Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 144 (2861. - 2880. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263
2880. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-09 17:15:21
Üzenet elküldve: 2025-09-09 17:15:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A behódoló és a rózsa//
//Sub Rosa Panzió//
- Jó terv. *Fogadja mosolyogva, és természetesen esze ágában sincs elutasítani a felajánlást, miszerint a megszerzett vagyon fele az övé lehet. Érezte ő is az erszény súlyát, jó kis kárpótlás lesz az a piacon elvesztegetett idejükért, és még csak Nestart sem kell lehúznia ahhoz, hogy gazdagok lehessenek.*
~Kellemes ez a mai nap.~ *Állapítja meg odabent, miközben nyújtózkodik egyet. Kissé már elege van a tökéletességből, főleg úgy, hogy már átgyalogolt a fél városon, mert mára nem tudta elcsenni Nixomia hintóját. Az emeletre vezető lépcső felé nézeget, szeretne felmenni a szobájába és átöltözni kényelmesebb ruhába, de előtte még átadja Orthus üdvözletét Pashthrának, amire eddig nem volt lehetősége. A válaszra csak vállat ránt.*
- Megbeszéltük, de ezt ő nem tudja. Én meg csak átadtam neked az üzenetét. Ami kettőnk közt elhangzott, az úgy is lesz, ne aggódj! Megyek, átöltözöm. *Ha nem tartják vissza, akkor fel is siet a lépcsőkön. Persze, azt nem fejti ki, hogy a ház urának ajánlata valóban neki kedvez, mert így neki nem kell kipótolnia a kasszát egy hónapig azzal a pénzzel, amit Pashthrának kellett volna fizetnie a szobáért, ha nem egyeztek volna meg a testőrség kérdésében. Sajnos Orthus dörzsölt üzletember, nem fog csak úgy kedvességből szállást adni, talán még a ház testőrének sem, éppen ezért járt a fiú sokkal jobban Merlanával.
A bárd meg sem áll az első emeleti lakrészéig, amit annak ellenére, hogy egyelőre csak ketten laknak a házban, külön zárva tart. Most kinyitja, és be is lép az ajtón. Azonnal a huzat szele csapja meg a nyitott ablak miatt.*
- Hogy felejthettem el becsukni? *Pislog meglepetten, majd anélkül, hogy bármire gyanakodni kezdene, odalépked az ablakhoz és becsukja. Miután ezzel megvan, először a szoros kontyba fogott haját engedi ki, melyre jólesően felsóhajt, mert olyan érzés, mintha egy szoros gúzsból szabadult volna ki. Ezután leveszi az elegáns, vörös ruhát és gondosan összehajtogatja, majd átöltözik abba a fekete bőrnadrágba, fehér blúzba és mellényszerű bőrvértjébe, amiben akkor volt, mikor először találkozott Pashthrával. Épp leülne a tükör elé, hogy valamelyest megigazítsa a sminkjét, mikor megpillantja az asztalon a zöld minden színében pompázó varázsitalokat, mellette egy levéllel. Gyanúsan veszi a kezébe, és olvasni kezdi. Miután most senki nem látja, arcára egyszerre ül ki a meglepettség, a félelem, a boldog mosoly és az értetlenség, hogy Pashthra, mégis, hogy csinálta ezt.*
~Hát tényleg elmentél volna…~ *Mellkasához szorítja a levelet, és úgy áll néhány másodpercig, aztán cselekedni kezd. Az irományt az asztal fiókjában rejti el, az italokat pedig magához veszi, és a fegyverei is visszakerülnek az övére. Bármikor szüksége lehet rájuk, ha az orkok fenyegetése tényleg ennyire komoly. Ezt követően elindul, hogy megkeresse Pashthrát. Nagy a ház, de elég jó esélye van megtippelni, hol lehet. Vagy a szobájában, vagy a földszinten még valahol, esetleg az alagsori konyhában. Ebben a sorrendben keresi a fiút a helyeken, és ha megtalálja, akkor nem is rest rögtön megkérdezni a furcsa trükkről, amivel a szobájába juttatta a levelet és a varázsitalokat.*
- Szóval Pash. Így szereted, ha becéznek, hm? *Mosolyodik el sejtelmesen.* Mondd csak, miféle bűvésztrükköket tudsz még? *Kuncogja, majd csak játékból, de igencsak komolyra változtatja hirtelen az arckifejezését.* Hogy jutottál be a szobámba? Bezártam az ajtót, mielőtt elmentem. *Hangja számonkérő és komor, mintha nagyon nem tetszene neki, hogy mindez megtörténhetett.*
//Sub Rosa Panzió//
- Jó terv. *Fogadja mosolyogva, és természetesen esze ágában sincs elutasítani a felajánlást, miszerint a megszerzett vagyon fele az övé lehet. Érezte ő is az erszény súlyát, jó kis kárpótlás lesz az a piacon elvesztegetett idejükért, és még csak Nestart sem kell lehúznia ahhoz, hogy gazdagok lehessenek.*
~Kellemes ez a mai nap.~ *Állapítja meg odabent, miközben nyújtózkodik egyet. Kissé már elege van a tökéletességből, főleg úgy, hogy már átgyalogolt a fél városon, mert mára nem tudta elcsenni Nixomia hintóját. Az emeletre vezető lépcső felé nézeget, szeretne felmenni a szobájába és átöltözni kényelmesebb ruhába, de előtte még átadja Orthus üdvözletét Pashthrának, amire eddig nem volt lehetősége. A válaszra csak vállat ránt.*
- Megbeszéltük, de ezt ő nem tudja. Én meg csak átadtam neked az üzenetét. Ami kettőnk közt elhangzott, az úgy is lesz, ne aggódj! Megyek, átöltözöm. *Ha nem tartják vissza, akkor fel is siet a lépcsőkön. Persze, azt nem fejti ki, hogy a ház urának ajánlata valóban neki kedvez, mert így neki nem kell kipótolnia a kasszát egy hónapig azzal a pénzzel, amit Pashthrának kellett volna fizetnie a szobáért, ha nem egyeztek volna meg a testőrség kérdésében. Sajnos Orthus dörzsölt üzletember, nem fog csak úgy kedvességből szállást adni, talán még a ház testőrének sem, éppen ezért járt a fiú sokkal jobban Merlanával.
A bárd meg sem áll az első emeleti lakrészéig, amit annak ellenére, hogy egyelőre csak ketten laknak a házban, külön zárva tart. Most kinyitja, és be is lép az ajtón. Azonnal a huzat szele csapja meg a nyitott ablak miatt.*
- Hogy felejthettem el becsukni? *Pislog meglepetten, majd anélkül, hogy bármire gyanakodni kezdene, odalépked az ablakhoz és becsukja. Miután ezzel megvan, először a szoros kontyba fogott haját engedi ki, melyre jólesően felsóhajt, mert olyan érzés, mintha egy szoros gúzsból szabadult volna ki. Ezután leveszi az elegáns, vörös ruhát és gondosan összehajtogatja, majd átöltözik abba a fekete bőrnadrágba, fehér blúzba és mellényszerű bőrvértjébe, amiben akkor volt, mikor először találkozott Pashthrával. Épp leülne a tükör elé, hogy valamelyest megigazítsa a sminkjét, mikor megpillantja az asztalon a zöld minden színében pompázó varázsitalokat, mellette egy levéllel. Gyanúsan veszi a kezébe, és olvasni kezdi. Miután most senki nem látja, arcára egyszerre ül ki a meglepettség, a félelem, a boldog mosoly és az értetlenség, hogy Pashthra, mégis, hogy csinálta ezt.*
~Hát tényleg elmentél volna…~ *Mellkasához szorítja a levelet, és úgy áll néhány másodpercig, aztán cselekedni kezd. Az irományt az asztal fiókjában rejti el, az italokat pedig magához veszi, és a fegyverei is visszakerülnek az övére. Bármikor szüksége lehet rájuk, ha az orkok fenyegetése tényleg ennyire komoly. Ezt követően elindul, hogy megkeresse Pashthrát. Nagy a ház, de elég jó esélye van megtippelni, hol lehet. Vagy a szobájában, vagy a földszinten még valahol, esetleg az alagsori konyhában. Ebben a sorrendben keresi a fiút a helyeken, és ha megtalálja, akkor nem is rest rögtön megkérdezni a furcsa trükkről, amivel a szobájába juttatta a levelet és a varázsitalokat.*
- Szóval Pash. Így szereted, ha becéznek, hm? *Mosolyodik el sejtelmesen.* Mondd csak, miféle bűvésztrükköket tudsz még? *Kuncogja, majd csak játékból, de igencsak komolyra változtatja hirtelen az arckifejezését.* Hogy jutottál be a szobámba? Bezártam az ajtót, mielőtt elmentem. *Hangja számonkérő és komor, mintha nagyon nem tetszene neki, hogy mindez megtörténhetett.*
2879. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-09 00:19:46
Üzenet elküldve: 2025-09-09 00:19:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A behódoló és a rózsa //
* Talán Merlana számára meglepő lehet, hogy egy egykori városőr ennyire nyugodtan fogadja, hogy milyen ügyesen cseni el a pénzét, pedig Pash számára ebben nincs semmi meglepő. Nem a bárd az első tolvaj, akit megismer, és valószínűleg nem is az utolsó. A rendet és a törvényt pedig csak addig volt köteles fenn- és betartatni, amíg megfizették érte. Azóta viszont ő semmivel sem több, mint a Sub Rosa panzió biztonságáért felelő harcos. Erről talán már tanúbizonyságot is tett akkor, amikor az ájult gnómot szabadította meg felesleges terheitől. *
- Kettőnk között marad, természetesen. És úgy terveztem, hogy a pénz fele is téged illet, hiszen veled is ugyan olyan tiszteletlen volt, mint velem, hogy az időnk vesztegetéséről ne is szóljak. * Biztosítja róla kedvesét, hogy a zsákmányban osztozni fognak. Még meg se számolta, hogy mennyi arany van az erszényben, de a súly alapján majdnem annyi, amennyit a Király legyőzéséért kapott, ami nem egy rossz összeg. Ha belegondol, hogy képesek volna ennyit adni az öregnek, és megduplázni a vagyonát, egy fekete italért, ami teljesen kárba ment, nevethetnékje támad. *
- Igazán rendes tőle. Bár én azt hittem, hogy már megbeszéltük, hogy ingyen alszok itt, testőrödként és a hely őreként. * Gondolkodik el a hóhajú ifjú, ahogy próbálja felidézni korábbi megállapodásukat. * Arról nem volt szó, hogy még nekem kell fizetnem ezért a megtiszteltetésért. Igazából arról sem állapodtunk meg, hogy mennyit fizetsz a személyes testőrödnek a feladat ellátásáért, de én úgy gondoltam, hogy bármennyi is lenne, az fedezi a panzió használatának költségeit.
* Talán Merlana számára meglepő lehet, hogy egy egykori városőr ennyire nyugodtan fogadja, hogy milyen ügyesen cseni el a pénzét, pedig Pash számára ebben nincs semmi meglepő. Nem a bárd az első tolvaj, akit megismer, és valószínűleg nem is az utolsó. A rendet és a törvényt pedig csak addig volt köteles fenn- és betartatni, amíg megfizették érte. Azóta viszont ő semmivel sem több, mint a Sub Rosa panzió biztonságáért felelő harcos. Erről talán már tanúbizonyságot is tett akkor, amikor az ájult gnómot szabadította meg felesleges terheitől. *
- Kettőnk között marad, természetesen. És úgy terveztem, hogy a pénz fele is téged illet, hiszen veled is ugyan olyan tiszteletlen volt, mint velem, hogy az időnk vesztegetéséről ne is szóljak. * Biztosítja róla kedvesét, hogy a zsákmányban osztozni fognak. Még meg se számolta, hogy mennyi arany van az erszényben, de a súly alapján majdnem annyi, amennyit a Király legyőzéséért kapott, ami nem egy rossz összeg. Ha belegondol, hogy képesek volna ennyit adni az öregnek, és megduplázni a vagyonát, egy fekete italért, ami teljesen kárba ment, nevethetnékje támad. *
- Igazán rendes tőle. Bár én azt hittem, hogy már megbeszéltük, hogy ingyen alszok itt, testőrödként és a hely őreként. * Gondolkodik el a hóhajú ifjú, ahogy próbálja felidézni korábbi megállapodásukat. * Arról nem volt szó, hogy még nekem kell fizetnem ezért a megtiszteltetésért. Igazából arról sem állapodtunk meg, hogy mennyit fizetsz a személyes testőrödnek a feladat ellátásáért, de én úgy gondoltam, hogy bármennyi is lenne, az fedezi a panzió használatának költségeit.
2878. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-08 22:40:01
Üzenet elküldve: 2025-09-08 22:40:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A behódoló és a rózsa //
*Csak egy apró mosollyal fogadja, ahogy a békás hasonlatát valami másra cseréli le a fiú. Nincs jelentősége, ugyanis számára nem kell bizonygatni sem azt, hogy ha akarta volna, akkor könnyedén megölhette volna az öreg gnómot, és azt sem, hogy Pashthra maga sem érzi a világ legnagyobb hőstettének azt, hogy elbánt vele.
