Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-02-14 10:58:01
Üzenet elküldve: 2024-02-14 10:58:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A piactéren nyüzsgő tömeget elkerülve, a városnak egy másik pontjába vándorol. Egyszínű házak sokasága, itt ott egy két egyediség, de semmi több. *
~ Talán olcsóbbak lennének itt a házak? ~ * Gondolja, számolgatja fejben, hogy mégis mennyire kell valakinek a zsebébe nyúlnia, ha saját házat akarna. Mondjuk abban biztos, hogy nem hamar fog magának venni, de azért mégiscsak egyfajta biztonságérzetet ad, ha van saját lakása valakinek. Nem biztos, hogy pont itt akar majd, hajléktalanok, haramiák, tolvajok negyedében. Minden este arra feküdni le, hogy vajon be fognak e törni az este és minden reggel kelés után megnézni, hogy betörtek e. Ezek a gondolatok eltűnnek, mikor éppen egy ilyen haramia próbálna megfélemlíteni az egy az úton éppen játszó gyermeket. Sokat ugyan nem ért az ott történő beszélgetésből, csak valamit valami tartozásról meg büntetésről. Mikor mögé lép hatalmas testével hatalmas árnyékot vet a haramia mögött, mikor megfordul megnézni mitől lett sötét, az ork csupán fogát vicsorítja és ajkait nyaldossa. *
- Finomnak nézel ki! * Hagyja el ez a mondat az ork száját, nem is kell több emberünknek, elengedi a gyereket és már el is tűnik az egyik kisebb utcában. A kiskrapek (félve ugyan) megköszöni a segítséget és hasonlóképpen tűnik el. Tovább sétál egyre beljebb a negyedben, csak mikor már eléggé bentebb van, csak akkor látja igazán a nyomor megtestesülését. A járókelők mellett az utca szélén egy koldus, kinek egyik lába hiányzik, egy érmét dob előtte lévő tartójába és tovább áll. Ugyan feleslegesen jött ide, mivel semmivel sem lett gazdagabb, de példáját látta, hogy mi fog történni vele, ha tervei nem sikerülnek a közeli jövőben. Folytatja útját az utcákon keresztül, erszényét ellenőrzi nem e vitték el, majd miután biztos benne tovább megy, figyelve, hogy ez ne is következzen be. *
~ Talán olcsóbbak lennének itt a házak? ~ * Gondolja, számolgatja fejben, hogy mégis mennyire kell valakinek a zsebébe nyúlnia, ha saját házat akarna. Mondjuk abban biztos, hogy nem hamar fog magának venni, de azért mégiscsak egyfajta biztonságérzetet ad, ha van saját lakása valakinek. Nem biztos, hogy pont itt akar majd, hajléktalanok, haramiák, tolvajok negyedében. Minden este arra feküdni le, hogy vajon be fognak e törni az este és minden reggel kelés után megnézni, hogy betörtek e. Ezek a gondolatok eltűnnek, mikor éppen egy ilyen haramia próbálna megfélemlíteni az egy az úton éppen játszó gyermeket. Sokat ugyan nem ért az ott történő beszélgetésből, csak valamit valami tartozásról meg büntetésről. Mikor mögé lép hatalmas testével hatalmas árnyékot vet a haramia mögött, mikor megfordul megnézni mitől lett sötét, az ork csupán fogát vicsorítja és ajkait nyaldossa. *
- Finomnak nézel ki! * Hagyja el ez a mondat az ork száját, nem is kell több emberünknek, elengedi a gyereket és már el is tűnik az egyik kisebb utcában. A kiskrapek (félve ugyan) megköszöni a segítséget és hasonlóképpen tűnik el. Tovább sétál egyre beljebb a negyedben, csak mikor már eléggé bentebb van, csak akkor látja igazán a nyomor megtestesülését. A járókelők mellett az utca szélén egy koldus, kinek egyik lába hiányzik, egy érmét dob előtte lévő tartójába és tovább áll. Ugyan feleslegesen jött ide, mivel semmivel sem lett gazdagabb, de példáját látta, hogy mi fog történni vele, ha tervei nem sikerülnek a közeli jövőben. Folytatja útját az utcákon keresztül, erszényét ellenőrzi nem e vitték el, majd miután biztos benne tovább megy, figyelve, hogy ez ne is következzen be. *
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-02-07 15:59:31
Üzenet elküldve: 2024-02-07 15:59:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kóborlás egy idegen városban//
* Már-már reménytelennek tűnhet a keresés. Lassan kezd rájönni, hogy előbb pénzt kéne találjon, és csak utána nőt, akire azt költheti. De a kutatást még mindig nem adja fel. Tanult az előbbi esetekből. Egyrészt rájött arra, hogy nem szabad túl egyenesnek lennie a nőkkel, mert akkor megsértődhetnek. Másrészt a pénz témáját mindig kerülni kell. Ha ugyanis rájönnek arra, hogy egy fityingje sincs, akkor vége a játszmának.
Meg is pillantja a következő fiatal hölgyet, és rá kell hogy jöjjön, hogy eddig ez a kiszemelt a legszebb azok közül, akiknél a mai nap folyamán bepróbálkozott. Gyönyörű teste elkapja a tekintetét, és csak akkor veszi le róla a szemét, amikor az arcát pillantja meg. Még szebb látvány. Tudja, hogy nála jobbat aligha fog ma látni, így nem szeretné ezt a lehetőséget is elbaltázni. Cselekvésre kényszeríti magát, és odasétál a magányos nőhöz. *
- Szia. Mondták már, hogy milyen szép a hajad?
* Kérdése akár nárcisztikusnak is tűnhet, tekintve hogy az ő haja is vörös, de ez eszébe sem jut. *
- Tudod azt mondják, hogy a vöröshajúak sorsa összefonódik. * Elmosolyog. * Agin vagyok.
* Ezen állítását persze füllenti, senki sem mondott ilyent. Legalábbis rajta kívül senki. *
* Már-már reménytelennek tűnhet a keresés. Lassan kezd rájönni, hogy előbb pénzt kéne találjon, és csak utána nőt, akire azt költheti. De a kutatást még mindig nem adja fel. Tanult az előbbi esetekből. Egyrészt rájött arra, hogy nem szabad túl egyenesnek lennie a nőkkel, mert akkor megsértődhetnek. Másrészt a pénz témáját mindig kerülni kell. Ha ugyanis rájönnek arra, hogy egy fityingje sincs, akkor vége a játszmának.
Meg is pillantja a következő fiatal hölgyet, és rá kell hogy jöjjön, hogy eddig ez a kiszemelt a legszebb azok közül, akiknél a mai nap folyamán bepróbálkozott. Gyönyörű teste elkapja a tekintetét, és csak akkor veszi le róla a szemét, amikor az arcát pillantja meg. Még szebb látvány. Tudja, hogy nála jobbat aligha fog ma látni, így nem szeretné ezt a lehetőséget is elbaltázni. Cselekvésre kényszeríti magát, és odasétál a magányos nőhöz. *
- Szia. Mondták már, hogy milyen szép a hajad?
* Kérdése akár nárcisztikusnak is tűnhet, tekintve hogy az ő haja is vörös, de ez eszébe sem jut. *
- Tudod azt mondják, hogy a vöröshajúak sorsa összefonódik. * Elmosolyog. * Agin vagyok.
* Ezen állítását persze füllenti, senki sem mondott ilyent. Legalábbis rajta kívül senki. *
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-02-07 09:44:03
Üzenet elküldve: 2024-02-07 09:44:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kóborlás egy idegen városban//
*Egykedvűen, mélyen gondolataiba temetkezve rója az utcákat. Olykor elvonja a figyelmét egy-egy utcai jelenet, árus vagy hasznosnak tűnő hely, ahova később talán megérné visszalátogatni, de igazán semmire sem figyel oda, ami körülötte történik. Fekete köpenyének csuklyáját sem hajtja magára, így vörös fürtjei szabadon lobognak az enyhe délutáni szélben... bizony kissé elkényelmesedett az utóbbi időkben. Annyi az ember - meg mindenféle egyéb szerzet - ebben a városban, hogy úgy érzi, nem kell magát megerőltetnie, hogy elvegyülhessen köztük. Száz és száz vörös hajú nőt látott már, miért pont ő tűnne ki bárkinek is a tömegből? Miért pont rá figyelne fel az, akinek nem kellene, vagy aki esetleg felismerné, és hírét vinné régi otthonába, hogy itt "bujkál?" És egyébként is... milyen élet az olyan, ahol minden pillanat az elrejtőzésnek van alárendelve? Bármilyen is, az bizonyos, hogy nem neki való.*
*Egykedvűen, mélyen gondolataiba temetkezve rója az utcákat. Olykor elvonja a figyelmét egy-egy utcai jelenet, árus vagy hasznosnak tűnő hely, ahova később talán megérné visszalátogatni, de igazán semmire sem figyel oda, ami körülötte történik. Fekete köpenyének csuklyáját sem hajtja magára, így vörös fürtjei szabadon lobognak az enyhe délutáni szélben... bizony kissé elkényelmesedett az utóbbi időkben. Annyi az ember - meg mindenféle egyéb szerzet - ebben a városban, hogy úgy érzi, nem kell magát megerőltetnie, hogy elvegyülhessen köztük. Száz és száz vörös hajú nőt látott már, miért pont ő tűnne ki bárkinek is a tömegből? Miért pont rá figyelne fel az, akinek nem kellene, vagy aki esetleg felismerné, és hírét vinné régi otthonába, hogy itt "bujkál?" És egyébként is... milyen élet az olyan, ahol minden pillanat az elrejtőzésnek van alárendelve? Bármilyen is, az bizonyos, hogy nem neki való.*
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-02-04 14:43:13
Üzenet elküldve: 2024-02-04 14:43:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*A könyvtárban bolyongani a világ legjobb dolga... volt, amíg meg nem ismerte Yvont. Bármennyire is oda van a rengeteg könyvért, a tudásért, most nehezen gondol másra, mint arra, hogy a fiú közelségét érezze, egészen addig, amíg csak lehet. Minden vágya, hogy még ezt a napot együtt töltsék és fejezzék is be, hiszen tudja jól, hogy vissza kell térniük lassan a valóságba a kettejük kis buborékából kiszakadva. Nem akar erre gondolni...
Nagyon megörül, amikor magához invitálja kedvese, hiszen ez csak azt jelenti, hogy rábólintott arra, hogy még együtt maradjanak. Minden pillanatot ki szeretne használni.
Hamar odaérnek a házhoz, ami olyan tökéletesnek tűnik most. Tökéletesebbnek az ő hajdan volt hatalmas kúriájától, hiszen amint belép az ajtón, otthonosság fogadja, amit ő nem élt még át. Nem tudna jobb napot elképzelni, mint ez. Jobb megérkezést sem. Ha valaha kívánhatott volna valamit az élettől, akkor sem mert volna ekkorát kívánni, mert sosem hitte volna, hogy lehetséges. Most pedig mégis azzal van, akit egy pillanat alatt szeretett meg és hozzá bújva töltheti az éjszakát, nekiadva azt, amiből csak egy van és megismételhetetlen. Amikor a hajnal éri őket azért kicsit elszomorodik, de tudja jól, hogy ennek így kell lennie. Az élet megy tovább akkor is, ha pár órát külön kell tölteniük. Csak reméli, hogy minél előbb viszont látja Yvont, aki megajándékozta őt a legszebb érzéssel. A fogadó felé veszi az irányt, hogy még néhány napot ott tölthessen, és epekedve várhassa, hogy a közös kis életüket megkezdjék az ígért kis lakásban.*
*A könyvtárban bolyongani a világ legjobb dolga... volt, amíg meg nem ismerte Yvont. Bármennyire is oda van a rengeteg könyvért, a tudásért, most nehezen gondol másra, mint arra, hogy a fiú közelségét érezze, egészen addig, amíg csak lehet. Minden vágya, hogy még ezt a napot együtt töltsék és fejezzék is be, hiszen tudja jól, hogy vissza kell térniük lassan a valóságba a kettejük kis buborékából kiszakadva. Nem akar erre gondolni...
Nagyon megörül, amikor magához invitálja kedvese, hiszen ez csak azt jelenti, hogy rábólintott arra, hogy még együtt maradjanak. Minden pillanatot ki szeretne használni.
Hamar odaérnek a házhoz, ami olyan tökéletesnek tűnik most. Tökéletesebbnek az ő hajdan volt hatalmas kúriájától, hiszen amint belép az ajtón, otthonosság fogadja, amit ő nem élt még át. Nem tudna jobb napot elképzelni, mint ez. Jobb megérkezést sem. Ha valaha kívánhatott volna valamit az élettől, akkor sem mert volna ekkorát kívánni, mert sosem hitte volna, hogy lehetséges. Most pedig mégis azzal van, akit egy pillanat alatt szeretett meg és hozzá bújva töltheti az éjszakát, nekiadva azt, amiből csak egy van és megismételhetetlen. Amikor a hajnal éri őket azért kicsit elszomorodik, de tudja jól, hogy ennek így kell lennie. Az élet megy tovább akkor is, ha pár órát külön kell tölteniük. Csak reméli, hogy minél előbb viszont látja Yvont, aki megajándékozta őt a legszebb érzéssel. A fogadó felé veszi az irányt, hogy még néhány napot ott tölthessen, és epekedve várhassa, hogy a közös kis életüket megkezdjék az ígért kis lakásban.*
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-02-04 01:36:08
Üzenet elküldve: 2024-02-04 01:36:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* Egy ideig hagyja elveszni Mait a könyvek közt. Ezalatt Yvon a közelében lófrál, leginkább a könyvek borítóit nézegeti vagy mutatóujjával letörli róluk a vastag porréteget, ami rájuk rakódott az évek során. Bele se akar gondolni, mekkora munka lehetett ezt a rengeteg tudást összegyűjteni, leírni és újra összegyűjteni, csak akkor már egy könyvtárba.
