Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere Wegtoreni Kalmár Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 147 (2921. - 2940. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Aljin Nera [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12666_1751732818_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263
2940. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-10-01 19:00:45
Üzenet elküldve: 2025-10-01 19:00:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Üzleti találkozás//
//Sub Rosa Panzió//
*A játék, amelyet játszik, most nem arról szól, hogy feltűnésmentesen, a háttérből mozgassa a szálakat, és így érje el a célját. Az ő szerepe most az, hogy minél feltűnőbb módon adja a világ tudtára, hogy belőle bizony lett valaki. Fontos ember lett egy panzió élén, ahol szép ruhában, íróasztalnál ülve, papírok között kell olyan felelősségteljes munkáért felelnie, amely miatt egyértelműen tiszteletet érdemel a város lakóitól.
Ahogy Gilast látja, úgy tűnik, hogy őt sikerült is meggyőznie arról, hogy nem csak látszat s szemfényvesztés mindez, hanem egy valóban tekintélyes személy irodájában foglalhatott helyet egy átkozottul kényelmes fotelben, amit még a ház előző lakójától, annak tulajdonosától örökölt meg.
Miután lebonyolították az üzletet és megbeszélték a nyitva maradt kérdéseket, elmeséli a gnómnak, hogy miféle munkát tud számára ajánlani, melynek jutalma nem csak pénz volna, hanem megbecsülés és hírnév is, és e két szóval úgy tűnik, sikerült is feltüzelnie a mester lelkesedését. Már a válasz előtt látja rajta annak jelét, hogy mit fog felelni, mégis akkor ül ki arcára az elégedettsége, mikor Gilas szavaival hivatalossá válik, mától neki dolgozik.*
- Részemről az öröm, Gilas úr. Nekem már bizonyított, de Morthimer Prefektus elé mégsem állhatunk egy hajsütővel, tudja, neki már nem igazán van mit göndöríteni a feje búbján, azonban a pompás épületek és a praktikum mindig is érdekelte, így, ha az ön segítségével ki tudjuk pofozni egykori otthonát, egész biztos vagyok benne, hogy egyenes az út az ön számára, hogy Selyemrévben dolgozhasson. *Húzogatja még el párszor azt a mézesmadzagot a gnóm csillogó szemei előtt, hátha tudja még fokozni a lelkesedését, de aztán csak elegánsan az ablak felé mutat, mikor a kérdés elhangzik.*
- Csak nyugodtan. *Engedi oda őt az ablakhoz, majd a rácsokat illetően a fejét rázza, de az ablaktáblákon máris elgondolkodik.*
- Attól mondjuk nem néz ki börtönnek a ház, és ha esztétikusan faragják ki, egészen jól is mutathat kívülről, mindemellett pedig teljes sötétítésre is alkalmas, ha jól értem, de Gilas úr, azt hiszem, tud ön ennél jobbat is. *Hergeli még egy kicsit a feltalálót, már csak azért is, mert különösen élvezi, hogy valaki az ő igényei szerint ugrál. Hirtelen azonban kissé elveszve érzi magát, mikor a nagyszakállú információk egész tömkelegével árasztja el, az ő szép kékjei meg csak pislognak, mint borjú az újkapura, mikor rájön, hogy valamiféle számot kéne adnia a véleményét illetően.*
- Nos, khm… *Megköszörüli a torkát.* Gilas úr, én most akkor bevallom derekasan, hogy kis túlzással egy mukkot sem értettem abból, amit mondott. *Kacag is kissé szégyenkezve, majd legyint is egyet, mintha ez kis semmiség volna.* Úgyhogy csak diplomatikusan annyit mondanék, hogy bízom a szakértelmében, és szabad kezet adok a munkát illetően. Azt kérem öntől, hogy nyűgözzön le! Az eredmény legyen szép, esztétikus, praktikus és biztonságos, a többi nem érdekel. Ó, és persze fenntartom a jogot, hogy ha nem tetszik, nem fizetek a végén, de ilyesmi ugye nem fordulhat elő, ha önre bízom a dolgot, ugye? ~És ha tényleg akarod azt a selyemrévi munkát, akkor sem…~ *Pislog még párat a kínos csendben, majd egyet tapsolva érinti össze a két tenyerét.*
- Nos, akkor következőnek megmutatnám az egész házat, kivéve azokat a szobákat, ahol épp laknak. Azokba nem volna túl diszkrét bekopogtatni. Közben mondja el kérem, hogy miképp látja, mire lesz szüksége a munkához! Anyagra, munkaerőre? Mondja csak bátran, és meglátom, mit tehetek! *Bízik a kapcsolataiban, főleg Orthusban. Szinte biztos benne, hogy örömmel fogadja majd az egykori otthonának szánt törődést.*
//Sub Rosa Panzió//
*A játék, amelyet játszik, most nem arról szól, hogy feltűnésmentesen, a háttérből mozgassa a szálakat, és így érje el a célját. Az ő szerepe most az, hogy minél feltűnőbb módon adja a világ tudtára, hogy belőle bizony lett valaki. Fontos ember lett egy panzió élén, ahol szép ruhában, íróasztalnál ülve, papírok között kell olyan felelősségteljes munkáért felelnie, amely miatt egyértelműen tiszteletet érdemel a város lakóitól.
Ahogy Gilast látja, úgy tűnik, hogy őt sikerült is meggyőznie arról, hogy nem csak látszat s szemfényvesztés mindez, hanem egy valóban tekintélyes személy irodájában foglalhatott helyet egy átkozottul kényelmes fotelben, amit még a ház előző lakójától, annak tulajdonosától örökölt meg.
Miután lebonyolították az üzletet és megbeszélték a nyitva maradt kérdéseket, elmeséli a gnómnak, hogy miféle munkát tud számára ajánlani, melynek jutalma nem csak pénz volna, hanem megbecsülés és hírnév is, és e két szóval úgy tűnik, sikerült is feltüzelnie a mester lelkesedését. Már a válasz előtt látja rajta annak jelét, hogy mit fog felelni, mégis akkor ül ki arcára az elégedettsége, mikor Gilas szavaival hivatalossá válik, mától neki dolgozik.*
- Részemről az öröm, Gilas úr. Nekem már bizonyított, de Morthimer Prefektus elé mégsem állhatunk egy hajsütővel, tudja, neki már nem igazán van mit göndöríteni a feje búbján, azonban a pompás épületek és a praktikum mindig is érdekelte, így, ha az ön segítségével ki tudjuk pofozni egykori otthonát, egész biztos vagyok benne, hogy egyenes az út az ön számára, hogy Selyemrévben dolgozhasson. *Húzogatja még el párszor azt a mézesmadzagot a gnóm csillogó szemei előtt, hátha tudja még fokozni a lelkesedését, de aztán csak elegánsan az ablak felé mutat, mikor a kérdés elhangzik.*
- Csak nyugodtan. *Engedi oda őt az ablakhoz, majd a rácsokat illetően a fejét rázza, de az ablaktáblákon máris elgondolkodik.*
- Attól mondjuk nem néz ki börtönnek a ház, és ha esztétikusan faragják ki, egészen jól is mutathat kívülről, mindemellett pedig teljes sötétítésre is alkalmas, ha jól értem, de Gilas úr, azt hiszem, tud ön ennél jobbat is. *Hergeli még egy kicsit a feltalálót, már csak azért is, mert különösen élvezi, hogy valaki az ő igényei szerint ugrál. Hirtelen azonban kissé elveszve érzi magát, mikor a nagyszakállú információk egész tömkelegével árasztja el, az ő szép kékjei meg csak pislognak, mint borjú az újkapura, mikor rájön, hogy valamiféle számot kéne adnia a véleményét illetően.*
- Nos, khm… *Megköszörüli a torkát.* Gilas úr, én most akkor bevallom derekasan, hogy kis túlzással egy mukkot sem értettem abból, amit mondott. *Kacag is kissé szégyenkezve, majd legyint is egyet, mintha ez kis semmiség volna.* Úgyhogy csak diplomatikusan annyit mondanék, hogy bízom a szakértelmében, és szabad kezet adok a munkát illetően. Azt kérem öntől, hogy nyűgözzön le! Az eredmény legyen szép, esztétikus, praktikus és biztonságos, a többi nem érdekel. Ó, és persze fenntartom a jogot, hogy ha nem tetszik, nem fizetek a végén, de ilyesmi ugye nem fordulhat elő, ha önre bízom a dolgot, ugye? ~És ha tényleg akarod azt a selyemrévi munkát, akkor sem…~ *Pislog még párat a kínos csendben, majd egyet tapsolva érinti össze a két tenyerét.*
- Nos, akkor következőnek megmutatnám az egész házat, kivéve azokat a szobákat, ahol épp laknak. Azokba nem volna túl diszkrét bekopogtatni. Közben mondja el kérem, hogy miképp látja, mire lesz szüksége a munkához! Anyagra, munkaerőre? Mondja csak bátran, és meglátom, mit tehetek! *Bízik a kapcsolataiban, főleg Orthusban. Szinte biztos benne, hogy örömmel fogadja majd az egykori otthonának szánt törődést.*
2939. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-10-01 14:32:43
Üzenet elküldve: 2025-10-01 14:32:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Üzleti találkozás//
//Sub Rosa Panzió//
*A Naerice kisasszony által mintegy hanyagul odavetett szavakat -"mióta egy panziót is vezetnem kell"-, illetve a mögöttük álló szándékot tökéletesen érti. Nem más volt ez a mondat valójában, mint a széttárt pávatollak megrezegtetése, épp úgy, mint ahogy a csinos ruha is az, és az asztalon félretolt levelek is azok. A fontosság, az értékesség és a hatalom apró jelképei, amivel a nő nem kíván jelenleg mást tenni, mint hatást tenni rá. Abban még nem biztos, hogy kettejük között felülre pozícionálni kívánja magát ezzel a hatással a nő, vagy csupán közönséges kupecként srófolja fel saját értékét. Akárhogy is legyen, a dolog egy bizonyos szintig működik: szemében a nő egyáltalán nem valami köznapi virágszál, hanem olyas valaki, aki figyelmet érdemel. És ezt a figyelmet meg is kapja tőle, még ha nem is rajongón, hanem csupán udvariasan.
Ujjaival szakállába túr ahogy a sebesülésekért vállalt felelősségről van szó, de a nő -nagyon ügyesen- nem hagyja szóhoz jutni. Ha hagyná, akkor valószínűleg udvarias köntösbe bújtatott, kissé csípős megjegyzést tenne a felelősségre és a józan észre, de talán így is a jó - hogy nincs erre lehetősége.
Átveszi a tenyerébe adott zsákot, de nem áll neki átszámolni a benne csörgő aranyakat. Ez a részéről egy apró jelzés arra, hogy bizalmat szavaz Naerice kisasszonynak. Bizalom nélkül ugyanis nincs üzlet hosszú távon, noha a bizalomnak megvannak a maga korlátai is.*
- Köszönöm, kisasszony! *A súlyos erszény eltűnik vaskos bőrköténye egy nagyobb zsebében.* Rendben van, akkor a hajtű kérdését hatályon kívül helyezzük.
*Komolyan bólint. Jegyzetei között nem egy rajz és tervezet van a hajtűvel kapcsolatban, de egyelőre tehát nem lesz rájuk szükség. Vagy.. nem Naerice kisasszony számára készül el. Ki tudja? Nem szeret hagyni kárba veszni semmit.
Kicsit kényelmesebb ülésbe ficergi magát a süppedős fotelben, ahogy a nő magyarázatát hallgatja. Ahogy a szavak elé tárják a helyzetet és a terveket, bajsza alatt halvány mosolyra húzódik a szája. Jó! Sőt, nagyon jó! Egy ilyen együttműködés és megbízás hosszabb távon kínál fix munkát és nyereséget. Szemei megvillannak Naerice kisasszony mondandójának végén. Talán a legértékesebb dolgot kínálta épp fel a számára! Hírnév és kapcsolatok! Ráadásul pont az egyik Prefektus számára ajánlaná be őt. Ha állna, most alighanem izgatottan toporogna kicsit.*
- Megtisztel a felkéréssel, Naerice kisasszony! *Szólal meg aztán, mikor a nő várakozóan néz rá.* És szeretném elfogadni az ön által kínált lehetőséget. Biztosíthatom, hogy tudásom legjavát állíthatom ügye szolgálatába.
*Szélesen elmosolyodik szakálla alatt. Feláll a fotelből, és az ablak felé int.*
- Megengedi? *De igazából nem is vár választ, már el is indul. Az ablakhoz érve közelebbről is megszemléli az ablakkeretet, az ablakszárnyat és a szárnyakra szerelt zárat. Ujjhegyével megpiszkálja, s eközben a válla felett szól hátra, töprengő hangon.* Ha a rácsot nem szeretné, akkor gondolom ablaktáblákat sem szeretne felszereltetni, ugye? Kár, pedig ezek a leghatékonyabbak.
*Abbahagyja a zár piszkálását. Szánalmas hulladéknak tartja, de ezt a véleményét megtartja magának. Visszafordul a nő felé, s kissé sarkán hintázva, tűnődő arccal néz rá.*
- Nos, Naerice kisasszony, a következő a helyzet. A leghatékonyabban valóban ráccsal vagy fa spalettákkal lehetne megvédeni az ablakokat. Ha ezek nem jöhetnek szóba, akkor az ablakok formáját lehetne leszűkíteni, hogy így lehessen megakadályozni a behatolást. Ám ez lőréshez hasonlatossá tenné őket, feltételezem, ezt sem kedvelné. *Míg beszél, hüvelykujjait vaskos bőrköténye szélébe akasztja.* Így hát olyan megoldást javasolnék, amivel az Ön elképzelését és a lehető legjobb megoldást egymáshoz közelíteném. Kisasszony, látott már ólomberakásos ablakot, ugye? Kör vagy rombusz formájú üvegszemek berögzítve a fém foglalatba. Illetve igazából bármilyen formájú üvegszemek lehetnek, ha elég ügyes üvegkészítőt talál. Akár egy rózsát is ábrázolhat az összkép. A lényeg az, hogy ennek a megoldásnak számos itt hasznosítható előnye lenne. Egyrészt megfelelően esztétikus lenne, de mégis bírna a rácsozat erejével és tartásával. Ha esetleg bármi miatt üvegtörés következne be, elég lenne csak egy vagy két törött szemet kicserélni, nem kéne az egész táblát. Tehát a karbantartása sokkal olcsóbb. A berakásos táblákat pedig megerősített ablakkeretbe tudnám rögzíteni, így továbbra is nyithatóak maradnának, ám igény szerint a jelenleginél erősebb, vagy összetettebb szerkezettel lehetnének lezárhatók.
*Megvakarja az orra hegyét. Reméli csak hogy jól magyarázta el a nőnek, ami a fejében van.*
- Mt gondol, kisasszony? Beleillene egy ilyen megoldás az elképzeléseibe?
//Sub Rosa Panzió//
*A Naerice kisasszony által mintegy hanyagul odavetett szavakat -"mióta egy panziót is vezetnem kell"-, illetve a mögöttük álló szándékot tökéletesen érti. Nem más volt ez a mondat valójában, mint a széttárt pávatollak megrezegtetése, épp úgy, mint ahogy a csinos ruha is az, és az asztalon félretolt levelek is azok. A fontosság, az értékesség és a hatalom apró jelképei, amivel a nő nem kíván jelenleg mást tenni, mint hatást tenni rá. Abban még nem biztos, hogy kettejük között felülre pozícionálni kívánja magát ezzel a hatással a nő, vagy csupán közönséges kupecként srófolja fel saját értékét. Akárhogy is legyen, a dolog egy bizonyos szintig működik: szemében a nő egyáltalán nem valami köznapi virágszál, hanem olyas valaki, aki figyelmet érdemel. És ezt a figyelmet meg is kapja tőle, még ha nem is rajongón, hanem csupán udvariasan.
Ujjaival szakállába túr ahogy a sebesülésekért vállalt felelősségről van szó, de a nő -nagyon ügyesen- nem hagyja szóhoz jutni. Ha hagyná, akkor valószínűleg udvarias köntösbe bújtatott, kissé csípős megjegyzést tenne a felelősségre és a józan észre, de talán így is a jó - hogy nincs erre lehetősége.
