Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-29 13:30:20
Üzenet elküldve: 2025-03-29 13:30:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Óarany//
*Hát akkor ennyi. Ha nem akarja elmondani a nevét hát ne mondja, az többet beszél ezer szónál is. Elkönyveli amazt egy becenévnek, vagy ami a legkézenfekvőbb egy kamu névnek. Elvégre ki tudja, lehet az illető egy körözött bűnöző és pont belebotlott. Az a szerencse is csak rávallana. De mit nem adna, ha tudna a másik fejében akár egy picit is olvasni. Oly elégedettséggel titkolná ő is a nevét mint a másik. Így nem adatik meg neki az az élvezet, hogy kiélvezze azt, hogy a másik idegein táncol. Egy aprócska név, miért is annyira fontos ez a másiknak bár tudná.*
-Illendőség nélkül csak barbárok vagyunk. Az állatiasságot pedig tartogassuk máshova. Ez a véleményen.
*Teszi hozzá még, ahogy beljebb lépnek a lebujba és helyet foglalnak. Nem feszélyezi magát a helyen, főleg, hogy a csendesebb órákban érkeztek ide. Valóban, a tegnapi tivornya már kihalt, a maihoz meg még korai az idő. A kocsmáros sem látszódik túl buzgónak, lehet, hogy ő is a tegnapi estét próbálja túlélni. Tekintetével azonban a kettőjüket méri fel.*
-Rum? Boros fajtának néztelek, de a te temetésed.
*Teszi hozzá a hallatán, majd egy gúnyos félmosollyal válaszol a másikra is.*
-Inkább túl késő, de ki, hogy nézi.
*A tegnap este is jó későre sikeredett, és mivel a nap még nem bukott át az ég másik felére, inkább mondaná későnek mint korainak. De ez megint csak a saját furcsa hozzáállása a nagybetűs élethez.
Hátat is fordít a lánynak és a pultoshoz lép.*
-Tiszteletem. Két rumot és valami ételt hozzá!
*Végigméri a csapos Lazziart, a megvetés szinte kirajzolódik arcán, egy hatalmasat köp a pult mögé.*
-Oszt mégis mit "óhajt"?
*Nyomja meg a szót, mert hát ő végigkövette Lazziar látszólagos illedelmességét, amiből hamar lekövetkeztette azt, hogy valami gazdag ficsúr keveredett az ő drágalátos italozójába.*
-Ami még lehetőleg nem rohad, vagy köpött bele. Az megfelel.
*Vágja vissza "kedves" mosollyal Lazziar, amire a csapos csak jót röhög. Tudván, az ilyen hozzáállással valóban nem fogja sokáig húzni. Lustán fel is áll, és néhány lassú fordulás után, elkészül a rendelés. Két kupica rum és két tál húsleves.
Lazziar le is számolja a 18 aranyat a két kupica Rumért.
. Meg még 12 arany a két tányér Húslevesért . Persze most annyi esze van, hogy ne az egész erszényét vegye elő, amiben még jócskán akad arany, szépen a zsebébe nyúlva számolja le ezt mind, és teszi azt a kocsmáros elé. Aki még volt olyan kedves, egy tálcát is adott neki.*
-Le ne ejtse őfelsége.
*Kacag fel ismét dohányos károgós hangján. Majd vissza is ül a székére pihenni. Korán van még neki ahhoz, hogy dolgozzon.*
-Igazán kedves.
*Válaszolja gúnyosan. Majd meglepetésére, a két tenyér megfogja, egyiket majd a másikat bal kezére helyezi, így a felszabadult jobb kezével a két kupicát viszi el. Ha nem is olyan gyors és határozott a lépte, de anélkül, hogy bármit kiloccsant volna tér vissza az asztalhoz. Le is helyezi a rendelést az asztalhoz majd maga is leül.*
-Ahh végre, egészség!
*Ő még nem kezd bele az italba, de türelmetlen kezdi el a fából faragott kanállal a levest enni, ha nem is olyan mint egy jobb helyen. Gyomra kifejezetten örül valami meleg ételnek. Arcán is jól látható az élvezet, ahogy végre a melegtől kezd enyhülni a fejfájása a másnaposságtól.*
*Hát akkor ennyi. Ha nem akarja elmondani a nevét hát ne mondja, az többet beszél ezer szónál is. Elkönyveli amazt egy becenévnek, vagy ami a legkézenfekvőbb egy kamu névnek. Elvégre ki tudja, lehet az illető egy körözött bűnöző és pont belebotlott. Az a szerencse is csak rávallana. De mit nem adna, ha tudna a másik fejében akár egy picit is olvasni. Oly elégedettséggel titkolná ő is a nevét mint a másik. Így nem adatik meg neki az az élvezet, hogy kiélvezze azt, hogy a másik idegein táncol. Egy aprócska név, miért is annyira fontos ez a másiknak bár tudná.*
-Illendőség nélkül csak barbárok vagyunk. Az állatiasságot pedig tartogassuk máshova. Ez a véleményen.
*Teszi hozzá még, ahogy beljebb lépnek a lebujba és helyet foglalnak. Nem feszélyezi magát a helyen, főleg, hogy a csendesebb órákban érkeztek ide. Valóban, a tegnapi tivornya már kihalt, a maihoz meg még korai az idő. A kocsmáros sem látszódik túl buzgónak, lehet, hogy ő is a tegnapi estét próbálja túlélni. Tekintetével azonban a kettőjüket méri fel.*
-Rum? Boros fajtának néztelek, de a te temetésed.
*Teszi hozzá a hallatán, majd egy gúnyos félmosollyal válaszol a másikra is.*
-Inkább túl késő, de ki, hogy nézi.
*A tegnap este is jó későre sikeredett, és mivel a nap még nem bukott át az ég másik felére, inkább mondaná későnek mint korainak. De ez megint csak a saját furcsa hozzáállása a nagybetűs élethez.
Hátat is fordít a lánynak és a pultoshoz lép.*
-Tiszteletem. Két rumot és valami ételt hozzá!
*Végigméri a csapos Lazziart, a megvetés szinte kirajzolódik arcán, egy hatalmasat köp a pult mögé.*
-Oszt mégis mit "óhajt"?
*Nyomja meg a szót, mert hát ő végigkövette Lazziar látszólagos illedelmességét, amiből hamar lekövetkeztette azt, hogy valami gazdag ficsúr keveredett az ő drágalátos italozójába.*
-Ami még lehetőleg nem rohad, vagy köpött bele. Az megfelel.
*Vágja vissza "kedves" mosollyal Lazziar, amire a csapos csak jót röhög. Tudván, az ilyen hozzáállással valóban nem fogja sokáig húzni. Lustán fel is áll, és néhány lassú fordulás után, elkészül a rendelés. Két kupica rum és két tál húsleves.
Lazziar le is számolja a 18 aranyat a két kupica Rumért.
. Meg még 12 arany a két tányér Húslevesért . Persze most annyi esze van, hogy ne az egész erszényét vegye elő, amiben még jócskán akad arany, szépen a zsebébe nyúlva számolja le ezt mind, és teszi azt a kocsmáros elé. Aki még volt olyan kedves, egy tálcát is adott neki.*-Le ne ejtse őfelsége.
*Kacag fel ismét dohányos károgós hangján. Majd vissza is ül a székére pihenni. Korán van még neki ahhoz, hogy dolgozzon.*
-Igazán kedves.
*Válaszolja gúnyosan. Majd meglepetésére, a két tenyér megfogja, egyiket majd a másikat bal kezére helyezi, így a felszabadult jobb kezével a két kupicát viszi el. Ha nem is olyan gyors és határozott a lépte, de anélkül, hogy bármit kiloccsant volna tér vissza az asztalhoz. Le is helyezi a rendelést az asztalhoz majd maga is leül.*
-Ahh végre, egészség!
*Ő még nem kezd bele az italba, de türelmetlen kezdi el a fából faragott kanállal a levest enni, ha nem is olyan mint egy jobb helyen. Gyomra kifejezetten örül valami meleg ételnek. Arcán is jól látható az élvezet, ahogy végre a melegtől kezd enyhülni a fejfájása a másnaposságtól.*
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-29 08:02:10
Üzenet elküldve: 2025-03-29 08:02:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Óarany//
*Csupán egy ostoba szólás, mégis a visszakérdezésre képes lenne és hallatná a hangját egy egész fertályórára, csak azért, hogy elmondjon mindent az ördögvigyorról. De ehelyett alig látható résnyire nyílik az ajka, majd össze is zárja, még mielőtt ez megtörténhet.
Végigpillant a sikátoron, a mocskos köveken, a szűk falakon, hogy aztán az aranyak újra a másikra tévedjenek. Hogy túl közel lenne a megoldáshoz kétli, sőt, talán távolabb van tőle, mint eddig volt, mégis, muszájnak érzi, hogy ellopjon egy kevés időt a férfitól, magától, pusztán azért, hogy csak egy leheletnyi bizonyosságot nyerjen.
A Rumos felé tartva próbálja némileg rendezni a gondolatokat, tervet szőni, de nem italba kell mérget csempésznie, hanem szavakat előcsalni. Olyanokat, amik számára érnek is valamit, hasznosak, mégsem apró pengéinek játékával kell kifeszegetni a fogak közül. Bár ahhoz legalább ért…*
- Ennyi. *Jegyzi meg, majd újra oldalvást néz a másikra. Miért ne lehetne ennyi egy név és miért tulajdonítanak neki nagyobb jelentőséget, mint ami? A családnév fontosabb. Annak akinek van azért, akinek nincs, annak pedig azért. * - Lazzy. *Mondja ki halkan, megismételve, mintha csak jól szeretné kiejteni, de csak a nyelvén forgatja, mintha attól megvilágosodhatna az elméje. De nem történik semmi. Ahogy az ivóba betérve sem. Az esti tivornyázásnak már vége és az újabb még nem kezdődött el, de ha úgy volna sem rebbenne a szeme, csupán elhajolna egy felé száguldó kupa elől.*
- Az illendőségen már rég túl vagyunk. Ne erőltesd.
*Forgatja meg a szemeit alig észrevehetően, de a halvány félmosolya már ott ragad egy időre, ahogy fürkészi az alakot, hogy hogyan is érvényesül egy ilyen késdobálóban. Bár nem tartogat talán nagy meglepetést a hely egy ilyen korai órában. És úgy fest, hogy a fajtársa sem, aki ugyanazzal az önelégült vigyorral a képén ejti ki a szavait, de már nem okoz a vártnál nagyobb ellenszenvet vele. A terveit akarja hallani, miben lehetne a segítségére, bár nem a tettvágyát fogja vele felcsigázni, hanem megpróbál belőle majd összerakni bármi használhatót. *
- Legyen rum. *Mondja, de nem utasít. Semmi szüksége nincs italmeghívásra, de tiltakozni nem fog, viszont ha megered a másik nyelve végre, akkor annál előbb tudja eldönteni, hogy maradnia kell-e vagy távozhat.* - Vagy korán van még hozzá, Lazzy? *Most megengedi, hogy az ő szemeiben jelenjen meg valami, mintha csak kihívná valamire a hosszúéletűt. Aztán leül a székre, amit kihúz magának, s amíg várakozik gondolataiba mélyed kissé, de azok nem tartanak irányt, így el is engedi a kényszert. Gyűlöli a bizonytalant, de majd kitisztul. *
*Csupán egy ostoba szólás, mégis a visszakérdezésre képes lenne és hallatná a hangját egy egész fertályórára, csak azért, hogy elmondjon mindent az ördögvigyorról. De ehelyett alig látható résnyire nyílik az ajka, majd össze is zárja, még mielőtt ez megtörténhet.
Végigpillant a sikátoron, a mocskos köveken, a szűk falakon, hogy aztán az aranyak újra a másikra tévedjenek. Hogy túl közel lenne a megoldáshoz kétli, sőt, talán távolabb van tőle, mint eddig volt, mégis, muszájnak érzi, hogy ellopjon egy kevés időt a férfitól, magától, pusztán azért, hogy csak egy leheletnyi bizonyosságot nyerjen.
