Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-01-08 20:22:19
Üzenet elküldve: 2021-01-08 20:22:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
// Frekderkun //
*A pillanatnyi meglepetés azonnal továbbáll, mivel a fickó, akit összetéveszt Learonnal, egy általa még nem ismert rend tagjaként mutatkozik be.
~Nolám, az Ezüstös-ház egy lovagja. Mit nem adnék, ha tudnám, melyik is az az Ezüstös-ház. Bár ha más nevet mond, akkor sem tudok meg sokkal többet.~*
-Szíves elnézését kérem lovag úr. Bár minden tiszteletem az Öné... *Ezt csak azért mondja, hogy még véletlenül se sértse meg még jobban.* ...de nem ismerek minden nemesebb családot Artheniorban. Ritkán van dolgom gazdagokkal.
*A tévedését kijavítandó, Roth enyhén meghajol, amíg a bal alkarját vízszintesen az övére helyezve és hogy a rémisztő külsejére valami biztató, kiváltképp hihető magyarázatot adjon, így folytatja.*
-Biztosíthatom uram, hogy nincsenek ártó szándékaim, ráadásul nem is szenvedek semmilyen ragályos betegségben, bár a látszatom nem ezt bizonyítja, viszont valamiféle varázslat-féleség tett olyanná, hogy magamat így kelljen bekötöznöm. Sajnos a látványom e nélkül *mutat rá kezein és arcán a gyolcsra* -még borzasztóbb, mint most. Higgye el, ez a közjót szolgálja.
*Kicsit habozik, mert még nem tudja, csak merészen reméli, hogy sikerül megbékéltetnie a férfit.
~Emlékszem, mások ilyen hangnemben már a fegyverüket is előrántották. Ez a férfi valóban lovag, mert helyén látszik lenni az esze.~
Mielőtt még a férfi bármit válaszolhatna, gyorsan be is mutatkozik.*
-A nevem Rothawdar Arskeliss, tisztelt lovag.
*A pillanatnyi meglepetés azonnal továbbáll, mivel a fickó, akit összetéveszt Learonnal, egy általa még nem ismert rend tagjaként mutatkozik be.
~Nolám, az Ezüstös-ház egy lovagja. Mit nem adnék, ha tudnám, melyik is az az Ezüstös-ház. Bár ha más nevet mond, akkor sem tudok meg sokkal többet.~*
-Szíves elnézését kérem lovag úr. Bár minden tiszteletem az Öné... *Ezt csak azért mondja, hogy még véletlenül se sértse meg még jobban.* ...de nem ismerek minden nemesebb családot Artheniorban. Ritkán van dolgom gazdagokkal.
*A tévedését kijavítandó, Roth enyhén meghajol, amíg a bal alkarját vízszintesen az övére helyezve és hogy a rémisztő külsejére valami biztató, kiváltképp hihető magyarázatot adjon, így folytatja.*
-Biztosíthatom uram, hogy nincsenek ártó szándékaim, ráadásul nem is szenvedek semmilyen ragályos betegségben, bár a látszatom nem ezt bizonyítja, viszont valamiféle varázslat-féleség tett olyanná, hogy magamat így kelljen bekötöznöm. Sajnos a látványom e nélkül *mutat rá kezein és arcán a gyolcsra* -még borzasztóbb, mint most. Higgye el, ez a közjót szolgálja.
*Kicsit habozik, mert még nem tudja, csak merészen reméli, hogy sikerül megbékéltetnie a férfit.
~Emlékszem, mások ilyen hangnemben már a fegyverüket is előrántották. Ez a férfi valóban lovag, mert helyén látszik lenni az esze.~
Mielőtt még a férfi bármit válaszolhatna, gyorsan be is mutatkozik.*
-A nevem Rothawdar Arskeliss, tisztelt lovag.
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-01-08 11:43:17
Üzenet elküldve: 2021-01-08 11:43:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Roth //
- Maga bizonyára téved. Az én nevem Ezüstös Frekderkun nem pedig Learon. Maga valami tolvajféle, hogy álarcban van? Ne vegye sértésnek, de ez bizony szokatlan. Mi járatban erre? Ha jók a szándékai tudok segíteni, de ha valami rossz dolgon töri a fejét akkor jobb ha tudja az Ezüstös ház egyik lovagjával van dolga. Még ha ez a külsőmön nem is látszik. ~ Talán jobb lenne fegyverért nyúlni? Nem még nem. Nincs itt az idő. ~
* Nem tudja levenni a tekintetét a maszkról. Valahogy úgy érzi mágia van a dologban, de nem merne rá mérget venni. *
- Maga bizonyára téved. Az én nevem Ezüstös Frekderkun nem pedig Learon. Maga valami tolvajféle, hogy álarcban van? Ne vegye sértésnek, de ez bizony szokatlan. Mi járatban erre? Ha jók a szándékai tudok segíteni, de ha valami rossz dolgon töri a fejét akkor jobb ha tudja az Ezüstös ház egyik lovagjával van dolga. Még ha ez a külsőmön nem is látszik. ~ Talán jobb lenne fegyverért nyúlni? Nem még nem. Nincs itt az idő. ~
* Nem tudja levenni a tekintetét a maszkról. Valahogy úgy érzi mágia van a dologban, de nem merne rá mérget venni. *
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-01-07 20:33:20
Üzenet elküldve: 2021-01-07 20:33:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
//Frekderkun//
*Ez a hideg idő enm csupán kedvez Rothnak, de mintha csak neki, Arthenior népe egyre ritkábban mozogna az utcákon. Nem kell elviselni, az időnként, viszolygó tekinteteket, amelyeket maszkja miatt kap. Mintha valami ragyás vagy éppen pestises alak volna. Hála az isteneknek, nem ebben a kórságban szenved. Bár szenvedni nem szenved, mégis a megszokás mögött, még mindig ott lappang a kellemetlenség érzése, hogy az az égi kövület, ilyen ritka külsővel áldotta meg.
Lassan halad a polgárnegyed utcáin, amikor figyelmes lesz egy nem szokványos alakra, aki elsőre nem is különleges, mert íján és tegezén kívül nem lát semmi kivetnivalót rajta. Csak ha azt nem, hogy mellette egy kecske baktat, szinte olyan hűségesen, mint egy általánosságban bevett házi kedvenc.
~Na, nézzenek oda, ilyet is ritkán, ha csak nem Learon úrnál láttam.~ Emlékszik vissza röpke látogatására Learon sajtmesternél.
~Hacsak Learon nem külsőt váltott és most itt van Artheniorban kecskét venni a többi mellé.~
Gyorsan odasétált hozzá és megszólította.*
-Üdvözlet Learon úr! De ritkaság itt magát látni. Mi szél hozta Artheniorba, ily messzire a birtokáról?
*Szól oda kedélyesen és legnagyobb meglepetésére nem Learon úrral találja magát szemben.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.07 21:11:08
*Ez a hideg idő enm csupán kedvez Rothnak, de mintha csak neki, Arthenior népe egyre ritkábban mozogna az utcákon. Nem kell elviselni, az időnként, viszolygó tekinteteket, amelyeket maszkja miatt kap. Mintha valami ragyás vagy éppen pestises alak volna. Hála az isteneknek, nem ebben a kórságban szenved. Bár szenvedni nem szenved, mégis a megszokás mögött, még mindig ott lappang a kellemetlenség érzése, hogy az az égi kövület, ilyen ritka külsővel áldotta meg.
Lassan halad a polgárnegyed utcáin, amikor figyelmes lesz egy nem szokványos alakra, aki elsőre nem is különleges, mert íján és tegezén kívül nem lát semmi kivetnivalót rajta. Csak ha azt nem, hogy mellette egy kecske baktat, szinte olyan hűségesen, mint egy általánosságban bevett házi kedvenc.
~Na, nézzenek oda, ilyet is ritkán, ha csak nem Learon úrnál láttam.~ Emlékszik vissza röpke látogatására Learon sajtmesternél.
~Hacsak Learon nem külsőt váltott és most itt van Artheniorban kecskét venni a többi mellé.~
Gyorsan odasétált hozzá és megszólította.*
-Üdvözlet Learon úr! De ritkaság itt magát látni. Mi szél hozta Artheniorba, ily messzire a birtokáról?
*Szól oda kedélyesen és legnagyobb meglepetésére nem Learon úrral találja magát szemben.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.07 21:11:08
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-01-07 18:27:46
Üzenet elküldve: 2021-01-07 18:27:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Rulcar rejtekénben //
// Napváltás //
- Mint a szemem fényére! - * ígéri meg, mielőtt elindulnának a romos házból. Mire megérkeznek a célhoz, mert igazán sötét van odakinn, nagyon hamar lecsúszott ez a nap is az égről. Ahogy belegondol a kis vörös, milyen sok minden történt ma, talán mégsem telt el olyan gyorsan az idő.
Ezután felderítik a helyet, ami teljesen üres, így szerencsére nem is kell újabb akciótól tartani. *
- Talán holnap felbukkan - * mondja Rlilla, bár nem igazán ismeri a férfi szokásait, a sötételf bizonyosan sokkal jobban tudja, merre fogják megtalálni Rulcart.
