Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 119 (2361. - 2380. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2384-2403
2380. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-04 08:11:10
Üzenet elküldve: 2025-04-04 08:11:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*A másvilágról szóló érvelés annyira groteszk és torz módon hat a félvér lány szájából, hogy ösztönösen kacag fel miatta. Ez már az őrület határa, semmi kétség.*
- A celláinkat is szörnyű helynek mondják, mégis kevesen jutottak ki onnan szabad akaratukból, de nem példa nélküli, ez tény. Ki tudja, talán a másvilágról is jöttek már vissza, de az is elképzelhető, hogy onnan nincs kiút… *Filozofálgat, de leginkább már csak magának, mert, hogy Mainak mit mond, az mostanra már teljesen lényegtelen.*
- Mindenesetre te ne akard még meglátogatni. *Fűzi hozzá a korábbi szavakhoz. A lány nem érti már a szavakat, nem tudja hol van, látványosan összezavarodott benne a tér, az idő és minden más. Vigyáznia kell rá. Ha majd véget ér a szenvedése, hálás lesz érte, ő pedig egy újabb sort írhat a tartozásai listájához.*
- Jól van, elkísérlek, és ott maradok veled, ha megígéred, hogy ott pihensz. *Ha a rezidenciára akar menni az a bomlott kis elme, akkor higgye csak azt, hogy oda mennek, de helyette akkor is a rövid folyosó másik végében található szobába vezeti vissza a szerencsétlen lányt.
Ott látja a kékeken, hogy azért azt még felismeri, hogy nem a rezidencián vannak, de már nem számít. Mai elméje után a teste is szépen lassan fel fogja adni a harcot.
Visszaülteti őt az ágyra, és csak őrzi. Hosszú órákig virrasztanak mindketten. Ő sem teheti meg, hogy elalszik, mert a bejárati ajtó nincs bezárva, és ha a lány megszökik, az nagyon rossz következményekkel is járhat. Nem szól hozzá, mert nincs értelme, csak figyeli csendben a szenvedését egészen addig, míg a nap már felfelé kúszik az égbolton.
A kis test addigra már az ölébe helyezkedett, ő pedig a hosszú hajtincsekkel játszadozva igyekszik elütni az időt, amit Mai gyengéd, kellemes simogatásnak érezhet a feje tetején.*
- Nem vagy szomjas? *Kérdezi, mert azt felesleges megkérdezni, hogy fáradt-e. Már nincs sok hátra, csak meg kell várni azt a pillanatot, hogy azok a szép szemek lecsukódjanak, s mikor újra kinyílnak, a világ már újra egy szebb helynek fog tűnni a számára. A másvilágnál sokkal szebbnek.*
*A másvilágról szóló érvelés annyira groteszk és torz módon hat a félvér lány szájából, hogy ösztönösen kacag fel miatta. Ez már az őrület határa, semmi kétség.*
- A celláinkat is szörnyű helynek mondják, mégis kevesen jutottak ki onnan szabad akaratukból, de nem példa nélküli, ez tény. Ki tudja, talán a másvilágról is jöttek már vissza, de az is elképzelhető, hogy onnan nincs kiút… *Filozofálgat, de leginkább már csak magának, mert, hogy Mainak mit mond, az mostanra már teljesen lényegtelen.*
- Mindenesetre te ne akard még meglátogatni. *Fűzi hozzá a korábbi szavakhoz. A lány nem érti már a szavakat, nem tudja hol van, látványosan összezavarodott benne a tér, az idő és minden más. Vigyáznia kell rá. Ha majd véget ér a szenvedése, hálás lesz érte, ő pedig egy újabb sort írhat a tartozásai listájához.*
- Jól van, elkísérlek, és ott maradok veled, ha megígéred, hogy ott pihensz. *Ha a rezidenciára akar menni az a bomlott kis elme, akkor higgye csak azt, hogy oda mennek, de helyette akkor is a rövid folyosó másik végében található szobába vezeti vissza a szerencsétlen lányt.
Ott látja a kékeken, hogy azért azt még felismeri, hogy nem a rezidencián vannak, de már nem számít. Mai elméje után a teste is szépen lassan fel fogja adni a harcot.
Visszaülteti őt az ágyra, és csak őrzi. Hosszú órákig virrasztanak mindketten. Ő sem teheti meg, hogy elalszik, mert a bejárati ajtó nincs bezárva, és ha a lány megszökik, az nagyon rossz következményekkel is járhat. Nem szól hozzá, mert nincs értelme, csak figyeli csendben a szenvedését egészen addig, míg a nap már felfelé kúszik az égbolton.
A kis test addigra már az ölébe helyezkedett, ő pedig a hosszú hajtincsekkel játszadozva igyekszik elütni az időt, amit Mai gyengéd, kellemes simogatásnak érezhet a feje tetején.*
- Nem vagy szomjas? *Kérdezi, mert azt felesleges megkérdezni, hogy fáradt-e. Már nincs sok hátra, csak meg kell várni azt a pillanatot, hogy azok a szép szemek lecsukódjanak, s mikor újra kinyílnak, a világ már újra egy szebb helynek fog tűnni a számára. A másvilágnál sokkal szebbnek.*
2379. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-03 20:51:55
Üzenet elküldve: 2025-04-03 20:51:55
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
//Szövevényes szövődmények//
*Az erőteljes szavak szemmel láthatóan nincsenek hatással a katonára, ki még csak a lányra sem hederít. Azonban ahogy az útját állja, sőt, még kardját is kivonja, már megtorpanásra készteti. A sötételf hímet nem ereszti, de tekintete elsötétül. A szél vadul fú körülöttük, ám nincsenek egyedül az utcán. Egy idős, elnyűtt szőrmekabátot viselő asszonyság látván a jelenetet megszaporázza lépteit, miközben vadul tekintget vissza válla felett.*
-Elég a bolondságból. *Szól szárazon. Nem veszi komolyan az ifjú lányt, az bizonyára a bolondját járatja vele. Elvégre igen súlyos bűncselekmény, amivel Nori épp fenyegetődzik.*
-Nincs időm ostoba leányokra, akik nem tudják hol a helyük. *Szemérmetlen pillant végig Norin, majd kikerülvén őt igyekszik folytatni útját.*
-Ha úgy a lelkeden viseled ennek a koszos kis enyveskezűnek a sorsát, akkor a lelencházban megtalálod. Most beszédünk van azzal, aki felelős ezért a kölyökért. Mozgás! *Az utolsó szót természetesen az ifjoncnak intézi, s nagyot ránt csuklóján. A macska rezzenéstelen ábrázattal szemléli a közjátékot, még csak meg sem moccan közben; azonban ahogy elindul a városőr, ő is utánuk siet. Nori dönthet, mit tesz, de valóban érdemes mérlegelnie, cselekedjék bármit is.*
*Az erőteljes szavak szemmel láthatóan nincsenek hatással a katonára, ki még csak a lányra sem hederít. Azonban ahogy az útját állja, sőt, még kardját is kivonja, már megtorpanásra készteti. A sötételf hímet nem ereszti, de tekintete elsötétül. A szél vadul fú körülöttük, ám nincsenek egyedül az utcán. Egy idős, elnyűtt szőrmekabátot viselő asszonyság látván a jelenetet megszaporázza lépteit, miközben vadul tekintget vissza válla felett.*
-Elég a bolondságból. *Szól szárazon. Nem veszi komolyan az ifjú lányt, az bizonyára a bolondját járatja vele. Elvégre igen súlyos bűncselekmény, amivel Nori épp fenyegetődzik.*
-Nincs időm ostoba leányokra, akik nem tudják hol a helyük. *Szemérmetlen pillant végig Norin, majd kikerülvén őt igyekszik folytatni útját.*
-Ha úgy a lelkeden viseled ennek a koszos kis enyveskezűnek a sorsát, akkor a lelencházban megtalálod. Most beszédünk van azzal, aki felelős ezért a kölyökért. Mozgás! *Az utolsó szót természetesen az ifjoncnak intézi, s nagyot ránt csuklóján. A macska rezzenéstelen ábrázattal szemléli a közjátékot, még csak meg sem moccan közben; azonban ahogy elindul a városőr, ő is utánuk siet. Nori dönthet, mit tesz, de valóban érdemes mérlegelnie, cselekedjék bármit is.*
2378. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-03 18:29:09
Üzenet elküldve: 2025-04-03 18:29:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Ha utat is törnek a szavak, sosem biztos, hogy adott pillanatban jól értelmezi őket. Lázálomnak hat, már kezdi elveszíteni a képességet arra is, hogy időről időre kilépjen a ráereszkedett homályból. A férfi alakja az egyetlen, ami még ezen a világon tartja, noha az általa kimondottak igen távoliak.*
- Sokan még nem panaszkodtak a másvilágról, ha olyan szörnyű hely lenne, utat találnának újra ide. *Mondja, miközben a szemeiben már alig csillan meg némi fény. Nem érti, hogy miért hiszi, hogy oda akar menni, nem akar ő bajt, de a gyerekeknek is szüksége van rá, nem csak a férfinek, még ha mágnesként is húzza a testének melege. Ahogy átöleli, megremeg, a hideget felváltja a forróság. El kellene indulnia, dolga van, betűvetést kellene tanítania, de ehelyett ölel. Halk sóhaj fut ki az ajkain, de ekkor a másiké tapad rá, hogy lecsípjen annak hosszából. *
- Tényleg álmos vagyok. *Mondja, miközben érzi a feszültséget a ténytől, hogy nem helyes, hogy andalog ahelyett, hogy a munkáját végezné. Szigorúan néz fel Grael-re, majd megrázza a fejét.*
- A rezidenciáig elkísérhetsz. Ott is maradhatsz velem, nem kell már titkolni semmit. Majd ott alszunk, ha végeztem.
*Követi a férfi lépteit, teljes bizonyossággal arra vonatkozóan, hogy az árvaház felé indulnak. De nem így történik, csakhogy fogytán az ereje a tiltakozáshoz. Néha úgy érzi, hogy elárulja a másik, olykor pedig teljes józansággal néz rá. Esetenként eluralkodik a káosz. Nincs rendszer a felderengő gondolatokban, az érzelmei váltakozásában, de hosszú idő, amit még Grael-nek azzal kell eltöltenie, hogy a helyzethez mérten normális mederben tartsa Mai-t és a tébolyt, ami körül lengi. Órák telnek el, fájdalmas sóhajokkal, félelemmel, párás szemekkel, vagy éppen figyelmesen vizslató tekintettel. Virradatig tombol benne a világ összes érzelme, a küzdelem a fáradtsággal, s talán sejtelme sincs róla, hogy már aludhatna átoktól mentesen, amikor még mindig a férfi karjaiban keresi a menedéket.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.03 18:31:48
*Ha utat is törnek a szavak, sosem biztos, hogy adott pillanatban jól értelmezi őket. Lázálomnak hat, már kezdi elveszíteni a képességet arra is, hogy időről időre kilépjen a ráereszkedett homályból. A férfi alakja az egyetlen, ami még ezen a világon tartja, noha az általa kimondottak igen távoliak.*
- Sokan még nem panaszkodtak a másvilágról, ha olyan szörnyű hely lenne, utat találnának újra ide. *Mondja, miközben a szemeiben már alig csillan meg némi fény. Nem érti, hogy miért hiszi, hogy oda akar menni, nem akar ő bajt, de a gyerekeknek is szüksége van rá, nem csak a férfinek, még ha mágnesként is húzza a testének melege. Ahogy átöleli, megremeg, a hideget felváltja a forróság. El kellene indulnia, dolga van, betűvetést kellene tanítania, de ehelyett ölel. Halk sóhaj fut ki az ajkain, de ekkor a másiké tapad rá, hogy lecsípjen annak hosszából. *
- Tényleg álmos vagyok. *Mondja, miközben érzi a feszültséget a ténytől, hogy nem helyes, hogy andalog ahelyett, hogy a munkáját végezné. Szigorúan néz fel Grael-re, majd megrázza a fejét.*
- A rezidenciáig elkísérhetsz. Ott is maradhatsz velem, nem kell már titkolni semmit. Majd ott alszunk, ha végeztem.
