Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 146 (2901. - 2920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263
2920. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-23 19:16:04
Üzenet elküldve: 2025-09-23 19:16:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*Sejtette a választ, épp ezért forgatta így a szavait. Pontosan tudja, hogy Mainak rengeteg oka van élni, hát motiválja ez abban, hogy megtanulja megvédeni magát, mert ő nem lehet mindig mellette, amikor szüksége lesz rá, főleg, hogy rendszeresen felejt el szólni neki a veszélyes kalandjairól.*
- Nem annyira, mint egy eredar karmai, de valóban. *Együtt nevet a lánnyal, megadva neki legalább azt az örömöt, hogy a körmeit hatékonyan tudja használni, ha már az önvédelemre valóban alkalmas mozdulatokat még gyakorolnia kell egy kicsit.
A nevetés lassan mosollyá formálódik, hangjuk elhalkul, nyugodtság veszi őket körbe, legalábbis látszólag. Nem sokáig, ugyanis ahogy lekerül Mairól a kabát, olyan meglepetésben lesz része, amire legvadabb álmaiban sem számított volna, legalábbis ma biztosan nem. Először a szemei kerekednek ki úgy, hogy nem is pislog, majd szája marad tátva. Többször néz végig „ajándékán”, először fentről lefelé, majd lentről fel, aztán kezdi előröl. A csipkés anyag feszesen simul a vékony kis testre, és közben pontosan annyit takar, hogy beindítsa a férfi kíváncsiságot, de annyit meg is mutat, hogy a vágyait is azonnal lángra lobbantsa. Lám, nem röpködtek varázsigék, mégis sikerül egyetlen mozdulattal feltüzelni a morcos városőrt. Miután szemeit eleget legeltette a kicsiny, számára mégis tetszetős idomokon, tekintete a harisnyás lábakon időzik el még egy kicsit többet. Fogalma sincs arról, hogy Mai részéről tudatos lépés volt, de az biztos, hogy ezzel az apró részlettel sikerült feltennie a cseresznyét a torta tetejére.
Alattomos húzás a nő részéről a csábítás veszedelmes erejét kihasználni, és ellenállhatatlanságával harcképtelenné tenni a férfit, de kétségkívül hatásos. Teljesen váratlanul éri, hogy Mai újra megpróbálkozik a gyakorlattal, ezúttal sokkal sikeresebben, mint korábban, és mindezt abban öltözékben… Fájdalmasan szisszen fel, kissé még előre is dől, miközben próbál hátra pillantani a vállai felett. Látni akarja őt. Még többet.*
- Tévedtem. Kell a fenének eredar, mikor itt vagy te, aki jobban értesz ahhoz, hogyan csavard el a fejem, mint bármelyik démon. Eszméletlen vagy. *Mikor megszólal, már a földön vannak. Ahogy térdre rogyott, nehéz teste talán magával is rántotta a lányt, aki így hátulról kényelmetlenül közel lehet már hozzá. Megpróbál megfordulni és megkaparintani őt magának, persze csak akkor, ha Mai nem fejezi be a mozdulatot, és nem érzi azokat a finom, mégis erőszakos kezeket az álla alatt. Ha mégis, akkor kénytelen lesz megadni magát, de ezt a győzelmet szívesen adja oda a gyönyörű, démonokat meghazudtoló dívájának.*
//A szépség és a hóhér//
*Sejtette a választ, épp ezért forgatta így a szavait. Pontosan tudja, hogy Mainak rengeteg oka van élni, hát motiválja ez abban, hogy megtanulja megvédeni magát, mert ő nem lehet mindig mellette, amikor szüksége lesz rá, főleg, hogy rendszeresen felejt el szólni neki a veszélyes kalandjairól.*
- Nem annyira, mint egy eredar karmai, de valóban. *Együtt nevet a lánnyal, megadva neki legalább azt az örömöt, hogy a körmeit hatékonyan tudja használni, ha már az önvédelemre valóban alkalmas mozdulatokat még gyakorolnia kell egy kicsit.
A nevetés lassan mosollyá formálódik, hangjuk elhalkul, nyugodtság veszi őket körbe, legalábbis látszólag. Nem sokáig, ugyanis ahogy lekerül Mairól a kabát, olyan meglepetésben lesz része, amire legvadabb álmaiban sem számított volna, legalábbis ma biztosan nem. Először a szemei kerekednek ki úgy, hogy nem is pislog, majd szája marad tátva. Többször néz végig „ajándékán”, először fentről lefelé, majd lentről fel, aztán kezdi előröl. A csipkés anyag feszesen simul a vékony kis testre, és közben pontosan annyit takar, hogy beindítsa a férfi kíváncsiságot, de annyit meg is mutat, hogy a vágyait is azonnal lángra lobbantsa. Lám, nem röpködtek varázsigék, mégis sikerül egyetlen mozdulattal feltüzelni a morcos városőrt. Miután szemeit eleget legeltette a kicsiny, számára mégis tetszetős idomokon, tekintete a harisnyás lábakon időzik el még egy kicsit többet. Fogalma sincs arról, hogy Mai részéről tudatos lépés volt, de az biztos, hogy ezzel az apró részlettel sikerült feltennie a cseresznyét a torta tetejére.
Alattomos húzás a nő részéről a csábítás veszedelmes erejét kihasználni, és ellenállhatatlanságával harcképtelenné tenni a férfit, de kétségkívül hatásos. Teljesen váratlanul éri, hogy Mai újra megpróbálkozik a gyakorlattal, ezúttal sokkal sikeresebben, mint korábban, és mindezt abban öltözékben… Fájdalmasan szisszen fel, kissé még előre is dől, miközben próbál hátra pillantani a vállai felett. Látni akarja őt. Még többet.*
- Tévedtem. Kell a fenének eredar, mikor itt vagy te, aki jobban értesz ahhoz, hogyan csavard el a fejem, mint bármelyik démon. Eszméletlen vagy. *Mikor megszólal, már a földön vannak. Ahogy térdre rogyott, nehéz teste talán magával is rántotta a lányt, aki így hátulról kényelmetlenül közel lehet már hozzá. Megpróbál megfordulni és megkaparintani őt magának, persze csak akkor, ha Mai nem fejezi be a mozdulatot, és nem érzi azokat a finom, mégis erőszakos kezeket az álla alatt. Ha mégis, akkor kénytelen lesz megadni magát, de ezt a győzelmet szívesen adja oda a gyönyörű, démonokat meghazudtoló dívájának.*
2919. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-22 17:24:28
Üzenet elküldve: 2025-09-22 17:24:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*Érti ő persze, de neki fáj. Nem voltak illúziói, tudja jól, hogy e téren igen gyenge, tesz is érte eleget, hogy olyan legyen, mint egy nádszál, csakhogy megvan a hátránya ennek is. Azt pedig kötve hiszi, hogy csupán technikával tényleg le lehet fegyverezni valakit, aki akkora, mint Grael, na de még ha kisebb sem biztos. De hinnie kell szíve okos választásának, mégiscsak ő az, akit felkért saját és a gyerekek tanárának is. Bár a földön fekve - szüljön az valahol belül bármilyen pajzán gondolatot is a többi mellett -, nem túl kellemes. Végül mégis a városőr ölelő karjaiban találja magát, ahol sokkal jobb, s a hiszti sem akkora, hogy rögvest be kelljen fejezni a „kiképzését.*
- Ahj, igazad van.
*Orkokkal példálózni jelen helyzetben még jó is, hiszen éppen azoktól kell tartania a városnak, neki pedig megtenni mindent, hogy elkerülje a vész a gyerekeket. Valószínűleg nem a saját testével fogja ezt megoldani, de sosem lehet tudni, mikor lesz muszáj hasznosítania a tanultakat.*
- Olyan harminckét okom van rá. És még Te is.
*Mert a sorból sem Norileina, sem pedig Grael nem hiányozhat, ezt már belátja. Végül nekiveselkedik és egy szerencsétlen mozdulatsort követően nem ér el semmit egy kis karcoláson túl, amit a körme okoz, s jobban meg is ijed tőle, mintha leteperte volna a férfit.*
- De hatásos, nem? *Felnevet, majd el is halkul, ahogy a kabátot emlegeti. Tényleg rettentően kimelegedett, de le nem veheti… vagy…
Eddig nem látott mosoly húzódik húsos ajkai szélére. Egyre csak szélesedik, majd elkezdi szétfűzni az övét. Eztán a gombok következnek, már-már lehetetlenül lassan, hogy aztán egy hanyag mozdulattal kerüljön az egész anyag a földre. Grael végre megláthatja meglepetését. Bár mindig szeret csinos lenni, ezt a fehérneműjét éppen olyan alkalomra szánta, mint a mai, amikoris tud elnézést kérni csupán azzal, hogy kellemesen fest. A fekete csipkés anyag második bőrként feszül rá, viszont nem túl sokat hagy meg a képzeletnek. A fűzőnek ható, bár nem teljességgel merevített anyag csupán köldöke föléig ér, s a hozzá illő alsó épphogy falatnyi. S emlékezett arra is, mikor harisnyás lábán kalandozott el először kedvtelve a kéz, így nem maradhat el az sem… csakhogy ez épp combközépig ér. Mosolya kissé átvált. Mintha azon nyomban meg szeretné kapni a férfit. Tesz is egy lépést közelebb, s kihasználva az esetleges bámészkodást, vagy döbbenetet, lecsap az áldozatra. Most ő csavarja ki a kezet, s igyekszik feltolni a háta közepéig. Mindent pontosan próbál követni, talán csak kellett némi önbizalom, amit másféle erő táplál. Hogy mennyire áll ellen az ő monstruma, azt nem tudja, de biztosan mindent meg fog tenni azért, hogy kihasználva apró előnyét a földre kerüljenek. Talán egy orkot, vagy más támadót nem így lepne meg, de Graelt szíves örömest kényezteti e harccal.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.22 17:24:49
//A szépség és a hóhér//
*Érti ő persze, de neki fáj. Nem voltak illúziói, tudja jól, hogy e téren igen gyenge, tesz is érte eleget, hogy olyan legyen, mint egy nádszál, csakhogy megvan a hátránya ennek is. Azt pedig kötve hiszi, hogy csupán technikával tényleg le lehet fegyverezni valakit, aki akkora, mint Grael, na de még ha kisebb sem biztos. De hinnie kell szíve okos választásának, mégiscsak ő az, akit felkért saját és a gyerekek tanárának is. Bár a földön fekve - szüljön az valahol belül bármilyen pajzán gondolatot is a többi mellett -, nem túl kellemes. Végül mégis a városőr ölelő karjaiban találja magát, ahol sokkal jobb, s a hiszti sem akkora, hogy rögvest be kelljen fejezni a „kiképzését.*
- Ahj, igazad van.
*Orkokkal példálózni jelen helyzetben még jó is, hiszen éppen azoktól kell tartania a városnak, neki pedig megtenni mindent, hogy elkerülje a vész a gyerekeket. Valószínűleg nem a saját testével fogja ezt megoldani, de sosem lehet tudni, mikor lesz muszáj hasznosítania a tanultakat.*
- Olyan harminckét okom van rá. És még Te is.