Az alvás gondolata ilyenkor meglepi a lányt, aki nincs hozzászokva a korai, hosszú alvásokhoz, viszont ahogy ez a gondolat beleágyazódik elméjébe egyre inkább álmosodik el. A terv érdekes, tehát holnap is izgalmas nap elé néznek. Nem is baj, az élet úgy is rövid. *
- Rendben, addig sétálok egyet, hogy megcsodálhassák új ruhámat a járókelők - * mosolyodik el, félig viccnek szánva a dolgok, félig viszont tényleg szeretne ezzel felvágni, csak nincsenek barátai akiknek mutogathatja a csinos holmit.
Amint engedélyt kap, hogy Nimrallal aludjon már csúszik is oda, hogy bújjon mint egy cica. Ketten sokkal édesebb az álom is. *
- Szép Álmokat Nimral!
// Napváltás //
- Mint a szemem fényére! - * ígéri meg, mielőtt elindulnának a romos házból. Mire megérkeznek a célhoz, mert igazán sötét van odakinn, nagyon hamar lecsúszott ez a nap is az égről. Ahogy belegondol a kis vörös, milyen sok minden történt ma, talán mégsem telt el olyan gyorsan az idő.
Ezután felderítik a helyet, ami teljesen üres, így szerencsére nem is kell újabb akciótól tartani. *
- Talán holnap felbukkan - * mondja Rlilla, bár nem igazán ismeri a férfi szokásait, a sötételf bizonyosan sokkal jobban tudja, merre fogják megtalálni Rulcart.
Az alvás gondolata ilyenkor meglepi a lányt, aki nincs hozzászokva a korai, hosszú alvásokhoz, viszont ahogy ez a gondolat beleágyazódik elméjébe egyre inkább álmosodik el. A terv érdekes, tehát holnap is izgalmas nap elé néznek. Nem is baj, az élet úgy is rövid. *
- Rendben, addig sétálok egyet, hogy megcsodálhassák új ruhámat a járókelők - * mosolyodik el, félig viccnek szánva a dolgok, félig viszont tényleg szeretne ezzel felvágni, csak nincsenek barátai akiknek mutogathatja a csinos holmit.
Amint engedélyt kap, hogy Nimrallal aludjon már csúszik is oda, hogy bújjon mint egy cica. Ketten sokkal édesebb az álom is. *
- Szép Álmokat Nimral!
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-01-06 15:33:40
Üzenet elküldve: 2021-01-06 15:33:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A törpe jó kedvűen halad a város népesebben lakta része felé. Eredetileg fogadót keresett, de azt mondták neki, hogy itt kell átmennie. Egy kis séta még senkinek sem ártott meg. Acélfejű harci kalapácsát a vállára veszi és nézelődve megy tovább. Sokkal másabb ez mint Wegtoren. Kevés az óriás, sok az ember és az elf félék. Fajtársat csak elvétve lát az emberek között. Szép takaros házakat tekinthet meg útja során. Nem fényűző, de a sátoros életmódtól azért jobb. Néhány tákolmány házat azért lehet látni, de határozottan fejlődik a városnak ez a része. Így legalábbis első ránézésre úgy tűnik. A rosszabb látványú sikátorokat most nem látogatja meg. A fogadóban lenne már szíve szerint, ezért útba igazítást kér, hogy merre menjen.*
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-01-05 19:40:56
Üzenet elküldve: 2021-01-05 19:40:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a Kovácsműhelybe//
- Áh, értem. *Biccent a válaszra, mi annyira adja magát, hogy saját erőből is kitalálhatta volna. Ebből is látszik, mennyire avatatlan fegyverforgatás ügyében, csonttőrére is inkább tekint ékszernek is beillő kiegészítőként. Mindegy, milyen éles az a penge, kezében aligha számít halálos fegyvernek.
A pultál posztoló hallgatag harcos éppen csak egy biccentésre méltatja, amit mondjuk nem vesz magára, csupán szemöldökének halvány emelkedése sejteti, hogy valamit furcsáll. Mindenesetre köpenyét felölti, s ahogy Arja visszatér a konyhából, már indulnak is.*
- Azt meghiszem. *Bólint mosolyogva, röviden figyelve az első harapást, mit a lány ejt.* Merre jártál, hogy ilyen egyhangú volt a koszt? *Mert, hogy nem egy másik fogadóban rostokolt, azt szinte biztosra veszi, vagy ha mégis, hát nem lehetett valami színvonalas. Nem mellesleg bízik benne, hogy a válasszal közelebb kerülhet saját fejében dédelgetett kis rejtélyéhez. Hátha mond valami olyat ismeretlen ismerőse, amiből rájöhet végre, honnan dereng annyira alakja. Tekintetében tehát az őszinte kíváncsiság pislákol, ahogy ajkai is érdeklődő ívben görbülnek. Minderről már a polgárnegyed utcáit koptatva diskurálnak, szép ütemesen haladva. Itt kerül szóba újra hivatásszámba menő foglalkozása, mivel kapcsolatban minden kérdésre lelkesen és szívesen felel*
- Igen, mindig ezzel foglalkoztam. Igazából nem is emlékszem olyanra, hogy bármi mást akartam csinálni. *Billenti oldalra fejét merengve, egy pillanatra valóban elgondolkodva ezen. De nem, nem tudja felidézni, hogy valaha is kívánt volna varrónői, társalkodói, vagy bármi egyéb lányos babérokra törni, fantáziákat kergetni. Rövid révedését követően rögvest visszatér figyelme, hogy a következő válasszal álljon elő.*
- Az alapokat egy vénséges gnóm asszonyságtól. Alkimista volt, de szerintem vajákos is. *Veszi halkabbra hangját, míg tenyerével oly módon takarja el arcát, mint akik sugdolózni szoktak. Persze nem árult most el semmi értékes vagy kihallgatni vágyott információt, inkább csak játékos színpadiasság vezeti mozdulatát.* Mindenesetre váltig állította, hogy tisztességes. *Vigyorodik el végül.* Aztán sokat kotyvasztottam egyedül is, néha borzalmasan pocsékul sikerült. *Ingatja fejét kuncogva.* De aztán csak kikupálódtam. *Kellemes mosolyban állapodnak meg vonásai röviden összefoglalt tanulmányai nyomán. Persze, kifejti ő szívesen részletesebben is, csupán első lélegzetre nem szerette volna untatni útitársát.*
- Na igen, többek között emiatt is csatlakoztam a Kereskedőházhoz. Mikor itt éltem, megvoltak a kapcsolataim, piaci kofák, vándor kereskedők, felcserek. De ez már régi történet, szinte egy ismerős arcot se láttam, ahogy visszatértem. *Hangjában felfedezhetővé válik némi melankólia, főleg, miután a felcser szó elhagyja száját. Tart is egy lélegzetvételnyi szünetet mondókájában.* Úgyhogy kénytelen vagyok új kapcsolatokat keresni, ebben meg mi segíthetne jobban, ha nem egy Kereskedőház? *Végkövetkeztetésnek szánt kérdését már újra korábbi kedélyével teszi fel, hamar elhagyva a szomorkás hangulatot.*
- Áh, értem. *Biccent a válaszra, mi annyira adja magát, hogy saját erőből is kitalálhatta volna. Ebből is látszik, mennyire avatatlan fegyverforgatás ügyében, csonttőrére is inkább tekint ékszernek is beillő kiegészítőként. Mindegy, milyen éles az a penge, kezében aligha számít halálos fegyvernek.
A pultál posztoló hallgatag harcos éppen csak egy biccentésre méltatja, amit mondjuk nem vesz magára, csupán szemöldökének halvány emelkedése sejteti, hogy valamit furcsáll. Mindenesetre köpenyét felölti, s ahogy Arja visszatér a konyhából, már indulnak is.*
- Azt meghiszem. *Bólint mosolyogva, röviden figyelve az első harapást, mit a lány ejt.* Merre jártál, hogy ilyen egyhangú volt a koszt? *Mert, hogy nem egy másik fogadóban rostokolt, azt szinte biztosra veszi, vagy ha mégis, hát nem lehetett valami színvonalas. Nem mellesleg bízik benne, hogy a válasszal közelebb kerülhet saját fejében dédelgetett kis rejtélyéhez. Hátha mond valami olyat ismeretlen ismerőse, amiből rájöhet végre, honnan dereng annyira alakja. Tekintetében tehát az őszinte kíváncsiság pislákol, ahogy ajkai is érdeklődő ívben görbülnek. Minderről már a polgárnegyed utcáit koptatva diskurálnak, szép ütemesen haladva. Itt kerül szóba újra hivatásszámba menő foglalkozása, mivel kapcsolatban minden kérdésre lelkesen és szívesen felel*
- Igen, mindig ezzel foglalkoztam. Igazából nem is emlékszem olyanra, hogy bármi mást akartam csinálni. *Billenti oldalra fejét merengve, egy pillanatra valóban elgondolkodva ezen. De nem, nem tudja felidézni, hogy valaha is kívánt volna varrónői, társalkodói, vagy bármi egyéb lányos babérokra törni, fantáziákat kergetni. Rövid révedését követően rögvest visszatér figyelme, hogy a következő válasszal álljon elő.*
- Az alapokat egy vénséges gnóm asszonyságtól. Alkimista volt, de szerintem vajákos is. *Veszi halkabbra hangját, míg tenyerével oly módon takarja el arcát, mint akik sugdolózni szoktak. Persze nem árult most el semmi értékes vagy kihallgatni vágyott információt, inkább csak játékos színpadiasság vezeti mozdulatát.* Mindenesetre váltig állította, hogy tisztességes. *Vigyorodik el végül.* Aztán sokat kotyvasztottam egyedül is, néha borzalmasan pocsékul sikerült. *Ingatja fejét kuncogva.* De aztán csak kikupálódtam. *Kellemes mosolyban állapodnak meg vonásai röviden összefoglalt tanulmányai nyomán. Persze, kifejti ő szívesen részletesebben is, csupán első lélegzetre nem szerette volna untatni útitársát.*
- Na igen, többek között emiatt is csatlakoztam a Kereskedőházhoz. Mikor itt éltem, megvoltak a kapcsolataim, piaci kofák, vándor kereskedők, felcserek. De ez már régi történet, szinte egy ismerős arcot se láttam, ahogy visszatértem. *Hangjában felfedezhetővé válik némi melankólia, főleg, miután a felcser szó elhagyja száját. Tart is egy lélegzetvételnyi szünetet mondókájában.* Úgyhogy kénytelen vagyok új kapcsolatokat keresni, ebben meg mi segíthetne jobban, ha nem egy Kereskedőház? *Végkövetkeztetésnek szánt kérdését már újra korábbi kedélyével teszi fel, hamar elhagyva a szomorkás hangulatot.*
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-01-05 15:51:04
Üzenet elküldve: 2021-01-05 15:51:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Úton a Kovácsműhelybe //
- Tudod, egyelőre még magam sem tudom pontosan, hogy mit szeretnék. Azért is akarok körülnézni, hátha az segít majd a döntésben. *válaszolja Arja az igazsághoz hűen, hiszen annyiféle irányban elindulhatna! Malleo ragaszkodott a két kézzel forgatott gyakorlókardhoz, és a lány el is sajátította segítségével az ehhez szükséges klasszikus alapokat. Ott él a kezében az emlék is, ahogy Graril könnyű artheniori mesterkardját forgatja. Mégis... nem biztos benne, hogy ez az ő útja!
