Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-18 08:10:40
Üzenet elküldve: 2021-02-18 08:10:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
// Xavy //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Annyira elmerül a gondolataiban, hogy nem tud rendesen reagálni, mikor egy alak, csak úgy kiviharzik az egyik utcából és jól fellöki. Mondjuk őt aztán nem nehéz a fejére fordítani, de az idegen biztosra ment, mintha csak az utcában toporzékolva csak rá várt, ugyanis a környék egészen kihalt. Megesik, hogy a nagyobb darab lények nem veszik őt észre, de úgy véli ennyi megerőltetést, hogy néha a lábuk elé nézzenek, még ők is megtehetnek. Most meg aztán a zsákja is a hátán van, így egyértelműen rosszkor jött a dolog, miután pedig a csontjait már érzi, amikre esett valami másra is figyelmes lesz. Aztán bizony a pulcsija ujjával elkezdi megtörölgetni az arcát, hogy legalább lásson, ha már így leöntötték.*
-Hogy az ótvar lepjen el! Pöh..töh..pppöh. *Köpköd kifelé, mert az a valami elkezdett bekúszni a száján is a beszéd miatt.*
-Mi a szent szar ez?! *Néz fel, hogy lássa kihez is van szerencsétlensége, de nem igazán tudja megnézni magának a férfit. Mert ez biztos, férfi és magasabb, mint ő és talán, esetleg elf lehet, de így, leöntve ezzel a ragacsos szarral inkább orknak fest. Majd érkezik a heves felkiáltással a két rúgás is az oldalába, ami meg aztán végképp hiányzott már neki. Kicsit összegörnyed, hogy ha még érkezik az áldásból, akkor kevesebb fontos helyet érhessen. Miután a lépések arról árulkodnak, hogy az idegen távozóra fogta, megpróbál felállni.*
-Hogy pisálnád össze magad álmodban… TE SZERENCSÉTLEN BALFÉK! *Kiált utána, mikor már nem látja, hiszen az nem hiányzik neki, hogy vissza is forduljon. Közben ellenőrzi gyorsan, hogy minden száraz-e a zsák belsejében és nagyon úgy fest, hogy igen. Meg is nyugszik kicsit, aztán észreveszi a követ is a nagy kupac dzsuvában. Odalép hozzá és felveszi, mivel pedig mindenhol koszos, ahogy a könyvecske is. Eszébe sem jut az alak után rohanni vele, inkább nagy léptekkel elindul hazafelé, hogy magát és a könyvet is letakarítsa. Néha megszimatolja a pulcsiján lévő anyagot, miután már mind a két szemét tisztára törölte.*
-Mi a szar lehet ez?
// Xavy //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Annyira elmerül a gondolataiban, hogy nem tud rendesen reagálni, mikor egy alak, csak úgy kiviharzik az egyik utcából és jól fellöki. Mondjuk őt aztán nem nehéz a fejére fordítani, de az idegen biztosra ment, mintha csak az utcában toporzékolva csak rá várt, ugyanis a környék egészen kihalt. Megesik, hogy a nagyobb darab lények nem veszik őt észre, de úgy véli ennyi megerőltetést, hogy néha a lábuk elé nézzenek, még ők is megtehetnek. Most meg aztán a zsákja is a hátán van, így egyértelműen rosszkor jött a dolog, miután pedig a csontjait már érzi, amikre esett valami másra is figyelmes lesz. Aztán bizony a pulcsija ujjával elkezdi megtörölgetni az arcát, hogy legalább lásson, ha már így leöntötték.*
-Hogy az ótvar lepjen el! Pöh..töh..pppöh. *Köpköd kifelé, mert az a valami elkezdett bekúszni a száján is a beszéd miatt.*
-Mi a szent szar ez?! *Néz fel, hogy lássa kihez is van szerencsétlensége, de nem igazán tudja megnézni magának a férfit. Mert ez biztos, férfi és magasabb, mint ő és talán, esetleg elf lehet, de így, leöntve ezzel a ragacsos szarral inkább orknak fest. Majd érkezik a heves felkiáltással a két rúgás is az oldalába, ami meg aztán végképp hiányzott már neki. Kicsit összegörnyed, hogy ha még érkezik az áldásból, akkor kevesebb fontos helyet érhessen. Miután a lépések arról árulkodnak, hogy az idegen távozóra fogta, megpróbál felállni.*
-Hogy pisálnád össze magad álmodban… TE SZERENCSÉTLEN BALFÉK! *Kiált utána, mikor már nem látja, hiszen az nem hiányzik neki, hogy vissza is forduljon. Közben ellenőrzi gyorsan, hogy minden száraz-e a zsák belsejében és nagyon úgy fest, hogy igen. Meg is nyugszik kicsit, aztán észreveszi a követ is a nagy kupac dzsuvában. Odalép hozzá és felveszi, mivel pedig mindenhol koszos, ahogy a könyvecske is. Eszébe sem jut az alak után rohanni vele, inkább nagy léptekkel elindul hazafelé, hogy magát és a könyvet is letakarítsa. Néha megszimatolja a pulcsiján lévő anyagot, miután már mind a két szemét tisztára törölte.*
-Mi a szar lehet ez?
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-17 20:10:02
Üzenet elküldve: 2021-02-17 20:10:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A jó, a rossz, és a csúf valóság//
*Büdös, mocskos, szürke és unalmas. Ez az, amivel gyorsan körbe írná a Polgárnegyedet egy friss arcnak. Utálja. Ez nem is kérdéses és nem is tagadja soha. A régi szép időkben, amikor még állt az otthona, élt az anyja, s az apjának sem veszett nyoma nem volt ilyen gondja, hogy a pórnép körében kellett volna tengődnie. Nem kellett egyedül sétálnia a kihalt sikátorokban, nem kellett minden árnyéktól összerezzennie, s legfőképpen nem kellett nélkülöznie. Mára már csak az maradt, hogy dadája mellett él egy kis viskóban, ami alig áll a lábán, nincs szép ruhája, nem veti fel az arany. Még emlékszik azokra az időkre, mikor minden egyes nap a legújabb divat szerint öltözködhetett a csicsásnál csicsásabb kelmékbe, az étkezőt belengte a friss sült, a meleg leves illata, pohárszámra kortyolgathatta a legkülönfélébb teákat, nemes borokat. Most annak örül, ha sikerül friss kenyérhez jutnia, ha legalább hetente húst láthat, friss zöldségkörettel. Az pedig álomba illő pillanat, amikor nem neki kell egyedül járnia ezeket a bűzös utcákat. Pár éve még apja testőreinek védelmében léphetett ki az utcára, akár sötétedés után is. Ha pedig ez éppen nem állt rendelkezésre, akkor elrángatta magával a lovászfiút. Keslod, vagy Keslan, Keslaud talán. A Kesben majdnem biztos. A lényeg, hogy ha ki akart mozdulni, akkor elrángatta magával, hiszen a fiúnak nem volt más választása. Pedig a nő tisztában volt azzal, hogy nem egészen füllik hozzá a foga. Hisz ki akarna egy olyan lány kísérője lenni, aki állandóan borsot tör a másik orra alá. Pedig milyen örömteli pillanatok voltak, mikor a fiú arcán látta a dühöt, de amaz nem szólhatott, nem tehetett semmit hisz mégis csak a munkaadója lánya, akit nem illik helyre rakni. Hacsak nem akarta, hogy ő és az apja is elveszítsék a munkájukat. Így a fiú csak tűrt, amit Thea előszeretettel használt ki, a legkülönfélébb, leggonoszabb módokon. Számára ez is az unalmas napok elleni szórakozás része volt.
Ami nem tartott sokáig, hiszen a felkelés az ő családját sem kímélte. A szép, hatalmas házukat porig rombolták, elnyelte a mélység. Elvette tőle a csodás lehetőségeket, az anyját, a vagyont. Mára már megkopott szépségével kell boldogulnia. Az unalmas ruhákban, kócos hajjal, mindenféle kence nélkül. Együtt kell élnie egy szigorú hárpiával, aki nem enged neki semmi szabadságot, nem képes aranyhoz jutni, hogy Thea újra kivirágozhasson.
Most is munkából jön hazafelé. A dadája egyik ismerősénél kellett takarítani. A fizetség pedig csak alig pár arany. Semmire sem elég. Semmire sem jó. Késő van, hideg és egyedül járja az utcákat. Szinte érzi is a hátán a vizslató szempárokat. Már egy pár sarok óta sejti, hogy követik, de ahogy szaporázza a lépteit az üldözője, vagy üldözői is úgy veszik fel a tempót. Azután a fémes hang, s mély torokköszörülés. Persze, hogy a lány azonnal megretten. Meg van győződve róla, hogy most életét vagy ártatlanságát veszik. Fölösleges menekülnie. Le is fékez, összehúzza magát és várja a remélhetőleg gyors véget. Hosszú percnek tűnik az egész, pedig csak pár pillanat műve, míg a két férfi átgondolja, hogy jobb nem belekötni egy páncélt viselő kardforgatóba. Az ilyenek általában sokkal harcedzettebbek, mint ők, hiába vannak ketten. Így a lány mellett el is iszkolnak, vissza sem nézve. Hisz tudják jól, hogy lesz még alkalom kézre keríteni a kicsikét, mikor senki nem akar a védelmezőjévé avanzsálódni. Thea félve pillant fel, mikor a menekülők szele megsuhintja. Először csak értetlenül pislog utánuk, majd észbe kapva perdül is meg, hogy szembenézhessen a páncélossal. Azt nem tudhatja, hogy megmentő e vagy újabb támadó. A sötét utcán nagyobb úr a félelem és a bizalmatlanság, így köténye zsebéből ki is kapja a munkáért kapott pár aranyat, két tenyerén tartva pedig kinyújtja a férfi felé.*
- Csak ennyim van. Vigye és engem hagyjon békén.