*Követi a férfi lépteit, teljes bizonyossággal arra vonatkozóan, hogy az árvaház felé indulnak. De nem így történik, csakhogy fogytán az ereje a tiltakozáshoz. Néha úgy érzi, hogy elárulja a másik, olykor pedig teljes józansággal néz rá. Esetenként eluralkodik a káosz. Nincs rendszer a felderengő gondolatokban, az érzelmei váltakozásában, de hosszú idő, amit még Grael-nek azzal kell eltöltenie, hogy a helyzethez mérten normális mederben tartsa Mai-t és a tébolyt, ami körül lengi. Órák telnek el, fájdalmas sóhajokkal, félelemmel, párás szemekkel, vagy éppen figyelmesen vizslató tekintettel. Virradatig tombol benne a világ összes érzelme, a küzdelem a fáradtsággal, s talán sejtelme sincs róla, hogy már aludhatna átoktól mentesen, amikor még mindig a férfi karjaiban keresi a menedéket.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.03 18:31:48
2377. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-02 20:48:52
Üzenet elküldve: 2025-04-02 20:48:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Az az átok kegyetlenül gyorsan lépett szintet, és kergeti a lányt az utolsó fázisba, ahol már búcsút mondhat mindennek, ami tiszta elmére vagy logikus gondolkodásra utalna. Ő is látja, hogy nem maradt más neki, mint a rémképek és a rettegés. Hálás lehet magának, hogy eljött hozzá. Ha most egyedül lenne valahol az utcán, annak egész biztosan drámai vége lenne.*
- Ha most elindulsz hozzájuk, soha nem fogsz odaérni. *Újra fagyos ridegséggel érvel Mai távozása ellen. Nem biztos benne, hogy meg fogja érteni, de még mindig jobb lenne, mintha erőszakosan kellene itt tartani. Az csak a végső megoldás.*
- És akkor vissza sem tudsz jönni. Ha most elmész, nem csak engem hagysz magamra, hanem azokat is, akik várnak téged. A gyerekeket, Norit, mindenkit. A másvilág nem olyan szép hely, hogy ennyire siess megnézni. *Közelebb lép Maihoz, és gyengéden megfogja a kezeit. Nem rángatja vissza a szobába, helyette magához húzza, és szorosan átöleli. Érzi a remegő kis testet a karjai közül, s jól tudja, hogy nem fogja tudni megnyugtatni. Be kellene zárnia a szobába, akkor lenne a legnagyobb biztonságban, de nem teheti meg vele. Túl kockázatos volna. Úgyhogy maradnak a szavak, bár még mindig kételkedik abban, hogy használnak-e bármennyit.*
- Hamarosan vége lesz. Még egyszer meg kell próbálnod pihenni, aztán ha legközelebb felébredsz, akkor már minden rendben lesz. Elhiszed, ha megígérem neked? *Mélyen a kékekbe néz, majd egy apró csókot is nyom a szájára. Az ért meri ezt mondani, mert arra számít, hogy ha Mai még egyszer lefekszik az ágyba, akkor már nem fog tudni felkelni onnan. Figyeli még egy darabig, majd hátrafordul, hogy a szoba ajtajára pillantson.*
- Gyere, visszakísérlek, jó? *Továbbra sem kényszeríti, csak határozottan indul meg a szoba felé, s közben nem engedi el Mai kezét.*
*Az az átok kegyetlenül gyorsan lépett szintet, és kergeti a lányt az utolsó fázisba, ahol már búcsút mondhat mindennek, ami tiszta elmére vagy logikus gondolkodásra utalna. Ő is látja, hogy nem maradt más neki, mint a rémképek és a rettegés. Hálás lehet magának, hogy eljött hozzá. Ha most egyedül lenne valahol az utcán, annak egész biztosan drámai vége lenne.*
- Ha most elindulsz hozzájuk, soha nem fogsz odaérni. *Újra fagyos ridegséggel érvel Mai távozása ellen. Nem biztos benne, hogy meg fogja érteni, de még mindig jobb lenne, mintha erőszakosan kellene itt tartani. Az csak a végső megoldás.*
- És akkor vissza sem tudsz jönni. Ha most elmész, nem csak engem hagysz magamra, hanem azokat is, akik várnak téged. A gyerekeket, Norit, mindenkit. A másvilág nem olyan szép hely, hogy ennyire siess megnézni. *Közelebb lép Maihoz, és gyengéden megfogja a kezeit. Nem rángatja vissza a szobába, helyette magához húzza, és szorosan átöleli. Érzi a remegő kis testet a karjai közül, s jól tudja, hogy nem fogja tudni megnyugtatni. Be kellene zárnia a szobába, akkor lenne a legnagyobb biztonságban, de nem teheti meg vele. Túl kockázatos volna. Úgyhogy maradnak a szavak, bár még mindig kételkedik abban, hogy használnak-e bármennyit.*
- Hamarosan vége lesz. Még egyszer meg kell próbálnod pihenni, aztán ha legközelebb felébredsz, akkor már minden rendben lesz. Elhiszed, ha megígérem neked? *Mélyen a kékekbe néz, majd egy apró csókot is nyom a szájára. Az ért meri ezt mondani, mert arra számít, hogy ha Mai még egyszer lefekszik az ágyba, akkor már nem fog tudni felkelni onnan. Figyeli még egy darabig, majd hátrafordul, hogy a szoba ajtajára pillantson.*
- Gyere, visszakísérlek, jó? *Továbbra sem kényszeríti, csak határozottan indul meg a szoba felé, s közben nem engedi el Mai kezét.*
2376. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-02 19:41:58
Üzenet elküldve: 2025-04-02 19:41:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Tiszta fejjel gondolkodva nem ijedne meg a férfi szavaitól. A múlton nem lehet változtatni, de jövőn igen és hinné, hogy már ráébredt a másik a hibáira, s ezáltal jobbá vált. Ez hiányzik Nori-ból; a ráébredés. Ha megtörténik is, percekig tart, aztán visszaugrik a szakadékba. Grael nem ilyen. De most nem a józanság kellemességében létezik, hanem az átok okozta tébolyban. Még tartja a fókuszt, de egyre sűrűbben, egyre hosszabb időre veszik el, még ha ez nem is azonnal látható. Csak annyit ért, hogy bántotta a húgát. És őt is. És ez azzal lehet egyenlő, hogy most, amikor tényleg nem tudja megvédeni magát, újra megtörténhet.*
- De már máshogy gondolod.
*Mondja, még tartva magát, vagy inkább meggyőzve, hogy itt nem esik majd bántódása. Hiszen ezért jött, mégis kezd úrrá lenni a rettegés.*
- Köszönöm, hogy elmesélted. *Nézi a férfit a kék szemeivel, feltisztulva egy pillanatra. Tényleg hálás, hogy megosztja vele ezeket a részleteket, mert neki is segítenek. Nem ugyanolyan a két helyzet, de a hozzáállása azt mutatja Mai-nak, amit a legjobban tud értékelni; hogy van esze és használni is tudja. Nem úgy, mint most ő, aki a saját színvallása után felkerekedni kíván egy lehetetlen útra. Mindegy, csak el innen. Győzött az átok, ami nemhogy nem múlik, hanem egyre jobban eluralkodik.
Már a konyhát szeli át, hideg a kő a talpa alatt, amikor megáll, hogy körbe nézzen. Valami nem jó. De nem jön rá, hogy pusztán cipőt kellene vennie, na meg rendes ruhát. A mögüle érkező szavakra hirtelen fordul meg.*
- Nem, azt nem akarok. *Rázza meg a fejét, s próbálják utolérni a gondolatok, amiket a szobában hagyott. Hevesebben ver a szíve, ahogy kiejti a száján amaz az egyetlent, ami talán vissza tudja tartani, pedig már azt sem tudja, hogy miért indult el.*
- De… *Bevillannak az újabb képek, végre ráeszmél, hogy miért kell mennie. A fal, aminek szorította, a csuklója, ami a szorítástól fájt. Önkéntelen dörzsöli meg a helyét. Nem összeegyeztethető azzal, amit mégis a mellkasában érez, ahogy Grael-t fürkészi zavartan. * - Várnak, mennem kell. Nem téged akarlak itt hagyni. *Ingatja meg a fejét, mintha újra nyomtalanul tűnt volna el az emlékbetörések okozta riadtság, most inkább attól tart, hogy a másik azt hiszi, hogy tőle akar elmenni. És, hogy majd azt gondolja, hogy vissza sem jön többé. Mondta, hogy magányos. Lassú léptekkel indul meg felé, s fonja át a derekán a karját, miközben a mellkasába fúrja az arcát* - Visszajövök, ígérem, csak várnak. Tudod?
*Tiszta fejjel gondolkodva nem ijedne meg a férfi szavaitól. A múlton nem lehet változtatni, de jövőn igen és hinné, hogy már ráébredt a másik a hibáira, s ezáltal jobbá vált. Ez hiányzik Nori-ból; a ráébredés. Ha megtörténik is, percekig tart, aztán visszaugrik a szakadékba. Grael nem ilyen. De most nem a józanság kellemességében létezik, hanem az átok okozta tébolyban. Még tartja a fókuszt, de egyre sűrűbben, egyre hosszabb időre veszik el, még ha ez nem is azonnal látható. Csak annyit ért, hogy bántotta a húgát. És őt is. És ez azzal lehet egyenlő, hogy most, amikor tényleg nem tudja megvédeni magát, újra megtörténhet.*
- De már máshogy gondolod.
*Mondja, még tartva magát, vagy inkább meggyőzve, hogy itt nem esik majd bántódása. Hiszen ezért jött, mégis kezd úrrá lenni a rettegés.*
- Köszönöm, hogy elmesélted. *Nézi a férfit a kék szemeivel, feltisztulva egy pillanatra. Tényleg hálás, hogy megosztja vele ezeket a részleteket, mert neki is segítenek. Nem ugyanolyan a két helyzet, de a hozzáállása azt mutatja Mai-nak, amit a legjobban tud értékelni; hogy van esze és használni is tudja. Nem úgy, mint most ő, aki a saját színvallása után felkerekedni kíván egy lehetetlen útra. Mindegy, csak el innen. Győzött az átok, ami nemhogy nem múlik, hanem egyre jobban eluralkodik.
Már a konyhát szeli át, hideg a kő a talpa alatt, amikor megáll, hogy körbe nézzen. Valami nem jó. De nem jön rá, hogy pusztán cipőt kellene vennie, na meg rendes ruhát. A mögüle érkező szavakra hirtelen fordul meg.*
- Nem, azt nem akarok. *Rázza meg a fejét, s próbálják utolérni a gondolatok, amiket a szobában hagyott. Hevesebben ver a szíve, ahogy kiejti a száján amaz az egyetlent, ami talán vissza tudja tartani, pedig már azt sem tudja, hogy miért indult el.*
- De… *Bevillannak az újabb képek, végre ráeszmél, hogy miért kell mennie. A fal, aminek szorította, a csuklója, ami a szorítástól fájt. Önkéntelen dörzsöli meg a helyét. Nem összeegyeztethető azzal, amit mégis a mellkasában érez, ahogy Grael-t fürkészi zavartan. * - Várnak, mennem kell. Nem téged akarlak itt hagyni. *Ingatja meg a fejét, mintha újra nyomtalanul tűnt volna el az emlékbetörések okozta riadtság, most inkább attól tart, hogy a másik azt hiszi, hogy tőle akar elmenni. És, hogy majd azt gondolja, hogy vissza sem jön többé. Mondta, hogy magányos. Lassú léptekkel indul meg felé, s fonja át a derekán a karját, miközben a mellkasába fúrja az arcát* - Visszajövök, ígérem, csak várnak. Tudod?
2375. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-02 18:16:15
Üzenet elküldve: 2025-04-02 18:16:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Már csak egy hideg, de annál határozottabb nézést kap viszonzásul, mikor Mai arról kezd beszélni, hogy miért akar annyira távol maradni Sa'Tereth tanaitól. Az igazság az, hogy talán az Arctalan sem akarná a lányt. A hideg logika, melyet az istenség képvisel ugyan összeegyeztethető lenne a félvér habitusával, de az érzelmeit képtelen irányítani. Nem véletlen, hogy mindig elveszik bennük. Így nem is méltó, hogy befogadja a tanításokat.
A következő kérdést azonban már nem hagyja megválaszolatlanul.*
- Nara mindig tele volt sebekkel, foltokkal. Amikor a szavak nem hatottak rá, úgy hittük, a fájdalom majd a helyes útra vezeti, de túlzásba vittük. *Nem titkol már ő sem semmit. Azt sem, hogy egy agresszív vadállattá vált ő is, pont ugyanúgy, mint az apja, aki azóta már nem bánthat senkit a föld alól.*
- Van, amit tiszteletből nem szabad erőltetni. Ha látni akarna engem, megtalálna, de nem akar. Én pedig nem fogok foggal-körömmel harcolni egy újabb esélyért. Azt már megkaptam, és elbasztam. Nincs értelme tovább küzdeni. *Ugyan öregnek még egyáltalán nem mondható, Grael mégis úgy érzi, hogy az élete csúcsán már túl van, és nem akar ő már mást, csak nyugodt, hűvös magányt, nem pedig gondokat. Szereti a húgát, de mellette sosem lehetett nyugodt. Valójában talán nem is akarja újra látni. Jobb ez így.
Egész furcsa irányt vett ez a beszélgetés, és ha Mai most nem is tud, ő talán elgondolkodna mélyebben, de nincs rá ideje. Mai egy hirtelen ötlettől vezérelve felpattan mellőle, és ugyan lendületesen száll ki az ágyból, de erős a gyanúja, hogy az a lendület viszi csupán előre a láthatóan erőtlenül kóválygó nőt. Nem állítja meg, és a konyhába is csak lassú léptekkel, késve megy utána. Megtámaszkodik az ajtófélfában.*
- Ha öngyilkos akarsz lenni, arra vannak egyszerűbb módszerek is. Rettenetes szenvedés ám a fagyhalál. *Mondja, mert Mai állapotát elnézve itt, a falak között, ahol van még mibe kapaszkodnia, talán képes ellavírozni, de biztos benne, hogy a nyílt utcán hamar összeesne, és fel sem kelne onnan többé.*
- Harmincegy kölyök vár rád, nem igaz? *Már nem próbálja titkolni azt sem, amit a könyvben olvasott, abban is szinte biztos, hogy a lány képtelen lesz felfogni, hogy nem is tudhatná a pontos számot.*
- Felelősséggel tartozol értük. Ha magadat nem is tartod annyira, hogy túl akarj élni, akkor legalább rájuk gondolj! *Nem, marhára nem érdeklik azok a pondrók. Ő Mait akarja megvédeni, de pontosan tudja, hogy azzal hathat rá a legjobban, ha az árváit használja fel.*
- Szóval tűnés vissza az ágyba! Ha érdekel a sorsuk… Ha nem, akkor nyitva áll előtted az ajtó, nem vagy bezárva, de legalább előtte búcsúzzunk el! Az utolsó búcsúk mindig olyan… érzelemmel teliek, nem? *Játszik. Mintha lenne választása Mainak. Ha valóban el akarna menni, erőszakkal vinné vissza az ágyba, de jobbnak látja előtte megpróbálni elérni, hogy magától feküdjön vissza.*
*Már csak egy hideg, de annál határozottabb nézést kap viszonzásul, mikor Mai arról kezd beszélni, hogy miért akar annyira távol maradni Sa'Tereth tanaitól. Az igazság az, hogy talán az Arctalan sem akarná a lányt. A hideg logika, melyet az istenség képvisel ugyan összeegyeztethető lenne a félvér habitusával, de az érzelmeit képtelen irányítani. Nem véletlen, hogy mindig elveszik bennük. Így nem is méltó, hogy befogadja a tanításokat.