A parfüm készítés mikéntje, Win terve a lepárlásról meg arról, hogy szereti megkeverni a dolgokat, igazán izgalmasan hangzik.
Graril a szokásos szűkszavúságával csak bólint, ahogy jelzi neki, hogy a műhelybe indul Winyrával, aztán már el is hagyják a Kalmárt.*
- Á, nem! Már ez is sokkal remekebb, mint a hal! *rázza a fejét Arja, ahogy nekiindulnak, beleharapva a két szelet rozscipó közé becsúsztatott sajtba meg olajbogyóba.*
- És régóta csinálod már? Tanultad valakitől? És honnan szerzed be hozzá az alapanyagokat? *teszi fel a sok őt izgató kérdést egy-egy harapás között, ahogy haladnak a műhely irányába, tovább kérdezősködve, bár igazán nem akar tolakodó lenni.*
- Tudod, egyelőre még magam sem tudom pontosan, hogy mit szeretnék. Azért is akarok körülnézni, hátha az segít majd a döntésben. *válaszolja Arja az igazsághoz hűen, hiszen annyiféle irányban elindulhatna! Malleo ragaszkodott a két kézzel forgatott gyakorlókardhoz, és a lány el is sajátította segítségével az ehhez szükséges klasszikus alapokat. Ott él a kezében az emlék is, ahogy Graril könnyű artheniori mesterkardját forgatja. Mégis... nem biztos benne, hogy ez az ő útja!
A parfüm készítés mikéntje, Win terve a lepárlásról meg arról, hogy szereti megkeverni a dolgokat, igazán izgalmasan hangzik.
Graril a szokásos szűkszavúságával csak bólint, ahogy jelzi neki, hogy a műhelybe indul Winyrával, aztán már el is hagyják a Kalmárt.*
- Á, nem! Már ez is sokkal remekebb, mint a hal! *rázza a fejét Arja, ahogy nekiindulnak, beleharapva a két szelet rozscipó közé becsúsztatott sajtba meg olajbogyóba.*
- És régóta csinálod már? Tanultad valakitől? És honnan szerzed be hozzá az alapanyagokat? *teszi fel a sok őt izgató kérdést egy-egy harapás között, ahogy haladnak a műhely irányába, tovább kérdezősködve, bár igazán nem akar tolakodó lenni.*
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-12-17 18:04:04
Üzenet elküldve: 2020-12-17 18:04:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Rulcar rejtekénben //
// Napváltás //
* Mire elérik a rejtekhelyet, már szinte teljesen sötét van. Ez van sajnos ebben az évszakban. Az idő is hűvösebb, így azt jól járt a lány, hogy új ruhát kapott.*
- Nézzünk széjjel, hátha itt van Rulcar valahol.* Szól, majd aztán óvatosan bejárja a házat. Nem csak a hímet keresi, hanem más lehetséges behatolókat is. Viszont a hely teljesen üres.*
- Nincs itt.* Csóválja meg a fejét. Jobb híján inkább elmenne aludni.*
- Menjünk lefeküdni. Holnap korán ki akarok menni a piacra néhány dologért. Kezd egy terv körvonalazódni a fejemben. Na figyelj, el is mondom.* Azzal beszámol ötletéről fiatal társának.*
- Szóval, ha reggel nem jönnék, akkor később találkozunk. Igyekszem majd én is haladni. Na most pedig alvás!* Nimralnak van egy fekhelye ami javarészt egy öreg rongyokból álló kupac. Ha Rlilla akar aludhat vele, de nem kötelező. Bárhogy is dönt reggel már a mélységinek nyoma sem lesz.*
// Napváltás //
* Mire elérik a rejtekhelyet, már szinte teljesen sötét van. Ez van sajnos ebben az évszakban. Az idő is hűvösebb, így azt jól járt a lány, hogy új ruhát kapott.*
- Nézzünk széjjel, hátha itt van Rulcar valahol.* Szól, majd aztán óvatosan bejárja a házat. Nem csak a hímet keresi, hanem más lehetséges behatolókat is. Viszont a hely teljesen üres.*
- Nincs itt.* Csóválja meg a fejét. Jobb híján inkább elmenne aludni.*
- Menjünk lefeküdni. Holnap korán ki akarok menni a piacra néhány dologért. Kezd egy terv körvonalazódni a fejemben. Na figyelj, el is mondom.* Azzal beszámol ötletéről fiatal társának.*
- Szóval, ha reggel nem jönnék, akkor később találkozunk. Igyekszem majd én is haladni. Na most pedig alvás!* Nimralnak van egy fekhelye ami javarészt egy öreg rongyokból álló kupac. Ha Rlilla akar aludhat vele, de nem kötelező. Bárhogy is dönt reggel már a mélységinek nyoma sem lesz.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-12-15 18:26:42
Üzenet elküldve: 2020-12-15 18:26:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* A szalma ágyon fekve ábrándozik hőstettekről, megmentendő nemes hölgyekről. Így álmodozva arra tér észhez, hogy kint kukorékol a kakas. Kipattan az ágyból, aztán megcsinálja napi rutin tornáját. Mikorra ezzel végzett nagyon éhes lesz. A kamrában van egy kis szalonna. Az asztalhoz viszi, és elkezdi falatozni. *
~ Ki kéne néznem a piacra hátha van valami amit meg tudok venni magamnak. Sajnos drága holmit nem vehetek. Majdcsak jön valami munka, és azzal keresek egy kis pénzt. ~
* Kicsit még pihen, de felhúzza szegényes gönceit, és megindul az ajtó felé. Nemsokára ott lesz a piacom. *
~ Ki kéne néznem a piacra hátha van valami amit meg tudok venni magamnak. Sajnos drága holmit nem vehetek. Majdcsak jön valami munka, és azzal keresek egy kis pénzt. ~
* Kicsit még pihen, de felhúzza szegényes gönceit, és megindul az ajtó felé. Nemsokára ott lesz a piacom. *
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-11-22 20:53:57
Üzenet elküldve: 2020-11-22 20:53:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron a Gyors//
//18+ elemeket tartalmaz//
*Miután a férfi kiötli, merre kell menni, lassan meg is indulnak vissza, a polgárnegyed felé. Örül, hogy ezúttal nem lólépésekben, vagyis félelflépésekben haladnak, így Nalret is meg tudja tekinteni a körülöttük lévő eseményeket. Megfigyelte, ahogy a macskakövek apró hézagjainál egy-két fűcsomó is kikandikál, a természet ott próbálja vissza kapni saját tulajdonát, ahol csak bírja. Egy darabig nem is szól sokat, látszik is rajta, hogy a gondolataiba merül, a történteken, na meg a világon.*
- Ó, te a Kalmárra gondolsz! *Hunyorít és csettintget, mert neki sem jut eszébe az a v betűs szó, de tudja, melyikre gondol Nor'Deron. Nem járt még ott, de hallott róla és, meg kell vallania, egyébként nem rosszat. Még egy idősebb polgár mesélte neki, hogy mennyire bánja, hogy tulajt cserélt a hely és, hogy már nem üzemel bordélyházként is. Nalretet kirázza a hideg. Tudja, milyen napról napra élni, nincstelenként és senkiként -még, ha ez jelenleg nem is látszik rajta-, de sosem fogja megérteni, hogyan tud egy nő annyira elkeseredetté válni, hogy a saját adottságaival, a saját testét eladva jusson kenyérhez. Persze, olyat is hallott, hogy van, aki szereti ezt az "állást" és sohasem volt rászorulva, aztán olyan is akad, aki azután is ott maradt, hogy már nem volt. Magát az erotikát, a testi vágyat viszont nem veti meg, úgy gondolja, az a lélekkel együtt jár. Vagy a szeretettel társul, vagy azt pótolja. Lehet az hirtelen felindulásból, vagy megfontolt, érzéki alapon. Amíg az ember nem kereskedik vele és nem viszi túlzásba, addig teljesen a helyén van.*
- Te mit gondolsz a perditákról? *Fordul fejével társa felé, aki számára lehet váratlanul érkezett a kérdés, az ilyen esetek miatt bánja sokszor Nalret, hogy lemaradnak az egész eszmefuttatásról a beszédpartnerek. Jó volna gondolatot olvasni, persze, csak bizonyos esetekben, vagy például engedéllyel, ami bármikor visszavonható.