Azt azonban nem gondolta volna róla, hogy így, szemrebbenés nélkül képes lesz kirabolni az ájult Hornort ott a piac közepén úgy, hogy azért voltak ott néhányan, kiknek felkeltette a figyelmét az esemény. Persze, Pashthra meg azt nem sejthette, hogy Merlana ahelyett, hogy megállítaná ebben, még el is fogja őt rejteni a kíváncsi szemek elől. Sok mindent nem tud még róla a sokat megélt harcos, például azt sem, hogy a kezei olyan ügyesen és gyorsan is tudnak mozogni, hogy ha akarja, akkor az imént megszerzett erszény anélkül nála köthet ki, hogy védelmezője akár csak gyanút is foghatna. Pontosan így is történik. Az eredetileg az övére csatolt erszény hamarosan a lánytól kerül vissza Pashthra kezébe, és amint a fiú megbizonyosodott róla, hogy az bizony nem csak olyan, mint Hornoré, hanem az is, hamar rájöhet, hogy újdonsült szerelme igencsak jártas abban, hogy megszabadítson valakit az értékeitől. Mindez viszont látszólag nem lepi meg a Király legyőzőjét, talán azért, mert azt gondolja, hogy ha Merlana volt már börtönben, ahhoz ok is kellett, hogy bekerüljön, és ez az egyik. Ha így van, akkor nem téved.
A magyarázat azonban felettébb szórakoztatja, jót kuncog is rajta.*
- Az én érdekemben, hát persze, persze! *Meg is legyezgeti magát, még mielőtt elpirulna ettől a gáláns lovagiasságtól.* Remélem, hogy azért ez kettőnk között marad. Abban biztos lehetsz, hogy az én szám nem jár el. *Fordítja egy kicsivel komolyabbra a szót, majd elegánsan belépked a Sub Rosa Panzió kapuján, aztán a bejárati ajtót már ő nyitja ki kulccsal.*
- Végre. *Megörül annak, hogy négy fal között lehet, és ha a tökéletes öltözéke rajta is marad, a művésznő udvarias viselkedését legalább valamelyest félreteheti.*
- Egyébként Orthus Morthimer úr az üdvözletét küldi, és a városért tett szolgálataidért cserébe hálája jeléül egy hónapig ingyen lakhatsz itt. *Mondja el a hírt, ami Pashthra számára talán csak részben jó, mert ezzel azt is megtudhatja, hogy bizony nem Merlanáé, legalábbis a hivatalos papírok szerint.*
*Csak egy apró mosollyal fogadja, ahogy a békás hasonlatát valami másra cseréli le a fiú. Nincs jelentősége, ugyanis számára nem kell bizonygatni sem azt, hogy ha akarta volna, akkor könnyedén megölhette volna az öreg gnómot, és azt sem, hogy Pashthra maga sem érzi a világ legnagyobb hőstettének azt, hogy elbánt vele.
Azt azonban nem gondolta volna róla, hogy így, szemrebbenés nélkül képes lesz kirabolni az ájult Hornort ott a piac közepén úgy, hogy azért voltak ott néhányan, kiknek felkeltette a figyelmét az esemény. Persze, Pashthra meg azt nem sejthette, hogy Merlana ahelyett, hogy megállítaná ebben, még el is fogja őt rejteni a kíváncsi szemek elől. Sok mindent nem tud még róla a sokat megélt harcos, például azt sem, hogy a kezei olyan ügyesen és gyorsan is tudnak mozogni, hogy ha akarja, akkor az imént megszerzett erszény anélkül nála köthet ki, hogy védelmezője akár csak gyanút is foghatna. Pontosan így is történik. Az eredetileg az övére csatolt erszény hamarosan a lánytól kerül vissza Pashthra kezébe, és amint a fiú megbizonyosodott róla, hogy az bizony nem csak olyan, mint Hornoré, hanem az is, hamar rájöhet, hogy újdonsült szerelme igencsak jártas abban, hogy megszabadítson valakit az értékeitől. Mindez viszont látszólag nem lepi meg a Király legyőzőjét, talán azért, mert azt gondolja, hogy ha Merlana volt már börtönben, ahhoz ok is kellett, hogy bekerüljön, és ez az egyik. Ha így van, akkor nem téved.
A magyarázat azonban felettébb szórakoztatja, jót kuncog is rajta.*
- Az én érdekemben, hát persze, persze! *Meg is legyezgeti magát, még mielőtt elpirulna ettől a gáláns lovagiasságtól.* Remélem, hogy azért ez kettőnk között marad. Abban biztos lehetsz, hogy az én szám nem jár el. *Fordítja egy kicsivel komolyabbra a szót, majd elegánsan belépked a Sub Rosa Panzió kapuján, aztán a bejárati ajtót már ő nyitja ki kulccsal.*
- Végre. *Megörül annak, hogy négy fal között lehet, és ha a tökéletes öltözéke rajta is marad, a művésznő udvarias viselkedését legalább valamelyest félreteheti.*
- Egyébként Orthus Morthimer úr az üdvözletét küldi, és a városért tett szolgálataidért cserébe hálája jeléül egy hónapig ingyen lakhatsz itt. *Mondja el a hírt, ami Pashthra számára talán csak részben jó, mert ezzel azt is megtudhatja, hogy bizony nem Merlanáé, legalábbis a hivatalos papírok szerint.*
2877. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-08 20:23:41
Üzenet elküldve: 2025-09-08 20:23:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A behódoló és a rózsa //
* Ha a fiatal harcos tudná, hogy milyen büszkék rá, akkor biztos, hogy jó érzéssel töltené el. De nem tudja, és ezért egy kicsit szégyelli magát, hiszen nincs semmi nemes egy öreg vénember kizsebelésében. Mégis jogosnak érzi a dolgot, azok után, ahogy az idejükkel játszadozott. *
- Inkább mint egy * gondolkodik pár pillanatot a megfelelő hasonlaton, mert a békás nem tetszik neki * mint egy tűzifa felhasogatása. Nehezebb volt nem kárt tenni benne, mint lerendezni.
* Bár igazából nem akar kérkedni, de azért egy kicsit mégis muszáj így tegyen. Szeretné, ha Merlana jobb fényben látná, és elismerően gondolna a képességeire.
A hirtelen megtoppanás és puszi meglepi, egyrészt, mert nem tudja mivel érdemelte ki, másrészt pedig csóknak jobban örülne. De nem szól semmit, egyelőre beéri ennyivel is, amíg nem látja meg az orra alá kerülő erszényt. *
- Nahát! * Szól, mert ez teljesen úgy néz ki, mint Hornoré. Oda is nyúl, hogy megmutassa kedvesének is a hasonlóságot, de csak az üres levegőt tapintja. Lepillant, és akkor látja meg, hogy a zsáknak hűlt helye. *
- Nos kérlek, az arany a legveszélyesebb fegyver. Arannyal fel tudsz bérelni bérkardokat, zsoldosokat, seregeket. Az arany mindent képes elpusztítani, méreg, fegyverek, és ártó szándékok az eszközei. * Vigyorog boldogan, mert úgy látja, hogy a szívének kedves nő nem igazán orrol rá a kis lopás miatt. *
- Úgyhogy kénytelen voltam elvenni, mielőtt orgyilkosokat bérelne fel, hogy rád vessék magukat. Mindezt a te érdekedben tettem. * Bólogat vidáman, ahogy a panzióhoz érnek. Ott aztán gáláns lovag módjára tárja ki a kaput szerelme előtt. *
* Ha a fiatal harcos tudná, hogy milyen büszkék rá, akkor biztos, hogy jó érzéssel töltené el. De nem tudja, és ezért egy kicsit szégyelli magát, hiszen nincs semmi nemes egy öreg vénember kizsebelésében. Mégis jogosnak érzi a dolgot, azok után, ahogy az idejükkel játszadozott. *
- Inkább mint egy * gondolkodik pár pillanatot a megfelelő hasonlaton, mert a békás nem tetszik neki * mint egy tűzifa felhasogatása. Nehezebb volt nem kárt tenni benne, mint lerendezni.
* Bár igazából nem akar kérkedni, de azért egy kicsit mégis muszáj így tegyen. Szeretné, ha Merlana jobb fényben látná, és elismerően gondolna a képességeire.
A hirtelen megtoppanás és puszi meglepi, egyrészt, mert nem tudja mivel érdemelte ki, másrészt pedig csóknak jobban örülne. De nem szól semmit, egyelőre beéri ennyivel is, amíg nem látja meg az orra alá kerülő erszényt. *
- Nahát! * Szól, mert ez teljesen úgy néz ki, mint Hornoré. Oda is nyúl, hogy megmutassa kedvesének is a hasonlóságot, de csak az üres levegőt tapintja. Lepillant, és akkor látja meg, hogy a zsáknak hűlt helye. *
- Nos kérlek, az arany a legveszélyesebb fegyver. Arannyal fel tudsz bérelni bérkardokat, zsoldosokat, seregeket. Az arany mindent képes elpusztítani, méreg, fegyverek, és ártó szándékok az eszközei. * Vigyorog boldogan, mert úgy látja, hogy a szívének kedves nő nem igazán orrol rá a kis lopás miatt. *
- Úgyhogy kénytelen voltam elvenni, mielőtt orgyilkosokat bérelne fel, hogy rád vessék magukat. Mindezt a te érdekedben tettem. * Bólogat vidáman, ahogy a panzióhoz érnek. Ott aztán gáláns lovag módjára tárja ki a kaput szerelme előtt. *
2876. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-08 20:18:13
Üzenet elküldve: 2025-09-08 20:18:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*Egyszerre jó és rossz, hogy bármit kinéz belőle a másik. A bármi, igen tág. Jobb szereti, ha inkább úgy jellemzi, hogy mindig tud meglepetéseket okozni, de most ez a mondat valahogy sértő. Nem tartott túlzottan sokágig, hogy szimplán csak haragos. Igenis meg van bántva. Tán ezért sem tud a megszokott módon gondolkodni*
- Megnyugodhatsz, kurvára nem azért mentem.
*A szavai, mint a jégcsap, holott benne elemésztően ég valami. De úrrá kell lennie ezeken az érzéseken, nem minden róla szól, s annyit már megtanult, hogy nem mindig azért bántják, mert rászolgált, hanem mert az okozó éppen a legtörékenyebb. Némileg nyugtatja, de el nem oltja a lángokat. *
- Gondolod ez tud elrettentő példa lenni valakinek? *Mert állítólag az ilyesmit elsősorban ezért csinálják. A mókázás csak valami perverz része az egésznek. Nem tud vele kiegyezni Mai sem, s bár ne látott volna belőle semmit. A fókusza mondjuk nem teljesen a haldoklón volt, hanem annak okozóján. Érti, hogy a város kérte erre Graelt, de el kellett ezt vállalnia? Kötelező volt? Vagy a rang hajhászása már Graelt is megfertőzte? Tűnődve néz fel a másikra, s lelki szemei előtt látja, hogy amaz díszesebb páncélban pompázik, s parancsokat osztogat. Hirtelenjében a harag is eltűnik, s helyette melege lesz. Viszont nem oldhatja szét a kabátját.*
- Gondolod ettől a vezetéstől lehet bármit is várni? *Maga miatt is kérdi, de most tovább puhatolózik. Ha lehűlne Grael kedve is, tán rá lehetne venni arra, hogy álljon ki az igazáért és hajtsa be azt az elismerést. Összeszűkül a szeme, hogy neki mióta is fontos ez? Éppen ezellen küzdött egész életében, most pedig már a másik helyett latolgatja, hogyan is juthatna feljebb.*
- Azért alkalomadtán említsd meg nekik. Nem volna jó, ha azt gondolnák, hogy csak úgy el lehet ezt veled játszani. Neked nincs szükséged rájuk, tudtommal. *Azért arra emlékszik, hogy gazdag családból jött a férfi, ha talán nem is úszik az aranyban. Nem féltené. * - Nekik annál inkább rád.
*Végre beérnek a lakásba, s kérnie sem kell, automatikusan kezdi el leoldani a férfiről a vértet. Gondolatai miatt, ahogy végre elválik a testtől, végigsimít annak hátán, s egy csókot nyom az arcára. Aztán beljebb megy, s az asztalra teszi a batyuját, majd leül úgy ahogy van, kabátban. Ha kedve is volna kissé enyelegni, tudja jól, hogy nincs itt az ideje. De elég ostobán festene fehérneműben az asztalnál.*
//A szépség és a hóhér//
*Egyszerre jó és rossz, hogy bármit kinéz belőle a másik. A bármi, igen tág. Jobb szereti, ha inkább úgy jellemzi, hogy mindig tud meglepetéseket okozni, de most ez a mondat valahogy sértő. Nem tartott túlzottan sokágig, hogy szimplán csak haragos. Igenis meg van bántva. Tán ezért sem tud a megszokott módon gondolkodni*
- Megnyugodhatsz, kurvára nem azért mentem.