Átveszi a tenyerébe adott zsákot, de nem áll neki átszámolni a benne csörgő aranyakat. Ez a részéről egy apró jelzés arra, hogy bizalmat szavaz Naerice kisasszonynak. Bizalom nélkül ugyanis nincs üzlet hosszú távon, noha a bizalomnak megvannak a maga korlátai is.*
- Köszönöm, kisasszony! *A súlyos erszény eltűnik vaskos bőrköténye egy nagyobb zsebében.* Rendben van, akkor a hajtű kérdését hatályon kívül helyezzük.
*Komolyan bólint. Jegyzetei között nem egy rajz és tervezet van a hajtűvel kapcsolatban, de egyelőre tehát nem lesz rájuk szükség. Vagy.. nem Naerice kisasszony számára készül el. Ki tudja? Nem szeret hagyni kárba veszni semmit.
Kicsit kényelmesebb ülésbe ficergi magát a süppedős fotelben, ahogy a nő magyarázatát hallgatja. Ahogy a szavak elé tárják a helyzetet és a terveket, bajsza alatt halvány mosolyra húzódik a szája. Jó! Sőt, nagyon jó! Egy ilyen együttműködés és megbízás hosszabb távon kínál fix munkát és nyereséget. Szemei megvillannak Naerice kisasszony mondandójának végén. Talán a legértékesebb dolgot kínálta épp fel a számára! Hírnév és kapcsolatok! Ráadásul pont az egyik Prefektus számára ajánlaná be őt. Ha állna, most alighanem izgatottan toporogna kicsit.*
- Megtisztel a felkéréssel, Naerice kisasszony! *Szólal meg aztán, mikor a nő várakozóan néz rá.* És szeretném elfogadni az ön által kínált lehetőséget. Biztosíthatom, hogy tudásom legjavát állíthatom ügye szolgálatába.
*Szélesen elmosolyodik szakálla alatt. Feláll a fotelből, és az ablak felé int.*
- Megengedi? *De igazából nem is vár választ, már el is indul. Az ablakhoz érve közelebbről is megszemléli az ablakkeretet, az ablakszárnyat és a szárnyakra szerelt zárat. Ujjhegyével megpiszkálja, s eközben a válla felett szól hátra, töprengő hangon.* Ha a rácsot nem szeretné, akkor gondolom ablaktáblákat sem szeretne felszereltetni, ugye? Kár, pedig ezek a leghatékonyabbak.
*Abbahagyja a zár piszkálását. Szánalmas hulladéknak tartja, de ezt a véleményét megtartja magának. Visszafordul a nő felé, s kissé sarkán hintázva, tűnődő arccal néz rá.*
- Nos, Naerice kisasszony, a következő a helyzet. A leghatékonyabban valóban ráccsal vagy fa spalettákkal lehetne megvédeni az ablakokat. Ha ezek nem jöhetnek szóba, akkor az ablakok formáját lehetne leszűkíteni, hogy így lehessen megakadályozni a behatolást. Ám ez lőréshez hasonlatossá tenné őket, feltételezem, ezt sem kedvelné. *Míg beszél, hüvelykujjait vaskos bőrköténye szélébe akasztja.* Így hát olyan megoldást javasolnék, amivel az Ön elképzelését és a lehető legjobb megoldást egymáshoz közelíteném. Kisasszony, látott már ólomberakásos ablakot, ugye? Kör vagy rombusz formájú üvegszemek berögzítve a fém foglalatba. Illetve igazából bármilyen formájú üvegszemek lehetnek, ha elég ügyes üvegkészítőt talál. Akár egy rózsát is ábrázolhat az összkép. A lényeg az, hogy ennek a megoldásnak számos itt hasznosítható előnye lenne. Egyrészt megfelelően esztétikus lenne, de mégis bírna a rácsozat erejével és tartásával. Ha esetleg bármi miatt üvegtörés következne be, elég lenne csak egy vagy két törött szemet kicserélni, nem kéne az egész táblát. Tehát a karbantartása sokkal olcsóbb. A berakásos táblákat pedig megerősített ablakkeretbe tudnám rögzíteni, így továbbra is nyithatóak maradnának, ám igény szerint a jelenleginél erősebb, vagy összetettebb szerkezettel lehetnének lezárhatók.
*Megvakarja az orra hegyét. Reméli csak hogy jól magyarázta el a nőnek, ami a fejében van.*
- Mt gondol, kisasszony? Beleillene egy ilyen megoldás az elképzeléseibe?
2938. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-10-01 09:52:15
Üzenet elküldve: 2025-10-01 09:52:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
* Mikor Luurien elé áll, és látja, ahogy a fiú ökölbe szorítja a kezét. Nem veszi fenyegetésnek, inkább szíven üti a bátorság, hogy ekkora félelemmel is, de kiáll a másikért. Lassan bólint, majd nyugodt, barátságos hangon szólal meg.*
-Szép szavak, Lu úrfi. Nem sokan állnak így ki másért. Elmosolyodik, ahogy egy pillanatra Ciliára pillant, majd vissza a fiúra. Tudja, az ilyen tettek sokkal többet érnek, mint bármilyen hangos fenyegetés vagy hősködés.
* Nagyokat sóhajtva karjait leengedi, mintha már túl sok dolog jött volna össze a mai napra. Majd összeszedi magát és halkabban, de kedvesen folytatja.*
-Nem fogom hagyni, hogy a kisasszonynak baja essen, ha rajtam múlik. Nem viszem őt csak úgy oda. Megkeressük együtt a megoldást. *Egy pillanatra elkomorul, de hangja még mindig szelíd. A középkorú férfi agyában cikáznak a gondolatok.*
-De azt is tudni kell, hogy minden tettnek következménye van. A törvény nem mindig irgalmas. De néha a szív, amit mutatunk, meg tudja győzni az embereket. És maga most nagy szívet mutatott.
*Bólint barátságosan, hogy a fiú komolysága és bátorsága megmaradjon, de a félelme enyhüljön. Trevorn csendben hallgatja végig Ciliát, szemei komoly tekintettel figyelnek a lámpások fényében. Arcán nincs harag, inkább szomorúság és megértés. Széles mellkasát lassan emeli a levegő, ahogy mélyen kifújja. Amikor a lány a vállára teszi a kezét Luuriennek, ő is bólint egy aprót, mintha elismerné a gesztust.*
-Látom, őszintén beszél most, Cilia kisasszony. Nem vagyok bíró, és nem is az a dolgom, hogy ítéletet hozzak. De az igazat mindig meg kell mondani. Még ha fáj is. Én azzal, hogy önt kihoztam felelősséget vállaltam magáért. *Pillantása a lányból Luurienre vándorol, majd vissza, végül megpihennek rajta, szemében valami csendes tisztelet bújik meg.*
-Én is hibáztam életemben, és sokszor kellett mások előtt megállnom a helyem. Megbűnhődni azért, amit tettem. Tudom, nem könnyű. *Röviden körbenéz az utcán, hogy az őrök már valóban eltűntek-e, majd visszafordul hozzájuk. Hangját halkabban ejti, de melegséggel.*
-Most viszont nem a múlt számít. Trylnort kell megtalálnunk. A többit ráérünk később rendezni. A szavadat elfogadom, hogy szembe fogsz nézni vele. De előbb a fiút hozzuk vissza. *Ezután Luurienhez fordul, és megveregeti a vállát.*
-Lu kapitány! Mutassa az utat! * S közben az öklére bökne ujjával.*
-Jól tetted, hogy kiálltál érte. De erre vigyázz, mert nagy erő van benne. Először ezt használd, utána az öklöd. * Bökne épp a homlokára.*
-De most induljunk, nem hagyjuk, hogy bárki is egyedül cipelje ezt a terhet. Együtt kezdtük, együtt fejezzük be. Majd a kisasszony kicsit arrébb megvár minket a medvéjével. * Pillant az ordasra mosolyogva, de azért megsimogatni nem kockáztatja meg.*
* Mikor Luurien elé áll, és látja, ahogy a fiú ökölbe szorítja a kezét. Nem veszi fenyegetésnek, inkább szíven üti a bátorság, hogy ekkora félelemmel is, de kiáll a másikért. Lassan bólint, majd nyugodt, barátságos hangon szólal meg.*
-Szép szavak, Lu úrfi. Nem sokan állnak így ki másért. Elmosolyodik, ahogy egy pillanatra Ciliára pillant, majd vissza a fiúra. Tudja, az ilyen tettek sokkal többet érnek, mint bármilyen hangos fenyegetés vagy hősködés.
* Nagyokat sóhajtva karjait leengedi, mintha már túl sok dolog jött volna össze a mai napra. Majd összeszedi magát és halkabban, de kedvesen folytatja.*
-Nem fogom hagyni, hogy a kisasszonynak baja essen, ha rajtam múlik. Nem viszem őt csak úgy oda. Megkeressük együtt a megoldást. *Egy pillanatra elkomorul, de hangja még mindig szelíd. A középkorú férfi agyában cikáznak a gondolatok.*
-De azt is tudni kell, hogy minden tettnek következménye van. A törvény nem mindig irgalmas. De néha a szív, amit mutatunk, meg tudja győzni az embereket. És maga most nagy szívet mutatott.
*Bólint barátságosan, hogy a fiú komolysága és bátorsága megmaradjon, de a félelme enyhüljön. Trevorn csendben hallgatja végig Ciliát, szemei komoly tekintettel figyelnek a lámpások fényében. Arcán nincs harag, inkább szomorúság és megértés. Széles mellkasát lassan emeli a levegő, ahogy mélyen kifújja. Amikor a lány a vállára teszi a kezét Luuriennek, ő is bólint egy aprót, mintha elismerné a gesztust.*
-Látom, őszintén beszél most, Cilia kisasszony. Nem vagyok bíró, és nem is az a dolgom, hogy ítéletet hozzak. De az igazat mindig meg kell mondani. Még ha fáj is. Én azzal, hogy önt kihoztam felelősséget vállaltam magáért. *Pillantása a lányból Luurienre vándorol, majd vissza, végül megpihennek rajta, szemében valami csendes tisztelet bújik meg.*
-Én is hibáztam életemben, és sokszor kellett mások előtt megállnom a helyem. Megbűnhődni azért, amit tettem. Tudom, nem könnyű. *Röviden körbenéz az utcán, hogy az őrök már valóban eltűntek-e, majd visszafordul hozzájuk. Hangját halkabban ejti, de melegséggel.*
-Most viszont nem a múlt számít. Trylnort kell megtalálnunk. A többit ráérünk később rendezni. A szavadat elfogadom, hogy szembe fogsz nézni vele. De előbb a fiút hozzuk vissza. *Ezután Luurienhez fordul, és megveregeti a vállát.*
-Lu kapitány! Mutassa az utat! * S közben az öklére bökne ujjával.*
-Jól tetted, hogy kiálltál érte. De erre vigyázz, mert nagy erő van benne. Először ezt használd, utána az öklöd. * Bökne épp a homlokára.*
-De most induljunk, nem hagyjuk, hogy bárki is egyedül cipelje ezt a terhet. Együtt kezdtük, együtt fejezzük be. Majd a kisasszony kicsit arrébb megvár minket a medvéjével. * Pillant az ordasra mosolyogva, de azért megsimogatni nem kockáztatja meg.*
2937. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-10-01 08:35:11
Üzenet elküldve: 2025-10-01 08:35:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
*Marcangolja belülről minden egyes apró porcikáját a bűntudat. Miért is tette azt amit. A válasz pedig igazán egyszerű. Éhség, és a naivság. Grael pedig könnyen kihasználta a saját maga javára ezt. A végén már nem csak kolbászok tűntek el a kereskedők aszatláról. Hanem apró fülbevalók, karkötők, vagy épp egy lassan számoló kezéből az erszény. Ő pedig tova szaladt mintha a szél söpörte volna el. Igazán nagy szerencse, hogy korábban nem csípték őt fülön. Vagy épp az, hogy Mai és Alaver tette azt. Mert akkora már igazán kár lett volna az olyasféle mentegetőzés, minthogy "éhes voltam". Ami akkor még egy olcsó trükk és hazugság volt Mai számára is. Mégis bevált és elég volt ahhoz, hogy őt a jobb irányba terelgesse. A végére az tette a pontot, amikor visszanyerte emlékezetét, és vele igaz önmagát is. Mert az a Cilia másabb volt. Naivitásban mindenképpen, de leginkább vadságában tekintve. Ám azok a jeges kékek képesek voltak azt a vad csikót is megzabolázni.
Bár lehet túl későn? Amikor Trevorn belekezd ecsetelésébe. Miszerint, hogy hajtanak igazságot a gyilkosokkal és tolvajokkal. Ciliában pillanatra megáll a szíve. Arcára is kiül a riadtság. Ami csak jobban alátámaszthatja Trevornban azt, amit állított. Hiába a nevetés, Cilia arcáról leolvasható bizony. Minden szava igaz. Ő már amúgy sem hazudik egy jó ideje. Tán ha egy füllentés hagyta el a száját amikor Silipy megkérdezte, jól áll neki az a sárga színű szoknya. De az nem ebbe a hatáskörbe tartozik.
Trevorn reakciója azonban hirtelen hidegzuhanyként érik őt. Arról nem is beszélve, hogy csak egy pillanattal ezelőtt haladt el mellettük két láncos. Már csak az hiányzott volna, hogy meghallják amiről beszéltekk.
Szemei kikerekednek, és ijedtében még hátra is lép kettőt a férfitól.
Már Luuriennel is az előbb össze szaladt tekintetük, amikor a kézlevágásnál mindkettőjük elképedt. A kocka gyorsan fordult. A fiúcska védelmezően áll közéjük, még a keze is ökölbe szorul. Deres is hasonlóan tesz. Megérezve a hirtelen változást, értetlenül néz a rájuk magasodó férfira. Még morogni nem kezd amíg a férfi nem tesz olyat ami nem tetszene neki.*
- Köszönöm Luu, de ezt nekem kell megoldani.
*Szólal meg félénken és ráteszi a vállára a kezét a fiúnak, majd mellé is lép.*
-Trevorn kérem. Sok rosszat tettem. Mert akkor más voltam. Engedje, hogy elmagyarázzam.
*Ha pedig a férfinak nincs ellenvetése. Cilia gyorsan bele is kezd.*
- Történt velem egy baleset. Amitől elfelejtettem ki voltam. Semmire nem emlékeztem. A nevemre, a szüleimre, vagy épp mit szabad és mit nem. A vadonban éltem két évet mielőtt a városba tévedtem. Mint egy vadember éltem az életem, és megtettem mindent, hogy túléljünk Deressel. Ezért loptam.
*Hangja lágy, és csak kissé hangzik szomorkásnak. Ám ő maga nem tűnik csalódottnak, hogy történt ami. Mintha már megbarátkozott volna valamelyest.*
- Ígérem Trevorn bácsi, Maival elfogjuk ezt intézni. És felelni fogok azért amit tettem. De most Trylnor fontosabb! Kérem, menjen el Luuriennel a kaszárnyába. Én pedig megvárom magukat a közelben. Vagy ha gondolja, azonnal hazatérek és szólok Anivelnek arról, hogy ön is hamarosan visszatér. Remélem Luuriennel együtt. Ugye?
*Fordul a fiú felé. Mert most igazán örülne, ha legalább ő is a ház falain belül lenne ezek után egy kis időt. Amíg Trylnor nem kerül elő.*
*Marcangolja belülről minden egyes apró porcikáját a bűntudat. Miért is tette azt amit. A válasz pedig igazán egyszerű. Éhség, és a naivság. Grael pedig könnyen kihasználta a saját maga javára ezt. A végén már nem csak kolbászok tűntek el a kereskedők aszatláról. Hanem apró fülbevalók, karkötők, vagy épp egy lassan számoló kezéből az erszény. Ő pedig tova szaladt mintha a szél söpörte volna el. Igazán nagy szerencse, hogy korábban nem csípték őt fülön. Vagy épp az, hogy Mai és Alaver tette azt. Mert akkora már igazán kár lett volna az olyasféle mentegetőzés, minthogy "éhes voltam". Ami akkor még egy olcsó trükk és hazugság volt Mai számára is. Mégis bevált és elég volt ahhoz, hogy őt a jobb irányba terelgesse. A végére az tette a pontot, amikor visszanyerte emlékezetét, és vele igaz önmagát is. Mert az a Cilia másabb volt. Naivitásban mindenképpen, de leginkább vadságában tekintve. Ám azok a jeges kékek képesek voltak azt a vad csikót is megzabolázni.
