Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 76 (1501. - 1520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1520. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-08-06 11:41:20
Üzenet elküldve: 2015-08-06 11:41:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lázadás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Így máris ketten vannak, akik nem számoltak azzal, játszadozásuk milyen messzire viheti őket. Halk, vágyakozó sóhaj kél az érintések nyomán, s bár eddig az akaraterőt latba vetve még talán megálljt parancsolhatott volna, a kevéske akarat ehhez már végleg eltűnt.*
- Akkor hát nincs mitől félnem. *Leheli a szavakat olyan közelségben, hogy ajkaival Ryz ajkait cirógatja, mielőtt forró csókká változtatja az apró érintést. Nem nyújtja hosszúra, épp csak egy kis ízelítőt ad abból, mi vár még a hímre.
Merthogy innen már nincs visszaút egyiküknek sem. A combján incselkedő ujjak gondos incselkedése a vágy éledező szikráit egyre inkább vadul lobogó lángokká szítják, amire az ajkak heves csók csatája még további kiváló olaj. Felszabadult keze sem rest, előbb a mélységi mellkasán vándorolnak ujjai kíváncsi kalandorként, majd oldalár tévedve megindulnak lefelé. S mintha csak az imént kapott bátorító mosolyból merítene bátorságot az imént látott szerény teremtés, hogy a kecses kis kacsó a hím öléhez tévedjen. Ámde gonosz módon csupán néhány gyengéd, mégis érzéki érintés idejére kényeztetnek ott ujjai, és még ajkait is elválasztja Ryzétől, hogy a mélységi nyakába suttogja vágyakozó hangon szavait, miket apró csókokkal választ el egymástól.*
- Akkor ideje keresnünk egy meghitt kis helyet magunknak. *Mert bár ha engedne vérének, itt helyben is mennyire sikerült a hímnek felkorbácsolnia azokat az eddig gondosan kordában tartott vágyakat, de annyira azért még nem vette eszét a szenvedély, hogy ingyen cirkuszt biztosítson a lenti csőcseléknek.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Így máris ketten vannak, akik nem számoltak azzal, játszadozásuk milyen messzire viheti őket. Halk, vágyakozó sóhaj kél az érintések nyomán, s bár eddig az akaraterőt latba vetve még talán megálljt parancsolhatott volna, a kevéske akarat ehhez már végleg eltűnt.*
- Akkor hát nincs mitől félnem. *Leheli a szavakat olyan közelségben, hogy ajkaival Ryz ajkait cirógatja, mielőtt forró csókká változtatja az apró érintést. Nem nyújtja hosszúra, épp csak egy kis ízelítőt ad abból, mi vár még a hímre.
Merthogy innen már nincs visszaút egyiküknek sem. A combján incselkedő ujjak gondos incselkedése a vágy éledező szikráit egyre inkább vadul lobogó lángokká szítják, amire az ajkak heves csók csatája még további kiváló olaj. Felszabadult keze sem rest, előbb a mélységi mellkasán vándorolnak ujjai kíváncsi kalandorként, majd oldalár tévedve megindulnak lefelé. S mintha csak az imént kapott bátorító mosolyból merítene bátorságot az imént látott szerény teremtés, hogy a kecses kis kacsó a hím öléhez tévedjen. Ámde gonosz módon csupán néhány gyengéd, mégis érzéki érintés idejére kényeztetnek ott ujjai, és még ajkait is elválasztja Ryzétől, hogy a mélységi nyakába suttogja vágyakozó hangon szavait, miket apró csókokkal választ el egymástól.*
- Akkor ideje keresnünk egy meghitt kis helyet magunknak. *Mert bár ha engedne vérének, itt helyben is mennyire sikerült a hímnek felkorbácsolnia azokat az eddig gondosan kordában tartott vágyakat, de annyira azért még nem vette eszét a szenvedély, hogy ingyen cirkuszt biztosítson a lenti csőcseléknek.*
1519. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-08-06 10:20:32
Üzenet elküldve: 2015-08-06 10:20:32
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lázadás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Talán még sem fog tudni olyan könnyedén, és gyorsan távozni, mint az eltervezte. Legalábbis az időmérőként használt kupa, melynek apadó tartalma hívatott jelezni a búcsú pillanatát még mindig érintetlenül áll az asztalon, és Ryz egy egészen másfajta szomjúságot igyekszik épp csillapítani. Pontosan olyan viszonzást kapott, mint remélte, épp csak annak hatásával nem számolt. A halk, fojtott szavakra szabad kezével En haját simítja, és érinti ajka röpke pillanatra a félvér homlokát.*
-Ne aggódj, végig ott leszek veled.
*Szaladnak végig ujjai a nő hátán, oldalán, hogy végül combján időzzön, az asztal takarásával leplezve Ryz helyhez, és rangjához illetlen viselkedését. Így hallgatja legújabb rajongója aggodalmait, érdeklődve, tekintetét Enről egy pillanatra el nem vonva, asztal felett kezét szorongatva, alatta pedig kínzóan lassú mozdulatokkal kényezteti a félvér combjának érzékeny, belső oldalát, igyekezve vágyát fokozni.*
-Még nem érzed kettőnk hatalmát. De semmi baj.
*Mosolyodik el bátorítón.*
-Megfelelővé, és magasztossá tehetjük e sivár világ bármely pontját, hol magunk lehetünk, pusztán a zavartalan meghittséggel.
*Hajol közelebb újabb csókra, ezzel együtt kezét is csúsztatva a nő öléhez, hasonlóan hevesen, követelőzve szítva vágyat ajkával, nyelvével, és ujjaival. Szinte azonnal reagálva En minden rezdülésére veszik el hamar az érintésben, már nem az otthon biztonságát, az érdemesek tanács-szavait óhajtva, csak a félvér testét, egy elhúzott, vad játékot követő kielégülést.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Talán még sem fog tudni olyan könnyedén, és gyorsan távozni, mint az eltervezte. Legalábbis az időmérőként használt kupa, melynek apadó tartalma hívatott jelezni a búcsú pillanatát még mindig érintetlenül áll az asztalon, és Ryz egy egészen másfajta szomjúságot igyekszik épp csillapítani. Pontosan olyan viszonzást kapott, mint remélte, épp csak annak hatásával nem számolt. A halk, fojtott szavakra szabad kezével En haját simítja, és érinti ajka röpke pillanatra a félvér homlokát.*
-Ne aggódj, végig ott leszek veled.
*Szaladnak végig ujjai a nő hátán, oldalán, hogy végül combján időzzön, az asztal takarásával leplezve Ryz helyhez, és rangjához illetlen viselkedését. Így hallgatja legújabb rajongója aggodalmait, érdeklődve, tekintetét Enről egy pillanatra el nem vonva, asztal felett kezét szorongatva, alatta pedig kínzóan lassú mozdulatokkal kényezteti a félvér combjának érzékeny, belső oldalát, igyekezve vágyát fokozni.*
-Még nem érzed kettőnk hatalmát. De semmi baj.
*Mosolyodik el bátorítón.*
-Megfelelővé, és magasztossá tehetjük e sivár világ bármely pontját, hol magunk lehetünk, pusztán a zavartalan meghittséggel.
*Hajol közelebb újabb csókra, ezzel együtt kezét is csúsztatva a nő öléhez, hasonlóan hevesen, követelőzve szítva vágyat ajkával, nyelvével, és ujjaival. Szinte azonnal reagálva En minden rezdülésére veszik el hamar az érintésben, már nem az otthon biztonságát, az érdemesek tanács-szavait óhajtva, csak a félvér testét, egy elhúzott, vad játékot követő kielégülést.*
1518. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-08-05 21:05:03
Üzenet elküldve: 2015-08-05 21:05:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lázadás//
*Ha nem lenne elmerülve szerepében, meglepődne, milyen könnyedén megy még mindig. Vagy már megint, csupán nézőpont kérdése. Az illúzió, miszerint miután mindent sikerült felégetnie maga mögött, már nem lesz a régi, kezd szertefoszlani. Még a hamis. gyengéd érintések keltette ismerős érzések is csak kellemes bizsergést keltenek benne, nem pedig a múlt ködébe veszett emlék képeket idéz fel, nem mossa egybe azt, ami volt, és ami van. Ez egyszerre meglepő, ijesztő és reménnyel kecsegetető. Talán mégsem annyira elveszett, mint amilyennek gondolta magát.
Ezen új felfedezésen azonban nem filozofálhat sokáig. Hiszen miután abban a kegyben részesült, hogy imádata ne továbbja ajkaival immár az ő ajkait érinti, egy valós csókban is egybe forrnak. Heves, vad, szenvedélyes, ahogy a viszonzása is. Ha meg kellene majd utólag mondania, mindez a játék kedvéért volt, hogy ne maradjon alul, vagy ismét kicsit elfelejtette, hol is van éppen, talán nem is tudna válaszolni rá. De lassan kezd arra a pontra jutni, hogy nem is érdekli igazán.
Néma sóhajjal bontakozik ki a csókból, pár pillanatra megrekedve a szerepe és az általa felkavartak érzések között, amin a mélységi szavai cseppet sem segítenek. Mi mindent megtehetne - és ezúttal már ott bujkál a lehetőségben a kísértés is. Apró mosoly kúszik a félvér ajkára, de jellegét nehéz lenne megmondani. Nem igazán sorolható az őszinte, vidám fajtába, de nem is az melankolikus.*
- Nagyon is kísértésbe akarsz vinni... *A szavak csak halkan jönnek, érezhetővé téve, nem csak a hímmel játszott csalfa játékot csókjuk.
