homlokán is számos ránc fut végig. Először is próbálja elképzelni, egy orkot szoknyába. Próbálja és próbálja, de nem sikerül. Fejét megrázza, vállait felhúzza, majd eszeget tovább.*
~Biztos csak átverés.~
*Konstatálja magában. Végezvén az étellel kellemesen dől hátra. Lábait az asztalon keresztbe veti. Egyik kezét a megtelt, kissé felpuffadt hasán pihenteti, amíg a másikkal egy tőr segítségével piszkálja fogait.*
- Hogyan ismertem meg? Hát kérlek szépen úgy, és ebben semmi hazugság sincs, nem is értem miről beszélsz! *Néz szikrázó szürkéivel Zarára.* - No tehát, épp egy szigetet raboltam ki. Vagyis hát ultimátum elé állítottuk a királyt, hogy vagy fizet nekünk évente egy bizonyos összeget, vagy mindenkit megölünk. De emellett, még számos kincsre igényt tartottunk. Erre, ez a senkiházi, meg kereskedni jött. Kereskedni! Azt hittem agyam eldobom, mikor megláttam a kikötőbe. Még az hagyján lett volna, de azon árukkal, amikre én igény tartottam. Arról nem is beszélve, hogy napokkal később elhitette a Kapitánnyal, hogy maradok, hogy felügyeljem a szigetet. Ilyen badarságot, mai napig nem tudom, hogy győzte meg atyámat erről *Rázza meg a fejét. Valóban hihetetlennek tűnik, hiszen pont ő nem lett volna az, aki a szigeten marad. Utálta azt a szigetet, velőből, viszont az ott fellelhető kincsek, aranyak, rubintok, zafírok és egyéb más ékkövek csak érdekesebbek teli voltak.* - Majd azt képzelte, hogy majd könyörögni fogok neki, hogy elmenjek az ő hajójával. *Nevet fel, epésen, ahogy fejét hátrahajtva hintázik a székén.* - Jobb móka volt, elcsavarni a király fejét, s magam mellé állíttatni az egész seregét, hogy ez ellen küldjem. Majd persze később együtt próbáljunk menekülni, egy ladikkal.
*Az árulások, s cselszövések mesterségét, most nem ecseteli, de mindazon által remek események voltak. Még fiatal volt, alig töltötte be a 17-et. Mennyi rengeteg kalandot élt át azóta. S hova jutott el mégis.
A gondolatra, hirtelen válik borongóssá a hangulata, s ezt nem is rest a körülöttük lévők felé kimutatni. Aurája feketévé vált.*
- Megbízhatatlan? *Nevet fel ismét, ridegen.* - Mindig is két dolog volt fontos, minden másnál: a kincs és a saját életem. *Számolja meg ujjaival, a két dolgot, ezzel is nyomatékosítani kívánja szavait. Nem érti mire ez a nagy cécó. Sose híresztelte magáról, hogy megbízható, vagy hogy nem árul el másokat könnyedén. Mert megteszi, ha az érdeke úgy kívánja.
A további szavakra csak szemeit forgatja.*
- S mégis mi lenne abban az élvezet? Egyébként sem keresnek, mert tettem róla, hogy ne keressenek. *Húzódik szája ördögi vigyorgásba. Nem is kellett oly sokáig győzködnie a kikötői parancsnokot, hogy ugyan ne kajtassák már égen földön.
Zara szavaira, hogy mit is keres itt, csak elgondolkozik. Emlékképeibe egy újabb régi ismerőst vél felfedezni. Ha jól tudja, mostanság ő is a kikötői életmódot folytatja. Talán meg kéne keresni a lányt is.*
- Van egy régi ismerősöm. *Mereng hangosan, szavait inkább Dyntinek címezve.* - Ő is kalóz, s ha jól tudom, ő is mostanában kötött ki. *Dobol ujjával az állán.* - Rikának hívják, s remek alapanyag lehetne belőle. Nem is tudom, hogy jutott most eszembe. Te ismered? *Néz végül Zarára. Amilyen úton megismerte őt is, nem lehetetlen, hogy a keresett személyt is ismerheti.*
- Segítségemre? *Egy újabb kacagás csiklandozza torkát, de visszatartani próbálja inkább. Nem kívánja jobban felidegesíteni a lányt, bár erre inkább neki lenne oka.* - Nagy segítség voltál a barbároknál is, mikor egy bajszot rajzoltál rám. *Csak azért nem veti a szemére a dolgokat, mert ha nincs mellette a lány, akkor nem tudja, hogy ki is tárgyalt volna a főmanussal.*
- De igen, miatta nem mentem. Meg amúgy sem megyek közepesen jól fizetett munkára. Csakis jó fizetőre megyek, alább tudod, hogy nem adom. *Veti Zara szemére a dolgot.* - Ennél én jobb vagyok.
*Vöröske szavain elgondolkozik. Valóban lehet, hogy titkolni kéne még jobban a nő hovatartozását. Ha nem is azért mondta, hogy mentse a menthetetlen, azért hozzátesz még egy apróságot.*
- Valóban nem nemes. Nemesek nem vetemednek kalózkodásra. Zülledt paraszt, aki kenyerét úgy kereste, hogy nőjét s lányát is hol rabszolgának, hogy ribancnak adta el.
*A helyzeten nem segít jobban, de szúrós tekintete még mindig elárulja a lány számára, hogy bizony haragszik még rá. S nem csak a tábori dolgok miatt.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.05 13:55:21
*Lapátolás közepette nem figyel arra, hogy a férfi kinek is szenteli figyelmét. El van foglalva azzal, hogy mielőbb enyhítse feneketlennek tűnő éhségét. Még az sem zavarja, ha épp elme rottyantnak nézik egyrészt viselkedése, másrészt étkezési szokásai miatt. Nem egy színvonalas hely ez, lássuk be. S a helyhez képest még mindig úrinői modorban eszik.
