//Avelynn//
*Cralan elmerülve az összpontosítás csendjében üldögél. Elméje teljesen kiürült, egy kis ablakot leszámítva, mellyet nyitva hagyott a külvilág felé. Így szinte azonnal felpattannak a szemei, amint hallja a kopogtatást. Mire az ajtó kinyílik, Cralan már talpon van, hogy mosolyogva fogadhassa a visszatérő lányt, ám megpillantva az arcát, mosolya lehervad, és tűz lobban szemeiben.*
-Mi történt? Bántott valaki?-
*Lép közelebb Avehez, ám a lány megelőzi, és miközben válaszol, előbb a szemébe néz, majd megöleli a szerzetest. Ez a reakció annyira elvonja a figyelmét, hogy az asztalon heverő erszényről tudomást sem vesz. Gyengéden simogatja a lány fejét, letörli a könnyeit, majd halkan szólal meg.*
-Hallgass a szívedre Ave. Tudom miért vagy ennyire kétségbe esve. Legalábbis sejtem.-
*Mondja, s közben megemli a fejét Avenek, hogy ránézzen. Tart egy kis hatás szünetet, majd folytatja.*
-Ahogy én látom, két lehetőséged van, és egyik sem tökéletes.Az egyik lehetőség, hogy elfogadod az ajánlatot és itt maradsz. Ezzel biztosíthatod neki a megélhetést, én pedig igérem, hogy gondját látom. Ám ezzel elveszted az apukádat és részben engem is, hisz nem lesz egymásra időnk.-
*Megrázza a fejét, majd kibontakozik a lány öleléséből.*
-A másik lehetőségben több a rossz, de van jó oldala is.-
*Elkezd a holmiai között keresni, majd egy, az asztalon heverőnél valamivel kisebb erszényt hajít az ágyra.*
-Ebben tíz tucat, vagyis valamivel több, mint száz arany lapul. Én ezt az iskolám alapítására gyűjtöm. Ha szabad akarsz lenni, én ezt neked adom, hogy amíg találsz munkát, legyen mihez nyúlni. Mit szólsz?-
*Ismét a lányhoz lép, átkarolja és a füléhez hajolva suttogja.*
-Akárhogy döntesz, rám mindig számíthatsz.-
*Néz mélyen a kisírt szemekbe a szerzetes.*