Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 196 (3901. - 3902. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3902. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-04-02 18:34:35
Üzenet elküldve: 2025-04-02 18:34:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Óarany//
*Mások. Annyira mások, hogy a két vér lehetetlen, hogy egy legyen. De a feléledt remény nem tudja elhagyni könnyen, pedig már mozdulna, hogy eltűnjön innen. Csak figyeli a másikat az ablak visszatükröződéséből, pedig a kinti világban akart elmerülni. Eltakarja az üvegre vetülő tincsek feketesége, a nagy ritkán megcsillanó arany fény. Érzi a növekvő feszültséget, minden egyes koccanás után, ahogy az evőeszköz a tányért éri. Ha tompa is, neki fülsüketítő. Lefojtva remeg a tudat, hogy rátalált valakire, aki közelebb vihetné a megoldásaihoz, de nem bír el vele. Nem kész rá, vagy nem hisz. Ezek nem az ő eszközei, nem a csendes megbújás, nem tudja az üresség felett forgatni a gondolatokat, mert csak a flegma vigyort látja, ami elveszi a fókuszt.
Hogy a másik miért keres igazából szekeret nem derül ki. Nincs kedve ehhez, nem derül fény semmire, s még amaz sem olyan egyenes, hogyha már elcsalta azzal, hogy valóban részletezze az igazi miérteket, akkor meg azt is tegye.
Talán a méreg dolgozik, ahogy feláll, még ha a mozdulataiból hiányzik is. Szekér. Szokások.
Megveszi a rumot és visszatér a fajtársához. További szavak nélkül hagyta ott, s most is erő kell, hogy újakat alkosson. Visszaereszkedik a székre, de mintha tűpárnára ülne, amint amaz megint beszélni kezd. Ha ideje van is rá, ennek nincs értelme. Nézi a sárga íriszek mélyén a hirtelen ridegséget. *
- Nem tudok. *Görcsösen fognak rá az ujjai a pohárra, majd ajkához emelve azt, eltünteti a kortynyi rumot. Megfeszül az állkapcsa, ahogy szétárad a szájában a tüze. Az emlékezetébe vési az arcot, bár talán semmi szükség az emlékére. Részleteket ígért, most azt vonja meg tőle. Ezen részletekre nem kíváncsi, így feláll, s a kabátjáért nyúl.*
- Idevalósiakkal próbálkozz.
*Hogy jó tanács-e, vagy visszautalás arra, hogy tudják egymásról, hogy nem a kikötő mocskai, mégis nála próbálkozott ostoba mód a férfi, már csak maga mögött hagyja lebegni.
Halva született próbálkozás volt. Ha sosem kerülnek helyre a darabok, akkor sem bírja tovább szívni ezt a levegőt. Nem szaporázza a lépteket, de az ajtó felé indul, s ha nem tartóztatják, ki is megy rajta.*
*Mások. Annyira mások, hogy a két vér lehetetlen, hogy egy legyen. De a feléledt remény nem tudja elhagyni könnyen, pedig már mozdulna, hogy eltűnjön innen. Csak figyeli a másikat az ablak visszatükröződéséből, pedig a kinti világban akart elmerülni. Eltakarja az üvegre vetülő tincsek feketesége, a nagy ritkán megcsillanó arany fény. Érzi a növekvő feszültséget, minden egyes koccanás után, ahogy az evőeszköz a tányért éri. Ha tompa is, neki fülsüketítő. Lefojtva remeg a tudat, hogy rátalált valakire, aki közelebb vihetné a megoldásaihoz, de nem bír el vele. Nem kész rá, vagy nem hisz. Ezek nem az ő eszközei, nem a csendes megbújás, nem tudja az üresség felett forgatni a gondolatokat, mert csak a flegma vigyort látja, ami elveszi a fókuszt.
Hogy a másik miért keres igazából szekeret nem derül ki. Nincs kedve ehhez, nem derül fény semmire, s még amaz sem olyan egyenes, hogyha már elcsalta azzal, hogy valóban részletezze az igazi miérteket, akkor meg azt is tegye.
Talán a méreg dolgozik, ahogy feláll, még ha a mozdulataiból hiányzik is. Szekér. Szokások.
Megveszi a rumot és visszatér a fajtársához. További szavak nélkül hagyta ott, s most is erő kell, hogy újakat alkosson. Visszaereszkedik a székre, de mintha tűpárnára ülne, amint amaz megint beszélni kezd. Ha ideje van is rá, ennek nincs értelme. Nézi a sárga íriszek mélyén a hirtelen ridegséget. *
- Nem tudok. *Görcsösen fognak rá az ujjai a pohárra, majd ajkához emelve azt, eltünteti a kortynyi rumot. Megfeszül az állkapcsa, ahogy szétárad a szájában a tüze. Az emlékezetébe vési az arcot, bár talán semmi szükség az emlékére. Részleteket ígért, most azt vonja meg tőle. Ezen részletekre nem kíváncsi, így feláll, s a kabátjáért nyúl.*
- Idevalósiakkal próbálkozz.
*Hogy jó tanács-e, vagy visszautalás arra, hogy tudják egymásról, hogy nem a kikötő mocskai, mégis nála próbálkozott ostoba mód a férfi, már csak maga mögött hagyja lebegni.
Halva született próbálkozás volt. Ha sosem kerülnek helyre a darabok, akkor sem bírja tovább szívni ezt a levegőt. Nem szaporázza a lépteket, de az ajtó felé indul, s ha nem tartóztatják, ki is megy rajta.*
3901. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-04-01 17:17:41
Üzenet elküldve: 2025-04-01 17:17:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Óarany//
*Még, hogy nincsen összhangban, ha ezt hallaná, lehet egyszerre haragudna meg, és röhögne is a másikon. Azóta is válltig állítja az egybeesés a másik hibája. Az elővigyázatosság teljesen elnézhető lett volna, az előre engedés a kétes kinézetű, torokmetsző fészeknek tartott, kacsa falábon forgó, tengeribűzös szélfútta vendégelintéző, vagyis vendéglátó helyre. Valóban udvariasság volt. Nagyrészt. Hiszen a másik ajánlotta a helyet, sejtette törzsvendég, amíg belőle itt nagyvalószínűséggel csak szállóvendég lehet, hogyha elég erős pofont kap valakitől.*
-Akkor csak engem ért a megtiszteltetés, remek.
*Válaszolja ismét egy sokat sejtető erőltetett flegma mosollyal. Aztán tényleg belefeledkezik az étkezésbe.
Kínos, unalmas és szűrcsölésekkel teli pillanatok telnek el, ameddig befejezi étkét.*
-Kár. Pedig praktikusabb lett volna.
*Húzza el a száját.*
-Peeersze, hogy erre miért nem gondoltam.
*Néz a másikra nagyra kitárt szemekkel, megjátszva a csodálkozottat. Aztán feje szilárdabbá válik.*
-Más okból lenne jó a kocsis, szeretnék beszédbe elegyedni vele, szokások fordulasok, tippek, trükkök praktikák ilyenek.
*Femeli kezét forgatva, ahogy gesztikulál hozzá. Persze botor lenne elárúlni tervét nyílegyenest, hadd higgyje a másik féleszűnek.*
-Még egyet?
*Néz fel bután a másikra, persze leginkább ez már színjáték, kezd egyre jobban leesni neki, hogy biza a másik tényleg akar valamit tőle. Nem feltétlen azt ami meg kellemesebb is lehetne számára.
Mire mondhatna bármit is, az aranyszemű perdűl fordúl és ott is terem ismét előtte az italokkal. Az elöző még egeti a gyomrát meg a torkát. Erre a másik még egyet inni akar.*
-Részletek hm?
*Húzza az idejét a másiknak, és lehetőleg az idegeit is.*
-Akkor ha hajlandó vagy közözlni végre te mi a frászt akarsz tőlem. Mert az én mesém itt véget ér számodra. Egy kocsis kell, szekérel vagy anélkül. Ha ebben nem tudsz segíteni, kétlem húzni akarod a drága idődet, amiben biztos vagyok, rám már sokat pazaroltál.
*Mintha kicserélték volna, hangja határozottabb és ridegebb lett az eddigi bohókás és gúnyolódós helyett. Szemei is csak úgy villannak a másikra, majd át szúrják.*
*Még, hogy nincsen összhangban, ha ezt hallaná, lehet egyszerre haragudna meg, és röhögne is a másikon. Azóta is válltig állítja az egybeesés a másik hibája. Az elővigyázatosság teljesen elnézhető lett volna, az előre engedés a kétes kinézetű, torokmetsző fészeknek tartott, kacsa falábon forgó, tengeribűzös szélfútta vendégelintéző, vagyis vendéglátó helyre. Valóban udvariasság volt. Nagyrészt. Hiszen a másik ajánlotta a helyet, sejtette törzsvendég, amíg belőle itt nagyvalószínűséggel csak szállóvendég lehet, hogyha elég erős pofont kap valakitől.*
-Akkor csak engem ért a megtiszteltetés, remek.
*Válaszolja ismét egy sokat sejtető erőltetett flegma mosollyal. Aztán tényleg belefeledkezik az étkezésbe.
Kínos, unalmas és szűrcsölésekkel teli pillanatok telnek el, ameddig befejezi étkét.*
-Kár. Pedig praktikusabb lett volna.
*Húzza el a száját.*
-Peeersze, hogy erre miért nem gondoltam.
*Néz a másikra nagyra kitárt szemekkel, megjátszva a csodálkozottat. Aztán feje szilárdabbá válik.*
-Más okból lenne jó a kocsis, szeretnék beszédbe elegyedni vele, szokások fordulasok, tippek, trükkök praktikák ilyenek.
*Femeli kezét forgatva, ahogy gesztikulál hozzá. Persze botor lenne elárúlni tervét nyílegyenest, hadd higgyje a másik féleszűnek.*
-Még egyet?
*Néz fel bután a másikra, persze leginkább ez már színjáték, kezd egyre jobban leesni neki, hogy biza a másik tényleg akar valamit tőle. Nem feltétlen azt ami meg kellemesebb is lehetne számára.
Mire mondhatna bármit is, az aranyszemű perdűl fordúl és ott is terem ismét előtte az italokkal. Az elöző még egeti a gyomrát meg a torkát. Erre a másik még egyet inni akar.*
-Részletek hm?
*Húzza az idejét a másiknak, és lehetőleg az idegeit is.*
-Akkor ha hajlandó vagy közözlni végre te mi a frászt akarsz tőlem. Mert az én mesém itt véget ér számodra. Egy kocsis kell, szekérel vagy anélkül. Ha ebben nem tudsz segíteni, kétlem húzni akarod a drága idődet, amiben biztos vagyok, rám már sokat pazaroltál.
*Mintha kicserélték volna, hangja határozottabb és ridegebb lett az eddigi bohókás és gúnyolódós helyett. Szemei is csak úgy villannak a másikra, majd át szúrják.*
3900. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-31 16:41:54
Üzenet elküldve: 2025-03-31 16:41:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Óarany//
*Kár volna tovább feszegetni az illendőséget. Ha egy barbárral volna dolga sem viselkedne másként, s egy nemestől sem várna el semmit. Pusztán a tettek jobb, ha összhangban vannak a kimondottakkal, főként a jelen helyzetben, amikor is egy képet kíván összerakni a fejében valakiről. Egyszerűbb. Bár a világa amióta betette ide a lábát összetettebb, mint valaha, így hát meg sem lepődik.
Amaz leadja a rendelését, s mintha mindent megtenne azért, hogy valaki letörölje a képéről az önelégült vigyort. Talán nem tudatosan, de pont úgy fest, mint aki ezt kívánja. A maga módján szórakoztató a kép, hogy ítélkezzen távol áll tőle, de az eltelt kevés idő ellenére is türelmetlenül vár csak egyetlen apróságot, ami közelebb viszi a válaszaihoz.*
- Mindenkit nem.
*Rápillant a levesre. Ha értékelendő gesztus is lehetne, nem kívánja. Kétli, hogy ízetlenebb úgy az étel, ha ő maga nem túr bele csak más kedvéért. Inkább kiréved az ablakon, míg amaz befejezi. Nem ül ki a türelmetlensége a vonásokra, egykedvűen figyeli az elhaladókat. Akkor fordul vissza újra a fajtársa felé, amikor az megszólal.
