// Fejvadászok //
*Illidary szavaira az árva kénytelen nyelni egyet. Volt ő már veszélyes környéken, de olyan helyen nem, ami arról híres, hogy kéjgyilkosok vadásznak. Ha egy dühös ork káros az egészségre, akkor az ilyen hely egyenesen valami betegség. Jobb félni, mint megijedni. Mondják azok, akik talán jobban tudják. De Lily mégsem fél. Valamiért biztonságban érzi magát a hollóember közelében. Hisz valljuk be! Egy kéjgyilkos élvezetből öldösi az áldozatait. Mint ilyen pedig titokban dolgozik és nem sok segítséget kaphat. Illidary ellenben ebből él és egy csapat csak erre képezte ki. Nyilván elbánik néhány, hozzá képest, amatőrrel. Legalábbis a lány valahogy így képzeli el. Szóval amennyiben a mélységi rá akart ijeszteni, csak félmunkát végzett.*
-Két orkkal az oldalunkon talán nem vesznek célba. Te meg majd jól megvédesz amíg nem csatlakoznak. *Szögezi le száraz tényként. De inkább ellenkezés, vagy hallgatólagos beleegyezését vár. Mivel az utóbbit kapja, nem is nagyon vesézi tovább a dolgot. Ráérnek ezzel foglalkozni, ha adódik egy ilyen helyzet. A fogadó előtt, csupán egy morcos "Jól van!" hagyja el a száját. Hiszen tudja, ha perceket kell eltöltenie itt, azt nem Szilaj hátán fogja. Ennek pedig eleget is tesz, amint csukódik a Kalmár ajtaja. Leugrik a nyeregből és tesz néhány lépést hátra. Azért nem távolodik el annyira a lótól, hogy ne látszon, ő hozzá tartozik. Csak akkora távolságot tart, ahonnan a bestia éppen nem éri el. Ha már várakozni kényszerül, ezt az időt hasznosan volna jó elütni. Gondolja majd előbányászik egy almát a táskájából. Alig harap bele kettőt, mire eszébe jut valami sokkal hasznosabb, amivel elüthetné az idejét. Amit még talán a maszkos is hasznosnak ítélne. A ló felé fordítja tengerszín tekintetét és tesz egy lépést előre.*
-Figyelj csak, te sötét varázslatok szülte fattyú! Fattyú. Jólesik kimondani. Már értem, miért nevez így mindenki. Lily! Csak az időt húzod. *Korholja magát, végül mégis tesz egy újabb lépést Szilaj felé.*
-Szóval, arra gondoltam, hogy jó lenne, ha mi ketten békét kötnék. Ne aggódj! Nem fogom szeretni a lovakat, de lehetnél a szabályt erősítő kivétel. Nem, ez nem árulás. *Mélyet sóhajt mielőtt folytatná.*
-Nem akartam ezt, de rendben. Érje meg mindkettőnknek! Nekem nem kell félnem attól, hogy ledobsz magadról. Cserébe neked sem kell félned, hogy álmodban elvágom a lábaid és Illidary kénytelen lesz végezni veled. Nincs béke pipám. De itt ez az alma. Ha ezt eszed meg és nem a kezem, akkor megegyeztünk. *Azzal lehunyja mindkét szemét és rettegve a patás felé nyújtja a gyümölcsöt. Az pedig vígan ropogtatni kezdi. Árvánk lassan nyitja ki pislogóit és megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy az alku megköttetett. Ennek lehet tanúja a fogadóból éppen kilépő Illidary, aki mintha egy teljesen más személy lenne. Darkhot hátrahagyva, most tényleg Illidaryként közelíti meg a lány és a ló párosát. A félvérben is csak akkor tudatosul, mikor az melléjük lép, hogy a hollóemberhez van szerencséjük.*
~Te jóságos áfonyás palacsinták istene! Ez most komolyan elvette a maszkját? És ez a ruha.~ *Fut át hirtelen a lány elméjén. Felocsúdni sincs ideje. A mélységi már a nyeregben is van és Lilyt is invitálja. Aki azonnal el is fogadja a segédkezet, hogy minél hamarabb útnak indulhassanak.*
-Még csodálkozol? *Kérdez vissza a szótlanságára tett megjegyzésre.*
-Tetszik ez a gúnya. Örülök, hogy végre láthatom az arcod. Csak még nem sikerült teljesen felfognom, hogy megmutattad a bőröd a napnak. Ellenben, azt hiszem, hogy örülök neki. Miért döntöttél úgy, hogy Illidaryként megyünk? Nem félsz, ha veled látnak, összekötnek a maszkossal? *Hadarja, ami épp eszébe jut, ám belül mosolyog. Ha a mélységi látná a lány szemeit, biztosan észrevenné rajta.*