Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 60 (1181. - 1200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1200. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-07-21 10:37:57
Üzenet elküldve: 2023-07-21 10:37:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Rég várt kiruccanás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
//Zárás//
*Legördül a kereskedő mellé, amíg kipiheni magát. Nos ez neki valószínűleg kevesebb ideig tart, de nem bánja. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem volt még soha jobb szeretője, de nem lehet most sem panasza. Nyugodt, nem érez magában már feszültséget, mondhatni valóban kielégült. Ez volt a célja, s meg is kapta azt, amiért idejött.
Az időt viszont nem húzza. Hisz nem romantikus édelgés miatt érkezett, így Ipsioni úr idejét sem húzná, ahogy neki is illő lenne mennie. Így nem bújik a férfihoz, nem illeti szerelmetes csókokkal. Csupán csak kiül az ágy szélére, hogy az elhajigált ruhát magához húzza.*
- Talán legközelebb arról is beszélhetünk.
*Jegyzi meg pajkos mosollyal, miközben a kereskedőre pillant. Hisz a férfi az egyik, aki jól tudja már a szakmájának köszönhetően, hogy semmi sincs ingyen. Sem információ, sem áru. Thea pedig bizony áru, még ha nem is olyan hivatásos, mint a kikötői lányok. Az ő teste egyszeriben keresik az élvezeteket, ám Orthus szavait megfogadva hasznot sem rest belőle húzni. Reméli, hogy a kereskedőnek bizonyított annyit, hogy megérje neki valami kézzel foghatót a lányra fordítania. Hisz a fülbevalóknak is örült, arról nem is beszélve, hogy bizony igencsak fényezte az egoját a kapott ajándék.*
- Csak ajánlani tudom Ipsioni uram. Wegtoren gyönyörű. Sokkal másabb első kézből megismerni, mint itt a városban találkozni közülük eggyel-kettővel.
*Áll fel végül, ahogy ruháját magára húzza és haját eligazítja.*
- Ne aggódjon. Morthimer úrral nem lesz gond. Ha félnék az ilyen eshetőségtől, akkor nem jöttem volna el.
*Fordul vissza a férfihoz bájos mosollyal, majd aprót hajol a férfi felé.*
- Bízom benne, hogy lesz még lehetőségünk egymásra. Igazán kellemes volt itt önnél. *Kuncog halkan.* Ha legközelebb is szüksége lesz rám értesítsen bátran. Hisz Morthimer úr sem mondhat nemet, hogy megmutassa a város többi részét is. Mert hát nem láttam ma mindent.
*Reméli, hogy kis célzásával megérti a férfi, hogy kezdetnek ez remek kibúvó lehet még pár légyottra, ha a férfi is szükségét érzi.*
- Vigyázzon magára! Még találkozunk!
*Mosolyodik el szélesen, ahogy kiindul a szobából. A járást kifelé már tudja, így nem szükséges a kereskedőnek vele tartania. Ám azért a köpenybe bebújik a biztonság kedvéért, mielőtt maga mögött hagyja a kereskedő házát. Onnantól pedig egyenes az útja hazáig. Csak ne felejtse el rendezni az adósságát a komornyikkal.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
//Zárás//
*Legördül a kereskedő mellé, amíg kipiheni magát. Nos ez neki valószínűleg kevesebb ideig tart, de nem bánja. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem volt még soha jobb szeretője, de nem lehet most sem panasza. Nyugodt, nem érez magában már feszültséget, mondhatni valóban kielégült. Ez volt a célja, s meg is kapta azt, amiért idejött.
Az időt viszont nem húzza. Hisz nem romantikus édelgés miatt érkezett, így Ipsioni úr idejét sem húzná, ahogy neki is illő lenne mennie. Így nem bújik a férfihoz, nem illeti szerelmetes csókokkal. Csupán csak kiül az ágy szélére, hogy az elhajigált ruhát magához húzza.*
- Talán legközelebb arról is beszélhetünk.
*Jegyzi meg pajkos mosollyal, miközben a kereskedőre pillant. Hisz a férfi az egyik, aki jól tudja már a szakmájának köszönhetően, hogy semmi sincs ingyen. Sem információ, sem áru. Thea pedig bizony áru, még ha nem is olyan hivatásos, mint a kikötői lányok. Az ő teste egyszeriben keresik az élvezeteket, ám Orthus szavait megfogadva hasznot sem rest belőle húzni. Reméli, hogy a kereskedőnek bizonyított annyit, hogy megérje neki valami kézzel foghatót a lányra fordítania. Hisz a fülbevalóknak is örült, arról nem is beszélve, hogy bizony igencsak fényezte az egoját a kapott ajándék.*
- Csak ajánlani tudom Ipsioni uram. Wegtoren gyönyörű. Sokkal másabb első kézből megismerni, mint itt a városban találkozni közülük eggyel-kettővel.
*Áll fel végül, ahogy ruháját magára húzza és haját eligazítja.*
- Ne aggódjon. Morthimer úrral nem lesz gond. Ha félnék az ilyen eshetőségtől, akkor nem jöttem volna el.
*Fordul vissza a férfihoz bájos mosollyal, majd aprót hajol a férfi felé.*
- Bízom benne, hogy lesz még lehetőségünk egymásra. Igazán kellemes volt itt önnél. *Kuncog halkan.* Ha legközelebb is szüksége lesz rám értesítsen bátran. Hisz Morthimer úr sem mondhat nemet, hogy megmutassa a város többi részét is. Mert hát nem láttam ma mindent.
*Reméli, hogy kis célzásával megérti a férfi, hogy kezdetnek ez remek kibúvó lehet még pár légyottra, ha a férfi is szükségét érzi.*
- Vigyázzon magára! Még találkozunk!
*Mosolyodik el szélesen, ahogy kiindul a szobából. A járást kifelé már tudja, így nem szükséges a kereskedőnek vele tartania. Ám azért a köpenybe bebújik a biztonság kedvéért, mielőtt maga mögött hagyja a kereskedő házát. Onnantól pedig egyenes az útja hazáig. Csak ne felejtse el rendezni az adósságát a komornyikkal.*
1199. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-07-20 22:27:37
Üzenet elküldve: 2023-07-20 22:27:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Fő a biztonság//
*A környéket, ahol Orthus Morthimer lakik, nem nehéz megtalálni. A házat már inkább, mert ezen a környéken sok egyforma épület van: szorosan épültek egymás mellett, nem ritkán nincs is közöttük kihagyás. A Morthimer házat külsőre nem sok különbözteti meg a szomszédaitól. Magas, többszintes épület, mivel itt kicsi telkekre kellett nagy házakat építeni. Főbejárata (három lépcső magasságban) közvetlenül az utcára nyílik. Fémvasalásos, masszív ajtó, ami sokáig tudná állni az ostromot, ha a csőcselék újra lázadozna. Mellette udvar, de abból nem sokat látni, magas kőkerítés óvja, amin kétszárnyú, boltíves kapubejáró van. Jelenleg zárva. A két oldalán két nagyon hasonló épület, ahogy az utcán még több másik. Különbség szinte semmi, egyetlen fontos dolgot kivéve: az udvarra vezető kapu boltíve felett ott díszeleg a Morthimer ház egyszerű címere: nagy írott M betű, befele hajló szárakkal. Ebből Agin ki tudja találni, hogy jó helyre érkezett.
Az ajtón minden további nélkül be tud kopogni, ám eltelik egy kis idő, amíg bentről tompa motozás hallatszik, majd a megerősített bejárati ajtón támad egy kis kémlelőnyílás. Azon pedig egy hűvös tekintet tekint ki. Ez Urien Polther, a ház komornyikja.*
- Mit óhajt az úr?
*kérdi udvariasan a kimért, középkorú férfi.*
*A környéket, ahol Orthus Morthimer lakik, nem nehéz megtalálni. A házat már inkább, mert ezen a környéken sok egyforma épület van: szorosan épültek egymás mellett, nem ritkán nincs is közöttük kihagyás. A Morthimer házat külsőre nem sok különbözteti meg a szomszédaitól. Magas, többszintes épület, mivel itt kicsi telkekre kellett nagy házakat építeni. Főbejárata (három lépcső magasságban) közvetlenül az utcára nyílik. Fémvasalásos, masszív ajtó, ami sokáig tudná állni az ostromot, ha a csőcselék újra lázadozna. Mellette udvar, de abból nem sokat látni, magas kőkerítés óvja, amin kétszárnyú, boltíves kapubejáró van. Jelenleg zárva. A két oldalán két nagyon hasonló épület, ahogy az utcán még több másik. Különbség szinte semmi, egyetlen fontos dolgot kivéve: az udvarra vezető kapu boltíve felett ott díszeleg a Morthimer ház egyszerű címere: nagy írott M betű, befele hajló szárakkal. Ebből Agin ki tudja találni, hogy jó helyre érkezett.
Az ajtón minden további nélkül be tud kopogni, ám eltelik egy kis idő, amíg bentről tompa motozás hallatszik, majd a megerősített bejárati ajtón támad egy kis kémlelőnyílás. Azon pedig egy hűvös tekintet tekint ki. Ez Urien Polther, a ház komornyikja.*
- Mit óhajt az úr?
*kérdi udvariasan a kimért, középkorú férfi.*
1198. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-07-20 13:43:13
Üzenet elküldve: 2023-07-20 13:43:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fő a biztonság//
* Nem kell már sokat sétálnia ahhoz, hogy megkapja a keresett címet. Ló mellett, lassan haladva nézelődik a polgárnegyedben, nehogy véletlenül elhaladjon a ház mellett. Időközben elfütyörészik egy vidám nótát, amin csak akkor változtat, ha egy csinosabb nőcske mellett halad el. Akkor ugyanis nem sajnál egy-két ¨dicsérő¨ füttyszót ajándékozni nekik. *
~ Szívesen laknék itt is. Nem unatkoznék az biztos. ~
* Amikor megérkezik a kocsmárostól kapott címhez, abba hagyja a fütyörészést, és csípőre tett kézzel áll meg a ház előtt. *
~ Állítólag ez lesz az. Na és most? ~
* Valami Orthus nevezetű kereskedőt kell megkapnia, aki feltételezhetően itt lakik. Dilemmáján nem sokat töpreng, elindul a bejáratnak vélt ajtó felé. Lova is jön mellette, és ha senki sem állítja vagy szólítja őt le, akkor csak az ajtó előtt áll meg. Hármat üt rá, jó hangosat, hogy biztosan meghallja az, akinek hallania kell. *
* Nem kell már sokat sétálnia ahhoz, hogy megkapja a keresett címet. Ló mellett, lassan haladva nézelődik a polgárnegyedben, nehogy véletlenül elhaladjon a ház mellett. Időközben elfütyörészik egy vidám nótát, amin csak akkor változtat, ha egy csinosabb nőcske mellett halad el. Akkor ugyanis nem sajnál egy-két ¨dicsérő¨ füttyszót ajándékozni nekik. *
~ Szívesen laknék itt is. Nem unatkoznék az biztos. ~
* Amikor megérkezik a kocsmárostól kapott címhez, abba hagyja a fütyörészést, és csípőre tett kézzel áll meg a ház előtt. *
~ Állítólag ez lesz az. Na és most? ~
* Valami Orthus nevezetű kereskedőt kell megkapnia, aki feltételezhetően itt lakik. Dilemmáján nem sokat töpreng, elindul a bejáratnak vélt ajtó felé. Lova is jön mellette, és ha senki sem állítja vagy szólítja őt le, akkor csak az ajtó előtt áll meg. Hármat üt rá, jó hangosat, hogy biztosan meghallja az, akinek hallania kell. *
1197. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-07-19 19:13:17
Üzenet elküldve: 2023-07-19 19:13:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* A csapat is erősen érzékeli a meleget, így nincs is szükség a sietségre. Ukromon nem lepődik meg, hogy jól tűri a hőmérsékletet, míg a többiek valamilyen úton-módon kimutatják a hátrányukat a hőséggel szembeni harccal. *
- Nyugodtan.
* Jegyzi meg a félvérnek, míg egy kicsit csillapítja a test hőmérsékletét a lány. Illidary végig simít lován, majd ha újra csatlakozik hozzá a teljes társaság el is indul a város negyedén keresztül.
Nem először teszi meg az utat, így tudja jól, hogy közel van hozzájuk a kaszárnya. Ukrom a fejekre tett megjegyzésére felkapja a fejét. *
- Jó ötlet, vagy add át neki, vagy nekem. Ki tudja, hogy miképp reagálnának rá az őrök.
* Valahol a biztonságot tartja mindig a mélységi szem előtt, így ha nyújtják felé a fejet, akkor a ló oldalára kiköti. Már megtanulta, hogy ha véres csomaggal utazik valaki, akkor mindig érdemes a legtermészetesebben utazni, hogy ezzel is éreztesse a többiek felé a legalitását a dolognak.
Sajnos Illidary soha nem volt természetes kinézetű, amiről bőven ő tehet, de ebből nem is szokott problémát csinálni. *
- Most már ne álljunk meg, ha tehetjük minél hamarabb érjük el a kaszárnyát. Syndra, te beszélj majd az őrökkel.
* Tudja jól, hogy az elf jó beszél, és tisztában van kellemes adottságairól is, így akár megkönnyítheti számukra a helyzetet, hogy az istenek úgy akarják. *
* A csapat is erősen érzékeli a meleget, így nincs is szükség a sietségre. Ukromon nem lepődik meg, hogy jól tűri a hőmérsékletet, míg a többiek valamilyen úton-módon kimutatják a hátrányukat a hőséggel szembeni harccal. *
- Nyugodtan.
* Jegyzi meg a félvérnek, míg egy kicsit csillapítja a test hőmérsékletét a lány. Illidary végig simít lován, majd ha újra csatlakozik hozzá a teljes társaság el is indul a város negyedén keresztül.
Nem először teszi meg az utat, így tudja jól, hogy közel van hozzájuk a kaszárnya. Ukrom a fejekre tett megjegyzésére felkapja a fejét. *
- Jó ötlet, vagy add át neki, vagy nekem. Ki tudja, hogy miképp reagálnának rá az őrök.
* Valahol a biztonságot tartja mindig a mélységi szem előtt, így ha nyújtják felé a fejet, akkor a ló oldalára kiköti. Már megtanulta, hogy ha véres csomaggal utazik valaki, akkor mindig érdemes a legtermészetesebben utazni, hogy ezzel is éreztesse a többiek felé a legalitását a dolognak.
Sajnos Illidary soha nem volt természetes kinézetű, amiről bőven ő tehet, de ebből nem is szokott problémát csinálni. *
- Most már ne álljunk meg, ha tehetjük minél hamarabb érjük el a kaszárnyát. Syndra, te beszélj majd az őrökkel.