A mélységi kezd kibontakozni öleléséből, de nem annyira, hogy az józanító hatású legyen. Csak vissza tudja billenteni magát az előadó szerepébe, legalábbis pillanatnyilag úgy tűnik. Gyengéden fogja meg Ryz kezét, s mintha csak önnön zavarán próbálna enyhíteni, cirógatja hüvelykujjával finoman a hím bőrét.*
- Egy méltóbb helyen... *Visszhangozza a reménnyel kecsegtető szavakat, hogy végül egy reményvesztett, fájdalmas és sóvár sóhajjal feleljen rá.* De alantas rajongód csak eme kis porfészek várost és környékét ismeri. Mi oly közeli tűnt, most mégis oly távol kerül ismét?
*Ha nem lenne elmerülve szerepében, meglepődne, milyen könnyedén megy még mindig. Vagy már megint, csupán nézőpont kérdése. Az illúzió, miszerint miután mindent sikerült felégetnie maga mögött, már nem lesz a régi, kezd szertefoszlani. Még a hamis. gyengéd érintések keltette ismerős érzések is csak kellemes bizsergést keltenek benne, nem pedig a múlt ködébe veszett emlék képeket idéz fel, nem mossa egybe azt, ami volt, és ami van. Ez egyszerre meglepő, ijesztő és reménnyel kecsegetető. Talán mégsem annyira elveszett, mint amilyennek gondolta magát.
Ezen új felfedezésen azonban nem filozofálhat sokáig. Hiszen miután abban a kegyben részesült, hogy imádata ne továbbja ajkaival immár az ő ajkait érinti, egy valós csókban is egybe forrnak. Heves, vad, szenvedélyes, ahogy a viszonzása is. Ha meg kellene majd utólag mondania, mindez a játék kedvéért volt, hogy ne maradjon alul, vagy ismét kicsit elfelejtette, hol is van éppen, talán nem is tudna válaszolni rá. De lassan kezd arra a pontra jutni, hogy nem is érdekli igazán.
Néma sóhajjal bontakozik ki a csókból, pár pillanatra megrekedve a szerepe és az általa felkavartak érzések között, amin a mélységi szavai cseppet sem segítenek. Mi mindent megtehetne - és ezúttal már ott bujkál a lehetőségben a kísértés is. Apró mosoly kúszik a félvér ajkára, de jellegét nehéz lenne megmondani. Nem igazán sorolható az őszinte, vidám fajtába, de nem is az melankolikus.*
- Nagyon is kísértésbe akarsz vinni... *A szavak csak halkan jönnek, érezhetővé téve, nem csak a hímmel játszott csalfa játékot csókjuk.
A mélységi kezd kibontakozni öleléséből, de nem annyira, hogy az józanító hatású legyen. Csak vissza tudja billenteni magát az előadó szerepébe, legalábbis pillanatnyilag úgy tűnik. Gyengéden fogja meg Ryz kezét, s mintha csak önnön zavarán próbálna enyhíteni, cirógatja hüvelykujjával finoman a hím bőrét.*
- Egy méltóbb helyen... *Visszhangozza a reménnyel kecsegtető szavakat, hogy végül egy reményvesztett, fájdalmas és sóvár sóhajjal feleljen rá.* De alantas rajongód csak eme kis porfészek várost és környékét ismeri. Mi oly közeli tűnt, most mégis oly távol kerül ismét?
1517. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-08-05 19:20:19
Üzenet elküldve: 2015-08-05 19:20:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lázadás//
*Rendületlenül viseli a nő minden egyes jelzését, legyen az valóságosan önkéntelen, vagy megjátszottan provokatív. És hogy nem húzódik el csak további olaj a tűzre, immár szeretői közelségben, ölelve hallgatja a szerény, szolgai szavakat, eresztve ajkaival En nyakát, arcában gyönyörködve miközben bíbor tekintete úgy követi a mozgó ajkak, lesütött pillák vonalát, mintha soha szebbet nem látott volna, mintha tavasz első virága épp előtte repesztené meg fakóságának bimbóját, hogy sziromba szökve emelkedjen színével, s illatával a csodák magaslatáig. Lágyan futtatja végig ujjait a nő arcán, hisz ilyen törékeny, finom varázslat elenyészik durvább érintéstől, a mozdulat végén állát emelve kényszeríti, hogy szemébe nézzen. Ha van is közlendője, válasza az elhangzottakra nem szavakkal próbálja a nő tudtára adni. Finom csókot lehel ajkaira, tisztán, puhán, ártatlanul, ahogy a hívők érintik bálványuk lábfejét, határtalan odaadással, a testiség szikrányi jele nélkül.*
-Íme a jutalmad az "Érted"-ért. Ez pedig legyen előjel.
*Igazán nem érheti a vád, hogy hálátlan lenne mindazért, mit En érte tett. Fattyú létére édes kis szájrapuszit kapott, elsőnek. Másodszor már közel sem ilyen ártatlan Ryz érintése, a szomjazók hevével, a vágytól kínzott szeretők vadságával forr ajka a félvérére, elég hosszú csókban ahhoz, hogy maga is feledje egy pillanatra ez csak játék. Így szavai is rekedtebben szólnak kissé, mikor újra lélegzethez jut.*
-Előjele annak, mi mindent tehetnél velem.
*Simít végig az őt ölelő karon, fogva rá végül En ujjaira, és nagy sóhajjal bontja az ölelést, de tartja a közelséget.*
-Valahol máshol, egy méltóbb helyen.
*Hogy a játszmát nem adta fel, több, mint biztos, nem ereszti En kezét, és nem veszi le pillantását a nőről. Bárki szemlélődő gondolhatná megbabonázott, szerelmes ifjúnak, ki úgy csüng imádott asszonyán, mintha az pusztán az érintés, a figyelem hiányától, szertefoszlana, s többet ilyen varázslat az életben nem adódhatna.
Meg még sok hasonló nyálas baromságot is feltételezhet róla bárki szabadon, nem érdekli.*
*Rendületlenül viseli a nő minden egyes jelzését, legyen az valóságosan önkéntelen, vagy megjátszottan provokatív. És hogy nem húzódik el csak további olaj a tűzre, immár szeretői közelségben, ölelve hallgatja a szerény, szolgai szavakat, eresztve ajkaival En nyakát, arcában gyönyörködve miközben bíbor tekintete úgy követi a mozgó ajkak, lesütött pillák vonalát, mintha soha szebbet nem látott volna, mintha tavasz első virága épp előtte repesztené meg fakóságának bimbóját, hogy sziromba szökve emelkedjen színével, s illatával a csodák magaslatáig. Lágyan futtatja végig ujjait a nő arcán, hisz ilyen törékeny, finom varázslat elenyészik durvább érintéstől, a mozdulat végén állát emelve kényszeríti, hogy szemébe nézzen. Ha van is közlendője, válasza az elhangzottakra nem szavakkal próbálja a nő tudtára adni. Finom csókot lehel ajkaira, tisztán, puhán, ártatlanul, ahogy a hívők érintik bálványuk lábfejét, határtalan odaadással, a testiség szikrányi jele nélkül.*
-Íme a jutalmad az "Érted"-ért. Ez pedig legyen előjel.
*Igazán nem érheti a vád, hogy hálátlan lenne mindazért, mit En érte tett. Fattyú létére édes kis szájrapuszit kapott, elsőnek. Másodszor már közel sem ilyen ártatlan Ryz érintése, a szomjazók hevével, a vágytól kínzott szeretők vadságával forr ajka a félvérére, elég hosszú csókban ahhoz, hogy maga is feledje egy pillanatra ez csak játék. Így szavai is rekedtebben szólnak kissé, mikor újra lélegzethez jut.*
-Előjele annak, mi mindent tehetnél velem.
*Simít végig az őt ölelő karon, fogva rá végül En ujjaira, és nagy sóhajjal bontja az ölelést, de tartja a közelséget.*
-Valahol máshol, egy méltóbb helyen.
*Hogy a játszmát nem adta fel, több, mint biztos, nem ereszti En kezét, és nem veszi le pillantását a nőről. Bárki szemlélődő gondolhatná megbabonázott, szerelmes ifjúnak, ki úgy csüng imádott asszonyán, mintha az pusztán az érintés, a figyelem hiányától, szertefoszlana, s többet ilyen varázslat az életben nem adódhatna.
Meg még sok hasonló nyálas baromságot is feltételezhet róla bárki szabadon, nem érdekli.*
1516. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-08-04 22:23:02
Üzenet elküldve: 2015-08-04 22:23:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lázadás//
*Kicsit mindig is szélhámosnak kellett lennie, ám annál sokkal rosszabb. Elvégre hogyan lehet közel kerülni a legkönnyebben valakihez? Eljátszani az ártatlant, eljátszani a romlott kis virágot, előadni a szerény bizalmast, vagy az ártalmatlan szolgát. Hát igen, gyerekként nem sok szabadideje maradt, és a jó pap holtig tanul elv is nagyon kedvelt volt előző klánjában.
A kis játék pedig egyre merészebb vizekre terelődik, vajon ki meddig feszegeti saját és a másik határait? Egyszerre szerény, félénk és roppant boldog mosoly kúszik ajkára, ahogy a hím közeledik felé, ám a kis merénylet nem várt eredmény hoz, még számára is. A forró lehelet csiklandozása a bőrén, játszadozás az érzékekkel... mikor is érezte már ezt utoljára?
Nos, amikor egy részeg fazon próbálkozott ezzel több heti járásra innen egy másik lepukkant helyen, de azt rögtön orron vágta az öklével, másik szabad kezével pedig eltört pár tolakodó módon tapogató ujjat. A vége persze az lett, hogy felrepedt ajakkal, kék-zöld foltokkal, és jóval könnyebb erszénnyel távozott egy rosszalló fogadóst, jó nagy rumlit és néhány sürgős ellátásra szoruló balfácánt hagyva maga mögött.