A Rumos felé tartva próbálja némileg rendezni a gondolatokat, tervet szőni, de nem italba kell mérget csempésznie, hanem szavakat előcsalni. Olyanokat, amik számára érnek is valamit, hasznosak, mégsem apró pengéinek játékával kell kifeszegetni a fogak közül. Bár ahhoz legalább ért…*
- Ennyi. *Jegyzi meg, majd újra oldalvást néz a másikra. Miért ne lehetne ennyi egy név és miért tulajdonítanak neki nagyobb jelentőséget, mint ami? A családnév fontosabb. Annak akinek van azért, akinek nincs, annak pedig azért. * - Lazzy. *Mondja ki halkan, megismételve, mintha csak jól szeretné kiejteni, de csak a nyelvén forgatja, mintha attól megvilágosodhatna az elméje. De nem történik semmi. Ahogy az ivóba betérve sem. Az esti tivornyázásnak már vége és az újabb még nem kezdődött el, de ha úgy volna sem rebbenne a szeme, csupán elhajolna egy felé száguldó kupa elől.*
- Az illendőségen már rég túl vagyunk. Ne erőltesd.
*Forgatja meg a szemeit alig észrevehetően, de a halvány félmosolya már ott ragad egy időre, ahogy fürkészi az alakot, hogy hogyan is érvényesül egy ilyen késdobálóban. Bár nem tartogat talán nagy meglepetést a hely egy ilyen korai órában. És úgy fest, hogy a fajtársa sem, aki ugyanazzal az önelégült vigyorral a képén ejti ki a szavait, de már nem okoz a vártnál nagyobb ellenszenvet vele. A terveit akarja hallani, miben lehetne a segítségére, bár nem a tettvágyát fogja vele felcsigázni, hanem megpróbál belőle majd összerakni bármi használhatót. *
- Legyen rum. *Mondja, de nem utasít. Semmi szüksége nincs italmeghívásra, de tiltakozni nem fog, viszont ha megered a másik nyelve végre, akkor annál előbb tudja eldönteni, hogy maradnia kell-e vagy távozhat.* - Vagy korán van még hozzá, Lazzy? *Most megengedi, hogy az ő szemeiben jelenjen meg valami, mintha csak kihívná valamire a hosszúéletűt. Aztán leül a székre, amit kihúz magának, s amíg várakozik gondolataiba mélyed kissé, de azok nem tartanak irányt, így el is engedi a kényszert. Gyűlöli a bizonytalant, de majd kitisztul. *
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-27 13:13:33
Üzenet elküldve: 2025-03-27 13:13:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Óarany//
*Ebben a másik egyedül van, jelenleg egy dolgon jár az esze. Megszüntetni a fejfájását, és figyelni a másiknak a mozdulatait, mert nem kell neki még egy akkora pofon. Mit pofon, egy ilyen emberes horgot egy kártyajátékos cimborájától kapott jó pár éve, az ütött akkorát.*
-Igen? Pedig meg voltam róla győződve. Egy pajtás mesélt ilyesmit még régebben.
*Vakarássza meg állát, ahogy gondolkodik, majd csak legyint egyet rá, lehet igaza a másiknak, ez csak egy szólás volt amivel tudását akarta fitogtatni. Nem csoda, hogy nem is sikerült teljes mértékben.*
-Remek.
*Teszi hozzá hasonlóan a másikhoz vállat vonva. De rosszul sejti a másik. Nem az a baj, hogy nincs ínyére a lebúj, hanem az, hogy ott sokkalta kevesebb a potenciális áldozat, akiből lehet kinyerni pár aranytallért, így vagy úgy, és több az olyan aki olyan mint Ő. A mondás pedig köztudott, sok dudás nem fér el egy csárdában. Emiatt nem járjál ilyen helyekre.
Túl látványosan kéne bámulnia a másikat az arcán, hogy feltűnjenek neki a hegek, és mivel mellette sétál, így még nehezebb az ilyesmit észrevenni. Jobban el van foglalva azzal, hogy a ruha mögött esetleg akad olyan ami az életére törhet. Mert aki így tud ütni, az biztos tart magánál valami hatékonyabbat is.*
-Ril? *Vár egy kis szünetet, de nem úgy tűnik mintha amaz mondana többet. Sőt amaz rögtön vissza is kérdez.* Á értem, szóval csak ennyi. Lazzy.
*Teszi hozzá sajátját, egy flegma félmosollyal elégedetten. Ha más nem, ez az egyedüli amiért kedveli apját, a neve különösen jól csend saját füle számára. A másik véleménye meg nem érdeklik.
Meg is érnek a "gyönyörök" házához, a "jól" hírhedt rumoshoz. Valóban most már, érti miért voltak azok a rossz nyelvek a másik ivóban. Elégedetten nézi, ahogy Ril besétál elővigyázatosan az épületbe majd ő maga is követi őt. Felméri a terepet, egész csendes, főleg a reggeli órákat tekintve. Biztosan éjjelre eszi ide a fene a rossz népet.*
-Oh kedvese, az illendőség kívánta csupán, hogy előre engedjelek.
*Mondja egy sejtelmes vigyorral az arcán, aztán a másik eldöntheti, hogy csak gúnyolódik vagy tényleg igaz amit mond. Mert őszintén maga sem tudja eldönteni.
Addig nem is ül le a másikhoz, ő magán tartja még a kabátját, és figyeli amint Ril kényelembe helyezi magát, az áttetsző anyagot nézi, és az alatta sejtelmesen tetszelgő motívumokat, amikből ilyen távlatból nem igazán tud mit kivenni. Talán ha egyszer szerencséje lesz megnézni közelebbről, néhány ital után. Még hosszú a nap, ki tudja mi fog még történni.*
-Na de kedves, mit óhajt? Ha már azt akarod pincért játsszak legalább a rendelésed add le.
*Rázza meg a fejét rosszallóan, ő már sejti mit fog enni és inni a helyen. Szívre tett kézzel azt kéne mondania, semmit. De mivel a testi szükséglet úgy kívánja majd választ valamit a lehetőségekből.*
*Ebben a másik egyedül van, jelenleg egy dolgon jár az esze. Megszüntetni a fejfájását, és figyelni a másiknak a mozdulatait, mert nem kell neki még egy akkora pofon. Mit pofon, egy ilyen emberes horgot egy kártyajátékos cimborájától kapott jó pár éve, az ütött akkorát.*
-Igen? Pedig meg voltam róla győződve. Egy pajtás mesélt ilyesmit még régebben.
*Vakarássza meg állát, ahogy gondolkodik, majd csak legyint egyet rá, lehet igaza a másiknak, ez csak egy szólás volt amivel tudását akarta fitogtatni. Nem csoda, hogy nem is sikerült teljes mértékben.*
-Remek.
*Teszi hozzá hasonlóan a másikhoz vállat vonva. De rosszul sejti a másik. Nem az a baj, hogy nincs ínyére a lebúj, hanem az, hogy ott sokkalta kevesebb a potenciális áldozat, akiből lehet kinyerni pár aranytallért, így vagy úgy, és több az olyan aki olyan mint Ő. A mondás pedig köztudott, sok dudás nem fér el egy csárdában. Emiatt nem járjál ilyen helyekre.
Túl látványosan kéne bámulnia a másikat az arcán, hogy feltűnjenek neki a hegek, és mivel mellette sétál, így még nehezebb az ilyesmit észrevenni. Jobban el van foglalva azzal, hogy a ruha mögött esetleg akad olyan ami az életére törhet. Mert aki így tud ütni, az biztos tart magánál valami hatékonyabbat is.*
-Ril? *Vár egy kis szünetet, de nem úgy tűnik mintha amaz mondana többet. Sőt amaz rögtön vissza is kérdez.* Á értem, szóval csak ennyi. Lazzy.
*Teszi hozzá sajátját, egy flegma félmosollyal elégedetten. Ha más nem, ez az egyedüli amiért kedveli apját, a neve különösen jól csend saját füle számára. A másik véleménye meg nem érdeklik.
Meg is érnek a "gyönyörök" házához, a "jól" hírhedt rumoshoz. Valóban most már, érti miért voltak azok a rossz nyelvek a másik ivóban. Elégedetten nézi, ahogy Ril besétál elővigyázatosan az épületbe majd ő maga is követi őt. Felméri a terepet, egész csendes, főleg a reggeli órákat tekintve. Biztosan éjjelre eszi ide a fene a rossz népet.*
-Oh kedvese, az illendőség kívánta csupán, hogy előre engedjelek.
*Mondja egy sejtelmes vigyorral az arcán, aztán a másik eldöntheti, hogy csak gúnyolódik vagy tényleg igaz amit mond. Mert őszintén maga sem tudja eldönteni.
Addig nem is ül le a másikhoz, ő magán tartja még a kabátját, és figyeli amint Ril kényelembe helyezi magát, az áttetsző anyagot nézi, és az alatta sejtelmesen tetszelgő motívumokat, amikből ilyen távlatból nem igazán tud mit kivenni. Talán ha egyszer szerencséje lesz megnézni közelebbről, néhány ital után. Még hosszú a nap, ki tudja mi fog még történni.*
-Na de kedves, mit óhajt? Ha már azt akarod pincért játsszak legalább a rendelésed add le.
*Rázza meg a fejét rosszallóan, ő már sejti mit fog enni és inni a helyen. Szívre tett kézzel azt kéne mondania, semmit. De mivel a testi szükséglet úgy kívánja majd választ valamit a lehetőségekből.*
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-26 17:15:34
Üzenet elküldve: 2025-03-26 17:15:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Óarany//
*Vég nélkül keringenek a gondolatok a fejében, egyik sem talál igazi utat, hiába szívja be a vonásokat, vagy látja a szemeket. Nem tudja elengedni, pedig olyan egyszerű lenne hátat fordítani és elindulni felfelé a megszokott semmit adó falak közé. Jól tudja, hogy most nem menekülne a talánok elől. A másik, ha nem is lát semmit a szobor álarc mögött, bent sokkal több van annál, de nem adhatja jelét. Fajtársa, ha nem is segíti hozzá azonnali ismeretekhez, könnyebb vele bánni, mintha hozzá hasonlóan szótlan volna.*
- Ott pont nem nőhet, de értelek.
*Azt éppenséggel jól tudja, hogy mi hol terem, vagy él meg. Még ha csak valami idétlen mondás is ez, nem tudja megállni, hogy ne szaladjon ki a száján a mondat, ha valamiről, akkor a növényekről képes volna órákon át beszélni, viszont mások kevéssé értékelik ezt a fajta tudást.
Ahogy kiejti a száján az úti célt, a férfin máris láthatóvá válik, hogy nem számított rá, hogy egy ócskábbnál is ócskább lebujban kell étkeznie, ami most már látványosabb mosolyt csak elő a nőből. Ha nem is idevaló, tudhatja hol jár, hiszen reakciót vált ki belőle.*
- Ott van étel is. *Vonja meg a vállát, majd ellökve magát a faltól indul meg az említett ivó felé, egyetlen pillantást vetve a másikra, mielőtt kifordulna a sikátorból. A megszólítást fel sem véve sétál a maga halk lépteivel a megfelelő irányba. Minél kevésbé szűk egy utca, annál több fény éri az arcát, amit szívesebben takarna a csuklyával. Ha nem is látszik már olyan élénken, a már halványodásnak indult, jól kezelt hegek még mindig feltűnőek az arcán, ha megvilágítja a nap. Hogy feltűnő jelenség az anyag takarásában, az lehetséges, de anélkül úgy érzi, hogy minden szem könnyedén ismeri fel, noha itt nincs ki elől elbújnia.