~ Olyan a könyvtár, mint egy hatalmas könyv, ahol minden könyv egy-egy betű! ~ Fut végig a fején, de gondolatát most megtartja magának. Egyrészt, mert Mai túl elfoglalt a keresgéléssel, másrészt nem tartja arra érdemesnek ezt a jött-ment gondolatot, hogy hangosan kimondja. Nem ért a könyvekhez és bár tiszteli azt, aki képes elolvasni és megérteni ezt a sok mindent, ő inkább nem kér belőle. Ezért felüdülést is jelent neki, amikor a lány nem is olyan hosszú bolyongás után befejezettnek könyveli el a nézelődést. *
– Menjünk hozzám. – * Amennyiben Mai sem bánja, nagyjából tíz perc sétára a templomtól megérkeznek egy csendes kis polgárnegyedi utcába, azon belül is Yvonék házához. Nem egy előkelő kúria, de nem is omladozó. Látszik, hogy régen volt felújítva (ha valaha), de lakható és egész tágas ahhoz, hogy a fiúnak legyen egy helye, ami csak az övé. Ahogy belépnek, csend és a melegség öleli körül őket. A kandallóban még izzik a parázs. Nincs otthon senki, úgyhogy övék az egész ház. Ez egy pár óráig biztosan így is marad, így azt csinálnak, amit csak akarnak. Illetve az éjszaka is az övék. Mivel délig aludtak, még nem lehetnek nagyon álmosak, Yvon biztosan nem. Ezúttal tovább is juthatnak, mint múlt éjszaka, a fiú nem lesz semmi jónak az elrontója, amiatt nem kell félteni. Hajnalban viszont kénytelen elbúcsúzni és elindulni a műhelybe… *
* Egy ideig hagyja elveszni Mait a könyvek közt. Ezalatt Yvon a közelében lófrál, leginkább a könyvek borítóit nézegeti vagy mutatóujjával letörli róluk a vastag porréteget, ami rájuk rakódott az évek során. Bele se akar gondolni, mekkora munka lehetett ezt a rengeteg tudást összegyűjteni, leírni és újra összegyűjteni, csak akkor már egy könyvtárba.
~ Olyan a könyvtár, mint egy hatalmas könyv, ahol minden könyv egy-egy betű! ~ Fut végig a fején, de gondolatát most megtartja magának. Egyrészt, mert Mai túl elfoglalt a keresgéléssel, másrészt nem tartja arra érdemesnek ezt a jött-ment gondolatot, hogy hangosan kimondja. Nem ért a könyvekhez és bár tiszteli azt, aki képes elolvasni és megérteni ezt a sok mindent, ő inkább nem kér belőle. Ezért felüdülést is jelent neki, amikor a lány nem is olyan hosszú bolyongás után befejezettnek könyveli el a nézelődést. *
– Menjünk hozzám. – * Amennyiben Mai sem bánja, nagyjából tíz perc sétára a templomtól megérkeznek egy csendes kis polgárnegyedi utcába, azon belül is Yvonék házához. Nem egy előkelő kúria, de nem is omladozó. Látszik, hogy régen volt felújítva (ha valaha), de lakható és egész tágas ahhoz, hogy a fiúnak legyen egy helye, ami csak az övé. Ahogy belépnek, csend és a melegség öleli körül őket. A kandallóban még izzik a parázs. Nincs otthon senki, úgyhogy övék az egész ház. Ez egy pár óráig biztosan így is marad, így azt csinálnak, amit csak akarnak. Illetve az éjszaka is az övék. Mivel délig aludtak, még nem lehetnek nagyon álmosak, Yvon biztosan nem. Ezúttal tovább is juthatnak, mint múlt éjszaka, a fiú nem lesz semmi jónak az elrontója, amiatt nem kell félteni. Hajnalban viszont kénytelen elbúcsúzni és elindulni a műhelybe… *
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-01-22 23:09:48
Üzenet elküldve: 2024-01-22 23:09:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
-Nem fogok csalódást okozni. *Fogadkozik. Valóban elszánt. Ugyan, mit kezdene cél nélkül? Elinná, amije maradt, aztán zsoldért gürcölne, míg utol nem éri a vég. Egy matróna magasztos céljaiért élni a legnemesebb feladat, amit egy hím kitűzhet maga elé.
Csendes árnyék ezúttal, még ittlétük magyarázatára sem felel. Nem felejti el azonban megnézni a szóban forgó portékákat.* ~Főzetek... Talán összefüggésben van Agaree-Siche "állapotával".~ *Bármi is az igazság, nem okvetlenkedik kérdésekkel. Tudja, mi a módi.*
-Hallottam róla. *Kezd bele. Valóban hallott a lázadásról, ahogy jóformán mindenki. Gyengének tartja érte az artheniori vezetést. A Föld Városában hasonló biztosan nem történhetne meg. Pirtianes hamar megtöri a lázongó lelkeket, még csak hamu alatt megbúvó parázs sem marad nyomában. Nem fejti ki azonban a Levegő Városát illető nézeteit. Azon felül, hogy Agaree-Siche ismeri már őket, több ízben megrótta azért, amiért lenézte e népeket.*
-Úgy hiszem, a törvényeik nem sokat változhattak. Az emberek nem változnak. Ha le is törték a nemesek rendjének világát, hamar visszaáll majd. A kapzsiság mindenhol jelen van, de az emberek létének célt is ad. Kitermelik újra, amit ki kell. *Egész bölcsnek gondolja szavait, de ügyel rá, hogy véletlenül se hasson okítónak.*
-És azt is tudni vélem, hogy ezek... A csőcselék volt az, aki dárdára tűzte a Dwirinthaleneket. *Felemás érzése van ezzel kapcsolatban. Egyrészt nem lelkesíti a tudat, hogy az emberek kezet emelhetnek mélységiekre. Másrészről pedig szívesen osztozott volna a Dwirinthalenek végében.*
-Bár nem végeztek tiszta munkát. Nem is várható el tőlük. *Teszi még hozzá. Közben az úrnő arcát kutatja. Kíváncsi, amaz hányadán áll a Dwirinthalenekkel. Hisz szegről-végről sorstársuk, még ha ő önszántából is hagyta maga mögött Pirtianest.*
-Nem fogok csalódást okozni. *Fogadkozik. Valóban elszánt. Ugyan, mit kezdene cél nélkül? Elinná, amije maradt, aztán zsoldért gürcölne, míg utol nem éri a vég. Egy matróna magasztos céljaiért élni a legnemesebb feladat, amit egy hím kitűzhet maga elé.
Csendes árnyék ezúttal, még ittlétük magyarázatára sem felel. Nem felejti el azonban megnézni a szóban forgó portékákat.* ~Főzetek... Talán összefüggésben van Agaree-Siche "állapotával".~ *Bármi is az igazság, nem okvetlenkedik kérdésekkel. Tudja, mi a módi.*
-Hallottam róla. *Kezd bele. Valóban hallott a lázadásról, ahogy jóformán mindenki. Gyengének tartja érte az artheniori vezetést. A Föld Városában hasonló biztosan nem történhetne meg. Pirtianes hamar megtöri a lázongó lelkeket, még csak hamu alatt megbúvó parázs sem marad nyomában. Nem fejti ki azonban a Levegő Városát illető nézeteit. Azon felül, hogy Agaree-Siche ismeri már őket, több ízben megrótta azért, amiért lenézte e népeket.*
-Úgy hiszem, a törvényeik nem sokat változhattak. Az emberek nem változnak. Ha le is törték a nemesek rendjének világát, hamar visszaáll majd. A kapzsiság mindenhol jelen van, de az emberek létének célt is ad. Kitermelik újra, amit ki kell. *Egész bölcsnek gondolja szavait, de ügyel rá, hogy véletlenül se hasson okítónak.*
-És azt is tudni vélem, hogy ezek... A csőcselék volt az, aki dárdára tűzte a Dwirinthaleneket. *Felemás érzése van ezzel kapcsolatban. Egyrészt nem lelkesíti a tudat, hogy az emberek kezet emelhetnek mélységiekre. Másrészről pedig szívesen osztozott volna a Dwirinthalenek végében.*
-Bár nem végeztek tiszta munkát. Nem is várható el tőlük. *Teszi még hozzá. Közben az úrnő arcát kutatja. Kíváncsi, amaz hányadán áll a Dwirinthalenekkel. Hisz szegről-végről sorstársuk, még ha ő önszántából is hagyta maga mögött Pirtianest.*
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-01-14 19:30:21
Üzenet elküldve: 2024-01-14 19:30:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*A szerelemről nem akar, és nem is tud beszélni. Talán azt sem tudja, hogy mi az. A legközelebbi élménye a szerelemmel kapcsolatban az volt, mikor megcsókolták egymást Nolieval azért, mert mindketten szerették volna, de hát ők mindketten lányok, az nem lehetett szerelem, csak nagyon erős barátság. Nori mindig is így tekintett rá.*
- Nem hiszem. Nem akarlak elengedni. *Bárhogy is, ebben legalább sikerült meggyőzni Norit, hogy Mai párja nem lesz kizáró ok kettejük barátságában. Csak reméli, hogy nem kerül majd ezúttal ő Nolie helyzetébe. Neki akkor régen rejtegetnie kellett őt Idya elől, mert a fekete tündér kicsit sem díjazta volna a barátságukat. Szeretné, ha ez a bizonyos Yvon is elfogadná őt, de ez még tényleg a jövő zenéje. Egyelőre még csak nem is Mai párja a férfi, ha jól vette ki a lány szavaiból.*
- Köszönöm! *Válaszolja végül neki, mikor az megígéri, hogy legközelebb mer majd kérdezni.* Én pedig megpróbállak nem… ömm, kisajátítani? Vagy elfogadni, hogy szeretsz másokat.
*Erre sem tudja a megfelelő kifejezést. Most már tudja, hogy lehet Mainak fontosabb valaki más, mint ő, de ez nem azt jelenti, hogy ő nem lesz neki az. Úgy látszik ő is tanul valamit a másiktól, főleg az érzelmek terén. Habár, miután azokból eddig hiányt szenvedett, nem nehéz neki újat tanítani.
Közben a díszes tőrt visszaveszi Maitól. Egy pillanatra elgondolkozik, hogy neki adja ajándékba, de végül úgy dönt, hogy ennak még nem most jött el az ideje.*
- Akkor most is őszintén válaszolok neked. Azt mondják, hogy igazából nincs is rád szükségem, és bántsalak téged, ha te is bántasz engem. Én nem így gondolom. Rád van most szükségem a legjobban. *Ad választ hideg őszinteséggel a következő kérdésre. Most már nem titkol semmit. Ha az előbbiért nem ítélte őt el a kékszemű szépség, akkor másért sem fogja.
Közben Mai az arca felé nyúl, amire Nori először egy picit elhúzódik, de végül hagyja, hogy letörölje róla a gondosan elkészített, de időközben teljesen tönkrement fekete sminkjét. Így végre tisztán látszik kedves, gyermeki tekintete. Talán nem véletlenül hívták gúnyból hercegnőnek régi cimborái. Ha egy borbélynál rendesen megcsinálnák a frizuráját és az erős fekete helyett egy csinosabb, nőiesebb sminket használna, talán tényleg egész szép teremtés volna. Na meg így mindenféle festék nélkül is egész aranyos, sokkal természetesebb, és egyáltalán nem félelmetes.*
//Új nap virrad//
*A szerelemről nem akar, és nem is tud beszélni. Talán azt sem tudja, hogy mi az. A legközelebbi élménye a szerelemmel kapcsolatban az volt, mikor megcsókolták egymást Nolieval azért, mert mindketten szerették volna, de hát ők mindketten lányok, az nem lehetett szerelem, csak nagyon erős barátság. Nori mindig is így tekintett rá.*
- Nem hiszem. Nem akarlak elengedni. *Bárhogy is, ebben legalább sikerült meggyőzni Norit, hogy Mai párja nem lesz kizáró ok kettejük barátságában. Csak reméli, hogy nem kerül majd ezúttal ő Nolie helyzetébe. Neki akkor régen rejtegetnie kellett őt Idya elől, mert a fekete tündér kicsit sem díjazta volna a barátságukat. Szeretné, ha ez a bizonyos Yvon is elfogadná őt, de ez még tényleg a jövő zenéje. Egyelőre még csak nem is Mai párja a férfi, ha jól vette ki a lány szavaiból.*
- Köszönöm! *Válaszolja végül neki, mikor az megígéri, hogy legközelebb mer majd kérdezni.* Én pedig megpróbállak nem… ömm, kisajátítani? Vagy elfogadni, hogy szeretsz másokat.
*Erre sem tudja a megfelelő kifejezést. Most már tudja, hogy lehet Mainak fontosabb valaki más, mint ő, de ez nem azt jelenti, hogy ő nem lesz neki az. Úgy látszik ő is tanul valamit a másiktól, főleg az érzelmek terén. Habár, miután azokból eddig hiányt szenvedett, nem nehéz neki újat tanítani.
Közben a díszes tőrt visszaveszi Maitól. Egy pillanatra elgondolkozik, hogy neki adja ajándékba, de végül úgy dönt, hogy ennak még nem most jött el az ideje.*
- Akkor most is őszintén válaszolok neked. Azt mondják, hogy igazából nincs is rád szükségem, és bántsalak téged, ha te is bántasz engem. Én nem így gondolom. Rád van most szükségem a legjobban. *Ad választ hideg őszinteséggel a következő kérdésre. Most már nem titkol semmit. Ha az előbbiért nem ítélte őt el a kékszemű szépség, akkor másért sem fogja.
Közben Mai az arca felé nyúl, amire Nori először egy picit elhúzódik, de végül hagyja, hogy letörölje róla a gondosan elkészített, de időközben teljesen tönkrement fekete sminkjét. Így végre tisztán látszik kedves, gyermeki tekintete. Talán nem véletlenül hívták gúnyból hercegnőnek régi cimborái. Ha egy borbélynál rendesen megcsinálnák a frizuráját és az erős fekete helyett egy csinosabb, nőiesebb sminket használna, talán tényleg egész szép teremtés volna. Na meg így mindenféle festék nélkül is egész aranyos, sokkal természetesebb, és egyáltalán nem félelmetes.*
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-01-14 18:40:11
Üzenet elküldve: 2024-01-14 18:40:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Minden porcikájában érzi a másik reszketését és szívverését. Kicsit olyan érzés, mintha ő is vele együtt reszketne, csontjaiban érzi azt, amit a lány. Már amennyire lehetséges érezni azt, ami a másikban van.