* Tudja jól, hogy az elf jó beszél, és tisztában van kellemes adottságairól is, így akár megkönnyítheti számukra a helyzetet, hogy az istenek úgy akarják. *
1196. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-07-15 13:52:42
Üzenet elküldve: 2023-07-15 13:52:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Kerti mulatság //
- Áh, igen. Wegtoreni Kikötőben kaptam egy barátomtól, kedves a szívemnek. *Magyarázza a férfi.*
~Badarság.~ *Ötlik fel a lányban azonnal. Senki nem osztogat kardot a barátainak. Aztán, hogy ez tényleg így történt vagy sem, azt Celi igazán nem tudhatja. Nem orákulum.*
*Nem is magukban a szavak, de a pimasz, ravasz tekintet, ami szinte a székhez próbálja szögezni Celit az, ami felkavarja. Önkénytelen választ vár tőle Xidros, heccelni próbálja. Vagy legalábbis úgy tűnik neki. De valljuk be, amire a hergelő szavakkal céloz, az se festi le túl jó színben Phamerus urat. Ezt a megjegyzést viszont még képes elmosolyogni. Most már inkább biztos abban, hogy az első benyomás nem csapta be és a férfi gátlástalan. Igaz, az apja lehetne, de a "megbecstelenítéséről" és az elrablásáról viccelődik vele.*
*Xidros beszél tovább és ezzel óhatatlanul tovább színezi a csak nagy vonalakban felvázolt elképzeléseket magáról a lányban. Bár a nézeteik egyeznek, ami az artheniori nemeseket illeti és azok gazemberségét, Celi nem talál se vigaszt, se örömet ebben az eszmei összhangban kettejük között.*
~Te inkább az egyik vagy, mint a másik...~ *Gondolja, miközben a férfi konkrétumokban aligha bővelkedő leírását hallgatja magáról.*
~Bájitalok?~ *Ragadja meg a figyelmét, de aztán Xidros úgy dönt, ez a beszélgetés továbbra is a ragadozó-egér mederben fog folyni. Rissi arca pedig ezúttal elárulja feszengését és vissza-visszatérő félelmét.*
*Bár Celi a társaságra igazából eléggé jellemző, ízetlen bóknak is felfoghatná a férfi benne kényelmetlen érzést keltő, úgymond ténymegállapítását róla, valami olyasmit fedez fel a rászegeződő vad örömtől szikrázó pillantásban, ami két szembemenő ösztönt egyszerre aktivál a lányban: Hirtelen, szinte a semmiből felpattanni látszik, ám ugyanazzal a lendülettel mindkét kezével belemarkol az asztal szélébe. Xidros talán egy fél pillanatig azt hiheti, hogy ráborítani akarja, de csak megkapaszkodott benne. Ujjai jól láthatóan elfehérednek sötét bőrű kezén, és lassan visszaereszkedik, miközben tekintetét a férfiéba fúrja. Újra kuncog, s ma először némi jól kivehető mesterkéltséggel. Mintha csak azt próbálná mondani ez a kacaj, hogy hisz semmi komoly nem történt...*
*Nem kenyere a hosszú szócsaták, ezért erőltetnie kell magát, hogy tovább beszéljen.*
- Már amennyiben? *Kérdi, lenyűgöző módon teljesen semleges hangszínnel. Mintha nem épp az előbb akarta volna faképnél hagyni Xidrost, vagy egyenesen rátámadni.*
*Jól hallhatóan elakad a lélegzete, mint aki valami nagyon érdekes gondolatra jutott, még mielőtt az válaszolhatna előző kérdésére. Némileg teátrálisan megcsóválja a fejét és újra a férfira néz. Ezúttal a koránál idősebbnek hat a kontroll miatt, amivel ezt a kis jelenetet előadja. A gondolatot viszont nem árulja el. Továbbra is választ vár. A szeme kíváncsiságot tükröz.*
- Áh, igen. Wegtoreni Kikötőben kaptam egy barátomtól, kedves a szívemnek. *Magyarázza a férfi.*
~Badarság.~ *Ötlik fel a lányban azonnal. Senki nem osztogat kardot a barátainak. Aztán, hogy ez tényleg így történt vagy sem, azt Celi igazán nem tudhatja. Nem orákulum.*
*Nem is magukban a szavak, de a pimasz, ravasz tekintet, ami szinte a székhez próbálja szögezni Celit az, ami felkavarja. Önkénytelen választ vár tőle Xidros, heccelni próbálja. Vagy legalábbis úgy tűnik neki. De valljuk be, amire a hergelő szavakkal céloz, az se festi le túl jó színben Phamerus urat. Ezt a megjegyzést viszont még képes elmosolyogni. Most már inkább biztos abban, hogy az első benyomás nem csapta be és a férfi gátlástalan. Igaz, az apja lehetne, de a "megbecstelenítéséről" és az elrablásáról viccelődik vele.*
*Xidros beszél tovább és ezzel óhatatlanul tovább színezi a csak nagy vonalakban felvázolt elképzeléseket magáról a lányban. Bár a nézeteik egyeznek, ami az artheniori nemeseket illeti és azok gazemberségét, Celi nem talál se vigaszt, se örömet ebben az eszmei összhangban kettejük között.*
~Te inkább az egyik vagy, mint a másik...~ *Gondolja, miközben a férfi konkrétumokban aligha bővelkedő leírását hallgatja magáról.*
~Bájitalok?~ *Ragadja meg a figyelmét, de aztán Xidros úgy dönt, ez a beszélgetés továbbra is a ragadozó-egér mederben fog folyni. Rissi arca pedig ezúttal elárulja feszengését és vissza-visszatérő félelmét.*
*Bár Celi a társaságra igazából eléggé jellemző, ízetlen bóknak is felfoghatná a férfi benne kényelmetlen érzést keltő, úgymond ténymegállapítását róla, valami olyasmit fedez fel a rászegeződő vad örömtől szikrázó pillantásban, ami két szembemenő ösztönt egyszerre aktivál a lányban: Hirtelen, szinte a semmiből felpattanni látszik, ám ugyanazzal a lendülettel mindkét kezével belemarkol az asztal szélébe. Xidros talán egy fél pillanatig azt hiheti, hogy ráborítani akarja, de csak megkapaszkodott benne. Ujjai jól láthatóan elfehérednek sötét bőrű kezén, és lassan visszaereszkedik, miközben tekintetét a férfiéba fúrja. Újra kuncog, s ma először némi jól kivehető mesterkéltséggel. Mintha csak azt próbálná mondani ez a kacaj, hogy hisz semmi komoly nem történt...*
*Nem kenyere a hosszú szócsaták, ezért erőltetnie kell magát, hogy tovább beszéljen.*
- Már amennyiben? *Kérdi, lenyűgöző módon teljesen semleges hangszínnel. Mintha nem épp az előbb akarta volna faképnél hagyni Xidrost, vagy egyenesen rátámadni.*
*Jól hallhatóan elakad a lélegzete, mint aki valami nagyon érdekes gondolatra jutott, még mielőtt az válaszolhatna előző kérdésére. Némileg teátrálisan megcsóválja a fejét és újra a férfira néz. Ezúttal a koránál idősebbnek hat a kontroll miatt, amivel ezt a kis jelenetet előadja. A gondolatot viszont nem árulja el. Továbbra is választ vár. A szeme kíváncsiságot tükröz.*
1195. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-07-15 00:12:46
Üzenet elküldve: 2023-07-15 00:12:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Kerti mulatság //
*Celirissidi kuncogása az ő arcára is egy derűs mosolyt csal, bár az bizonyos, hogy őket kettejüket teljesen más miatt járja át a jókedv, de ez az adott helyzetben mit sem számít. Xidros a reakciók közötti apró szünetekben válogatott részletekkel köti le magát, most éppen az egyik asztaldísz aprócska virágzatát érinti meg, sőt, bátorkodik egy szálat el is csenni, hogy ujjai között pödörgesse.*
- Kalóz?
*Meghökken, de őszintén, s nagy erőfeszítésbe telik számára, hogy ezen kívül többet ne mutasson, helyette behatóan tanulmányozza a leány arcát. Bizony múltjában bőven kap helyet hasonló álnokság, ugyan ő maga nem sok időt töltött a vízen, de ez elhanyagolható részlet, inkább arra kíván rájönni, hogy Celirissidi megkönnyebbülése őszinte vagy gúnyolódik vele.*
- Áh, igen. Wegtoreni Kikötőben kaptam egy barátomtól, kedves a szívemnek.
*Rezzenéstelen arccal hazudik, már ami a tárgy megszerzését illeti. Valóban kedves a számára, mint minden aminek a tűz városához van köze, de a fegyvert gőze sincs honnan szerezte, feltehetően egy halott ember ujjai közül csavarta ki.*
- Szerencsére nem szorulok rá védtelen lányok kifosztására.
*Bátor lépésre szánja el magát, felkészül a leány felháborodására vagy bizalmatlanságára.*
- Az elrablás már inkább fontolóra vehető, de csak mert szeretem a szépet.
*Pimasz mosollyal állja a lány pillantását, majd elszakítja tőle, hogy a vendégsereget szemrevételezze, azok közül is leginkább a nőket.*
- Nos, egyik sem volnék igazán, talán ezért sem derült ki a bemutatkozásomból. Bár a haramia élet és az artheniori előkelőség úgy sejtem kéz a kézben járnak.
*Szavai némileg pesszimistának hathatnak, ámbár Xidros könnyed, tényszerű hangvétele nem keserűségről árulkodik, inkább megint csak tapasztalatból beszél.*
- Innen-onnan, szívességekből.
~ Csalfa feleségek által. ~
- Kicsit mindenhez is értő ember vagyok, ami bizony igen hasznos lehet ilyen színes társaságban. Ritkaságok iránti szenvedély köt össze sokakkal, vagy bájitalok iránti érdeklődés, és a többi.
*Hogy mennyire kielégítő válasza, azt nem tudja, szempontjai nem is az, hogy Celirissidi kedvében járjon, emiatt is fogalmaz valamelyest felületesen.*
- Te is egy érdekes ritkaság vagy, mondták már?
*Nem hízeleg, ez is csak egy ténymegállapítás, amit követően hosszan pihenteti szemeit a lány arcán, akkor is ha ezzel kényelmetlen helyzetbe hozza. Sőt, akkor még nagyobb örömét leli benne.*
A hozzászólás írója (Xidros Phamerus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.15 00:13:32
*Celirissidi kuncogása az ő arcára is egy derűs mosolyt csal, bár az bizonyos, hogy őket kettejüket teljesen más miatt járja át a jókedv, de ez az adott helyzetben mit sem számít. Xidros a reakciók közötti apró szünetekben válogatott részletekkel köti le magát, most éppen az egyik asztaldísz aprócska virágzatát érinti meg, sőt, bátorkodik egy szálat el is csenni, hogy ujjai között pödörgesse.*
- Kalóz?
*Meghökken, de őszintén, s nagy erőfeszítésbe telik számára, hogy ezen kívül többet ne mutasson, helyette behatóan tanulmányozza a leány arcát. Bizony múltjában bőven kap helyet hasonló álnokság, ugyan ő maga nem sok időt töltött a vízen, de ez elhanyagolható részlet, inkább arra kíván rájönni, hogy Celirissidi megkönnyebbülése őszinte vagy gúnyolódik vele.*
- Áh, igen. Wegtoreni Kikötőben kaptam egy barátomtól, kedves a szívemnek.
*Rezzenéstelen arccal hazudik, már ami a tárgy megszerzését illeti. Valóban kedves a számára, mint minden aminek a tűz városához van köze, de a fegyvert gőze sincs honnan szerezte, feltehetően egy halott ember ujjai közül csavarta ki.*
- Szerencsére nem szorulok rá védtelen lányok kifosztására.
*Bátor lépésre szánja el magát, felkészül a leány felháborodására vagy bizalmatlanságára.*
- Az elrablás már inkább fontolóra vehető, de csak mert szeretem a szépet.
*Pimasz mosollyal állja a lány pillantását, majd elszakítja tőle, hogy a vendégsereget szemrevételezze, azok közül is leginkább a nőket.*
- Nos, egyik sem volnék igazán, talán ezért sem derült ki a bemutatkozásomból. Bár a haramia élet és az artheniori előkelőség úgy sejtem kéz a kézben járnak.
*Szavai némileg pesszimistának hathatnak, ámbár Xidros könnyed, tényszerű hangvétele nem keserűségről árulkodik, inkább megint csak tapasztalatból beszél.*
- Innen-onnan, szívességekből.
~ Csalfa feleségek által. ~
- Kicsit mindenhez is értő ember vagyok, ami bizony igen hasznos lehet ilyen színes társaságban. Ritkaságok iránti szenvedély köt össze sokakkal, vagy bájitalok iránti érdeklődés, és a többi.
*Hogy mennyire kielégítő válasza, azt nem tudja, szempontjai nem is az, hogy Celirissidi kedvében járjon, emiatt is fogalmaz valamelyest felületesen.*
- Te is egy érdekes ritkaság vagy, mondták már?
*Nem hízeleg, ez is csak egy ténymegállapítás, amit követően hosszan pihenteti szemeit a lány arcán, akkor is ha ezzel kényelmetlen helyzetbe hozza. Sőt, akkor még nagyobb örömét leli benne.*
A hozzászólás írója (Xidros Phamerus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.15 00:13:32
1194. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-07-13 23:50:22
Üzenet elküldve: 2023-07-13 23:50:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rég várt kiruccanás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Sokáig szuszog még a légyottjuk végén. Nem is tud szóhoz jutni jó darabig, de talán ha tudna, se akarna mit mondani most. Kiélvezi a kielégülés utáni állapotot. Ilyenkor sokkal tisztább a férfielme, így van ez az övével is. Azt mondják, a herélt férfiak sokkal jobban képesek őrölni elméjük malmát. Lehet benne valami.
Végül kisebb nehézségek árán az oldalára fordul, hogy végigmérje a szolgálólányt. Roppant elégedett. Nem csak újdonsült szeretőjével, de saját magával is. Hisz bárhogy is, de megszerezte magának. Célt ért.*
-Ez minden aranyat megért volna. *Szólal meg végül rekedten. Persze nem fizetett semmit - az ékszeren kívül - de valóban sokkal többre is hajlandó lett volna ezért a légyottért. Mert olyan kaland volt ez, amit az ő fajtája nem sokat él meg.
Feltápászkodik az ágyról, majd ruhái után nyúl.*
-Rég találkoztam ilyen tűzzel. Igaz lehet, amit a wegtoreniekről mondanak. Pfu! Egyszer érdemes lenne meglátogatnom azt a várost! *Fecseg. Szeret ilyenkor fecsegni. Persze nincs jó véleménnyel a wegtoreniekről, a Wegtoreni Kalmárban tapasztaltak óta pedig végképp. De Theáról egészen más a véleménye.
Lassan húzza fel ruhadarabjait, majd helyezi vissza súlyos aranyékszereit.*
-Ha mégis láttak minket, úgy mondja meg Morthimer úrnak, kedves Thea, hogy csak körbevezettem Artheniorban. *Fő a biztonság. Elvégre ő még mindig abban a hitben van, hogy tilosban járnak. A gondolatra fel is kuncog. Biztos nagyot nézne a vagyonos kereskedő!*
-És mindig állok a szolgálatára, kedves. Amíg ily fizetséggel traktál. *Hajbókol negédesen. Bolondság lenne visszaszállítania a wegtoreni szolgálót, hisz nem kockáztatná, hogy meglássák. Bármennyire is ínyére van ez a titkos játék, a Morthimerrel való üzletet nem kockáztatná.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Sokáig szuszog még a légyottjuk végén. Nem is tud szóhoz jutni jó darabig, de talán ha tudna, se akarna mit mondani most. Kiélvezi a kielégülés utáni állapotot. Ilyenkor sokkal tisztább a férfielme, így van ez az övével is. Azt mondják, a herélt férfiak sokkal jobban képesek őrölni elméjük malmát. Lehet benne valami.
Végül kisebb nehézségek árán az oldalára fordul, hogy végigmérje a szolgálólányt. Roppant elégedett. Nem csak újdonsült szeretőjével, de saját magával is. Hisz bárhogy is, de megszerezte magának. Célt ért.*
-Ez minden aranyat megért volna. *Szólal meg végül rekedten. Persze nem fizetett semmit - az ékszeren kívül - de valóban sokkal többre is hajlandó lett volna ezért a légyottért. Mert olyan kaland volt ez, amit az ő fajtája nem sokat él meg.
Feltápászkodik az ágyról, majd ruhái után nyúl.*
-Rég találkoztam ilyen tűzzel. Igaz lehet, amit a wegtoreniekről mondanak. Pfu! Egyszer érdemes lenne meglátogatnom azt a várost! *Fecseg. Szeret ilyenkor fecsegni. Persze nincs jó véleménnyel a wegtoreniekről, a Wegtoreni Kalmárban tapasztaltak óta pedig végképp. De Theáról egészen más a véleménye.