A koccintás ugyan elmarad, de az az érzés nem tud, ahogy végigégeti a torkát a rum ereje. Az ereiben érzi a hirtelen szétáradó forróságot. Emellé viszont nem kap értékelhető választ. Kezd értelmetlenné válni ez a csevej, ebben a formában. Ha nem volna ott az a két lélektükör, már állna is fel, de nem hagyja még mindig meg neki.*
- Nem. *Ingatja meg a fejét, miközben még csak nem is pislog, ahogy a másikat nézi.* - Oda gyalog is el lehet jutni. *Visszahúzódik újfent szájára a félmosoly, bár fogalma sincs mit akar az elf a szekérrel, de kíváncsian várja a választ, még ha újra nem is teszi fel a kérdést. Nem szereti, ha az idejét húzzák, még ha tengernyi is akad belőle.*
- Én most hozok ebből még egyet, aztán figyelek a "részletekre". *Utal vissza arra, hogy úgy indultak el ide, hogy azokat fogja meghallgatni, legyen az bármi. Felmarkolja a két kiürült poharat, majd a pultra teszi jelzésül, hogy kérne még bele. Mellé csúsztatja a 18 aranyat, majd minden felesleges csevegést mellőzve meg is kapja a Rumot.
Nem telik sok időbe, míg visszaér, majd újra félrebiccentett fejjel figyel a másikra.*
*Kár volna tovább feszegetni az illendőséget. Ha egy barbárral volna dolga sem viselkedne másként, s egy nemestől sem várna el semmit. Pusztán a tettek jobb, ha összhangban vannak a kimondottakkal, főként a jelen helyzetben, amikor is egy képet kíván összerakni a fejében valakiről. Egyszerűbb. Bár a világa amióta betette ide a lábát összetettebb, mint valaha, így hát meg sem lepődik.
Amaz leadja a rendelését, s mintha mindent megtenne azért, hogy valaki letörölje a képéről az önelégült vigyort. Talán nem tudatosan, de pont úgy fest, mint aki ezt kívánja. A maga módján szórakoztató a kép, hogy ítélkezzen távol áll tőle, de az eltelt kevés idő ellenére is türelmetlenül vár csak egyetlen apróságot, ami közelebb viszi a válaszaihoz.*
- Mindenkit nem.
*Rápillant a levesre. Ha értékelendő gesztus is lehetne, nem kívánja. Kétli, hogy ízetlenebb úgy az étel, ha ő maga nem túr bele csak más kedvéért. Inkább kiréved az ablakon, míg amaz befejezi. Nem ül ki a türelmetlensége a vonásokra, egykedvűen figyeli az elhaladókat. Akkor fordul vissza újra a fajtársa felé, amikor az megszólal.
A koccintás ugyan elmarad, de az az érzés nem tud, ahogy végigégeti a torkát a rum ereje. Az ereiben érzi a hirtelen szétáradó forróságot. Emellé viszont nem kap értékelhető választ. Kezd értelmetlenné válni ez a csevej, ebben a formában. Ha nem volna ott az a két lélektükör, már állna is fel, de nem hagyja még mindig meg neki.*
- Nem. *Ingatja meg a fejét, miközben még csak nem is pislog, ahogy a másikat nézi.* - Oda gyalog is el lehet jutni. *Visszahúzódik újfent szájára a félmosoly, bár fogalma sincs mit akar az elf a szekérrel, de kíváncsian várja a választ, még ha újra nem is teszi fel a kérdést. Nem szereti, ha az idejét húzzák, még ha tengernyi is akad belőle.*
- Én most hozok ebből még egyet, aztán figyelek a "részletekre". *Utal vissza arra, hogy úgy indultak el ide, hogy azokat fogja meghallgatni, legyen az bármi. Felmarkolja a két kiürült poharat, majd a pultra teszi jelzésül, hogy kérne még bele. Mellé csúsztatja a 18 aranyat, majd minden felesleges csevegést mellőzve meg is kapja a Rumot.
Nem telik sok időbe, míg visszaér, majd újra félrebiccentett fejjel figyel a másikra.*
3899. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-30 20:42:54
Üzenet elküldve: 2025-03-30 20:42:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Óarany//
*Ha még látja is nem igazán érdekli. Igaz, úgy tűnhet az illendőség annyira közel áll hozzá, mint Arthenior Lihanech-hez, de ez nem feltétlen van így. Van aminek igenis megadja a rendjét és a módját. Az előző összeütközésükről is teljesen meg van győződve arról, hogy a másik szaladt belé és nem fordítva. Még jó, hogy nyersen lép fel egy esetleges tolvaj előtt. Ki hitte volna, hogy a másik ennyire érzékenyen fogja venni eme óvatosságát. Ha már illendőség, ha a másik csak megvárta volna az utolsó öt másodpercet amíg átkutatja magát, már az útján is lehetett volna, sőt mi több, akár még egy bocsánatot is kért volna az aranyszemű fajtársától. Persze annak muszáj volt ünneprontó módon jól arcba vágnia. De ilyen az élet. Még ha egy valamit is jól akarna csinálni, amaz máshogy dönt és orrba vágja. Ilyen az ő szerencséje. Hozzá szokott már.
Csak egy rövid komolytalan kacajt ad válaszképpen a másiknak. Már csak az kéne neki, hogy a kettőt keverjék. A másik biztosan nincs tisztában azzal, hogy a Wegtoreniek nincsenek jóban a Lihanechiekkel. Legalább is az italok biztosan nem jönnek ki jól egymással a gyomor mélyén. Tapasztalatból tudja, még a legnagyobb ellenségének sem kívánná. Csak apjának, már csak puszta jól indulatból is.
A kellemes interakció a pultossal szerencsére nem is fajul tovább mint aminek kell. Már csak az kellene, hogy amaz tényleg beleköpött a levesükbe. Legalább is reméli, hogy a tetején úszó kis fehér maszat, az csupán egy mócsingból kifőtt zsírdarabka mintsem a másik orrváladéka. Sebaj. Becsukott szemmel bele sem gondolva abba mit is fogyaszt el, fejezi be hamar a levesét. Mit is érdekli, hogy a másik kihagyja eme remek fogást. Főleg, hogy ő ajánlotta ezt a helyet.
Mielőtt még azért neki kezdene a másik megszólalására még hozzá kell fűznie gondolatát.*
-Te is mindenkit orrba vágsz a megismerkedés pillanatában?
*Kérdést kérdéssel válaszol, majd a tálat a másik elé húzza az ital mellé.*
-Nem szeretek társaságban egyedül enni.
*Teszi még hozzá, mielőtt végleg belefeledkezne az evésbe. A másik eldöntheti, hogy csatlakozik hozzá vagy sem. Nem is kell neki sok idő, gyomra hamar leküzdi a levest, még a melege ellenére is. Annyira nem is volt rossz mint azt gondolta. Főleg, hogy olykor olykor be kellett hunynia a szemét, egy egy gyanúsabb falatnál.*
-Na, most már lehet!
*Mondja egy elégedett sóhaj után, és magához húzza a kupicát. Felemeli és koccintana a másikkal, de az hanyagul lehajtja egyből. És még amaz csodálkozik az illendőséggel kapcsolatban. Hát mit tehetne, meghúzza a vállát és ő maga is lehajtja, mint a másik. Kissé torzul el csak a feje, mint az ital minősége miatt, és az, hogy a gyomra picit tiltakozott a hirtelen alkohol sokk miatt.*
-Szóval? Ja igen. Nos, egy szekeret keresek a városba egy pajtimmal. Tudsz valakit aki éppen arra halad?
*Nem fog mindent egyből kitárni, majd kiderül a másik mennyire megbízható.*
*Ha még látja is nem igazán érdekli. Igaz, úgy tűnhet az illendőség annyira közel áll hozzá, mint Arthenior Lihanech-hez, de ez nem feltétlen van így. Van aminek igenis megadja a rendjét és a módját. Az előző összeütközésükről is teljesen meg van győződve arról, hogy a másik szaladt belé és nem fordítva. Még jó, hogy nyersen lép fel egy esetleges tolvaj előtt. Ki hitte volna, hogy a másik ennyire érzékenyen fogja venni eme óvatosságát. Ha már illendőség, ha a másik csak megvárta volna az utolsó öt másodpercet amíg átkutatja magát, már az útján is lehetett volna, sőt mi több, akár még egy bocsánatot is kért volna az aranyszemű fajtársától. Persze annak muszáj volt ünneprontó módon jól arcba vágnia. De ilyen az élet. Még ha egy valamit is jól akarna csinálni, amaz máshogy dönt és orrba vágja. Ilyen az ő szerencséje. Hozzá szokott már.
Csak egy rövid komolytalan kacajt ad válaszképpen a másiknak. Már csak az kéne neki, hogy a kettőt keverjék. A másik biztosan nincs tisztában azzal, hogy a Wegtoreniek nincsenek jóban a Lihanechiekkel. Legalább is az italok biztosan nem jönnek ki jól egymással a gyomor mélyén. Tapasztalatból tudja, még a legnagyobb ellenségének sem kívánná. Csak apjának, már csak puszta jól indulatból is.
A kellemes interakció a pultossal szerencsére nem is fajul tovább mint aminek kell. Már csak az kellene, hogy amaz tényleg beleköpött a levesükbe. Legalább is reméli, hogy a tetején úszó kis fehér maszat, az csupán egy mócsingból kifőtt zsírdarabka mintsem a másik orrváladéka. Sebaj. Becsukott szemmel bele sem gondolva abba mit is fogyaszt el, fejezi be hamar a levesét. Mit is érdekli, hogy a másik kihagyja eme remek fogást. Főleg, hogy ő ajánlotta ezt a helyet.
Mielőtt még azért neki kezdene a másik megszólalására még hozzá kell fűznie gondolatát.*
-Te is mindenkit orrba vágsz a megismerkedés pillanatában?
*Kérdést kérdéssel válaszol, majd a tálat a másik elé húzza az ital mellé.*
-Nem szeretek társaságban egyedül enni.
*Teszi még hozzá, mielőtt végleg belefeledkezne az evésbe. A másik eldöntheti, hogy csatlakozik hozzá vagy sem. Nem is kell neki sok idő, gyomra hamar leküzdi a levest, még a melege ellenére is. Annyira nem is volt rossz mint azt gondolta. Főleg, hogy olykor olykor be kellett hunynia a szemét, egy egy gyanúsabb falatnál.*
-Na, most már lehet!
*Mondja egy elégedett sóhaj után, és magához húzza a kupicát. Felemeli és koccintana a másikkal, de az hanyagul lehajtja egyből. És még amaz csodálkozik az illendőséggel kapcsolatban. Hát mit tehetne, meghúzza a vállát és ő maga is lehajtja, mint a másik. Kissé torzul el csak a feje, mint az ital minősége miatt, és az, hogy a gyomra picit tiltakozott a hirtelen alkohol sokk miatt.*
-Szóval? Ja igen. Nos, egy szekeret keresek a városba egy pajtimmal. Tudsz valakit aki éppen arra halad?
*Nem fog mindent egyből kitárni, majd kiderül a másik mennyire megbízható.*
3898. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-30 19:39:37
Üzenet elküldve: 2025-03-30 19:39:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Óarany//
*Egy pillanatra kiül a döbbent grimasz az arcára, amikor Lazziar előtt sétál az asztalhoz. Ha amaz nem látja, nem érdekli, hogy mi van a tekintetére írva. Illendőségről beszélni a nemrégiben történtek fényében szerinte kár. Nincs szüksége maga elé védőhálóra, de csak előreeresztette egy kétes kinézetű kocsmában a másik, hogy ne kapjon még egyet valaki mástól is. Talán kettejüknek mást ad a jelentés, de lévén tényleg egy lecsúszott úri ficsúrnak tűnik a férfi, így ráhagyja. Bár egyre kevésbé tűnik eshetőségnek, hogy egy vérvonalból valóak. A mágia sem tudja kiűzni az ilyesfajta származást, ő pedig ha a szüleinek kilétében nem, de a neveltetésében biztos. Nem eltartott kisujjal fogta a csészét, hanem mérget csempészett bele. *
- Azt is hozhatsz mellé. *Vonja meg a vállát, ha nem is látszik rajta, a szavakból érezhető, hogy csak szórakozik. Ha a kedve nem is látványosan jó, annyira már felengedett, hogy ennyit megengedhet. Persze egy mellékelt vigyorral egyértelműbb lenne.