Nevek. Utálja, ha kérdik, hajdanán a lehető legtermészetesebben mondott volna valami egyszerűen megjegyezhetőt az igazi helyett, s ha a valódinak is csak a felét használja, nem fűlik a foga hozzá, hogy idegeneknek ejtse ki. Mégis, ha cseppnyi esély van arra, hogy a véréből egy sétál mellette karnyújtásnyira, nem titkolhatja egészen.*
- Ril. *Mondja hát egyszerűen, nem keresve közben lélektükröket. Vissza sem kérdezne, ha más volna a közelében, de minden apróságot meg kell ragadjon.* - És a tied? *Fordítja mégis felé az aranyakat, mintha hallhatna olyat, ami minden kétséget kizár.
Hagyja, hogy amaz nyissa az ajtót, s mikor előreengedi nem lepődik meg túlzottan, hogy nem állná a pofonok útját. Egy pillantással méri fel a terepet, majd beljebb lép; éppen senki felé nem repül korsó, vagy penge, így egy ablakhoz közeli szabad asztalhoz lép, hogy levehesse a kabátját.*
- Te sem úgy festesz, mint aki be mert volna ide lépni.
*Nem hallatszik ki a gúny, vagy épp az elismerés, mert egyiket sem érzi, pusztán megállapítja a tényt, majd lekanyarítja magáról a felsőruházatot. A pult felé tekint, majd a kabátujj alatt kissé felgyűrődő, áttetsző anyagot eligazítja; ha nem is láttat túl sokat belőle, a karjának bőrét körbeszövő sötét motívumokat felfedi. Büszke rá, ezeket sosem takarná igazán, de a ruházata többi része, ha sejteti is a vonalait, nem mutat szabad bőrfelületeket. Állával int a söntés irányába, hogy menjenek rendelni. *
- Csak bátran. *Csípőjével támaszkodik a fafelülethez, nem tervezett egy kortyot sem inni, de ha ettől a férfi nyelve másként-jobban megered, akkor nem fogja bánni. Talán még neki is segít, nincs formában, ami a faggatást, vagy beszédet illeti.*
*Vég nélkül keringenek a gondolatok a fejében, egyik sem talál igazi utat, hiába szívja be a vonásokat, vagy látja a szemeket. Nem tudja elengedni, pedig olyan egyszerű lenne hátat fordítani és elindulni felfelé a megszokott semmit adó falak közé. Jól tudja, hogy most nem menekülne a talánok elől. A másik, ha nem is lát semmit a szobor álarc mögött, bent sokkal több van annál, de nem adhatja jelét. Fajtársa, ha nem is segíti hozzá azonnali ismeretekhez, könnyebb vele bánni, mintha hozzá hasonlóan szótlan volna.*
- Ott pont nem nőhet, de értelek.
*Azt éppenséggel jól tudja, hogy mi hol terem, vagy él meg. Még ha csak valami idétlen mondás is ez, nem tudja megállni, hogy ne szaladjon ki a száján a mondat, ha valamiről, akkor a növényekről képes volna órákon át beszélni, viszont mások kevéssé értékelik ezt a fajta tudást.
Ahogy kiejti a száján az úti célt, a férfin máris láthatóvá válik, hogy nem számított rá, hogy egy ócskábbnál is ócskább lebujban kell étkeznie, ami most már látványosabb mosolyt csak elő a nőből. Ha nem is idevaló, tudhatja hol jár, hiszen reakciót vált ki belőle.*
- Ott van étel is. *Vonja meg a vállát, majd ellökve magát a faltól indul meg az említett ivó felé, egyetlen pillantást vetve a másikra, mielőtt kifordulna a sikátorból. A megszólítást fel sem véve sétál a maga halk lépteivel a megfelelő irányba. Minél kevésbé szűk egy utca, annál több fény éri az arcát, amit szívesebben takarna a csuklyával. Ha nem is látszik már olyan élénken, a már halványodásnak indult, jól kezelt hegek még mindig feltűnőek az arcán, ha megvilágítja a nap. Hogy feltűnő jelenség az anyag takarásában, az lehetséges, de anélkül úgy érzi, hogy minden szem könnyedén ismeri fel, noha itt nincs ki elől elbújnia.
Nevek. Utálja, ha kérdik, hajdanán a lehető legtermészetesebben mondott volna valami egyszerűen megjegyezhetőt az igazi helyett, s ha a valódinak is csak a felét használja, nem fűlik a foga hozzá, hogy idegeneknek ejtse ki. Mégis, ha cseppnyi esély van arra, hogy a véréből egy sétál mellette karnyújtásnyira, nem titkolhatja egészen.*
- Ril. *Mondja hát egyszerűen, nem keresve közben lélektükröket. Vissza sem kérdezne, ha más volna a közelében, de minden apróságot meg kell ragadjon.* - És a tied? *Fordítja mégis felé az aranyakat, mintha hallhatna olyat, ami minden kétséget kizár.
Hagyja, hogy amaz nyissa az ajtót, s mikor előreengedi nem lepődik meg túlzottan, hogy nem állná a pofonok útját. Egy pillantással méri fel a terepet, majd beljebb lép; éppen senki felé nem repül korsó, vagy penge, így egy ablakhoz közeli szabad asztalhoz lép, hogy levehesse a kabátját.*
- Te sem úgy festesz, mint aki be mert volna ide lépni.
*Nem hallatszik ki a gúny, vagy épp az elismerés, mert egyiket sem érzi, pusztán megállapítja a tényt, majd lekanyarítja magáról a felsőruházatot. A pult felé tekint, majd a kabátujj alatt kissé felgyűrődő, áttetsző anyagot eligazítja; ha nem is láttat túl sokat belőle, a karjának bőrét körbeszövő sötét motívumokat felfedi. Büszke rá, ezeket sosem takarná igazán, de a ruházata többi része, ha sejteti is a vonalait, nem mutat szabad bőrfelületeket. Állával int a söntés irányába, hogy menjenek rendelni. *
- Csak bátran. *Csípőjével támaszkodik a fafelülethez, nem tervezett egy kortyot sem inni, de ha ettől a férfi nyelve másként-jobban megered, akkor nem fogja bánni. Talán még neki is segít, nincs formában, ami a faggatást, vagy beszédet illeti.*
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-21 01:07:54
Üzenet elküldve: 2025-03-21 01:07:54
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A folyékony kincs nyomában//
*Dayaneer ocsúdni látszik hirtelen jött kábulatából. Izgalmasabb, alighanem mozgalmasabb és kecsegtetőbb jelenetekben lett volna részük, ha lélekjelenléte nem hagyja cserben néhány pillanatra a lányt, így viszont marad a szürke üzlet.
Vaskos erszények cserélnek gazdát a pultos elégedett biccentése közepette. A vaskos férfi térül-fordul, hogy előhozzon egy tíz literes kis hordót, na meg az ígért ördögvigyort.*
-Velasco'rra... *Összeszűkült szemekkel támaszkodik meg a pulton. Valószínűleg a kapott arany az oka, de láthatóan kedélyesebb, mint eddig.*
-Nolenar. Hmm... *Merengve bámul el valahol Dayaneer válla felett.*
-Ó! *Kerekre tágulnak a szemei a felismeréstől.* Már emlékszem! Tagbaszakadt férfiember, piperkőc borostával! Esztendők óta nem láttam. *Megcsóválja a fejét, majd visszatér eddigi teendőihez. Többet láthatóan nem kíván szólni, ha csak valamilyen oknál fogva a kettős nem tartja szóval.
Amennyiben Ettvallder felnyalábolja a kisebb hordót, Dayaneer pedig az ördögvigyort, már semmi sem tartóztatja őket az indulásban. Hogy mihez kezdenek most, az csak rajtuk múlik.*
*Dayaneer ocsúdni látszik hirtelen jött kábulatából. Izgalmasabb, alighanem mozgalmasabb és kecsegtetőbb jelenetekben lett volna részük, ha lélekjelenléte nem hagyja cserben néhány pillanatra a lányt, így viszont marad a szürke üzlet.
Vaskos erszények cserélnek gazdát a pultos elégedett biccentése közepette. A vaskos férfi térül-fordul, hogy előhozzon egy tíz literes kis hordót, na meg az ígért ördögvigyort.*
-Velasco'rra... *Összeszűkült szemekkel támaszkodik meg a pulton. Valószínűleg a kapott arany az oka, de láthatóan kedélyesebb, mint eddig.*
-Nolenar. Hmm... *Merengve bámul el valahol Dayaneer válla felett.*
-Ó! *Kerekre tágulnak a szemei a felismeréstől.* Már emlékszem! Tagbaszakadt férfiember, piperkőc borostával! Esztendők óta nem láttam. *Megcsóválja a fejét, majd visszatér eddigi teendőihez. Többet láthatóan nem kíván szólni, ha csak valamilyen oknál fogva a kettős nem tartja szóval.
Amennyiben Ettvallder felnyalábolja a kisebb hordót, Dayaneer pedig az ördögvigyort, már semmi sem tartóztatja őket az indulásban. Hogy mihez kezdenek most, az csak rajtuk múlik.*
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-18 12:16:10
Üzenet elküldve: 2025-03-18 12:16:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
* Kezeit maga előtt összekulcsolva nézi a pultost, aki egyre nagyobb és nagyobb összegekkel dobálózik. Egy fél pillanatra mintha csak a mögötte lévő boldog, boldogtalanokat lehetne hallani. Egyik szemöldökét megemeli, várva valami „csak vicceltem” megszólalásra, de olybá tűnik, hogy csak a félvért a tudatlanabb hármójuk között, ugyanis Dayaneer egyből fizet. Kicsit meglepi a hirtelen fizetés, ő valami kemény alkudozási párbajra számított, ahol természeten ők nyernének, mert miért is lenne másképp?
A másik erszényéből kiindulva ő lesz a szerencsés, aki kiperkálhatja a nagyszabású összeget. Bízik benne, hogy valóban jobb minőségű rumról van szó és nem valami vízzel felitatott nedűről, amit még legrosszabb ellenségeinek sem adna!
Intéz még egy kosza pillantást a nő felé. Egy amolyan „biztos vagy te ebben?” tekintettel követve, aztán csak előkerül egy igen terebélyes erszény. Benne több mint 2000 arany. *
- Legyen!
* Nem kis fájdalom a szívének, hogy ennyi aranyat hagy itt! Ez mind mehetett volna a mesterkovácsok kezébe! Ehelyett drága rumot vett… Kicsit átgondolva nem is tartja olyan rossznak az üzletet! Csak ne felejtse el leértékelni a rumot ha visszatérnek. *
- Szerintem nem lesz gond. A tharg földekre?
* Lejjebb veszi a hangját, hogy még a pultos se hallja. *
- Vannak ott kapcsolataid, akiknél olcsóbb lenne a kínálat?
* Nem lepné meg, ahogyan az sem, ha a kérdésére egy határozott „nem” lenne a válasz. *
- Kell kíséret?
* Ajánlja fel szolgálatait újfent. Most úgysincs semmilyen sietős dolga, amit el kéne intéznie. *
* Kezeit maga előtt összekulcsolva nézi a pultost, aki egyre nagyobb és nagyobb összegekkel dobálózik. Egy fél pillanatra mintha csak a mögötte lévő boldog, boldogtalanokat lehetne hallani. Egyik szemöldökét megemeli, várva valami „csak vicceltem” megszólalásra, de olybá tűnik, hogy csak a félvért a tudatlanabb hármójuk között, ugyanis Dayaneer egyből fizet. Kicsit meglepi a hirtelen fizetés, ő valami kemény alkudozási párbajra számított, ahol természeten ők nyernének, mert miért is lenne másképp?
A másik erszényéből kiindulva ő lesz a szerencsés, aki kiperkálhatja a nagyszabású összeget. Bízik benne, hogy valóban jobb minőségű rumról van szó és nem valami vízzel felitatott nedűről, amit még legrosszabb ellenségeinek sem adna!
Intéz még egy kosza pillantást a nő felé. Egy amolyan „biztos vagy te ebben?” tekintettel követve, aztán csak előkerül egy igen terebélyes erszény. Benne több mint 2000 arany.