Lassan húzza fel ruhadarabjait, majd helyezi vissza súlyos aranyékszereit.*
-Ha mégis láttak minket, úgy mondja meg Morthimer úrnak, kedves Thea, hogy csak körbevezettem Artheniorban. *Fő a biztonság. Elvégre ő még mindig abban a hitben van, hogy tilosban járnak. A gondolatra fel is kuncog. Biztos nagyot nézne a vagyonos kereskedő!*
-És mindig állok a szolgálatára, kedves. Amíg ily fizetséggel traktál. *Hajbókol negédesen. Bolondság lenne visszaszállítania a wegtoreni szolgálót, hisz nem kockáztatná, hogy meglássák. Bármennyire is ínyére van ez a titkos játék, a Morthimerrel való üzletet nem kockáztatná.*
1193. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-07-12 10:55:25
Üzenet elküldve: 2023-07-12 10:55:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Kerti mulatság //
- A bátor leányok néha ostoba leányok... *Feleli az elértett szünetre és a szemöldök néma kérdésére.* ... a menekülés néha a legokosabb út. *Most már tényleg úgy érzi, hogy túlmagyarázza.
Közben a kérdésére is választ kap, még ha mégoly gúnyolódót is. És aztán arra is fény, derül, hogy Xidros "csak segíteni" akart.*
~... már csak úgy tudunk dolgokat.~ *Ismétli magában a férfi szavait, mintha imalánc volna, egyik hangot a másik után mérlegeli magában.*
- Hmm. *A hangja továbbra is lágy, tűnődő.*
*S valóban, nagy dilemmák szám-vetése folyik most benne. Ha ez a szarkalábas férfi elrabolni akarta, hogy apját zsarolja - amitől a lány a legjobban tartott - akkor pontosan tudja, kicsoda Celi, és nevén nevezheti a dolgokat. Annyit árul el magáról, amennyit akar, mert a lényeget Xidros már tudja. No nem mintha ez örvendetes gondolat volna.
Ha viszont a férfinak fogalma sincs az ő nem túl kiemelkedő, de zsarolásra jól felhasználható származásáról, akkor érdemesebb minél kevesebbet megosztania magáról. Úgy nevelték, hogy bármely előkelő társaságban megállná a helyét. Nem mintha ez olyan nehéz volna, amikor a fél-elfet elborítják az arany-ékszerek, és a legtöbb nemes nem lát tovább annál. Nem a lelki nemességtől kapták a szimatukat. Bár Celi igazán nincs abban a pozícióban, hogy morális ítéletet alkosson róluk, amikor két hónapja még az egyik anyahajó tatfedélzetéről nézte végig, hogy szorít a kompániájuk sarokba egy kisebb kereskedőhajót, és a helyzet szerencsétlen alakulása folytán, miképp süllyeszti el... *
- Szóval a tapasztalat. *Állapítja meg, lélekben pedig poharát emeli a másik 'bölcsessége' előtt. Igazából nem ihat rá, nem űzhet belőle csúfot ilyen egyértelműen. Pedig meg van a férfi szemfülességéről a véleménye.*
*Ami Celi nyíltságát illeti, őszinte ugyan, de taktikus is. A lány teljes tudatában van annak, hogy minél többet árul el magáról, annál többet tud meg a férfiról. Így arról is, valóban hiába aggódott-e.
De vajon mennyi az annyi?*
- Mindenkivel ennyire óvatos vagy, vagy ezzel engem tisztelsz meg? Csak nem az arcomon lévő sebhely riaszt meg? *Éreklődik Xidros.*
*Celi a vártnál korábban, de végre felszabadultan kuncoghat. Senki sem ennyire jó színész, Xidros nem személy szerint nézte ki magának!*
~Biztos valami túlzó gonddal ápolt palota-növénynek néz.~
*Igyekszik lecsillapítani a jókedvét, még a szemét is lesüti pár pillanatra. Azután újra felemeli a tekintetét és, hogy a figyelmét ráirányították, egy arasszal előrébb hajol és jobban megvizsgálja magának a heget.*
~Ha tudná, mennyi ilyet láttam, s mennyi ennél "ijesztőbbet".~
*Újfent elmosolyodik, s megint jön a szemlesütés. Tényleg nem akarja megbántani, de annyira megkönnyebbült! Ha a férfi előtt nem volna titok, hogy Rissidi kalózbáró lánya, ilyen kesztyűs kezű kérdéseket nem kérdezne tőle. De azért még nem ártana megbizonyosodni.*
- Azt hittem kalóz vagy. *A tizenéves lányokra jellemző félhangos, tétova hanglejtését egy árnyalattal szilárdabb hangnem veszi át.* És jól öltözött tolvaj. A szablyád ijesztett meg. *Szögezi le és a szemei a fegyvert keresik a férfi oldalán, mintha csak mutatná, miről van szó.*
- Azt hittem kifosztani akarsz vagy elrabolni. *Vallja be.*
*Aztán, bár nem akarja túlfeszíteni azt a pókhálószerűen finom, itt-ott pattanásig feszített szálat kettejük között, folytatja:*
- A bemutatás elég rövidre sikerült. Nem derült ki, hogy haramia vagy-e vagy artherniori előkelőség. Honnan ismered őket? *Billenti fejét házigazdáik felé, arcát kezébe támasztva, s most rajta a sor, hogy a szemöldökével nyomatékosítsa a kérdést.*
*A mosoly most már ott bujkál az orcáin, amikor Xidrosra néz. Részben megkönnyebbülése révén, részben, hogy megnyerje magának a férfit, de azért az említett óvatossága miatt ugyanolyan tünékeny, mint előtte.*
- A bátor leányok néha ostoba leányok... *Feleli az elértett szünetre és a szemöldök néma kérdésére.* ... a menekülés néha a legokosabb út. *Most már tényleg úgy érzi, hogy túlmagyarázza.
Közben a kérdésére is választ kap, még ha mégoly gúnyolódót is. És aztán arra is fény, derül, hogy Xidros "csak segíteni" akart.*
~... már csak úgy tudunk dolgokat.~ *Ismétli magában a férfi szavait, mintha imalánc volna, egyik hangot a másik után mérlegeli magában.*
- Hmm. *A hangja továbbra is lágy, tűnődő.*
*S valóban, nagy dilemmák szám-vetése folyik most benne. Ha ez a szarkalábas férfi elrabolni akarta, hogy apját zsarolja - amitől a lány a legjobban tartott - akkor pontosan tudja, kicsoda Celi, és nevén nevezheti a dolgokat. Annyit árul el magáról, amennyit akar, mert a lényeget Xidros már tudja. No nem mintha ez örvendetes gondolat volna.
Ha viszont a férfinak fogalma sincs az ő nem túl kiemelkedő, de zsarolásra jól felhasználható származásáról, akkor érdemesebb minél kevesebbet megosztania magáról. Úgy nevelték, hogy bármely előkelő társaságban megállná a helyét. Nem mintha ez olyan nehéz volna, amikor a fél-elfet elborítják az arany-ékszerek, és a legtöbb nemes nem lát tovább annál. Nem a lelki nemességtől kapták a szimatukat. Bár Celi igazán nincs abban a pozícióban, hogy morális ítéletet alkosson róluk, amikor két hónapja még az egyik anyahajó tatfedélzetéről nézte végig, hogy szorít a kompániájuk sarokba egy kisebb kereskedőhajót, és a helyzet szerencsétlen alakulása folytán, miképp süllyeszti el... *
- Szóval a tapasztalat. *Állapítja meg, lélekben pedig poharát emeli a másik 'bölcsessége' előtt. Igazából nem ihat rá, nem űzhet belőle csúfot ilyen egyértelműen. Pedig meg van a férfi szemfülességéről a véleménye.*
*Ami Celi nyíltságát illeti, őszinte ugyan, de taktikus is. A lány teljes tudatában van annak, hogy minél többet árul el magáról, annál többet tud meg a férfiról. Így arról is, valóban hiába aggódott-e.
De vajon mennyi az annyi?*
- Mindenkivel ennyire óvatos vagy, vagy ezzel engem tisztelsz meg? Csak nem az arcomon lévő sebhely riaszt meg? *Éreklődik Xidros.*
*Celi a vártnál korábban, de végre felszabadultan kuncoghat. Senki sem ennyire jó színész, Xidros nem személy szerint nézte ki magának!*
~Biztos valami túlzó gonddal ápolt palota-növénynek néz.~
*Igyekszik lecsillapítani a jókedvét, még a szemét is lesüti pár pillanatra. Azután újra felemeli a tekintetét és, hogy a figyelmét ráirányították, egy arasszal előrébb hajol és jobban megvizsgálja magának a heget.*
~Ha tudná, mennyi ilyet láttam, s mennyi ennél "ijesztőbbet".~
*Újfent elmosolyodik, s megint jön a szemlesütés. Tényleg nem akarja megbántani, de annyira megkönnyebbült! Ha a férfi előtt nem volna titok, hogy Rissidi kalózbáró lánya, ilyen kesztyűs kezű kérdéseket nem kérdezne tőle. De azért még nem ártana megbizonyosodni.*
- Azt hittem kalóz vagy. *A tizenéves lányokra jellemző félhangos, tétova hanglejtését egy árnyalattal szilárdabb hangnem veszi át.* És jól öltözött tolvaj. A szablyád ijesztett meg. *Szögezi le és a szemei a fegyvert keresik a férfi oldalán, mintha csak mutatná, miről van szó.*
- Azt hittem kifosztani akarsz vagy elrabolni. *Vallja be.*
*Aztán, bár nem akarja túlfeszíteni azt a pókhálószerűen finom, itt-ott pattanásig feszített szálat kettejük között, folytatja:*
- A bemutatás elég rövidre sikerült. Nem derült ki, hogy haramia vagy-e vagy artherniori előkelőség. Honnan ismered őket? *Billenti fejét házigazdáik felé, arcát kezébe támasztva, s most rajta a sor, hogy a szemöldökével nyomatékosítsa a kérdést.*
*A mosoly most már ott bujkál az orcáin, amikor Xidrosra néz. Részben megkönnyebbülése révén, részben, hogy megnyerje magának a férfit, de azért az említett óvatossága miatt ugyanolyan tünékeny, mint előtte.*
1192. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-07-11 23:15:39
Üzenet elküldve: 2023-07-11 23:15:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Kerti mulatság //
- Ezt mondtam.
*Erősíti meg Celirissidi szavait tárgyilagosan, még egy biccentéssel is nyomatékosítva a kijelentés helyességét. Várja, hogy a leány folytassa mondandóját, de az elmaradni látszik bármilyen türelmesnek is bizonyul a férfi. Kérdését csupán némán fogalmazza meg kérdőn felhúzott szemöldökökkel. Nem teljesen egyértelmű számára, hogy a lány Xidros korábbi mondandójának elismétlésével mire is kíván célozni, s ha nem derül rá fény azt sem fogja kifejezetten a szívére venni. Már ha van egyáltalán neki olyan.
Bár jelét ugyan nem adja, továbbra is hűvösnek és távolságtartónak tűnik, valójában pedig elmélyülten, kicsit rácsodálkozva elemzi azokat a hirtelen s egyszersmind fokozatos változásokat, amik Ceolirissidiben végbe mennek, s amiknek valamicske jelét is adja.*
- Akkor jó.
*Nagy levegőt vesz, majd lassan kifújja. Látszólag érdektelen, de ő is változik Celirissidi előtt, ám annak kérdése még késlelteti ezt. Xidros hosszan töpreng a válaszon, megfontoltan kitartja a csendet, majd ellágyul az arca egy mosolynak hála.*
- Hát ez csak amolyan megérzés, tudni biztosan nem tudhatom.
*Megint ajkaihoz emeli poharát, de éppen csak megmártja nyelve hegyét az italban, amolyan kiegészítő mozdulatként, hogy leköthesse valamivel kezeit.*
- Talán a tartásod, talán egy kósza pillantásod, nem tudom pontosan. Az én koromban már csak úgy tudunk dolgokat.
*Celirissidire mosolyog, szája szegletében ráncok gyűrődnek. Bár valóban eljárt valamelyest felette az idő, könnyen megmondható arcáról, hogy már vagy negyven nyarat is megélhetett, de ezen felül is szereti öregebbnek előadni magát, főleg ha tudása és állítólagos bölcsessége fitogtatásáról van szó.*
- Mindenkivel ennyire óvatos vagy, vagy ezzel engem tisztelsz meg? Csak nem az arcomon lévő sebhely riaszt meg?
- Ezt mondtam.
*Erősíti meg Celirissidi szavait tárgyilagosan, még egy biccentéssel is nyomatékosítva a kijelentés helyességét. Várja, hogy a leány folytassa mondandóját, de az elmaradni látszik bármilyen türelmesnek is bizonyul a férfi. Kérdését csupán némán fogalmazza meg kérdőn felhúzott szemöldökökkel. Nem teljesen egyértelmű számára, hogy a lány Xidros korábbi mondandójának elismétlésével mire is kíván célozni, s ha nem derül rá fény azt sem fogja kifejezetten a szívére venni. Már ha van egyáltalán neki olyan.
Bár jelét ugyan nem adja, továbbra is hűvösnek és távolságtartónak tűnik, valójában pedig elmélyülten, kicsit rácsodálkozva elemzi azokat a hirtelen s egyszersmind fokozatos változásokat, amik Ceolirissidiben végbe mennek, s amiknek valamicske jelét is adja.*
- Akkor jó.
*Nagy levegőt vesz, majd lassan kifújja. Látszólag érdektelen, de ő is változik Celirissidi előtt, ám annak kérdése még késlelteti ezt. Xidros hosszan töpreng a válaszon, megfontoltan kitartja a csendet, majd ellágyul az arca egy mosolynak hála.*
- Hát ez csak amolyan megérzés, tudni biztosan nem tudhatom.
*Megint ajkaihoz emeli poharát, de éppen csak megmártja nyelve hegyét az italban, amolyan kiegészítő mozdulatként, hogy leköthesse valamivel kezeit.*
- Talán a tartásod, talán egy kósza pillantásod, nem tudom pontosan. Az én koromban már csak úgy tudunk dolgokat.
*Celirissidire mosolyog, szája szegletében ráncok gyűrődnek. Bár valóban eljárt valamelyest felette az idő, könnyen megmondható arcáról, hogy már vagy negyven nyarat is megélhetett, de ezen felül is szereti öregebbnek előadni magát, főleg ha tudása és állítólagos bölcsessége fitogtatásáról van szó.*
- Mindenkivel ennyire óvatos vagy, vagy ezzel engem tisztelsz meg? Csak nem az arcomon lévő sebhely riaszt meg?
1191. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-07-09 23:48:06
Üzenet elküldve: 2023-07-09 23:48:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Kerti mulatság //
*Nehéz nem észre vennie a férfi kiviruló örömét, szinte az egész lénye megélénkül tőle. Amennyire jól olajozott szerkezet gyanánt röpködtek belőle a sikamlós szóvirágok időjárásról és egyéb hiábavalóságokról, és amilyen szárazon kellemkedő volt, most legalább olyan kötetlenül kacag. A szeme pedig, mintha szikrázó villámokat szórna.*
*Természetesen a lány később is nyomon követi a mozgását, így bár nem látja miféle érintésről van szó, észreveszi azt a lopott mozdulatot, és most az említett nőn a sor, hogy kipiruljon. Dús keble fölött, egészen fel a nyakáig fehér bőre pirossá válik és légzése felszínes pihegésbe vált. Celi elkapja a tekintetét róluk, az ilyesmi igazán nem rá tartozik.*
*Csakhogy Xidros most felé indul el, mire ha még lehet, még inkább kihúzza magát a szél-lengette terítős kis asztalka mellett ülve. Mintegy oldalvást vannak egymáshoz képest, talán fél lépéssel egymás mögött, két lépés távolságában. Xidros a kert hátulja felé fordulva méregeti a következő falatot, Celi pedig a társaságra lát rá a saját kóstolója morzsái fölött, és egy félig üres pezsgős pohárral a keze ügyében.*
- Te magad mondtad, hogy nem vagyok ostoba. *Felel a bátorságát érintő kérdésre és testét a férfi irányába fordítja. Míg az látszólag jobban érdeklődik a háromszögszerű szárazsütemény iránt, Celi a profilját szemléli.