Már ülve szemléli a másikat. Csodálkozik, hogy ő az első, aki ma ellátta a baját, de valamiért képes kedvelni is az ilyen alakokat, ha ez nem is jelent többet annál, hogy talán ő ma már nem fogja megismételni. Persze kinézi belőle, hogy tud tenni érte, hogy mégis, de most erősebb a vágy, hogy még biztosabb legyen abban, hogy a világon semmi köze nincs ehhez a fajtárshoz. Az persze nem hátrány, hogyha megtudja, miben mesterkedik a kikötőben a férfi. A jelenetet látva, újra közönyössé válnak a vonásai, s amikor visszatér a két kupicával, na meg a két tál levessel akkor csak szemeit mozgatva néz rajta végig.*
- Mindenhol ilyen könnyen megszeretteted magad? *Maga elé húzza a rumot, de a második tálat már nem tudja hová tenni, vagy túl éhes a másik, vagy neki szánta, de akkor, ha nem is „illendő”, nem fogja elfogyasztani. Még az illat sem készteti korgásra az egyébként üres gyomrát. *
- Egészség. *Hátrébb dől a széken és csendben marad, amíg megeszi a másik, tekintetét addig inkább az ablakon túli világra szegezi. Ilyen tempóval nem fog soká tartani az étkezés. Ha befejezte, az asztalra könyököl, majd másik kezével megfogja a pohárkát. *
- Szóval? *Nem türelmetlen, de akár bele is kezdhetne a hosszúéletű a meséjébe. Kérdése után, ha már a levestől helyrejött férfigyomor újra felkészült arra, hogy ismét tönkre menjen, fel is emeli a poharat és minden ízlelgetést mellőzve hanyagul önti le a torkán a rumot, majd visszaemeli az aranyakat a hasonló szemekre.*
*Egy pillanatra kiül a döbbent grimasz az arcára, amikor Lazziar előtt sétál az asztalhoz. Ha amaz nem látja, nem érdekli, hogy mi van a tekintetére írva. Illendőségről beszélni a nemrégiben történtek fényében szerinte kár. Nincs szüksége maga elé védőhálóra, de csak előreeresztette egy kétes kinézetű kocsmában a másik, hogy ne kapjon még egyet valaki mástól is. Talán kettejüknek mást ad a jelentés, de lévén tényleg egy lecsúszott úri ficsúrnak tűnik a férfi, így ráhagyja. Bár egyre kevésbé tűnik eshetőségnek, hogy egy vérvonalból valóak. A mágia sem tudja kiűzni az ilyesfajta származást, ő pedig ha a szüleinek kilétében nem, de a neveltetésében biztos. Nem eltartott kisujjal fogta a csészét, hanem mérget csempészett bele. *
- Azt is hozhatsz mellé. *Vonja meg a vállát, ha nem is látszik rajta, a szavakból érezhető, hogy csak szórakozik. Ha a kedve nem is látványosan jó, annyira már felengedett, hogy ennyit megengedhet. Persze egy mellékelt vigyorral egyértelműbb lenne.
Már ülve szemléli a másikat. Csodálkozik, hogy ő az első, aki ma ellátta a baját, de valamiért képes kedvelni is az ilyen alakokat, ha ez nem is jelent többet annál, hogy talán ő ma már nem fogja megismételni. Persze kinézi belőle, hogy tud tenni érte, hogy mégis, de most erősebb a vágy, hogy még biztosabb legyen abban, hogy a világon semmi köze nincs ehhez a fajtárshoz. Az persze nem hátrány, hogyha megtudja, miben mesterkedik a kikötőben a férfi. A jelenetet látva, újra közönyössé válnak a vonásai, s amikor visszatér a két kupicával, na meg a két tál levessel akkor csak szemeit mozgatva néz rajta végig.*
- Mindenhol ilyen könnyen megszeretteted magad? *Maga elé húzza a rumot, de a második tálat már nem tudja hová tenni, vagy túl éhes a másik, vagy neki szánta, de akkor, ha nem is „illendő”, nem fogja elfogyasztani. Még az illat sem készteti korgásra az egyébként üres gyomrát. *
- Egészség. *Hátrébb dől a széken és csendben marad, amíg megeszi a másik, tekintetét addig inkább az ablakon túli világra szegezi. Ilyen tempóval nem fog soká tartani az étkezés. Ha befejezte, az asztalra könyököl, majd másik kezével megfogja a pohárkát. *
- Szóval? *Nem türelmetlen, de akár bele is kezdhetne a hosszúéletű a meséjébe. Kérdése után, ha már a levestől helyrejött férfigyomor újra felkészült arra, hogy ismét tönkre menjen, fel is emeli a poharat és minden ízlelgetést mellőzve hanyagul önti le a torkán a rumot, majd visszaemeli az aranyakat a hasonló szemekre.*
3897. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-29 13:30:20
Üzenet elküldve: 2025-03-29 13:30:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Óarany//
*Hát akkor ennyi. Ha nem akarja elmondani a nevét hát ne mondja, az többet beszél ezer szónál is. Elkönyveli amazt egy becenévnek, vagy ami a legkézenfekvőbb egy kamu névnek. Elvégre ki tudja, lehet az illető egy körözött bűnöző és pont belebotlott. Az a szerencse is csak rávallana. De mit nem adna, ha tudna a másik fejében akár egy picit is olvasni. Oly elégedettséggel titkolná ő is a nevét mint a másik. Így nem adatik meg neki az az élvezet, hogy kiélvezze azt, hogy a másik idegein táncol. Egy aprócska név, miért is annyira fontos ez a másiknak bár tudná.*
-Illendőség nélkül csak barbárok vagyunk. Az állatiasságot pedig tartogassuk máshova. Ez a véleményen.
*Teszi hozzá még, ahogy beljebb lépnek a lebujba és helyet foglalnak. Nem feszélyezi magát a helyen, főleg, hogy a csendesebb órákban érkeztek ide. Valóban, a tegnapi tivornya már kihalt, a maihoz meg még korai az idő. A kocsmáros sem látszódik túl buzgónak, lehet, hogy ő is a tegnapi estét próbálja túlélni. Tekintetével azonban a kettőjüket méri fel.*
-Rum? Boros fajtának néztelek, de a te temetésed.
*Teszi hozzá a hallatán, majd egy gúnyos félmosollyal válaszol a másikra is.*
-Inkább túl késő, de ki, hogy nézi.
*A tegnap este is jó későre sikeredett, és mivel a nap még nem bukott át az ég másik felére, inkább mondaná későnek mint korainak. De ez megint csak a saját furcsa hozzáállása a nagybetűs élethez.
Hátat is fordít a lánynak és a pultoshoz lép.*
-Tiszteletem. Két rumot és valami ételt hozzá!
*Végigméri a csapos Lazziart, a megvetés szinte kirajzolódik arcán, egy hatalmasat köp a pult mögé.*
-Oszt mégis mit "óhajt"?
*Nyomja meg a szót, mert hát ő végigkövette Lazziar látszólagos illedelmességét, amiből hamar lekövetkeztette azt, hogy valami gazdag ficsúr keveredett az ő drágalátos italozójába.*
-Ami még lehetőleg nem rohad, vagy köpött bele. Az megfelel.
*Vágja vissza "kedves" mosollyal Lazziar, amire a csapos csak jót röhög. Tudván, az ilyen hozzáállással valóban nem fogja sokáig húzni. Lustán fel is áll, és néhány lassú fordulás után, elkészül a rendelés. Két kupica rum és két tál húsleves.
Lazziar le is számolja a 18 aranyat a két kupica Rumért.. Meg még 12 arany a két tányér Húslevesért . Persze most annyi esze van, hogy ne az egész erszényét vegye elő, amiben még jócskán akad arany, szépen a zsebébe nyúlva számolja le ezt mind, és teszi azt a kocsmáros elé. Aki még volt olyan kedves, egy tálcát is adott neki.*
-Le ne ejtse őfelsége.
*Kacag fel ismét dohányos károgós hangján. Majd vissza is ül a székére pihenni. Korán van még neki ahhoz, hogy dolgozzon.*
-Igazán kedves.
*Válaszolja gúnyosan. Majd meglepetésére, a két tenyér megfogja, egyiket majd a másikat bal kezére helyezi, így a felszabadult jobb kezével a két kupicát viszi el. Ha nem is olyan gyors és határozott a lépte, de anélkül, hogy bármit kiloccsant volna tér vissza az asztalhoz. Le is helyezi a rendelést az asztalhoz majd maga is leül.*
-Ahh végre, egészség!
*Ő még nem kezd bele az italba, de türelmetlen kezdi el a fából faragott kanállal a levest enni, ha nem is olyan mint egy jobb helyen. Gyomra kifejezetten örül valami meleg ételnek. Arcán is jól látható az élvezet, ahogy végre a melegtől kezd enyhülni a fejfájása a másnaposságtól.*
*Hát akkor ennyi. Ha nem akarja elmondani a nevét hát ne mondja, az többet beszél ezer szónál is. Elkönyveli amazt egy becenévnek, vagy ami a legkézenfekvőbb egy kamu névnek. Elvégre ki tudja, lehet az illető egy körözött bűnöző és pont belebotlott. Az a szerencse is csak rávallana. De mit nem adna, ha tudna a másik fejében akár egy picit is olvasni. Oly elégedettséggel titkolná ő is a nevét mint a másik. Így nem adatik meg neki az az élvezet, hogy kiélvezze azt, hogy a másik idegein táncol. Egy aprócska név, miért is annyira fontos ez a másiknak bár tudná.*
-Illendőség nélkül csak barbárok vagyunk. Az állatiasságot pedig tartogassuk máshova. Ez a véleményen.
*Teszi hozzá még, ahogy beljebb lépnek a lebujba és helyet foglalnak. Nem feszélyezi magát a helyen, főleg, hogy a csendesebb órákban érkeztek ide. Valóban, a tegnapi tivornya már kihalt, a maihoz meg még korai az idő. A kocsmáros sem látszódik túl buzgónak, lehet, hogy ő is a tegnapi estét próbálja túlélni. Tekintetével azonban a kettőjüket méri fel.*
-Rum? Boros fajtának néztelek, de a te temetésed.
*Teszi hozzá a hallatán, majd egy gúnyos félmosollyal válaszol a másikra is.*
-Inkább túl késő, de ki, hogy nézi.
*A tegnap este is jó későre sikeredett, és mivel a nap még nem bukott át az ég másik felére, inkább mondaná későnek mint korainak. De ez megint csak a saját furcsa hozzáállása a nagybetűs élethez.
Hátat is fordít a lánynak és a pultoshoz lép.*
-Tiszteletem. Két rumot és valami ételt hozzá!
*Végigméri a csapos Lazziart, a megvetés szinte kirajzolódik arcán, egy hatalmasat köp a pult mögé.*
-Oszt mégis mit "óhajt"?
*Nyomja meg a szót, mert hát ő végigkövette Lazziar látszólagos illedelmességét, amiből hamar lekövetkeztette azt, hogy valami gazdag ficsúr keveredett az ő drágalátos italozójába.*
-Ami még lehetőleg nem rohad, vagy köpött bele. Az megfelel.
*Vágja vissza "kedves" mosollyal Lazziar, amire a csapos csak jót röhög. Tudván, az ilyen hozzáállással valóban nem fogja sokáig húzni. Lustán fel is áll, és néhány lassú fordulás után, elkészül a rendelés. Két kupica rum és két tál húsleves.
Lazziar le is számolja a 18 aranyat a két kupica Rumért.
. Meg még 12 arany a két tányér Húslevesért . Persze most annyi esze van, hogy ne az egész erszényét vegye elő, amiben még jócskán akad arany, szépen a zsebébe nyúlva számolja le ezt mind, és teszi azt a kocsmáros elé. Aki még volt olyan kedves, egy tálcát is adott neki.*-Le ne ejtse őfelsége.
*Kacag fel ismét dohányos károgós hangján. Majd vissza is ül a székére pihenni. Korán van még neki ahhoz, hogy dolgozzon.*
-Igazán kedves.
*Válaszolja gúnyosan. Majd meglepetésére, a két tenyér megfogja, egyiket majd a másikat bal kezére helyezi, így a felszabadult jobb kezével a két kupicát viszi el. Ha nem is olyan gyors és határozott a lépte, de anélkül, hogy bármit kiloccsant volna tér vissza az asztalhoz. Le is helyezi a rendelést az asztalhoz majd maga is leül.*
-Ahh végre, egészség!