Nor'Deron következő felvetésére ő is kuncogni kezd, majd szótlan válaszul csak megemeli kezét, kézfejét a másik felé fordítva jelzi, nem férjes asszony. Nem ugrik ő fejest egy enyhe felkérésnek, de ezzel kijelenti, hogy ellene sincs.*
- Mi történt a barátoddal? *Kérdezi, miután mindketten kikuncogták magukat és kíváncsian várja, vajon mit tesz egy óriás férj a hűtlen felesége szeretőjével. Az biztos, hogy nem apró dolgokat.
Közben nem sokára keresztül vágnak a negyeden, az emberek sorjában vonultak be a melegre, már aki megtehette, Nalret is talpa is kezd fázni a hideg kövön, szeretne már jómaga is a melegben lenni. Az égre is pillant és eltöpreng, mit követtek vajon el, hogy ilyen hirtelen ennyire tönkrement az időjárás. Mintha még esőre is állna az égnek szénája.*
//18+ elemeket tartalmaz//
*Miután a férfi kiötli, merre kell menni, lassan meg is indulnak vissza, a polgárnegyed felé. Örül, hogy ezúttal nem lólépésekben, vagyis félelflépésekben haladnak, így Nalret is meg tudja tekinteni a körülöttük lévő eseményeket. Megfigyelte, ahogy a macskakövek apró hézagjainál egy-két fűcsomó is kikandikál, a természet ott próbálja vissza kapni saját tulajdonát, ahol csak bírja. Egy darabig nem is szól sokat, látszik is rajta, hogy a gondolataiba merül, a történteken, na meg a világon.*
- Ó, te a Kalmárra gondolsz! *Hunyorít és csettintget, mert neki sem jut eszébe az a v betűs szó, de tudja, melyikre gondol Nor'Deron. Nem járt még ott, de hallott róla és, meg kell vallania, egyébként nem rosszat. Még egy idősebb polgár mesélte neki, hogy mennyire bánja, hogy tulajt cserélt a hely és, hogy már nem üzemel bordélyházként is. Nalretet kirázza a hideg. Tudja, milyen napról napra élni, nincstelenként és senkiként -még, ha ez jelenleg nem is látszik rajta-, de sosem fogja megérteni, hogyan tud egy nő annyira elkeseredetté válni, hogy a saját adottságaival, a saját testét eladva jusson kenyérhez. Persze, olyat is hallott, hogy van, aki szereti ezt az "állást" és sohasem volt rászorulva, aztán olyan is akad, aki azután is ott maradt, hogy már nem volt. Magát az erotikát, a testi vágyat viszont nem veti meg, úgy gondolja, az a lélekkel együtt jár. Vagy a szeretettel társul, vagy azt pótolja. Lehet az hirtelen felindulásból, vagy megfontolt, érzéki alapon. Amíg az ember nem kereskedik vele és nem viszi túlzásba, addig teljesen a helyén van.*
- Te mit gondolsz a perditákról? *Fordul fejével társa felé, aki számára lehet váratlanul érkezett a kérdés, az ilyen esetek miatt bánja sokszor Nalret, hogy lemaradnak az egész eszmefuttatásról a beszédpartnerek. Jó volna gondolatot olvasni, persze, csak bizonyos esetekben, vagy például engedéllyel, ami bármikor visszavonható.
Nor'Deron következő felvetésére ő is kuncogni kezd, majd szótlan válaszul csak megemeli kezét, kézfejét a másik felé fordítva jelzi, nem férjes asszony. Nem ugrik ő fejest egy enyhe felkérésnek, de ezzel kijelenti, hogy ellene sincs.*
- Mi történt a barátoddal? *Kérdezi, miután mindketten kikuncogták magukat és kíváncsian várja, vajon mit tesz egy óriás férj a hűtlen felesége szeretőjével. Az biztos, hogy nem apró dolgokat.
Közben nem sokára keresztül vágnak a negyeden, az emberek sorjában vonultak be a melegre, már aki megtehette, Nalret is talpa is kezd fázni a hideg kövön, szeretne már jómaga is a melegben lenni. Az égre is pillant és eltöpreng, mit követtek vajon el, hogy ilyen hirtelen ennyire tönkrement az időjárás. Mintha még esőre is állna az égnek szénája.*
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-11-21 20:42:58
Üzenet elküldve: 2020-11-21 20:42:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nalret Skelque//
*Miután felsegíti társát, kezét csípőjére téve tekint körbe. Eközben másik keze újból az állára téved. Felsőtestét némileg előre dönti, ajkait begyűri, szemöldökét összeráncolja s hunyorítani kezd. Mintha csak koncentrálni próbálna valamire. Alig pár másodperc erejéig marad így, majd mintha csak a múzsa csókolná őt homlokon szemei felcsillannak, s eddig állát vakargató kezével csettint egyet. Kihúzza magát, kezét ismét kabátzsebe mélyére csúsztatja, majd megteszi az első lépéseket a polgárnegyed irányába, ám tanulva előző baklövéséből, ezúttal alapból olyan tempóval teszi ezt, amit tündér társa is könnyedén tartani tud.
Nemsokára ismét elhagyják a város romos kúriákban gazdag részét és ismételten a Polgárnegyed egyszerű és szinte minden luxust mellőző házai közt találják magukat.*
- Egészen biztosan nem. Valamilyen kalmár lehetett. Nem is tudom milyen. De abban biztos vagyok, hogy v-vel kezdődött a szó.
*Bár hosszasan eltűnődik a másik fogadó nevén, az összes isten nevére sem akar eszébe jutni. Megvonja vállát, jelezvén, hogy elengedi a dolgot. Nem tudni mennyi idő telhetett el azóta, hogy legutóbb erre jártak. Legfeljebb csak pár óra lehetett, mégis a negyed hangulata megváltozott. Legalábbis Nor'Deron így érzi. Valószínűleg a hideg az oka. Aki csak tehette azóta behúzódott a melegre. Már csupán azok vannak kint, akik épp átutazóban vannak, vagy nincs hová menniük. Utóbbiakat szánalommal figyeli, bár tekintetüket igyekszik elkerülni.
Társa következő kérdését hallva lepillant az apró teremtésre, majd egy újabb kacajt visszafogva halk kuncogásba kezd. Miután úgy érzi már nem fenyegeti őt újabb hangos hahotázás veszélye, elégedetten törli ki a szeme sarkában felgyülemlett apró örömkönny réteget, majd elégedetten felsóhajt.*
- Egy részeg csók még nem a világ vége.
*Mondja csipkelődve.*
- Kivéve ha férjes asszonyról beszélünk. Főleg akkor, ha óriás. A lehető legrosszabb szerető. Egy barátomtól hallottam ezt.
*Az utolsó mondatot kaján vigyorral az arcán jegyzi meg.*
*Miután felsegíti társát, kezét csípőjére téve tekint körbe. Eközben másik keze újból az állára téved. Felsőtestét némileg előre dönti, ajkait begyűri, szemöldökét összeráncolja s hunyorítani kezd. Mintha csak koncentrálni próbálna valamire. Alig pár másodperc erejéig marad így, majd mintha csak a múzsa csókolná őt homlokon szemei felcsillannak, s eddig állát vakargató kezével csettint egyet. Kihúzza magát, kezét ismét kabátzsebe mélyére csúsztatja, majd megteszi az első lépéseket a polgárnegyed irányába, ám tanulva előző baklövéséből, ezúttal alapból olyan tempóval teszi ezt, amit tündér társa is könnyedén tartani tud.
Nemsokára ismét elhagyják a város romos kúriákban gazdag részét és ismételten a Polgárnegyed egyszerű és szinte minden luxust mellőző házai közt találják magukat.*
- Egészen biztosan nem. Valamilyen kalmár lehetett. Nem is tudom milyen. De abban biztos vagyok, hogy v-vel kezdődött a szó.
*Bár hosszasan eltűnődik a másik fogadó nevén, az összes isten nevére sem akar eszébe jutni. Megvonja vállát, jelezvén, hogy elengedi a dolgot. Nem tudni mennyi idő telhetett el azóta, hogy legutóbb erre jártak. Legfeljebb csak pár óra lehetett, mégis a negyed hangulata megváltozott. Legalábbis Nor'Deron így érzi. Valószínűleg a hideg az oka. Aki csak tehette azóta behúzódott a melegre. Már csupán azok vannak kint, akik épp átutazóban vannak, vagy nincs hová menniük. Utóbbiakat szánalommal figyeli, bár tekintetüket igyekszik elkerülni.
Társa következő kérdését hallva lepillant az apró teremtésre, majd egy újabb kacajt visszafogva halk kuncogásba kezd. Miután úgy érzi már nem fenyegeti őt újabb hangos hahotázás veszélye, elégedetten törli ki a szeme sarkában felgyülemlett apró örömkönny réteget, majd elégedetten felsóhajt.*
- Egy részeg csók még nem a világ vége.