Aztán nekiszögezi a kérdést, aminek jelentősége az idővel egyre csökkent a szemében, mégis tagadhatatlanul izgatja.*
*Nem különösebben zavarja a másik csípős megjegyzése saját fontosságát illetően, feszülten figyeli a választ és minden mozdulatot, ami azt kíséri.*
~Talán valóban túlértékeltem a helyzetet.~ *Merül fel benne egy röpke pillanatig, de valami, ami miatt eddig nem kellett aggódnia a szívébe mar: és az a bizonyos valami a félelem. Nem tudja megmondani, veszélyt jelent-e a férfi a számára. És Xidrosnak annyiban igaza van, hogy az ítélőképessége gátolva van.*
*Amikor a férfi a bódék közötti rablásról és erőszakról beszél, egyszerre ellazul. Csak ekkor érti meg maga is, milyen nyilvánvaló feszültségben volt. Akár egy ugrásra kész macska. Igaz, a képzeletében a fenyegetés egészen az apjáig elér, de a dolgok nevén nevezése megteszi a hatását.*
- Ilyen abszurd dolgot aligha gondolhattam. *Hadarja el az orra alatt félhangosan, aztán beleiszik a pezsgőjébe és újra a férfira néz.*
*Ha Xidros figyelmes, nyomon követheti a lány hozzáállásában és testbeszédében beálló változást. Az akár egzotikusnak mondhatóan is világos, zöld szemek egyszerre habozó nyíltsággal viszonozzák a pillantását, még ha továbbra sem tűnt el belőlük a bizalmatlanság teljesen.*
- Miből volt nyilvánvaló, hogy segítségre szorulok? *Kérdi végül lassan, már-már barátságosan.*
*Nehéz nem észre vennie a férfi kiviruló örömét, szinte az egész lénye megélénkül tőle. Amennyire jól olajozott szerkezet gyanánt röpködtek belőle a sikamlós szóvirágok időjárásról és egyéb hiábavalóságokról, és amilyen szárazon kellemkedő volt, most legalább olyan kötetlenül kacag. A szeme pedig, mintha szikrázó villámokat szórna.*
*Természetesen a lány később is nyomon követi a mozgását, így bár nem látja miféle érintésről van szó, észreveszi azt a lopott mozdulatot, és most az említett nőn a sor, hogy kipiruljon. Dús keble fölött, egészen fel a nyakáig fehér bőre pirossá válik és légzése felszínes pihegésbe vált. Celi elkapja a tekintetét róluk, az ilyesmi igazán nem rá tartozik.*
*Csakhogy Xidros most felé indul el, mire ha még lehet, még inkább kihúzza magát a szél-lengette terítős kis asztalka mellett ülve. Mintegy oldalvást vannak egymáshoz képest, talán fél lépéssel egymás mögött, két lépés távolságában. Xidros a kert hátulja felé fordulva méregeti a következő falatot, Celi pedig a társaságra lát rá a saját kóstolója morzsái fölött, és egy félig üres pezsgős pohárral a keze ügyében.*
- Te magad mondtad, hogy nem vagyok ostoba. *Felel a bátorságát érintő kérdésre és testét a férfi irányába fordítja. Míg az látszólag jobban érdeklődik a háromszögszerű szárazsütemény iránt, Celi a profilját szemléli.
Aztán nekiszögezi a kérdést, aminek jelentősége az idővel egyre csökkent a szemében, mégis tagadhatatlanul izgatja.*
*Nem különösebben zavarja a másik csípős megjegyzése saját fontosságát illetően, feszülten figyeli a választ és minden mozdulatot, ami azt kíséri.*
~Talán valóban túlértékeltem a helyzetet.~ *Merül fel benne egy röpke pillanatig, de valami, ami miatt eddig nem kellett aggódnia a szívébe mar: és az a bizonyos valami a félelem. Nem tudja megmondani, veszélyt jelent-e a férfi a számára. És Xidrosnak annyiban igaza van, hogy az ítélőképessége gátolva van.*
*Amikor a férfi a bódék közötti rablásról és erőszakról beszél, egyszerre ellazul. Csak ekkor érti meg maga is, milyen nyilvánvaló feszültségben volt. Akár egy ugrásra kész macska. Igaz, a képzeletében a fenyegetés egészen az apjáig elér, de a dolgok nevén nevezése megteszi a hatását.*
- Ilyen abszurd dolgot aligha gondolhattam. *Hadarja el az orra alatt félhangosan, aztán beleiszik a pezsgőjébe és újra a férfira néz.*
*Ha Xidros figyelmes, nyomon követheti a lány hozzáállásában és testbeszédében beálló változást. Az akár egzotikusnak mondhatóan is világos, zöld szemek egyszerre habozó nyíltsággal viszonozzák a pillantását, még ha továbbra sem tűnt el belőlük a bizalmatlanság teljesen.*
- Miből volt nyilvánvaló, hogy segítségre szorulok? *Kérdi végül lassan, már-már barátságosan.*
1190. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-07-09 22:56:49
Üzenet elküldve: 2023-07-09 22:56:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Kerti mulatság //
*Xidros elmondhatatlan elégedettséget érez attól, hogy látszólag sarokba szorította a leányt. Minden idegszálával koncentrál arra, hogy ez az elégedettség ne mutatkozzon meg rajta, inkább elmélyülten tanulmányozza a mutatós arc színének hirtelen változásait.
~ Szóval mesélt rólam. ~
Nincs ebben semmi megdöbbentő, mégis megjegyzi magában ezt a részletet, de nem veszteget erre több időt a kelleténél, ahhoz túl szórakoztató mindenki zavara.*
- Rejtélyek, igen!
*Kacag fel könnyedén és látszólag őszintén, ezzel kicsit talán könnyítve a nehéz légkörön.
Hagyja, hogy majdnem észrevétlenül elsodródjanak egymástól, ahogy az az esemény üteme diktálja számukra. Xidros kapva kap az alkalmon, hogy egy ismerős társasághoz csapódjon, s ott szépelegjen tovább. Hosszas csevegésüket végül lezárja, a csapat női tagjától pedig egy lopott érintéssel búcsúzik, amit csak a legszemfülesebbek észlelhetnek csupán.
Éppen azon morfondírozik, hogy melyik apró falatkával tegyen kísérletet, amikor észleli Celirissidi jelenlétét.*
- Nocsak.
*Szólal meg mély, karcos hangján, s szeme sarkából futólag a leányra pillant, de annyira nem méltatja, hogy teljes figyelmét neki szentelje. Ez persze nem több csupán játszmánál.*
- Jellemzően nem a bátor leányok választják a menekülést eszközül.
*Mondja ki a nyilvánvalót, majd egy aprócska piramis formájú különlegesség mellett dönt, de csak tányérjára helyezi, nem mutatja jelét annak, hogy tényleg enni kívánna belőle. Inni viszont iszik, üres poharát egy telire cseréli ki, s tányérjával együtt az asztalkára helyezi ahova Celirissidi meginvitálta őt.*
- Követtelek?
*Őszinte döbbenet telepedik arcára, majdnem széke mellé is ül. Megint nevetnie kell, de ügyel a hangerőre, így kacaja könnyedén eltűnik az alapzajban.*
- Ugyan aranyom, túl sok jelentőséget tulajdonítasz magadnak.
*Szórakozottan a kupa szélén játszadoznak ujjai, majd kortyol is egy aprót belőle.*
- Nem követtelek.
*Kijelentése határozott és tárgyilagos, szemöldökei kérdőn emelkednek magasabbra miközben kíváncsian pásztázza a lány arcát.*
- Segíteni kívántam, hiszen időm engedte és lehetőségem volt rá. Ez bizony ilyen egyszerű.
*Azt gondosan elhallgatja, hogy nyilvánvalóan önző okok vezérlik, s ezen okok között szerepel az ismeretség megszerzése is. Egy kis szívesség itt-ott sosem árthat, ha másban nem is, de nevének megismerésében igen hasznosnak bizonyul ez a taktika.*
- Csak nem gondoltad, hogy majd ott a bódék között megloplak és megbecstelenítelek? Vagy mit is gondoltál pontosan?
*Xidros elmondhatatlan elégedettséget érez attól, hogy látszólag sarokba szorította a leányt. Minden idegszálával koncentrál arra, hogy ez az elégedettség ne mutatkozzon meg rajta, inkább elmélyülten tanulmányozza a mutatós arc színének hirtelen változásait.
~ Szóval mesélt rólam. ~
Nincs ebben semmi megdöbbentő, mégis megjegyzi magában ezt a részletet, de nem veszteget erre több időt a kelleténél, ahhoz túl szórakoztató mindenki zavara.*
- Rejtélyek, igen!
*Kacag fel könnyedén és látszólag őszintén, ezzel kicsit talán könnyítve a nehéz légkörön.
Hagyja, hogy majdnem észrevétlenül elsodródjanak egymástól, ahogy az az esemény üteme diktálja számukra. Xidros kapva kap az alkalmon, hogy egy ismerős társasághoz csapódjon, s ott szépelegjen tovább. Hosszas csevegésüket végül lezárja, a csapat női tagjától pedig egy lopott érintéssel búcsúzik, amit csak a legszemfülesebbek észlelhetnek csupán.
Éppen azon morfondírozik, hogy melyik apró falatkával tegyen kísérletet, amikor észleli Celirissidi jelenlétét.*
- Nocsak.
*Szólal meg mély, karcos hangján, s szeme sarkából futólag a leányra pillant, de annyira nem méltatja, hogy teljes figyelmét neki szentelje. Ez persze nem több csupán játszmánál.*
- Jellemzően nem a bátor leányok választják a menekülést eszközül.
*Mondja ki a nyilvánvalót, majd egy aprócska piramis formájú különlegesség mellett dönt, de csak tányérjára helyezi, nem mutatja jelét annak, hogy tényleg enni kívánna belőle. Inni viszont iszik, üres poharát egy telire cseréli ki, s tányérjával együtt az asztalkára helyezi ahova Celirissidi meginvitálta őt.*
- Követtelek?
*Őszinte döbbenet telepedik arcára, majdnem széke mellé is ül. Megint nevetnie kell, de ügyel a hangerőre, így kacaja könnyedén eltűnik az alapzajban.*
- Ugyan aranyom, túl sok jelentőséget tulajdonítasz magadnak.
*Szórakozottan a kupa szélén játszadoznak ujjai, majd kortyol is egy aprót belőle.*
- Nem követtelek.
*Kijelentése határozott és tárgyilagos, szemöldökei kérdőn emelkednek magasabbra miközben kíváncsian pásztázza a lány arcát.*
- Segíteni kívántam, hiszen időm engedte és lehetőségem volt rá. Ez bizony ilyen egyszerű.
*Azt gondosan elhallgatja, hogy nyilvánvalóan önző okok vezérlik, s ezen okok között szerepel az ismeretség megszerzése is. Egy kis szívesség itt-ott sosem árthat, ha másban nem is, de nevének megismerésében igen hasznosnak bizonyul ez a taktika.*
- Csak nem gondoltad, hogy majd ott a bódék között megloplak és megbecstelenítelek? Vagy mit is gondoltál pontosan?
1189. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-07-09 22:38:26
Üzenet elküldve: 2023-07-09 22:38:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Niagati végül megérkezik a polgárnegyedi házához. Az épület elhagyatott és kopott, de számára ez a hely mindig otthon jelentett. A lány bejut a kis házba, mely tele van emlékekkel és szeretettel. Lépéseit lassan, fáradtan teszi meg, ahogy a szobába lép, ahol a személyes tárgyai találhatóak.
Az eső továbbra is záporozik a romvárosra, az ablakon át hallatszik az esőcseppek dobogása. Niagati érzi, hogy a nedvesség átjut ruháin és áthatol bőréig. Teste fáradt és fáj mindenhol, a sebek az arcon és a testen emlékeztetik rá, hogy mi mindenen ment keresztül az elmúlt időszakban. A múlt szörnyű emlékei és a Sárvárosban elszenvedett sérelmek még mindig fájnak, de a lány elhatározza, hogy nem hagyja, hogy ezek a fájdalmak legyőzzék.
Gyengéd mozdulatokkal összepakolja a legfontosabb dolgait. Ruhákat, értéktárgyakat és néhány személyes emléket tesz a táskájába. Mindeközben a gondolatai Lihanech felé irányulnak, ahol talán új életet kezdhet, távol a szenvedésektől és a veszélyektől. Az elhatározása erőt ad neki, hogy folytassa az utazást, még ha eső is áztatja az utcai köveket.
Niagati tekintete végigsiklik a megtört szárnyain, melyek még mindig vizesek. Niagati a táskáját szorosan magához öleli, majd kilép a házból, az esőbe. A polgárnegyed utcáin haladva, a kövek csúszóssá válnak az esővíztől. Minden lépése megköveteli az erőfeszítést és a kitartást, de a lány elszánt. Nem maradhat tovább ebben a városban, ahol annyi szenvedést tapasztalt. Megszabadulni akar az emlékektől és új lehetőségeket keresni az életben.
Az eső folytatódik, az utca pocsolyákkal és sárral van tele, de Niagati tekintete előre irányul. Az útja még hosszú és veszélyes lehet, de a lány eltökélt abban, hogy elindul a Pegazus fogadóba, hogy reményt találjon az utazók között. Az eső megperzseli az arcát, de a lelkében a vágy ég, hogy új életet kezdjen, távol a romoktól és a fájdalomtól.
Niagati szemeiben felcsillan a remény, ahogy álmodozva képzeli el Lihanechet, a víz városát. Ahogy az esőcseppek hullanak az arcára, elképzeli a csillogó víztükröt, melyen napfényben játszanak a hullámok. Képzeletében felbukkannak a vízi paloták, melyek méltóságteljesen emelkednek a tengerparton, a varázslatos kertek és a szökőkutak. A város utcái tele vannak élettel, mesés hajók siklanak a tengeren, és a kék kövekkel kirakott utakon sétáló emberek mosolyognak és üdvözlik egymást.
Lihanech számára a szabadság, a harmónia és a lehetőségek városa. A víz és a természet közelsége megnyugtatóan hat rá, és reméli, hogy itt megtalálhatja a lelki békét és a helyet, ahol új életet kezdhet. Az álmodozás közben az eső hangja visszhangzik a fülében, mintha egy titokzatos dal lenne, amely vezeti őt az új kezdetek felé.
Niagati tisztában van azzal, hogy Lihanech távol van, és az út veszélyes lehet, de a képzelete és az elszántsága táplálja őt. Az eső nemcsak a külső világban mossa le a fájdalmat, hanem belső erőt is ad neki, hogy továbbhaladjon. A tündérlány felkészül arra, hogy elinduljon a fogadóba, ahol reméli, hogy találkozik valakivel, aki elviszi Lihanechbe. A város elképzelése magával ragadja, és úgy érzi, hogy végre talán megtalálhatja a helyet, ahol igazán otthonra lelhet, és ahol újra a szárnyai szabadságban lobognak majd.
Niagati körbepillant a polgárnegyedi háza környékén, és elnyomó valóságként méri fel a város lepusztultságát és elhagyatottságát. A romváros kopott épületei, a lerobbant falak és a fáradt emberek képe tárul elé. Az eső áztatta falak nedvesek és rozsdásak, a festék hámlik le róluk, és az idő múlása nyomot hagyott rajtuk.