*A szavai, mint a jégcsap, holott benne elemésztően ég valami. De úrrá kell lennie ezeken az érzéseken, nem minden róla szól, s annyit már megtanult, hogy nem mindig azért bántják, mert rászolgált, hanem mert az okozó éppen a legtörékenyebb. Némileg nyugtatja, de el nem oltja a lángokat. *
- Gondolod ez tud elrettentő példa lenni valakinek? *Mert állítólag az ilyesmit elsősorban ezért csinálják. A mókázás csak valami perverz része az egésznek. Nem tud vele kiegyezni Mai sem, s bár ne látott volna belőle semmit. A fókusza mondjuk nem teljesen a haldoklón volt, hanem annak okozóján. Érti, hogy a város kérte erre Graelt, de el kellett ezt vállalnia? Kötelező volt? Vagy a rang hajhászása már Graelt is megfertőzte? Tűnődve néz fel a másikra, s lelki szemei előtt látja, hogy amaz díszesebb páncélban pompázik, s parancsokat osztogat. Hirtelenjében a harag is eltűnik, s helyette melege lesz. Viszont nem oldhatja szét a kabátját.*
- Gondolod ettől a vezetéstől lehet bármit is várni? *Maga miatt is kérdi, de most tovább puhatolózik. Ha lehűlne Grael kedve is, tán rá lehetne venni arra, hogy álljon ki az igazáért és hajtsa be azt az elismerést. Összeszűkül a szeme, hogy neki mióta is fontos ez? Éppen ezellen küzdött egész életében, most pedig már a másik helyett latolgatja, hogyan is juthatna feljebb.*
- Azért alkalomadtán említsd meg nekik. Nem volna jó, ha azt gondolnák, hogy csak úgy el lehet ezt veled játszani. Neked nincs szükséged rájuk, tudtommal. *Azért arra emlékszik, hogy gazdag családból jött a férfi, ha talán nem is úszik az aranyban. Nem féltené. * - Nekik annál inkább rád.
*Végre beérnek a lakásba, s kérnie sem kell, automatikusan kezdi el leoldani a férfiről a vértet. Gondolatai miatt, ahogy végre elválik a testtől, végigsimít annak hátán, s egy csókot nyom az arcára. Aztán beljebb megy, s az asztalra teszi a batyuját, majd leül úgy ahogy van, kabátban. Ha kedve is volna kissé enyelegni, tudja jól, hogy nincs itt az ideje. De elég ostobán festene fehérneműben az asztalnál.*
2875. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-08 19:28:43
Üzenet elküldve: 2025-09-08 19:28:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*Nagyot szív a friss, polgárnegyedi levegőből, miközben arra gondol, hogy még mennyire átkozottul sok van hátra ebből az átkozott napból. A levegőt lassan, egy hosszú sóhajtás kíséretében fújja ki, elhessegetve így az első gondolatot, amivel valószínűleg még jobban elrontotta volna a mellette lépkedő lány kedvét.*
- Mondjuk úgy, hogy bármit kinézek belőled, de azt kellene mondanom, hogy borzasztóan félreismertelek, ha kiderülne, hogy azért voltál ott, mert szórakoztat egy ember halála. *Így sem sikerül feltétlenül kedvesre a mondandója, de legalább most már nyugodtabb hangon tud megszólalni. Ha már így emlegeti, hogy mennyire ismeri Mait, talán azt is tudnia kéne, hogy miképp vélekedik épp Larderer hadnagyról. Mindeközben érkezik egy kérdés, most csupán egyetlenegy, de jelen pillanatban az is épp elég. A férfi megcsóválja a fejét, kesztyűs kezével beletúr a hajába, mérlegel, majd Maira pillant, és megszólal.*
- Cirkuszi bohócot csináltak egy elítéltből. Eeyr nevében… *Ismét röhögni támadna kedve. Nem kezdi ecsetelni, de újra eszébe jut, hogy mennyivel jobb lett volna egyszerűen a cellájában elvágni Agin torkát az egész felhajtás nélkül, de nem, a hatalomnak és a népnek is műsor kell.*
- A parancsnok feladata lett volna végrehajtani az ítéletet, mert ő hozta azt meg. Larderer hadnagy odajött hozzám, és megkért rá, hogy helyette én csináljam, hisz én fogtam el a vöröst. Már akkor is láttam, hogy Gorkraf csak a saját kezeit akarja mosni, de azt válaszoltam, hogy megteszem, ha megfelelő elismerésben részesítenek. Szerinted mit csináltak? Szartak az egészre, és úgy csináltak, mint akik jól végezték a dolgukat. *Nem folytatja inkább a panaszkodást, már csak azért sem, mert időközben megérkeznek a házához. Grael kinyitja az ajtót, de most eszébe sem jut előre engedni Mait. Ő lép be elsőként, és már el is kezdi leaggatni magáról a fegyvereket. Minél előbb ki akar szabadulni a páncélból.*
- Segítesz? *Kérdezi a mögötte álló nőt, miközben választól függetlenül ő elkezdi kikapcsolni a csatokat a vértezeten.*
//A szépség és a hóhér//
*Nagyot szív a friss, polgárnegyedi levegőből, miközben arra gondol, hogy még mennyire átkozottul sok van hátra ebből az átkozott napból. A levegőt lassan, egy hosszú sóhajtás kíséretében fújja ki, elhessegetve így az első gondolatot, amivel valószínűleg még jobban elrontotta volna a mellette lépkedő lány kedvét.*
- Mondjuk úgy, hogy bármit kinézek belőled, de azt kellene mondanom, hogy borzasztóan félreismertelek, ha kiderülne, hogy azért voltál ott, mert szórakoztat egy ember halála. *Így sem sikerül feltétlenül kedvesre a mondandója, de legalább most már nyugodtabb hangon tud megszólalni. Ha már így emlegeti, hogy mennyire ismeri Mait, talán azt is tudnia kéne, hogy miképp vélekedik épp Larderer hadnagyról. Mindeközben érkezik egy kérdés, most csupán egyetlenegy, de jelen pillanatban az is épp elég. A férfi megcsóválja a fejét, kesztyűs kezével beletúr a hajába, mérlegel, majd Maira pillant, és megszólal.*
- Cirkuszi bohócot csináltak egy elítéltből. Eeyr nevében… *Ismét röhögni támadna kedve. Nem kezdi ecsetelni, de újra eszébe jut, hogy mennyivel jobb lett volna egyszerűen a cellájában elvágni Agin torkát az egész felhajtás nélkül, de nem, a hatalomnak és a népnek is műsor kell.*
- A parancsnok feladata lett volna végrehajtani az ítéletet, mert ő hozta azt meg. Larderer hadnagy odajött hozzám, és megkért rá, hogy helyette én csináljam, hisz én fogtam el a vöröst. Már akkor is láttam, hogy Gorkraf csak a saját kezeit akarja mosni, de azt válaszoltam, hogy megteszem, ha megfelelő elismerésben részesítenek. Szerinted mit csináltak? Szartak az egészre, és úgy csináltak, mint akik jól végezték a dolgukat. *Nem folytatja inkább a panaszkodást, már csak azért sem, mert időközben megérkeznek a házához. Grael kinyitja az ajtót, de most eszébe sem jut előre engedni Mait. Ő lép be elsőként, és már el is kezdi leaggatni magáról a fegyvereket. Minél előbb ki akar szabadulni a páncélból.*
- Segítesz? *Kérdezi a mögötte álló nőt, miközben választól függetlenül ő elkezdi kikapcsolni a csatokat a vértezeten.*
2874. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-08 18:56:51
Üzenet elküldve: 2025-09-08 18:56:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A behódoló és a rózsa //
*Nincs kétsége afelől, hogy ha akarta volna, akkor Pashthra könnyűszerrel vehette volna el a megbolondult gnóm életét, bár kétséges, hogy ezzel mennyire érdemes dicsekedni, mert talán még a Pegazus kalácsképű felszolgálója is képes volna elbánni egy alacsony, vén gnómmal, de ő így is értékeli, hogy a fiú hibátlanul látta el testőri feladatát, még ha a veszélyről nem is igazán beszélhetnek.
A piacról sietősen távoznak, hisz jobb, ha nem várják meg az őrséget, már csak azért sem, mert ő pontosan tudja, hogy Hornor értékeinek nagy része Pashthránál landolt. Nos, emiatt már valóban nagyon büszke rá, mert egész ügyesen álcázta a lopást motozásnak. Már a Polgárnegyed utcáit járják, mikor a sietős lépteik újra lelassulnak, és beszélgetésbe kezdenek.*
- Azt hiszem, olyan volt ez neked, mintha én egy békával próbáltam volna elbánni. Nem szólhattam egy szót sem, de reménykedtem benne, hogy észnél leszel, és nem okozol benne a szükségesnél nagyobb kárt. *Tekintetével észrevétlenül figyeli, ahogy az arannyal teli zsákocska a harcos övére kerül. Ajkaira huncut mosoly húzódik, ám egy ideig csak lépked tovább, majd gondol egyet, és megáll, hogy egy hirtelen puszit nyomjon az ő kedvenc testőrének arcára.*
- Talán Hornor nem volt igazán veszélyes, de tudom, hogy akkor is ugyanígy cselekedtél volna, ha tényleg bajba kerültem volna. Úgyhogy köszönöm! *Őszintének látszó, hálás mosollyal figyeli a fiút, épp csak egy apró pillanatra néz félre, míg egy gyors, precíz és észrevétlen mozdulattal megszerzi azt, amit kinézett magának. A puszi után, mintha mi sem történt volna, lépked tovább Pashthra oldalán, mígnem kisvártatva újra megszólal.*
- Egyébként, azt elmondanád nekem, kérlek, hogy ez mióta fegyver? *Nyomja a fiú kezébe a tőle imént elcsent, aranyakkal teli erszényt egy széles, játékos vigyor kíséretében.*
- Elismerem, hogy igazán súlyos, és fájhat, ha fejbe vágnak vele, de nem vagyok benne biztos, hogy az arany fegyvernek számít. *Kékjei ártatlanul pislognak, tetteti a jó kislányt, mint aki semmi rosszat nem csinált, de már most alig bírja visszafogni a nevetését, pedig Pashthra reakcióját még nem is látta.*
- A hírnevem miatt meg ne aggódj, ügyesen vigyázom rá. *Vigyora továbbra is az arcán, az most nem is fog eltűnni egyhamar.*
*Nincs kétsége afelől, hogy ha akarta volna, akkor Pashthra könnyűszerrel vehette volna el a megbolondult gnóm életét, bár kétséges, hogy ezzel mennyire érdemes dicsekedni, mert talán még a Pegazus kalácsképű felszolgálója is képes volna elbánni egy alacsony, vén gnómmal, de ő így is értékeli, hogy a fiú hibátlanul látta el testőri feladatát, még ha a veszélyről nem is igazán beszélhetnek.
A piacról sietősen távoznak, hisz jobb, ha nem várják meg az őrséget, már csak azért sem, mert ő pontosan tudja, hogy Hornor értékeinek nagy része Pashthránál landolt. Nos, emiatt már valóban nagyon büszke rá, mert egész ügyesen álcázta a lopást motozásnak. Már a Polgárnegyed utcáit járják, mikor a sietős lépteik újra lelassulnak, és beszélgetésbe kezdenek.*
- Azt hiszem, olyan volt ez neked, mintha én egy békával próbáltam volna elbánni. Nem szólhattam egy szót sem, de reménykedtem benne, hogy észnél leszel, és nem okozol benne a szükségesnél nagyobb kárt. *Tekintetével észrevétlenül figyeli, ahogy az arannyal teli zsákocska a harcos övére kerül. Ajkaira huncut mosoly húzódik, ám egy ideig csak lépked tovább, majd gondol egyet, és megáll, hogy egy hirtelen puszit nyomjon az ő kedvenc testőrének arcára.*
- Talán Hornor nem volt igazán veszélyes, de tudom, hogy akkor is ugyanígy cselekedtél volna, ha tényleg bajba kerültem volna. Úgyhogy köszönöm! *Őszintének látszó, hálás mosollyal figyeli a fiút, épp csak egy apró pillanatra néz félre, míg egy gyors, precíz és észrevétlen mozdulattal megszerzi azt, amit kinézett magának. A puszi után, mintha mi sem történt volna, lépked tovább Pashthra oldalán, mígnem kisvártatva újra megszólal.*
- Egyébként, azt elmondanád nekem, kérlek, hogy ez mióta fegyver? *Nyomja a fiú kezébe a tőle imént elcsent, aranyakkal teli erszényt egy széles, játékos vigyor kíséretében.*
- Elismerem, hogy igazán súlyos, és fájhat, ha fejbe vágnak vele, de nem vagyok benne biztos, hogy az arany fegyvernek számít. *Kékjei ártatlanul pislognak, tetteti a jó kislányt, mint aki semmi rosszat nem csinált, de már most alig bírja visszafogni a nevetését, pedig Pashthra reakcióját még nem is látta.*
- A hírnevem miatt meg ne aggódj, ügyesen vigyázom rá. *Vigyora továbbra is az arcán, az most nem is fog eltűnni egyhamar.*
2873. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-08 18:33:23
Üzenet elküldve: 2025-09-08 18:33:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*Ez a nap egy katasztrófa. Nem volt elég, hogy a legszebb fehérneműjét öltötte magára, aminek a világon semmi haszna nem lesz, még az almáskalács is összetört, s kiderült számára, hogy a kezdeti gondolata, hogy a Tanácshoz rohanjon egy fontos üggyel, csak egy felesleges elmélkedés volt. Ennek tetejébe, besétált egy akasztás kellős közepére, majd a „kedvese” is olyan, mint a legdurvább sörtéből szőtt pokróc. Már a kioltott élet emlékképe is dühítő, s nem pedig szomorú.*
- Nem, nem tudtam. Remélem nem gondolod, hogy puszta szórakozásból mentem ki erre a förmedvényre.
*Mondja haragosan, a név persze megüti a fülét, talán épp az tört borsot Grael orra alá, s egy igazi pöcsöt formált ezzel a szerelméből. Aztán persze jön a másik név. Még, hogy szép szemével. Merthogy így hallja. Mai nem féltékeny típus, de ma igazán kiszúrná azt a szép szemet. Az összeset, aki miatt át kell élnie ezt a viselkedést. Meg nem bántódik, csak táplálja a haragot benne, aminek valószínűleg az alapja nem más, mint az, hogy akivel ma tán egy párnán hajtja álomra a fejét, az egy… hóhér.*
- Mivel bosszantottak fel ennyire, Grael?