*Próbál határozott lenni, de a hangja remeg, ahogyan a pénzt tartó kezei is. Így nem is kell sok, az aranyak lebucskáznak tenyeréből, hangos csilingeléssel szóródva szét a kikövezett részen. Egy ideig még a férfin tartja a szemeit, majd inkább szemlesütve guggol is le gyorsan, hogy összekapkodja azt a semmire sem elég aranymennyiséget. A régi énje röhögve nézné végig az egészet mély szánalommal és lesajnálással a szemeiben. Ez nem ő. Sosem akart meghunyászkodó és riadt nő lenni, de az elkényeztetett életvitel nem készítette fel a keserű valóságra, hogy a falakon túl bizony nem könnyű életben maradni.*
*Büdös, mocskos, szürke és unalmas. Ez az, amivel gyorsan körbe írná a Polgárnegyedet egy friss arcnak. Utálja. Ez nem is kérdéses és nem is tagadja soha. A régi szép időkben, amikor még állt az otthona, élt az anyja, s az apjának sem veszett nyoma nem volt ilyen gondja, hogy a pórnép körében kellett volna tengődnie. Nem kellett egyedül sétálnia a kihalt sikátorokban, nem kellett minden árnyéktól összerezzennie, s legfőképpen nem kellett nélkülöznie. Mára már csak az maradt, hogy dadája mellett él egy kis viskóban, ami alig áll a lábán, nincs szép ruhája, nem veti fel az arany. Még emlékszik azokra az időkre, mikor minden egyes nap a legújabb divat szerint öltözködhetett a csicsásnál csicsásabb kelmékbe, az étkezőt belengte a friss sült, a meleg leves illata, pohárszámra kortyolgathatta a legkülönfélébb teákat, nemes borokat. Most annak örül, ha sikerül friss kenyérhez jutnia, ha legalább hetente húst láthat, friss zöldségkörettel. Az pedig álomba illő pillanat, amikor nem neki kell egyedül járnia ezeket a bűzös utcákat. Pár éve még apja testőreinek védelmében léphetett ki az utcára, akár sötétedés után is. Ha pedig ez éppen nem állt rendelkezésre, akkor elrángatta magával a lovászfiút. Keslod, vagy Keslan, Keslaud talán. A Kesben majdnem biztos. A lényeg, hogy ha ki akart mozdulni, akkor elrángatta magával, hiszen a fiúnak nem volt más választása. Pedig a nő tisztában volt azzal, hogy nem egészen füllik hozzá a foga. Hisz ki akarna egy olyan lány kísérője lenni, aki állandóan borsot tör a másik orra alá. Pedig milyen örömteli pillanatok voltak, mikor a fiú arcán látta a dühöt, de amaz nem szólhatott, nem tehetett semmit hisz mégis csak a munkaadója lánya, akit nem illik helyre rakni. Hacsak nem akarta, hogy ő és az apja is elveszítsék a munkájukat. Így a fiú csak tűrt, amit Thea előszeretettel használt ki, a legkülönfélébb, leggonoszabb módokon. Számára ez is az unalmas napok elleni szórakozás része volt.
Ami nem tartott sokáig, hiszen a felkelés az ő családját sem kímélte. A szép, hatalmas házukat porig rombolták, elnyelte a mélység. Elvette tőle a csodás lehetőségeket, az anyját, a vagyont. Mára már megkopott szépségével kell boldogulnia. Az unalmas ruhákban, kócos hajjal, mindenféle kence nélkül. Együtt kell élnie egy szigorú hárpiával, aki nem enged neki semmi szabadságot, nem képes aranyhoz jutni, hogy Thea újra kivirágozhasson.
Most is munkából jön hazafelé. A dadája egyik ismerősénél kellett takarítani. A fizetség pedig csak alig pár arany. Semmire sem elég. Semmire sem jó. Késő van, hideg és egyedül járja az utcákat. Szinte érzi is a hátán a vizslató szempárokat. Már egy pár sarok óta sejti, hogy követik, de ahogy szaporázza a lépteit az üldözője, vagy üldözői is úgy veszik fel a tempót. Azután a fémes hang, s mély torokköszörülés. Persze, hogy a lány azonnal megretten. Meg van győződve róla, hogy most életét vagy ártatlanságát veszik. Fölösleges menekülnie. Le is fékez, összehúzza magát és várja a remélhetőleg gyors véget. Hosszú percnek tűnik az egész, pedig csak pár pillanat műve, míg a két férfi átgondolja, hogy jobb nem belekötni egy páncélt viselő kardforgatóba. Az ilyenek általában sokkal harcedzettebbek, mint ők, hiába vannak ketten. Így a lány mellett el is iszkolnak, vissza sem nézve. Hisz tudják jól, hogy lesz még alkalom kézre keríteni a kicsikét, mikor senki nem akar a védelmezőjévé avanzsálódni. Thea félve pillant fel, mikor a menekülők szele megsuhintja. Először csak értetlenül pislog utánuk, majd észbe kapva perdül is meg, hogy szembenézhessen a páncélossal. Azt nem tudhatja, hogy megmentő e vagy újabb támadó. A sötét utcán nagyobb úr a félelem és a bizalmatlanság, így köténye zsebéből ki is kapja a munkáért kapott pár aranyat, két tenyerén tartva pedig kinyújtja a férfi felé.*
- Csak ennyim van. Vigye és engem hagyjon békén.
*Próbál határozott lenni, de a hangja remeg, ahogyan a pénzt tartó kezei is. Így nem is kell sok, az aranyak lebucskáznak tenyeréből, hangos csilingeléssel szóródva szét a kikövezett részen. Egy ideig még a férfin tartja a szemeit, majd inkább szemlesütve guggol is le gyorsan, hogy összekapkodja azt a semmire sem elég aranymennyiséget. A régi énje röhögve nézné végig az egészet mély szánalommal és lesajnálással a szemeiben. Ez nem ő. Sosem akart meghunyászkodó és riadt nő lenni, de az elkényeztetett életvitel nem készítette fel a keserű valóságra, hogy a falakon túl bizony nem könnyű életben maradni.*
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-17 19:02:16
Üzenet elküldve: 2021-02-17 19:02:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Néha rákezd a hó, de még próbálkozásnak is komolytalan az egész. Éppen csak szállong valami, ami határozottan nem eső. Ha már hideg meg tél, biztos meglenne a varázsa a fehérbe öltözött látképnek is, de Artheniorban azért elég ritka az ilyesmi. Na nem annyira, mint Wegtorenben, de azért ritka. Persze csikorgós hideg azért van. Sárral meg köddel. Kevésbé festői, mint a havas háztetők képzete. A csizmájára rá fog férni egy alapos suvickolás, afelől semmi kétsége. Pocsolya pocsolya hátán. A kocsisoknak meg ilyenkor is sietős, úgyhogy nem árt résen lenni, ha nem akarja, hogy beterítse a sáros lé egy elhaladó batár kereke nyomán.
A mostanra már jól bevált mellékutcákon surran a Kalmár felé. Még korántsem ismeri túl jól a várost, de azért igyekszik lassacskán feltérképezni magának a környéket. Nem most. Ez a fehér medvebunda eléggé feltűnő darab, hogy ráérősen flangáljon benne. Még a végén megtetszene valakinek. Szép is lenne, ha emiatt vágnák el a torkát hazafelé menetben. Aki rá pályázik, annak össze kell kapnia magát, mert a vörös igencsak sietősre fogja. Olyannyira, hogy egy helyen el is véti a fordulót és egy utcával hamarabb kanyarodik a kelleténél. Szerencsére a következőnél tud korrigálni és megnyugodva konstatálja, hogy ugyanarra az aprótéglás házak szegélyezte térre ér ki, amire szándékozott. Innen már tényleg nincs messze a fogadó, de ilyenkor ül meg az a bizonyos érzés az emberben, hogy a máskor olyan hamar megtett út most valahogy egyre csak nyúlik a lába alatt, mint a meleg csiriz.*
A mostanra már jól bevált mellékutcákon surran a Kalmár felé. Még korántsem ismeri túl jól a várost, de azért igyekszik lassacskán feltérképezni magának a környéket. Nem most. Ez a fehér medvebunda eléggé feltűnő darab, hogy ráérősen flangáljon benne. Még a végén megtetszene valakinek. Szép is lenne, ha emiatt vágnák el a torkát hazafelé menetben. Aki rá pályázik, annak össze kell kapnia magát, mert a vörös igencsak sietősre fogja. Olyannyira, hogy egy helyen el is véti a fordulót és egy utcával hamarabb kanyarodik a kelleténél. Szerencsére a következőnél tud korrigálni és megnyugodva konstatálja, hogy ugyanarra az aprótéglás házak szegélyezte térre ér ki, amire szándékozott. Innen már tényleg nincs messze a fogadó, de ilyenkor ül meg az a bizonyos érzés az emberben, hogy a máskor olyan hamar megtett út most valahogy egyre csak nyúlik a lába alatt, mint a meleg csiriz.*
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-17 15:19:04
Üzenet elküldve: 2021-02-17 15:19:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
// Xavy //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A kicsi gnóm most, hogy végre leadta a munkát hazafelé ballag a Polgárnegyed szürke utcáin. Borongós idő van és még egy kicsit csípős is az idő, de azért bírható. Nem mondható forgalmasnak most ez a környék. Egy-két gyalogos meg meg pár szekér csattog el mellette. Néhány hajléktalant is lehet látni, akik rongyaikban reszketnek. A lány gondolataiba mélyedve rója az utca kövét, amikor ez egyik mellékutcából hirtelen elé lép valaki. Ez a valaki elég nagy lendülettel érkezik, szóval át is esik Xavyn, aki szintén a földre esik, mire üvegcséi a táskájában felcsikordulnak. Nem kell sok felcsendüljön a haragos káromkodás.*
- Te taknyos kis görény! Nem látsz a szemedtől?!* Rivall rá fentről egy hang. A kis gnóm oldalán fekszik a hideg kövön. Arcán valami nyúlós és büdös csontszagú váladékot érezhet. Ha törölgetni kezdi az arcát, akkor keze is tiszta ragacsos lesz, de legalább fog látni fél szemére. Felnézve egy tetőtől talpig barnás ragaccsal borított alakot pillanthat meg. Hosszú kiálló fülei vannak, amiből következtethet fajára. Valami elegáns ruha féleség lehet rajta, ami biztosan jó drága, de csak foltokban látszik. Ideje meg nincs rá, hogy nagyon megszemlélje.*
- Koszos kis patkány!* Azzal még rúg is bele vagy kettőt, amit azért megérez kis gnómunk. ezután a férfi további szitkokat, meg ragacsot szórva távozik. Viszont Xavy észre vehet valamit, ahogy tápászkodik felfelé. Egy apró kis bőrkötéses könyvecske esik a földre egy kupac ragaccsal. Talán ezért sem tűnik fel a sietve távozó alaknak. Csupán néhány lépésnyire lehet a lánytól. Ha összeszedte magát Balkócza és bele néz táskájába valamikor, akkor láthatja, hogy a zoknik jó szolgálatot tettek. Üvegei sértetlenek, szóval aggodalomra semmi oka nem lehet. Az meg, hogy a továbbiakban mit tesz már rá van bízva.*
// Xavy //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A kicsi gnóm most, hogy végre leadta a munkát hazafelé ballag a Polgárnegyed szürke utcáin. Borongós idő van és még egy kicsit csípős is az idő, de azért bírható. Nem mondható forgalmasnak most ez a környék. Egy-két gyalogos meg meg pár szekér csattog el mellette. Néhány hajléktalant is lehet látni, akik rongyaikban reszketnek. A lány gondolataiba mélyedve rója az utca kövét, amikor ez egyik mellékutcából hirtelen elé lép valaki. Ez a valaki elég nagy lendülettel érkezik, szóval át is esik Xavyn, aki szintén a földre esik, mire üvegcséi a táskájában felcsikordulnak. Nem kell sok felcsendüljön a haragos káromkodás.*
- Te taknyos kis görény! Nem látsz a szemedtől?!* Rivall rá fentről egy hang. A kis gnóm oldalán fekszik a hideg kövön. Arcán valami nyúlós és büdös csontszagú váladékot érezhet. Ha törölgetni kezdi az arcát, akkor keze is tiszta ragacsos lesz, de legalább fog látni fél szemére. Felnézve egy tetőtől talpig barnás ragaccsal borított alakot pillanthat meg. Hosszú kiálló fülei vannak, amiből következtethet fajára. Valami elegáns ruha féleség lehet rajta, ami biztosan jó drága, de csak foltokban látszik. Ideje meg nincs rá, hogy nagyon megszemlélje.*
- Koszos kis patkány!* Azzal még rúg is bele vagy kettőt, amit azért megérez kis gnómunk. ezután a férfi további szitkokat, meg ragacsot szórva távozik. Viszont Xavy észre vehet valamit, ahogy tápászkodik felfelé. Egy apró kis bőrkötéses könyvecske esik a földre egy kupac ragaccsal. Talán ezért sem tűnik fel a sietve távozó alaknak. Csupán néhány lépésnyire lehet a lánytól. Ha összeszedte magát Balkócza és bele néz táskájába valamikor, akkor láthatja, hogy a zoknik jó szolgálatot tettek. Üvegei sértetlenek, szóval aggodalomra semmi oka nem lehet. Az meg, hogy a továbbiakban mit tesz már rá van bízva.*
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-17 13:39:53