*Ő még nem kezd bele az italba, de türelmetlen kezdi el a fából faragott kanállal a levest enni, ha nem is olyan mint egy jobb helyen. Gyomra kifejezetten örül valami meleg ételnek. Arcán is jól látható az élvezet, ahogy végre a melegtől kezd enyhülni a fejfájása a másnaposságtól.*
3896. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-29 08:02:10
Üzenet elküldve: 2025-03-29 08:02:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Óarany//
*Csupán egy ostoba szólás, mégis a visszakérdezésre képes lenne és hallatná a hangját egy egész fertályórára, csak azért, hogy elmondjon mindent az ördögvigyorról. De ehelyett alig látható résnyire nyílik az ajka, majd össze is zárja, még mielőtt ez megtörténhet.
Végigpillant a sikátoron, a mocskos köveken, a szűk falakon, hogy aztán az aranyak újra a másikra tévedjenek. Hogy túl közel lenne a megoldáshoz kétli, sőt, talán távolabb van tőle, mint eddig volt, mégis, muszájnak érzi, hogy ellopjon egy kevés időt a férfitól, magától, pusztán azért, hogy csak egy leheletnyi bizonyosságot nyerjen.
A Rumos felé tartva próbálja némileg rendezni a gondolatokat, tervet szőni, de nem italba kell mérget csempésznie, hanem szavakat előcsalni. Olyanokat, amik számára érnek is valamit, hasznosak, mégsem apró pengéinek játékával kell kifeszegetni a fogak közül. Bár ahhoz legalább ért…*
- Ennyi. *Jegyzi meg, majd újra oldalvást néz a másikra. Miért ne lehetne ennyi egy név és miért tulajdonítanak neki nagyobb jelentőséget, mint ami? A családnév fontosabb. Annak akinek van azért, akinek nincs, annak pedig azért. * - Lazzy. *Mondja ki halkan, megismételve, mintha csak jól szeretné kiejteni, de csak a nyelvén forgatja, mintha attól megvilágosodhatna az elméje. De nem történik semmi. Ahogy az ivóba betérve sem. Az esti tivornyázásnak már vége és az újabb még nem kezdődött el, de ha úgy volna sem rebbenne a szeme, csupán elhajolna egy felé száguldó kupa elől.*
- Az illendőségen már rég túl vagyunk. Ne erőltesd.
*Forgatja meg a szemeit alig észrevehetően, de a halvány félmosolya már ott ragad egy időre, ahogy fürkészi az alakot, hogy hogyan is érvényesül egy ilyen késdobálóban. Bár nem tartogat talán nagy meglepetést a hely egy ilyen korai órában. És úgy fest, hogy a fajtársa sem, aki ugyanazzal az önelégült vigyorral a képén ejti ki a szavait, de már nem okoz a vártnál nagyobb ellenszenvet vele. A terveit akarja hallani, miben lehetne a segítségére, bár nem a tettvágyát fogja vele felcsigázni, hanem megpróbál belőle majd összerakni bármi használhatót. *
- Legyen rum. *Mondja, de nem utasít. Semmi szüksége nincs italmeghívásra, de tiltakozni nem fog, viszont ha megered a másik nyelve végre, akkor annál előbb tudja eldönteni, hogy maradnia kell-e vagy távozhat.* - Vagy korán van még hozzá, Lazzy? *Most megengedi, hogy az ő szemeiben jelenjen meg valami, mintha csak kihívná valamire a hosszúéletűt. Aztán leül a székre, amit kihúz magának, s amíg várakozik gondolataiba mélyed kissé, de azok nem tartanak irányt, így el is engedi a kényszert. Gyűlöli a bizonytalant, de majd kitisztul. *
*Csupán egy ostoba szólás, mégis a visszakérdezésre képes lenne és hallatná a hangját egy egész fertályórára, csak azért, hogy elmondjon mindent az ördögvigyorról. De ehelyett alig látható résnyire nyílik az ajka, majd össze is zárja, még mielőtt ez megtörténhet.
Végigpillant a sikátoron, a mocskos köveken, a szűk falakon, hogy aztán az aranyak újra a másikra tévedjenek. Hogy túl közel lenne a megoldáshoz kétli, sőt, talán távolabb van tőle, mint eddig volt, mégis, muszájnak érzi, hogy ellopjon egy kevés időt a férfitól, magától, pusztán azért, hogy csak egy leheletnyi bizonyosságot nyerjen.
A Rumos felé tartva próbálja némileg rendezni a gondolatokat, tervet szőni, de nem italba kell mérget csempésznie, hanem szavakat előcsalni. Olyanokat, amik számára érnek is valamit, hasznosak, mégsem apró pengéinek játékával kell kifeszegetni a fogak közül. Bár ahhoz legalább ért…*
- Ennyi. *Jegyzi meg, majd újra oldalvást néz a másikra. Miért ne lehetne ennyi egy név és miért tulajdonítanak neki nagyobb jelentőséget, mint ami? A családnév fontosabb. Annak akinek van azért, akinek nincs, annak pedig azért. * - Lazzy. *Mondja ki halkan, megismételve, mintha csak jól szeretné kiejteni, de csak a nyelvén forgatja, mintha attól megvilágosodhatna az elméje. De nem történik semmi. Ahogy az ivóba betérve sem. Az esti tivornyázásnak már vége és az újabb még nem kezdődött el, de ha úgy volna sem rebbenne a szeme, csupán elhajolna egy felé száguldó kupa elől.*
- Az illendőségen már rég túl vagyunk. Ne erőltesd.
*Forgatja meg a szemeit alig észrevehetően, de a halvány félmosolya már ott ragad egy időre, ahogy fürkészi az alakot, hogy hogyan is érvényesül egy ilyen késdobálóban. Bár nem tartogat talán nagy meglepetést a hely egy ilyen korai órában. És úgy fest, hogy a fajtársa sem, aki ugyanazzal az önelégült vigyorral a képén ejti ki a szavait, de már nem okoz a vártnál nagyobb ellenszenvet vele. A terveit akarja hallani, miben lehetne a segítségére, bár nem a tettvágyát fogja vele felcsigázni, hanem megpróbál belőle majd összerakni bármi használhatót. *
- Legyen rum. *Mondja, de nem utasít. Semmi szüksége nincs italmeghívásra, de tiltakozni nem fog, viszont ha megered a másik nyelve végre, akkor annál előbb tudja eldönteni, hogy maradnia kell-e vagy távozhat.* - Vagy korán van még hozzá, Lazzy? *Most megengedi, hogy az ő szemeiben jelenjen meg valami, mintha csak kihívná valamire a hosszúéletűt. Aztán leül a székre, amit kihúz magának, s amíg várakozik gondolataiba mélyed kissé, de azok nem tartanak irányt, így el is engedi a kényszert. Gyűlöli a bizonytalant, de majd kitisztul. *
3895. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-27 13:13:33
Üzenet elküldve: 2025-03-27 13:13:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Óarany//
*Ebben a másik egyedül van, jelenleg egy dolgon jár az esze. Megszüntetni a fejfájását, és figyelni a másiknak a mozdulatait, mert nem kell neki még egy akkora pofon. Mit pofon, egy ilyen emberes horgot egy kártyajátékos cimborájától kapott jó pár éve, az ütött akkorát.*
-Igen? Pedig meg voltam róla győződve. Egy pajtás mesélt ilyesmit még régebben.
*Vakarássza meg állát, ahogy gondolkodik, majd csak legyint egyet rá, lehet igaza a másiknak, ez csak egy szólás volt amivel tudását akarta fitogtatni. Nem csoda, hogy nem is sikerült teljes mértékben.*
-Remek.
*Teszi hozzá hasonlóan a másikhoz vállat vonva. De rosszul sejti a másik. Nem az a baj, hogy nincs ínyére a lebúj, hanem az, hogy ott sokkalta kevesebb a potenciális áldozat, akiből lehet kinyerni pár aranytallért, így vagy úgy, és több az olyan aki olyan mint Ő. A mondás pedig köztudott, sok dudás nem fér el egy csárdában. Emiatt nem járjál ilyen helyekre.
Túl látványosan kéne bámulnia a másikat az arcán, hogy feltűnjenek neki a hegek, és mivel mellette sétál, így még nehezebb az ilyesmit észrevenni. Jobban el van foglalva azzal, hogy a ruha mögött esetleg akad olyan ami az életére törhet. Mert aki így tud ütni, az biztos tart magánál valami hatékonyabbat is.*
-Ril? *Vár egy kis szünetet, de nem úgy tűnik mintha amaz mondana többet. Sőt amaz rögtön vissza is kérdez.* Á értem, szóval csak ennyi. Lazzy.
*Teszi hozzá sajátját, egy flegma félmosollyal elégedetten. Ha más nem, ez az egyedüli amiért kedveli apját, a neve különösen jól csend saját füle számára. A másik véleménye meg nem érdeklik.
Meg is érnek a "gyönyörök" házához, a "jól" hírhedt rumoshoz. Valóban most már, érti miért voltak azok a rossz nyelvek a másik ivóban. Elégedetten nézi, ahogy Ril besétál elővigyázatosan az épületbe majd ő maga is követi őt. Felméri a terepet, egész csendes, főleg a reggeli órákat tekintve. Biztosan éjjelre eszi ide a fene a rossz népet.*
-Oh kedvese, az illendőség kívánta csupán, hogy előre engedjelek.
*Mondja egy sejtelmes vigyorral az arcán, aztán a másik eldöntheti, hogy csak gúnyolódik vagy tényleg igaz amit mond. Mert őszintén maga sem tudja eldönteni.
Addig nem is ül le a másikhoz, ő magán tartja még a kabátját, és figyeli amint Ril kényelembe helyezi magát, az áttetsző anyagot nézi, és az alatta sejtelmesen tetszelgő motívumokat, amikből ilyen távlatból nem igazán tud mit kivenni. Talán ha egyszer szerencséje lesz megnézni közelebbről, néhány ital után. Még hosszú a nap, ki tudja mi fog még történni.*
-Na de kedves, mit óhajt? Ha már azt akarod pincért játsszak legalább a rendelésed add le.
*Rázza meg a fejét rosszallóan, ő már sejti mit fog enni és inni a helyen. Szívre tett kézzel azt kéne mondania, semmit. De mivel a testi szükséglet úgy kívánja majd választ valamit a lehetőségekből.*
*Ebben a másik egyedül van, jelenleg egy dolgon jár az esze. Megszüntetni a fejfájását, és figyelni a másiknak a mozdulatait, mert nem kell neki még egy akkora pofon. Mit pofon, egy ilyen emberes horgot egy kártyajátékos cimborájától kapott jó pár éve, az ütött akkorát.*
-Igen? Pedig meg voltam róla győződve. Egy pajtás mesélt ilyesmit még régebben.
*Vakarássza meg állát, ahogy gondolkodik, majd csak legyint egyet rá, lehet igaza a másiknak, ez csak egy szólás volt amivel tudását akarta fitogtatni. Nem csoda, hogy nem is sikerült teljes mértékben.*
-Remek.
*Teszi hozzá hasonlóan a másikhoz vállat vonva. De rosszul sejti a másik. Nem az a baj, hogy nincs ínyére a lebúj, hanem az, hogy ott sokkalta kevesebb a potenciális áldozat, akiből lehet kinyerni pár aranytallért, így vagy úgy, és több az olyan aki olyan mint Ő. A mondás pedig köztudott, sok dudás nem fér el egy csárdában. Emiatt nem járjál ilyen helyekre.
Túl látványosan kéne bámulnia a másikat az arcán, hogy feltűnjenek neki a hegek, és mivel mellette sétál, így még nehezebb az ilyesmit észrevenni. Jobban el van foglalva azzal, hogy a ruha mögött esetleg akad olyan ami az életére törhet. Mert aki így tud ütni, az biztos tart magánál valami hatékonyabbat is.*
-Ril? *Vár egy kis szünetet, de nem úgy tűnik mintha amaz mondana többet. Sőt amaz rögtön vissza is kérdez.* Á értem, szóval csak ennyi. Lazzy.
