//Morthimer ház//
//Egy újabb értéktárgy//
*Arthenior. Hűvös és fagyos, ahogyan a wegtoreni lány érzései is a jövőjével kapcsolatban. Megszokta már, hogy egyszerű tárgyként kezelik, s dobálják gazdáról-gazdára, de ez idáig megúszta az egészet azzal, hogy maradhatott otthon. A fahéj illatú Wegtorenben. Ehelyett most egy megalázóan lepukkant szekéren halad a város utcáin, karcsú testét közben átöleli a hideg és a nedves levegő. Karamellszín bőre a köpeny ellenére is libabőrbe borul, de hiába, nem fog letenni arról, hogy rá jellemző, lenge öltözékéről lemondjon. Egészen addig, míg a végszükség rá nem kényszeríti.
Nem egyszerű élet az övé, ahogy kézről-kézre adogatják, akár csak egy csomag pipadohányt. Persze erről jócskán tehet ő is, hisz igencsak vérmes természetének köszönheti, hogy most egy artheniori nemesnek mondott fajankó házához közeledik. Potom arany volt az, amibe szolgálatai kerülnek. A hülyének is megérné, nemhogy egy nemesnek, ki állítólag cseléd híján szükségét érzi a segítségnek. Belefér. Kitakarít, főz, az alsónemű mosásától sem fog irtózni, egészen addig, amíg hagynak neki elég teret és békét. Legalábbis ezzel hitegették, de a sunyi pillantások és volt gazdájának ravasz vigyora nem egészen hagyja abban a hitben, hogy itt nyugodt élete és háborítatlan békéje lesz. De nem fél. A férfiak többsége nem elég kitartó, hogy betörjenek egy wegtoreni nőt. Egy artheniori pojácától el sem várja, s nem ad magának pár hatot, hogy ugyan ezen az úton vissza zötykölődjön Wegtorenbe.
Eljátssza ő a tisztességes cselédet, amíg felméri a terepet. Ha megfelelő a nyugalma jó kislány lesz, ám hamar fog hárpiává válni, amint az "ura" a kelleténél többet akar.
Nem aggódik, bízik a saját képességeiben, de mégis a gyomra összeszorul, amint a szekér megáll a ház előtt. Reménykedik abban, hogy még nem érkeztek meg, de a foghíjas kocsis a korához illőn, lassan lekászálódik, hogy azután a túloldalra sétálva nyújtsa kezét, hogy a lányt is lesegítse. Természetesen Thea csak morranva szegi fel a fejét, hogy azután a segítséget mellőzve, fürgén pattanjon le. A köpenyt összehúzza magán, ezzel eltakarva formás alakját, s az azt igencsak hivalkodóan szemléltető ruházatát.*
- Ne aggódj csibém. Van egy olyan érzésem, hogy ez az artheniori ficsúr hamarabb be fog téged törni, mint Warach uraság.
*Jegyzi meg vigyorogva az öreg, majd azzal karon ragadja a lányt, hogy magával húzza az ajtó elé. Odahaza a fejét szegnék, ha a fruska megszökne idő előtt. Neki csak le kell adni az árut, onnantól pedig a Morthimer ház baja, hogy mi történik a későbbiekben, így nem eshet abba a hibába, hogy figyelmen kívül hagyja a leány hevesen izzó vérét, aztán még meglépne az átadás előtt. Hisz az áru már ki van fizetve, kár lenne, ha az öntörvényű lány valami problémát eredményezne Arthenior és Wegtoren között.
Így fájdalmasan erős kézzel szorítja a lány karját, valószínűleg majd nyomot is hagy a finom bőrön. Arról viszont nem esett szó, hogy teljes sértetlenségében kell megérkeznie. Így széles vigyorral kopogtat az ajtón, remélve, hogy mihamarabb túleshet az egészen, az estét pedig a wegtoreni szajhák körében töltheti már el.*
- Orthus uram! Warach úr küldötteként érkeztem. Meghoztam a... *Sandít fél szemmel a leányra, majd széles vigyorral folytatja.* szállítmányt és a tulajdoni levelet.
*Nyúl szabad kezével kabátjának belső zsebébe, hogy a papírost előszedve gyorsítsa az átadást. Amint Morthimer úr kezében a levél és a lány, neki dolga már nem lesz. Siethet is haza a kéjhölgyek meleg ölét és a jó wegtoreni rumokat élvezni. Így érthető, ha kissé türelmetlenebbül toporog az ajtó előtt.*