Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 135 (2681. - 2700. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263
2700. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-18 05:20:06
Üzenet elküldve: 2025-08-18 05:20:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy kis csend a vihar előtt//
*Thea mozdulatai lassúak, mintha minden nesz túlságosan hangos lenne ebben a némaságban, ami mostanában körül veszi. Amióta Norennar eltűnt a kürtszó után, nem találta a helyét. A ház falai szűkebbek, a napfény fakóbb, a külvilág zaját inkább csak távolról, tompán hallgatta. Ritkán lépte át a küszöböt, akkor is csak, ha muszáj volt, mintha odakint minden idegenebb volna nélküle. Most is csak a mosdótál fölé hajolt nemrég, bőrén még ott csillog a víz hűvössége, hajából nedves tincsek tapadnak vállára. Csak a könnyű hálóruha simul rá, egyszerű, mindennapi viselet, amit sosem mutatna másnak, és mégis, ebben a félhomályban, a mécsesek reszkető fényében ő maga is inkább emlékeztet egy árnyékra, mint hús-vér nőre. A váratlan kopogásra összerezzen, szíve kihagy egy ütemet. Tekintete az ajtóra szegeződik, mintha előbb ki kellene derítenie, valóban hallotta-e. Nem vár senkit, nem is kereste senki, hosszú másodpercek telnek el, mire megmozdul. A spaletták zárva, a szobában félhomály, odakint a világ ismeretlen neszei, mégis, mintha a szíve mélyén tudná, ki állhat a küszöbön. Vagy legalábbis reméli. Ujjai akaratlanul is a hálóruha finom anyagát igazítják, miközben odalép. Egy pillanatra megtorpan, tenyerét az ajtó deszkájára simítja, a gondolat viszont megvillan benne, hogy ha most téved, ha csak képzelődik, akkor újra csak az üresség marad utána. De a férfi szavai, az a régi figyelmeztetés a biztonságról, most mégis erőt adnak neki. A zár fémje halkan kattan, idegen, de immár megszokott hang, a szokás, amit Norennar hiánya szült. Amikor az ajtó lassan megnyílik, csupán csak résnyire, a félhomályos szoba mögötte csendben marad, csak a mécsesek apró lángja remeg a huzatban. Thea arca a sötétből bontakozik ki, nedves hajtincsek árnyalják a tekintetét. Szemében egyszerre bujkál óvatosság és némi hitetlenkedés, ahogy a férfi arcát megpillantja. Szólni nem szól először, csak némán fürkészi az alakot a küszöbön, mintha nem merne hinni a saját szemének. A sárga szemek nagyobbra nyílnak, bennük pedig megbújik az óvatos öröm. Mosoly még nem mer kivirágozni az arcán, de az ajtó, ha lassan is, szélesebbre tárul, felfedve az egyszerű, vékony hálóruhába bújtatott alakját, ami eddig gondosan megbújt az ajtó takarásában.*
- Norennar?
*Mintha még most sem merné elhinni, hogy visszatért. Tesz egy óvatos lépést felé, de mielőtt még kinyújtaná a kezét, hogy hozzá érjen, legalább annyira, hogy megbizonyosodjon róla, hogy ez itt most valós, a kezek csak a kopott ajtó fáját szorítják erősebben. Azután észbe kap és ellép az ajtóból, vissza a félhomály takarásába, hogy helyet adjon a férfinak.*
- Gyere be. Ha... hm...
*Pillant hátra a válla felett, ráhunyorogva az asztalra. Azon ott a váza, de most friss vízzel megtöltve, benne a halott virágok helyett frissek, élők foglalnak helyet, igaz, hogy csak a kertből letépett vadvirágok ezek. Mellette egy kancsó, félig vízzel, és egy kissé csorba pohár.*
- Vízzel meg tudlak kínálni. Ha minden igaz, talán egy kis borral is.