Üzenet elküldve: 2021-02-17 13:39:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Régi idők receptjei//
*Ahogy leadta a kis vakarékot és összeszedte a zsákját és a köpenyét, kisétál a fogadó kapuján. Még nem tudja, hogy is fogja összehozni azt az italt, amiről Arjával beszéltek nemrég, de abban biztos, hogy az öregasszony néha olyat is kotyvasztott vagy valami hasonlót. Az ilyenekből szedte meg magát, bár annyira rendesen nem, hiszen még mindig csak a pincében laktak, de pont elég volt ahhoz, hogy mást ne keljen dolgoznia. A fejébe húzza a csuklyát és a vállára dobja a zsákot, amibe a nemrég szerzett italait pakolta, belegöngyölve szépen a mosott zoknikba, nehogy össze találjanak ütődni és kifolyni az utca kellős közepén. Kicsit dudorászik is, felismerhetetlen a dallam, de egy biztos, valamitől jó kedve van. ~Majd én megmutatom neked, még a lábad nyomát is meg fogja csókolni. Aztán meg majd vállald a következményeket. ~*
-Meg kell majd mondjam neki, hogy ha egy szó is elhagyja a száját, hogy tőlem kapta, kopaszra borotválom álmában. *Mosolyog jókat, mert az bizony vicces látvány lenne, de sajnálná azt a szép hajat, ami a lánynak van. Készítene belőle egy csinos kis álomfogót magának.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.17 13:40:46
*Ahogy leadta a kis vakarékot és összeszedte a zsákját és a köpenyét, kisétál a fogadó kapuján. Még nem tudja, hogy is fogja összehozni azt az italt, amiről Arjával beszéltek nemrég, de abban biztos, hogy az öregasszony néha olyat is kotyvasztott vagy valami hasonlót. Az ilyenekből szedte meg magát, bár annyira rendesen nem, hiszen még mindig csak a pincében laktak, de pont elég volt ahhoz, hogy mást ne keljen dolgoznia. A fejébe húzza a csuklyát és a vállára dobja a zsákot, amibe a nemrég szerzett italait pakolta, belegöngyölve szépen a mosott zoknikba, nehogy össze találjanak ütődni és kifolyni az utca kellős közepén. Kicsit dudorászik is, felismerhetetlen a dallam, de egy biztos, valamitől jó kedve van. ~Majd én megmutatom neked, még a lábad nyomát is meg fogja csókolni. Aztán meg majd vállald a következményeket. ~*
-Meg kell majd mondjam neki, hogy ha egy szó is elhagyja a száját, hogy tőlem kapta, kopaszra borotválom álmában. *Mosolyog jókat, mert az bizony vicces látvány lenne, de sajnálná azt a szép hajat, ami a lánynak van. Készítene belőle egy csinos kis álomfogót magának.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.17 13:40:46
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-17 12:47:30
Üzenet elküldve: 2021-02-17 12:47:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kereskedők nyomában//
*Ukrom nem mond semmit, csak felkapja a kosarat aztán ballag utánuk. De talán nem is baj, furán tudnak reagálni az emberek az orkokra.
Hamar odaérnek az asszony házához. Meireyla körbepillant, aztán nem húzza tovább az időt, bele is vág.*
- Nos... Emberkereskedőket keresünk. Sajnos túl sokat nem tudok róluk mondani, igazából nagyon konkrétum sincs, ami alapján több információt tudnék mondani.
*Elég nagy szerencse kell ahhoz, hogy ennyi alapján valaki pont ahhoz a bandához vezesse őket, akiket ők keresnek, de reménykedik azért. Az egész incidens, amikor megtámadták őket, nagyon zavaros neki. Mintha a memóriája törölte volna azt az egész éjszakát, vagy mintha csak egy rossz álom lett volna.*
~Bárcsak az lenne.~
*Aztán hirtelen beugrik neki egy kép. A férfi képe, aki kirángatta a házból a kislányát. Hátracsúszott a kapucnija, és így Meireyla jól meg tudta jegyezni vonásait.*
- Illetve... van köztük egy férfi. Vöröses haja van, nem túl hosszú, talán a válláig érhet. És talán egy sebhely húzódik végig az arcán.
*Ukrom nem mond semmit, csak felkapja a kosarat aztán ballag utánuk. De talán nem is baj, furán tudnak reagálni az emberek az orkokra.
Hamar odaérnek az asszony házához. Meireyla körbepillant, aztán nem húzza tovább az időt, bele is vág.*
- Nos... Emberkereskedőket keresünk. Sajnos túl sokat nem tudok róluk mondani, igazából nagyon konkrétum sincs, ami alapján több információt tudnék mondani.
*Elég nagy szerencse kell ahhoz, hogy ennyi alapján valaki pont ahhoz a bandához vezesse őket, akiket ők keresnek, de reménykedik azért. Az egész incidens, amikor megtámadták őket, nagyon zavaros neki. Mintha a memóriája törölte volna azt az egész éjszakát, vagy mintha csak egy rossz álom lett volna.*
~Bárcsak az lenne.~
*Aztán hirtelen beugrik neki egy kép. A férfi képe, aki kirángatta a házból a kislányát. Hátracsúszott a kapucnija, és így Meireyla jól meg tudta jegyezni vonásait.*
- Illetve... van köztük egy férfi. Vöröses haja van, nem túl hosszú, talán a válláig érhet. És talán egy sebhely húzódik végig az arcán.
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-15 08:57:14
Üzenet elküldve: 2021-02-15 08:57:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz, és a csúf valóság//
*Felkavaró emlékekkel tér vissza egykori otthonába, Artheniorba. Az öt év távollét feledtetett valamennyit a keserű emlékekből, amiket egy kegyetlen korszak hozott magával. Itt veszítette el anyját, még fiatalon, majd apját, a lázadások után nem sokkal. Gazdagnegyedbeli otthonuk felé indult először, bár igazából az nem az ő háza, vagy családja tulajdona volt, hanem a gazdag kereskedőé és családjáé, akinek a szolgálatában álltak. A házat és az egész birtokot elnyelte a meredély, ami üresen tátongva várja, kit nyelhetne el. Miután nem találta nyomát egykori otthonának, úgy véli, hogy a polgárnegyedben megszállhat egy időre, bérelt lakásban. Nem tudja mi történt a kereskedővel és undokoskodó lányával, aki annyi borsot tört anno az orra alá. Tagadhatatlan szépség, de amilyen elkényeztetett és beképzelt volt, az tönkre tette minden külső erényét. Ezt jól tudta, akkor is Kes, bár jó pár nemes ifjút megszédített Theamyna. Ezekhez ugyan nem volt köze, de olykor szórakoztató volt látni, hogy milyen körmönfont módon tudja az ujja köré csavarni a pökhendi nemes palántákat. Biztosra vette volna, hogy egy jó gazdag férfihoz megy hozzá, kifejezetten a pénzéért. De ezt már sose tudta meg. A menekülés és borzalmak éjszakáján elváltak útjaik. Mindenki saját családját mentette, s a tömegben, zűrzavarban, olyan könnyű volt elkeveredni, elsodródni a másiktól, hogy a keresés maga is roppant kockázatos volt. Felidézi a múlt emlékeit, amint a most már polgárnegyedként ismert városrészen sétál az esti órákban. Egy kissé kihaltabb részhez ér, ahol valami furcsa dolog készülődik. Két eléggé kétes kinézetű férfi közeledik egy egyedül az utcán bóklászó fiatal lány felé. A hold fényében mintha kísértetet látna, amikor felismerni véli Theamyna-t, bár a ruhái szebbek voltak, de a vonásai határozottan az övéi. Nehéz annak arcát elfelejteni, aki sok borsot tört egy időben az orra alá. Egy fél pillanatig gondolkodóba esik, hogy mit tegyen. Nem tagadhatja, hogy végigfut gondolatai között, hogy hagyja a lányt a két közeledő alakkal és más irányba nézve tovább álljon. De nem. Mind ezek után még most sem tudja megtenni. Sisakban és vértezetben nehéz lehet megismerni, hiszen sosem hordott ilyet korábban, lovászfiúként. Úgy lép a kihalt sikátoros részhez, hogy az épületek takarják arcát a hold fényétől. Kardja fémes suhintással rántódik ki hüvelyéből, amit a két férfi biztosan meg kell, hogy halljon, de ha ez nem lenne elég, akkor mély hangon megköszörüli a torkát, hogy észre vegyék. Kardja és vértje megcsillan a holdfényben, így a férfiak láthatják, hogy egy állig felfegyverkezett személlyel van dolguk. Vagy feladják és elmenekülnek, vagy erősködni fognak. Ez rajtuk áll. Nem szólal meg egyelőre, mert kilétét nem szándékozik azonnal felfedni, s reméli, hogy a két martalóc elmenekül, így tovább állhat, a nélkül, hogy szóba kellene elegyednie a régi ismerőssel.*
*Felkavaró emlékekkel tér vissza egykori otthonába, Artheniorba. Az öt év távollét feledtetett valamennyit a keserű emlékekből, amiket egy kegyetlen korszak hozott magával. Itt veszítette el anyját, még fiatalon, majd apját, a lázadások után nem sokkal. Gazdagnegyedbeli otthonuk felé indult először, bár igazából az nem az ő háza, vagy családja tulajdona volt, hanem a gazdag kereskedőé és családjáé, akinek a szolgálatában álltak. A házat és az egész birtokot elnyelte a meredély, ami üresen tátongva várja, kit nyelhetne el. Miután nem találta nyomát egykori otthonának, úgy véli, hogy a polgárnegyedben megszállhat egy időre, bérelt lakásban. Nem tudja mi történt a kereskedővel és undokoskodó lányával, aki annyi borsot tört anno az orra alá. Tagadhatatlan szépség, de amilyen elkényeztetett és beképzelt volt, az tönkre tette minden külső erényét. Ezt jól tudta, akkor is Kes, bár jó pár nemes ifjút megszédített Theamyna. Ezekhez ugyan nem volt köze, de olykor szórakoztató volt látni, hogy milyen körmönfont módon tudja az ujja köré csavarni a pökhendi nemes palántákat. Biztosra vette volna, hogy egy jó gazdag férfihoz megy hozzá, kifejezetten a pénzéért. De ezt már sose tudta meg. A menekülés és borzalmak éjszakáján elváltak útjaik. Mindenki saját családját mentette, s a tömegben, zűrzavarban, olyan könnyű volt elkeveredni, elsodródni a másiktól, hogy a keresés maga is roppant kockázatos volt. Felidézi a múlt emlékeit, amint a most már polgárnegyedként ismert városrészen sétál az esti órákban. Egy kissé kihaltabb részhez ér, ahol valami furcsa dolog készülődik. Két eléggé kétes kinézetű férfi közeledik egy egyedül az utcán bóklászó fiatal lány felé. A hold fényében mintha kísértetet látna, amikor felismerni véli Theamyna-t, bár a ruhái szebbek voltak, de a vonásai határozottan az övéi. Nehéz annak arcát elfelejteni, aki sok borsot tört egy időben az orra alá. Egy fél pillanatig gondolkodóba esik, hogy mit tegyen. Nem tagadhatja, hogy végigfut gondolatai között, hogy hagyja a lányt a két közeledő alakkal és más irányba nézve tovább álljon. De nem. Mind ezek után még most sem tudja megtenni. Sisakban és vértezetben nehéz lehet megismerni, hiszen sosem hordott ilyet korábban, lovászfiúként. Úgy lép a kihalt sikátoros részhez, hogy az épületek takarják arcát a hold fényétől. Kardja fémes suhintással rántódik ki hüvelyéből, amit a két férfi biztosan meg kell, hogy halljon, de ha ez nem lenne elég, akkor mély hangon megköszörüli a torkát, hogy észre vegyék. Kardja és vértje megcsillan a holdfényben, így a férfiak láthatják, hogy egy állig felfegyverkezett személlyel van dolguk. Vagy feladják és elmenekülnek, vagy erősködni fognak. Ez rajtuk áll. Nem szólal meg egyelőre, mert kilétét nem szándékozik azonnal felfedni, s reméli, hogy a két martalóc elmenekül, így tovább állhat, a nélkül, hogy szóba kellene elegyednie a régi ismerőssel.*
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-14 09:22:08
Üzenet elküldve: 2021-02-14 09:22:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kereskedők nyomában//
*Kikapcsolódási ideje ahogy jött, el is megy. Alig csillan föl a remény, hogy valóban megússza a nyomozgatás ezen részét különösebb unszolgatás nélkül, az alig két-pár soros beszélgetésből rögtön szívességtevés lett, amibe szempillantás nélkül bele lett vonva. Ahogy társa nevét említi, már káromkodna magában, csak félő hogy még az is kiérződne belőle. No nem Akanaeu döntése miatt; sőt, kalapját emeli amaznak, hogy ilyen gyorsan a célpont tetszésének az elnyerésére jutott választása. Talán még jobb is, hogy ilyen zavartalanul vonja épp őt közéjük, elűzve ezzel a kínosabb bemutatkozásokat. De neki jobb lett volna, ha még a létezésére sem derült volna fény. Megvárni, míg a lány megtudja amit kell, addig talán kifésülni a körülöttük lévő területet, vagy szemét és agyát pihentetve élvezhette volna a semmittevés ajándékát... hiú remény, te bolond.