*Mert a sorból sem Norileina, sem pedig Grael nem hiányozhat, ezt már belátja. Végül nekiveselkedik és egy szerencsétlen mozdulatsort követően nem ér el semmit egy kis karcoláson túl, amit a körme okoz, s jobban meg is ijed tőle, mintha leteperte volna a férfit.*
- De hatásos, nem? *Felnevet, majd el is halkul, ahogy a kabátot emlegeti. Tényleg rettentően kimelegedett, de le nem veheti… vagy…
Eddig nem látott mosoly húzódik húsos ajkai szélére. Egyre csak szélesedik, majd elkezdi szétfűzni az övét. Eztán a gombok következnek, már-már lehetetlenül lassan, hogy aztán egy hanyag mozdulattal kerüljön az egész anyag a földre. Grael végre megláthatja meglepetését. Bár mindig szeret csinos lenni, ezt a fehérneműjét éppen olyan alkalomra szánta, mint a mai, amikoris tud elnézést kérni csupán azzal, hogy kellemesen fest. A fekete csipkés anyag második bőrként feszül rá, viszont nem túl sokat hagy meg a képzeletnek. A fűzőnek ható, bár nem teljességgel merevített anyag csupán köldöke föléig ér, s a hozzá illő alsó épphogy falatnyi. S emlékezett arra is, mikor harisnyás lábán kalandozott el először kedvtelve a kéz, így nem maradhat el az sem… csakhogy ez épp combközépig ér. Mosolya kissé átvált. Mintha azon nyomban meg szeretné kapni a férfit. Tesz is egy lépést közelebb, s kihasználva az esetleges bámészkodást, vagy döbbenetet, lecsap az áldozatra. Most ő csavarja ki a kezet, s igyekszik feltolni a háta közepéig. Mindent pontosan próbál követni, talán csak kellett némi önbizalom, amit másféle erő táplál. Hogy mennyire áll ellen az ő monstruma, azt nem tudja, de biztosan mindent meg fog tenni azért, hogy kihasználva apró előnyét a földre kerüljenek. Talán egy orkot, vagy más támadót nem így lepne meg, de Graelt szíves örömest kényezteti e harccal.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.22 17:24:49
2918. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-21 21:55:07
Üzenet elküldve: 2025-09-21 21:55:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*Épp csak egy egészen apró pillanatig gondolkodik el rajta, hogy a fájdalmas nyögést hallva félbeszakítsa a bemutató gyakorlatot, de végül meggyőzi magát róla, hogy nem kell, hisz a nő maga kérte erre, hát viselje is el akkor a kellemetlen részét is, bár valahol mégis ott motoszkál benne az a furcsa, idegen érzés, hogy rosszul esik neki, hogy bántja őt.*
- Mindenkinek fáj, nem a mérettől függ, de egyébként nem is a fájdalom a lényege, hanem az, hogy a támadó elejtse a fegyverét. *Mai kívánsága a városőr számára parancs, a lány hamar a konyhakövön találhatja magát, bár, talán nem pontosan úgy, ahogy azt elképzelte. Hátulról nem látja a félvér tekintetét, így benne az ijedtséget és egyéb más érzelmeket sem, de ha látná sem biztos, hogy meghatná, ugyanis ez a jelenet most nem az érzelmekről, hanem a harcról szól még akkor is, ha mindez csak egy furcsa, groteszk színjáték. Ha tudná, hogy mi jár hercegnője fejében, talán mágia nélkül is feltüzelné a gondolat, hogy milyen veszedelmes is tudna lenni, ha akarna, de enélkül csak egy legyőzött prédát lát a földön, akivel azt tehetne, amit csak akar. Végül azonban csak egy apró csók érkezik a fekete tincsek közé a homlokára, majd felsegíti őt a földről, és magához öleli úgy, mintha csak megint szüksége lenne szegénynek a bocsánatkérésére.*
- Akkor egy ork fogja veled ugyanezt csinálni, és az nem lesz olyan kényelmes, mint most volt. *Elvicceli a dolgot ahelyett, hogy foglalkoznia kelljen a kezdődő hisztivel. Most még csak litániába sem kezd arról, hogy Mai általában magától ugrik fejest a lehetetlenbe, akkor lehetőleg most se mondja azt, hogy nem képes valamire.*
- El tudnád, ha az életed múlna rajta. Hidd el, az életösztön rohadt erős tud lenni, főleg, ha van miért ragaszkodnod hozzá. *Bölcsességgel zárja a gondolatait, majd hagyja, hogy a következő percekben ő legyen a gyakorlóbábu. Tény, hogy a mozdulat, amivel próbálkozik Mai, egészen ügyetlenre sikerül, és miután nem elég határozott, és nem mer valódi fájdalmat okozni neki, egy éles helyzetben nem is ejtené ki a kezéből a fegyvert, de a karjába mélyedő karmok azért meglepik. Fel is szisszen hirtelen, azonban úgy tűnik, hogy a kis vadmacskája jobban megijed saját magától, mint ő tőle, így végül szabadul a fogásból is, amiből amúgy is ki tudott volna. Megfordul, és lenéz a lányra.*
- Nem emlékszem, hogy ez azok között lett volna, amit mutattam. *Elvigyorodik játékosan.* Most már amúgy nyugodtan levehetnéd azt a kabátot, tisztára ki vagy vörösödve. *Jegyzi meg. Ennyi erőlködés után nem is lepődik meg azon, hogy kimelegedett szegény.*
//A szépség és a hóhér//
*Épp csak egy egészen apró pillanatig gondolkodik el rajta, hogy a fájdalmas nyögést hallva félbeszakítsa a bemutató gyakorlatot, de végül meggyőzi magát róla, hogy nem kell, hisz a nő maga kérte erre, hát viselje is el akkor a kellemetlen részét is, bár valahol mégis ott motoszkál benne az a furcsa, idegen érzés, hogy rosszul esik neki, hogy bántja őt.*
- Mindenkinek fáj, nem a mérettől függ, de egyébként nem is a fájdalom a lényege, hanem az, hogy a támadó elejtse a fegyverét. *Mai kívánsága a városőr számára parancs, a lány hamar a konyhakövön találhatja magát, bár, talán nem pontosan úgy, ahogy azt elképzelte. Hátulról nem látja a félvér tekintetét, így benne az ijedtséget és egyéb más érzelmeket sem, de ha látná sem biztos, hogy meghatná, ugyanis ez a jelenet most nem az érzelmekről, hanem a harcról szól még akkor is, ha mindez csak egy furcsa, groteszk színjáték. Ha tudná, hogy mi jár hercegnője fejében, talán mágia nélkül is feltüzelné a gondolat, hogy milyen veszedelmes is tudna lenni, ha akarna, de enélkül csak egy legyőzött prédát lát a földön, akivel azt tehetne, amit csak akar. Végül azonban csak egy apró csók érkezik a fekete tincsek közé a homlokára, majd felsegíti őt a földről, és magához öleli úgy, mintha csak megint szüksége lenne szegénynek a bocsánatkérésére.*
- Akkor egy ork fogja veled ugyanezt csinálni, és az nem lesz olyan kényelmes, mint most volt. *Elvicceli a dolgot ahelyett, hogy foglalkoznia kelljen a kezdődő hisztivel. Most még csak litániába sem kezd arról, hogy Mai általában magától ugrik fejest a lehetetlenbe, akkor lehetőleg most se mondja azt, hogy nem képes valamire.*
- El tudnád, ha az életed múlna rajta. Hidd el, az életösztön rohadt erős tud lenni, főleg, ha van miért ragaszkodnod hozzá. *Bölcsességgel zárja a gondolatait, majd hagyja, hogy a következő percekben ő legyen a gyakorlóbábu. Tény, hogy a mozdulat, amivel próbálkozik Mai, egészen ügyetlenre sikerül, és miután nem elég határozott, és nem mer valódi fájdalmat okozni neki, egy éles helyzetben nem is ejtené ki a kezéből a fegyvert, de a karjába mélyedő karmok azért meglepik. Fel is szisszen hirtelen, azonban úgy tűnik, hogy a kis vadmacskája jobban megijed saját magától, mint ő tőle, így végül szabadul a fogásból is, amiből amúgy is ki tudott volna. Megfordul, és lenéz a lányra.*
- Nem emlékszem, hogy ez azok között lett volna, amit mutattam. *Elvigyorodik játékosan.* Most már amúgy nyugodtan levehetnéd azt a kabátot, tisztára ki vagy vörösödve. *Jegyzi meg. Ennyi erőlködés után nem is lepődik meg azon, hogy kimelegedett szegény.*
2917. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-21 09:35:16
Üzenet elküldve: 2025-09-21 09:35:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*Kezdi elhinni, hogy meggyőzni talán már tényleg bárkit meg tud bármiről, de nem sejtette, hogy annyira ügyes lesz benne, hogy Grael azonnal nekiveselkedik és tanítani kezdi. Sokkal jobb érzés annak ölelésében lenni, sőt mi több, kedve lenne ahhoz, hogy kihámozzák egymást a ruháikból és egyenest a hálóba menjenek. Vagy maradjanak a konyhakövön, az is egy bevált dolog már, de cseppet sem úgy, ahogy most történik vele.
Először a csuklóján érzi az erős kezet, mikor még ki sem tudja mondani, hogy napolják a dolgot, mert a felszerelése cseppet sem illik egy ilyen eseményhez. *
- Aú! *Sérelmezi a dolgot egyetlen kiadott nyögéssel, de jól tudja, hogy összpontosítania kell, hiszen annak ellenére, hogy igen kellemetlen, amit csinál Grael, még hasznos.*
- Érzem Grael, persze. De ez biztos nem fáj annyira egy akkora embernek, mint te, ha én csinálom.
*A látszat ellenére teljességgel figyel természetesen, de egyáltalán nem komfortos neki a helyzet, mondjuk másnak se lenne az. Már lefelé is biggyesztené az ajkát, amikoris megérzi a térdhajlatában a lökést, és egyszeriben a kövön találja magát, ami ráadásul hideg is. Egyszerre zúdulnak rá az érzelmek. Egyrészt ijesztő, hogy egyetlen pillanat alatt képesek ledönteni őt - amit persze tudott, csak még nemigen tapasztalt -, másrészt az a képzete, hogy ő erre egyszerűen képtelen. Gyenge, vékony és hisztis. Előbb gyújtana lángra egy horda orkot, minthogy kezeket csavargatva lökdössön másokat a földre. Ezen felbuzdulva nagy kedve volna a szeretett férfit is felgyújtani. A gondolata miatt pedig bűntudata lesz hirtelen és… mégis nagyon megkívánja, hogy így fölé magasodott.
Hamar felsegíti a másik, ő pedig úgy bújik hozzá, mintha az élete múlna rajta. Belefúrja homlokát annak mellkasába, és szorítja a derekát, amin gyorsan átkulcsolta a kezét. Piheg egy pillanatig, csak utána néz fel kissé kétségbeesett kékekkel a kedvenc barna szemeibe.*
- Ez egy gyönyörű bemutató volt és köszönöm, de mi van akkor, ha nekem ez egyszerűen nem megy? *Pislog néhányat, majd kissé eltávolodik, s kabátját igazgatja, mert láthatóan kimelegedett.* - És ha menne sem tudnék eltörni egy nyakat. Ha akarnám sem. *Megrázza a fejét.* - Na de, azért megpróbálom, ha már én akartam.
*Felszívja magát és fogalma sincs, hogy mit csinál, de legalább addig szeretne eljutni, hogy a férfi karját éppúgy hátra csavarja, mint ahogyan az az imént bemutatta. Pontatlan és gyenge mozdulat, de a meglepetés erejével még ő is élhet, hiszen valóban senki nem tudná kinézni belőle, hogy egyáltalán egy durvábbat szorítani tud. Annyi biztos, hogy már attól megretten, ha netán egy leheletnyi valódi fájdalmat okoz a kedvesének, így hát mikor kissé belemélyeszti véletlenül a körmét, el is engedi hirtelen.*
- Jaj, ugye nem fájt?
//A szépség és a hóhér//
*Kezdi elhinni, hogy meggyőzni talán már tényleg bárkit meg tud bármiről, de nem sejtette, hogy annyira ügyes lesz benne, hogy Grael azonnal nekiveselkedik és tanítani kezdi. Sokkal jobb érzés annak ölelésében lenni, sőt mi több, kedve lenne ahhoz, hogy kihámozzák egymást a ruháikból és egyenest a hálóba menjenek. Vagy maradjanak a konyhakövön, az is egy bevált dolog már, de cseppet sem úgy, ahogy most történik vele.
Először a csuklóján érzi az erős kezet, mikor még ki sem tudja mondani, hogy napolják a dolgot, mert a felszerelése cseppet sem illik egy ilyen eseményhez. *
- Aú! *Sérelmezi a dolgot egyetlen kiadott nyögéssel, de jól tudja, hogy összpontosítania kell, hiszen annak ellenére, hogy igen kellemetlen, amit csinál Grael, még hasznos.*
- Érzem Grael, persze. De ez biztos nem fáj annyira egy akkora embernek, mint te, ha én csinálom.
*A látszat ellenére teljességgel figyel természetesen, de egyáltalán nem komfortos neki a helyzet, mondjuk másnak se lenne az. Már lefelé is biggyesztené az ajkát, amikoris megérzi a térdhajlatában a lökést, és egyszeriben a kövön találja magát, ami ráadásul hideg is. Egyszerre zúdulnak rá az érzelmek. Egyrészt ijesztő, hogy egyetlen pillanat alatt képesek ledönteni őt - amit persze tudott, csak még nemigen tapasztalt -, másrészt az a képzete, hogy ő erre egyszerűen képtelen. Gyenge, vékony és hisztis. Előbb gyújtana lángra egy horda orkot, minthogy kezeket csavargatva lökdössön másokat a földre. Ezen felbuzdulva nagy kedve volna a szeretett férfit is felgyújtani. A gondolata miatt pedig bűntudata lesz hirtelen és… mégis nagyon megkívánja, hogy így fölé magasodott.
Hamar felsegíti a másik, ő pedig úgy bújik hozzá, mintha az élete múlna rajta. Belefúrja homlokát annak mellkasába, és szorítja a derekát, amin gyorsan átkulcsolta a kezét. Piheg egy pillanatig, csak utána néz fel kissé kétségbeesett kékekkel a kedvenc barna szemeibe.*
- Ez egy gyönyörű bemutató volt és köszönöm, de mi van akkor, ha nekem ez egyszerűen nem megy? *Pislog néhányat, majd kissé eltávolodik, s kabátját igazgatja, mert láthatóan kimelegedett.* - És ha menne sem tudnék eltörni egy nyakat. Ha akarnám sem. *Megrázza a fejét.* - Na de, azért megpróbálom, ha már én akartam.
*Felszívja magát és fogalma sincs, hogy mit csinál, de legalább addig szeretne eljutni, hogy a férfi karját éppúgy hátra csavarja, mint ahogyan az az imént bemutatta. Pontatlan és gyenge mozdulat, de a meglepetés erejével még ő is élhet, hiszen valóban senki nem tudná kinézni belőle, hogy egyáltalán egy durvábbat szorítani tud. Annyi biztos, hogy már attól megretten, ha netán egy leheletnyi valódi fájdalmat okoz a kedvesének, így hát mikor kissé belemélyeszti véletlenül a körmét, el is engedi hirtelen.*
- Jaj, ugye nem fájt?
2916. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-21 09:19:55
Üzenet elküldve: 2025-09-21 09:19:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Szerepcsere//
//Sub Rosa Panzió//
*Hosszú, keserves évek, szomorú reggelek, csalódások sora, győzelem és bukás, megannyi akaraterő és rengeteg munka kellett ahhoz, hogy végre úgy érezhesse, mindez megért minden egyes szót, minden egyes lépést, a rács mögött töltött éveket és minden mást is, hogy végre ne alulról, a porból tekintsen felfelé szánalmasan azokra, akiknek jó, hanem ő is fentről, kényelmes helyről szemlélhesse a világot. Kezében a szerződés, mely szerint ő vezetheti a Sub Rosa Panziót. Van már a háznak őre is, ki egyben a saját kedvese és védelmezője is lett, s bár most épp nincs itt, de a létezése attól még tény. Egy valami hiányzik csupán, az, hogy csak mozgatnia kelljen a szálakat, de ne az ő keze legyen munkától piszkos, hanem mások hajtsák végre és valósítsák meg az ő elképzeléseit. A panziónak személyzetre van szüksége, így mi hamarabb hozzá is lát ahhoz, hogy meghirdesse a munkát és el is híresztelje a városban a lehetőséget, miszerint a Sub Rosa Panzióban Merlana Naerice művésznő és háznagy, szobalány és komornyik pozícióba várja a jelentkezőket. A két munkakör Merlana értelmezésében némileg szerteágazóbb feladatokat jelent, ugyanis a szobalány feladata lesz a szobák és a ház tisztán tartása mellett a főzés, mosás és egyéb házimunkák elvégzése, míg a komornyik a vendégek fogadása mellett az ő távollétében a pénzügyeket és a vendégek és a vendégek mindenféle igényeinek kiszolgálását is intézni fogja.
Ahogy telnek a napok, jelentkezők akadnak bőven, főleg, miután megtudják, hogy Orthus Morthimer kereskedő egykori otthonában dolgozhatnak és kaphatnak majd szállást, ha elvállalják a munkát, de hamar kiderül, hogy Merlana ezen a téren szeszélyesebb, mint ahogy azt akár ő maga gondolta volna. Nem egy és nem két jelentkezőnek mond nemet, míg végre megtalálja azt a két személyt, akikkel szívesen dolgozna együtt. Döntése így esik végül Weyric Haldrann-ra, mint komornyikra. Weyric egy, a negyvenes éveinek elején járó, középmagas, barnaszemű, itt-ott már-már őszes, egyébként barnahajú, szakállas férfi, aki jártas a pénzügy, az illemtan és a vendéglátás területén is. A férfi a munkája során ahhoz illő, elegáns öltözetet fog viselni, melyben méltón hirdetve a panzió színvonalát, fogadhatja a vendégeket.
