Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 132 (2621. - 2640. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263
2640. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-07 19:30:45
Üzenet elküldve: 2025-08-07 19:30:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//A Sub Rosa Panzió megnyitása//
- Kedvesem, egy ilyen ruha legfőbb rendeltetése éppen az, hogy a férfiember el akarja képzelni a viselőjét meztelenül. És ezt a minőségét tökéletesen be is tölti jelenleg. Nekem persze megvan az az előnyöm, hogy pontosan tudom, mi rejlik a szövet alatt. De ettől nem vágyom rá kevésbé, hogy lássam.
*feleli, és megenged magának egy halvány ragadozómosolyt.
Ezután Merlana elmeséli neki, hogyan ismerte meg Nixomiát.*
- Ügyes.
*nyugtázza tömören az egész történetet, beleértve az ügyes üzletet is, amit a lány kötött. Ha Merlana ügyesen szerez magának mellékes pénzeket efféle ügyletekből, az még nem zavarja.*
- Érdekes személyiség, az egyszer már biztos. Ilyen magas, harcos alkatú nőt rég nem láttam. De érdekes lehetőségeket rejt magában. Szeretnék a későbbiekben is értesülni a dolgairól.
*teszi hozzá. Hogy Merlana ezt hogyan értelmezi - meséljen róla néhanapján, vagy adjon rendszeres jelentést minden apró-cseprő dolgáról és gondolatáról - azt Orthus a lányra bízza.*
- Történt bármi egyéb, amiről be kíván számolni?
- Kedvesem, egy ilyen ruha legfőbb rendeltetése éppen az, hogy a férfiember el akarja képzelni a viselőjét meztelenül. És ezt a minőségét tökéletesen be is tölti jelenleg. Nekem persze megvan az az előnyöm, hogy pontosan tudom, mi rejlik a szövet alatt. De ettől nem vágyom rá kevésbé, hogy lássam.
*feleli, és megenged magának egy halvány ragadozómosolyt.
Ezután Merlana elmeséli neki, hogyan ismerte meg Nixomiát.*
- Ügyes.
*nyugtázza tömören az egész történetet, beleértve az ügyes üzletet is, amit a lány kötött. Ha Merlana ügyesen szerez magának mellékes pénzeket efféle ügyletekből, az még nem zavarja.*
- Érdekes személyiség, az egyszer már biztos. Ilyen magas, harcos alkatú nőt rég nem láttam. De érdekes lehetőségeket rejt magában. Szeretnék a későbbiekben is értesülni a dolgairól.
*teszi hozzá. Hogy Merlana ezt hogyan értelmezi - meséljen róla néhanapján, vagy adjon rendszeres jelentést minden apró-cseprő dolgáról és gondolatáról - azt Orthus a lányra bízza.*
- Történt bármi egyéb, amiről be kíván számolni?
2639. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-07 08:29:49
Üzenet elküldve: 2025-08-07 08:29:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó simítások//
* A nap már javában süti földet, mire az ork eléri a keresett épületet. Bár levélben szólt előre, hogy mikor tervez érkezni, fogalma sincs arról, hogy Wrexan sikeresen hazatért volna, avagy más irányba vitte volna az élet. Előbbiben reménykedik, elvégre akad még egy lerendezetlen ügyük. A kürtszórt már napjában többször is hallani, legalábbis erről beszélgetnek az ismeretlentől menekülők. Cselekednie kell, nem hanyagolhatja tovább terveit. Ha beigazolódna a legrosszabb elképzelése, úgy még csak megfontolóra sem fog kerülni a kérvénye, abban a pillanatban talán még őt is meglincselik.
Végül a nagy sietségek közepette a férfi ajtaja előtt találja magát, sokat nem várva kezd kopogni. Ideges. Ez talán egyértelmű, de próbálja minél jobban leplezni mások előtt. Amint megjelenik, szinte egyből a tárgyra is tér. *
- Üdv. Jó látni, hogy épségben visszatértél. Megkaptad a levelem?
* Az imént említett levél tartalma röviden összefoglalva csak annyit, hogy a következő napokban ellátogat hozzá, hogy lerendezzék az ajánlólevél dolgait. És persze, hogy hoz valami egyedi keverést. Ha mégsem, úgy elmondja a rövidített változatot. Amennyiben beengedik, befárad, viszont ha megkínálják valamivel, úgy elutasítja azt. Sajnos az apróbb csevegéseket egy másik napra kell tartogatni. *
- Sajnálom, hogy ennyire sürgetem, azonban nagyon rossz előérzeteim vannak. Szeretném mihamarabb elindítani a fogaskerekeket, különben még a végén berozsdásodnának.
* Azzal táskájából elővesz egy kis dobozt. Az ork kezeiben eltörpülni látszódik, ám valóban apró, talán egy ital foglalhat helyet benne. Leteszi az asztalra, majd ki is nyitja, hogy jól látható legyen annak tartalma, ami nem más, mint egy méregzöld varázsital. Elkészítése okozott egy kis fejfájást, azonban a hatékonysága magáért beszél. Minden bizonnyal visszahozza az árát. Tesztelni ugyan nem volt alkalma, ez talán nevezhető szerencsésnek, de ezt nem fogja bevallani a másik előtt, sőt senki előtt sem. Wrexan nyugodtan megvizsgálhatja az üvegcsét. Tapasztalata van hozzá, biztos tudja az ital fontosságát, értékét. *
* A nap már javában süti földet, mire az ork eléri a keresett épületet. Bár levélben szólt előre, hogy mikor tervez érkezni, fogalma sincs arról, hogy Wrexan sikeresen hazatért volna, avagy más irányba vitte volna az élet. Előbbiben reménykedik, elvégre akad még egy lerendezetlen ügyük. A kürtszórt már napjában többször is hallani, legalábbis erről beszélgetnek az ismeretlentől menekülők. Cselekednie kell, nem hanyagolhatja tovább terveit. Ha beigazolódna a legrosszabb elképzelése, úgy még csak megfontolóra sem fog kerülni a kérvénye, abban a pillanatban talán még őt is meglincselik.
Végül a nagy sietségek közepette a férfi ajtaja előtt találja magát, sokat nem várva kezd kopogni. Ideges. Ez talán egyértelmű, de próbálja minél jobban leplezni mások előtt. Amint megjelenik, szinte egyből a tárgyra is tér. *
- Üdv. Jó látni, hogy épségben visszatértél. Megkaptad a levelem?
* Az imént említett levél tartalma röviden összefoglalva csak annyit, hogy a következő napokban ellátogat hozzá, hogy lerendezzék az ajánlólevél dolgait. És persze, hogy hoz valami egyedi keverést. Ha mégsem, úgy elmondja a rövidített változatot. Amennyiben beengedik, befárad, viszont ha megkínálják valamivel, úgy elutasítja azt. Sajnos az apróbb csevegéseket egy másik napra kell tartogatni. *
- Sajnálom, hogy ennyire sürgetem, azonban nagyon rossz előérzeteim vannak. Szeretném mihamarabb elindítani a fogaskerekeket, különben még a végén berozsdásodnának.
* Azzal táskájából elővesz egy kis dobozt. Az ork kezeiben eltörpülni látszódik, ám valóban apró, talán egy ital foglalhat helyet benne. Leteszi az asztalra, majd ki is nyitja, hogy jól látható legyen annak tartalma, ami nem más, mint egy méregzöld varázsital. Elkészítése okozott egy kis fejfájást, azonban a hatékonysága magáért beszél. Minden bizonnyal visszahozza az árát. Tesztelni ugyan nem volt alkalma, ez talán nevezhető szerencsésnek, de ezt nem fogja bevallani a másik előtt, sőt senki előtt sem. Wrexan nyugodtan megvizsgálhatja az üvegcsét. Tapasztalata van hozzá, biztos tudja az ital fontosságát, értékét. *
2638. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-06 22:17:10
Üzenet elküldve: 2025-08-06 22:17:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Az amulett nyomában//
- Reméljük, ellenkező esetben, sajnos többel már nem leszek képes szolgálni a minap, de a Pegazus második emeletén él egy alkimista, aki talán igen. A neve Cagon, bár ne lepődjön meg, mert ork. Viszont kiváló italkeverő.
*De be is fejezi a pepecselést, ugyanis megtalálta a barnát, amit keres.*
- Amit kért.
* Átad 1 db Csokoládébarna varázsitalt Salwar Caleihaisannak.
*
- Több szerencsét az amulettáldáshoz, ha jól sejtem. És további kellemes napot!
*Sajnálatosan, maga is megtanulta, hogy már csak Eeyr hatalmán vagy a fennmaradt relikviákon keresztül lehet ilyen különleges amulettekhez jutni és gondolja a sötételf bizonyosan kiérdemelte, ha az úrnő egy híve készít egyet a számára. Egy kevés nosztalgia is tölti el, amikor visszaemlékszik Moonxylwery sikertelen varázslására. Majd konstatálja, hogy öregszik, ideje feltöltenie az elfogyatkozott készletét. Így, hogy Cagonra bízta a többi megbízást, több Csokoládébarna itallal már nem is fogja felfegyverezni. Vagy még eldönti, azért tagadhatatlan, hogy egy-két dologra hasznos.*
- Reméljük, ellenkező esetben, sajnos többel már nem leszek képes szolgálni a minap, de a Pegazus második emeletén él egy alkimista, aki talán igen. A neve Cagon, bár ne lepődjön meg, mert ork. Viszont kiváló italkeverő.
*De be is fejezi a pepecselést, ugyanis megtalálta a barnát, amit keres.*
- Amit kért.
* Átad 1 db Csokoládébarna varázsitalt Salwar Caleihaisannak.
*- Több szerencsét az amulettáldáshoz, ha jól sejtem. És további kellemes napot!
*Sajnálatosan, maga is megtanulta, hogy már csak Eeyr hatalmán vagy a fennmaradt relikviákon keresztül lehet ilyen különleges amulettekhez jutni és gondolja a sötételf bizonyosan kiérdemelte, ha az úrnő egy híve készít egyet a számára. Egy kevés nosztalgia is tölti el, amikor visszaemlékszik Moonxylwery sikertelen varázslására. Majd konstatálja, hogy öregszik, ideje feltöltenie az elfogyatkozott készletét. Így, hogy Cagonra bízta a többi megbízást, több Csokoládébarna itallal már nem is fogja felfegyverezni. Vagy még eldönti, azért tagadhatatlan, hogy egy-két dologra hasznos.*
2637. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-06 22:08:25
Üzenet elküldve: 2025-08-06 22:08:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Az amulett nyomában//
* A mélységi arca felderül, hallva, hogy még nem fogyott el a készlet, nagyon szomorú lenne, ha úgy kellene visszamenjen a templomba, hogy bevallja, nem járt sikerrel. Már adja is a 320 aranyat Nestar Erefiznek. *
- Lekötelez, drága uram. Ezúttal biztos sikerülni fog a varázslat, az ég is azt akarja, másképp miért botlottam volna magába. * Bizonygatja, sokkal inkább saját magának, mint az alkimistának. Amúgy nem egy babonás férfi, és nem is szokott hinni a sorsszerű dolgokban, de most mindenképp meg akarja nyugtatni magát, akarja, hogy sikerüljön ez a dolog. *
* A mélységi arca felderül, hallva, hogy még nem fogyott el a készlet, nagyon szomorú lenne, ha úgy kellene visszamenjen a templomba, hogy bevallja, nem járt sikerrel. Már adja is a 320 aranyat Nestar Erefiznek.
*- Lekötelez, drága uram. Ezúttal biztos sikerülni fog a varázslat, az ég is azt akarja, másképp miért botlottam volna magába. * Bizonygatja, sokkal inkább saját magának, mint az alkimistának. Amúgy nem egy babonás férfi, és nem is szokott hinni a sorsszerű dolgokban, de most mindenképp meg akarja nyugtatni magát, akarja, hogy sikerüljön ez a dolog. *
2636. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-06 22:02:41
Üzenet elküldve: 2025-08-06 22:02:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Az amulett nyomában//
*Az üzletelés végével, egy kis pihenővel és az érdekes ajánlat elhalogatásával, hiszen még nincs szüksége fekete italokra. Valamint Naesala eddig sokkal kevesebb önköltséggel szerezte be a számára, így az ajánlattal nem is élne, de egyelőre csak elnapolta a dolgot. Egy ismerős ismeretlennel fut össze, és bár a sietséget látja rajta, azt is meg tudja mondani, hogy nem az itala hatása alatt történik ez. Eddig még nem volt panasz az italaira, így nem tagadja, kifejezetten érdekelné, hogy vajon a sötételf miben csalódhatott vagy esetleg a papírost sikerült rosszul olvasnia. Elég gyorsan rájön, hogy egyik sem.*
- Kellemes napot! Szerencséje vagyon, a távozásával gondoltam, készülök egy tartalékkal, egy pillanat, meg is keresem.