Bár lehet túl későn? Amikor Trevorn belekezd ecsetelésébe. Miszerint, hogy hajtanak igazságot a gyilkosokkal és tolvajokkal. Ciliában pillanatra megáll a szíve. Arcára is kiül a riadtság. Ami csak jobban alátámaszthatja Trevornban azt, amit állított. Hiába a nevetés, Cilia arcáról leolvasható bizony. Minden szava igaz. Ő már amúgy sem hazudik egy jó ideje. Tán ha egy füllentés hagyta el a száját amikor Silipy megkérdezte, jól áll neki az a sárga színű szoknya. De az nem ebbe a hatáskörbe tartozik.
Trevorn reakciója azonban hirtelen hidegzuhanyként érik őt. Arról nem is beszélve, hogy csak egy pillanattal ezelőtt haladt el mellettük két láncos. Már csak az hiányzott volna, hogy meghallják amiről beszéltekk.
Szemei kikerekednek, és ijedtében még hátra is lép kettőt a férfitól.
Már Luuriennel is az előbb össze szaladt tekintetük, amikor a kézlevágásnál mindkettőjük elképedt. A kocka gyorsan fordult. A fiúcska védelmezően áll közéjük, még a keze is ökölbe szorul. Deres is hasonlóan tesz. Megérezve a hirtelen változást, értetlenül néz a rájuk magasodó férfira. Még morogni nem kezd amíg a férfi nem tesz olyat ami nem tetszene neki.*
- Köszönöm Luu, de ezt nekem kell megoldani.
*Szólal meg félénken és ráteszi a vállára a kezét a fiúnak, majd mellé is lép.*
-Trevorn kérem. Sok rosszat tettem. Mert akkor más voltam. Engedje, hogy elmagyarázzam.
*Ha pedig a férfinak nincs ellenvetése. Cilia gyorsan bele is kezd.*
- Történt velem egy baleset. Amitől elfelejtettem ki voltam. Semmire nem emlékeztem. A nevemre, a szüleimre, vagy épp mit szabad és mit nem. A vadonban éltem két évet mielőtt a városba tévedtem. Mint egy vadember éltem az életem, és megtettem mindent, hogy túléljünk Deressel. Ezért loptam.
*Hangja lágy, és csak kissé hangzik szomorkásnak. Ám ő maga nem tűnik csalódottnak, hogy történt ami. Mintha már megbarátkozott volna valamelyest.*
- Ígérem Trevorn bácsi, Maival elfogjuk ezt intézni. És felelni fogok azért amit tettem. De most Trylnor fontosabb! Kérem, menjen el Luuriennel a kaszárnyába. Én pedig megvárom magukat a közelben. Vagy ha gondolja, azonnal hazatérek és szólok Anivelnek arról, hogy ön is hamarosan visszatér. Remélem Luuriennel együtt. Ugye?
*Fordul a fiú felé. Mert most igazán örülne, ha legalább ő is a ház falain belül lenne ezek után egy kis időt. Amíg Trylnor nem kerül elő.*
2936. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-30 17:11:16
Üzenet elküldve: 2025-09-30 17:11:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Üzleti találkozás//
//Sub Rosa Panzió//
*Még szép, hogy számított Gilas Abac érkezésére, ugyanis nem csak az elodázott üzletet szeretné vele végre megkötni, hanem bizony más tervei is vannak vele, melyből, ha minden jól megy, mindketten jócskán profitálhatnak. Ez azonban még a jövő zenéje, egyelőre, enélkül is van még lebonyolítandó ügye a gnóm mesterrel.*
- Én köszönöm, hogy eljött. *Mondja mosolyogva. Az, hogy Gilas egy merőben más nőt lát maga előtt, mint a Piactéren, nem meglepő, hisz Merlana egy teljesen másik szerepben tündököl most épp, és a rá szabott, feltűnően díszes, vörös ruha is egészen más külsőt kölcsönöz neki, mint az az egyszerűbb öltözet, melyet legutóbbi találkozásuk alkalmával viselt.*
- Ó, ne is mondja! Teendőkből mindig akad bőven, és mióta egy panziót is vezetnem kell, ki sem látok a feladataim közül. *Fűzi még hozzá legyintve a beszélgetéshez, mielőtt a tárgyra térve érdeklődni kezdene a várva várt árut illetően. A gnóm azonnal be is mutatja a magával hozott tárgyakat, melyekről a lány egyáltalán nem tudja megmondani, hogy azok pont azok vagy csak ugyanolyanok-e, mint amelyeket a piacon foghatott a kezei között. Persze most is tüzetesen szemügyre veszi és meg is nézi magának mindkettőt, s közben hallgatja a különleges ritkaságnak tűnő hajsütőről szóló intelmeket. Bólogat végül, halványan elmosolyodik, és kíváncsian pillant vendégére.*
- Felelősséget gondolom nem vállal az esetleges balesetekért, melyek az eszköz nem megfelelő használata miatt történhetnek, igaz? Azt hiszem, hogy ez némileg csökkent az értékén, de a jövőbeli üzleteinkre való tekintettel tartom magam a megbeszélt árhoz. *Azt természetesen nem hagyja, hogy válaszoljon a másik, csupán saját magát akarja jobb színben feltüntetni néhány, jókor elmondott mondókával.*
Az íróasztal egyik fiókjába nyúl, ahonnan egy kicsi, bekötött szájú pénzeszsákocskát vesz elő.*
- Ez pontosan 300 arany. *Mondja, és Gilas Abac kezébe adja a zsákot.
* Ó, és a hajtűről megbeszéltek már nem aktuálisak. Úgy döntöttem, hogy nem méltó hozzám egy olyan eszköz, így mégsem tartok rá igényt. *Tisztázza ezt is, amint eszébe jut, majd vörösre festett ajkai széles mosolyra húzódnak, mikor a mester rákérdez a levélben foglaltakra, melyek szerint további együttműködést ajánlott neki.*
- Nos, igen. Amint látja, ez a ház hatalmas, és minél nagyobb, annál több gond is akad vele. *Mutat körbe színpadiasan.* Úgy gondolom, szükségem volna valakire, aki segít nekem abban, hogy kipofozzuk az épületet, és a fejlesztésével emeljük a hely színvonalát. Ehhez pontosan olyan mesteremberekre van szükségem, mint maga, Gilas úr. Szeretném, ha elhalmozna engem ötletekkel, hogy mivel tehetnénk jobbá, szebbé, otthonosabbá és biztonságosabbá a vendégeink számára, vagy könnyíthetnénk meg épp az alkalmazottjaink munkáját! Egyet máris tudok említeni. A biztonság az én ízlésemnek nem megfelelő, az ablakok zárjai túl könnyen kijátszhatók, erre a problémára nemrégiben hívta fel a figyelmemet a testőröm. Azonban nem akarok a szokásos, rácsos megoldással élni, mert ez mégiscsak egy szálláshely és nem börtön, gondolom megérti. Szóval szeretném megkérdezni a véleményét, hogy Ön szerint lehetséges-e valahogy biztonságosabb zárakat szerelni az ajtókra és ablakokra, és ha igen, tudna-e segédkezni a megvalósításában? Ez egyfajta próba is lenne, Gilas úr. Ha jól szerepel, és elégedett leszek a munkájával, akkor megfelelő fizetés mellett jó hírét is viszem Selyemrévbe, egyenesen Morthimer Prefektushoz. Mit szól? *Nem gondolná, hogy visszautasítható volna az ajánlata, így a választól egyáltalán nem fél, sőt, őszinte lelkesedéssel várja, hogy igent mondjon felkérésre a gnóm.*
//Sub Rosa Panzió//
*Még szép, hogy számított Gilas Abac érkezésére, ugyanis nem csak az elodázott üzletet szeretné vele végre megkötni, hanem bizony más tervei is vannak vele, melyből, ha minden jól megy, mindketten jócskán profitálhatnak. Ez azonban még a jövő zenéje, egyelőre, enélkül is van még lebonyolítandó ügye a gnóm mesterrel.*
- Én köszönöm, hogy eljött. *Mondja mosolyogva. Az, hogy Gilas egy merőben más nőt lát maga előtt, mint a Piactéren, nem meglepő, hisz Merlana egy teljesen másik szerepben tündököl most épp, és a rá szabott, feltűnően díszes, vörös ruha is egészen más külsőt kölcsönöz neki, mint az az egyszerűbb öltözet, melyet legutóbbi találkozásuk alkalmával viselt.*
- Ó, ne is mondja! Teendőkből mindig akad bőven, és mióta egy panziót is vezetnem kell, ki sem látok a feladataim közül. *Fűzi még hozzá legyintve a beszélgetéshez, mielőtt a tárgyra térve érdeklődni kezdene a várva várt árut illetően. A gnóm azonnal be is mutatja a magával hozott tárgyakat, melyekről a lány egyáltalán nem tudja megmondani, hogy azok pont azok vagy csak ugyanolyanok-e, mint amelyeket a piacon foghatott a kezei között. Persze most is tüzetesen szemügyre veszi és meg is nézi magának mindkettőt, s közben hallgatja a különleges ritkaságnak tűnő hajsütőről szóló intelmeket. Bólogat végül, halványan elmosolyodik, és kíváncsian pillant vendégére.*
- Felelősséget gondolom nem vállal az esetleges balesetekért, melyek az eszköz nem megfelelő használata miatt történhetnek, igaz? Azt hiszem, hogy ez némileg csökkent az értékén, de a jövőbeli üzleteinkre való tekintettel tartom magam a megbeszélt árhoz. *Azt természetesen nem hagyja, hogy válaszoljon a másik, csupán saját magát akarja jobb színben feltüntetni néhány, jókor elmondott mondókával.*
Az íróasztal egyik fiókjába nyúl, ahonnan egy kicsi, bekötött szájú pénzeszsákocskát vesz elő.*
- Ez pontosan 300 arany. *Mondja, és Gilas Abac kezébe adja a zsákot.
* Ó, és a hajtűről megbeszéltek már nem aktuálisak. Úgy döntöttem, hogy nem méltó hozzám egy olyan eszköz, így mégsem tartok rá igényt. *Tisztázza ezt is, amint eszébe jut, majd vörösre festett ajkai széles mosolyra húzódnak, mikor a mester rákérdez a levélben foglaltakra, melyek szerint további együttműködést ajánlott neki.*- Nos, igen. Amint látja, ez a ház hatalmas, és minél nagyobb, annál több gond is akad vele. *Mutat körbe színpadiasan.* Úgy gondolom, szükségem volna valakire, aki segít nekem abban, hogy kipofozzuk az épületet, és a fejlesztésével emeljük a hely színvonalát. Ehhez pontosan olyan mesteremberekre van szükségem, mint maga, Gilas úr. Szeretném, ha elhalmozna engem ötletekkel, hogy mivel tehetnénk jobbá, szebbé, otthonosabbá és biztonságosabbá a vendégeink számára, vagy könnyíthetnénk meg épp az alkalmazottjaink munkáját! Egyet máris tudok említeni. A biztonság az én ízlésemnek nem megfelelő, az ablakok zárjai túl könnyen kijátszhatók, erre a problémára nemrégiben hívta fel a figyelmemet a testőröm. Azonban nem akarok a szokásos, rácsos megoldással élni, mert ez mégiscsak egy szálláshely és nem börtön, gondolom megérti. Szóval szeretném megkérdezni a véleményét, hogy Ön szerint lehetséges-e valahogy biztonságosabb zárakat szerelni az ajtókra és ablakokra, és ha igen, tudna-e segédkezni a megvalósításában? Ez egyfajta próba is lenne, Gilas úr. Ha jól szerepel, és elégedett leszek a munkájával, akkor megfelelő fizetés mellett jó hírét is viszem Selyemrévbe, egyenesen Morthimer Prefektushoz. Mit szól? *Nem gondolná, hogy visszautasítható volna az ajánlata, így a választól egyáltalán nem fél, sőt, őszinte lelkesedéssel várja, hogy igent mondjon felkérésre a gnóm.*
2935. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-29 20:54:02
Üzenet elküldve: 2025-09-29 20:54:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
- Egy tolvajnak levágják a kezét? Mindig? *Elkerekedett szemekkel pillant hol a férfire, hogy Ciliára. Ha tudna saját magára is pillantana, mert nem szeretné, ha az ő kezét is levágnák. Nyilván azt sem, hogy Szikráét, és neki nagyobb esélye is van erre a körözés miatt. Elsápadva jut eszébe Agin is, akiről korábban beszélt Trevorn bácsi, akit felakasztottak, ő meg meg is nézte. Nagyon nem volt jó ötlet, de most már mindegy, és most az ő kezeiket is le akarják vágni. Szép kis kilátások. Ráadásul egyenesen a kéz-vágóhídra is mehetnek, mert... erről eszébe jut Tryl terve a jövőre nézve és egyből meg is osztja Szikrával. ~Végre valami!~ Lelkendezik boldogan, talán ez az első jó ötletük ma. Ha a komája ott van biztonságban, akkor maximum azért kell felelnie, mert ellógott, de az sokkal jobban hangzik, mintha kibelezve, vagy felakasztva találnák meg valahol. Főleg az utóbbi rémiszti meg valamivel jobban, túl friss az élmény. Végül megbeszélik, hogy az lesz a legjobb, ha oda mennek, mikor Szikra mond valamit.*
- Miért kéne? Mit tudna Tre... jaaa! *Sápad el olyan, gyorsan, amennyire csak lehet. hirtelen érzi a bőrén megelevenedő izzadságot, amit a levegő azonnal nyirkossá is tesz. Csak pislog maga elé, miközben Szikra kinyögi, hogy körözés alatt van. Na ekkor aztán beindulnak az események és a szíve is összeszorul!*
- Nem, dehogy megy oda ő is, ez baromság Trevorn bácsi! Hát levágják a kezét, maga mondta! Pedig nagyon szép kezei vannak nézze csak meg. *Megpróbálja elkapni Szikra egyik kezét és odatartani közelebb a kisérőjük fejéhez. Majd meggondolja magát és gyorsan elé lép a lánynak.*
- Dehogy visszük oda be! Egy: Mai néni mindenkit megbüntet, ha Szikrával lesz valami! Mondjuk most már így is, de mindegy! Kettő: ha Trylnor nincs ott és ő tömlöcbe kerül, a fiú kinyír, mert én vittem oda. Három! Levágják a szép kezét! Nem! Ezt biztos, hogy nem fogom hagyni! *Kezeit öklözésbe állítja és komoly szándékai vannak, hogy megvédje a lányt. Egyenesen és bátran a férfi szemeibe néz, bár rohadtul be van szarva. Mégis valami arra készteti, hogy lesz, ami lesz, itt most ő legyőzi a kétszer akkora ezermestert.*
- Egy tolvajnak levágják a kezét? Mindig? *Elkerekedett szemekkel pillant hol a férfire, hogy Ciliára. Ha tudna saját magára is pillantana, mert nem szeretné, ha az ő kezét is levágnák. Nyilván azt sem, hogy Szikráét, és neki nagyobb esélye is van erre a körözés miatt. Elsápadva jut eszébe Agin is, akiről korábban beszélt Trevorn bácsi, akit felakasztottak, ő meg meg is nézte. Nagyon nem volt jó ötlet, de most már mindegy, és most az ő kezeiket is le akarják vágni. Szép kis kilátások. Ráadásul egyenesen a kéz-vágóhídra is mehetnek, mert... erről eszébe jut Tryl terve a jövőre nézve és egyből meg is osztja Szikrával. ~Végre valami!~ Lelkendezik boldogan, talán ez az első jó ötletük ma. Ha a komája ott van biztonságban, akkor maximum azért kell felelnie, mert ellógott, de az sokkal jobban hangzik, mintha kibelezve, vagy felakasztva találnák meg valahol. Főleg az utóbbi rémiszti meg valamivel jobban, túl friss az élmény. Végül megbeszélik, hogy az lesz a legjobb, ha oda mennek, mikor Szikra mond valamit.*
- Miért kéne? Mit tudna Tre... jaaa! *Sápad el olyan, gyorsan, amennyire csak lehet. hirtelen érzi a bőrén megelevenedő izzadságot, amit a levegő azonnal nyirkossá is tesz. Csak pislog maga elé, miközben Szikra kinyögi, hogy körözés alatt van. Na ekkor aztán beindulnak az események és a szíve is összeszorul!*
- Nem, dehogy megy oda ő is, ez baromság Trevorn bácsi! Hát levágják a kezét, maga mondta! Pedig nagyon szép kezei vannak nézze csak meg. *Megpróbálja elkapni Szikra egyik kezét és odatartani közelebb a kisérőjük fejéhez. Majd meggondolja magát és gyorsan elé lép a lánynak.*
- Dehogy visszük oda be! Egy: Mai néni mindenkit megbüntet, ha Szikrával lesz valami! Mondjuk most már így is, de mindegy! Kettő: ha Trylnor nincs ott és ő tömlöcbe kerül, a fiú kinyír, mert én vittem oda. Három! Levágják a szép kezét! Nem! Ezt biztos, hogy nem fogom hagyni! *Kezeit öklözésbe állítja és komoly szándékai vannak, hogy megvédje a lányt. Egyenesen és bátran a férfi szemeibe néz, bár rohadtul be van szarva. Mégis valami arra készteti, hogy lesz, ami lesz, itt most ő legyőzi a kétszer akkora ezermestert.*
2934. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-29 14:22:56
Üzenet elküldve: 2025-09-29 14:22:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Üzleti találkozás//
//Sub Rosa Panzió//
*Nem telik el sok idő a kopogtatása után, az ajtó feltárul. Türelmesen megvárja míg bekerül a férfi látóterébe -megszokta, hogy az emberek nagy részének nem kézenfekvő a saját magasságánál lejjebb is nézni elsőre-, addig szemügyre veszi a férfit.*
- Én volnék! *Kissé meghajtja magát üdvözlésképp. Az, hogy így felismerték és számítottak rá, kissé olyan érzés, mintha langyos hájjal kenegetnék. Természetesen tudja, hogy Naerice kisasszony számított az érkezésére, de az ilyen figyelmesség különösen jól tud esni neki. Ahogy az idősebb férfiú elindul, úgy maga a nyomába szegődik, s ahogy korábban kívülről, most belülről is szemügyre veszi, amire csak lehetősége nyílik. Amit lát, arról azt gondolja hogy emberi szemmel valószínűleg elegánsnak és szépnek számít, ő viszont a saját részéről helypazarlónak és rosszul berendezettnek tartja. Viszont emlékezteti magát, hogy egy panzióban jár és nem egy műhelyben, így nem helyénvalók az ilyen gondolatok. Bár nehezen állja meg, csak csöndben, főhajtással üdvözli a vendégnek gondolt alakokat akikkel találkoznak, de nincs ideje rajtuk tűnődni, követi az urat fel, az emeletre, oda, ahová vezetik.