Egészen hosszú ideig öleli és nem adja fel, tudja, hogy egy kis idő kell és meg fog nála nyugodni Nori. Neki is nagy szüksége volt most erre a pár pillanatra. Neki is éppen annyira kell valaki az életébe, akire mindig számíthat. Persze ott van Yvon, de ez egy másik kötelék. Egészen mást ad. Erről még csak nem is olvasott annyit, mint a szerelemről.
Újra szól a lány, és halványan elmosolyodik. Mindenre gondolt, csak erre nem. Bólogat és nagy levegőt vesz.*
- Te is találhatsz egyszer valakit, aki elrabolja a szíved. Akkor te is elengednél, csak, mert szerelmes vagy?
*Azért teszi fel a kérdést, mert ebből talán rájöhet Nori is, hogy ez nem kell együtt járjon azzal, hogy elveszítik egymást. Egy szívbe többen is beleférnek. Az együttlakás gondolata nem borzasztja, nagyon örülne, ha sokat lehetne vele a feketeség, de azért ez nem az ő döntése. Yvon félretett pénzéből szeretne kettejüknek lakást, pont azért, hogy Mai se kerüljön az utcára, ha elfogyna a kerete és nem jutna elég a Pegazusra. De ezt nem tudni mikor valósul meg, ha tényleg megvalósul majd. *
- Nagyon sok időt fogunk együtt tölteni, és bármikor szívesen látlak. Ebben biztos lehetsz.
*Mondja végül, hiszen ezt megígérheti, de azt nem, hogy ott élhet majd velük.*
- Ha majd oda jutunk, hogy ez tényleg megvalósul. Tudod, én sem vagyok mindenben olyan biztos, mint amennyire látszik. De ha nem hiszek benne... akkor nem is éri meg csinálni.
*Azért ezt a kis bizonytalanságot még hozzáteszi, mert miért lehetne biztos bármiben? Éppen annyira nehezen hiszi el, hogy valaki mellette marad, mint a kis társa.*
- Nem fogok csendben maradni, megpróbálok nem megijedni.
*Ugyanis megijedt, pont ezért zárkózott be egy pillanat alatt. Nagyon furcsa érzés, már a fejében születnek a jegyzetek az ezzel kapcsolatos megfigyelésekről. Annyi új ismeretlen érzéssel találkozott ma, hogy egy kutatást, vagy hosszú elmélkedést bőven megér majd.*
- Miket mondanak neked?
*Ha szeretné, neki elmondhatja. De nem fogja erőltetni. Igaz, hogy most beszélnek arról, hogy ne maradjanak csöndben, de senkinek nem egyszerű ezt egyik pillanatról a másikra prezentálni. Viszont megnyugtató az érzés, hogy valaki pont azt kívánja tőle, hogy osszon meg mindent, miközben csak azt ismerte eddig, hogy ne beszéljen arról aki ő, és amit gondol.*
-Megengeded? *Kezeivel Nori arca felé nyúl, szeretné letörölni a szétsírt fekete foltokat arról a szép kis arcról. Ha hagyja neki, akkor meg is teszi, amennyire lehetséges. Ez az érintés is olyan gondoskodó és szeretettel teli, amiről nem is tudott, hogy benne lakozik.
Fejével biccent az útra, hogy induljanak tovább. Egy zárt helyen mégis jobban esik majd a beszélgetés, átmelegedve.*
//Új nap virrad//
*Minden porcikájában érzi a másik reszketését és szívverését. Kicsit olyan érzés, mintha ő is vele együtt reszketne, csontjaiban érzi azt, amit a lány. Már amennyire lehetséges érezni azt, ami a másikban van.
Egészen hosszú ideig öleli és nem adja fel, tudja, hogy egy kis idő kell és meg fog nála nyugodni Nori. Neki is nagy szüksége volt most erre a pár pillanatra. Neki is éppen annyira kell valaki az életébe, akire mindig számíthat. Persze ott van Yvon, de ez egy másik kötelék. Egészen mást ad. Erről még csak nem is olvasott annyit, mint a szerelemről.
Újra szól a lány, és halványan elmosolyodik. Mindenre gondolt, csak erre nem. Bólogat és nagy levegőt vesz.*
- Te is találhatsz egyszer valakit, aki elrabolja a szíved. Akkor te is elengednél, csak, mert szerelmes vagy?
*Azért teszi fel a kérdést, mert ebből talán rájöhet Nori is, hogy ez nem kell együtt járjon azzal, hogy elveszítik egymást. Egy szívbe többen is beleférnek. Az együttlakás gondolata nem borzasztja, nagyon örülne, ha sokat lehetne vele a feketeség, de azért ez nem az ő döntése. Yvon félretett pénzéből szeretne kettejüknek lakást, pont azért, hogy Mai se kerüljön az utcára, ha elfogyna a kerete és nem jutna elég a Pegazusra. De ezt nem tudni mikor valósul meg, ha tényleg megvalósul majd. *
- Nagyon sok időt fogunk együtt tölteni, és bármikor szívesen látlak. Ebben biztos lehetsz.
*Mondja végül, hiszen ezt megígérheti, de azt nem, hogy ott élhet majd velük.*
- Ha majd oda jutunk, hogy ez tényleg megvalósul. Tudod, én sem vagyok mindenben olyan biztos, mint amennyire látszik. De ha nem hiszek benne... akkor nem is éri meg csinálni.
*Azért ezt a kis bizonytalanságot még hozzáteszi, mert miért lehetne biztos bármiben? Éppen annyira nehezen hiszi el, hogy valaki mellette marad, mint a kis társa.*
- Nem fogok csendben maradni, megpróbálok nem megijedni.
*Ugyanis megijedt, pont ezért zárkózott be egy pillanat alatt. Nagyon furcsa érzés, már a fejében születnek a jegyzetek az ezzel kapcsolatos megfigyelésekről. Annyi új ismeretlen érzéssel találkozott ma, hogy egy kutatást, vagy hosszú elmélkedést bőven megér majd.*
- Miket mondanak neked?
*Ha szeretné, neki elmondhatja. De nem fogja erőltetni. Igaz, hogy most beszélnek arról, hogy ne maradjanak csöndben, de senkinek nem egyszerű ezt egyik pillanatról a másikra prezentálni. Viszont megnyugtató az érzés, hogy valaki pont azt kívánja tőle, hogy osszon meg mindent, miközben csak azt ismerte eddig, hogy ne beszéljen arról aki ő, és amit gondol.*
-Megengeded? *Kezeivel Nori arca felé nyúl, szeretné letörölni a szétsírt fekete foltokat arról a szép kis arcról. Ha hagyja neki, akkor meg is teszi, amennyire lehetséges. Ez az érintés is olyan gondoskodó és szeretettel teli, amiről nem is tudott, hogy benne lakozik.
Fejével biccent az útra, hogy induljanak tovább. Egy zárt helyen mégis jobban esik majd a beszélgetés, átmelegedve.*
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-01-14 18:00:08
Üzenet elküldve: 2024-01-14 18:00:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Valóban nincs mit ezen szépíteni. Mai bármit csinált volna a hallgatás helyett, azt jobban tette volna. Így csak Norira bízta azt, hogy az amúgy is sikolyokkal és melankóliával teli gondolatai között megérzések alapján rakja azt is össze, hogy a lány mit gondol róla. Hiba volt, de legalább Nori görcsös kifakadása után rájött.
Ha tudna olyat, akkor szemei szinte villognának a dühtől és elkeseredettségtől, miközben a szörnyű éjszakáról mesél. Tényleg elpattant egy húr, hasonlóan, mint akkor, de talán Mai nem is érzi, hogy ha ez így megy tovább, akkor akár veszélyben is lehet Nori mellett, bármennyire is nem akarja bántani őt.
Talán csak puszta szerencse, hogy Mai a hirtelen ölelés mellett dönt, amire Nori teste először hirtelen csak megfagy. Nem mozdul, nem beszél tovább. Mai érezheti, hogy mennyire reszket, és mennyire hevesen ver szerencsétlen lány szíve, aztán hirtelen, egyszer csak, mint egy szökőkút, könnyekben robban ki belőle az a temérdek mennyiségű sötétség, ami felgyülemlett benne az elmúlt pár percben. Nori csak hangosan sír, és nemhogy nem húzódik el, próbál minél jobban elrejtőzni a másik ölelésében, miközben valamelyest helyreáll a szívverése, csak a reszketés marad, ami a barátságos homlokpuszi hatására azért szintén enyhül.*
- Persze, hogy sírtam *szipogja.* Meséltél Yvonról, a házadról, a terveidről, és nekem csak az jutott eszembe róla, hogyha a vágyaid teljesülnek, akkor az enyémeknek annyi. Én is szeretnék egy otthont, de nekem nem lesz, és amikor te már boldog leszel, nekem már nem lesz helyem melletted.
*Panaszkodja el végül ugyanazt, amit akkor mondott volna, ha Mai időben rákérdez a bajára. Lehet, hogy Nori szavai kissé úgy hangzanak, mintha nem szeretné barátnője boldogságát, de ő inkább attól fél, hogy Mai boldogságának az lesz az ára, hogy tőle azt az apró boldogságot is elveszik, amit most megkapott.*
- Szeretném, ha én is veled, veletek lakhatnék, de tudom, hogy ez lehetetlen. *Nyögi ki végül a lényegét az egész hisztinek. Úgy látszik, Nori sem merte kimondani minden vágyát, gondolatát, így hát magukra vethetnek mindketten. Mégis igaz, hogy sosem csak egy hibás van. Ha mindketten őszintén beszéltek volna, talán az előbbi kényelmetlen párbeszédre sor sem kerül.*
- Tényleg ne maradj csendben! Soha! Tudod, csendben hallani leginkább azokat a sikolyokat, és néha értem is őket. Rossz dolgokat mondanak nekem. Olyan rossz dolgokat, amik tényleg rosszak.
*Ezt muszáj nyomatékosítania azok után, hogy nemrég még arról beszélt, a rossz nem mindig rossz valójában, de azok a hangok, amiket néha a fejében hall, azok a tényleg rossz kategóriába tartoznak.
Lassan teljesen megnyugszik, csak épp a fekete festéket keni el teljesen az arcán azzal, hogy most már a dézsányi mennyiségű könnycseppet törölgeti róla folyamatosan.*
//Új nap virrad//
*Valóban nincs mit ezen szépíteni. Mai bármit csinált volna a hallgatás helyett, azt jobban tette volna. Így csak Norira bízta azt, hogy az amúgy is sikolyokkal és melankóliával teli gondolatai között megérzések alapján rakja azt is össze, hogy a lány mit gondol róla. Hiba volt, de legalább Nori görcsös kifakadása után rájött.
Ha tudna olyat, akkor szemei szinte villognának a dühtől és elkeseredettségtől, miközben a szörnyű éjszakáról mesél. Tényleg elpattant egy húr, hasonlóan, mint akkor, de talán Mai nem is érzi, hogy ha ez így megy tovább, akkor akár veszélyben is lehet Nori mellett, bármennyire is nem akarja bántani őt.
Talán csak puszta szerencse, hogy Mai a hirtelen ölelés mellett dönt, amire Nori teste először hirtelen csak megfagy. Nem mozdul, nem beszél tovább. Mai érezheti, hogy mennyire reszket, és mennyire hevesen ver szerencsétlen lány szíve, aztán hirtelen, egyszer csak, mint egy szökőkút, könnyekben robban ki belőle az a temérdek mennyiségű sötétség, ami felgyülemlett benne az elmúlt pár percben. Nori csak hangosan sír, és nemhogy nem húzódik el, próbál minél jobban elrejtőzni a másik ölelésében, miközben valamelyest helyreáll a szívverése, csak a reszketés marad, ami a barátságos homlokpuszi hatására azért szintén enyhül.*
- Persze, hogy sírtam *szipogja.* Meséltél Yvonról, a házadról, a terveidről, és nekem csak az jutott eszembe róla, hogyha a vágyaid teljesülnek, akkor az enyémeknek annyi. Én is szeretnék egy otthont, de nekem nem lesz, és amikor te már boldog leszel, nekem már nem lesz helyem melletted.
*Panaszkodja el végül ugyanazt, amit akkor mondott volna, ha Mai időben rákérdez a bajára. Lehet, hogy Nori szavai kissé úgy hangzanak, mintha nem szeretné barátnője boldogságát, de ő inkább attól fél, hogy Mai boldogságának az lesz az ára, hogy tőle azt az apró boldogságot is elveszik, amit most megkapott.*
- Szeretném, ha én is veled, veletek lakhatnék, de tudom, hogy ez lehetetlen. *Nyögi ki végül a lényegét az egész hisztinek. Úgy látszik, Nori sem merte kimondani minden vágyát, gondolatát, így hát magukra vethetnek mindketten. Mégis igaz, hogy sosem csak egy hibás van. Ha mindketten őszintén beszéltek volna, talán az előbbi kényelmetlen párbeszédre sor sem kerül.*
- Tényleg ne maradj csendben! Soha! Tudod, csendben hallani leginkább azokat a sikolyokat, és néha értem is őket. Rossz dolgokat mondanak nekem. Olyan rossz dolgokat, amik tényleg rosszak.
*Ezt muszáj nyomatékosítania azok után, hogy nemrég még arról beszélt, a rossz nem mindig rossz valójában, de azok a hangok, amiket néha a fejében hall, azok a tényleg rossz kategóriába tartoznak.