*Ő is elkezd matatni, a zöldekkel még nem tudott sokat keresni, de valahol felcsillanhatna a mattos barna ital.*
*Az üzletelés végével, egy kis pihenővel és az érdekes ajánlat elhalogatásával, hiszen még nincs szüksége fekete italokra. Valamint Naesala eddig sokkal kevesebb önköltséggel szerezte be a számára, így az ajánlattal nem is élne, de egyelőre csak elnapolta a dolgot. Egy ismerős ismeretlennel fut össze, és bár a sietséget látja rajta, azt is meg tudja mondani, hogy nem az itala hatása alatt történik ez. Eddig még nem volt panasz az italaira, így nem tagadja, kifejezetten érdekelné, hogy vajon a sötételf miben csalódhatott vagy esetleg a papírost sikerült rosszul olvasnia. Elég gyorsan rájön, hogy egyik sem.*
- Kellemes napot! Szerencséje vagyon, a távozásával gondoltam, készülök egy tartalékkal, egy pillanat, meg is keresem.
*Ő is elkezd matatni, a zöldekkel még nem tudott sokat keresni, de valahol felcsillanhatna a mattos barna ital.*
2635. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-06 21:56:59
Üzenet elküldve: 2025-08-06 21:56:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Az amulett nyomában//
* Salwar csak úgy szedi a lábát, ahogy a pegazus felé siet, már-már fut és szalad egyszerre. Csak remélni tudja, hogy Nestar még mindig ott van, és nem ment messzire, de úgy tűnik, hogy a szerencse még inkább mellé állt, mert kiszúrja a férfit a polgárnegyed utcáján. *
- Nestar uram! * Hívja fel magára a figyelmet, ahogy odasiet, és megáll előtte kifújni magát. *
- Nestar uram, szükségem lenne még egy csokoládébarna italra. * Piheg, ahogy a futástól kissé szaporábban veszi a levegőt, és már matat is az erszényében. * Ha esetleg lenne még egy, a korábbi áron, lekötelezne vele. Eeyr kiválasztottjára nem mosolygott rá a szerencse. * Teszi hozzá, mintha ezzel mindent megmagyarázna. *
* Salwar csak úgy szedi a lábát, ahogy a pegazus felé siet, már-már fut és szalad egyszerre. Csak remélni tudja, hogy Nestar még mindig ott van, és nem ment messzire, de úgy tűnik, hogy a szerencse még inkább mellé állt, mert kiszúrja a férfit a polgárnegyed utcáján. *
- Nestar uram! * Hívja fel magára a figyelmet, ahogy odasiet, és megáll előtte kifújni magát. *
- Nestar uram, szükségem lenne még egy csokoládébarna italra. * Piheg, ahogy a futástól kissé szaporábban veszi a levegőt, és már matat is az erszényében. * Ha esetleg lenne még egy, a korábbi áron, lekötelezne vele. Eeyr kiválasztottjára nem mosolygott rá a szerencse. * Teszi hozzá, mintha ezzel mindent megmagyarázna. *
2634. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-06 20:46:44
Üzenet elküldve: 2025-08-06 20:46:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A Sub Rosa Panzió megnyitása//
*Boldogan tetszeleg most az őt stírölő munkásoknak, már csak azért is, mert Orthus Morthimer karját fogva bátran megteheti. Hadd tudják csak meg, hogy bármit is mondanak róla a háta mögött, itt ő most a királynő azon a sokat emlegetett sakktáblán. A bájcsevejt folytatva tovább sétálnak az emeleten, majd hamarosan eltűnnek a kíváncsi szemek elől a ház urának egykori dolgozószobájában. Odabent épp csak körbepillant, de végül megállapodik a férfi barnáit figyelve, miközben a kapott dicséret mosolyt csal az arcára.*
- Ugyan sokszor nehezemre esik eldönteni, hogy mikor mit gondol komolyan, Morthimer úr, de abban egy pillanatig sem kételkedem, hogy a nekem szánt bókokat egészen biztosan igen. Egyébként köszönöm! Nagyon szeretem ezt a ruhát. A szépségéhez képest viszonylag kényelmes is, a vörös-fekete színével pedig egyszerűen nekem találták ki. *Persze öltözékét a fekete harisnya, a magassarkú cipők és a gondosan elkészített, aranyozott hajtűvel feltűzött frizura teszi teljessé.
Amikor újra Orthus szemeibe néz, és meghallja a következő mondatát, játékosan kuncog fel, miközben a simogatásra jólesően sóhajt, aztán mikor a kezét a fenekén érzi, nevetgélve emelkedik lábujjhegyre, végül sarkai hangosan koppannak, ahogy újra a padlót érik, mikor Orthus elengedi őt. Ezután kényesen igazgatja meg a szoknyáját, mielőtt megszólalna.*
- Megdicsér benne, aztán máris levenné rólam? Akkor talán mégsem tetszik Önnek annyira… *Jól tudja, hogy nem erről van szó, de nem hagyhatja ki, hogy ne ugrassa legalább egy kicsikét a férfit. Szereti húzogatni a bajszát, főleg, amikor kettesben vannak, és nem kell figyelni arra, hogy mit gondolnak róluk mások.*
- Természetesen semmi akadálya, uram. *Válaszol a kérdésre már komolyan. Titkon reménykedik, hogy Orthus meglepetéssel is készül neki, de ebben a minőségben nem várhatja el tőle, így nem is említi meg.
A következő kérdést hallva aztán rövid csend után kezd bele a mesélésbe.*
- Selyemrévben adtam elő, akkor szólított meg. Beszéltünk egy keveset, aztán meghívott az otthonába. Miután megismertem a terveit, felajánlottam neki a szolgálataimat. A selyemrévi piacon sikerült az általa megvásárolni kívánt termékek árából jócskán lefaragnom. Úgy láttam, hogy lenyűgözte, ahogy csinálom, ezért felkért, hogy segítsek dönteni a személyzetének tagjairól, akiket fel kíván venni a kúriájába. Elfogadtam. Azóta pedig ott lakom nála, és amolyan tanácsadóként, illetve a személyzet vezetőjeként dolgozom neki. *Orthus ismeri már annyira Merlanát, hogy tudhatja róla, az ehhez szükséges szakértelem egy részének biztosan híján van, de jól adta el magát Nixomiának, ennek köszönheti a sikerét.* Egyébként a hintót, amivel érkeztünk Önhöz a minap, azt is az én közreműködésemmel vásárolta. *Dicsekszik el az eredményével, amiből jócskán meglett a saját haszna is. Persze, tudja, hogy ha bevonta volna Orthust az üzletbe, akkor anyagilag minden bizonnyal még jobban járhattak volna, de akkor a dicsőség most nem lehetne az övé.*
- Ó, és egyébként üdvözli Önt. Mármint Grendaer kisasszony. *Mosolyodik el. Ezzel az ígért üzenetet is átadta.*
*Boldogan tetszeleg most az őt stírölő munkásoknak, már csak azért is, mert Orthus Morthimer karját fogva bátran megteheti. Hadd tudják csak meg, hogy bármit is mondanak róla a háta mögött, itt ő most a királynő azon a sokat emlegetett sakktáblán. A bájcsevejt folytatva tovább sétálnak az emeleten, majd hamarosan eltűnnek a kíváncsi szemek elől a ház urának egykori dolgozószobájában. Odabent épp csak körbepillant, de végül megállapodik a férfi barnáit figyelve, miközben a kapott dicséret mosolyt csal az arcára.*
- Ugyan sokszor nehezemre esik eldönteni, hogy mikor mit gondol komolyan, Morthimer úr, de abban egy pillanatig sem kételkedem, hogy a nekem szánt bókokat egészen biztosan igen. Egyébként köszönöm! Nagyon szeretem ezt a ruhát. A szépségéhez képest viszonylag kényelmes is, a vörös-fekete színével pedig egyszerűen nekem találták ki. *Persze öltözékét a fekete harisnya, a magassarkú cipők és a gondosan elkészített, aranyozott hajtűvel feltűzött frizura teszi teljessé.
Amikor újra Orthus szemeibe néz, és meghallja a következő mondatát, játékosan kuncog fel, miközben a simogatásra jólesően sóhajt, aztán mikor a kezét a fenekén érzi, nevetgélve emelkedik lábujjhegyre, végül sarkai hangosan koppannak, ahogy újra a padlót érik, mikor Orthus elengedi őt. Ezután kényesen igazgatja meg a szoknyáját, mielőtt megszólalna.*
- Megdicsér benne, aztán máris levenné rólam? Akkor talán mégsem tetszik Önnek annyira… *Jól tudja, hogy nem erről van szó, de nem hagyhatja ki, hogy ne ugrassa legalább egy kicsikét a férfit. Szereti húzogatni a bajszát, főleg, amikor kettesben vannak, és nem kell figyelni arra, hogy mit gondolnak róluk mások.*
- Természetesen semmi akadálya, uram. *Válaszol a kérdésre már komolyan. Titkon reménykedik, hogy Orthus meglepetéssel is készül neki, de ebben a minőségben nem várhatja el tőle, így nem is említi meg.
A következő kérdést hallva aztán rövid csend után kezd bele a mesélésbe.*
- Selyemrévben adtam elő, akkor szólított meg. Beszéltünk egy keveset, aztán meghívott az otthonába. Miután megismertem a terveit, felajánlottam neki a szolgálataimat. A selyemrévi piacon sikerült az általa megvásárolni kívánt termékek árából jócskán lefaragnom. Úgy láttam, hogy lenyűgözte, ahogy csinálom, ezért felkért, hogy segítsek dönteni a személyzetének tagjairól, akiket fel kíván venni a kúriájába. Elfogadtam. Azóta pedig ott lakom nála, és amolyan tanácsadóként, illetve a személyzet vezetőjeként dolgozom neki. *Orthus ismeri már annyira Merlanát, hogy tudhatja róla, az ehhez szükséges szakértelem egy részének biztosan híján van, de jól adta el magát Nixomiának, ennek köszönheti a sikerét.* Egyébként a hintót, amivel érkeztünk Önhöz a minap, azt is az én közreműködésemmel vásárolta. *Dicsekszik el az eredményével, amiből jócskán meglett a saját haszna is. Persze, tudja, hogy ha bevonta volna Orthust az üzletbe, akkor anyagilag minden bizonnyal még jobban járhattak volna, de akkor a dicsőség most nem lehetne az övé.*
- Ó, és egyébként üdvözli Önt. Mármint Grendaer kisasszony. *Mosolyodik el. Ezzel az ígért üzenetet is átadta.*
2633. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-06 17:08:23
Üzenet elküldve: 2025-08-06 17:08:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mai//
//Zárás//
*Tudja, hogy hol rontotta el. Ő sokszor nem az életnek magának akarta megtorolni a sérelmeket, hanem azoknak, akik ugyanúgy csak elszenvedői a puszta létezésnek. Ha kellett, kitalálta, hogy miért érdemlik meg a büntetést, és bármilyen indokkal is próbálták megcáfolni az igazát, nem hallgatott rájuk. Ezért maradt végül teljesen egyedül, és talán pont ezért nem akar mesélni sem magáról. Azért, mert nincs olyan története, amire férfiként büszke lehetne.*
- Sokszor érdekesebb egy ügyetlen nő, aki a lábadra lép, mint a tizedik, aki hibátlanul, de rém unalmasan táncol. Mint a játékbabák. *Fűzi hozzá a témához még a szobába menet, hogy kifejezze, szerinte nem feltétlenül riasztja el a potenciális partnereket a bénázás. Hisz egy férfi mire vágyik? Arra, hogy legyen mellette egy nő, akit megvédhet, akinek szüksége van a támogatására, az erejére. Csak nem szabad visszaélni ezzel a hatalommal. Mostanra már tudja, és talán épp időben jött rá, mielőtt elveszítette volna az újabb, talán utolsó esélyét a boldogságra. Kár, hogy még nem vallotta be magának, hogy mennyire akarja is ezt a boldogságot. Akkor talán képes volna megnyílni, még akkor is, ha a múlt csak borzalmakkal kecsegtet.