Sztoikus arckifejezést felvéve, de tekintetével óvatosan körbe tekintve odacammog a pároshoz, egy laza intéssel köszönve az asszonyt, és egy biccentéssel tudatja neki a közte és Akanaeu közt lévő ismertséget. Valamint társához fordulva sokat épp nem mondóan bólint.
Felveszi a kosarat, meglepődik, hogy még az elvártakhoz képest is milyen könnyű. Talán vissza kéne menni a kofához egy kis beszélgetésre...
Kettejük mögött maradva halad, tetszéséhez képest meglehetősen közel hozzájuk, fejét nyugalom nélkül forgatva a házak között. Nem tudja miért, de sokkal idegesebb, mintha egyedül közlekedne. Egy szó sem hagyja el a száját az út alatt, viszont nyitott füllel hallgatja a két nő beszélgetését. Mikor megérkeznek, kifejezéstelen arccal, de a szokásosnál enyhébb mozdulatokkal adja vissza a kosarat a poncsós asszonynak. Majd, továbbra is reménykedve abban, hogy nem kell beszélnie, társához fordul, várva az leírást. Való igaz, még neki sem mondott sokat, úgyhogy ez még neki is oktató jellegű lesz.*
*Kikapcsolódási ideje ahogy jött, el is megy. Alig csillan föl a remény, hogy valóban megússza a nyomozgatás ezen részét különösebb unszolgatás nélkül, az alig két-pár soros beszélgetésből rögtön szívességtevés lett, amibe szempillantás nélkül bele lett vonva. Ahogy társa nevét említi, már káromkodna magában, csak félő hogy még az is kiérződne belőle. No nem Akanaeu döntése miatt; sőt, kalapját emeli amaznak, hogy ilyen gyorsan a célpont tetszésének az elnyerésére jutott választása. Talán még jobb is, hogy ilyen zavartalanul vonja épp őt közéjük, elűzve ezzel a kínosabb bemutatkozásokat. De neki jobb lett volna, ha még a létezésére sem derült volna fény. Megvárni, míg a lány megtudja amit kell, addig talán kifésülni a körülöttük lévő területet, vagy szemét és agyát pihentetve élvezhette volna a semmittevés ajándékát... hiú remény, te bolond.
Sztoikus arckifejezést felvéve, de tekintetével óvatosan körbe tekintve odacammog a pároshoz, egy laza intéssel köszönve az asszonyt, és egy biccentéssel tudatja neki a közte és Akanaeu közt lévő ismertséget. Valamint társához fordulva sokat épp nem mondóan bólint.
Felveszi a kosarat, meglepődik, hogy még az elvártakhoz képest is milyen könnyű. Talán vissza kéne menni a kofához egy kis beszélgetésre...
Kettejük mögött maradva halad, tetszéséhez képest meglehetősen közel hozzájuk, fejét nyugalom nélkül forgatva a házak között. Nem tudja miért, de sokkal idegesebb, mintha egyedül közlekedne. Egy szó sem hagyja el a száját az út alatt, viszont nyitott füllel hallgatja a két nő beszélgetését. Mikor megérkeznek, kifejezéstelen arccal, de a szokásosnál enyhébb mozdulatokkal adja vissza a kosarat a poncsós asszonynak. Majd, továbbra is reménykedve abban, hogy nem kell beszélnie, társához fordul, várva az leírást. Való igaz, még neki sem mondott sokat, úgyhogy ez még neki is oktató jellegű lesz.*
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-13 19:47:33
Üzenet elküldve: 2021-02-13 19:47:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
~Polgárnegyed.~ *Fejét csóválva ízlelgeti az ismeretlenül csengő elnevezést, miközben Pille kantárszárát markolászva koptatja az ismeretlen kövezetet. Nem így emlékezett erre a negyedre, bár meglehet, annyi helyen volt már, hogy összemosódnak a részletek, ahogy igyekszik felidézni valamelyiket. Kedvét nem szegi a dolog, mindössze kissé különösnek tartja, de ez csak jó. Legalább van min elmélkednie, míg célba ér. Az idevezető úton ugyanis már minden valamirevaló gondolatát elhasználta, nem nagyon maradt olyan téma, mit ne vitatott volna meg saját magával, vagy akár a kancával, ki mögötte kopog lomha ütemet patáival.
Ismerős arcokat sem keres igazán, tudja jól, hogy hiába tenné. Barna tekintete komótos fáradtsággal figyeli az utca apró részleteit, amin éppen halad. A házak homlokzatát, a sarkokat, a lekanyarodó utakat, egyszóval bármit és mindent, mit később tájékozódási pontként használhat. Szeret hamar kiigazodni ott, ahol huzamosabb időt tervez tölteni. Márpedig nem hiszi, hogy egyhamar tovább áll ebből a városból.
Nem siet, kényelmes tempót diktál hátasának, kire, ahogy elnézi, bizony rá fog férni egy kiadós pihenés.*
Ismerős arcokat sem keres igazán, tudja jól, hogy hiába tenné. Barna tekintete komótos fáradtsággal figyeli az utca apró részleteit, amin éppen halad. A házak homlokzatát, a sarkokat, a lekanyarodó utakat, egyszóval bármit és mindent, mit később tájékozódási pontként használhat. Szeret hamar kiigazodni ott, ahol huzamosabb időt tervez tölteni. Márpedig nem hiszi, hogy egyhamar tovább áll ebből a városból.
Nem siet, kényelmes tempót diktál hátasának, kire, ahogy elnézi, bizony rá fog férni egy kiadós pihenés.*
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-10 09:35:11
Üzenet elküldve: 2021-02-10 09:35:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kereskedők nyomában//
- Nagyon köszönöm a segítséget. *Jelenti ki boldogan. Nehéz időket élnek itt az emberek a polgárnegyedben és egy kis kedvesség majdnem minden nyomorgónak vagy szegényebbnek jól jön. Ha Ukrom közelebb merészkedik és megragadja a kosarat az asszony nem ellenkezik és boldogan nyújtja át az amúgy ténylegesen nem nehéz cipelni valót.*
- Hálásan köszönöm. Erre vezetne az utunk. *Mutat a neki szemközti irányba és azzal el is indul az utcán. Ahogy mennek előre az asszony tesz némi megjegyzést a lány által hallottakra.*
- Itt nincsenek nyugodt helyek a város ezen negyede csupa fül és szem, mindenki a maga hasznát lesi. Ha óvatoskodni akar, akkor inkább próbálja meg halkan mondani. *Mondja teljes természetességgel és némi tanácsként is.*
- Tényleg nem idevalósi. *Jegyzi meg egy elharapott csöndes mondat keretében maga elé tekintve miközben haladnak előre.
Talán a válasz sem érkezik meg időben az elmondottakra, amikor az asszony megáll egy viszonylag jó állapotú ház vaskosabb fa ajtaja előtt. Összességében alig másfél sarok haladás után meg is érkeztek úti céljukhoz.*
- Megérkeztünk. Köszönöm a segítséget. Kit keres?
- Nagyon köszönöm a segítséget. *Jelenti ki boldogan. Nehéz időket élnek itt az emberek a polgárnegyedben és egy kis kedvesség majdnem minden nyomorgónak vagy szegényebbnek jól jön. Ha Ukrom közelebb merészkedik és megragadja a kosarat az asszony nem ellenkezik és boldogan nyújtja át az amúgy ténylegesen nem nehéz cipelni valót.*
- Hálásan köszönöm. Erre vezetne az utunk. *Mutat a neki szemközti irányba és azzal el is indul az utcán. Ahogy mennek előre az asszony tesz némi megjegyzést a lány által hallottakra.*
- Itt nincsenek nyugodt helyek a város ezen negyede csupa fül és szem, mindenki a maga hasznát lesi. Ha óvatoskodni akar, akkor inkább próbálja meg halkan mondani. *Mondja teljes természetességgel és némi tanácsként is.*
- Tényleg nem idevalósi. *Jegyzi meg egy elharapott csöndes mondat keretében maga elé tekintve miközben haladnak előre.