A következő kérdést azonban már nem hagyja megválaszolatlanul.*
- Nara mindig tele volt sebekkel, foltokkal. Amikor a szavak nem hatottak rá, úgy hittük, a fájdalom majd a helyes útra vezeti, de túlzásba vittük. *Nem titkol már ő sem semmit. Azt sem, hogy egy agresszív vadállattá vált ő is, pont ugyanúgy, mint az apja, aki azóta már nem bánthat senkit a föld alól.*
- Van, amit tiszteletből nem szabad erőltetni. Ha látni akarna engem, megtalálna, de nem akar. Én pedig nem fogok foggal-körömmel harcolni egy újabb esélyért. Azt már megkaptam, és elbasztam. Nincs értelme tovább küzdeni. *Ugyan öregnek még egyáltalán nem mondható, Grael mégis úgy érzi, hogy az élete csúcsán már túl van, és nem akar ő már mást, csak nyugodt, hűvös magányt, nem pedig gondokat. Szereti a húgát, de mellette sosem lehetett nyugodt. Valójában talán nem is akarja újra látni. Jobb ez így.
Egész furcsa irányt vett ez a beszélgetés, és ha Mai most nem is tud, ő talán elgondolkodna mélyebben, de nincs rá ideje. Mai egy hirtelen ötlettől vezérelve felpattan mellőle, és ugyan lendületesen száll ki az ágyból, de erős a gyanúja, hogy az a lendület viszi csupán előre a láthatóan erőtlenül kóválygó nőt. Nem állítja meg, és a konyhába is csak lassú léptekkel, késve megy utána. Megtámaszkodik az ajtófélfában.*
- Ha öngyilkos akarsz lenni, arra vannak egyszerűbb módszerek is. Rettenetes szenvedés ám a fagyhalál. *Mondja, mert Mai állapotát elnézve itt, a falak között, ahol van még mibe kapaszkodnia, talán képes ellavírozni, de biztos benne, hogy a nyílt utcán hamar összeesne, és fel sem kelne onnan többé.*
- Harmincegy kölyök vár rád, nem igaz? *Már nem próbálja titkolni azt sem, amit a könyvben olvasott, abban is szinte biztos, hogy a lány képtelen lesz felfogni, hogy nem is tudhatná a pontos számot.*
- Felelősséggel tartozol értük. Ha magadat nem is tartod annyira, hogy túl akarj élni, akkor legalább rájuk gondolj! *Nem, marhára nem érdeklik azok a pondrók. Ő Mait akarja megvédeni, de pontosan tudja, hogy azzal hathat rá a legjobban, ha az árváit használja fel.*
- Szóval tűnés vissza az ágyba! Ha érdekel a sorsuk… Ha nem, akkor nyitva áll előtted az ajtó, nem vagy bezárva, de legalább előtte búcsúzzunk el! Az utolsó búcsúk mindig olyan… érzelemmel teliek, nem? *Játszik. Mintha lenne választása Mainak. Ha valóban el akarna menni, erőszakkal vinné vissza az ágyba, de jobbnak látja előtte megpróbálni elérni, hogy magától feküdjön vissza.*
2374. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-02 17:28:17
Üzenet elküldve: 2025-04-02 17:28:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Sok mindent tanítottak neki, s a legtöbbet nem kívánja hasznosítani. Menekülni akart mindenből, persze akaratlan is ragadt rá tengernyi dolog abból az életből, s ha nem is úgy viselkedik, mint amit a családjától látott, ettől még belé szivárgott és van, amit nem tud levetkőzni. Ahogyan rá néztek, pont azt is gondolja magáról. Grael jól látja Mai-t, de Mai most egyáltalán nem látja magát, pusztán küzd a túléléssel. A sűrű ködben mégis utat törnek a szavak, ha nem is olyan erőteljesen, mint azt egy másik helyzetben lehetne.*
- A legrosszabbat megtapasztalva a tanok követőitől, nem tudom, hogy mikor múlik majd el annyira a gyűlöletem, hogy lássak is tőle. *Jegyzi meg, egy halvány fintorral. Még Grael-ből is látott olyat, ami miatt inkább félnie kellene tőle, mintsem inni a szavait. De vonzza a sötét, hogy fényt gyújthasson benne. Hogy az a „hiba”, akinek titulálták legyen hasznosabb annál, mint amit képzeltek róla. De nem zárkózik el, viszont még nincs itt a helye és az ideje sem. Ebből az egészből is fel kell épülnie, holott még el sem múlt az átok, hogy belekezdhessen.
Jó hallani a másik meséjét, minden fájdalmasság ellenére. Végre kezd látni valamit a férfiből, nem csak a saját képzeteire hagyatkozik. Van hát olyan, aki számára is fontos, kapott ő is rosszat, talán többet is annál, mint amennyit most felfed, így könnyebb értelmezni azt, hogy miért az ő, aki. Bár ezt tisztább fejjel sokkal élesebben fogja látni. Most csak egy lázálomszerű élmény közepette tudja felfogni néhány részletét. Vannak ugyan értelmes gondolatok, de húzza az ágy. Félre is pillant rá, majd miközben hallgat, megborzong. A „szörnyeteg” szót már hallotta máskor, mástól. Nem hitte el. Mondta, de nem hitte. Most is ezt teszi? Nem érik be a gondolat, csupán felvillan a kép, amikor a hideg pengét érezte a nyakán. De hamar tova is száll, ahogy kényszeríti magát a figyelemre.*
- De mit jelent a bántás? Mit tettetek vele?
*Kérdez, újra ébredni látszik a paranoia. Most a köteleket látja a csuklóján és megretten. De újfent elillan.*
- És nem gondoltál rá, hogy megkeresed? Téged nem fűt, hogy helyrehozd, amit elrontottál? Szeretettel beszélsz róla… aki azt mondja, hogy szörnyeteg, épp úgy elhiszi, mint én magamról, amit nekem tanítottak. *Ennyit ő is össze tud tenni még jelen állapotában is. Furcsa párhuzamot von a kettejük életével, de van miért. Valamit rájuk hagytak, ami eleinte láthatatlanul tombol, aztán mikor már látványossá válik, munkálkodni kell vele. Akkor is, ha könnyű belebukni.
Jó érzés a férfi karja a derekán, de nem hagyják nyugodni a képek már ébren sem. Valami nem jó. Ahogy elveszik a vonásokban, hirtelen azt látja, amikor pont ebben az ágyban bántotta őt. Azt a tekintetet. Nagy levegőt kell vennie. Ki kell vernie a fejéből, de nem megy. Még figyeli a húgáról mondottakra, de aztán mozdul. El a karokból, el ebből az ágyból.*
- El kell mennem.
*Riadtan nézi a férfit és ki akar szállni az ágyból. Az sem érdekli, ha ebben az ingben, de el kell mennie. Ha nem tartóztatják, ugyanolyan hévvel iramodik a konyha irányába, mint amikor írni akart.*
*Sok mindent tanítottak neki, s a legtöbbet nem kívánja hasznosítani. Menekülni akart mindenből, persze akaratlan is ragadt rá tengernyi dolog abból az életből, s ha nem is úgy viselkedik, mint amit a családjától látott, ettől még belé szivárgott és van, amit nem tud levetkőzni. Ahogyan rá néztek, pont azt is gondolja magáról. Grael jól látja Mai-t, de Mai most egyáltalán nem látja magát, pusztán küzd a túléléssel. A sűrű ködben mégis utat törnek a szavak, ha nem is olyan erőteljesen, mint azt egy másik helyzetben lehetne.*
- A legrosszabbat megtapasztalva a tanok követőitől, nem tudom, hogy mikor múlik majd el annyira a gyűlöletem, hogy lássak is tőle. *Jegyzi meg, egy halvány fintorral. Még Grael-ből is látott olyat, ami miatt inkább félnie kellene tőle, mintsem inni a szavait. De vonzza a sötét, hogy fényt gyújthasson benne. Hogy az a „hiba”, akinek titulálták legyen hasznosabb annál, mint amit képzeltek róla. De nem zárkózik el, viszont még nincs itt a helye és az ideje sem. Ebből az egészből is fel kell épülnie, holott még el sem múlt az átok, hogy belekezdhessen.
Jó hallani a másik meséjét, minden fájdalmasság ellenére. Végre kezd látni valamit a férfiből, nem csak a saját képzeteire hagyatkozik. Van hát olyan, aki számára is fontos, kapott ő is rosszat, talán többet is annál, mint amennyit most felfed, így könnyebb értelmezni azt, hogy miért az ő, aki. Bár ezt tisztább fejjel sokkal élesebben fogja látni. Most csak egy lázálomszerű élmény közepette tudja felfogni néhány részletét. Vannak ugyan értelmes gondolatok, de húzza az ágy. Félre is pillant rá, majd miközben hallgat, megborzong. A „szörnyeteg” szót már hallotta máskor, mástól. Nem hitte el. Mondta, de nem hitte. Most is ezt teszi? Nem érik be a gondolat, csupán felvillan a kép, amikor a hideg pengét érezte a nyakán. De hamar tova is száll, ahogy kényszeríti magát a figyelemre.*
- De mit jelent a bántás? Mit tettetek vele?
*Kérdez, újra ébredni látszik a paranoia. Most a köteleket látja a csuklóján és megretten. De újfent elillan.*
- És nem gondoltál rá, hogy megkeresed? Téged nem fűt, hogy helyrehozd, amit elrontottál? Szeretettel beszélsz róla… aki azt mondja, hogy szörnyeteg, épp úgy elhiszi, mint én magamról, amit nekem tanítottak. *Ennyit ő is össze tud tenni még jelen állapotában is. Furcsa párhuzamot von a kettejük életével, de van miért. Valamit rájuk hagytak, ami eleinte láthatatlanul tombol, aztán mikor már látványossá válik, munkálkodni kell vele. Akkor is, ha könnyű belebukni.
Jó érzés a férfi karja a derekán, de nem hagyják nyugodni a képek már ébren sem. Valami nem jó. Ahogy elveszik a vonásokban, hirtelen azt látja, amikor pont ebben az ágyban bántotta őt. Azt a tekintetet. Nagy levegőt kell vennie. Ki kell vernie a fejéből, de nem megy. Még figyeli a húgáról mondottakra, de aztán mozdul. El a karokból, el ebből az ágyból.*
- El kell mennem.
*Riadtan nézi a férfit és ki akar szállni az ágyból. Az sem érdekli, ha ebben az ingben, de el kell mennie. Ha nem tartóztatják, ugyanolyan hévvel iramodik a konyha irányába, mint amikor írni akart.*
2373. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-01 19:54:19
Üzenet elküldve: 2025-04-01 19:54:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Úgy dönt végül, hogy nem bonyolítja tovább a játszmát. Őszintén beszél önmagáról, ami valamilyen furcsa, megmagyarázhatatlan okból kifolyólag jól is esik neki. Ki gondolta volna, hogy ekkora megkönnyebbülést jelent, ha néha, valakinek a társaságában szabadon engedhetünk a lelkünk mélyéről néhány, hosszú ideje ott sínylődő, apró gondolatot?
Soha, senkinek nem beszélt még arról, hogy miként élte meg azt, hogy másodszor is elveszítette a húgát, és hogyan küzdött meg a bűntudat felismerésével, azzal, hogy mindez csak és kizárólag az ő hibája. Most mégis mesélni kezd, de fogalma sincs, miért. Igenis léteznek dolgok ok nélkül.*
- Ezt tanították neked a palotádban, hercegnő? Tudod mi ezzel a baj? Az, hogy még el is hitted, hogy ez így van. Még saját magadnak sem te vagy a legfontosabb. Szerintem ez a legnagyobb hibád. Egyszer elolvashatnád úgy Sa'Tereth tanait, hogy nem hagyod, hogy elvakítson a gyűlölet, hanem utat engedsz a tudásvágynak, ami úgy éltet téged. Hasznos volna neked. *Nem ódzkodik megfogalmazni a véleményét Mai megjegyzésével kapcsolatban, de utána folytatja is a saját történetét. A múltjáról mesél, Wegtorenről, a húgáról és a saját kudarcáról, amiből hosszú évek alatt sikerült csupán felállnia.*
- Nem, velem sosem volt az. Ezért sem hittem soha Narának, mikor panaszkodott róla. Azt hittem, hogy csak túloz, mert nem bírja elviselni a szigort, ami csak a javát szolgálja. Máig nem hinném el neki, hogy így volt, ha nem saját magamnak mutattam volna fájdalmasan őszinte tükörképet azáltal, hogy én is azzá váltam, ami apám volt. Egy szörnyeteggé. *Ahogy közben hátra dől az ágyon, és megtámasztja magát, a plafont kezdi bámulni. A kapott kérdésre kellemetlen mosoly húzódik a szájára.*
- Nem lett neki jobb. Rosszabb lett. Nekem lett jobb attól, hogy magamra hagyott, mert így megértettem, hogy meg kell változnom. Kiirtani nem tudom magamból azt, ami vagyok, de most már tudom irányítani. Ez vagyok most én. *Válaszol továbbra is őszintén, majd tekintetét újra a másikra emeli, s hallgatja, ahogy a testvéreiről kezd beszélni. Természetesen hátsó szándéka, célja van a kérdéssel, de arra nem számított egyáltalán, hogy ennyire egyenes őszinteséget kap. Meglepettsége ki is ül az arcára, amiről Mai hiheti, hogy az új információ az oka, pedig sokkal inkább az, hogy azt a lány saját szájából hallja.*
- Értem. Tudod, sejtettem, hogy valami ilyesmi van a háttérben. Senki, még az olyanok, mint te sem harcolnának valakiért, aki ennyire reménytelen, ha nem kötné össze őket a vér. Tudod, nem irigyellek. Nem te ugrottál a szarba, rád öntötték. Az egyetlen szerencséd, hogy megtanultál benne úszni, és nem süllyedsz el. *Észre sem veszi, hogy mindeközben, a kapott csók után keze a félvér derekára vándorol, hogy átkarolja a közelében biztonságot kereső kis testet.*
*Úgy dönt végül, hogy nem bonyolítja tovább a játszmát. Őszintén beszél önmagáról, ami valamilyen furcsa, megmagyarázhatatlan okból kifolyólag jól is esik neki. Ki gondolta volna, hogy ekkora megkönnyebbülést jelent, ha néha, valakinek a társaságában szabadon engedhetünk a lelkünk mélyéről néhány, hosszú ideje ott sínylődő, apró gondolatot?
