//Második szál//
*Nem hunyja le szemét közvetlenül azután, hogy falhoz állítják, az itt-ott lefeslőben lévő vakolatot szuggerálva várja ki, hogy a nő is megtalálja a maga helyét mögötte. Karját emeli, hogy alatta átfűzhesse Isurii a magáét, aztán tenyerébe véve a mágus kézfejét végigsimít rajta. Arról eresztése sincs, hogy ha Isurii nem a megszokott helyén alszik, mennyire lesz nyugtalan tőle az éjszakája, de Khan szinte mindenütt képes úgy viselkedni, mint a rohadt nád. Akaratától függően, el tud aludni szinte teljesen álló helyzetben is, ha éppen úgy lehet csak.*
- Egy csomó háborút túléltem már. *Morrantja már úgy, hogy Isurii orrtőig a gesztenyebarna sörényben jár. Illatból semmilyen jellegzeteset nem fog tudni tetten érni, a városi piperkőcök hóbortjait se most, se korábban nem követte, így elmarad mindenféle szantálfa- vagy fahéjillat az éjszakára szabadon eresztett hajzatból.* De rohadt hidegek a lábaid.
*A száznyolcvan fokos váltások sohasem voltak idegenek abban, ahogy a Félszemű mondandójának ívét vezeti, de sérelemgyanút is rögtön megelőz, és a sajátjának szorított női lábakra kalodát zár.
A bénaságát kiemelő megjegyzés meg egyszerűen nem tartja relevánsnak, az esetek kimagasló százalékában olyan a szerencséje mint az ördögnek, ha pedig amaz nem is esik kézre, még mindig bízhat mindabban, amit a zsoldosévek megtaníttattak vele. Akaratlagos és nem kért leckék is akadnak ebben a lajstromban szép számmal, a mostanit is iktathatja majd valahova.
Egy jó darabon megmarad abban a pozícióban, amit a boszorkány rögtönzött nekik, de csak amik azon pöröghet az agya, hogy teóriákon zongorázzon. Az elmúlt napok alapos óraszámot adtak hozzá, hogy legyártson néhányat ezekből. A közös bennük az, hogy ugyanaz a kérdés áll a gyújtópontban, ő pedig most őt ölelve szuszog a nyakába.*
~ Nem ma. ~
*Talán nem is fontos a miért, ha már egyszer magának sem tette fel, amikor Amon Ruadhról eljött. Nevetségesen gyerekes ábrándokba hajlamos a mai napig ringatni magát, amikor a dolgok lecsendesednek és olyan magától értetődőnek tetszenek, mint az, hogy most ebben a koszfészekben, ugyanabban az ágyban fekszenek és kapaszkodnak a másik jelenlétébe.
Idővel átfordul, s hacsak a nő nem tesz hasonlóképp, szembekerülnek egymással. Így már neki is lehetősége van karolni. Átejti Isurii derekán a kezét, ujjai megtalálják a fakó hajvégeket és játékba kezdenek velük. Szemét továbbra is ébren tartva, habár a szoba sötétje bizonytalan-kiismerhetetlenné tesz annál jóval markánsabb körvonalakat is, mint az egyszerű pillantásé.*
- Az arcom is sajog, tudod, azzal tompítottam. *Kétségbe akkor sem esik, ha önként nem kapná meg a vágyottat: a nő most közel sem jár olyan távol tőle, mint a Vashegyről indulásuk napján.
Így vagy úgy, de a csókot lefejti a mágusnő ajkairól.*