Azt azonban nem titkolja, hogy mit akar csinálni a szobában, még a vigyor is visszakúszik az ajkaira, ahogy kimondja. Odabent pedig visszafordul Mai felé, és kérdés nélkül kezdi el kicsomagolni a ruhából.*
- Jobban tetszenek a hercegnős gönceid. *Nevet fel, majd levetkőzteti teljesen a lányt. A művelet közben fejét kissé oldalra billenti, hogy a dús ajkak könnyedén a nyakához férhessenek. Kirázza tőle a hideg. Aztán Mai hirtelen az ölében köt ki. Még mindig pillesúlyú, így könnyedén tartja meg őt, kezét a feneke alá helyezve, mint egy kényelmes padot.*
- Hát szia. *Nevetése ezúttal játékos. Megindul az ágy felé, hogy pár lépés után együtt dőljenek bele, oldalvást, hogy mindketten a puha anyagon landoljanak.*
- Azt akarom, hogy ne kérdezz többet! Csak, hmh… legyél az enyém! *Nem akar mesélni magáról, nem akar szeleteket átadni a múltjából, csak Mait akarja. Hosszan megcsókolja, majd kényeztetni kezdi őt, míg végül bele nem feledkeznek újra egymás társaságába. Hosszú éjszakájuk lesz, mely alatt bizonyára a második üveg bor is elfogy majd, s az egymásnak nyújtott élvezetekből sem szenvednek hiányt.*
//Zárás//
*Tudja, hogy hol rontotta el. Ő sokszor nem az életnek magának akarta megtorolni a sérelmeket, hanem azoknak, akik ugyanúgy csak elszenvedői a puszta létezésnek. Ha kellett, kitalálta, hogy miért érdemlik meg a büntetést, és bármilyen indokkal is próbálták megcáfolni az igazát, nem hallgatott rájuk. Ezért maradt végül teljesen egyedül, és talán pont ezért nem akar mesélni sem magáról. Azért, mert nincs olyan története, amire férfiként büszke lehetne.*
- Sokszor érdekesebb egy ügyetlen nő, aki a lábadra lép, mint a tizedik, aki hibátlanul, de rém unalmasan táncol. Mint a játékbabák. *Fűzi hozzá a témához még a szobába menet, hogy kifejezze, szerinte nem feltétlenül riasztja el a potenciális partnereket a bénázás. Hisz egy férfi mire vágyik? Arra, hogy legyen mellette egy nő, akit megvédhet, akinek szüksége van a támogatására, az erejére. Csak nem szabad visszaélni ezzel a hatalommal. Mostanra már tudja, és talán épp időben jött rá, mielőtt elveszítette volna az újabb, talán utolsó esélyét a boldogságra. Kár, hogy még nem vallotta be magának, hogy mennyire akarja is ezt a boldogságot. Akkor talán képes volna megnyílni, még akkor is, ha a múlt csak borzalmakkal kecsegtet.
Azt azonban nem titkolja, hogy mit akar csinálni a szobában, még a vigyor is visszakúszik az ajkaira, ahogy kimondja. Odabent pedig visszafordul Mai felé, és kérdés nélkül kezdi el kicsomagolni a ruhából.*
- Jobban tetszenek a hercegnős gönceid. *Nevet fel, majd levetkőzteti teljesen a lányt. A művelet közben fejét kissé oldalra billenti, hogy a dús ajkak könnyedén a nyakához férhessenek. Kirázza tőle a hideg. Aztán Mai hirtelen az ölében köt ki. Még mindig pillesúlyú, így könnyedén tartja meg őt, kezét a feneke alá helyezve, mint egy kényelmes padot.*
- Hát szia. *Nevetése ezúttal játékos. Megindul az ágy felé, hogy pár lépés után együtt dőljenek bele, oldalvást, hogy mindketten a puha anyagon landoljanak.*
- Azt akarom, hogy ne kérdezz többet! Csak, hmh… legyél az enyém! *Nem akar mesélni magáról, nem akar szeleteket átadni a múltjából, csak Mait akarja. Hosszan megcsókolja, majd kényeztetni kezdi őt, míg végül bele nem feledkeznek újra egymás társaságába. Hosszú éjszakájuk lesz, mely alatt bizonyára a második üveg bor is elfogy majd, s az egymásnak nyújtott élvezetekből sem szenvednek hiányt.*
2632. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-05 23:23:09
Üzenet elküldve: 2025-08-05 23:23:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//A Sub Rosa Panzió megnyitása//
*Sok munkás éber tekintete kíséri őket fel az emeletre, de a pillantások első sorban Merlanának szólnak. Sokan lennének most Orthus helyében, függetlenül attól, hogy fogalmuk sincs a páros kapcsolatának valódi természetéről. Valószínűleg azok állnak majd a legközelebb a valósághoz, akik később disznó vicceket sütnek el, amikor kibeszélik egymásközt a művésznő szép alakját, bájos arcát.
Az emeleten szintén hallani némi mozgolódást, mert a pakolászás, rendezgetés itt is zajlik. Így Orthus is csak magyaráz arról, hogy milyen lakrészek lesznek kialakítva, amíg be nem lépnek az egyik ajtón, melyről Merlana tudhatja jól: régebben Orthus dolgozószobája volt. Nos, most már nem az. Ez is lakrész lesz, szép kilátással az utcára. Bútor még kevés és nincsenek elrendezve pontosan.
Mikor aztán magukra maradnak, Orthus így szól.*
- Meg kell ismételnem, hogy igazán gyönyörűen fest ebben a ruhában. Így, hogy egymás között vagyunk, már elhiheti, hogy komolyan is gondolom.
*mondja, és végigsimít Merlana hátán, majd belemarkol a fenekébe.*
- Nagy kedvem lenne most rögtön megszabadítani a ruháitól, túl régóta nem élvezhettem már a társaságát... zavaró tényezők nélkül. De attól tartok, az idő erre nem alkalmas. De ma este elküldetem a hintómat, hogy hozza át az új otthonomba. Ugye nincs akadálya?
*kérdi aztán, és leveszi a kezét a lány kerek hátsójáról. Uralkodni kell magán, bizony ez már csak így megy.*
- Inkább meséljen, hogyan ismerkedett meg azzal a harcos nemeshölggyel?
*kérdi őszinte kíváncsisággal.*
*Sok munkás éber tekintete kíséri őket fel az emeletre, de a pillantások első sorban Merlanának szólnak. Sokan lennének most Orthus helyében, függetlenül attól, hogy fogalmuk sincs a páros kapcsolatának valódi természetéről. Valószínűleg azok állnak majd a legközelebb a valósághoz, akik később disznó vicceket sütnek el, amikor kibeszélik egymásközt a művésznő szép alakját, bájos arcát.
Az emeleten szintén hallani némi mozgolódást, mert a pakolászás, rendezgetés itt is zajlik. Így Orthus is csak magyaráz arról, hogy milyen lakrészek lesznek kialakítva, amíg be nem lépnek az egyik ajtón, melyről Merlana tudhatja jól: régebben Orthus dolgozószobája volt. Nos, most már nem az. Ez is lakrész lesz, szép kilátással az utcára. Bútor még kevés és nincsenek elrendezve pontosan.
Mikor aztán magukra maradnak, Orthus így szól.*
- Meg kell ismételnem, hogy igazán gyönyörűen fest ebben a ruhában. Így, hogy egymás között vagyunk, már elhiheti, hogy komolyan is gondolom.
*mondja, és végigsimít Merlana hátán, majd belemarkol a fenekébe.*
- Nagy kedvem lenne most rögtön megszabadítani a ruháitól, túl régóta nem élvezhettem már a társaságát... zavaró tényezők nélkül. De attól tartok, az idő erre nem alkalmas. De ma este elküldetem a hintómat, hogy hozza át az új otthonomba. Ugye nincs akadálya?
*kérdi aztán, és leveszi a kezét a lány kerek hátsójáról. Uralkodni kell magán, bizony ez már csak így megy.*
- Inkább meséljen, hogyan ismerkedett meg azzal a harcos nemeshölggyel?
*kérdi őszinte kíváncsisággal.*
2631. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-05 21:05:20
Üzenet elküldve: 2025-08-05 21:05:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A Sub Rosa Panzió megnyitása//
- Köszönöm! Én is úgy gondolom, hogy ez az én világom. *Nem a szerénységéről ad tanúbizonyságot a dicséretre adott válasza, de ez legalább őszinte. Sokkal jobban érzi magát a bőrében, mióta kényelmes, puha, nagy ágyban alhat, szép ruhákban járhat és a piacon nem csak sóvárogva sétálhat, hanem megvehet néhány dolgot, amit a kedvére valónak talál. Ezt már tudja igazi életnek nevezni.
Ami pedig a hízelgést illeti, nos, igen, képes rá, ha szükségességét érzi, márpedig most annak érzi, de nem csak azért, hogy a nyilvánosság véleményét befolyásolja, hanem azért is, mert még mindig nem tudja biztosan, hogy haragszik-e rá Orthus a legutóbbi, Nixomiával közös találkozójukon tett megjegyzése miatt.
Örömmel karol bele a férfibe, és elegáns, kecses léptekkel az oldalán indul be a házba, ami már nem is olyan idegen számára. Nem először és nem is másodszor jár e falak között, így nem kerüli el a figyelmét az sem, hogy mostanra gyökeresen megváltozott a berendezés és az egész látkép. A ház persze így is pompásan fest, csak más. Látszik rajta, hogy most már nem Arthenior egyik mára legbefolyásosabbá vált személye lakja majd, hanem vendégek, akiknek egészen más lesz majd fontos, mint a Morthimer ház fejének. Az egyetlen Morthimernek. Természetesen nem volt rest minél többet kideríteni a prefektusról sem, így eltűnődve figyeli az arcát, miközben azon gondolkozik, hogy legjobb tudomása szerint ő a családjának utolsó élő tagja.*
~Hm…~ *Érdeklődőnek tűnő, ám valójában semmitmondó válaszokkal reagál csupán arra, amit Orthus magyaráz neki a berendezésről, hisz valójában egyiküknek sem ez a beszélgetés a fontos, csupán egy látszat, amit mutatni kell, míg el nem tűnnek a kíváncsi szemek elől. Ó, de még milyen kíváncsiak. Ahogy a pillantások rá szegeződnek, kihúzza magát, és séta helyett ösztönösen vonulni kezd, mintha csak ő volna a ház úrnője, akit ugyanúgy tisztelni kell, mint magát a tulajdonost.*
- Hálás volnék, ha megtisztelne vele, hogy megmutatja őket. *Nem viszi túlzásba az örömködés látszatát sem a gálánsnak tűnő felkérés hallatán. Diszkréten, mégis udvariasan fogadja el a meghívást az emeletre, ahogy azt tennie kéne akkor is, ha valóban először láthatná az egykori Morthimer ház felső szintjét, de persze jól tudja már, hogy mennyire kényelmes is az ágy odafent.*
- A lépcsőn csak lassan, ha kérhetem! *Mosolyodik el, majd, ha Orthus vezeti, akkor el is indul vele az emeletre. A szoknyáját most nem kell megemelnie, hisz az viszonylag rövid, térd fölé érő, és a magas sarkak ellenére is ügyesen tud lépkedni a lépcsőfokokon, mégis szorosabban kapaszkodik a férfi karjába, hogy törékeny hölgynek tűnjön, akinek szüksége van egy úr támogatására.
Nem kell már sok, csak pár lépés, és végre levetkőzheti ezt a mesterkélten elegáns álcát. Szíve izgatottan kezd verni, egyszerre kíváncsi és fél is attól, hogy ezúttal mi fog történni a már jól ismert emeleten.*
- Köszönöm! Én is úgy gondolom, hogy ez az én világom. *Nem a szerénységéről ad tanúbizonyságot a dicséretre adott válasza, de ez legalább őszinte. Sokkal jobban érzi magát a bőrében, mióta kényelmes, puha, nagy ágyban alhat, szép ruhákban járhat és a piacon nem csak sóvárogva sétálhat, hanem megvehet néhány dolgot, amit a kedvére valónak talál. Ezt már tudja igazi életnek nevezni.
Ami pedig a hízelgést illeti, nos, igen, képes rá, ha szükségességét érzi, márpedig most annak érzi, de nem csak azért, hogy a nyilvánosság véleményét befolyásolja, hanem azért is, mert még mindig nem tudja biztosan, hogy haragszik-e rá Orthus a legutóbbi, Nixomiával közös találkozójukon tett megjegyzése miatt.
Örömmel karol bele a férfibe, és elegáns, kecses léptekkel az oldalán indul be a házba, ami már nem is olyan idegen számára. Nem először és nem is másodszor jár e falak között, így nem kerüli el a figyelmét az sem, hogy mostanra gyökeresen megváltozott a berendezés és az egész látkép. A ház persze így is pompásan fest, csak más. Látszik rajta, hogy most már nem Arthenior egyik mára legbefolyásosabbá vált személye lakja majd, hanem vendégek, akiknek egészen más lesz majd fontos, mint a Morthimer ház fejének. Az egyetlen Morthimernek. Természetesen nem volt rest minél többet kideríteni a prefektusról sem, így eltűnődve figyeli az arcát, miközben azon gondolkozik, hogy legjobb tudomása szerint ő a családjának utolsó élő tagja.*
~Hm…~ *Érdeklődőnek tűnő, ám valójában semmitmondó válaszokkal reagál csupán arra, amit Orthus magyaráz neki a berendezésről, hisz valójában egyiküknek sem ez a beszélgetés a fontos, csupán egy látszat, amit mutatni kell, míg el nem tűnnek a kíváncsi szemek elől. Ó, de még milyen kíváncsiak. Ahogy a pillantások rá szegeződnek, kihúzza magát, és séta helyett ösztönösen vonulni kezd, mintha csak ő volna a ház úrnője, akit ugyanúgy tisztelni kell, mint magát a tulajdonost.*
- Hálás volnék, ha megtisztelne vele, hogy megmutatja őket. *Nem viszi túlzásba az örömködés látszatát sem a gálánsnak tűnő felkérés hallatán. Diszkréten, mégis udvariasan fogadja el a meghívást az emeletre, ahogy azt tennie kéne akkor is, ha valóban először láthatná az egykori Morthimer ház felső szintjét, de persze jól tudja már, hogy mennyire kényelmes is az ágy odafent.*
- A lépcsőn csak lassan, ha kérhetem! *Mosolyodik el, majd, ha Orthus vezeti, akkor el is indul vele az emeletre. A szoknyáját most nem kell megemelnie, hisz az viszonylag rövid, térd fölé érő, és a magas sarkak ellenére is ügyesen tud lépkedni a lépcsőfokokon, mégis szorosabban kapaszkodik a férfi karjába, hogy törékeny hölgynek tűnjön, akinek szüksége van egy úr támogatására.
