Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 157 (3121. - 3140. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3170-3189
3140. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-25 10:22:29
Üzenet elküldve: 2026-01-25 10:22:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*Gondolhat Orthus bármit, neki már rég megvan a saját véleménye. A kalmárnak köszönheti, hogy megnyílt előtte az az út, melyen ez idáig szépen végig is ment, de ő volt az is, aki falakat állított elé. Olyan falakat, melyeket viszont képtelen volt egyedül megmászni. Orthus volt az, aki lebeszélte arról, hogy nemessé akarjon válni, amikor mindez még csak pénz kérdése volt, pedig akkor most nem itt, más házában bérelné a lakosztályát, hanem saját, selyemrévi kúriájában lógathatná a lábát nemeskisasszonyként. Neheztel emiatt a férfire, legalább annyira, mint amiatt, mi gondolatainak mélyén Orthusnak is eszébe jut. Ő tette kurtizánná, mégis ez az elutasításának legfőbb oka. Persze, erről Merlana nem tud, csupán azt érzékeli, hogy a nemesnek ő nem kell, bármit is tesz. Csalódás, de mindez motiváció is arra, hogy ilyenkor, mikor együtt töltenek egy-két órát az ágyban, megmutassa, mit is veszíthet a prefektus úr, ha az ajtaját egyszer majd már zárva találja.
Együttlétük közben érzi a dühöt a férfin, olykor halk sikkantással jelzi, hogy néha talán tényleg inkább már büntetés, mint élvezet az, amit kap, de végül elégedett csend honol a kis szobára, Merlana kipiheni magát, majd egy váratlan kérdéssel fordul Orthushoz.*
- Ne gondold azt, hogy csak másokról tudok mindent, rólad pedig semmit. *Mosolyodik el sejtelmesen, majd felül az ágyban, annak szélére csúszik, és az egyik éjjeliszekrény fiókjából egy kis üvegcsét vesz elő, benne Rhea pálinkájából, mi semmissé teszi majd a ma történtek következményeit is.*
- Egy utód, Morthimer úr. Tudom, hogy ez a legfontosabb Önnek az életében. *Tér vissza hirtelen az udvariasabb hangnemhez, de beszéd közben nem néz a férfire, csak az üvegcsét vizslatja, forgatja az ujjai közt.*
- Már rég megadhattam volna Önnek ezt a boldogságot, ha nem taszítana el magától, ha nem csupán pár órára lennék Önnek jó. Talán már meg is ölelhette volna őt… De megértettem az üzenetet. Ön világossá tette, hogy nem kellek Önnek, mert nem vagyok elég jó. Megértettem és elfogadom. *Azzal, hacsak Orthus nem akadályozza meg valahogy, akkor kinyitja az üveget, és iszik a pálinkából, ezzel megpecsételve az újabb Morthimer utód lehetőségének sorsát.*
//A Sub Rosa panzióban//
*Gondolhat Orthus bármit, neki már rég megvan a saját véleménye. A kalmárnak köszönheti, hogy megnyílt előtte az az út, melyen ez idáig szépen végig is ment, de ő volt az is, aki falakat állított elé. Olyan falakat, melyeket viszont képtelen volt egyedül megmászni. Orthus volt az, aki lebeszélte arról, hogy nemessé akarjon válni, amikor mindez még csak pénz kérdése volt, pedig akkor most nem itt, más házában bérelné a lakosztályát, hanem saját, selyemrévi kúriájában lógathatná a lábát nemeskisasszonyként. Neheztel emiatt a férfire, legalább annyira, mint amiatt, mi gondolatainak mélyén Orthusnak is eszébe jut. Ő tette kurtizánná, mégis ez az elutasításának legfőbb oka. Persze, erről Merlana nem tud, csupán azt érzékeli, hogy a nemesnek ő nem kell, bármit is tesz. Csalódás, de mindez motiváció is arra, hogy ilyenkor, mikor együtt töltenek egy-két órát az ágyban, megmutassa, mit is veszíthet a prefektus úr, ha az ajtaját egyszer majd már zárva találja.
Együttlétük közben érzi a dühöt a férfin, olykor halk sikkantással jelzi, hogy néha talán tényleg inkább már büntetés, mint élvezet az, amit kap, de végül elégedett csend honol a kis szobára, Merlana kipiheni magát, majd egy váratlan kérdéssel fordul Orthushoz.*
- Ne gondold azt, hogy csak másokról tudok mindent, rólad pedig semmit. *Mosolyodik el sejtelmesen, majd felül az ágyban, annak szélére csúszik, és az egyik éjjeliszekrény fiókjából egy kis üvegcsét vesz elő, benne Rhea pálinkájából, mi semmissé teszi majd a ma történtek következményeit is.*
- Egy utód, Morthimer úr. Tudom, hogy ez a legfontosabb Önnek az életében. *Tér vissza hirtelen az udvariasabb hangnemhez, de beszéd közben nem néz a férfire, csak az üvegcsét vizslatja, forgatja az ujjai közt.*
- Már rég megadhattam volna Önnek ezt a boldogságot, ha nem taszítana el magától, ha nem csupán pár órára lennék Önnek jó. Talán már meg is ölelhette volna őt… De megértettem az üzenetet. Ön világossá tette, hogy nem kellek Önnek, mert nem vagyok elég jó. Megértettem és elfogadom. *Azzal, hacsak Orthus nem akadályozza meg valahogy, akkor kinyitja az üveget, és iszik a pálinkából, ezzel megpecsételve az újabb Morthimer utód lehetőségének sorsát.*
3139. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-25 05:59:34
Üzenet elküldve: 2026-01-25 05:59:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A vér ára//
*Valami fontosat már megtudott Hena a férfiról. Egyre jobban haladnak előre, mind a Templom, mind pedig az ismeretség terén. A férfi rabló kilétére még csak halvány sejtései vannak, helyette inkább a zsoldos vagy fejvadász foglalkozások a befutók. Vanrei felszereltsége mind a három találgatásra megfelelnek. Az viszont, hogy Artheniorba jön inkább csak az utóbbi kettőre igaz. Hacsak tényleg nem akkora ütést a fejére. Amit meg már csak a haramiák ösztöne miatt von kétségbe.*
-Bolond is lenne az, aki megveti az élvezetes részeket. Ha valami jó az utadba kerül, ne legyél rest felvenni azt az útról.
*Bólogat egyetértőn Vanrei szavaira.*
-A Pegazus fogadó lesz a következő állomásunk. Az étel finom, van meleg ágy és biztonságos. Ennél több nem is kell.
*Mondja habozás nélkül a mélységinek. Ennyit már biztosan tud Hena is a városról. A Pegazus lehet ennek a város kalandozóinak a központja.*
-Az attól függ, hogy hogy viselkednél velem.
*Válaszolja Vanrei kérdésére, hogy Hena biztos fejbe verte volna.*
-Annyira erős nem vagyok, talán ha lenen buzogányom azzal fejbe tudtalak volna ütni, úgy hogy ilyen sebesülést szerezz. De ahhoz el kellene bírnom a buzogányt, szóval nagy esély arra sincs. Pofonokat viszont osztottam már, szóval arra nagyobb esély van.
*Mondja büszkén. Még emlékszik is az utolsóra. Az is egy elf volt, akárcsak Hena, csak férfi. Majdnem elgázolta a lovával. A férfi utolsó mondataira csak bólint. Érezte Hena, hogy érdekes fickóval van dolga. Az élete már egy ideje unalmas volt. Hátha a férfi izgalmasabbá tudja tenni.*
-Én a helyedben nem hagynám magamat. Ha elvégzek egy munkát, elvárom hogy kifizessenek. Remélem te is ugyanezen a véleményen vagy?
*Mondja a férfinak, miközben végighaladnak a Polgárnegyed utcáin.*
*Valami fontosat már megtudott Hena a férfiról. Egyre jobban haladnak előre, mind a Templom, mind pedig az ismeretség terén. A férfi rabló kilétére még csak halvány sejtései vannak, helyette inkább a zsoldos vagy fejvadász foglalkozások a befutók. Vanrei felszereltsége mind a három találgatásra megfelelnek. Az viszont, hogy Artheniorba jön inkább csak az utóbbi kettőre igaz. Hacsak tényleg nem akkora ütést a fejére. Amit meg már csak a haramiák ösztöne miatt von kétségbe.*
-Bolond is lenne az, aki megveti az élvezetes részeket. Ha valami jó az utadba kerül, ne legyél rest felvenni azt az útról.
*Bólogat egyetértőn Vanrei szavaira.*
-A Pegazus fogadó lesz a következő állomásunk. Az étel finom, van meleg ágy és biztonságos. Ennél több nem is kell.
*Mondja habozás nélkül a mélységinek. Ennyit már biztosan tud Hena is a városról. A Pegazus lehet ennek a város kalandozóinak a központja.*
-Az attól függ, hogy hogy viselkednél velem.
*Válaszolja Vanrei kérdésére, hogy Hena biztos fejbe verte volna.*
-Annyira erős nem vagyok, talán ha lenen buzogányom azzal fejbe tudtalak volna ütni, úgy hogy ilyen sebesülést szerezz. De ahhoz el kellene bírnom a buzogányt, szóval nagy esély arra sincs. Pofonokat viszont osztottam már, szóval arra nagyobb esély van.
*Mondja büszkén. Még emlékszik is az utolsóra. Az is egy elf volt, akárcsak Hena, csak férfi. Majdnem elgázolta a lovával. A férfi utolsó mondataira csak bólint. Érezte Hena, hogy érdekes fickóval van dolga. Az élete már egy ideje unalmas volt. Hátha a férfi izgalmasabbá tudja tenni.*
-Én a helyedben nem hagynám magamat. Ha elvégzek egy munkát, elvárom hogy kifizessenek. Remélem te is ugyanezen a véleményen vagy?
*Mondja a férfinak, miközben végighaladnak a Polgárnegyed utcáin.*
3138. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-25 00:50:49
Üzenet elküldve: 2026-01-25 00:50:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*A felszított vágyak közepette bölcsen megtartja magának a véleményét azokról a korholó szavakról, amiket Merlana az arcába liheg.
Egyáltalán nem gondolja, hogy visszatartotta volna a leányzót, és azt sem, hogy megfosztotta volna a nemesség lehetőségétől. Hacsak nem arra gondol a művésznő, hogy az ő feleségeként válhatott volna nemessé. Hogyisne! Egy olyan nő, aki akár csak egyetlen másik férfival is együtt hált pénzért vagy érdekből, nem válhat a Morthimer ház úrnőjévé. Ez az, amit Merlana nem ért meg. A lánynak ez a kapu sose állt nyitva. Amikor egy utat kiválasztott magának, több másik lehetőséget elveszített. Nem mintha Merlanának - annak a Merlanának, akivel Orthus annak idején a Piactéren először találkozott - olyan sok lehetősége lett volna. Orthus úgy értékelné, hogy a leányzó a lehető legjobb döntést hozta meg és ez eljuttatta oda, ahol most van. Nagy szó ez is, de a leányzó talán nem így látja és arra vágyik, amit nem kaphat meg.
Hogy Orthus nem tartja a vádakat jogosnak és hogy esetleg neheztel is miattuk, azt szavakban nem jelzi. Talán csak a szeretkezésük alkalmával érezheti a nő olykor, hogy határozottabban, erőteljesebben ostromolják. Ez is egy módja a büntetésnek, vagy legalábbis a feszültség levezetésnek, még ha soha nem is volt cél a fájdalom okozása.
Jóval később kifáradva, kielégülve, elégedetten réved a baldachinra, amikor Merlana ismét hozzászól.*
- Úgy? Amire a legjobban vágyom? Szerinted mégis mi lenne az?
//A Sub Rosa panzióban//
*A felszított vágyak közepette bölcsen megtartja magának a véleményét azokról a korholó szavakról, amiket Merlana az arcába liheg.
Egyáltalán nem gondolja, hogy visszatartotta volna a leányzót, és azt sem, hogy megfosztotta volna a nemesség lehetőségétől. Hacsak nem arra gondol a művésznő, hogy az ő feleségeként válhatott volna nemessé. Hogyisne! Egy olyan nő, aki akár csak egyetlen másik férfival is együtt hált pénzért vagy érdekből, nem válhat a Morthimer ház úrnőjévé. Ez az, amit Merlana nem ért meg. A lánynak ez a kapu sose állt nyitva. Amikor egy utat kiválasztott magának, több másik lehetőséget elveszített. Nem mintha Merlanának - annak a Merlanának, akivel Orthus annak idején a Piactéren először találkozott - olyan sok lehetősége lett volna. Orthus úgy értékelné, hogy a leányzó a lehető legjobb döntést hozta meg és ez eljuttatta oda, ahol most van. Nagy szó ez is, de a leányzó talán nem így látja és arra vágyik, amit nem kaphat meg.