Soha, senkinek nem beszélt még arról, hogy miként élte meg azt, hogy másodszor is elveszítette a húgát, és hogyan küzdött meg a bűntudat felismerésével, azzal, hogy mindez csak és kizárólag az ő hibája. Most mégis mesélni kezd, de fogalma sincs, miért. Igenis léteznek dolgok ok nélkül.*
- Ezt tanították neked a palotádban, hercegnő? Tudod mi ezzel a baj? Az, hogy még el is hitted, hogy ez így van. Még saját magadnak sem te vagy a legfontosabb. Szerintem ez a legnagyobb hibád. Egyszer elolvashatnád úgy Sa'Tereth tanait, hogy nem hagyod, hogy elvakítson a gyűlölet, hanem utat engedsz a tudásvágynak, ami úgy éltet téged. Hasznos volna neked. *Nem ódzkodik megfogalmazni a véleményét Mai megjegyzésével kapcsolatban, de utána folytatja is a saját történetét. A múltjáról mesél, Wegtorenről, a húgáról és a saját kudarcáról, amiből hosszú évek alatt sikerült csupán felállnia.*
- Nem, velem sosem volt az. Ezért sem hittem soha Narának, mikor panaszkodott róla. Azt hittem, hogy csak túloz, mert nem bírja elviselni a szigort, ami csak a javát szolgálja. Máig nem hinném el neki, hogy így volt, ha nem saját magamnak mutattam volna fájdalmasan őszinte tükörképet azáltal, hogy én is azzá váltam, ami apám volt. Egy szörnyeteggé. *Ahogy közben hátra dől az ágyon, és megtámasztja magát, a plafont kezdi bámulni. A kapott kérdésre kellemetlen mosoly húzódik a szájára.*
- Nem lett neki jobb. Rosszabb lett. Nekem lett jobb attól, hogy magamra hagyott, mert így megértettem, hogy meg kell változnom. Kiirtani nem tudom magamból azt, ami vagyok, de most már tudom irányítani. Ez vagyok most én. *Válaszol továbbra is őszintén, majd tekintetét újra a másikra emeli, s hallgatja, ahogy a testvéreiről kezd beszélni. Természetesen hátsó szándéka, célja van a kérdéssel, de arra nem számított egyáltalán, hogy ennyire egyenes őszinteséget kap. Meglepettsége ki is ül az arcára, amiről Mai hiheti, hogy az új információ az oka, pedig sokkal inkább az, hogy azt a lány saját szájából hallja.*
- Értem. Tudod, sejtettem, hogy valami ilyesmi van a háttérben. Senki, még az olyanok, mint te sem harcolnának valakiért, aki ennyire reménytelen, ha nem kötné össze őket a vér. Tudod, nem irigyellek. Nem te ugrottál a szarba, rád öntötték. Az egyetlen szerencséd, hogy megtanultál benne úszni, és nem süllyedsz el. *Észre sem veszi, hogy mindeközben, a kapott csók után keze a félvér derekára vándorol, hogy átkarolja a közelében biztonságot kereső kis testet.*
2372. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-01 17:20:11
Üzenet elküldve: 2025-04-01 17:20:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Rossz tulajdonságok. Megannyi van, ahogy a jóból is. És persze ez a kettő sokszor összemosódik; a legjobból valami egészen rossz sül ki és fordítva. Néha egy egyszerűnek tűnő válasz dolgoztatja meg az elmét a legjobban, de most kell, hogy erőltesse az agytekervényeit, ha nem tenné, oda lenne minden. A maradék idő is rettentően hosszúnak tűnik, ha azt a zavarban kell töltenie.*
- Talán nem. De ezzel ártok a legtöbbet. Azt hiszem. *Nehéz most igazán mélyre ásni magában. Azt persze nem is érzékeli, hogy költői kérdés lett volna a kérdés, de fejtegetésbe nem kezd bele… nem is tudna.
Amikor Grael magáról kezd el beszélni, minden figyelmét megpróbálja neki szentelni. Végre kap belőle szeleteket, olyanokat, amiket nem ő próbál belőle kihasítani, hanem magától adja. Őt hallgatva még az is háttérbe szorul, hogy most igencsak szenved. Mintha egy átkot, a saját maga fájdalmát is képes lenne arrébb tenni, pusztán azért, hogy többet tudjon meg róla. Szinte pislogás nélkül hallgat, de valamilyen furcsa utat benne is megnyitnak a szavak. Ártani annak, akit szeret? Lehetetlennek tűnik, mégis… mintha megoldást kapna valamire. De még nem szólal meg ezzel kapcsolatban. *
- Nincs csak úgy. Mindig van mögötte valami. Valamit akarnak tőlem, vagy általam maguknak. Nincs csak én. *Mondja ezt meggyőződéssel. Amikor végre róla faggatózott Nori, akkor is hamar kiderült, hogy nem ő érdekelte igazán, pusztán valamit nyerni akart a szavakból. Ahogy mások is. Persze a gyerekeket nem emlegetné ezen a lapon, de ott mások a viszonyok is.
Amikor Grael a húgáról kezd el beszélni, ismét osztatlan figyelmet kap. Tudta. Bár most még egy képzeletbeli vállveregetést sem képes magának adni, de pontosan tudta, hogy nem lehet ezt olyan hanyagul kezelni, mint ahogyan nem is olyan régen a férfi beszélt a nőről.*
- Veled is az volt? *Kérdez a röpke szünetben az apjáról. Aztán pedig újra ébredezik a majdnem elhalt gondolata. A szerettek védelme miatt sok ostobaságra képes az ember. Bántani őket, vagy Mai esetében magát. Felsejlik, hogy választhatná Grael útját is. Megfoszthatná a húgát a viperától, de a mágiájával sokkal többtől is, mégis elakadt benne, mert nem tudja fejben végigvinni.
Közelebb húzódik a férfihez, miközben beszél. Csak figyeli az arcot és nem tud ellenállni a késztetésnek, hogy egy csókot ne leheljen annak halántékára, mikor elhallgat, majd a vállára hajtja a fejét. Nincs ebben sajnálat, pusztán végre kapott valami igazán emberit belőle.* - És Grael, megérte? Mármint… Elveszítetted, de neki jobb lett ezáltal? Vagy már máshogy csinálnád az egészet? *Érdeklődik, majd elhúzódik végül.*
- Vannak. *Húzza el a száját.* - Még néha hiányoznak is, de sosem volt erős a kötelék. Ott Lihanechben én nem ismertem ezeket az érzéseket. Csak el akartam menni tőlük és nem bánom. *Mondja, de látni, hogy valami kikívánkozik. Hamar le is gördülnek az újabb szavak a nyelvéről.* - Nori. *Elréved a semmibe, s fáradtan pislog párat.* - A családom miatt olyan amilyen. Miattam. Ő is a testvérem. A húgom. Ő ezt nem tudja. És nem is tudhatja meg. Ezért fordultam hozzád. *Felsóhajt, ismét nehezen jönnek a szavak, de nem hagyhatja, hogy újra eluralkodjon a káosz. Minden erejével próbálja tovaűzni.*
*Rossz tulajdonságok. Megannyi van, ahogy a jóból is. És persze ez a kettő sokszor összemosódik; a legjobból valami egészen rossz sül ki és fordítva. Néha egy egyszerűnek tűnő válasz dolgoztatja meg az elmét a legjobban, de most kell, hogy erőltesse az agytekervényeit, ha nem tenné, oda lenne minden. A maradék idő is rettentően hosszúnak tűnik, ha azt a zavarban kell töltenie.*
- Talán nem. De ezzel ártok a legtöbbet. Azt hiszem. *Nehéz most igazán mélyre ásni magában. Azt persze nem is érzékeli, hogy költői kérdés lett volna a kérdés, de fejtegetésbe nem kezd bele… nem is tudna.
Amikor Grael magáról kezd el beszélni, minden figyelmét megpróbálja neki szentelni. Végre kap belőle szeleteket, olyanokat, amiket nem ő próbál belőle kihasítani, hanem magától adja. Őt hallgatva még az is háttérbe szorul, hogy most igencsak szenved. Mintha egy átkot, a saját maga fájdalmát is képes lenne arrébb tenni, pusztán azért, hogy többet tudjon meg róla. Szinte pislogás nélkül hallgat, de valamilyen furcsa utat benne is megnyitnak a szavak. Ártani annak, akit szeret? Lehetetlennek tűnik, mégis… mintha megoldást kapna valamire. De még nem szólal meg ezzel kapcsolatban. *
- Nincs csak úgy. Mindig van mögötte valami. Valamit akarnak tőlem, vagy általam maguknak. Nincs csak én. *Mondja ezt meggyőződéssel. Amikor végre róla faggatózott Nori, akkor is hamar kiderült, hogy nem ő érdekelte igazán, pusztán valamit nyerni akart a szavakból. Ahogy mások is. Persze a gyerekeket nem emlegetné ezen a lapon, de ott mások a viszonyok is.
Amikor Grael a húgáról kezd el beszélni, ismét osztatlan figyelmet kap. Tudta. Bár most még egy képzeletbeli vállveregetést sem képes magának adni, de pontosan tudta, hogy nem lehet ezt olyan hanyagul kezelni, mint ahogyan nem is olyan régen a férfi beszélt a nőről.*
- Veled is az volt? *Kérdez a röpke szünetben az apjáról. Aztán pedig újra ébredezik a majdnem elhalt gondolata. A szerettek védelme miatt sok ostobaságra képes az ember. Bántani őket, vagy Mai esetében magát. Felsejlik, hogy választhatná Grael útját is. Megfoszthatná a húgát a viperától, de a mágiájával sokkal többtől is, mégis elakadt benne, mert nem tudja fejben végigvinni.
Közelebb húzódik a férfihez, miközben beszél. Csak figyeli az arcot és nem tud ellenállni a késztetésnek, hogy egy csókot ne leheljen annak halántékára, mikor elhallgat, majd a vállára hajtja a fejét. Nincs ebben sajnálat, pusztán végre kapott valami igazán emberit belőle.* - És Grael, megérte? Mármint… Elveszítetted, de neki jobb lett ezáltal? Vagy már máshogy csinálnád az egészet? *Érdeklődik, majd elhúzódik végül.*
- Vannak. *Húzza el a száját.* - Még néha hiányoznak is, de sosem volt erős a kötelék. Ott Lihanechben én nem ismertem ezeket az érzéseket. Csak el akartam menni tőlük és nem bánom. *Mondja, de látni, hogy valami kikívánkozik. Hamar le is gördülnek az újabb szavak a nyelvéről.* - Nori. *Elréved a semmibe, s fáradtan pislog párat.* - A családom miatt olyan amilyen. Miattam. Ő is a testvérem. A húgom. Ő ezt nem tudja. És nem is tudhatja meg. Ezért fordultam hozzád. *Felsóhajt, ismét nehezen jönnek a szavak, de nem hagyhatja, hogy újra eluralkodjon a káosz. Minden erejével próbálja tovaűzni.*
2371. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-01 06:52:16
Üzenet elküldve: 2025-04-01 06:52:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Ez a mostani egyszerre a legrosszabb és a legjobb időpont arra, hogy a lány lelke mélyén áskálódjon. Az az elme most koránt sem olyan éles, hogy felfigyeljen a sorok között megbúvó, valódi jelentésre, de sajnos ahhoz sem, hogy ne veszítse el pillanatról pillanatra a fókuszt, és ne érezze úgy, mintha Mai némely percben azt sem tudná, hogy mi történik körülötte. Sebaj, ő most játszik. Korábban azt mondta, hogy nem tud, de attól még próbálkozhat vele, nem igaz?*
- Nos, abban egyetértünk, hogy ez magadra nézve nem túl jó, de tényleg úgy gondolod, hogy ez volna a legrosszabb tulajdonságod? *Költőinek szánja a kérdést, nem vár rá választ, ahogy ő is figyelmen kívül hagyja Mai visszakérdezését. Nem fog magyarázkodni, nem is volna jó ötlet. Jobb, ha a félvér egyszerűen tudomásul veszi, hogy érdekli őt, és kész. Ok nélkül.*
- Tudod, az én legrosszabb énem is hasonló okból ered. Ha én szeretek valakit, akkor képes vagyok bántani is azért, hogy megvédjem. Nem titok, Sa'Tereth mutatta nekem ezt az utat, de nem lett jó vége. *Kezd mesélni magáról, de közben nem kerülte el a figyelmét az az apró félmondat, amit az étellel kapcsolatban Mai csak úgy hirtelen kinyögött. Sokra ezzel nem megy, de egyelőre nem erőlteti tovább ezt a kérdést, mert félő, hogy akkor még ebben az állapotában is gyanút fogna a nő. Lesz még alkalma később is puhatolózni ebbe az irányba. Most épp a mézesmadzagot húzogatja a másik előtt azzal, hogy magáról mesél.*
- Neked tényleg ennyire idegen, ha valaki csak úgy érdeklődik irántad, észrevesz téged? *A második kérdést már nem hagyhatja szó nélkül, még egy mosolyt is hozzáfűz, de utána folytatja azt, amibe az előbb belekezdett.*
- A húgomról már többször meséltem neked. Elszökött otthonról, mert apám és én nem bántunk jól vele, de csak azért, hogy az életre neveljük őt. Én nem is tudtam, hogy apám mennyire agresszív ember volt. *Néhány rövid pillanatra elgondolkodik, míg összeszedi a gondolatait.* Mi Wegtorenből származunk, de itt, Artheniorban találtam rá újra. Kibékültünk, minden jó volt. Egészen addig, míg apám természete el nem hatalmasodott rajtam is. Bántottam Narát, miközben én végig biztos voltam benne, hogy ő tudja, csak azért csinálom, mert szeretem, és jót akarok neki. És most itt vagyok, egyedül, magányosan. Elveszítettem mindent, azt is, akit tényleg szerettem. A sötétben járni egyszerre áldás és átok. Nem szabad csak úgy ész nélkül belevetni magad. Meg kell ismerni a határokat. Ez a megoldás. *Ismerősen csenghet a történet, és a konklúzió is Mainak. Grael ismét hallgat, majd kisvártatva egy újabb kérdéssel folytatja.*
- Neked is vannak testvéreid, igaz? Szereted őket? *Kissé hátra dől, kezeivel megtámasztja magát az ágyon, úgy fürkészi tovább a kékeket.*
*Ez a mostani egyszerre a legrosszabb és a legjobb időpont arra, hogy a lány lelke mélyén áskálódjon. Az az elme most koránt sem olyan éles, hogy felfigyeljen a sorok között megbúvó, valódi jelentésre, de sajnos ahhoz sem, hogy ne veszítse el pillanatról pillanatra a fókuszt, és ne érezze úgy, mintha Mai némely percben azt sem tudná, hogy mi történik körülötte. Sebaj, ő most játszik. Korábban azt mondta, hogy nem tud, de attól még próbálkozhat vele, nem igaz?*
- Nos, abban egyetértünk, hogy ez magadra nézve nem túl jó, de tényleg úgy gondolod, hogy ez volna a legrosszabb tulajdonságod? *Költőinek szánja a kérdést, nem vár rá választ, ahogy ő is figyelmen kívül hagyja Mai visszakérdezését. Nem fog magyarázkodni, nem is volna jó ötlet. Jobb, ha a félvér egyszerűen tudomásul veszi, hogy érdekli őt, és kész. Ok nélkül.*
- Tudod, az én legrosszabb énem is hasonló okból ered. Ha én szeretek valakit, akkor képes vagyok bántani is azért, hogy megvédjem. Nem titok, Sa'Tereth mutatta nekem ezt az utat, de nem lett jó vége. *Kezd mesélni magáról, de közben nem kerülte el a figyelmét az az apró félmondat, amit az étellel kapcsolatban Mai csak úgy hirtelen kinyögött. Sokra ezzel nem megy, de egyelőre nem erőlteti tovább ezt a kérdést, mert félő, hogy akkor még ebben az állapotában is gyanút fogna a nő. Lesz még alkalma később is puhatolózni ebbe az irányba. Most épp a mézesmadzagot húzogatja a másik előtt azzal, hogy magáról mesél.*
- Neked tényleg ennyire idegen, ha valaki csak úgy érdeklődik irántad, észrevesz téged? *A második kérdést már nem hagyhatja szó nélkül, még egy mosolyt is hozzáfűz, de utána folytatja azt, amibe az előbb belekezdett.*
- A húgomról már többször meséltem neked. Elszökött otthonról, mert apám és én nem bántunk jól vele, de csak azért, hogy az életre neveljük őt. Én nem is tudtam, hogy apám mennyire agresszív ember volt. *Néhány rövid pillanatra elgondolkodik, míg összeszedi a gondolatait.* Mi Wegtorenből származunk, de itt, Artheniorban találtam rá újra. Kibékültünk, minden jó volt. Egészen addig, míg apám természete el nem hatalmasodott rajtam is. Bántottam Narát, miközben én végig biztos voltam benne, hogy ő tudja, csak azért csinálom, mert szeretem, és jót akarok neki. És most itt vagyok, egyedül, magányosan. Elveszítettem mindent, azt is, akit tényleg szerettem. A sötétben járni egyszerre áldás és átok. Nem szabad csak úgy ész nélkül belevetni magad. Meg kell ismerni a határokat. Ez a megoldás. *Ismerősen csenghet a történet, és a konklúzió is Mainak. Grael ismét hallgat, majd kisvártatva egy újabb kérdéssel folytatja.*
- Neked is vannak testvéreid, igaz? Szereted őket? *Kissé hátra dől, kezeivel megtámasztja magát az ágyon, úgy fürkészi tovább a kékeket.*
2370. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-31 20:33:14
Üzenet elküldve: 2025-03-31 20:33:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Ha üzlet is az egész, ha tudna is okokat fejtegetni, akkor az első kérdése az lenne, hogy miért segít neki a másik. Merthogy a védelem nem egyenlő azzal, amit tesz. Sorsára, ha nem is kellene hagynia, az épsége sem kellene, hogy túl fontos legyen. Mégis valahogy biztosabb itt, amit tudott. Azért jött ide. De most nem egyértelmű semmi, ahogy kétely sincsen. Nincs semmi, csak a küzdés, hogy valahogy túlélje ezt az egészet és erőltesse magát annyira, hogy ne aludjon el újra. Ha pihent is valamelyest a test, nincs jól az elme. Sosem volt még ennyire zilált talán. De megpróbál ezen is úrrá lenni. Muszáj. A beszélgetés jelenleg segítség, bármi is legyen mögötte a szándék.