Talán a válasz sem érkezik meg időben az elmondottakra, amikor az asszony megáll egy viszonylag jó állapotú ház vaskosabb fa ajtaja előtt. Összességében alig másfél sarok haladás után meg is érkeztek úti céljukhoz.*
- Megérkeztünk. Köszönöm a segítséget. Kit keres?
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-08 12:50:16
Üzenet elküldve: 2021-02-08 12:50:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Menedék//
*A romváros felől érkezik a fajtájában magasnak számító, fiatalos arcú gnóm. Kevésbé zömökebb, mint legtöbb társa, egyedül feje arányaiban nagyobb picit a testétől, ami gnómokra talán a legjellemzőbb tulajdonság, ha egy alacsonyabb embertől szeretnénk megkülönböztetni a lehető legegyszerűbben. Szemei éjfeketék, akárcsak dúsnak mondható szénfekete haja. Gyanakvó tekintettel villódznak íriszei, léptei sietősök, s feje folyton körbejár előre is, hátra is, mintha valamitől vagy valakitől tartana. Ruházata egyszerű, hétköznapi, sőt annál talán még viseltesebb, szegényesebb. Járása ennek ellenére nem tükröz szomorú, életben megfáradt személy képét. Jelenlegi feszült helyzetétől eltekintve humoros jellemmel bír, ami általában védjegyeként ül az arcára. Szegényes öltözéke ellenére a tisztaságra nem lehet senkinek sem rá panasza. A ruhái tiszták, ahogy maga Kelxim is. Nem maszatos, nem piszkos a keze, bár az látszik tenyerein, hogy nem író tollal bánik nap, mint nap. Ahogy utcáról utcára sietve halad, az egyik sarkon nem figyel kellő mértékben és belé botlik valakibe. Sajnos a sebessége miatt már nem tudja lendületét megállítani, így csak annyit tehet a másikért, hogy magához szorítja, és így Kelxim érkezik háttal esve a földre, felette pedig puhára esve „áldozata”. Csupán a baleset megtörténte után figyeli meg jobban, hogy akit lényegében felborított az egy aranyszemű tündér lány, akinek a helyzet miatt egészen közelről látja aranyló lélektükreit. A vékony testet gyorsan elengedi, mielőtt félreértenék a helyzetet. Nyomban segít is felállni a lánynak, miközben őszintén és aggódva igyekszik bocsánatot kérni.*
- Ne haragudjon, kérem! Nem vagyok tolvaj, csak egyszerűen nem figyeltem. Elbambultam és már késő volt. *Gyorsan hadar, s látni rajta, hogy izgul, csak azt nem lehet tudni, hogy mitől.*
- Ugye nem sérült meg a kisasszony? *A váratlan helyzetben valahogy megnyugtató, hogy a tündér lány szemei szép nagyok, az átlagnál nagyobbak, akárcsak Kel szemei, bár ez neki fajából adódóan, arányaiban testéhez nagyobb feje miatt van. Nagyot nyel a kérdés után, majd tovább mentegetőzik.*
- Kérem, ne hívja a városőröket! Nem akarok bajt. *Kezeit fel is teszi az ártatlanság jegyében és bízik benne, hogy az arany szemek nem egy rossz lelket takarnak, aki olyannyira felháborodik az eseten, hogy elkezd az őrségért kiabálni, netalán ráfogni, hogy tolvaj, ami egyébként nem igaz, de könnyen elképzelhetőnek tartja, hogy a városban ilyesmi megessen.*
//Menedék//
*A romváros felől érkezik a fajtájában magasnak számító, fiatalos arcú gnóm. Kevésbé zömökebb, mint legtöbb társa, egyedül feje arányaiban nagyobb picit a testétől, ami gnómokra talán a legjellemzőbb tulajdonság, ha egy alacsonyabb embertől szeretnénk megkülönböztetni a lehető legegyszerűbben. Szemei éjfeketék, akárcsak dúsnak mondható szénfekete haja. Gyanakvó tekintettel villódznak íriszei, léptei sietősök, s feje folyton körbejár előre is, hátra is, mintha valamitől vagy valakitől tartana. Ruházata egyszerű, hétköznapi, sőt annál talán még viseltesebb, szegényesebb. Járása ennek ellenére nem tükröz szomorú, életben megfáradt személy képét. Jelenlegi feszült helyzetétől eltekintve humoros jellemmel bír, ami általában védjegyeként ül az arcára. Szegényes öltözéke ellenére a tisztaságra nem lehet senkinek sem rá panasza. A ruhái tiszták, ahogy maga Kelxim is. Nem maszatos, nem piszkos a keze, bár az látszik tenyerein, hogy nem író tollal bánik nap, mint nap. Ahogy utcáról utcára sietve halad, az egyik sarkon nem figyel kellő mértékben és belé botlik valakibe. Sajnos a sebessége miatt már nem tudja lendületét megállítani, így csak annyit tehet a másikért, hogy magához szorítja, és így Kelxim érkezik háttal esve a földre, felette pedig puhára esve „áldozata”. Csupán a baleset megtörténte után figyeli meg jobban, hogy akit lényegében felborított az egy aranyszemű tündér lány, akinek a helyzet miatt egészen közelről látja aranyló lélektükreit. A vékony testet gyorsan elengedi, mielőtt félreértenék a helyzetet. Nyomban segít is felállni a lánynak, miközben őszintén és aggódva igyekszik bocsánatot kérni.*
- Ne haragudjon, kérem! Nem vagyok tolvaj, csak egyszerűen nem figyeltem. Elbambultam és már késő volt. *Gyorsan hadar, s látni rajta, hogy izgul, csak azt nem lehet tudni, hogy mitől.*
- Ugye nem sérült meg a kisasszony? *A váratlan helyzetben valahogy megnyugtató, hogy a tündér lány szemei szép nagyok, az átlagnál nagyobbak, akárcsak Kel szemei, bár ez neki fajából adódóan, arányaiban testéhez nagyobb feje miatt van. Nagyot nyel a kérdés után, majd tovább mentegetőzik.*
- Kérem, ne hívja a városőröket! Nem akarok bajt. *Kezeit fel is teszi az ártatlanság jegyében és bízik benne, hogy az arany szemek nem egy rossz lelket takarnak, aki olyannyira felháborodik az eseten, hogy elkezd az őrségért kiabálni, netalán ráfogni, hogy tolvaj, ami egyébként nem igaz, de könnyen elképzelhetőnek tartja, hogy a városban ilyesmi megessen.*
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-05 21:58:27
Üzenet elküldve: 2021-02-05 21:58:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kereskedők nyomában//
*Az asszony először mintha tartana tőle egy kicsit, aztán ki is derül, hogy miért. Erre Meireyla alig láthatóan felvonja a szemöldökét egy pillanatra.*
~Hát, ez kissé sértő, mit ne mondjak. Valóban nem nézek ki pénzes nemesnek, na de koldusnak sem, azt gondolom.~
*Magában kicsit el is mosolyodik, de éppen hogy csak egyik szája sarka görbül alig láthatóan.*
~Meg tőled aztán biztos jobban vagyok öltözve...~
- Tényleg nem idevalósi vagyok, ezt jól látod. *Hangja kedves, megfontolt, habár véleménye igen csak megváltozott az előbbiek után az asszonyról. De ha segítséget akarsz valakitől, akkor leplezni kell az ellenszenves gondolatokat, és ez Meireylának egészen jól megy, legalábbis szerinte.*
- Igazából keresek valakiket, de ezt lehet kicsit nyugodtabb helyen fejteném ki, ha van rá lehetőség.
*A kosárra pillantva nem igazán érti az asszonyt. Annyira nem tűnik ez nehéznek, ő ilyeneket könnyedén elcipelt odahaza. Sőt, az tele volt vastag bundákkal, nem ilyen kis leplekkel.
Hátrapillant társa felé.*
- Ukrom, segítünk neki elvinni a kosarat? Már ha szabad. *Utóbbit már a nőnek mondja.* Útközben pedig megbeszélhetnénk a dolgokat.
*Az asszony először mintha tartana tőle egy kicsit, aztán ki is derül, hogy miért. Erre Meireyla alig láthatóan felvonja a szemöldökét egy pillanatra.*
~Hát, ez kissé sértő, mit ne mondjak. Valóban nem nézek ki pénzes nemesnek, na de koldusnak sem, azt gondolom.~
*Magában kicsit el is mosolyodik, de éppen hogy csak egyik szája sarka görbül alig láthatóan.*
~Meg tőled aztán biztos jobban vagyok öltözve...~
- Tényleg nem idevalósi vagyok, ezt jól látod. *Hangja kedves, megfontolt, habár véleménye igen csak megváltozott az előbbiek után az asszonyról. De ha segítséget akarsz valakitől, akkor leplezni kell az ellenszenves gondolatokat, és ez Meireylának egészen jól megy, legalábbis szerinte.*
- Igazából keresek valakiket, de ezt lehet kicsit nyugodtabb helyen fejteném ki, ha van rá lehetőség.
*A kosárra pillantva nem igazán érti az asszonyt. Annyira nem tűnik ez nehéznek, ő ilyeneket könnyedén elcipelt odahaza. Sőt, az tele volt vastag bundákkal, nem ilyen kis leplekkel.
Hátrapillant társa felé.*
- Ukrom, segítünk neki elvinni a kosarat? Már ha szabad. *Utóbbit már a nőnek mondja.* Útközben pedig megbeszélhetnénk a dolgokat.
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-04 07:56:44
Üzenet elküldve: 2021-02-04 07:56:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kereskedők nyomában//
*Elégedetten, és bár erősen próbálja titkolni, roppant megkönnyebbültséggel bólint, mikor Akanaeu elvállalja a kezdeményezést önnön részéről. Az egy dolog, hogy véletlenül eltévesztette a távolságot, és még mindig a város szelídebb részénél próbálnak szerencsét; de az ork nem meri vállalni, hogy kulcsfontosságú személyeket ijesszenek el, mert ő maga nem tudja, esetleg nem akarja betartani az alap etikettek kezdőlépéseit.
Mikor társa megközelíti az asszonyságot, ő maga, hátra maradva, csendesen az egyik épületnek csúfolt rom falához nyomul, nekinyomja hátát, és karjait összefonva, szemét becsukva hallgatni kezdi a beszélgetést. Ez most nem az ő munkája, ki is élvezi a pillanatnyi pihenést.*
*Elégedetten, és bár erősen próbálja titkolni, roppant megkönnyebbültséggel bólint, mikor Akanaeu elvállalja a kezdeményezést önnön részéről. Az egy dolog, hogy véletlenül eltévesztette a távolságot, és még mindig a város szelídebb részénél próbálnak szerencsét; de az ork nem meri vállalni, hogy kulcsfontosságú személyeket ijesszenek el, mert ő maga nem tudja, esetleg nem akarja betartani az alap etikettek kezdőlépéseit.