Nem kell már sok, csak pár lépés, és végre levetkőzheti ezt a mesterkélten elegáns álcát. Szíve izgatottan kezd verni, egyszerre kíváncsi és fél is attól, hogy ezúttal mi fog történni a már jól ismert emeleten.*
2630. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-05 17:17:05
Üzenet elküldve: 2025-08-05 17:17:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
*Fél sikernek könyveli el, húgocskájának a kényelmét. Legalább feltalálta magát a lány. Igazából ha akart el is mehetett volna sétálni, amíg azt várja ő hazaér. De nem erőltet rá semmit. Annyira már ismeri Rinét, hogy tudja túlságosan szabadlelkű. És ha utasítaná őt bármire, hamar elszállna a lány türelme felé irányulva. Így meghagyja inkább annak, hogy csináljon amit jónak lát. Legalább az ő szíve jóságos ahhoz, hogy abból nagy baj ne süljön ki. Az apróval meg majd megbirkóznak valahogy.
Egy erős kezdő löket kellett csak neki, hogy utána a rendet megtartsa. A nagy gond érkezésekor volt, amikor úgy lelakta a helyet bosszújában, hogy egy kész szemétdomb lett a helyből.
De belegondolva, talán jobb dolog nem is történhetett volna vele.*
- Ne is mond. Azokat a nyüves illem órákat a hátam közepére nem kívánom. "Húzd ki magad, ne tartsd fel annyira az orrod. Így tartsd a kanalat."
*Kezdi el apja mozdulatait kifigurázva utánozni gúnyolódva. Hogy utána maga is egy rövid nevetéssel csatlakozzon Rinéhez.*
- Tény a vívás az tetszett. De elhiheted az öreg nem sajnált. Talán egy kettő csapásának a nyoma is megmaradt.
*Mondja elismerően apja tanítását említve. Pedig aztán Rine "tudománya" is kifejezetten hasznos asszonyi körökben. Bár attól még a lány igazán távol áll. Meg aztán, ha egyedül járja a világot, ahogy eddig tette. Jobban járt volna azzal, ha legalább tudja, hogyan kell egy íjat használni.*
- Hmm nem is lenne rossz ötlet. Szívesen elnáspángollak ha szeretnéd.
*Vigyorik el gonoszan. Járt már a kaszárnyában, van ott egy két fafegyver amivel gyakorolhatnak kedvükre. Amellett pedig lehet nem ártana neki sem egy kis gyakorlás. Rine most ebben téved, örömét fogja lelni abban, ha látja majd húgócskáját kezei alatt izzadni. Igaz más fekvésben főleg kedvére lenne, de ebben is megegyezhetnek minden probléma nélkül.
Ám a következő kérdésnél bizony megakad a falat a torkában. Heves köhögésbe kezd, amit utána a borral kezd leöblögetni, hogy elmenjen. Még a szeme is bekönnyesedett a nagy erőlködéstől.*
- Már mint az a barátom? Khm.. Ő nos.
*Hát sok esélye biztosan nem volt látnia Lazziart pironkodni. De most bizony rászökik a pír a fehér arcbőrre a szeme alá. Ha nem még néhány izzadság csepp is kezd a homlokára gyűlni. Barátok között ezt nem szégyelné elmondani. De Rine? Nos ő igazán kiesett csak a húgocska szerepéből a mai nap folyamán.*
- Nos ő egy igazán magas körökben mozgó illető. Hasonlóan szeret a tilosban járni, de jobban titkolja mint sok alvilági személy.
*A lány szemébe sem mer nézni, inkább a rántotta utolsó néhány falatját pusztítja el. Abban reménykedve a lány nem fog mélyebbre túrni kérdéseivel.*
//Baljós kezdetek//
*Fél sikernek könyveli el, húgocskájának a kényelmét. Legalább feltalálta magát a lány. Igazából ha akart el is mehetett volna sétálni, amíg azt várja ő hazaér. De nem erőltet rá semmit. Annyira már ismeri Rinét, hogy tudja túlságosan szabadlelkű. És ha utasítaná őt bármire, hamar elszállna a lány türelme felé irányulva. Így meghagyja inkább annak, hogy csináljon amit jónak lát. Legalább az ő szíve jóságos ahhoz, hogy abból nagy baj ne süljön ki. Az apróval meg majd megbirkóznak valahogy.
Egy erős kezdő löket kellett csak neki, hogy utána a rendet megtartsa. A nagy gond érkezésekor volt, amikor úgy lelakta a helyet bosszújában, hogy egy kész szemétdomb lett a helyből.
De belegondolva, talán jobb dolog nem is történhetett volna vele.*
- Ne is mond. Azokat a nyüves illem órákat a hátam közepére nem kívánom. "Húzd ki magad, ne tartsd fel annyira az orrod. Így tartsd a kanalat."
*Kezdi el apja mozdulatait kifigurázva utánozni gúnyolódva. Hogy utána maga is egy rövid nevetéssel csatlakozzon Rinéhez.*
- Tény a vívás az tetszett. De elhiheted az öreg nem sajnált. Talán egy kettő csapásának a nyoma is megmaradt.
*Mondja elismerően apja tanítását említve. Pedig aztán Rine "tudománya" is kifejezetten hasznos asszonyi körökben. Bár attól még a lány igazán távol áll. Meg aztán, ha egyedül járja a világot, ahogy eddig tette. Jobban járt volna azzal, ha legalább tudja, hogyan kell egy íjat használni.*
- Hmm nem is lenne rossz ötlet. Szívesen elnáspángollak ha szeretnéd.
*Vigyorik el gonoszan. Járt már a kaszárnyában, van ott egy két fafegyver amivel gyakorolhatnak kedvükre. Amellett pedig lehet nem ártana neki sem egy kis gyakorlás. Rine most ebben téved, örömét fogja lelni abban, ha látja majd húgócskáját kezei alatt izzadni. Igaz más fekvésben főleg kedvére lenne, de ebben is megegyezhetnek minden probléma nélkül.
Ám a következő kérdésnél bizony megakad a falat a torkában. Heves köhögésbe kezd, amit utána a borral kezd leöblögetni, hogy elmenjen. Még a szeme is bekönnyesedett a nagy erőlködéstől.*
- Már mint az a barátom? Khm.. Ő nos.
*Hát sok esélye biztosan nem volt látnia Lazziart pironkodni. De most bizony rászökik a pír a fehér arcbőrre a szeme alá. Ha nem még néhány izzadság csepp is kezd a homlokára gyűlni. Barátok között ezt nem szégyelné elmondani. De Rine? Nos ő igazán kiesett csak a húgocska szerepéből a mai nap folyamán.*
- Nos ő egy igazán magas körökben mozgó illető. Hasonlóan szeret a tilosban járni, de jobban titkolja mint sok alvilági személy.
*A lány szemébe sem mer nézni, inkább a rántotta utolsó néhány falatját pusztítja el. Abban reménykedve a lány nem fog mélyebbre túrni kérdéseivel.*
2629. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-05 16:45:13
Üzenet elküldve: 2025-08-05 16:45:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Grael//
*Az az örök dac és az a rengeteg sérelem. Fogalma sincs, hogy ezidáig mik történtek Graellel. Néhány szeletke, amit elárult, azokat sem fejtette ki. Mai is ismeri az érzést, amikor meg kívánná torolni az életnek azt, amit elvett tőle, de átfordította a dühét. Nem torol, hanem képessé teszi magát arra, hogy ne történhessen meg vele hasonló sem, mint annakidején. Lemondóan nevet fel a férfi újabb apró történetfoszlányán. Ezt is ismerni véli, ha nem is épp ugyanebben a formában.*
- Volt időm megtanulni. *Megvonja a vállát.* - Azt is, hogy hogyan csináljam olyan szörnyen, hogy elmenjen a kérők kedve. *Nem mintha ez tartotta volna őket vissza, de Mai mindent megtett, hogy ne kelljen senkinek. Annyira nem volt szükség őt eladni, hiszen a gyermekáldás kegye őt nem illeti, így nem túl előkelő vásárfia, ha csak nem a név és a hozomány a lényeg, ami elhal vele együtt néhány évtized múlva. Sajnálja a nővéreit, még akkor is, ha ők fürdenek a kitüntetett, mégis alávaló szerepükben.*
- Vagy úgy… *Sokkalta nagyobb kedve van így a szobába tartani a férfivel. Ha nem is forgatják hasonlóan jól a szavakat, a testükkel igen sok mindent el tudnak mesélni egymásnak. Persze valahol reméli, hogy nem ez az egyetlen módja a közelkerülésnek, de jelen ittas állapotában megteszi. Sőt. Önként és dalolva lépked Grael után, aki nyomban csókot lehel az ajkára, s már bontja is ki a kedvenc szerezményéből.*
- Legyen. Egy kis időre visszakapod.
*Segít a vállaival, hogy könnyedén kibújhasson az ingből, de egy pillanattal később már a másik nyakának bőrét ízlelgeti, mindaddig, míg meg nem kapaszkodik a vállában, s fel nem ugrik az ölébe, hogy ha amaz megtartja, átkulcsolhassa a lábait a derekán.*
*Az az örök dac és az a rengeteg sérelem. Fogalma sincs, hogy ezidáig mik történtek Graellel. Néhány szeletke, amit elárult, azokat sem fejtette ki. Mai is ismeri az érzést, amikor meg kívánná torolni az életnek azt, amit elvett tőle, de átfordította a dühét. Nem torol, hanem képessé teszi magát arra, hogy ne történhessen meg vele hasonló sem, mint annakidején. Lemondóan nevet fel a férfi újabb apró történetfoszlányán. Ezt is ismerni véli, ha nem is épp ugyanebben a formában.*
- Volt időm megtanulni. *Megvonja a vállát.* - Azt is, hogy hogyan csináljam olyan szörnyen, hogy elmenjen a kérők kedve. *Nem mintha ez tartotta volna őket vissza, de Mai mindent megtett, hogy ne kelljen senkinek. Annyira nem volt szükség őt eladni, hiszen a gyermekáldás kegye őt nem illeti, így nem túl előkelő vásárfia, ha csak nem a név és a hozomány a lényeg, ami elhal vele együtt néhány évtized múlva. Sajnálja a nővéreit, még akkor is, ha ők fürdenek a kitüntetett, mégis alávaló szerepükben.*
- Vagy úgy… *Sokkalta nagyobb kedve van így a szobába tartani a férfivel. Ha nem is forgatják hasonlóan jól a szavakat, a testükkel igen sok mindent el tudnak mesélni egymásnak. Persze valahol reméli, hogy nem ez az egyetlen módja a közelkerülésnek, de jelen ittas állapotában megteszi. Sőt. Önként és dalolva lépked Grael után, aki nyomban csókot lehel az ajkára, s már bontja is ki a kedvenc szerezményéből.*
- Legyen. Egy kis időre visszakapod.
*Segít a vállaival, hogy könnyedén kibújhasson az ingből, de egy pillanattal később már a másik nyakának bőrét ízlelgeti, mindaddig, míg meg nem kapaszkodik a vállában, s fel nem ugrik az ölébe, hogy ha amaz megtartja, átkulcsolhassa a lábait a derekán.*
2628. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-04 22:14:33
Üzenet elküldve: 2025-08-04 22:14:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//A Sub Rosa Panzió megnyitása//
- Öröm hallani, hogy ilyen jól megy a sora. És ha megengedi, illik kegyedhez ez a jólét és elegancia.
*feleli, bókolva a hölgynek. Merlana megjegyzésére elmosolyodik.*
- Nos igen, sok teendőm van még, és valóban van még min töprengeni. Szeretném mihamarabb jövedelmezővé tenni ezt a panziót, hiszen éppen egy újabb ház árát költöm rá, hogy fogadóképes legyen.
*fejti ki kedélyesen.
Merlana bókjára már-már elégedetten bólint. A lány tud hízelegni is, ha akar, de ezúttal úgy tette, hogy azt mások is hallják. Nyilván érzékelte, hogy Orthus szavainak jó része is inkább a nyilvánosságnak szól. A lány javaslatára bólint.*
- Kedves ötlet. Habár mindenfelé munkások sürögnek-forognak, de azért csak kerüljünk beljebb!
*feleli, és a karját nyújtja, hogy Merlana belekarolhasson.