No de nem ez az emlék, ami úgy felborzolta a kedélyét. Ó igen, megtapasztalta ezt az érzést nem egyszer, sokkal kellemesebb keretek között. Egy másik életben. Milyen rég is volt már. Nem tudja elrejteni a jóleső borzongást, ami egy pillanatra végig fut minden porcikáján. És mintha ennyi incselkedés nem lenne elég, a bőrébe suttogott szavakat apró csókok kísérik, melyek jobban felforrósítják, mint a szirtekre sütő nyári nap. A színjáték kezd túlságosan is mélyre rejtett húrokat pengetni.
Egy pillanatra talán úgy tűnhet, kiesik a szerepből a félvér, ám ahogy félszegen csak közelebb húzódik, a mélységihez simul, annak tanúja, hogy kikeveredett a múlt kusza és tapadós hálójából.*
- Nagylelkűséged határtalan, de mindez semmiség. Hiszen érted bármit megtennék, egyetlen értelme az életnek! *Fonja karjaival finom ölelésbe a hímet, szavait szemérmes áhítattal suttogva, szemeit szerényen félig lesütve. Legyen hát, folytatódjon a színdarab, s majd elválik, ki meddig merészel elmenni.*
*Kicsit mindig is szélhámosnak kellett lennie, ám annál sokkal rosszabb. Elvégre hogyan lehet közel kerülni a legkönnyebben valakihez? Eljátszani az ártatlant, eljátszani a romlott kis virágot, előadni a szerény bizalmast, vagy az ártalmatlan szolgát. Hát igen, gyerekként nem sok szabadideje maradt, és a jó pap holtig tanul elv is nagyon kedvelt volt előző klánjában.
A kis játék pedig egyre merészebb vizekre terelődik, vajon ki meddig feszegeti saját és a másik határait? Egyszerre szerény, félénk és roppant boldog mosoly kúszik ajkára, ahogy a hím közeledik felé, ám a kis merénylet nem várt eredmény hoz, még számára is. A forró lehelet csiklandozása a bőrén, játszadozás az érzékekkel... mikor is érezte már ezt utoljára?
Nos, amikor egy részeg fazon próbálkozott ezzel több heti járásra innen egy másik lepukkant helyen, de azt rögtön orron vágta az öklével, másik szabad kezével pedig eltört pár tolakodó módon tapogató ujjat. A vége persze az lett, hogy felrepedt ajakkal, kék-zöld foltokkal, és jóval könnyebb erszénnyel távozott egy rosszalló fogadóst, jó nagy rumlit és néhány sürgős ellátásra szoruló balfácánt hagyva maga mögött.
No de nem ez az emlék, ami úgy felborzolta a kedélyét. Ó igen, megtapasztalta ezt az érzést nem egyszer, sokkal kellemesebb keretek között. Egy másik életben. Milyen rég is volt már. Nem tudja elrejteni a jóleső borzongást, ami egy pillanatra végig fut minden porcikáján. És mintha ennyi incselkedés nem lenne elég, a bőrébe suttogott szavakat apró csókok kísérik, melyek jobban felforrósítják, mint a szirtekre sütő nyári nap. A színjáték kezd túlságosan is mélyre rejtett húrokat pengetni.
Egy pillanatra talán úgy tűnhet, kiesik a szerepből a félvér, ám ahogy félszegen csak közelebb húzódik, a mélységihez simul, annak tanúja, hogy kikeveredett a múlt kusza és tapadós hálójából.*
- Nagylelkűséged határtalan, de mindez semmiség. Hiszen érted bármit megtennék, egyetlen értelme az életnek! *Fonja karjaival finom ölelésbe a hímet, szavait szemérmes áhítattal suttogva, szemeit szerényen félig lesütve. Legyen hát, folytatódjon a színdarab, s majd elválik, ki meddig merészel elmenni.*
1515. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-08-04 21:44:50
Üzenet elküldve: 2015-08-04 21:44:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lázadás//
*Meg kell hagyni ekkora tehetséggel kiváló csepűrágó lehet a kicsike, vagy szélhámos, esetleg diplomata. Annyira mindegy, pillanatnyilag a játszótárs szerepe jutott rá, és az egész leosztásban az a legizgalmasabb meddig képes blöffölni, mielőtt lapjait kiterítené.
Nem húzódik el, sőt készségesen közelebb hajol, hasonlóval jutalmazza a kezdeményezést maga Ryz is, s mintha a vonakodást észre sem venné, eddig En kézfejét cirógató ujjai söprik már félre a nő haját, hogy nyakára hajolva zavartalanul utat biztosítsanak ajkainak. Semmi vad támadás, csak lehelet forróság, és szellő érintés mellyel halk szavait, apró csókok kíséretében a nő nyakába susogja.*
-Kezdetnek épp elég a dicsőítő szavad, a felismert Igazságok már a helyes út mérföldkövei.
*Még mielőtt átmenne őrült prófétába folytatja, nem csak a szövegelést.*
-De segítőszándékod.
*Ízlelni a nő bőrét röpke csókkal.*
-Önzetlen odaadásod.
*Araszol feljebb ajka, követve az ér vonalát.*
-Kedvességed.
*Újabb kóstoló a hosszú séta, és a forró nap által ízesített hamvas bársonyból.*
-Máris tündökölve emelete ki lényed az egyszerűség láthatatlan homályából.
*Mozdul másik karja is, simít végig a félvér vállán, a mozdulatot derekán fejezve be, igyekszik közelebb vonni magához körültekintő óvatossággal, hogy az első jelzésre, mely a kis mókázást megszakíthatja engedje a nőt, és pofátlan, kérdő pillantását fúrja tengerkékjeibe.
Eléggé egyértelmű, hogy nem zavartatja magát sem amiatt kit ölel éppen, és amiatt sem kik láthatják a sötételf - fattyú képtelen párosát.*
*Meg kell hagyni ekkora tehetséggel kiváló csepűrágó lehet a kicsike, vagy szélhámos, esetleg diplomata. Annyira mindegy, pillanatnyilag a játszótárs szerepe jutott rá, és az egész leosztásban az a legizgalmasabb meddig képes blöffölni, mielőtt lapjait kiterítené.
Nem húzódik el, sőt készségesen közelebb hajol, hasonlóval jutalmazza a kezdeményezést maga Ryz is, s mintha a vonakodást észre sem venné, eddig En kézfejét cirógató ujjai söprik már félre a nő haját, hogy nyakára hajolva zavartalanul utat biztosítsanak ajkainak. Semmi vad támadás, csak lehelet forróság, és szellő érintés mellyel halk szavait, apró csókok kíséretében a nő nyakába susogja.*
-Kezdetnek épp elég a dicsőítő szavad, a felismert Igazságok már a helyes út mérföldkövei.
*Még mielőtt átmenne őrült prófétába folytatja, nem csak a szövegelést.*
-De segítőszándékod.
*Ízlelni a nő bőrét röpke csókkal.*
-Önzetlen odaadásod.
*Araszol feljebb ajka, követve az ér vonalát.*
-Kedvességed.
*Újabb kóstoló a hosszú séta, és a forró nap által ízesített hamvas bársonyból.*
-Máris tündökölve emelete ki lényed az egyszerűség láthatatlan homályából.
*Mozdul másik karja is, simít végig a félvér vállán, a mozdulatot derekán fejezve be, igyekszik közelebb vonni magához körültekintő óvatossággal, hogy az első jelzésre, mely a kis mókázást megszakíthatja engedje a nőt, és pofátlan, kérdő pillantását fúrja tengerkékjeibe.
Eléggé egyértelmű, hogy nem zavartatja magát sem amiatt kit ölel éppen, és amiatt sem kik láthatják a sötételf - fattyú képtelen párosát.*
1514. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-08-04 20:39:26
Üzenet elküldve: 2015-08-04 20:39:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lázadás//
*A színjáték még folytatódik, s bár elhúzódhatna, úgy dönt, nem lesz semmi móka elrontója. Szerencsétlen hímre amúgy is rájárhatott a rúd, nem kell fokozni azt egy jégcsap viselkedésével, és őszintén szólva egy kis bolondos szórakozás ráférne már a félvérre is. Így hát előbb meglepve tekint a nemhogy közelebb jövő, de egyenesen mellé telepedő sötételfre, s mintha ez nem lenne elég, még meg is fogja a kacsóját. Mintha egy valószínűtlen álom vált volna valóra, úgy pislog elvarázsoltan, tökéletesen játszva a neki osztott szerepet. Ugyan pillanatnyi törés mégis keletkezik a színdarabban, de türelmesen megvárja, míg a fájdalom, vagy a zavaró gondolat távozik a hím vonásairól, az apró kis kellemetlenség nem zökkenti ki a lányt. Ugyanolyan elvarázsoltan ragyogó, rajongó kék szemekkel néz Ryzre, mint néhány pillanattal az előtt.