Lassan teljesen megnyugszik, csak épp a fekete festéket keni el teljesen az arcán azzal, hogy most már a dézsányi mennyiségű könnycseppet törölgeti róla folyamatosan.*
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-01-14 17:17:15
Üzenet elküldve: 2024-01-14 17:17:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Sétájuknak célja is akadt, s most már egyenesen egy fogadó felé haladnak, de fogalma sincs arról, hogy ezen a környéken mifélék vannak. A Pegazust már ismeri, más helyeket nem, így kíváncsi arra, hogy hová is térnek be. Jó lesz már melegben lenni. Nemrég még kívánta a hideget, de most fekete köd ereszkedett rá, túl sok már a rossz érzésből.
Fogalma sincs arról, hogy mit okozott azzal, hogy hallgataggá vállt. Nem a másikra gondolt elsősorban, hanem magára, mert hagyta, hogy lefoglalják az érzelmei. Nem birkózik meg túl jól a helyzettel.
Kissé meglepődik, amikor Nori megtorpan és belekezd a mondandójába. Egy pillanat alatt tudatosul benne, hogy ki kellett volna nyitnia a száját, mert így félreérthető helyzetbe sodorta magukat. Hogyan is gondolhatja Nori, hogy valaha is feladná őt a városőrségnek?
Minden szavát figyelmesen hallgatja, nem vág közbe. Meg kell várnia, hogy kiadja magát neki a kis barátnője, mert szeretné tudni kereken az egészet.
Kezébe fogja a tőrt és azt nézi egy kis ideig. A markolaton simít végig, ő nem tudna vele bánni. De olyan melegséget érez a tőr alatt keze, hogy nem olyan biztos, hogy nem tenné meg, főleg nem azzal, aki bántja azt, akit szeret. Aki valaha bántotta Norit.
Kékjeit visszaemeli a kissé hisztérikusnak tűnőre. Csak úgy cikáznak a fejében a gondolatok és bár hallotta, hogy mit tett, fel is fogta, a súlyát is pontosan érzi és érti, ő nem tudja elítélni.
Valóban borzasztó, hogy ilyenre képes volt Nori, de neki mégsem ez az első gondolata, hanem az, hogy mennyire kegyetlenül sajnálja most őt. Azt a kisgyerek Norit, akit addig bántottak - akkor is, ha ő nem teljesen így fogja fel és meglátja benne az értelmet - amíg úgy nem jött ki belőle az a sok elszenvedett sötétség, hogy élvezte, ahogy visszaadhatja valakinek kamatostul. Mert ebben csak ezt tudja látni. A jégkék íriszek megtelnek könnyel, nem hullnak ki, csak ott díszelegnek homályos csillogásként lélektükreiben. Mikor a mondandó véget ért, tesz egy lépést közelebb és hirtelen megöleli a lányt. Ha hagyja, akkor nagyon szorosan húzza magához, mintha csak megvédeni akarná attól, hogy valaha is rosszul érezhesse magát. Minden benne van ebben az ölelésben. Az összes elszenvedett gyötrelem, az összes szeretet és a legnagyobb hála, amit valaki jelenléte miatt érezni tud.
Ha nem bontja ki magát Nori az ölelésből, akkor egy ideig így tartja a karjaiban, majd egy már-már testvéri szeretettel töltött csókot nyom annak homlokára.*
- Azt most felejtsd el, hogy valaha... Érted? Hogy valaha feladnálak a városőröknek, vagy hogy egy pillanatra is elgondolkozok azon, hogy hasonlót tegyek veled.
*Hátrál egy lépést, hogy jól lásson Nori mindent, ami most a szemeiből tükröződik és lássa a száját is mozogni, hogy valóban beszél hozzá.*
- Igen, ez szörnyű. *Hazudni nem fog, mert az amit tett, az tényleg az.* - De én ezzel együtt fogadlak el. És itt leszek melletted, amikor csak lehetőségem van rá, és nem engedem el a kezed. Ezért biztosan nem. *Őrültnek is tarthatnák, hogy örök barátságot ajánl fel egy gyilkosnak. De ő nem így tekint az életre és a cselekedetekre. *
-Láttam, hogy sírtál. Nem mertem megkérdezni, hogy mi a baj, mert azt hittem bántottalak és én nem akartalak bántani. Többé nem hallgatom el, amit gondolok. Jó?
*Persze minden válaszra hagy időt, de felszakadt belőle az, ami nyomasztotta, főleg, mert tudja milyen fejfájást is okozott vele.*
//Új nap virrad//
*Sétájuknak célja is akadt, s most már egyenesen egy fogadó felé haladnak, de fogalma sincs arról, hogy ezen a környéken mifélék vannak. A Pegazust már ismeri, más helyeket nem, így kíváncsi arra, hogy hová is térnek be. Jó lesz már melegben lenni. Nemrég még kívánta a hideget, de most fekete köd ereszkedett rá, túl sok már a rossz érzésből.
Fogalma sincs arról, hogy mit okozott azzal, hogy hallgataggá vállt. Nem a másikra gondolt elsősorban, hanem magára, mert hagyta, hogy lefoglalják az érzelmei. Nem birkózik meg túl jól a helyzettel.
Kissé meglepődik, amikor Nori megtorpan és belekezd a mondandójába. Egy pillanat alatt tudatosul benne, hogy ki kellett volna nyitnia a száját, mert így félreérthető helyzetbe sodorta magukat. Hogyan is gondolhatja Nori, hogy valaha is feladná őt a városőrségnek?
Minden szavát figyelmesen hallgatja, nem vág közbe. Meg kell várnia, hogy kiadja magát neki a kis barátnője, mert szeretné tudni kereken az egészet.
Kezébe fogja a tőrt és azt nézi egy kis ideig. A markolaton simít végig, ő nem tudna vele bánni. De olyan melegséget érez a tőr alatt keze, hogy nem olyan biztos, hogy nem tenné meg, főleg nem azzal, aki bántja azt, akit szeret. Aki valaha bántotta Norit.
Kékjeit visszaemeli a kissé hisztérikusnak tűnőre. Csak úgy cikáznak a fejében a gondolatok és bár hallotta, hogy mit tett, fel is fogta, a súlyát is pontosan érzi és érti, ő nem tudja elítélni.
Valóban borzasztó, hogy ilyenre képes volt Nori, de neki mégsem ez az első gondolata, hanem az, hogy mennyire kegyetlenül sajnálja most őt. Azt a kisgyerek Norit, akit addig bántottak - akkor is, ha ő nem teljesen így fogja fel és meglátja benne az értelmet - amíg úgy nem jött ki belőle az a sok elszenvedett sötétség, hogy élvezte, ahogy visszaadhatja valakinek kamatostul. Mert ebben csak ezt tudja látni. A jégkék íriszek megtelnek könnyel, nem hullnak ki, csak ott díszelegnek homályos csillogásként lélektükreiben. Mikor a mondandó véget ért, tesz egy lépést közelebb és hirtelen megöleli a lányt. Ha hagyja, akkor nagyon szorosan húzza magához, mintha csak megvédeni akarná attól, hogy valaha is rosszul érezhesse magát. Minden benne van ebben az ölelésben. Az összes elszenvedett gyötrelem, az összes szeretet és a legnagyobb hála, amit valaki jelenléte miatt érezni tud.
Ha nem bontja ki magát Nori az ölelésből, akkor egy ideig így tartja a karjaiban, majd egy már-már testvéri szeretettel töltött csókot nyom annak homlokára.*
- Azt most felejtsd el, hogy valaha... Érted? Hogy valaha feladnálak a városőröknek, vagy hogy egy pillanatra is elgondolkozok azon, hogy hasonlót tegyek veled.
*Hátrál egy lépést, hogy jól lásson Nori mindent, ami most a szemeiből tükröződik és lássa a száját is mozogni, hogy valóban beszél hozzá.*
- Igen, ez szörnyű. *Hazudni nem fog, mert az amit tett, az tényleg az.* - De én ezzel együtt fogadlak el. És itt leszek melletted, amikor csak lehetőségem van rá, és nem engedem el a kezed. Ezért biztosan nem. *Őrültnek is tarthatnák, hogy örök barátságot ajánl fel egy gyilkosnak. De ő nem így tekint az életre és a cselekedetekre. *
-Láttam, hogy sírtál. Nem mertem megkérdezni, hogy mi a baj, mert azt hittem bántottalak és én nem akartalak bántani. Többé nem hallgatom el, amit gondolok. Jó?
*Persze minden válaszra hagy időt, de felszakadt belőle az, ami nyomasztotta, főleg, mert tudja milyen fejfájást is okozott vele.*
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-01-14 10:35:44
Üzenet elküldve: 2024-01-14 10:35:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
*A vérségi kötelék erején már sokszor elgondolkodott, de nem bírt dűlőre jutni felette. Tagadhatatlanul számít, de azt nem tudná megmondani, hogy valóban a vér miatt-e vagy csak azért, mert ez a dolog túlságosan régre nyúlik vissza. Megkövült tétel, aminek a kora adja a súlyát. A mélységieknél gyakran csak az egyik szülő közös a testvéreknél, de más fajoknál a féltestvért már csak fattyúként tartják számon. Különös, hogy az elődök dicsősége vagy szégyene mint öröklődik a későbbi nemzedékekre. Nem tudná megmondani, számít-e. Hogy van-e olyan hajlam vagy érték, amit a rokoni szál továbbvezet a generációk során. Babonák bélyege, megfelelési kényszer, ezek háttérben való munkálkodásában több rációt lát, de Agaree-Siche sosem hitt a fekete és fehér dolgokban.*
- Hát most első kardom kell, hogy legyél, Maur'da, szóval elvárom, hogy eszerint is igyekezz majd *mondja. Nem akarja frusztrálni az ifjú harcost, de úgy sejti, a jól meghatározott cél és a kötelesség segít majd neki, hogy újra irányba fordítsa az életét.*
- Füvek és főzetek érdekelnek *mondja.* - Nem akarok feltétlenül vásárolni, csak kíváncsi vagyok, errefelé az efféle portékából mit tesznek ki a pultra, mit árulnak a pult alól, és mi az, amit ismeretlennek jó pénzért se adnak, ha érted, mire gondolok.
*Száraz fagy fest jégvirágot Arthenior arcára. Odafönt északon már biztos csánkig gázolnak a hóban a lovak. A havazás mindig olyan végtelen, mély csendet vont köréjük, amit mindig emlékezetében fog őrizni.*
- A város törvényeit se árt majd alaposan átbogarászni. A lázadás óta nem tudom, pontosan hogy is állnak a dolgok erre mostanság. Hallottál róla? Arról, ami a városban történt néhány éve?
*A vérségi kötelék erején már sokszor elgondolkodott, de nem bírt dűlőre jutni felette. Tagadhatatlanul számít, de azt nem tudná megmondani, hogy valóban a vér miatt-e vagy csak azért, mert ez a dolog túlságosan régre nyúlik vissza. Megkövült tétel, aminek a kora adja a súlyát. A mélységieknél gyakran csak az egyik szülő közös a testvéreknél, de más fajoknál a féltestvért már csak fattyúként tartják számon. Különös, hogy az elődök dicsősége vagy szégyene mint öröklődik a későbbi nemzedékekre. Nem tudná megmondani, számít-e. Hogy van-e olyan hajlam vagy érték, amit a rokoni szál továbbvezet a generációk során. Babonák bélyege, megfelelési kényszer, ezek háttérben való munkálkodásában több rációt lát, de Agaree-Siche sosem hitt a fekete és fehér dolgokban.*
- Hát most első kardom kell, hogy legyél, Maur'da, szóval elvárom, hogy eszerint is igyekezz majd *mondja. Nem akarja frusztrálni az ifjú harcost, de úgy sejti, a jól meghatározott cél és a kötelesség segít majd neki, hogy újra irányba fordítsa az életét.*
- Füvek és főzetek érdekelnek *mondja.* - Nem akarok feltétlenül vásárolni, csak kíváncsi vagyok, errefelé az efféle portékából mit tesznek ki a pultra, mit árulnak a pult alól, és mi az, amit ismeretlennek jó pénzért se adnak, ha érted, mire gondolok.
*Száraz fagy fest jégvirágot Arthenior arcára. Odafönt északon már biztos csánkig gázolnak a hóban a lovak. A havazás mindig olyan végtelen, mély csendet vont köréjük, amit mindig emlékezetében fog őrizni.*
- A város törvényeit se árt majd alaposan átbogarászni. A lázadás óta nem tudom, pontosan hogy is állnak a dolgok erre mostanság. Hallottál róla? Arról, ami a városban történt néhány éve?
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-01-13 19:06:54
Üzenet elküldve: 2024-01-13 19:06:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Tudja is, hová menjenek, ha bármilyen alkoholos italt keresnek. A lány magyarázatából kitűnő alkimistaként rögtön rájött, hogy arról van szó, mikor az „olyan dolgokat csinálsz tőle, amit amúgy nem mernél” jellemzés elhangzik. Már csak az a kérdés, hogy létezik-e még a Kósza Pinty fogadó.