Hogy Orthus nem tartja a vádakat jogosnak és hogy esetleg neheztel is miattuk, azt szavakban nem jelzi. Talán csak a szeretkezésük alkalmával érezheti a nő olykor, hogy határozottabban, erőteljesebben ostromolják. Ez is egy módja a büntetésnek, vagy legalábbis a feszültség levezetésnek, még ha soha nem is volt cél a fájdalom okozása.
Jóval később kifáradva, kielégülve, elégedetten réved a baldachinra, amikor Merlana ismét hozzászól.*
- Úgy? Amire a legjobban vágyom? Szerinted mégis mi lenne az?
3137. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-24 23:10:53
Üzenet elküldve: 2026-01-24 23:10:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A nap lement, s felkelt újra//
* A főtérről hamar a polgárnegyed nem annyira zajos és zsúfolt utcáira érnek. Yvon mosolyogva vezeti Maaviet keresztül a városon. Örül, hogy segíthet, de azért azt se felejtette még el teljesen, hogy reggel a lány kopogtatására kelt. Szívesen pihent volna még egy-két órát. Ám most már mindegy, a reggeli hűvös levegőtől kezd felébredni. Az is segít, hogy a lány szóval tartja, így nem unatkozik út közben sem. *
– Valóban. De vannak annál sokkal nagyobb értékek is. Sárkányt például… * Rövid fejszámolás következik. *
– Ötven reggeli árából vettem. Vagy talán volt száz is, már nem emlékszem. * Úgy érzi, jobban megértik egymást, ha egyszerű számok helyett reggelikben mérik a pénzt. Így talán azt is el tudja képzelni a lány, hogy mennyit dolgozhatott már a fiú, hogy telt neki lóra is. Nem is akármilyenre!
Amikor kedvességgel vádolják, legyint egyet. Persze, tett ezt-azt a lányért, de nem kedvességből, hanem mert neki jól esett. Nem tartja magát emiatt se kifejezetten jónak, se kedvesnek, de azért a lelke mélyén örül a szavaknak. *
– Próbálok az lenni inkább. Nekem is vannak jobb, meg rosszabb napjaim. * Magyarázza. *
– Átvágunk a városon. Ez itt a polgárnegyed. * Széles mozdulattal gesztikulál. *
– A legtöbb ember itt él. Meg persze vannak más népek is: elfek, fél-elfek, törpék, gnómok, tündérek… * Előre elmosolyodik azon, amit ezután fog mondani. *
– Meg persze óriások is. Igaz, elég ritkák. De a piacon talán majd látsz egyet-kettőt. A legtöbbjük igen barátságos, de köztünk szólva – kicsit együgyűek. * Úgy érzi magát, mintha egy olyan utazót vezetne körbe a városon, aki Lanawinon túlról jött, és még minden új neki. Maavienak minden új, de Yvon türelmesen, sőt mi több, élvezettel mesél neki bármiről, amiről hallani akar. Vagy amiről épp kedve van mesélni. *
– Én is sokáig itt laktam. * Mondja csak úgy mellékesen. *
– Az egyik kis házban, jó pár utcával lejjebb. * Teszi hozzá, még mielőtt a lány eszébe jutna, hogy látogassanak el Yvon régi házához. Talán majd egyszer. De, ha még ma el akarják intézni a bilincsek ügyét, nem állhatnak meg minden fűszálnál. Halad tovább egyenesen a piac felé, és remélhetőleg a lány is így tesz. *
* A főtérről hamar a polgárnegyed nem annyira zajos és zsúfolt utcáira érnek. Yvon mosolyogva vezeti Maaviet keresztül a városon. Örül, hogy segíthet, de azért azt se felejtette még el teljesen, hogy reggel a lány kopogtatására kelt. Szívesen pihent volna még egy-két órát. Ám most már mindegy, a reggeli hűvös levegőtől kezd felébredni. Az is segít, hogy a lány szóval tartja, így nem unatkozik út közben sem. *
– Valóban. De vannak annál sokkal nagyobb értékek is. Sárkányt például… * Rövid fejszámolás következik. *
– Ötven reggeli árából vettem. Vagy talán volt száz is, már nem emlékszem. * Úgy érzi, jobban megértik egymást, ha egyszerű számok helyett reggelikben mérik a pénzt. Így talán azt is el tudja képzelni a lány, hogy mennyit dolgozhatott már a fiú, hogy telt neki lóra is. Nem is akármilyenre!
Amikor kedvességgel vádolják, legyint egyet. Persze, tett ezt-azt a lányért, de nem kedvességből, hanem mert neki jól esett. Nem tartja magát emiatt se kifejezetten jónak, se kedvesnek, de azért a lelke mélyén örül a szavaknak. *
– Próbálok az lenni inkább. Nekem is vannak jobb, meg rosszabb napjaim. * Magyarázza. *
– Átvágunk a városon. Ez itt a polgárnegyed. * Széles mozdulattal gesztikulál. *
– A legtöbb ember itt él. Meg persze vannak más népek is: elfek, fél-elfek, törpék, gnómok, tündérek… * Előre elmosolyodik azon, amit ezután fog mondani. *
– Meg persze óriások is. Igaz, elég ritkák. De a piacon talán majd látsz egyet-kettőt. A legtöbbjük igen barátságos, de köztünk szólva – kicsit együgyűek. * Úgy érzi magát, mintha egy olyan utazót vezetne körbe a városon, aki Lanawinon túlról jött, és még minden új neki. Maavienak minden új, de Yvon türelmesen, sőt mi több, élvezettel mesél neki bármiről, amiről hallani akar. Vagy amiről épp kedve van mesélni. *
– Én is sokáig itt laktam. * Mondja csak úgy mellékesen. *
– Az egyik kis házban, jó pár utcával lejjebb. * Teszi hozzá, még mielőtt a lány eszébe jutna, hogy látogassanak el Yvon régi házához. Talán majd egyszer. De, ha még ma el akarják intézni a bilincsek ügyét, nem állhatnak meg minden fűszálnál. Halad tovább egyenesen a piac felé, és remélhetőleg a lány is így tesz. *
3136. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-24 18:19:51
Üzenet elküldve: 2026-01-24 18:19:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*Egy valamiben egészen biztosan Orthus a legjobb a lány szemében. Mindenféle kérdés nélkül. Ő az, aki annak ellenére, hogy egy olyan ketrecben tartja őt, melyet már annyira kicsinek érez, hogy majd megfullad benne, olyan kielégítő módon képes simogatni az önérzetét, hogy szavai hallatán még maga is elhiszi, hogy egyszer királynővé válhat. Nem csak a sakktáblán, hanem minden más aspektusból is.
A kalmár ruhái természetesen szépen, összehajtogatva kerülnek az egyik komód tetejére. Ha rajta múlna, legszívesebben csak a földre szórná őket, hogy ne kelljen megszakítania a vágytól fűtött pillanatokat, ám tudja, hogy kuncsaftjának ez mennyire fontos, így eleget is tesz a kimondatlan elvárásnak.
Ruhák nélkül kezdenek hát furcsa táncba a szoba közepén, melynek célja egymás vágyának előcsalogatása, s úgy tűnik, jó munkát végeznek, mert mire az ágyon kötnek ki, Merlana is kipirult arccal pislog fel fölé magasodó partnerére.*
- Képzeld el mi lehetnék, ha nem fognál vissza! Melletted mindig megkötözve érzem magam. *Búgja, miközben keze tovább jár, s ő maga is lágyan mocorog a puha ágyon fekve.*
- Miattad nem lehettem nemes. És ne mondd nekem azt, hogy nincs is rá szükségem Te is lecsaptál a lehetőségre. Ugyanarra a lehetőségre, amitől engem megfosztottál. *A vágytól erőteljes érzelmek és Orthus szavai hatásának együttese egy furcsán őszinte érzelmi állapotba sodorja a lányt. Vádol, de közben mégsem büntet, hanem kényeztet, csókkal, simogatással, mindenhogy. Panaszkodik, de mégsem neheztel, örömöt érez mindazért, mit viszonzásul kap. Célját azonban kétségkívül elérte a férfi. A tűz feléledt a nőben, olyannyira, hogy az ágyban együtt töltött idő ismét emlékezetessé válhat majd. Ha Merlanán múlik, annyira emlékezetessé, hogy Orthus valóban azt érezze, vágyik rá és nem akarja elveszíteni…*
- Ugye nem felejtetted el, hogy én megadhatnám neked azt, amire a legjobban vágysz…? *Suttogja egy órácskával, talán valamivel többel később, kipirult arccal, pihegve, ha lehetősége van rá, akkor Orthus mellkasán pihengetve, ujjaival még mindig cirógatva őt.*
//A Sub Rosa panzióban//
*Egy valamiben egészen biztosan Orthus a legjobb a lány szemében. Mindenféle kérdés nélkül. Ő az, aki annak ellenére, hogy egy olyan ketrecben tartja őt, melyet már annyira kicsinek érez, hogy majd megfullad benne, olyan kielégítő módon képes simogatni az önérzetét, hogy szavai hallatán még maga is elhiszi, hogy egyszer királynővé válhat. Nem csak a sakktáblán, hanem minden más aspektusból is.
A kalmár ruhái természetesen szépen, összehajtogatva kerülnek az egyik komód tetejére. Ha rajta múlna, legszívesebben csak a földre szórná őket, hogy ne kelljen megszakítania a vágytól fűtött pillanatokat, ám tudja, hogy kuncsaftjának ez mennyire fontos, így eleget is tesz a kimondatlan elvárásnak.
Ruhák nélkül kezdenek hát furcsa táncba a szoba közepén, melynek célja egymás vágyának előcsalogatása, s úgy tűnik, jó munkát végeznek, mert mire az ágyon kötnek ki, Merlana is kipirult arccal pislog fel fölé magasodó partnerére.*
- Képzeld el mi lehetnék, ha nem fognál vissza! Melletted mindig megkötözve érzem magam. *Búgja, miközben keze tovább jár, s ő maga is lágyan mocorog a puha ágyon fekve.*
- Miattad nem lehettem nemes. És ne mondd nekem azt, hogy nincs is rá szükségem Te is lecsaptál a lehetőségre. Ugyanarra a lehetőségre, amitől engem megfosztottál. *A vágytól erőteljes érzelmek és Orthus szavai hatásának együttese egy furcsán őszinte érzelmi állapotba sodorja a lányt. Vádol, de közben mégsem büntet, hanem kényeztet, csókkal, simogatással, mindenhogy. Panaszkodik, de mégsem neheztel, örömöt érez mindazért, mit viszonzásul kap. Célját azonban kétségkívül elérte a férfi. A tűz feléledt a nőben, olyannyira, hogy az ágyban együtt töltött idő ismét emlékezetessé válhat majd. Ha Merlanán múlik, annyira emlékezetessé, hogy Orthus valóban azt érezze, vágyik rá és nem akarja elveszíteni…*
- Ugye nem felejtetted el, hogy én megadhatnám neked azt, amire a legjobban vágysz…? *Suttogja egy órácskával, talán valamivel többel később, kipirult arccal, pihegve, ha lehetősége van rá, akkor Orthus mellkasán pihengetve, ujjaival még mindig cirógatva őt.*
3135. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-24 11:48:45
Üzenet elküldve: 2026-01-24 11:48:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*Nincs semmi oka arra, hogy ne engedje Merlanát érvényesülni. A nő azt csinálja, amit ő is szeretne: kényezteti, felszítja a vágyát és némi önfeledt kikapcsolódást nyújt. Kiszakítja a folyamatos tervezgetés, mérlegelés, munkálkodás világából, még ha csak pár röpke órára is.
Hagyja hát, hogy ágyasa levetkőztesse, a nő nagyon jól tudja, hogyan bánjon Orthus ruháival azután is, hogy lekerültek a férfiról. Ő maga csak annyit segédkezik ebben, hogy lehetővé teszi, hogy Merlana kabáttól cipőig mindentől megszabadítsa.
Mire ezzel végeznek, Orthus vágyakozása már szemmel látható, habár a férfi még mindig nyugodtan és passzívan viselkedik. De amikor már teljesen mezítelenek, ismét magához vonja Merlanát és kiélvezi, ahogy a nő hozzásimul. Végül ő lesz az, aki kis lépésekkel az ágy felé kezdi terelni a művésznőt, majd rá is fekteti, ő maga pedig fölé magasodik. Kezével kitapintja a nő szemérmét, és hozzáértő módon kezdi simogatni, kényeztetni, miközben így kezd beszélni.*
- Igen, meg tudsz még lepni. És amikor már azt hiszem, elérted szépséged és bujaságod csúcsát, újra és újra rácáfolsz. Valóban úrnővé érsz lassacskán. És ki tudja, talán egyszer még közöttük is a legkülönbek egyike leszel.