Mikor társa megközelíti az asszonyságot, ő maga, hátra maradva, csendesen az egyik épületnek csúfolt rom falához nyomul, nekinyomja hátát, és karjait összefonva, szemét becsukva hallgatni kezdi a beszélgetést. Ez most nem az ő munkája, ki is élvezi a pillanatnyi pihenést.*
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-01 17:08:40
Üzenet elküldve: 2021-02-01 17:08:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kereskedők nyomában//
*A polgárok negyede, ahogy az új korszak szelei elnevezték a környéket épp csak a nevében született meg a váltásra. A házak a környék és a lakói is ugyan olyan pocsék nyomorgó életet élnek mint annak előtte. Azért akadnak valóban polgárok is a környéken a sok szegény között. Iparosok, tudósok, vagy épp a vendéglátásból élők.
Ahogy Meireyla közelebb lép a korosabb hosszú fekete hajú asszonyhoz, és megszólítja az asszony ösztönös reakciója, hogy próbálja elhárítani a közeledést. Hátrál egyet és elutasító tekintetet vet a lányra, majd pillanatok múlva az arcizmai elernyednek és szemöldökét összeráncolva méri végig a lányt.*
- Bocsáss meg. Azt hittem koldus vagy. Abból bőven akad itt a környéken. Te azonban nem idevalósi vagy. Eltévedtél? *Szól kedvesen a lányhoz és egy apró mosolyt is elenged, majd kíváncsian várja a választ. Mindeközben megigazítja a barna poncsóját, mert épp egy igen nehéz fonott kosarat próbált felemelni, amely tele volt ruhákkal.*
- Bocsáss meg épp hazafele tartok a mosással. Egy kicsit nehéz a kosár és a ruhám. Tudod. *Zavarba jön és gyorsan összerendezi a küllemét, hogy figyelhessen.*
*A polgárok negyede, ahogy az új korszak szelei elnevezték a környéket épp csak a nevében született meg a váltásra. A házak a környék és a lakói is ugyan olyan pocsék nyomorgó életet élnek mint annak előtte. Azért akadnak valóban polgárok is a környéken a sok szegény között. Iparosok, tudósok, vagy épp a vendéglátásból élők.
Ahogy Meireyla közelebb lép a korosabb hosszú fekete hajú asszonyhoz, és megszólítja az asszony ösztönös reakciója, hogy próbálja elhárítani a közeledést. Hátrál egyet és elutasító tekintetet vet a lányra, majd pillanatok múlva az arcizmai elernyednek és szemöldökét összeráncolva méri végig a lányt.*
- Bocsáss meg. Azt hittem koldus vagy. Abból bőven akad itt a környéken. Te azonban nem idevalósi vagy. Eltévedtél? *Szól kedvesen a lányhoz és egy apró mosolyt is elenged, majd kíváncsian várja a választ. Mindeközben megigazítja a barna poncsóját, mert épp egy igen nehéz fonott kosarat próbált felemelni, amely tele volt ruhákkal.*
- Bocsáss meg épp hazafele tartok a mosással. Egy kicsit nehéz a kosár és a ruhám. Tudod. *Zavarba jön és gyorsan összerendezi a küllemét, hogy figyelhessen.*
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-01-28 19:27:43
Üzenet elküldve: 2021-01-28 19:27:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kereskedők nyomában//
*Egy-két lépéssel lemaradva követi Ukromot, a férfi sem szól semmit, de Meireyla sem firtatja a látottakat. Az utóbbi hetekben rengeteg várost és falut látogatott meg, mindnek volt ilyesfajta szegényebb része, hol kisebb, hol nagyobb. Attól függetlenül mindig rácsodálkozik, hogy ilyen helyeken tudnak élni emberek. Számára a kőház is szokatlan egyébként. Szülőhelyén óriási bőrsátrakban laktak, a hegyekben pedig fenyőből és tölgyből építették az emberek a lakhelyüket. Ebből eredően azok sem voltak luxus körülmények, de ezt a fajta szegénységet, vagy mondhatni nyomort sosem tapasztalta. Feléjük nem voltak nyomornegyedek, a törzsben mindenkinek körülbelül egyenlő életminőség jutott, még a vezetők is csak egy kicsit lógtak ki. Ezért nem is érti, miért vannak olyan nagyra becsülve ezek a déli városok.
Elmélkedéséből Ukrom hangja zökkenti ki.*
- Uhm, jól van. Majd beszélek én.
*Nem akar visszagondolni arra az éjszakára, nem akarja még egyszer fejben átélni az egészet. Ahogy csak tud, küzd ellene, hogy ezek az emlékek felszínre kerüljenek benne, és visszajátszódjon képzeletében minden egyes pillanat. Persze tudja, ezt nem lehet elkerülni, ha jutni akar valamire.
Óvatosan a nőre pillant, akit Ukrom mutat neki.*
- Az ott? *Kérdőn néz az orkra, nem érti, miért pont arra az asszonyra esett a választása. Nem úgy néz ki Meireyla számára, mint aki bármivel is többet tudna ilyenekről, mint bárki más. De végül is miért ne? Akár még szerencsével is járhatnak nála.*
- Jól van, odamegyek akkor hozzá.
*Próbál kedvesen, nem túl tolakodóan közelíteni. Amikor pár lépés távolságra van a nőtől, megáll.*
- Üdv, ne haragudj, hogy zavarlak! Meireyla vagyok. Meireyla A... *Eszébe jut, hogy mi van, ha vezetéknevéről megismerik őt az emberkereskedők. Nem véletlen támadták meg pont az ő törzsét, és mivel a férje nevét viseli, könnyen össze lehet rakni a dolgokat. Ukromnál is csak azért nem jutott ez eszébe, mert azt pontosan tudja, hogy orkok nem voltak a támadók között. De a nőről nem tud semmit, jobb az óvatosság.*... Meireyla Alderaln. Segítségre lenne szükségem. Beszélhetnénk?
*Próbálja a nő gesztusaiból és arckifejezéséből kitalálni szándékait, de egyelőre nem tud semmit kifürkészni. Csak nagyon reméli, hogy nem kapnak majd elutasítást.*
*Egy-két lépéssel lemaradva követi Ukromot, a férfi sem szól semmit, de Meireyla sem firtatja a látottakat. Az utóbbi hetekben rengeteg várost és falut látogatott meg, mindnek volt ilyesfajta szegényebb része, hol kisebb, hol nagyobb. Attól függetlenül mindig rácsodálkozik, hogy ilyen helyeken tudnak élni emberek. Számára a kőház is szokatlan egyébként. Szülőhelyén óriási bőrsátrakban laktak, a hegyekben pedig fenyőből és tölgyből építették az emberek a lakhelyüket. Ebből eredően azok sem voltak luxus körülmények, de ezt a fajta szegénységet, vagy mondhatni nyomort sosem tapasztalta. Feléjük nem voltak nyomornegyedek, a törzsben mindenkinek körülbelül egyenlő életminőség jutott, még a vezetők is csak egy kicsit lógtak ki. Ezért nem is érti, miért vannak olyan nagyra becsülve ezek a déli városok.
Elmélkedéséből Ukrom hangja zökkenti ki.*
- Uhm, jól van. Majd beszélek én.
*Nem akar visszagondolni arra az éjszakára, nem akarja még egyszer fejben átélni az egészet. Ahogy csak tud, küzd ellene, hogy ezek az emlékek felszínre kerüljenek benne, és visszajátszódjon képzeletében minden egyes pillanat. Persze tudja, ezt nem lehet elkerülni, ha jutni akar valamire.
Óvatosan a nőre pillant, akit Ukrom mutat neki.*
- Az ott? *Kérdőn néz az orkra, nem érti, miért pont arra az asszonyra esett a választása. Nem úgy néz ki Meireyla számára, mint aki bármivel is többet tudna ilyenekről, mint bárki más. De végül is miért ne? Akár még szerencsével is járhatnak nála.*
- Jól van, odamegyek akkor hozzá.
*Próbál kedvesen, nem túl tolakodóan közelíteni. Amikor pár lépés távolságra van a nőtől, megáll.*
- Üdv, ne haragudj, hogy zavarlak! Meireyla vagyok. Meireyla A... *Eszébe jut, hogy mi van, ha vezetéknevéről megismerik őt az emberkereskedők. Nem véletlen támadták meg pont az ő törzsét, és mivel a férje nevét viseli, könnyen össze lehet rakni a dolgokat. Ukromnál is csak azért nem jutott ez eszébe, mert azt pontosan tudja, hogy orkok nem voltak a támadók között. De a nőről nem tud semmit, jobb az óvatosság.*... Meireyla Alderaln. Segítségre lenne szükségem. Beszélhetnénk?
*Próbálja a nő gesztusaiból és arckifejezéséből kitalálni szándékait, de egyelőre nem tud semmit kifürkészni. Csak nagyon reméli, hogy nem kapnak majd elutasítást.*
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-01-28 10:18:04
Üzenet elküldve: 2021-01-28 10:18:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kereskedők nyomában//
*Szó nélkül haladnak tovább, végig Arthenior polgárnegyedén, avagy kicsúfolt szegénynegyedén. Bár még nem lakott ebben a városban mikor amaz eredeti nevét szégyenletesen viselte, a Pegazusban nyugvó fővendégek és egy-két sokatmondó városi öntúra hamar lefedte a fátylat; a pár valamirevaló lakótelep után rögtön látszottak az öreg hegek, a romos, koszos épületek, romos, koszos lakójukkal. A város szégyenfoltjának eltüntetése nem egy nap alatt megy végbe, és a mostani gondokkal együtt csak tovább késlekedni látszik az az idő. Hagyja, hogy Akanaeu összerakja magában a láttottakból összeszedett nyomokat.
Egy hosszas idő után meg is érkeznek arra a környékre, ahol nyomozásuk kezdetét is veheti: romok rom hátán, alig pár sietős járókelővel díszítve. A polgárnegyeddel ellentétben itt még látszatra sem próbálkoztak a felújítással; mindössze tőlük jobbra tornyosul pár, csodával határos módon megkímélt kúria, de erősen kételkedik, hogy ott bármi morzsányi információt tudnának szerezni örökké pöffeszkedő lakosaiktól. Tehát tekintete bal felé irányul, az alig vagy egyáltalán nem álló otthonok gyászos csoportjához. A friss turista úgy gondolná, hogy még továbbra is civil háború folyik a környéken. Bár' úgy lenne, legalább meg lehetne magyarázni ezt a pocsék panorámát.
A pár "ház" még szerencsére eltakarja látóterükből a szakadékot; legalább addig nem kell magyarázkodnia társának, ugyanis e kis történelem részletei még számára is homályosak.