Belépnek az ajtón, és Merlana megfigyelheti, hogy a korábbi dísztárgyak helyét másmilyenek veszik át. Ahol korábban egy igen antik, díszes váza állt, ott most egy szintén szép, de újabb és egyszerűbb váza van. Mások a festmények, mások a szőnyegek, mások a bútorok. Az ebédlőben már nem egy nagy asztal van, hanem több kicsi. Minden kicsit más, hogy több, egymástól független vendég számára élhető legyen. És Orthus abban se túlzott, hogy a házon belül sok a munkás, akik folyamatosan tüsténkednek. És ebben csak az hátráltatja őket, hogy megpillantják Merlanát.
Orthus pedig tovább folytatja a beszédet, de továbbra is annak tudatában, hogy mások is jelen vannak.
Valamennyit magyaráz arról, hogy mi hogyan lesz elrendezve a továbbiakban, majd megjegyzi.*
- Meg kívánja tekinteni esetleg az emeleti lakrészeket? Úgy hiszem, még sose járt az emeleti szobákban, hiszen annak idején az nem a vendégek fogadására szolgált.
*Persze ez nem igaz, Merlana nagyon is járt az emeleten. De a munkásoknak erről nem kell tudnia.*
- Öröm hallani, hogy ilyen jól megy a sora. És ha megengedi, illik kegyedhez ez a jólét és elegancia.
*feleli, bókolva a hölgynek. Merlana megjegyzésére elmosolyodik.*
- Nos igen, sok teendőm van még, és valóban van még min töprengeni. Szeretném mihamarabb jövedelmezővé tenni ezt a panziót, hiszen éppen egy újabb ház árát költöm rá, hogy fogadóképes legyen.
*fejti ki kedélyesen.
Merlana bókjára már-már elégedetten bólint. A lány tud hízelegni is, ha akar, de ezúttal úgy tette, hogy azt mások is hallják. Nyilván érzékelte, hogy Orthus szavainak jó része is inkább a nyilvánosságnak szól. A lány javaslatára bólint.*
- Kedves ötlet. Habár mindenfelé munkások sürögnek-forognak, de azért csak kerüljünk beljebb!
*feleli, és a karját nyújtja, hogy Merlana belekarolhasson.
Belépnek az ajtón, és Merlana megfigyelheti, hogy a korábbi dísztárgyak helyét másmilyenek veszik át. Ahol korábban egy igen antik, díszes váza állt, ott most egy szintén szép, de újabb és egyszerűbb váza van. Mások a festmények, mások a szőnyegek, mások a bútorok. Az ebédlőben már nem egy nagy asztal van, hanem több kicsi. Minden kicsit más, hogy több, egymástól független vendég számára élhető legyen. És Orthus abban se túlzott, hogy a házon belül sok a munkás, akik folyamatosan tüsténkednek. És ebben csak az hátráltatja őket, hogy megpillantják Merlanát.
Orthus pedig tovább folytatja a beszédet, de továbbra is annak tudatában, hogy mások is jelen vannak.
Valamennyit magyaráz arról, hogy mi hogyan lesz elrendezve a továbbiakban, majd megjegyzi.*
- Meg kívánja tekinteni esetleg az emeleti lakrészeket? Úgy hiszem, még sose járt az emeleti szobákban, hiszen annak idején az nem a vendégek fogadására szolgált.
*Persze ez nem igaz, Merlana nagyon is járt az emeleten. De a munkásoknak erről nem kell tudnia.*
2627. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-04 21:52:51
Üzenet elküldve: 2025-08-04 21:52:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mai//
*Érdektelenség. Vagy csak fogalma sincs arról, hogy működnek a társas kapcsolatok. Mit kell arra mondani, ha mesélnek neki, hogy a másik ne higgye azt, hogy untatja, és milyen kérdést kell feltenni, amivel kifejezheti az érdeklődését? Pont ezért utálja az ilyesmit. Túl bonyolult, és mindig felidegesíti magát rajta. Annyival könnyebb elintézni mindent egy morgással vagy egy bólintással, ami annyit jelent, hogy tudomásul vette a hallottakat. Kár, hogy ez nem elég…*
- Annyi mindent kívánt már meg tőlem az élet, hadd legyenek nekem is elvárásaim. *Ennyit fűz még hozzá az érzelmek témájához, mert jól tudja, hogy nem fog tudni zöld ágra vergődni velük, még Mai bölcs tanácsait hallgatva sem. Ami pedig kettejüket illeti, nem tudja, hogy ő maga most melyik „dolog” mellett áll épp, csak sejti. Hazugság miatt nem fogannak olyasmi gondolatok, melyekből neki is vannak most bőven a fejében, de ugyanúgy nem mondja ki őket, ahogy Mai sem neki.*
- Pedig biztos jobban táncolsz, mint azok a picsák a kereskedelmi fogadásokon, akiknek csak azért kellett illegetniük magukat, hogy az apjuk utána jobb üzletet tudjon kötni. *Nevet fel ismét. Az is biztos, hogy nem igazán sikerül ma este romantikus férfinek mutatkoznia. A megszokta talán nem a legjobb kifejezése annak, hogy vágyik Mai társaságára, és hiányzik neki, ha nincs vele, de egyelőre most csak ennyi jutott.
Mormogva áll fel az asztaltól, és el is indulna a szoba felé, ha az ő „szerelme” nem tudna még egy egyszerű szobára hívásra is kérdéssel felelni.*
- Nem akarok aludni. Csak gondoltam kényelmesebb, ha nem kell egy asztalon egyensúlyoznod, amikor a nyakadban van a lábad… drágám. *Válaszolja a válla felett visszanézve, majd, ha jön, ha nem jön vele Mai, akkor is elindul a szobába. Biztos benne, hogy a lány nem fog egyedül maradni és magányosan ücsörögni a konyhában.
Ha Mai valóban követi, akkor a szoba ajtajában megfordul, és magához húzza őt, majd egy rövid csók után elvigyorodik.*
- Ha nem bánod, ezt most visszalopom. *Elkezdi kigombolni rajta az inget. Persze nem az kell neki igazán, hanem inkább a félvér meztelen, szemet gyönyörködtető, teljes, takaratlan valójában.*
*Érdektelenség. Vagy csak fogalma sincs arról, hogy működnek a társas kapcsolatok. Mit kell arra mondani, ha mesélnek neki, hogy a másik ne higgye azt, hogy untatja, és milyen kérdést kell feltenni, amivel kifejezheti az érdeklődését? Pont ezért utálja az ilyesmit. Túl bonyolult, és mindig felidegesíti magát rajta. Annyival könnyebb elintézni mindent egy morgással vagy egy bólintással, ami annyit jelent, hogy tudomásul vette a hallottakat. Kár, hogy ez nem elég…*
- Annyi mindent kívánt már meg tőlem az élet, hadd legyenek nekem is elvárásaim. *Ennyit fűz még hozzá az érzelmek témájához, mert jól tudja, hogy nem fog tudni zöld ágra vergődni velük, még Mai bölcs tanácsait hallgatva sem. Ami pedig kettejüket illeti, nem tudja, hogy ő maga most melyik „dolog” mellett áll épp, csak sejti. Hazugság miatt nem fogannak olyasmi gondolatok, melyekből neki is vannak most bőven a fejében, de ugyanúgy nem mondja ki őket, ahogy Mai sem neki.*
- Pedig biztos jobban táncolsz, mint azok a picsák a kereskedelmi fogadásokon, akiknek csak azért kellett illegetniük magukat, hogy az apjuk utána jobb üzletet tudjon kötni. *Nevet fel ismét. Az is biztos, hogy nem igazán sikerül ma este romantikus férfinek mutatkoznia. A megszokta talán nem a legjobb kifejezése annak, hogy vágyik Mai társaságára, és hiányzik neki, ha nincs vele, de egyelőre most csak ennyi jutott.
Mormogva áll fel az asztaltól, és el is indulna a szoba felé, ha az ő „szerelme” nem tudna még egy egyszerű szobára hívásra is kérdéssel felelni.*
- Nem akarok aludni. Csak gondoltam kényelmesebb, ha nem kell egy asztalon egyensúlyoznod, amikor a nyakadban van a lábad… drágám. *Válaszolja a válla felett visszanézve, majd, ha jön, ha nem jön vele Mai, akkor is elindul a szobába. Biztos benne, hogy a lány nem fog egyedül maradni és magányosan ücsörögni a konyhában.
Ha Mai valóban követi, akkor a szoba ajtajában megfordul, és magához húzza őt, majd egy rövid csók után elvigyorodik.*
- Ha nem bánod, ezt most visszalopom. *Elkezdi kigombolni rajta az inget. Persze nem az kell neki igazán, hanem inkább a félvér meztelen, szemet gyönyörködtető, teljes, takaratlan valójában.*
2626. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-04 21:20:56
Üzenet elküldve: 2025-08-04 21:20:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Grael//
*Nagy fába vágta a fejszéjét. És nem biztos, hogy maradéktalanul jó a döntése, miszerint szeretne Grael mellett maradni. De az érzésekkel igen nehéz harcba szállni, s jelenleg nem is akar. Feladatokat teljesít egész életében, amit magára szab ki. Megy, törtet és csinálja. Egészen addig, amíg érzi, hogy van miért. Ha nem látna semmi fejlődést, akkor már befejezte volna.
Hogy a férfi nem kérdez, az sekélyessé teszi. Mai tényleg merőben más, de csupán hallgatással aligha lehet megismerni igazán bárkit. A csendben is van ugyan hatalmas erő, de nem akkor, ha a belső is el van mellé csendesítve. Ha van is már egy jó érzelmi alap, vajmi kevés lesz a félvér számára a most érdektelenségnek hitt szótlanság. De még nem bánja, hiszen kapott ma eleget. Kapott a férfi belsőjéből egy jókora szeletet, csakhogy Mai hiába ad magából, egy bólintással van többnyire elrendezve. Nagy lépés ugyan, hogy már nem leteremtéssel, vagy fenyegetőzéssel. Egy kis ideig csak ül, nézi a barna szemeket és tűnődik. Sosem érzi feleslegesnek jártatni a száját, mert ha nem is azonnal, de egyszer be szokott érni az általa elhintett mag. Csak kissé megretten, hogy mikor kikel, már késő lesz. Valamiért arcon csapta a felismerés, hogy megint csak próbálkozik, de hozanata nem lesz, vagy nem akkor, amikor ő szeretné. De aztán elmosolyodik. Nem akar mérgező gondolatokat.*
- Összekevered valamivel az érzést. Merthogy az nem jóslat. Érzed, hogy akarod, vágyhatsz valamire, de te támasztottál elvárást. *Nem kíván hosszasan beszélni már arról, hogy mik a különbségek. Ha Grael „érzéseket” akar hibáztatni ahelyett, hogy nem tett meg mindent, az az ő döntése. Elmosolyodik halványan ismét. Ő maga is ezt mondta, hogy „nem tűnt el”. *
- Én pontosan tudom, hogy mit érzek. Nem táncolok a két dolog között. *Szögei le, bölcsen elhallgatva rengeteg gondolatot, ami benne kavarog a bortól tompán. *
- Megszoktad. *Hitetlenkedik még a tekintete is. Sejtette, hogy amint érzékenyebb témákat érintenek a férfi rögvest be is zárja a szép szavak szelencéjét. * - Minden nő ily' kellemes szavakra vágyik, Szerelmem. *Gúnyosan nyomja meg a szót, hogy véletlenül se lehessen eldönteni belőle, annak ellenére sem, amik ezidáig elhangzottak, hogy csak fricska-e, vagy valódi.*
- Máris aludnál? *Feláll ő is, majd végisimítja a testére omló elcsent férfiinget. Reméli jobb terve van a másiknak, mert ő még éhes. És rá.*
*Nagy fába vágta a fejszéjét. És nem biztos, hogy maradéktalanul jó a döntése, miszerint szeretne Grael mellett maradni. De az érzésekkel igen nehéz harcba szállni, s jelenleg nem is akar. Feladatokat teljesít egész életében, amit magára szab ki. Megy, törtet és csinálja. Egészen addig, amíg érzi, hogy van miért. Ha nem látna semmi fejlődést, akkor már befejezte volna.