*Teszi hozzá sajátját, egy flegma félmosollyal elégedetten. Ha más nem, ez az egyedüli amiért kedveli apját, a neve különösen jól csend saját füle számára. A másik véleménye meg nem érdeklik.
Meg is érnek a "gyönyörök" házához, a "jól" hírhedt rumoshoz. Valóban most már, érti miért voltak azok a rossz nyelvek a másik ivóban. Elégedetten nézi, ahogy Ril besétál elővigyázatosan az épületbe majd ő maga is követi őt. Felméri a terepet, egész csendes, főleg a reggeli órákat tekintve. Biztosan éjjelre eszi ide a fene a rossz népet.*
-Oh kedvese, az illendőség kívánta csupán, hogy előre engedjelek.
*Mondja egy sejtelmes vigyorral az arcán, aztán a másik eldöntheti, hogy csak gúnyolódik vagy tényleg igaz amit mond. Mert őszintén maga sem tudja eldönteni.
Addig nem is ül le a másikhoz, ő magán tartja még a kabátját, és figyeli amint Ril kényelembe helyezi magát, az áttetsző anyagot nézi, és az alatta sejtelmesen tetszelgő motívumokat, amikből ilyen távlatból nem igazán tud mit kivenni. Talán ha egyszer szerencséje lesz megnézni közelebbről, néhány ital után. Még hosszú a nap, ki tudja mi fog még történni.*
-Na de kedves, mit óhajt? Ha már azt akarod pincért játsszak legalább a rendelésed add le.
*Rázza meg a fejét rosszallóan, ő már sejti mit fog enni és inni a helyen. Szívre tett kézzel azt kéne mondania, semmit. De mivel a testi szükséglet úgy kívánja majd választ valamit a lehetőségekből.*
3894. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-26 17:15:34
Üzenet elküldve: 2025-03-26 17:15:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Óarany//
*Vég nélkül keringenek a gondolatok a fejében, egyik sem talál igazi utat, hiába szívja be a vonásokat, vagy látja a szemeket. Nem tudja elengedni, pedig olyan egyszerű lenne hátat fordítani és elindulni felfelé a megszokott semmit adó falak közé. Jól tudja, hogy most nem menekülne a talánok elől. A másik, ha nem is lát semmit a szobor álarc mögött, bent sokkal több van annál, de nem adhatja jelét. Fajtársa, ha nem is segíti hozzá azonnali ismeretekhez, könnyebb vele bánni, mintha hozzá hasonlóan szótlan volna.*
- Ott pont nem nőhet, de értelek.
*Azt éppenséggel jól tudja, hogy mi hol terem, vagy él meg. Még ha csak valami idétlen mondás is ez, nem tudja megállni, hogy ne szaladjon ki a száján a mondat, ha valamiről, akkor a növényekről képes volna órákon át beszélni, viszont mások kevéssé értékelik ezt a fajta tudást.
Ahogy kiejti a száján az úti célt, a férfin máris láthatóvá válik, hogy nem számított rá, hogy egy ócskábbnál is ócskább lebujban kell étkeznie, ami most már látványosabb mosolyt csak elő a nőből. Ha nem is idevaló, tudhatja hol jár, hiszen reakciót vált ki belőle.*
- Ott van étel is. *Vonja meg a vállát, majd ellökve magát a faltól indul meg az említett ivó felé, egyetlen pillantást vetve a másikra, mielőtt kifordulna a sikátorból. A megszólítást fel sem véve sétál a maga halk lépteivel a megfelelő irányba. Minél kevésbé szűk egy utca, annál több fény éri az arcát, amit szívesebben takarna a csuklyával. Ha nem is látszik már olyan élénken, a már halványodásnak indult, jól kezelt hegek még mindig feltűnőek az arcán, ha megvilágítja a nap. Hogy feltűnő jelenség az anyag takarásában, az lehetséges, de anélkül úgy érzi, hogy minden szem könnyedén ismeri fel, noha itt nincs ki elől elbújnia.
Nevek. Utálja, ha kérdik, hajdanán a lehető legtermészetesebben mondott volna valami egyszerűen megjegyezhetőt az igazi helyett, s ha a valódinak is csak a felét használja, nem fűlik a foga hozzá, hogy idegeneknek ejtse ki. Mégis, ha cseppnyi esély van arra, hogy a véréből egy sétál mellette karnyújtásnyira, nem titkolhatja egészen.*
- Ril. *Mondja hát egyszerűen, nem keresve közben lélektükröket. Vissza sem kérdezne, ha más volna a közelében, de minden apróságot meg kell ragadjon.* - És a tied? *Fordítja mégis felé az aranyakat, mintha hallhatna olyat, ami minden kétséget kizár.
Hagyja, hogy amaz nyissa az ajtót, s mikor előreengedi nem lepődik meg túlzottan, hogy nem állná a pofonok útját. Egy pillantással méri fel a terepet, majd beljebb lép; éppen senki felé nem repül korsó, vagy penge, így egy ablakhoz közeli szabad asztalhoz lép, hogy levehesse a kabátját.*
- Te sem úgy festesz, mint aki be mert volna ide lépni.
*Nem hallatszik ki a gúny, vagy épp az elismerés, mert egyiket sem érzi, pusztán megállapítja a tényt, majd lekanyarítja magáról a felsőruházatot. A pult felé tekint, majd a kabátujj alatt kissé felgyűrődő, áttetsző anyagot eligazítja; ha nem is láttat túl sokat belőle, a karjának bőrét körbeszövő sötét motívumokat felfedi. Büszke rá, ezeket sosem takarná igazán, de a ruházata többi része, ha sejteti is a vonalait, nem mutat szabad bőrfelületeket. Állával int a söntés irányába, hogy menjenek rendelni. *
- Csak bátran. *Csípőjével támaszkodik a fafelülethez, nem tervezett egy kortyot sem inni, de ha ettől a férfi nyelve másként-jobban megered, akkor nem fogja bánni. Talán még neki is segít, nincs formában, ami a faggatást, vagy beszédet illeti.*
*Vég nélkül keringenek a gondolatok a fejében, egyik sem talál igazi utat, hiába szívja be a vonásokat, vagy látja a szemeket. Nem tudja elengedni, pedig olyan egyszerű lenne hátat fordítani és elindulni felfelé a megszokott semmit adó falak közé. Jól tudja, hogy most nem menekülne a talánok elől. A másik, ha nem is lát semmit a szobor álarc mögött, bent sokkal több van annál, de nem adhatja jelét. Fajtársa, ha nem is segíti hozzá azonnali ismeretekhez, könnyebb vele bánni, mintha hozzá hasonlóan szótlan volna.*
- Ott pont nem nőhet, de értelek.
*Azt éppenséggel jól tudja, hogy mi hol terem, vagy él meg. Még ha csak valami idétlen mondás is ez, nem tudja megállni, hogy ne szaladjon ki a száján a mondat, ha valamiről, akkor a növényekről képes volna órákon át beszélni, viszont mások kevéssé értékelik ezt a fajta tudást.
Ahogy kiejti a száján az úti célt, a férfin máris láthatóvá válik, hogy nem számított rá, hogy egy ócskábbnál is ócskább lebujban kell étkeznie, ami most már látványosabb mosolyt csak elő a nőből. Ha nem is idevaló, tudhatja hol jár, hiszen reakciót vált ki belőle.*
- Ott van étel is. *Vonja meg a vállát, majd ellökve magát a faltól indul meg az említett ivó felé, egyetlen pillantást vetve a másikra, mielőtt kifordulna a sikátorból. A megszólítást fel sem véve sétál a maga halk lépteivel a megfelelő irányba. Minél kevésbé szűk egy utca, annál több fény éri az arcát, amit szívesebben takarna a csuklyával. Ha nem is látszik már olyan élénken, a már halványodásnak indult, jól kezelt hegek még mindig feltűnőek az arcán, ha megvilágítja a nap. Hogy feltűnő jelenség az anyag takarásában, az lehetséges, de anélkül úgy érzi, hogy minden szem könnyedén ismeri fel, noha itt nincs ki elől elbújnia.
Nevek. Utálja, ha kérdik, hajdanán a lehető legtermészetesebben mondott volna valami egyszerűen megjegyezhetőt az igazi helyett, s ha a valódinak is csak a felét használja, nem fűlik a foga hozzá, hogy idegeneknek ejtse ki. Mégis, ha cseppnyi esély van arra, hogy a véréből egy sétál mellette karnyújtásnyira, nem titkolhatja egészen.*
- Ril. *Mondja hát egyszerűen, nem keresve közben lélektükröket. Vissza sem kérdezne, ha más volna a közelében, de minden apróságot meg kell ragadjon.* - És a tied? *Fordítja mégis felé az aranyakat, mintha hallhatna olyat, ami minden kétséget kizár.
Hagyja, hogy amaz nyissa az ajtót, s mikor előreengedi nem lepődik meg túlzottan, hogy nem állná a pofonok útját. Egy pillantással méri fel a terepet, majd beljebb lép; éppen senki felé nem repül korsó, vagy penge, így egy ablakhoz közeli szabad asztalhoz lép, hogy levehesse a kabátját.*
- Te sem úgy festesz, mint aki be mert volna ide lépni.
*Nem hallatszik ki a gúny, vagy épp az elismerés, mert egyiket sem érzi, pusztán megállapítja a tényt, majd lekanyarítja magáról a felsőruházatot. A pult felé tekint, majd a kabátujj alatt kissé felgyűrődő, áttetsző anyagot eligazítja; ha nem is láttat túl sokat belőle, a karjának bőrét körbeszövő sötét motívumokat felfedi. Büszke rá, ezeket sosem takarná igazán, de a ruházata többi része, ha sejteti is a vonalait, nem mutat szabad bőrfelületeket. Állával int a söntés irányába, hogy menjenek rendelni. *
- Csak bátran. *Csípőjével támaszkodik a fafelülethez, nem tervezett egy kortyot sem inni, de ha ettől a férfi nyelve másként-jobban megered, akkor nem fogja bánni. Talán még neki is segít, nincs formában, ami a faggatást, vagy beszédet illeti.*
3893. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-21 01:07:54
Üzenet elküldve: 2025-03-21 01:07:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
//A folyékony kincs nyomában//
*Dayaneer ocsúdni látszik hirtelen jött kábulatából. Izgalmasabb, alighanem mozgalmasabb és kecsegtetőbb jelenetekben lett volna részük, ha lélekjelenléte nem hagyja cserben néhány pillanatra a lányt, így viszont marad a szürke üzlet.
Vaskos erszények cserélnek gazdát a pultos elégedett biccentése közepette. A vaskos férfi térül-fordul, hogy előhozzon egy tíz literes kis hordót, na meg az ígért ördögvigyort.*
-Velasco'rra... *Összeszűkült szemekkel támaszkodik meg a pulton. Valószínűleg a kapott arany az oka, de láthatóan kedélyesebb, mint eddig.*
-Nolenar. Hmm... *Merengve bámul el valahol Dayaneer válla felett.*
-Ó! *Kerekre tágulnak a szemei a felismeréstől.* Már emlékszem! Tagbaszakadt férfiember, piperkőc borostával! Esztendők óta nem láttam. *Megcsóválja a fejét, majd visszatér eddigi teendőihez. Többet láthatóan nem kíván szólni, ha csak valamilyen oknál fogva a kettős nem tartja szóval.
Amennyiben Ettvallder felnyalábolja a kisebb hordót, Dayaneer pedig az ördögvigyort, már semmi sem tartóztatja őket az indulásban. Hogy mihez kezdenek most, az csak rajtuk múlik.*
*Dayaneer ocsúdni látszik hirtelen jött kábulatából. Izgalmasabb, alighanem mozgalmasabb és kecsegtetőbb jelenetekben lett volna részük, ha lélekjelenléte nem hagyja cserben néhány pillanatra a lányt, így viszont marad a szürke üzlet.
Vaskos erszények cserélnek gazdát a pultos elégedett biccentése közepette. A vaskos férfi térül-fordul, hogy előhozzon egy tíz literes kis hordót, na meg az ígért ördögvigyort.*
-Velasco'rra... *Összeszűkült szemekkel támaszkodik meg a pulton. Valószínűleg a kapott arany az oka, de láthatóan kedélyesebb, mint eddig.*
-Nolenar. Hmm... *Merengve bámul el valahol Dayaneer válla felett.*
-Ó! *Kerekre tágulnak a szemei a felismeréstől.* Már emlékszem! Tagbaszakadt férfiember, piperkőc borostával! Esztendők óta nem láttam. *Megcsóválja a fejét, majd visszatér eddigi teendőihez. Többet láthatóan nem kíván szólni, ha csak valamilyen oknál fogva a kettős nem tartja szóval.