*Pillant vissza a férfira, ha pedig belép, akkor az ajtó csukódik mögötte, a zár pedig újra kattan, ahogy nyomban vissza is zárja azt. Szemei pedig egyszeriben izgatottan, de mellette idegesen pillanatnak végig a férfin.*
*Thea mozdulatai lassúak, mintha minden nesz túlságosan hangos lenne ebben a némaságban, ami mostanában körül veszi. Amióta Norennar eltűnt a kürtszó után, nem találta a helyét. A ház falai szűkebbek, a napfény fakóbb, a külvilág zaját inkább csak távolról, tompán hallgatta. Ritkán lépte át a küszöböt, akkor is csak, ha muszáj volt, mintha odakint minden idegenebb volna nélküle. Most is csak a mosdótál fölé hajolt nemrég, bőrén még ott csillog a víz hűvössége, hajából nedves tincsek tapadnak vállára. Csak a könnyű hálóruha simul rá, egyszerű, mindennapi viselet, amit sosem mutatna másnak, és mégis, ebben a félhomályban, a mécsesek reszkető fényében ő maga is inkább emlékeztet egy árnyékra, mint hús-vér nőre. A váratlan kopogásra összerezzen, szíve kihagy egy ütemet. Tekintete az ajtóra szegeződik, mintha előbb ki kellene derítenie, valóban hallotta-e. Nem vár senkit, nem is kereste senki, hosszú másodpercek telnek el, mire megmozdul. A spaletták zárva, a szobában félhomály, odakint a világ ismeretlen neszei, mégis, mintha a szíve mélyén tudná, ki állhat a küszöbön. Vagy legalábbis reméli. Ujjai akaratlanul is a hálóruha finom anyagát igazítják, miközben odalép. Egy pillanatra megtorpan, tenyerét az ajtó deszkájára simítja, a gondolat viszont megvillan benne, hogy ha most téved, ha csak képzelődik, akkor újra csak az üresség marad utána. De a férfi szavai, az a régi figyelmeztetés a biztonságról, most mégis erőt adnak neki. A zár fémje halkan kattan, idegen, de immár megszokott hang, a szokás, amit Norennar hiánya szült. Amikor az ajtó lassan megnyílik, csupán csak résnyire, a félhomályos szoba mögötte csendben marad, csak a mécsesek apró lángja remeg a huzatban. Thea arca a sötétből bontakozik ki, nedves hajtincsek árnyalják a tekintetét. Szemében egyszerre bujkál óvatosság és némi hitetlenkedés, ahogy a férfi arcát megpillantja. Szólni nem szól először, csak némán fürkészi az alakot a küszöbön, mintha nem merne hinni a saját szemének. A sárga szemek nagyobbra nyílnak, bennük pedig megbújik az óvatos öröm. Mosoly még nem mer kivirágozni az arcán, de az ajtó, ha lassan is, szélesebbre tárul, felfedve az egyszerű, vékony hálóruhába bújtatott alakját, ami eddig gondosan megbújt az ajtó takarásában.*
- Norennar?
*Mintha még most sem merné elhinni, hogy visszatért. Tesz egy óvatos lépést felé, de mielőtt még kinyújtaná a kezét, hogy hozzá érjen, legalább annyira, hogy megbizonyosodjon róla, hogy ez itt most valós, a kezek csak a kopott ajtó fáját szorítják erősebben. Azután észbe kap és ellép az ajtóból, vissza a félhomály takarásába, hogy helyet adjon a férfinak.*
- Gyere be. Ha... hm...
*Pillant hátra a válla felett, ráhunyorogva az asztalra. Azon ott a váza, de most friss vízzel megtöltve, benne a halott virágok helyett frissek, élők foglalnak helyet, igaz, hogy csak a kertből letépett vadvirágok ezek. Mellette egy kancsó, félig vízzel, és egy kissé csorba pohár.*
- Vízzel meg tudlak kínálni. Ha minden igaz, talán egy kis borral is.