Hogy a férfi nem kérdez, az sekélyessé teszi. Mai tényleg merőben más, de csupán hallgatással aligha lehet megismerni igazán bárkit. A csendben is van ugyan hatalmas erő, de nem akkor, ha a belső is el van mellé csendesítve. Ha van is már egy jó érzelmi alap, vajmi kevés lesz a félvér számára a most érdektelenségnek hitt szótlanság. De még nem bánja, hiszen kapott ma eleget. Kapott a férfi belsőjéből egy jókora szeletet, csakhogy Mai hiába ad magából, egy bólintással van többnyire elrendezve. Nagy lépés ugyan, hogy már nem leteremtéssel, vagy fenyegetőzéssel. Egy kis ideig csak ül, nézi a barna szemeket és tűnődik. Sosem érzi feleslegesnek jártatni a száját, mert ha nem is azonnal, de egyszer be szokott érni az általa elhintett mag. Csak kissé megretten, hogy mikor kikel, már késő lesz. Valamiért arcon csapta a felismerés, hogy megint csak próbálkozik, de hozanata nem lesz, vagy nem akkor, amikor ő szeretné. De aztán elmosolyodik. Nem akar mérgező gondolatokat.*
- Összekevered valamivel az érzést. Merthogy az nem jóslat. Érzed, hogy akarod, vágyhatsz valamire, de te támasztottál elvárást. *Nem kíván hosszasan beszélni már arról, hogy mik a különbségek. Ha Grael „érzéseket” akar hibáztatni ahelyett, hogy nem tett meg mindent, az az ő döntése. Elmosolyodik halványan ismét. Ő maga is ezt mondta, hogy „nem tűnt el”. *
- Én pontosan tudom, hogy mit érzek. Nem táncolok a két dolog között. *Szögei le, bölcsen elhallgatva rengeteg gondolatot, ami benne kavarog a bortól tompán. *
- Megszoktad. *Hitetlenkedik még a tekintete is. Sejtette, hogy amint érzékenyebb témákat érintenek a férfi rögvest be is zárja a szép szavak szelencéjét. * - Minden nő ily' kellemes szavakra vágyik, Szerelmem. *Gúnyosan nyomja meg a szót, hogy véletlenül se lehessen eldönteni belőle, annak ellenére sem, amik ezidáig elhangzottak, hogy csak fricska-e, vagy valódi.*
- Máris aludnál? *Feláll ő is, majd végisimítja a testére omló elcsent férfiinget. Reméli jobb terve van a másiknak, mert ő még éhes. És rá.*
2625. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-04 20:22:52
Üzenet elküldve: 2025-08-04 20:22:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mai//
*Egész eddigi életében pofonokkal fejezte ki a nemtetszését, igazán nem lehet azért hibáztatni, mert mostanra eljutott odáig, hogy szavakkal beszélje le a másikat arról, amit szerinte nem kellene tennie. Márpedig az ő lelkének ajtaja mögött ne kutakodjon senki, még a hercegnője se, akinek sokkalta többet adott már így is magából, mint amennyit valaha is akart volna, de hát… ez van.*
- Hmh. *Hálás lehetne érte, amiért Mai nem kezdi el feszegetni a kilincset azon a bizonyos ajtón. Bár ő azt mondja, hogy a lányt védi ezzel, de az igazi kérdés talán mégis az, hogy ő maga miképp bírta volna, ha mégis megpróbálkozik bejutni rajta.
Kérdezni valóban nem kérdez, ebben merőben különbözik a félvértől. Nem akar kérdezni. Az a fajta érdeklődés, ami Maiból ösztönösen jön, nem az ő világa. Ő hallgatni tud jól, és abból következtetéseket levonni. Még ha azok a valóságnak nem is felelnek meg, számára elegendőek. Végül aztán csak beszélni kezd, bár szinte egyik gondolatát sem fejezi be, ami valahol frusztráló lehet, de talán pont az elnyomott érzelmek miatt nincs meg a fejében a megfelelő szó a mondatok lezárásához, nem úgy, mint Mainak. A kortyot, amit épp iszik, majdnem visszaköpi a pohárba meglepettségében, aztán hirtelen felröhög. Maradt még ott az Ördögvigyor hatásából, és a rövid kis megjegyzés olyan abszurd a hercegnő szájából, hogy már-már valóban végtelenül bájos.*
- Akkor rá. *Kissé nehezen tudja abbahagyni a nevetést, de mire Mai elemezni kezdi azt, amit korábban mondott, már tud rá rendesen figyelni. Szépen hangzik a magyarázat, ő valahogy mégsem tud így hinni az érzelmek igazában.*
- Akartam, de az az érzés azt mondta, hogy meg is történhet, de az nem volt igaz. Akármit is mondasz. *Ennek ellenére az érvek folytatódnak, és azok olyan lábakon állnak, hogy ő, aki nem jártas az érzelmek világában, nem is tud rá érdemi cáfolatot mondani, pedig olyannyira akar… Ugyanis idegesíti, hogy ezt a vitát kezdi elveszíteni. A szó kettejükre terelődik, arra, amire talán Grael is módfelett kíváncsi. Igaz érzelmek vagy hazug vágyak ereje az, mi egymás közelében tartja őket? Ahogy a lány bájos arca közeledik hozzá, ő nem mozdul, csak fürkészi a kékeket. Hümment egyet végül.*
- Nem tűnt el, csak nincs rá szükség. *Mondja a másik Graelről.* Mert most már nem úgy jössz hozzám, hogy az én döntéseim helyességéről akarsz kioktatni engem. Azt nem tűröm. Egyébként tudod mi még az érdekes? Az, hogy a gyűlölet és a szeretet között alig van különbség. Sokszor nem tudtam, hogy melyiket érzem Nara iránt. Lehet, hogy tényleg utálsz engem, csak valami félrement… *Megpöcköli a saját poharát az asztalon, de csak annyira, hogy kilöttyenjen belőle a bor, majd visszaálljon a talpára.*
- Egy apró baki, és máris szeretet lett belőle… De én nem bánom. *Néz őszintén a kékekbe.* Nekem jó így, hogy itt vagy. Már… megszoktam. *Gondol egyet, és végül feláll az asztaltól.* Menjünk a szobába!
*Egész eddigi életében pofonokkal fejezte ki a nemtetszését, igazán nem lehet azért hibáztatni, mert mostanra eljutott odáig, hogy szavakkal beszélje le a másikat arról, amit szerinte nem kellene tennie. Márpedig az ő lelkének ajtaja mögött ne kutakodjon senki, még a hercegnője se, akinek sokkalta többet adott már így is magából, mint amennyit valaha is akart volna, de hát… ez van.*
- Hmh. *Hálás lehetne érte, amiért Mai nem kezdi el feszegetni a kilincset azon a bizonyos ajtón. Bár ő azt mondja, hogy a lányt védi ezzel, de az igazi kérdés talán mégis az, hogy ő maga miképp bírta volna, ha mégis megpróbálkozik bejutni rajta.
Kérdezni valóban nem kérdez, ebben merőben különbözik a félvértől. Nem akar kérdezni. Az a fajta érdeklődés, ami Maiból ösztönösen jön, nem az ő világa. Ő hallgatni tud jól, és abból következtetéseket levonni. Még ha azok a valóságnak nem is felelnek meg, számára elegendőek. Végül aztán csak beszélni kezd, bár szinte egyik gondolatát sem fejezi be, ami valahol frusztráló lehet, de talán pont az elnyomott érzelmek miatt nincs meg a fejében a megfelelő szó a mondatok lezárásához, nem úgy, mint Mainak. A kortyot, amit épp iszik, majdnem visszaköpi a pohárba meglepettségében, aztán hirtelen felröhög. Maradt még ott az Ördögvigyor hatásából, és a rövid kis megjegyzés olyan abszurd a hercegnő szájából, hogy már-már valóban végtelenül bájos.*
- Akkor rá. *Kissé nehezen tudja abbahagyni a nevetést, de mire Mai elemezni kezdi azt, amit korábban mondott, már tud rá rendesen figyelni. Szépen hangzik a magyarázat, ő valahogy mégsem tud így hinni az érzelmek igazában.*
- Akartam, de az az érzés azt mondta, hogy meg is történhet, de az nem volt igaz. Akármit is mondasz. *Ennek ellenére az érvek folytatódnak, és azok olyan lábakon állnak, hogy ő, aki nem jártas az érzelmek világában, nem is tud rá érdemi cáfolatot mondani, pedig olyannyira akar… Ugyanis idegesíti, hogy ezt a vitát kezdi elveszíteni. A szó kettejükre terelődik, arra, amire talán Grael is módfelett kíváncsi. Igaz érzelmek vagy hazug vágyak ereje az, mi egymás közelében tartja őket? Ahogy a lány bájos arca közeledik hozzá, ő nem mozdul, csak fürkészi a kékeket. Hümment egyet végül.*
- Nem tűnt el, csak nincs rá szükség. *Mondja a másik Graelről.* Mert most már nem úgy jössz hozzám, hogy az én döntéseim helyességéről akarsz kioktatni engem. Azt nem tűröm. Egyébként tudod mi még az érdekes? Az, hogy a gyűlölet és a szeretet között alig van különbség. Sokszor nem tudtam, hogy melyiket érzem Nara iránt. Lehet, hogy tényleg utálsz engem, csak valami félrement… *Megpöcköli a saját poharát az asztalon, de csak annyira, hogy kilöttyenjen belőle a bor, majd visszaálljon a talpára.*
- Egy apró baki, és máris szeretet lett belőle… De én nem bánom. *Néz őszintén a kékekbe.* Nekem jó így, hogy itt vagy. Már… megszoktam. *Gondol egyet, és végül feláll az asztaltól.* Menjünk a szobába!
2624. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-03 18:19:56
Üzenet elküldve: 2025-08-03 18:19:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Grael//
*Tekintete kissé megszilárdul, de a szemeiben megcsillan valami. Gondolkodik. Mindig is furcsállotta, ha valaki időt szentel arra, hogy elmondja, hogy mennyire rettentően zárva van a saját ajtaja. Mintha valaki a legféltettebb kincse rejtekhelye fölé tenné a jól látható, fáklyával megvilágított táblát. Az ital, na meg az ördögvigyor hatása is lehetne, de már nem először figyeli meg ezt. Ha valaki valóban el szeretné reteszelni a belső világát, akkor nem hívja fel rá a figyelmet. Egyszerűen csak nem lehet bejutni.*
- Rendben, Grael.
*Elmosolyodik, de nem megy a dolgok mélyére tovább. Talán csak magával akarja elhitetni ilyen hangosan, amit neki próbál beadni. Mainak, ha nem is tetszik, amit látott a kulcslyukon át, az nem jelenti azt, hogy ne tudna vele megbirkózni. Többet elbír ő, mint azt sejteni lehet, amire már lehet a férfinek is némi rálátása.
Nincs túl nagy kedve tovább mesélni kérdések híján. Csak a borért nyúl, majd kortyolni kezdi a benne lévő maradékot, miközben nem veszi le Graelről a jégkék szemeket. Talán tényleg kezdi látni, hogy ki is Mai, de bánni még nem tanult meg vele teljességgel. A félvér inkább kérdez és kérdez. Viszont a férfinek, ha nem is amolyan Mais módon, de csak megered a nyelve. Ismét hall a húga barátjáról, az elharapott mondatból persze jól tudja, hogy van még ott gondolat, csakhogy a férfi nem túl jó abban, hogy végigvigyen egy érzelmi töltettel bíró gondolatmenetet, viszont elrejteni sem tudja teljességgel az egészet. Aztán még egy mondat megakad, amit Mai fejez be helyette.*
- Akkor rábaszok. *Ilyen bájosan talán még sosem káromkodott. Ennek leginkább az az oka, hogy bízik magában és nem kételkedik a saját sikerében. Ha pedig netalántán félresikerült volna a terve, akkor egyrészt meg is érdemli, másrészt Mai tényleg minden hibájából tanul. Akkor is, ha olykor kívülről nem úgy fest.
Igyekszik nem meghőkölni a hirtelen feltett kérdés miatt. Kissé oldalra biccenti a fejét. Teljesen bizonyos, hogy már mind a ketten a szesz hatása alatt vannak, de nem bánja. Csakhogy erre válaszolni képtelen egy egyszerű igennel, vagy nemmel.*
- Kezdjük a húgodnál. Vágytál arra, hogy újra láthatod őt. Az érzés nem hazudik neked, az mondja el az igazat. Akartad. Hogy nem történt meg, az… ha a te hibád is a régmúlt miatt, nem azért történt, mert egy „hazug valami”. Csak megmutatta, hogy még mindig van ott bent valami. *A kezében a kupa, de az azt tartó ujjak közül kinyújtja a mutatót, s azzal bök a férfi szíve felé.* - Ijesztő érezni. Éppen azért, mert őszinte. Tudod mi hazudik? Az összes többi gondolat, amit rápakolsz arra az első tiszta megérzésre és akaratra, vagy vágyra. Kifejezetten gyűlöltem bevallani magamnak, hogy mit érzek irántad. A naplómnak viszont sosem hazudok. *Belekortyol újra az italba, majd végül kiürülve teszi az asztallapra.* - Mert tudod, Grael… rohadtul utálnom kellene téged. *Elveszi a lábait az ölből, rendes ülő helyzetbe helyezkedve, majd szavai közben egyre csak közeledik az ajkaival a másikéi felé.*
- Kihasználtad Ciliát, bántottál, fenyegettél, ítélkeztél, jobban tudtad… de itt vagyok, mert valahogy képes voltál levetkőzni miattam az éned azon részét. Pedig az is te vagy. Nem tűnt el. De én itt vagyok. Van ettől igazabb? *Nem mondja ki, de éppen ezért érték valakit látni. Éppen ezért jók az ő módszerei, még ha a bor be is segített. Úgy kapott vallomást, hogy nem is kért. Úgy kapta meg a kősziklákkal eltorlaszolt kincset, hogy egyetlen kavicsot sem tett arrébb erővel. Persze belül okoz némi önteltséget a tudat, de ettől még teljességgel bizonyos, hogy sokat jelent neki a férfi.*
*Tekintete kissé megszilárdul, de a szemeiben megcsillan valami. Gondolkodik. Mindig is furcsállotta, ha valaki időt szentel arra, hogy elmondja, hogy mennyire rettentően zárva van a saját ajtaja. Mintha valaki a legféltettebb kincse rejtekhelye fölé tenné a jól látható, fáklyával megvilágított táblát. Az ital, na meg az ördögvigyor hatása is lehetne, de már nem először figyeli meg ezt. Ha valaki valóban el szeretné reteszelni a belső világát, akkor nem hívja fel rá a figyelmet. Egyszerűen csak nem lehet bejutni.*
- Rendben, Grael.