*- Legyen!
* Nem kis fájdalom a szívének, hogy ennyi aranyat hagy itt! Ez mind mehetett volna a mesterkovácsok kezébe! Ehelyett drága rumot vett… Kicsit átgondolva nem is tartja olyan rossznak az üzletet! Csak ne felejtse el leértékelni a rumot ha visszatérnek. *
- Szerintem nem lesz gond. A tharg földekre?
* Lejjebb veszi a hangját, hogy még a pultos se hallja. *
- Vannak ott kapcsolataid, akiknél olcsóbb lenne a kínálat?
* Nem lepné meg, ahogyan az sem, ha a kérdésére egy határozott „nem” lenne a válasz. *
- Kell kíséret?
* Ajánlja fel szolgálatait újfent. Most úgysincs semmilyen sietős dolga, amit el kéne intéznie. *
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-17 21:56:08
Üzenet elküldve: 2025-03-17 21:56:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
*Dayaneer általában azért nem az a szótlan fajta, sőt, be nem áll a szája főleg, ha üzletelésről van szó. Most mégis szokatlanul csendes, ami szinte egyértelműen jelzi, hogy egészen máshol járnak a gondolatai. Maguk mögé pillantva ugyanis röviden válla felett nem találja Vicart, ettől pedig kissé nyugtalan lesz. Hova tűnhetett? Talán lemaradt valamelyik sötétebb sarokban szórakoztatni valami félkegyelműt? Igazán jellemző volna rá. Esetleg be sem lépett velük a kricsmibe?
Az aggodalom eleinte finoman gyűrűzik gondolatai közé, de hamarosan tekeredő kígyó módjára szorítja, ahogy lapos nézelődései közben mintha ismerős arcot pillantana meg. Mintha Antorac egyik embere lenne.
Nincs ideje jobban megszemlélni, nem akar feltűnően az irányába nézni, hogy teljességgel megbizonyodhasson feltételezésében, de érzi ahogy néhány ütemet hangosabban ver a szíve. Még a kéretlenül közeledő férfira is alig ocsúdik, talán valami "takarodj" félét morran orra alatt, de a félvér hamar elintézi a dolgot. Nyugtatva magát kortyol a kikért sörbe, s mintha ez a mozdulat egyszerre vissza is zökkentené a jelenetbe, melyből egy időre kivonta magát.
Figyelme immár a pultosé, az elhangzó árakra pedig morfondírozva húzza szemöldökét. A fickót pásztázza, barátságtalan tekintetéből azt igyekszik kiolvasni, tudnak-e még lecsípni néhány aranyat az összegből.*
- A rumot és az ördögvigyort visszük egyelőre *hangzik el a döntés. A hodarilt sokallja. Ideiglenes megoldásként elvihetnék persze, de szeretne valami megbízható forrást találni, főleg, ha ilyen borsos áron el lehet most adni a Kikötőben.
Kiszámol egy újabb vászonerszénybe 400 aranyat majd átcsúsztatja a pulton. Igyekszik halkan végezni a műveltet, a csörgő pénz hangja némely ittenire legalább olyan hatással van, mint bikára a vörös posztó. A hordó árát majd Ettvalderre bízza, a wegtoreni a maradék pénzével észak felé fogja venni az irányt.*
- Vissza tudod vinni egyedül a szerzeményt? *hangját halkabbra véve, kissé közelebb hajol a zsoldoshoz.* - Én szerintem ellátogatok a tharg földekre. *Persze, ha a férfi vele akar tartani, akkor segít neki hazacipekedni. Mézes-mázas mosolyra nyúló képét immár ismét a pultosra emeli.*
- Ugyan tudom ez nem az emberkereső vagy mi *utal vissza a korábban már elhangzottakra* - De véletlenül nem láttad mostanság itt az egyik Velasco'rrát? *zöld pillantásai akár aprócska reakciók után is kutatnak a melák képén, ha esetleg a válaszadás elől kitérne.* - A középsőt, Nolenart...
*Tudja, hogy sokat jár ide az a mocskos kurafi, ha a napokban nem nézett be, akkor fel is lélegezhet, hiszen bizonyára a Kikötőben sem járt a napokban. Nem tudja, hogyan viselni, ha véletlenül összefutna vele.*
*Dayaneer általában azért nem az a szótlan fajta, sőt, be nem áll a szája főleg, ha üzletelésről van szó. Most mégis szokatlanul csendes, ami szinte egyértelműen jelzi, hogy egészen máshol járnak a gondolatai. Maguk mögé pillantva ugyanis röviden válla felett nem találja Vicart, ettől pedig kissé nyugtalan lesz. Hova tűnhetett? Talán lemaradt valamelyik sötétebb sarokban szórakoztatni valami félkegyelműt? Igazán jellemző volna rá. Esetleg be sem lépett velük a kricsmibe?
Az aggodalom eleinte finoman gyűrűzik gondolatai közé, de hamarosan tekeredő kígyó módjára szorítja, ahogy lapos nézelődései közben mintha ismerős arcot pillantana meg. Mintha Antorac egyik embere lenne.
Nincs ideje jobban megszemlélni, nem akar feltűnően az irányába nézni, hogy teljességgel megbizonyodhasson feltételezésében, de érzi ahogy néhány ütemet hangosabban ver a szíve. Még a kéretlenül közeledő férfira is alig ocsúdik, talán valami "takarodj" félét morran orra alatt, de a félvér hamar elintézi a dolgot. Nyugtatva magát kortyol a kikért sörbe, s mintha ez a mozdulat egyszerre vissza is zökkentené a jelenetbe, melyből egy időre kivonta magát.
Figyelme immár a pultosé, az elhangzó árakra pedig morfondírozva húzza szemöldökét. A fickót pásztázza, barátságtalan tekintetéből azt igyekszik kiolvasni, tudnak-e még lecsípni néhány aranyat az összegből.*
- A rumot és az ördögvigyort visszük egyelőre *hangzik el a döntés. A hodarilt sokallja. Ideiglenes megoldásként elvihetnék persze, de szeretne valami megbízható forrást találni, főleg, ha ilyen borsos áron el lehet most adni a Kikötőben.
Kiszámol egy újabb vászonerszénybe 400 aranyat majd átcsúsztatja a pulton.
Igyekszik halkan végezni a műveltet, a csörgő pénz hangja némely ittenire legalább olyan hatással van, mint bikára a vörös posztó. A hordó árát majd Ettvalderre bízza, a wegtoreni a maradék pénzével észak felé fogja venni az irányt.*- Vissza tudod vinni egyedül a szerzeményt? *hangját halkabbra véve, kissé közelebb hajol a zsoldoshoz.* - Én szerintem ellátogatok a tharg földekre. *Persze, ha a férfi vele akar tartani, akkor segít neki hazacipekedni. Mézes-mázas mosolyra nyúló képét immár ismét a pultosra emeli.*
- Ugyan tudom ez nem az emberkereső vagy mi *utal vissza a korábban már elhangzottakra* - De véletlenül nem láttad mostanság itt az egyik Velasco'rrát? *zöld pillantásai akár aprócska reakciók után is kutatnak a melák képén, ha esetleg a válaszadás elől kitérne.* - A középsőt, Nolenart...
*Tudja, hogy sokat jár ide az a mocskos kurafi, ha a napokban nem nézett be, akkor fel is lélegezhet, hiszen bizonyára a Kikötőben sem járt a napokban. Nem tudja, hogyan viselni, ha véletlenül összefutna vele.*
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-14 23:39:26
Üzenet elküldve: 2025-03-14 23:39:26
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A folyékony kincs nyomában//
-No lássuk...
*Jókora karjait a pulton nyugtatja, s hallva a "rendelést, bajusza megráng, miközben elmereng.*
-Rum és ördögvigyor, az nem probléma. Na a hodaril, az már drága mulatság ám! *Felgöcög, tekintetét a félvéren nyugtatva.*
-Adok itt és most egy kisebb hordónyi rumot. Nem is a rossz fajtából, kétezer aranyért. Kétszáz literje. Tíz adag ördögvigyor... Lássuk csak, négyszáz arany. A hodaril más kérdés, az nehéz ügy. *Megvakarja állát.*
-Egy adag kétszázhúsz arany. Ötnél többem nincs belőle, de ha elviszed mind, baráti áron, ezerért a tiéd. És ez a baráti áram itt és most.
*Látszik rajta, hogy nem kíván alkuba bocsátkozni. Hogy Ettvallder kötélnek áll, avagy sem, az rajta múlik.*
-No lássuk...
*Jókora karjait a pulton nyugtatja, s hallva a "rendelést, bajusza megráng, miközben elmereng.*
-Rum és ördögvigyor, az nem probléma. Na a hodaril, az már drága mulatság ám! *Felgöcög, tekintetét a félvéren nyugtatva.*
-Adok itt és most egy kisebb hordónyi rumot. Nem is a rossz fajtából, kétezer aranyért. Kétszáz literje. Tíz adag ördögvigyor... Lássuk csak, négyszáz arany. A hodaril más kérdés, az nehéz ügy. *Megvakarja állát.*
-Egy adag kétszázhúsz arany. Ötnél többem nincs belőle, de ha elviszed mind, baráti áron, ezerért a tiéd. És ez a baráti áram itt és most.
*Látszik rajta, hogy nem kíván alkuba bocsátkozni. Hogy Ettvallder kötélnek áll, avagy sem, az rajta múlik.*
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-10 10:21:35
Üzenet elküldve: 2025-03-10 10:21:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
* Maga is felkacag, mikor visszahallja saját szavait a másik szájából. Ugyan nem tudja, hogy itt mik a szokások, de próbál nem beletaposni a csapos érzelmeibe, főleg, ha amaz szerelmes a pénzbe. Rákönyököl a pultra, majd folytatja kissé visszafogott hangon, amit csak a pultos, illetve talán közvetlen eggyel mellettük ülő hallhat. *
- Minden kell, ami van. Hodaril, ördögvigyor, meg majdnem el is felejtettem, szükségünk lenne rumra is, bár abból nem csészés mennyiség, hanem a hordós. Tudod, az ünnepléshez alap dolgok. A barátságra inni kell, tudod, hogy megy ez.
* Vonja meg a vállait, miközben kiegyenesedik. Végén ő is átnéz társára. Szeretné, ha már ő is hozzá tenne valamit végre, s ne csak neki kelljen járatni a száját, mert még a végén az ő fejét szedik le, hogy ezeket a termékeket az árának a duplájáért vette meg. Elvégre ő az izom szerepét jött betölteni, nem pedig a kereskedőét. Mégis hogy változtak meg a szerepek? *
- Mondj egy árat, aztán ha sok lenne, később visszatérünk egy szekérrel és az arannyal, hogy megüthessük a cserét!
* Bár az lenne a legjobb, ha már most nyélbe üthetnék az üzletet, de ez majd kiderül akkor, ha meghallja az árat. Majd akkor megtudja, hogy sírjon, nevessen, vagy egyből perkáljon. *
* Maga is felkacag, mikor visszahallja saját szavait a másik szájából. Ugyan nem tudja, hogy itt mik a szokások, de próbál nem beletaposni a csapos érzelmeibe, főleg, ha amaz szerelmes a pénzbe. Rákönyököl a pultra, majd folytatja kissé visszafogott hangon, amit csak a pultos, illetve talán közvetlen eggyel mellettük ülő hallhat. *
- Minden kell, ami van. Hodaril, ördögvigyor, meg majdnem el is felejtettem, szükségünk lenne rumra is, bár abból nem csészés mennyiség, hanem a hordós. Tudod, az ünnepléshez alap dolgok. A barátságra inni kell, tudod, hogy megy ez.