Türelmesen kivárja, míg bebocsájtást nyer Naerice kisasszonyhoz, és egy halk "köszönöm, uram!"-al hajtja meg magát egy kicsit mélyebben az úr előtt. Tudja, hogy aki szolgál valahol, az örül a külön udvariasságnak.
Az ajtón belépve ismét körbe néz. A szobán egyértelműen látja a női kéz nyomát, ezt persze nem is érzi meglepőnek, tekintve hogy ki ül az asztal mögött. Magában jót derül arra a gondolatra, hogy odakint a Piactéren csupán valami hétköznapi, bár csinos hölgynek vélte a nőt; míg itt egy tekintélyt parancsoló íróasztal mögött látja őt. Mintha nem is ugyanaz lenne a kettő ember.*
- Igen, Naerice kisasszony, megkaptam! *Természetesen ezzel nem mond újdonságot a puha szőnyegen állva.* Köszönöm, hogy megkeresett!
*Elfogadja a felé nyújtott kezet, amit eszébe sem jut megcsókolni, cserébe határozottan de nem túl erősen szorít rajta. A mozdulat tiszteletadást mutat, nem csodálatot vagy dominanciát rejt.*
- Ugyan kérem, ne szabadkozzon kisasszony! Ha jól sejtem, egyéb elfoglaltsága akadt. *Derűsen hordja körbe a pillantását, jelezve, hogy tökéletesen érti hogy aki ilyen szobában ül, az nem csak a körmét reszelgeti egész nap. A számára felkínált fotel felé pislant, de nem ül le egyelőre. A hóna alatt tartott dobozt az asztalon felszabadított helyezi, és a kisasszony felé bólint.*
- Elhoztam, Naerice kisasszony! Mindent, amiről szó volt, hibátlanul. *Nehezen állja meg, de nem túr bele a szakállába. Igen, persze, elhozta a nő által lefoglalt terméket, csak nem pontosan ugyanazt. Természetesen erről nem fog beszélni, hacsak a kisasszony éles szeme észre nem veszi valahogy, hogy a Piacon látott doboz és eszköz nem ugyanaz, ami most az asztalán ül. Benyúl a dobozba, és először egy tiszta, egyszerű vászonba húzott kisebb csomagot húz elő belőle. Ügyes ujjakkal hajtja-bontja szét a vásznat, és az abból előbukkanó dobozka egy pillanatra úgy veri vissza a fényt, mintha egy maroknyi meleg napsugár heverne a tenyerén.*
- A karneolból készült púderes szelence! *Naerice kisasszony elé teszi a csecsebecsét kéztávolságra, hadd nézze-forgassa meg ismét, ha kedve lenne hozzá. Ezután ismét a fém dobozba nyúl, és előhúz belőle egy elsőre szinte kínzóeszközre emlékeztető szerkezetet, amely viszont teljesen ártalmatlan célt sozlgál.* És a hajgöndörítő csipesz. Természetesen itt vannak a rátétek is, kisasszony, ha mégsem göndör, hanem egyenes tincsekre vágyna!
*Elővarázsolja és tenyerére veszi az apró fémlapokat, amiket a csipesz végére lehet egyszerűen felrögzíteni.*
- A doboz alját, engedelmével, már feltöltöttem homokkal. Csak rá kell tenni pár izzó parázs- vagy széndarabot, a csipeszt ráhelyezi a bakra, és egy percen belül már forró is. *Szemöldöke alól felpislant.* De ne felejtse el kisasszony, a csipesz forró!
*Kihangsúlyozza az utolsó szót.*
- Ha nem vigyáz, megsütheti a füle hegyét. Vagy.. khm.. leégetheti a haját. *A veszély valós. De nem is gyermek fogja használni az eszközt.
Ha a kisasszonynak bármi kérdése lenne, úgy még az asztal előtt marad állva hogy megválaszolja; viszont ha nincs neki, úgy leül az egyik fotelba. Szinte azonnal úgy érzi, hogy elkezd belesüppedni a puha párnázatba, és bár más körülmények között ezt roppant kényelmesnek tartaná, ezúttal inkább zavarja, hogy a lába szinte alig ér le a földig. Kissé előrébb ficereg az ülésben, szinte egészen a szélére, így már magabiztosan tud ülni. Jobb könyökével megtámaszkodik a karfán, fejét kissé oldalra biccenti, és kíváncsian néz a nőre.*
- A levelében további együttműködést említett, kisasszony. Nem fogok hazudni, roppantul kíváncsivá tett!
//Sub Rosa Panzió//
*Nem telik el sok idő a kopogtatása után, az ajtó feltárul. Türelmesen megvárja míg bekerül a férfi látóterébe -megszokta, hogy az emberek nagy részének nem kézenfekvő a saját magasságánál lejjebb is nézni elsőre-, addig szemügyre veszi a férfit.*
- Én volnék! *Kissé meghajtja magát üdvözlésképp. Az, hogy így felismerték és számítottak rá, kissé olyan érzés, mintha langyos hájjal kenegetnék. Természetesen tudja, hogy Naerice kisasszony számított az érkezésére, de az ilyen figyelmesség különösen jól tud esni neki. Ahogy az idősebb férfiú elindul, úgy maga a nyomába szegődik, s ahogy korábban kívülről, most belülről is szemügyre veszi, amire csak lehetősége nyílik. Amit lát, arról azt gondolja hogy emberi szemmel valószínűleg elegánsnak és szépnek számít, ő viszont a saját részéről helypazarlónak és rosszul berendezettnek tartja. Viszont emlékezteti magát, hogy egy panzióban jár és nem egy műhelyben, így nem helyénvalók az ilyen gondolatok. Bár nehezen állja meg, csak csöndben, főhajtással üdvözli a vendégnek gondolt alakokat akikkel találkoznak, de nincs ideje rajtuk tűnődni, követi az urat fel, az emeletre, oda, ahová vezetik.
Türelmesen kivárja, míg bebocsájtást nyer Naerice kisasszonyhoz, és egy halk "köszönöm, uram!"-al hajtja meg magát egy kicsit mélyebben az úr előtt. Tudja, hogy aki szolgál valahol, az örül a külön udvariasságnak.
Az ajtón belépve ismét körbe néz. A szobán egyértelműen látja a női kéz nyomát, ezt persze nem is érzi meglepőnek, tekintve hogy ki ül az asztal mögött. Magában jót derül arra a gondolatra, hogy odakint a Piactéren csupán valami hétköznapi, bár csinos hölgynek vélte a nőt; míg itt egy tekintélyt parancsoló íróasztal mögött látja őt. Mintha nem is ugyanaz lenne a kettő ember.*
- Igen, Naerice kisasszony, megkaptam! *Természetesen ezzel nem mond újdonságot a puha szőnyegen állva.* Köszönöm, hogy megkeresett!
*Elfogadja a felé nyújtott kezet, amit eszébe sem jut megcsókolni, cserébe határozottan de nem túl erősen szorít rajta. A mozdulat tiszteletadást mutat, nem csodálatot vagy dominanciát rejt.*
- Ugyan kérem, ne szabadkozzon kisasszony! Ha jól sejtem, egyéb elfoglaltsága akadt. *Derűsen hordja körbe a pillantását, jelezve, hogy tökéletesen érti hogy aki ilyen szobában ül, az nem csak a körmét reszelgeti egész nap. A számára felkínált fotel felé pislant, de nem ül le egyelőre. A hóna alatt tartott dobozt az asztalon felszabadított helyezi, és a kisasszony felé bólint.*
- Elhoztam, Naerice kisasszony! Mindent, amiről szó volt, hibátlanul. *Nehezen állja meg, de nem túr bele a szakállába. Igen, persze, elhozta a nő által lefoglalt terméket, csak nem pontosan ugyanazt. Természetesen erről nem fog beszélni, hacsak a kisasszony éles szeme észre nem veszi valahogy, hogy a Piacon látott doboz és eszköz nem ugyanaz, ami most az asztalán ül. Benyúl a dobozba, és először egy tiszta, egyszerű vászonba húzott kisebb csomagot húz elő belőle. Ügyes ujjakkal hajtja-bontja szét a vásznat, és az abból előbukkanó dobozka egy pillanatra úgy veri vissza a fényt, mintha egy maroknyi meleg napsugár heverne a tenyerén.*
- A karneolból készült púderes szelence! *Naerice kisasszony elé teszi a csecsebecsét kéztávolságra, hadd nézze-forgassa meg ismét, ha kedve lenne hozzá. Ezután ismét a fém dobozba nyúl, és előhúz belőle egy elsőre szinte kínzóeszközre emlékeztető szerkezetet, amely viszont teljesen ártalmatlan célt sozlgál.* És a hajgöndörítő csipesz. Természetesen itt vannak a rátétek is, kisasszony, ha mégsem göndör, hanem egyenes tincsekre vágyna!
*Elővarázsolja és tenyerére veszi az apró fémlapokat, amiket a csipesz végére lehet egyszerűen felrögzíteni.*
- A doboz alját, engedelmével, már feltöltöttem homokkal. Csak rá kell tenni pár izzó parázs- vagy széndarabot, a csipeszt ráhelyezi a bakra, és egy percen belül már forró is. *Szemöldöke alól felpislant.* De ne felejtse el kisasszony, a csipesz forró!
*Kihangsúlyozza az utolsó szót.*
- Ha nem vigyáz, megsütheti a füle hegyét. Vagy.. khm.. leégetheti a haját. *A veszély valós. De nem is gyermek fogja használni az eszközt.
Ha a kisasszonynak bármi kérdése lenne, úgy még az asztal előtt marad állva hogy megválaszolja; viszont ha nincs neki, úgy leül az egyik fotelba. Szinte azonnal úgy érzi, hogy elkezd belesüppedni a puha párnázatba, és bár más körülmények között ezt roppant kényelmesnek tartaná, ezúttal inkább zavarja, hogy a lába szinte alig ér le a földig. Kissé előrébb ficereg az ülésben, szinte egészen a szélére, így már magabiztosan tud ülni. Jobb könyökével megtámaszkodik a karfán, fejét kissé oldalra biccenti, és kíváncsian néz a nőre.*
- A levelében további együttműködést említett, kisasszony. Nem fogok hazudni, roppantul kíváncsivá tett!
2933. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-28 08:15:18
Üzenet elküldve: 2025-09-28 08:15:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
*Végül tényleg úgy lett, ahogy gondolta. Miközben kitérnek a templomból, és a polgárnegyed utcáin haladnak a férfi azért körbenéz hátha meglátja a fiút. Bekötőknél, vagy épp ahol fényforrást lát. Lu úrfinak hamar válaszol a városőrség feladatairól.*
-Egy városban nagyon sokan élnek. És mint látjátok senki se egyforma. Vannak nézeteltérések. Vannak verekedések. Az őrségnek a fő feladata, a rend fenntartása. Mindenféle pitiáner bűnözőket fülelnek le, sőt vannak gyilkosok is, és tolvajok. Az őrség dolga még az ítélet végrehajtása. Felsőbb vezetőség hoz egy döntést. Például egy gyilkost nagy valószínűséggel felakasztanak. Egy tolvajnak a kezét vágják le. De van mikor pénzbüntetéssel meg lehet úszni. * Fejezi be monológját. Ekkor kezdi el bevallani Cilia, hogy igazából ő egy körözött személy. Először elneveti magát, mert butaságnak tartja.*
-Ugyan dehogy! Ezt nem azért mondtam, hogy ilyeneket játszunk! Ne beszéljen ilyen badarságokat. * De amikor Lu úrfinak is szól, hogy már tudja, akkor jön a felismerés. Igaz. Most vág bele az érzés, amikor valakiről nem is gondolnánk hogy sáros a keze de végül kiderül, hogy igen. Hideg zuhanyként éri a felismerés. Kezével megdörzsöli arcát, sőt egy pillanatra meg is áll. Pont ekkor halad el mellettük párban a városőr két tagja. Biccent nekik, de nem szólítja meg őket. Két nagy lélegzetet vesz, majd az elfre néz. Tekintete aggodalommal teli.*
-Mi a vád? * Persze csendesebben mint eddig, és azután kérdezi ha az őrök elhaladtak.*
-Önnek is jönnie kell! A tetteikért vállalni kell a felelősséget. Együtt indultunk, együtt is fejezzük be! * Hangja komoly, közben reméli, hogy van nála annyi arany, hogy ki tudja váltani a lányt az őrségen. Bár ez az elkövetett bűnök határozzák meg. Bízik benne, hogy csak valami pitiáner ügy az ami miatt a lány körözés alatt áll.*
*Végül tényleg úgy lett, ahogy gondolta. Miközben kitérnek a templomból, és a polgárnegyed utcáin haladnak a férfi azért körbenéz hátha meglátja a fiút. Bekötőknél, vagy épp ahol fényforrást lát. Lu úrfinak hamar válaszol a városőrség feladatairól.*
-Egy városban nagyon sokan élnek. És mint látjátok senki se egyforma. Vannak nézeteltérések. Vannak verekedések. Az őrségnek a fő feladata, a rend fenntartása. Mindenféle pitiáner bűnözőket fülelnek le, sőt vannak gyilkosok is, és tolvajok. Az őrség dolga még az ítélet végrehajtása. Felsőbb vezetőség hoz egy döntést. Például egy gyilkost nagy valószínűséggel felakasztanak. Egy tolvajnak a kezét vágják le. De van mikor pénzbüntetéssel meg lehet úszni. * Fejezi be monológját. Ekkor kezdi el bevallani Cilia, hogy igazából ő egy körözött személy. Először elneveti magát, mert butaságnak tartja.*
-Ugyan dehogy! Ezt nem azért mondtam, hogy ilyeneket játszunk! Ne beszéljen ilyen badarságokat. * De amikor Lu úrfinak is szól, hogy már tudja, akkor jön a felismerés. Igaz. Most vág bele az érzés, amikor valakiről nem is gondolnánk hogy sáros a keze de végül kiderül, hogy igen. Hideg zuhanyként éri a felismerés. Kezével megdörzsöli arcát, sőt egy pillanatra meg is áll. Pont ekkor halad el mellettük párban a városőr két tagja. Biccent nekik, de nem szólítja meg őket. Két nagy lélegzetet vesz, majd az elfre néz. Tekintete aggodalommal teli.*
-Mi a vád? * Persze csendesebben mint eddig, és azután kérdezi ha az őrök elhaladtak.*
-Önnek is jönnie kell! A tetteikért vállalni kell a felelősséget. Együtt indultunk, együtt is fejezzük be! * Hangja komoly, közben reméli, hogy van nála annyi arany, hogy ki tudja váltani a lányt az őrségen. Bár ez az elkövetett bűnök határozzák meg. Bízik benne, hogy csak valami pitiáner ügy az ami miatt a lány körözés alatt áll.*
2932. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-28 00:29:55
Üzenet elküldve: 2025-09-28 00:29:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*Férfi legyen a talpán, aki meg tudja érteni, hogy mégis mi a fene történik éppen. A fellegekben jártak, imádták egymást, az ajkaik el sem akartak szakadni egymástól, aztán valamilyen értetlen okból kifolyólag az a titokzatos papírmunka hirtelen nagyon fontossá vált. Meg akarja érteni, így hamar Mai után megy a konyhába, és egyből neki is szegezi a kérdést. Azonban, még mielőtt hallhatná a választ, a jegeskék szemeiket pillantja meg, melyek úgy néznek rá, mintha épp most tette volna tönkre a lány egész életét, pedig ő nem csinált mást, csak értékelte a tőle kapott ajándékot és szerette.
