//A Tűz Hajnala//
-Egy néhányat biztosan levágnak majd. Alaposan a fenekére néztünk az éléskamrának. De a Vaskorsóban minden bizonnyal tudni fogják, mennyi. *Majd valakit leszalajt. Örülne, ha lenne embere az efféle feladatokra. Sokat hallott erről a kancelláról, de olybá fest, az úrnővel együtt elszelelt.*
-Ha farkasbőrben van az ember, egészen másmilyen ízlésvilággal rendelkezik. *Elréved valahova a pásztor válla felett, miközben szórakozottan végigsimít szakállán. Ott érzi még a vér és a nyers hús ízét a szájában... Mégsem tölti el undorral. Valami megváltoztatta, mikor osztozott a farkassal a testén.*
-Úgy teljes. *Asszony és gyerek... Nem vitatkozik a pásztor szavaival. Egykor alighanem ő is így gondolta... Most viszont más feladatot kapott az Ősök Szellemétől.*
-Most sincs ez másképp, Trodd úr. A thargok megvédenek. Ugyanakkor eljöhet az idő, hogy valaki a földedre lép majd. Olyan valaki, aki nem közülünk való. Eljöhet az idő, hogy bizony meg kell ragadni azt a fokost. *Pillant a pásztor fegyverére.*
-De ne fessünk ma falra semmi baljósat vagy rosszat! *Ocsúdik, kissé feljebb is húzza magát székében.*
-Ma ünneplünk, Trodd úr! *Tekintete a vendégeken jár. Nehéz lenne azt állítani, hogy ismer mindenkit, de talán még csak a zömét sem. Ennek ellenére nem rest viszonozni minden biccentést, mi feléjük irányul.*
-Azt hiszem, itt az ideje szólani. *Címzi még Troddnak, majd szólásra emelkedik ott, az asztalfőn.*
-Thargok és más atyafiak! Eljöttetek. Akarva-akaratlanul, de tanúk vagytok Ti. *Végighordozza sárga tekintetét az egybegyűlteken, mielőtt folytatná.*
-Az őshazában a jelolvasó asszonyok megmondták; "Mikoron a tűz majd a felhőket nyaldossa, új időszámítás veszi kezdetét. A patakokat vér duzzasztja majd, a tornyok pedig ledőlnek. De a thargok... A thargok erősebbek lesznek, mint valaha." *Azon kapja magát, hogy fel s alá sétál.*
-Tegyünk érte, hogy égig érjen az a tűz! Gyújtsátok a máglyákat! *Nem is kell kétszer szólani, néhány kölyök már a máglyarakásokhoz is lép, hogy az apró, faragott figurákkal gazdagon tarkított farakásokat lángra lobbantsák. A tűz lassan, de biztosan emészti a fahasábokat, de idő, mire elnyeri méltó nagyságát.*
-Vándorok, vigyétek hát hírül; Thargia szabad, s az is marad! Nincs több szava e földön pöffeszkedő artheniori uraknak. Ki nem hajlik, könnyedén megtörik majd a tharg szélnek. Ám most egyetek és igyatok, folyjon a bor! Egészség! *Széles vigyorral emeli a korsóját a magasba, miközben ismét csak végighordozza tekintetét az egybegyűlteken. Nem rest kiszúrni a hájas kereskedő körül legyeskedő párost sem. Látja az elfet, s hogy viselete igen csak hasonlatos a thargokéhoz.*
-Mondd csak, Trodd úr. *Ereszkedik vissza a székébe.*
-Ugyan nem ismerem még a Vashegyet olyannyira, mint szeretném... De sok hosszúéltű akad népünk kötelékeiben? *Amennyiben Trodd követi a tekintetét, úgy könnyedén kiszúrhatja Relaelt és Kyrt maga is.*