* Vonja meg a vállait, miközben kiegyenesedik. Végén ő is átnéz társára. Szeretné, ha már ő is hozzá tenne valamit végre, s ne csak neki kelljen járatni a száját, mert még a végén az ő fejét szedik le, hogy ezeket a termékeket az árának a duplájáért vette meg. Elvégre ő az izom szerepét jött betölteni, nem pedig a kereskedőét. Mégis hogy változtak meg a szerepek? *
- Mondj egy árat, aztán ha sok lenne, később visszatérünk egy szekérrel és az arannyal, hogy megüthessük a cserét!
* Bár az lenne a legjobb, ha már most nyélbe üthetnék az üzletet, de ez majd kiderül akkor, ha meghallja az árat. Majd akkor megtudja, hogy sírjon, nevessen, vagy egyből perkáljon. *
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-07 20:57:43
Üzenet elküldve: 2025-03-07 20:57:43
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A folyékony kincs nyomában//
-Úgy. Csoportos kedvezmény. *A csapos megereszt egy félmosolyt a hallottakra. Nem azt a barátságos fajtát, inkább amolyan kajánt. Az alkudozás itt aligha dívik, mindinkább szívességében utaznak. Vet még egy pillantást Dayaneerre, de mivel Ettvallder tűnik a szószólónak, így immáron teljes figyelme a félvéréé.*
-Nem mondtad még viszont, minek a darabja kell. *Valóban, egyikük sem állt még elő a farbával. A fogadó népe közben napirendre látszik térni a betérők felett és látva, hogy egyébként a söntés mögött álló férfi nem bánja a betoppanókat, úgy fest, ők sem.*
-Úgy. Csoportos kedvezmény. *A csapos megereszt egy félmosolyt a hallottakra. Nem azt a barátságos fajtát, inkább amolyan kajánt. Az alkudozás itt aligha dívik, mindinkább szívességében utaznak. Vet még egy pillantást Dayaneerre, de mivel Ettvallder tűnik a szószólónak, így immáron teljes figyelme a félvéréé.*
-Nem mondtad még viszont, minek a darabja kell. *Valóban, egyikük sem állt még elő a farbával. A fogadó népe közben napirendre látszik térni a betérők felett és látva, hogy egyébként a söntés mögött álló férfi nem bánja a betoppanókat, úgy fest, ők sem.*
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-05 10:10:32
Üzenet elküldve: 2025-03-05 10:10:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
* A férfi távozására megkönnyebbül, ezt azonban nem árulják el az arcvonásai! Majd később magányában kiengedi a gőzt, ha arra lesz szükség. Közben visszatámaszkodik az asztalra, eleinte várva társa megszólalására, de ha az nem jön, akkor maga veszi a kezébe a beszélgetést. *
- Úgy úgy! A kikötő új puszipajtásai.
* Feleli moderált hangon a csaposnak, közben kicsit meglepi a kérdés, mivel eddig azt hittem a növényárusra egyből egyértelművé válik a mit, kérdés. *
- Az attól függ, mennyiért kínálják darabját! Csoportos kedvezményre sem mondok nemet!
* Egy mosoly kíséri az utolsó mondatokat. Jót bíztak meg a feladatra! Legalábbis nem őt bízták meg erre, de amíg társa csak némán figyeli őket, addig csak arra tud gondolni, hogy tesztelni akarja a félvért. Ha értene a kereskedéshez, akkor nem zsoldosként keresné a kenyerét, de egyszer mindent ki kell próbálni. *
- Persze beszélhetünk baráti kedvezményekről, és persze baráti szívességekről is! Valamit valamiért.
* Mondja magabiztosan a pultosnak, majd ki is húzza magát. Próbál minél magabiztosabban kinézni miközben a pultos fontolóra veszi az elhangzottakat. *
* A férfi távozására megkönnyebbül, ezt azonban nem árulják el az arcvonásai! Majd később magányában kiengedi a gőzt, ha arra lesz szükség. Közben visszatámaszkodik az asztalra, eleinte várva társa megszólalására, de ha az nem jön, akkor maga veszi a kezébe a beszélgetést. *
- Úgy úgy! A kikötő új puszipajtásai.
* Feleli moderált hangon a csaposnak, közben kicsit meglepi a kérdés, mivel eddig azt hittem a növényárusra egyből egyértelművé válik a mit, kérdés. *
- Az attól függ, mennyiért kínálják darabját! Csoportos kedvezményre sem mondok nemet!
* Egy mosoly kíséri az utolsó mondatokat. Jót bíztak meg a feladatra! Legalábbis nem őt bízták meg erre, de amíg társa csak némán figyeli őket, addig csak arra tud gondolni, hogy tesztelni akarja a félvért. Ha értene a kereskedéshez, akkor nem zsoldosként keresné a kenyerét, de egyszer mindent ki kell próbálni. *
- Persze beszélhetünk baráti kedvezményekről, és persze baráti szívességekről is! Valamit valamiért.
* Mondja magabiztosan a pultosnak, majd ki is húzza magát. Próbál minél magabiztosabban kinézni miközben a pultos fontolóra veszi az elhangzottakat. *
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-02 22:16:56
Üzenet elküldve: 2025-03-02 22:16:56
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A folyékony kincs nyomában//
*Nagyon úgy fest, Ettvallder módszere beválni látszik; a bőrvértet viselő alak kapva kap az alkalmon és hamar magához ragadja a felkínált italt. A félvér valószínűleg nem búsul különösebben, elvégre a csapolt "nedű" sem szagra, sem tálalásra nem keltette elsőosztályú ser benyomását.
Az alak eltámolyog, Ettvalldernek szerencsére nem kell követnie. Dayaneer is átadja a lehetőséget a fehérhajú férfinak, aki immáron a söntés mögött álló, jókora férfi figyelmét is bírhatja.*
-Szóval varjak, mi? *Alaposan végigméri a vendéget, mintha csak keresne rajta bármit, ami hovatartozására engedi következtetni. Úgy fest azonban, a fiatal férfi szavai is elegendőnek bizonyulnak.*
-Szóval, mi kéne? És mennyi? Aztán meglátjuk, mit tehetünk egymásért. *Kissé összeszűkül tekintete, s mosoly is bujkál bajsza alatt, de egyebet nem tesz hozzá. A poharat, amit eddig törölgetett, leteszi maga mellé és megtámaszkodik maga előtt a pulton.*
*Nagyon úgy fest, Ettvallder módszere beválni látszik; a bőrvértet viselő alak kapva kap az alkalmon és hamar magához ragadja a felkínált italt. A félvér valószínűleg nem búsul különösebben, elvégre a csapolt "nedű" sem szagra, sem tálalásra nem keltette elsőosztályú ser benyomását.
Az alak eltámolyog, Ettvalldernek szerencsére nem kell követnie. Dayaneer is átadja a lehetőséget a fehérhajú férfinak, aki immáron a söntés mögött álló, jókora férfi figyelmét is bírhatja.*
-Szóval varjak, mi? *Alaposan végigméri a vendéget, mintha csak keresne rajta bármit, ami hovatartozására engedi következtetni. Úgy fest azonban, a fiatal férfi szavai is elegendőnek bizonyulnak.*
-Szóval, mi kéne? És mennyi? Aztán meglátjuk, mit tehetünk egymásért. *Kissé összeszűkül tekintete, s mosoly is bujkál bajsza alatt, de egyebet nem tesz hozzá. A poharat, amit eddig törölgetett, leteszi maga mellé és megtámaszkodik maga előtt a pulton.*
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-02-14 13:18:48
Üzenet elküldve: 2025-02-14 13:18:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
* Nem kell neki kétszer mondani, hogy fogja be a száját, érti ő a másik nézését. Kár, kis csetepaté nem tesz rosszat senkinek. Bár kétli, hogy az egyik jönne a másik után, ha arra fordulna szó. Kettőt megverne, a többiek meg jót mulatnának rajta.
Belekortyol a sörnek csúfolt italába, arcot ugyan nem vág hozzá, de már a szagáról megmondja, hogy ennél nincs lejjebb. Csak reméli, hogy hamar megütik az üzletet és hamar távozhatnak is ebből a kócerájból!
Fél szemmel kíséri, ahogyan Dayaneer átcsúsztat valamit a pulton a pultosnak, nem kell elgondolkodnia a tartalmán, arany lesz az, nincs kétsége. Szeme se rebben, mikor felmerül a másik készlete, de a hirtelen érkezőre már igen. *
- Mi a…
* Csak ennyi hagyja el a száját, mielőtt belekezdene a saját szavalásába. A részeg álltjának épphogy értelmezni tudja a mondandóját. Csoda, hogy még állni tud, bár mikor megtámaszkodik, akkor nyugtázza magában, hogy még azt se nagyon tud.
Még mielőtt a sármos szőke herceg az ujjai köré tudná csavarni a hercegnőt, úgy érzi ideje egy kicsit beleütnie az orrát. Egyik kezével megfogja a részeges vállát, majd nyelvével csettintgetni kezd. *
- Látszik, hogy nem ismersz minket cimbora! Emlékszel a nagydarabra, akihez ketten nem voltatok elegek az eltakarításához? Na, ő volt aki kibelezte.
* Aprót biccent Dayaneer irányába *
- Szóval ÉN nem ajánlom! De ha igazán bátor vagy, akkor kihívhatod párbajra hódolóját a varjúban
*A végét már szinte csak suttogja a fülébe, majd gyorsan el is távolodik tőle. Az erős szaga azért még őt is megüti. Biztos ez az emberfeletti képessége! Ha esetleg nem járna sikerrel az elijesztésében, akkor magához invitálja, inkább őt bosszantsa, mintsem az épp üzletelő kereskedőt. *
- Szerintem rád férne még egy sör, igyál még.
* Azzal elé is tolja saját italát, reméli, megelégszik ennyivel. *
* Nem kell neki kétszer mondani, hogy fogja be a száját, érti ő a másik nézését. Kár, kis csetepaté nem tesz rosszat senkinek. Bár kétli, hogy az egyik jönne a másik után, ha arra fordulna szó. Kettőt megverne, a többiek meg jót mulatnának rajta.
Belekortyol a sörnek csúfolt italába, arcot ugyan nem vág hozzá, de már a szagáról megmondja, hogy ennél nincs lejjebb. Csak reméli, hogy hamar megütik az üzletet és hamar távozhatnak is ebből a kócerájból!
Fél szemmel kíséri, ahogyan Dayaneer átcsúsztat valamit a pulton a pultosnak, nem kell elgondolkodnia a tartalmán, arany lesz az, nincs kétsége. Szeme se rebben, mikor felmerül a másik készlete, de a hirtelen érkezőre már igen. *
- Mi a…
* Csak ennyi hagyja el a száját, mielőtt belekezdene a saját szavalásába. A részeg álltjának épphogy értelmezni tudja a mondandóját. Csoda, hogy még állni tud, bár mikor megtámaszkodik, akkor nyugtázza magában, hogy még azt se nagyon tud.
Még mielőtt a sármos szőke herceg az ujjai köré tudná csavarni a hercegnőt, úgy érzi ideje egy kicsit beleütnie az orrát. Egyik kezével megfogja a részeges vállát, majd nyelvével csettintgetni kezd. *
- Látszik, hogy nem ismersz minket cimbora! Emlékszel a nagydarabra, akihez ketten nem voltatok elegek az eltakarításához? Na, ő volt aki kibelezte.
* Aprót biccent Dayaneer irányába *
- Szóval ÉN nem ajánlom! De ha igazán bátor vagy, akkor kihívhatod párbajra hódolóját a varjúban
*A végét már szinte csak suttogja a fülébe, majd gyorsan el is távolodik tőle. Az erős szaga azért még őt is megüti. Biztos ez az emberfeletti képessége! Ha esetleg nem járna sikerrel az elijesztésében, akkor magához invitálja, inkább őt bosszantsa, mintsem az épp üzletelő kereskedőt. *
- Szerintem rád férne még egy sör, igyál még.