Szemöldökét enyhén felvonja Vörike felkiáltására, miközben a pörkölt felett görnyed. Szemöldökeit összehúzza, homlokán is számos ránc fut végig. Először is próbálja elképzelni, egy orkot szoknyába. Próbálja és próbálja, de nem sikerül. Fejét megrázza, vállait felhúzza, majd eszeget tovább.*
~Biztos csak átverés.~
*Konstatálja magában. Végezvén az étellel kellemesen dől hátra. Lábait az asztalon keresztbe veti. Egyik kezét a megtelt, kissé felpuffadt hasán pihenteti, amíg a másikkal egy tőr segítségével piszkálja fogait.*
- Hogyan ismertem meg? Hát kérlek szépen úgy, és ebben semmi hazugság sincs, nem is értem miről beszélsz! *Néz szikrázó szürkéivel Zarára.* - No tehát, épp egy szigetet raboltam ki. Vagyis hát ultimátum elé állítottuk a királyt, hogy vagy fizet nekünk évente egy bizonyos összeget, vagy mindenkit megölünk. De emellett, még számos kincsre igényt tartottunk. Erre, ez a senkiházi, meg kereskedni jött. Kereskedni! Azt hittem agyam eldobom, mikor megláttam a kikötőbe. Még az hagyján lett volna, de azon árukkal, amikre én igény tartottam. Arról nem is beszélve, hogy napokkal később elhitette a Kapitánnyal, hogy maradok, hogy felügyeljem a szigetet. Ilyen badarságot, mai napig nem tudom, hogy győzte meg atyámat erről *Rázza meg a fejét. Valóban hihetetlennek tűnik, hiszen pont ő nem lett volna az, aki a szigeten marad. Utálta azt a szigetet, velőből, viszont az ott fellelhető kincsek, aranyak, rubintok, zafírok és egyéb más ékkövek csak érdekesebbek teli voltak.* - Majd azt képzelte, hogy majd könyörögni fogok neki, hogy elmenjek az ő hajójával. *Nevet fel, epésen, ahogy fejét hátrahajtva hintázik a székén.* - Jobb móka volt, elcsavarni a király fejét, s magam mellé állíttatni az egész seregét, hogy ez ellen küldjem. Majd persze később együtt próbáljunk menekülni, egy ladikkal.
*Az árulások, s cselszövések mesterségét, most nem ecseteli, de mindazon által remek események voltak. Még fiatal volt, alig töltötte be a 17-et. Mennyi rengeteg kalandot élt át azóta. S hova jutott el mégis.
A gondolatra, hirtelen válik borongóssá a hangulata, s ezt nem is rest a körülöttük lévők felé kimutatni. Aurája feketévé vált.*
- Megbízhatatlan? *Nevet fel ismét, ridegen.* - Mindig is két dolog volt fontos, minden másnál: a kincs és a saját életem. *Számolja meg ujjaival, a két dolgot, ezzel is nyomatékosítani kívánja szavait. Nem érti mire ez a nagy cécó. Sose híresztelte magáról, hogy megbízható, vagy hogy nem árul el másokat könnyedén. Mert megteszi, ha az érdeke úgy kívánja.
A további szavakra csak szemeit forgatja.*
- S mégis mi lenne abban az élvezet? Egyébként sem keresnek, mert tettem róla, hogy ne keressenek. *Húzódik szája ördögi vigyorgásba. Nem is kellett oly sokáig győzködnie a kikötői parancsnokot, hogy ugyan ne kajtassák már égen földön.
Zara szavaira, hogy mit is keres itt, csak elgondolkozik. Emlékképeibe egy újabb régi ismerőst vél felfedezni. Ha jól tudja, mostanság ő is a kikötői életmódot folytatja. Talán meg kéne keresni a lányt is.*
- Van egy régi ismerősöm. *Mereng hangosan, szavait inkább Dyntinek címezve.* - Ő is kalóz, s ha jól tudom, ő is mostanában kötött ki. *Dobol ujjával az állán.* - Rikának hívják, s remek alapanyag lehetne belőle. Nem is tudom, hogy jutott most eszembe. Te ismered? *Néz végül Zarára. Amilyen úton megismerte őt is, nem lehetetlen, hogy a keresett személyt is ismerheti.*
- Segítségemre? *Egy újabb kacagás csiklandozza torkát, de visszatartani próbálja inkább. Nem kívánja jobban felidegesíteni a lányt, bár erre inkább neki lenne oka.* - Nagy segítség voltál a barbároknál is, mikor egy bajszot rajzoltál rám. *Csak azért nem veti a szemére a dolgokat, mert ha nincs mellette a lány, akkor nem tudja, hogy ki is tárgyalt volna a főmanussal.*
- De igen, miatta nem mentem. Meg amúgy sem megyek közepesen jól fizetett munkára. Csakis jó fizetőre megyek, alább tudod, hogy nem adom. *Veti Zara szemére a dolgot.* - Ennél én jobb vagyok.
*Vöröske szavain elgondolkozik. Valóban lehet, hogy titkolni kéne még jobban a nő hovatartozását. Ha nem is azért mondta, hogy mentse a menthetetlen, azért hozzátesz még egy apróságot.*
- Valóban nem nemes. Nemesek nem vetemednek kalózkodásra. Zülledt paraszt, aki kenyerét úgy kereste, hogy nőjét s lányát is hol rabszolgának, hogy ribancnak adta el.
*A helyzeten nem segít jobban, de szúrós tekintete még mindig elárulja a lány számára, hogy bizony haragszik még rá. S nem csak a tábori dolgok miatt.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.05 13:55:21
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3809-3828