A szűk sikátorokban és az elhagyatott utcákon a romos épületek között megbúvó emberek sivár látványa fájdalommal tölti el a tündérlány szívét. Az emberek arcán az elnyomottság, a csüggedtség és a kilátástalanság tükröződik. A szemeikben elfojtott álmok és hiábavaló remények lüktetnek. A város lakói összetörtek és megtörtek, ahogy a kegyetlen valóság és az évek során elszenvedett szenvedés lerombolta őket.
Niagati szomorúan gondol arra, hogy itt, ebben a romos és veszélyekkel teli városban senki sem törődik vele, senki sem akarja elfogadni segítségét. A saját fájdalma, amit az őrök okoztak neki, csak tovább erősíti az elidegenedést és a reményvesztettséget. Úgy érzi, mintha elveszett volna ebben a városban, mintha idegen lenne még saját otthonában is.
A város romjai, az elhagyatottság és a nyomor mind emlékeztetik a lányt arra, hogy itt nincs helye. Az elszáradt virágok, a koszos sikátorok és a csendes, elhagyott terek mind azt suttogják neki, hogy el kell hagynia ezt a helyet, hogy újra megtalálhassa önmagát és új életet kezdjen valahol, ahol a remény és a szeretet még megtalálható. Szárnyai megázva és a testén érezhető sebek fájdalma közepette kitartóan halad. Szíve tele van vágyakkal és álmokkal, hogy végre elhagyja ezt a várost, és új életet kezdjen Lihanechben, a víz városában. *
Az eső továbbra is záporozik a romvárosra, az ablakon át hallatszik az esőcseppek dobogása. Niagati érzi, hogy a nedvesség átjut ruháin és áthatol bőréig. Teste fáradt és fáj mindenhol, a sebek az arcon és a testen emlékeztetik rá, hogy mi mindenen ment keresztül az elmúlt időszakban. A múlt szörnyű emlékei és a Sárvárosban elszenvedett sérelmek még mindig fájnak, de a lány elhatározza, hogy nem hagyja, hogy ezek a fájdalmak legyőzzék.
Gyengéd mozdulatokkal összepakolja a legfontosabb dolgait. Ruhákat, értéktárgyakat és néhány személyes emléket tesz a táskájába. Mindeközben a gondolatai Lihanech felé irányulnak, ahol talán új életet kezdhet, távol a szenvedésektől és a veszélyektől. Az elhatározása erőt ad neki, hogy folytassa az utazást, még ha eső is áztatja az utcai köveket.
Niagati tekintete végigsiklik a megtört szárnyain, melyek még mindig vizesek. Niagati a táskáját szorosan magához öleli, majd kilép a házból, az esőbe. A polgárnegyed utcáin haladva, a kövek csúszóssá válnak az esővíztől. Minden lépése megköveteli az erőfeszítést és a kitartást, de a lány elszánt. Nem maradhat tovább ebben a városban, ahol annyi szenvedést tapasztalt. Megszabadulni akar az emlékektől és új lehetőségeket keresni az életben.
Az eső folytatódik, az utca pocsolyákkal és sárral van tele, de Niagati tekintete előre irányul. Az útja még hosszú és veszélyes lehet, de a lány eltökélt abban, hogy elindul a Pegazus fogadóba, hogy reményt találjon az utazók között. Az eső megperzseli az arcát, de a lelkében a vágy ég, hogy új életet kezdjen, távol a romoktól és a fájdalomtól.
Niagati szemeiben felcsillan a remény, ahogy álmodozva képzeli el Lihanechet, a víz városát. Ahogy az esőcseppek hullanak az arcára, elképzeli a csillogó víztükröt, melyen napfényben játszanak a hullámok. Képzeletében felbukkannak a vízi paloták, melyek méltóságteljesen emelkednek a tengerparton, a varázslatos kertek és a szökőkutak. A város utcái tele vannak élettel, mesés hajók siklanak a tengeren, és a kék kövekkel kirakott utakon sétáló emberek mosolyognak és üdvözlik egymást.
Lihanech számára a szabadság, a harmónia és a lehetőségek városa. A víz és a természet közelsége megnyugtatóan hat rá, és reméli, hogy itt megtalálhatja a lelki békét és a helyet, ahol új életet kezdhet. Az álmodozás közben az eső hangja visszhangzik a fülében, mintha egy titokzatos dal lenne, amely vezeti őt az új kezdetek felé.
Niagati tisztában van azzal, hogy Lihanech távol van, és az út veszélyes lehet, de a képzelete és az elszántsága táplálja őt. Az eső nemcsak a külső világban mossa le a fájdalmat, hanem belső erőt is ad neki, hogy továbbhaladjon. A tündérlány felkészül arra, hogy elinduljon a fogadóba, ahol reméli, hogy találkozik valakivel, aki elviszi Lihanechbe. A város elképzelése magával ragadja, és úgy érzi, hogy végre talán megtalálhatja a helyet, ahol igazán otthonra lelhet, és ahol újra a szárnyai szabadságban lobognak majd.
Niagati körbepillant a polgárnegyedi háza környékén, és elnyomó valóságként méri fel a város lepusztultságát és elhagyatottságát. A romváros kopott épületei, a lerobbant falak és a fáradt emberek képe tárul elé. Az eső áztatta falak nedvesek és rozsdásak, a festék hámlik le róluk, és az idő múlása nyomot hagyott rajtuk.
A szűk sikátorokban és az elhagyatott utcákon a romos épületek között megbúvó emberek sivár látványa fájdalommal tölti el a tündérlány szívét. Az emberek arcán az elnyomottság, a csüggedtség és a kilátástalanság tükröződik. A szemeikben elfojtott álmok és hiábavaló remények lüktetnek. A város lakói összetörtek és megtörtek, ahogy a kegyetlen valóság és az évek során elszenvedett szenvedés lerombolta őket.
Niagati szomorúan gondol arra, hogy itt, ebben a romos és veszélyekkel teli városban senki sem törődik vele, senki sem akarja elfogadni segítségét. A saját fájdalma, amit az őrök okoztak neki, csak tovább erősíti az elidegenedést és a reményvesztettséget. Úgy érzi, mintha elveszett volna ebben a városban, mintha idegen lenne még saját otthonában is.
A város romjai, az elhagyatottság és a nyomor mind emlékeztetik a lányt arra, hogy itt nincs helye. Az elszáradt virágok, a koszos sikátorok és a csendes, elhagyott terek mind azt suttogják neki, hogy el kell hagynia ezt a helyet, hogy újra megtalálhassa önmagát és új életet kezdjen valahol, ahol a remény és a szeretet még megtalálható. Szárnyai megázva és a testén érezhető sebek fájdalma közepette kitartóan halad. Szíve tele van vágyakkal és álmokkal, hogy végre elhagyja ezt a várost, és új életet kezdjen Lihanechben, a víz városában. *
1188. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-07-09 01:07:31
Üzenet elküldve: 2023-07-09 01:07:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Niagati elindul a piactérről hazafelé, a polgárnegyed felé. Körülötte a városi nyüzsgés lassan alábbhagy, ahogy távolodik a piac forgatagától. Az útvezetés már ismerős számára, hiszen már régóta itt él a Polgárnegyedben. Miközben sétál, szemei végigjárják az ismerős utcákat, amelyek között általában otthonosan mozog.
Az egyszerű házak sorai mellett haladva a tündérlány elgondolkodik a nap eseményein. Lelki szemei előtt látja, ahogy az arany medál a kezében titokzatosan csillog, és a bizsergés, amit korábban érzett, még mindig emlékezetes. Kíváncsisága és vágya, hogy felfedezze a medál mágikus erejét, csak tovább fokozódik. Viszont a medált kénytelen volt az árusnál hagyni, így maradt a fadarab.
Az utcákon sétálva Niagati észreveszi a negyedben élő embereket. Megszokott arcokat pillant meg, akik nap, mint nap velük együtt mozognak ebben a közösségben. Találkozik néhány ismerőssel, akik üdvözlik és kedves szavakkal köszöntik. Ez a közvetlenség és barátságosság mindig melegséget és boldogságot áraszt a tündérlány szívében. Úgy érzi, hogy itt igazán otthon van, hogy ez a kis polgárnegyed az a hely, ahol mindig hazaérkezhet.
Végre eléri a saját házát. Az egyszerű, ám szeretetteljes otthonba lépve leveszi cipőjét és lerakja a díszes fadarabot az asztalra. A ház falai visszhangot adnak a lépteinek, és a csend átjárja a levegőt. Niagati átöleli a pillanatot, a nyugalom és biztonság érzését, amit a saját otthona nyújt neki.
Lassan körbenéz a szobában, megcsodálva az apró dekorációkat és emlékeket, amelyek az életének fontos pillanatait jelképezik. Elmereng az elmúlt nap eseményein és a piactéren tapasztaltakon. Megmosolyogja azokat az élményeket, és megragadja a szívét átjáró boldogságot.
Niagati elgondolkodik a jövőn is. Az új napok és lehetőségek izgalmasaknak tűnnek előtte. Milyen kalandok, találkozások és felfedezések várnak rá a Polgárnegyedben? A város rejtett titkai és csodái még mindig várnak arra, hogy felfedezzék őket.
Ahogy a nap tovább halad az égen, a fáradtság kezdi elhatalmasodni a lelkes kis kalandozón. Felmászik az emeletre a hálószobájába, és lefekszik az ágyba. A puha takarók átölelik, és lassan átadja magát az álmok birodalmának.
Álmában elrepül a képzelet szárnyain. Olyan kalandokban vesz részt, amikor megtapasztalja a medál mágikus erejét. Varázslatos helyeket lát, és találkozik különleges lényekkel, akik tanítják és inspirálják. Az álmok világában minden lehetőség és csoda valóra válik.
Miközben a lány mélyen alszik, a polgárnegyed kinti világa is elcsendesedik. A házak és sikátorok halkan szendergő csendbe burkolóznak. A tündérlány otthona a nyugalom szigetévé válik, ahol pihenhet és regenerálódhat a következő nap kalandjai előtt. Eközben a tündér száll az álmok birodalmában. Képzelete elkalandozik az arany medál varázslatos erejéről, amit korábban kezében tarthatott volna. Elképzeli, milyen lenne viselni az arany medált, ahogy ragyogna a nyakában, és hogyan sugározná a mágikus energiát a környezetére.
Álmában Niagati olyan erővel és tudással ruházza fel magát, amit soha korábban nem tapasztalt. Képessé válik a lélek olvasására, a tárgyak mozgatására, és varázslatos tűzgolyókat képes kibocsátani a kezeiből. Ahogy az álomkalandok során különböző helyszíneken barangol, megismeri a varázslatok és titkok ősi művészetét, és elmerül a mágia világában.
Az álmodozás közben Niagati még jobban megerősödik a vágyban, hogy felfedezze a mágia rejtelmeit. Tisztában van azzal, hogy az arany medál csak egy álom szüleménye, de nem szegi kedvét. Álmában megfogadja, hogy továbbra is nyitott lesz a lehetőségekre, és folytatja az Artheniorban való kalandját, még ha nincs is valódi mágikus medálja.
Az álom folytatódik, és Niagati továbbra is újabb és újabb varázslatos helyekre utazik, találkozik különleges lényekkel, és tanul újabb varázslatokat. Ahogy átéli ezeket a csodálatos kalandokat, a vágyakozás és az álmok ereje átjárja szívét és lelkét.
Ahogy a reggeli napfény lassan betör az ablakon, a lány álma lassan elillan. Felébred az álmok birodalmából és ráeszmél, hogy csak álmodozott az arany medálról. Azonban a varázslatos élmények és a kalandok örökre vele maradnak. Ez az álom arra emlékezteti, hogy a képzelet határtalan, és mindig van lehetőség új dolgok felfedezésére és álmodozásra.
Niagati kinyitja szemeit és mosolyra húzza száját. A valóságban talán nincs arany medálja, de a saját képzelete és a város rejtett titkai még mindig várnak rá. Ez a Polgárnegyed lesz mindig a otthona, ahol felfedezheti a varázslatot a mindennapi élet apró részleteiben is.
A tündérlány készülődik az új napra, tele izgalommal és kíváncsisággal. Még sok mindent szeretne felfedezni és megismerni ebben a varázslatos városban. Ahogy elindul újra, a háta mögött marad az álmodozás és a vágy, hogy valóra váljon az arany medál. Azonban a szívében mindig ott lesz a kalandvágy és a szeretet az élet apró csodái iránt, ami elkíséri a mindennapokban és a Polgárnegyedben töltött boldog perceiben.
Niagati felfrissült és kipihenten indul neki az új napnak. Elhagyja a kényelmes ágyát, és átöltözik egy könnyed, kényelmes ruhába. Elindul a polgárnegyed utcáin, ahol már a mindennapi élet zaját hallja. Az utcákon sétálók, a gyerekek játszótere mellett elhaladva hallja a vidám nevetést és a lelkes kiáltásokat.
Az illatok és hangok között haladva Niagati arra gondol, hogy ma egy kellemes sétával folytathatja a város felfedezését.*
Az egyszerű házak sorai mellett haladva a tündérlány elgondolkodik a nap eseményein. Lelki szemei előtt látja, ahogy az arany medál a kezében titokzatosan csillog, és a bizsergés, amit korábban érzett, még mindig emlékezetes. Kíváncsisága és vágya, hogy felfedezze a medál mágikus erejét, csak tovább fokozódik. Viszont a medált kénytelen volt az árusnál hagyni, így maradt a fadarab.
Az utcákon sétálva Niagati észreveszi a negyedben élő embereket. Megszokott arcokat pillant meg, akik nap, mint nap velük együtt mozognak ebben a közösségben. Találkozik néhány ismerőssel, akik üdvözlik és kedves szavakkal köszöntik. Ez a közvetlenség és barátságosság mindig melegséget és boldogságot áraszt a tündérlány szívében. Úgy érzi, hogy itt igazán otthon van, hogy ez a kis polgárnegyed az a hely, ahol mindig hazaérkezhet.
Végre eléri a saját házát. Az egyszerű, ám szeretetteljes otthonba lépve leveszi cipőjét és lerakja a díszes fadarabot az asztalra. A ház falai visszhangot adnak a lépteinek, és a csend átjárja a levegőt. Niagati átöleli a pillanatot, a nyugalom és biztonság érzését, amit a saját otthona nyújt neki.
Lassan körbenéz a szobában, megcsodálva az apró dekorációkat és emlékeket, amelyek az életének fontos pillanatait jelképezik. Elmereng az elmúlt nap eseményein és a piactéren tapasztaltakon. Megmosolyogja azokat az élményeket, és megragadja a szívét átjáró boldogságot.
Niagati elgondolkodik a jövőn is. Az új napok és lehetőségek izgalmasaknak tűnnek előtte. Milyen kalandok, találkozások és felfedezések várnak rá a Polgárnegyedben? A város rejtett titkai és csodái még mindig várnak arra, hogy felfedezzék őket.
Ahogy a nap tovább halad az égen, a fáradtság kezdi elhatalmasodni a lelkes kis kalandozón. Felmászik az emeletre a hálószobájába, és lefekszik az ágyba. A puha takarók átölelik, és lassan átadja magát az álmok birodalmának.
Álmában elrepül a képzelet szárnyain. Olyan kalandokban vesz részt, amikor megtapasztalja a medál mágikus erejét. Varázslatos helyeket lát, és találkozik különleges lényekkel, akik tanítják és inspirálják. Az álmok világában minden lehetőség és csoda valóra válik.