*Igyekszik puhatolózni. Persze egyértelmű is lehetne, de a férfi sem oszt vele meg mindent, így lehetséges, hogy a mai munkakörének ezt a csúfos pontját sűrűn műveli. És most elég felfokozott állapotban van ahhoz is, hogy ne tudja felfogni; tán arra gondolt a másik, hogy ő sem tudta, hogy ez lesz a feladata.
Már nagyon szeretne bejutni Grael lakásába, annak dacára, hogy cseppet sem szívderítő jelenség. Még egy árva csókot sem kapott.*
//A szépség és a hóhér//
*Ez a nap egy katasztrófa. Nem volt elég, hogy a legszebb fehérneműjét öltötte magára, aminek a világon semmi haszna nem lesz, még az almáskalács is összetört, s kiderült számára, hogy a kezdeti gondolata, hogy a Tanácshoz rohanjon egy fontos üggyel, csak egy felesleges elmélkedés volt. Ennek tetejébe, besétált egy akasztás kellős közepére, majd a „kedvese” is olyan, mint a legdurvább sörtéből szőtt pokróc. Már a kioltott élet emlékképe is dühítő, s nem pedig szomorú.*
- Nem, nem tudtam. Remélem nem gondolod, hogy puszta szórakozásból mentem ki erre a förmedvényre.
*Mondja haragosan, a név persze megüti a fülét, talán épp az tört borsot Grael orra alá, s egy igazi pöcsöt formált ezzel a szerelméből. Aztán persze jön a másik név. Még, hogy szép szemével. Merthogy így hallja. Mai nem féltékeny típus, de ma igazán kiszúrná azt a szép szemet. Az összeset, aki miatt át kell élnie ezt a viselkedést. Meg nem bántódik, csak táplálja a haragot benne, aminek valószínűleg az alapja nem más, mint az, hogy akivel ma tán egy párnán hajtja álomra a fejét, az egy… hóhér.*
- Mivel bosszantottak fel ennyire, Grael?
*Igyekszik puhatolózni. Persze egyértelmű is lehetne, de a férfi sem oszt vele meg mindent, így lehetséges, hogy a mai munkakörének ezt a csúfos pontját sűrűn műveli. És most elég felfokozott állapotban van ahhoz is, hogy ne tudja felfogni; tán arra gondolt a másik, hogy ő sem tudta, hogy ez lesz a feladata.
Már nagyon szeretne bejutni Grael lakásába, annak dacára, hogy cseppet sem szívderítő jelenség. Még egy árva csókot sem kapott.*
2872. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-08 18:24:36
Üzenet elküldve: 2025-09-08 18:24:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A behódoló és a rózsa //
* A fiatal harcos nem aggódik a gnóm testi épségéért, úgy látja, hogy lélegzik, szóval nagy baja nem lehet. Merlana kérdésére bólint. *
- Úgy tűnik. Nem akartam megölni. * Néz fel kedvesére, ezzel is jelezve, hogy ha szerette volna, akkor éppoly könnyedén vet véget a kisember életének, mint ahogy kiütötte. Hogy igazán megmutassa, mennyire rendes fickó, végül csak az aranyat viszi el, a kacatokat ott hagyja a gnómnál.
Ezek után pedig boldogan hagyja, hogy szerelme magával ragadja, el a piacról, vissza közös otthonuk felé. Ami nem is annyira az otthonuk, mint munkahelyük, de ez most mellékes. És ha már a mell ékességről van szó, menet közben vidáman pillant a bárdra. *
- Remélem nem gond, hogy nem öltem meg. Nem gondolom, hogy komoly fenyegetést jelentene, inkább volt őrült, mint veszélyes. * Pillant komolyan kedvesére, és közben a gnómtól szerzett erszényt övére köti. Úgy gondolja, hogy a fáradtságos munkáért ennyivel igazán tartozott. Persze nem tervezi megtartani, ha visszaértek a panzióba, akkor osztozkodni akar majd Merlanával rajta, csak egyelőre nem tűnik alkalmasnak a pillanat, hogy a pénzt kezdjék el leszámolni. *
- Remélem, hogy ettől nem lesz rosszabb a hírneved, vagy bármi ilyesmi. * Teszi még hozzá bűnbánó arckifejezéssel. *
* A fiatal harcos nem aggódik a gnóm testi épségéért, úgy látja, hogy lélegzik, szóval nagy baja nem lehet. Merlana kérdésére bólint. *
- Úgy tűnik. Nem akartam megölni. * Néz fel kedvesére, ezzel is jelezve, hogy ha szerette volna, akkor éppoly könnyedén vet véget a kisember életének, mint ahogy kiütötte. Hogy igazán megmutassa, mennyire rendes fickó, végül csak az aranyat viszi el, a kacatokat ott hagyja a gnómnál.
Ezek után pedig boldogan hagyja, hogy szerelme magával ragadja, el a piacról, vissza közös otthonuk felé. Ami nem is annyira az otthonuk, mint munkahelyük, de ez most mellékes. És ha már a mell ékességről van szó, menet közben vidáman pillant a bárdra. *
- Remélem nem gond, hogy nem öltem meg. Nem gondolom, hogy komoly fenyegetést jelentene, inkább volt őrült, mint veszélyes. * Pillant komolyan kedvesére, és közben a gnómtól szerzett erszényt övére köti. Úgy gondolja, hogy a fáradtságos munkáért ennyivel igazán tartozott. Persze nem tervezi megtartani, ha visszaértek a panzióba, akkor osztozkodni akar majd Merlanával rajta, csak egyelőre nem tűnik alkalmasnak a pillanat, hogy a pénzt kezdjék el leszámolni. *
- Remélem, hogy ettől nem lesz rosszabb a hírneved, vagy bármi ilyesmi. * Teszi még hozzá bűnbánó arckifejezéssel. *
2871. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-08 17:32:27
Üzenet elküldve: 2025-09-08 17:32:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*Nem akar most magyarázatokat hallani, valójában semmit nem akar hallani, amit a nő tudtára is ad azzal, hogy meg sem várja, kibukik-e a megszokott szóáradat Mai ajkain, csak gyalogol tovább a Polgárnegyed irányába, hogy minél előbb hazaérhessen. Kínos csend uralkodik közöttük, csupán a talpuk alatt ropogó kavicsok és a szellő fútta fák zörgése rondít bele, míg Mai végül újra meg nem szólal. A magyarázatra felmorran, és csak a fejét csóválja.*
- Na ne mondd nekem, hogy pont te nem tudtad! Te olyan kíváncsi vagy, hogy még azon se lepődnék meg, ha arról is tudnál, hogy mikor, melyik vécébe szarik Gorkraf parancsnok. *Nem véletlen, hogy ez a név jut eszébe a hasonlathoz, hisz dühe leginkább a városőrség vezetőjének szól, aki igazán mesterkélt módon söpörte le magáról a piszkos munka terhét és annak minden következményét, majd felejtette el ugyanolyan elegánsan a beígért elismerést.*
- Azt meg egyébként én sem. *Teszi hozzá, merthogy fogalma sem volt neki sem arról, hogy ma még hülyét csinálnak belőle.*
- Larderer hadnagy is hiába pislog majd rám legközelebb olyan szépen a szemeivel. Szőke picsa. *Egyelőre még nem ura a tomboló dühének, de valamelyest segít rajta, hogy az üres utcának és Mainak szitkozódhat. Az persze nem jut eszébe, hogy közben esetleg megbánthatja szegény lányt azzal, hogy az említett meglepetést egyszerűen elengedi a füle mellett, de ez a nap ilyen. Rossz. Nem csak Agin Nardannak, hanem mindenki másnak is.*
//A szépség és a hóhér//
*Nem akar most magyarázatokat hallani, valójában semmit nem akar hallani, amit a nő tudtára is ad azzal, hogy meg sem várja, kibukik-e a megszokott szóáradat Mai ajkain, csak gyalogol tovább a Polgárnegyed irányába, hogy minél előbb hazaérhessen. Kínos csend uralkodik közöttük, csupán a talpuk alatt ropogó kavicsok és a szellő fútta fák zörgése rondít bele, míg Mai végül újra meg nem szólal. A magyarázatra felmorran, és csak a fejét csóválja.*
- Na ne mondd nekem, hogy pont te nem tudtad! Te olyan kíváncsi vagy, hogy még azon se lepődnék meg, ha arról is tudnál, hogy mikor, melyik vécébe szarik Gorkraf parancsnok. *Nem véletlen, hogy ez a név jut eszébe a hasonlathoz, hisz dühe leginkább a városőrség vezetőjének szól, aki igazán mesterkélt módon söpörte le magáról a piszkos munka terhét és annak minden következményét, majd felejtette el ugyanolyan elegánsan a beígért elismerést.*
- Azt meg egyébként én sem. *Teszi hozzá, merthogy fogalma sem volt neki sem arról, hogy ma még hülyét csinálnak belőle.*
- Larderer hadnagy is hiába pislog majd rám legközelebb olyan szépen a szemeivel. Szőke picsa. *Egyelőre még nem ura a tomboló dühének, de valamelyest segít rajta, hogy az üres utcának és Mainak szitkozódhat. Az persze nem jut eszébe, hogy közben esetleg megbánthatja szegény lányt azzal, hogy az említett meglepetést egyszerűen elengedi a füle mellett, de ez a nap ilyen. Rossz. Nem csak Agin Nardannak, hanem mindenki másnak is.*
2870. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-07 21:04:44
Üzenet elküldve: 2025-09-07 21:04:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*Sok idő telik el, míg várakozik. Túl sok. A gyakorlótér már kiürült, a hőzöngés elhalkult, így marad hát Mai, egyedül a gondolataival. Már nincs, aki elűzze azokat, nem cseveghet tervekről, jövőről. A múlt van, az a sötét közelmúlt, ahol látta a férfit, akit szíve az akarata ellenére választott ki magának, aki megfosztott egy embert az életétől. Fogalma sem volt, hogy munkakörébe a hóhérság is beletartozik. Megrendült és szomorú. Nem akarta ezt látni, nem ma akart ide kijönni, csupán az előző napi ostobaságát akarta jóvá tenni, s mintha az ég megüzenné, hogy nagyon rossz helyen keresi a békéjét és boldogságát. Nagyot sóhajt, úgysem látja senki. Nem tudja megmondani, hogy mennyi idő telik el, azt sem, hogy miért marad és nem megy vissza az árváihoz. A hang is amolyan álomszerű, mégis lassan emeli meg állát, hogy felnézhessen a forrására. Grael. Bosszús. Nem csodálja, bár még nem tudja a dolgokat hová tenni.*
- Grael.
*Mondja csak halkan, nélkülözve a megszokott magabiztosságát. Megingatja a fejét, apró kezével pedig rászorít a vászonzsákra, amiben ott van a reggeli meglepetésének egy része.*
- Nem tudtam…
*Kissé összevonja a szemöldökét, majd úgy dönt, hogy erőt vesz magán. Nem szól egy darabig tovább, már csak azt veszi észre, hogy a Polgárnegyed köveit tapossa.*
- Nem tudtam, hogy ez ma van. És nem tudtam, hogy Te… Én csak meg akartalak lepni. De én lepődtem meg a legjobban.
//A szépség és a hóhér//
*Sok idő telik el, míg várakozik. Túl sok. A gyakorlótér már kiürült, a hőzöngés elhalkult, így marad hát Mai, egyedül a gondolataival. Már nincs, aki elűzze azokat, nem cseveghet tervekről, jövőről. A múlt van, az a sötét közelmúlt, ahol látta a férfit, akit szíve az akarata ellenére választott ki magának, aki megfosztott egy embert az életétől. Fogalma sem volt, hogy munkakörébe a hóhérság is beletartozik. Megrendült és szomorú. Nem akarta ezt látni, nem ma akart ide kijönni, csupán az előző napi ostobaságát akarta jóvá tenni, s mintha az ég megüzenné, hogy nagyon rossz helyen keresi a békéjét és boldogságát. Nagyot sóhajt, úgysem látja senki. Nem tudja megmondani, hogy mennyi idő telik el, azt sem, hogy miért marad és nem megy vissza az árváihoz. A hang is amolyan álomszerű, mégis lassan emeli meg állát, hogy felnézhessen a forrására. Grael. Bosszús. Nem csodálja, bár még nem tudja a dolgokat hová tenni.*
- Grael.
*Mondja csak halkan, nélkülözve a megszokott magabiztosságát. Megingatja a fejét, apró kezével pedig rászorít a vászonzsákra, amiben ott van a reggeli meglepetésének egy része.*
- Nem tudtam…
*Kissé összevonja a szemöldökét, majd úgy dönt, hogy erőt vesz magán. Nem szól egy darabig tovább, már csak azt veszi észre, hogy a Polgárnegyed köveit tapossa.*
- Nem tudtam, hogy ez ma van. És nem tudtam, hogy Te… Én csak meg akartalak lepni. De én lepődtem meg a legjobban.