A szobalány munkát egy Miradea Velonne nevű, fiatal, alig húszéves lány kapta meg, aki Merlana szerint ilyen névvel akár nemeskisasszony is lehetne. Fél-elf származása mindent meg is magyaráz, hisz csupán az elfek adnak ilyen hangzatos nevet gyermekeiknek még alacsony rangú családban is. Miradea haja egyébként fekete, mint az éjszaka, leér a háta közepéig is, de munka közben általában kontyba kötve fogja hordani. Klasszikus, fekete-fehér öltözéket visel köténnyel. Merlanát egyébként a finom főztje, melyet kóstolónak hozott győzte meg arról, hogy őt válassza, amellett, hogy ugyanolyan szép, kék szemei vannak, mint neki.
A nap végén Merlana elégedetten dőlhet hátra. Miután újdonsült személyzetének kifizetett összesen 100 aranyat
, a Sub Rosa Panzió megnyithatja kapuit. Az ezt követő napokban a szálláshely megtelik élettel, vendégek zaja tölti meg az egész házat, Merlanát pedig boldog lehet, hisz Orthusnak minden oka megvan, hogy büszke legyen rá.
Egy dolog azonban még mindig nem hagyja nyugodni. A ház biztonsági kérdései, melyeket Pashthra vetett fel neki, miután egészen abszurd módon tárta fel azokat. Szüksége lesz egy mesteremberre, aki megoldást javasolhat ezekre a problémákra, és bár nem azonnal, de eszébe is jut a megfelelő személy: Gilas Abac. Tüstént le is ül a szobájában az íróasztalhoz, hogy levelet írjon a gnómnak, melyben meghívja őt a Sub Rosa Panzióba. A levélben kifejti, hogy mennyire várja a közös munkát, és azt is, hogy bár a megbeszélt időpontban nem volt lehetősége megjelenni a piactéren, továbbra is igényt tart a megvásárolni kívánt portékáira. Reméli, hogy a gnóm mester megkapja a levelét, és hamarosan tiszteletét teszi nála itt, a panzióban.*
//Sub Rosa Panzió//
*Hosszú, keserves évek, szomorú reggelek, csalódások sora, győzelem és bukás, megannyi akaraterő és rengeteg munka kellett ahhoz, hogy végre úgy érezhesse, mindez megért minden egyes szót, minden egyes lépést, a rács mögött töltött éveket és minden mást is, hogy végre ne alulról, a porból tekintsen felfelé szánalmasan azokra, akiknek jó, hanem ő is fentről, kényelmes helyről szemlélhesse a világot. Kezében a szerződés, mely szerint ő vezetheti a Sub Rosa Panziót. Van már a háznak őre is, ki egyben a saját kedvese és védelmezője is lett, s bár most épp nincs itt, de a létezése attól még tény. Egy valami hiányzik csupán, az, hogy csak mozgatnia kelljen a szálakat, de ne az ő keze legyen munkától piszkos, hanem mások hajtsák végre és valósítsák meg az ő elképzeléseit. A panziónak személyzetre van szüksége, így mi hamarabb hozzá is lát ahhoz, hogy meghirdesse a munkát és el is híresztelje a városban a lehetőséget, miszerint a Sub Rosa Panzióban Merlana Naerice művésznő és háznagy, szobalány és komornyik pozícióba várja a jelentkezőket. A két munkakör Merlana értelmezésében némileg szerteágazóbb feladatokat jelent, ugyanis a szobalány feladata lesz a szobák és a ház tisztán tartása mellett a főzés, mosás és egyéb házimunkák elvégzése, míg a komornyik a vendégek fogadása mellett az ő távollétében a pénzügyeket és a vendégek és a vendégek mindenféle igényeinek kiszolgálását is intézni fogja.
Ahogy telnek a napok, jelentkezők akadnak bőven, főleg, miután megtudják, hogy Orthus Morthimer kereskedő egykori otthonában dolgozhatnak és kaphatnak majd szállást, ha elvállalják a munkát, de hamar kiderül, hogy Merlana ezen a téren szeszélyesebb, mint ahogy azt akár ő maga gondolta volna. Nem egy és nem két jelentkezőnek mond nemet, míg végre megtalálja azt a két személyt, akikkel szívesen dolgozna együtt. Döntése így esik végül Weyric Haldrann-ra, mint komornyikra. Weyric egy, a negyvenes éveinek elején járó, középmagas, barnaszemű, itt-ott már-már őszes, egyébként barnahajú, szakállas férfi, aki jártas a pénzügy, az illemtan és a vendéglátás területén is. A férfi a munkája során ahhoz illő, elegáns öltözetet fog viselni, melyben méltón hirdetve a panzió színvonalát, fogadhatja a vendégeket.
A szobalány munkát egy Miradea Velonne nevű, fiatal, alig húszéves lány kapta meg, aki Merlana szerint ilyen névvel akár nemeskisasszony is lehetne. Fél-elf származása mindent meg is magyaráz, hisz csupán az elfek adnak ilyen hangzatos nevet gyermekeiknek még alacsony rangú családban is. Miradea haja egyébként fekete, mint az éjszaka, leér a háta közepéig is, de munka közben általában kontyba kötve fogja hordani. Klasszikus, fekete-fehér öltözéket visel köténnyel. Merlanát egyébként a finom főztje, melyet kóstolónak hozott győzte meg arról, hogy őt válassza, amellett, hogy ugyanolyan szép, kék szemei vannak, mint neki.
A nap végén Merlana elégedetten dőlhet hátra. Miután újdonsült személyzetének kifizetett összesen 100 aranyat
, a Sub Rosa Panzió megnyithatja kapuit. Az ezt követő napokban a szálláshely megtelik élettel, vendégek zaja tölti meg az egész házat, Merlanát pedig boldog lehet, hisz Orthusnak minden oka megvan, hogy büszke legyen rá.Egy dolog azonban még mindig nem hagyja nyugodni. A ház biztonsági kérdései, melyeket Pashthra vetett fel neki, miután egészen abszurd módon tárta fel azokat. Szüksége lesz egy mesteremberre, aki megoldást javasolhat ezekre a problémákra, és bár nem azonnal, de eszébe is jut a megfelelő személy: Gilas Abac. Tüstént le is ül a szobájában az íróasztalhoz, hogy levelet írjon a gnómnak, melyben meghívja őt a Sub Rosa Panzióba. A levélben kifejti, hogy mennyire várja a közös munkát, és azt is, hogy bár a megbeszélt időpontban nem volt lehetősége megjelenni a piactéren, továbbra is igényt tart a megvásárolni kívánt portékáira. Reméli, hogy a gnóm mester megkapja a levelét, és hamarosan tiszteletét teszi nála itt, a panzióban.*
2915. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-20 18:51:18
Üzenet elküldve: 2025-09-20 18:51:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*Valahol imponál neki Mai lelkesedése, de mégsem tudja könnyedén eldönteni, hogy mennyi értelme van önvédelmi fogásokra tanítani őt. Nem azért, mert nem bízik abban, hogy meg tudná tanulni, hanem mert azt nem tudja eldönteni, hogy miután megtanulta őket, képes volna-e alkalmazni ezt a tudást a megfelelő helyzetben. Mai minden látható elszántsága ellenére ki is fejezi aggodalmát ez iránt, és úgy tűnik, hogy ezzel sikerül érzékeny pontra tapintania, mert a kapott válasz egyáltalán nem olyan magabiztos, mint ahogy az általában várható tőle. El is mosolyodik lágyan, miközben ujjaik újra összefonódnak. Türelmesen megvárja, míg Mainak sikerül kifejezni a gondolatait.*
- Azt hiszem, hogy igazad van. Ha legalább a lehetőséged megvan rá, hogy használd, máris több esélyed van a túlélésre egy ilyen helyzetben, mintha fogalmad sem lenne, hogy mit kell tenned. *A csókot viszonozza a nyakába csimpaszkodó, hozzá képest alacsony, lelkes kis tanoncának, majd halkan morogva egyezik végül bele a dologba.*
- Mhm. Mutatok is valamit most. *Talán Mai nem arra gondolt, hogy most azonnal kezdjék, de úgy tűnik, hogy késve ugyan, de a férfi lelkesedése is megérkezett.*
- Ehhez nem kell, hogy erős legyél, nálad sokkal nagyobb és szívósabb ellenfelekkel szemben is működni fog. Az első dolog, a lefegyverzés. *Ha sikerül lehámoznia a nyakából a nőt, akkor jobb kezével keresztbe nyúl, hogy Mai jobb kezének csuklójára szorítson, majd egy visszafogott, mégis az ő számára bizonyára kényelmetlen mozdulattal csavarja hátra a kezét, és tolja felfelé a hátán.*
- Érzed, hogy az ujjaid az akaratod ellenére kinyílnak? Ha ezt csinálod, az ellenfeled egészen biztosan el fogja ejteni a fegyverét. A második lépés, hogy fölénybe kerülj. *Mai hirtelen érezheti, ahogy Grael a térdét az ő térdhajlatába nyomva kibillenti az egyensúlyából, és nemes egyszerűséggel kényszeríti földre a lányt, kezét még mindig a háta mögött tartva, ami addigra már annak ellenére, hogy viszonylag gyengéden bánik vele, már kezdhet eléggé fájni neki.*
- Az utolsó lépés pedig az, hogy teljesen átvedd az irányítást. *Szabad kezével a félvér álla alá nyúl, alkarján tartva és kissé megemelve a fejét.*
- Innen már egyetlen mozdulattal ki tudnád törni a nyakát, ha szükséges volna, de arról majd akkor, ha ezeket a fogásokat már magabiztosan tudod alkalmazni. *Kicsit jobban megemeli Mai fejét, hogy egy csókot tudjon nyomni a homlokára. Utána el is engedi szegényt, majd rögtön felsegíti a padlóról, és magához öleli, mintha ő tett volna rosszat, és nem is a lány kérte volna erre az egészre.*
- No? Megpróbálod rajtam? *Kérdezi érdeklődve, fogalma sincs, hogy hogyan hathatott rá ez a kis saját bőrén tapasztalt demonstráció.*
//A szépség és a hóhér//
*Valahol imponál neki Mai lelkesedése, de mégsem tudja könnyedén eldönteni, hogy mennyi értelme van önvédelmi fogásokra tanítani őt. Nem azért, mert nem bízik abban, hogy meg tudná tanulni, hanem mert azt nem tudja eldönteni, hogy miután megtanulta őket, képes volna-e alkalmazni ezt a tudást a megfelelő helyzetben. Mai minden látható elszántsága ellenére ki is fejezi aggodalmát ez iránt, és úgy tűnik, hogy ezzel sikerül érzékeny pontra tapintania, mert a kapott válasz egyáltalán nem olyan magabiztos, mint ahogy az általában várható tőle. El is mosolyodik lágyan, miközben ujjaik újra összefonódnak. Türelmesen megvárja, míg Mainak sikerül kifejezni a gondolatait.*
- Azt hiszem, hogy igazad van. Ha legalább a lehetőséged megvan rá, hogy használd, máris több esélyed van a túlélésre egy ilyen helyzetben, mintha fogalmad sem lenne, hogy mit kell tenned. *A csókot viszonozza a nyakába csimpaszkodó, hozzá képest alacsony, lelkes kis tanoncának, majd halkan morogva egyezik végül bele a dologba.*
- Mhm. Mutatok is valamit most. *Talán Mai nem arra gondolt, hogy most azonnal kezdjék, de úgy tűnik, hogy késve ugyan, de a férfi lelkesedése is megérkezett.*
- Ehhez nem kell, hogy erős legyél, nálad sokkal nagyobb és szívósabb ellenfelekkel szemben is működni fog. Az első dolog, a lefegyverzés. *Ha sikerül lehámoznia a nyakából a nőt, akkor jobb kezével keresztbe nyúl, hogy Mai jobb kezének csuklójára szorítson, majd egy visszafogott, mégis az ő számára bizonyára kényelmetlen mozdulattal csavarja hátra a kezét, és tolja felfelé a hátán.*
- Érzed, hogy az ujjaid az akaratod ellenére kinyílnak? Ha ezt csinálod, az ellenfeled egészen biztosan el fogja ejteni a fegyverét. A második lépés, hogy fölénybe kerülj. *Mai hirtelen érezheti, ahogy Grael a térdét az ő térdhajlatába nyomva kibillenti az egyensúlyából, és nemes egyszerűséggel kényszeríti földre a lányt, kezét még mindig a háta mögött tartva, ami addigra már annak ellenére, hogy viszonylag gyengéden bánik vele, már kezdhet eléggé fájni neki.*
- Az utolsó lépés pedig az, hogy teljesen átvedd az irányítást. *Szabad kezével a félvér álla alá nyúl, alkarján tartva és kissé megemelve a fejét.*
- Innen már egyetlen mozdulattal ki tudnád törni a nyakát, ha szükséges volna, de arról majd akkor, ha ezeket a fogásokat már magabiztosan tudod alkalmazni. *Kicsit jobban megemeli Mai fejét, hogy egy csókot tudjon nyomni a homlokára. Utána el is engedi szegényt, majd rögtön felsegíti a padlóról, és magához öleli, mintha ő tett volna rosszat, és nem is a lány kérte volna erre az egészre.*
- No? Megpróbálod rajtam? *Kérdezi érdeklődve, fogalma sincs, hogy hogyan hathatott rá ez a kis saját bőrén tapasztalt demonstráció.*
2914. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-20 11:18:26
Üzenet elküldve: 2025-09-20 11:18:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*A hátát ért simításba jólesőn beleborzong. A férfi erős keze, mikor ilyen finoman ér hozzá, mindig tüzeli, na de most nem mer kezdeményezni, vagy nem túl direktben, hiszen pontosan tudja, hogy háborog a másik lelke. Viszont némi játékosság van a kékekben, s ha valóban szívesen tanulna is Graeltől, most tudattalan szeretné érezni magán mindenféle módon azokat a kezeket. Még akkor is, ha az épp a nyaka köré fonódik, s neki kellene leküzdenie magáról. Furcsamód a gondolatra még libabőrösebb lesz, de a kabát takarásában ez aligha látszik. *
- Akkor taníts!