*Tudja jól, hogy a szavainak legalább akkora hatása van, mint az ujjainak, a kettő együttesen pedig nagyon is fel tudja szítani a nő vágyait. Nem azért csinálja ezt, mert kell, hanem azért, mert tudja, hogy ettől csak még élvezetesebb lesz a saját élvezete. Egy dolog egy készséges nővel hálni, és teljesen más egy odaadó, bizonyítani vágyó nővel. Merlanának fontos, hogy mindig bizonyítson és felülmúlja a várakozásokat. Úgyhogy Orthus gondoskodik róla, hogy felszítsa a nőben ezt a fajta vágyat is.*
//A Sub Rosa panzióban//
*Nincs semmi oka arra, hogy ne engedje Merlanát érvényesülni. A nő azt csinálja, amit ő is szeretne: kényezteti, felszítja a vágyát és némi önfeledt kikapcsolódást nyújt. Kiszakítja a folyamatos tervezgetés, mérlegelés, munkálkodás világából, még ha csak pár röpke órára is.
Hagyja hát, hogy ágyasa levetkőztesse, a nő nagyon jól tudja, hogyan bánjon Orthus ruháival azután is, hogy lekerültek a férfiról. Ő maga csak annyit segédkezik ebben, hogy lehetővé teszi, hogy Merlana kabáttól cipőig mindentől megszabadítsa.
Mire ezzel végeznek, Orthus vágyakozása már szemmel látható, habár a férfi még mindig nyugodtan és passzívan viselkedik. De amikor már teljesen mezítelenek, ismét magához vonja Merlanát és kiélvezi, ahogy a nő hozzásimul. Végül ő lesz az, aki kis lépésekkel az ágy felé kezdi terelni a művésznőt, majd rá is fekteti, ő maga pedig fölé magasodik. Kezével kitapintja a nő szemérmét, és hozzáértő módon kezdi simogatni, kényeztetni, miközben így kezd beszélni.*
- Igen, meg tudsz még lepni. És amikor már azt hiszem, elérted szépséged és bujaságod csúcsát, újra és újra rácáfolsz. Valóban úrnővé érsz lassacskán. És ki tudja, talán egyszer még közöttük is a legkülönbek egyike leszel.
*Tudja jól, hogy a szavainak legalább akkora hatása van, mint az ujjainak, a kettő együttesen pedig nagyon is fel tudja szítani a nő vágyait. Nem azért csinálja ezt, mert kell, hanem azért, mert tudja, hogy ettől csak még élvezetesebb lesz a saját élvezete. Egy dolog egy készséges nővel hálni, és teljesen más egy odaadó, bizonyítani vágyó nővel. Merlanának fontos, hogy mindig bizonyítson és felülmúlja a várakozásokat. Úgyhogy Orthus gondoskodik róla, hogy felszítsa a nőben ezt a fajta vágyat is.*
3134. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-22 22:13:22
Üzenet elküldve: 2026-01-22 22:13:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*Keze akadálytalanul ér el a céljáig, megtudva ezzel azt, amire kíváncsi volt. A vágy lassan éled hát, de ő nem veszi zokon, jól tudja, hogy mi a dolga. A szobába lépve apró csevegésbe kezdenek, minek során úgy tűnik, Orthust egyáltalán nem zavarja a közvetlen hangnem, amelyről Merlana kérdés nélkül döntött úgy, hogy megengedheti magának.*
- Kedvemre való, ahogy bókolsz. *Mosolyodik el lágyan, majd ismét közelebb húzódik a férfihez. Arra nincs szükség, hogy a szoba ajtaját becsukja maguk mögött, hisz a külső ajtó zárva van, de a nyitott ajtó különösen izgalmas helyzet illúzióját teremtheti meg. Ami a szobát illeti, valóban büszke rá. A kedvenc színei veszik körül, a látkép kihívóan egyedi, mégis az elegancia és luxus finom keverékét ötvözi. Néhol talán kissé túlzó módon is, hisz épp csak a tükör hiányzik a plafonról.*
- Hogy is mondtad? Mindig tudok újabb meglepetéseket okozni? *Kuncogja. Lágy csókokkal kezdi kényeztetgetni Orthust, miközben lassú, finom mozdulatokkal operálva próbálja megszabadítani őt is a ruháitól, már ha partnere nem akadályozza meg ebben. Ha sikerrel jár, akkor az ágy felé kezdi terelgetni magukat, melynek egyelőre ő van háttal. Anélkül, hogy hátra pillantana is pontosan tudja, hány lépést tehet meg, így pont az ágy szélénél áll meg, ahol további csókokkal, s érintésekkel, melytől reményei szerint libabőrössé válik a másik, próbálja azt a bizonyos vágyat teljesen előcsalogatni a kalmárból. A végletekig tervezi húzni az előjátékot. Minden egyes mozzanatával azt akarja elérni, hogy Orthus tényleg olyannyira vágyjon rá, hogy azt már a saját, legbelső gondolatainak mélyén se legyen képes saját maga előtt sem tagadni.*
//A Sub Rosa panzióban//
*Keze akadálytalanul ér el a céljáig, megtudva ezzel azt, amire kíváncsi volt. A vágy lassan éled hát, de ő nem veszi zokon, jól tudja, hogy mi a dolga. A szobába lépve apró csevegésbe kezdenek, minek során úgy tűnik, Orthust egyáltalán nem zavarja a közvetlen hangnem, amelyről Merlana kérdés nélkül döntött úgy, hogy megengedheti magának.*
- Kedvemre való, ahogy bókolsz. *Mosolyodik el lágyan, majd ismét közelebb húzódik a férfihez. Arra nincs szükség, hogy a szoba ajtaját becsukja maguk mögött, hisz a külső ajtó zárva van, de a nyitott ajtó különösen izgalmas helyzet illúzióját teremtheti meg. Ami a szobát illeti, valóban büszke rá. A kedvenc színei veszik körül, a látkép kihívóan egyedi, mégis az elegancia és luxus finom keverékét ötvözi. Néhol talán kissé túlzó módon is, hisz épp csak a tükör hiányzik a plafonról.*
- Hogy is mondtad? Mindig tudok újabb meglepetéseket okozni? *Kuncogja. Lágy csókokkal kezdi kényeztetgetni Orthust, miközben lassú, finom mozdulatokkal operálva próbálja megszabadítani őt is a ruháitól, már ha partnere nem akadályozza meg ebben. Ha sikerrel jár, akkor az ágy felé kezdi terelgetni magukat, melynek egyelőre ő van háttal. Anélkül, hogy hátra pillantana is pontosan tudja, hány lépést tehet meg, így pont az ágy szélénél áll meg, ahol további csókokkal, s érintésekkel, melytől reményei szerint libabőrössé válik a másik, próbálja azt a bizonyos vágyat teljesen előcsalogatni a kalmárból. A végletekig tervezi húzni az előjátékot. Minden egyes mozzanatával azt akarja elérni, hogy Orthus tényleg olyannyira vágyjon rá, hogy azt már a saját, legbelső gondolatainak mélyén se legyen képes saját maga előtt sem tagadni.*
3133. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-21 18:52:58
Üzenet elküldve: 2026-01-21 18:52:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*Orthus máskor se volt fukar a kellemes érintésekkel, mert saját élvezetének nem része az, hogy a partnerét elnyomja. Persze ez se mindig igaz. Van, volt már, hogy uralkodni akart. Talán ma is lesz rá alkalom. De egyelőre tényleg csak élvezi a női bájok érintését, ízlelését.
Merlana is végigsimít rajta, és azt érezheti, hogy a férfi ágyéka már éledezik, de még nem áll készen teljesen a folytatásra.
Orthus pedig hagyja magát vezetni, és alaposan meglepi, hogy egykori szobája mennyire megváltozott. Itt tényleg semmi se maradt a régi, még a padló sem. Merlana ezt a szobát teljesen belakta és a saját ízlésére szabta, ami meglepően ízléses és stílusos. Ez a stílus már nem jön ösztönösen, ehhez a lánynak tanulnia, érnie, tapasztalnia kellett.*
- Elismerésem. Méltó ez a szoba egy népszerű és sikeres művészhez.
*mondja, és megint kihagyja, hogy tegyen valami megjegyzést arra, hogy ennyi pénzt hasznosabban is be lehetne fektetni. Ezt ő gondolja így, mert neki ez a fontosabb, semmint a luxus. De tudja jól, hogy Merlana máshogy áll ehhez. Minek is lombozná le akármilyen megjegyzéssel, mikor a leányzó láthatóan büszke a kis kuckójára.*
- Nem aggódom, bizonyára sok boldog óra vár még rám ebben a budoárban.
*feleli egy halvány, de magabiztos mosoly kíséretében, miközben puhán belemarkol a lány hátsójába.
Egyelőre azonban hagyja, hogy Merlana irányítsa az eseményeket, amíg olyasmit csinál, ami neki is kedvére van.*
A hozzászólást Elvtárs (Moderátor) módosította, ekkor: 2026.01.22 21:07:33, a következő indokkal:
Aktív képesség fejlécet kéretik csak akkor használni, ha használod a fentebbi aktív képességet.
//A Sub Rosa panzióban//
*Orthus máskor se volt fukar a kellemes érintésekkel, mert saját élvezetének nem része az, hogy a partnerét elnyomja. Persze ez se mindig igaz. Van, volt már, hogy uralkodni akart. Talán ma is lesz rá alkalom. De egyelőre tényleg csak élvezi a női bájok érintését, ízlelését.
Merlana is végigsimít rajta, és azt érezheti, hogy a férfi ágyéka már éledezik, de még nem áll készen teljesen a folytatásra.
Orthus pedig hagyja magát vezetni, és alaposan meglepi, hogy egykori szobája mennyire megváltozott. Itt tényleg semmi se maradt a régi, még a padló sem. Merlana ezt a szobát teljesen belakta és a saját ízlésére szabta, ami meglepően ízléses és stílusos. Ez a stílus már nem jön ösztönösen, ehhez a lánynak tanulnia, érnie, tapasztalnia kellett.*
- Elismerésem. Méltó ez a szoba egy népszerű és sikeres művészhez.
*mondja, és megint kihagyja, hogy tegyen valami megjegyzést arra, hogy ennyi pénzt hasznosabban is be lehetne fektetni. Ezt ő gondolja így, mert neki ez a fontosabb, semmint a luxus. De tudja jól, hogy Merlana máshogy áll ehhez. Minek is lombozná le akármilyen megjegyzéssel, mikor a leányzó láthatóan büszke a kis kuckójára.*
- Nem aggódom, bizonyára sok boldog óra vár még rám ebben a budoárban.
*feleli egy halvány, de magabiztos mosoly kíséretében, miközben puhán belemarkol a lány hátsójába.
Egyelőre azonban hagyja, hogy Merlana irányítsa az eseményeket, amíg olyasmit csinál, ami neki is kedvére van.*
A hozzászólást Elvtárs (Moderátor) módosította, ekkor: 2026.01.22 21:07:33, a következő indokkal:
Aktív képesség fejlécet kéretik csak akkor használni, ha használod a fentebbi aktív képességet.
3132. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-21 12:20:38
Üzenet elküldve: 2026-01-21 12:20:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Só és füst//
*Merrin viszonylag ritkán fenyegetőzik. Ami fenyegetőzik, az a hangulat, ami körüllengi. Őszintén szólva megszokta, és talán bele is kényelmesedett, hogy hogy a csend, meg a természetadta mord fizimiska elintézik a miheztartást vele kapcsolatban, bármi egyéb nélkül is. Általában nem kell sok idő, hogy levonja a megfelelő konzekvenciákat, ha szembekerül valakivel. Ez valószínűleg visszafelé is igaz.
Hallgatag, részvétlen, rendkívül nyersen tudja kimondani, amit gondol, és rühelli a felesleges szócséplést. Ki-ki értelmezze, ahogy tetszik. Ő ebben nem találna semmi fenyegetőt. Szereti az egyenességet, és értékeli is. A bizalmaskodással viszont másképp áll a helyzet. A kikötői, nő létére, a legtökösebb illető, akivel az elmúlt hónapokban találkozott, de a nyüzsgése... az kétség kívül bele-beletrappol Merrin ingerküszöbére. Az ezzel kapcsolatos nonverbális jelek remélhetőleg egy idő után kisimítják az egymás mellett létezés komfortját. Neki is üdvösebb lenne valamelyest visszarázódnia a társadalmi normáknak legalább a koszlott peremére. Az utóbbi időben tény, ami tény, gyakorlatilag egy tucat szónál nem több, ami elhagyta a száját, és azt se mind lélegző lényeknek mondta el.