Komor arckifejezéssel fordul Akanaeu felé; csak most veszi kezdetét munkájuk, de innentől egymás felett semmi tudás-előnyük nincs.*
- Körbekérdezünk. Ha tudsz a nyomorultakról bármi részletet, azt hallaniuk kell. Ruházat, test, felépítés, hányan vannak, és a többi. Valamint... *Itt egy kényelmetlen szünetet tart* - Ha találunk valakit, te próbálj beszélgetést kezdeményezni. Én abban, öhm, nem vagyok jó. *Már bárki kibogarászhatta, aki egy percet is az ő légkörében tölthetett, de Ukrom nem valami rábeszélős személy. Vagy egyáltalán beszédes személy. A lány láthatta rajta, hogy az ork valóban el lenne veszve a "laza" dumálásban, úgyhogy gyakorlatilag megkérte őt, hogy vegye át a pásztorbotot. Közben hüvelykujjával maga mögé, egy célpontra is mutat; egy hoszzú fekete hajú nőre, aki egy barna poncsót hord, és éppen megkíméli a sors attól, hogy az orkot észre vegye. Első benyomásnak nem lenne szerencsés különben.*
*Szó nélkül haladnak tovább, végig Arthenior polgárnegyedén, avagy kicsúfolt szegénynegyedén. Bár még nem lakott ebben a városban mikor amaz eredeti nevét szégyenletesen viselte, a Pegazusban nyugvó fővendégek és egy-két sokatmondó városi öntúra hamar lefedte a fátylat; a pár valamirevaló lakótelep után rögtön látszottak az öreg hegek, a romos, koszos épületek, romos, koszos lakójukkal. A város szégyenfoltjának eltüntetése nem egy nap alatt megy végbe, és a mostani gondokkal együtt csak tovább késlekedni látszik az az idő. Hagyja, hogy Akanaeu összerakja magában a láttottakból összeszedett nyomokat.
Egy hosszas idő után meg is érkeznek arra a környékre, ahol nyomozásuk kezdetét is veheti: romok rom hátán, alig pár sietős járókelővel díszítve. A polgárnegyeddel ellentétben itt még látszatra sem próbálkoztak a felújítással; mindössze tőlük jobbra tornyosul pár, csodával határos módon megkímélt kúria, de erősen kételkedik, hogy ott bármi morzsányi információt tudnának szerezni örökké pöffeszkedő lakosaiktól. Tehát tekintete bal felé irányul, az alig vagy egyáltalán nem álló otthonok gyászos csoportjához. A friss turista úgy gondolná, hogy még továbbra is civil háború folyik a környéken. Bár' úgy lenne, legalább meg lehetne magyarázni ezt a pocsék panorámát.
A pár "ház" még szerencsére eltakarja látóterükből a szakadékot; legalább addig nem kell magyarázkodnia társának, ugyanis e kis történelem részletei még számára is homályosak.
Komor arckifejezéssel fordul Akanaeu felé; csak most veszi kezdetét munkájuk, de innentől egymás felett semmi tudás-előnyük nincs.*
- Körbekérdezünk. Ha tudsz a nyomorultakról bármi részletet, azt hallaniuk kell. Ruházat, test, felépítés, hányan vannak, és a többi. Valamint... *Itt egy kényelmetlen szünetet tart* - Ha találunk valakit, te próbálj beszélgetést kezdeményezni. Én abban, öhm, nem vagyok jó. *Már bárki kibogarászhatta, aki egy percet is az ő légkörében tölthetett, de Ukrom nem valami rábeszélős személy. Vagy egyáltalán beszédes személy. A lány láthatta rajta, hogy az ork valóban el lenne veszve a "laza" dumálásban, úgyhogy gyakorlatilag megkérte őt, hogy vegye át a pásztorbotot. Közben hüvelykujjával maga mögé, egy célpontra is mutat; egy hoszzú fekete hajú nőre, aki egy barna poncsót hord, és éppen megkíméli a sors attól, hogy az orkot észre vegye. Első benyomásnak nem lenne szerencsés különben.*
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-01-28 08:10:50
Üzenet elküldve: 2021-01-28 08:10:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Amint kifordul a műhelyből, már megy is tovább és az utca másik végén valóban megtalálja a névtáblát. Kicsit elfordult, de így is megfelelően olvasható. Hirtelen válik nagyon izgatottá, mivel nemsokára talán néhány igazán régen latolgatott kérdésre kaphat kielégítő választ. Meg is találja a házat, egészen igényes munka, a negyed szebbik részén helyezkedik el. ~Hiszen, ha egyszer ilyen titkok tudója, bizonyára megfizetik értek. ~ Be is kopog, majd egy fiatalabb cseléd nyit ajtót, hogy megérdeklődje a jövetele okát. Közli, hogy bizony látogatóba jött és, hogy honnan szerezte meg a ház fellelhetőségi címét meg az urának a nevét. Néhány hosszabb, várakozással teli perc után bebocsátásra kerül egy szobába, amely módfelett sok könyvnek ad otthont. A ház belül is takaros és tiszta, de viszonylag egyszerű berendezés honol benne. Az asztalnál éppen az egyik könyvet bújja egy idősebb gnóm férfi. Feltételezi, hogy abba a fajba tartozik, bár fehér szakálla és dús szemöldöke igen sokat takar valójából. Apró monoklival a szemén felnéz, majd le is teszi.*
-Ismerjük egymást kedveském? *Pislog tanácstalanul, talán idős kora lévén, már nem emlékszik annyira jól, még azt is feltehetné, hogy bizony ám, hogy ismerik már korábbról egymást. De nem akarja átverni. Elárulja jövetele célját és, hogy miként jutott hozzá a férfi nevéhez és címéhez. Az végig hallgatja a történetet és a kérést, majd csak utána felel.*
-Már nem űzöm ezt a foglalkozást. Letettem a fiolákat, mert minél mélyebbre ás bennük valaki, annál inkább lesznek sötétebbnél sötétebb gondolatai. *Fejti ki az álláspontját. Egy kicsit elszomorodik, de nem hagyhatja annyiban a dolgot, ha már idáig eljutott. Addig- addig kérleli az öreget, mire az beleegyezik, hogy az általa keresett ital összetevőit megmutatja. Le is porol egy igen vaskos könyvet, majd felüti, mert fejből már ő se igazán emlékszik rá, régen kellett kevernie. Véleménye szerint nagy szerencsére.*
-De ugye tisztában van azzal a kisasszonyka, ha ezt megissza, akkor bizonyos készségei feljavulnak ugyan, de ugyan ennyire romolhatnak azok, amiket már jól megszokott magának. *Próbálja azért néha még eltántorítani az elhatározásától az öreg, talán nem véletlenül. De mivel kitartóan a dolog mellett van, így felírja egy papírosra, majd elmondja, hogy az egyik összetevő igazán ritka. Azt is elmeséli, hogy csak a rosszabb környékeken merik keverni ezt a sötét italt, ahova nem biztos, hogy jó lenne, ha egyedül menne el. A papírra leírja a két helyszínt. Mikor meglátja a fickát ő is nagyot nyel. Az egyik hely a hídon túli, bűnözőkkel teli romos városrész, ahova tényleg nem lenne mersze belépni. A másik viszont, az se sokkal jobb, messzebb van, de talán megér egy próbát.*
-Eeyr áldja meg érte. *Hálálkodik, de az öreg csak a kezével elinti, talán már félig el is temette magában. Gyorsan zsebre rakja, biztos helyre, ahonnan nem eshet ki, majd hatalmas léptekkel megy a fogadóba, hogy útnak indulhasson.*
*Amint kifordul a műhelyből, már megy is tovább és az utca másik végén valóban megtalálja a névtáblát. Kicsit elfordult, de így is megfelelően olvasható. Hirtelen válik nagyon izgatottá, mivel nemsokára talán néhány igazán régen latolgatott kérdésre kaphat kielégítő választ. Meg is találja a házat, egészen igényes munka, a negyed szebbik részén helyezkedik el. ~Hiszen, ha egyszer ilyen titkok tudója, bizonyára megfizetik értek. ~ Be is kopog, majd egy fiatalabb cseléd nyit ajtót, hogy megérdeklődje a jövetele okát. Közli, hogy bizony látogatóba jött és, hogy honnan szerezte meg a ház fellelhetőségi címét meg az urának a nevét. Néhány hosszabb, várakozással teli perc után bebocsátásra kerül egy szobába, amely módfelett sok könyvnek ad otthont. A ház belül is takaros és tiszta, de viszonylag egyszerű berendezés honol benne. Az asztalnál éppen az egyik könyvet bújja egy idősebb gnóm férfi. Feltételezi, hogy abba a fajba tartozik, bár fehér szakálla és dús szemöldöke igen sokat takar valójából. Apró monoklival a szemén felnéz, majd le is teszi.*
-Ismerjük egymást kedveském? *Pislog tanácstalanul, talán idős kora lévén, már nem emlékszik annyira jól, még azt is feltehetné, hogy bizony ám, hogy ismerik már korábbról egymást. De nem akarja átverni. Elárulja jövetele célját és, hogy miként jutott hozzá a férfi nevéhez és címéhez. Az végig hallgatja a történetet és a kérést, majd csak utána felel.*
-Már nem űzöm ezt a foglalkozást. Letettem a fiolákat, mert minél mélyebbre ás bennük valaki, annál inkább lesznek sötétebbnél sötétebb gondolatai. *Fejti ki az álláspontját. Egy kicsit elszomorodik, de nem hagyhatja annyiban a dolgot, ha már idáig eljutott. Addig- addig kérleli az öreget, mire az beleegyezik, hogy az általa keresett ital összetevőit megmutatja. Le is porol egy igen vaskos könyvet, majd felüti, mert fejből már ő se igazán emlékszik rá, régen kellett kevernie. Véleménye szerint nagy szerencsére.*
-De ugye tisztában van azzal a kisasszonyka, ha ezt megissza, akkor bizonyos készségei feljavulnak ugyan, de ugyan ennyire romolhatnak azok, amiket már jól megszokott magának. *Próbálja azért néha még eltántorítani az elhatározásától az öreg, talán nem véletlenül. De mivel kitartóan a dolog mellett van, így felírja egy papírosra, majd elmondja, hogy az egyik összetevő igazán ritka. Azt is elmeséli, hogy csak a rosszabb környékeken merik keverni ezt a sötét italt, ahova nem biztos, hogy jó lenne, ha egyedül menne el. A papírra leírja a két helyszínt. Mikor meglátja a fickát ő is nagyot nyel. Az egyik hely a hídon túli, bűnözőkkel teli romos városrész, ahova tényleg nem lenne mersze belépni. A másik viszont, az se sokkal jobb, messzebb van, de talán megér egy próbát.*
-Eeyr áldja meg érte. *Hálálkodik, de az öreg csak a kezével elinti, talán már félig el is temette magában. Gyorsan zsebre rakja, biztos helyre, ahonnan nem eshet ki, majd hatalmas léptekkel megy a fogadóba, hogy útnak indulhasson.*
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-01-27 20:19:34
Üzenet elküldve: 2021-01-27 20:19:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*A kora reggeli napfény még alig-alig cirógat be az ablakon. Nem is akaródzik a félvérnek kibújni a meleg paplan alól. De már régóta csak unottan forgolódik, de hát jobb dolga amúgy sincs. Igaz, ami igaz, hogy már igencsak tiszteletét tehetné a külvilágban. Nem igazán emlékszik, hogy hosszabb távra mikor hagyta el a házat. A fogadóban ősidők óta nem is jelentkezett, piacra is csak akkor ment, ha muszáj volt. Ma se lenne feltétlenül kellő, de már nem ártana egy kicsit megszellőztetnie magát. Amúgy is tervben volt egy kabát vétele, hát elintézheti akár ma is.