Épp ezért jókor játszik a férfi. Mai nem gondolja át, amit kiejt a száján, vagy csak utólag. Nincs benne semmi játszma, mert másra áll folyamatos készenlétben; hogy ne aludjon el újra.*
- Tényleg nem engem. *Mosolyodik el halványan, ha nem róla, akkor nem róla, de magától jelenleg magáról beszélni képtelen volna. De ha kissé mégis erőlteti az agyát, ami szükséges is talán, akkor még lehet, hogy lehet jutni a félvérrel is valamire. Viszont a botlásból semmi nem tűnik fel, hiszen csak azt várja, hogy menjen hozzá közelebb a férfi, amit végül meg is tesz.*
- Legrosszabb? *Húzza össze kissé a szemöldökét. * - Hiszen te is látod. Ha szeretek, akkor elhagyom magam. *Ingatja meg a fejét. Hogy miért mondja el, azt nem tudja, de erőltetni a fogaskerekeket jó ötletnek bizonyul.* - Akkor is, ha nem kapok vissza belőle semmit. *Nézi a barnákat tűnődve kissé.* - Ezt könnyű használni. És nem nehezítem meg. Talán ez most kellett. *Egy jó nagy pofon. Meg fogja ebben is találni azt, ami kissé épít is rajta, majd később.* - De miért érdekellek? *Ahogy kimondta, hogy könnyű használni, ismét kapcsol valami vészfény, hogy ezt is a legrosszabbnak mondja el. Csakhogy ez a legrosszabb az egyetlen, aki úgy fest, hogy mellette van a bajban, így hamar e is engedi. *
- Nem vagyok. *Mondja csak reflexszerűen, figyelmen kívül hagyva a következő kérdést.*
- Mi érdekel téged egyáltalán?
*Mintha nem is mondott volna semmit tér vissza az elő témához. Igazából fogalma sincs ki ez az ember, s ha ő érdekli, legyen az ok bármi, akkor talán van más is.*
*Ha üzlet is az egész, ha tudna is okokat fejtegetni, akkor az első kérdése az lenne, hogy miért segít neki a másik. Merthogy a védelem nem egyenlő azzal, amit tesz. Sorsára, ha nem is kellene hagynia, az épsége sem kellene, hogy túl fontos legyen. Mégis valahogy biztosabb itt, amit tudott. Azért jött ide. De most nem egyértelmű semmi, ahogy kétely sincsen. Nincs semmi, csak a küzdés, hogy valahogy túlélje ezt az egészet és erőltesse magát annyira, hogy ne aludjon el újra. Ha pihent is valamelyest a test, nincs jól az elme. Sosem volt még ennyire zilált talán. De megpróbál ezen is úrrá lenni. Muszáj. A beszélgetés jelenleg segítség, bármi is legyen mögötte a szándék.
Épp ezért jókor játszik a férfi. Mai nem gondolja át, amit kiejt a száján, vagy csak utólag. Nincs benne semmi játszma, mert másra áll folyamatos készenlétben; hogy ne aludjon el újra.*
- Tényleg nem engem. *Mosolyodik el halványan, ha nem róla, akkor nem róla, de magától jelenleg magáról beszélni képtelen volna. De ha kissé mégis erőlteti az agyát, ami szükséges is talán, akkor még lehet, hogy lehet jutni a félvérrel is valamire. Viszont a botlásból semmi nem tűnik fel, hiszen csak azt várja, hogy menjen hozzá közelebb a férfi, amit végül meg is tesz.*
- Legrosszabb? *Húzza össze kissé a szemöldökét. * - Hiszen te is látod. Ha szeretek, akkor elhagyom magam. *Ingatja meg a fejét. Hogy miért mondja el, azt nem tudja, de erőltetni a fogaskerekeket jó ötletnek bizonyul.* - Akkor is, ha nem kapok vissza belőle semmit. *Nézi a barnákat tűnődve kissé.* - Ezt könnyű használni. És nem nehezítem meg. Talán ez most kellett. *Egy jó nagy pofon. Meg fogja ebben is találni azt, ami kissé épít is rajta, majd később.* - De miért érdekellek? *Ahogy kimondta, hogy könnyű használni, ismét kapcsol valami vészfény, hogy ezt is a legrosszabbnak mondja el. Csakhogy ez a legrosszabb az egyetlen, aki úgy fest, hogy mellette van a bajban, így hamar e is engedi. *
- Nem vagyok. *Mondja csak reflexszerűen, figyelmen kívül hagyva a következő kérdést.*
- Mi érdekel téged egyáltalán?
*Mintha nem is mondott volna semmit tér vissza az elő témához. Igazából fogalma sincs ki ez az ember, s ha ő érdekli, legyen az ok bármi, akkor talán van más is.*
2369. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-31 19:03:59
Üzenet elküldve: 2025-03-31 19:03:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Hiába hagyta ott A Titkok Könyvét az asztalon árválkodni, a benne olvasottak miatt megannyi gondolat kering most a fejében. Legszívesebben most ő lenne az, aki kérdések egész hadával árasztaná el az épphogy magához tért félvér lányt, de nem teszi meg. Az a tudás, melynek most birtokába került, sokkal többet ér, ha egyelőre rejtve marad.*
- Nem baj, a tested akkor is pihent valamennyit. *Mondja, miközben a pohár vizet a másik kezébe nyomja, és közben eszébe jut valami. Egy alattomos kis játék, mellyel már most kihasználhatja az újonnan szerzett információt. Vajon a kimondott szó egyezik majd a leírt betűkkel? Erre kíváncsi, s képes mindezt egy ártatlan ismerkedés köntösébe csomagolva, képzeletbeli ezüsttálcán nyújtani Mai felé.
Bólint egyet, hogy megerősítse korábbi szavait. Igen, ő is mesélni fog, csakhogy ő mondhat bármit. Az ő múltja és jelene még mindig a sötétség jótékony burkában rejtőzik, Mainak nincs a kezében semmi, ami támpontot adhatna neki arról, hogy igazat mond-e vagy sem. Hogy hazudni fog-e? Egyelőre még nem tudja. Talán attól függ, hogy mi jut majd az ő fülébe a hercegnő csilingelő, bár most eléggé fáradt hangján. Ha hazudni fog, akkor ő sem érdemli meg az őszinteséget.*
- Noriról? *Kérdez vissza értetlenül, majd lágyan elmosolyodik.* Azt hittem, nem téged hívnak Norinak, hanem a… zt a boszorkányt. *Nos, igen, a tudás néha átok, és oda kell rá figyelnie, hogy mit mond, nehogy valami ösztönösen csússzon ki a száján, amit elvileg még nem is tudhatna.
Egy egészen apró pillanatra veszíti csak el az önbizalmát, utána nyugodtan ül le az ágy szélére, és már azon gondolkozik közben, hogy mi is volna a legjobb kérdés, amit feltehet.*
- Ahogy mondtam, rád vagyok kíváncsi. ~Ez még igaz is…~ *Morfondírozik tovább magában.* Kezdjük egy érdekes kérdéssel. Mi a legrosszabb tulajdonságod? *Sok másik kérdés is volt a fejében, de úgy dönt, hogy előbb megpróbál utat találni a sérült lélek mélyére. Merthogy az, egyértelműen az. Kérdés, hogy mennyire.*
- Ó, egyébként éhes nem vagy? Tudtál már ma enni? *Egy egészen érdekes mintát vélt felfedezni a naplóban, mely az étkezések furcsa rendszeréről árulkodik. Ha minden igaz, pontosan tudja, milyen válasz fog elhangzani, már ha az őszintét kapja.*
*Hiába hagyta ott A Titkok Könyvét az asztalon árválkodni, a benne olvasottak miatt megannyi gondolat kering most a fejében. Legszívesebben most ő lenne az, aki kérdések egész hadával árasztaná el az épphogy magához tért félvér lányt, de nem teszi meg. Az a tudás, melynek most birtokába került, sokkal többet ér, ha egyelőre rejtve marad.*
- Nem baj, a tested akkor is pihent valamennyit. *Mondja, miközben a pohár vizet a másik kezébe nyomja, és közben eszébe jut valami. Egy alattomos kis játék, mellyel már most kihasználhatja az újonnan szerzett információt. Vajon a kimondott szó egyezik majd a leírt betűkkel? Erre kíváncsi, s képes mindezt egy ártatlan ismerkedés köntösébe csomagolva, képzeletbeli ezüsttálcán nyújtani Mai felé.
Bólint egyet, hogy megerősítse korábbi szavait. Igen, ő is mesélni fog, csakhogy ő mondhat bármit. Az ő múltja és jelene még mindig a sötétség jótékony burkában rejtőzik, Mainak nincs a kezében semmi, ami támpontot adhatna neki arról, hogy igazat mond-e vagy sem. Hogy hazudni fog-e? Egyelőre még nem tudja. Talán attól függ, hogy mi jut majd az ő fülébe a hercegnő csilingelő, bár most eléggé fáradt hangján. Ha hazudni fog, akkor ő sem érdemli meg az őszinteséget.*
- Noriról? *Kérdez vissza értetlenül, majd lágyan elmosolyodik.* Azt hittem, nem téged hívnak Norinak, hanem a… zt a boszorkányt. *Nos, igen, a tudás néha átok, és oda kell rá figyelnie, hogy mit mond, nehogy valami ösztönösen csússzon ki a száján, amit elvileg még nem is tudhatna.