Miközben a lány mélyen alszik, a polgárnegyed kinti világa is elcsendesedik. A házak és sikátorok halkan szendergő csendbe burkolóznak. A tündérlány otthona a nyugalom szigetévé válik, ahol pihenhet és regenerálódhat a következő nap kalandjai előtt. Eközben a tündér száll az álmok birodalmában. Képzelete elkalandozik az arany medál varázslatos erejéről, amit korábban kezében tarthatott volna. Elképzeli, milyen lenne viselni az arany medált, ahogy ragyogna a nyakában, és hogyan sugározná a mágikus energiát a környezetére.
Álmában Niagati olyan erővel és tudással ruházza fel magát, amit soha korábban nem tapasztalt. Képessé válik a lélek olvasására, a tárgyak mozgatására, és varázslatos tűzgolyókat képes kibocsátani a kezeiből. Ahogy az álomkalandok során különböző helyszíneken barangol, megismeri a varázslatok és titkok ősi művészetét, és elmerül a mágia világában.
Az álmodozás közben Niagati még jobban megerősödik a vágyban, hogy felfedezze a mágia rejtelmeit. Tisztában van azzal, hogy az arany medál csak egy álom szüleménye, de nem szegi kedvét. Álmában megfogadja, hogy továbbra is nyitott lesz a lehetőségekre, és folytatja az Artheniorban való kalandját, még ha nincs is valódi mágikus medálja.
Az álom folytatódik, és Niagati továbbra is újabb és újabb varázslatos helyekre utazik, találkozik különleges lényekkel, és tanul újabb varázslatokat. Ahogy átéli ezeket a csodálatos kalandokat, a vágyakozás és az álmok ereje átjárja szívét és lelkét.
Ahogy a reggeli napfény lassan betör az ablakon, a lány álma lassan elillan. Felébred az álmok birodalmából és ráeszmél, hogy csak álmodozott az arany medálról. Azonban a varázslatos élmények és a kalandok örökre vele maradnak. Ez az álom arra emlékezteti, hogy a képzelet határtalan, és mindig van lehetőség új dolgok felfedezésére és álmodozásra.
Niagati kinyitja szemeit és mosolyra húzza száját. A valóságban talán nincs arany medálja, de a saját képzelete és a város rejtett titkai még mindig várnak rá. Ez a Polgárnegyed lesz mindig a otthona, ahol felfedezheti a varázslatot a mindennapi élet apró részleteiben is.
A tündérlány készülődik az új napra, tele izgalommal és kíváncsisággal. Még sok mindent szeretne felfedezni és megismerni ebben a varázslatos városban. Ahogy elindul újra, a háta mögött marad az álmodozás és a vágy, hogy valóra váljon az arany medál. Azonban a szívében mindig ott lesz a kalandvágy és a szeretet az élet apró csodái iránt, ami elkíséri a mindennapokban és a Polgárnegyedben töltött boldog perceiben.
Niagati felfrissült és kipihenten indul neki az új napnak. Elhagyja a kényelmes ágyát, és átöltözik egy könnyed, kényelmes ruhába. Elindul a polgárnegyed utcáin, ahol már a mindennapi élet zaját hallja. Az utcákon sétálók, a gyerekek játszótere mellett elhaladva hallja a vidám nevetést és a lelkes kiáltásokat.
Az illatok és hangok között haladva Niagati arra gondol, hogy ma egy kellemes sétával folytathatja a város felfedezését.*
1187. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-07-09 00:54:01
Üzenet elküldve: 2023-07-09 00:54:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Kerti mulatság //
*Nem húzza el a jobbját. Miután elfogadták, ernyedten tartja a kezét a másikéban, és hagyja, hadd mutassa be rajta Xidros, hogy miféle nemes... Hogy Celi pimasz volna? Lehet az.*
*Irritálja a férfi unott ujjai játékának hangja, a pecsétgyűrűk hangja: fém koppanása a fémen.*
~Előttem próbál felvágni?~ *Merül fel benne, bár őszintén, ez kétséges, tekintve, hogy a házigazdáikat ismernie kell, vele ellentétben. Így nagyobb halnak tudhatja őket, ha így van, ha nem. És amúgy is, az öregedéssel járó rossz szokás is lehet.*
*Tartózkodóan követi a férfi tekintetét a közömbös, szürkülő ég felé, pár pillanat után azonban gyanakvóan összeszűkülő szemekkel siklik vissza az arcára a pillantása.*
- Remélem most nem talál olyan ijesztőnek, mint a piacon.
*Celi szemei elkerekednek. Ereiben még egyszer megfagy a vér, hogy aztán az arcába szökjön. Ismét palástolatlanul marad a reakciója, még a vállai is megemelkednek és halk, félbehagyott sóhajt hallat. Nem gondolta volna, hogy Xidros az egész társaság előtt emeli ki azt, ami a gyámja előtt baklövésnek tűnhet. S ez azonnal át is törte a megközelíthetetlenség álcáját, valóban elárulja a kora.*
*Galar kedélyes mosolya, melyet Xidros nyájasságának is köszönhet, ismét megkeményedni látszik a vonásain.*
- Miről van szó, Celi? *Tudakolózik nyomatékkal, elsősorban a lánytól, de továbbra is társaságian.*
*A lány eddig a hidegzuhany-érzet ellenére állta Xidros pillantását, csak a gyámja kérdésére süti le a szemeit. És halkan, diszkréten suttogva, hogy csak Galar hallja, felel neki:*
- Ő az a férfi... Két Tarunnal ezelőttről.
- Ah... *Jön némileg zavarba Galar is, maga sem tudván, hogy kezelje a helyzetet.*
- Minő rejtélyekre bukkantunk! *Kellemkedik a házigazda, aki próbálja oldani a feszültséget. Na meg jobb szeretne már szórakozni.*
*A lány szerencséjére 'lélekerősítőt' ajánl neki és a finomságokról is mond valamit. Közben újabb párt kísér be a lakáj. Ha csak Xidros nem erőlteti, ezzel újra vége szakad beszédüknek. Ha maga nem keresi a lányt, az csak majdnem két fertályórával később indul el az irányába a gyámja óvó pillantásától kísérve.*
"- Nem akarunk senkivel haragban lenni ebből a társaságból. Jobb lesz, ha mész és bocsánatot kérsz Phamerus úrtól." *Nógatja a lányt, s az követi a tanácsot, már csak azért is, mert nagyjából egyezik saját szándékával.
Beszélni akar a férfival, most már tudni akarja, mi a stiklije. Főleg, ha úgy néz ki, még találkozni fog vele.*
*Függetlenül attól, hogy Xidros keresi-e fel őt, vagy neki kell lassú, kimérten ringó lépésekkel megközelítenie, Celi az immáron megelevenedő mulatságot megkerülve, újra a férfi közelébe kerül. S egy olyan pillanatot választ - most már elővigyázatosságból is - amikor egyedül van. Illetve csak akkor elegyedik szóba vele a formalitásokat leszámítva, ha nincs más a közelben.*
- Nem találtalak ijesztőnek a piacon. *Hazudja, miközben egy minimalista, de jól látható gesztussal helyet mutat maga mellett az egyik asztalka előtt, vagy ha a férfi, közelíti meg, úgy egy nagyon rövid kérdő pillantást követően helyet foglal mellette. Továbbra is némileg feltehető rangja alatt kezeli, már csak azzal is, hogy továbbra is következetesen tegezi.*
- De nem volt okod rá, hogy segédkezz. Miért követtél? *Tudattalanul választja ki a megfelelő szót: a követést.*
~Ennyire unatkozol?~ *Kúszik fel egy kis orcátlan félmosoly szép-ívű szája sarkába. Ezt a kérdést kimondatlanul hagyja inkább, túl kíváncsi ahhoz, hogy teljesen romba döntse az esélyét. És túl türelmes is.*
*Minden gyerekes megmozdulása ellenére is látszik rajta, hogy önuralmat gyakorol és élénken figyel. Hangja selymes, lágy lejtésében pedig van valami bizalomkeltő és megnyugtató. Talán csak a mesterkéltség hiánya.*
A hozzászólás írója (Celirissidi az Erdővirága) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.09 00:56:15
*Nem húzza el a jobbját. Miután elfogadták, ernyedten tartja a kezét a másikéban, és hagyja, hadd mutassa be rajta Xidros, hogy miféle nemes... Hogy Celi pimasz volna? Lehet az.*
*Irritálja a férfi unott ujjai játékának hangja, a pecsétgyűrűk hangja: fém koppanása a fémen.*
~Előttem próbál felvágni?~ *Merül fel benne, bár őszintén, ez kétséges, tekintve, hogy a házigazdáikat ismernie kell, vele ellentétben. Így nagyobb halnak tudhatja őket, ha így van, ha nem. És amúgy is, az öregedéssel járó rossz szokás is lehet.*
*Tartózkodóan követi a férfi tekintetét a közömbös, szürkülő ég felé, pár pillanat után azonban gyanakvóan összeszűkülő szemekkel siklik vissza az arcára a pillantása.*
- Remélem most nem talál olyan ijesztőnek, mint a piacon.
*Celi szemei elkerekednek. Ereiben még egyszer megfagy a vér, hogy aztán az arcába szökjön. Ismét palástolatlanul marad a reakciója, még a vállai is megemelkednek és halk, félbehagyott sóhajt hallat. Nem gondolta volna, hogy Xidros az egész társaság előtt emeli ki azt, ami a gyámja előtt baklövésnek tűnhet. S ez azonnal át is törte a megközelíthetetlenség álcáját, valóban elárulja a kora.*
*Galar kedélyes mosolya, melyet Xidros nyájasságának is köszönhet, ismét megkeményedni látszik a vonásain.*
- Miről van szó, Celi? *Tudakolózik nyomatékkal, elsősorban a lánytól, de továbbra is társaságian.*
*A lány eddig a hidegzuhany-érzet ellenére állta Xidros pillantását, csak a gyámja kérdésére süti le a szemeit. És halkan, diszkréten suttogva, hogy csak Galar hallja, felel neki:*
- Ő az a férfi... Két Tarunnal ezelőttről.
- Ah... *Jön némileg zavarba Galar is, maga sem tudván, hogy kezelje a helyzetet.*
- Minő rejtélyekre bukkantunk! *Kellemkedik a házigazda, aki próbálja oldani a feszültséget. Na meg jobb szeretne már szórakozni.*
*A lány szerencséjére 'lélekerősítőt' ajánl neki és a finomságokról is mond valamit. Közben újabb párt kísér be a lakáj. Ha csak Xidros nem erőlteti, ezzel újra vége szakad beszédüknek. Ha maga nem keresi a lányt, az csak majdnem két fertályórával később indul el az irányába a gyámja óvó pillantásától kísérve.*
"- Nem akarunk senkivel haragban lenni ebből a társaságból. Jobb lesz, ha mész és bocsánatot kérsz Phamerus úrtól." *Nógatja a lányt, s az követi a tanácsot, már csak azért is, mert nagyjából egyezik saját szándékával.
Beszélni akar a férfival, most már tudni akarja, mi a stiklije. Főleg, ha úgy néz ki, még találkozni fog vele.*
*Függetlenül attól, hogy Xidros keresi-e fel őt, vagy neki kell lassú, kimérten ringó lépésekkel megközelítenie, Celi az immáron megelevenedő mulatságot megkerülve, újra a férfi közelébe kerül. S egy olyan pillanatot választ - most már elővigyázatosságból is - amikor egyedül van. Illetve csak akkor elegyedik szóba vele a formalitásokat leszámítva, ha nincs más a közelben.*
- Nem találtalak ijesztőnek a piacon. *Hazudja, miközben egy minimalista, de jól látható gesztussal helyet mutat maga mellett az egyik asztalka előtt, vagy ha a férfi, közelíti meg, úgy egy nagyon rövid kérdő pillantást követően helyet foglal mellette. Továbbra is némileg feltehető rangja alatt kezeli, már csak azzal is, hogy továbbra is következetesen tegezi.*
- De nem volt okod rá, hogy segédkezz. Miért követtél? *Tudattalanul választja ki a megfelelő szót: a követést.*
~Ennyire unatkozol?~ *Kúszik fel egy kis orcátlan félmosoly szép-ívű szája sarkába. Ezt a kérdést kimondatlanul hagyja inkább, túl kíváncsi ahhoz, hogy teljesen romba döntse az esélyét. És túl türelmes is.*
*Minden gyerekes megmozdulása ellenére is látszik rajta, hogy önuralmat gyakorol és élénken figyel. Hangja selymes, lágy lejtésében pedig van valami bizalomkeltő és megnyugtató. Talán csak a mesterkéltség hiánya.*
A hozzászólás írója (Celirissidi az Erdővirága) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.09 00:56:15
1186. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-07-08 22:01:44
Üzenet elküldve: 2023-07-08 22:01:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Kerti mulatság //
*Xidros felettébb unja magát, pedig van minden mi szem-szájnak ingere.
~ És mégsem közelíti meg Wegtorent. ~
Italába kortyol, ami finomnak finom, de az ő ízvilágának túl középszerű. Az ízek lágyak, s a férfi a tűz városának harsányságát kutatja mindenbe. Nem csak ebben a túlzások embere, ám itt olyan hétköznapi mint bárki más.
Egészen mélyen elvész emlékeiben. Nagy levegőt véve szinte érezni véli a poros levegőt, a forró homokot maga körül, vagy a szajhák önfeledt kacagását. Elmélyült és igen kellemes álmodozásából vendégek érkezése zökkenti ki, Xidros pedig rögtön éberré válik. Tekintetét az érkezők felé fordítja, s törekszik leplezni meglepettségét. Bizony a leány ismerős, külleme aligha felejthető el.*
- Micsoda szerencse! Eeyr áldja ezen a szép napon!
*Szavai könnyedek és sikamlósak, mintha nem esne nehezére az arthenori üdvözlés, holott magában sutának és erőltetettnek érzi.*
- Nocsak nocsak, milyen élesnyelvű leány. Azt mondják ez gyakorta gyors észjárásra utal.
*Nyugtatja meg a látszólag összezavart férfit, majd Celirissidinek szenteli figyelmét. Egyenes háttal hajol meg a leány előtt és nyúl kezéért, hogy megcsókolhassa, már amennyiben erre az ifjú hölgy is hajlandóságot mutat. Ha nem, azt sem veszi zokon, s beéri egyszerűen a meghajlással.
Letett kupájáért nyúl, gyűrűs ujjaival pedig annak oldalán dobol lassú, kimért ritmusban, ékszerei pedig csilingelő hangot adnak ki minden alkalommal amikor a pohárhoz érnek.*
- Örvendek Celirissidi kisasszony! Ahogy ennek a csodás időnek is, amíg még tart.
*Vet egy futó pillantást az égboltra, ahol már néhány szürke felleg gyülekezik, de jelenlétük lehet akár üres fenyegetés is az istenektől.*
- Remélem most nem talál olyan ijesztőnek, mint a piacon.
*A férfi tekintete most nyíltan kihívó, talán túlzottan is az egy ilyen visszafogott eseményen, de a lány tudtára kívánja adni, hogy nem fél megvívni vele egy verbális ütközetben, akár itt mások előtt sem. Xidros nyilván azzal is tisztában van, hogy Celirissidi hátránnyal indul ellene, hiszen ő csak egy fiatal, pimasz leány. Legalábbis a férfi így vélekedik.*
*Xidros felettébb unja magát, pedig van minden mi szem-szájnak ingere.
~ És mégsem közelíti meg Wegtorent. ~
Italába kortyol, ami finomnak finom, de az ő ízvilágának túl középszerű. Az ízek lágyak, s a férfi a tűz városának harsányságát kutatja mindenbe. Nem csak ebben a túlzások embere, ám itt olyan hétköznapi mint bárki más.