*Pillant vissza a férfira, ha pedig belép, akkor az ajtó csukódik mögötte, a zár pedig újra kattan, ahogy nyomban vissza is zárja azt. Szemei pedig egyszeriben izgatottan, de mellette idegesen pillanatnak végig a férfin.*
2699. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-17 23:33:29
Üzenet elküldve: 2025-08-17 23:33:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
* Ha futóbolond lenne, bizonyosan verset írna a szépségről, ami újonnan szerzett szobájában megjelent. Ha kevésbé lenne bolond, és értene hozzá, akkor dalt költene. Pash azonban egyik sem ezek közül, csak egy egyre hevesebb szívdobogástól megrészegült fiatal férfi, aki hirtelen azt se tudja, hogy mit mondjon. Szerencsére nem is kell mondania semmit, mert a bárd beszél helyette is. ~És milyen szépeket mond, milyen gyönyörűen formázza a szavakat, és még a hangja is olyan, ami táncba vinné a vén embereket is. ~ Bár eddig jó néhány finom célzás, enyhe utalás ment el a füle mellett, most mennydörgésként visszhangzik a fejében a szófordulat. ~Az enyém lehet… és én az övé. Úgy legyen! ~ A vörös szín kiemeli a barna hajzuhatagot, ami az őszi avar veszélyeire emlékezteti. Mert vannak színek, amik a veszélyt hordozzák. A szőke haj nem ilyen, a hullámzó búzamező a nyugalmat juttatja eszünkbe. A fekete az éjszakát, jótékonyan simulva ránk és védve alvás közben. Az ősz, mint Pashnak is van, a hó tisztasága. A vörös és a barna viszont a csapdát rejtő avar, amikor nem tudhatjuk, hogy ahova a lábunkat tesszük, biztonságos. A hóhajú harcos mindig is tudta, hogy vonzódik a vörös hajhoz, de arra csak most döbben rá, hogy a barnához is. Ugyan arra a kalandra hívja, ugyan úgy óva inti, hogy vigyázzon merre megy. És mint mindig, most is sutba vág minden ehhez hasonlót, és szaladni akar benne. Elveszni, ha kell, megsebezni magát, csak érezze, hogy él. Izgatottan nyalja meg ajkait, mert úgy érzi túlságosan kiszáradtak, és illetlen lenne úgy csókolni Merlanát, hogy nem puhán tapasztja száját az övére. Egy pillanatig sem kételkedik a szavak igazságában, hiszen olyan őszintének hangzanak. Olyan kedvesnek, minden áron el akarja hinni, hogy igaz amit hall. Hogy valakit tényleg érdekel, valakinek fontos, és valaki szeretni akarja. Természetesen mindent enged, egy pillanatra vár csak ki, miközben az ölelő karok kígyóként fogják körbe, aztán megragadja a bárdot, magához húzza még közelebb, csókolni akarja, levetni róla a páncélt, felfedezni ami alatta van. És ha a házigazda hagyja, akkor így is tesz, hamar elrontva az összképet, amit oly gondosan épített fel neki ajándékként az áldozatot becserkésző pók. Ha nem állítják meg, akkor kibújtatja a nőt az ingből, de a fűző láttán egy pillanatra meglepődik. Szerencsére, mint azt Merlana már tapasztalta, Pashnak gyakran van dolga csomókkal, úgyhogy gyakorlott mozdulattal igyekszik kioldani, levetni róla a felesleges réteget, hiszen nincs már okuk arra, hogy bármelyikük is páncélt viseljen, Pash itt van, és senki nem merne rájuk támadni emiatt. Ha a nyak közelébe jut, akkor először puha, majd ha nem állítják le, egyre durvábban követelőző csókokkal illeti, fogaival meg is csípi a bőrt, arra persze ügyelve, hogy ne okozzon