Egy egészen apró pillanatra veszíti csak el az önbizalmát, utána nyugodtan ül le az ágy szélére, és már azon gondolkozik közben, hogy mi is volna a legjobb kérdés, amit feltehet.*
- Ahogy mondtam, rád vagyok kíváncsi. ~Ez még igaz is…~ *Morfondírozik tovább magában.* Kezdjük egy érdekes kérdéssel. Mi a legrosszabb tulajdonságod? *Sok másik kérdés is volt a fejében, de úgy dönt, hogy előbb megpróbál utat találni a sérült lélek mélyére. Merthogy az, egyértelműen az. Kérdés, hogy mennyire.*
- Ó, egyébként éhes nem vagy? Tudtál már ma enni? *Egy egészen érdekes mintát vélt felfedezni a naplóban, mely az étkezések furcsa rendszeréről árulkodik. Ha minden igaz, pontosan tudja, milyen válasz fog elhangzani, már ha az őszintét kapja.*
2368. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-30 20:57:14
Üzenet elküldve: 2025-03-30 20:57:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Olyan kellemesen ellazul az ölelés melegében, hogy sokáig nem is válaszol. Mintha nem volnának barátai, pedig mindig is voltak pajtásai, akik jöttek-mentek az életében.*
- Vannak néha. *Kezdi a mesélést.* Múlt héten kártyáztam Rózsikával a szomszéd utcából, de nem szabad többet. Az apja is sokat játszik és sokat veszített, ezért férjhez adta Rózsikát. A napokban. És férjes asszonynak nem illő a téren kártyáznia fiúkkal. *Figyeli Nelirát, miközben meséli. Azon gondolkozik, Nelirát hogy-hogy nem adták férjhez a szülei, és meg is kérdezi.*
- Neked nincs férjed?
*Kisvártatva folytatja a barátokról szóló beszámolót*
- Itt volt még Csipáska is, egy fiú a környékről, aki nem szeretett mosakodni. Képzeld, nekik még bádog kádjuk is van otthon, de utálja a vizet. Az egyik felújított nagy házban lakik a családja. Mindig kiszökött hozzánk, aztán mindig kikapott otthon mert tönkre tette a szép ruháit. Sokszor kikapott. Azt mondta sokat verik. És mostanában nem szökött ki. Lehet, hogy elköltöztek? *Kérdi csak úgy, elgondolkodva.*
- És volt még... *Kezdi, de elharapja a mondatot. Zavart csendben vár, mielőtt folytatja.* akiről anya nem szeretett hallani. Az egyetlen elf, akivel játszhattam a környéken, de anya szerint más, mint mi, és nem lenne szabad szóba állnom vele. A szülei sötételfek, de neki mindene fehér. Anya azt mondta, ő is sötételf, csak egy furcsaság hogy ő fehér, ami ritka. De elmentek a városból nem rég.
*Ahogy befejezi a mesélést rájön, hogy jelenleg nincs egy játszótársa sem. Ugyanakkor igénye nagyon is van rá, és biztos, hogy talál még barátokat, ha elkezd csavarogni.*
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Olyan kellemesen ellazul az ölelés melegében, hogy sokáig nem is válaszol. Mintha nem volnának barátai, pedig mindig is voltak pajtásai, akik jöttek-mentek az életében.*
- Vannak néha. *Kezdi a mesélést.* Múlt héten kártyáztam Rózsikával a szomszéd utcából, de nem szabad többet. Az apja is sokat játszik és sokat veszített, ezért férjhez adta Rózsikát. A napokban. És férjes asszonynak nem illő a téren kártyáznia fiúkkal. *Figyeli Nelirát, miközben meséli. Azon gondolkozik, Nelirát hogy-hogy nem adták férjhez a szülei, és meg is kérdezi.*
- Neked nincs férjed?
*Kisvártatva folytatja a barátokról szóló beszámolót*
- Itt volt még Csipáska is, egy fiú a környékről, aki nem szeretett mosakodni. Képzeld, nekik még bádog kádjuk is van otthon, de utálja a vizet. Az egyik felújított nagy házban lakik a családja. Mindig kiszökött hozzánk, aztán mindig kikapott otthon mert tönkre tette a szép ruháit. Sokszor kikapott. Azt mondta sokat verik. És mostanában nem szökött ki. Lehet, hogy elköltöztek? *Kérdi csak úgy, elgondolkodva.*
- És volt még... *Kezdi, de elharapja a mondatot. Zavart csendben vár, mielőtt folytatja.* akiről anya nem szeretett hallani. Az egyetlen elf, akivel játszhattam a környéken, de anya szerint más, mint mi, és nem lenne szabad szóba állnom vele. A szülei sötételfek, de neki mindene fehér. Anya azt mondta, ő is sötételf, csak egy furcsaság hogy ő fehér, ami ritka. De elmentek a városból nem rég.
*Ahogy befejezi a mesélést rájön, hogy jelenleg nincs egy játszótársa sem. Ugyanakkor igénye nagyon is van rá, és biztos, hogy talál még barátokat, ha elkezd csavarogni.*
2367. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-30 17:26:30
Üzenet elküldve: 2025-03-30 17:26:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Annyi mindent látott az eltelt néhány órában, hogy már felidézni sem tudja az összes képet. Szerette volna kiszálazni mindet, de ha vissza kell most rájuk gondolni, akkor akár folytathatná is tovább a próbálkozást az alvással. Még az is szinte fáj, ha vissza akar emlékezni. Pedig jó ötletnek tűnt, hogy az összeset felvési egy lapra és a mélyükre néz. Ha meg is fog történni, talán nem most kellene erőltetnie, de valamit muszáj tennie, hogy kibírja a maradék időt. Minden igyekezetével azon van, hogy ha nincs is jól, ez a lehető legkevésbé se látszódjon, ezért amikor Grael belép hozzá egy pohár vízzel, elveszi a homlokától a kezét és bár a szemei, na meg a sötét karikák alatta mindent elárulnak, egy halvány mosolyt azért magára erőltet. Erősnek akarja magát láttatni a helyzet ellenére. Éppen elég, hogy belül még mindig olyan ködös minden.*
- A képek folyton felkeltettek, de talán… valamire mégis jó volt. *Újra jobban lenni, hogy utána megint szép lassan elinduljon a téboly felé, hogy egy értelmes gondolata is alig lehessen. Arra talán tényleg jó volt. Viszont legalább nem vacog.
Belekortyol a pohár vízbe, ami után jólesőn lehunyja a szemét. Nem is érezte eddig, hogy mennyire ki van száradva.*
- Köszönöm.
*Vár egy kicsit, majd az egészet felhajtja. Fel szeretne állni, hogy kivigye a poharat a konyhába, nem szeretne az ágy közelében lenni, de aztán a következő mondatokra a mozdulatában megakad és inkább visszaül. Maga alá húzza a lábát, és eligazgatja a kissé meggyűrődött eltulajdonított inget. *
- Te is? *Csillan fel egy pillanatra a szeme. Ha meg is tudja játszani, hogy nincsen olyan szörnyen, arra már nem tud odafigyelni, hogy másban is hazudjon. Az első természetes reakció pedig, hogy örül annak, ha a másik valóban beszél majd magáról.*
- Mit szeretnél tudni? *Biccenti oldalra a fejét, ahogy nézi a férfit, de szeretné, hogy leüljön oda mellé. *
- Azt hiszem, most nem jut eszembe más Nori-ról. *Hiába mondta, hogy róla szeretne többet tudni, nem gondolja, hogy bármi más információra szüksége van, ami nem tartozik az üzletükhöz. Ez az első gondolata és még csak nem is hazudik. Persze van még, amit nem árult el, de most nem azért nem teszi, mert nem akarja, hanem mert nehéz kutatnia magában.* - De nem fogok elhallgatni róla semmit, csak… *Végigsimít a homlokán.* - tudod… elvette az eszem. *A halvány mosoly kissé fájdalmassá válik, még ha csak egy rossz viccnek is szánta az utolsó mondatot.* - De kérdezz bármit. Csak ülj le te is ide. *A felébredt ragaszkodás és a közelségének a hiánya is olyasmi, amiért máskor saját magát pofozná fel, de ebben a helyzetben már tényleg semmi értelme nincsen jégkirálynőt játszania. Talán többet látott belőle Grael eddig, mint bárki, pedig arról még csak nem is sejt, hogy a legféltettebb írásait is elolvasta.*
*Annyi mindent látott az eltelt néhány órában, hogy már felidézni sem tudja az összes képet. Szerette volna kiszálazni mindet, de ha vissza kell most rájuk gondolni, akkor akár folytathatná is tovább a próbálkozást az alvással. Még az is szinte fáj, ha vissza akar emlékezni. Pedig jó ötletnek tűnt, hogy az összeset felvési egy lapra és a mélyükre néz. Ha meg is fog történni, talán nem most kellene erőltetnie, de valamit muszáj tennie, hogy kibírja a maradék időt. Minden igyekezetével azon van, hogy ha nincs is jól, ez a lehető legkevésbé se látszódjon, ezért amikor Grael belép hozzá egy pohár vízzel, elveszi a homlokától a kezét és bár a szemei, na meg a sötét karikák alatta mindent elárulnak, egy halvány mosolyt azért magára erőltet. Erősnek akarja magát láttatni a helyzet ellenére. Éppen elég, hogy belül még mindig olyan ködös minden.*
- A képek folyton felkeltettek, de talán… valamire mégis jó volt. *Újra jobban lenni, hogy utána megint szép lassan elinduljon a téboly felé, hogy egy értelmes gondolata is alig lehessen. Arra talán tényleg jó volt. Viszont legalább nem vacog.
Belekortyol a pohár vízbe, ami után jólesőn lehunyja a szemét. Nem is érezte eddig, hogy mennyire ki van száradva.*
- Köszönöm.
*Vár egy kicsit, majd az egészet felhajtja. Fel szeretne állni, hogy kivigye a poharat a konyhába, nem szeretne az ágy közelében lenni, de aztán a következő mondatokra a mozdulatában megakad és inkább visszaül. Maga alá húzza a lábát, és eligazgatja a kissé meggyűrődött eltulajdonított inget. *
- Te is? *Csillan fel egy pillanatra a szeme. Ha meg is tudja játszani, hogy nincsen olyan szörnyen, arra már nem tud odafigyelni, hogy másban is hazudjon. Az első természetes reakció pedig, hogy örül annak, ha a másik valóban beszél majd magáról.*
- Mit szeretnél tudni? *Biccenti oldalra a fejét, ahogy nézi a férfit, de szeretné, hogy leüljön oda mellé. *
- Azt hiszem, most nem jut eszembe más Nori-ról. *Hiába mondta, hogy róla szeretne többet tudni, nem gondolja, hogy bármi más információra szüksége van, ami nem tartozik az üzletükhöz. Ez az első gondolata és még csak nem is hazudik. Persze van még, amit nem árult el, de most nem azért nem teszi, mert nem akarja, hanem mert nehéz kutatnia magában.* - De nem fogok elhallgatni róla semmit, csak… *Végigsimít a homlokán.* - tudod… elvette az eszem. *A halvány mosoly kissé fájdalmassá válik, még ha csak egy rossz viccnek is szánta az utolsó mondatot.* - De kérdezz bármit. Csak ülj le te is ide. *A felébredt ragaszkodás és a közelségének a hiánya is olyasmi, amiért máskor saját magát pofozná fel, de ebben a helyzetben már tényleg semmi értelme nincsen jégkirálynőt játszania. Talán többet látott belőle Grael eddig, mint bárki, pedig arról még csak nem is sejt, hogy a legféltettebb írásait is elolvasta.*
2366. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-30 16:40:34
Üzenet elküldve: 2025-03-30 16:40:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Még hogy nem küzdött még bűntudattal. Azóta marja, hogy Nara magára hagyta ebben a rozoga házban azért, mert rosszul bánt vele. Sőt, már akkor is érezte, mikor itt, Artheniorban újra találkoztak, csak akkor még ahogy jött, úgy el is múlt. Most már nem múlik el. Nem ám, de Mai honnan is tudhatná?
Már nem válaszol a lánynak, csak magában mosolyog a szavain. Mindig meg akar valakit védeni, csak önmagát nem tudja soha, de ez most már mindegy is. Ha nem akarja, hogy az elméje után a teste is csődöt mondjon, muszáj pihennie. Ahogy Mai lehunyja a szemeit, ő magára hagyja a szobában, még az ajtót is behajtja, de azért egy kis rést nyitva hagy rajta.
Visszamegy a konyhába, és ott ül le tűnődni, vagy épp csak nem gondolni semmire azok után, hogy a mai napot már megint nem töltheti egyedül. Mondjuk, voltak olyan részei, melyek miatt egyáltalán nem bánja. Ezen halványan el is mosolyodik, majd felpillantva meglátja a kis könyvet, amit Mai az asztalon hagyott, illetve kénytelen volt hagyni, miután ő erőszakkal elcipelte őt előle. Egy ideig nézi, de sokáig nem kell győzködnie magát, hogy előre hajoljon, és magához vegye, majd ki is nyissa azt. Forgatni kezdi a lapokat, és olvas. Először nem figyelmesen, csak átfutja a szavakat, de ahogy néhány leírt sor felkelti az érdeklődését, egyre jobban elmélyed a látottakban. Olyan ez az egész, mintha betekintést nyerne a félvér lelkébe anélkül, hogy fel kellene tennie jókor a jó kérdéseket. Minden itt van, amire csak kíváncsi lehet. Néhol ködös, néhol érthetetlen, máshol pedig meglepően, sőt, fájdalmasan egyértelmű, hogy miről ír. Néhány sort olvasva még a hideg is kirázza. Többet többször is újra elolvas, hogy biztosan jól ért-e minden szót. Ki tudja, mennyi idő telik el azzal, hogy ezt a naplót vagy micsodát tanulmányozza, mígnem a szoba felől érkező erőtlen hangon meghallja a nevét. Ekkor egy halk puffanással csukja be a kezei között a könyvet, és teszi vissza azt az asztalra pontosan ugyanoda, ahol Mai hagyta. Egészen biztos benne, hogy a lány nem akarta, hogy mindenről tudjon, ami szerepel benne, így egyelőre nem is akarja elmondani neki, hogy látta.
Feláll a székről, majd benyit a szobába, kezében egy pohár vízzel, amit rögtön át is ad a nyafogó lánynak.*
- Tudtál aludni? Hogy érzed magad? *Hülye kérdés talán, de ő akkor is kíváncsi rá. Lassan esteledik, már tényleg nincs sok hátra, de ha Mainak sikerült némi energiát összeszednie, akkor talán tényleg jobb lesz, ha legközelebb már csak akkor alszik el, ha az átok már szertefoszlott. Az elméjét is meg kell óvni.*
- Mit szólnál, ha akkor beszélgetnénk? Mesélhetnél. Magadról, és most figyelni is fogok rád, hogy helyrehozzam a hibámat. Cserébe én is mesélek. *Persze, csak arra kíváncsi, hogy ugyanazt hallja-e majd a dús ajkak közül, mint ami le vagyon írva…*
*Még hogy nem küzdött még bűntudattal. Azóta marja, hogy Nara magára hagyta ebben a rozoga házban azért, mert rosszul bánt vele. Sőt, már akkor is érezte, mikor itt, Artheniorban újra találkoztak, csak akkor még ahogy jött, úgy el is múlt. Most már nem múlik el. Nem ám, de Mai honnan is tudhatná?
