//Vadászat a vörös nőstényre//
*Az első reakcióra nem mond semmit, meg sem vonja a vállát, csak nézi a vörös íriszeket, de talán mégis többet mond ezzel. Valahol igaza van a hóhajúnak is, de ezt persze nem vallaná be, tippeket meg nem is akarna neki adni, hiszen, ha már akar tőle valamit, akkor vessen be mindent, a végén úgysem lesz értelme.*
- Hm, végül is igen. *Vigyorogva rázza a fejét a másik találgatásaira.* - Rámenős is volt, jóképű is volt és legalább ilyen öntelt is.
~És remélhetőleg mostanra halott is~
*Persze, ha a férfi csak egy kicsit is hasonlít az emlegetett Nathalonra, vagy éppen magára Dynre, akkor az, ha valaki önteltnek nevezi, nem igazán lepi meg, sőt talán csak rátesz még egy lapáttal, hiszen ők tudják ezt maguktól is. Így az ő szájából ez inkább számít bóknak, mint szemrehányásnak, de azért szívesen lekurtítana a férfi egójából, csak egy kicsit, játékból persze. Persze...
A keringő említésére egy pillanatra elakad gondolatban, nem igazán érti mire akar kilyukadni, de röpke gondolkodás után sikerül magáévá tenni a kérdést. Hiába él itt egy ideje, még mindig van mit tanulnia az idegen környezettől. Persze most ő nevet fel.* ~Inkább fenyegetésnek, de persze senki sem veszi komolyan~
- Az bizony, uram. Bármit ért a keringő alatt. *Veszi fel a másik szójárását, s amint az idegen felveti a rumvásárlást rögtön helyeslően bólogat. Kicsit persze tart ettől. Nem szokott ő idegen férfiakkal lelépni. Vagyis, szokott ám, csak olyankor a másik fél olyan merev részeg, hogy járni sem képes. Kivesznek egy szobát ketten, s mielőtt még bármi történhetne elhallgattatja az illetőt, vagy örökre, vagy csak ideiglenesen, a helyzettől függ, majd pedig vagyonának terjedelmes részével mosolyogva távozik, hogy eztán ő ihassa le magát. Ám ez a helyzet most más és van is valami ebben a barlangiban, ami némi aggódásra ad okot, de ha minden úgy megy, ahogy tervezte, akkor az ő vagyonával gyarapodhat éjszaka a sajátja, miután még kellemesen be is ivott és jól is érzi magát. Megfordul fejében a gondolat, hogy ő ezt már mennyire kiérdemelte, pedig ha tudná mi a jár a másik fejében...*
- Hozhatod, csak... *Letekint a földön mocorgó pajtásra, aki láthatóan éledezni kezdett.* - Minél gyorsabban. *Ám vélhetően a mélységi ezt már nem hallotta. Az ő aggodalma pedig nem volt alaptalan.
Őrészegsége nagy nehézségek árán, de valahogy mégis csak magához tér hullámzós álmából, s persze Dyn sem kerülheti el a figyelmét. A lány arcáról a mosoly már az első böffentéskor lehervadt, arca és teste megmeredt, ahogy végignézte a folyamatot, amit egyébként máskor messziről hangos nevetés keretei között néz végig. Szemei elkerekednek, s amint a bűzlő férfi "egyenesbe" hozza magát rögtön meg is találja őt, s úgy veti rá magát a lányra, mintha az egy adag vaddisznó pörkölt lenne. Dyn undorodó arccal húzódik minél hátrébb, és sikeresen elkerüli az ocsmány ajkakat, amik egyenesen felé tartottak, bár valószínűleg még úgy sem tudta volna becélozni, ha rákoncentrált.
Éppen egy jól célzott rúgással szerette volna székestől eltávolítani magától a három hete napon rothadó fokhagymaszagú férfit, amikor meghallja a mélységi őszinte és örömteli kacaját. Villámló szemekkel fordul felé, majd támad egy ötlete. Így ahelyett, hogy elrúgta volna a férfit magától, inkább kedves mosollyal fordul vissza felé és belenéz a barnás, sárgás világtalan szemekbe, melyeknek egyik része jobbra néz, a másik balra, így kérdéses, hogy mit lát jelenleg. Dyn két keze közé fogja az arcát, miközben próbál elnyomni egy kiadós hányást. Ezzel legalább visszatudja tartani a pajtást, másrészt talán így jobban eljut az agyáig mondanivalója.*
- Idefigyelj édesem *Mondja nyájasan hízelgő hangjával.* - Meg is kapod azt a csókot, amint bebizonyítod nekem, hogy igazi férfi vagy.
- Avagya *Az értelmetlen szóból a lány azt tudja kihámozni, hogy "Az vagyok" így folytatja.* - Talán még emlékszel, hogy amikor mi ketten itt flörtölgetni kezdtünk pár órája, akkor vettél egy sört magadnak. *Nyilvánvaló hazugság, de a férfi mégis csak bólogat. Erős a gyanú, hogy fogalma sincs róla, hogy a lány miről beszél, és mikor végre megszólalt, be is bizonyította, hogy így van.*
- Aggyá' egy csókot *Böffenti. Dyn idegesen szívja meg magát, majd úgy dönt, hogy inkább politikát vált.*
- A fene egye meg. Megitta a sörödet! *Fejével a kacagó mélységi felé bök. Ő ki ne maradjon már a mókából.*
- Söröm! *Áll fel imbolyogva a fickó és hasonló körülmények között indul meg a rumos üveget szorongató sötételf felé, miközben csak ugyanezt a szót ismételgeti.
Dyn vidáman hátradobja a haját a vállán, majd feláll. Valószínű, hogy a sejthetően szép izmokkal rendelkező esti ivócimborája egy pillanat alatt ledönti megint a lábáról a fickót és mehetnek útjukra, de addig se őt zaklatja.*
- Add ide a söröm te tárnaváladék! *Dünnyögi az utolsó szót leszámítva egész értelmes mondatot a pasas, mire Dyn egy kellemesen röhöghet, miközben karját derekára teszi, súlyát pedig jobb lábára helyezi és várja a végkimenetelt.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.14 21:48:50