2869. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-07 13:03:46
Üzenet elküldve: 2025-09-07 13:03:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
//Zárás//
*A teste reszket, ahogy Lazziar érintése végig szánt az egész testén. Érzi mindazt a vágyat és tüzet, amit már egyszer átélt vele. Halk sóhajai egyre szaporábban törnek fel belőle, de igyekszik tartani magát, hogy tapasztalatlan, még kissé ügyetlen keze ne hagyja cserben a férfit. Minden porcikája egyedül csak rá reagál, és igyekszik ugyan azt az élvezetet nyújtani, mint amit ő is kap. Ujjai egyre bátrabban követik a férfi mozdulatait, hogy ugyan azt az örömöt tudja nyújtani, amit most ő is átél vele. Az ölében lüktető forróság lassan halad felfelé, árad szét minden részében, amíg... Egy éles szúrás, fájdalom, ami éppen a homlokába szúr, hogy utána nyomásként nehezedjen rá az egész fejére. Mintha villám sújtott volna belé, hirtelen, erőteljesen, minden érzékét megbénítva. A kékek ijedten nyílnak tágabbra, keresi a férfi topáz szín szemeit, de most attól is csak jobban megriad, hogy az eddig éles vonalak most egyre inkább elhomályosodnak előtte.*
- Várj...
*Nyögi halkan, hangjából pedig kiveszik rögtön az eddigi sóvárgás, hogy helyébe a kétségbeesés lépjen.*
- A... fejem...
*Zihálja halkan, miközben szaporán kapkodja a levegőt. Tenyereit finoman mostohája mellkasára helyezi, de most azért, hogy finoman eltolja magától. Arcára ismét forróság költözik, de most nem a vágytól, hanem a szégyentől, az ijedségtől és a fájdalomtól. Tétován csúszik le a szekrény széléről, amiben azután meg is kapaszkodik. A földre hajított ruhája után néz, de ahogy érte hajol a feje megszédül, így azonnal visszaegyenesedik. Talán a bor. Nem szokta, mert nem iszik sokat.*
- Most nem... Most... Ne haragudj.
*Nem kifogást próbál keresni, egyszerűen csak próbálja megmagyarázni a dolgot. Mert a vágy maradéka még ott van a testében, de nem tudja magát teljesen odaadni neki, miközben a feje ennyire hasogat. Menekülőre fogja, szemeiben pedig egyszeriben keveredik a zavar és a bűntudat. Egyik kezét a homlokára szorítja, ajkait összepréseli ahogy felpillant mostohájára. Igyekszik valami biztató mosolyt magára erőltetni, de az végül egy fájdalmas grimaszba fordul egy újabb hasítással.*
- Bepótoljuk. Ígérem.
*Suttogja, miközben lesüti a szemeit, majd mostoháját megkerülve siet ki a konyhából. Nem törődik az ottmaradt ruhával. Egyedül csak Lazziar után fáj a szíve. De szavai nem üresek, hanem valós ígéretet rejtenek. Mert akarja a férfit és akarja, hogy végre ő is képes legyen az örömére tenni. De úgy néz ki, hogy ez az este még várat magára, mert most csak az ágyban akar kuporogni és átvészelni a fájdalmat. De még egy dolog biztos. Hogy az italt továbbra is kerülni fogja. Még jobban, mint eddig tette.*
//Baljós kezdetek//
//Zárás//
*A teste reszket, ahogy Lazziar érintése végig szánt az egész testén. Érzi mindazt a vágyat és tüzet, amit már egyszer átélt vele. Halk sóhajai egyre szaporábban törnek fel belőle, de igyekszik tartani magát, hogy tapasztalatlan, még kissé ügyetlen keze ne hagyja cserben a férfit. Minden porcikája egyedül csak rá reagál, és igyekszik ugyan azt az élvezetet nyújtani, mint amit ő is kap. Ujjai egyre bátrabban követik a férfi mozdulatait, hogy ugyan azt az örömöt tudja nyújtani, amit most ő is átél vele. Az ölében lüktető forróság lassan halad felfelé, árad szét minden részében, amíg... Egy éles szúrás, fájdalom, ami éppen a homlokába szúr, hogy utána nyomásként nehezedjen rá az egész fejére. Mintha villám sújtott volna belé, hirtelen, erőteljesen, minden érzékét megbénítva. A kékek ijedten nyílnak tágabbra, keresi a férfi topáz szín szemeit, de most attól is csak jobban megriad, hogy az eddig éles vonalak most egyre inkább elhomályosodnak előtte.*
- Várj...
*Nyögi halkan, hangjából pedig kiveszik rögtön az eddigi sóvárgás, hogy helyébe a kétségbeesés lépjen.*
- A... fejem...
*Zihálja halkan, miközben szaporán kapkodja a levegőt. Tenyereit finoman mostohája mellkasára helyezi, de most azért, hogy finoman eltolja magától. Arcára ismét forróság költözik, de most nem a vágytól, hanem a szégyentől, az ijedségtől és a fájdalomtól. Tétován csúszik le a szekrény széléről, amiben azután meg is kapaszkodik. A földre hajított ruhája után néz, de ahogy érte hajol a feje megszédül, így azonnal visszaegyenesedik. Talán a bor. Nem szokta, mert nem iszik sokat.*
- Most nem... Most... Ne haragudj.
*Nem kifogást próbál keresni, egyszerűen csak próbálja megmagyarázni a dolgot. Mert a vágy maradéka még ott van a testében, de nem tudja magát teljesen odaadni neki, miközben a feje ennyire hasogat. Menekülőre fogja, szemeiben pedig egyszeriben keveredik a zavar és a bűntudat. Egyik kezét a homlokára szorítja, ajkait összepréseli ahogy felpillant mostohájára. Igyekszik valami biztató mosolyt magára erőltetni, de az végül egy fájdalmas grimaszba fordul egy újabb hasítással.*
- Bepótoljuk. Ígérem.
*Suttogja, miközben lesüti a szemeit, majd mostoháját megkerülve siet ki a konyhából. Nem törődik az ottmaradt ruhával. Egyedül csak Lazziar után fáj a szíve. De szavai nem üresek, hanem valós ígéretet rejtenek. Mert akarja a férfit és akarja, hogy végre ő is képes legyen az örömére tenni. De úgy néz ki, hogy ez az este még várat magára, mert most csak az ágyban akar kuporogni és átvészelni a fájdalmat. De még egy dolog biztos. Hogy az italt továbbra is kerülni fogja. Még jobban, mint eddig tette.*
2868. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-07 11:43:53
Üzenet elküldve: 2025-09-07 11:43:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
*Ebben a pillanatban, nem számít semmi. Se Wrotjh, se az ördögien megformált tervei, semmi. Csak Rine és Ő. A lány bőrének illata, halk sóhajai, az érintése. Elmerül a csókokban és az érzésekben. Így még nem érzett soha. Miért pont ez a lány képes így elcsavarni a fejét? Úgy kongatni szívét mint egy részeg pap a harangot. Már kezdi azt hinni kiugrik a mellkasából. Bár most azt sem bánná. Elmúlni a lány kezei között sosem tűnt ennél hívogatóbbnak mint most. Az a kis szende, pofátlan, kétszínű fruska. Aki volt. És mi lett.
De ezért még fizetni fog. Azt garantálja. Most már nem fog vele kesztyűs kézzel bánni.
Tekintetük találkozik. Azok a szende kék szemek csak jobban szítják benne a tüzet. Rine érezheti, kezei közt férfiassága löktet minden egyes eltelt másodperccel.*
- Csak ha nagyon ügyetlen leszel.
*Küld egy csókot még a távolból a lánynak. Majd szemei végig futnak a lány gömbölyded idomain. És elégedetten figyeli, ahogy a lány bátortalanul hozzá ér. Kellemes puha érintéstől, elégedetten sóhajt fel. Még szemeit is lehunyja, hogy átadja magát az érzéseknek teljesen.
A finom érintések meghozzák a várt hatást. Lazziar dereka felveszi a lány érintéseinek ritmusát. Sőt keze ami eddig megállapodott a lány öle között. Ismét munkálatokba kezd. Elvégre ezt a játékot ketten játszák. Ezzel is bátorítva a lányt.
A halk sóhajok tőle sem maradnak el. Mélyről jövőek, csak úgy mint az a vágy amit a másik iránt érez.*
- Hmm, nem is olyan rossz mint hittem.
*Gonoszkodik egy csalfa mosollyal, ahogy kinyitja vágytól izzó sárgás szemeit. De nem fogja ennyiben hagyni. Bocsánatot szaváért sosem fog kérni. De helyette egy forró csókot ad a Rinének. Ezzel engesztelve gonoszkodásáért.*
//Baljós kezdetek//
*Ebben a pillanatban, nem számít semmi. Se Wrotjh, se az ördögien megformált tervei, semmi. Csak Rine és Ő. A lány bőrének illata, halk sóhajai, az érintése. Elmerül a csókokban és az érzésekben. Így még nem érzett soha. Miért pont ez a lány képes így elcsavarni a fejét? Úgy kongatni szívét mint egy részeg pap a harangot. Már kezdi azt hinni kiugrik a mellkasából. Bár most azt sem bánná. Elmúlni a lány kezei között sosem tűnt ennél hívogatóbbnak mint most. Az a kis szende, pofátlan, kétszínű fruska. Aki volt. És mi lett.
De ezért még fizetni fog. Azt garantálja. Most már nem fog vele kesztyűs kézzel bánni.
Tekintetük találkozik. Azok a szende kék szemek csak jobban szítják benne a tüzet. Rine érezheti, kezei közt férfiassága löktet minden egyes eltelt másodperccel.*
- Csak ha nagyon ügyetlen leszel.
*Küld egy csókot még a távolból a lánynak. Majd szemei végig futnak a lány gömbölyded idomain. És elégedetten figyeli, ahogy a lány bátortalanul hozzá ér. Kellemes puha érintéstől, elégedetten sóhajt fel. Még szemeit is lehunyja, hogy átadja magát az érzéseknek teljesen.
A finom érintések meghozzák a várt hatást. Lazziar dereka felveszi a lány érintéseinek ritmusát. Sőt keze ami eddig megállapodott a lány öle között. Ismét munkálatokba kezd. Elvégre ezt a játékot ketten játszák. Ezzel is bátorítva a lányt.
A halk sóhajok tőle sem maradnak el. Mélyről jövőek, csak úgy mint az a vágy amit a másik iránt érez.*
- Hmm, nem is olyan rossz mint hittem.
*Gonoszkodik egy csalfa mosollyal, ahogy kinyitja vágytól izzó sárgás szemeit. De nem fogja ennyiben hagyni. Bocsánatot szaváért sosem fog kérni. De helyette egy forró csókot ad a Rinének. Ezzel engesztelve gonoszkodásáért.*
2867. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-06 17:45:53
Üzenet elküldve: 2025-09-06 17:45:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Szívtelenek//
*Mentségére szóljon, hogy nem direkt játszik rá arra, hogy Norennarban felvillanjanak a még egészen friss emlékképek. Meztelenre sem azért vetkőzött, mert szándékosan próbálná kihasználni a sötételf férfi mivoltát, szimplán csak át akart öltözni, amihez szükséges volt megszabadulnia a korábbi öltözékétől. Az igaz, hogy ebben Norennar jelenléte egy pillanatra sem feszélyezte, de épp emiatt nem is gondolt sokkal többet az egészről.
Odakint sétálva már a nevében nem túl bizalomgerjesztő, mégis nyugtató hatású növényről beszélgetnek, és ki is próbálják, ki-ki a saját pipájába tömködve az aprított leveleket.*
- Most mondtam, hogy ne aggódj miatta! *Kuncog ismét, amikor Norennar a szavai ellenére mégis aggodalmát fejezi ki röviden, de miután ennek ellenére is bátran szív bele újra a pipába, nincs szükség arra, hogy újabb noszogatásba kezdjen. A saját pipáját közben mágiával gyújtja meg. A kis tűz az ujja hegyén valóban praktikus megoldásnak bizonyul, hisz ezzel pillanatok alatt már ő is eregetheti a füstöt a szájából.*
- Cseszheted a gyertyát, ha az sem ég. Én azt is meg tudom gyújtani bármikor. *Mosolyog, majd ahogy tovább sétálnak az utcán, és egyre többet szív bele a pipába, a Cyrold jótékony hatása elfeledteti vele minden gondját-baját. Már nem aggódik amiatt, hogy a vérkötelékkel esetleg ahelyett, hogy segített volna, rontott a helyzetükön, sőt, még a tenyerét eddig égető seb okozta fájdalom is mintha enyhült volna. Nem zavarja már az sem, hogy egy olyan tárgy van nála, melyért akár orkok célpontjává is válhat, most ez sem számít. Kicsit sem. Nincs más, csak egy végtelenül nyugodt, lelassult világ és benne ők ketten, kik csak élvezhetik azt, hogy az ég egy adta világon semmi problémájuk nincsen, ami olyan égető volna, hogy most azonnal meg kelljen oldaniuk. A feketeség mélyen elmereng a semmin, melyből a mellette sétáló mélységi kérdése után ocsúdik fel.*
- Hm? Hát… *Kissé elgondolkozik, majd újra Norennarra emeli tekintetét.* Láttad már a tisztáson azt a nagy, furcsa fát? Olyan, mintha élne, és el akarná bújtatni azokat, akik menedéket keresnek a közelében. Apró, fehér kis gyöngyök vannak rajta, melyek talán ugyanúgy emlékeket tárolnak, mint ahogy… ahogy az is, amit találtam. *Ki sem mondja most, hogy újra a szív jut eszébe, egyszerűen csak nem akarja saját magát visszarángatni a valóságba.*
- Szívesen megmutatnám neked. *Talán az orkok kérdésében ezzel a javaslattal nem jutnak előre, de hát nem is azt kérdezte Norennar, hogy miképp oldják meg a problémát, hanem azt, hogy hová menjenek. Hát oda.*
*Mentségére szóljon, hogy nem direkt játszik rá arra, hogy Norennarban felvillanjanak a még egészen friss emlékképek. Meztelenre sem azért vetkőzött, mert szándékosan próbálná kihasználni a sötételf férfi mivoltát, szimplán csak át akart öltözni, amihez szükséges volt megszabadulnia a korábbi öltözékétől. Az igaz, hogy ebben Norennar jelenléte egy pillanatra sem feszélyezte, de épp emiatt nem is gondolt sokkal többet az egészről.