A beszámolóra, a felütést kísérő fanyar szájelhúzást leszámítva, szinte elismerőn hümment. Bár kérdéses, hogy a reszelős hang, ami a félvér mellkasából morajlik mekkora skálán válogatható kategóriákba a másik számára. Aki sok időt tölt Merrinnel, és van hozzá érzéke, annak egészen kiszélesedik ez a spektrum. Kevesen vannak, de azért vannak, akikkel ezt a minimalista kommunikációt groteszk tökélyre művelte ki.*
- És van ötleted, hogy hol lehetne ennek utánajárni? *kérdi érdes, tónustalan hangján. Nem sietős, de határozott léptekkel halad. A hosszúcombú némbernek persze valószínűleg nem okoz gondot tartani vele a tempót.*
- Miért jöttél el? *kérdi. A csevegés fogalmával bárminemű hasonlóság csak a véletlen műve. Merrint rohadtul nem zavarja, sőt, ha értelmezhető ez rá, akkor kifejezetten boldoggá teszi, ha némán ügetnek végig a feketére ázott utcákon. De szereti tudni, mivel kell számolnia, ha már társulásra kényszerül.*
*Merrin viszonylag ritkán fenyegetőzik. Ami fenyegetőzik, az a hangulat, ami körüllengi. Őszintén szólva megszokta, és talán bele is kényelmesedett, hogy hogy a csend, meg a természetadta mord fizimiska elintézik a miheztartást vele kapcsolatban, bármi egyéb nélkül is. Általában nem kell sok idő, hogy levonja a megfelelő konzekvenciákat, ha szembekerül valakivel. Ez valószínűleg visszafelé is igaz.
Hallgatag, részvétlen, rendkívül nyersen tudja kimondani, amit gondol, és rühelli a felesleges szócséplést. Ki-ki értelmezze, ahogy tetszik. Ő ebben nem találna semmi fenyegetőt. Szereti az egyenességet, és értékeli is. A bizalmaskodással viszont másképp áll a helyzet. A kikötői, nő létére, a legtökösebb illető, akivel az elmúlt hónapokban találkozott, de a nyüzsgése... az kétség kívül bele-beletrappol Merrin ingerküszöbére. Az ezzel kapcsolatos nonverbális jelek remélhetőleg egy idő után kisimítják az egymás mellett létezés komfortját. Neki is üdvösebb lenne valamelyest visszarázódnia a társadalmi normáknak legalább a koszlott peremére. Az utóbbi időben tény, ami tény, gyakorlatilag egy tucat szónál nem több, ami elhagyta a száját, és azt se mind lélegző lényeknek mondta el.
A beszámolóra, a felütést kísérő fanyar szájelhúzást leszámítva, szinte elismerőn hümment. Bár kérdéses, hogy a reszelős hang, ami a félvér mellkasából morajlik mekkora skálán válogatható kategóriákba a másik számára. Aki sok időt tölt Merrinnel, és van hozzá érzéke, annak egészen kiszélesedik ez a spektrum. Kevesen vannak, de azért vannak, akikkel ezt a minimalista kommunikációt groteszk tökélyre művelte ki.*
- És van ötleted, hogy hol lehetne ennek utánajárni? *kérdi érdes, tónustalan hangján. Nem sietős, de határozott léptekkel halad. A hosszúcombú némbernek persze valószínűleg nem okoz gondot tartani vele a tempót.*
- Miért jöttél el? *kérdi. A csevegés fogalmával bárminemű hasonlóság csak a véletlen műve. Merrint rohadtul nem zavarja, sőt, ha értelmezhető ez rá, akkor kifejezetten boldoggá teszi, ha némán ügetnek végig a feketére ázott utcákon. De szereti tudni, mivel kell számolnia, ha már társulásra kényszerül.*
3131. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-20 21:15:10
Üzenet elküldve: 2026-01-20 21:15:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Só és füst//
- Ez elkerülhetetlen, Papa *kacsint a férfira egy elnyúló mosoly kíséretében, s mintha minden kis burkolt, aprócska fenyegetés gond nélkül lepattanna a zsoldosról. Nem ez az első alkalom az életében azért, hogy valaki riogatja, meg nem is tudja igazán komolyan venni. Elvégre a félvérnek szüksége van a segítségére, ezért van itt vele, túl sok haszna nem származna abból, ha a kis zsörtölődése közepette meggondolatlan dolgot tenne. Kereshetne másik kísérőt és mindezt karok nélkül kellene megtennie - az meg ugyan kinek hiányzik?
Csak megrázza a fejét a piac dolgára. Amire most igazán szüksége lenne azt nem igazán lehet ott megkapni: egy forró, illatos fürdőre, egy ledér pillangócskára, egy kis ördögvigyorra na meg lassan-lassan egy terebélyes bokrocska óvó takarására. Erőlteti magát, hogy bírja még a városhatárig.
Némi megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, hogy újdonsült útitársa fel tud tenni egy kérdést anélkül, hogy nagyfiúságát kívánná sugallni. Megszokta már ugyan, hogy a hímnemű egyedek néha fenyegetve érzik magukat a jelenlétében, mintha Shan erős kiállásától elbizonytalanodnának saját férfiasságukban. Talán Merrin ennél magabiztosabb gyerek, s csupán a hányattatott félvér sors rágta ilyen morcossá, mindenesetre mindkettejük útja kellemesebb lesz, ha ez a különös farokméregetés legfeljebb a humor szintjén játszik. Részéről biztosan így van, de a férfi részéről akadnak kétségei.*
- Bevallom régen jártam már odahaza *sóhajt fel, miközben ráérősen sétálnak a negyed egyik csendes utcáján* - De ha hinni lehet a pletykáknak a Patkányok hatalma sokat szilárdult az utóbbi időben. Állítólag a dokksort is feldíszítették néhány hullával, bár azt nem nagyon tudni, mit véthettek szerencsétlenek *vonja meg a vállát* - Vagy hogy egyáltalán pontosan kik lehettek.
*Annyi bizonyos, hogy Shan a fél életét a Kikötőben élte le, és nem igazán emlékszik ekkora leszámolásra.*
A hozzászólást Elvtárs (Moderátor) módosította, ekkor: 2026.01.22 20:53:22, a következő indokkal:
Felhasználó kérésére
- Ez elkerülhetetlen, Papa *kacsint a férfira egy elnyúló mosoly kíséretében, s mintha minden kis burkolt, aprócska fenyegetés gond nélkül lepattanna a zsoldosról. Nem ez az első alkalom az életében azért, hogy valaki riogatja, meg nem is tudja igazán komolyan venni. Elvégre a félvérnek szüksége van a segítségére, ezért van itt vele, túl sok haszna nem származna abból, ha a kis zsörtölődése közepette meggondolatlan dolgot tenne. Kereshetne másik kísérőt és mindezt karok nélkül kellene megtennie - az meg ugyan kinek hiányzik?
Csak megrázza a fejét a piac dolgára. Amire most igazán szüksége lenne azt nem igazán lehet ott megkapni: egy forró, illatos fürdőre, egy ledér pillangócskára, egy kis ördögvigyorra na meg lassan-lassan egy terebélyes bokrocska óvó takarására. Erőlteti magát, hogy bírja még a városhatárig.
Némi megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, hogy újdonsült útitársa fel tud tenni egy kérdést anélkül, hogy nagyfiúságát kívánná sugallni. Megszokta már ugyan, hogy a hímnemű egyedek néha fenyegetve érzik magukat a jelenlétében, mintha Shan erős kiállásától elbizonytalanodnának saját férfiasságukban. Talán Merrin ennél magabiztosabb gyerek, s csupán a hányattatott félvér sors rágta ilyen morcossá, mindenesetre mindkettejük útja kellemesebb lesz, ha ez a különös farokméregetés legfeljebb a humor szintjén játszik. Részéről biztosan így van, de a férfi részéről akadnak kétségei.*
- Bevallom régen jártam már odahaza *sóhajt fel, miközben ráérősen sétálnak a negyed egyik csendes utcáján* - De ha hinni lehet a pletykáknak a Patkányok hatalma sokat szilárdult az utóbbi időben. Állítólag a dokksort is feldíszítették néhány hullával, bár azt nem nagyon tudni, mit véthettek szerencsétlenek *vonja meg a vállát* - Vagy hogy egyáltalán pontosan kik lehettek.
*Annyi bizonyos, hogy Shan a fél életét a Kikötőben élte le, és nem igazán emlékszik ekkora leszámolásra.*
A hozzászólást Elvtárs (Moderátor) módosította, ekkor: 2026.01.22 20:53:22, a következő indokkal:
Felhasználó kérésére
3130. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-20 18:07:34
Üzenet elküldve: 2026-01-20 18:07:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
//Aktív képesség: Illúzió//
*Tény és való, hogy manapság már ő maga is sokkal szívesebben néz tükörbe, mint hajdanán. Éppen emiatt húzza ki magát büszkén, miközben jobb kezét csípőre helyezve, fejét oldalra billentve várja, hogy Orthus is meglássa végre a kicsomagolt ajándékát. Merthogy ő most az. Minden, mit ingyen kap, az már nem a jogos jussa, hanem egy ajándék a művésznőtől. Ő ezt magában már eldöntötte, a drága prefektus meg gondoljon, amit akar, az már az ő baja.*
- Biztos voltam benne, hogy tetszeni fog, Orthus. *Szólítja meg a férfit hirtelen közvetlenebb stílusra váltva, majd vörös ajkaiba harap csábítóan, mikor meglátja partnere vágyakozó barnáit. A következő meglepetés azonban őt éri. Nem hitte volna, hogy ő lesz az, akit először fognak szeretni ezen a szeánszon, így szerepéről kissé megfeledkezve, őszinte élvezettel nyög fel, ahogy testét átjárja a nem várt, ám annál kellemesebb érzés. Kiélvezi a helyzetét, míg végül Orthus el nem húzódik, és újra meg nem szólal. Nem válaszol azonnal, csupán közelebb lép egy apró lépést. Ennyi elég is ahhoz, hogy szinte a férfi testéhez simulhasson. Tenyerét a mellkasára fekteti, majd közel hajol, hogy a nyakára adhasson néhány lágy, érzéki csókot. Keze mindeközben szépen, lassan kezd egyre lejjebb csúszni, egyszerű simogatásnak álcázva csupán a mozdulatot, de ha sikerül megtévesztenie Orthust annyira, hogy eljusson a férfiasságáig, akkor annak tapintásából is megpróbálja megítélni, hogy valójában mennyire is vágyik rá. Bárhogy is alakul, bármit is tud meg így, egyelőre csupán egy sejtelmes mosoly a válasz.*
- Kövess, kérlek! *Másik kezével gyengéden simít végig társa orcáján, majd hátrébb lép, elfordul, és a hálószobába kíséri magukat.
Kitárva az ajtót Orthus bepillantást nyerhet a privát kis birodalomba, mi egykoron az övé lehetett, de most már Merlana saját ízlése szerint lett átalakítva. A padló sötétbarna színű, talán dióból lehet, míg a fal sokkal világosabb, de hasonlóan barnás színre van festve. A szoba közepére leterítve egy nagy, vörös szobaszőnyeg látható, a falnál pedig a hatalmas ágy, fekete ágyneművel és a baldachinra szerelt áttetsző, vörös, fátyolszerű függönyökkel. A bútorok legtöbbje is fekete vagy sötétbarna színű, míg a lámpák, képkeretek és egyéb díszítőelemek aranyozott színűek.*
- Milyen érzés? Furcsa lehet így látni, de megígérem, annál jobban fogod magad érezni benne. *Kuncogja. Neki csupán az jut eszébe, mikor először feküdhetett ebben az ágyban, és úgy érezte magát, mintha puha felhők közt járna. Akkor azt kívánta, bárcsak lehetne ilyen ágya, és a csoda bizony valóra vált. Most már van.
Következő lépése azonban azon múlik majd, hogy mit érezhetett korábban odalent, már ha egyáltalán eljutott odáig.*
//A Sub Rosa panzióban//
//Aktív képesség: Illúzió//
*Tény és való, hogy manapság már ő maga is sokkal szívesebben néz tükörbe, mint hajdanán. Éppen emiatt húzza ki magát büszkén, miközben jobb kezét csípőre helyezve, fejét oldalra billentve várja, hogy Orthus is meglássa végre a kicsomagolt ajándékát. Merthogy ő most az. Minden, mit ingyen kap, az már nem a jogos jussa, hanem egy ajándék a művésznőtől. Ő ezt magában már eldöntötte, a drága prefektus meg gondoljon, amit akar, az már az ő baja.*
- Biztos voltam benne, hogy tetszeni fog, Orthus. *Szólítja meg a férfit hirtelen közvetlenebb stílusra váltva, majd vörös ajkaiba harap csábítóan, mikor meglátja partnere vágyakozó barnáit. A következő meglepetés azonban őt éri. Nem hitte volna, hogy ő lesz az, akit először fognak szeretni ezen a szeánszon, így szerepéről kissé megfeledkezve, őszinte élvezettel nyög fel, ahogy testét átjárja a nem várt, ám annál kellemesebb érzés. Kiélvezi a helyzetét, míg végül Orthus el nem húzódik, és újra meg nem szólal. Nem válaszol azonnal, csupán közelebb lép egy apró lépést. Ennyi elég is ahhoz, hogy szinte a férfi testéhez simulhasson. Tenyerét a mellkasára fekteti, majd közel hajol, hogy a nyakára adhasson néhány lágy, érzéki csókot. Keze mindeközben szépen, lassan kezd egyre lejjebb csúszni, egyszerű simogatásnak álcázva csupán a mozdulatot, de ha sikerül megtévesztenie Orthust annyira, hogy eljusson a férfiasságáig, akkor annak tapintásából is megpróbálja megítélni, hogy valójában mennyire is vágyik rá. Bárhogy is alakul, bármit is tud meg így, egyelőre csupán egy sejtelmes mosoly a válasz.*
- Kövess, kérlek! *Másik kezével gyengéden simít végig társa orcáján, majd hátrébb lép, elfordul, és a hálószobába kíséri magukat.