Amennyiben Ettvallder felnyalábolja a kisebb hordót, Dayaneer pedig az ördögvigyort, már semmi sem tartóztatja őket az indulásban. Hogy mihez kezdenek most, az csak rajtuk múlik.*
3892. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-18 12:16:10
Üzenet elküldve: 2025-03-18 12:16:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
* Kezeit maga előtt összekulcsolva nézi a pultost, aki egyre nagyobb és nagyobb összegekkel dobálózik. Egy fél pillanatra mintha csak a mögötte lévő boldog, boldogtalanokat lehetne hallani. Egyik szemöldökét megemeli, várva valami „csak vicceltem” megszólalásra, de olybá tűnik, hogy csak a félvért a tudatlanabb hármójuk között, ugyanis Dayaneer egyből fizet. Kicsit meglepi a hirtelen fizetés, ő valami kemény alkudozási párbajra számított, ahol természeten ők nyernének, mert miért is lenne másképp?
A másik erszényéből kiindulva ő lesz a szerencsés, aki kiperkálhatja a nagyszabású összeget. Bízik benne, hogy valóban jobb minőségű rumról van szó és nem valami vízzel felitatott nedűről, amit még legrosszabb ellenségeinek sem adna!
Intéz még egy kosza pillantást a nő felé. Egy amolyan „biztos vagy te ebben?” tekintettel követve, aztán csak előkerül egy igen terebélyes erszény. Benne több mint 2000 arany. *
- Legyen!
* Nem kis fájdalom a szívének, hogy ennyi aranyat hagy itt! Ez mind mehetett volna a mesterkovácsok kezébe! Ehelyett drága rumot vett… Kicsit átgondolva nem is tartja olyan rossznak az üzletet! Csak ne felejtse el leértékelni a rumot ha visszatérnek. *
- Szerintem nem lesz gond. A tharg földekre?
* Lejjebb veszi a hangját, hogy még a pultos se hallja. *
- Vannak ott kapcsolataid, akiknél olcsóbb lenne a kínálat?
* Nem lepné meg, ahogyan az sem, ha a kérdésére egy határozott „nem” lenne a válasz. *
- Kell kíséret?
* Ajánlja fel szolgálatait újfent. Most úgysincs semmilyen sietős dolga, amit el kéne intéznie. *
* Kezeit maga előtt összekulcsolva nézi a pultost, aki egyre nagyobb és nagyobb összegekkel dobálózik. Egy fél pillanatra mintha csak a mögötte lévő boldog, boldogtalanokat lehetne hallani. Egyik szemöldökét megemeli, várva valami „csak vicceltem” megszólalásra, de olybá tűnik, hogy csak a félvért a tudatlanabb hármójuk között, ugyanis Dayaneer egyből fizet. Kicsit meglepi a hirtelen fizetés, ő valami kemény alkudozási párbajra számított, ahol természeten ők nyernének, mert miért is lenne másképp?
A másik erszényéből kiindulva ő lesz a szerencsés, aki kiperkálhatja a nagyszabású összeget. Bízik benne, hogy valóban jobb minőségű rumról van szó és nem valami vízzel felitatott nedűről, amit még legrosszabb ellenségeinek sem adna!
Intéz még egy kosza pillantást a nő felé. Egy amolyan „biztos vagy te ebben?” tekintettel követve, aztán csak előkerül egy igen terebélyes erszény. Benne több mint 2000 arany.
*- Legyen!
* Nem kis fájdalom a szívének, hogy ennyi aranyat hagy itt! Ez mind mehetett volna a mesterkovácsok kezébe! Ehelyett drága rumot vett… Kicsit átgondolva nem is tartja olyan rossznak az üzletet! Csak ne felejtse el leértékelni a rumot ha visszatérnek. *
- Szerintem nem lesz gond. A tharg földekre?
* Lejjebb veszi a hangját, hogy még a pultos se hallja. *
- Vannak ott kapcsolataid, akiknél olcsóbb lenne a kínálat?
* Nem lepné meg, ahogyan az sem, ha a kérdésére egy határozott „nem” lenne a válasz. *
- Kell kíséret?
* Ajánlja fel szolgálatait újfent. Most úgysincs semmilyen sietős dolga, amit el kéne intéznie. *
3891. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-17 21:56:08
Üzenet elküldve: 2025-03-17 21:56:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
*Dayaneer általában azért nem az a szótlan fajta, sőt, be nem áll a szája főleg, ha üzletelésről van szó. Most mégis szokatlanul csendes, ami szinte egyértelműen jelzi, hogy egészen máshol járnak a gondolatai. Maguk mögé pillantva ugyanis röviden válla felett nem találja Vicart, ettől pedig kissé nyugtalan lesz. Hova tűnhetett? Talán lemaradt valamelyik sötétebb sarokban szórakoztatni valami félkegyelműt? Igazán jellemző volna rá. Esetleg be sem lépett velük a kricsmibe?
Az aggodalom eleinte finoman gyűrűzik gondolatai közé, de hamarosan tekeredő kígyó módjára szorítja, ahogy lapos nézelődései közben mintha ismerős arcot pillantana meg. Mintha Antorac egyik embere lenne.
Nincs ideje jobban megszemlélni, nem akar feltűnően az irányába nézni, hogy teljességgel megbizonyodhasson feltételezésében, de érzi ahogy néhány ütemet hangosabban ver a szíve. Még a kéretlenül közeledő férfira is alig ocsúdik, talán valami "takarodj" félét morran orra alatt, de a félvér hamar elintézi a dolgot. Nyugtatva magát kortyol a kikért sörbe, s mintha ez a mozdulat egyszerre vissza is zökkentené a jelenetbe, melyből egy időre kivonta magát.
Figyelme immár a pultosé, az elhangzó árakra pedig morfondírozva húzza szemöldökét. A fickót pásztázza, barátságtalan tekintetéből azt igyekszik kiolvasni, tudnak-e még lecsípni néhány aranyat az összegből.*
- A rumot és az ördögvigyort visszük egyelőre *hangzik el a döntés. A hodarilt sokallja. Ideiglenes megoldásként elvihetnék persze, de szeretne valami megbízható forrást találni, főleg, ha ilyen borsos áron el lehet most adni a Kikötőben.
Kiszámol egy újabb vászonerszénybe 400 aranyat majd átcsúsztatja a pulton. Igyekszik halkan végezni a műveltet, a csörgő pénz hangja némely ittenire legalább olyan hatással van, mint bikára a vörös posztó. A hordó árát majd Ettvalderre bízza, a wegtoreni a maradék pénzével észak felé fogja venni az irányt.*
- Vissza tudod vinni egyedül a szerzeményt? *hangját halkabbra véve, kissé közelebb hajol a zsoldoshoz.* - Én szerintem ellátogatok a tharg földekre. *Persze, ha a férfi vele akar tartani, akkor segít neki hazacipekedni. Mézes-mázas mosolyra nyúló képét immár ismét a pultosra emeli.*
- Ugyan tudom ez nem az emberkereső vagy mi *utal vissza a korábban már elhangzottakra* - De véletlenül nem láttad mostanság itt az egyik Velasco'rrát? *zöld pillantásai akár aprócska reakciók után is kutatnak a melák képén, ha esetleg a válaszadás elől kitérne.* - A középsőt, Nolenart...
*Tudja, hogy sokat jár ide az a mocskos kurafi, ha a napokban nem nézett be, akkor fel is lélegezhet, hiszen bizonyára a Kikötőben sem járt a napokban. Nem tudja, hogyan viselni, ha véletlenül összefutna vele.*
*Dayaneer általában azért nem az a szótlan fajta, sőt, be nem áll a szája főleg, ha üzletelésről van szó. Most mégis szokatlanul csendes, ami szinte egyértelműen jelzi, hogy egészen máshol járnak a gondolatai. Maguk mögé pillantva ugyanis röviden válla felett nem találja Vicart, ettől pedig kissé nyugtalan lesz. Hova tűnhetett? Talán lemaradt valamelyik sötétebb sarokban szórakoztatni valami félkegyelműt? Igazán jellemző volna rá. Esetleg be sem lépett velük a kricsmibe?
Az aggodalom eleinte finoman gyűrűzik gondolatai közé, de hamarosan tekeredő kígyó módjára szorítja, ahogy lapos nézelődései közben mintha ismerős arcot pillantana meg. Mintha Antorac egyik embere lenne.
Nincs ideje jobban megszemlélni, nem akar feltűnően az irányába nézni, hogy teljességgel megbizonyodhasson feltételezésében, de érzi ahogy néhány ütemet hangosabban ver a szíve. Még a kéretlenül közeledő férfira is alig ocsúdik, talán valami "takarodj" félét morran orra alatt, de a félvér hamar elintézi a dolgot. Nyugtatva magát kortyol a kikért sörbe, s mintha ez a mozdulat egyszerre vissza is zökkentené a jelenetbe, melyből egy időre kivonta magát.
Figyelme immár a pultosé, az elhangzó árakra pedig morfondírozva húzza szemöldökét. A fickót pásztázza, barátságtalan tekintetéből azt igyekszik kiolvasni, tudnak-e még lecsípni néhány aranyat az összegből.*
- A rumot és az ördögvigyort visszük egyelőre *hangzik el a döntés. A hodarilt sokallja. Ideiglenes megoldásként elvihetnék persze, de szeretne valami megbízható forrást találni, főleg, ha ilyen borsos áron el lehet most adni a Kikötőben.
Kiszámol egy újabb vászonerszénybe 400 aranyat majd átcsúsztatja a pulton.
Igyekszik halkan végezni a műveltet, a csörgő pénz hangja némely ittenire legalább olyan hatással van, mint bikára a vörös posztó. A hordó árát majd Ettvalderre bízza, a wegtoreni a maradék pénzével észak felé fogja venni az irányt.*- Vissza tudod vinni egyedül a szerzeményt? *hangját halkabbra véve, kissé közelebb hajol a zsoldoshoz.* - Én szerintem ellátogatok a tharg földekre. *Persze, ha a férfi vele akar tartani, akkor segít neki hazacipekedni. Mézes-mázas mosolyra nyúló képét immár ismét a pultosra emeli.*
- Ugyan tudom ez nem az emberkereső vagy mi *utal vissza a korábban már elhangzottakra* - De véletlenül nem láttad mostanság itt az egyik Velasco'rrát? *zöld pillantásai akár aprócska reakciók után is kutatnak a melák képén, ha esetleg a válaszadás elől kitérne.* - A középsőt, Nolenart...
*Tudja, hogy sokat jár ide az a mocskos kurafi, ha a napokban nem nézett be, akkor fel is lélegezhet, hiszen bizonyára a Kikötőben sem járt a napokban. Nem tudja, hogyan viselni, ha véletlenül összefutna vele.*
3890. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-14 23:39:26
Üzenet elküldve: 2025-03-14 23:39:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
//A folyékony kincs nyomában//
-No lássuk...
*Jókora karjait a pulton nyugtatja, s hallva a "rendelést, bajusza megráng, miközben elmereng.*
-Rum és ördögvigyor, az nem probléma. Na a hodaril, az már drága mulatság ám! *Felgöcög, tekintetét a félvéren nyugtatva.*
-Adok itt és most egy kisebb hordónyi rumot. Nem is a rossz fajtából, kétezer aranyért. Kétszáz literje. Tíz adag ördögvigyor... Lássuk csak, négyszáz arany. A hodaril más kérdés, az nehéz ügy. *Megvakarja állát.*
-Egy adag kétszázhúsz arany. Ötnél többem nincs belőle, de ha elviszed mind, baráti áron, ezerért a tiéd. És ez a baráti áram itt és most.
*Látszik rajta, hogy nem kíván alkuba bocsátkozni. Hogy Ettvallder kötélnek áll, avagy sem, az rajta múlik.*
-No lássuk...