Odakint sétálva már a nevében nem túl bizalomgerjesztő, mégis nyugtató hatású növényről beszélgetnek, és ki is próbálják, ki-ki a saját pipájába tömködve az aprított leveleket.*
- Most mondtam, hogy ne aggódj miatta! *Kuncog ismét, amikor Norennar a szavai ellenére mégis aggodalmát fejezi ki röviden, de miután ennek ellenére is bátran szív bele újra a pipába, nincs szükség arra, hogy újabb noszogatásba kezdjen. A saját pipáját közben mágiával gyújtja meg. A kis tűz az ujja hegyén valóban praktikus megoldásnak bizonyul, hisz ezzel pillanatok alatt már ő is eregetheti a füstöt a szájából.*
- Cseszheted a gyertyát, ha az sem ég. Én azt is meg tudom gyújtani bármikor. *Mosolyog, majd ahogy tovább sétálnak az utcán, és egyre többet szív bele a pipába, a Cyrold jótékony hatása elfeledteti vele minden gondját-baját. Már nem aggódik amiatt, hogy a vérkötelékkel esetleg ahelyett, hogy segített volna, rontott a helyzetükön, sőt, még a tenyerét eddig égető seb okozta fájdalom is mintha enyhült volna. Nem zavarja már az sem, hogy egy olyan tárgy van nála, melyért akár orkok célpontjává is válhat, most ez sem számít. Kicsit sem. Nincs más, csak egy végtelenül nyugodt, lelassult világ és benne ők ketten, kik csak élvezhetik azt, hogy az ég egy adta világon semmi problémájuk nincsen, ami olyan égető volna, hogy most azonnal meg kelljen oldaniuk. A feketeség mélyen elmereng a semmin, melyből a mellette sétáló mélységi kérdése után ocsúdik fel.*
- Hm? Hát… *Kissé elgondolkozik, majd újra Norennarra emeli tekintetét.* Láttad már a tisztáson azt a nagy, furcsa fát? Olyan, mintha élne, és el akarná bújtatni azokat, akik menedéket keresnek a közelében. Apró, fehér kis gyöngyök vannak rajta, melyek talán ugyanúgy emlékeket tárolnak, mint ahogy… ahogy az is, amit találtam. *Ki sem mondja most, hogy újra a szív jut eszébe, egyszerűen csak nem akarja saját magát visszarángatni a valóságba.*
- Szívesen megmutatnám neked. *Talán az orkok kérdésében ezzel a javaslattal nem jutnak előre, de hát nem is azt kérdezte Norennar, hogy miképp oldják meg a problémát, hanem azt, hogy hová menjenek. Hát oda.*
2866. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-06 15:35:38
Üzenet elküldve: 2025-09-06 15:35:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szívtelenek//
*Norennar némán áll a konyha sarkában, egyik válla a falnak döntve. Figyeli, ahogy a lány a fiók mélyére nyúl, majd egyre mélyebbre kutat, mintha az emlékei helyett inkább csak a szerencsében bízna. Ez nem lepi meg. A legtöbb, amit eddig látott a feketeségtől, ösztönből fakadt. Nincs mögötte számítás, csak gyors átgondolatlan döntések, és az, ami épp kéznél van. Talán ezért is tűnik úgy, mintha állandóan sodródna, néha önmagával is.
A megjegyzés, amit a lány mond, váratlanul éri. Előbb félrenéz, mintha el akarna kerülni egy gondolatot, ami már így is túl közel járt hozzá. Egy képsor villan be neki, meztelen bőr, az alatta húzódó fekete tintából szőtt minták és a fekete hajtincsek közt megvillanó barna szempár. Az emlék szemtelen, tolakodó, és bár a valóságban semmi sem történt, a pillanat mégis megmaradt benne. Szinte azonnal el is hessegeti a gondolatot.
Ahogy a pipa lassan füstöl az ujjai között, ismét a lány hangja ragadja magához a figyelmét. Az ismerős hanglejtés, a túlbuzgó lelkesedés, a magyarázat, szinte várta már. A növény neve hallatán fél szemöldöke megemelkedik, hát még az esetleges mellékhatásokról szóló jó híreket hallva, de nem rémül meg, inkább fáradtan ironikus a pillantása.*
- Biztatóan hangzik…
*Jegyzi meg szárazon, majd a kezében tartott pipát kezdi vizslatni. Ujjai közt óvatosan forgatja, figyelve, hogy az apró szálak ne peregjenek ki. Végül újra a szájához emeli, és mélyebbet szív belőle, mint előtte.
A lány következő mozdulata azonnal leköti hősünk figyelmét. Amikor a láng előbújik a bőr alól, Norennar tekintete összeszűkül. A szemhéjai alatt apró rándulás, a szája sarkában kis feszülés. A sikeres mutatványt követően pedig elismerően bólint egyet a Nori felé.*
- Hatásosabb, mint a kovával vesződni. *Jegyzi meg, szinte félhangosan.* - Bár volt már, hogy gyertyával gyújtottam meg.
*Lassan kifújja a füstöt. A szag belengi őket: kissé fanyar, de nem kellemetlen. A fejében újra szétfolyik az a furcsa, tompa derű, ami az első szívás után már elkezdte belassítani a világot. A gondolatai nem kuszálódnak össze, sőt meglepően fókuszáltnak érzi magát. Mintha minden a helyén lenne. Pillantása újra az utcára vándorol. A szemével pásztáz, keres, figyel. Az árnyékokat nézi a falak mentén, a távolodó léptek zaját hallgatja, s ahogy tekintete vadul cikázik fel s alá kissé meg is szédül. Olyan érzés mintha elméje nem lenne képes követni a szemeit. Aztán lassan a lányra néz.*
- Merre tovább?
*Kérdezi egyszerűen, mintha most tényleg nyitva lenne bármi felé.*
*Norennar némán áll a konyha sarkában, egyik válla a falnak döntve. Figyeli, ahogy a lány a fiók mélyére nyúl, majd egyre mélyebbre kutat, mintha az emlékei helyett inkább csak a szerencsében bízna. Ez nem lepi meg. A legtöbb, amit eddig látott a feketeségtől, ösztönből fakadt. Nincs mögötte számítás, csak gyors átgondolatlan döntések, és az, ami épp kéznél van. Talán ezért is tűnik úgy, mintha állandóan sodródna, néha önmagával is.
A megjegyzés, amit a lány mond, váratlanul éri. Előbb félrenéz, mintha el akarna kerülni egy gondolatot, ami már így is túl közel járt hozzá. Egy képsor villan be neki, meztelen bőr, az alatta húzódó fekete tintából szőtt minták és a fekete hajtincsek közt megvillanó barna szempár. Az emlék szemtelen, tolakodó, és bár a valóságban semmi sem történt, a pillanat mégis megmaradt benne. Szinte azonnal el is hessegeti a gondolatot.
Ahogy a pipa lassan füstöl az ujjai között, ismét a lány hangja ragadja magához a figyelmét. Az ismerős hanglejtés, a túlbuzgó lelkesedés, a magyarázat, szinte várta már. A növény neve hallatán fél szemöldöke megemelkedik, hát még az esetleges mellékhatásokról szóló jó híreket hallva, de nem rémül meg, inkább fáradtan ironikus a pillantása.*
- Biztatóan hangzik…
*Jegyzi meg szárazon, majd a kezében tartott pipát kezdi vizslatni. Ujjai közt óvatosan forgatja, figyelve, hogy az apró szálak ne peregjenek ki. Végül újra a szájához emeli, és mélyebbet szív belőle, mint előtte.
A lány következő mozdulata azonnal leköti hősünk figyelmét. Amikor a láng előbújik a bőr alól, Norennar tekintete összeszűkül. A szemhéjai alatt apró rándulás, a szája sarkában kis feszülés. A sikeres mutatványt követően pedig elismerően bólint egyet a Nori felé.*
- Hatásosabb, mint a kovával vesződni. *Jegyzi meg, szinte félhangosan.* - Bár volt már, hogy gyertyával gyújtottam meg.
*Lassan kifújja a füstöt. A szag belengi őket: kissé fanyar, de nem kellemetlen. A fejében újra szétfolyik az a furcsa, tompa derű, ami az első szívás után már elkezdte belassítani a világot. A gondolatai nem kuszálódnak össze, sőt meglepően fókuszáltnak érzi magát. Mintha minden a helyén lenne. Pillantása újra az utcára vándorol. A szemével pásztáz, keres, figyel. Az árnyékokat nézi a falak mentén, a távolodó léptek zaját hallgatja, s ahogy tekintete vadul cikázik fel s alá kissé meg is szédül. Olyan érzés mintha elméje nem lenne képes követni a szemeit. Aztán lassan a lányra néz.*
- Merre tovább?
*Kérdezi egyszerűen, mintha most tényleg nyitva lenne bármi felé.*
2865. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-06 12:31:13
Üzenet elküldve: 2025-09-06 12:31:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Szívtelenek//
*Ahogy a fiókban kutakodik, kissé úgy nézhet ki a lány, mint akinek csak emlékképei vannak arról, hogy mit hová pakolt el, és ha Norennar is így véli ezt, akkor igaza is van. A lakásban már túl nagy a káosz, főleg Norinak, ahhoz, hogy észben tudja tartani, hová rakta el a kacatjait, de a fiókot feltúrva végül megtalálja, amit keresett, és az egyik adag aprított növényt a sötételf kezébe nyomja, miközben magához veszi a csutkapipát, melyet szerencsére azelőtt észrevesz az asztalon, hogy azért is elkezdené átkutatni a lakást.*
- Amiatt amúgy sem kell. Nem is akarsz megcsókolni. *Kuncogja még Norennar megállapítására, majd részéről távozóra fogná, ha a férfi szavai nem gondolkodtatnák el arról, hogy a szív talán jobb helyen volna náluk, mint az ágy alatt. Így, mielőtt bezárná az ajtót, még egyszer visszafut a szobába, újra előhalássza a gyémántot és a többi holmija közé csúsztatva rejti el.
A fegyvernek hitt tárgy tehát nála, az ajtó pedig maga mögött már zárva, nyugodtan indulhatnak útjukra, melyről bizonyára egyiküknek sincs fogalma, hogy merre is tart valójában. Norit nem is ez foglalkoztatja most igazán, hanem hogy rávegye végre Norennart arra, hogy tegyen egy keveset a növényből a pipájába, és próbálja ki. Kíváncsisággal teli, csillogó szemekkel figyeli aztán, ahogy társa kinyitja a dobozkát és a pipába tömködi a növényt. Az első szippantások után tűkön ülve várja a reakciót, és mikor megérkezik, elégedetten vigyorodik el.*
- Én mondtam, hogy jó lesz, csak még mindig nem hiszel nekem. Amúgy Mérges Cyrold. Ne tévesszen meg a neve, nem mérgező, amíg nem viszed túlzásba. Ha mégis, akkor lehet, hogy megőrülsz tőle *kuncogja játékosan.* Az erdőben találtam belőle egy csomót. *Miközben beszél, ő is megtölti a pipáját egy adag növénnyel, majd mutatóujját felfelé tartja, mintha csak azt akarná valamiért megvizsgálni, hogy mennyire fúj a szél, de valójában persze nem ez a célja. Ha minden jól megy, ujján egy aprócska láng keletkezik, melynek segítségével könnyedén meggyújthatja a dohányt. Amennyiben sikerül, úgy ő is jólesően szív bele a pipába, és fújja ki a füstöt hosszan. Ő már ismeri a kellemes, megnyugtató érzést, melyet a növény füstje okoz, de betelni nem tud vele. Nem tehet róla, rászokott. Ha netán a varázslata csődöt mond, akkor Norennar legfeljebb azt figyelheti, ahogy a feketeség értetlenül szerencsétlenedik ahelyett, hogy megkérné őt, hogy gyújtsa meg neki is a pipába tömködött Cyroldot.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
*Ahogy a fiókban kutakodik, kissé úgy nézhet ki a lány, mint akinek csak emlékképei vannak arról, hogy mit hová pakolt el, és ha Norennar is így véli ezt, akkor igaza is van. A lakásban már túl nagy a káosz, főleg Norinak, ahhoz, hogy észben tudja tartani, hová rakta el a kacatjait, de a fiókot feltúrva végül megtalálja, amit keresett, és az egyik adag aprított növényt a sötételf kezébe nyomja, miközben magához veszi a csutkapipát, melyet szerencsére azelőtt észrevesz az asztalon, hogy azért is elkezdené átkutatni a lakást.*
- Amiatt amúgy sem kell. Nem is akarsz megcsókolni. *Kuncogja még Norennar megállapítására, majd részéről távozóra fogná, ha a férfi szavai nem gondolkodtatnák el arról, hogy a szív talán jobb helyen volna náluk, mint az ágy alatt. Így, mielőtt bezárná az ajtót, még egyszer visszafut a szobába, újra előhalássza a gyémántot és a többi holmija közé csúsztatva rejti el.