Kitárva az ajtót Orthus bepillantást nyerhet a privát kis birodalomba, mi egykoron az övé lehetett, de most már Merlana saját ízlése szerint lett átalakítva. A padló sötétbarna színű, talán dióból lehet, míg a fal sokkal világosabb, de hasonlóan barnás színre van festve. A szoba közepére leterítve egy nagy, vörös szobaszőnyeg látható, a falnál pedig a hatalmas ágy, fekete ágyneművel és a baldachinra szerelt áttetsző, vörös, fátyolszerű függönyökkel. A bútorok legtöbbje is fekete vagy sötétbarna színű, míg a lámpák, képkeretek és egyéb díszítőelemek aranyozott színűek.*
- Milyen érzés? Furcsa lehet így látni, de megígérem, annál jobban fogod magad érezni benne. *Kuncogja. Neki csupán az jut eszébe, mikor először feküdhetett ebben az ágyban, és úgy érezte magát, mintha puha felhők közt járna. Akkor azt kívánta, bárcsak lehetne ilyen ágya, és a csoda bizony valóra vált. Most már van.
Következő lépése azonban azon múlik majd, hogy mit érezhetett korábban odalent, már ha egyáltalán eljutott odáig.*
3129. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-19 23:00:03
Üzenet elküldve: 2026-01-19 23:00:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A város titkai//
* Lebiggyed a szája, és a fülei, amikor Derk a tisztás közelében lévő barlangról kezd beszélni. Sejti, hogy ez csak heccelés, de sosem lehet tudni. Azért igazából nem akar orkokkal találkozni. Kifelé menet még felveszi tőrét a bejáratnál, aztán indulhatnak is. Mennek, mendegélnek a házak között. Illetve Dänkijinkilinkilinkilinkij utazik Bürkös hátán, ami nem annyira megterhelő, mintha a lábain kéne menni, de hosszú távon az lehet. Bár olyan messzire csak nem akarnak menni, nem? Épp erről kérdezi őt Derk is. *
– Nem is tudom. * Nem tudja. De nem ám. Ötlete sincs igazából, csak látni akarja a nagy pusztát, meg mindenféle dolgokat, amik a városon kívül vannak. Friss levegőt akar szívni! *
– Arra! * Kiált fel egyszer csak, és irányt változtat egy útkereszteződésnél. *
– Irány a főtér! Vitorlát fel! * Nevet fel játékosan, és a főtér felé irányítja Bürköst. *
– Milyen jó lenne egyszer tengeren hajózni!
//A város titkai//
* Lebiggyed a szája, és a fülei, amikor Derk a tisztás közelében lévő barlangról kezd beszélni. Sejti, hogy ez csak heccelés, de sosem lehet tudni. Azért igazából nem akar orkokkal találkozni. Kifelé menet még felveszi tőrét a bejáratnál, aztán indulhatnak is. Mennek, mendegélnek a házak között. Illetve Dänkijinkilinkilinkilinkij utazik Bürkös hátán, ami nem annyira megterhelő, mintha a lábain kéne menni, de hosszú távon az lehet. Bár olyan messzire csak nem akarnak menni, nem? Épp erről kérdezi őt Derk is. *
– Nem is tudom. * Nem tudja. De nem ám. Ötlete sincs igazából, csak látni akarja a nagy pusztát, meg mindenféle dolgokat, amik a városon kívül vannak. Friss levegőt akar szívni! *
– Arra! * Kiált fel egyszer csak, és irányt változtat egy útkereszteződésnél. *
– Irány a főtér! Vitorlát fel! * Nevet fel játékosan, és a főtér felé irányítja Bürköst. *
– Milyen jó lenne egyszer tengeren hajózni!
3128. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-18 23:45:43
Üzenet elküldve: 2026-01-18 23:45:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*Merlanával kapcsolatos aggodalmait későbbre száműzi. A lány hajlamos az elszemtelenedésre, ő viszont nem akarja folyton letörni az önbizalmát. Nem kell folyton dominánsnak lennie, elég akkor, amikor valóban fontos. Most se esik nehezére, hogy legyezgesse kicsit Merlana hiúságát és táplálja az egóját azzal, hogy elmondja: vágyakozik iránta. Végül is igaz, még ha ő olyan helyzetben van is, hogy a vágyai beteljesítésére még mindig ő dönti el, mikor szakít időt. Most időt tudott szakítani és nem is habozott élni a lehetőséggel.
Nem látja, ahogy Merlana megszabadul a ruhájától, csak az aláhulló anyag halk neszét hallja, és kíváncsian fordul meg. Ez a látvány pedig minden egyes alkalommal hatásos, egyre inkább az. Ha van olyan dolog, amiben Merlana már révbe ért, az a testi bájai és buja szépsége. Amikor először találkoztak és együtt háltak, nem volt sokkal több egy közönséges utcalánynál, mostanra azonban már sokkal több egy formás testnél. A tartása, az ápoltsága, és a természetessége a legnívósabb kurtizánok szintjén van.
Orthus kedvtelve néz rajta végig és különösen izgatónak találja, hogy lábait továbbra is harisny fedi.*
- Nem, az maradjon. Nagyon jól áll.
*feleli elégedetten, majd felkel a székéből, odalép Merlana elé és átkarolja, simogatni kezdi a pőre selymes bőrt. Előrehajolva a nyelvével kezdi ingerelni a lány kebleit, miközben egyik keze a formás hátsóba markol finoman. De csak alig egy percig élvezkedik így, aztán így szól.*
- Most már szívesen megnézném azt a hálószobát.
//A Sub Rosa panzióban//
*Merlanával kapcsolatos aggodalmait későbbre száműzi. A lány hajlamos az elszemtelenedésre, ő viszont nem akarja folyton letörni az önbizalmát. Nem kell folyton dominánsnak lennie, elég akkor, amikor valóban fontos. Most se esik nehezére, hogy legyezgesse kicsit Merlana hiúságát és táplálja az egóját azzal, hogy elmondja: vágyakozik iránta. Végül is igaz, még ha ő olyan helyzetben van is, hogy a vágyai beteljesítésére még mindig ő dönti el, mikor szakít időt. Most időt tudott szakítani és nem is habozott élni a lehetőséggel.
Nem látja, ahogy Merlana megszabadul a ruhájától, csak az aláhulló anyag halk neszét hallja, és kíváncsian fordul meg. Ez a látvány pedig minden egyes alkalommal hatásos, egyre inkább az. Ha van olyan dolog, amiben Merlana már révbe ért, az a testi bájai és buja szépsége. Amikor először találkoztak és együtt háltak, nem volt sokkal több egy közönséges utcalánynál, mostanra azonban már sokkal több egy formás testnél. A tartása, az ápoltsága, és a természetessége a legnívósabb kurtizánok szintjén van.
Orthus kedvtelve néz rajta végig és különösen izgatónak találja, hogy lábait továbbra is harisny fedi.*
- Nem, az maradjon. Nagyon jól áll.
*feleli elégedetten, majd felkel a székéből, odalép Merlana elé és átkarolja, simogatni kezdi a pőre selymes bőrt. Előrehajolva a nyelvével kezdi ingerelni a lány kebleit, miközben egyik keze a formás hátsóba markol finoman. De csak alig egy percig élvezkedik így, aztán így szól.*
- Most már szívesen megnézném azt a hálószobát.
3127. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-18 23:06:17
Üzenet elküldve: 2026-01-18 23:06:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*Az, hogy nem látszik rajta semmiféle óvatosság vagy ijedtség, most még csak nem is színészet, hisz nem is érez semmi ilyesmit. Nyeregben érzi magát, a győztesek székében, mert mióta pénze van bőven, valóban úgy hiszi, hogy Orthus nem volna képes neki olyan mértékben ártani, amit ne tudna megoldani. Illetve, ahogy eddig megismerte a férfit, szerinte Orthus Morthimer inkább a szavak, mint a tettek embere, nem nézne ki belőle igazi bosszút. A legfontosabb persze az, hogy nem is lesz rá szüksége, hisz továbbra is játszani szeretné ezt a játékot, csupán nem feláldozható gyalogként a királyt védve, hanem büszke királynőként mellette dolgozva.*
- Tudom, uram. Láttam minden lopott pillantásán, hogy vágyik rám. *Igaz, hogy nem úgy tűnt, mintha azok a pillantások nem minden esetben a vágyról szóltak volna, de ez most mellékes. A kapott dicséretre elmosolyodik a férfi háta mögött állva. Nem fogja most ebben a helyzetben az egekig magasztalni Gilast, de tény, hogy hasznos kis eszközt sikerült tőle szereznie.*
- Bármikor lehetősége van kérni is, ha arra vágyik, hogy milyen frizurával vagy viseletben fogadjam. *Mondja csak úgy mellékesen, miközben kezei lassan feljebb csúsznak, ujjaival finoman már a férfi nyakát cirógatja.*
- Természetesen. *Válaszolja aztán a kérésre.* Ön nagyon szereti ezt a játékot. *Kuncog halkan, már egészen megszokta, hogy Orthus ezeken az alkalmakon imádja őt már jóval azelőtt is ruha nélkül látni, mint az indokolt volna. Készült is rá, így hát néhány szalagot kell csupán kioldania, hogy a ruhája könnyedén csússzon le róla a patyolattiszta padlóra, ő pedig tüstént ki is lép belőle. Nem maradt rajta más, csak a fekete selyemharisnyája a tartóival, illetve a cipellője, de azoktól is megszabadul rögtön. Fehérneműt eleve fel sem vett a ruhája alá, így, ha Orthus megfordul, már a kérésének majdnem megfelelő „öltözetben” pillanthatja meg Merlanát.*
- Így tetszik önnek, vagy a harisnyát is száműzzem? *Kérdezi akkor, mikor partnere már látja őt. A hálószobát egyelőre nem erőlteti, hadd történjen minden a vendég kénye-kedve szerint.*
//A Sub Rosa panzióban//
*Az, hogy nem látszik rajta semmiféle óvatosság vagy ijedtség, most még csak nem is színészet, hisz nem is érez semmi ilyesmit. Nyeregben érzi magát, a győztesek székében, mert mióta pénze van bőven, valóban úgy hiszi, hogy Orthus nem volna képes neki olyan mértékben ártani, amit ne tudna megoldani. Illetve, ahogy eddig megismerte a férfit, szerinte Orthus Morthimer inkább a szavak, mint a tettek embere, nem nézne ki belőle igazi bosszút. A legfontosabb persze az, hogy nem is lesz rá szüksége, hisz továbbra is játszani szeretné ezt a játékot, csupán nem feláldozható gyalogként a királyt védve, hanem büszke királynőként mellette dolgozva.*
- Tudom, uram. Láttam minden lopott pillantásán, hogy vágyik rám. *Igaz, hogy nem úgy tűnt, mintha azok a pillantások nem minden esetben a vágyról szóltak volna, de ez most mellékes. A kapott dicséretre elmosolyodik a férfi háta mögött állva. Nem fogja most ebben a helyzetben az egekig magasztalni Gilast, de tény, hogy hasznos kis eszközt sikerült tőle szereznie.*
- Bármikor lehetősége van kérni is, ha arra vágyik, hogy milyen frizurával vagy viseletben fogadjam. *Mondja csak úgy mellékesen, miközben kezei lassan feljebb csúsznak, ujjaival finoman már a férfi nyakát cirógatja.*
- Természetesen. *Válaszolja aztán a kérésre.* Ön nagyon szereti ezt a játékot. *Kuncog halkan, már egészen megszokta, hogy Orthus ezeken az alkalmakon imádja őt már jóval azelőtt is ruha nélkül látni, mint az indokolt volna. Készült is rá, így hát néhány szalagot kell csupán kioldania, hogy a ruhája könnyedén csússzon le róla a patyolattiszta padlóra, ő pedig tüstént ki is lép belőle. Nem maradt rajta más, csak a fekete selyemharisnyája a tartóival, illetve a cipellője, de azoktól is megszabadul rögtön. Fehérneműt eleve fel sem vett a ruhája alá, így, ha Orthus megfordul, már a kérésének majdnem megfelelő „öltözetben” pillanthatja meg Merlanát.*
- Így tetszik önnek, vagy a harisnyát is száműzzem? *Kérdezi akkor, mikor partnere már látja őt. A hálószobát egyelőre nem erőlteti, hadd történjen minden a vendég kénye-kedve szerint.*
3126. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-18 12:05:23
Üzenet elküldve: 2026-01-18 12:05:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*Merlana válasza és viselkedése nem igazán nyugtatja meg. Örült volna, ha a lányon látszana némi óvatosság, netán megszeppentség.
