*Kisebb csönd követi megszólalását, míg a benti fél valószínűleg emésztgeti szavait. Vagy valami ilyesmi, ő aztán nem gondolatolvasó, az is lehet, hogy a lovát itatja. Mindenesetre olyan sok időt azért nem hagy a férfi, hogy tovább mélázhasson efféle baromságokról.*
- Örvendek, Harath.
*Tetszik neki a név, valahogy jó érzés kimondani. Bár az övéről is ezt mondanák... egyszer biztosan eljön az a nap is.
A soron következő kérdésre természetesen felkészült, futó mosolya jelzi, hogy bizony számított rá.*
- Pénzzel vagy munkával. Attól függ, melyikre van inkább szükségetek.
*Persze felmerülhet a lehetőség, hogy egyikre sem, de azért egy próbát megér a dolog. Ekkor azonban köreikbe egy nő érkezik, kinek egyelőre csak hangját hallja, ám parancsát követően kinyílik előtte a kapu, és némi noszogatás kíséretében a táborban találja magát. Először is korábbi beszélgetőpartnerét figyeli meg, mennyire hasonlít arra, ahogyan elképzelte. Túl nagyot nem tévedett, és mivel megbízhatónak tűnik (no meg nem is nagyon lenne más lehetősége), átnyújtja fegyvereit. Lényegében csak apróbb kések és tőrök kerülnek elő - némelyiket a csizmájából húzza elő, afféle óvintézkedés volt korábban - komolyabb fegyvereknek még nemigen került birtokába. Talán megtehetné, hogy észrevétlenül magánál tart párat, de ezzel inkább nem is próbálkozik, nem ajánlatos eljátszani a bizalmukat.*
- Köszönöm.
*Bólint Harathnak az információkért, majd az egyelőre ismeretlen nőt is alkalma nyílik megfigyelni. Annyi biztos, hogy határozott személyiség, ráadásul a férfi is gondolkodás nélkül engedelmeskedik neki. Kissé megszeppenten hallgatja mondandóját, annyi bizonyos, hogy ő aztán meg tudja választani az időpontot az érkezésre.*
- Párbaj?
*Tekintete szinte csillog, ahogy a nőre tekint, mintha csak azt kérdezné, "Megnézhetem?", de egyelőre jobbnak látja, ha kissé óvatosan viselkedik.*
- Jaj, bocsánat. A nevem Maou Kalaki, örvendek.
*Hajol meg a nő előtt is, ugyanis neki még nem mutatkozott be.*
- Megkérdezhetem a nevedet?
*Hupsz, tegezte. Sebaj, remélhetőleg ez a bevett szokás errefelé, akkor talán nem veszi észre kisebb bakiját. Maou ráharap szája szélére, de a kérdés egyszerűen annyira kikívánkozik, hogy nem tudja visszatartani magát.*
- Miféle ítéletről van szó? Természetesen megértem, amennyiben nem avathatsz be, vagy ilyesmi.
~ De azért meg kellett kérdeznem...~
*Érdeklődve néz a nőre, barátságos mosolyát, és szemtükrének kíváncsi pillantását továbbra is megtartja, nem mintha azt hinné, hogy ilyesmivel megnyerheti, egyszerűen alapból ilyen a természete.*