Komótosan kel ki, s lép a szekrényhez. Gyorsan kapkod ki egy vastagabb nadrágot, egy egyszerű inget, majd magára öltve lép a bakancsába, s teríti hátára az igencsak viseltes köpenyét. A szépítkezéssel nem igen törődik, csupán csak ujjaival fésüli át a fehér tincseket, majd egy mély levegő és már ki is lép az utcára. Halkan mordul egyet, ahogy a csípős szél a hajába kap. Egy lépést vissza is megy, hogy az ajtófélfa megvédje a hidegtől, de aztán már csukódik is mögötte az ajtó, hogy lassú, kelletlen tempóban haladjon a piac felé.*
*A kora reggeli napfény még alig-alig cirógat be az ablakon. Nem is akaródzik a félvérnek kibújni a meleg paplan alól. De már régóta csak unottan forgolódik, de hát jobb dolga amúgy sincs. Igaz, ami igaz, hogy már igencsak tiszteletét tehetné a külvilágban. Nem igazán emlékszik, hogy hosszabb távra mikor hagyta el a házat. A fogadóban ősidők óta nem is jelentkezett, piacra is csak akkor ment, ha muszáj volt. Ma se lenne feltétlenül kellő, de már nem ártana egy kicsit megszellőztetnie magát. Amúgy is tervben volt egy kabát vétele, hát elintézheti akár ma is.
Komótosan kel ki, s lép a szekrényhez. Gyorsan kapkod ki egy vastagabb nadrágot, egy egyszerű inget, majd magára öltve lép a bakancsába, s teríti hátára az igencsak viseltes köpenyét. A szépítkezéssel nem igen törődik, csupán csak ujjaival fésüli át a fehér tincseket, majd egy mély levegő és már ki is lép az utcára. Halkan mordul egyet, ahogy a csípős szél a hajába kap. Egy lépést vissza is megy, hogy az ajtófélfa megvédje a hidegtől, de aztán már csukódik is mögötte az ajtó, hogy lassú, kelletlen tempóban haladjon a piac felé.*
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-01-25 13:26:10
Üzenet elküldve: 2021-01-25 13:26:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Napokat, talán heteket töltött szinte kimozdulás nélkül szerény hajlékában. Szinte csak piacra járt el, hogy beszerezze az életben maradáshoz szükséges, létfontosságú cuccokat. Bár nem jellemző rá, de kocsmában sem járt jó ideje, s egyedüli társasága csupán Holló volt, de napközben ő is a saját útjait járta. Fogadni merne rá, hogy még a madarának is izgalmasabban és mozgalmasabban teltek napjai, mint neki.
S hogy mi kötötte le ennyire, hogy képes volt hedonista élvezeteiről is lemondani? Rendszerezett, rajzolt, írt, könyveket bújt kimeríthetetlen szorgalommal. Kezdett eluralkodni a káosz asztalán és polcain, lassan minden szabad felületet beterítettek a gyors, elnagyolt, javított vázlatok. S mivel nem bírná elviselni, ha bármi is elveszne abból, amiért megdolgozott, hát nekiállt alaposan rendszerezni és másolni. Gyorsan elkészített vázlatait különböző növényekről sokkal gondosabban, alaposabban újra rajzolta s írta, tiszta, erősebb pergamenre. A letisztult, kész oldalakat aztán kötegekbe is kellett rendezni, s valami egyszerű borítót készítve összefogatni, hogy legalább megközelítsék a könyv formát. Mindez pedig hamar felemészt akár egy egész hetet, főleg, ha olyan maximalista személyről van szó, mint Aldo.
De szakadatlan munkája meghozta a gyümölcsét, immár szépen sorakoznak polcain legújabb munkái, megfigyelései, s elégedetten gyűri össze a feleslegessé vált vázlatokat, hogy majd elegánsan tűzre hajíthassa őket, egy utolsó értelmet, célt adva ezzel létezésüknek.
Nyújtózik egyet, egy mély, megkönnyebbült sóhaj kíséretében, s ráhuppan az ágyra, mint valami fáradt kisgyermek. Pár pillanat elteltével viszont már azon kattog az agya, hogyan tovább. Talán ideje lenne kimozdulnia, sétálnia egyet, meglátogatni a templomot, könyvtárat, vagy valami hasonló. Talán az sem ártana, ha találkozna valami emberszabásúval, aki visszarántja a megszokott, városi életbe. Efféle bizonytalan elképzelésekkel a fejében húzza fel csizmáját, s ölti magára hosszú kabátját, és kilép az ajtón.*
- Hú, az anyját...
*Szaladnak ki a száján az önkéntelen szavak, mert elszokott már a természetes és erős nappali fénytől, valamint a csípős, városi levegőtől. Vissza is hőköl ösztönösen az ajtó mögé, de hamar összeszedi magát, hunyorít párat, s ha már ismét tisztán lát, immár nyugodtan folytatja útját.*
S hogy mi kötötte le ennyire, hogy képes volt hedonista élvezeteiről is lemondani? Rendszerezett, rajzolt, írt, könyveket bújt kimeríthetetlen szorgalommal. Kezdett eluralkodni a káosz asztalán és polcain, lassan minden szabad felületet beterítettek a gyors, elnagyolt, javított vázlatok. S mivel nem bírná elviselni, ha bármi is elveszne abból, amiért megdolgozott, hát nekiállt alaposan rendszerezni és másolni. Gyorsan elkészített vázlatait különböző növényekről sokkal gondosabban, alaposabban újra rajzolta s írta, tiszta, erősebb pergamenre. A letisztult, kész oldalakat aztán kötegekbe is kellett rendezni, s valami egyszerű borítót készítve összefogatni, hogy legalább megközelítsék a könyv formát. Mindez pedig hamar felemészt akár egy egész hetet, főleg, ha olyan maximalista személyről van szó, mint Aldo.
De szakadatlan munkája meghozta a gyümölcsét, immár szépen sorakoznak polcain legújabb munkái, megfigyelései, s elégedetten gyűri össze a feleslegessé vált vázlatokat, hogy majd elegánsan tűzre hajíthassa őket, egy utolsó értelmet, célt adva ezzel létezésüknek.
Nyújtózik egyet, egy mély, megkönnyebbült sóhaj kíséretében, s ráhuppan az ágyra, mint valami fáradt kisgyermek. Pár pillanat elteltével viszont már azon kattog az agya, hogyan tovább. Talán ideje lenne kimozdulnia, sétálnia egyet, meglátogatni a templomot, könyvtárat, vagy valami hasonló. Talán az sem ártana, ha találkozna valami emberszabásúval, aki visszarántja a megszokott, városi életbe. Efféle bizonytalan elképzelésekkel a fejében húzza fel csizmáját, s ölti magára hosszú kabátját, és kilép az ajtón.*
- Hú, az anyját...
*Szaladnak ki a száján az önkéntelen szavak, mert elszokott már a természetes és erős nappali fénytől, valamint a csípős, városi levegőtől. Vissza is hőköl ösztönösen az ajtó mögé, de hamar összeszedi magát, hunyorít párat, s ha már ismét tisztán lát, immár nyugodtan folytatja útját.*
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-01-23 13:29:20
Üzenet elküldve: 2021-01-23 13:29:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*A templomot elhagyva nagy léptekkel indul meg a papírost olvasgatva oda és vissza. Sajnos a város utcáit egyáltalán nem ismeri, így megtalálni a megadott címet és embert, ha egyáltalán emberről van szó, nehezebb lesz, mint gondolta. Egy pillanatra meg is torpan az utca kellős közepén, de ahogy hallja, hogy felé közeledik két igen jókedvűen beszélgető férfi, kizökken ebből az állapotból és megint megindul. Szemeivel az utca névtáblákat keresi, a legtöbbet meg is találja, de egyik felírt szóra sem hasonlítanak. Azért azt már most sejti, hogy a Belzebuba lesz a személy neve, akit keresnie kell és valószínű nem az egyik utca kapta ezt a kifejezetten bugyuta feliratot.*
-Milyen kis vicces… *Mosolyogja meg halkan, aztán úgy dönt, hogy ha már úgyis itt ténfereg, mint egy elkóborolt kisgyerek, akár útbaigazítást is kérhetne a helybéliektől. Oda is sétál az egyik házhoz, ahol éppen egy idősebb asszony porolja a szőnyeget.*
-Elnézést a zavarásért. Meg tudná mondani merre találom ezt az utcát? *Mutatja fel a papírost, a nő pedig összeszűkült szemekkel olvassa az írást rajta.*
-Oh.. hát az nem errefelé van kisasszonyka. A Piactér környékén keresse. *Egyik kezével pedig mutat a megfelelő irányba. Bár a piactéren már volt, annyira könnyen nem tájékozódik a sok kis utca között itt a városban, így jól jön az iránymutatás, még ehhez is.*
-Köszönöm szépen. További szép napot. *Hajol meg, aztán indul is a megadott irányba. Egy pillanatra meginog, mert rosszul lép a nagy magabiztosság hevében, de szerencsére nem hasal el.*
-Azta macskarúgjameg... *Szalad ki a száján, majd óvatosan tipegve halad tovább*
*A templomot elhagyva nagy léptekkel indul meg a papírost olvasgatva oda és vissza. Sajnos a város utcáit egyáltalán nem ismeri, így megtalálni a megadott címet és embert, ha egyáltalán emberről van szó, nehezebb lesz, mint gondolta. Egy pillanatra meg is torpan az utca kellős közepén, de ahogy hallja, hogy felé közeledik két igen jókedvűen beszélgető férfi, kizökken ebből az állapotból és megint megindul. Szemeivel az utca névtáblákat keresi, a legtöbbet meg is találja, de egyik felírt szóra sem hasonlítanak. Azért azt már most sejti, hogy a Belzebuba lesz a személy neve, akit keresnie kell és valószínű nem az egyik utca kapta ezt a kifejezetten bugyuta feliratot.*
-Milyen kis vicces… *Mosolyogja meg halkan, aztán úgy dönt, hogy ha már úgyis itt ténfereg, mint egy elkóborolt kisgyerek, akár útbaigazítást is kérhetne a helybéliektől. Oda is sétál az egyik házhoz, ahol éppen egy idősebb asszony porolja a szőnyeget.*
-Elnézést a zavarásért. Meg tudná mondani merre találom ezt az utcát? *Mutatja fel a papírost, a nő pedig összeszűkült szemekkel olvassa az írást rajta.*
-Oh.. hát az nem errefelé van kisasszonyka. A Piactér környékén keresse. *Egyik kezével pedig mutat a megfelelő irányba. Bár a piactéren már volt, annyira könnyen nem tájékozódik a sok kis utca között itt a városban, így jól jön az iránymutatás, még ehhez is.*
-Köszönöm szépen. További szép napot. *Hajol meg, aztán indul is a megadott irányba. Egy pillanatra meginog, mert rosszul lép a nagy magabiztosság hevében, de szerencsére nem hasal el.*
-Azta macskarúgjameg... *Szalad ki a száján, majd óvatosan tipegve halad tovább*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1375-1394