*Jókora karjait a pulton nyugtatja, s hallva a "rendelést, bajusza megráng, miközben elmereng.*
-Rum és ördögvigyor, az nem probléma. Na a hodaril, az már drága mulatság ám! *Felgöcög, tekintetét a félvéren nyugtatva.*
-Adok itt és most egy kisebb hordónyi rumot. Nem is a rossz fajtából, kétezer aranyért. Kétszáz literje. Tíz adag ördögvigyor... Lássuk csak, négyszáz arany. A hodaril más kérdés, az nehéz ügy. *Megvakarja állát.*
-Egy adag kétszázhúsz arany. Ötnél többem nincs belőle, de ha elviszed mind, baráti áron, ezerért a tiéd. És ez a baráti áram itt és most.
*Látszik rajta, hogy nem kíván alkuba bocsátkozni. Hogy Ettvallder kötélnek áll, avagy sem, az rajta múlik.*
3889. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-10 10:21:35
Üzenet elküldve: 2025-03-10 10:21:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
* Maga is felkacag, mikor visszahallja saját szavait a másik szájából. Ugyan nem tudja, hogy itt mik a szokások, de próbál nem beletaposni a csapos érzelmeibe, főleg, ha amaz szerelmes a pénzbe. Rákönyököl a pultra, majd folytatja kissé visszafogott hangon, amit csak a pultos, illetve talán közvetlen eggyel mellettük ülő hallhat. *
- Minden kell, ami van. Hodaril, ördögvigyor, meg majdnem el is felejtettem, szükségünk lenne rumra is, bár abból nem csészés mennyiség, hanem a hordós. Tudod, az ünnepléshez alap dolgok. A barátságra inni kell, tudod, hogy megy ez.
* Vonja meg a vállait, miközben kiegyenesedik. Végén ő is átnéz társára. Szeretné, ha már ő is hozzá tenne valamit végre, s ne csak neki kelljen járatni a száját, mert még a végén az ő fejét szedik le, hogy ezeket a termékeket az árának a duplájáért vette meg. Elvégre ő az izom szerepét jött betölteni, nem pedig a kereskedőét. Mégis hogy változtak meg a szerepek? *
- Mondj egy árat, aztán ha sok lenne, később visszatérünk egy szekérrel és az arannyal, hogy megüthessük a cserét!
* Bár az lenne a legjobb, ha már most nyélbe üthetnék az üzletet, de ez majd kiderül akkor, ha meghallja az árat. Majd akkor megtudja, hogy sírjon, nevessen, vagy egyből perkáljon. *
* Maga is felkacag, mikor visszahallja saját szavait a másik szájából. Ugyan nem tudja, hogy itt mik a szokások, de próbál nem beletaposni a csapos érzelmeibe, főleg, ha amaz szerelmes a pénzbe. Rákönyököl a pultra, majd folytatja kissé visszafogott hangon, amit csak a pultos, illetve talán közvetlen eggyel mellettük ülő hallhat. *
- Minden kell, ami van. Hodaril, ördögvigyor, meg majdnem el is felejtettem, szükségünk lenne rumra is, bár abból nem csészés mennyiség, hanem a hordós. Tudod, az ünnepléshez alap dolgok. A barátságra inni kell, tudod, hogy megy ez.
* Vonja meg a vállait, miközben kiegyenesedik. Végén ő is átnéz társára. Szeretné, ha már ő is hozzá tenne valamit végre, s ne csak neki kelljen járatni a száját, mert még a végén az ő fejét szedik le, hogy ezeket a termékeket az árának a duplájáért vette meg. Elvégre ő az izom szerepét jött betölteni, nem pedig a kereskedőét. Mégis hogy változtak meg a szerepek? *
- Mondj egy árat, aztán ha sok lenne, később visszatérünk egy szekérrel és az arannyal, hogy megüthessük a cserét!
* Bár az lenne a legjobb, ha már most nyélbe üthetnék az üzletet, de ez majd kiderül akkor, ha meghallja az árat. Majd akkor megtudja, hogy sírjon, nevessen, vagy egyből perkáljon. *
3888. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-07 20:57:43
Üzenet elküldve: 2025-03-07 20:57:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
//A folyékony kincs nyomában//
-Úgy. Csoportos kedvezmény. *A csapos megereszt egy félmosolyt a hallottakra. Nem azt a barátságos fajtát, inkább amolyan kajánt. Az alkudozás itt aligha dívik, mindinkább szívességében utaznak. Vet még egy pillantást Dayaneerre, de mivel Ettvallder tűnik a szószólónak, így immáron teljes figyelme a félvéréé.*
-Nem mondtad még viszont, minek a darabja kell. *Valóban, egyikük sem állt még elő a farbával. A fogadó népe közben napirendre látszik térni a betérők felett és látva, hogy egyébként a söntés mögött álló férfi nem bánja a betoppanókat, úgy fest, ők sem.*
-Úgy. Csoportos kedvezmény. *A csapos megereszt egy félmosolyt a hallottakra. Nem azt a barátságos fajtát, inkább amolyan kajánt. Az alkudozás itt aligha dívik, mindinkább szívességében utaznak. Vet még egy pillantást Dayaneerre, de mivel Ettvallder tűnik a szószólónak, így immáron teljes figyelme a félvéréé.*
-Nem mondtad még viszont, minek a darabja kell. *Valóban, egyikük sem állt még elő a farbával. A fogadó népe közben napirendre látszik térni a betérők felett és látva, hogy egyébként a söntés mögött álló férfi nem bánja a betoppanókat, úgy fest, ők sem.*
3887. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-05 10:10:32
Üzenet elküldve: 2025-03-05 10:10:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
* A férfi távozására megkönnyebbül, ezt azonban nem árulják el az arcvonásai! Majd később magányában kiengedi a gőzt, ha arra lesz szükség. Közben visszatámaszkodik az asztalra, eleinte várva társa megszólalására, de ha az nem jön, akkor maga veszi a kezébe a beszélgetést. *
- Úgy úgy! A kikötő új puszipajtásai.
* Feleli moderált hangon a csaposnak, közben kicsit meglepi a kérdés, mivel eddig azt hittem a növényárusra egyből egyértelművé válik a mit, kérdés. *
- Az attól függ, mennyiért kínálják darabját! Csoportos kedvezményre sem mondok nemet!
* Egy mosoly kíséri az utolsó mondatokat. Jót bíztak meg a feladatra! Legalábbis nem őt bízták meg erre, de amíg társa csak némán figyeli őket, addig csak arra tud gondolni, hogy tesztelni akarja a félvért. Ha értene a kereskedéshez, akkor nem zsoldosként keresné a kenyerét, de egyszer mindent ki kell próbálni. *
- Persze beszélhetünk baráti kedvezményekről, és persze baráti szívességekről is! Valamit valamiért.
* Mondja magabiztosan a pultosnak, majd ki is húzza magát. Próbál minél magabiztosabban kinézni miközben a pultos fontolóra veszi az elhangzottakat. *
* A férfi távozására megkönnyebbül, ezt azonban nem árulják el az arcvonásai! Majd később magányában kiengedi a gőzt, ha arra lesz szükség. Közben visszatámaszkodik az asztalra, eleinte várva társa megszólalására, de ha az nem jön, akkor maga veszi a kezébe a beszélgetést. *
- Úgy úgy! A kikötő új puszipajtásai.
* Feleli moderált hangon a csaposnak, közben kicsit meglepi a kérdés, mivel eddig azt hittem a növényárusra egyből egyértelművé válik a mit, kérdés. *
- Az attól függ, mennyiért kínálják darabját! Csoportos kedvezményre sem mondok nemet!
* Egy mosoly kíséri az utolsó mondatokat. Jót bíztak meg a feladatra! Legalábbis nem őt bízták meg erre, de amíg társa csak némán figyeli őket, addig csak arra tud gondolni, hogy tesztelni akarja a félvért. Ha értene a kereskedéshez, akkor nem zsoldosként keresné a kenyerét, de egyszer mindent ki kell próbálni. *
- Persze beszélhetünk baráti kedvezményekről, és persze baráti szívességekről is! Valamit valamiért.
* Mondja magabiztosan a pultosnak, majd ki is húzza magát. Próbál minél magabiztosabban kinézni miközben a pultos fontolóra veszi az elhangzottakat. *
3886. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-02 22:16:56
Üzenet elküldve: 2025-03-02 22:16:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
//A folyékony kincs nyomában//
*Nagyon úgy fest, Ettvallder módszere beválni látszik; a bőrvértet viselő alak kapva kap az alkalmon és hamar magához ragadja a felkínált italt. A félvér valószínűleg nem búsul különösebben, elvégre a csapolt "nedű" sem szagra, sem tálalásra nem keltette elsőosztályú ser benyomását.
Az alak eltámolyog, Ettvalldernek szerencsére nem kell követnie. Dayaneer is átadja a lehetőséget a fehérhajú férfinak, aki immáron a söntés mögött álló, jókora férfi figyelmét is bírhatja.*
-Szóval varjak, mi? *Alaposan végigméri a vendéget, mintha csak keresne rajta bármit, ami hovatartozására engedi következtetni. Úgy fest azonban, a fiatal férfi szavai is elegendőnek bizonyulnak.*
-Szóval, mi kéne? És mennyi? Aztán meglátjuk, mit tehetünk egymásért. *Kissé összeszűkül tekintete, s mosoly is bujkál bajsza alatt, de egyebet nem tesz hozzá. A poharat, amit eddig törölgetett, leteszi maga mellé és megtámaszkodik maga előtt a pulton.*
*Nagyon úgy fest, Ettvallder módszere beválni látszik; a bőrvértet viselő alak kapva kap az alkalmon és hamar magához ragadja a felkínált italt. A félvér valószínűleg nem búsul különösebben, elvégre a csapolt "nedű" sem szagra, sem tálalásra nem keltette elsőosztályú ser benyomását.
Az alak eltámolyog, Ettvalldernek szerencsére nem kell követnie. Dayaneer is átadja a lehetőséget a fehérhajú férfinak, aki immáron a söntés mögött álló, jókora férfi figyelmét is bírhatja.*
-Szóval varjak, mi? *Alaposan végigméri a vendéget, mintha csak keresne rajta bármit, ami hovatartozására engedi következtetni. Úgy fest azonban, a fiatal férfi szavai is elegendőnek bizonyulnak.*
-Szóval, mi kéne? És mennyi? Aztán meglátjuk, mit tehetünk egymásért. *Kissé összeszűkül tekintete, s mosoly is bujkál bajsza alatt, de egyebet nem tesz hozzá. A poharat, amit eddig törölgetett, leteszi maga mellé és megtámaszkodik maga előtt a pulton.*
3885. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-02-14 13:18:48
Üzenet elküldve: 2025-02-14 13:18:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
* Nem kell neki kétszer mondani, hogy fogja be a száját, érti ő a másik nézését. Kár, kis csetepaté nem tesz rosszat senkinek. Bár kétli, hogy az egyik jönne a másik után, ha arra fordulna szó. Kettőt megverne, a többiek meg jót mulatnának rajta.
Belekortyol a sörnek csúfolt italába, arcot ugyan nem vág hozzá, de már a szagáról megmondja, hogy ennél nincs lejjebb. Csak reméli, hogy hamar megütik az üzletet és hamar távozhatnak is ebből a kócerájból!
Fél szemmel kíséri, ahogyan Dayaneer átcsúsztat valamit a pulton a pultosnak, nem kell elgondolkodnia a tartalmán, arany lesz az, nincs kétsége. Szeme se rebben, mikor felmerül a másik készlete, de a hirtelen érkezőre már igen. *
- Mi a…
* Csak ennyi hagyja el a száját, mielőtt belekezdene a saját szavalásába. A részeg álltjának épphogy értelmezni tudja a mondandóját. Csoda, hogy még állni tud, bár mikor megtámaszkodik, akkor nyugtázza magában, hogy még azt se nagyon tud.
Még mielőtt a sármos szőke herceg az ujjai köré tudná csavarni a hercegnőt, úgy érzi ideje egy kicsit beleütnie az orrát. Egyik kezével megfogja a részeges vállát, majd nyelvével csettintgetni kezd. *
- Látszik, hogy nem ismersz minket cimbora! Emlékszel a nagydarabra, akihez ketten nem voltatok elegek az eltakarításához? Na, ő volt aki kibelezte.