Egészen mélyen elvész emlékeiben. Nagy levegőt véve szinte érezni véli a poros levegőt, a forró homokot maga körül, vagy a szajhák önfeledt kacagását. Elmélyült és igen kellemes álmodozásából vendégek érkezése zökkenti ki, Xidros pedig rögtön éberré válik. Tekintetét az érkezők felé fordítja, s törekszik leplezni meglepettségét. Bizony a leány ismerős, külleme aligha felejthető el.*
- Micsoda szerencse! Eeyr áldja ezen a szép napon!
*Szavai könnyedek és sikamlósak, mintha nem esne nehezére az arthenori üdvözlés, holott magában sutának és erőltetettnek érzi.*
- Nocsak nocsak, milyen élesnyelvű leány. Azt mondják ez gyakorta gyors észjárásra utal.
*Nyugtatja meg a látszólag összezavart férfit, majd Celirissidinek szenteli figyelmét. Egyenes háttal hajol meg a leány előtt és nyúl kezéért, hogy megcsókolhassa, már amennyiben erre az ifjú hölgy is hajlandóságot mutat. Ha nem, azt sem veszi zokon, s beéri egyszerűen a meghajlással.
Letett kupájáért nyúl, gyűrűs ujjaival pedig annak oldalán dobol lassú, kimért ritmusban, ékszerei pedig csilingelő hangot adnak ki minden alkalommal amikor a pohárhoz érnek.*
- Örvendek Celirissidi kisasszony! Ahogy ennek a csodás időnek is, amíg még tart.
*Vet egy futó pillantást az égboltra, ahol már néhány szürke felleg gyülekezik, de jelenlétük lehet akár üres fenyegetés is az istenektől.*
- Remélem most nem talál olyan ijesztőnek, mint a piacon.
*A férfi tekintete most nyíltan kihívó, talán túlzottan is az egy ilyen visszafogott eseményen, de a lány tudtára kívánja adni, hogy nem fél megvívni vele egy verbális ütközetben, akár itt mások előtt sem. Xidros nyilván azzal is tisztában van, hogy Celirissidi hátránnyal indul ellene, hiszen ő csak egy fiatal, pimasz leány. Legalábbis a férfi így vélekedik.*
1185. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-07-05 17:26:04
Üzenet elküldve: 2023-07-05 17:26:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Rég várt kiruccanás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Afelől nincs kétsége, hogy a férfi élvezi kettejük találkozását. Igazából ő maga sem panaszkodhat. Persze hazudna, ha azt mondaná sosem volt még jobb szeretője, ám mindenki azzal éri be, ami megadatott neki. Arról pedig nem beszélhet, hogy különösebb panasza lehetne. Amire ő használja a férfiakat azt teljesíti a kis köpcös is, ez pedig elég ahhoz, hogy a nőből kihozza az odaadó szeretőt.
Ahogy a férfi fölé kerül, s így az irányítás is a kezébe szökken az első menetű kis játéka után nem finomkodik. A férfi alatta így már pihenhet és átadhatja magát az élvezeteknek. A nőnek pedig lehetősége nyílik megmutatni, hogy milyen az igazi wegtoreni tűz és hév. Az élvezet növekedésével mozdulatai is vadabbá és követelődzőbbé válnak. Szinte önző módon harcolja ki magának is az élvezetet. Szerencsére mostani helyzete megfelelő ahhoz, hogy saját gyönyörének elérése közben bőven tehet a férfi kedvére is.
Ahogy érzi magában a megfeszülő férfit egy pillanatra megtorpan. Ám mielőtt bármiféle csalódást kellene, hogy érezzen szabad utat kap a folytatásra. Először kissé meglepi a dolog ám elégedett mosollyal nyugtázza, hogy az ölét elöntő forróság ellenére még nem végeztek. Így gyorsan igyekszik visszatérni előző tempójához. Szerencsére a gyönyör és élvezet elégnek bizonyul ahhoz, hogy újra felvegye a ritmust. Csípőjének heves játékát pedig a végletekig emeli. Nem várat magára már sokáig a kielégülés. Egy kéjes nyögéssel feszül meg a férfin, tempója pedig apránként lassul. Végül levegő után kapkodva dől el a kereskedő mellkasán, s a szemeit lehunyva élvezi még egy kicsit a gyönyörrel átitatott kielégülést.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Afelől nincs kétsége, hogy a férfi élvezi kettejük találkozását. Igazából ő maga sem panaszkodhat. Persze hazudna, ha azt mondaná sosem volt még jobb szeretője, ám mindenki azzal éri be, ami megadatott neki. Arról pedig nem beszélhet, hogy különösebb panasza lehetne. Amire ő használja a férfiakat azt teljesíti a kis köpcös is, ez pedig elég ahhoz, hogy a nőből kihozza az odaadó szeretőt.
Ahogy a férfi fölé kerül, s így az irányítás is a kezébe szökken az első menetű kis játéka után nem finomkodik. A férfi alatta így már pihenhet és átadhatja magát az élvezeteknek. A nőnek pedig lehetősége nyílik megmutatni, hogy milyen az igazi wegtoreni tűz és hév. Az élvezet növekedésével mozdulatai is vadabbá és követelődzőbbé válnak. Szinte önző módon harcolja ki magának is az élvezetet. Szerencsére mostani helyzete megfelelő ahhoz, hogy saját gyönyörének elérése közben bőven tehet a férfi kedvére is.
Ahogy érzi magában a megfeszülő férfit egy pillanatra megtorpan. Ám mielőtt bármiféle csalódást kellene, hogy érezzen szabad utat kap a folytatásra. Először kissé meglepi a dolog ám elégedett mosollyal nyugtázza, hogy az ölét elöntő forróság ellenére még nem végeztek. Így gyorsan igyekszik visszatérni előző tempójához. Szerencsére a gyönyör és élvezet elégnek bizonyul ahhoz, hogy újra felvegye a ritmust. Csípőjének heves játékát pedig a végletekig emeli. Nem várat magára már sokáig a kielégülés. Egy kéjes nyögéssel feszül meg a férfin, tempója pedig apránként lassul. Végül levegő után kapkodva dől el a kereskedő mellkasán, s a szemeit lehunyva élvezi még egy kicsit a gyönyörrel átitatott kielégülést.*
1184. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-07-04 23:18:32
Üzenet elküldve: 2023-07-04 23:18:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Kerti mulatság - Xidros//
*Fél lépéssel lemaradva hét esztendővel idősebb gyámja mögött, Celi lassan összegzi magában a helyzetét: már két hete, hogy a városban van, és Galar nem talált még neki mágiaoktató mestert. Ellenben azóta bemutatta már két kisnemesi ismerősének - persze, ha ilyen körökben mozog, csak előzékeny biztos...., - most pedig épp egy nagynemes kerti ünnepélye felé tartanak, ahol az alkalmat kihasználva, őt bemutatni készül a társaságnak.*
*Lehet valóban semmi különös nincs rajta, de ami a véletleneket illeti, ebben az esetben a lánynak egyre növekvő kételyei vannak. Nem kerülne nagy lelki légtornába belátni, hogy apja - az ő furmányos, kétszínű, találékony és mindenekelőtt hatékony apja -, csak formálisan egyezett bele Celi szárazföldi terveibe és a maga, mondjuk ki, sunyi módján, továbbra is terelgeti az immáron felnőttnek számító lányát. Ez volna hát a tenger ára politikai álmokat dédelgető, kalózbáró apja szemében?*
~ Cseles. ~ *Teszi félre a megállapításait egy nemrégi emlék gondolatával, ahol apja tapintatosan a megtanulni vágyott mágiaág felől próbált puhatolózni, és Celi, mint a szelíd macska, amivé nevelték, finoman kibújt a kérdés elől.*
~Nincs oka bízni bennem. Jól is teszi.~ *Állapítja meg elégedetten, mintha csak játék volna az egész. És valóban, nem haragszik az apjára. Ahogy, tudja, bármilyen erőkifejtéssel is húzogassa most a fonalakat a háttérben, ő se fog rá haragudni, mire megérti, hogy Celi otthona nem a kastélyparkok és nem a fedélzet.*
*Galar és a lány kettőse lassan kitérnek a kopár villákat övező romsivatagból és kiérnek egy népesebb szakaszra. Az ideérkezése másnapján kellemetlen, de tanulságos incidensben volt a lánynak része. Ezért, amikor a Romvárostól végre elérik a polgárnegyedet, egy aranytól sokkal kevéssé terhes Rissit táncolnak körbe a kolduló gyerekek. Az a gyanús, szélhámos-kinézetű férfi, aki megszólította őt, mély nyomot hagyott benne. Ráébresztette őt, hogy már nem járhat-kelhet a rosszabb nevű utcákon teljes lelki nyugalommal, mert már nem őrzi őt a kompánia. A népesebb, jobb hírű helyeken is magára van utalva. És lássuk be, még van mit tanulnia az életről és az önvédelemről.*
*Ezúttal fehér vonalak kacskaringóznak végig a testén az arany helyett. Hosszan le a combján, a vádliján és végig pőre karjain. Az arany csak az arcán maradt meg helyenként, és haj-, homlok- és nyakdíszeiben. Úgy néz ki, van még mit levedlenie, de nem akarta megsérteni vagy kellemetlen helyzetbe hozni a gyámját. Így a ruhája is elegáns és letisztult szabású. Előkelőséget sugároz, és Celi ahhoz igazítja a járását és a tartását is.*
*De most már tudja, hogy a saját kezébe kell vennie a dolgokat, ha nem akar egész életében csak sodródni az árral.*
~Egy délután, nem a világ.~ *Sóhajt, miközben belépnek a polgárnegyed egy egészen szokványos külsejű kapuján, hogy aztán a házon átvezetve és a kertben ritka pompára bukkanjanak. Mivel ott lesz az ünnepély, a kert most különös hangsúlyt kapott, nem csak díszítésében, hanem ami a ritka abroszokkal terített, asztalkák kínálatát illeti: feltehetőleg drága szeszek és nehezen beszerezhető, ételek kavalkádjától súlyosak. Padok és lakkozott lábú, faragott, párnázott székek várják a vendégeket.
*A fiatal lány korához mérten visszafogottan ugyan, de illendően mosolyog, biccent, térdét megrogyasztva hajlong a kellő mértékben a két házigazda előtt. Úgy fest, korán jöttek, és ők az első vendégek.*
*Aztán kiérnek a kertbe, és Celi egészen jól láthatóan meghökken. Két habosra vágott tuja között, mesterien megkomponált szalagdíszekkel felöltöztetett almafa alatt, ott ácsorog nem más, mint artheniori első nemezise: a szélhámos-kinézetű férfi!*
*Mivel többen nincsenek, a helyzet adja magát, és a következő pillanatban a házigazda már szélesen integet Xidros felé.*
*Celi agyában egymást kergetik a gondolatok. De talán mégsem tévedett túl nagyot. Amennyiben a nemesek mester tolvajok - és erről nem egyszer volt alkalma meggyőződni - talán mégsem csalt a szimata olyan nagyot.*
*Közben, ha a férfi megközelíti őket, kezdetét veszi a bemutatás.*
~ Xidros Phamerus.~ *Előzi meg a házigazda szavait magában. A megtorpanás és a menekülés már megvolt, itt az ideje a támadásnak.
*Galar, ha a férfi elfogadja, kezet ráz vele, aztán a lányra néz, és várja az elvárt tisztelettudó főhajtást. Rissi ehelyett lesütött szemekkel közömbösen a kezét nyújtja, és mielőtt a gyámja bemutathatná, felemeli a fejét és a férfi szeme közé néz.*
- A sivatag legszebb rózsája. *Mutatkozik be.*
*Galar némileg megütközik és összezavarodik, még a fejét is megcsóválja, de mivel nem tudja mire vélni, úgy folytatja, mintha mi sem történt volna.*
- Ő itt Celirissidi.
*Fél lépéssel lemaradva hét esztendővel idősebb gyámja mögött, Celi lassan összegzi magában a helyzetét: már két hete, hogy a városban van, és Galar nem talált még neki mágiaoktató mestert. Ellenben azóta bemutatta már két kisnemesi ismerősének - persze, ha ilyen körökben mozog, csak előzékeny biztos...., - most pedig épp egy nagynemes kerti ünnepélye felé tartanak, ahol az alkalmat kihasználva, őt bemutatni készül a társaságnak.*
*Lehet valóban semmi különös nincs rajta, de ami a véletleneket illeti, ebben az esetben a lánynak egyre növekvő kételyei vannak. Nem kerülne nagy lelki légtornába belátni, hogy apja - az ő furmányos, kétszínű, találékony és mindenekelőtt hatékony apja -, csak formálisan egyezett bele Celi szárazföldi terveibe és a maga, mondjuk ki, sunyi módján, továbbra is terelgeti az immáron felnőttnek számító lányát. Ez volna hát a tenger ára politikai álmokat dédelgető, kalózbáró apja szemében?*
~ Cseles. ~ *Teszi félre a megállapításait egy nemrégi emlék gondolatával, ahol apja tapintatosan a megtanulni vágyott mágiaág felől próbált puhatolózni, és Celi, mint a szelíd macska, amivé nevelték, finoman kibújt a kérdés elől.*
~Nincs oka bízni bennem. Jól is teszi.~ *Állapítja meg elégedetten, mintha csak játék volna az egész. És valóban, nem haragszik az apjára. Ahogy, tudja, bármilyen erőkifejtéssel is húzogassa most a fonalakat a háttérben, ő se fog rá haragudni, mire megérti, hogy Celi otthona nem a kastélyparkok és nem a fedélzet.*
*Galar és a lány kettőse lassan kitérnek a kopár villákat övező romsivatagból és kiérnek egy népesebb szakaszra. Az ideérkezése másnapján kellemetlen, de tanulságos incidensben volt a lánynak része. Ezért, amikor a Romvárostól végre elérik a polgárnegyedet, egy aranytól sokkal kevéssé terhes Rissit táncolnak körbe a kolduló gyerekek. Az a gyanús, szélhámos-kinézetű férfi, aki megszólította őt, mély nyomot hagyott benne. Ráébresztette őt, hogy már nem járhat-kelhet a rosszabb nevű utcákon teljes lelki nyugalommal, mert már nem őrzi őt a kompánia. A népesebb, jobb hírű helyeken is magára van utalva. És lássuk be, még van mit tanulnia az életről és az önvédelemről.*
*Ezúttal fehér vonalak kacskaringóznak végig a testén az arany helyett. Hosszan le a combján, a vádliján és végig pőre karjain. Az arany csak az arcán maradt meg helyenként, és haj-, homlok- és nyakdíszeiben. Úgy néz ki, van még mit levedlenie, de nem akarta megsérteni vagy kellemetlen helyzetbe hozni a gyámját. Így a ruhája is elegáns és letisztult szabású. Előkelőséget sugároz, és Celi ahhoz igazítja a járását és a tartását is.*
*De most már tudja, hogy a saját kezébe kell vennie a dolgokat, ha nem akar egész életében csak sodródni az árral.*
~Egy délután, nem a világ.~ *Sóhajt, miközben belépnek a polgárnegyed egy egészen szokványos külsejű kapuján, hogy aztán a házon átvezetve és a kertben ritka pompára bukkanjanak. Mivel ott lesz az ünnepély, a kert most különös hangsúlyt kapott, nem csak díszítésében, hanem ami a ritka abroszokkal terített, asztalkák kínálatát illeti: feltehetőleg drága szeszek és nehezen beszerezhető, ételek kavalkádjától súlyosak. Padok és lakkozott lábú, faragott, párnázott székek várják a vendégeket.