sérülést benne. Hiszen a bárd egy gyönyörű szobor, egy műalkotás, amiben vétek lenne bármilyen kárt okozni. De ha valóban lekerülnek a felesleges darabok, akkor Merlana olyat tapasztalhat, ami talán meglepi. Ahelyett, hogy saját alantas vágyai érdekében kezdene Pash mielőbb bele, hogy elintézze a dolgot, helyette vissza vesz a tempóból, és jobban odafigyel a másikra. Érezhetően az kerül előtérbe, hogy örömet szerezzen, sokkal inkább, mint hogy ő kapjon. Nem kapkod, nem siet, és ha kell, akkor jó hosszasan húzza magára ezt az alárendelt szerepet, amit épp annyira élvez, mintha ő lenne a dolog elszenvedője. Persze hagyja, hogy neki is kijusson az élvezetekből, de sosem önző, végig egyenrangú félként kezeli újdonsült szeretőjét, figyelve a testének minden rezdülésére, és csak az választja el a sellőházban nevelkedett és képzett szakmabeliektől, hogy ő mindvégig őszinte, végig az érzelmek vezérlik, és igazán ténylegesen fontosnak érzi azt, ami történik. *
//Sub Rosa Panzió//
* Ha futóbolond lenne, bizonyosan verset írna a szépségről, ami újonnan szerzett szobájában megjelent. Ha kevésbé lenne bolond, és értene hozzá, akkor dalt költene. Pash azonban egyik sem ezek közül, csak egy egyre hevesebb szívdobogástól megrészegült fiatal férfi, aki hirtelen azt se tudja, hogy mit mondjon. Szerencsére nem is kell mondania semmit, mert a bárd beszél helyette is. ~És milyen szépeket mond, milyen gyönyörűen formázza a szavakat, és még a hangja is olyan, ami táncba vinné a vén embereket is. ~ Bár eddig jó néhány finom célzás, enyhe utalás ment el a füle mellett, most mennydörgésként visszhangzik a fejében a szófordulat. ~Az enyém lehet… és én az övé. Úgy legyen! ~ A vörös szín kiemeli a barna hajzuhatagot, ami az őszi avar veszélyeire emlékezteti. Mert vannak színek, amik a veszélyt hordozzák. A szőke haj nem ilyen, a hullámzó búzamező a nyugalmat juttatja eszünkbe. A fekete az éjszakát, jótékonyan simulva ránk és védve alvás közben. Az ősz, mint Pashnak is van, a hó tisztasága. A vörös és a barna viszont a csapdát rejtő avar, amikor nem tudhatjuk, hogy ahova a lábunkat tesszük, biztonságos. A hóhajú harcos mindig is tudta, hogy vonzódik a vörös hajhoz, de arra csak most döbben rá, hogy a barnához is. Ugyan arra a kalandra hívja, ugyan úgy óva inti, hogy vigyázzon merre megy. És mint mindig, most is sutba vág minden ehhez hasonlót, és szaladni akar benne. Elveszni, ha kell, megsebezni magát, csak érezze, hogy él. Izgatottan nyalja meg ajkait, mert úgy érzi túlságosan kiszáradtak, és illetlen lenne úgy csókolni Merlanát, hogy nem puhán tapasztja száját az övére. Egy pillanatig sem kételkedik a szavak igazságában, hiszen olyan őszintének hangzanak. Olyan kedvesnek, minden áron el akarja hinni, hogy igaz amit hall. Hogy valakit tényleg érdekel, valakinek fontos, és valaki szeretni akarja. Természetesen mindent enged, egy pillanatra vár csak ki, miközben az ölelő karok kígyóként fogják körbe, aztán megragadja a bárdot, magához húzza még közelebb, csókolni akarja, levetni róla a páncélt, felfedezni ami alatta van. És ha a házigazda hagyja, akkor így is tesz, hamar elrontva az összképet, amit oly gondosan épített fel neki ajándékként