Hagyja, hadd vezesse kezét a mélységi, szinte reszketve érinti az ében bőrt, mintha el sem hinné, hogy ekkora kegyben részesülhetett. Még közelebb is hajol, hogy talán hozzásimuljon a hímhez, de közben mégis megtorpan, mintha attól félne, ily mértékű közeledéssel csak azt nyerhetné el, hogy eltaszítsa őt magától áhítata tárgya.*
- És mit kell tennem, nekem, egyszerű halandónak, hogy elnyerhessem e kegyet? Mégis mivel vívhatnám ki, hogy méltónak találj rá, ó, sóvár vágyaim örök megtestesítője? *Remény és reménytelenség egyszerre csendül elkínzott, mégis boldog hangjában, miközben ujjai gyengéden simítják azt kevéskét, amit egyelőre érinthet a tökéletességből.*
*A színjáték még folytatódik, s bár elhúzódhatna, úgy dönt, nem lesz semmi móka elrontója. Szerencsétlen hímre amúgy is rájárhatott a rúd, nem kell fokozni azt egy jégcsap viselkedésével, és őszintén szólva egy kis bolondos szórakozás ráférne már a félvérre is. Így hát előbb meglepve tekint a nemhogy közelebb jövő, de egyenesen mellé telepedő sötételfre, s mintha ez nem lenne elég, még meg is fogja a kacsóját. Mintha egy valószínűtlen álom vált volna valóra, úgy pislog elvarázsoltan, tökéletesen játszva a neki osztott szerepet. Ugyan pillanatnyi törés mégis keletkezik a színdarabban, de türelmesen megvárja, míg a fájdalom, vagy a zavaró gondolat távozik a hím vonásairól, az apró kis kellemetlenség nem zökkenti ki a lányt. Ugyanolyan elvarázsoltan ragyogó, rajongó kék szemekkel néz Ryzre, mint néhány pillanattal az előtt.
Hagyja, hadd vezesse kezét a mélységi, szinte reszketve érinti az ében bőrt, mintha el sem hinné, hogy ekkora kegyben részesülhetett. Még közelebb is hajol, hogy talán hozzásimuljon a hímhez, de közben mégis megtorpan, mintha attól félne, ily mértékű közeledéssel csak azt nyerhetné el, hogy eltaszítsa őt magától áhítata tárgya.*
- És mit kell tennem, nekem, egyszerű halandónak, hogy elnyerhessem e kegyet? Mégis mivel vívhatnám ki, hogy méltónak találj rá, ó, sóvár vágyaim örök megtestesítője? *Remény és reménytelenség egyszerre csendül elkínzott, mégis boldog hangjában, miközben ujjai gyengéden simítják azt kevéskét, amit egyelőre érinthet a tökéletességből.*
1513. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-08-04 15:11:53
Üzenet elküldve: 2015-08-04 15:11:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lázadás//
*Nem könnyű, bizony nem az, mások elképzelni sem tudják micsoda erőfeszítésbe kerül ennyi nagyszerűséget elviselni, és kezelni, bólogat hát En szavaira, saját meg nem értettségének, és felsőbbrendűségének hazug kis tudatában.
Végül csak kibújik a szög a zsákból, és a vallomás a nőből, ahogy az már szokott lenni, Ryz pedig viseli elégedett, apró vigyorral. Szereti, ha képesek vele együtt játszani, másrészről még soha olyan nagy szüksége nem volt arra, hogy férfiúi önérzetét legyezgessék, mint most, mikor épp levedlette magáról a nőt.*
-Még nem teljesen.
*Sóhajt fel fájdalmasan, majd felegyenesedve telepszik át a félvér melletti székre.*
-De egész jól haladunk.
*Vigyorog rá a nőre, nyúl annak keze után, nem a halrudakat fogdosóért, a másikért, és ha hagyja En, húzza magához közelebb, és lehel kézfejére futó csókot, majd simít végig az ujjak ívén.*
-Nem kellene ilyen könnyen felad az álmaid.
*Kicsi zavar a társalgásban, az álmok említésére apró nyilallás indul homloktájon, bentről kifelé, nem vészes igazán, kezelni lehet egy szemöldökráncolással. És folytatni a megkezdett tervet, s gondolatsort, már amennyiben a fattyú hagyja, hogy Rynizz szabadon játszadozzon kezével, ebben az esetben nagyon hamar találják magukat En ujjacskái a sötételf inge alatt, a legfelső, rendeltetésszerűen záródó gomb felett érintve heges mellkasát, még saját vezérlő ujjai már előző csókja helyén járnak selyemlágy körtáncot. Más esetben fanyar mosollyal tűri az elhúzódást, s úgy fejezi be mondatát.*
-Ide egy nő sem kerülhet maga erejéből, viszont felemelhetem magamhoz azokat, kik arra méltónak bizonyulnak.
*Bár nagy játékos, ekkora pofátlanságot még ő sem képes komoly ábrázattal közölni, erre utal a sunyi kis vigyora, és csillogó vérvörös tekintete. Vagy a határtalan beképzeltségére. Esetleg az elmúlt órák fizikai igénybevételére.*
*Nem könnyű, bizony nem az, mások elképzelni sem tudják micsoda erőfeszítésbe kerül ennyi nagyszerűséget elviselni, és kezelni, bólogat hát En szavaira, saját meg nem értettségének, és felsőbbrendűségének hazug kis tudatában.
Végül csak kibújik a szög a zsákból, és a vallomás a nőből, ahogy az már szokott lenni, Ryz pedig viseli elégedett, apró vigyorral. Szereti, ha képesek vele együtt játszani, másrészről még soha olyan nagy szüksége nem volt arra, hogy férfiúi önérzetét legyezgessék, mint most, mikor épp levedlette magáról a nőt.*
-Még nem teljesen.
*Sóhajt fel fájdalmasan, majd felegyenesedve telepszik át a félvér melletti székre.*
-De egész jól haladunk.
*Vigyorog rá a nőre, nyúl annak keze után, nem a halrudakat fogdosóért, a másikért, és ha hagyja En, húzza magához közelebb, és lehel kézfejére futó csókot, majd simít végig az ujjak ívén.*
-Nem kellene ilyen könnyen felad az álmaid.
*Kicsi zavar a társalgásban, az álmok említésére apró nyilallás indul homloktájon, bentről kifelé, nem vészes igazán, kezelni lehet egy szemöldökráncolással. És folytatni a megkezdett tervet, s gondolatsort, már amennyiben a fattyú hagyja, hogy Rynizz szabadon játszadozzon kezével, ebben az esetben nagyon hamar találják magukat En ujjacskái a sötételf inge alatt, a legfelső, rendeltetésszerűen záródó gomb felett érintve heges mellkasát, még saját vezérlő ujjai már előző csókja helyén járnak selyemlágy körtáncot. Más esetben fanyar mosollyal tűri az elhúzódást, s úgy fejezi be mondatát.*
-Ide egy nő sem kerülhet maga erejéből, viszont felemelhetem magamhoz azokat, kik arra méltónak bizonyulnak.
*Bár nagy játékos, ekkora pofátlanságot még ő sem képes komoly ábrázattal közölni, erre utal a sunyi kis vigyora, és csillogó vérvörös tekintete. Vagy a határtalan beképzeltségére. Esetleg az elmúlt órák fizikai igénybevételére.*
1512. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-08-03 17:21:05
Üzenet elküldve: 2015-08-03 17:21:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lázadás//
*Most, hogy némi folyadék került belé, és nem képez egy személyes tikkadt szöcskenyájat, már a rendelt étel is jobban fog esni. El is vesz egy halrudat, és azt kezdi rágcsálni.*
- Magam sem értem, hogy bírod ki. Nem lehet könnyű. *Hagyja, hadd csengjen ki az irónia a hangjából, igaz, az elő ebéd, vagy az utóreggeli, ki tudja, minek számít ez, jobban leköti a figyelmét.
De nem sokáig. Enyhén oldalra billentett fejjel néz vissza Ryzre, miközben a mélységi nagyban győzködi, hogy valljon színt neki. Pár pillanatig még tűnődve nézi a hideg, kék szempár a mélységit, majd lehajtott fejjel, mélyen, lemondóan sóhajt.*
- Ám legyen, lebuktam. Amióta csak megláttalak ott a szirteken, sanyarú életem végre megtalálta értelmét. *Pillant fel újra a hímre, tekintete ezúttal már nemhogy nem hideg, de egyenesen rajongással teli.* Égek a vágytól, hogy érinthesselek, de tudom, hogy egy ilyen tökéletesség soha nem ereszkedne le egy olyan alantas lényhez, mint én. *Hangjában a fájdalom és a sóvárgás már-már szívszaggató, ahogy a vágyódó tekintet is.
Aztán egyetlen szempillantás alatt ismét a régi, hűvös tekintetű félvérré válik, teljesen közömbös hangnemre vált, miközben kényelmesen hátradől a székén.*
- Elégedett vagy? *Vesz el egy újabb halrudat.*
*Most, hogy némi folyadék került belé, és nem képez egy személyes tikkadt szöcskenyájat, már a rendelt étel is jobban fog esni. El is vesz egy halrudat, és azt kezdi rágcsálni.*
- Magam sem értem, hogy bírod ki. Nem lehet könnyű. *Hagyja, hadd csengjen ki az irónia a hangjából, igaz, az elő ebéd, vagy az utóreggeli, ki tudja, minek számít ez, jobban leköti a figyelmét.
De nem sokáig. Enyhén oldalra billentett fejjel néz vissza Ryzre, miközben a mélységi nagyban győzködi, hogy valljon színt neki. Pár pillanatig még tűnődve nézi a hideg, kék szempár a mélységit, majd lehajtott fejjel, mélyen, lemondóan sóhajt.*
- Ám legyen, lebuktam. Amióta csak megláttalak ott a szirteken, sanyarú életem végre megtalálta értelmét. *Pillant fel újra a hímre, tekintete ezúttal már nemhogy nem hideg, de egyenesen rajongással teli.* Égek a vágytól, hogy érinthesselek, de tudom, hogy egy ilyen tökéletesség soha nem ereszkedne le egy olyan alantas lényhez, mint én. *Hangjában a fájdalom és a sóvárgás már-már szívszaggató, ahogy a vágyódó tekintet is.