*A fiatal lány korához mérten visszafogottan ugyan, de illendően mosolyog, biccent, térdét megrogyasztva hajlong a kellő mértékben a két házigazda előtt. Úgy fest, korán jöttek, és ők az első vendégek.*
*Aztán kiérnek a kertbe, és Celi egészen jól láthatóan meghökken. Két habosra vágott tuja között, mesterien megkomponált szalagdíszekkel felöltöztetett almafa alatt, ott ácsorog nem más, mint artheniori első nemezise: a szélhámos-kinézetű férfi!*
*Mivel többen nincsenek, a helyzet adja magát, és a következő pillanatban a házigazda már szélesen integet Xidros felé.*
*Celi agyában egymást kergetik a gondolatok. De talán mégsem tévedett túl nagyot. Amennyiben a nemesek mester tolvajok - és erről nem egyszer volt alkalma meggyőződni - talán mégsem csalt a szimata olyan nagyot.*
*Közben, ha a férfi megközelíti őket, kezdetét veszi a bemutatás.*
~ Xidros Phamerus.~ *Előzi meg a házigazda szavait magában. A megtorpanás és a menekülés már megvolt, itt az ideje a támadásnak.
*Galar, ha a férfi elfogadja, kezet ráz vele, aztán a lányra néz, és várja az elvárt tisztelettudó főhajtást. Rissi ehelyett lesütött szemekkel közömbösen a kezét nyújtja, és mielőtt a gyámja bemutathatná, felemeli a fejét és a férfi szeme közé néz.*
- A sivatag legszebb rózsája. *Mutatkozik be.*
*Galar némileg megütközik és összezavarodik, még a fejét is megcsóválja, de mivel nem tudja mire vélni, úgy folytatja, mintha mi sem történt volna.*
- Ő itt Celirissidi.
1183. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-07-02 18:12:12
Üzenet elküldve: 2023-07-02 18:12:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Hazatérve//
*A Thargok földjéről ide vezető egész napos út végén Orthus már igencsak vágyik otthona kényelmére. Persze szekéren ülve az út nem volt kifejezetten megerőltető, de mégis: jobb a négy fal között, jó ételt fogyasztva, pihentető fürdőt véve.
Egy ideje már ezeken gondolkodik, ha nem éppen más dolgokon - például a Yagnar Rhagodarral való találkozásán, vagy Arthenior jövőjén - elmélkedik. Ha valamire, hát elmélkedésre volt ideje bőven, amíg úton voltak.
Amikor a szekér begördül, a cselédség, de legalábbis a komornyikja Urien Polther, és egyik cselédje, Theparda Minorea már fogadja őket.
Orthus lekászálódik a bakról, és derekát megtámasztva nyújtózik egyet, míg kocsisa, Japher rögtön hozzálát, hogy az igavonókat leszerszámozza és az istállóba vigye.
Orthus a komornyikhoz fordul és így szól.*
- Könnyű vacsorát kérek. Marada asszony úgy készítsen, hogy a kocsisnak is jusson belőle. Megszolgálta. Thea pedig készítsen elő egy fürdőt nekem.
*osztja ki az utasításokat, majd némileg elcsigázottan, de végre-valahára belép saját otthona ajtaján.*
*A Thargok földjéről ide vezető egész napos út végén Orthus már igencsak vágyik otthona kényelmére. Persze szekéren ülve az út nem volt kifejezetten megerőltető, de mégis: jobb a négy fal között, jó ételt fogyasztva, pihentető fürdőt véve.
Egy ideje már ezeken gondolkodik, ha nem éppen más dolgokon - például a Yagnar Rhagodarral való találkozásán, vagy Arthenior jövőjén - elmélkedik. Ha valamire, hát elmélkedésre volt ideje bőven, amíg úton voltak.
Amikor a szekér begördül, a cselédség, de legalábbis a komornyikja Urien Polther, és egyik cselédje, Theparda Minorea már fogadja őket.
Orthus lekászálódik a bakról, és derekát megtámasztva nyújtózik egyet, míg kocsisa, Japher rögtön hozzálát, hogy az igavonókat leszerszámozza és az istállóba vigye.
Orthus a komornyikhoz fordul és így szól.*
- Könnyű vacsorát kérek. Marada asszony úgy készítsen, hogy a kocsisnak is jusson belőle. Megszolgálta. Thea pedig készítsen elő egy fürdőt nekem.
*osztja ki az utasításokat, majd némileg elcsigázottan, de végre-valahára belép saját otthona ajtaján.*
1182. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-29 17:14:26
Üzenet elküldve: 2023-06-29 17:14:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rég várt kiruccanás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Erre a rövidke időre úgy tehet, mintha Thea az övé lenne. És úgy is tesz. Minden mozzanatát kiélvezi a szituációnak és alaposan meg is izzad a tempónak hála. A szolgáló pedig nem csak tökéletes és csábító vonalaival, de készségességével is hevíti benne a tüzet. Ki tudja, visszatérő alkalom ez-e?
Egészen megvadul a kéjes sóhajok és a visszacsatolás hatására. Testének súlyos vonulatai ütemre rebbennek, miközben magáévá teszi a wegtorenit.
Szíve úgy ver, mikor megállítja a szolgáló, mintha csak felmászott volna a thargok csonttornyának tetejére. Nem is tud válaszolni a felé intézett szavakra, éppen csak szuszogásra képes. A hév még viszi, ráng is néhányat a lányban, mielőtt teljesen abbahagyná és a hátára feküdne. Ömlik róla a víz, de mit sem törődik most ezzel.
Gyűrűktől hemzsegő kezeit a bő melleken nyugtatja, miközben Theanlyei munkához lát ágyékán. Markolja, tépi őket, nyögve a lány nyújtotta élvezettől. Közben újdonsült szeretője széles mellkasán támaszkodik meg, ahogy a tempót növeli, neki pedig ez már túl sok. Túl rég volt fehérnéppel e látvány pedig mindent tetéz. Hangos sóhajok és nyögések közepette feszül meg Orthus szolgálójában, de e mozzanat még nem a vége a dalnak. Kezével Thea alkarjába markol, jelezvén, hogy ne hagyja abba, amit csinál. Dereka emelgetésével igyekszik fokozni a kontaktust, a legkevésbé sem zavartatva attól, ami történt.*
-Abba ne hagyd! *Hörgi szuszogva, kezei pedig vadul járnak Thea testén fel s alá, ki oly tüzes táncot lejt rajta, mint a legforróbb wegtoreni esték. Csókkal nem tudja illetni a lányt, hisz súlyos méretei miatt nem tudna felülni. Érzi viszont, hogy nincs messze a következő vég, ami valószínűleg kettőjük táncának is véget vethet. Egy biztos; feltett szándéka alaposan megtöltve küldeni vissza Orthusnak a szolgálóját.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Erre a rövidke időre úgy tehet, mintha Thea az övé lenne. És úgy is tesz. Minden mozzanatát kiélvezi a szituációnak és alaposan meg is izzad a tempónak hála. A szolgáló pedig nem csak tökéletes és csábító vonalaival, de készségességével is hevíti benne a tüzet. Ki tudja, visszatérő alkalom ez-e?
Egészen megvadul a kéjes sóhajok és a visszacsatolás hatására. Testének súlyos vonulatai ütemre rebbennek, miközben magáévá teszi a wegtorenit.
Szíve úgy ver, mikor megállítja a szolgáló, mintha csak felmászott volna a thargok csonttornyának tetejére. Nem is tud válaszolni a felé intézett szavakra, éppen csak szuszogásra képes. A hév még viszi, ráng is néhányat a lányban, mielőtt teljesen abbahagyná és a hátára feküdne. Ömlik róla a víz, de mit sem törődik most ezzel.
Gyűrűktől hemzsegő kezeit a bő melleken nyugtatja, miközben Theanlyei munkához lát ágyékán. Markolja, tépi őket, nyögve a lány nyújtotta élvezettől. Közben újdonsült szeretője széles mellkasán támaszkodik meg, ahogy a tempót növeli, neki pedig ez már túl sok. Túl rég volt fehérnéppel e látvány pedig mindent tetéz. Hangos sóhajok és nyögések közepette feszül meg Orthus szolgálójában, de e mozzanat még nem a vége a dalnak. Kezével Thea alkarjába markol, jelezvén, hogy ne hagyja abba, amit csinál. Dereka emelgetésével igyekszik fokozni a kontaktust, a legkevésbé sem zavartatva attól, ami történt.*
-Abba ne hagyd! *Hörgi szuszogva, kezei pedig vadul járnak Thea testén fel s alá, ki oly tüzes táncot lejt rajta, mint a legforróbb wegtoreni esték. Csókkal nem tudja illetni a lányt, hisz súlyos méretei miatt nem tudna felülni. Érzi viszont, hogy nincs messze a következő vég, ami valószínűleg kettőjük táncának is véget vethet. Egy biztos; feltett szándéka alaposan megtöltve küldeni vissza Orthusnak a szolgálóját.*
1181. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-06-27 18:15:51
Üzenet elküldve: 2023-06-27 18:15:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Rég várt kiruccanás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Hogyan is lehetne ellenére, mikor önszántából tért be a kereskedőhöz. Persze túlzás lenne, hogy a férfit akarta olyan rendíthetetlenül. Erről szó sincs, csupán csak Orthus távollétének és vérének köszönhető feszültséget készül kiadni magából. S mivel tudta jól, hogy itt megkapja azt, amire szüksége van, így az első adandó alkalommal lépett a tettek mezejére. Persze zavarhatná, hogy nem valami üde, izmos ifjú készül éppen rámászni. Ám egyébként Ipsioni úr szimpatikus a számára, ami így kissé könnyít ezen a helyzeten. Meg nem tudja elégszer emlegetni, hogy odahaza épp elég férfival kényszerítették egybe, akiknek hála megszokta, hogy felesleges válogatósnak lenni. A kielégülést nem kapja meg feltétlenül egy fiatal férfitól sem, ellenben egy köpcös kis ember is tud extázissal szolgálni. Számára a lényeg nem az, hogy ki, hanem, hogy távoztakor elégedettséget és megkönnyebbülést érezzen.
Amikor pedig végre megmerül benne a férfi, hangja kéjes sóhajokkal szakad ki ajkai közül. Kényelmesen fekszik el a férfi alatt, hogy az minden porcikáját teljesen a magáévá tehesse. Egyáltalán nem tervez egyikőjük élvezetének sem az útjába állni. Talán ennek köszönhető, talán valóban jó ötlet volt, hogy nem becsülte alá a férfit, de annak mozdulataira nem lehet panasza. A látvánnyal mit sem foglalkozik, egyedül csupán csak az élvezetekre figyel. Teste aprókat feszül alatta, kéjes sóhajok, elégedett nyögések kíséretében.*
- Az Öné, Ipsioni úr.
*Mosolyodik el halványan. Hozzá tehetné akár, hogy mára szól csupán kis kalandjuk. Meg talán még pár későbbi légyottra, ha szabad lesz újfent a levegő. De minek lombozza le a kereskedőt? Valószínűleg ő maga is tisztában van azzal, hogy ez most csak erre az alkalomra szól. Hisz akármilyen csúnyán hangzik, ő bizony Orthus tulajdona és ez, ha egyszer változni is fog talán, az nagyon hosszú és egyáltalán nem egyszerű út lesz. Talán nem szabad emberként fog meghalni, ám bizony tesz róla, hogy élvezetes legyen így is az élete. S mi mással tehetné jobban azzá, ha nem a testi gyönyörök minél sűrűbb kiélvezésével?*
- Ipsioni uram. Engedje meg.
*Torpan meg szapora levegővételek közepette, majd finoman megállítja a férfit is. Egy apró tolással ösztökéli, hogy ideje, ha a fárasztó munkát most abbahagyja, hogy ismét érvényesülhessen a nő.
Ha a kereskedő végül valóban legördül róla, akkor finoman a hátára nyomja, hogy fölé mászva helyezkedhessen el annak ágyéka fölött.*
- Remélem meg lesz velem elégedve.
*Jegyzi meg pajkos kis mosollyal, majd egy kéjes sóhajjal hunyja le szemeit, ahogy ismét egyesül a férfival. Apró, lassú csípőkörzésekkel helyezkedik kényelmes pozícióba. Még egy utolsó, lassú kis játékkal hergeli fel magukat, mielőtt megtámaszkodik mellkasán, hogy kettejük táncát fokozva adja át magát a kéjes gyönyörnek. Minden mozdulatával úgy bánik, hogy a férfi teljesen elmerülhessen izzó ölében, elégedettségének pedig nem rest hangos nyögésekkel hangot adni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Hogyan is lehetne ellenére, mikor önszántából tért be a kereskedőhöz. Persze túlzás lenne, hogy a férfit akarta olyan rendíthetetlenül. Erről szó sincs, csupán csak Orthus távollétének és vérének köszönhető feszültséget készül kiadni magából. S mivel tudta jól, hogy itt megkapja azt, amire szüksége van, így az első adandó alkalommal lépett a tettek mezejére. Persze zavarhatná, hogy nem valami üde, izmos ifjú készül éppen rámászni. Ám egyébként Ipsioni úr szimpatikus a számára, ami így kissé könnyít ezen a helyzeten. Meg nem tudja elégszer emlegetni, hogy odahaza épp elég férfival kényszerítették egybe, akiknek hála megszokta, hogy felesleges válogatósnak lenni. A kielégülést nem kapja meg feltétlenül egy fiatal férfitól sem, ellenben egy köpcös kis ember is tud extázissal szolgálni. Számára a lényeg nem az, hogy ki, hanem, hogy távoztakor elégedettséget és megkönnyebbülést érezzen.
Amikor pedig végre megmerül benne a férfi, hangja kéjes sóhajokkal szakad ki ajkai közül. Kényelmesen fekszik el a férfi alatt, hogy az minden porcikáját teljesen a magáévá tehesse. Egyáltalán nem tervez egyikőjük élvezetének sem az útjába állni. Talán ennek köszönhető, talán valóban jó ötlet volt, hogy nem becsülte alá a férfit, de annak mozdulataira nem lehet panasza. A látvánnyal mit sem foglalkozik, egyedül csupán csak az élvezetekre figyel. Teste aprókat feszül alatta, kéjes sóhajok, elégedett nyögések kíséretében.*
- Az Öné, Ipsioni úr.
*Mosolyodik el halványan. Hozzá tehetné akár, hogy mára szól csupán kis kalandjuk. Meg talán még pár későbbi légyottra, ha szabad lesz újfent a levegő. De minek lombozza le a kereskedőt? Valószínűleg ő maga is tisztában van azzal, hogy ez most csak erre az alkalomra szól. Hisz akármilyen csúnyán hangzik, ő bizony Orthus tulajdona és ez, ha egyszer változni is fog talán, az nagyon hosszú és egyáltalán nem egyszerű út lesz. Talán nem szabad emberként fog meghalni, ám bizony tesz róla, hogy élvezetes legyen így is az élete. S mi mással tehetné jobban azzá, ha nem a testi gyönyörök minél sűrűbb kiélvezésével?*
- Ipsioni uram. Engedje meg.
*Torpan meg szapora levegővételek közepette, majd finoman megállítja a férfit is. Egy apró tolással ösztökéli, hogy ideje, ha a fárasztó munkát most abbahagyja, hogy ismét érvényesülhessen a nő.
Ha a kereskedő végül valóban legördül róla, akkor finoman a hátára nyomja, hogy fölé mászva helyezkedhessen el annak ágyéka fölött.*
- Remélem meg lesz velem elégedve.
*Jegyzi meg pajkos kis mosollyal, majd egy kéjes sóhajjal hunyja le szemeit, ahogy ismét egyesül a férfival. Apró, lassú csípőkörzésekkel helyezkedik kényelmes pozícióba. Még egy utolsó, lassú kis játékkal hergeli fel magukat, mielőtt megtámaszkodik mellkasán, hogy kettejük táncát fokozva adja át magát a kéjes gyönyörnek. Minden mozdulatával úgy bánik, hogy a férfi teljesen elmerülhessen izzó ölében, elégedettségének pedig nem rest hangos nyögésekkel hangot adni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400