A fegyvernek hitt tárgy tehát nála, az ajtó pedig maga mögött már zárva, nyugodtan indulhatnak útjukra, melyről bizonyára egyiküknek sincs fogalma, hogy merre is tart valójában. Norit nem is ez foglalkoztatja most igazán, hanem hogy rávegye végre Norennart arra, hogy tegyen egy keveset a növényből a pipájába, és próbálja ki. Kíváncsisággal teli, csillogó szemekkel figyeli aztán, ahogy társa kinyitja a dobozkát és a pipába tömködi a növényt. Az első szippantások után tűkön ülve várja a reakciót, és mikor megérkezik, elégedetten vigyorodik el.*
- Én mondtam, hogy jó lesz, csak még mindig nem hiszel nekem. Amúgy Mérges Cyrold. Ne tévesszen meg a neve, nem mérgező, amíg nem viszed túlzásba. Ha mégis, akkor lehet, hogy megőrülsz tőle *kuncogja játékosan.* Az erdőben találtam belőle egy csomót. *Miközben beszél, ő is megtölti a pipáját egy adag növénnyel, majd mutatóujját felfelé tartja, mintha csak azt akarná valamiért megvizsgálni, hogy mennyire fúj a szél, de valójában persze nem ez a célja. Ha minden jól megy, ujján egy aprócska láng keletkezik, melynek segítségével könnyedén meggyújthatja a dohányt. Amennyiben sikerül, úgy ő is jólesően szív bele a pipába, és fújja ki a füstöt hosszan. Ő már ismeri a kellemes, megnyugtató érzést, melyet a növény füstje okoz, de betelni nem tud vele. Nem tehet róla, rászokott. Ha netán a varázslata csődöt mond, akkor Norennar legfeljebb azt figyelheti, ahogy a feketeség értetlenül szerencsétlenedik ahelyett, hogy megkérné őt, hogy gyújtsa meg neki is a pipába tömködött Cyroldot.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
2864. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-06 08:35:28
Üzenet elküldve: 2025-09-06 08:35:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Haza //
* Nixomia Nimot kezdi el igen sajátos módon nyugtatni, ami jelenleg a kellemetlen kérdésben fullad ki első körben.*
- Valóban? Sokat tudok, mert nem nőhettem fel egy békés faluban. Adj inkább hálát, hogy voltak nyugodt éveid. A múltat bánni felesleges időpazarlás.* Felel neki egy ellenpéldával, majd vethet egy pillantást a kinti világra.*
- Így van. Sokféle arc és mind mögött ott vannak a maguk sikere és tragédiája. Viszont mi itt vagyunk bent. Nekünk hatalmunk van a kintiek felett. A döntéseink befolyásolják az ő életüket. Amikor elfogadtad az ajánlatom és csatlakoztál hozzám, neked is lett hatalmad ezek felett az emberek felett.* Hagyja, hogy ezt felfogja a lánya lányka.*
- Nekem az volt a vágyam, hogy nemes legyek. Sikerült és hirtelen nem tudtam mit kezdeni ezzel a beteljesült vággyal. Muszáj volt újat szerezni. Neked is kell szerezned. Amit ma láttál, azt látnod kellett. Ilyen is van, de sok ellenpéldája is. Látni kell a rosszat, hogy értékelni tud a jót. Amikor kinéztél az ablakon nem tudtál örülni a kacagó gyerekeknek, akik önfeledten játszottak. Túl sok jót tapasztaltál eddig, ezért nagyon megrázóak tudnak lenni a rossz dolgok. Ha kellő vért és halált látsz, akkor a csend és a nyugalom az ajándék. Ha pedig túl sokáig vagy csendben és nyugalomban, akkor az unalmassá és frusztrálóvá válik.* Bölcselkedik, aztán megszidja saját magát.*
- Na, nem való, hogy ilyen fennkölt szavakkal traktáljalak. Neked az a dolgod, hogy tanulj, hogy hasznossá tud tenni magad. Holnap bemegyek a tanácsházára és viszlek magammal. Megmutatom, hogyan leszünk hattással a városra. Aztán pedig elviszlek majd a toronyhoz, hogy tud a mágiádat fejleszteni.* Nixomia kész Nimot formálni. Szeretné látni, ahogy fejlődik. Az akasztást is jó leckének találja.*
- De, ha mégis inkább visszatérnél a kényelmes életedhez, akkor nem erőltettem, de én látok benned potenciált.* Úgyis a kis zsebtündére marad, aki még akkor is aranyos, ha nem akar az lenni. Kivéve most, mert most elég szarul néz ki.*
* Nixomia Nimot kezdi el igen sajátos módon nyugtatni, ami jelenleg a kellemetlen kérdésben fullad ki első körben.*
- Valóban? Sokat tudok, mert nem nőhettem fel egy békés faluban. Adj inkább hálát, hogy voltak nyugodt éveid. A múltat bánni felesleges időpazarlás.* Felel neki egy ellenpéldával, majd vethet egy pillantást a kinti világra.*
- Így van. Sokféle arc és mind mögött ott vannak a maguk sikere és tragédiája. Viszont mi itt vagyunk bent. Nekünk hatalmunk van a kintiek felett. A döntéseink befolyásolják az ő életüket. Amikor elfogadtad az ajánlatom és csatlakoztál hozzám, neked is lett hatalmad ezek felett az emberek felett.* Hagyja, hogy ezt felfogja a lánya lányka.*
- Nekem az volt a vágyam, hogy nemes legyek. Sikerült és hirtelen nem tudtam mit kezdeni ezzel a beteljesült vággyal. Muszáj volt újat szerezni. Neked is kell szerezned. Amit ma láttál, azt látnod kellett. Ilyen is van, de sok ellenpéldája is. Látni kell a rosszat, hogy értékelni tud a jót. Amikor kinéztél az ablakon nem tudtál örülni a kacagó gyerekeknek, akik önfeledten játszottak. Túl sok jót tapasztaltál eddig, ezért nagyon megrázóak tudnak lenni a rossz dolgok. Ha kellő vért és halált látsz, akkor a csend és a nyugalom az ajándék. Ha pedig túl sokáig vagy csendben és nyugalomban, akkor az unalmassá és frusztrálóvá válik.* Bölcselkedik, aztán megszidja saját magát.*
- Na, nem való, hogy ilyen fennkölt szavakkal traktáljalak. Neked az a dolgod, hogy tanulj, hogy hasznossá tud tenni magad. Holnap bemegyek a tanácsházára és viszlek magammal. Megmutatom, hogyan leszünk hattással a városra. Aztán pedig elviszlek majd a toronyhoz, hogy tud a mágiádat fejleszteni.* Nixomia kész Nimot formálni. Szeretné látni, ahogy fejlődik. Az akasztást is jó leckének találja.*
- De, ha mégis inkább visszatérnél a kényelmes életedhez, akkor nem erőltettem, de én látok benned potenciált.* Úgyis a kis zsebtündére marad, aki még akkor is aranyos, ha nem akar az lenni. Kivéve most, mert most elég szarul néz ki.*
2863. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-06 06:34:03
Üzenet elküldve: 2025-09-06 06:34:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
*Szívét szinte kettészeli a felismerés, hogy milyen különös is az út, ami idáig vezette őket. Nem is olyan rég még utálkozó szavakat vágtak egymás fejéhez, évekig gyűlölet és dac tartotta őket távol egymástól. Lazziar számára ő csak a mostohatestvér volt, aki emlékeztette mindenre, amit elvesztett, amit szent meggyőződése volt, hogy a lány elvett tőle, a lány számára pedig a férfi csupán a ház bajkeverő árnyéka volt, akit azért rendelt mellé a sors, hogy az életét megkeserítse. És bár sosem kötötte őket vér, sokáig mégis úgy érezte, bűn lenne másként tekinteni rá, mert az tiltott és minden józan ész ellene szól. De hiába küzdött, mert a gyerekkorát uraló gyűlölködés a viszontlátás alkalmával lassan áthajlott valami másba. Valamibe, amit akkor még megnevezni nem tudott, nem is akart és meg is ijedt tőle. El is menekült előle, de a hiány marcangolta, tépte és képtelen volt távol maradni, még akkor is, ha először csak azt hitte, hogy ez egy ostoba és hirtelen fellángolás, ami nem valódi, hanem csak egy tévedés. De most, hogy Lazziar a karjaiba zárja, ahogy a teste szinte követeli a férfit, tudja jól, hogy igazán sosem tudott volna nemet mondani. Ha így volna, akkor a városba sem tért volna vissza. A félelem, ami sokáig visszatartotta már semmivé foszlik benne, hogy a helyébe léphessen minden őszinte érzelem, minden vágy és sóvárgás, amit mostohája gyújtott benne. Keze remegve nyúl az öv után, s mikor enged a makacs darab szinte diadalmas sóhaj szakad fel belőle. Félszegen sandít fel a férfira, hogy még éppen elkaphassa azt a gúnyos és önelégült mosolyt, ami ahelyett, hogy bosszantaná, csak erős pírba bújtatja az arcát.*
- Ki ne merj nevetni.
*Dünnyögi szégyenlősen az orra alá, majd szinte elégedetlenségében nyög fel, ahogy a férfi ujjainak a játéka csillapodik. Eddig feszülő teste most enged kicsit, így elméje sem ragad meg a saját élvezeteinél. A nadrág lejjebb csúszik, ahogy pedig pillantása önkéntelenül is a férfiasságra téved, egy pillanatra megáll a keze. Ajkait beharapja, mintha azon tanakodna magával, hogy vajon tényleg készen áll-e erre a lépésre. Szíve azonban azt diktálja, hogy ő is szeretne most már igazán mostohájának kedvére tenni. Félénken, de vágytól fűtve keze lassan a férfiasság köré fonódik. Gyengéden simít végig rajta miközben szemeit az arcára emeli, hogy lássa a hatást, amit kivált. Szíve hevesen ver a mellkasában, de mégsem torpan meg, szemeit sem veszi el mostohája arcáról. Most őszintén kíváncsi arra, hogy mit hoz ki a férfiból azzal, hogy valóban és a szó legszorosabb értelmében a kezébe vette az irányítást.*
//Baljós kezdetek//
*Szívét szinte kettészeli a felismerés, hogy milyen különös is az út, ami idáig vezette őket. Nem is olyan rég még utálkozó szavakat vágtak egymás fejéhez, évekig gyűlölet és dac tartotta őket távol egymástól. Lazziar számára ő csak a mostohatestvér volt, aki emlékeztette mindenre, amit elvesztett, amit szent meggyőződése volt, hogy a lány elvett tőle, a lány számára pedig a férfi csupán a ház bajkeverő árnyéka volt, akit azért rendelt mellé a sors, hogy az életét megkeserítse. És bár sosem kötötte őket vér, sokáig mégis úgy érezte, bűn lenne másként tekinteni rá, mert az tiltott és minden józan ész ellene szól. De hiába küzdött, mert a gyerekkorát uraló gyűlölködés a viszontlátás alkalmával lassan áthajlott valami másba. Valamibe, amit akkor még megnevezni nem tudott, nem is akart és meg is ijedt tőle. El is menekült előle, de a hiány marcangolta, tépte és képtelen volt távol maradni, még akkor is, ha először csak azt hitte, hogy ez egy ostoba és hirtelen fellángolás, ami nem valódi, hanem csak egy tévedés. De most, hogy Lazziar a karjaiba zárja, ahogy a teste szinte követeli a férfit, tudja jól, hogy igazán sosem tudott volna nemet mondani. Ha így volna, akkor a városba sem tért volna vissza. A félelem, ami sokáig visszatartotta már semmivé foszlik benne, hogy a helyébe léphessen minden őszinte érzelem, minden vágy és sóvárgás, amit mostohája gyújtott benne. Keze remegve nyúl az öv után, s mikor enged a makacs darab szinte diadalmas sóhaj szakad fel belőle. Félszegen sandít fel a férfira, hogy még éppen elkaphassa azt a gúnyos és önelégült mosolyt, ami ahelyett, hogy bosszantaná, csak erős pírba bújtatja az arcát.*
- Ki ne merj nevetni.
*Dünnyögi szégyenlősen az orra alá, majd szinte elégedetlenségében nyög fel, ahogy a férfi ujjainak a játéka csillapodik. Eddig feszülő teste most enged kicsit, így elméje sem ragad meg a saját élvezeteinél. A nadrág lejjebb csúszik, ahogy pedig pillantása önkéntelenül is a férfiasságra téved, egy pillanatra megáll a keze. Ajkait beharapja, mintha azon tanakodna magával, hogy vajon tényleg készen áll-e erre a lépésre. Szíve azonban azt diktálja, hogy ő is szeretne most már igazán mostohájának kedvére tenni. Félénken, de vágytól fűtve keze lassan a férfiasság köré fonódik. Gyengéden simít végig rajta miközben szemeit az arcára emeli, hogy lássa a hatást, amit kivált. Szíve hevesen ver a mellkasában, de mégsem torpan meg, szemeit sem veszi el mostohája arcáról. Most őszintén kíváncsi arra, hogy mit hoz ki a férfiból azzal, hogy valóban és a szó legszorosabb értelmében a kezébe vette az irányítást.*
2862. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-06 02:08:19
Üzenet elküldve: 2025-09-06 02:08:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szívtelenek//
*Norennar mozdulatlanul áll, ahogy a parancs elhangzik. A válla kissé leengedve, a tekintete pedig követi a lányt, aki már ki is suhan a szobából. Csak a talpa alatt nyekkenő padló adja hírül, hogy a súlya áthelyeződött egyik lábáról a másikra. Épp csak eltűnik Nori a fal mögött, de már újra feltűnik az ajtófélfa mellett, mosollyal, hívó szóval. Norennar egyetlen halk sóhajjal válaszol. Felvonja a szemöldökét, aztán megforgatja a szemeit és elindul utána.