*Vág közbe, majd az elszánt tekintet egy pillanat alatt leolvad róla, s gondolkodóba esik. A csípőjén lévő egyik keze maga mellé esik, de aztán hamar nyúl Grael balja után, hogy hadd fogja azt, miközben beszélnek. Mintha az érintése nélkül alig tudna létezni.*
- Hát…
*Ajkát harapdálja, ahogy elmélkedik. Maga sem tudja, hogy képes volna-e rá, de ennyire éles helyzetben még nem volt. Az ösztönök felül tudnak kerekedni az erkölcsein talán. S meglehet, lesz olyan helyzet amikor nem tud a mágiájával élni, így muszáj lesz a nemlétező erejére hagyatkozni.*
- Fogalmam sincs. Grael, mindenből kivágom magam, nem volt még szükségem ilyesmire. De rossz idők jönnek, és ha nem is ér el a városig, megbolygatja a tudatot. Olyankor mindenki sokkal eszelősebb, muszáj leszek megtanulni így is megvédeni magam. *Azzal hirtelen maga felé rántja a másikat.* - És a legjobbtól akarok tanulni. *Ha nem ütközik akadályba, megcsókolja a talán leendő kedvenc tanárát, miközben nyakába kapaszkodik.* - Mit szólsz, kezdhetjük? *Nevet bele a másik finom ajkába, mert nem veszi el róla a sajátját. Persze nem kíván azonnal harcba szállni, de bőszen mutatja, hogy tényleg szeretne majd ezzel foglalatoskodni.*
//A szépség és a hóhér//
*A hátát ért simításba jólesőn beleborzong. A férfi erős keze, mikor ilyen finoman ér hozzá, mindig tüzeli, na de most nem mer kezdeményezni, vagy nem túl direktben, hiszen pontosan tudja, hogy háborog a másik lelke. Viszont némi játékosság van a kékekben, s ha valóban szívesen tanulna is Graeltől, most tudattalan szeretné érezni magán mindenféle módon azokat a kezeket. Még akkor is, ha az épp a nyaka köré fonódik, s neki kellene leküzdenie magáról. Furcsamód a gondolatra még libabőrösebb lesz, de a kabát takarásában ez aligha látszik. *
- Akkor taníts!
*Vág közbe, majd az elszánt tekintet egy pillanat alatt leolvad róla, s gondolkodóba esik. A csípőjén lévő egyik keze maga mellé esik, de aztán hamar nyúl Grael balja után, hogy hadd fogja azt, miközben beszélnek. Mintha az érintése nélkül alig tudna létezni.*
- Hát…
*Ajkát harapdálja, ahogy elmélkedik. Maga sem tudja, hogy képes volna-e rá, de ennyire éles helyzetben még nem volt. Az ösztönök felül tudnak kerekedni az erkölcsein talán. S meglehet, lesz olyan helyzet amikor nem tud a mágiájával élni, így muszáj lesz a nemlétező erejére hagyatkozni.*
- Fogalmam sincs. Grael, mindenből kivágom magam, nem volt még szükségem ilyesmire. De rossz idők jönnek, és ha nem is ér el a városig, megbolygatja a tudatot. Olyankor mindenki sokkal eszelősebb, muszáj leszek megtanulni így is megvédeni magam. *Azzal hirtelen maga felé rántja a másikat.* - És a legjobbtól akarok tanulni. *Ha nem ütközik akadályba, megcsókolja a talán leendő kedvenc tanárát, miközben nyakába kapaszkodik.* - Mit szólsz, kezdhetjük? *Nevet bele a másik finom ajkába, mert nem veszi el róla a sajátját. Persze nem kíván azonnal harcba szállni, de bőszen mutatja, hogy tényleg szeretne majd ezzel foglalatoskodni.*
2913. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-20 10:33:21
Üzenet elküldve: 2025-09-20 10:33:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*A csend által körülölelt pillanat egészen hosszúra nyúlik, ahogy a férfi a saját lelkét próbálja kielemezni és megérteni a bocsánatkérés után, melyről még maga sem gondolta volna, hogy ki fog csúszni a száján, Mai pedig a saját, olykor már ijesztő érzelmeivel vív ádáz csatát legbelül. Ahogy a csend a pillanat köré, úgy fonja ő is karjait a félvér lány törékeny teste köré, hogy ezzel pecsételje meg a szavakkal is jelzett megbánását.*
- Hm? *Pillant le aztán rá, ahogy megszólal a finom hang. Érzi, hogy Mai szabadulni szeretne az ölelésből, de mielőtt elengedné, karja még végigsimít a hátán, nem is tudva arról, hogy a kabát anyagától eltekintve tisztán érezheti a lány az érintését. Nem válaszol rögtön, mert elveszik azokban a kék szemekben, melyekkel Mai nem csak szépen tud nézni, mint Larderer hadnagy, hanem valóban gyönyörűek is. Persze, ez azzal jár, hogy nincs is lehetősége válaszolni, mert már érkeznek is a következő mondatok a húsos ajkakon keresztül, melyekre kedve volna most azonnal rátapadni, de most valamiért mégsem teszi.*
- Megtanítani meg tudnálak néhány trükkre. Ha a megfelelő mozdulatokat alkalmazod, mindenféle erő és képzettség nélkül is ki tudod törni valaki nyakát, ha arra van szükség. Én csak abban kételkedem, hogy képes volnál-e erőszakhoz folyamodni, akárcsak önvédelemből. *Fejti ki végül a véleményét, továbbra sem tudva semmit sem a nemeslány mágiával való viszonyáról, és arról, hogy Mainak még a naplója előtt is vannak titkai.*
- Mit gondolsz? Menne? Ha rád támadna valaki, és az egyetlen esélyed a túlélésre az volna, hogy elveszed az életét, meg tudnád tenni? *Ijesztő lehet a kérdés pont azok után, hogy Grael épp ma ölt meg valakit, aki még csak veszélyt sem jelentett rá, de a kérdés ettől függetlenül jogos lehet. Mit sem ér egy eszköz, ha valaki nem hajlandó használni.*
//A szépség és a hóhér//
*A csend által körülölelt pillanat egészen hosszúra nyúlik, ahogy a férfi a saját lelkét próbálja kielemezni és megérteni a bocsánatkérés után, melyről még maga sem gondolta volna, hogy ki fog csúszni a száján, Mai pedig a saját, olykor már ijesztő érzelmeivel vív ádáz csatát legbelül. Ahogy a csend a pillanat köré, úgy fonja ő is karjait a félvér lány törékeny teste köré, hogy ezzel pecsételje meg a szavakkal is jelzett megbánását.*
- Hm? *Pillant le aztán rá, ahogy megszólal a finom hang. Érzi, hogy Mai szabadulni szeretne az ölelésből, de mielőtt elengedné, karja még végigsimít a hátán, nem is tudva arról, hogy a kabát anyagától eltekintve tisztán érezheti a lány az érintését. Nem válaszol rögtön, mert elveszik azokban a kék szemekben, melyekkel Mai nem csak szépen tud nézni, mint Larderer hadnagy, hanem valóban gyönyörűek is. Persze, ez azzal jár, hogy nincs is lehetősége válaszolni, mert már érkeznek is a következő mondatok a húsos ajkakon keresztül, melyekre kedve volna most azonnal rátapadni, de most valamiért mégsem teszi.*
- Megtanítani meg tudnálak néhány trükkre. Ha a megfelelő mozdulatokat alkalmazod, mindenféle erő és képzettség nélkül is ki tudod törni valaki nyakát, ha arra van szükség. Én csak abban kételkedem, hogy képes volnál-e erőszakhoz folyamodni, akárcsak önvédelemből. *Fejti ki végül a véleményét, továbbra sem tudva semmit sem a nemeslány mágiával való viszonyáról, és arról, hogy Mainak még a naplója előtt is vannak titkai.*
- Mit gondolsz? Menne? Ha rád támadna valaki, és az egyetlen esélyed a túlélésre az volna, hogy elveszed az életét, meg tudnád tenni? *Ijesztő lehet a kérdés pont azok után, hogy Grael épp ma ölt meg valakit, aki még csak veszélyt sem jelentett rá, de a kérdés ettől függetlenül jogos lehet. Mit sem ér egy eszköz, ha valaki nem hajlandó használni.*
2912. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-20 09:36:21
Üzenet elküldve: 2025-09-20 09:36:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*Igen nagy utat jártak már be ők ketten. Talán a legaljáról indultak, tényleg onnan, ahonnan nincs is kiút. Valahogy mégis találtak, pedig egyáltalán nem is akartak. Nem teljesen biztos, hogy ez ép elmére utal, főleg, ha Mairól van szó, de épp eleget forgatta már a gondolatai közt a történéseket, hogy a végére kihozza belőle, hogy márpedig ez így helyes ahogy van. Még mindig tartja, hogy résen van és bármikor kiszagolja, ha Grael visszatáncolna régi jó szokásaihoz, ő pedig majd él a lehetőségeivel, amit a férfi még nem is tud róla. De a mostani szavai is csak azt támasztják alá, hogy ezen már nem kell járatni tekervényes agyát. Szinte eggyé olvad a városőrrel, ahogy öleli, a szavak pedig édesebben simogatják, mintha annak keze járná be a testét. Megfogalmazódik benne a szó is, amit majdnem kinyög, s pont ennek hevében ijed halálra. Bármennyit is beszéltek kissé illumináltan az érzéseikről, bármennyire otthonos is neki a kar ami már hosszasan öleli, azért még számára is igen rettenetes, hogy annak fülébe suttogná bele, aki az első találkozásukkor meggyalázta. Pislog néhányat, aztán nyel egyet. Éppen ennyi elég, hogy összeszedje magát a hirtelen sokktól, s el is tűnjön belőle.*
- Nekem is taníthatnál ám néhány dolgot, amivel megvédhetném magam.
*Kihátrál az ölelésből majd csípőre teszi a kezét. Még a kabát ellenére sem tűnik egy cérnaszálnál vastagabbnak, de a jegeskék szemeiben játékosan villan a fény. Természetesen nem óhajt hosszasan gyakorlatozni, ha csak nem hamar az ágy felé sodródnak, de egy kicsit el akarja terelni Grael figyelmét.*
- Van, amikor nem jut ugyanis időm meggyőzni valakit, hogy mondjuk ne akarjon kirabolni a romvároson átvágva.
*Alsó ajkába harap, majd keresi a barna szemeket.*
- Biztos van néhány fogás a tarsolyodban, ami még nekem is menne.
//A szépség és a hóhér//
*Igen nagy utat jártak már be ők ketten. Talán a legaljáról indultak, tényleg onnan, ahonnan nincs is kiút. Valahogy mégis találtak, pedig egyáltalán nem is akartak. Nem teljesen biztos, hogy ez ép elmére utal, főleg, ha Mairól van szó, de épp eleget forgatta már a gondolatai közt a történéseket, hogy a végére kihozza belőle, hogy márpedig ez így helyes ahogy van. Még mindig tartja, hogy résen van és bármikor kiszagolja, ha Grael visszatáncolna régi jó szokásaihoz, ő pedig majd él a lehetőségeivel, amit a férfi még nem is tud róla. De a mostani szavai is csak azt támasztják alá, hogy ezen már nem kell járatni tekervényes agyát. Szinte eggyé olvad a városőrrel, ahogy öleli, a szavak pedig édesebben simogatják, mintha annak keze járná be a testét. Megfogalmazódik benne a szó is, amit majdnem kinyög, s pont ennek hevében ijed halálra. Bármennyit is beszéltek kissé illumináltan az érzéseikről, bármennyire otthonos is neki a kar ami már hosszasan öleli, azért még számára is igen rettenetes, hogy annak fülébe suttogná bele, aki az első találkozásukkor meggyalázta. Pislog néhányat, aztán nyel egyet. Éppen ennyi elég, hogy összeszedje magát a hirtelen sokktól, s el is tűnjön belőle.*
- Nekem is taníthatnál ám néhány dolgot, amivel megvédhetném magam.
*Kihátrál az ölelésből majd csípőre teszi a kezét. Még a kabát ellenére sem tűnik egy cérnaszálnál vastagabbnak, de a jegeskék szemeiben játékosan villan a fény. Természetesen nem óhajt hosszasan gyakorlatozni, ha csak nem hamar az ágy felé sodródnak, de egy kicsit el akarja terelni Grael figyelmét.*
- Van, amikor nem jut ugyanis időm meggyőzni valakit, hogy mondjuk ne akarjon kirabolni a romvároson átvágva.
*Alsó ajkába harap, majd keresi a barna szemeket.*
- Biztos van néhány fogás a tarsolyodban, ami még nekem is menne.
2911. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-16 22:31:17
Üzenet elküldve: 2025-09-16 22:31:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*Az embert sokféleképp tönkre tudja tenni annak a tudatnak a terhe, hogy megölt valakit. Egészen eddig azt gondolta magáról, hogy róla lepereg az ilyesmi, hisz ő egy harcos, egy városőr, egy katona. Vér nem egyszer tapadt már a kezéhez, ez a kivégzés azonban teljesen más volt. Itt nem egy méltó küzdelem végeredménye volt az, hogy a győzelme jutalmaként életben maradhatott, míg legyőzött ellenfele sorsa felett rendelkezhetett. Ez gyilkosság volt, bármennyire is szépítik az ítéletvégrehajtás, büntetés vagy hasonló szavakkal. Gyilkosság, melyet nem is a saját, hanem felettesei döntése alapján, majdnem, hogy parancsra követett el. Bűntudatot nem érez, csupán feldühíti az az undorító moslék, amit a nagykutyák az istenek nevében törvénynek neveznek. És még azt mondják, hogy Sa'Tereth a gonosz…
Mindenesetre, mindez a férfin az amúgy is néha túlcsorduló dühének lángolásával jön ki, melynek levét Mai issza meg teljesen ártatlanul. Hosszú ideig tart, mire erre magától rájön, de ahhoz, hogy a lelkiismeretét tisztára mossa, úgy érzi, meg kell tennie, amit más körülmények között soha meg sem próbálna. Leperegnek előtte a húgával átélt borzalmas emlékek, a rossz döntések, az, ahogy látta, hogy Loyenara nem szomorú, hanem megvető tekintettel és őszinte örömmel fogadja apja halálhírét, az, ahogy ezek miatt a rossz döntések miatt végül egyedül maradt, mert elkövette ugyanazt a hibát, mint az örege… Ezek miatt az emlékek miatt kell neki most másnak lennie. A húga kedvéért, és azért, hogy ne veszítse el a nőt (is), aki iránt bevallatlanul ugyan, de hosszú idő után érez valami különlegeset, valamit, ami miatt birtokolni akarja őt és soha meg nem válni tőle.
Ezért hangzanak most el a bocsánatkérő szavak, melyeket talán soha többé, senki nem fog újra hallani tőle. Fel sem fogja, mi történik. Nem látja Mai megdöbbenő tekintetét, nem hallja az asztallapon hangosan koppanó poharat sem, csak félrenéz, majd feláll és teljesen elfordul Maitól, hogy rögtönzött magányában megpróbálja megérteni, mi is történt most vele. Azt gondolja, hogy talán majd a pohár víz segít lehűteni azt a melegséget, ami hirtelen átjárta a testét, de nem. Ez valami más, valami új, de fogalma sincs, hogy jó vagy rossz érzés.