* Azzal elé is tolja saját italát, reméli, megelégszik ennyivel. *
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-02-14 11:44:51
Üzenet elküldve: 2025-02-14 11:44:51
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A folyékony kincs nyomában//
*Hamar a vendégek elé kerül a korsó. Kissé vizes, de azért nyomokban emlékeztet a kívánt italra.*
-Mindent! *Hagyja helyben a söntés mögött álló férfi Ettvallder szavaira.*
-És semmit. Attól függ, ki kérdi. *Széles farkasvigyor jelenik meg arcán.*
-Szóval növények, értem... *Végigsimít állán, majd nagyot bólint.*
-Tudod, barátoknak akad ilyesmi az én készletemben is. Na persze nem ingyen. Már csak az a kérdés, hogy Ti barátok vagytok-e.
*Mielőtt válaszolhatnának, egy bőrvértet viselő férfi esik a pultnak mellettük. Éppen, csak nem áll keresztbe szeme az elfogyasztott alkoholmennyiségtől. Oldalán rozsdás rövidkard lóg, fején kucsmát visel. Ránézésre harmincas éveiben járhat, bár a vigyora alaposan foghíjas. Magassága egyikükét sem üti meg, még Dayaneerét is csupán súrolja.*
-Én tudom kik ezek, Morl! *Alaposan megméri mindkettejüket, mielőtt sűrű pislogások közepette fókuszálná be ismét a Morl névre hallgató csapost.*
-Ezek a Hét Varjúsak! *Tompít hangján, mintha súlyos információk hagynák el ajkait. Dayaneernek és Ettvalldernek is derenghet a férfi, aki a holttestek eltakarításában segédkezett.*
-Nem nehéz megjegyezni őket! Sajnálhatod, hogy nem láttad a legfőbbet! Hegyes füllel, meg iiilyen csöcsökke'! *Kezei sajátos mozdulatával igyekszik mellmagasságban illusztrálni, mire is gondol.*
-Te sem vagy különb, aranyom! *Közelebb nyomakodik Dayaneerhez, illuminált állapota végett a biztonság kedvéért könyökét a pulton támasztva. Rumszagú leheletét még Ettvallder is érezheti.*
-Nem láttalak még itt. Ha szeretnéd, megmutatom neked a Kikötőt. *Keze lassan, bizonytalanul indul a barna fürtök irányába. A csapos nem szól közbe, szemmel láthatóan hagyja, hadd bontakozzanak ki az események. Hozzászokott az ilyesmihez, ráadásul elnézve kaján tekintetét valahol szórakoztatja a dolog.*
-Szóval barátok vagytok. Mi kell és mennyi? *Szólal meg végül.*
*Hamar a vendégek elé kerül a korsó. Kissé vizes, de azért nyomokban emlékeztet a kívánt italra.*
-Mindent! *Hagyja helyben a söntés mögött álló férfi Ettvallder szavaira.*
-És semmit. Attól függ, ki kérdi. *Széles farkasvigyor jelenik meg arcán.*
-Szóval növények, értem... *Végigsimít állán, majd nagyot bólint.*
-Tudod, barátoknak akad ilyesmi az én készletemben is. Na persze nem ingyen. Már csak az a kérdés, hogy Ti barátok vagytok-e.
*Mielőtt válaszolhatnának, egy bőrvértet viselő férfi esik a pultnak mellettük. Éppen, csak nem áll keresztbe szeme az elfogyasztott alkoholmennyiségtől. Oldalán rozsdás rövidkard lóg, fején kucsmát visel. Ránézésre harmincas éveiben járhat, bár a vigyora alaposan foghíjas. Magassága egyikükét sem üti meg, még Dayaneerét is csupán súrolja.*
-Én tudom kik ezek, Morl! *Alaposan megméri mindkettejüket, mielőtt sűrű pislogások közepette fókuszálná be ismét a Morl névre hallgató csapost.*
-Ezek a Hét Varjúsak! *Tompít hangján, mintha súlyos információk hagynák el ajkait. Dayaneernek és Ettvalldernek is derenghet a férfi, aki a holttestek eltakarításában segédkezett.*
-Nem nehéz megjegyezni őket! Sajnálhatod, hogy nem láttad a legfőbbet! Hegyes füllel, meg iiilyen csöcsökke'! *Kezei sajátos mozdulatával igyekszik mellmagasságban illusztrálni, mire is gondol.*
-Te sem vagy különb, aranyom! *Közelebb nyomakodik Dayaneerhez, illuminált állapota végett a biztonság kedvéért könyökét a pulton támasztva. Rumszagú leheletét még Ettvallder is érezheti.*
-Nem láttalak még itt. Ha szeretnéd, megmutatom neked a Kikötőt. *Keze lassan, bizonytalanul indul a barna fürtök irányába. A csapos nem szól közbe, szemmel láthatóan hagyja, hadd bontakozzanak ki az események. Hozzászokott az ilyesmihez, ráadásul elnézve kaján tekintetét valahol szórakoztatja a dolog.*
-Szóval barátok vagytok. Mi kell és mennyi? *Szólal meg végül.*
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-02-12 12:59:25
Üzenet elküldve: 2025-02-12 12:59:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
*Még szerencse, hogy Ettvallder csak elsuttogja azt a megjegyzést, mellyel az ivó díszes társaságát illeti. Merész kijelentés vagy inkább ostoba, de leginkább szemtelenül rátarti. Egy-két szűkölködő matrózra talán igaz is lehetne, de azért a Kikötő népe büszke, ennél jóval kevesebbért is zsigereltek már ki errefelé valakit. A legtöbben talán kellően kapatosak már, de legyen a félvér bármennyire is kiváló harcos, egy-két zsoldos akadhat itt azért, aki jóval tapasztaltabb nála, s vélhetőleg nem kis fejtörést okozhatna neki.
Ettvallder fejtörésén jelenleg mindketten kénytelenek lennének osztozni, így ezt most különösen el szeretné elkerülni. Bár nem szól, villanó zöldjei szinte kiabálva csitítják a férfit, de vonásai máris kedélyesen simulnak ki a kocsmárosra pillantva. Persze nem vár kitörő lelkesedést és segítőkészséget az egykor vélhetőleg szebb napokat is látott haramiától, a barátságtalanság nem lepi meg, elvégre nem a lichanechi akadémia jótékonysági estjére érkezett. A Delozák emlegetésére érkező feleletre azért megemelkedik szemöldöke. Lopva azért körbepillant, abban bízva, hogy más ismerős arcot felfedez a kricsmiben, végül azonban alig láthatóan sóhajt fel eredménytelen keresése után. Kénytelenek lesznek a csapossal kezdeni valamit.
A félvér mellé ő is felpattan az egyik székre a pultnál, egy biccentéssel pedig elfogadja az ajándék sört. Nem szokása nemet mondani az ingyen italra. Jólesőn kortyol bele, tudomást sem véve pocsék minőségéről, majd finoman közelebb hajol, de nem tolakodóan bizalmaskodó mozdulata. Meghagy egy tisztes távolságot. Pillantásai a morcos tekintetet keresik, ahogy diszkréten egy kisebb, 50 arannyal teli zsákot csúsztat felé. *
- A sikátorokban mostanság nem látok növényárusokat *az utolsó szót finoman hangsúlyozza, biztosra veszi, hogy a férfi is érti, nem kerti zsályákkal és fecskefüvekkel üzérkedőkre céloz* - Szükségünk volna pár dologra, ki foglalkozik most errefelé ilyesmivel?
*Még szerencse, hogy Ettvallder csak elsuttogja azt a megjegyzést, mellyel az ivó díszes társaságát illeti. Merész kijelentés vagy inkább ostoba, de leginkább szemtelenül rátarti. Egy-két szűkölködő matrózra talán igaz is lehetne, de azért a Kikötő népe büszke, ennél jóval kevesebbért is zsigereltek már ki errefelé valakit. A legtöbben talán kellően kapatosak már, de legyen a félvér bármennyire is kiváló harcos, egy-két zsoldos akadhat itt azért, aki jóval tapasztaltabb nála, s vélhetőleg nem kis fejtörést okozhatna neki.
Ettvallder fejtörésén jelenleg mindketten kénytelenek lennének osztozni, így ezt most különösen el szeretné elkerülni. Bár nem szól, villanó zöldjei szinte kiabálva csitítják a férfit, de vonásai máris kedélyesen simulnak ki a kocsmárosra pillantva. Persze nem vár kitörő lelkesedést és segítőkészséget az egykor vélhetőleg szebb napokat is látott haramiától, a barátságtalanság nem lepi meg, elvégre nem a lichanechi akadémia jótékonysági estjére érkezett. A Delozák emlegetésére érkező feleletre azért megemelkedik szemöldöke. Lopva azért körbepillant, abban bízva, hogy más ismerős arcot felfedez a kricsmiben, végül azonban alig láthatóan sóhajt fel eredménytelen keresése után. Kénytelenek lesznek a csapossal kezdeni valamit.
A félvér mellé ő is felpattan az egyik székre a pultnál, egy biccentéssel pedig elfogadja az ajándék sört. Nem szokása nemet mondani az ingyen italra. Jólesőn kortyol bele, tudomást sem véve pocsék minőségéről, majd finoman közelebb hajol, de nem tolakodóan bizalmaskodó mozdulata. Meghagy egy tisztes távolságot. Pillantásai a morcos tekintetet keresik, ahogy diszkréten egy kisebb, 50 arannyal teli zsákot csúsztat felé.
*- A sikátorokban mostanság nem látok növényárusokat *az utolsó szót finoman hangsúlyozza, biztosra veszi, hogy a férfi is érti, nem kerti zsályákkal és fecskefüvekkel üzérkedőkre céloz* - Szükségünk volna pár dologra, ki foglalkozik most errefelé ilyesmivel?
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-02-09 16:20:46
Üzenet elküldve: 2025-02-09 16:20:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
* Pontosan azt látja, amire számított! Egy rakás részeg állat, kikről azt sem lehet elmondani, hogy mégis hány napja rohadnak ebben az épületben. A felét biztos már haza se várják, és állandó lakhelyük biztos, hogy ez az épület, vagy valamelyik sikátor.
A vérdíj hallatán ráncba rándul a homloka, majd körbenéz. Ha az ittlévők lennének a helyi fejvadászok, akkor jó nagy szerencséje van mindenkinek, akin van vérdíj!
Azt már megszokta, hogy a kikötői emberek nem a modorukról híresek, de aligha fog ezen megakadni. Közelebb is lép a pulthoz, majd helyet foglal az egyik széken, már ha van még szabad, ha nincs, akkor csak simán nekitámaszkodik söntésnek. *
- Sör, kettő!
* Mondja, majd azzal a lendülettel, egyik kezével rá is könyököl az asztalra. Másik kezével pedig a zsebébe nyúl, hogy előkaparhassa összeget. Hamar elővarázsol 10 aranyat, amit a pultra is tesz. Ha Dayaneer esetleg nem élne a lehetőséggel, akkor majd valamelyik szerencsés fickó megkapja. Amint megkapja belekortyol. *
- Pedig úgy hallottam itt mindenkit meg lehet találni!
* Szólal meg két korty között. Közben próbál odafigyelni, nehogy valaki rosszul értelmezze, amit mond. Elvégre, ha még egy kocsmát szét kéne vernie, azt már biztos nem nevezhetné véletlenek.
A csuklyája takarásából néha kipillant oldalra, figyelve a társaságra. Nem szeretné, ha meglepetés érné! *
* Pontosan azt látja, amire számított! Egy rakás részeg állat, kikről azt sem lehet elmondani, hogy mégis hány napja rohadnak ebben az épületben. A felét biztos már haza se várják, és állandó lakhelyük biztos, hogy ez az épület, vagy valamelyik sikátor.
A vérdíj hallatán ráncba rándul a homloka, majd körbenéz. Ha az ittlévők lennének a helyi fejvadászok, akkor jó nagy szerencséje van mindenkinek, akin van vérdíj!