A konyha hűvösebb levegője egy pillanatra megakasztja a lépteit, de aztán megáll Nori mellett, aki már serényen matat az egyik fiókban. A mélységi nem kérdez, csak karba tett kézzel figyeli, ahogy előkerül két kis tárolóedény, aztán a feketeség csutkapipája is, bár az nem a fiókból. A lány magyarázatára egy kissé oldalra billenti a fejét, és amikor elhangzik a sárkányos hasonlat, elmosolyodik. A szája sarkában húzódó vonal szinte észrevétlen, mégis őszinte.*
- És most legalább a gyilkos csók miatt sem kell aggódnom.
*Feleli, miközben a kezébe kapott edényt vizslatja. Hüvelykujjával lepöcköli a fedelét, de csak egy pillantást vet a tartalmára. Az illat még ráér. A másik magyarázatra már nem felel, csak egyetlen bólintással jelzi: hallotta, értette, de a lelkesedésével nem tud versenyezni.
Ahogy Nori a kijárathoz lép, Norennar csak lassan indul utána. Még egyszer rápillant az edényre, majd karját végighúzza a konyhapulton, mintha keresne valamit, ami nincs ott. Amikor a lány megáll az ajtóban és visszanéz, a sötételf is megtorpan. Kérdés hangzik el. Norennar hüvelykujját az állához emeli, simogatja a borostáját, elgondolkodva néz félre.*
- Ha messzire megyünk, jobb lenne, ha magaddal vinnéd. Ha nem, akkor maradhat ott, ahol van.
*Mondja végül, aztán már ő is az ajtó felé indul, lépteit semmi nem sürgeti. Kint a levegő kissé fülledt, de legalább mozgás van benne. Norennar szeme végigfut a környéken, majd ismét a kezében lévő edényre néz. A lány újra noszogatja. Válaszként csak egy félmosoly és egy bólintás érkezik. Felnyitja a dobozt, beleszagol. A benne lévő növény illata közel áll a dohányéhoz, de van benne valami tompább, érettebb kesernyésség. A vállát vonva megtömi vele a saját pipáját, meggyújtja, majd szív belőle párat.
Eleinte nem érez különöset. A mozdulatai rutinszerűek, az arca rezzenéstelen, csak a bal szeme sarkában mozdul egy apró ránc, ahogy kifújja a füstöt. Aztán lassan… valami megváltozik. Mintha a hangok halkabbak lennének, a fények tompábbak, az idő pedig megállt volna egy pillanatra. A mellkasa ellazul, a problémák sokaságával terhelt elméjében pedig oldódni kezd a feszültség.*
- Mintha életemben először leültem volna. *Morogja maga elé, miközben újabbat szív a pipájába. Aztán a feketeségre pillant.* - Mi ez?
*Norennar mozdulatlanul áll, ahogy a parancs elhangzik. A válla kissé leengedve, a tekintete pedig követi a lányt, aki már ki is suhan a szobából. Csak a talpa alatt nyekkenő padló adja hírül, hogy a súlya áthelyeződött egyik lábáról a másikra. Épp csak eltűnik Nori a fal mögött, de már újra feltűnik az ajtófélfa mellett, mosollyal, hívó szóval. Norennar egyetlen halk sóhajjal válaszol. Felvonja a szemöldökét, aztán megforgatja a szemeit és elindul utána.
A konyha hűvösebb levegője egy pillanatra megakasztja a lépteit, de aztán megáll Nori mellett, aki már serényen matat az egyik fiókban. A mélységi nem kérdez, csak karba tett kézzel figyeli, ahogy előkerül két kis tárolóedény, aztán a feketeség csutkapipája is, bár az nem a fiókból. A lány magyarázatára egy kissé oldalra billenti a fejét, és amikor elhangzik a sárkányos hasonlat, elmosolyodik. A szája sarkában húzódó vonal szinte észrevétlen, mégis őszinte.*
- És most legalább a gyilkos csók miatt sem kell aggódnom.
*Feleli, miközben a kezébe kapott edényt vizslatja. Hüvelykujjával lepöcköli a fedelét, de csak egy pillantást vet a tartalmára. Az illat még ráér. A másik magyarázatra már nem felel, csak egyetlen bólintással jelzi: hallotta, értette, de a lelkesedésével nem tud versenyezni.
Ahogy Nori a kijárathoz lép, Norennar csak lassan indul utána. Még egyszer rápillant az edényre, majd karját végighúzza a konyhapulton, mintha keresne valamit, ami nincs ott. Amikor a lány megáll az ajtóban és visszanéz, a sötételf is megtorpan. Kérdés hangzik el. Norennar hüvelykujját az állához emeli, simogatja a borostáját, elgondolkodva néz félre.*
- Ha messzire megyünk, jobb lenne, ha magaddal vinnéd. Ha nem, akkor maradhat ott, ahol van.
*Mondja végül, aztán már ő is az ajtó felé indul, lépteit semmi nem sürgeti. Kint a levegő kissé fülledt, de legalább mozgás van benne. Norennar szeme végigfut a környéken, majd ismét a kezében lévő edényre néz. A lány újra noszogatja. Válaszként csak egy félmosoly és egy bólintás érkezik. Felnyitja a dobozt, beleszagol. A benne lévő növény illata közel áll a dohányéhoz, de van benne valami tompább, érettebb kesernyésség. A vállát vonva megtömi vele a saját pipáját, meggyújtja, majd szív belőle párat.
Eleinte nem érez különöset. A mozdulatai rutinszerűek, az arca rezzenéstelen, csak a bal szeme sarkában mozdul egy apró ránc, ahogy kifújja a füstöt. Aztán lassan… valami megváltozik. Mintha a hangok halkabbak lennének, a fények tompábbak, az idő pedig megállt volna egy pillanatra. A mellkasa ellazul, a problémák sokaságával terhelt elméjében pedig oldódni kezd a feszültség.*
- Mintha életemben először leültem volna. *Morogja maga elé, miközben újabbat szív a pipájába. Aztán a feketeségre pillant.* - Mi ez?
2861. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-05 19:20:08
Üzenet elküldve: 2025-09-05 19:20:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Haza //
*Meglehet ezt szokni? Tenné fel a kérdést magában Nimo. Egy olyan világban élni, ahol a fájdalomhoz, bánathoz, rosszhoz hozzá kell szokni. Mert van, létezik. Sőt, újra és újra lejátszódik ez. Ártatlanokkal. Ki tudja, talán azokkal is akik éppen nem azok. Ám valamiért, azokról ritkábban kapnak tudomást az emberek. Nyilvános kivégzések alkalmadtával.
Furcsa egy szemlélet ez, ami most megszállta elméjét, és úgy forognak a fogaskerekek benne mint még semmin ezelőtt.
Hozzászokni a rosszhoz, a kegyetlenséghez. Mintha egyeseknek bűn lenne az empátia, a megértés a gyengédség. Az összefogás, egy közös és jó cél érdekében. Akár csak a kis falujában, ahol közösen termesztettetek, szüreteltek, és termelték azt amit utána eladtak. Apró kis közösség egy közös célért.
Olyan nehéz lenne ezt megalkotni itt, ahol ezrek élnek tán többen? Lehet. Túl sok fej, túl sok akarat. Amiben megannyi különböző álom, cél és vágy dereng. És mindenki máshogy szeretné ezt elérni.
Ami azonban megrémiszti. Az, az amire most Nixomia is kíváncsi, és kérdez iránta.
Nixomia segítségével könnyen bepattan a hintóba. Még rá sem kell segítenie szárnyával. A lovagnő elég erős ahhoz, hogy ő szinte csak úgy bereppenjen a húzás erejétől. Helyet is foglal. Lábai csak úgy lógnak, el sem érik a hintó padlózatát. Ő pedig térdein megtámasztva magát ücsörög Nixomia mellett. Többnyire előre bámulva.
Elhangzik hát a kérdés, amire Nimo megrezzen, felébredve ebből a furcsa éber álomból. Gondolataiból kibukik mintha csak a vízben fuldoklott volna.
Nem szól közbe, nem is tudna. Szemei, amiben az ártatlanság fénye megcsillan. Csak nézi a lovaghölgyet. Majd kérésére ki is tekint a hintóból. Végig pásztázza az utcát. Megannyi különböző élet. Pont amiről gondolkodott. Megannyi arc, megannyi gondolat és terv. Már akinek van.
Ha tudná mennyire is rontotta el Nixomia kedvét, már most sajnálkozna és mentegetőzne. Hogy legközelebb nem fog vele tartani. Bár igazából reméli nem lesz legközelebb.*
- Sokat gondolkodtam rajta.
*Kezd bele halkan, egy sóhajjal.*
- Keveset tudok, ahhoz képest mennyit éltem. Mert egy faluban nőtem fel. Ki tudja, mit érhettem volna már el. Bánt, de tudom. Nem tehetek ellene semmit, mert elmúlt.
*Apró vallómás, egy apró teremtménytől. Nem is tudna most a másik szemébe nézni. Kifelé réved az hintó ablakából. Úgy folytatja tovább.*
- Azt kérdezted mit látok. Arcokat, életeket. Amiket nem éltek ki teljesen. Mert nem tudnak, már nem tudnak, vagy már nem akarnak. Megannyi élet, megannyi álom és cél. Valamelyik hallott, de van ami él. Lehetőségek, és elhalasztottak, a szemekben mind ott csillognak.
*Hangja lágy, sőt melankolikus. Meglehetősen idegen, a folyton mosolygós és nevető kisasszonyhoz. Végül tekintetét elhúzza az ablaktól. Nem is szeretne kinézni. Kis feje előre bukik. Hosszú vörös csavaros tincsei enyhén eltakarják arcát Nixomia elől. Aminek most kissé örül is.*
*Meglehet ezt szokni? Tenné fel a kérdést magában Nimo. Egy olyan világban élni, ahol a fájdalomhoz, bánathoz, rosszhoz hozzá kell szokni. Mert van, létezik. Sőt, újra és újra lejátszódik ez. Ártatlanokkal. Ki tudja, talán azokkal is akik éppen nem azok. Ám valamiért, azokról ritkábban kapnak tudomást az emberek. Nyilvános kivégzések alkalmadtával.
Furcsa egy szemlélet ez, ami most megszállta elméjét, és úgy forognak a fogaskerekek benne mint még semmin ezelőtt.
Hozzászokni a rosszhoz, a kegyetlenséghez. Mintha egyeseknek bűn lenne az empátia, a megértés a gyengédség. Az összefogás, egy közös és jó cél érdekében. Akár csak a kis falujában, ahol közösen termesztettetek, szüreteltek, és termelték azt amit utána eladtak. Apró kis közösség egy közös célért.
Olyan nehéz lenne ezt megalkotni itt, ahol ezrek élnek tán többen? Lehet. Túl sok fej, túl sok akarat. Amiben megannyi különböző álom, cél és vágy dereng. És mindenki máshogy szeretné ezt elérni.
Ami azonban megrémiszti. Az, az amire most Nixomia is kíváncsi, és kérdez iránta.
Nixomia segítségével könnyen bepattan a hintóba. Még rá sem kell segítenie szárnyával. A lovagnő elég erős ahhoz, hogy ő szinte csak úgy bereppenjen a húzás erejétől. Helyet is foglal. Lábai csak úgy lógnak, el sem érik a hintó padlózatát. Ő pedig térdein megtámasztva magát ücsörög Nixomia mellett. Többnyire előre bámulva.
Elhangzik hát a kérdés, amire Nimo megrezzen, felébredve ebből a furcsa éber álomból. Gondolataiból kibukik mintha csak a vízben fuldoklott volna.
Nem szól közbe, nem is tudna. Szemei, amiben az ártatlanság fénye megcsillan. Csak nézi a lovaghölgyet. Majd kérésére ki is tekint a hintóból. Végig pásztázza az utcát. Megannyi különböző élet. Pont amiről gondolkodott. Megannyi arc, megannyi gondolat és terv. Már akinek van.
Ha tudná mennyire is rontotta el Nixomia kedvét, már most sajnálkozna és mentegetőzne. Hogy legközelebb nem fog vele tartani. Bár igazából reméli nem lesz legközelebb.*
- Sokat gondolkodtam rajta.
*Kezd bele halkan, egy sóhajjal.*
- Keveset tudok, ahhoz képest mennyit éltem. Mert egy faluban nőtem fel. Ki tudja, mit érhettem volna már el. Bánt, de tudom. Nem tehetek ellene semmit, mert elmúlt.
*Apró vallómás, egy apró teremtménytől. Nem is tudna most a másik szemébe nézni. Kifelé réved az hintó ablakából. Úgy folytatja tovább.*
- Azt kérdezted mit látok. Arcokat, életeket. Amiket nem éltek ki teljesen. Mert nem tudnak, már nem tudnak, vagy már nem akarnak. Megannyi élet, megannyi álom és cél. Valamelyik hallott, de van ami él. Lehetőségek, és elhalasztottak, a szemekben mind ott csillognak.
*Hangja lágy, sőt melankolikus. Meglehetősen idegen, a folyton mosolygós és nevető kisasszonyhoz. Végül tekintetét elhúzza az ablaktól. Nem is szeretne kinézni. Kis feje előre bukik. Hosszú vörös csavaros tincsei enyhén eltakarják arcát Nixomia elől. Aminek most kissé örül is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263