Persze, ha belegondol, ez valahol jó: Merlana, aki pedig többet látott már belőle, mint amit a mindig udvarias maszk takar, nem tudná feltételezni róla, hogy képes lenne ártani - akár neki, akár másnak, ha úgy adódik. Ez is az alábecsülés egy módja, ami jól jöhet még. Sose kelljen a lánynak megtapasztalnia, se a saját bőrén, se mások példáján, hogy mi telik ki Orthustól, ha rákényszerül.
Most viszont úgy dönt, hogy belemegy a lány játékába. Így hümment egyet, talán kissé bosszúsan, mint akin átláttak, akinek nem jött be a blöffje, és így felel.*
- Nem tagadom, élvezem a társaságát. És hiányoltam is az elmúlt hetekben. Amióta először láttam Gilas úrral való találkozásunk alkalmával ezt az új, izgalmas hajviseletét, mind többször megfordult a fejemben, hogy igazán szívesen látnám újra. De ruha nélkül. Szabaduljon meg tőlük a kedvemért.
*mondja aztán, nem is rejtve véka alá, hogy mire vágyik, még ha nem is akar azonnal nekiesni a lánynak. De attól még Merlana lehet teljesen meztelen. Kellemes meleg van itt, hogy ne szenvedjen a ruhák hiányától.*
//A Sub Rosa panzióban//
*Merlana válasza és viselkedése nem igazán nyugtatja meg. Örült volna, ha a lányon látszana némi óvatosság, netán megszeppentség.
Persze, ha belegondol, ez valahol jó: Merlana, aki pedig többet látott már belőle, mint amit a mindig udvarias maszk takar, nem tudná feltételezni róla, hogy képes lenne ártani - akár neki, akár másnak, ha úgy adódik. Ez is az alábecsülés egy módja, ami jól jöhet még. Sose kelljen a lánynak megtapasztalnia, se a saját bőrén, se mások példáján, hogy mi telik ki Orthustól, ha rákényszerül.
Most viszont úgy dönt, hogy belemegy a lány játékába. Így hümment egyet, talán kissé bosszúsan, mint akin átláttak, akinek nem jött be a blöffje, és így felel.*
- Nem tagadom, élvezem a társaságát. És hiányoltam is az elmúlt hetekben. Amióta először láttam Gilas úrral való találkozásunk alkalmával ezt az új, izgalmas hajviseletét, mind többször megfordult a fejemben, hogy igazán szívesen látnám újra. De ruha nélkül. Szabaduljon meg tőlük a kedvemért.
*mondja aztán, nem is rejtve véka alá, hogy mire vágyik, még ha nem is akar azonnal nekiesni a lánynak. De attól még Merlana lehet teljesen meztelen. Kellemes meleg van itt, hogy ne szenvedjen a ruhák hiányától.*
3125. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-17 11:04:41
Üzenet elküldve: 2026-01-17 11:04:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*Kékjei édesen pislognak a vele szemben ülő barnáira, mígnem kisvártatva eltávolodik tőlük, hogy újra hátradőljön a székében. Jobb kezével ösztönösen simogatni kezdi a nyaklában lévő amulettet, miközben kitüntetett figyelmével hallgatja Orthus válaszát. Még magát is meglepi, hogy ezúttal mennyire másképp látja maga előtt a nemest, és ezáltal a szavai is más értelmet nyernek a számára. Elsőként azt furcsállja, hogy nem ijed meg a férfitől, nem akar azonnal visszamenekülni a csigaházába, amint nyomást kezd gyakorolni rá a kalmár. Nincs miért, hisz látja, hogy az állítólagos tartozása nem más, csupán szavak a levegőben. Nincs róla hétpecsétes szerződés, olyan, mint amilyet a panzióban végzett munkájával kapcsolatban írtak alá, vagy ha van is, ő azt még soha nem látta, így részéről nem is létezik. Nem kell ettől tartania. A diszkréció nem csak Orthus számára előny. Az sem riasztja meg, hogy voltaképp Orthus átlát rajta, tudja jól, hogy Gilas Abac bemutatásával is leginkább a két fél, hanem a saját érdekeit képviselte. Úgy próbált meg hasznot húzni a két férfiből, hogy mindeközben saját magának teremtsen teret és lehetőséget a feljebb lépésre. Emiatt pedig Morthimer úrnak nem mérgesnek, hanem büszkének kell lennie rá, hisz a legjobbtól tanulta meg jól e mesterséget.
Nem szabad bedőlnie az egyértelmű manipulációnak, ez már biztos, de Orthus szavaiban ott vannak azok az érvek, melyek alapján az tűnik helyes döntésnek, ha tovább játssza ezt a hazárdjátékot, és nem akar kiszállni belőle az első alkalommal, mikor nyerésre áll. Mielőtt azonban bármit felelne, mérlegelnie kell, meg kell válaszolnia magának néhány kérdést. Mosoly nem ül ki az arcára, de belül mégis megmosolyogtatja a feltételezés, hogy a kereskedő azt gondolja magáról, bármit megtehet. Vajon ez igaz? Van akkora hatalma, hogy ha ellene fordulna, akkor meggyűlne a baja vele a bosszúja miatt? Vetemedne-e egyáltalán Orthus Morthimer bosszúra, ha elárulná? És ha igen, az ő kapcsolatai elegek volnának ahhoz, hogy megvédje magát? Költői kérdések ezek, hisz a válasz okán, mit felelni kíván, egyik kérdés sem marad releváns, csupán szórakoztatja a gondolat. Merlana végül feláll az asztaltól, kényesen simítja ki szoknyáján a gyűrődést, majd ismét Orthusra néz.*
- Ha nem bánja, nem tűnődnék a meg nem történt múlton. Ön a patrónusom, nem más, az akkori feltételekkel, nem másokkal. Természetesen elfogadom a meghívást a bálra. Egy hivatalos levélben fogom megírni, mennyit kérek érte. *Mosolyog, majd, ha Orthus még mindig a széken ül, akkor lassan mögé lépked, cipői halkan kopognak közben a fapadlón.*
- Miféle kellemesebb témákra gondol, mondja? Én arra, hogy nekem imponál, ahogy harcol értem. Úgy érzem, nem akarja elengedni a kezem, pedig kétlem, hogy olyan nagy szüksége volna rám. Egyszerűen szereti és élvezi a társaságom, vallja be, Morthimer úr! Ez nekem már elég. *Ha a férfi engedi, akkor finom kezeit Orthus két vállára helyezi, majd jólesően masszírozni kezdi a lapockáit.*
- Éhes, Morthimer úr? Már a süteményre. Ha nem, akkor esetleg megmutatnám a hálószobámat is, hisz azt még nem is látta. *Kuncog halkan, miközben az asztalra készített, finom péksütiket figyeli. Tényleg finomak, és kár is itt hagyni őket, de az éhség máshogy is csillapítható. Kíváncsi rá, hogyan tudja bizonyítani a drága prefektus úr, hogy ami neki jó, az mindkettejüknek jó.*
//A Sub Rosa panzióban//
*Kékjei édesen pislognak a vele szemben ülő barnáira, mígnem kisvártatva eltávolodik tőlük, hogy újra hátradőljön a székében. Jobb kezével ösztönösen simogatni kezdi a nyaklában lévő amulettet, miközben kitüntetett figyelmével hallgatja Orthus válaszát. Még magát is meglepi, hogy ezúttal mennyire másképp látja maga előtt a nemest, és ezáltal a szavai is más értelmet nyernek a számára. Elsőként azt furcsállja, hogy nem ijed meg a férfitől, nem akar azonnal visszamenekülni a csigaházába, amint nyomást kezd gyakorolni rá a kalmár. Nincs miért, hisz látja, hogy az állítólagos tartozása nem más, csupán szavak a levegőben. Nincs róla hétpecsétes szerződés, olyan, mint amilyet a panzióban végzett munkájával kapcsolatban írtak alá, vagy ha van is, ő azt még soha nem látta, így részéről nem is létezik. Nem kell ettől tartania. A diszkréció nem csak Orthus számára előny. Az sem riasztja meg, hogy voltaképp Orthus átlát rajta, tudja jól, hogy Gilas Abac bemutatásával is leginkább a két fél, hanem a saját érdekeit képviselte. Úgy próbált meg hasznot húzni a két férfiből, hogy mindeközben saját magának teremtsen teret és lehetőséget a feljebb lépésre. Emiatt pedig Morthimer úrnak nem mérgesnek, hanem büszkének kell lennie rá, hisz a legjobbtól tanulta meg jól e mesterséget.
Nem szabad bedőlnie az egyértelmű manipulációnak, ez már biztos, de Orthus szavaiban ott vannak azok az érvek, melyek alapján az tűnik helyes döntésnek, ha tovább játssza ezt a hazárdjátékot, és nem akar kiszállni belőle az első alkalommal, mikor nyerésre áll. Mielőtt azonban bármit felelne, mérlegelnie kell, meg kell válaszolnia magának néhány kérdést. Mosoly nem ül ki az arcára, de belül mégis megmosolyogtatja a feltételezés, hogy a kereskedő azt gondolja magáról, bármit megtehet. Vajon ez igaz? Van akkora hatalma, hogy ha ellene fordulna, akkor meggyűlne a baja vele a bosszúja miatt? Vetemedne-e egyáltalán Orthus Morthimer bosszúra, ha elárulná? És ha igen, az ő kapcsolatai elegek volnának ahhoz, hogy megvédje magát? Költői kérdések ezek, hisz a válasz okán, mit felelni kíván, egyik kérdés sem marad releváns, csupán szórakoztatja a gondolat. Merlana végül feláll az asztaltól, kényesen simítja ki szoknyáján a gyűrődést, majd ismét Orthusra néz.*
- Ha nem bánja, nem tűnődnék a meg nem történt múlton. Ön a patrónusom, nem más, az akkori feltételekkel, nem másokkal. Természetesen elfogadom a meghívást a bálra. Egy hivatalos levélben fogom megírni, mennyit kérek érte. *Mosolyog, majd, ha Orthus még mindig a széken ül, akkor lassan mögé lépked, cipői halkan kopognak közben a fapadlón.*
- Miféle kellemesebb témákra gondol, mondja? Én arra, hogy nekem imponál, ahogy harcol értem. Úgy érzem, nem akarja elengedni a kezem, pedig kétlem, hogy olyan nagy szüksége volna rám. Egyszerűen szereti és élvezi a társaságom, vallja be, Morthimer úr! Ez nekem már elég. *Ha a férfi engedi, akkor finom kezeit Orthus két vállára helyezi, majd jólesően masszírozni kezdi a lapockáit.*
- Éhes, Morthimer úr? Már a süteményre. Ha nem, akkor esetleg megmutatnám a hálószobámat is, hisz azt még nem is látta. *Kuncog halkan, miközben az asztalra készített, finom péksütiket figyeli. Tényleg finomak, és kár is itt hagyni őket, de az éhség máshogy is csillapítható. Kíváncsi rá, hogyan tudja bizonyítani a drága prefektus úr, hogy ami neki jó, az mindkettejüknek jó.*
3124. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-17 08:29:20
Üzenet elküldve: 2026-01-17 08:29:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*Merlana nem marad rest a válasszal és elővezeti azt, amire Orthus számított is tőle. Inkább előbb, mint utóbb. És ebben se kellett csalatkoznia, mert nagyon is hamar - vagy inkább korán - kezdi el pedzegetni a leányzó a szabadságát.
Minden esetre Orthust a jelek szerint szórakoztatja, vagy talán elégedettséggel tölti el a dolog. Merlana reakciói kiszámíthatóak, ami gyakran nagyobb érték, mint a lojalitás. Egy kiszámíthatatlan alak lojalitásból is csinálhat váratlan dolgokat, amik nem kívánt következményekkel járnak. De akiről tudható, hogy mi hajtja és merre, az még akkor se olyan kártékony, amikor az akar lenni.