az áldozatot becserkésző pók. Ha nem állítják meg, akkor kibújtatja a nőt az ingből, de a fűző láttán egy pillanatra meglepődik. Szerencsére, mint azt Merlana már tapasztalta, Pashnak gyakran van dolga csomókkal, úgyhogy gyakorlott mozdulattal igyekszik kioldani, levetni róla a felesleges réteget, hiszen nincs már okuk arra, hogy bármelyikük is páncélt viseljen, Pash itt van, és senki nem merne rájuk támadni emiatt. Ha a nyak közelébe jut, akkor először puha, majd ha nem állítják le, egyre durvábban követelőző csókokkal illeti, fogaival meg is csípi a bőrt, arra persze ügyelve, hogy ne okozzon sérülést benne. Hiszen a bárd egy gyönyörű szobor, egy műalkotás, amiben vétek lenne bármilyen kárt okozni. De ha valóban lekerülnek a felesleges darabok, akkor Merlana olyat tapasztalhat, ami talán meglepi. Ahelyett, hogy saját alantas vágyai érdekében kezdene Pash mielőbb bele, hogy elintézze a dolgot, helyette vissza vesz a tempóból, és jobban odafigyel a másikra. Érezhetően az kerül előtérbe, hogy örömet szerezzen, sokkal inkább, mint hogy ő kapjon. Nem kapkod, nem siet, és ha kell, akkor jó hosszasan húzza magára ezt az alárendelt szerepet, amit épp annyira élvez, mintha ő lenne a dolog elszenvedője. Persze hagyja, hogy neki is kijusson az élvezetekből, de sosem önző, végig egyenrangú félként kezeli újdonsült szeretőjét, figyelve a testének minden rezdülésére, és csak az választja el a sellőházban nevelkedett és képzett szakmabeliektől, hogy ő mindvégig őszinte, végig az érzelmek vezérlik, és igazán ténylegesen fontosnak érzi azt, ami történik. *
2698. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-17 22:52:23
Üzenet elküldve: 2025-08-17 22:52:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
*Szépen, lassan ugyan, de minden fontos megbeszélnivalójuk végére pont kerül. Az üzletet illetően sikerül dűlőre jutniuk, hát persze, hogy sikerül, hisz hogyan is utasíthatna el egy olyan ajánlatot, melynek ő szerepel a középpontjában? Ami pedig a démonokat illeti, egyetértenek abban, hogy jobb nem zargatni őket kártyázás közben.
Merlana úgy érzi, eljött az ő ideje, és a szobájába ugyan nem engedi be a kíváncsi harcost, de biztos benne, hogy ha jól sül el a terve, akkor utólag már nem is fogja annyira bánni. Precízen, minden részletre különös figyelmet fordítva készül el, majd már teljes pompájában jelenik meg újra a férfi szobájának nyitott ajtaja előtt. Vörös ajkain egyre csak szélesedik a mosoly, ahogy látja Pashthra zavarát kiteljesedni, és hallgatja, ahogy próbál értelmes szavakat kinyögni. Úgy tűnik, a bájital valóban megtette a hatását, és úgy működik, ahogy azt várta. A férfi az övé.*
- Köszönöm szépen! Úgy tartottam helyesnek, ha én is megmutatom a teljes csomagot, ami a tiéd lehet. Ez az én páncélom. *Simít végig büszkén az öltözékén, és közben tudatosan kezdi lejjebb ereszteni az álcáját. Nincs már rá szükség, nem gondolná, hogy bármi is történjen ezek után, az elrontaná a mai estét.*
- Nem a szoba a fontos, hanem az, hogy te itt vagy benne. *Mondja lágy hangon, miközben lassú, a fapadlón koppanó léptekkel közelebb megy a fiúhoz. Gyengéden alsó ajkaiba harap, mielőtt bármi mást szólna, de aztán folytatja.*