Közben, ahogy immáron céltudatosan gyalogolnak úti céljuk felé, Nori nem tudja leplezni az érzelmeit, sosem tudta. Mai jövőbeli terveiről a Namos Ház jut eszébe, ahová Nolie vitte el őt, mikor körözni kezdték Artheniorban. Elrejtette őt a világ elől, otthont adott neki, aztán… aztán végül mégsem maradhatott ott örökre barátnőjével. Nem tehet róla, de Mait folyamatosan Noliehoz hasonlítja. Várja, nagyon várja azt a mondatot a lány szájából, hogy neki is jut majd hely abban az otthonban, de nemhogy ezt nem mondja, még azt sem kérdezi meg Mai, hogy mi a fene baja van most szerencsétlen lánynak. Ráadásul, mintha be is zárt volna, sokkal kevesebbet beszél. Nori ettől csak még komorabbá válik, ezért is kezd el a környékhez köthető rossz emlékeiről mesélni. Bezzeg ennek a részletei már rögtön érdekelni kezdik a másik feketeséget, ami felettébb gyanússá válik Nori számára. Hirtelen meg is áll.*
- Na jó! Akkor elmondom neked, aztán döntsd el, mit akarsz tőlem! Feladsz a városőrségnek vagy bebizonyítod, hogy őszinte voltál velem a téren és soha nem hagysz el! *Állítja döntés elé Mai-t, mert nem akar csalódni. Ha a lány azért érdeklődik ennyire, hogy kihúzza belőle a vallomást, amiért elítélhetik, akkor essünk túl rajta. Az övéről lecsatol egy díszes tőrt, ami ránézésre akár még sokat is érhet, és a markolatával Mai felé fordítva a kezébe adja azt.*
- Egy tündéré volt *kezd bele a fegyverhez köthető történetbe.* Órákig mesélhetnék az egészről, de a lényeget mondom, mert úgyis az érdekel téged. Megkínoztam azt a tündért. Levágtam a szárnyait, amíg még élt, aztán megöltem. Könyörtelenül. Azért, mert élveztem. *Hirtelen végtelen sötétség és hidegség tükröződik Nori szemeiben, de mellette valamiféle félelem is.* De Mai! Én nem akartam. Nem akartam bántani azt a lányt, de mintha a testem nem engedte volna, hogy irányítsam. Nem tudtam mit tenni, ott és akkor… élveztem… *Ismétli magát szégyenkezve, és most már a poros utat bámulja maga előtt, nem mer a másik szemeibe nézni, csak kicsit később pillant fel rá.*
- És most ne maradj nekem csendben! Mesélj, dalolj, mit teszel velem? Itt hagysz egyedül nem egészen egy órával az ígéreted után, mi szerint nem fogsz? Jelented a városőrségnek, hogy megtaláltál, és a fejpénzből, amit értem kapsz, megveszitek a házat Yvonnal?
*Bár bízni tudna a lányban, hogy egyik sem fog megtörténni, de nagyon kevés esélyt lát arra, hogy talál még egy Noliet az életében, aki kegyetlen gyilkosként elfogadja őt, sőt, vigyáz rá és támogatja bármiben. Azt is tudja, hogy ez utóbbi agresszív viselkedésével csak rontja a saját helyzetét, de inkább most érjen véget a tündérmese, mint később. Azért reméli, hogy léteznek még csodák, hogy az előítéleteiből semmi sem igaz, és Mai tényleg igaz barátjává válhat. Nagyon szeretné, ha így lenne…*
//Új nap virrad//
*Tudja is, hová menjenek, ha bármilyen alkoholos italt keresnek. A lány magyarázatából kitűnő alkimistaként rögtön rájött, hogy arról van szó, mikor az „olyan dolgokat csinálsz tőle, amit amúgy nem mernél” jellemzés elhangzik. Már csak az a kérdés, hogy létezik-e még a Kósza Pinty fogadó.
Közben, ahogy immáron céltudatosan gyalogolnak úti céljuk felé, Nori nem tudja leplezni az érzelmeit, sosem tudta. Mai jövőbeli terveiről a Namos Ház jut eszébe, ahová Nolie vitte el őt, mikor körözni kezdték Artheniorban. Elrejtette őt a világ elől, otthont adott neki, aztán… aztán végül mégsem maradhatott ott örökre barátnőjével. Nem tehet róla, de Mait folyamatosan Noliehoz hasonlítja. Várja, nagyon várja azt a mondatot a lány szájából, hogy neki is jut majd hely abban az otthonban, de nemhogy ezt nem mondja, még azt sem kérdezi meg Mai, hogy mi a fene baja van most szerencsétlen lánynak. Ráadásul, mintha be is zárt volna, sokkal kevesebbet beszél. Nori ettől csak még komorabbá válik, ezért is kezd el a környékhez köthető rossz emlékeiről mesélni. Bezzeg ennek a részletei már rögtön érdekelni kezdik a másik feketeséget, ami felettébb gyanússá válik Nori számára. Hirtelen meg is áll.*
- Na jó! Akkor elmondom neked, aztán döntsd el, mit akarsz tőlem! Feladsz a városőrségnek vagy bebizonyítod, hogy őszinte voltál velem a téren és soha nem hagysz el! *Állítja döntés elé Mai-t, mert nem akar csalódni. Ha a lány azért érdeklődik ennyire, hogy kihúzza belőle a vallomást, amiért elítélhetik, akkor essünk túl rajta. Az övéről lecsatol egy díszes tőrt, ami ránézésre akár még sokat is érhet, és a markolatával Mai felé fordítva a kezébe adja azt.*
- Egy tündéré volt *kezd bele a fegyverhez köthető történetbe.* Órákig mesélhetnék az egészről, de a lényeget mondom, mert úgyis az érdekel téged. Megkínoztam azt a tündért. Levágtam a szárnyait, amíg még élt, aztán megöltem. Könyörtelenül. Azért, mert élveztem. *Hirtelen végtelen sötétség és hidegség tükröződik Nori szemeiben, de mellette valamiféle félelem is.* De Mai! Én nem akartam. Nem akartam bántani azt a lányt, de mintha a testem nem engedte volna, hogy irányítsam. Nem tudtam mit tenni, ott és akkor… élveztem… *Ismétli magát szégyenkezve, és most már a poros utat bámulja maga előtt, nem mer a másik szemeibe nézni, csak kicsit később pillant fel rá.*
- És most ne maradj nekem csendben! Mesélj, dalolj, mit teszel velem? Itt hagysz egyedül nem egészen egy órával az ígéreted után, mi szerint nem fogsz? Jelented a városőrségnek, hogy megtaláltál, és a fejpénzből, amit értem kapsz, megveszitek a házat Yvonnal?
*Bár bízni tudna a lányban, hogy egyik sem fog megtörténni, de nagyon kevés esélyt lát arra, hogy talál még egy Noliet az életében, aki kegyetlen gyilkosként elfogadja őt, sőt, vigyáz rá és támogatja bármiben. Azt is tudja, hogy ez utóbbi agresszív viselkedésével csak rontja a saját helyzetét, de inkább most érjen véget a tündérmese, mint később. Azért reméli, hogy léteznek még csodák, hogy az előítéleteiből semmi sem igaz, és Mai tényleg igaz barátjává válhat. Nagyon szeretné, ha így lenne…*
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-01-12 22:03:35
Üzenet elküldve: 2024-01-12 22:03:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Elég sokat volt egyedül ahhoz, hogy egyrészt megszeresse, másrészt meggyűlölje a magányt. Azt nem tudja még elképzelni, milyen ha mindig ott van valaki a kis világában, mert akkor nem bújhat el soha, de végtére is nem lehet az olyan rossz. Főleg, ha olyan van mellette, aki tényleg mellette is akar lenni. Vágyakozni azt szokott, mélyen belül pedig nem biztos, hogy elhiszi, hogy ez neki jár. Persze ez is olyan folyamat, ami belül dolgozik, de nem gondol rá... viszont könnyen meg tudja mérgezni. Ha egymaga van, sokat tud gondolkodni, amit mostanában elkerült, így nem is tudja, hogy benne lakozik ez a démon.
A sóhaj megütötte a fülét. Az eltűnt mosolyt még csak-csak el tudta hanyagolni, de ezt már kevésbé. Csak sétáltak egymás mellett, most kissé jobban nézi Norit, mint az utcákat, amiket annyira meg akart jegyezni. Most már eltörpül ez a tudásszomj, mert neki ez a kis feketeség lett a lényeg. Hezitál, nagyon szeretne kérdezni, de nem teszi meg, még... Talán csak azért, mert bár pontosan az embereket szeretné elemezni egyetlen rezdülésből is, még nem olyan bátor és nem akar belerondítani valamibe. Vagy csak megijedt, hogy valamit kezelni kellene, esetleg valamit elrontott. Lehet, hogy nem is olyan jó barát. Fekete ködként köti gúzsba most ez a sok gondolat *
- Akkor keressünk egy helyet, ahol megihatunk egyet.
*Látszólag mit sem törődik az eltörölt könnyekkel és elkenődött sminkkel, a lelkében viszont nem tér nyugovóra a gondolat, hogy valami baja van Norinak. Bár elhangzott a feketeség szájából néhány mondat, egy kis ideig maximum hümmög. Feszíti a mellkasát, nem tudja miért nem kérdez rá. Csak akkor beszél újra, amikor a kérdéseire válaszol és a tanulásról diskurálnak.*
- Türelmem az rengeteg van.
*Eddigiekhez képest szűkösen szól. Mintha bekapcsolódott volna nála a fagyosabbik énje. Azt pedig nem is sejti, hogy ezzel elbizonytalaníthatja a társát. Csak akkor oldódik ez a kis ideig tartó zavar, amikor újra nyílik a fekete virág és elmeséli neki, hogy itt bizony valami nagy dolog történt. Ez egy pici ideig ismét elodázza, hogy rákérdezzen, mi is volt a baj.*
- Szörnyeteg? Miféle szörnyeteg, mi történt?
*Hangszíne rendeződik, ismét a barátságos énje és osztatlan figyelme kerekedett felül.*
//Új nap virrad//
*Elég sokat volt egyedül ahhoz, hogy egyrészt megszeresse, másrészt meggyűlölje a magányt. Azt nem tudja még elképzelni, milyen ha mindig ott van valaki a kis világában, mert akkor nem bújhat el soha, de végtére is nem lehet az olyan rossz. Főleg, ha olyan van mellette, aki tényleg mellette is akar lenni. Vágyakozni azt szokott, mélyen belül pedig nem biztos, hogy elhiszi, hogy ez neki jár. Persze ez is olyan folyamat, ami belül dolgozik, de nem gondol rá... viszont könnyen meg tudja mérgezni. Ha egymaga van, sokat tud gondolkodni, amit mostanában elkerült, így nem is tudja, hogy benne lakozik ez a démon.
A sóhaj megütötte a fülét. Az eltűnt mosolyt még csak-csak el tudta hanyagolni, de ezt már kevésbé. Csak sétáltak egymás mellett, most kissé jobban nézi Norit, mint az utcákat, amiket annyira meg akart jegyezni. Most már eltörpül ez a tudásszomj, mert neki ez a kis feketeség lett a lényeg. Hezitál, nagyon szeretne kérdezni, de nem teszi meg, még... Talán csak azért, mert bár pontosan az embereket szeretné elemezni egyetlen rezdülésből is, még nem olyan bátor és nem akar belerondítani valamibe. Vagy csak megijedt, hogy valamit kezelni kellene, esetleg valamit elrontott. Lehet, hogy nem is olyan jó barát. Fekete ködként köti gúzsba most ez a sok gondolat *
- Akkor keressünk egy helyet, ahol megihatunk egyet.
*Látszólag mit sem törődik az eltörölt könnyekkel és elkenődött sminkkel, a lelkében viszont nem tér nyugovóra a gondolat, hogy valami baja van Norinak. Bár elhangzott a feketeség szájából néhány mondat, egy kis ideig maximum hümmög. Feszíti a mellkasát, nem tudja miért nem kérdez rá. Csak akkor beszél újra, amikor a kérdéseire válaszol és a tanulásról diskurálnak.*
- Türelmem az rengeteg van.
*Eddigiekhez képest szűkösen szól. Mintha bekapcsolódott volna nála a fagyosabbik énje. Azt pedig nem is sejti, hogy ezzel elbizonytalaníthatja a társát. Csak akkor oldódik ez a kis ideig tartó zavar, amikor újra nyílik a fekete virág és elmeséli neki, hogy itt bizony valami nagy dolog történt. Ez egy pici ideig ismét elodázza, hogy rákérdezzen, mi is volt a baj.*
- Szörnyeteg? Miféle szörnyeteg, mi történt?
*Hangszíne rendeződik, ismét a barátságos énje és osztatlan figyelme kerekedett felül.*
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-01-12 21:27:56
Üzenet elküldve: 2024-01-12 21:27:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Na, ez az egy, amin biztosan nem fognak összevitatkozni: Jó lenne, ha nem kéne rejtőzködni. Bár, ez is attól függ… A törvény elől nem akar rejtőzködni, mert az csak emberek által kitalált szabályrendszer arra, hogy uralkodhassanak mások szabadságán, ahol a pénz vagy a befolyás dönt, soha nem az igazság. A világ elől elrejtőzni viszont felettébb kellemes tud lenni. Amikor ott vagy egy jó meleg, kényelmes szobában a négy fal között, és nem kell megtűrnöd magad körül senkit és semmit, amit nem akarsz. Nem akarnak bántani, nem löknek fel az utcán, nem néznek szajhának a férfiak… Tényleg, de tényleg csak magaddal és azzal kell foglalkoznod, akit beengedsz a rejtekhelyedre. Ez pont olyan, mint a szívedet és lelkedet védő gondolatbeli ajtó, amit ugyanúgy ki kell nyitni, ha valaki látni akarja, mi van mögötte. Mai jó úton jár, hogy bejusson Nori lélek-ajtaján.