Érzi aztán, ahogy a félvér kicsiny teste hozzásimul hátulról, majd meghallja a lágy hangját is halkan.*
- Ha láttam volna, az a kurva nagy valaki most törött csontokkal feküdne valamelyik ispotályban. *Most már nem bántja Mait. Nem mondja neki, hogy a fasznak ment a tömegbe, hanem arról ad tanúbizonyságot, hogy haragszik arra, aki bántotta őt. Megfordul, és szorosan magához öleli a félvért. Szólni már nem szól semmit, csak tartja, mintha az, hogy öleli őt, gyógyítani tudná a lelkét.*
//A szépség és a hóhér//
*Az embert sokféleképp tönkre tudja tenni annak a tudatnak a terhe, hogy megölt valakit. Egészen eddig azt gondolta magáról, hogy róla lepereg az ilyesmi, hisz ő egy harcos, egy városőr, egy katona. Vér nem egyszer tapadt már a kezéhez, ez a kivégzés azonban teljesen más volt. Itt nem egy méltó küzdelem végeredménye volt az, hogy a győzelme jutalmaként életben maradhatott, míg legyőzött ellenfele sorsa felett rendelkezhetett. Ez gyilkosság volt, bármennyire is szépítik az ítéletvégrehajtás, büntetés vagy hasonló szavakkal. Gyilkosság, melyet nem is a saját, hanem felettesei döntése alapján, majdnem, hogy parancsra követett el. Bűntudatot nem érez, csupán feldühíti az az undorító moslék, amit a nagykutyák az istenek nevében törvénynek neveznek. És még azt mondják, hogy Sa'Tereth a gonosz…
Mindenesetre, mindez a férfin az amúgy is néha túlcsorduló dühének lángolásával jön ki, melynek levét Mai issza meg teljesen ártatlanul. Hosszú ideig tart, mire erre magától rájön, de ahhoz, hogy a lelkiismeretét tisztára mossa, úgy érzi, meg kell tennie, amit más körülmények között soha meg sem próbálna. Leperegnek előtte a húgával átélt borzalmas emlékek, a rossz döntések, az, ahogy látta, hogy Loyenara nem szomorú, hanem megvető tekintettel és őszinte örömmel fogadja apja halálhírét, az, ahogy ezek miatt a rossz döntések miatt végül egyedül maradt, mert elkövette ugyanazt a hibát, mint az örege… Ezek miatt az emlékek miatt kell neki most másnak lennie. A húga kedvéért, és azért, hogy ne veszítse el a nőt (is), aki iránt bevallatlanul ugyan, de hosszú idő után érez valami különlegeset, valamit, ami miatt birtokolni akarja őt és soha meg nem válni tőle.
Ezért hangzanak most el a bocsánatkérő szavak, melyeket talán soha többé, senki nem fog újra hallani tőle. Fel sem fogja, mi történik. Nem látja Mai megdöbbenő tekintetét, nem hallja az asztallapon hangosan koppanó poharat sem, csak félrenéz, majd feláll és teljesen elfordul Maitól, hogy rögtönzött magányában megpróbálja megérteni, mi is történt most vele. Azt gondolja, hogy talán majd a pohár víz segít lehűteni azt a melegséget, ami hirtelen átjárta a testét, de nem. Ez valami más, valami új, de fogalma sincs, hogy jó vagy rossz érzés.
Érzi aztán, ahogy a félvér kicsiny teste hozzásimul hátulról, majd meghallja a lágy hangját is halkan.*
- Ha láttam volna, az a kurva nagy valaki most törött csontokkal feküdne valamelyik ispotályban. *Most már nem bántja Mait. Nem mondja neki, hogy a fasznak ment a tömegbe, hanem arról ad tanúbizonyságot, hogy haragszik arra, aki bántotta őt. Megfordul, és szorosan magához öleli a félvért. Szólni már nem szól semmit, csak tartja, mintha az, hogy öleli őt, gyógyítani tudná a lelkét.*
2910. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-14 11:57:23
Üzenet elküldve: 2025-09-14 11:57:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*Tudja tetézni a férfi, mindig tudja. Már minden izma feszül, ami talán látványos is a testtartásából és a fagyott arcvonásokból. Jobb ezt nem kommentálnia, éppen elegendő az elkövetkezendő téma, ahol olyasmit feltételez róla a másik, ami még további szikrákat gyújt benne. Pótcselekvéseket keres, markolja a batyut, forgatja a poharat a keze közt, vagy épp a kabátját igazgatja. Ettől valószínűleg nem lehet rosszabb a nap, tán ebbe kellene beletörődnie. Úgy is kezdődött, ahogy végződnie kell. Persze nem akasztással, hanem a belső küzdelmekkel.*
- Furcsállhatod, de igazán tudhatnád, hogy mi nekem a fontos és kiket nem sodornék szánt szándékkal sosem bajba.
*Bár a világ látott már elég vezetőt, aki a sajátjait használta fel, de Mai nem ez a fajta. Ha kellene ő maga állna az orkok elé, hogy tiporják el, hátha addig a gyerekek el tudnak menekülni. Persze talán erre nem lesz szükség, mert van információ a kezében, amit most éppen még nagyobb kedve van felhasználni, pedig már majdnem eldöntötte, hogy kár is vele foglalkozni.
Próbálkozik még a helyzetüket jobbá formálni, noha esélytelennek látja. A férfinek programot kitalálni botorságnak hangozhat, de Mai szereti felfedezni mindenkiben a legjobbat és azt viszont szívesen felhasználja. Nem csupán a maga érdekében, hanem hogy kedvese máshol eressze ki a gőzt, másba fojtsa energiáit, de úgy, hogy ő is épül közben, nem pedig pofonokat oszt.
A félvér élt már át megannyi mindent. Két évtizedet élt le úgy, hogy rásütött bélyegét senki nem hangosította ki, csak folyamatosan érezte a homlokán. Elzárták attól, amit tanulni akart, így módokat talált mindennek a kicselezésére. Elkerülte, hogy olyan kapcsolatokat erőltessenek rá, amitől borsódzott a háta, hogy aztán Artheniorba lépve magától fusson bele az első csalódásba. Aztán megismert egy lányt, akit barátjául fogadott, s valami láthatatlan kötelék nem engedte el tőle, hogy aztán kiderülhessen, hogy ennek oka van. Hiszen a húga. A saját anyja nevezte hibának, mikoron bevallotta neki a félrelépését, s olyan terhet tett ezzel rá, amit sosem akart cipelni. Eztán kétes alakokkal barátkozott, idegen szőke elftől kapott valamennyit a szabadság ízéből, hogy rájöjjön, neki kellenek a keretek. Nevelőnek állt, hogy aztán egy egész árvaházat vezessen. Leánygyermeket fogadott a szívébe úgy, hogy bár neki sosem lehet, mégis megadatott. Aztán egy város lehetséges sorsa is valamelyest a kezében van, egy információ miatt, amiről pont nem akart tudni, mégis zaklatja éjjel, s nappal. De mindennel megküzd. Jóval, rosszal, lehetetlennel. De, hogy Grael bocsánatot kér tőle, azzal nem tud mit kezdeni. Úgy döbben le, hogy elfelejt még levegőt is venni. Hangosan koppan a kezéből kiejtett pohár alja az asztallapon, s csak szerencse, hogy nem tört ripityára. A keze mozdulatlanra dermed a pózban, mintha még fogná. Csak pislog, mintha az első olyan történés kerítette volna hatalmába, amit egyszerűen nem tud hová tenni. Grael. Bocsánatot.
Kell némi idő, míg felocsúdik, s fel is áll. A férfi felé lép, akit látszólag szintén zavarba ejt a dolog. Először nem tesz más, csak hátulról átöleli cseppnyi kis testével, s hátába nyomva pihenteti az arcát.*
- Reggelit akartam neked vinni.
*Mondja csak halkan. Ha vannak nagy dolgok, mint a bocsánatkérés, Maitól ez pontosan az. Még akkor is, ha semmi köze nem volt annak megsütéséhez.*
- De összetörtem, amikor egy kurva nagy valaki fellökött.
//A szépség és a hóhér//
*Tudja tetézni a férfi, mindig tudja. Már minden izma feszül, ami talán látványos is a testtartásából és a fagyott arcvonásokból. Jobb ezt nem kommentálnia, éppen elegendő az elkövetkezendő téma, ahol olyasmit feltételez róla a másik, ami még további szikrákat gyújt benne. Pótcselekvéseket keres, markolja a batyut, forgatja a poharat a keze közt, vagy épp a kabátját igazgatja. Ettől valószínűleg nem lehet rosszabb a nap, tán ebbe kellene beletörődnie. Úgy is kezdődött, ahogy végződnie kell. Persze nem akasztással, hanem a belső küzdelmekkel.*
- Furcsállhatod, de igazán tudhatnád, hogy mi nekem a fontos és kiket nem sodornék szánt szándékkal sosem bajba.
*Bár a világ látott már elég vezetőt, aki a sajátjait használta fel, de Mai nem ez a fajta. Ha kellene ő maga állna az orkok elé, hogy tiporják el, hátha addig a gyerekek el tudnak menekülni. Persze talán erre nem lesz szükség, mert van információ a kezében, amit most éppen még nagyobb kedve van felhasználni, pedig már majdnem eldöntötte, hogy kár is vele foglalkozni.
Próbálkozik még a helyzetüket jobbá formálni, noha esélytelennek látja. A férfinek programot kitalálni botorságnak hangozhat, de Mai szereti felfedezni mindenkiben a legjobbat és azt viszont szívesen felhasználja. Nem csupán a maga érdekében, hanem hogy kedvese máshol eressze ki a gőzt, másba fojtsa energiáit, de úgy, hogy ő is épül közben, nem pedig pofonokat oszt.
A félvér élt már át megannyi mindent. Két évtizedet élt le úgy, hogy rásütött bélyegét senki nem hangosította ki, csak folyamatosan érezte a homlokán. Elzárták attól, amit tanulni akart, így módokat talált mindennek a kicselezésére. Elkerülte, hogy olyan kapcsolatokat erőltessenek rá, amitől borsódzott a háta, hogy aztán Artheniorba lépve magától fusson bele az első csalódásba. Aztán megismert egy lányt, akit barátjául fogadott, s valami láthatatlan kötelék nem engedte el tőle, hogy aztán kiderülhessen, hogy ennek oka van. Hiszen a húga. A saját anyja nevezte hibának, mikoron bevallotta neki a félrelépését, s olyan terhet tett ezzel rá, amit sosem akart cipelni. Eztán kétes alakokkal barátkozott, idegen szőke elftől kapott valamennyit a szabadság ízéből, hogy rájöjjön, neki kellenek a keretek. Nevelőnek állt, hogy aztán egy egész árvaházat vezessen. Leánygyermeket fogadott a szívébe úgy, hogy bár neki sosem lehet, mégis megadatott. Aztán egy város lehetséges sorsa is valamelyest a kezében van, egy információ miatt, amiről pont nem akart tudni, mégis zaklatja éjjel, s nappal. De mindennel megküzd. Jóval, rosszal, lehetetlennel. De, hogy Grael bocsánatot kér tőle, azzal nem tud mit kezdeni. Úgy döbben le, hogy elfelejt még levegőt is venni. Hangosan koppan a kezéből kiejtett pohár alja az asztallapon, s csak szerencse, hogy nem tört ripityára. A keze mozdulatlanra dermed a pózban, mintha még fogná. Csak pislog, mintha az első olyan történés kerítette volna hatalmába, amit egyszerűen nem tud hová tenni. Grael. Bocsánatot.
Kell némi idő, míg felocsúdik, s fel is áll. A férfi felé lép, akit látszólag szintén zavarba ejt a dolog. Először nem tesz más, csak hátulról átöleli cseppnyi kis testével, s hátába nyomva pihenteti az arcát.*
- Reggelit akartam neked vinni.
*Mondja csak halkan. Ha vannak nagy dolgok, mint a bocsánatkérés, Maitól ez pontosan az. Még akkor is, ha semmi köze nem volt annak megsütéséhez.*
- De összetörtem, amikor egy kurva nagy valaki fellökött.
2909. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-12 18:27:06
Üzenet elküldve: 2025-09-12 18:27:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Sub Rosa Panzió//
* A búcsú úgy sem könnyű, hogy szerelme ezúttal nem ellenkezik, és nem tiltja el attól, hogy elhagyja. A cinikus mondat nem segít a helyzeten, az ölelés és a csók pedig azt hihetnénk, hogy igen, de azok is csak arra emlékeztetik, hogy mit hagy itt. Mégis, ösztönösen nyúlnak karjai, és fonják körbe a bárdot, miközben ajkaik megtalálják egymást. A csók után a kékekre pillant ő is, még egyszer jó alaposan megnézi magának a gyönyörű íriszt, az apróságokat is, mindent magába akar szívni, emlékezni akar rá. Bár nem boldog, mégis mosoly terül el az arcán. *
- Vissza fogok jönni. A páncélomat itt is hagyom, hogy tudd, komolyan gondolom. * Mondja egyszerűen, és ha Merlana nem tartóztatja, akkor visszasétál a szobájába. Ott aztán öltözködni kezd, mindent magához vesz, amire csak szüksége lehet. Egyedül a lovagi páncél az, ami az ablaknál marad. Bár részben azért se viszi magával, mert ha életét adná a harcban, akkor kedvesének szép kis fájdalomdíj eladni a vértet, azért sem viszi, mert nem gondolja, hogy komolyan hasznát venné. Felvenni nem kevés idő, és nem arra készült, hogy egész nap viselje. Ha megostromolják a mágustornyot az orkok, akkor jól jönne, de nem gondolja, hogy a mágusok mellett sok hasznát vennék neki, és Norennarnak. Az ő céljuk csupán annyi, hogy eljussanak a toronyba gond nélkül, legalábbis az ifjú harcos így látja a helyzetet. Ahhoz pedig felesleges viselje, csak hőgutát kapna benne a napon.