Aztán egyetlen szempillantás alatt ismét a régi, hűvös tekintetű félvérré válik, teljesen közömbös hangnemre vált, miközben kényelmesen hátradől a székén.*
- Elégedett vagy? *Vesz el egy újabb halrudat.*
1511. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-08-02 20:44:47
Üzenet elküldve: 2015-08-02 20:44:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lázadás//
*Vannak bizonyos kellemetlen hatásai a vérveszteségnek, kiszáradásnak, fejsérülésnek, ezeknek tudja hát be, hogy cseppet sem érti jobban mire gondol En, most hogy ilyen készségesen bő választ adott.*
-Ki? Az csodás. Igazán kedves vagy alantas, méltatlan szolgáddal.
*Ellenben nincs is sok jelentősége az egésznek, már túljutottak azon a ponton, hogy a nő közelségét elviselhetetlennek titulálja.
Aprókat kortyolgatva hallgatja a további szavakat, féloldalas, gúnyos kis mosollyal díjazva őket.*
-Bizony, ritka kincs vagyok.
*Hümmög is hozzá még párat, megerősítésként.*
-Nem is értem, hogy tudom ilyen jól elviselni saját tökéletességemet.
*Rázza meg hószín fürtjeit finoman, majd von vállat a taperolás ismételt elutasítására.*
-Ahogy úrnőm óhajtja.
*Biccent szolgai engedelmességgel, majd folytatja az öntelt ficsúr szerepében.*
-Csak aztán nehogy késő legyen meggondolni.
*És rejti el sunyin vigyorgó ábrázatát a kupa takarásába, még lehajtja a maradék vizet.*
-Bár megjegyzem az utóbbi két alkalommal te magad hoztad fel, és ismerjük el, remek lehetőség.
*Húzza közelebb magához a következő adag vizet, egy percre sem tűrve a csendet.*
-Szóval kit is akarsz meggyőzni a "nem"-ről? Ismételgetheted felőlem, persze. De nem jobb felvállalni, és túlesni a dolgon?
*Természetesen vannak fenntartásai a fattyakkal, és más fajokkal szemben, előítéletei is. Viszont a felszínre nevelkedett, és eddigi tapasztalatai alapján jobban tűri egy segítőkész félvér, mint egy esztelenül gyűlölködő mélységi társaságát.*
*Vannak bizonyos kellemetlen hatásai a vérveszteségnek, kiszáradásnak, fejsérülésnek, ezeknek tudja hát be, hogy cseppet sem érti jobban mire gondol En, most hogy ilyen készségesen bő választ adott.*
-Ki? Az csodás. Igazán kedves vagy alantas, méltatlan szolgáddal.
*Ellenben nincs is sok jelentősége az egésznek, már túljutottak azon a ponton, hogy a nő közelségét elviselhetetlennek titulálja.
Aprókat kortyolgatva hallgatja a további szavakat, féloldalas, gúnyos kis mosollyal díjazva őket.*
-Bizony, ritka kincs vagyok.
*Hümmög is hozzá még párat, megerősítésként.*
-Nem is értem, hogy tudom ilyen jól elviselni saját tökéletességemet.
*Rázza meg hószín fürtjeit finoman, majd von vállat a taperolás ismételt elutasítására.*
-Ahogy úrnőm óhajtja.
*Biccent szolgai engedelmességgel, majd folytatja az öntelt ficsúr szerepében.*
-Csak aztán nehogy késő legyen meggondolni.
*És rejti el sunyin vigyorgó ábrázatát a kupa takarásába, még lehajtja a maradék vizet.*
-Bár megjegyzem az utóbbi két alkalommal te magad hoztad fel, és ismerjük el, remek lehetőség.
*Húzza közelebb magához a következő adag vizet, egy percre sem tűrve a csendet.*
-Szóval kit is akarsz meggyőzni a "nem"-ről? Ismételgetheted felőlem, persze. De nem jobb felvállalni, és túlesni a dolgon?
*Természetesen vannak fenntartásai a fattyakkal, és más fajokkal szemben, előítéletei is. Viszont a felszínre nevelkedett, és eddigi tapasztalatai alapján jobban tűri egy segítőkész félvér, mint egy esztelenül gyűlölködő mélységi társaságát.*
1510. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-08-02 17:49:33
Üzenet elküldve: 2015-08-02 17:49:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lázadás//
- Végig. *Bólint, majd kissé bővebben is kifejti, mire is céloz.* Nincs mit szépíteni rajta, a neveltetésem pocsék, de vagyok olyan rendes házi gazda, hogy a vendéget kikísérem. *Máskülönben vagy tovább marad eme bájos helyen a részeg törzsvendégek körében, vagy kitalálhat egy hihető mesét, miért menne vissza a szirtekhez. Megint.
Semmint nem tudni róla. és ez így is van rendjén. Soha senki semmit nem tud róla, és ez így van rendjén. Na jó, ez erős túlzás, akadnak, akik ismerik, de azok a drága jó cimborái, akikkel osztozik a munkán, a lakhelyen, és lassan az elmebajon. A rumot meghagyja nekik, úgyis halállal lakolna érte, ha elcsenne belőle. Ennek örömére iszik pár apró kortyot a vízből, mintha valami fogadalmat szentesítene meg.*
- Ide. *Bólint rá beleegyezően. Végül is, elég érdekes lenne, ha egy küldönc képes lenne megtalálni a barlangokat. Ha pedig mégis megtalálná, megint csak töprenghetne, hogy eltegye láb alól, tartsa ott fizetetlen munkaerőnek, vagy derítse ki, pénzért tovább lehet-e passzolni. Sokkal egyszerűbb, ha ide küldik majd az aranyat. Semleges terület.*
- Manapság ritka az ilyen szolgálatkész fiatalember. *Csóválja a fejét, mintha a világ rendjét korholná.* - És mielőtt megint ott lyukadnál ki, nem nem óhajtalak végigtaperolni. *Amellett, hogy bármennyire is kellemes látványt nyújtott a mélységi, nincsenek ilyen indíttatásai, és nem is hülye. Pontosan tudja, hogy a mélységiek pláne azok közé tartoznak, akik tartják a sok lépést távolságot a félvérektől. Arról már leszokott, hogy az ilyesmit is zokon vegye, ha nem kevert vérűnek született volna, valószínűleg maga is a népes tábort gazdagítaná. De minthogy félig ember, félig elf, nos, világéletében ezzel kellett kezdenie valamit.*
- Végig. *Bólint, majd kissé bővebben is kifejti, mire is céloz.* Nincs mit szépíteni rajta, a neveltetésem pocsék, de vagyok olyan rendes házi gazda, hogy a vendéget kikísérem. *Máskülönben vagy tovább marad eme bájos helyen a részeg törzsvendégek körében, vagy kitalálhat egy hihető mesét, miért menne vissza a szirtekhez. Megint.
Semmint nem tudni róla. és ez így is van rendjén. Soha senki semmit nem tud róla, és ez így van rendjén. Na jó, ez erős túlzás, akadnak, akik ismerik, de azok a drága jó cimborái, akikkel osztozik a munkán, a lakhelyen, és lassan az elmebajon. A rumot meghagyja nekik, úgyis halállal lakolna érte, ha elcsenne belőle. Ennek örömére iszik pár apró kortyot a vízből, mintha valami fogadalmat szentesítene meg.*
- Ide. *Bólint rá beleegyezően. Végül is, elég érdekes lenne, ha egy küldönc képes lenne megtalálni a barlangokat. Ha pedig mégis megtalálná, megint csak töprenghetne, hogy eltegye láb alól, tartsa ott fizetetlen munkaerőnek, vagy derítse ki, pénzért tovább lehet-e passzolni. Sokkal egyszerűbb, ha ide küldik majd az aranyat. Semleges terület.*
- Manapság ritka az ilyen szolgálatkész fiatalember. *Csóválja a fejét, mintha a világ rendjét korholná.* - És mielőtt megint ott lyukadnál ki, nem nem óhajtalak végigtaperolni. *Amellett, hogy bármennyire is kellemes látványt nyújtott a mélységi, nincsenek ilyen indíttatásai, és nem is hülye. Pontosan tudja, hogy a mélységiek pláne azok közé tartoznak, akik tartják a sok lépést távolságot a félvérektől. Arról már leszokott, hogy az ilyesmit is zokon vegye, ha nem kevert vérűnek született volna, valószínűleg maga is a népes tábort gazdagítaná. De minthogy félig ember, félig elf, nos, világéletében ezzel kellett kezdenie valamit.*
1509. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-08-02 13:02:16
Üzenet elküldve: 2015-08-02 13:02:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Kalózok markában//
*Alig egy pillanatra tette ki a lábát ebből a kezdetekben, kellemes és hangulatos kis tavernából, de a kezdeti benyomása róla azóta drasztikusan megváltozott. A falak mintha omladoztak volna, a rajta lévő festék pedig mállott a tartógerendák közelében. A félhomály, melyet ellensúlyozni akartak a fáklyák, már nem hangulatosak, hanem nyomasztóak voltak. A múlt mögött elhelyezett kemence pedig egyre jobban árasztotta magából a meleget, minél közelebb ér hozzá a lovag. Ez az érzés pedig mégis sokkal jobban fellelkesítette őt, mint eddig bármi. ~Már tisztán látok. Ez jó.~ mosolygott magabiztosan.
Tekintette az asztalokra téved, melyek sokkalta kopottabbak mint addig gondolta. A szeme azonban egy pillanatra akad csak meg azon a pár emberen, kik haragos tekintettel néznek rá. A már korántsem leveses képű alakra, egy széken ülő férfi, ki vérző fejjel mered rá. Mint ártatlan, hétköznapi emberek, kik egy pillanatra ugyan, de éppen rossz helyen voltak rossz időben. ~Nem számítanak!~ suhan át rajtuk a tekintette. ~Semmi más nem számít, csak Dina.~ komor, rendíthetetlen arca egy pillanattal később pedig már a csapos haragos arcával kelt birokra.*
- Nagy felfordulást okozott uraságom! *korholja fenyegető hangon a csapos* A vendégek még hagyján, de Arun úr. *említi meg a kalóz nevét, félelemmel a hangjában.* veszélyes vizekre tévedt uram.