Ahogy tovább mesél a lány Yvon-ról, meg a közös jövőjükről, most már kissé fájdalmasan felsóhajt.*
- Nagyon jó érzés lesz majd neked, igen. *Neki már kevésbé, mert akkor Mai tartozni fog valahová és valakihez, de valamiért úgy érzi, hogy kettejük közös története akkor fog véget érni, mikor ez bekövetkezik. Nem tudja, hogy tud-e majd örülni Mai boldogságának, mert jelen pillanatban biztos benne, hogy ő nem lenne harmadikként kívánatos személy közöttük. Akkor pedig, mivel Norinak valószínűleg soha nem lesz saját otthona, tovább kell állnia, és lehet, hogy ugyanúgy elveszíti majd Mai-t is, mint ahogy Nolie-t.*
- Az jól esne. *Mondja már a pálinkáról arra gondolva, hogy örülne, ha felmelegítené valami, mert így rövid szoknyában már eléggé fázik idekint. Közben szemeit törölgeti, hogy ne látszódjon az a pár apró könnycsepp, ami kikívánkozik, ezzel akaratlanul is elkenve a fekete festéket.*
- Én is örülnék egy igazi otthonnak olyanok között, akikre számíthatok. *Ugyan az előbb megígérte neki Mai, hogy így lesz, de vajon tényleg? Nos, jobb nem rágódni ezen, majd úgyis eldönti a sors, milyen jövőt szán neki.*
- Ebben semmi tapasztalatom. Sem kisasszony, sem feleség nem voltam még. *Így ezúttal azt sem tudja megmondani a lánykának, hogy mi lenne a helyes megoldás az ő helyzetében. Lehet, hogy pont az volt, amit választott: Feladni az életet, amit nem érzett a sajátjának, és egy újat kezdeni. A tiszta lap sokszor tényleg jó döntés.*
- Ha van hozzám elég türelmed, megpróbálhatjuk. *Nem tudja, mennyire lenne jó tanuló, de addig is Mai-val töltheti az időt, szóval miért ne? Az olvasás hasznos, rengeteg új lehetőséget adna Nori kezébe.*
- Ez a rész régen még rosszabbul nézett ki. *Jegyzi meg a környékről.* Most nem olyan vészes szerintem. Ehhez a helyhez köthető az első nagy, hümm, önismereti felfedezésem. Itt jöttem rá, hogy egy szörnyeteg is tudok lenni.
*Közben a könnyei elfogytak, csak az elkent smink marad, ami emlékezteti arra, hogy majdnem elsírta magát az előbb.*
//Új nap virrad//
*Na, ez az egy, amin biztosan nem fognak összevitatkozni: Jó lenne, ha nem kéne rejtőzködni. Bár, ez is attól függ… A törvény elől nem akar rejtőzködni, mert az csak emberek által kitalált szabályrendszer arra, hogy uralkodhassanak mások szabadságán, ahol a pénz vagy a befolyás dönt, soha nem az igazság. A világ elől elrejtőzni viszont felettébb kellemes tud lenni. Amikor ott vagy egy jó meleg, kényelmes szobában a négy fal között, és nem kell megtűrnöd magad körül senkit és semmit, amit nem akarsz. Nem akarnak bántani, nem löknek fel az utcán, nem néznek szajhának a férfiak… Tényleg, de tényleg csak magaddal és azzal kell foglalkoznod, akit beengedsz a rejtekhelyedre. Ez pont olyan, mint a szívedet és lelkedet védő gondolatbeli ajtó, amit ugyanúgy ki kell nyitni, ha valaki látni akarja, mi van mögötte. Mai jó úton jár, hogy bejusson Nori lélek-ajtaján.
Ahogy tovább mesél a lány Yvon-ról, meg a közös jövőjükről, most már kissé fájdalmasan felsóhajt.*
- Nagyon jó érzés lesz majd neked, igen. *Neki már kevésbé, mert akkor Mai tartozni fog valahová és valakihez, de valamiért úgy érzi, hogy kettejük közös története akkor fog véget érni, mikor ez bekövetkezik. Nem tudja, hogy tud-e majd örülni Mai boldogságának, mert jelen pillanatban biztos benne, hogy ő nem lenne harmadikként kívánatos személy közöttük. Akkor pedig, mivel Norinak valószínűleg soha nem lesz saját otthona, tovább kell állnia, és lehet, hogy ugyanúgy elveszíti majd Mai-t is, mint ahogy Nolie-t.*
- Az jól esne. *Mondja már a pálinkáról arra gondolva, hogy örülne, ha felmelegítené valami, mert így rövid szoknyában már eléggé fázik idekint. Közben szemeit törölgeti, hogy ne látszódjon az a pár apró könnycsepp, ami kikívánkozik, ezzel akaratlanul is elkenve a fekete festéket.*
- Én is örülnék egy igazi otthonnak olyanok között, akikre számíthatok. *Ugyan az előbb megígérte neki Mai, hogy így lesz, de vajon tényleg? Nos, jobb nem rágódni ezen, majd úgyis eldönti a sors, milyen jövőt szán neki.*
- Ebben semmi tapasztalatom. Sem kisasszony, sem feleség nem voltam még. *Így ezúttal azt sem tudja megmondani a lánykának, hogy mi lenne a helyes megoldás az ő helyzetében. Lehet, hogy pont az volt, amit választott: Feladni az életet, amit nem érzett a sajátjának, és egy újat kezdeni. A tiszta lap sokszor tényleg jó döntés.*
- Ha van hozzám elég türelmed, megpróbálhatjuk. *Nem tudja, mennyire lenne jó tanuló, de addig is Mai-val töltheti az időt, szóval miért ne? Az olvasás hasznos, rengeteg új lehetőséget adna Nori kezébe.*
- Ez a rész régen még rosszabbul nézett ki. *Jegyzi meg a környékről.* Most nem olyan vészes szerintem. Ehhez a helyhez köthető az első nagy, hümm, önismereti felfedezésem. Itt jöttem rá, hogy egy szörnyeteg is tudok lenni.
*Közben a könnyei elfogytak, csak az elkent smink marad, ami emlékezteti arra, hogy majdnem elsírta magát az előbb.*
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-01-12 20:33:17
Üzenet elküldve: 2024-01-12 20:33:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
~Néha jól esik a rossz~ *Visszhangzik fejében a mondat. Eddig is egészen biztos volt abban, hogy ez a találkozás nem hiábavaló, de belül olyan örömöt okoz neki minden egyes elgondolkodtató mondat, mintha csak a varázslat áradna szét ereiben. Olvasott már sokfélét, de tapasztalni vajmi keveset tapasztalt fiatal korának okán. Amikor otthon élt, sosem tudta élvezni a rosszat, mert nem látott benne mást, mint korlátozást. De ha az nem történt volna meg, sosem akart volna kirobbanni. Most mindent meg kell teremtenie magának, de mégis szabadabb, mint egykor.*
- Nem bánnám, ha nem kéne ma rejtőzködnünk. Olyan jó csak úgy lenni. Veled.
*Persze biztosan elbújna bármilyen sikátorban, ha azt hozná az élet Nori kedvéért, sőt, el is rejtené őt legjobb tudása szerint, hogy baja ne eshessen. Kettejük közül mondjuk ebben biztos a feketeség a jobb. Egy kicsit azért az aggódás is elfogja, de elnyomja ügyesen: nem szeretné, ha újdonsült barátnőjét bárki is elvenné tőle.
Ahogy sétálnak, új területeket fed fel neki a város. Szemeivel, mint mindig, csak úgy issza be a látványt, hogy pontosan megjegyezzen minden egyes részletet. Sosem lehet tudni, mikor jöhet jól a jó megfigyelés. Bár neki ez a kedvenc időtöltése is.
Egy pillanatig sem gondolja, hogy amit mesél, az rossz érzéssel töltheti el Norit, persze ha tudná, biztos megnyugtatná valahogy. Az eltűnő mosolyt ugyan észreveszi, de még nem gondolja, hogy jelent bármit.*
- Igen, nagyon jó érzés. Ha megvalósul majd, biztos még jobb lesz. *Ugyanis bízik benne, de tényleg nem tudhatja, hogy szerelme igazán be fog-e teljesedni, vagy csak egy szép történet volt a könyvében.* - Neked is van akire számíthatsz. Majd meglátod. *Persze ez nem egy szerelmes ígéret, hiszen szívének az a része úgy tűnik már foglalt, de azt tudja, hogy van még benne hely elég. *
- Ital ami felmelegít, és olyan dolgokat csinálsz tőle, amit amúgy nem mernél. Viszont semmi, de semmi varázslatos nincs benne. *A hidegről jutott eszébe, most biztos melegítene rajtuk egy kicsit. Yvonnal próbálta meg, addig soha, senkivel. * - Nem engedték. *Válaszol az újabb kérdésre.* - Ott nem lehet egy lány tudós, de még okos sem nyíltan, csak jó feleség. Én szerintem az nem tudnék lenni. Mint egy értékes amulett. Szép, de tulajdon. Nem tudsz? *Akad meg egy pillanatra, de szimplán azért, mert az az ő életében éppen a barátságot pótolta elsősorban az olvasás.* - Ha szeretnéd, én megtanítalak. *Végre valami, amit ő is adhat. Persze azzal sem lenne baj, ha erre nem pörögne rá azonnal Nori, neki ezen semmi nem múlik.* - Nem jártam még erre. Olyan sok helyen nem jártam még...
//Új nap virrad//
~Néha jól esik a rossz~ *Visszhangzik fejében a mondat. Eddig is egészen biztos volt abban, hogy ez a találkozás nem hiábavaló, de belül olyan örömöt okoz neki minden egyes elgondolkodtató mondat, mintha csak a varázslat áradna szét ereiben. Olvasott már sokfélét, de tapasztalni vajmi keveset tapasztalt fiatal korának okán. Amikor otthon élt, sosem tudta élvezni a rosszat, mert nem látott benne mást, mint korlátozást. De ha az nem történt volna meg, sosem akart volna kirobbanni. Most mindent meg kell teremtenie magának, de mégis szabadabb, mint egykor.*
- Nem bánnám, ha nem kéne ma rejtőzködnünk. Olyan jó csak úgy lenni. Veled.
*Persze biztosan elbújna bármilyen sikátorban, ha azt hozná az élet Nori kedvéért, sőt, el is rejtené őt legjobb tudása szerint, hogy baja ne eshessen. Kettejük közül mondjuk ebben biztos a feketeség a jobb. Egy kicsit azért az aggódás is elfogja, de elnyomja ügyesen: nem szeretné, ha újdonsült barátnőjét bárki is elvenné tőle.
Ahogy sétálnak, új területeket fed fel neki a város. Szemeivel, mint mindig, csak úgy issza be a látványt, hogy pontosan megjegyezzen minden egyes részletet. Sosem lehet tudni, mikor jöhet jól a jó megfigyelés. Bár neki ez a kedvenc időtöltése is.
Egy pillanatig sem gondolja, hogy amit mesél, az rossz érzéssel töltheti el Norit, persze ha tudná, biztos megnyugtatná valahogy. Az eltűnő mosolyt ugyan észreveszi, de még nem gondolja, hogy jelent bármit.*
- Igen, nagyon jó érzés. Ha megvalósul majd, biztos még jobb lesz. *Ugyanis bízik benne, de tényleg nem tudhatja, hogy szerelme igazán be fog-e teljesedni, vagy csak egy szép történet volt a könyvében.* - Neked is van akire számíthatsz. Majd meglátod. *Persze ez nem egy szerelmes ígéret, hiszen szívének az a része úgy tűnik már foglalt, de azt tudja, hogy van még benne hely elég. *
- Ital ami felmelegít, és olyan dolgokat csinálsz tőle, amit amúgy nem mernél. Viszont semmi, de semmi varázslatos nincs benne. *A hidegről jutott eszébe, most biztos melegítene rajtuk egy kicsit. Yvonnal próbálta meg, addig soha, senkivel. * - Nem engedték. *Válaszol az újabb kérdésre.* - Ott nem lehet egy lány tudós, de még okos sem nyíltan, csak jó feleség. Én szerintem az nem tudnék lenni. Mint egy értékes amulett. Szép, de tulajdon. Nem tudsz? *Akad meg egy pillanatra, de szimplán azért, mert az az ő életében éppen a barátságot pótolta elsősorban az olvasás.* - Ha szeretnéd, én megtanítalak. *Végre valami, amit ő is adhat. Persze azzal sem lenne baj, ha erre nem pörögne rá azonnal Nori, neki ezen semmi nem múlik.* - Nem jártam még erre. Olyan sok helyen nem jártam még...
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-01-12 19:41:18
Üzenet elküldve: 2024-01-12 19:41:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
- Igen, na látod, pont ezt mondom. Néha jól esik a rossz. *Nori válaszával meg is győződhet Mai arról, hogy bizony pontosan ez az, amiről magyarázni próbált neki. Ezért nem bánta azt sem, mikor a tetoválás közben „kínozták”, és azt sem, mikor Idya kihasználta, még azt sem, mikor megkötözte. A maga módján mindent lehet élvezni, ha megtaláljuk benne az értelmet vagy csak azon tűnődünk el, hogy miért történik ez velünk. Mindennek oka van, ami szükséges a jövőnkhöz, ez biztos.*
- Nem tudom, hogy kell-e menekülnöm. Majd kiderül. *Azt is megtanulta már, hogy ne féljen se a jövőjétől se a jelenétől. Most, ebben a pillanatban nem üldözi senki, szóval inkább élvezi Mai társaságát. Ha majd újra menekülnie kell vagy esetleg elfogják, akkor megpróbálja abból kihozni a legjobbat. Bár, van egy olyan érzése, hogy az évekkel ezelőtt meggyilkolt szegénynegyedi lány és az agresszív elf elleni önvédelem ügyét már réges-rég lesöpörték a törvénnyel dolgozó hivatalnokok íróasztalairól.
A Nolie-val kapcsolatos dolgokra egyelőre nem reagál, ő most szeretne az új barátságra koncentrálni, nem a régire. No, meg nem reagál azért sem, mert közben a Polgárnegyed rozoga épületei közé érnek. Az egykori Szegénynegyed. Norinak kezd is megfájdulni a feje, ahogy néhány emlékkép tisztán megjelenik az elméjében arról az éjszakáról. Igen, pont az előbb említett meggyilkolt szegénynegyedi lány esetéről. Akkor történt meg először, hogy Nori felfedezte a benne lakozó szörnyeteget, azt, amelyik ölni képes. Élvezte, azt is nagyon élvezte, de akkor még annyira félt tőle, hogy hisztisen tagadta saját maga előtt is. Mára ez már nincs így, megvolt a haszna az Idyával töltött éveknek. Abban a tekintetben biztosan, hogy megtanulja elfogadni és kontrollálni magát.