*Mondja csipkelődve.*
- Kivéve ha férjes asszonyról beszélünk. Főleg akkor, ha óriás. A lehető legrosszabb szerető. Egy barátomtól hallottam ezt.
*Az utolsó mondatot kaján vigyorral az arcán jegyzi meg.*
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-11-20 14:58:21
Üzenet elküldve: 2020-11-20 14:58:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Az öreg a kis kunyhója ablakából néz kifelé, és minden arra járónak illedelmesen köszön. Némely ismerős emberrel el is beszélget egy darabig. Fájnak egy kicsit az ízületei a szegény öregnek, ez azt jelzi, hogy a közelgő felhők rossz időt fognak hozni. Egy kis idő múlva el kezd esni az eső *
~ Tudtam, hogy esni fog. A patvarba! Nem tudok kimenni így a piacra. Még eláznék. ~
* Inkább odamegy könyvespolcához és levesz egy könyvet. Leül egy székre, majd lapozgatni kezdi az olvasmányt, és azt reméli, hogy még tud magába bölcsességet szívni a könyveiből amiket az évek alatt szerzett be . *
~ Tudtam, hogy esni fog. A patvarba! Nem tudok kimenni így a piacra. Még eláznék. ~
* Inkább odamegy könyvespolcához és levesz egy könyvet. Leül egy székre, majd lapozgatni kezdi az olvasmányt, és azt reméli, hogy még tud magába bölcsességet szívni a könyveiből amiket az évek alatt szerzett be . *
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-11-16 21:39:12
Üzenet elküldve: 2020-11-16 21:39:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Narlet Skelque//
*Csupán a szeme sarkából figyel fel arra a mozdulatra, amellyel a lány mellé huppan, ezen elgondolkodva pedig lassabban kezdi szedni a lábait, felvéve egy olyan tempót, melyet saját belátása szerint egy tündér is képes könnyűszerrel tartani. Persze valószínűleg ez sem az ideális sebesség, viszont elképzelése sincs róla mi lenne az. Utazótársa tanácsait hallgatva arról, hogy miképp tudná a rejtélyek jótékony leple alá rejteni saját kilétét, a mosoly ismét visszakúszik arcára.*
- Ez már-már úgy hangzott mint egy tolvaj szavai.
*Jegyzi meg csipkelődve, halk kuncogás kíséretében, közben pedig zsebén keresztül próbálja meg kitapogatni az erszényét, biztos ami biztos alapon. Sosem lehet az ember elég óvatos. Mikor azonban homályosan szóba kerül a lány otthona is, a férfi szinte meg is feledkezik az erszényéről. Jobb szemöldöke feljebb csusszan csodálkozását kifejezve. A sok egyforma külső vonás mellett úgy néz ki még az otthonuk is hasonló felépítésű. Azonban még mielőtt szóvá tehetné ezt egy újabb kérdés fojtja a szót Nor'Deronba. Hosszasan elgondolkodik a kérdésen, mégis csupán ennyit képes felelni válaszul.*
- Már magam sem tudom. Az idő mindent megszépít.
*Feleli szárazon, maga elé meredve. Közben fejét oldalra biccentve előhúzza kezét a kabátzsebéből, hogy aztán finoman megvakarja vele tarkóját.
Mikor megérzése bizonyosságot nyer, megenged magának egy halovány, de ennek ellenére feltűnően önelégült mosolyt.*
- Ahhoz képest milyen újnak hat minden, kifejezetten talpraesettnek tűnsz. Mellesleg…
*Az utolsó szónál hangja kissé megkomolyodik, ráadásul még mielőtt folytatná, tart egy rövid szünetet is. Hogy azért teszi-e ezt, hogy átgondolja szavait, vagy tán csak drámai feszültségkeltés szempontjából, az rejtély. A szünetet egy sóhaj töri meg, melyet nemsoká követnek a szavak is.*
- Elnézést ha esetleg régi sebeket tépnék fel ezzel, de ha jól gondolom, nem véletlen csappant meg a bizalom idővel az új jövevények irányába az otthonodban. Tolakodás lenne megkérdezni, hogy mi történt?
*Csupán a szeme sarkából figyel fel arra a mozdulatra, amellyel a lány mellé huppan, ezen elgondolkodva pedig lassabban kezdi szedni a lábait, felvéve egy olyan tempót, melyet saját belátása szerint egy tündér is képes könnyűszerrel tartani. Persze valószínűleg ez sem az ideális sebesség, viszont elképzelése sincs róla mi lenne az. Utazótársa tanácsait hallgatva arról, hogy miképp tudná a rejtélyek jótékony leple alá rejteni saját kilétét, a mosoly ismét visszakúszik arcára.*
- Ez már-már úgy hangzott mint egy tolvaj szavai.
*Jegyzi meg csipkelődve, halk kuncogás kíséretében, közben pedig zsebén keresztül próbálja meg kitapogatni az erszényét, biztos ami biztos alapon. Sosem lehet az ember elég óvatos. Mikor azonban homályosan szóba kerül a lány otthona is, a férfi szinte meg is feledkezik az erszényéről. Jobb szemöldöke feljebb csusszan csodálkozását kifejezve. A sok egyforma külső vonás mellett úgy néz ki még az otthonuk is hasonló felépítésű. Azonban még mielőtt szóvá tehetné ezt egy újabb kérdés fojtja a szót Nor'Deronba. Hosszasan elgondolkodik a kérdésen, mégis csupán ennyit képes felelni válaszul.*
- Már magam sem tudom. Az idő mindent megszépít.
*Feleli szárazon, maga elé meredve. Közben fejét oldalra biccentve előhúzza kezét a kabátzsebéből, hogy aztán finoman megvakarja vele tarkóját.
Mikor megérzése bizonyosságot nyer, megenged magának egy halovány, de ennek ellenére feltűnően önelégült mosolyt.*
- Ahhoz képest milyen újnak hat minden, kifejezetten talpraesettnek tűnsz. Mellesleg…
*Az utolsó szónál hangja kissé megkomolyodik, ráadásul még mielőtt folytatná, tart egy rövid szünetet is. Hogy azért teszi-e ezt, hogy átgondolja szavait, vagy tán csak drámai feszültségkeltés szempontjából, az rejtély. A szünetet egy sóhaj töri meg, melyet nemsoká követnek a szavak is.*
- Elnézést ha esetleg régi sebeket tépnék fel ezzel, de ha jól gondolom, nem véletlen csappant meg a bizalom idővel az új jövevények irányába az otthonodban. Tolakodás lenne megkérdezni, hogy mi történt?