Azt már megszokta, hogy a kikötői emberek nem a modorukról híresek, de aligha fog ezen megakadni. Közelebb is lép a pulthoz, majd helyet foglal az egyik széken, már ha van még szabad, ha nincs, akkor csak simán nekitámaszkodik söntésnek. *
- Sör, kettő!
* Mondja, majd azzal a lendülettel, egyik kezével rá is könyököl az asztalra. Másik kezével pedig a zsebébe nyúl, hogy előkaparhassa összeget. Hamar elővarázsol 10 aranyat,
amit a pultra is tesz. Ha Dayaneer esetleg nem élne a lehetőséggel, akkor majd valamelyik szerencsés fickó megkapja. Amint megkapja belekortyol. *- Pedig úgy hallottam itt mindenkit meg lehet találni!
* Szólal meg két korty között. Közben próbál odafigyelni, nehogy valaki rosszul értelmezze, amit mond. Elvégre, ha még egy kocsmát szét kéne vernie, azt már biztos nem nevezhetné véletlenek.
A csuklyája takarásából néha kipillant oldalra, figyelve a társaságra. Nem szeretné, ha meglepetés érné! *
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-02-07 22:36:00
Üzenet elküldve: 2025-02-07 22:36:00
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A folyékony kincs nyomában//
*Ahogy nyílik a bejárati ajtó a páros előtt, úgy csendesül el néhány szívdobbanásnyi időre a kis fogadótér. De tényleg csak annyi ideig, hogy megszemléljék a frissen érkezetteket. Legalább egy tucat vendég tartózkodik itt, ami gyakorlatilag teltházat jelent. Matrózok, zsoldosnak látszó egyének és helyiek egyaránt megtalálhatóak a vendégseregletben. A fél társaság kellően részeg már hozzá, hogy a legcsekélyebb sértésre vagy annak vélt megjegyzésre kést rántson. Szerencséjükre Ettvallder suttogóra fogja mondandóját, így az nem jut el kéretlen fülekbe.
Amennyiben Dayaneer nyitva tartja saját hallójáratát, elcsíphet szólamokat egy "hatalmas szörnyezet bálnáról, amit megint láttak fújni a halászok", meg "holmi sötételfekről a Sellőházban".
Csípős, olcsó dohányszag terjeng, a füstöt szinte vágni lehet egy népesebb asztalnál.*
-Kit? *Förmed rá Dayaneerre a pult mögött álló, vaskos férfiember. Erős szálú borostáján még a legélesebb beretva is elakadna talán, de láthatóan neki megvan hozzá a szerszáma. Zsíros, vállig érő, ritkás haját hátrasimítva hordja. Szép darab ember, láthatóan kellő izomzatnak örvendhetett fiatalabb korában. Ezeket az izmokat immáron pocak és zsír fedi.*
-Ha csak nem vérdíjat akarsz a fejükre tolni, akkor rossz helyen kopogtatsz. *Vaskos tenyereit a pultra támasztva dől előre, alaposan megmérve mindkettejüket.*
-Ez itt nem az emberkereső, vagy micsoda. Mit isztok? Sört? Bort? Rumot? *Barna tekintetét egy pillanatra nem véve le a kettősről nyúl valahova a pult mögé, hogy egy marék, véletlenszerűen kiválasztott poharat húzzon elő és csapja a pultra. Az ivóalkalmatosságok eltérő méretűek, az egyetlen közös bennük, hogy mindegyik egyaránt maszatos.*
*Ahogy nyílik a bejárati ajtó a páros előtt, úgy csendesül el néhány szívdobbanásnyi időre a kis fogadótér. De tényleg csak annyi ideig, hogy megszemléljék a frissen érkezetteket. Legalább egy tucat vendég tartózkodik itt, ami gyakorlatilag teltházat jelent. Matrózok, zsoldosnak látszó egyének és helyiek egyaránt megtalálhatóak a vendégseregletben. A fél társaság kellően részeg már hozzá, hogy a legcsekélyebb sértésre vagy annak vélt megjegyzésre kést rántson. Szerencséjükre Ettvallder suttogóra fogja mondandóját, így az nem jut el kéretlen fülekbe.
Amennyiben Dayaneer nyitva tartja saját hallójáratát, elcsíphet szólamokat egy "hatalmas szörnyezet bálnáról, amit megint láttak fújni a halászok", meg "holmi sötételfekről a Sellőházban".
Csípős, olcsó dohányszag terjeng, a füstöt szinte vágni lehet egy népesebb asztalnál.*
-Kit? *Förmed rá Dayaneerre a pult mögött álló, vaskos férfiember. Erős szálú borostáján még a legélesebb beretva is elakadna talán, de láthatóan neki megvan hozzá a szerszáma. Zsíros, vállig érő, ritkás haját hátrasimítva hordja. Szép darab ember, láthatóan kellő izomzatnak örvendhetett fiatalabb korában. Ezeket az izmokat immáron pocak és zsír fedi.*
-Ha csak nem vérdíjat akarsz a fejükre tolni, akkor rossz helyen kopogtatsz. *Vaskos tenyereit a pultra támasztva dől előre, alaposan megmérve mindkettejüket.*
-Ez itt nem az emberkereső, vagy micsoda. Mit isztok? Sört? Bort? Rumot? *Barna tekintetét egy pillanatra nem véve le a kettősről nyúl valahova a pult mögé, hogy egy marék, véletlenszerűen kiválasztott poharat húzzon elő és csapja a pultra. Az ivóalkalmatosságok eltérő méretűek, az egyetlen közös bennük, hogy mindegyik egyaránt maszatos.*
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-02-03 11:01:46
Üzenet elküldve: 2025-02-03 11:01:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
* Elmerülve a saját gondolataiban, és utcán lévő söpredékek figyelése közben, nem látja, vagy legalábbis először nem fogja fel, hogy mégis merre tartanak. Pedig ő neki sem ismeretlen a környék. Bár nem mondhatja el magáról, hogy egy igazi törzsvendég, a kínálattal mégis tisztában van.
Belépve a helyre tesz egy gyors pillantást a helyi kocsmatöltelékek között. Nem tölt el sok időt a sok arc megvizsgálására, csak épp annyi ideig, míg fel nem ismer valakit. Elvégre a kikötő menedéket ad mindenféle érdekes személyiségnek, hátha meglát valakit, akit még ő is felismer.
Dayaneer tanácsára megemeli az egyik szemöldökét. Ezekből még azt sem nézi ki, hogy képesek egyenesen ütni, nemhogy még bármi kárt okozni! Igaz, ami igaz, többen vannak, és egységben az erő, ugyebár! Nem is tervezett megmérkőzni a helyiekkel, de ez nem azt jelenti, hogy ők sem. *
- Ugyan! Veszek nekik egy kört, cserébe tisztára nyalják a cipőm. Ezek már csak ilyenek.
* Suttogja vissza. Saját szája nem görbül az úriember szóra, bár megpróbálná, azért mégse rontaná e szó jelentését. Közben ő a pulttól nem messze hallgatózik, hátha megüti a fülét valami érdekesség. Legjobban egy szaftos pletykának örülne, vagy egy új munkalehetőségnek, amit ez után a kiruccanás után képes megcsinálni. Ő ugyan nem válogatós, ha pénzről van szó, de azért a határt ő is meghúzza egy bizonyos ponton.
Szemei azért a pult mögé is be bekacsintgatnak. Szívesen meginna valamit, de egyelőre kivárja, hogy mi sül ki az egészből. *
* Elmerülve a saját gondolataiban, és utcán lévő söpredékek figyelése közben, nem látja, vagy legalábbis először nem fogja fel, hogy mégis merre tartanak. Pedig ő neki sem ismeretlen a környék. Bár nem mondhatja el magáról, hogy egy igazi törzsvendég, a kínálattal mégis tisztában van.
Belépve a helyre tesz egy gyors pillantást a helyi kocsmatöltelékek között. Nem tölt el sok időt a sok arc megvizsgálására, csak épp annyi ideig, míg fel nem ismer valakit. Elvégre a kikötő menedéket ad mindenféle érdekes személyiségnek, hátha meglát valakit, akit még ő is felismer.
Dayaneer tanácsára megemeli az egyik szemöldökét. Ezekből még azt sem nézi ki, hogy képesek egyenesen ütni, nemhogy még bármi kárt okozni! Igaz, ami igaz, többen vannak, és egységben az erő, ugyebár! Nem is tervezett megmérkőzni a helyiekkel, de ez nem azt jelenti, hogy ők sem. *
- Ugyan! Veszek nekik egy kört, cserébe tisztára nyalják a cipőm. Ezek már csak ilyenek.
* Suttogja vissza. Saját szája nem görbül az úriember szóra, bár megpróbálná, azért mégse rontaná e szó jelentését. Közben ő a pulttól nem messze hallgatózik, hátha megüti a fülét valami érdekesség. Legjobban egy szaftos pletykának örülne, vagy egy új munkalehetőségnek, amit ez után a kiruccanás után képes megcsinálni. Ő ugyan nem válogatós, ha pénzről van szó, de azért a határt ő is meghúzza egy bizonyos ponton.
Szemei azért a pult mögé is be bekacsintgatnak. Szívesen meginna valamit, de egyelőre kivárja, hogy mi sül ki az egészből. *
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-01-31 19:24:20
Üzenet elküldve: 2025-01-31 19:24:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
- Ha a Kikötőben el tudunk intézni mindent, nem lesz szükséges kordéra.
*Úgy legyint magabiztosan, mintha biztos lehetne benne, hogy nem lesz rettentően nehéz egy hordó kisebb rum. Sose cipelt hordónyi szeszt, de a legénysége mindig olyan könnyedén cipelte őket ide-oda a hajón... mondjuk igaz, nem voltak olyan nyeszlettek, mint ezek itt ketten, azok tisztes, nagydarab wegtoreni legények. De így is megoldják valahogy.
Int nekik, hogy kövessék őt, feleslegesnek találja megosztani velük, merre tartanak, hiszen már az irányválasztásból is egyértelmű lehet mindkettejük számára.
A Rumos Rókalyuk különlegessége, hogyha belép az ember olyan, mintha ott sohasem telne az idő. Mindegy melyik napszakban téved ide, mindig találni fog embereket itt, általában kivétel nélkül ugyanazokat, akiket az előző nap. Mintha csak az alkohol tartosította volna őket, a szesz isteneipedig buzgó, rendszeres oltárukon áldozásukért a hosszúfűlűek elnyúlt éltét adták volna jutalmul.
A fojtogató füstben nehezen szűrődik a nap egyébként is erőtlen fénye, még jobban megbolondítva ezzel a rosszarcú vendégek időérzékét, akik persze tovább nehezítik dolgukat azzal, hogy töménytelen mennyiségű pocsék italt gördítenek le. Egy néhányukat bizonyosan évek óta nem látta már az asszonya.
A wegtoreni olyan magabiztossággal libben a fogadótérbe, mint bármely itt megszokott haramia, ha esetleg szeme sarkából baljósan rájuk sandító alakot lát, netán bármiféle kétesnek tűnő ügyletet, a szeme sem rebben. Bármit is látna, biztos lehet benne, hogy annál már látott itt rosszabbat is.*
- Sok errefelé a helyes fiatalember, de most inkább ne szemezzetek egyikkel sem. *ad tanácsot halkan, elvégre itt akár egy hosszabb összepillantás is felér egy hadüzenettel. Némely kötekedősebb kedvű matróz általában csak az alkalmat lesi, hogy bunyózhasson, most pedig nem ennek van itt az ideje. Előbb a munka, aztán a szórakozás.
Léptei ráérősek, ahogy a pultot veszi célba, s bár látványosan senkire sem emeli pillantásait, figyelmesen fülel. Valójában arra kíváncsi, valamelyik asztalnál elkap-e egy kósza beszélgetést a tegnapi mészárlásról, szinte kizártnak tartja, hogy nem ért ide a híre. Az viszont már meglepőbb volna, ha hármasukkal ily hamar össze tudnák kapcsolni az eseményeket.