*Elmosolyodik, de nem megy a dolgok mélyére tovább. Talán csak magával akarja elhitetni ilyen hangosan, amit neki próbál beadni. Mainak, ha nem is tetszik, amit látott a kulcslyukon át, az nem jelenti azt, hogy ne tudna vele megbirkózni. Többet elbír ő, mint azt sejteni lehet, amire már lehet a férfinek is némi rálátása.
Nincs túl nagy kedve tovább mesélni kérdések híján. Csak a borért nyúl, majd kortyolni kezdi a benne lévő maradékot, miközben nem veszi le Graelről a jégkék szemeket. Talán tényleg kezdi látni, hogy ki is Mai, de bánni még nem tanult meg vele teljességgel. A félvér inkább kérdez és kérdez. Viszont a férfinek, ha nem is amolyan Mais módon, de csak megered a nyelve. Ismét hall a húga barátjáról, az elharapott mondatból persze jól tudja, hogy van még ott gondolat, csakhogy a férfi nem túl jó abban, hogy végigvigyen egy érzelmi töltettel bíró gondolatmenetet, viszont elrejteni sem tudja teljességgel az egészet. Aztán még egy mondat megakad, amit Mai fejez be helyette.*
- Akkor rábaszok. *Ilyen bájosan talán még sosem káromkodott. Ennek leginkább az az oka, hogy bízik magában és nem kételkedik a saját sikerében. Ha pedig netalántán félresikerült volna a terve, akkor egyrészt meg is érdemli, másrészt Mai tényleg minden hibájából tanul. Akkor is, ha olykor kívülről nem úgy fest.
Igyekszik nem meghőkölni a hirtelen feltett kérdés miatt. Kissé oldalra biccenti a fejét. Teljesen bizonyos, hogy már mind a ketten a szesz hatása alatt vannak, de nem bánja. Csakhogy erre válaszolni képtelen egy egyszerű igennel, vagy nemmel.*
- Kezdjük a húgodnál. Vágytál arra, hogy újra láthatod őt. Az érzés nem hazudik neked, az mondja el az igazat. Akartad. Hogy nem történt meg, az… ha a te hibád is a régmúlt miatt, nem azért történt, mert egy „hazug valami”. Csak megmutatta, hogy még mindig van ott bent valami. *A kezében a kupa, de az azt tartó ujjak közül kinyújtja a mutatót, s azzal bök a férfi szíve felé.* - Ijesztő érezni. Éppen azért, mert őszinte. Tudod mi hazudik? Az összes többi gondolat, amit rápakolsz arra az első tiszta megérzésre és akaratra, vagy vágyra. Kifejezetten gyűlöltem bevallani magamnak, hogy mit érzek irántad. A naplómnak viszont sosem hazudok. *Belekortyol újra az italba, majd végül kiürülve teszi az asztallapra.* - Mert tudod, Grael… rohadtul utálnom kellene téged. *Elveszi a lábait az ölből, rendes ülő helyzetbe helyezkedve, majd szavai közben egyre csak közeledik az ajkaival a másikéi felé.*
- Kihasználtad Ciliát, bántottál, fenyegettél, ítélkeztél, jobban tudtad… de itt vagyok, mert valahogy képes voltál levetkőzni miattam az éned azon részét. Pedig az is te vagy. Nem tűnt el. De én itt vagyok. Van ettől igazabb? *Nem mondja ki, de éppen ezért érték valakit látni. Éppen ezért jók az ő módszerei, még ha a bor be is segített. Úgy kapott vallomást, hogy nem is kért. Úgy kapta meg a kősziklákkal eltorlaszolt kincset, hogy egyetlen kavicsot sem tett arrébb erővel. Persze belül okoz némi önteltséget a tudat, de ettől még teljességgel bizonyos, hogy sokat jelent neki a férfi.*
2623. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-02 22:00:35
Üzenet elküldve: 2025-08-02 22:00:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kísértetház//
- Nos, én valóban nem. De azért próbálj meg nem így hívni más sötételfeket...
*Válaszolja Norennar, miközben a lányra pillant oldalról. A hangja nem feddő, inkább csak figyelmeztető. Nem akarja elrontani a játékosságot, de tudja, miféle reakciókat válthat ki másokból az ilyesmi.
A lány viselkedése egyre könnyedebb, mintha valami belső súlytól szabadult volna meg. Norennar észreveszi ezt. A mozdulatokban, a hangsúlyokban, a kiszámíthatatlan vigyorokban már nincs ott az éles él, amit korábban folyamatosan figyelnie kellett. Nem kérdez rá. Egyrészt, mert nem akarja visszarántani a hangulatot, másrészt... így jobban érzi magát mellette.
A következő megjegyzésre csak megforgatja a szemeit, de nem mond semmit. A feje kicsit megrázkódik, mintha azt kérdezné: „tényleg ezzel a lendülettel folytatjuk?” Mégis, valahol a homlokánál puhábban húzódik szét a bőr, valami olyasmi ez, amit közel mosolynak lehetne nevezni.
Amikor a lány megbotlik a hirtelen előbukkanó macskában, Norennar ösztönösen nyúl utána, a kezét a csípőjére fonja, és határozottan megtartja. A tenyere meleg, a mozdulata gyors, de nem durva. Amint érzi, hogy a lány újra biztosan áll a lábán, elengedi, és egy kissé zavartan köszörüli meg a torkát, majd úgy tesz, mintha a szemközti ház faragott párkányát vizsgálná meg tüzetesen. A mosolyt, amit a lány nevetése kivált belőle, nem rejti el teljesen.
Ahogy megérkeznek a házhoz, a sötételf tekintete a homlokzaton időzik. Az ajtó, az ablakkeretek, a vaskilincs, még a lépcsőre vetülő árnyék is rögzül benne. Nem biztos, hogy bármelyik mellékutcából visszatalálna ide, de az épületre emlékezni fog.
A kérésre biccent, lassan, egyértelműen. A név és a hely bizalmas dolgok. Norennar nem él vissza velük.*
- Lakat a számon.
*A pillanatot aztán a fekete szőrgombóc töri meg, akit a lány feléje nyújt. Norennar oldalra billenti a fejét, mintha mérlegelné, hogy vajon egy ujjába vagy a lelkébe kerülhet ez a gesztus. De végül kinyújtja a kezét, és ujjai puhán érintik meg a macska fejét, majd a füle tövét. A bundája meglepően selymes, a tekintete meg... hát, arról nem tudja eldönteni, hogy hálás vagy inkább felsőbbrendű.
A búcsú elhangzik. Erre egy igazi, halk, meleg mosoly a válasz.*
- Örülök, hogy megismertelek, Nori.
*A lány tétovázik egy pillanatig, aztán egyszerűen hátat fordít, és eltűnik az ajtó mögött. Norennar ott marad. Egyedül. Keze ösztönösen a tarkójához emelkedik, és lassan megvakarja. Felkuncog magának, aztán kifújja a levegőt. Még egyszer végignéz a házon, aztán elindul. A lámpafények fokozatosan elnyúlnak a kövezeten, Norennar léptei egyenletes ritmusban kopognak az éjszakában. Nem siet, nem is tétovázik. Egy-egy ablakból kiszűrődő gyertyafény tükröződik meg a szemében, de nem néz fel. Csak megy tovább, a köpenyét meg-megmozdítja a huzat. A ház mögötte lassan eltűnik a sötétben, de a benyomása ott marad vele. Akár visszatér, akár nem, emlékezni fog rá. És ez most valamiért könnyebb, mint máskor.*
//Kísértetház//
- Nos, én valóban nem. De azért próbálj meg nem így hívni más sötételfeket...
*Válaszolja Norennar, miközben a lányra pillant oldalról. A hangja nem feddő, inkább csak figyelmeztető. Nem akarja elrontani a játékosságot, de tudja, miféle reakciókat válthat ki másokból az ilyesmi.
A lány viselkedése egyre könnyedebb, mintha valami belső súlytól szabadult volna meg. Norennar észreveszi ezt. A mozdulatokban, a hangsúlyokban, a kiszámíthatatlan vigyorokban már nincs ott az éles él, amit korábban folyamatosan figyelnie kellett. Nem kérdez rá. Egyrészt, mert nem akarja visszarántani a hangulatot, másrészt... így jobban érzi magát mellette.
A következő megjegyzésre csak megforgatja a szemeit, de nem mond semmit. A feje kicsit megrázkódik, mintha azt kérdezné: „tényleg ezzel a lendülettel folytatjuk?” Mégis, valahol a homlokánál puhábban húzódik szét a bőr, valami olyasmi ez, amit közel mosolynak lehetne nevezni.
Amikor a lány megbotlik a hirtelen előbukkanó macskában, Norennar ösztönösen nyúl utána, a kezét a csípőjére fonja, és határozottan megtartja. A tenyere meleg, a mozdulata gyors, de nem durva. Amint érzi, hogy a lány újra biztosan áll a lábán, elengedi, és egy kissé zavartan köszörüli meg a torkát, majd úgy tesz, mintha a szemközti ház faragott párkányát vizsgálná meg tüzetesen. A mosolyt, amit a lány nevetése kivált belőle, nem rejti el teljesen.
Ahogy megérkeznek a házhoz, a sötételf tekintete a homlokzaton időzik. Az ajtó, az ablakkeretek, a vaskilincs, még a lépcsőre vetülő árnyék is rögzül benne. Nem biztos, hogy bármelyik mellékutcából visszatalálna ide, de az épületre emlékezni fog.
A kérésre biccent, lassan, egyértelműen. A név és a hely bizalmas dolgok. Norennar nem él vissza velük.*
- Lakat a számon.
*A pillanatot aztán a fekete szőrgombóc töri meg, akit a lány feléje nyújt. Norennar oldalra billenti a fejét, mintha mérlegelné, hogy vajon egy ujjába vagy a lelkébe kerülhet ez a gesztus. De végül kinyújtja a kezét, és ujjai puhán érintik meg a macska fejét, majd a füle tövét. A bundája meglepően selymes, a tekintete meg... hát, arról nem tudja eldönteni, hogy hálás vagy inkább felsőbbrendű.
A búcsú elhangzik. Erre egy igazi, halk, meleg mosoly a válasz.*
- Örülök, hogy megismertelek, Nori.
*A lány tétovázik egy pillanatig, aztán egyszerűen hátat fordít, és eltűnik az ajtó mögött. Norennar ott marad. Egyedül. Keze ösztönösen a tarkójához emelkedik, és lassan megvakarja. Felkuncog magának, aztán kifújja a levegőt. Még egyszer végignéz a házon, aztán elindul. A lámpafények fokozatosan elnyúlnak a kövezeten, Norennar léptei egyenletes ritmusban kopognak az éjszakában. Nem siet, nem is tétovázik. Egy-egy ablakból kiszűrődő gyertyafény tükröződik meg a szemében, de nem néz fel. Csak megy tovább, a köpenyét meg-megmozdítja a huzat. A ház mögötte lassan eltűnik a sötétben, de a benyomása ott marad vele. Akár visszatér, akár nem, emlékezni fog rá. És ez most valamiért könnyebb, mint máskor.*
2622. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-02 20:52:06
Üzenet elküldve: 2025-08-02 20:52:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kísértetház//
*Nori, főleg így este, mikor már fárad az elméje, képes annyira szórakozott lenni, hogy még el is higgye azt, hogy Norennar csupán a sarokban tetszelgő pókot bámulta. Az meg eszébe sem jut már, hogy a férfi korábban pont arról beszélt, hogy nincs ínyére a pókimádat, úgyhogy csak halkan felkuncog a kapott válaszra. Sikerült hát elterelni a feketeség figyelmét, még akkor is, ha nem sokkal később, halkabban ugyan, de elhangzik az őszinte válasz is.