- Szóval ismeri. *Valahin ujjai apró kis játékot űznek a szélkés pulton*
- Mindenki ismeri, de senki sem beszél róla. *hangja lassan elhalkul* Jobb, ha mi egyszerű emberek csendben maradunk, ha kell félrenézünk és akkor hosszú életünk lehet. *hajol közelebb a lovaghoz* De az a szegény lány nem ezt érdemelte. Emlékszem mikor ide került gyerekként. Itt nőtt fel, segített nekünk amiben tudott, és álmodozott egy jobb életről. Fáj, hogy semmit sem tehetek érte.
– A városi őrség segíthetne. Miért nem hívta már őket? *a lovag hangja mogorva, sőt mintha egy cseppnyi harag is vegyült volna szavai közé*
– Az őrséget? *csattan fel a csapos, a kelleténél hangosabban* A legtöbbjét már lefizette. Nem az utcákon cirkáló kis fattyakra gondolok, hanem akik az asztalnál ülnek. Ön szerint honnan vette volna a bátorságot, hogy fényes nappal ilyet tegyen? *teszi fel a lehető legjobb kérdést a lovagnak, melyek mind az éppen elmondott szavait támasztják alá*
– Értem. *csap az asztalra.* Akkor egy pohár vöröset kérnék. *keze megemelkedik az asztalról, otthagyva azt a 6aranyat a vörösBor-ért.
*
*Meg sem várja a csapos válaszát, vagy azt a pillanatnyi kis időt, amibe a nedű kitöltése kerül. Kimért és gyors léptekkel siet a korábban elhagyott asztalához, ott a fogadó bal sarkában. A szék, melyen ült, még mindig felborulva, az üres üvegek szintén az kopott asztallapon hevernek, a páncélja pedig az asztal lábánál. ~Semmi sem hiányzik~ néz végig a csomagján. ~A tengeri patkány a tizennégyes dokkban! Egy egész hajónyi matróz és nincs segítségem. ~ mosolyodik el ~Úgy látszik a kard ma a hüvelyében marad.~ csatolja le az övét és hajítja az asztalra, a kardal és az erszényével együtt. ~Mégis, a legrosszabbra kell készülnöm.~ állítja fel a székét, majd azon nyomban helyet is foglal rajta.
A csomag, mely addig nyugodtan pihent, hamar apró darabjai hullik. A nagy fapajzs a földre hull miközben a rászíjazott elemek, kisebb csörömpölés közepette zuhannak mellé. Mindenki a lovagra néz egy pillanatra, de senki sem szól semmit. Hangosan biztosan nem. A pikkelyvért, a páncél legsúlyosabb darabja és a legelső, melyet Valahin magára ölt. A sokat megélt, apró kis fém pikkelyekből összeszőtt páncél ugyan jobb napokat is élt már, de látszik rajta, hogy míves darab. A két részből álló páncélt egyenlő nagyságú, leginkább egy sárkány pikkelyeire hasonlító lemezekből készítették, melyek egymást fedik a páncél egész felületén, kivéve a nyakon és csípőn. A nyak körüli részt ugyanis sokkal nagyobb pikkelyekből készítették el, míg a csípő részen már egy sodronying rész indul el, mely elől és hátul az ágyéknál kettéválva, a lovag csípőjét és combjának külső részét védi egészen a térdig, a hozzá szegecselt apró fémlemezeknek köszönhetően. És ebbe a páncélba belebújni mégis olyan egyszerű. A fejét átbujtatja a páncél közepén, majd alig négy kis bőrszíjat kell csak meghúznia a derekán, majd az oldalát védő sodronyt erre rácsatolni elől hátul, hogy a vért tökéletesen rásimuljon izmos felsőtestére. Ezek után következnek csak a vállvédők. Egy három részből álló lemezvért darabjai, melyeket egyben kell felcsatolni elől-hátul az övek segítségével, de így legalább védik a vállrészt és a felkar rész is. Majd utoljára a puha szarvasbőrből készült kesztyűt húzza magára, melyet addig sisakja mélye rejtett. A könnyűnek hangzó feladat, azonban fél órájába került Valahin-nak. ~Muszáj lesz találnom egy fegyver hordozott.~ dünnyögi magában, ahogyan felkapja az addig asztalon heverő övét és ismét magára csatolja. Markos bal keze rászorul a fapajzsra, a jobb pedig a sisakjára és tekintélyt parancsolóan a pulthoz sétál.*
- Ezeket őrizze meg. *csapja az asztalhoz a kezében tartott pajzsot és sisakot.* Ha estig nem térnék vissza értékesítse nyugodtan őket, fedezik őt önt ért károkat. *keze, az addig asztalon pihenő pohárhoz nyúl és egy határozott mozdulattal hörpinti fel a tartalmát. Ha csak egy pillanatra is, de ízlelgeti az izét.* Kiváló termés. *indul el kifelé.*
- Mégis mire készül? *Kiáltja utána a csapos.*
- Kiszabadítom Dina-t!
*Alig egy pillanatra tette ki a lábát ebből a kezdetekben, kellemes és hangulatos kis tavernából, de a kezdeti benyomása róla azóta drasztikusan megváltozott. A falak mintha omladoztak volna, a rajta lévő festék pedig mállott a tartógerendák közelében. A félhomály, melyet ellensúlyozni akartak a fáklyák, már nem hangulatosak, hanem nyomasztóak voltak. A múlt mögött elhelyezett kemence pedig egyre jobban árasztotta magából a meleget, minél közelebb ér hozzá a lovag. Ez az érzés pedig mégis sokkal jobban fellelkesítette őt, mint eddig bármi. ~Már tisztán látok. Ez jó.~ mosolygott magabiztosan.
Tekintette az asztalokra téved, melyek sokkalta kopottabbak mint addig gondolta. A szeme azonban egy pillanatra akad csak meg azon a pár emberen, kik haragos tekintettel néznek rá. A már korántsem leveses képű alakra, egy széken ülő férfi, ki vérző fejjel mered rá. Mint ártatlan, hétköznapi emberek, kik egy pillanatra ugyan, de éppen rossz helyen voltak rossz időben. ~Nem számítanak!~ suhan át rajtuk a tekintette. ~Semmi más nem számít, csak Dina.~ komor, rendíthetetlen arca egy pillanattal később pedig már a csapos haragos arcával kelt birokra.*
- Nagy felfordulást okozott uraságom! *korholja fenyegető hangon a csapos* A vendégek még hagyján, de Arun úr. *említi meg a kalóz nevét, félelemmel a hangjában.* veszélyes vizekre tévedt uram.
- Szóval ismeri. *Valahin ujjai apró kis játékot űznek a szélkés pulton*
- Mindenki ismeri, de senki sem beszél róla. *hangja lassan elhalkul* Jobb, ha mi egyszerű emberek csendben maradunk, ha kell félrenézünk és akkor hosszú életünk lehet. *hajol közelebb a lovaghoz* De az a szegény lány nem ezt érdemelte. Emlékszem mikor ide került gyerekként. Itt nőtt fel, segített nekünk amiben tudott, és álmodozott egy jobb életről. Fáj, hogy semmit sem tehetek érte.
– A városi őrség segíthetne. Miért nem hívta már őket? *a lovag hangja mogorva, sőt mintha egy cseppnyi harag is vegyült volna szavai közé*
– Az őrséget? *csattan fel a csapos, a kelleténél hangosabban* A legtöbbjét már lefizette. Nem az utcákon cirkáló kis fattyakra gondolok, hanem akik az asztalnál ülnek. Ön szerint honnan vette volna a bátorságot, hogy fényes nappal ilyet tegyen? *teszi fel a lehető legjobb kérdést a lovagnak, melyek mind az éppen elmondott szavait támasztják alá*
– Értem. *csap az asztalra.* Akkor egy pohár vöröset kérnék. *keze megemelkedik az asztalról, otthagyva azt a 6aranyat a vörösBor-ért.
**Meg sem várja a csapos válaszát, vagy azt a pillanatnyi kis időt, amibe a nedű kitöltése kerül. Kimért és gyors léptekkel siet a korábban elhagyott asztalához, ott a fogadó bal sarkában. A szék, melyen ült, még mindig felborulva, az üres üvegek szintén az kopott asztallapon hevernek, a páncélja pedig az asztal lábánál. ~Semmi sem hiányzik~ néz végig a csomagján. ~A tengeri patkány a tizennégyes dokkban! Egy egész hajónyi matróz és nincs segítségem. ~ mosolyodik el ~Úgy látszik a kard ma a hüvelyében marad.~ csatolja le az övét és hajítja az asztalra, a kardal és az erszényével együtt. ~Mégis, a legrosszabbra kell készülnöm.~ állítja fel a székét, majd azon nyomban helyet is foglal rajta.