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-11-16 20:29:52
Üzenet elküldve: 2020-11-16 20:29:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron a Gyors//
*Ahogy lassan beérnek a polgárnegyedbe, Nor'Deron egy kissé lesieti hosszú lábaival a lányt, aki egy darabig szedi apró talpait, majd egy pillanatnyi időre reflex szerűen segít be szárnyaival. A köpeny alatt ebből aligha lehetett látni bármit, azonban a másodperc töredék részére megemelkedett és a férfi mellé huppant. Bár hallani lehetett volna, ha valakinek elég éles fülei vannak, itt, a tömeg hangzavarában aligha vette észre bárki. Egy pillanatra azonban megszeppen, de lábait továbbra is szedi, hogy a titkos bevetésnek legalább értelme legyen. Úgy hallotta, errefelé nem bántják a tündéreket, de eddig nem találkozott még velük és jobb az elővigyázatosság.*
- Nem nehéz megmondani! *Húzza ki magát büszkén.* Átlagos szerzeményeket nem környékezek meg, csak úgy! *Majd leleplezve magát és büszkeségét hozzáteszi:* Egyébként, ha nem akarod, hogy tudják, tanuld az itteniek nevét, majd válassz ki egyet, amelyik tetszik! *Bár a megjelenése és az adottságai is sikítanak arról, hogy nem ide valósi, egy tippnek elmegy a hamis név. Mindeközben futnak, szaladnak -egyesek ballagnak-, Nor'Deron pedig elmeséli nagy vonalakban, honnan érkezett.*
- Ha nem csak elfek laknák, még én is elhinném, hogy rokonok vagyunk. *Meglepetten bólintgat maga elé, a tájleírás és az ottani modor felettébb egybevág saját otthonával.*
- Szerettél ott lenni? *Érdeklődik és valóban érdekli is a válasz. Persze, ha a férfi ez alól kitér, nem fogja firtatni. Mikor Nor'Deron elgondolkodik, merre kell tovább haladni, Narlet mély levegőt vesz. Mostanra felvette a tempót, hiszen azért termetéhez képest egy gyors fajból kupálódott ki, de hirtelen így nekiiramodni elfléptekben valaminek, kisebb sokk volt.*
- Eltaláltad. *Érdekesnek tartja, hogy Nor'Deron nem kérdez, kijelent. Merész, az egyszer biztos, de Nalret ezt cseppet sem bánja, sőt, valamiért szimpatikus neki a férfi magabiztossága.*
- Én is nagyon messziről jöttem. Egy erdő legmélyén volt a mi világunk is, elzárva mindentől és mindenkitől - egy darabig. Az ottaniak sem szerették a kintről érkezőket egy idő után. Ezért ilyen új nekem minden! *Bizonygatja, hogy ne nézze már a másik kelekótyának és dőrének, amiért például olyan kellemetlen szituációba fullasztotta egy pillanatra a bemutatkozásukat. Ha a férfi kérdez még, lehet, hogy szívesen válaszol, de ha nem, meghagyja a részleteket a sűrű ködnek.*
*Ahogy lassan beérnek a polgárnegyedbe, Nor'Deron egy kissé lesieti hosszú lábaival a lányt, aki egy darabig szedi apró talpait, majd egy pillanatnyi időre reflex szerűen segít be szárnyaival. A köpeny alatt ebből aligha lehetett látni bármit, azonban a másodperc töredék részére megemelkedett és a férfi mellé huppant. Bár hallani lehetett volna, ha valakinek elég éles fülei vannak, itt, a tömeg hangzavarában aligha vette észre bárki. Egy pillanatra azonban megszeppen, de lábait továbbra is szedi, hogy a titkos bevetésnek legalább értelme legyen. Úgy hallotta, errefelé nem bántják a tündéreket, de eddig nem találkozott még velük és jobb az elővigyázatosság.*
- Nem nehéz megmondani! *Húzza ki magát büszkén.* Átlagos szerzeményeket nem környékezek meg, csak úgy! *Majd leleplezve magát és büszkeségét hozzáteszi:* Egyébként, ha nem akarod, hogy tudják, tanuld az itteniek nevét, majd válassz ki egyet, amelyik tetszik! *Bár a megjelenése és az adottságai is sikítanak arról, hogy nem ide valósi, egy tippnek elmegy a hamis név. Mindeközben futnak, szaladnak -egyesek ballagnak-, Nor'Deron pedig elmeséli nagy vonalakban, honnan érkezett.*
- Ha nem csak elfek laknák, még én is elhinném, hogy rokonok vagyunk. *Meglepetten bólintgat maga elé, a tájleírás és az ottani modor felettébb egybevág saját otthonával.*
- Szerettél ott lenni? *Érdeklődik és valóban érdekli is a válasz. Persze, ha a férfi ez alól kitér, nem fogja firtatni. Mikor Nor'Deron elgondolkodik, merre kell tovább haladni, Narlet mély levegőt vesz. Mostanra felvette a tempót, hiszen azért termetéhez képest egy gyors fajból kupálódott ki, de hirtelen így nekiiramodni elfléptekben valaminek, kisebb sokk volt.*
- Eltaláltad. *Érdekesnek tartja, hogy Nor'Deron nem kérdez, kijelent. Merész, az egyszer biztos, de Nalret ezt cseppet sem bánja, sőt, valamiért szimpatikus neki a férfi magabiztossága.*
- Én is nagyon messziről jöttem. Egy erdő legmélyén volt a mi világunk is, elzárva mindentől és mindenkitől - egy darabig. Az ottaniak sem szerették a kintről érkezőket egy idő után. Ezért ilyen új nekem minden! *Bizonygatja, hogy ne nézze már a másik kelekótyának és dőrének, amiért például olyan kellemetlen szituációba fullasztotta egy pillanatra a bemutatkozásukat. Ha a férfi kérdez még, lehet, hogy szívesen válaszol, de ha nem, meghagyja a részleteket a sűrű ködnek.*
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-11-16 19:50:28
Üzenet elküldve: 2020-11-16 19:50:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Narlet Skelque//
*Mikor a lány megindul, ő csupán bólint, majd egyik kezét kabátja zsebére vágva, követi őt. A nem sokkal ezt követő kérdéstől azonban egy pillanatra megtorpan. Arcán semmi változás nem észlelhető. Csupán megáll. Végül előhúzza kezét zsebéből és dörzsölni kezdi vele állát.*
- Ennyire lerí rólam, hogy nem vagyok idevalósi?
*Teszi fel a kérdést fejét rázva, majd felsóhajt.*
- Egy nagyon távoli vidékről.
*Feleli. Lábai ismét megindulnak a piactér felé, mihez először is az úgynevezett polgárnegyeden keresztül vezet az út. Halkan hümmögve teszi meg az utat a negyed felé, újonnan szerezett útitársa közelében maradva, közben pedig kezét visszacsúsztatja kabátzsebe legmélyére.*
- Az otthonom egy kisebb birodalom egy hatalmas erdő mélyén melyet csakis elfek laknak. Kellemes hely, viszont az ottaniak elég barátságtalanok az új jövevényekkel szemben, arról nem is beszélve, hogy tényleg átkozottul messze van.
*Folytatja és zárja is egyben a témát, hacsak a lánynak nem áll szándékában még több kérdést feltennie ezzel kapcsolatban. Ahogy megközelítik az egykori szegénynegyed első utcáját, valami szinte azonnal feltűnik Nor'Deron számára, a kéregetők, valamint a vidám gyerekzsivaj mellet. Ez pedig a meglepően friss és tiszta levegő. Kellemes meglepetés ez számára, ahhoz képest, hogy milyen orrfacsaró bűzre számított. Ahogy egyre mélyebbre halad a negyedben, fejében a fogadós szavai visszhangoznak annak történetéről. A házak még most is magukon hordozzák a forradalom nyomait. Tegnap még azt gondolta ez egy békés város. Elvégre még fallal sem rendelkezik. Mostanra azonban tudja, hogy ez távolról sem igaz. Mint ahogy minden másnak, ennek a helynek is megvan a maga árnyoldala.*
- Ó, itt azt hiszem jobbra kéne fordulnunk.
*Mondja miközben fejével egy tágasabb utca felé bök.*
- Mellesleg.
*Kezdi, s közben a lányra pillant.*
- Ha jól sejtem te sem innen származol.
*Mikor a lány megindul, ő csupán bólint, majd egyik kezét kabátja zsebére vágva, követi őt. A nem sokkal ezt követő kérdéstől azonban egy pillanatra megtorpan. Arcán semmi változás nem észlelhető. Csupán megáll. Végül előhúzza kezét zsebéből és dörzsölni kezdi vele állát.*
- Ennyire lerí rólam, hogy nem vagyok idevalósi?
*Teszi fel a kérdést fejét rázva, majd felsóhajt.*
- Egy nagyon távoli vidékről.
*Feleli. Lábai ismét megindulnak a piactér felé, mihez először is az úgynevezett polgárnegyeden keresztül vezet az út. Halkan hümmögve teszi meg az utat a negyed felé, újonnan szerezett útitársa közelében maradva, közben pedig kezét visszacsúsztatja kabátzsebe legmélyére.*
- Az otthonom egy kisebb birodalom egy hatalmas erdő mélyén melyet csakis elfek laknak. Kellemes hely, viszont az ottaniak elég barátságtalanok az új jövevényekkel szemben, arról nem is beszélve, hogy tényleg átkozottul messze van.
*Folytatja és zárja is egyben a témát, hacsak a lánynak nem áll szándékában még több kérdést feltennie ezzel kapcsolatban. Ahogy megközelítik az egykori szegénynegyed első utcáját, valami szinte azonnal feltűnik Nor'Deron számára, a kéregetők, valamint a vidám gyerekzsivaj mellet. Ez pedig a meglepően friss és tiszta levegő. Kellemes meglepetés ez számára, ahhoz képest, hogy milyen orrfacsaró bűzre számított. Ahogy egyre mélyebbre halad a negyedben, fejében a fogadós szavai visszhangoznak annak történetéről. A házak még most is magukon hordozzák a forradalom nyomait. Tegnap még azt gondolta ez egy békés város. Elvégre még fallal sem rendelkezik. Mostanra azonban tudja, hogy ez távolról sem igaz. Mint ahogy minden másnak, ennek a helynek is megvan a maga árnyoldala.*
- Ó, itt azt hiszem jobbra kéne fordulnunk.
*Mondja miközben fejével egy tágasabb utca felé bök.*
- Mellesleg.
*Kezdi, s közben a lányra pillant.*
- Ha jól sejtem te sem innen származol.
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-11-05 22:36:37
Üzenet elküldve: 2020-11-05 22:36:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hirelian Alinoshai//
*A lovag készségesen esik neki a magyarázatnak Nam kérdésére válaszul. Kedves tőle, pláne, hogy láthatóan... aggaszja az, amiről beszél. Talán. Vagy valami hasonló. Nehéz eldönteni, de a vonások megváltoznak arcán, és nem az előnyére, az egyszer biztos. Bár kinek a pap, kinek a ránc... Eme aggodalom pedig kétségkívül egybehangzik azzal, amit mond.*
- Duuuurvaa. *Nyögi ki a savköpős rész után. Elkerekedett szájjal hallgatja a lovagot és a történetet. Láthatóan a másik tudja, miről beszél. Nam csak úgy csüng a szavain. Nem hallott még ezekről a lényekről, de hát nem meglepő - nem lehetnek olyan gyakoriak, ha csak úgy titkolni lehet őket. No meg aztán az elmondottak alapján már hallani róluk is veszélyes, és Nam csak akkor szereti a veszélyest, ha az vicces is egyben. Ez pedig a legkisebb mértékben sem az.