Szörnyecske az utca egyik szélétől a másikig rohangál, néha kerítések tetején lépkedve halad előre olyan magabiztosan, mintha igazából ő vezetné a párost Nori otthona felé, a lány pedig látszólag nem aggódik amiatt, hogy megint eltűnne, még úgy sem, hogy a sötétben lassan már csak a világító, sárga szempárt tudják követni.*
- Tényleg nem? *Látványos, őszinte meglepettséggel kérdez vissza a kormos jelzőt illetően, mintha csak most hívták volna fel a figyelmét egy fontos, eddig még nem ismert tényre, pedig bizonyára nem egyszer tapasztalhatta már, hogy inkább gúnyból szokás így hívni a sötételfeket.*
- Hát, de mi mindketten azok vagyunk, úgyhogy rám igazán nem lehetsz mérges, ha így hívlak. *Nori viselkedéséből eltűnni látszik minden, amitől eddig vesélyesnek tűnt. Így, hogy Norennar már biztosan nem jelent rá fenyegetést, úgy tűnik, hogy Velar is több teret enged a gyermeki, ártatlan gondolatoknak, melyek játékossá formálják a lányt.*
- Ühüm, persze. Az nem járja, hogy csak a te kísértetházadban beszélgetünk démonokról. *Vigyorog szélesen. Ahogy haladnak tovább, és Norennar szemeit fürkészi, majdnem orra bukik a saját macskájában, ahogy az hirtelen a lábai előtt terem, és dörgölőzni próbál hozzá.*
- Ahh, Szörnyecske! Ezt ne csináld még egyszer, mert bezárlak a padlásra éjszakára! *Szidja le a fekete bundást, amiért szó szerint láb alatt volt, aztán visszafordul Norennar felé.*
- Nincs is padlásom. *Nevetgél. A kis közjáték miatt azonban látszólag elfelejti, hogy miről beszélt a férfi néhány másodperccel ezelőtt, így nem is kérdez rá arra, hogy hová készül, közben pedig meg is érkeznek a sorházhoz, melynek egyik ajtaja mögött található a lakása, így meg is áll, felnyalábolja a macskát, és még egyszer, utoljára szembe fordul Norennarral.*
- Itt lakom, de ne mondd el senkinek, aki bántani akarhat engem! Te viszont, ahogy ígértem, bármikor meglátogathatsz, mert kormos barátok vagyunk. Akárhova is készülsz, gyere vissza onnan, és akkor megkapod azt az ütőset! *Amit mond, az bizonyíték arra, hogy mégiscsak felfogta, amit Norennar mondott neki, és valahol úgy sejti, hogy veszélyes hely lehet az, ahová a sötételf készül.*
- Meg akarod simogatni még őt, mielőtt bemegyek? Végül is, neki köszönhetjük ezt az estét. *Tartja felé Szörnyecskét, és ha Norennar akarja, akkor hagyja neki, hogy megsimogassa, ezután viszont elköszön.*
- Akkor… szia, Norennar! *Ezúttal nem kormos, nem vándor, csak Norennar. Ha a férfi nem marasztalja, akkor néhány másodpercig még tétovázva néz a szemeibe, azon tűnődve, hogy elég-e ennyi a búcsúhoz, majd végül hirtelen hátat fordít neki, és be is siet a lakásba.*
//Kísértetház//
*Nori, főleg így este, mikor már fárad az elméje, képes annyira szórakozott lenni, hogy még el is higgye azt, hogy Norennar csupán a sarokban tetszelgő pókot bámulta. Az meg eszébe sem jut már, hogy a férfi korábban pont arról beszélt, hogy nincs ínyére a pókimádat, úgyhogy csak halkan felkuncog a kapott válaszra. Sikerült hát elterelni a feketeség figyelmét, még akkor is, ha nem sokkal később, halkabban ugyan, de elhangzik az őszinte válasz is.
Szörnyecske az utca egyik szélétől a másikig rohangál, néha kerítések tetején lépkedve halad előre olyan magabiztosan, mintha igazából ő vezetné a párost Nori otthona felé, a lány pedig látszólag nem aggódik amiatt, hogy megint eltűnne, még úgy sem, hogy a sötétben lassan már csak a világító, sárga szempárt tudják követni.*
- Tényleg nem? *Látványos, őszinte meglepettséggel kérdez vissza a kormos jelzőt illetően, mintha csak most hívták volna fel a figyelmét egy fontos, eddig még nem ismert tényre, pedig bizonyára nem egyszer tapasztalhatta már, hogy inkább gúnyból szokás így hívni a sötételfeket.*
- Hát, de mi mindketten azok vagyunk, úgyhogy rám igazán nem lehetsz mérges, ha így hívlak. *Nori viselkedéséből eltűnni látszik minden, amitől eddig vesélyesnek tűnt. Így, hogy Norennar már biztosan nem jelent rá fenyegetést, úgy tűnik, hogy Velar is több teret enged a gyermeki, ártatlan gondolatoknak, melyek játékossá formálják a lányt.*
- Ühüm, persze. Az nem járja, hogy csak a te kísértetházadban beszélgetünk démonokról. *Vigyorog szélesen. Ahogy haladnak tovább, és Norennar szemeit fürkészi, majdnem orra bukik a saját macskájában, ahogy az hirtelen a lábai előtt terem, és dörgölőzni próbál hozzá.*
- Ahh, Szörnyecske! Ezt ne csináld még egyszer, mert bezárlak a padlásra éjszakára! *Szidja le a fekete bundást, amiért szó szerint láb alatt volt, aztán visszafordul Norennar felé.*
- Nincs is padlásom. *Nevetgél. A kis közjáték miatt azonban látszólag elfelejti, hogy miről beszélt a férfi néhány másodperccel ezelőtt, így nem is kérdez rá arra, hogy hová készül, közben pedig meg is érkeznek a sorházhoz, melynek egyik ajtaja mögött található a lakása, így meg is áll, felnyalábolja a macskát, és még egyszer, utoljára szembe fordul Norennarral.*
- Itt lakom, de ne mondd el senkinek, aki bántani akarhat engem! Te viszont, ahogy ígértem, bármikor meglátogathatsz, mert kormos barátok vagyunk. Akárhova is készülsz, gyere vissza onnan, és akkor megkapod azt az ütőset! *Amit mond, az bizonyíték arra, hogy mégiscsak felfogta, amit Norennar mondott neki, és valahol úgy sejti, hogy veszélyes hely lehet az, ahová a sötételf készül.*
- Meg akarod simogatni még őt, mielőtt bemegyek? Végül is, neki köszönhetjük ezt az estét. *Tartja felé Szörnyecskét, és ha Norennar akarja, akkor hagyja neki, hogy megsimogassa, ezután viszont elköszön.*
- Akkor… szia, Norennar! *Ezúttal nem kormos, nem vándor, csak Norennar. Ha a férfi nem marasztalja, akkor néhány másodpercig még tétovázva néz a szemeibe, azon tűnődve, hogy elég-e ennyi a búcsúhoz, majd végül hirtelen hátat fordít neki, és be is siet a lakásba.*
2621. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-02 14:19:53
Üzenet elküldve: 2025-08-02 14:19:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kísértetház//
*Norennar léptei egyre szabadabban gördülnek előre a macskaköves úton, mintha minden egyes lépéssel egy kicsit könnyebb lenne a mellkasa. A sötét ég alatt a házakban égő lámpák és gyertyák sárgás fényei tompa fénykosarakat vetnek az útra, árnyékot húzva a bokájuk köré. Amikor a kérdés elhangzik, a sötételf félrebiccenti a fejét, mintha tényleg elgondolkodna, majd egyetlen vállrándítással felel.*
- Nem tudom, miről beszélsz. Én mindössze a pókot csodáltam meg még egyszer a sarokban. Lenyűgöző példány. *A hangjában ott bujkál a cinizmus, de nem vág, inkább csak elterel. Egy pillanattal később viszont mélyebbet sóhajt, és a válla kicsit megereszkedik.* - Egy kicsit...
*Teszi hozzá már halkabban, mindenféle játékosság nélkül. Ahogy tovább haladnak, a lány előttük szaladó macskát figyeli, néha enyhén oldalra fordítja a fejét, de szeme sarkából folyamatosan követi Nori mozdulatait is. A kérdés, ami aztán elhangzik, először megakasztja a lépteit egy fél pillanatra. Nem áll meg, csak kicsit hátrébb marad, majd halkan felkuncog, és megereszt egy félmosolyt.*
- Felettébb úgy fest. Bár a legtöbb kormos nem szereti, ha így hívják őket. Lehet, ezért nem voltak eddig ilyen barátaid.
*A hangja most könnyedebb, mégis valahogy zártabb, mint a szavak. A mosoly nem nyitott, inkább csak árnyalat, mintha próbálna hozzászokni ehhez az újfajta közelséghez.
Amikor azt hallja, hogy magányosnak tűnik, nem felel azonnal. A kézfeje reflexszerűen a tarkójához vándorol, ahol kissé megdörzsöli a bőrt, majd lassan leereszti a karját.*
- Valóban?
*Ennyi csak. A tekintete nem találkozik a lányéval, inkább előre néz, mintha az utca kövezetében keresné a választ. A szél enyhén megmozdítja a köpenyét, és ahogy a szűk utcák csendje körülöleli őket, mintha nem csak a lépteik koppanása, hanem a kimondatlan dolgok is visszhangoznának a falakról.
A felsorolásra, amit a lány vidáman oszt meg vele, Norennar tekintete ismét ráemelkedik. Nem vág közbe. Végighallgatja. A szavak közé időnként egy-egy bólintást ejt, apró mozdulatokat, mintha valóban mérlegelne. Csak a végén válaszol.*
- Nos, ha visszatérek onnan, ahová készülök, mindenképp élni fogok a lehetőséggel. Valószínűleg szükségem is lesz valami „ütősre”.
*Ezúttal már nem próbál mosolyogni. A hangja sem szomorú, inkább tárgyilagos. Mintha most először engedné meg magának, hogy elismerje: van, ami visszahúzná. Sőt most már két oka is van rá. Mégis megy. És ha visszajön... az azt jelenti, hogy volt értelme elindulnia.
A pillanat csendjében aztán ismét előrenéz. A Polgárnegyed házai már ismerősen sorakoznak előttük, és Norennar fejében egy gondolat motoz: nem is olyan rossz érzés tudni, hogy ezúttal talán lesz hová visszatérnie. Még ha nem is az ő háza várja.*
//Kísértetház//
*Norennar léptei egyre szabadabban gördülnek előre a macskaköves úton, mintha minden egyes lépéssel egy kicsit könnyebb lenne a mellkasa. A sötét ég alatt a házakban égő lámpák és gyertyák sárgás fényei tompa fénykosarakat vetnek az útra, árnyékot húzva a bokájuk köré. Amikor a kérdés elhangzik, a sötételf félrebiccenti a fejét, mintha tényleg elgondolkodna, majd egyetlen vállrándítással felel.*
- Nem tudom, miről beszélsz. Én mindössze a pókot csodáltam meg még egyszer a sarokban. Lenyűgöző példány. *A hangjában ott bujkál a cinizmus, de nem vág, inkább csak elterel. Egy pillanattal később viszont mélyebbet sóhajt, és a válla kicsit megereszkedik.* - Egy kicsit...
*Teszi hozzá már halkabban, mindenféle játékosság nélkül. Ahogy tovább haladnak, a lány előttük szaladó macskát figyeli, néha enyhén oldalra fordítja a fejét, de szeme sarkából folyamatosan követi Nori mozdulatait is. A kérdés, ami aztán elhangzik, először megakasztja a lépteit egy fél pillanatra. Nem áll meg, csak kicsit hátrébb marad, majd halkan felkuncog, és megereszt egy félmosolyt.*
- Felettébb úgy fest. Bár a legtöbb kormos nem szereti, ha így hívják őket. Lehet, ezért nem voltak eddig ilyen barátaid.
*A hangja most könnyedebb, mégis valahogy zártabb, mint a szavak. A mosoly nem nyitott, inkább csak árnyalat, mintha próbálna hozzászokni ehhez az újfajta közelséghez.
Amikor azt hallja, hogy magányosnak tűnik, nem felel azonnal. A kézfeje reflexszerűen a tarkójához vándorol, ahol kissé megdörzsöli a bőrt, majd lassan leereszti a karját.*
- Valóban?
*Ennyi csak. A tekintete nem találkozik a lányéval, inkább előre néz, mintha az utca kövezetében keresné a választ. A szél enyhén megmozdítja a köpenyét, és ahogy a szűk utcák csendje körülöleli őket, mintha nem csak a lépteik koppanása, hanem a kimondatlan dolgok is visszhangoznának a falakról.
A felsorolásra, amit a lány vidáman oszt meg vele, Norennar tekintete ismét ráemelkedik. Nem vág közbe. Végighallgatja. A szavak közé időnként egy-egy bólintást ejt, apró mozdulatokat, mintha valóban mérlegelne. Csak a végén válaszol.*
- Nos, ha visszatérek onnan, ahová készülök, mindenképp élni fogok a lehetőséggel. Valószínűleg szükségem is lesz valami „ütősre”.
*Ezúttal már nem próbál mosolyogni. A hangja sem szomorú, inkább tárgyilagos. Mintha most először engedné meg magának, hogy elismerje: van, ami visszahúzná. Sőt most már két oka is van rá. Mégis megy. És ha visszajön... az azt jelenti, hogy volt értelme elindulnia.
A pillanat csendjében aztán ismét előrenéz. A Polgárnegyed házai már ismerősen sorakoznak előttük, és Norennar fejében egy gondolat motoz: nem is olyan rossz érzés tudni, hogy ezúttal talán lesz hová visszatérnie. Még ha nem is az ő háza várja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263