Már elsőre sem értette, hogy mi baja van a másiknak, de a furcsa, szakadozott magyarázat sem segít túl sokat, az utolsó mondatra pedig még be is dühödik.*
- De… *Már épp kiszakadna belőle, hogy nem ő kérte meg rá, hogy öltözzön ribancnak, szopja le, majd valljon neki szerelmet, ám, amint ez a gondolat végigfut az agyában, szemei kikerekednek, ahogy tudatosul benne, hogy mi is lehet a derült égből villámcsapásként tomboló hiszti oka. Szerelmet vallani… Egy olyan kapcsolatban, ami nem más, csupán egy színjáték azért, hogy megpróbálják megóvni egymást a saját hülyeségeiktől. Sejti, hogy a valóság ijesztette meg ennyire a nőt, de ideje már nincs rá, hogy mindezt megkérdezze tőle. Az ajtó hosszú másodpercekkel ezelőtt becsapódott már előtte, Mainak pedig már csak a hűlt helye és az illata maradt a lakásban, ő meg egyedül áll félmeztelenül az előszobában, mint egy bolond.*
- Hmh, nők… *Egy nagyot sóhajt, megvakarja a tarkóját, majd kissé csalódottan ballag vissza a szobájába, és dől ki az ágyra, melyen szokatlanul magányosnak érzi most magát így egyedül. Rájön, hogy még nem kapott eleget Maiból. Amit ma mutatott magából, az túl vonzó és tökéletes volt ahhoz, hogy ilyen gyorsan véget érjen.*
~Ez van…~ *Próbál úgy tenni, mintha mindegy lenne, de az biztos, hogy ezek után már nem lesz nyugodt és kellemes az éjszakája.*
//A szépség és a hóhér//
*Férfi legyen a talpán, aki meg tudja érteni, hogy mégis mi a fene történik éppen. A fellegekben jártak, imádták egymást, az ajkaik el sem akartak szakadni egymástól, aztán valamilyen értetlen okból kifolyólag az a titokzatos papírmunka hirtelen nagyon fontossá vált. Meg akarja érteni, így hamar Mai után megy a konyhába, és egyből neki is szegezi a kérdést. Azonban, még mielőtt hallhatná a választ, a jegeskék szemeiket pillantja meg, melyek úgy néznek rá, mintha épp most tette volna tönkre a lány egész életét, pedig ő nem csinált mást, csak értékelte a tőle kapott ajándékot és szerette.
Már elsőre sem értette, hogy mi baja van a másiknak, de a furcsa, szakadozott magyarázat sem segít túl sokat, az utolsó mondatra pedig még be is dühödik.*
- De… *Már épp kiszakadna belőle, hogy nem ő kérte meg rá, hogy öltözzön ribancnak, szopja le, majd valljon neki szerelmet, ám, amint ez a gondolat végigfut az agyában, szemei kikerekednek, ahogy tudatosul benne, hogy mi is lehet a derült égből villámcsapásként tomboló hiszti oka. Szerelmet vallani… Egy olyan kapcsolatban, ami nem más, csupán egy színjáték azért, hogy megpróbálják megóvni egymást a saját hülyeségeiktől. Sejti, hogy a valóság ijesztette meg ennyire a nőt, de ideje már nincs rá, hogy mindezt megkérdezze tőle. Az ajtó hosszú másodpercekkel ezelőtt becsapódott már előtte, Mainak pedig már csak a hűlt helye és az illata maradt a lakásban, ő meg egyedül áll félmeztelenül az előszobában, mint egy bolond.*
- Hmh, nők… *Egy nagyot sóhajt, megvakarja a tarkóját, majd kissé csalódottan ballag vissza a szobájába, és dől ki az ágyra, melyen szokatlanul magányosnak érzi most magát így egyedül. Rájön, hogy még nem kapott eleget Maiból. Amit ma mutatott magából, az túl vonzó és tökéletes volt ahhoz, hogy ilyen gyorsan véget érjen.*
~Ez van…~ *Próbál úgy tenni, mintha mindegy lenne, de az biztos, hogy ezek után már nem lesz nyugodt és kellemes az éjszakája.*
2931. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-27 18:41:41
Üzenet elküldve: 2025-09-27 18:41:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*Történetesen egyetlen szótól esett szét a jól felépített világa. Ráadásul az ő ajkain bukott ki. Nincs az a szer, nincs az az alkohol, vagy mágia, ami képes lett volna kicsikarni szájából a szót a férfire irányultan. Mégis a saját fantáziája, a saját testének öröme árulta el. Nem akar viszonzást hallani. Nem akarja a fejében visszhangzó szavakat sem hallani. Már-már hisztérikussá válik, amit próbál elfojtani, ahogy kiiramodik a konyhába, s az az egyik szék támlájában megkapaszkodva szorítja a fába a remegését. Akkor egyenesedik csak föl, mikor hallja a mezítelen talpak csattanását a kövön. Közeledik Grael. Hidegen néz rá. Nem játszik, most egyszerűen gyűlöli, hogy ezt tette vele. Egy átkozott csapda volt. Az elején tudnia kellett volna, hogy a városőr maga a gonosz és neki kellett volna fölé kerekednie, nem pedig hagyni, hogy a bőre alá másszon, s belülről rágja meg. Mait nem szereti senki a gyerekeken kívül. Nem szeretheti. Sem a saját anyja, aki szerint egy hiba, sem a húga, aki úgy mutatja fel érzelmeit, hogy megátkozza. Sem Grael. Az ilyen mögött mindig van valami. Ez egy téboly, amiből most ki akar menekülni és hideg vízbe dugni a fejét, hogy végre elhalkuljon minden. Nyel egyet, majd a kabátjáért nyúl, ami még a földön hever, s úgy ölti magára.*
- Van do… *Megköszörüli a torkát, mert egy oktávval feljebb kezdte a mondandóját. Már a megszokott tónusban folytatja.* - Van dolgom. Rengeteg. A napokban… biztos nem fogok ráérni. *Végigméri a félmeztelen alakot, s még mielőtt megfoganhatna, hogy vissza akar bújni hozzá, folytatja.* - Nem érek rá erre a hülyeségre.
*Ha van némi sütnivalója a férfinek, pontosan tudja, hogy mi történik, de nem várja meg, hogy megeméssze a hallottakat és egyáltalán kinevesse, vagy épp magához húzza. Mai is tudja, hogy a jelenetével kissé nevetséges, de talán így a legjobb. Jobb megfelelni az őt ért vádaknak. Jobb egy hisztis „ostoba picsa” bőrébe bújva szépen elmenekülni. Pillanat leforgása alatt csapódik be mögötte az ajtó.*
//A szépség és a hóhér//
*Történetesen egyetlen szótól esett szét a jól felépített világa. Ráadásul az ő ajkain bukott ki. Nincs az a szer, nincs az az alkohol, vagy mágia, ami képes lett volna kicsikarni szájából a szót a férfire irányultan. Mégis a saját fantáziája, a saját testének öröme árulta el. Nem akar viszonzást hallani. Nem akarja a fejében visszhangzó szavakat sem hallani. Már-már hisztérikussá válik, amit próbál elfojtani, ahogy kiiramodik a konyhába, s az az egyik szék támlájában megkapaszkodva szorítja a fába a remegését. Akkor egyenesedik csak föl, mikor hallja a mezítelen talpak csattanását a kövön. Közeledik Grael. Hidegen néz rá. Nem játszik, most egyszerűen gyűlöli, hogy ezt tette vele. Egy átkozott csapda volt. Az elején tudnia kellett volna, hogy a városőr maga a gonosz és neki kellett volna fölé kerekednie, nem pedig hagyni, hogy a bőre alá másszon, s belülről rágja meg. Mait nem szereti senki a gyerekeken kívül. Nem szeretheti. Sem a saját anyja, aki szerint egy hiba, sem a húga, aki úgy mutatja fel érzelmeit, hogy megátkozza. Sem Grael. Az ilyen mögött mindig van valami. Ez egy téboly, amiből most ki akar menekülni és hideg vízbe dugni a fejét, hogy végre elhalkuljon minden. Nyel egyet, majd a kabátjáért nyúl, ami még a földön hever, s úgy ölti magára.*
- Van do… *Megköszörüli a torkát, mert egy oktávval feljebb kezdte a mondandóját. Már a megszokott tónusban folytatja.* - Van dolgom. Rengeteg. A napokban… biztos nem fogok ráérni. *Végigméri a félmeztelen alakot, s még mielőtt megfoganhatna, hogy vissza akar bújni hozzá, folytatja.* - Nem érek rá erre a hülyeségre.
*Ha van némi sütnivalója a férfinek, pontosan tudja, hogy mi történik, de nem várja meg, hogy megeméssze a hallottakat és egyáltalán kinevesse, vagy épp magához húzza. Mai is tudja, hogy a jelenetével kissé nevetséges, de talán így a legjobb. Jobb megfelelni az őt ért vádaknak. Jobb egy hisztis „ostoba picsa” bőrébe bújva szépen elmenekülni. Pillanat leforgása alatt csapódik be mögötte az ajtó.*
2930. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-27 18:05:33
Üzenet elküldve: 2025-09-27 18:05:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*Igen. Határozottan kellemes csalódás ez a lány. Ha olyan volna, mint a legtöbb nemes picsa, akkor már rég úgy dobta volna ki a házából, mint macskát szarni. Nem válaszolt volna a véget nem érő kérdéseinek áradatára, nem segített volna rajta, amikor kétségbe volt esve, nem kötött volna vele paktumot sem. Bár, állandóan a vérét szívja azzal, hogy meggondolatlan és a húrt is megannyiszor túlfeszíti a vakmerőségével, valahol mégis az tetszik neki a legjobban benne, hogy Mai mer rossz lenni, és még ha ő nem is vallja be magának, látja, hogy valahol élvezi a veszélyt.
Parancsnok ugyan nem válik belőle egy puszta, vágyakozó gondolatra, de a félvér nő fantáziának egy része valósággá válhat azzal, hogy átveszi az irányítást, és bár nem ragadja meg fájdalmasan az éjfekete tincseket, mozdulataival mégis érezteti, hogy ő diktálja a tempót. Nem kényszeríti azonban semmire a szépen becsomagolt játékbabáját, hisz nincs rá szükség. Úgy tűnik, hogy Mai ebben is különbözik az átlagos nemeskisasszonyoktól.*
~Vajon hol tanulta ezt meg ilyen jól?~ *Merthogy azokból mindent kinéz, de azt nem, hogy ennyire tisztában vannak azzal, mit és hogyan kell kezdeni egy rájuk vágyó ember férfiasságával.
Amikor aztán partnere felegyenesedik, s ahhoz, hogy a fülébe súghasson, talán még kecsesen lábujjhegyre is kell állnia, egy rövid óhajt hall csupán. Halvány vigyorral reagál, majd hagyja, hogy a hálószobában csak rájuk váró, egyelőre még üres ágyhoz vezesse őt. Újra megkapja ölébe vágyainak forrását, és neki is látna, hogy ismét felfedezze a már jól ismert, finom, női testet, de Mai hajlandósága az irányításra újabb meglepetésként éri. Dolga már nincs, ugyanis az ő huncut rosszasága már tökéletesen elkészítette magát neki, csupán élveznie kell az ajándékot, amit kapott. Lassan bele is feledkezik a mámorba, és ki is használja együttlétük minden egyes pillanatát, míg végül el nem mosódik a vékony határ a között, hogy melyikük irányít. Mire mindkettőjük elér a csúcsra, egyenlőnek érezhetik magukat, mely talán még soha nem fordult elő, mióta ismerik egymást.*
- Hmh…? *Mai vallomása kijózanító hidegzuhanyként éri, hirtelen fogalma sincs, hogy mit gondoljon, érezzen vagy mondjon rá, így megnyugtató mentsvárként értékeli az újabb csókot, melyből most azért nem akar szabadulni, mert utána meg kell majd szólalnia. Vagy nem.
Az álom véget ér, a fekete csipkébe öltöztetett babája először csak az ajkaikat szakítja el egymástól, majd a szobából is elmenekül.*
- Mi van? Milyen papírok? *Értetlenül pislog a nő hűlt helyére az ölében, miközben, ha volt is szó bármilyen istenekverte papírokról, már marhára megfeledkezett róluk. Azonnal utána rohanna, de eszébe jut, hogy ő még anyaszült meztelen, és hiába nem látná őket más, mégsem akar úgy a konyhába caplatni. Felrángatja magára a nadrágját, és utána követi csak Mait.*
- Mi lett hirtelen ilyen sürgős? *Kérdezi a konyha bejáratánál állva. Nem sejti, hogy az az aprócska mondat a lány fejében még az ő problémájánál -hogy válaszolnia kell rá- is nagyobb gondot okozott.*
//A szépség és a hóhér//
*Igen. Határozottan kellemes csalódás ez a lány. Ha olyan volna, mint a legtöbb nemes picsa, akkor már rég úgy dobta volna ki a házából, mint macskát szarni. Nem válaszolt volna a véget nem érő kérdéseinek áradatára, nem segített volna rajta, amikor kétségbe volt esve, nem kötött volna vele paktumot sem. Bár, állandóan a vérét szívja azzal, hogy meggondolatlan és a húrt is megannyiszor túlfeszíti a vakmerőségével, valahol mégis az tetszik neki a legjobban benne, hogy Mai mer rossz lenni, és még ha ő nem is vallja be magának, látja, hogy valahol élvezi a veszélyt.
Parancsnok ugyan nem válik belőle egy puszta, vágyakozó gondolatra, de a félvér nő fantáziának egy része valósággá válhat azzal, hogy átveszi az irányítást, és bár nem ragadja meg fájdalmasan az éjfekete tincseket, mozdulataival mégis érezteti, hogy ő diktálja a tempót. Nem kényszeríti azonban semmire a szépen becsomagolt játékbabáját, hisz nincs rá szükség. Úgy tűnik, hogy Mai ebben is különbözik az átlagos nemeskisasszonyoktól.*
~Vajon hol tanulta ezt meg ilyen jól?~ *Merthogy azokból mindent kinéz, de azt nem, hogy ennyire tisztában vannak azzal, mit és hogyan kell kezdeni egy rájuk vágyó ember férfiasságával.
Amikor aztán partnere felegyenesedik, s ahhoz, hogy a fülébe súghasson, talán még kecsesen lábujjhegyre is kell állnia, egy rövid óhajt hall csupán. Halvány vigyorral reagál, majd hagyja, hogy a hálószobában csak rájuk váró, egyelőre még üres ágyhoz vezesse őt. Újra megkapja ölébe vágyainak forrását, és neki is látna, hogy ismét felfedezze a már jól ismert, finom, női testet, de Mai hajlandósága az irányításra újabb meglepetésként éri. Dolga már nincs, ugyanis az ő huncut rosszasága már tökéletesen elkészítette magát neki, csupán élveznie kell az ajándékot, amit kapott. Lassan bele is feledkezik a mámorba, és ki is használja együttlétük minden egyes pillanatát, míg végül el nem mosódik a vékony határ a között, hogy melyikük irányít. Mire mindkettőjük elér a csúcsra, egyenlőnek érezhetik magukat, mely talán még soha nem fordult elő, mióta ismerik egymást.*
- Hmh…? *Mai vallomása kijózanító hidegzuhanyként éri, hirtelen fogalma sincs, hogy mit gondoljon, érezzen vagy mondjon rá, így megnyugtató mentsvárként értékeli az újabb csókot, melyből most azért nem akar szabadulni, mert utána meg kell majd szólalnia. Vagy nem.