A csomag, mely addig nyugodtan pihent, hamar apró darabjai hullik. A nagy fapajzs a földre hull miközben a rászíjazott elemek, kisebb csörömpölés közepette zuhannak mellé. Mindenki a lovagra néz egy pillanatra, de senki sem szól semmit. Hangosan biztosan nem. A pikkelyvért, a páncél legsúlyosabb darabja és a legelső, melyet Valahin magára ölt. A sokat megélt, apró kis fém pikkelyekből összeszőtt páncél ugyan jobb napokat is élt már, de látszik rajta, hogy míves darab. A két részből álló páncélt egyenlő nagyságú, leginkább egy sárkány pikkelyeire hasonlító lemezekből készítették, melyek egymást fedik a páncél egész felületén, kivéve a nyakon és csípőn. A nyak körüli részt ugyanis sokkal nagyobb pikkelyekből készítették el, míg a csípő részen már egy sodronying rész indul el, mely elől és hátul az ágyéknál kettéválva, a lovag csípőjét és combjának külső részét védi egészen a térdig, a hozzá szegecselt apró fémlemezeknek köszönhetően. És ebbe a páncélba belebújni mégis olyan egyszerű. A fejét átbujtatja a páncél közepén, majd alig négy kis bőrszíjat kell csak meghúznia a derekán, majd az oldalát védő sodronyt erre rácsatolni elől hátul, hogy a vért tökéletesen rásimuljon izmos felsőtestére. Ezek után következnek csak a vállvédők. Egy három részből álló lemezvért darabjai, melyeket egyben kell felcsatolni elől-hátul az övek segítségével, de így legalább védik a vállrészt és a felkar rész is. Majd utoljára a puha szarvasbőrből készült kesztyűt húzza magára, melyet addig sisakja mélye rejtett. A könnyűnek hangzó feladat, azonban fél órájába került Valahin-nak. ~Muszáj lesz találnom egy fegyver hordozott.~ dünnyögi magában, ahogyan felkapja az addig asztalon heverő övét és ismét magára csatolja. Markos bal keze rászorul a fapajzsra, a jobb pedig a sisakjára és tekintélyt parancsolóan a pulthoz sétál.*
- Ezeket őrizze meg. *csapja az asztalhoz a kezében tartott pajzsot és sisakot.* Ha estig nem térnék vissza értékesítse nyugodtan őket, fedezik őt önt ért károkat. *keze, az addig asztalon pihenő pohárhoz nyúl és egy határozott mozdulattal hörpinti fel a tartalmát. Ha csak egy pillanatra is, de ízlelgeti az izét.* Kiváló termés. *indul el kifelé.*
- Mégis mire készül? *Kiáltja utána a csapos.*
- Kiszabadítom Dina-t!
1508. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-08-01 23:21:16
Üzenet elküldve: 2015-08-01 23:21:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Hóbort//
*Egy perc néma csenddel adózik a fiú mögött tompán puffanó ajtó fixírozásának. Vagy talán öttel. De ki számolja? Fülében még visszacsengnek Jaz utolsó szavai, testén még érzi az utolsó érintéseket, szájában pedig a búcsú és a pálinka keserédes kombinációját.
Mint, ki révületből ocsúdik, mozdul hirtelen, tarisznyáját gépiesen magára akasztva, maradék sörét hátrahagyva, egyenesen a pulthoz indul. Nem kertel sokat, Szobát (2. emelet)kér, 1 éjszakára. Az érte járó 17aranyat, kisebb kutakodás után le is számolja, hogy a kulcsot megszerezve már tűnjön is tova az emeletre vezető lépcsőkön.*
*Egy perc néma csenddel adózik a fiú mögött tompán puffanó ajtó fixírozásának. Vagy talán öttel. De ki számolja? Fülében még visszacsengnek Jaz utolsó szavai, testén még érzi az utolsó érintéseket, szájában pedig a búcsú és a pálinka keserédes kombinációját.
Mint, ki révületből ocsúdik, mozdul hirtelen, tarisznyáját gépiesen magára akasztva, maradék sörét hátrahagyva, egyenesen a pulthoz indul. Nem kertel sokat, Szobát (2. emelet)kér, 1 éjszakára. Az érte járó 17aranyat, kisebb kutakodás után le is számolja
, hogy a kulcsot megszerezve már tűnjön is tova az emeletre vezető lépcsőkön.*
1507. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-08-01 22:51:00
Üzenet elküldve: 2015-08-01 22:51:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Hóbort//
*Végül csak eresztik az ölelő karok, épp időben, még azelőtt, hogy teste újra elárulta volna mennyire is érzékeny Ewi finom ujjacskáira. A rá szegeződő tekintettől most egy utolsó, szemét, tetűnek érzi magát, mely csak még inkább erősíti elhatározását. Nem tűrhet ekkora befolyást maga felett.*
-Jó.
*Biccent rá a kérésre előzékenyen, majd rántva egyet tarisznyája pántján fordít is hátat, hogy komótos léptekkel hagyja el a fogadót. Nem siet sehova, igazán uticélja sincs, és nem tekint hátra egy pillanatra sem. Halkan nyílik, és csukódik is mögötte a fogadó ajtaja, hogy elrejtse megkönnyebbült sóhaját az ivó forgatagától.*
*Végül csak eresztik az ölelő karok, épp időben, még azelőtt, hogy teste újra elárulta volna mennyire is érzékeny Ewi finom ujjacskáira. A rá szegeződő tekintettől most egy utolsó, szemét, tetűnek érzi magát, mely csak még inkább erősíti elhatározását. Nem tűrhet ekkora befolyást maga felett.*
-Jó.
*Biccent rá a kérésre előzékenyen, majd rántva egyet tarisznyája pántján fordít is hátat, hogy komótos léptekkel hagyja el a fogadót. Nem siet sehova, igazán uticélja sincs, és nem tekint hátra egy pillanatra sem. Halkan nyílik, és csukódik is mögötte a fogadó ajtaja, hogy elrejtse megkönnyebbült sóhaját az ivó forgatagától.*
1506. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-08-01 22:40:53
Üzenet elküldve: 2015-08-01 22:40:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Hóbort//
*Az intelmül elszavalt jó tanácsok is elérik persze tudatát, viszonzott ölelésében mégis szívesebben lubickol most. A hátát ért simítást viszonozza a másik gerince mentén, s csak némán bólogat bele a mellkasba, jelezve mindent ért, és mindent megfogad. Hát kell ennél jobb húg az ember fiának? Vagy az elfének? Ismeretségük óta talán sosem volt még ennyire engedelmes. Még az elengedésre való felszólításnak is eleget tesz, igaz kissé vontatottan, nehézkes mozdulatokkal hámozza csak le magát Jaz testéről.
Elkeseredése immár teljes terjedelmében kivehető a zöldekből, mik most párjukat keresik.*
- Ne maradj nagyon sokáig, jó?
*Görbül szája hamiskás ívben felfelé. Még akkor is, ha csak tizedmásodpercekkel nyújthatja ezzel búcsújukat, megéri.*
*Az intelmül elszavalt jó tanácsok is elérik persze tudatát, viszonzott ölelésében mégis szívesebben lubickol most. A hátát ért simítást viszonozza a másik gerince mentén, s csak némán bólogat bele a mellkasba, jelezve mindent ért, és mindent megfogad. Hát kell ennél jobb húg az ember fiának? Vagy az elfének? Ismeretségük óta talán sosem volt még ennyire engedelmes. Még az elengedésre való felszólításnak is eleget tesz, igaz kissé vontatottan, nehézkes mozdulatokkal hámozza csak le magát Jaz testéről.
Elkeseredése immár teljes terjedelmében kivehető a zöldekből, mik most párjukat keresik.*
- Ne maradj nagyon sokáig, jó?
*Görbül szája hamiskás ívben felfelé. Még akkor is, ha csak tizedmásodpercekkel nyújthatja ezzel búcsújukat, megéri.*
1505. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-08-01 22:25:01
Üzenet elküldve: 2015-08-01 22:25:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Hóbort//
*Kérdésére a válasz hirtelen éri, és nem a rövidke szóban megnyilvánuló búcsú, sokkal inkább a hirtelen ölelés, mely majd ledönti lábáról.*
-Rendben.
*Simít végig a leány hátán finoman.*
-Bérelj szobát estére, és hajóval térj haza, az biztonságosabb.
*Mi mást mondhatna még? Véleménye szerint semmit, tűri még egy szívdobbanásig az ölelést, majd megkímélve húgát a megaláztatástól nem kezdi el erővel lefejteni magáról karjait, csak egy szöszke tinccsel játszadozva lágyan, kér csendesen.*
-Most már elengedhetnél.
*Kérdésére a válasz hirtelen éri, és nem a rövidke szóban megnyilvánuló búcsú, sokkal inkább a hirtelen ölelés, mely majd ledönti lábáról.*
-Rendben.
*Simít végig a leány hátán finoman.*
-Bérelj szobát estére, és hajóval térj haza, az biztonságosabb.
*Mi mást mondhatna még? Véleménye szerint semmit, tűri még egy szívdobbanásig az ölelést, majd megkímélve húgát a megaláztatástól nem kezdi el erővel lefejteni magáról karjait, csak egy szöszke tinccsel játszadozva lágyan, kér csendesen.*
-Most már elengedhetnél.
1504. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-08-01 22:14:52
Üzenet elküldve: 2015-08-01 22:14:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Hóbort//
*Zúg a feje, zsibong, nincs benne elég hely ennyi gondolatnak és felfoghatatlanul váratlan eseménynek. Lélekjelenlétét már rég elveszítette, ahogy érvei sem kerültek elő letelepedésük óta. S hogy bánja már, hogy szokásos haragjával reagált. Bár nagy valószínűséggel ezen semmi sem változtatott volna. Legalábbis egyre inkább úgy érzi, egy ideje fontolgatja ezt a fél-elf.*
- De... Én...
*Ígérne ő azonnal fűt, fát, hogy többet ez nem fordul elő, hogy baráti szelídséggel kezeli ezúttal csókjaikat, nem provokálja és nem is hagyja elfajulni, vagy egyáltalán megtörténni. Ekkorát hazudni viszont nincs már se ereje, se képe. Ha már a másik, legjobb feltételezése szerint, most őszinte vele. Nagyon annak tűnik.*
- Társakat.