Ahogy elkészül, még egyszer utoljára visszanéz a szobára, mielőtt becsukná az ajtót. Nem zárja be, hogy Merlana később bejöhessen, és becsukhassa az ablakot, ha kiszellőzött. Az ágyat viszont szépen rendezetten hagyja maga mögött. *
- Mehetünk. * Szól a mélységinek, amikor kilép a panzió ajtaján, oldalán vezetve Koloszt. A ló izgatottan várja, hogy újra elinduljanak, láthatóan megszokta, hogy nem maradnak sokáig egy helyen. *
* A búcsú úgy sem könnyű, hogy szerelme ezúttal nem ellenkezik, és nem tiltja el attól, hogy elhagyja. A cinikus mondat nem segít a helyzeten, az ölelés és a csók pedig azt hihetnénk, hogy igen, de azok is csak arra emlékeztetik, hogy mit hagy itt. Mégis, ösztönösen nyúlnak karjai, és fonják körbe a bárdot, miközben ajkaik megtalálják egymást. A csók után a kékekre pillant ő is, még egyszer jó alaposan megnézi magának a gyönyörű íriszt, az apróságokat is, mindent magába akar szívni, emlékezni akar rá. Bár nem boldog, mégis mosoly terül el az arcán. *
- Vissza fogok jönni. A páncélomat itt is hagyom, hogy tudd, komolyan gondolom. * Mondja egyszerűen, és ha Merlana nem tartóztatja, akkor visszasétál a szobájába. Ott aztán öltözködni kezd, mindent magához vesz, amire csak szüksége lehet. Egyedül a lovagi páncél az, ami az ablaknál marad. Bár részben azért se viszi magával, mert ha életét adná a harcban, akkor kedvesének szép kis fájdalomdíj eladni a vértet, azért sem viszi, mert nem gondolja, hogy komolyan hasznát venné. Felvenni nem kevés idő, és nem arra készült, hogy egész nap viselje. Ha megostromolják a mágustornyot az orkok, akkor jól jönne, de nem gondolja, hogy a mágusok mellett sok hasznát vennék neki, és Norennarnak. Az ő céljuk csupán annyi, hogy eljussanak a toronyba gond nélkül, legalábbis az ifjú harcos így látja a helyzetet. Ahhoz pedig felesleges viselje, csak hőgutát kapna benne a napon.
Ahogy elkészül, még egyszer utoljára visszanéz a szobára, mielőtt becsukná az ajtót. Nem zárja be, hogy Merlana később bejöhessen, és becsukhassa az ablakot, ha kiszellőzött. Az ágyat viszont szépen rendezetten hagyja maga mögött. *
- Mehetünk. * Szól a mélységinek, amikor kilép a panzió ajtaján, oldalán vezetve Koloszt. A ló izgatottan várja, hogy újra elinduljanak, láthatóan megszokta, hogy nem maradnak sokáig egy helyen. *
2908. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-12 17:55:12
Üzenet elküldve: 2025-09-12 17:55:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Sub Rosa Panzió//
//Pashthra//
*Annak ellenére, hogy tartja a szavát, és nem hallgatja ki a párost, nem ringatja magát álomvilágban azzal kapcsolatban, hogy az a fontos és halaszthatatlan ügy végül nem kerül apró semmiségként elsimításra, és úgy tehetnek majd, mintha mi sem történt volna. Az a Norennar nevű sötételf is ugyanolyan harcos, mint Pashthra, látni rajta, és ha egyik harcos fontos ügyben keresi a másikat, annak sosincs jó vége.
Az íróasztalánál ül, és abba temetkezik, hogy megpróbálja újra átolvasni azt a sokoldalas szerződést, melyet Orthus egyszer már felolvasott neki, de bármennyire is próbált észnél maradni, egészen biztos benne, hogy elsőre nem tudott megjegyezni minden, apró kitételt vagy szabályt, mely rá vonatkozik és be kell tartania.
Mikor a kopogást hallja, felkapja a fejét, és az ajtó felé pillant.*
- Szabad! *Szól hangosan, majd figyeli, ahogy az ajtó nyílik, és Pashthra belép rajta. Nem kezd el sápítozni, még csak meg sem lepődik, egy halk, lemondó sóhajjal veszi tudomásul, hogy ezúttal sem csalt a megérzése.*
- Ki gondolta volna… *Szólal meg cinikusan, és a fejét csóválja. A fiú közli vele, amit az első mondat után már szinte tudni vélt. Feláll a székből, és odasétál kedveséhez, akinek még egy órája sem vallott szerelmet, de máris elragadja mellőle a kötelesség. Merthogy ez az, és bármennyire is szeretne, nem harcolhat ellene. Szorosan átöleli az előtte állót, hosszú csókot lehel ajkaira, ezek már érezhetően a búcsú pillanatai. A csók után kissé hátrébb hajol, hogy a szemeibe tudjon nézni, reméli, hogy most már sikerül.*
- Várlak vissza! *Nincs hiszti, nincs tiltás, sem engedély, szavak sincsenek igazán, de könnyek sem. Amíg Pashthra Norennarral beszélt, már felkészítette magát arra, hogy el tudja engedni a fiút, aki sokkal többet jelent számára, mint egy testőrt. Most már biztos benne, hogy amit érez iránta, nem csak hazug színjáték, hanem valóság. Ha egyszer visszatér hozzá, talán lesz is lehetősége kifejtenie ezt neki, de nem most. Most már nem akarja úgy elengedni, hogy szeretetével csupán fájdalmat okoz neki.*
//Pashthra//
*Annak ellenére, hogy tartja a szavát, és nem hallgatja ki a párost, nem ringatja magát álomvilágban azzal kapcsolatban, hogy az a fontos és halaszthatatlan ügy végül nem kerül apró semmiségként elsimításra, és úgy tehetnek majd, mintha mi sem történt volna. Az a Norennar nevű sötételf is ugyanolyan harcos, mint Pashthra, látni rajta, és ha egyik harcos fontos ügyben keresi a másikat, annak sosincs jó vége.
Az íróasztalánál ül, és abba temetkezik, hogy megpróbálja újra átolvasni azt a sokoldalas szerződést, melyet Orthus egyszer már felolvasott neki, de bármennyire is próbált észnél maradni, egészen biztos benne, hogy elsőre nem tudott megjegyezni minden, apró kitételt vagy szabályt, mely rá vonatkozik és be kell tartania.
Mikor a kopogást hallja, felkapja a fejét, és az ajtó felé pillant.*
- Szabad! *Szól hangosan, majd figyeli, ahogy az ajtó nyílik, és Pashthra belép rajta. Nem kezd el sápítozni, még csak meg sem lepődik, egy halk, lemondó sóhajjal veszi tudomásul, hogy ezúttal sem csalt a megérzése.*
- Ki gondolta volna… *Szólal meg cinikusan, és a fejét csóválja. A fiú közli vele, amit az első mondat után már szinte tudni vélt. Feláll a székből, és odasétál kedveséhez, akinek még egy órája sem vallott szerelmet, de máris elragadja mellőle a kötelesség. Merthogy ez az, és bármennyire is szeretne, nem harcolhat ellene. Szorosan átöleli az előtte állót, hosszú csókot lehel ajkaira, ezek már érezhetően a búcsú pillanatai. A csók után kissé hátrébb hajol, hogy a szemeibe tudjon nézni, reméli, hogy most már sikerül.*
- Várlak vissza! *Nincs hiszti, nincs tiltás, sem engedély, szavak sincsenek igazán, de könnyek sem. Amíg Pashthra Norennarral beszélt, már felkészítette magát arra, hogy el tudja engedni a fiút, aki sokkal többet jelent számára, mint egy testőrt. Most már biztos benne, hogy amit érez iránta, nem csak hazug színjáték, hanem valóság. Ha egyszer visszatér hozzá, talán lesz is lehetősége kifejtenie ezt neki, de nem most. Most már nem akarja úgy elengedni, hogy szeretetével csupán fájdalmat okoz neki.*
2907. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-12 17:40:41
Üzenet elküldve: 2025-09-12 17:40:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Sub Rosa Panzió//
//Merlana//
* Miután a mélységi magára hagyja, pár percet még vár a szobában. Egy napig se volt az övé, és máris itt kell hagyja, és lehet, hogy sose tér már vissza. Szemével magába issza a látványt, és megenged magának néhány könnyed, érzelmes pillanatot. Persze nem sír, de mégis, valami mély szomorúságot érez. Ingét ledobja, és elkezd rendesen felöltözni. Először a csizma kerül a lábára, aztán a vastag aláöltözet, és végül az acél láncing. A tükörben megpillantja magát, és rájön, hogy nem épp ez a búcsúzkodáshoz alkalmas öltözet. Mérgesen szedi le magáról ismét a felesleges fémet, és alkarvédője mellé teszi, ahogy visszabújik abba az átkozott ruhadarabba. Iszik egy kortyot, de érzi, és tudja, hogy csak az időt húzza, azzal pedig nem fog egyről a kettőre jutni. Végül nehéz szívvel kilép a szobából, és a mellette lévő ajtón kopogtat. *
- Merlana. * Szól be, és ha engedélyt kap, akkor belép. Fájdalmas, és szomorú arckifejezés ül ki rá, ahogy kedveséhez sétál. *
- Norennar rossz híreket hozott. Az orkokról van szó. * Kezd bele, miközben próbálja elkerülni a nő tekintetét. Kutyául érzi magát, de ha nem szakítják félbe, akkor többet is mond. *
- Találtak valamit. Valami veszélyeset, amit az orkok maguknak akarnak. Arra kér, hogy tartsak vegyük, és vigyük el a városból. Mert ha megszerzik, akkor sokkal erősebbek lesznek. És tudják, hogy a városban van, keresik. * Sóhajt mélyet, továbbra sem nézve a bárdra. *
//Merlana//
* Miután a mélységi magára hagyja, pár percet még vár a szobában. Egy napig se volt az övé, és máris itt kell hagyja, és lehet, hogy sose tér már vissza. Szemével magába issza a látványt, és megenged magának néhány könnyed, érzelmes pillanatot. Persze nem sír, de mégis, valami mély szomorúságot érez. Ingét ledobja, és elkezd rendesen felöltözni. Először a csizma kerül a lábára, aztán a vastag aláöltözet, és végül az acél láncing. A tükörben megpillantja magát, és rájön, hogy nem épp ez a búcsúzkodáshoz alkalmas öltözet. Mérgesen szedi le magáról ismét a felesleges fémet, és alkarvédője mellé teszi, ahogy visszabújik abba az átkozott ruhadarabba. Iszik egy kortyot, de érzi, és tudja, hogy csak az időt húzza, azzal pedig nem fog egyről a kettőre jutni. Végül nehéz szívvel kilép a szobából, és a mellette lévő ajtón kopogtat. *
- Merlana. * Szól be, és ha engedélyt kap, akkor belép. Fájdalmas, és szomorú arckifejezés ül ki rá, ahogy kedveséhez sétál. *
- Norennar rossz híreket hozott. Az orkokról van szó. * Kezd bele, miközben próbálja elkerülni a nő tekintetét. Kutyául érzi magát, de ha nem szakítják félbe, akkor többet is mond. *
- Találtak valamit. Valami veszélyeset, amit az orkok maguknak akarnak. Arra kér, hogy tartsak vegyük, és vigyük el a városból. Mert ha megszerzik, akkor sokkal erősebbek lesznek. És tudják, hogy a városban van, keresik. * Sóhajt mélyet, továbbra sem nézve a bárdra. *
2906. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-12 16:58:50
Üzenet elküldve: 2025-09-12 16:58:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Sub Rosa Panzió//
*Pash szavai után Norennar figyelmesen hallgat, a fiú az arcát fürkészi, de amikor az a rosszallás legkisebb jeleit keresi rajta, semmit nem talál. A mélységi szemeiben nincs harag, csak megértés. Egy apró, beleegyező bólintással felel, és a szája sarkában megjelenik egy fanyar mosoly.*
- Én sem szabadultam el anélkül, hogy színt vallottam volna erről.
*Jegyzi meg csendesen. A gondolat Theához vezeti vissza, ahhoz a pillanathoz, amikor ismét kettévált útjuk. Akkor még a jelenleginél is kevesebbet tudott a szívről, és azóta sem lett könnyebb cipelni a terhet. A következő megjegyzésre, miszerint az időzítés nem a legjobb, csak elhúzza a száját, majd ismét bólint. A gesztus rövid, de őszinte: pontosan érti, mennyire keserű lehet most a helyzet a fiúnak. Amikor Pash kéri, hogy hadd beszéljen a nővel, Norennar halkan felsóhajt. Egy pillanatig a padlót nézi, majd felegyenesedve válaszol.*
- Persze. Még van nagyjából fél óránk, hogy a főtérre érjünk, ha nem akarunk elegánsan késni. Használd ki bátran.
*Ezúttal már halvány, cinkos mosoly is kíséri a szavait, ami ellazítja kissé a feszült légkört. Ezzel elrugaszkodik a faltól. Léptei nem sietősek, de határozottak, miközben kilép a szobából, majd végighalad a folyosón. A lépcsők halkan recsegnek csizmája alatt, végül a panzió kijáratáig megy, és kilép az ajtón.
Kint megáll az árnyékban, oldalra húzódva, hogy ne álljon az ajtóban. Köpenye alól előhúzza a pipát. Egy apró mozdulattal megpöcköli a szárát, majd előveszi a dohányt. Ujjai megszokott rutinnal morzsolják szét, tömik a fejet. A csípős illat rögtön felszáll, még mielőtt a tűz közelébe kerülne. A gyújtás lassú mozdulattal történik: kovakő csattan, szikra pattan, végül a parázs felizzik. Norennar ajkai közé veszi a pipát, mélyet szív, majd lassan fújja ki a füstöt. A szürkéskék gomolyag először szétterül előtte, majd a szél lágyan szétcincálja a levegőben.
A mélységi hátraejti a fejét, tekintete a város szürke égboltjára téved. A füst csíkjai lassan oszlanak el körülötte, az íz pedig kesernyésen ül meg a szájában. Egy darabig csak áll ott, pipával a szájában, figyelve a panzió ajtaját. Nem sürgeti a fiút, tudja, hogy ezekhez a beszélgetésekhez idő kell.
Lába alatt megropog egy kavics, ahogy áthelyezi a testsúlyát egyik lábáról a másikra. Köpenyét szorosabbra húzza a vállán, majd újabbat szív a pipából. A parázs vörösen lüktet, mint valami apró szív, minden szívásnál új életre kelve. Norennar szeme a füstön túl a környéket pásztázza, mintha reflexből keresné a veszélyt, de a mozdulatai nyugodtak, és most először érzi úgy, hogy van pár percnyi ideje, mielőtt újra lépnie kell.*
//Sub Rosa Panzió//
*Pash szavai után Norennar figyelmesen hallgat, a fiú az arcát fürkészi, de amikor az a rosszallás legkisebb jeleit keresi rajta, semmit nem talál. A mélységi szemeiben nincs harag, csak megértés. Egy apró, beleegyező bólintással felel, és a szája sarkában megjelenik egy fanyar mosoly.*
- Én sem szabadultam el anélkül, hogy színt vallottam volna erről.