A rá jellemző nyugodt magabiztossággal Orthus így felel, mindjárt megütve azt a személyesebb hangot, amit inkább az ágyban szoktak használni.*
- Kedvesem, kétségtelenül hatalmas lépéseket tett előre. Kezdi elérni azt, amit a legjobb kimenetelként láttam előre, amikor úgy döntöttem, hogy befektetek a jövőjébe. Ám azzal, hogy eljutott ide és már nem is feltétlenül szorul az anyagi támogatásomra, még korántsem törlesztette az adósságát. Az, hogy már nem kerül feltétlenül pénzembe, nem azonos azzal, hogy visszakaptam volna kamatostul, amit kegyedre költöttem. Már pedig egy jó befektetés ebben áll. Most, hogy eljutott idáig, egy-két jó információval, egy-két jó kapcsolattal annyi pénzt hozhat nekem, amivel könnyedén kiegyenlítheti ezt a pénzben nagyon is könnyen mérhető számlát.
*tart egy kis szünetet, majd így folytatja.*
- De még nem tette meg. Az értesülései hasznosak. Ahol most van, amit itt meghallhat és elmondhat nekem, mind hasznos. De ha belegondol, kegyed is látja majd, hogy igazából pénzt, hasznot még nem termelt nekem.
Gilas Abac jól példázza ezt. Értékes kapcsolat. Hozzátehet valami szépet és hasznosat a panziómhoz, de igazából nincs szükségem arra, amit ajánlott. Azért rendeltem meg mégis, hogy kialakítsam vele a jövőbeli kapcsolatot. Ha úgy tetszik: befektetés. De egyelőre pénzembe van, nem pedig pénzt hozott.
Ha úgy vesszük, neki sokkal inkább segített, mint énnekem: megbízást szerzett neki, egy vagyonos ügyfelet, és lehetőséget teremtett neki arra, hogy a tudását egy nagyon látványos módon tudja bemutatni mindenkinek: elég, ha csak azt javasolja leendő vevőinek, hogy tekintsék meg a Sub Rosa panziót. Ebből neki lesz haszna, nem nekem. Ettől a panziónak se lesz több vendége. És ezért első sorban kegyednek lesz hálás, nem nekem. Kegyed tehát nagyon is sokat profitálhat Gilas Abac úr megbízásából, ahogy a mester maga is, és egyelőre én még csak az vagyok, aki fizet és a nevét, panzióját adja a dologhoz.
*újabb szünetet tart, mielőtt szóba hozná azt, ami bizonyára azóta furdalja Merlana oldalát, amióta megvolt a tárgyalás Gilas-szal.*
- Itt meg kell jegyeznem még valamit, és megkérem, hogy erre ügyeljen a jövőben: mindig, amikor üzleti lehetőséget kínál nekem, akkor az én üzleti érdekeimet képviselje. Amikor Abac úrral tárgyaltam, kegyed nem azon munkálkodott, hogy nekem minél kevesebb pénzt kelljen költenem, hanem éppen az ellenkezőjén: hogy minél többet kelljen fizetnem Abac úrnak. Nem azt hangsúlyozta, hogy a mester szerencsés, ha megbízást kap tőlem, hanem hogy én vagyok szerencsés, ha adhatok megbízást. Márpedig ezen az apró kis megfogalmazásbeli különbségeken sok-sok csengő arany múlik. Nekem kellett megfordítanom a folyamatot és úgy tárgyalnom, hogy az árat lecsökkentsem.
*mondja el okítólag, majd hozzáteszi.*
- Jusson eszébe: ami nekem jó, az kegyednek is jó. Való igaz, hogy már nem szorul az anyagi támogatásomra, így már nem szempont kegyednek, hogy nekem minél több legyen, amiből adhatok. De kegyed jól ismer engem. Jobban ismeri az észjárásomat sokaknál. És most már tudnia kell azt is, hogy a fejemben ott egy mérleg, egyik serpenyőjében minden kiadással, erőfeszítéssel és körülménnyel, ami kegyed patronálásából fakadt. A másik serpenyőben pedig kezdenek gyűlni azok a hasznok, bevételek, értékek, amik ebből jöttek.
*végül hozzáteszi.*
- De jól látja, közeledik a nap, amikor már nem szorul a támogatásomra. Amikor ez eljön, tegye majd fel magának a kérdést: attól még, hogy nem szorul rá, le is mondana róla? Szerénytelenség nélkül állítom, hogy igen hasznos szövetségese voltam eddig. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a leghasznosabb. Hogy egyáltalán gondolkodhat a tőlem való függetlenedésen, az azért van, mert én ezt nem ellenzem. Más patrónus talán más feltételeket szabott volna, és kényszerítené az életre szóló szolgálatra. Tőlem valóban elszakadhat. De amikor majd megteszi, rám gondolva sose feledje el ezt a három szót: érdek, hála, következmény.
*ezt már nem fejti ki. Hagyja, hogy Merlana maga töprengjen el rajta később, melyiknek mi a jelentése.
Most azonban így felel.*
- Van még valami, amit meg kíván beszélni velem? Vagy rátérhetünk kellemesebb témákra?
//A Sub Rosa panzióban//
*Merlana nem marad rest a válasszal és elővezeti azt, amire Orthus számított is tőle. Inkább előbb, mint utóbb. És ebben se kellett csalatkoznia, mert nagyon is hamar - vagy inkább korán - kezdi el pedzegetni a leányzó a szabadságát.
Minden esetre Orthust a jelek szerint szórakoztatja, vagy talán elégedettséggel tölti el a dolog. Merlana reakciói kiszámíthatóak, ami gyakran nagyobb érték, mint a lojalitás. Egy kiszámíthatatlan alak lojalitásból is csinálhat váratlan dolgokat, amik nem kívánt következményekkel járnak. De akiről tudható, hogy mi hajtja és merre, az még akkor se olyan kártékony, amikor az akar lenni.
A rá jellemző nyugodt magabiztossággal Orthus így felel, mindjárt megütve azt a személyesebb hangot, amit inkább az ágyban szoktak használni.*
- Kedvesem, kétségtelenül hatalmas lépéseket tett előre. Kezdi elérni azt, amit a legjobb kimenetelként láttam előre, amikor úgy döntöttem, hogy befektetek a jövőjébe. Ám azzal, hogy eljutott ide és már nem is feltétlenül szorul az anyagi támogatásomra, még korántsem törlesztette az adósságát. Az, hogy már nem kerül feltétlenül pénzembe, nem azonos azzal, hogy visszakaptam volna kamatostul, amit kegyedre költöttem. Már pedig egy jó befektetés ebben áll. Most, hogy eljutott idáig, egy-két jó információval, egy-két jó kapcsolattal annyi pénzt hozhat nekem, amivel könnyedén kiegyenlítheti ezt a pénzben nagyon is könnyen mérhető számlát.
*tart egy kis szünetet, majd így folytatja.*
- De még nem tette meg. Az értesülései hasznosak. Ahol most van, amit itt meghallhat és elmondhat nekem, mind hasznos. De ha belegondol, kegyed is látja majd, hogy igazából pénzt, hasznot még nem termelt nekem.
Gilas Abac jól példázza ezt. Értékes kapcsolat. Hozzátehet valami szépet és hasznosat a panziómhoz, de igazából nincs szükségem arra, amit ajánlott. Azért rendeltem meg mégis, hogy kialakítsam vele a jövőbeli kapcsolatot. Ha úgy tetszik: befektetés. De egyelőre pénzembe van, nem pedig pénzt hozott.
Ha úgy vesszük, neki sokkal inkább segített, mint énnekem: megbízást szerzett neki, egy vagyonos ügyfelet, és lehetőséget teremtett neki arra, hogy a tudását egy nagyon látványos módon tudja bemutatni mindenkinek: elég, ha csak azt javasolja leendő vevőinek, hogy tekintsék meg a Sub Rosa panziót. Ebből neki lesz haszna, nem nekem. Ettől a panziónak se lesz több vendége. És ezért első sorban kegyednek lesz hálás, nem nekem. Kegyed tehát nagyon is sokat profitálhat Gilas Abac úr megbízásából, ahogy a mester maga is, és egyelőre én még csak az vagyok, aki fizet és a nevét, panzióját adja a dologhoz.
*újabb szünetet tart, mielőtt szóba hozná azt, ami bizonyára azóta furdalja Merlana oldalát, amióta megvolt a tárgyalás Gilas-szal.*
- Itt meg kell jegyeznem még valamit, és megkérem, hogy erre ügyeljen a jövőben: mindig, amikor üzleti lehetőséget kínál nekem, akkor az én üzleti érdekeimet képviselje. Amikor Abac úrral tárgyaltam, kegyed nem azon munkálkodott, hogy nekem minél kevesebb pénzt kelljen költenem, hanem éppen az ellenkezőjén: hogy minél többet kelljen fizetnem Abac úrnak. Nem azt hangsúlyozta, hogy a mester szerencsés, ha megbízást kap tőlem, hanem hogy én vagyok szerencsés, ha adhatok megbízást. Márpedig ezen az apró kis megfogalmazásbeli különbségeken sok-sok csengő arany múlik. Nekem kellett megfordítanom a folyamatot és úgy tárgyalnom, hogy az árat lecsökkentsem.
*mondja el okítólag, majd hozzáteszi.*
- Jusson eszébe: ami nekem jó, az kegyednek is jó. Való igaz, hogy már nem szorul az anyagi támogatásomra, így már nem szempont kegyednek, hogy nekem minél több legyen, amiből adhatok. De kegyed jól ismer engem. Jobban ismeri az észjárásomat sokaknál. És most már tudnia kell azt is, hogy a fejemben ott egy mérleg, egyik serpenyőjében minden kiadással, erőfeszítéssel és körülménnyel, ami kegyed patronálásából fakadt. A másik serpenyőben pedig kezdenek gyűlni azok a hasznok, bevételek, értékek, amik ebből jöttek.
*végül hozzáteszi.*
- De jól látja, közeledik a nap, amikor már nem szorul a támogatásomra. Amikor ez eljön, tegye majd fel magának a kérdést: attól még, hogy nem szorul rá, le is mondana róla? Szerénytelenség nélkül állítom, hogy igen hasznos szövetségese voltam eddig. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a leghasznosabb. Hogy egyáltalán gondolkodhat a tőlem való függetlenedésen, az azért van, mert én ezt nem ellenzem. Más patrónus talán más feltételeket szabott volna, és kényszerítené az életre szóló szolgálatra. Tőlem valóban elszakadhat. De amikor majd megteszi, rám gondolva sose feledje el ezt a három szót: érdek, hála, következmény.
*ezt már nem fejti ki. Hagyja, hogy Merlana maga töprengjen el rajta később, melyiknek mi a jelentése.
Most azonban így felel.*
- Van még valami, amit meg kíván beszélni velem? Vagy rátérhetünk kellemesebb témákra?
3123. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-16 15:01:52
Üzenet elküldve: 2026-01-16 15:01:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*Szerencsére már részéről is elmúltak azok az érzések, hogy mindenáron meg akarjon felelni pártfogója elvárásainak, hisz már nem szorul olyan mértékben a segítségére, hogy bármit, bármi áron megtegyen a kalmárnak. Éppen ezért nem érzi rosszul magát amiatt, hogy ezúttal nem tud újabb ismeretséggel szolgálni Orthus számára.
Kérdésére közben őszintének tűnő választ kap, de a beszélgetés hamar fordulatot vesz, és néhány szóval később már arról társalognak, hogy a prefektus miképp tart igényt az énekesnő szolgálataira. Merlana sejtelmesen mosolyodik el, majd lassan előre dől, alkarjain megtámaszkodik az asztalon, és mélyen kezdi fürkészni Orthus barnáit. Néhány szívdobbanásnyi pillanatig még nem szól, csupán vörösre festett ajkaiba harap, míg végül azok szóra nem nyílnak.*
- Feltette már magának a kérdést mostanában, Morthimer úr, hogy valóban igényt tarthat-e még arra, hogy bármit is ingyen tegyek meg Önnek? *A kérdés talán váratlanul érheti asztaltársaságát, hisz úgy tűnik, a lány most sem fél tovább cibálni annak a bizonyos oroszlánnak a bajszát, még annak ellenére sem, hogy most kettesben vannak, és nem fogja a társaság jótékony hatása megvédeni őt a prefektus esetleges haragjától.*
- Amint azt láthatta, már nem szorulok az anyagi támogatására, azért pedig, hogy ebben a házban lakhassak, a szerződésünk szerint úgy hiszem, meg is dolgozok. Ne értsen félre uram, a hálám örökké üldözni fogja, de úgy hiszem, amit értem tett, azt már bőven visszafizettem azáltal, hogy olyan információkat adtam át önnek, melyekért mások többszáz aranyat fizetnek, és az ágyamba sem engedek be ingyen akárkit. *Hangjában nem hallatszik követelőzés, sem szemrehányás, csábos, búgó hang az, min a kalmárhoz szól.*
- Nem tervezem megvonni öntől az eddigi privilégiumait. Az szobám ajtaja nyitva áll ön előtt, és szívesen leszek továbbra is a füle és szeme, csak szeretném, ha nem úgy gondolna erre mostantól, mintha ez alanyi jogon járna önnek. Azt szeretném, ha tiszta lappal indulnánk, és ezentúl üzlettársként tekintene rám egy olyan kapcsolatban, melyben azért, hogy kapjon, adnia is kell, ha pedig mégsem kérek cserébe semmit, az az én szívességem, és nem a ön előjoga. *Legszívesebben most rögtön meg is csókolná a férfit, hogy esélye se legyen a válaszra, de az asztal köztük sajnálatos módon túl széles, így érzéki lezárás helyett kénytelen megvárni, mit felel erre Arthenior neves kereskedője.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.16 15:02:29
//A Sub Rosa panzióban//
*Szerencsére már részéről is elmúltak azok az érzések, hogy mindenáron meg akarjon felelni pártfogója elvárásainak, hisz már nem szorul olyan mértékben a segítségére, hogy bármit, bármi áron megtegyen a kalmárnak. Éppen ezért nem érzi rosszul magát amiatt, hogy ezúttal nem tud újabb ismeretséggel szolgálni Orthus számára.