*Ízlelgeti a keserű szót, ehhez passzoló fintort vágva, az asztallapot fixírozva. Majd kapja fejét hirtelen a felállóra. ~Ez tényleg elmegy.~ Siklik át elméjén a rémisztő gondolat, mi azonnali cselekvésre készteti.*
- Nem.
*Suttogja határozottan, méretesre dagadt gombóccal torkában, hogy ültéből, kis híján asztalukon átesve igyekezzen Jazt átölelni. Amennyiben sikerül, karjait szorosra fonja a derék körül, arcát pedig annak mellkasába temeti. Ha nem, hát sután ácsorog tovább.*
*Zúg a feje, zsibong, nincs benne elég hely ennyi gondolatnak és felfoghatatlanul váratlan eseménynek. Lélekjelenlétét már rég elveszítette, ahogy érvei sem kerültek elő letelepedésük óta. S hogy bánja már, hogy szokásos haragjával reagált. Bár nagy valószínűséggel ezen semmi sem változtatott volna. Legalábbis egyre inkább úgy érzi, egy ideje fontolgatja ezt a fél-elf.*
- De... Én...
*Ígérne ő azonnal fűt, fát, hogy többet ez nem fordul elő, hogy baráti szelídséggel kezeli ezúttal csókjaikat, nem provokálja és nem is hagyja elfajulni, vagy egyáltalán megtörténni. Ekkorát hazudni viszont nincs már se ereje, se képe. Ha már a másik, legjobb feltételezése szerint, most őszinte vele. Nagyon annak tűnik.*
- Társakat.
*Ízlelgeti a keserű szót, ehhez passzoló fintort vágva, az asztallapot fixírozva. Majd kapja fejét hirtelen a felállóra. ~Ez tényleg elmegy.~ Siklik át elméjén a rémisztő gondolat, mi azonnali cselekvésre készteti.*
- Nem.
*Suttogja határozottan, méretesre dagadt gombóccal torkában, hogy ültéből, kis híján asztalukon átesve igyekezzen Jazt átölelni. Amennyiben sikerül, karjait szorosra fonja a derék körül, arcát pedig annak mellkasába temeti. Ha nem, hát sután ácsorog tovább.*
1503. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-08-01 21:54:12
Üzenet elküldve: 2015-08-01 21:54:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Hóbort//
*Rövidre kellene zárni ezt, érzi jól, épp ezért kortyol söréből, hogy mielőbb fogyjon. Kihasználva a kis szünetet, mint Ewi iktat be mondandója közé válaszolja meg az első kérdését.*
-Mindkettőnknek. Nehéz, és nem kellemes ez az egész szituáció, ami követi a csókjainkat. Próbáltuk közelségben elviselni, nem volt sikeres. Talán a távolság segít, hogy majd könnyebb legyen kezelni.
*Érzi mennyire ostobán fogalmaz, tudja mennyire nincsenek szavai a komplikált helyzetre, mégis reméli Ewica megérti érveit.*
-Akár egyedül.
*Hörpinti ki a korsót, s áll fel indulásra készen.*
-Akár másokkal. Bízom abban, hogy jó társakat választasz.
*Igyekszik egyértelművé tenni, hogy elválásuk nem végleges, mégis zavartan ácsorogva keresi az utolsó szavakat.*
-Kell pénz?
*Oldja meg végül elég gyakorlatiasan, s érzelemmentesen a problémát.*
*Rövidre kellene zárni ezt, érzi jól, épp ezért kortyol söréből, hogy mielőbb fogyjon. Kihasználva a kis szünetet, mint Ewi iktat be mondandója közé válaszolja meg az első kérdését.*
-Mindkettőnknek. Nehéz, és nem kellemes ez az egész szituáció, ami követi a csókjainkat. Próbáltuk közelségben elviselni, nem volt sikeres. Talán a távolság segít, hogy majd könnyebb legyen kezelni.
*Érzi mennyire ostobán fogalmaz, tudja mennyire nincsenek szavai a komplikált helyzetre, mégis reméli Ewica megérti érveit.*
-Akár egyedül.
*Hörpinti ki a korsót, s áll fel indulásra készen.*
-Akár másokkal. Bízom abban, hogy jó társakat választasz.
*Igyekszik egyértelművé tenni, hogy elválásuk nem végleges, mégis zavartan ácsorogva keresi az utolsó szavakat.*
-Kell pénz?
*Oldja meg végül elég gyakorlatiasan, s érzelemmentesen a problémát.*
1502. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-08-01 21:36:26
Üzenet elküldve: 2015-08-01 21:36:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Hóbort//
*Magában oly hevesen bólogat nemet, ha valóban tenné, talán le is csavarodna szöszke kobakja, arról a kecsesen vékony nyakacskáról. Így azonban csupán bensőjét szédíti meg a kíméletlenül beigazolódott felismerés. Ennek a fele sem tréfa. Ha pedig másra nem, erre inni kell. Fel is nyakalja ez idáig tévesen hanyagolt pálinkáját, produkálja elmaradhatatlan fintorát, s bal kezének fejével, kevésbé nőiesen törli le ajkairól a megszokott ízt.*
- Kinek lesz így a legjobb?
*Hangja talán várthoz képest kevésbé kétségbeesett, ugyanis továbbra sem tudja a teljes valójában tudatosítani magában Jaz elhatározását. Lehetetlenségnek tartja. Persze Hal eltűnt, ami némi aggodalomra szolgáltat már okot jó néhány hata a párosnak, mégsem gondolta, hogy kis kikötőbeli kiruccanásuk ezen apropón indult. Nem lett volna sokkal egyszerűbb és kíméletesebb a 3B-ben bejelenteni mindezt? Nem, hát persze, hogy nem.
Fejében kavargó gondolatai jó néhány percre némítják el a lányt, kinek tekintetében egyre inkább a tanácstalanság, s aggodalom kezd megtelepedni.*
- Egyedül? De...
*A kisebb szünet sem volt elég, hogy ennél értelmesebb dolgot préseljen ki magából. Tudja jól, nehéz dolga lesz, ha marasztalni akarja a srácot. Talán lehetetlen is.*
*Magában oly hevesen bólogat nemet, ha valóban tenné, talán le is csavarodna szöszke kobakja, arról a kecsesen vékony nyakacskáról. Így azonban csupán bensőjét szédíti meg a kíméletlenül beigazolódott felismerés. Ennek a fele sem tréfa. Ha pedig másra nem, erre inni kell. Fel is nyakalja ez idáig tévesen hanyagolt pálinkáját, produkálja elmaradhatatlan fintorát, s bal kezének fejével, kevésbé nőiesen törli le ajkairól a megszokott ízt.*
- Kinek lesz így a legjobb?
*Hangja talán várthoz képest kevésbé kétségbeesett, ugyanis továbbra sem tudja a teljes valójában tudatosítani magában Jaz elhatározását. Lehetetlenségnek tartja. Persze Hal eltűnt, ami némi aggodalomra szolgáltat már okot jó néhány hata a párosnak, mégsem gondolta, hogy kis kikötőbeli kiruccanásuk ezen apropón indult. Nem lett volna sokkal egyszerűbb és kíméletesebb a 3B-ben bejelenteni mindezt? Nem, hát persze, hogy nem.
Fejében kavargó gondolatai jó néhány percre némítják el a lányt, kinek tekintetében egyre inkább a tanácstalanság, s aggodalom kezd megtelepedni.*
- Egyedül? De...
*A kisebb szünet sem volt elég, hogy ennél értelmesebb dolgot préseljen ki magából. Tudja jól, nehéz dolga lesz, ha marasztalni akarja a srácot. Talán lehetetlen is.*
1501. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-08-01 21:17:39
Üzenet elküldve: 2015-08-01 21:17:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Hóbort//
*Gondolataiból húga hangja rángatja vissza az itt és most valóságának talajára. Felfogva kérdésének értelmét, a mögötte megbúvó lényeget sóhajt nagyot, és készül fel a további megpróbáltatásokra, egyetlen szóval felelve.*
-De.
*Arcának komolysága talán elég körítés szavához. Beleélte már magát a könnyű elválásba, ezért nagyon nem szeretne most visszatartó problémákat Ewi részéről.*
-Így lesz a legjobb. Talán Halaxot is megtalálom.
*Vakarja meg tarkóját, mint ki valóban aggódik atyjáért, vagy mintha nem ismerné annyira, hogy tudja eltűnése törvényszerű. Persze nem kizárt, hogy ismét összesodorja vele a szél, de elsődleges tervei között nem igazán szerepel a férfi felkutatása.*
-Aztán még vissza nem érünk te ügyesen viszed a boltot.
*Mosolyog bátorítóan a lányra, erősen érezhető szavaiból, hogy döntését már meghozta.*
*Gondolataiból húga hangja rángatja vissza az itt és most valóságának talajára. Felfogva kérdésének értelmét, a mögötte megbúvó lényeget sóhajt nagyot, és készül fel a további megpróbáltatásokra, egyetlen szóval felelve.*
-De.
*Arcának komolysága talán elég körítés szavához. Beleélte már magát a könnyű elválásba, ezért nagyon nem szeretne most visszatartó problémákat Ewi részéről.*
-Így lesz a legjobb. Talán Halaxot is megtalálom.
*Vakarja meg tarkóját, mint ki valóban aggódik atyjáért, vagy mintha nem ismerné annyira, hogy tudja eltűnése törvényszerű. Persze nem kizárt, hogy ismét összesodorja vele a szél, de elsődleges tervei között nem igazán szerepel a férfi felkutatása.*
-Aztán még vissza nem érünk te ügyesen viszed a boltot.
*Mosolyog bátorítóan a lányra, erősen érezhető szavaiból, hogy döntését már meghozta.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3810-3829