Széles mosolyt villant a kocsmárosra, akit már néhányszor látott itt, de sajnos a nevét nem tudja, nem is rémlik neki, hogy említette volna azelőtt.*
- Szép napot! *köszön kedélyesen majd a vendégtér felé biccent* - Valamelyik Deloza fiút nem látta errefelé?
*Haszontalan kocsmatöltelék mindkettő, de jól ismerik a Kikötőt és hellyel-közzel meg is bízik bennük. Bizonyára tudnak segíteni benne, hogy hol érdemes beszerezniük amiért jöttek.*
- Ha a Kikötőben el tudunk intézni mindent, nem lesz szükséges kordéra.
*Úgy legyint magabiztosan, mintha biztos lehetne benne, hogy nem lesz rettentően nehéz egy hordó kisebb rum. Sose cipelt hordónyi szeszt, de a legénysége mindig olyan könnyedén cipelte őket ide-oda a hajón... mondjuk igaz, nem voltak olyan nyeszlettek, mint ezek itt ketten, azok tisztes, nagydarab wegtoreni legények. De így is megoldják valahogy.
Int nekik, hogy kövessék őt, feleslegesnek találja megosztani velük, merre tartanak, hiszen már az irányválasztásból is egyértelmű lehet mindkettejük számára.
A Rumos Rókalyuk különlegessége, hogyha belép az ember olyan, mintha ott sohasem telne az idő. Mindegy melyik napszakban téved ide, mindig találni fog embereket itt, általában kivétel nélkül ugyanazokat, akiket az előző nap. Mintha csak az alkohol tartosította volna őket, a szesz isteneipedig buzgó, rendszeres oltárukon áldozásukért a hosszúfűlűek elnyúlt éltét adták volna jutalmul.
A fojtogató füstben nehezen szűrődik a nap egyébként is erőtlen fénye, még jobban megbolondítva ezzel a rosszarcú vendégek időérzékét, akik persze tovább nehezítik dolgukat azzal, hogy töménytelen mennyiségű pocsék italt gördítenek le. Egy néhányukat bizonyosan évek óta nem látta már az asszonya.
A wegtoreni olyan magabiztossággal libben a fogadótérbe, mint bármely itt megszokott haramia, ha esetleg szeme sarkából baljósan rájuk sandító alakot lát, netán bármiféle kétesnek tűnő ügyletet, a szeme sem rebben. Bármit is látna, biztos lehet benne, hogy annál már látott itt rosszabbat is.*
- Sok errefelé a helyes fiatalember, de most inkább ne szemezzetek egyikkel sem. *ad tanácsot halkan, elvégre itt akár egy hosszabb összepillantás is felér egy hadüzenettel. Némely kötekedősebb kedvű matróz általában csak az alkalmat lesi, hogy bunyózhasson, most pedig nem ennek van itt az ideje. Előbb a munka, aztán a szórakozás.
Léptei ráérősek, ahogy a pultot veszi célba, s bár látványosan senkire sem emeli pillantásait, figyelmesen fülel. Valójában arra kíváncsi, valamelyik asztalnál elkap-e egy kósza beszélgetést a tegnapi mészárlásról, szinte kizártnak tartja, hogy nem ért ide a híre. Az viszont már meglepőbb volna, ha hármasukkal ily hamar össze tudnák kapcsolni az eseményeket.
Széles mosolyt villant a kocsmárosra, akit már néhányszor látott itt, de sajnos a nevét nem tudja, nem is rémlik neki, hogy említette volna azelőtt.*
- Szép napot! *köszön kedélyesen majd a vendégtér felé biccent* - Valamelyik Deloza fiút nem látta errefelé?
*Haszontalan kocsmatöltelék mindkettő, de jól ismerik a Kikötőt és hellyel-közzel meg is bízik bennük. Bizonyára tudnak segíteni benne, hogy hol érdemes beszerezniük amiért jöttek.*
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-01-30 20:40:42
Üzenet elküldve: 2025-01-30 20:40:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Serébe kortyol, s rögvest átfut arcán egy észlelhető, de halovány grimasz. Enyhén savanykás ízt vél felfedezni, a kocsmáros bizonyára rég csapra ütött hordóból mérte az italt, túl sok levegőt kapott. Szerencsére ízlelése tompult valamelyest a legkevésbé sem baráti mennyiségű szesz elfogyasztásával, lehet hogy sokkal kevésbé tudná élvezni a nedűt, ha nem így volna.*
- A hevesség kihasználására! *ismétli el a szavakat játékos nyomatékkal, ízlelgetve, s úgy tűnik, csaknem el is neveti magát a sajátos megfogalmazáson* - Jól jöhetnek például bunyóban, nem igaz? Jó nagyokat, hevesen tudnak ütni *imitál pár apró jobb és balhorgot a levegőbe ütve* és még élvezik is! *s ezzel fel is kacag. Ízesen, jólesőn, hirtelen mozdulatában kicsit meg is inog a székkel, de végül a pultban megkapaszkodik. Olyasfajta kedélyállapot ez már, amit a szesz csalogat elő az emberből, csak egy ittas akárki nevet így. A göcögés csillapodtával az egyik szemében összegyűlt könnyet egy mozdulattal kitörli egy jóleső sóhaj kíséretében.*
- Ennél jobb helyen nem érhet a vég, legfeljebb szebben. Igazi megtiszteltetés! Olyan nagy emberekkel osztozhatnál egy véghelyen, mint a vén Deloza, vagy a félszemű Kressen kapitány. *tudja, hogy ezek a nevek mit sem mondanak a másiknak, de úgy beszél róluk, mintha egykoron a történelem nemes alakjai lettek volna, nemcsak egyszerű helyi korhelyek.
A pultra könyököl a bárd felé fordulva, enyhén oldalra dőlt fejét megtámasztja. Szeplői alatt már a szesz pírt varázsolt az arcára, s úgy összességében van valami finoman zilált a jelenlétében. Mintha még gesztenyebarna fürtjei is spiccesen kunkorodnának össze itt-ott. Csillanó zöldjei mosolyogva fürkészik az érthetetlen módon egyre vonzóbbá varázsolódó vonásokat.*
- Nem szabad tartani a pofonoktól. *hangja egy rövid jelent erejéig egészen olyanná válik, mint mikor egy régi ivócimbora az alkoholtól bölccsé válva tanácsokat osztogat a másiknak. Épp csak bajtársiasan meg nem veregeti a vállát.* - Egy férfinak mindig készen kell rá állni. Főleg, ha az istenek arra kárhoztatták, hogy a szíve a női lélek finomságához és szépségéhez húzódik. *tudálékoskodásában azért már elvigyorodik.
A szinte kérdésnek hallható szavakra már nem tud rögvest ilyen sebesen fifikás választ adni. Be is áll pár pillanatnyi csönd, ahogy a meleg, barna pillantásba révedve egészen úgy tűnik, épp morfondírozik. Sőt, mérlegel. Hogy merre sodródnak gondolatai, eleinte nehéz volna kifürkészni, de fel-felvillan valami. Egy leheletnyi óhaj, kapatos vágyódás, mely ha a maga egyszerűségében nem is volna egyértelmű, egy tűnődő ajakra harapás majdnem nyilvánvalóvá teszi. Feltűnően kallódó tekintete mintha máris fülledt jelenteket vetítene a férfi elé, képzelgései pedig irányíthatatlanul hangosakká válnak egy hosszan elnyúló pillanatban. Aztán rendezi vonásait, s mindössze egy pimaszul emelkedő szemöldök tekint vissza a bárdra egy halványan kunkorodó mosoly kíséretében.*
- Semmi jóra, Dalnokom *a felelet úgy csendül, mintha már jóval túlszaladna egy esetlegesen kellemesen eltöltött éjszakán. Szája sarka kíváncsi kedélyességgel nyúlik, még ő sem biztos benne mit akar. Meglátja a férfi eldönti-e majd helyette.* - Méla makrélázásra viszont biztosan nem.
//Kósza varjak//
*Serébe kortyol, s rögvest átfut arcán egy észlelhető, de halovány grimasz. Enyhén savanykás ízt vél felfedezni, a kocsmáros bizonyára rég csapra ütött hordóból mérte az italt, túl sok levegőt kapott. Szerencsére ízlelése tompult valamelyest a legkevésbé sem baráti mennyiségű szesz elfogyasztásával, lehet hogy sokkal kevésbé tudná élvezni a nedűt, ha nem így volna.*
- A hevesség kihasználására! *ismétli el a szavakat játékos nyomatékkal, ízlelgetve, s úgy tűnik, csaknem el is neveti magát a sajátos megfogalmazáson* - Jól jöhetnek például bunyóban, nem igaz? Jó nagyokat, hevesen tudnak ütni *imitál pár apró jobb és balhorgot a levegőbe ütve* és még élvezik is! *s ezzel fel is kacag. Ízesen, jólesőn, hirtelen mozdulatában kicsit meg is inog a székkel, de végül a pultban megkapaszkodik. Olyasfajta kedélyállapot ez már, amit a szesz csalogat elő az emberből, csak egy ittas akárki nevet így. A göcögés csillapodtával az egyik szemében összegyűlt könnyet egy mozdulattal kitörli egy jóleső sóhaj kíséretében.*
- Ennél jobb helyen nem érhet a vég, legfeljebb szebben. Igazi megtiszteltetés! Olyan nagy emberekkel osztozhatnál egy véghelyen, mint a vén Deloza, vagy a félszemű Kressen kapitány. *tudja, hogy ezek a nevek mit sem mondanak a másiknak, de úgy beszél róluk, mintha egykoron a történelem nemes alakjai lettek volna, nemcsak egyszerű helyi korhelyek.
A pultra könyököl a bárd felé fordulva, enyhén oldalra dőlt fejét megtámasztja. Szeplői alatt már a szesz pírt varázsolt az arcára, s úgy összességében van valami finoman zilált a jelenlétében. Mintha még gesztenyebarna fürtjei is spiccesen kunkorodnának össze itt-ott. Csillanó zöldjei mosolyogva fürkészik az érthetetlen módon egyre vonzóbbá varázsolódó vonásokat.*
- Nem szabad tartani a pofonoktól. *hangja egy rövid jelent erejéig egészen olyanná válik, mint mikor egy régi ivócimbora az alkoholtól bölccsé válva tanácsokat osztogat a másiknak. Épp csak bajtársiasan meg nem veregeti a vállát.* - Egy férfinak mindig készen kell rá állni. Főleg, ha az istenek arra kárhoztatták, hogy a szíve a női lélek finomságához és szépségéhez húzódik. *tudálékoskodásában azért már elvigyorodik.
A szinte kérdésnek hallható szavakra már nem tud rögvest ilyen sebesen fifikás választ adni. Be is áll pár pillanatnyi csönd, ahogy a meleg, barna pillantásba révedve egészen úgy tűnik, épp morfondírozik. Sőt, mérlegel. Hogy merre sodródnak gondolatai, eleinte nehéz volna kifürkészni, de fel-felvillan valami. Egy leheletnyi óhaj, kapatos vágyódás, mely ha a maga egyszerűségében nem is volna egyértelmű, egy tűnődő ajakra harapás majdnem nyilvánvalóvá teszi. Feltűnően kallódó tekintete mintha máris fülledt jelenteket vetítene a férfi elé, képzelgései pedig irányíthatatlanul hangosakká válnak egy hosszan elnyúló pillanatban. Aztán rendezi vonásait, s mindössze egy pimaszul emelkedő szemöldök tekint vissza a bárdra egy halványan kunkorodó mosoly kíséretében.*
- Semmi jóra, Dalnokom *a felelet úgy csendül, mintha már jóval túlszaladna egy esetlegesen kellemesen eltöltött éjszakán. Szája sarka kíváncsi kedélyességgel nyúlik, még ő sem biztos benne mit akar. Meglátja a férfi eldönti-e majd helyette.* - Méla makrélázásra viszont biztosan nem.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 891-910