Már nem válaszol a lánynak, csak magában mosolyog a szavain. Mindig meg akar valakit védeni, csak önmagát nem tudja soha, de ez most már mindegy is. Ha nem akarja, hogy az elméje után a teste is csődöt mondjon, muszáj pihennie. Ahogy Mai lehunyja a szemeit, ő magára hagyja a szobában, még az ajtót is behajtja, de azért egy kis rést nyitva hagy rajta.
Visszamegy a konyhába, és ott ül le tűnődni, vagy épp csak nem gondolni semmire azok után, hogy a mai napot már megint nem töltheti egyedül. Mondjuk, voltak olyan részei, melyek miatt egyáltalán nem bánja. Ezen halványan el is mosolyodik, majd felpillantva meglátja a kis könyvet, amit Mai az asztalon hagyott, illetve kénytelen volt hagyni, miután ő erőszakkal elcipelte őt előle. Egy ideig nézi, de sokáig nem kell győzködnie magát, hogy előre hajoljon, és magához vegye, majd ki is nyissa azt. Forgatni kezdi a lapokat, és olvas. Először nem figyelmesen, csak átfutja a szavakat, de ahogy néhány leírt sor felkelti az érdeklődését, egyre jobban elmélyed a látottakban. Olyan ez az egész, mintha betekintést nyerne a félvér lelkébe anélkül, hogy fel kellene tennie jókor a jó kérdéseket. Minden itt van, amire csak kíváncsi lehet. Néhol ködös, néhol érthetetlen, máshol pedig meglepően, sőt, fájdalmasan egyértelmű, hogy miről ír. Néhány sort olvasva még a hideg is kirázza. Többet többször is újra elolvas, hogy biztosan jól ért-e minden szót. Ki tudja, mennyi idő telik el azzal, hogy ezt a naplót vagy micsodát tanulmányozza, mígnem a szoba felől érkező erőtlen hangon meghallja a nevét. Ekkor egy halk puffanással csukja be a kezei között a könyvet, és teszi vissza azt az asztalra pontosan ugyanoda, ahol Mai hagyta. Egészen biztos benne, hogy a lány nem akarta, hogy mindenről tudjon, ami szerepel benne, így egyelőre nem is akarja elmondani neki, hogy látta.
Feláll a székről, majd benyit a szobába, kezében egy pohár vízzel, amit rögtön át is ad a nyafogó lánynak.*
- Tudtál aludni? Hogy érzed magad? *Hülye kérdés talán, de ő akkor is kíváncsi rá. Lassan esteledik, már tényleg nincs sok hátra, de ha Mainak sikerült némi energiát összeszednie, akkor talán tényleg jobb lesz, ha legközelebb már csak akkor alszik el, ha az átok már szertefoszlott. Az elméjét is meg kell óvni.*
- Mit szólnál, ha akkor beszélgetnénk? Mesélhetnél. Magadról, és most figyelni is fogok rád, hogy helyrehozzam a hibámat. Cserébe én is mesélek. *Persze, csak arra kíváncsi, hogy ugyanazt hallja-e majd a dús ajkak közül, mint ami le vagyon írva…*
2365. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-30 12:49:12
Üzenet elküldve: 2025-03-30 12:49:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Úgy tekint Grael felé, mintha tényleg az egyetlen mentsvára volna. Megfogja a kezét, így legalább azon a ponton jóleső melegséget kap, bár már majdhogynem vacog. Apróságokra tud koncentrálni csupán, mint ez. Távolinak tűnik, hogy bármit is valaha meg tudott fejteni, hogy bármit is jobban tud, mint ahogyan azt a férfi mondja. Nem tud semmit, csupán aludni akar, de nem mer, hiába nyerhet általa bizonyosságot a benne mélyen alvó dolgokról is.*
- Csak meg akartam védeni.
*Mondja szomorúsággal a hangjában, de kiérezhető, hogy azt talán még ebben az állapotban is felfogta, hogy ez nem mehet így tovább. Minden porcikájában jól érzi, hogy be kell ezt fejeznie. Aludni akar.
Már fel sem veszi, hogy állítólag marhaságokat beszél. Tudja, hogy a feketeség elméje bomlott, több szilánkra hullott szét, és hogy az mekkora küzdelem, de ezt úgysem értheti az, aki még nem szeretett valakit ennyire soha és nem küzdött bűntudattal. Persze ez is csak egy eltemetett gondolat, most nem tud előbukkanni. Semmi, csak a vágy, hogy aludhasson. Felpislant a másikra, amikor példával él. Érteni akarja, de egyre kevésbé megy. A kétségbeesés is elillan róla, fáradt, már az ellen sem tudna mit tenni, ha tényleg a kaszárnyába hurcolná a másik. De nem oda viszi, hanem felemeli és újra a szobában kötnek ki. Képtelen ellenkezni, csak erőtlenül szorítja a másikat, ahogy körbefonja a nyakát a vékony karjaival. Ha ép ésszel fel tudná mérni, akkor szánalmasnak gondolná magát és addig harcolna, amíg le nem teszi. Utálja, ha pátyolgatják. Most mégis jó a karokban, de hamar az ágy éri a gerincét és a meleg takaró fedi be a testét.
Pillanat sem kell az újabb álomképekhez és az újabb riadt lélektükrökhöz. Ismétlődik újra és újra és újra. De már üvölteni sincs ereje, még ha kínzó is az összes. Szürkületig küzd és megszámlálhatatlan kép van mögötte, s még ki tudja mennyi előtte. Inkább felül az ágyban, s ahogy körbenéz nem találja Grael-t. Hálás érte, hogy nem nézte végig ezt az egészet. Már nem lehet sok hátra…*
- Grael!
*Szól halkan, aztán rájön, hogy ezt még ő sem hallotta.*
- Grael! *Szól hagosabban.*
- Csak tarts ébren, ez már fáj. *Szinte belepasszírozza a homlokát a tenyerébe. Újra írni akar, de ahhoz össze kell szedje magát. Csak még egyetlen holtponton essen át… talán utána vége.*
*Úgy tekint Grael felé, mintha tényleg az egyetlen mentsvára volna. Megfogja a kezét, így legalább azon a ponton jóleső melegséget kap, bár már majdhogynem vacog. Apróságokra tud koncentrálni csupán, mint ez. Távolinak tűnik, hogy bármit is valaha meg tudott fejteni, hogy bármit is jobban tud, mint ahogyan azt a férfi mondja. Nem tud semmit, csupán aludni akar, de nem mer, hiába nyerhet általa bizonyosságot a benne mélyen alvó dolgokról is.*
- Csak meg akartam védeni.
*Mondja szomorúsággal a hangjában, de kiérezhető, hogy azt talán még ebben az állapotban is felfogta, hogy ez nem mehet így tovább. Minden porcikájában jól érzi, hogy be kell ezt fejeznie. Aludni akar.
Már fel sem veszi, hogy állítólag marhaságokat beszél. Tudja, hogy a feketeség elméje bomlott, több szilánkra hullott szét, és hogy az mekkora küzdelem, de ezt úgysem értheti az, aki még nem szeretett valakit ennyire soha és nem küzdött bűntudattal. Persze ez is csak egy eltemetett gondolat, most nem tud előbukkanni. Semmi, csak a vágy, hogy aludhasson. Felpislant a másikra, amikor példával él. Érteni akarja, de egyre kevésbé megy. A kétségbeesés is elillan róla, fáradt, már az ellen sem tudna mit tenni, ha tényleg a kaszárnyába hurcolná a másik. De nem oda viszi, hanem felemeli és újra a szobában kötnek ki. Képtelen ellenkezni, csak erőtlenül szorítja a másikat, ahogy körbefonja a nyakát a vékony karjaival. Ha ép ésszel fel tudná mérni, akkor szánalmasnak gondolná magát és addig harcolna, amíg le nem teszi. Utálja, ha pátyolgatják. Most mégis jó a karokban, de hamar az ágy éri a gerincét és a meleg takaró fedi be a testét.
Pillanat sem kell az újabb álomképekhez és az újabb riadt lélektükrökhöz. Ismétlődik újra és újra és újra. De már üvölteni sincs ereje, még ha kínzó is az összes. Szürkületig küzd és megszámlálhatatlan kép van mögötte, s még ki tudja mennyi előtte. Inkább felül az ágyban, s ahogy körbenéz nem találja Grael-t. Hálás érte, hogy nem nézte végig ezt az egészet. Már nem lehet sok hátra…*
- Grael!
*Szól halkan, aztán rájön, hogy ezt még ő sem hallotta.*
- Grael! *Szól hagosabban.*
- Csak tarts ébren, ez már fáj. *Szinte belepasszírozza a homlokát a tenyerébe. Újra írni akar, de ahhoz össze kell szedje magát. Csak még egyetlen holtponton essen át… talán utána vége.*
2364. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-30 11:40:41
Üzenet elküldve: 2025-03-30 11:40:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Talán a hideg víz segített neki lenyugodni annyira, hogy mikor visszatér, már nem mérges, és nem is akarja tovább támadni Mait azért, mert még mindig nem tud mindent, amit már rég tudnia kellene. Ő is hibázott eleget, hogy ez így alakuljon.*
- Néha muszáj *válaszolja, miközben közelebb lép, hogy a fáradt kis kéz elérhesse az övét.* Semmit nem hagyhatsz figyelmen kívül. Sokszor a legapróbb részletben rejlik a megoldás, de ezt te sokkal jobban tudod nálam. *Megszorítja a lány kezét, és érzi, hogy az már szinte jéghideg. Jobban ki lehet merülve, mint amennyire látszik, ami nem is csoda, hisz a teste az átok miatt hosszú órák óta ragadhatott benne abban az állapotban, melyben az elméje arra kényszeríti minden porcikáját, hogy harcoljon vagy meneküljön. Most még minden tarthatónak tűnik, de ha ez így folytatódik tovább, könnyen lehet, hogy kénytelen lesz Mait a kaszárnyába vinni, hogy orvosok felügyelete alatt legyen. Ezt egyelőre még nem említi, mert ő egészen biztosan minden erejével tiltakozna ellene.*
- Megint marhaságokat beszélsz. *Mondja, mikor a lány arról kezd beszélni, hogy talán nem tönkretenni akarta őt egy átokkal a boszorkány, hanem segíteni rajta. Nem, ilyen nincs. Grael szerint már ez is annak a jele, hogy Mai elméje kezdi elveszíteni a harcot a rémségekkel szemben.*
- Én is csak azért kötöztelek meg, mert ha nem tudsz menni sehová, csak egy széken ülni, akkor biztosan nem sérülsz meg. *Próbálja meg egy példával szemléltetni, hogy mennyire tévúton járnak most a gondolatai. Nem segítség az, amivel többet lehet veszíteni, mint nyerni.
Figyeli a kétségbeesett mozdulatot, ahogy kis gombóccá húzza össze magát szerencsétlen a széken. Felsóhajt.*
- Ezt így nem. Gyere, visszaviszlek az ágyba! *Fogja, és az ölébe veszi őt, hogy a szobába vigye. Kétli, hogy a lánynak lenne elég ereje ellenkezni, de ha próbálkozna vele, akkor sem hagyja.*
- Lefekszel szépen, betakarlak a meleg takaróval, hogy ne fázz, és megpróbálsz pihenni. Rossz lesz, de muszáj. Ha csak perceket is leszel képes aludni, akkor is muszáj, mert a tested tűrőképessége véges. Ha az elfogy, akkor a rémálmoknál is rosszabb vár rád. *Nem tűr ellentmondást, ahogy elmondta, be is viszi a hálószobába a könnyű kis testet, befekteti Mait az ágyba, és nyakig betakarja.*
- Nincs már sok hátra. A felén túl vagy… *mondja közben, hátha segít.*
*Talán a hideg víz segített neki lenyugodni annyira, hogy mikor visszatér, már nem mérges, és nem is akarja tovább támadni Mait azért, mert még mindig nem tud mindent, amit már rég tudnia kellene. Ő is hibázott eleget, hogy ez így alakuljon.*
- Néha muszáj *válaszolja, miközben közelebb lép, hogy a fáradt kis kéz elérhesse az övét.* Semmit nem hagyhatsz figyelmen kívül. Sokszor a legapróbb részletben rejlik a megoldás, de ezt te sokkal jobban tudod nálam. *Megszorítja a lány kezét, és érzi, hogy az már szinte jéghideg. Jobban ki lehet merülve, mint amennyire látszik, ami nem is csoda, hisz a teste az átok miatt hosszú órák óta ragadhatott benne abban az állapotban, melyben az elméje arra kényszeríti minden porcikáját, hogy harcoljon vagy meneküljön. Most még minden tarthatónak tűnik, de ha ez így folytatódik tovább, könnyen lehet, hogy kénytelen lesz Mait a kaszárnyába vinni, hogy orvosok felügyelete alatt legyen. Ezt egyelőre még nem említi, mert ő egészen biztosan minden erejével tiltakozna ellene.*
- Megint marhaságokat beszélsz. *Mondja, mikor a lány arról kezd beszélni, hogy talán nem tönkretenni akarta őt egy átokkal a boszorkány, hanem segíteni rajta. Nem, ilyen nincs. Grael szerint már ez is annak a jele, hogy Mai elméje kezdi elveszíteni a harcot a rémségekkel szemben.*
- Én is csak azért kötöztelek meg, mert ha nem tudsz menni sehová, csak egy széken ülni, akkor biztosan nem sérülsz meg. *Próbálja meg egy példával szemléltetni, hogy mennyire tévúton járnak most a gondolatai. Nem segítség az, amivel többet lehet veszíteni, mint nyerni.