*Jegyzi meg csendesen. A gondolat Theához vezeti vissza, ahhoz a pillanathoz, amikor ismét kettévált útjuk. Akkor még a jelenleginél is kevesebbet tudott a szívről, és azóta sem lett könnyebb cipelni a terhet. A következő megjegyzésre, miszerint az időzítés nem a legjobb, csak elhúzza a száját, majd ismét bólint. A gesztus rövid, de őszinte: pontosan érti, mennyire keserű lehet most a helyzet a fiúnak. Amikor Pash kéri, hogy hadd beszéljen a nővel, Norennar halkan felsóhajt. Egy pillanatig a padlót nézi, majd felegyenesedve válaszol.*
- Persze. Még van nagyjából fél óránk, hogy a főtérre érjünk, ha nem akarunk elegánsan késni. Használd ki bátran.
*Ezúttal már halvány, cinkos mosoly is kíséri a szavait, ami ellazítja kissé a feszült légkört. Ezzel elrugaszkodik a faltól. Léptei nem sietősek, de határozottak, miközben kilép a szobából, majd végighalad a folyosón. A lépcsők halkan recsegnek csizmája alatt, végül a panzió kijáratáig megy, és kilép az ajtón.
Kint megáll az árnyékban, oldalra húzódva, hogy ne álljon az ajtóban. Köpenye alól előhúzza a pipát. Egy apró mozdulattal megpöcköli a szárát, majd előveszi a dohányt. Ujjai megszokott rutinnal morzsolják szét, tömik a fejet. A csípős illat rögtön felszáll, még mielőtt a tűz közelébe kerülne. A gyújtás lassú mozdulattal történik: kovakő csattan, szikra pattan, végül a parázs felizzik. Norennar ajkai közé veszi a pipát, mélyet szív, majd lassan fújja ki a füstöt. A szürkéskék gomolyag először szétterül előtte, majd a szél lágyan szétcincálja a levegőben.
A mélységi hátraejti a fejét, tekintete a város szürke égboltjára téved. A füst csíkjai lassan oszlanak el körülötte, az íz pedig kesernyésen ül meg a szájában. Egy darabig csak áll ott, pipával a szájában, figyelve a panzió ajtaját. Nem sürgeti a fiút, tudja, hogy ezekhez a beszélgetésekhez idő kell.
Lába alatt megropog egy kavics, ahogy áthelyezi a testsúlyát egyik lábáról a másikra. Köpenyét szorosabbra húzza a vállán, majd újabbat szív a pipából. A parázs vörösen lüktet, mint valami apró szív, minden szívásnál új életre kelve. Norennar szeme a füstön túl a környéket pásztázza, mintha reflexből keresné a veszélyt, de a mozdulatai nyugodtak, és most először érzi úgy, hogy van pár percnyi ideje, mielőtt újra lépnie kell.*
2905. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-12 11:47:29
Üzenet elküldve: 2025-09-12 11:47:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Sub Rosa Panzió//
* Feszülten hallgatja a szavakat, a magyarázatot, ami egyszerre hihetetlen, és mégis hihető. Nagyot sóhajt, ahogy Norennar összes kérdését megválaszolja. Megcsóválja a fejét. *
- Nem hagytál ki semmit. * Feleli egyszerűen, és átgondolja az elhangzottakat. Merlanára gondol, és vívódik. Bár megígérte, hogy nem megy orkokra vadászni, most mégis itt áll előtte egy barát, és a segítségét kéri. Egy olyan ügyben, ami megpecsételheti az egész város sorsát. Mégis, lényének egy része maradni akar. Fájdalmasan pillant fel Norennarra, ahogy döntést hoz. *
- Megígértem neked, hogy ha szükséged lesz rá, akkor segítek. Viszont Merlanának is megígértem, hogy itt maradok, és megvédem őt, hogy nem hajszolom feleslegesen a harcot. * Ad magyarázatot arra, hogy miért ilyen nehéz számára a döntés. *
- Viszont ha tényleg olyan horderejű az a szív, ahogy mondod, akkor itt maradni szintén öngyilkosság lenne. Tudom, hogy számodra fontos, hogy a lehető legkevesebben tudjanak erről az egészről. Szerintem is addig jó, ha nem tudja senki, hogy mit és hova viszünk, viszont... meg kell magyaráznom, hogy miért megyek veletek. Ígérem, hogy csak annyit mondok el, amennyit muszáj. * Sóhajt nagyot, egy kis szünetet tartva a beszédben. Közben a mélységi arcát fürkészi, rosszallás jeleit keresve, hiszen nem akar visszaélni a bizalommal, de a másik szobában mégis ott van valaki, aki szereti. Aki nem akarja, hogy meghaljon, akinek fájna, ha nem jönne vissza. Nem hagyhatja itt csak úgy. *
- Nem a legjobb az időzítés. * morogja még az orra alatt, de ez már nem a másik férfinak szól, csak úgy kiszalad belőle. Átkozza már magát, amiért reggel megpróbált lelépni. Nem tudja, hogy a bárd hogy fogad két búcsúzkodást egymás után.*
- Megengeded, hogy beszéljek vele? Lehet, hogy csúnya lesz, úgyhogy ha megteszed, hogy lent vársz meg, azzal leköteleznél. * Mondja még halkan, félre attól, ami most fog következni. Szemébe lógó, az izzadtságtól még mindig csatakos hajtincseit hátrasimítja, és megvakarja a tarkóját, miközben gondolkodik. *
//Sub Rosa Panzió//
* Feszülten hallgatja a szavakat, a magyarázatot, ami egyszerre hihetetlen, és mégis hihető. Nagyot sóhajt, ahogy Norennar összes kérdését megválaszolja. Megcsóválja a fejét. *
- Nem hagytál ki semmit. * Feleli egyszerűen, és átgondolja az elhangzottakat. Merlanára gondol, és vívódik. Bár megígérte, hogy nem megy orkokra vadászni, most mégis itt áll előtte egy barát, és a segítségét kéri. Egy olyan ügyben, ami megpecsételheti az egész város sorsát. Mégis, lényének egy része maradni akar. Fájdalmasan pillant fel Norennarra, ahogy döntést hoz. *
- Megígértem neked, hogy ha szükséged lesz rá, akkor segítek. Viszont Merlanának is megígértem, hogy itt maradok, és megvédem őt, hogy nem hajszolom feleslegesen a harcot. * Ad magyarázatot arra, hogy miért ilyen nehéz számára a döntés. *
- Viszont ha tényleg olyan horderejű az a szív, ahogy mondod, akkor itt maradni szintén öngyilkosság lenne. Tudom, hogy számodra fontos, hogy a lehető legkevesebben tudjanak erről az egészről. Szerintem is addig jó, ha nem tudja senki, hogy mit és hova viszünk, viszont... meg kell magyaráznom, hogy miért megyek veletek. Ígérem, hogy csak annyit mondok el, amennyit muszáj. * Sóhajt nagyot, egy kis szünetet tartva a beszédben. Közben a mélységi arcát fürkészi, rosszallás jeleit keresve, hiszen nem akar visszaélni a bizalommal, de a másik szobában mégis ott van valaki, aki szereti. Aki nem akarja, hogy meghaljon, akinek fájna, ha nem jönne vissza. Nem hagyhatja itt csak úgy. *
- Nem a legjobb az időzítés. * morogja még az orra alatt, de ez már nem a másik férfinak szól, csak úgy kiszalad belőle. Átkozza már magát, amiért reggel megpróbált lelépni. Nem tudja, hogy a bárd hogy fogad két búcsúzkodást egymás után.*
- Megengeded, hogy beszéljek vele? Lehet, hogy csúnya lesz, úgyhogy ha megteszed, hogy lent vársz meg, azzal leköteleznél. * Mondja még halkan, félre attól, ami most fog következni. Szemébe lógó, az izzadtságtól még mindig csatakos hajtincseit hátrasimítja, és megvakarja a tarkóját, miközben gondolkodik. *
2904. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-12 11:29:04
Üzenet elküldve: 2025-09-12 11:29:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Sub Rosa Panzió//
*Norennar felvonja a szemöldökét a kérdések sorára. Szinte egyszerre sokallja is, mégis belátja, hogy jogosak. Nem várhatja el, hogy valaki vakon kövesse, mikor ilyen horderejű ügyről van szó. Hátralép, lassan végigjáratja a tekintetét a falakon. Elidőzik a vakolat repedésein, a gyertyalángok vetette árnyékokon. A régi szokás: keresni a jeleket, ebben az esetben pedig a gyanús fehér foltokat. Ezúttal nem lát semmit. Végül a hátát a hideg falnak dönti, karjait keresztbe fonja mellkasa előtt, és beszélni kezd.*
- Ismered a Arthenior történelmét, ha jól sejtem. *A hangja lassú, nyugodt, mintha még mindig mérlegelné, mennyit és hogyan mondjon el abból, amit tud.* - A várost egyszer már felégette egy ork horda. A barátom… nos, ő találta meg ezen bizonyos horda vezérének még mindig dobogó szívét. Egy Eeyr verte gyémántba zárva.
*Rövid szünetet tart. Arcán ott van a hitetlenség árnyéka, amit nem tud teljesen elrejteni. Hiába látta a két tulajdon szemével, így kimondva még mindig hihetetlennek hat a történet. Egy mély lélegzet után folytatja.*
- Az orkok fegyverként hivatkoztak rá. Legalábbis úgy hiszem erről beszéltek. Már keresik a városban. Álítólag az egyik kémüket el is fogta az őrség. Ha megszerzik, vége mindennek. Hogy mire képes ez a fegyver azt szeretnénk kideríteni, de abban biztos vagyok, hogy ha megszerzik az összes ork klán csatlakozni fog az új hordához. A szív most is a barátomnál van, Norinál. Ha a zöldbőrűek rájönnek, és előbb vagy utóbb rá fognak, vadászni fognak rá. Ezt nem hagyhatom.
*Ekkor lejjebb engedi kezeit, a tenyerét pedig a combjára simítja, majd finoman rászorít, mintha így tartaná kordában saját feszültségét.*
- Nori az egyik nő, a másik az egyik barátja… vagy talán a nővére. Ez a rész még nekem sem világos. De lényegtelen is.
*Felsóhajt, a tekintete az ablakra siklik, mintha a várost figyelné odakint.*
- Hogy miért akarom, hogy elpusztítsd? *A hangja most keményebb, határozottabb.* - Mert Nori nem hajlandó megválni a szívtől. Ha viszont nincs szív, nincs miért vadásszanak rá az orkok. Ennyire egyszerű.
*Elhallgat. A feszültségből kiszakad egy halk sóhaj, ahogy megnyúlik a válla. Egy pillanatra az ajtó felé fordul, majd újra Pash tekintetét keresi.*
- Kihagytam valamit?
*Kérdezi végül, a hangjában enyhe élccel. A szája szegletében megvillan egy röpke, fáradt félmosoly, mintha maga is érzékelné, mennyire nyers és hihetetlen az egész történet, amit most elmondott.*
//Sub Rosa Panzió//
*Norennar felvonja a szemöldökét a kérdések sorára. Szinte egyszerre sokallja is, mégis belátja, hogy jogosak. Nem várhatja el, hogy valaki vakon kövesse, mikor ilyen horderejű ügyről van szó. Hátralép, lassan végigjáratja a tekintetét a falakon. Elidőzik a vakolat repedésein, a gyertyalángok vetette árnyékokon. A régi szokás: keresni a jeleket, ebben az esetben pedig a gyanús fehér foltokat. Ezúttal nem lát semmit. Végül a hátát a hideg falnak dönti, karjait keresztbe fonja mellkasa előtt, és beszélni kezd.*
- Ismered a Arthenior történelmét, ha jól sejtem. *A hangja lassú, nyugodt, mintha még mindig mérlegelné, mennyit és hogyan mondjon el abból, amit tud.* - A várost egyszer már felégette egy ork horda. A barátom… nos, ő találta meg ezen bizonyos horda vezérének még mindig dobogó szívét. Egy Eeyr verte gyémántba zárva.
*Rövid szünetet tart. Arcán ott van a hitetlenség árnyéka, amit nem tud teljesen elrejteni. Hiába látta a két tulajdon szemével, így kimondva még mindig hihetetlennek hat a történet. Egy mély lélegzet után folytatja.*
- Az orkok fegyverként hivatkoztak rá. Legalábbis úgy hiszem erről beszéltek. Már keresik a városban. Álítólag az egyik kémüket el is fogta az őrség. Ha megszerzik, vége mindennek. Hogy mire képes ez a fegyver azt szeretnénk kideríteni, de abban biztos vagyok, hogy ha megszerzik az összes ork klán csatlakozni fog az új hordához. A szív most is a barátomnál van, Norinál. Ha a zöldbőrűek rájönnek, és előbb vagy utóbb rá fognak, vadászni fognak rá. Ezt nem hagyhatom.
*Ekkor lejjebb engedi kezeit, a tenyerét pedig a combjára simítja, majd finoman rászorít, mintha így tartaná kordában saját feszültségét.*
- Nori az egyik nő, a másik az egyik barátja… vagy talán a nővére. Ez a rész még nekem sem világos. De lényegtelen is.
*Felsóhajt, a tekintete az ablakra siklik, mintha a várost figyelné odakint.*
- Hogy miért akarom, hogy elpusztítsd? *A hangja most keményebb, határozottabb.* - Mert Nori nem hajlandó megválni a szívtől. Ha viszont nincs szív, nincs miért vadásszanak rá az orkok. Ennyire egyszerű.
*Elhallgat. A feszültségből kiszakad egy halk sóhaj, ahogy megnyúlik a válla. Egy pillanatra az ajtó felé fordul, majd újra Pash tekintetét keresi.*
- Kihagytam valamit?