- Tudod, nem is igazán félek a kártyázó démonoktól, de a magányt azt tényleg nem szeretem. Alapvetően nem szorulok rá arra sem, hogy megvédjenek, de az a hír járja, hogy nehéz idők jönnek, és az igaz, hogy én nem vagyok harcos, nem értek a fegyverekhez, sem a páncélokhoz, csak a szavakhoz. Mondtam neked, hogy azokkal is lehet csatát nyerni, nem igaz? *Diadalittas mosolyra húzódnak ajkai.*
- Ismét bocsánatot kell kérnem tőled, de ha nem játszom el az ártatlan kislányt, nem jöttél volna velem, a Pegazusban pedig nem akartam maradni, mert ott a történtek óta már egyáltalán nem érzem jól magam. *Nem fél attól, hogy felfedve a játszma részleteit rontana a saját helyzetén. Mostanra Pashthra már a pókháló foglya, melyből nem szabadulhat, de nem is akar majd. Kezeskedni fog erről.*
- Viszont ott hagyni sem akartalak, mert kíváncsi vagyok. A történeteidre, a múltadra, a személyedre… rád. Még magam sem tudom, hogy mi, de valami megfogott benned. Szeretném, ha együtt járnánk ennek utána. Mit szólsz? *Ha Pashthra engedi, akkor gyengéden a nyaka köré fűzi a karjait, melynek következtében a távolság kettejük közt szinte megszűnik létezni. Egyértelmű jel ez a fiúnak, hogy most már megérintheti őt, és ha úgy tetszik, őszintén felvállalhatja a korábbi vágyait is, melyeket egészen eddig nem mert hangosan kimondani.*
- Ó, az üzlet ettől még ugyanúgy áll. *Teszi hozzá kuncogva, megtörve egy pillanatra a hangulatot.*
//Sub Rosa Panzió//
*Szépen, lassan ugyan, de minden fontos megbeszélnivalójuk végére pont kerül. Az üzletet illetően sikerül dűlőre jutniuk, hát persze, hogy sikerül, hisz hogyan is utasíthatna el egy olyan ajánlatot, melynek ő szerepel a középpontjában? Ami pedig a démonokat illeti, egyetértenek abban, hogy jobb nem zargatni őket kártyázás közben.
Merlana úgy érzi, eljött az ő ideje, és a szobájába ugyan nem engedi be a kíváncsi harcost, de biztos benne, hogy ha jól sül el a terve, akkor utólag már nem is fogja annyira bánni. Precízen, minden részletre különös figyelmet fordítva készül el, majd már teljes pompájában jelenik meg újra a férfi szobájának nyitott ajtaja előtt. Vörös ajkain egyre csak szélesedik a mosoly, ahogy látja Pashthra zavarát kiteljesedni, és hallgatja, ahogy próbál értelmes szavakat kinyögni. Úgy tűnik, a bájital valóban megtette a hatását, és úgy működik, ahogy azt várta. A férfi az övé.*
- Köszönöm szépen! Úgy tartottam helyesnek, ha én is megmutatom a teljes csomagot, ami a tiéd lehet. Ez az én páncélom. *Simít végig büszkén az öltözékén, és közben tudatosan kezdi lejjebb ereszteni az álcáját. Nincs már rá szükség, nem gondolná, hogy bármi is történjen ezek után, az elrontaná a mai estét.*
- Nem a szoba a fontos, hanem az, hogy te itt vagy benne. *Mondja lágy hangon, miközben lassú, a fapadlón koppanó léptekkel közelebb megy a fiúhoz. Gyengéden alsó ajkaiba harap, mielőtt bármi mást szólna, de aztán folytatja.*
- Tudod, nem is igazán félek a kártyázó démonoktól, de a magányt azt tényleg nem szeretem. Alapvetően nem szorulok rá arra sem, hogy megvédjenek, de az a hír járja, hogy nehéz idők jönnek, és az igaz, hogy én nem vagyok harcos, nem értek a fegyverekhez, sem a páncélokhoz, csak a szavakhoz. Mondtam neked, hogy azokkal is lehet csatát nyerni, nem igaz? *Diadalittas mosolyra húzódnak ajkai.*