Figyeli a kétségbeesett mozdulatot, ahogy kis gombóccá húzza össze magát szerencsétlen a széken. Felsóhajt.*
- Ezt így nem. Gyere, visszaviszlek az ágyba! *Fogja, és az ölébe veszi őt, hogy a szobába vigye. Kétli, hogy a lánynak lenne elég ereje ellenkezni, de ha próbálkozna vele, akkor sem hagyja.*
- Lefekszel szépen, betakarlak a meleg takaróval, hogy ne fázz, és megpróbálsz pihenni. Rossz lesz, de muszáj. Ha csak perceket is leszel képes aludni, akkor is muszáj, mert a tested tűrőképessége véges. Ha az elfogy, akkor a rémálmoknál is rosszabb vár rád. *Nem tűr ellentmondást, ahogy elmondta, be is viszi a hálószobába a könnyű kis testet, befekteti Mait az ágyba, és nyakig betakarja.*
- Nincs már sok hátra. A felén túl vagy… *mondja közben, hátha segít.*
2363. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-30 09:18:30
Üzenet elküldve: 2025-03-30 09:18:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Ha fel is vette a kesztyűt, ez az átok akkor is teljesen kikezdi az elméjét. Nem olyan irányban haladnak a gondolatai, ahogyan azt szeretné, vagy ahogy máskor. Ezt Grael első kézből láthatta, már akkor is, amikor Szikráról beszéltek. A fáradtság nem segít abban, hogy hasznos elméleteket gyártson, de a kezei nem tudnak annyira elfáradni, hogy ne tudja leírni legalább a puszta tényeket, ferdítések nélkül. Sorvezetők, látott képek csupán, amik a papírra vannak vetve, persze akad néhány gondolat is, de ezeknek az értelme kétséges. Majd később kitisztázza. Elég ideje van a körmölésre, majd amikor hallja a férfi lépteit, már intézi is hozzá az első kérdést. A kék íriszek körülötti fehér ugyan már kissé vörösben pompázik, de nem huny ki belőle a fény. És a másik most nem is olyan haragos, mint amikor elvonult, amitől a félvérnek is könnyebb.*
- De hiszen elbújtam. *A férfi keze felé nyúl, így még jobban kívánja a közelségét.* - Látod? Azt nem vettem figyelembe, ami a legfontosabb. De most már nem így lesz. *Rázza meg a fejét, majd vesz egy nagy levegőt. Bármennyire szomjazza a tudást, az álmok olyan félelmetesek, hogy a gondolatra, hogy csak még egyet át kell élnie, párásodik a szeme. De talán segítenek. Nori sötét ajándéka. De ettől még nem így kellene ennek lennie.
Tovább figyeli a másik szavait. Nehezen szűrődik át a fejében lévő ködön az értelme, de mindent megtesz azért, hogy koncentrálni tudjon.*
- Nekem nincs kardom, vagy erőm. Ennyim van. *Hajtja le a fejét. Persze ott a mágia, de mintha azt sem venné figyelembe. Nem volna képes bántani azáltal sem igazán senkit, nemhogy Nori-t. *
- Tényleg pont ezt próbálja elvenni tőlem. De hogy szánt szándékkal? *Néz vissza, kutatva a barnákat.*
- Néhány napja arról beszéltem neki, hogy az álmok néha segítenek meglátni dolgokat. Ő ezt… segítségnek gondolta. *Elhagyja ajkait egy lemondó sóhaj.* - Egy része legalábbis biztosan. Még ha kifejezett ellenállást is mutattam. De ez mit sem számít. *Visszafordul újra és mered a papírra. Fázik és már lassan a betűk is összefolynak. Ismét felhúzza a térdét és azt öleli, miközben végigfut rajta a libabőr. A homlokát is a térdekre hajra, elmondhatatlanul fáradt és még hol a vége?* - Csak az számít, hogy így érzem magam miatta és ezt nem csinálhatom tovább. *Érzi, hogy újra el fogja nyomni az álom, még ebben a lehetetlen pózban is. Lassan félni sincs ereje. De legalább közel a papír és a toll.*
*Ha fel is vette a kesztyűt, ez az átok akkor is teljesen kikezdi az elméjét. Nem olyan irányban haladnak a gondolatai, ahogyan azt szeretné, vagy ahogy máskor. Ezt Grael első kézből láthatta, már akkor is, amikor Szikráról beszéltek. A fáradtság nem segít abban, hogy hasznos elméleteket gyártson, de a kezei nem tudnak annyira elfáradni, hogy ne tudja leírni legalább a puszta tényeket, ferdítések nélkül. Sorvezetők, látott képek csupán, amik a papírra vannak vetve, persze akad néhány gondolat is, de ezeknek az értelme kétséges. Majd később kitisztázza. Elég ideje van a körmölésre, majd amikor hallja a férfi lépteit, már intézi is hozzá az első kérdést. A kék íriszek körülötti fehér ugyan már kissé vörösben pompázik, de nem huny ki belőle a fény. És a másik most nem is olyan haragos, mint amikor elvonult, amitől a félvérnek is könnyebb.*
- De hiszen elbújtam. *A férfi keze felé nyúl, így még jobban kívánja a közelségét.* - Látod? Azt nem vettem figyelembe, ami a legfontosabb. De most már nem így lesz. *Rázza meg a fejét, majd vesz egy nagy levegőt. Bármennyire szomjazza a tudást, az álmok olyan félelmetesek, hogy a gondolatra, hogy csak még egyet át kell élnie, párásodik a szeme. De talán segítenek. Nori sötét ajándéka. De ettől még nem így kellene ennek lennie.
Tovább figyeli a másik szavait. Nehezen szűrődik át a fejében lévő ködön az értelme, de mindent megtesz azért, hogy koncentrálni tudjon.*
- Nekem nincs kardom, vagy erőm. Ennyim van. *Hajtja le a fejét. Persze ott a mágia, de mintha azt sem venné figyelembe. Nem volna képes bántani azáltal sem igazán senkit, nemhogy Nori-t. *
- Tényleg pont ezt próbálja elvenni tőlem. De hogy szánt szándékkal? *Néz vissza, kutatva a barnákat.*
- Néhány napja arról beszéltem neki, hogy az álmok néha segítenek meglátni dolgokat. Ő ezt… segítségnek gondolta. *Elhagyja ajkait egy lemondó sóhaj.* - Egy része legalábbis biztosan. Még ha kifejezett ellenállást is mutattam. De ez mit sem számít. *Visszafordul újra és mered a papírra. Fázik és már lassan a betűk is összefolynak. Ismét felhúzza a térdét és azt öleli, miközben végigfut rajta a libabőr. A homlokát is a térdekre hajra, elmondhatatlanul fáradt és még hol a vége?* - Csak az számít, hogy így érzem magam miatta és ezt nem csinálhatom tovább. *Érzi, hogy újra el fogja nyomni az álom, még ebben a lehetetlen pózban is. Lassan félni sincs ereje. De legalább közel a papír és a toll.*
2362. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-29 19:19:30
Üzenet elküldve: 2025-03-29 19:19:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*Hogy mikre nem képes a bűntudat… Neki ehhez az egészhez semmi köze, mégis azon találja magát, hogy egy macska két szép, sárga szeméért és a lelkében érzett fájdalom miatt itt áll az utca közepén, és egy tolvaj kölyköt készül megmenteni a városőrség karmaiból. A józan ész azt parancsolná neki, hogy hagyja az egészet a fenébe, nem úgy a fejében újra halkan megszólaló, suttogó hangok.*
~Öld meg! Végezd k! Biztosan ízletes a vére…~ *Tekintete elhidegül, ahogy a hangot hallva ő maga is úgy érzi, hogy az egész teste megdermed, de hamar összeszedi magát. Eddig csak egy utcakölyöknek hitte a sötételfet, de mikor fény derül rá, hogy valóban Mai árvaházából szökhetett meg, meglepetten kerekednek ki a szemei.*
- Oh… szóval árva. Tudod, hogy miért az? Azért, mert te és a fajtád hagytátok, hogy a lázadók porig rombolják a fél várost. Azért, mert Eeyr és a kutyái alkalmatlanok a város vezetésére. *Fakad ki, továbbra sem törődve az esetleges következményekkel.*
- Nincs jogod korcsnak nevezni azt, aki miattatok jutott erre a sorsra. *Sziszegi, majd megszaporázza a lépteit, megelőzi a párost, hogy közéjük és az említett lelencház közé álljon, egyértelműsítve, hogy az út innentől rajta keresztül vezet tovább, vagy sehogy.*
- Ajánlok egy üzletet. *Szólal meg, tekintete most már fenyegető, a hang pedig egyre erősebben lüktet a fejében. ~Ölj!~*
- Még egyszer megkérdezem, mennyit ér az a gyűrű, amit ellopott? Az egyik lehetőség, hogy megmondod, kifizetem, békén hagyod a kölyköt, és eltakarodsz innen. A másik, hogy vipera eledelt csinálok belőled, és téged érhet a megtiszteltetés, hogy elsőként szennyezheted be a véreddel a kardomat. *Húzza elő a tokjából a most még makulátlanul tisztán csillogó, wegtoreni pengét.*
*Hogy mikre nem képes a bűntudat… Neki ehhez az egészhez semmi köze, mégis azon találja magát, hogy egy macska két szép, sárga szeméért és a lelkében érzett fájdalom miatt itt áll az utca közepén, és egy tolvaj kölyköt készül megmenteni a városőrség karmaiból. A józan ész azt parancsolná neki, hogy hagyja az egészet a fenébe, nem úgy a fejében újra halkan megszólaló, suttogó hangok.*
~Öld meg! Végezd k! Biztosan ízletes a vére…~ *Tekintete elhidegül, ahogy a hangot hallva ő maga is úgy érzi, hogy az egész teste megdermed, de hamar összeszedi magát. Eddig csak egy utcakölyöknek hitte a sötételfet, de mikor fény derül rá, hogy valóban Mai árvaházából szökhetett meg, meglepetten kerekednek ki a szemei.*
- Oh… szóval árva. Tudod, hogy miért az? Azért, mert te és a fajtád hagytátok, hogy a lázadók porig rombolják a fél várost. Azért, mert Eeyr és a kutyái alkalmatlanok a város vezetésére. *Fakad ki, továbbra sem törődve az esetleges következményekkel.*
- Nincs jogod korcsnak nevezni azt, aki miattatok jutott erre a sorsra. *Sziszegi, majd megszaporázza a lépteit, megelőzi a párost, hogy közéjük és az említett lelencház közé álljon, egyértelműsítve, hogy az út innentől rajta keresztül vezet tovább, vagy sehogy.*
- Ajánlok egy üzletet. *Szólal meg, tekintete most már fenyegető, a hang pedig egyre erősebben lüktet a fejében. ~Ölj!~*
- Még egyszer megkérdezem, mennyit ér az a gyűrű, amit ellopott? Az egyik lehetőség, hogy megmondod, kifizetem, békén hagyod a kölyköt, és eltakarodsz innen. A másik, hogy vipera eledelt csinálok belőled, és téged érhet a megtiszteltetés, hogy elsőként szennyezheted be a véreddel a kardomat. *Húzza elő a tokjából a most még makulátlanul tisztán csillogó, wegtoreni pengét.*
2361. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-29 18:46:18
Üzenet elküldve: 2025-03-29 18:46:18
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
//Szövevényes szövődmények//
*Szerencsére a sötételf kölyök kellően ellenszegül hozzá, hogy lassítsa a tempót, így Norinak van ideje térülni-fordulni és összeszedni holmijait a házból.
Hangjára megtorpan a városőr, s a fekete macskával együtt három tekintet is rászegeződik.*
-Ez egy kis tolvaj! *Feleli a tarfejű városőr néhány szívdobbanásnyi szünet után. Érezhetően elmerengett az ajánlaton, de egyelőre nem látszik, hogy kötélnek akarna állni.*
-A szarvasos lelencházé, méghozzá. *Farkasvigyor húzódik ábrázatára.*
-Majd ott színt vall. Nem igaz, sötételf korcs?! *Nagyot ránt a gyermek karján, majd folytatja útját, magával húzva a fiút is.*
-Aztán eldönthetik, hogy ki a felelős ezért... És visszaadod szépen a gyűrűt, amit a Piactéren loptál. Még mindig ott a zsebedben, nem igaz? *Utolsó szavait természetesen az ifjonchoz intézi, aki immáron némán tűri, hogy vezessék. A dülledő szemű macska követi a párost. Nori csupán pár lépésnyire áll; dönthet, hogy közbeavatkozik-e, netalán megpróbál szép szóval hatni. Esetleg követi őket, vagy hagyja az egész hercehurcát a fenébe... Csak rajta áll. Egy dolog biztos csak; a szóban forgó "lelencház" nincs túl messze.*
*Szerencsére a sötételf kölyök kellően ellenszegül hozzá, hogy lassítsa a tempót, így Norinak van ideje térülni-fordulni és összeszedni holmijait a házból.
Hangjára megtorpan a városőr, s a fekete macskával együtt három tekintet is rászegeződik.*
-Ez egy kis tolvaj! *Feleli a tarfejű városőr néhány szívdobbanásnyi szünet után. Érezhetően elmerengett az ajánlaton, de egyelőre nem látszik, hogy kötélnek akarna állni.*
-A szarvasos lelencházé, méghozzá. *Farkasvigyor húzódik ábrázatára.*
-Majd ott színt vall. Nem igaz, sötételf korcs?! *Nagyot ránt a gyermek karján, majd folytatja útját, magával húzva a fiút is.*
-Aztán eldönthetik, hogy ki a felelős ezért... És visszaadod szépen a gyűrűt, amit a Piactéren loptál. Még mindig ott a zsebedben, nem igaz? *Utolsó szavait természetesen az ifjonchoz intézi, aki immáron némán tűri, hogy vezessék. A dülledő szemű macska követi a párost. Nori csupán pár lépésnyire áll; dönthet, hogy közbeavatkozik-e, netalán megpróbál szép szóval hatni. Esetleg követi őket, vagy hagyja az egész hercehurcát a fenébe... Csak rajta áll. Egy dolog biztos csak; a szóban forgó "lelencház" nincs túl messze.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2384-2403