Igyekszik uralkodni magán, és nem mutatni a fejfájásnak semmi jelét. Kíváncsian hallgatja Mai-t, de az eddigi mosolya most eltűnt az arcáról.*
- Akkor neked van már, akire számíthatsz. Lesz házad, lesz otthonod, lesz, aki szeret téged. *Kedves kis történet, de emiatt Nori most csak elszomorodik. Egyrészt azért, mert úgy érzi, bármennyit is javult az élete, neki sosem lesz sem szerelme, sem igazi otthona, és most az is kiderült, hogy Mai számára sem ő a legfontosabb. Miért is lenne? Alig egy-két órája ismerik egymást, badarság lenne azt hinni, hogy többek, mint két lény, akik jól megértik egymás gondolatait.
Azt mondjuk meg tudja érteni, hogy a gazdag pereputtyot miért hagyta ott a lány, de abban már nem biztos, hogy jól tette, azonban biztosan nem ő az, aki ezt eldöntheti helyette.*
- Hogy mit? *A pálinkával kapcsolatos kérdés zökkenti ki a gondolataiból.* Nem, még nem, nem tudom mi az. Valami varázsital? Egyébként miért nem tanulhattál? Én azt hittem, a tanuláshoz gazdagnak kell lenni, szóval gazdagként könnyebb. Nem így van? Amúgy én olvasni sem tudok… *teszi még hozzá az utóbbit. Soha nem volt sem lehetősége, sem tanára, aki megtanítsa olvasni, és szerencsére eddig meg is volt nélküle.*
//Új nap virrad//
- Igen, na látod, pont ezt mondom. Néha jól esik a rossz. *Nori válaszával meg is győződhet Mai arról, hogy bizony pontosan ez az, amiről magyarázni próbált neki. Ezért nem bánta azt sem, mikor a tetoválás közben „kínozták”, és azt sem, mikor Idya kihasználta, még azt sem, mikor megkötözte. A maga módján mindent lehet élvezni, ha megtaláljuk benne az értelmet vagy csak azon tűnődünk el, hogy miért történik ez velünk. Mindennek oka van, ami szükséges a jövőnkhöz, ez biztos.*
- Nem tudom, hogy kell-e menekülnöm. Majd kiderül. *Azt is megtanulta már, hogy ne féljen se a jövőjétől se a jelenétől. Most, ebben a pillanatban nem üldözi senki, szóval inkább élvezi Mai társaságát. Ha majd újra menekülnie kell vagy esetleg elfogják, akkor megpróbálja abból kihozni a legjobbat. Bár, van egy olyan érzése, hogy az évekkel ezelőtt meggyilkolt szegénynegyedi lány és az agresszív elf elleni önvédelem ügyét már réges-rég lesöpörték a törvénnyel dolgozó hivatalnokok íróasztalairól.
A Nolie-val kapcsolatos dolgokra egyelőre nem reagál, ő most szeretne az új barátságra koncentrálni, nem a régire. No, meg nem reagál azért sem, mert közben a Polgárnegyed rozoga épületei közé érnek. Az egykori Szegénynegyed. Norinak kezd is megfájdulni a feje, ahogy néhány emlékkép tisztán megjelenik az elméjében arról az éjszakáról. Igen, pont az előbb említett meggyilkolt szegénynegyedi lány esetéről. Akkor történt meg először, hogy Nori felfedezte a benne lakozó szörnyeteget, azt, amelyik ölni képes. Élvezte, azt is nagyon élvezte, de akkor még annyira félt tőle, hogy hisztisen tagadta saját maga előtt is. Mára ez már nincs így, megvolt a haszna az Idyával töltött éveknek. Abban a tekintetben biztosan, hogy megtanulja elfogadni és kontrollálni magát.
Igyekszik uralkodni magán, és nem mutatni a fejfájásnak semmi jelét. Kíváncsian hallgatja Mai-t, de az eddigi mosolya most eltűnt az arcáról.*
- Akkor neked van már, akire számíthatsz. Lesz házad, lesz otthonod, lesz, aki szeret téged. *Kedves kis történet, de emiatt Nori most csak elszomorodik. Egyrészt azért, mert úgy érzi, bármennyit is javult az élete, neki sosem lesz sem szerelme, sem igazi otthona, és most az is kiderült, hogy Mai számára sem ő a legfontosabb. Miért is lenne? Alig egy-két órája ismerik egymást, badarság lenne azt hinni, hogy többek, mint két lény, akik jól megértik egymás gondolatait.
Azt mondjuk meg tudja érteni, hogy a gazdag pereputtyot miért hagyta ott a lány, de abban már nem biztos, hogy jól tette, azonban biztosan nem ő az, aki ezt eldöntheti helyette.*
- Hogy mit? *A pálinkával kapcsolatos kérdés zökkenti ki a gondolataiból.* Nem, még nem, nem tudom mi az. Valami varázsital? Egyébként miért nem tanulhattál? Én azt hittem, a tanuláshoz gazdagnak kell lenni, szóval gazdagként könnyebb. Nem így van? Amúgy én olvasni sem tudok… *teszi még hozzá az utóbbit. Soha nem volt sem lehetősége, sem tanára, aki megtanítsa olvasni, és szerencsére eddig meg is volt nélküle.*
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-12-22 12:53:45
Üzenet elküldve: 2023-12-22 12:53:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Mando a hátas ebjószág kutyagol a szegénynegyedbe ami már ugye polgár lett. Gazdájaa méltán hírhedt Derketun nagyúr, azaz hősünk. Nagyurunk a jószág hátán húzza ki magát.*
- Vegyétek és egyetek polgártársak! Sizpak Derketun nagyúr kegyelméből lakjatok jól!
*nagyurunk erszényéből aranyat húz elő és a népségeknek kezdi el odaszórni. Olyannyira szórja, hogy ki is ürül az aranyzacskó.*
~A népeket mindig jó dédelgetni. Az ostoba tanács elhanyagolta őket és mind meg is halt. Keblemre veszem őket és bizonyosan segítenek hatalomra jutni hehe.~
*Nyájas mosollyal teszi ezt nagyurunk. Persze azért van benne egy hangyányi együttérzés de azért több az érdek ami mögötte van. Még párszor elhangoztatja ugyanazt, hogy jól értsék a népek kinek köszönhetik a pénzt.*
- Jól van Mando mára is megvolt a napi jócselekedet.
*Sarkantyú a jószágnak és már loholnak is tovább.*
- Vegyétek és egyetek polgártársak! Sizpak Derketun nagyúr kegyelméből lakjatok jól!
*nagyurunk erszényéből aranyat húz elő és a népségeknek kezdi el odaszórni. Olyannyira szórja, hogy ki is ürül az aranyzacskó.*
~A népeket mindig jó dédelgetni. Az ostoba tanács elhanyagolta őket és mind meg is halt. Keblemre veszem őket és bizonyosan segítenek hatalomra jutni hehe.~
*Nyájas mosollyal teszi ezt nagyurunk. Persze azért van benne egy hangyányi együttérzés de azért több az érdek ami mögötte van. Még párszor elhangoztatja ugyanazt, hogy jól értsék a népek kinek köszönhetik a pénzt.*
- Jól van Mando mára is megvolt a napi jócselekedet.
*Sarkantyú a jószágnak és már loholnak is tovább.*
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-12-14 17:38:27
Üzenet elküldve: 2023-12-14 17:38:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
// Az első találkozás //
// Caresmala-ház //
*Belépéskor Orthus semmit se ad át a lakájnak, mivel nem hozott kabátot. Ez az előnye a hintónak. Beljebb lépve a helyiséget gyors pillantással méri fel. Még az ő értő tekintete se látja semmi nyomát a szegénységnek. Épp elég műtárgy és szép bútor van itt, hogy tudatos döntésnek és ne kényszerűségnek tűnjön a számuk. Azt pedig a háznép ügyesen intézte, hogy ne látsszon a levett festmények helyén elszíneződött tapéta vagy a díszétől megtartott szobortartó kis asztal.
A ház urát, és feleségét Orthus úgy köszönti, ahogy annak idején a legfőbb nemeseket volt szokás otthonukban, bál idején. Az efféle protokoll mostanában ritka, a régi időket idézi, amit mindkettejüknek volt alkalma megtapasztalni. Orthus egyáltalán nem feszeng, nyugodt és érdeklődő, és persze nagyon udvarias. Viselkedése hibátlan, csak valahogy rideg. Mosolyában nincs melegség, érdeklődő szavainak csak a hangsúlyából érezni az érdeklődést, de az érzés valahogy nem jön velük.
Csak akkor változik ez valamelyest, amikor Ariseda levonul a lépcsőn. Elvégre mégis csak jó eséllyel jövendőbelijét pillantja most meg. De nem csak erről van szó. Arisedában megvan az a fajta nemesi kellem, amit Orthus mindig is olyan izgatónak talált. Mivel egész életében arra készítették fel, hogy nemes leányzót vegyen majd nőül, óhatatlanul is rájuk vágyakozott, minden eleganciájukkal, kimértségükkel együtt. És ez nem múlt el teljesen most sem.
Előrelép egy lépést, így fogadva az elébe lépő kisasszonyt, kezébe veszi Ariseda kezét és így szól.*
- Én nem különben, és meg kell mondjam: senki nem készített fel az ön szépségére. Bár nem fukarkodtak a jelzőkkel, úgy látszik, a szókincsük elégtelennek bizonyult.
*azzal kezet csókol a leányzónak, aztán pedig oldalra lép, hogy Ariseda beljebb kerülhessen és helyet foglalhasson. Orthus is így tesz, majd ismét megszólal. Arisedához fordulva beszél, de szavait mindenki másnak is címezi.*
- Úgy hiszem, annak idején, amikor a nemesség még rendszeresen rendezett bálokat, nem volt alkalmunk találkozni. Akkor biztosan emlékeznék kegyedre.
*Jó eséllyel valóban nem találkozhattak, Ariseda valószínűleg még fiatalabb volt a bálozáshoz, és Orthus is elég sok időt töltött a városon kívül, más vidékeket kereskedve.*
// Caresmala-ház //
*Belépéskor Orthus semmit se ad át a lakájnak, mivel nem hozott kabátot. Ez az előnye a hintónak. Beljebb lépve a helyiséget gyors pillantással méri fel. Még az ő értő tekintete se látja semmi nyomát a szegénységnek. Épp elég műtárgy és szép bútor van itt, hogy tudatos döntésnek és ne kényszerűségnek tűnjön a számuk. Azt pedig a háznép ügyesen intézte, hogy ne látsszon a levett festmények helyén elszíneződött tapéta vagy a díszétől megtartott szobortartó kis asztal.
A ház urát, és feleségét Orthus úgy köszönti, ahogy annak idején a legfőbb nemeseket volt szokás otthonukban, bál idején. Az efféle protokoll mostanában ritka, a régi időket idézi, amit mindkettejüknek volt alkalma megtapasztalni. Orthus egyáltalán nem feszeng, nyugodt és érdeklődő, és persze nagyon udvarias. Viselkedése hibátlan, csak valahogy rideg. Mosolyában nincs melegség, érdeklődő szavainak csak a hangsúlyából érezni az érdeklődést, de az érzés valahogy nem jön velük.
Csak akkor változik ez valamelyest, amikor Ariseda levonul a lépcsőn. Elvégre mégis csak jó eséllyel jövendőbelijét pillantja most meg. De nem csak erről van szó. Arisedában megvan az a fajta nemesi kellem, amit Orthus mindig is olyan izgatónak talált. Mivel egész életében arra készítették fel, hogy nemes leányzót vegyen majd nőül, óhatatlanul is rájuk vágyakozott, minden eleganciájukkal, kimértségükkel együtt. És ez nem múlt el teljesen most sem.
Előrelép egy lépést, így fogadva az elébe lépő kisasszonyt, kezébe veszi Ariseda kezét és így szól.*
- Én nem különben, és meg kell mondjam: senki nem készített fel az ön szépségére. Bár nem fukarkodtak a jelzőkkel, úgy látszik, a szókincsük elégtelennek bizonyult.
*azzal kezet csókol a leányzónak, aztán pedig oldalra lép, hogy Ariseda beljebb kerülhessen és helyet foglalhasson. Orthus is így tesz, majd ismét megszólal. Arisedához fordulva beszél, de szavait mindenki másnak is címezi.*
- Úgy hiszem, annak idején, amikor a nemesség még rendszeresen rendezett bálokat, nem volt alkalmunk találkozni. Akkor biztosan emlékeznék kegyedre.
*Jó eséllyel valóban nem találkozhattak, Ariseda valószínűleg még fiatalabb volt a bálozáshoz, és Orthus is elég sok időt töltött a városon kívül, más vidékeket kereskedve.*
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-12-14 14:10:41
Üzenet elküldve: 2023-12-14 14:10:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Az első találkozás //
// Caresmala-ház //
* A Caresmala-ház valóban nem sokkal tűnik ki az őt körülvevő többi vagyonosabb polgári ház közül. Talán kicsivel boltívesebb, kackiásabb és még három csinos erkélye is van. Pont úgy fest, mintha egy egykori nemesi család városi nyaralója lenne, amit ideiglenes tartózkodásra terveztek. A leírás egyáltalán nem csal, alapvetően ez volt a ház funkciója, bár az utóbbi időkben a "nyaraló" elnevezés sajnos "otthonná" alakult.
A férfi kopogtatására egy szempillantás alatt ott terem az inas, az egyetlen, akit még megengedhet magának a család. Gálánsan felajánlja, hogy átveszi a kabátot, s miegymást, majd az urat a vendégeknek fenntartott társalgóba vezeti.
A ház belülről már jobban mutat, és az ügyes kezeknek hála, fel sem tűnik az értékes dísztárgyak foghíjas mivolta. Az egykori jó minőségű berendezési tárgyak nem vesztettek bájukból és értékükből ennyi év alatt, a család le sem tagadhatja fényesebb múltjának nyomait. A társalgónak kinevezett nagyobb szobában kellemesen pattog a tűz és kényelmes fotelek, valamint egy hosszú kanapé invitálja a vendéget. A középen lévő kerek asztalon finom falatok és frissítő várja. A helyiségben a személyzeten kívül csak a ház ura és úrnője tartózkodik, kissé idegesen feszengve, ám szívélyes mosollyal fogadják az érkezőt. Hogy kellemesebb legyen, valószínűleg meghívhattak volna még néhány családi barátot és közös ismerőst, de az az igazság, hogy Wylian Caresmala nem akart kárörvendő szemtanúkat egyetlen szeme fényének áruba bocsátásához. Rövid üdvözlő szavak, kézfogás és feleségének bemutatása után már csak egy marad hátra. *
- De hol van ő? Hol késlekedik drága leányom?