Az álom véget ér, a fekete csipkébe öltöztetett babája először csak az ajkaikat szakítja el egymástól, majd a szobából is elmenekül.*
- Mi van? Milyen papírok? *Értetlenül pislog a nő hűlt helyére az ölében, miközben, ha volt is szó bármilyen istenekverte papírokról, már marhára megfeledkezett róluk. Azonnal utána rohanna, de eszébe jut, hogy ő még anyaszült meztelen, és hiába nem látná őket más, mégsem akar úgy a konyhába caplatni. Felrángatja magára a nadrágját, és utána követi csak Mait.*
- Mi lett hirtelen ilyen sürgős? *Kérdezi a konyha bejáratánál állva. Nem sejti, hogy az az aprócska mondat a lány fejében még az ő problémájánál -hogy válaszolnia kell rá- is nagyobb gondot okozott.*
2929. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-27 16:24:40
Üzenet elküldve: 2025-09-27 16:24:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
* Nincs itt semmi látnivaló. Csak egy három és fél méter magas, két lábon járó legenda, vállán átdobva egy hosszú kötelet, bal kezében pedig egy fáklyát cipelve. Morwon szótlanul ballag át a polgárnegyednek nevezett városrészen. A templom már csak néhány utcányira van tőle, és egyre közeledik. A városi népek persze gyakorta megbámulják a hatalmas teremtményt. Ő meg csak megy tovább, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Merthogy neki az is. A másnaposság hatására most meglehetősen magába fordul, unott arckifejezése miatt (meg talán félelmet keltő méretei miatt) senki nem megy igazán közel hozzá. Inkább elkerülik, ha lehet. Morwonnak mindez fel sem tűnik. Ő mindig mindenkivel kedves, így senkinek nincs semmiféle oka félni tőle. Hamarosan ott terem a templomkert bejáratánál. *
2928. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-27 12:36:39
Üzenet elküldve: 2025-09-27 12:36:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
*A templom falai némán magasodnak föléjük, és mindazokra akik a padokon találtak menedéket az éjjelre. Halk szuszogások zaja töri meg csupán a csendet. Cilia kis szíve azonban úgy dobog mellkasában az aggodalomtól, hogy az még saját fülében is érzi. Csak nézi az istennőjének emelt oltárt. A rajta pislákoló gyertyafényt. És a némaság az egyetlen válasz jajveszékelésére.*
~ Miért nem válaszol? ~
*Kérdezi magától aggódva. De hát miért is tenné. A választ már sejtheti, sőt pontosan tudja jól mit kellene tennie. Csak eddig túl arrogáns volt, hogy elfogadja azt. Azt hitte megtalálja maga a fiút, úgy ahogy Ő akarta. Nem pedig úgy, ahogy annak lennie kell.
Aggodalommal teli arckifejezése nem enyhül, csak rosszabbra fordul mikor meghallja Trevorn bácsit. Csak nézi a rámagasodó férfit smaragd szemeivel. Mintha azt keresné a másikéban, hogy tényleg megbízhat e benne. És néhány másodpercnyi néma csönd után. Úgy határoz, hogy megadja a férfinak a lehetőséget. Hatalmas rizikót vállalva ezzel.*
- Rendben. De menjünk. Luurien már elindult.
*Válaszolja halkan, és meg is indul Trevornal kifelé.
Kint nem zárkózik fel Luurienhez, kissé lemaradva kezdi el mondókáját a férfinak. Van ideje bőven, mert a kaszárnya még bőven messze van.
A templomkertet elhagyva, már az utcán kezd bele.*
- Trevorn bácsi, én nem mehetek a kaszárnyába. Mert.
Mert.
*Keresi a megfelelő szavakat, és hangja legalább annyira keserű mint amennyire haragos is. De az érződik, hogy visszafogja magát, elnyomva érzéseit. Már amennyire tudnak.*
- Engem köröznek.
*Nyögi ki végül röviden. Elfogadva a tényt, hogy nem menekülhet örökre. Ez előbb vagy utóbb úgy is kiderült volna. Mindegy, hogy az előző év folyamán történtek a kis tettei vagy sem. Bűnt követett el.
Tán Luurien eddigre észrevette direkt maradt le. Vagy sem, de a fiú ötlete hirtelen az ö fejébe is szöget üt.*
- De mondta! De akkor miért nem mondta el nekem, hogy elmegy a házból?
*Értetlenkedik Cilia. Furcsa lenne az Trylnortól, hogy csak úgy köszönés nélkül távozik el. Az ígérete, ugyan úgy tartozott rá mint saját magára is. Nem hagyjuk hátra a másikat minden szó nélkül. Valami történt, csak mégis mi?*
- Luu, oda majd Trevornal kell menned. Már tudja.
*Közli Luuriennel is az eseményeket, ha esetleg nem figyelt volna rájuk az eddigi úton. A fiú újbóli kérdésére, nem igazán tud válaszolni. Mert ő maga az ilyenen sosem gondolkodott el. Csupán annyira, mivel járhat az, hogy valaki városőrnek áll. Grael beszélt róluk elég sokat, hogy tudja miként cselekednek az őrjáratuk során. És mit mondjon, ha esetleg fülön csípnék. Amivel nagy esélyekkel megúszhatja ha a városőrnek éppen vajszíve van.*
*A templom falai némán magasodnak föléjük, és mindazokra akik a padokon találtak menedéket az éjjelre. Halk szuszogások zaja töri meg csupán a csendet. Cilia kis szíve azonban úgy dobog mellkasában az aggodalomtól, hogy az még saját fülében is érzi. Csak nézi az istennőjének emelt oltárt. A rajta pislákoló gyertyafényt. És a némaság az egyetlen válasz jajveszékelésére.*
~ Miért nem válaszol? ~
*Kérdezi magától aggódva. De hát miért is tenné. A választ már sejtheti, sőt pontosan tudja jól mit kellene tennie. Csak eddig túl arrogáns volt, hogy elfogadja azt. Azt hitte megtalálja maga a fiút, úgy ahogy Ő akarta. Nem pedig úgy, ahogy annak lennie kell.
Aggodalommal teli arckifejezése nem enyhül, csak rosszabbra fordul mikor meghallja Trevorn bácsit. Csak nézi a rámagasodó férfit smaragd szemeivel. Mintha azt keresné a másikéban, hogy tényleg megbízhat e benne. És néhány másodpercnyi néma csönd után. Úgy határoz, hogy megadja a férfinak a lehetőséget. Hatalmas rizikót vállalva ezzel.*
- Rendben. De menjünk. Luurien már elindult.
*Válaszolja halkan, és meg is indul Trevornal kifelé.
Kint nem zárkózik fel Luurienhez, kissé lemaradva kezdi el mondókáját a férfinak. Van ideje bőven, mert a kaszárnya még bőven messze van.
A templomkertet elhagyva, már az utcán kezd bele.*
- Trevorn bácsi, én nem mehetek a kaszárnyába. Mert.
Mert.
*Keresi a megfelelő szavakat, és hangja legalább annyira keserű mint amennyire haragos is. De az érződik, hogy visszafogja magát, elnyomva érzéseit. Már amennyire tudnak.*
- Engem köröznek.
*Nyögi ki végül röviden. Elfogadva a tényt, hogy nem menekülhet örökre. Ez előbb vagy utóbb úgy is kiderült volna. Mindegy, hogy az előző év folyamán történtek a kis tettei vagy sem. Bűnt követett el.
Tán Luurien eddigre észrevette direkt maradt le. Vagy sem, de a fiú ötlete hirtelen az ö fejébe is szöget üt.*
- De mondta! De akkor miért nem mondta el nekem, hogy elmegy a házból?
*Értetlenkedik Cilia. Furcsa lenne az Trylnortól, hogy csak úgy köszönés nélkül távozik el. Az ígérete, ugyan úgy tartozott rá mint saját magára is. Nem hagyjuk hátra a másikat minden szó nélkül. Valami történt, csak mégis mi?*
- Luu, oda majd Trevornal kell menned. Már tudja.
*Közli Luuriennel is az eseményeket, ha esetleg nem figyelt volna rájuk az eddigi úton. A fiú újbóli kérdésére, nem igazán tud válaszolni. Mert ő maga az ilyenen sosem gondolkodott el. Csupán annyira, mivel járhat az, hogy valaki városőrnek áll. Grael beszélt róluk elég sokat, hogy tudja miként cselekednek az őrjáratuk során. És mit mondjon, ha esetleg fülön csípnék. Amivel nagy esélyekkel megúszhatja ha a városőrnek éppen vajszíve van.*
2927. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-26 19:55:23
Üzenet elküldve: 2025-09-26 19:55:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Üzleti találkozás//
//Sub Rosa Panzió//
*Ritmusos kopogtatás szűrődik be a Sub Rosa Panzió bejáratán. Az ajtó rövid várakozás után nyílik, és egy idősebb, már-már őszes, de alapjában véve barna hajú, jól öltözött férfi nyit ajtót, aki jelentőségteljesen billenti előre a fejét egészen addig, míg észre nem veszi az aprónépet oszlopos tagként képviselő gnóm mestert. Weyric Haldrann, a panzió újonnan felvett komornyikja természetesen már értesült arról, hogy Naerice művésznő vendéget vár a gnóm személyében, így nem lepi meg az ajtó előtt álló felbukkanása.*
- Gilas Abac mester, ha nem tévedek. Kérem, kövessen! *Ha az úr követi, Weyric bekíséri őt az épületbe, melynek földszinti előterében szembe is találkoznak a panzió néhány vendégével, kik épp távozni készülnek, hogy ügyes-bajos dolgaikat intézzék a városban. A komornyik nem szól hozzájuk, csak udvariasan biccent, viszonozva a kölcsönös üdvözlést a részükről, majd a lépcső felé veszi az irányt. Az első emeletre vezeti Gilast, ahová felérve tesz egy száznyolcvan fokos fordulatot, elhalad a korlát mellett, és a szembe lévő falon található két ajtó közül a jobb oldali előtt áll meg. Bekopogtat, majd, amikor a lágy női hang engedélyt ad rá, be is nyit, hogy bejelentse az érkezőt.*
- Gilas Abac úr van itt. Beengedhetem? *Kérdezi Naerice kisasszonyt, aki egy íróasztalnál ül a lakosztálya külső részét dolgozószobának berendezett helyiségében. Rajta a kedvenc, hosszú szoknyás, fűzős, vörös ruhája, ajkai szintén vörösek, mint egy gyönyörű rózsa, ám a festékekkel ezúttal a szokásosnál visszafogottabban bánt.*
- Természetesen! Köszönöm, Weyric! *Néz a férfire mosolyogva, aki ezután jelzi a gnómnak, hogy bemehet, majd magára is hagyja a párost. Ha Gilas jobban körbenéz, akkor egy tipikusan berendezett dolgozószobában találhatja magát. Íróasztal, szőnyeg, polcok, díszek, na meg néhány kényelmes fotel az íróasztallal szemben a vendégek számára. Merlana háta mögött egy újabb ajtó, ami bizonyára a nő hálószobájába vezet.*
- Gilas úr! Üdvözlöm! Ezek szerint megkapta a levelemet, és el is fogadta a meghívásomat. Ennek igazán örülök. *Fel is áll az asztaltól lelkesen, hogy a mester elé lépve a kezét nyújtsa. Nem csókot vár a kézfejére, csupán kezet fogni óhajt vele, mint üzlettársak.*
- Először is egy bocsánatkéréssel tartozom Önnek, amiért a megbeszélt időpontban nem volt alkalmam megjelenni a Piactéren. Remélem, hogy nem okoztam ezzel túlzott kellemetlenséget, ám ezúttal izgatottan várom, hogy mivel lep meg, és biztosíthatom róla, hogy komolyan gondolom az üzletet. Elhozta az árut? *Kérdezi kíváncsian, majd, ha a formalitásokon túllendültek, visszaül az asztalához, és hellyel kínálja Gilast is, még választhat is, hogy a két kényelmes fotel közül melyiket szeretné. Közben csinál némi rendet is az asztalon, hogy legyen helye a mesternek bemutatni a munkáját.*
//Sub Rosa Panzió//
*Ritmusos kopogtatás szűrődik be a Sub Rosa Panzió bejáratán. Az ajtó rövid várakozás után nyílik, és egy idősebb, már-már őszes, de alapjában véve barna hajú, jól öltözött férfi nyit ajtót, aki jelentőségteljesen billenti előre a fejét egészen addig, míg észre nem veszi az aprónépet oszlopos tagként képviselő gnóm mestert. Weyric Haldrann, a panzió újonnan felvett komornyikja természetesen már értesült arról, hogy Naerice művésznő vendéget vár a gnóm személyében, így nem lepi meg az ajtó előtt álló felbukkanása.*
- Gilas Abac mester, ha nem tévedek. Kérem, kövessen! *Ha az úr követi, Weyric bekíséri őt az épületbe, melynek földszinti előterében szembe is találkoznak a panzió néhány vendégével, kik épp távozni készülnek, hogy ügyes-bajos dolgaikat intézzék a városban. A komornyik nem szól hozzájuk, csak udvariasan biccent, viszonozva a kölcsönös üdvözlést a részükről, majd a lépcső felé veszi az irányt. Az első emeletre vezeti Gilast, ahová felérve tesz egy száznyolcvan fokos fordulatot, elhalad a korlát mellett, és a szembe lévő falon található két ajtó közül a jobb oldali előtt áll meg. Bekopogtat, majd, amikor a lágy női hang engedélyt ad rá, be is nyit, hogy bejelentse az érkezőt.*
- Gilas Abac úr van itt. Beengedhetem? *Kérdezi Naerice kisasszonyt, aki egy íróasztalnál ül a lakosztálya külső részét dolgozószobának berendezett helyiségében. Rajta a kedvenc, hosszú szoknyás, fűzős, vörös ruhája, ajkai szintén vörösek, mint egy gyönyörű rózsa, ám a festékekkel ezúttal a szokásosnál visszafogottabban bánt.*
- Természetesen! Köszönöm, Weyric! *Néz a férfire mosolyogva, aki ezután jelzi a gnómnak, hogy bemehet, majd magára is hagyja a párost. Ha Gilas jobban körbenéz, akkor egy tipikusan berendezett dolgozószobában találhatja magát. Íróasztal, szőnyeg, polcok, díszek, na meg néhány kényelmes fotel az íróasztallal szemben a vendégek számára. Merlana háta mögött egy újabb ajtó, ami bizonyára a nő hálószobájába vezet.*
- Gilas úr! Üdvözlöm! Ezek szerint megkapta a levelemet, és el is fogadta a meghívásomat. Ennek igazán örülök. *Fel is áll az asztaltól lelkesen, hogy a mester elé lépve a kezét nyújtsa. Nem csókot vár a kézfejére, csupán kezet fogni óhajt vele, mint üzlettársak.*
- Először is egy bocsánatkéréssel tartozom Önnek, amiért a megbeszélt időpontban nem volt alkalmam megjelenni a Piactéren. Remélem, hogy nem okoztam ezzel túlzott kellemetlenséget, ám ezúttal izgatottan várom, hogy mivel lep meg, és biztosíthatom róla, hogy komolyan gondolom az üzletet. Elhozta az árut? *Kérdezi kíváncsian, majd, ha a formalitásokon túllendültek, visszaül az asztalához, és hellyel kínálja Gilast is, még választhat is, hogy a két kényelmes fotel közül melyiket szeretné. Közben csinál némi rendet is az asztalon, hogy legyen helye a mesternek bemutatni a munkáját.*
2926. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-26 17:40:42
Üzenet elküldve: 2025-09-26 17:40:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*Rosszalkodni. Mindent túlzottan is átgondol, mióta a gyerekek az ő felelőssége. Talán már hiányzik, hogy meggondolatlanul ugorjon bele valamibe, amiből aztán ha jól is jön ki, attól még fájhat a feje. Ilyen lehetett a gondolat, miszerint meglepi a városőrt a kaszárnyában, ahol bőséggel meg lett volna a lehetősége annak, hogy olyan kapja raja őket, aki utána nem huny csak egyszerűen szemet. Nem tudhatja, s nem is érdekli. Ha nem is a Kaszárnya falai között, hanem a férfi lakásának konyhakövén ismét, de teljesen elveszti az eszét. Szeret tetszelegni ebben a szerepben. Szereti, ahogy Grael úgy néz rá, mintha csoda volna, mintha a mindene lenne. S, hogy ezt érezhesse tovább, a játékos szemvillanás után valóban munkába fog. Dús ajka még nem kényeztette ilyen formában a másikat, de most kedvére van, hogy ismét valami újat mutasson magából. Kedvtelve kényeztet, de gondolatai szárnyra kelnek. Ha csak simítja is a hullámos ében haját az erős férfikéz, ő beleképzeli, ahogy parancsnoki öltözetben, fölé magasodva, erősen markol tincsei közé, s amaz diktálja a tempót, ami a legnagyobb örömöt okozza. Hogy elveszi, amit akar. Mai minden porcikája pedig adni akar, s az elméjében tett kalandozása megteszi a hatását. A jégkék szemek éhesen villannak, miközben végül elereszti a reá vágyó keménységet, s lassan, kimérten kúszik felfelé újra a nyakhoz, majd a fülhöz, hogy belebúghasson.*
- A szobába…
*Grael ujjai közé csúsztatja sajátjait, majd ellentmondást nem tűrve vezeti beljebb, hogy aztán az ágy kényelmét kihasználva simuljon újra rá, s ereszkedjen ölébe. Most ő akar lenni az, aki irányít, még akkor is, ha elméjét más fantáziák tüzelik. Érezheti a férfi, hogy kissé másabb a félvér, mint szokott, noha mindig élvezi együttléteiket, most mintha sokkal többet akarna és sokkal többet adna is cserébe. Két külön lélek, érzésre mégis úgy forrnak össze, mintha egyek volnának, mintha mindig is így lett volna, mintha nem létezne e földtekén más, csak ők. Idővel eltűnnek a fejben született képek, de a tér, az idő is. Ha lenne tudat, most azt akarná, hogy soha ne legyen vége, hogy kizárólag ezt érezze, s nincs is szüksége másra soha. De a test okosabb ennél, nem hagyja, hogy így lelje a vég, pedig addig ringana a kéjben, mígnem holtan esik össze. Ehelyett egy igen intenzív érzet veszi át az uralmát teste felett, s tíz ujjával szorít apró sávokat Grael hátának bőrébe, ahogy meg-megremegve éri el a beteljesülés. Zihálva omlik a férfi mellkasára, majd néhány pillanattal később, még mindig úszva a mámorban jut el annak ajkáig, hogy hosszan csókolja. Még nem érzi az idő múlását, nincs felelősség, nincsenek értelmes gondolatok. Utolsó lélegzetvételek ezek a maradék gyönyörben lebegve. Éppen csak egy milliméterre távolodik el az ajka, hogy minden átgondolástól mentesen rebegjen rá szavakat.*
- Annyira szeretlek.