Tovább hallgatja a történetet, aztán a lovag persze elvicceskedi a végét valamennyire.*
- Hehe. *Húzódik újra pimasz mosoly Nam arcára.* Legalább nem az üveggel töröljük a seggünk és a papírból csinálunk ékszert. *Nagyban bólogat, vigyorogva, mintha csak az évszázaz poénját sütötte volna el. Pedig még magához képest sem volt a legerősebb, és hát Nam nem az átlagot reprezentálja... csak mások szerint és őszerinte az átlag másik oldalán van.*
- Nem szeretem a fontos embereket, nekik nem jár ilyen titok. *Mutat rá közben bármire, ami elég közel van, és kapcsolódik a beszélgetéshez. Nem fejti ki, hogy kikre gondol: a tudósokra, a vezetőkre vagy mind a kettőre. Mindenesetre ad egy vlaszt a kérdésre.*
- Tartsuk meg magunknak. A titok jó dolog. *Helyesel. Ugyan, mi baj történhet?*
*A lovag készségesen esik neki a magyarázatnak Nam kérdésére válaszul. Kedves tőle, pláne, hogy láthatóan... aggaszja az, amiről beszél. Talán. Vagy valami hasonló. Nehéz eldönteni, de a vonások megváltoznak arcán, és nem az előnyére, az egyszer biztos. Bár kinek a pap, kinek a ránc... Eme aggodalom pedig kétségkívül egybehangzik azzal, amit mond.*
- Duuuurvaa. *Nyögi ki a savköpős rész után. Elkerekedett szájjal hallgatja a lovagot és a történetet. Láthatóan a másik tudja, miről beszél. Nam csak úgy csüng a szavain. Nem hallott még ezekről a lényekről, de hát nem meglepő - nem lehetnek olyan gyakoriak, ha csak úgy titkolni lehet őket. No meg aztán az elmondottak alapján már hallani róluk is veszélyes, és Nam csak akkor szereti a veszélyest, ha az vicces is egyben. Ez pedig a legkisebb mértékben sem az.
Tovább hallgatja a történetet, aztán a lovag persze elvicceskedi a végét valamennyire.*
- Hehe. *Húzódik újra pimasz mosoly Nam arcára.* Legalább nem az üveggel töröljük a seggünk és a papírból csinálunk ékszert. *Nagyban bólogat, vigyorogva, mintha csak az évszázaz poénját sütötte volna el. Pedig még magához képest sem volt a legerősebb, és hát Nam nem az átlagot reprezentálja... csak mások szerint és őszerinte az átlag másik oldalán van.*
- Nem szeretem a fontos embereket, nekik nem jár ilyen titok. *Mutat rá közben bármire, ami elég közel van, és kapcsolódik a beszélgetéshez. Nem fejti ki, hogy kikre gondol: a tudósokra, a vezetőkre vagy mind a kettőre. Mindenesetre ad egy vlaszt a kérdésre.*
- Tartsuk meg magunknak. A titok jó dolog. *Helyesel. Ugyan, mi baj történhet?*
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-10-31 18:08:42
Üzenet elküldve: 2020-10-31 18:08:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
//Ügyetlen Nam//
*A lovag ugyan egyszerű gondolkodásmódú, de közel sem ostoba. Az ostoba kóbor lovagokat hamar elveszejti a vész, vagy egy csábos mosoly. Így tehát hamar észleli, hogy Nam nem igazán tudja őt követni. Az inkomponenses kérdést egy legyintéssel elhessegeti és inkább visszatér az eredeti témához.*
-Eredar. Azaz démoni lélek. * Vált magyarázó hangra rögvest, s apróbb ráncok jelennek meg amúgy babahátsó simaságú homlokán.* -Kegyetlen lélek, mely beleszáll az emberbe, s onnantól kezdve ő irányítja a testet és lelket. Általában nem lehet megkülönböztetni őket az emberektől, vagy azon lényektől, amikbe belebújnak, de ha épp táplálkoznak akkor szarvuk és éles agyaraik nőnek, s mások kínjait magukba szívva végeznek áldozatukkal. Ha egyszer szemtől szemben állsz egy éhes eredarral, akkor véged. Néhányan tüzet, mások savat köpnek, megint mások hatalmas szárnyaikkal rugaszkodnak az ég felé. *Magyarázza teljes magabiztossággal, így Namnak kétsége sem lehet minden szó igazsága felől.*
-Namármost. *Szívja meg az orrát és a papírlapok irányába mutat.*
-A város vezetése hivatalosan nem ismeri el ezen lények létezését, holott az ő segítségükkel vannak a hatalmasok hatalmon. A jegyzetekben az áll, hogy hogyan játszották ki a választásokból vesztesen kikerülő szerencsétleneket, akik közül sokan halálok halálával haltak. Mások meg úgy megrémültek, hogy azóta is a gatyájukba csinálnak és a sarokban sírdogálnak. *Hogy hangot adjon amúgy halk szavainak, szellent egy nagyot.*
-Az üvegdarabok különlegesek. Segítenek megfejteni a lapok igazságát. Ha pedig rossz kezekbe kerülnek, annak nem lesz jó vége. Namármost... *Nam szemébe néz, és felemeli az egyik becsomagolt üveglapot.*
-Csak rajtunk áll, hogy mihez kezdünk ezzel az információval. Eljuttatjuk a vezetésnek, eljuttatjuk az ellenfeleiknek, odaadjuk pár habókos - hiszékeny tudósnak, ők meg csinálnak vele amit akarnak... Vagy kitöröljük a lapokkal a hátsónkat, az üvegekből pedig ékszert eszkábálunk szép nőknek. Mit gondolsz?
*A lovag ugyan egyszerű gondolkodásmódú, de közel sem ostoba. Az ostoba kóbor lovagokat hamar elveszejti a vész, vagy egy csábos mosoly. Így tehát hamar észleli, hogy Nam nem igazán tudja őt követni. Az inkomponenses kérdést egy legyintéssel elhessegeti és inkább visszatér az eredeti témához.*
-Eredar. Azaz démoni lélek. * Vált magyarázó hangra rögvest, s apróbb ráncok jelennek meg amúgy babahátsó simaságú homlokán.* -Kegyetlen lélek, mely beleszáll az emberbe, s onnantól kezdve ő irányítja a testet és lelket. Általában nem lehet megkülönböztetni őket az emberektől, vagy azon lényektől, amikbe belebújnak, de ha épp táplálkoznak akkor szarvuk és éles agyaraik nőnek, s mások kínjait magukba szívva végeznek áldozatukkal. Ha egyszer szemtől szemben állsz egy éhes eredarral, akkor véged. Néhányan tüzet, mások savat köpnek, megint mások hatalmas szárnyaikkal rugaszkodnak az ég felé. *Magyarázza teljes magabiztossággal, így Namnak kétsége sem lehet minden szó igazsága felől.*
-Namármost. *Szívja meg az orrát és a papírlapok irányába mutat.*
-A város vezetése hivatalosan nem ismeri el ezen lények létezését, holott az ő segítségükkel vannak a hatalmasok hatalmon. A jegyzetekben az áll, hogy hogyan játszották ki a választásokból vesztesen kikerülő szerencsétleneket, akik közül sokan halálok halálával haltak. Mások meg úgy megrémültek, hogy azóta is a gatyájukba csinálnak és a sarokban sírdogálnak. *Hogy hangot adjon amúgy halk szavainak, szellent egy nagyot.*
-Az üvegdarabok különlegesek. Segítenek megfejteni a lapok igazságát. Ha pedig rossz kezekbe kerülnek, annak nem lesz jó vége. Namármost... *Nam szemébe néz, és felemeli az egyik becsomagolt üveglapot.*
-Csak rajtunk áll, hogy mihez kezdünk ezzel az információval. Eljuttatjuk a vezetésnek, eljuttatjuk az ellenfeleiknek, odaadjuk pár habókos - hiszékeny tudósnak, ők meg csinálnak vele amit akarnak... Vagy kitöröljük a lapokkal a hátsónkat, az üvegekből pedig ékszert eszkábálunk szép nőknek. Mit gondolsz?