Kérdésére közben őszintének tűnő választ kap, de a beszélgetés hamar fordulatot vesz, és néhány szóval később már arról társalognak, hogy a prefektus miképp tart igényt az énekesnő szolgálataira. Merlana sejtelmesen mosolyodik el, majd lassan előre dől, alkarjain megtámaszkodik az asztalon, és mélyen kezdi fürkészni Orthus barnáit. Néhány szívdobbanásnyi pillanatig még nem szól, csupán vörösre festett ajkaiba harap, míg végül azok szóra nem nyílnak.*
- Feltette már magának a kérdést mostanában, Morthimer úr, hogy valóban igényt tarthat-e még arra, hogy bármit is ingyen tegyek meg Önnek? *A kérdés talán váratlanul érheti asztaltársaságát, hisz úgy tűnik, a lány most sem fél tovább cibálni annak a bizonyos oroszlánnak a bajszát, még annak ellenére sem, hogy most kettesben vannak, és nem fogja a társaság jótékony hatása megvédeni őt a prefektus esetleges haragjától.*
- Amint azt láthatta, már nem szorulok az anyagi támogatására, azért pedig, hogy ebben a házban lakhassak, a szerződésünk szerint úgy hiszem, meg is dolgozok. Ne értsen félre uram, a hálám örökké üldözni fogja, de úgy hiszem, amit értem tett, azt már bőven visszafizettem azáltal, hogy olyan információkat adtam át önnek, melyekért mások többszáz aranyat fizetnek, és az ágyamba sem engedek be ingyen akárkit. *Hangjában nem hallatszik követelőzés, sem szemrehányás, csábos, búgó hang az, min a kalmárhoz szól.*
- Nem tervezem megvonni öntől az eddigi privilégiumait. Az szobám ajtaja nyitva áll ön előtt, és szívesen leszek továbbra is a füle és szeme, csak szeretném, ha nem úgy gondolna erre mostantól, mintha ez alanyi jogon járna önnek. Azt szeretném, ha tiszta lappal indulnánk, és ezentúl üzlettársként tekintene rám egy olyan kapcsolatban, melyben azért, hogy kapjon, adnia is kell, ha pedig mégsem kérek cserébe semmit, az az én szívességem, és nem a ön előjoga. *Legszívesebben most rögtön meg is csókolná a férfit, hogy esélye se legyen a válaszra, de az asztal köztük sajnálatos módon túl széles, így érzéki lezárás helyett kénytelen megvárni, mit felel erre Arthenior neves kereskedője.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.16 15:02:29
3122. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-16 13:22:06
Üzenet elküldve: 2026-01-16 13:22:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 368
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 368
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Összefonódó történetek//
*Szótlanok maradnak az ajkai, hiába a szaporodó kérdések, a fiatalabb városőr merész mozdulatára is csupán a szeme villan felé némán, s feszülnek lassú présként egymásra a fogai. Nem mozdul, hogy tegyen, bár szavak nélkül is tudna mit válaszolni az arcátlanságra, amivel ujjat szegeznek rá. Rezzenéstelenül mered a kölyökképű őrre. Ha mégis ellenkezni támadna kedve, amikor felmerül, hogy a kaszárnyában tisztázza magát, felelni már nincs ideje – az őket megszólító hang felé fordítja a fejét a másik két férfival együtt.
Nem állna messze tőle kelletlen fújni egyet a kialakult helyzetre, azonban az utca homályában felderengő ismerős, prémkabátba öltözött alak láttán csendesül a bosszúsága; némán figyeli a holdak fénye alatt közelebb kerülő arcot, az azon felismert vonásokat. Amennyit megtudott legutóbb a nőről azok alapján csak annyiban lehet biztos, hogy nem lehet biztos semmiben vele kapcsolatban, s bár az elhangzó szavak is újfent mintha csak ezt látszanának bizonyítani, mégis akaratlan enyhül meg a hallatukon.*
- Qa'lyiran.
*Hajtja meg az állát halkan a mellé lépő elf felé. Ha nő nem is érti a szót magát, a hangsúlyt már hallhatta: „hölgyem”. Lehet, hogy nem a félvér a legélesebb kés a fiókban, de mielőbb szabadulna innen, és majdnem biztos benne, hogy a hosszúéletű partner lesz ebben. A maga részéről eddig sem adott igazán okot arra, hogy bárki azt gondolja, folyékonyan beszéli a közös nyelvet.
Ha a két városőrben közben gyanút is kelt a nő váratlan felbukkanása nem szól egyik sem azonnal; az idősebbik újra feljebb emeli a kezében tartott lámpást, ezúttal már éppen csak annyira, hogy valamivel jobban lássa annak gyér fényébe került hosszúéletűt.*
- Ismeri ezt a férfit? *Kérdezi tárgyilagosan. Talán az idegen nyelven elhangzott szó teszi, ami megüthette a fülét, de a figyelme ezúttal már nem a félvéren, hanem a mellette állón van.* - Bizonyosan megérti, miért nem kedveljük, amikor valaki éjnek idején, sötétbe burkolózva sietősen kivág elénk egy sikátor mélyéről.
- És nem hajlandó felelni a kérdésekre!
*A háta mögött álló fiatal őr vádló megjegyzésére csak a jobbját emeli oldalt csitítólag, időt adva a válaszokra.*
*Szótlanok maradnak az ajkai, hiába a szaporodó kérdések, a fiatalabb városőr merész mozdulatára is csupán a szeme villan felé némán, s feszülnek lassú présként egymásra a fogai. Nem mozdul, hogy tegyen, bár szavak nélkül is tudna mit válaszolni az arcátlanságra, amivel ujjat szegeznek rá. Rezzenéstelenül mered a kölyökképű őrre. Ha mégis ellenkezni támadna kedve, amikor felmerül, hogy a kaszárnyában tisztázza magát, felelni már nincs ideje – az őket megszólító hang felé fordítja a fejét a másik két férfival együtt.
Nem állna messze tőle kelletlen fújni egyet a kialakult helyzetre, azonban az utca homályában felderengő ismerős, prémkabátba öltözött alak láttán csendesül a bosszúsága; némán figyeli a holdak fénye alatt közelebb kerülő arcot, az azon felismert vonásokat. Amennyit megtudott legutóbb a nőről azok alapján csak annyiban lehet biztos, hogy nem lehet biztos semmiben vele kapcsolatban, s bár az elhangzó szavak is újfent mintha csak ezt látszanának bizonyítani, mégis akaratlan enyhül meg a hallatukon.*
- Qa'lyiran.
*Hajtja meg az állát halkan a mellé lépő elf felé. Ha nő nem is érti a szót magát, a hangsúlyt már hallhatta: „hölgyem”. Lehet, hogy nem a félvér a legélesebb kés a fiókban, de mielőbb szabadulna innen, és majdnem biztos benne, hogy a hosszúéletű partner lesz ebben. A maga részéről eddig sem adott igazán okot arra, hogy bárki azt gondolja, folyékonyan beszéli a közös nyelvet.
Ha a két városőrben közben gyanút is kelt a nő váratlan felbukkanása nem szól egyik sem azonnal; az idősebbik újra feljebb emeli a kezében tartott lámpást, ezúttal már éppen csak annyira, hogy valamivel jobban lássa annak gyér fényébe került hosszúéletűt.*
- Ismeri ezt a férfit? *Kérdezi tárgyilagosan. Talán az idegen nyelven elhangzott szó teszi, ami megüthette a fülét, de a figyelme ezúttal már nem a félvéren, hanem a mellette állón van.* - Bizonyosan megérti, miért nem kedveljük, amikor valaki éjnek idején, sötétbe burkolózva sietősen kivág elénk egy sikátor mélyéről.
- És nem hajlandó felelni a kérdésekre!
*A háta mögött álló fiatal őr vádló megjegyzésére csak a jobbját emeli oldalt csitítólag, időt adva a válaszokra.*
3121. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-15 19:21:07
Üzenet elküldve: 2026-01-15 19:21:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*Merlana igyekszik lezárni Pashthra témáját, Orthus pedig nem feszegeti tovább ezt. Igen, vannak ilyen harcosok. Gyakorta ők dobogtatják meg leginkább a női szíveket. És ők is törik össze a legjobban azokat. De ez az ő útjuk, ami nem bűn. Szükség van erre a hősiességre a harcban, így kétségkívül hasznosak is.
Mikor aztán Merlana jelzi, hogy ezúttal nincsenek újabb értesülései vagy értékes kapcsolatai, Orthus csak ennyit felel.*
- Kár.
*ez amolyan ténymegállapítás, nincs benne neheztelés. Nem várhatja el folyton, hogy a nő eredményeket szállítson, bár ha huzamosabb ideig nem tenné, annak már lenne következménye. De Gilas Abac bemutatása mindenképpen a hölgy javára írható, így most amúgy se szorul Orthus türelmére.
A férfi elengedi a füle mellett Merlana finom feddését, amivel emlékezteti arra, hogy magától is jelentkezne, ha lenne mivel.
A kérdésre pedig így felel.*
- Köszönöm az érdeklődését. Az egészségemre nem lehet panasz. Az új otthonomat kellemesnek és hasznosnak találom. A nemesség köreivel pedig szépen bővülnek a kapcsolataim. Szándékomban áll mihamarabb egy bált szervezni, hogy e nemesség társasági életét beindítsam. És ezen a bálon feltétlenül számítok a jelenlétére és arra, hogy egy előadással is emeli az est fényét. Illő díjazás ellenében, természetesen. Ilyen alkalmakkor nem várom el, hogy ingyen dolgozzon, már csak azért sem, mert nem kell tudnia másoknak, hogy amúgy igényt tarthatnék ilyesmire. A bál, úgy vélem, remek alkalmat teremt majd kegyednek, hogy kapcsolatokat építsen. Mindkettőnk hasznára.
*mondja.*
//A Sub Rosa panzióban//
*Merlana igyekszik lezárni Pashthra témáját, Orthus pedig nem feszegeti tovább ezt. Igen, vannak ilyen harcosok. Gyakorta ők dobogtatják meg leginkább a női szíveket. És ők is törik össze a legjobban azokat. De ez az ő útjuk, ami nem bűn. Szükség van erre a hősiességre a harcban, így kétségkívül hasznosak is.
Mikor aztán Merlana jelzi, hogy ezúttal nincsenek újabb értesülései vagy értékes kapcsolatai, Orthus csak ennyit felel.*
- Kár.
*ez amolyan ténymegállapítás, nincs benne neheztelés. Nem várhatja el folyton, hogy a nő eredményeket szállítson, bár ha huzamosabb ideig nem tenné, annak már lenne következménye. De Gilas Abac bemutatása mindenképpen a hölgy javára írható, így most amúgy se szorul Orthus türelmére.
A férfi elengedi a füle mellett Merlana finom feddését, amivel emlékezteti arra, hogy magától is jelentkezne, ha lenne mivel.
A kérdésre pedig így felel.*
- Köszönöm az érdeklődését. Az egészségemre nem lehet panasz. Az új otthonomat kellemesnek és hasznosnak találom. A nemesség köreivel pedig szépen bővülnek a kapcsolataim. Szándékomban áll mihamarabb egy bált szervezni, hogy e nemesség társasági életét beindítsam. És ezen a bálon feltétlenül számítok a jelenlétére és arra, hogy egy előadással is emeli az est fényét. Illő díjazás ellenében, természetesen. Ilyen alkalmakkor nem várom el, hogy ingyen dolgozzon, már csak azért sem, mert nem kell tudnia másoknak, hogy amúgy igényt tarthatnék ilyesmire. A bál, úgy vélem, remek alkalmat teremt majd kegyednek, hogy kapcsolatokat építsen. Mindkettőnk hasznára.
*mondja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3170-3189