*S a száj visszatapad a másikéra, majd utoléri végre a tudat…
A szeme, mintha csak kürtszóra ébredt volna egy csodás álomból pattan ki, de nem engedi az ajkat. Tépőzárként szorult rá, miközben riadt fény remeg meg az íriszei tükrében. Odahajított kő rebbent szét ezer fecskét érzetre, ahogy elillan a néhány másodperccel ezelőtti mámor. Nem érti, hogyan gördülhetett le egyáltalán nyelvéről a szó, hogyan adhatta oda, adhatta ki, árulhatta el saját magát. Hiszen bármilyen módon is viseltettek egymás irányába mostanság, bármiről is beszélgettek, bármennyire is nyíltak meg, ez mégiscsak egy paktum. Valami, ami úgy köttetett, hogy előtte épp ebben az ágyban gyalázta meg Grael. Olyan kéz simítja, amelyik a csuklója köré szorult és fájt. Olyannak mondta ki a szót, aki ezzel nyert helyzetbe került. Márpedig teljességgel hitte, hogy ő az, aki a helyzet fölött áll és uralja.
Még mindig nem engedi el az ajkat, mintha nem akarná, hogy szóhoz jusson a férfi. Nehéz elválni róla, de megteszi, mielőtt még ostobább képet fest. De nem hagyja azonnal beszélni.*
- A papaírok… meg kell… írjam. Mennem kell.
*Ezen a ponton már nem érdekli tovább, hogy hogyan hat a kép Grael számára. Egyszeriben csak megpróbálkozik kikászálódni az ölből, s a konyhába iramodni, hogy minél hamarabb elmenekülhessen. Fejfájást akart. Meggondolatlanságot.
Vigyázz, mint kívánsz, mert még megkapod.*
//A szépség és a hóhér//
*Rosszalkodni. Mindent túlzottan is átgondol, mióta a gyerekek az ő felelőssége. Talán már hiányzik, hogy meggondolatlanul ugorjon bele valamibe, amiből aztán ha jól is jön ki, attól még fájhat a feje. Ilyen lehetett a gondolat, miszerint meglepi a városőrt a kaszárnyában, ahol bőséggel meg lett volna a lehetősége annak, hogy olyan kapja raja őket, aki utána nem huny csak egyszerűen szemet. Nem tudhatja, s nem is érdekli. Ha nem is a Kaszárnya falai között, hanem a férfi lakásának konyhakövén ismét, de teljesen elveszti az eszét. Szeret tetszelegni ebben a szerepben. Szereti, ahogy Grael úgy néz rá, mintha csoda volna, mintha a mindene lenne. S, hogy ezt érezhesse tovább, a játékos szemvillanás után valóban munkába fog. Dús ajka még nem kényeztette ilyen formában a másikat, de most kedvére van, hogy ismét valami újat mutasson magából. Kedvtelve kényeztet, de gondolatai szárnyra kelnek. Ha csak simítja is a hullámos ében haját az erős férfikéz, ő beleképzeli, ahogy parancsnoki öltözetben, fölé magasodva, erősen markol tincsei közé, s amaz diktálja a tempót, ami a legnagyobb örömöt okozza. Hogy elveszi, amit akar. Mai minden porcikája pedig adni akar, s az elméjében tett kalandozása megteszi a hatását. A jégkék szemek éhesen villannak, miközben végül elereszti a reá vágyó keménységet, s lassan, kimérten kúszik felfelé újra a nyakhoz, majd a fülhöz, hogy belebúghasson.*
- A szobába…
*Grael ujjai közé csúsztatja sajátjait, majd ellentmondást nem tűrve vezeti beljebb, hogy aztán az ágy kényelmét kihasználva simuljon újra rá, s ereszkedjen ölébe. Most ő akar lenni az, aki irányít, még akkor is, ha elméjét más fantáziák tüzelik. Érezheti a férfi, hogy kissé másabb a félvér, mint szokott, noha mindig élvezi együttléteiket, most mintha sokkal többet akarna és sokkal többet adna is cserébe. Két külön lélek, érzésre mégis úgy forrnak össze, mintha egyek volnának, mintha mindig is így lett volna, mintha nem létezne e földtekén más, csak ők. Idővel eltűnnek a fejben született képek, de a tér, az idő is. Ha lenne tudat, most azt akarná, hogy soha ne legyen vége, hogy kizárólag ezt érezze, s nincs is szüksége másra soha. De a test okosabb ennél, nem hagyja, hogy így lelje a vég, pedig addig ringana a kéjben, mígnem holtan esik össze. Ehelyett egy igen intenzív érzet veszi át az uralmát teste felett, s tíz ujjával szorít apró sávokat Grael hátának bőrébe, ahogy meg-megremegve éri el a beteljesülés. Zihálva omlik a férfi mellkasára, majd néhány pillanattal később, még mindig úszva a mámorban jut el annak ajkáig, hogy hosszan csókolja. Még nem érzi az idő múlását, nincs felelősség, nincsenek értelmes gondolatok. Utolsó lélegzetvételek ezek a maradék gyönyörben lebegve. Éppen csak egy milliméterre távolodik el az ajka, hogy minden átgondolástól mentesen rebegjen rá szavakat.*
- Annyira szeretlek.
*S a száj visszatapad a másikéra, majd utoléri végre a tudat…
A szeme, mintha csak kürtszóra ébredt volna egy csodás álomból pattan ki, de nem engedi az ajkat. Tépőzárként szorult rá, miközben riadt fény remeg meg az íriszei tükrében. Odahajított kő rebbent szét ezer fecskét érzetre, ahogy elillan a néhány másodperccel ezelőtti mámor. Nem érti, hogyan gördülhetett le egyáltalán nyelvéről a szó, hogyan adhatta oda, adhatta ki, árulhatta el saját magát. Hiszen bármilyen módon is viseltettek egymás irányába mostanság, bármiről is beszélgettek, bármennyire is nyíltak meg, ez mégiscsak egy paktum. Valami, ami úgy köttetett, hogy előtte épp ebben az ágyban gyalázta meg Grael. Olyan kéz simítja, amelyik a csuklója köré szorult és fájt. Olyannak mondta ki a szót, aki ezzel nyert helyzetbe került. Márpedig teljességgel hitte, hogy ő az, aki a helyzet fölött áll és uralja.
Még mindig nem engedi el az ajkat, mintha nem akarná, hogy szóhoz jusson a férfi. Nehéz elválni róla, de megteszi, mielőtt még ostobább képet fest. De nem hagyja azonnal beszélni.*
- A papaírok… meg kell… írjam. Mennem kell.
*Ezen a ponton már nem érdekli tovább, hogy hogyan hat a kép Grael számára. Egyszeriben csak megpróbálkozik kikászálódni az ölből, s a konyhába iramodni, hogy minél hamarabb elmenekülhessen. Fejfájást akart. Meggondolatlanságot.
Vigyázz, mint kívánsz, mert még megkapod.*
2925. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-25 20:01:30
Üzenet elküldve: 2025-09-25 20:01:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*Sosem vigyorgott még ilyen jót magában, miközben épp a földre kényszerítik. A helyzet, ahogy a vékonyka lány próbálkozik lefegyverezni őt, abszurd és komikus, ám mégis sikerrel jár. Habár nem a fizikai képességei segítették hozzá a győzelemhez, mert talán elég volna egyszerűen felállnia a földről, megragadnia a hátán csüngő testet, aztán vihetné is magával, ahová csak akarja. Érzi, hogy a látvány, amit a kabátját ledobva kapott tőle, kezdi elvenni az ő józan eszét is, ha még el nem vette teljesen. Elméje sűrű ködbe burkolózik, ahol nem lát mást, csak hercegnője bájos alakját, melyet még lehengerlőbbé és kívánatosabbá tesz a lenge, mégis csinos öltözék is, a csábos mosolyát, és elegáns lépteit, ahogy azért közeledik felé, hogy egyszerűen leigázza őt. Harc nélkül. A hangját hallva nyitja ki csupán a szemeit, mert mióta a karjai között kötött ki a fél-elf, annyira elmélyült a tőle kapott finom csókokban, hogy szinte meg is feledkezett magáról.*
- Szóval csak rosszalkodni akartál… Hmh. *Apró mosoly kúszik ajkaira, mielőtt hosszú csókkal viszonozná a lány szeretetét. Mai azonban nem áll meg itt. Mikor ajkai szabadulnak az övéitől, kellemes hangján búgva feledkezteti meg az egész világról ismét a városőrt. Az övcsat fémes csörrenése az, mire újra feleszmél, maga előtt Mai huncut mosolyát veszi észre. Mikor tudatosul benne, hogy mire is készül a drágája, egy vágyakozó sóhaj hagyja el a száját, majd jobb kezével végigsimít a lány fején, beletúr dús, fekete tincsei közé, és egy újabb csókot lehel az ajkaira.*
- Nos, ha van kedved még dolgozni… *Nem fejezi be a mondatot, csak vigyorogva húzza félre a száját. További játszadozásra már nem lesz szükség, Mai már csupán a kinézetével is elérte, hogy tettre készen álljon ahhoz, hogy tökéletes munkát tudjon végezni rajta.*
- Rettenetesen gonosz vagy, te nő… hogy lehet így… *Csak egy újabbat sóhajt. Nem találja a szavakat sem, ahogy újra végigméri csodaszép ajándékát. Hát, azt sem hitte volna soha, hogy azt az arrogáns nemes picsát egyszer majd így fogja maga előtt látni, de ez talán életének egyik legkellemesebb csalódása.*
//A szépség és a hóhér//
*Sosem vigyorgott még ilyen jót magában, miközben épp a földre kényszerítik. A helyzet, ahogy a vékonyka lány próbálkozik lefegyverezni őt, abszurd és komikus, ám mégis sikerrel jár. Habár nem a fizikai képességei segítették hozzá a győzelemhez, mert talán elég volna egyszerűen felállnia a földről, megragadnia a hátán csüngő testet, aztán vihetné is magával, ahová csak akarja. Érzi, hogy a látvány, amit a kabátját ledobva kapott tőle, kezdi elvenni az ő józan eszét is, ha még el nem vette teljesen. Elméje sűrű ködbe burkolózik, ahol nem lát mást, csak hercegnője bájos alakját, melyet még lehengerlőbbé és kívánatosabbá tesz a lenge, mégis csinos öltözék is, a csábos mosolyát, és elegáns lépteit, ahogy azért közeledik felé, hogy egyszerűen leigázza őt. Harc nélkül. A hangját hallva nyitja ki csupán a szemeit, mert mióta a karjai között kötött ki a fél-elf, annyira elmélyült a tőle kapott finom csókokban, hogy szinte meg is feledkezett magáról.*
- Szóval csak rosszalkodni akartál… Hmh. *Apró mosoly kúszik ajkaira, mielőtt hosszú csókkal viszonozná a lány szeretetét. Mai azonban nem áll meg itt. Mikor ajkai szabadulnak az övéitől, kellemes hangján búgva feledkezteti meg az egész világról ismét a városőrt. Az övcsat fémes csörrenése az, mire újra feleszmél, maga előtt Mai huncut mosolyát veszi észre. Mikor tudatosul benne, hogy mire is készül a drágája, egy vágyakozó sóhaj hagyja el a száját, majd jobb kezével végigsimít a lány fején, beletúr dús, fekete tincsei közé, és egy újabb csókot lehel az ajkaira.*
- Nos, ha van kedved még dolgozni… *Nem fejezi be a mondatot, csak vigyorogva húzza félre a száját. További játszadozásra már nem lesz szükség, Mai már csupán a kinézetével is elérte, hogy tettre készen álljon ahhoz, hogy tökéletes munkát tudjon végezni rajta.*
- Rettenetesen gonosz vagy, te nő… hogy lehet így… *Csak egy újabbat sóhajt. Nem találja a szavakat sem, ahogy újra végigméri csodaszép ajándékát. Hát, azt sem hitte volna soha, hogy azt az arrogáns nemes picsát egyszer majd így fogja maga előtt látni, de ez talán életének egyik legkellemesebb csalódása.*
2924. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-25 15:15:52
Üzenet elküldve: 2025-09-25 15:15:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
*Már nem válaszol Trevorn-nak, eddig is tudta, hogy mire gondol az ezermester, csak túlságosan ideges ahhoz, hogy Trylnor eltűnése bármilyen logikát felszítson benne. Egyébként is jól esett neki, hogy valahol levezetheti a dühét, azonban Szikra rászólása már visszahúzza az agyarait.*
- Jól van na! *Adja meg magát végül a lánynak, mert látja rajta az ijedséget. A templomnál aztán átadja a vezetés lehetőségét, amivel él is Szikra, láthatóan sokat jár ide. ~De mikor? Én mindig csak ott látom.~ Nem mintha annyit lenne a lány nyomába, hogy minden percéről tudjon. Elég ha a kis gnómokat kergeti, vagy Silypit ijesztgeti. Nem ér rá mindenféle elf lányok hajkurászására is. Amúgy is, a szöszke állandóan valamit segít, emiatt aztán kevesebbet találkoznak az útjaik, mert Luurien meg nem igazán szeret részt venni a segítségadásban.