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-10-28 20:25:21
Üzenet elküldve: 2020-10-28 20:25:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
*Léptei most sokkal gyorsabb, hisz egy gyönyörű nőnek tett ígéretét igyekszik megtartani, s ha más nem is, ez bizonyosan remek motiváció Merchen számára. Na meg azért alapvetően az adott szava is kötelezi, egy kereskedőnek szinte az a mindene, az arany után, hogy jó hírneve legyen. Szinte szalad, hogy az istállóban legyen, ahol nemrég hagyta a szamarat, befogja a kordé elé, s már azon felülve baktat is vissza egy köszönő szót szólva az otthoniakhoz. Egyenesen a piacra siet, így biztosan könnyebb lesz elhordani a sok árut a műhelyig.*
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-10-27 16:13:45
Üzenet elküldve: 2020-10-27 16:13:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Információ gyűjtő körút //
* Elérik a helyszínt, ahol minden elkezdődött. Arelowot a pusmogók nem túlzottan izgatják, mert nem érzi magát hősnek. Neki ez az egész egy nagy kudarc. Ha a boszorkány nem lett volna, most még az is lehet, hogy élvezné ezt a dicsőséget. Így viszont csak keserű emlékeket ébreszt benne.*
- Ahogy mondod, mert egy teljesen átlagos ház volt.* Erősít rá a fiú kijelentésére.*
- Nem hiszem, hogy bármit is találnánk itt. Vagy eléget, vagy a romok mélyén van, amiben még nem turkálnék, mert helyenként még forró lehet.* Nem is fecséreli tovább itt az idejét, hanem halad tovább.*
- Nem tudom hol lehet. A hárpiát a romok között találta, szóval az anya madár lehet, hogy oda is tért vissza. Ha igen biztosan módot kerít rá, hogy újra befogja, mert az a lény bízott benne. Ha befogja, akkor el kezd megint üzletelni. Akkor pedig meglesz ő is előbb vagy utóbb. Na meg a nyaklánc is lehet vezet valahová. Viszont egyelőre a tudást kell szerezni, mert az új felszerelésem nem biztos, hogy önmagában elég lesz.* Nem szívesen kerülne a nő elé felkészületlenül, mert ha csak egy töredéke volt a hatalmának, amit ellene fordított, akkor már az is elég. Veszedelmes ellenfélről van itt szó, akit nem szabad félvállról venni. Saját testi kondícióit is meg kell majd erősítse. Talán legutóbbi találkozásuk másképpen alakult volna, ha gyorsabb lett volna. Nem lehet ezt tudni, csak azt, hogy nem egyszerű harc lesz. Igazi kihívás lesz a javából az egyszer biztos. Ezért is rendelte meg azt a legendás fegyvert. A pallosok pallosát, amit pirtianesi módra készítenek, majd el neki. Egy olyan pengével és kellő erővel akár egy páncélos harcost ketté is lehet vágni. Legyen bármilyen ereje vagy formája nem lesz ellenfele annak a fegyvernek. Csak az a fránya gyorsaság az ami aggasztó, mert hiába van neki erős fegyvere, ha nem találja el vele a nőt. Ezt mindent számításba veszi a lovag, mire odaérnek a templom vaskos kapujához. Csókát kiköti a temető mellé, hogy hadd falatozzék a fűből, ami ott nő.*
- Na menjünk be!* Azzal, ha úgy van lesegíti a nyeregből az apródját és elkezdi megmászni azokat a lépcsőket.*
* Elérik a helyszínt, ahol minden elkezdődött. Arelowot a pusmogók nem túlzottan izgatják, mert nem érzi magát hősnek. Neki ez az egész egy nagy kudarc. Ha a boszorkány nem lett volna, most még az is lehet, hogy élvezné ezt a dicsőséget. Így viszont csak keserű emlékeket ébreszt benne.*
- Ahogy mondod, mert egy teljesen átlagos ház volt.* Erősít rá a fiú kijelentésére.*
- Nem hiszem, hogy bármit is találnánk itt. Vagy eléget, vagy a romok mélyén van, amiben még nem turkálnék, mert helyenként még forró lehet.* Nem is fecséreli tovább itt az idejét, hanem halad tovább.*
- Nem tudom hol lehet. A hárpiát a romok között találta, szóval az anya madár lehet, hogy oda is tért vissza. Ha igen biztosan módot kerít rá, hogy újra befogja, mert az a lény bízott benne. Ha befogja, akkor el kezd megint üzletelni. Akkor pedig meglesz ő is előbb vagy utóbb. Na meg a nyaklánc is lehet vezet valahová. Viszont egyelőre a tudást kell szerezni, mert az új felszerelésem nem biztos, hogy önmagában elég lesz.* Nem szívesen kerülne a nő elé felkészületlenül, mert ha csak egy töredéke volt a hatalmának, amit ellene fordított, akkor már az is elég. Veszedelmes ellenfélről van itt szó, akit nem szabad félvállról venni. Saját testi kondícióit is meg kell majd erősítse. Talán legutóbbi találkozásuk másképpen alakult volna, ha gyorsabb lett volna. Nem lehet ezt tudni, csak azt, hogy nem egyszerű harc lesz. Igazi kihívás lesz a javából az egyszer biztos. Ezért is rendelte meg azt a legendás fegyvert. A pallosok pallosát, amit pirtianesi módra készítenek, majd el neki. Egy olyan pengével és kellő erővel akár egy páncélos harcost ketté is lehet vágni. Legyen bármilyen ereje vagy formája nem lesz ellenfele annak a fegyvernek. Csak az a fránya gyorsaság az ami aggasztó, mert hiába van neki erős fegyvere, ha nem találja el vele a nőt. Ezt mindent számításba veszi a lovag, mire odaérnek a templom vaskos kapujához. Csókát kiköti a temető mellé, hogy hadd falatozzék a fűből, ami ott nő.*
- Na menjünk be!* Azzal, ha úgy van lesegíti a nyeregből az apródját és elkezdi megmászni azokat a lépcsőket.*
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-10-27 15:49:27
Üzenet elküldve: 2020-10-27 15:49:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Információ gyűjtő körút //
*A hatalmas csatamén megindul, akár egy hatalmas hadsereg masírozna. Szinte érzi amint a ló talpa alatt megremeg a föld. Kíváncsi, hogy páncéllal milyen lesz majd. Lassú léptékben haladnak, de ez egyáltalán nem zavarja. Riadalmat keltő lenne egy ilyen harci lóval vágtatni. E mellett balesetveszélyes is, mert bármikor eléjük vetődhet egy polgár. Jól haladnak még így lépésben is, mert aki csak meglátja őket, az nyomban oldalra lép, hogy ne kerüljön az útjukba. Mindenképpen tiszteletet parancsolhat a megjelenésük. Ez nagyon tetszik az ifjú gnómnak. Könnyen és hamar eljutnak a polgárnegyedig, ahol a lovag ismerősen vezeti lovát. A helyiek feléjük mutogatnak, egészen pontosan Arelow-ra. Pusmognak az emberek és mások, akik látják őket. Felfedezni vélik a lovagot, aki hősiesen berontott egy lángoló házba. Ekkor Arelow megmutatja azt a házat, ahol az egész eseményhullám kezdődött. Most már csak füstölgő romok vannak ott és kíváncsiskodó szomszédok. Nem lehet nehéz egy ilyen derék kiállású lovagot felismerni. Örömmel veszi, hogy a másik megmutatja neki a történések helyszínét.*
- Ki gondolta volna, hogy itt egy boszorkány él. Teljesen átlagos háznak tűnik. *Halkan jegyzi meg a lovag mögött.*
- Biztosan nem maradt semmi a romok között, ami segíthetne? *Nem kételkedik a lovag szavaiban, elhiszi neki, hogy csak egy tárgyat tudott kimenekíteni, de talán maradt még valami. Bár azóta vagy a tűz martalékává vált, vagy a romok alatt van, netalán elhordták a környékbeli emberek. Talán ez már nem is fontos, elvégre van egy apró nyomuk, s annál több elszántságuk. Arelow megböki lovát, s tovább is haladnak a romos épületen a templom felé. Már biztosan nem lehet messze. Kissé hátra fordulva a nyeregben megfigyeli, hogy az emberek még most is róluk beszélhetnek. Mutogatnak és összesúgnak. Azt már nem hallja, hogy jót vagy éppen rosszat mondanak, de az biztos, hogy felkeltették az itteniek figyelmét.*
- Vajon a banya hova menekülhetett? Talán itt maradt egy másik házban elrejtőzve, vagy a várost is elhagyta? *Hangosan gondolkodik csupán, bár ezekre a kérdésekre most egyikük sem tudná a választ.*
*A hatalmas csatamén megindul, akár egy hatalmas hadsereg masírozna. Szinte érzi amint a ló talpa alatt megremeg a föld. Kíváncsi, hogy páncéllal milyen lesz majd. Lassú léptékben haladnak, de ez egyáltalán nem zavarja. Riadalmat keltő lenne egy ilyen harci lóval vágtatni. E mellett balesetveszélyes is, mert bármikor eléjük vetődhet egy polgár. Jól haladnak még így lépésben is, mert aki csak meglátja őket, az nyomban oldalra lép, hogy ne kerüljön az útjukba. Mindenképpen tiszteletet parancsolhat a megjelenésük. Ez nagyon tetszik az ifjú gnómnak. Könnyen és hamar eljutnak a polgárnegyedig, ahol a lovag ismerősen vezeti lovát. A helyiek feléjük mutogatnak, egészen pontosan Arelow-ra. Pusmognak az emberek és mások, akik látják őket. Felfedezni vélik a lovagot, aki hősiesen berontott egy lángoló házba. Ekkor Arelow megmutatja azt a házat, ahol az egész eseményhullám kezdődött. Most már csak füstölgő romok vannak ott és kíváncsiskodó szomszédok. Nem lehet nehéz egy ilyen derék kiállású lovagot felismerni. Örömmel veszi, hogy a másik megmutatja neki a történések helyszínét.*
- Ki gondolta volna, hogy itt egy boszorkány él. Teljesen átlagos háznak tűnik. *Halkan jegyzi meg a lovag mögött.*
- Biztosan nem maradt semmi a romok között, ami segíthetne? *Nem kételkedik a lovag szavaiban, elhiszi neki, hogy csak egy tárgyat tudott kimenekíteni, de talán maradt még valami. Bár azóta vagy a tűz martalékává vált, vagy a romok alatt van, netalán elhordták a környékbeli emberek. Talán ez már nem is fontos, elvégre van egy apró nyomuk, s annál több elszántságuk. Arelow megböki lovát, s tovább is haladnak a romos épületen a templom felé. Már biztosan nem lehet messze. Kissé hátra fordulva a nyeregben megfigyeli, hogy az emberek még most is róluk beszélhetnek. Mutogatnak és összesúgnak. Azt már nem hallja, hogy jót vagy éppen rosszat mondanak, de az biztos, hogy felkeltették az itteniek figyelmét.*
- Vajon a banya hova menekülhetett? Talán itt maradt egy másik házban elrejtőzve, vagy a várost is elhagyta? *Hangosan gondolkodik csupán, bár ezekre a kérdésekre most egyikük sem tudná a választ.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1373-1392