* Aprót biccent Dayaneer irányába *
- Szóval ÉN nem ajánlom! De ha igazán bátor vagy, akkor kihívhatod párbajra hódolóját a varjúban
*A végét már szinte csak suttogja a fülébe, majd gyorsan el is távolodik tőle. Az erős szaga azért még őt is megüti. Biztos ez az emberfeletti képessége! Ha esetleg nem járna sikerrel az elijesztésében, akkor magához invitálja, inkább őt bosszantsa, mintsem az épp üzletelő kereskedőt. *
- Szerintem rád férne még egy sör, igyál még.
* Azzal elé is tolja saját italát, reméli, megelégszik ennyivel. *
* Nem kell neki kétszer mondani, hogy fogja be a száját, érti ő a másik nézését. Kár, kis csetepaté nem tesz rosszat senkinek. Bár kétli, hogy az egyik jönne a másik után, ha arra fordulna szó. Kettőt megverne, a többiek meg jót mulatnának rajta.
Belekortyol a sörnek csúfolt italába, arcot ugyan nem vág hozzá, de már a szagáról megmondja, hogy ennél nincs lejjebb. Csak reméli, hogy hamar megütik az üzletet és hamar távozhatnak is ebből a kócerájból!
Fél szemmel kíséri, ahogyan Dayaneer átcsúsztat valamit a pulton a pultosnak, nem kell elgondolkodnia a tartalmán, arany lesz az, nincs kétsége. Szeme se rebben, mikor felmerül a másik készlete, de a hirtelen érkezőre már igen. *
- Mi a…
* Csak ennyi hagyja el a száját, mielőtt belekezdene a saját szavalásába. A részeg álltjának épphogy értelmezni tudja a mondandóját. Csoda, hogy még állni tud, bár mikor megtámaszkodik, akkor nyugtázza magában, hogy még azt se nagyon tud.
Még mielőtt a sármos szőke herceg az ujjai köré tudná csavarni a hercegnőt, úgy érzi ideje egy kicsit beleütnie az orrát. Egyik kezével megfogja a részeges vállát, majd nyelvével csettintgetni kezd. *
- Látszik, hogy nem ismersz minket cimbora! Emlékszel a nagydarabra, akihez ketten nem voltatok elegek az eltakarításához? Na, ő volt aki kibelezte.
* Aprót biccent Dayaneer irányába *
- Szóval ÉN nem ajánlom! De ha igazán bátor vagy, akkor kihívhatod párbajra hódolóját a varjúban
*A végét már szinte csak suttogja a fülébe, majd gyorsan el is távolodik tőle. Az erős szaga azért még őt is megüti. Biztos ez az emberfeletti képessége! Ha esetleg nem járna sikerrel az elijesztésében, akkor magához invitálja, inkább őt bosszantsa, mintsem az épp üzletelő kereskedőt. *
- Szerintem rád férne még egy sör, igyál még.
* Azzal elé is tolja saját italát, reméli, megelégszik ennyivel. *
3884. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-02-14 11:44:51
Üzenet elküldve: 2025-02-14 11:44:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
//A folyékony kincs nyomában//
*Hamar a vendégek elé kerül a korsó. Kissé vizes, de azért nyomokban emlékeztet a kívánt italra.*
-Mindent! *Hagyja helyben a söntés mögött álló férfi Ettvallder szavaira.*
-És semmit. Attól függ, ki kérdi. *Széles farkasvigyor jelenik meg arcán.*
-Szóval növények, értem... *Végigsimít állán, majd nagyot bólint.*
-Tudod, barátoknak akad ilyesmi az én készletemben is. Na persze nem ingyen. Már csak az a kérdés, hogy Ti barátok vagytok-e.
*Mielőtt válaszolhatnának, egy bőrvértet viselő férfi esik a pultnak mellettük. Éppen, csak nem áll keresztbe szeme az elfogyasztott alkoholmennyiségtől. Oldalán rozsdás rövidkard lóg, fején kucsmát visel. Ránézésre harmincas éveiben járhat, bár a vigyora alaposan foghíjas. Magassága egyikükét sem üti meg, még Dayaneerét is csupán súrolja.*
-Én tudom kik ezek, Morl! *Alaposan megméri mindkettejüket, mielőtt sűrű pislogások közepette fókuszálná be ismét a Morl névre hallgató csapost.*
-Ezek a Hét Varjúsak! *Tompít hangján, mintha súlyos információk hagynák el ajkait. Dayaneernek és Ettvalldernek is derenghet a férfi, aki a holttestek eltakarításában segédkezett.*
-Nem nehéz megjegyezni őket! Sajnálhatod, hogy nem láttad a legfőbbet! Hegyes füllel, meg iiilyen csöcsökke'! *Kezei sajátos mozdulatával igyekszik mellmagasságban illusztrálni, mire is gondol.*
-Te sem vagy különb, aranyom! *Közelebb nyomakodik Dayaneerhez, illuminált állapota végett a biztonság kedvéért könyökét a pulton támasztva. Rumszagú leheletét még Ettvallder is érezheti.*
-Nem láttalak még itt. Ha szeretnéd, megmutatom neked a Kikötőt. *Keze lassan, bizonytalanul indul a barna fürtök irányába. A csapos nem szól közbe, szemmel láthatóan hagyja, hadd bontakozzanak ki az események. Hozzászokott az ilyesmihez, ráadásul elnézve kaján tekintetét valahol szórakoztatja a dolog.*
-Szóval barátok vagytok. Mi kell és mennyi? *Szólal meg végül.*
*Hamar a vendégek elé kerül a korsó. Kissé vizes, de azért nyomokban emlékeztet a kívánt italra.*
-Mindent! *Hagyja helyben a söntés mögött álló férfi Ettvallder szavaira.*
-És semmit. Attól függ, ki kérdi. *Széles farkasvigyor jelenik meg arcán.*
-Szóval növények, értem... *Végigsimít állán, majd nagyot bólint.*
-Tudod, barátoknak akad ilyesmi az én készletemben is. Na persze nem ingyen. Már csak az a kérdés, hogy Ti barátok vagytok-e.
*Mielőtt válaszolhatnának, egy bőrvértet viselő férfi esik a pultnak mellettük. Éppen, csak nem áll keresztbe szeme az elfogyasztott alkoholmennyiségtől. Oldalán rozsdás rövidkard lóg, fején kucsmát visel. Ránézésre harmincas éveiben járhat, bár a vigyora alaposan foghíjas. Magassága egyikükét sem üti meg, még Dayaneerét is csupán súrolja.*
-Én tudom kik ezek, Morl! *Alaposan megméri mindkettejüket, mielőtt sűrű pislogások közepette fókuszálná be ismét a Morl névre hallgató csapost.*
-Ezek a Hét Varjúsak! *Tompít hangján, mintha súlyos információk hagynák el ajkait. Dayaneernek és Ettvalldernek is derenghet a férfi, aki a holttestek eltakarításában segédkezett.*
-Nem nehéz megjegyezni őket! Sajnálhatod, hogy nem láttad a legfőbbet! Hegyes füllel, meg iiilyen csöcsökke'! *Kezei sajátos mozdulatával igyekszik mellmagasságban illusztrálni, mire is gondol.*
-Te sem vagy különb, aranyom! *Közelebb nyomakodik Dayaneerhez, illuminált állapota végett a biztonság kedvéért könyökét a pulton támasztva. Rumszagú leheletét még Ettvallder is érezheti.*
-Nem láttalak még itt. Ha szeretnéd, megmutatom neked a Kikötőt. *Keze lassan, bizonytalanul indul a barna fürtök irányába. A csapos nem szól közbe, szemmel láthatóan hagyja, hadd bontakozzanak ki az események. Hozzászokott az ilyesmihez, ráadásul elnézve kaján tekintetét valahol szórakoztatja a dolog.*
-Szóval barátok vagytok. Mi kell és mennyi? *Szólal meg végül.*
3883. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-02-12 12:59:25
Üzenet elküldve: 2025-02-12 12:59:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
*Még szerencse, hogy Ettvallder csak elsuttogja azt a megjegyzést, mellyel az ivó díszes társaságát illeti. Merész kijelentés vagy inkább ostoba, de leginkább szemtelenül rátarti. Egy-két szűkölködő matrózra talán igaz is lehetne, de azért a Kikötő népe büszke, ennél jóval kevesebbért is zsigereltek már ki errefelé valakit. A legtöbben talán kellően kapatosak már, de legyen a félvér bármennyire is kiváló harcos, egy-két zsoldos akadhat itt azért, aki jóval tapasztaltabb nála, s vélhetőleg nem kis fejtörést okozhatna neki.
Ettvallder fejtörésén jelenleg mindketten kénytelenek lennének osztozni, így ezt most különösen el szeretné elkerülni. Bár nem szól, villanó zöldjei szinte kiabálva csitítják a férfit, de vonásai máris kedélyesen simulnak ki a kocsmárosra pillantva. Persze nem vár kitörő lelkesedést és segítőkészséget az egykor vélhetőleg szebb napokat is látott haramiától, a barátságtalanság nem lepi meg, elvégre nem a lichanechi akadémia jótékonysági estjére érkezett. A Delozák emlegetésére érkező feleletre azért megemelkedik szemöldöke. Lopva azért körbepillant, abban bízva, hogy más ismerős arcot felfedez a kricsmiben, végül azonban alig láthatóan sóhajt fel eredménytelen keresése után. Kénytelenek lesznek a csapossal kezdeni valamit.
A félvér mellé ő is felpattan az egyik székre a pultnál, egy biccentéssel pedig elfogadja az ajándék sört. Nem szokása nemet mondani az ingyen italra. Jólesőn kortyol bele, tudomást sem véve pocsék minőségéről, majd finoman közelebb hajol, de nem tolakodóan bizalmaskodó mozdulata. Meghagy egy tisztes távolságot. Pillantásai a morcos tekintetet keresik, ahogy diszkréten egy kisebb, 50 arannyal teli zsákot csúsztat felé. *
- A sikátorokban mostanság nem látok növényárusokat *az utolsó szót finoman hangsúlyozza, biztosra veszi, hogy a férfi is érti, nem kerti zsályákkal és fecskefüvekkel üzérkedőkre céloz* - Szükségünk volna pár dologra, ki foglalkozik most errefelé ilyesmivel?
*Még szerencse, hogy Ettvallder csak elsuttogja azt a megjegyzést, mellyel az ivó díszes társaságát illeti. Merész kijelentés vagy inkább ostoba, de leginkább szemtelenül rátarti. Egy-két szűkölködő matrózra talán igaz is lehetne, de azért a Kikötő népe büszke, ennél jóval kevesebbért is zsigereltek már ki errefelé valakit. A legtöbben talán kellően kapatosak már, de legyen a félvér bármennyire is kiváló harcos, egy-két zsoldos akadhat itt azért, aki jóval tapasztaltabb nála, s vélhetőleg nem kis fejtörést okozhatna neki.
Ettvallder fejtörésén jelenleg mindketten kénytelenek lennének osztozni, így ezt most különösen el szeretné elkerülni. Bár nem szól, villanó zöldjei szinte kiabálva csitítják a férfit, de vonásai máris kedélyesen simulnak ki a kocsmárosra pillantva. Persze nem vár kitörő lelkesedést és segítőkészséget az egykor vélhetőleg szebb napokat is látott haramiától, a barátságtalanság nem lepi meg, elvégre nem a lichanechi akadémia jótékonysági estjére érkezett. A Delozák emlegetésére érkező feleletre azért megemelkedik szemöldöke. Lopva azért körbepillant, abban bízva, hogy más ismerős arcot felfedez a kricsmiben, végül azonban alig láthatóan sóhajt fel eredménytelen keresése után. Kénytelenek lesznek a csapossal kezdeni valamit.
A félvér mellé ő is felpattan az egyik székre a pultnál, egy biccentéssel pedig elfogadja az ajándék sört. Nem szokása nemet mondani az ingyen italra. Jólesőn kortyol bele, tudomást sem véve pocsék minőségéről, majd finoman közelebb hajol, de nem tolakodóan bizalmaskodó mozdulata. Meghagy egy tisztes távolságot. Pillantásai a morcos tekintetet keresik, ahogy diszkréten egy kisebb, 50 arannyal teli zsákot csúsztat felé.
*- A sikátorokban mostanság nem látok növényárusokat *az utolsó szót finoman hangsúlyozza, biztosra veszi, hogy a férfi is érti, nem kerti zsályákkal és fecskefüvekkel üzérkedőkre céloz* - Szükségünk volna pár dologra, ki foglalkozik most errefelé ilyesmivel?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3883-3902