* És Ariseda, aki végig az emeleti karzatról kísérte figyelemmel a lenti eseményeket, mintegy végszóra, meg is jelenik a lépcső tetején. Ügyesen időzít, várakoztat, hogy alattomosan fokozza a kíváncsiságát jövendőbelijének. Gondosan kiszámított, lassú léptekkel suhan végig a lépcsőn, csak azt sajnálja, hogy ennyire kevesen látják a drámai belépőjét. Fejét büszkén felszegve, tartózkodó mosollyal vonul az összegyűltekhez. *
- Üdvözlöm! Micsoda szerencse, hogy végre megismerhetem.
* Hangja kellemesen telt, határozott nyugodtsággal cseng. Szinte szöges ellentétben áll gazdája arrogáns vonásaival. Kacsóját emeli, a szokásos üdvözlő csók reményében. *
// Caresmala-ház //
* A Caresmala-ház valóban nem sokkal tűnik ki az őt körülvevő többi vagyonosabb polgári ház közül. Talán kicsivel boltívesebb, kackiásabb és még három csinos erkélye is van. Pont úgy fest, mintha egy egykori nemesi család városi nyaralója lenne, amit ideiglenes tartózkodásra terveztek. A leírás egyáltalán nem csal, alapvetően ez volt a ház funkciója, bár az utóbbi időkben a "nyaraló" elnevezés sajnos "otthonná" alakult.
A férfi kopogtatására egy szempillantás alatt ott terem az inas, az egyetlen, akit még megengedhet magának a család. Gálánsan felajánlja, hogy átveszi a kabátot, s miegymást, majd az urat a vendégeknek fenntartott társalgóba vezeti.
A ház belülről már jobban mutat, és az ügyes kezeknek hála, fel sem tűnik az értékes dísztárgyak foghíjas mivolta. Az egykori jó minőségű berendezési tárgyak nem vesztettek bájukból és értékükből ennyi év alatt, a család le sem tagadhatja fényesebb múltjának nyomait. A társalgónak kinevezett nagyobb szobában kellemesen pattog a tűz és kényelmes fotelek, valamint egy hosszú kanapé invitálja a vendéget. A középen lévő kerek asztalon finom falatok és frissítő várja. A helyiségben a személyzeten kívül csak a ház ura és úrnője tartózkodik, kissé idegesen feszengve, ám szívélyes mosollyal fogadják az érkezőt. Hogy kellemesebb legyen, valószínűleg meghívhattak volna még néhány családi barátot és közös ismerőst, de az az igazság, hogy Wylian Caresmala nem akart kárörvendő szemtanúkat egyetlen szeme fényének áruba bocsátásához. Rövid üdvözlő szavak, kézfogás és feleségének bemutatása után már csak egy marad hátra. *
- De hol van ő? Hol késlekedik drága leányom?
* És Ariseda, aki végig az emeleti karzatról kísérte figyelemmel a lenti eseményeket, mintegy végszóra, meg is jelenik a lépcső tetején. Ügyesen időzít, várakoztat, hogy alattomosan fokozza a kíváncsiságát jövendőbelijének. Gondosan kiszámított, lassú léptekkel suhan végig a lépcsőn, csak azt sajnálja, hogy ennyire kevesen látják a drámai belépőjét. Fejét büszkén felszegve, tartózkodó mosollyal vonul az összegyűltekhez. *
- Üdvözlöm! Micsoda szerencse, hogy végre megismerhetem.
* Hangja kellemesen telt, határozott nyugodtsággal cseng. Szinte szöges ellentétben áll gazdája arrogáns vonásaival. Kacsóját emeli, a szokásos üdvözlő csók reményében. *
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-12-13 20:41:18
Üzenet elküldve: 2023-12-13 20:41:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
// Az első találkozás //
// Caresmala-ház //
*Orthus Morthimer pontosan a megbeszélt időpontban érkezik a Caresmala-házhoz, amely egyébként alig két háztömbnyire van saját otthonától.
Ennek ellenére hintót bérelt, hogy azon érkezzék. Lóháton, vagy gyalogszerrel jönni nem lenne az alkalomhoz illő, és magában hordozná a kockázatot, hogy ünnepi öltözete összekoszolódik. Saját hintóval és hozzá való jószágokkal ez idő tájt még nem rendelkezik, teherhordó szekerével a ház elé gördülni pedig még a gyaloglásnál is rosszabb lenne. Előbb-utóbb kénytelen lesz hintóról is gondoskodni, meg persze drága lovakról, meg a kocsisa számára megfelelő öltözékről... megannyi felesleges kiadás a látszat kedvéért. De a látszatra igenis adni kell. Főleg most, hogy asszonya is lesz. Ha lesz.
A téma épp elég ideig félre volt téve. Orthus ifjabb éveiben azért, mert nem találtak kellően alkalmas jelöltet. Talán azért is, mert túl nagyok voltak az elvárásaik. Nagynevű és befolyásos nemesi család leánya volt a cél, ám a Morthimer név még nem csengett elég jól hozzá, hogy akár a csúnyácskábbak közül is frigybe vonhattak volna egyet.
A lázadást követő zűrzavaros években aztán több okból is félretették a nézelődést. Nem igazán lehetett tudni, ki maradt életben és ki nem, ki számít még vagyonosnak, befolyásosnak és ki nem. És legfőképp nem lehetett tudni, hogy bölcs dolog-e egyáltalán az egykori nemességgel kokettálni.
Ám az igazat megvallva, a legfőbb ok az a változás volt, ami Orthus apjában végbement. A férfi, aki egész életét arra tette fel, hogy családját a nemesek közé emelje - csak hogy végignézze, ahogy a győzelem kapujában elpusztítják a célját. Megkeseredett, célját és tartását vesztette, rohamosan öregedett meg és idő előtt távozott el. Nem volt egyszerű ezt végignéznie Orthusnak, aki apját igazi példaképnek tekintette.
A napokban azonban Orthusnak számot kellett vetnie magában. Belátta, hogy negyvenes éveiben járva már nem halogathatja tovább a házasodást és az utódokat. Ha azt akarja, hogy a Morthimer házat tovább vigye és emelje valaki, akkor elég időt kell még élnie ahhoz, hogy e valakit felkészítse, felnevelje.
A rá jellemző határozottsággal fogott a keresgéléshez, elhintve a megfelelő helyeken, hogy házasodni szándékozik. Hiába nincs már nemesség, a régi mechanizmusok még mindig működnek. Hamar a figyelmébe ajánlottak egy-két alkalmasnak tűnő jelöltet.
Orthus kissé meg is lepődött, amikor a Caresmala név is felmerült. A "másik" család. Akiknek egy ügyes házassággal sikerült elérni azt, amire a Morthimerek is törekedtek. Bekerülni a nemesek közé. Régebben, amikor még létezett az arisztokrácia, ők fel se merülhettek, hiszen az elit se fogadta be őket teljes jogú nemesként. Egy házasság a közrendű Morthimerekkel egyik háznak se vált volna javára. De végül pont a közrendi származás mentette meg mindkettejüket a legrosszabbtól a lázadás idején.
Ennyi év távlatából újra hallani erről a családról, felébresztette Orthus kíváncsiságát. Megvannak a kapcsolatai hozzá, hogy kissé utánajárjon, mi történt a Caresmalákkal az elmúlt időszakban. Pontosan tudja, hogy vagyonuk már nem a régi. Ugyanakkor potenciális feleségének származása felkeltette az érdeklődését. Nemesi vér, de közrendű is. Épp annyira arisztokrata, hogy az ne legyen zavaró. Ez, és hogy azért a Caresmalák kapcsolatait és javait még nem kell leírni, elég előkelő helyre tette Arisedát a jelöltek között.
A hintóból kilépve megáll a Caresmala ház előtt. Az épület kívülről nem sokat mutat, de ez így is van rendjén. A Morthimerek otthona is elég jellegtelen az utcáról, errefelé minden ház ilyen. A lényeg majd bent látszik meg.
Ami Orthust illeti, ő méretre varrt, kifogástalan fekete öltönyt visel, zakójának szára a térdéig ér le. Fényesre suvickolt fekete csizma, hófehér ing, melyet a nyaknál fekete selyemkendővel szorít meg, sötétzöld selyem mellény teszi teljessé az összképet. A férfi egyetlen ékszere a pecsétgyűrűje. Haját gondosan kifésülte, szakállát megigazíttatta. Fontos a jó benyomás még akkor is, ha nem vonzalomból házasodik az ember. Bár ki tudja: Ariseda állítólag kellemes látvány. Orthus már kevésbé, bár tartással és eleganciával kétségkívül rendelkezik.
Az ajtóhoz lépve kopogtat és várja, hogy bebocsássák.*
// Caresmala-ház //
*Orthus Morthimer pontosan a megbeszélt időpontban érkezik a Caresmala-házhoz, amely egyébként alig két háztömbnyire van saját otthonától.
Ennek ellenére hintót bérelt, hogy azon érkezzék. Lóháton, vagy gyalogszerrel jönni nem lenne az alkalomhoz illő, és magában hordozná a kockázatot, hogy ünnepi öltözete összekoszolódik. Saját hintóval és hozzá való jószágokkal ez idő tájt még nem rendelkezik, teherhordó szekerével a ház elé gördülni pedig még a gyaloglásnál is rosszabb lenne. Előbb-utóbb kénytelen lesz hintóról is gondoskodni, meg persze drága lovakról, meg a kocsisa számára megfelelő öltözékről... megannyi felesleges kiadás a látszat kedvéért. De a látszatra igenis adni kell. Főleg most, hogy asszonya is lesz. Ha lesz.
A téma épp elég ideig félre volt téve. Orthus ifjabb éveiben azért, mert nem találtak kellően alkalmas jelöltet. Talán azért is, mert túl nagyok voltak az elvárásaik. Nagynevű és befolyásos nemesi család leánya volt a cél, ám a Morthimer név még nem csengett elég jól hozzá, hogy akár a csúnyácskábbak közül is frigybe vonhattak volna egyet.
A lázadást követő zűrzavaros években aztán több okból is félretették a nézelődést. Nem igazán lehetett tudni, ki maradt életben és ki nem, ki számít még vagyonosnak, befolyásosnak és ki nem. És legfőképp nem lehetett tudni, hogy bölcs dolog-e egyáltalán az egykori nemességgel kokettálni.
Ám az igazat megvallva, a legfőbb ok az a változás volt, ami Orthus apjában végbement. A férfi, aki egész életét arra tette fel, hogy családját a nemesek közé emelje - csak hogy végignézze, ahogy a győzelem kapujában elpusztítják a célját. Megkeseredett, célját és tartását vesztette, rohamosan öregedett meg és idő előtt távozott el. Nem volt egyszerű ezt végignéznie Orthusnak, aki apját igazi példaképnek tekintette.
A napokban azonban Orthusnak számot kellett vetnie magában. Belátta, hogy negyvenes éveiben járva már nem halogathatja tovább a házasodást és az utódokat. Ha azt akarja, hogy a Morthimer házat tovább vigye és emelje valaki, akkor elég időt kell még élnie ahhoz, hogy e valakit felkészítse, felnevelje.
A rá jellemző határozottsággal fogott a keresgéléshez, elhintve a megfelelő helyeken, hogy házasodni szándékozik. Hiába nincs már nemesség, a régi mechanizmusok még mindig működnek. Hamar a figyelmébe ajánlottak egy-két alkalmasnak tűnő jelöltet.
Orthus kissé meg is lepődött, amikor a Caresmala név is felmerült. A "másik" család. Akiknek egy ügyes házassággal sikerült elérni azt, amire a Morthimerek is törekedtek. Bekerülni a nemesek közé. Régebben, amikor még létezett az arisztokrácia, ők fel se merülhettek, hiszen az elit se fogadta be őket teljes jogú nemesként. Egy házasság a közrendű Morthimerekkel egyik háznak se vált volna javára. De végül pont a közrendi származás mentette meg mindkettejüket a legrosszabbtól a lázadás idején.
Ennyi év távlatából újra hallani erről a családról, felébresztette Orthus kíváncsiságát. Megvannak a kapcsolatai hozzá, hogy kissé utánajárjon, mi történt a Caresmalákkal az elmúlt időszakban. Pontosan tudja, hogy vagyonuk már nem a régi. Ugyanakkor potenciális feleségének származása felkeltette az érdeklődését. Nemesi vér, de közrendű is. Épp annyira arisztokrata, hogy az ne legyen zavaró. Ez, és hogy azért a Caresmalák kapcsolatait és javait még nem kell leírni, elég előkelő helyre tette Arisedát a jelöltek között.
A hintóból kilépve megáll a Caresmala ház előtt. Az épület kívülről nem sokat mutat, de ez így is van rendjén. A Morthimerek otthona is elég jellegtelen az utcáról, errefelé minden ház ilyen. A lényeg majd bent látszik meg.
Ami Orthust illeti, ő méretre varrt, kifogástalan fekete öltönyt visel, zakójának szára a térdéig ér le. Fényesre suvickolt fekete csizma, hófehér ing, melyet a nyaknál fekete selyemkendővel szorít meg, sötétzöld selyem mellény teszi teljessé az összképet. A férfi egyetlen ékszere a pecsétgyűrűje. Haját gondosan kifésülte, szakállát megigazíttatta. Fontos a jó benyomás még akkor is, ha nem vonzalomból házasodik az ember. Bár ki tudja: Ariseda állítólag kellemes látvány. Orthus már kevésbé, bár tartással és eleganciával kétségkívül rendelkezik.
Az ajtóhoz lépve kopogtat és várja, hogy bebocsássák.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400