A komáját keresve ő megáll az ajtóban és nézi, ahogy Cilia sorról-sorra jár és halkan ismételgeti Trylnor nevét. Trevorn úr is bemegy a lánnyal, ő meg úgy gondolja, hogy gyorsan körbe néz itt a kertben és közben megkerüli a templomot. Sajnos senkit sem talál és az ajtóban várja meg a többieket.*
- Akkor menjünk a kaszárnyába. *Szerencsére a sötétben nem látszik, ahogy elfehéredik, mert előtörnek az emlékek, ahogy közelednek az akasztás helyszíne felé. Persze még át kell menniük a polgárnegyeden, ahol több őrjárattal találkoznak. Ő ugyan nem szólítja le őket, de ha másik kettő ilyet tesz, akkor megvárja az eredményét. Addig pedig kigondolja, hogy merre tovább. Ezen a környéken viszont kevés búvóhely akad, és valahogy nem hiszi, hogy Trylnor ezekbe ment volna. Hirtelen megpördül, mint akinek eszébe jutott valami fontos, ez rajzolódik ki az arcára.*
- Neked mondott olyat, hogy városőr akar lenni? *Néz Szikrára és próbál az utolsó szalmaszálba kapaszkodni. Eddig is ott bujkált a gondolatai között ez, csak érezte, hogy van valami, ami nem jut eszébe. Most, hogy meglátta az őröket viszont eszébe jutott, és ez az arcszínét is visszahozta immár.*
- Trevorn bácsi, hogy kell városőrnek lenni? *Kérdezi esetlenül, mert neki semmilyen fogalma sincs erről.*
*Már nem válaszol Trevorn-nak, eddig is tudta, hogy mire gondol az ezermester, csak túlságosan ideges ahhoz, hogy Trylnor eltűnése bármilyen logikát felszítson benne. Egyébként is jól esett neki, hogy valahol levezetheti a dühét, azonban Szikra rászólása már visszahúzza az agyarait.*
- Jól van na! *Adja meg magát végül a lánynak, mert látja rajta az ijedséget. A templomnál aztán átadja a vezetés lehetőségét, amivel él is Szikra, láthatóan sokat jár ide. ~De mikor? Én mindig csak ott látom.~ Nem mintha annyit lenne a lány nyomába, hogy minden percéről tudjon. Elég ha a kis gnómokat kergeti, vagy Silypit ijesztgeti. Nem ér rá mindenféle elf lányok hajkurászására is. Amúgy is, a szöszke állandóan valamit segít, emiatt aztán kevesebbet találkoznak az útjaik, mert Luurien meg nem igazán szeret részt venni a segítségadásban.
A komáját keresve ő megáll az ajtóban és nézi, ahogy Cilia sorról-sorra jár és halkan ismételgeti Trylnor nevét. Trevorn úr is bemegy a lánnyal, ő meg úgy gondolja, hogy gyorsan körbe néz itt a kertben és közben megkerüli a templomot. Sajnos senkit sem talál és az ajtóban várja meg a többieket.*
- Akkor menjünk a kaszárnyába. *Szerencsére a sötétben nem látszik, ahogy elfehéredik, mert előtörnek az emlékek, ahogy közelednek az akasztás helyszíne felé. Persze még át kell menniük a polgárnegyeden, ahol több őrjárattal találkoznak. Ő ugyan nem szólítja le őket, de ha másik kettő ilyet tesz, akkor megvárja az eredményét. Addig pedig kigondolja, hogy merre tovább. Ezen a környéken viszont kevés búvóhely akad, és valahogy nem hiszi, hogy Trylnor ezekbe ment volna. Hirtelen megpördül, mint akinek eszébe jutott valami fontos, ez rajzolódik ki az arcára.*
- Neked mondott olyat, hogy városőr akar lenni? *Néz Szikrára és próbál az utolsó szalmaszálba kapaszkodni. Eddig is ott bujkált a gondolatai között ez, csak érezte, hogy van valami, ami nem jut eszébe. Most, hogy meglátta az őröket viszont eszébe jutott, és ez az arcszínét is visszahozta immár.*
- Trevorn bácsi, hogy kell városőrnek lenni? *Kérdezi esetlenül, mert neki semmilyen fogalma sincs erről.*
2923. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-25 12:21:17
Üzenet elküldve: 2025-09-25 12:21:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Üzleti találkozás//
//Sub Rosa Panzió//
*Ezúttal kocsija nélkül érkezik, az a Pegazus istállójának hátuljához állítva marad, gondosan lezárva. Nem szerette volna most maga után húzni az összes felszerelését és portékáját - kétli hogy arra szüksége lenne, és nem is szeretne holmi drótosgnómnak kinézni, aki házalni jár. Persze vaskos bőrköténye a nyakában maradt; annak megannyi zsebe rengeteg dolgot rejt így is, amit bármikor munkára foghat, ha kell.
Hóna alatt egy tompán csillogó, fémből készült dobozt tart, ahogy céltudatos, sietős léptekkel halad végig az utcán. Nincs szüksége rá, hogy elővegye a levelet amit Naerice kisasszonytól kapott; a sorokat bármikor könnyen tudná szóról szóra elismételni, mintha csak előtte lenne a papiros és arról olvasná. Így hát emlékezetből navigál arra, amerre a találkozóul kijelölt helyszínt találhatja. Ahogy halad az utcák képe úgy válik egyre szebbé, és a magasba nyúló épületek között még kisebbnek érzi magát, mint általában. Arra gondol, hogy a magas házak építése meglepően hatékony megoldás, ha egy-egy épület viszonylag kis területet kapott az építkezéshez.
Mikor eléri azt a házat amelyiket keresi, hátraszegett fejjel méri fel a homlokzatát. A kapott levélben tág körvonalakkal le lett írva hogy Naerice kisasszony miben számít a segítségére, s ezért fontos most ez az előzetes megtekintés. Igazából nem áll ott sokáig, talán ha egy percig, míg újra meg nem mozdul, hogy az ajtóhoz lépjen. Beletúr szakállába, egy pillanatra tanácstalanná válik. Persze, persze, Panzió, de beléphet-e csak úgy? Hiszen formára egészen úgy néz ki, mint egy módosabb család háza. Felpislog a vas-rózsára, majd vállat von és döntést hoz.
Bekopogtat.*
//Sub Rosa Panzió//
*Ezúttal kocsija nélkül érkezik, az a Pegazus istállójának hátuljához állítva marad, gondosan lezárva. Nem szerette volna most maga után húzni az összes felszerelését és portékáját - kétli hogy arra szüksége lenne, és nem is szeretne holmi drótosgnómnak kinézni, aki házalni jár. Persze vaskos bőrköténye a nyakában maradt; annak megannyi zsebe rengeteg dolgot rejt így is, amit bármikor munkára foghat, ha kell.
Hóna alatt egy tompán csillogó, fémből készült dobozt tart, ahogy céltudatos, sietős léptekkel halad végig az utcán. Nincs szüksége rá, hogy elővegye a levelet amit Naerice kisasszonytól kapott; a sorokat bármikor könnyen tudná szóról szóra elismételni, mintha csak előtte lenne a papiros és arról olvasná. Így hát emlékezetből navigál arra, amerre a találkozóul kijelölt helyszínt találhatja. Ahogy halad az utcák képe úgy válik egyre szebbé, és a magasba nyúló épületek között még kisebbnek érzi magát, mint általában. Arra gondol, hogy a magas házak építése meglepően hatékony megoldás, ha egy-egy épület viszonylag kis területet kapott az építkezéshez.
Mikor eléri azt a házat amelyiket keresi, hátraszegett fejjel méri fel a homlokzatát. A kapott levélben tág körvonalakkal le lett írva hogy Naerice kisasszony miben számít a segítségére, s ezért fontos most ez az előzetes megtekintés. Igazából nem áll ott sokáig, talán ha egy percig, míg újra meg nem mozdul, hogy az ajtóhoz lépjen. Beletúr szakállába, egy pillanatra tanácstalanná válik. Persze, persze, Panzió, de beléphet-e csak úgy? Hiszen formára egészen úgy néz ki, mint egy módosabb család háza. Felpislog a vas-rózsára, majd vállat von és döntést hoz.
Bekopogtat.*
2922. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-24 19:46:58
Üzenet elküldve: 2025-09-24 19:46:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*Talán képes volna teljességgel véghez vinni a gyakorlatsort így, hogy meglepte a férfit. Addig igen ügyesen játszik, míg a földre nem kerülnek, de beigazolódott a gyanúja. Ehhez ő túl apró és egyáltalán nincs benne erő. Talán már ennyi is elég volna ahhoz, hogy szerezzen magának némi időt a varázsláshoz, és messzire teleportáljon, vagy ténylegesen ártson, de ezt még képtelen bevallani Graelnek. Olyan ütőkártya a mágia a kezében, ami minél később derül ki, talán annyira nagy bizalmatlanságot szül majd, de nem kockáztathat. Így is hamar veszti eszét, ha közel kerül a városőrhöz, s most is, hogy szinte összetapadnak, már nyoma sincs a gondolatoknak. Hagyja, hogy az erős karok között végezze, de eleinte játékosan csak apró csókokat lehel a leigázott nyakára. *
- Tudod mi volt a tervem?
*Rebegi rá a bőrre, minden kiejtett hangnál egyre feljebb haladva annak füléig.*
- El akartalak csalni egy egészen kevés időre. Sosem jártam még ott… Körbe vihettél volna. *Mindeközben finom kezei is keresik az utat, hogy minél több pőre részt tudhasson magáénak az izmos, hatalmas testből.*
- Biztos akadt volna egy félreeső hely, ahol… *már az övnél jár, lehetetlennek érzi, hogy ne kapják meg egymást azonnal* … ahol egy fertályórára megszabadíthatlak a nadrágodtól. *Az övcsat fémesen cseng a kőpadlón, ahogy befejezi mondatát.* - Reméltem, hogy majd tetszik, ahogy míg mindenki más körülötted dolgozik, addig én rajtad dolgozok.
*Egyetlen pajkos mosolyt ereszt meg, majd kénytelen, s bemutatót tart dús ajkaival arról, hogy miként is képzelte el a röpke együttlétet.*
//A szépség és a hóhér//
*Talán képes volna teljességgel véghez vinni a gyakorlatsort így, hogy meglepte a férfit. Addig igen ügyesen játszik, míg a földre nem kerülnek, de beigazolódott a gyanúja. Ehhez ő túl apró és egyáltalán nincs benne erő. Talán már ennyi is elég volna ahhoz, hogy szerezzen magának némi időt a varázsláshoz, és messzire teleportáljon, vagy ténylegesen ártson, de ezt még képtelen bevallani Graelnek. Olyan ütőkártya a mágia a kezében, ami minél később derül ki, talán annyira nagy bizalmatlanságot szül majd, de nem kockáztathat. Így is hamar veszti eszét, ha közel kerül a városőrhöz, s most is, hogy szinte összetapadnak, már nyoma sincs a gondolatoknak. Hagyja, hogy az erős karok között végezze, de eleinte játékosan csak apró csókokat lehel a leigázott nyakára. *
- Tudod mi volt a tervem?
*Rebegi rá a bőrre, minden kiejtett hangnál egyre feljebb haladva annak füléig.*
- El akartalak csalni egy egészen kevés időre. Sosem jártam még ott… Körbe vihettél volna. *Mindeközben finom kezei is keresik az utat, hogy minél több pőre részt tudhasson magáénak az izmos, hatalmas testből.*
- Biztos akadt volna egy félreeső hely, ahol… *már az övnél jár, lehetetlennek érzi, hogy ne kapják meg egymást azonnal* … ahol egy fertályórára megszabadíthatlak a nadrágodtól. *Az övcsat fémesen cseng a kőpadlón, ahogy befejezi mondatát.* - Reméltem, hogy majd tetszik, ahogy míg mindenki más körülötted dolgozik, addig én rajtad dolgozok.
*Egyetlen pajkos mosolyt ereszt meg, majd kénytelen, s bemutatót tart dús ajkaival arról, hogy miként is képzelte el a röpke együttlétet.*
2921. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-24 11:20:58
Üzenet elküldve: 2025-09-24 11:20:58
![>Aljin Nera [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12666_1751732818_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
*Pontosan tudja, hogy mennyit ér a vállán egyensúlyozott hordó sör -hiszen ott volt, mikor azt megvették-, de egy pillanatra sem jutna eszébe elfutni vele. Egyrészt nem olyan fából faragott legény ő, aki holmi piti tolvajkodással próbálna mellékeshez jutni, másrészt sokkal több nyűg lenne túladnia az italon. És harmadrészt: rohangáljon egy gwuff, teherrel a hátán.
Félszeg mosolyt ereszt meg Norra felé az apró érintésre válaszul, majd még Babkár felé odabiccent egyet elköszönésként. Nem mintha úgy gondolná, hogy az árus számára több lett volna most holmi díszletnél. Norra után lép, követi a ringó csípő vezetését, de a látvány sajnos nem tudja annyira lekötni, amennyire szeretné. Hiszen cipekedés közben egyszerre kell a lába alá figyelnie és a környékbeli járó-kelőkre, nézi hogy egyébként merre járnak, és alkalomadta testőrként is nyitva tartja a szemét, hiába tartanak a csinosabb házak irányába. Így hát sajnos az a két szép fél-barack nem tud akkora figyelmet kapni, mint amennyi megilletné.*
- Hm? *-fordítja arcát Norra felé, majd kissé megrázza a fejét-* Nem, dehogy nehéz. Nincs jó fogása, de ennyi vele csak a baj.
*Ennyit meg kibír, pláne ahogy megtudja: nem is kell túl messzire vinnie a hordót. Ennyi kényelmetlenség belefér az életébe.*
- Áhm, szerintem egy pillanat alatt találtál volna segítőt! *-elvigyorodik. Leginkább saját maga ostobaságán, hiszen egy pillanat alatt lett a nő hordára, s mi végre?! A meglebegtetett ajánlatra felhúzódik szemöldöke. Nem biztos benne, de úgy sejti hogy nem csak egy széket akarnának a feneke alá tolni pár percre. A gondolattól kissé elvörösödik a füle.-* Ugyan, igazán nem fáradtság! De ha kötöd az ebet a karóhoz.. gondolom nem mondhatok nemet, mi?
*Kevés híja, hogy amúgy kamaszosan nem vihog fel.*
*Pontosan tudja, hogy mennyit ér a vállán egyensúlyozott hordó sör -hiszen ott volt, mikor azt megvették-, de egy pillanatra sem jutna eszébe elfutni vele. Egyrészt nem olyan fából faragott legény ő, aki holmi piti tolvajkodással próbálna mellékeshez jutni, másrészt sokkal több nyűg lenne túladnia az italon. És harmadrészt: rohangáljon egy gwuff, teherrel a hátán.
Félszeg mosolyt ereszt meg Norra felé az apró érintésre válaszul, majd még Babkár felé odabiccent egyet elköszönésként. Nem mintha úgy gondolná, hogy az árus számára több lett volna most holmi díszletnél. Norra után lép, követi a ringó csípő vezetését, de a látvány sajnos nem tudja annyira lekötni, amennyire szeretné. Hiszen cipekedés közben egyszerre kell a lába alá figyelnie és a környékbeli járó-kelőkre, nézi hogy egyébként merre járnak, és alkalomadta testőrként is nyitva tartja a szemét, hiába tartanak a csinosabb házak irányába. Így hát sajnos az a két szép fél-barack nem tud akkora figyelmet kapni, mint amennyi megilletné.*
- Hm? *-fordítja arcát Norra felé, majd kissé megrázza a fejét-* Nem, dehogy nehéz. Nincs jó fogása, de ennyi vele csak a baj.
*Ennyit meg kibír, pláne ahogy megtudja: nem is kell túl messzire vinnie a hordót. Ennyi kényelmetlenség belefér az életébe.*
- Áhm, szerintem egy pillanat alatt találtál volna segítőt! *-elvigyorodik. Leginkább saját maga ostobaságán, hiszen egy pillanat alatt lett a nő hordára, s mi végre?! A meglebegtetett ajánlatra felhúzódik szemöldöke. Nem biztos benne, de úgy sejti hogy nem csak egy széket akarnának a feneke alá tolni pár percre. A gondolattól kissé elvörösödik a füle.-* Ugyan, igazán nem fáradtság! De ha kötöd az ebet a karóhoz.. gondolom nem mondhatok nemet, mi?
*Kevés híja, hogy amúgy kamaszosan nem vihog fel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263