*Kérdezi végül, a hangjában enyhe élccel. A szája szegletében megvillan egy röpke, fáradt félmosoly, mintha maga is érzékelné, mennyire nyers és hihetetlen az egész történet, amit most elmondott.*
2903. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-12 10:39:34
Üzenet elküldve: 2025-09-12 10:39:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Sub Rosa Panzió//
* A megjegyzésre mosolyogva bólint. Előtte sem rejtett, hogy Merlana furmányos és leleményes, valamennyire pont ezt szereti benne. *
- Nem is tudod mennyire. * Válaszol egyszerűen, az ablak melletti falnak támaszkodva. Érdeklődve figyeli a mélységit, és azt várja, hogy elkezdjen beszélni arról, miért zavarta meg őket. Nem látszik arcán bosszúság, csupán feszült figyelem, mintha érezné az ügy komolyságát, pedig még nem is tudja, hogy mi az. *
- Norennar, értem, hogy kényes az ügy, de ha a segítségem kéred, akkor szükségem lesz több információra. * Sóhajt halkan, amikor a mélységi befejezi az igen szűkszavú beszédet. Ujjai az ablakpárkányra vándorolnak, ahol halkan kopogtatni kezdi azt a körmével. *
- Mit találtak, miért akarják, miért veszélyes, ki az a másik két nő, miért pont a mágustoronyba... és miért akarod, hogy elpusztítsam? * Összegzi a kérdéseit, amire választ kell kapjon, anélkül nem megy sehová. Túl sok az ismeretlen tényező, és nehezen véd meg valamit, amiről azt se tudja, hogy mi az, nehéz megvédje azokat, akik nem tudja, hogy kik, és nehezen pusztítja el azt a dolgot, amiről azt se tudja, hogy hogyan néz ki. Az egyetlen dolog, amihez elég az instrukció, hogy szó nélkül levágjon minden orkot, ami a csapat öt méteres közelébe kerül, de hallhatóan nem csak ennyit vár tőle Norennar. *
- Javaslom, hogy kezdd az elején. * Int, hogyha noszogatni kellene a férfit. * Itt nem hallgatózik senki, Merlanában is megbízhatsz. * Bár ő maga sem tudja, hogy ez mennyire igaz, megszavazza a bizalmat kedvesének. *
//Sub Rosa Panzió//
* A megjegyzésre mosolyogva bólint. Előtte sem rejtett, hogy Merlana furmányos és leleményes, valamennyire pont ezt szereti benne. *
- Nem is tudod mennyire. * Válaszol egyszerűen, az ablak melletti falnak támaszkodva. Érdeklődve figyeli a mélységit, és azt várja, hogy elkezdjen beszélni arról, miért zavarta meg őket. Nem látszik arcán bosszúság, csupán feszült figyelem, mintha érezné az ügy komolyságát, pedig még nem is tudja, hogy mi az. *
- Norennar, értem, hogy kényes az ügy, de ha a segítségem kéred, akkor szükségem lesz több információra. * Sóhajt halkan, amikor a mélységi befejezi az igen szűkszavú beszédet. Ujjai az ablakpárkányra vándorolnak, ahol halkan kopogtatni kezdi azt a körmével. *
- Mit találtak, miért akarják, miért veszélyes, ki az a másik két nő, miért pont a mágustoronyba... és miért akarod, hogy elpusztítsam? * Összegzi a kérdéseit, amire választ kell kapjon, anélkül nem megy sehová. Túl sok az ismeretlen tényező, és nehezen véd meg valamit, amiről azt se tudja, hogy mi az, nehéz megvédje azokat, akik nem tudja, hogy kik, és nehezen pusztítja el azt a dolgot, amiről azt se tudja, hogy hogyan néz ki. Az egyetlen dolog, amihez elég az instrukció, hogy szó nélkül levágjon minden orkot, ami a csapat öt méteres közelébe kerül, de hallhatóan nem csak ennyit vár tőle Norennar. *
- Javaslom, hogy kezdd az elején. * Int, hogyha noszogatni kellene a férfit. * Itt nem hallgatózik senki, Merlanában is megbízhatsz. * Bár ő maga sem tudja, hogy ez mennyire igaz, megszavazza a bizalmat kedvesének. *
2902. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-12 09:08:09
Üzenet elküldve: 2025-09-12 09:08:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az ifjú pár fele meg a Sötételf//
//Sub Rosa Panzió//
*A nő csipkelődő megjegyzése után egy pillanatig latolgatja, válaszoljon-e, helyretegye-e saját megjegyzését. Végül viszont elengedi. A helyzetet nézve valóban épp azt tette, amire a nő utalt. Csak egy halvány, vállvonásnyi mosoly fut át az arcán. Végül csendben szemléli kettejük párbeszédjét, majd figyeli, ahogy a nő kilép a szobából és lassan eltűnik a folyosón. A mélységi Pash felé pillant.*
- Szép és okos. Veszélyes kombináció.
*Mondja hangjában némi élccel. Tekintete egy lélegzetvételnyi időre elréved. Saját kedvesére gondol. Elvégre ő is pont ilyen, szép, okos és veszélyes. Norennar visszatér a jelenbe. Belép a szobába, keze finoman siklik a kilincsre s becsukja maga mögött az ajtót. Nem ül le. A küszöbtől pár lépésnyire áll meg, úgy helyezkedik, hogy rálásson az ablakra és a kijáratra is. A helyiség rendben van: fegyverek a falnál, vért az ablak alatt, a sodronying gondosan kikészítve a széken. A levegő sűrű és meleg, hiába a frissen kitárt ablak. A szag így is elnehezedett órákról árulkodik. A szája sarkában ismét megjelenik még egy mosoly, de ahogy belekezdene mondandójába el is illan.*
- Mint mondtam, kényes ügy. *Böki ki végül, miközben a tarkójához nyúl, majd zavartan kezdi azt vakargatni.* - Az információ bizalmas. Nem adhatod tovább senkinek. *Keze tovább vándorol csípőjére ahol aztán megpihen egy darabig.* - Az egyik barátomról van szó. Talált valamit… olyasmit, amit az orkok mindennél jobban meg akarnak kaparintani. A Mágustoronyba fogjuk vinni, hogy kiderüljön, mi ez pontosan, és mire képes.
*Rövid szünetet tart, figyeli, érti-e a fiú mondandója súlyát. A mélységi mellkasa észrevétlenül megemelkedik, majd visszaesik.*
- Részben azért kellesz, hogy elkísérj minket. *Folytatja csendesen.* - Az út veszélyes lehet, én pedig nem szívesen megyek két nővel úgy, hogy az egyikre egy egész hordányi zöldbőrű feni a rozsdás fejszéjét. Kell még egy penge, arra az esetre ha beütne a baj.
*Áthelyezi a súlyát a másik lábára, a köpeny alja halkan suhan a padlón. Az ujjai ösztönösen a torokgallérhoz vándorolnak, megdörzsöli a bőrt a fém peremén; egy kelletlen emlék fut át rajta, amit fél szusszanással elenged.*
- A másik ok… *Kifut belőle egy fáradt sóhaj.* - Lehet, el kell majd pusztítani azt a valamit. Engem eskü köt. Attól tartok, ha odáig jutnánk, nem tudnám megtenni... Te viszont… nos, neked nincsenek ilyen problémáid.
*Csend telepszik közéjük. Nem siet, hagyja, hogy leülepedjenek a szavai. Tekintete közben végigjárja a szobát: a pajzs élén megülő por, a wargfejes amulett fémes csillanása az asztalon, a lófejes talizmán fekete íve Pash mellkasán.
A tenyerét lefejti a gallérról, ökölbe zárja, majd kiengedi; a vállai enyhén előregördülnek, aztán vissza. Végül egy utolsó, száraz összegzést is ad, hogy a keretek világosak legyenek.*
- Ha vállalod, azonnal kell indulnunk.
//Sub Rosa Panzió//
*A nő csipkelődő megjegyzése után egy pillanatig latolgatja, válaszoljon-e, helyretegye-e saját megjegyzését. Végül viszont elengedi. A helyzetet nézve valóban épp azt tette, amire a nő utalt. Csak egy halvány, vállvonásnyi mosoly fut át az arcán. Végül csendben szemléli kettejük párbeszédjét, majd figyeli, ahogy a nő kilép a szobából és lassan eltűnik a folyosón. A mélységi Pash felé pillant.*
- Szép és okos. Veszélyes kombináció.
*Mondja hangjában némi élccel. Tekintete egy lélegzetvételnyi időre elréved. Saját kedvesére gondol. Elvégre ő is pont ilyen, szép, okos és veszélyes. Norennar visszatér a jelenbe. Belép a szobába, keze finoman siklik a kilincsre s becsukja maga mögött az ajtót. Nem ül le. A küszöbtől pár lépésnyire áll meg, úgy helyezkedik, hogy rálásson az ablakra és a kijáratra is. A helyiség rendben van: fegyverek a falnál, vért az ablak alatt, a sodronying gondosan kikészítve a széken. A levegő sűrű és meleg, hiába a frissen kitárt ablak. A szag így is elnehezedett órákról árulkodik. A szája sarkában ismét megjelenik még egy mosoly, de ahogy belekezdene mondandójába el is illan.*
- Mint mondtam, kényes ügy. *Böki ki végül, miközben a tarkójához nyúl, majd zavartan kezdi azt vakargatni.* - Az információ bizalmas. Nem adhatod tovább senkinek. *Keze tovább vándorol csípőjére ahol aztán megpihen egy darabig.* - Az egyik barátomról van szó. Talált valamit… olyasmit, amit az orkok mindennél jobban meg akarnak kaparintani. A Mágustoronyba fogjuk vinni, hogy kiderüljön, mi ez pontosan, és mire képes.
*Rövid szünetet tart, figyeli, érti-e a fiú mondandója súlyát. A mélységi mellkasa észrevétlenül megemelkedik, majd visszaesik.*
- Részben azért kellesz, hogy elkísérj minket. *Folytatja csendesen.* - Az út veszélyes lehet, én pedig nem szívesen megyek két nővel úgy, hogy az egyikre egy egész hordányi zöldbőrű feni a rozsdás fejszéjét. Kell még egy penge, arra az esetre ha beütne a baj.
*Áthelyezi a súlyát a másik lábára, a köpeny alja halkan suhan a padlón. Az ujjai ösztönösen a torokgallérhoz vándorolnak, megdörzsöli a bőrt a fém peremén; egy kelletlen emlék fut át rajta, amit fél szusszanással elenged.*
- A másik ok… *Kifut belőle egy fáradt sóhaj.* - Lehet, el kell majd pusztítani azt a valamit. Engem eskü köt. Attól tartok, ha odáig jutnánk, nem tudnám megtenni... Te viszont… nos, neked nincsenek ilyen problémáid.
*Csend telepszik közéjük. Nem siet, hagyja, hogy leülepedjenek a szavai. Tekintete közben végigjárja a szobát: a pajzs élén megülő por, a wargfejes amulett fémes csillanása az asztalon, a lófejes talizmán fekete íve Pash mellkasán.
A tenyerét lefejti a gallérról, ökölbe zárja, majd kiengedi; a vállai enyhén előregördülnek, aztán vissza. Végül egy utolsó, száraz összegzést is ad, hogy a keretek világosak legyenek.*
- Ha vállalod, azonnal kell indulnunk.
2901. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-12 09:01:17
Üzenet elküldve: 2025-09-12 09:01:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya//
*Miután az egyetértés megszületik hármójuk közt abban, hogy az elpusztítása helyett egyelőre csak vigyék a Mágustoronyba a furcsa tárgyat, és próbáljanak meg minél többet megtudni róla az ott tanyázó varázslóktól, megbeszélik, hogy a a főtéren találkoznak, miután mindhárman felkészültek az útra. Norennar távozik, ő és Mai pedig nem sokkal később már a Polgárnegyed utcáit járják kettesben, így volna lehetőségük tisztázni néhány kérdést, de Nori egyelőre nem szól, nincs mit mondania. persze, ha Mai faggatni kezdi, akkor figyel rá, és talán még válaszol is valami félig értelmeset, de magától csak akkor szólal meg, mikor már az otthona ajtaja előtt állnak, és épp a kulcsot fordítja el a zárban.*
- Én örülök, hogy ismét együtt megyünk a toronyba, és most már félned sem kell tőlem. *Jut eszébe a kettejük közti kötelék, melyet Mai oly körültekintően és precízen fogalmazott meg, hogy mostanra már teljes védelmet élvezhet a feketeség szeszélyeitől, és úgy tűnik, hogy ezért még maga, Nori is hálás. Neki is rosszul esett, hogy minden látogatásuk abban a hülye toronyban azzal végződött, hogy megutálták egymást, de többet ilyen nem lesz, ebben biztosak lehetnek.
Belép végül a lakásba, megkeresi az utazó hátizsákját a káoszban, s miután megtalálta, elkezdi telepakolni mindenféle fontos és kevésbé fontos holmival, ruhákkal is, hogy most már ne csak az otthonában, hanem a hátizsákjában is káosz legyen. Fogalma sincs, hogy hány napot fognak ott tölteni, de arra készül, hogy többet. Miután ezzel megvan, elégedetten zárja le a zsákot. Ő most már készen áll az útra, csupán Árnyékot kell még elhoznia az istállóból, de ő úgyis a főtér közelében van, amerre mennek.*
*Miután az egyetértés megszületik hármójuk közt abban, hogy az elpusztítása helyett egyelőre csak vigyék a Mágustoronyba a furcsa tárgyat, és próbáljanak meg minél többet megtudni róla az ott tanyázó varázslóktól, megbeszélik, hogy a a főtéren találkoznak, miután mindhárman felkészültek az útra. Norennar távozik, ő és Mai pedig nem sokkal később már a Polgárnegyed utcáit járják kettesben, így volna lehetőségük tisztázni néhány kérdést, de Nori egyelőre nem szól, nincs mit mondania. persze, ha Mai faggatni kezdi, akkor figyel rá, és talán még válaszol is valami félig értelmeset, de magától csak akkor szólal meg, mikor már az otthona ajtaja előtt állnak, és épp a kulcsot fordítja el a zárban.*
- Én örülök, hogy ismét együtt megyünk a toronyba, és most már félned sem kell tőlem. *Jut eszébe a kettejük közti kötelék, melyet Mai oly körültekintően és precízen fogalmazott meg, hogy mostanra már teljes védelmet élvezhet a feketeség szeszélyeitől, és úgy tűnik, hogy ezért még maga, Nori is hálás. Neki is rosszul esett, hogy minden látogatásuk abban a hülye toronyban azzal végződött, hogy megutálták egymást, de többet ilyen nem lesz, ebben biztosak lehetnek.
Belép végül a lakásba, megkeresi az utazó hátizsákját a káoszban, s miután megtalálta, elkezdi telepakolni mindenféle fontos és kevésbé fontos holmival, ruhákkal is, hogy most már ne csak az otthonában, hanem a hátizsákjában is káosz legyen. Fogalma sincs, hogy hány napot fognak ott tölteni, de arra készül, hogy többet. Miután ezzel megvan, elégedetten zárja le a zsákot. Ő most már készen áll az útra, csupán Árnyékot kell még elhoznia az istállóból, de ő úgyis a főtér közelében van, amerre mennek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263