- Ismét bocsánatot kell kérnem tőled, de ha nem játszom el az ártatlan kislányt, nem jöttél volna velem, a Pegazusban pedig nem akartam maradni, mert ott a történtek óta már egyáltalán nem érzem jól magam. *Nem fél attól, hogy felfedve a játszma részleteit rontana a saját helyzetén. Mostanra Pashthra már a pókháló foglya, melyből nem szabadulhat, de nem is akar majd. Kezeskedni fog erről.*
- Viszont ott hagyni sem akartalak, mert kíváncsi vagyok. A történeteidre, a múltadra, a személyedre… rád. Még magam sem tudom, hogy mi, de valami megfogott benned. Szeretném, ha együtt járnánk ennek utána. Mit szólsz? *Ha Pashthra engedi, akkor gyengéden a nyaka köré fűzi a karjait, melynek következtében a távolság kettejük közt szinte megszűnik létezni. Egyértelmű jel ez a fiúnak, hogy most már megérintheti őt, és ha úgy tetszik, őszintén felvállalhatja a korábbi vágyait is, melyeket egészen eddig nem mert hangosan kimondani.*
- Ó, az üzlet ettől még ugyanúgy áll. *Teszi hozzá kuncogva, megtörve egy pillanatra a hangulatot.*
2697. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-17 22:07:46
Üzenet elküldve: 2025-08-17 22:07:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
- Áh, a szerencsejáték nem az én asztalom. Még a városiakban sem bízhat meg az emberek, hát még a démonok, biztos mind csalnak. Aztán vághatnám le mindet, jó nagy rendetlenséget csinálva. Inkább rájuk hagyom, hagy játszanak, aztán majd utólag benyújtjuk nekik a számlát a szobahasználatért. * Csillogtatja meg, hogy azért neki is van valamennyi esze, még ha nem is látszik rajta, és ritkán is mond okosat. Egy másik életben az is lehet, hogy sikeres kereskedő lett volna belőle, akinek ilyen üzleti szimatja van, hogy még a démonokat is lehúzná arannyal, az csakis sikeres lehet. Láthatóan hamar otthon érzi magát a helyen, kicsit nyugodtabb, hiszen semmi nyomát nem látja, hogy csapda lenne. Ha pedig mégis rajtaütnének, hogy elrabolják mindenét, bízik magában annyira, hogy kezelni tudja a helyzetet. Abban is reménykedik, hogy Merlana számára is épp eleget mesélt már magáról, hogy egy ügyes blöffel elvegye a kedvét a rablástól, ha azon kapná, hogy bizony csak kihasználták. Túlzott magabiztosság, a fiatal harcosok legtöbb halálának az oka. *
- Viszont úgy gondolom, hogy ez tisztességes alku. Ígérem, hogy szabadidőmben őrzöm és védem a helyet, hacsak nem téged kell védenem, hiszen az elsőbbséget élvez. És ha a piacra kísérlek, aligha lehetek itt. * Mosolyog magabiztosan, bele sem gondolva, hogy milyen magasra tette a fontossági sorrendben a bárd társaságát.
Ahogy a szobába kísérik, egészen lenyűgözve nézi a kis lakrészét. Sose volt még ekkora szobája, még otthon sem. Hirtelen nem is tudja, hogy mit hová pakoljon, még a csalódottságért is kárpótolja, hogy úgy tűnik, egyelőre saját ágyban kell aludjon. Mert bizony látszott a fiún, amikor Merlana a saját szobájára mutatott, hogy szívesen megnézné belülről is, sokkal szívesebben, mint a sajátját. Ehelyett a páncéllal foglalatoskodik, és így nem is kell lent a padlóra letegye, hanem találhat neki saját helyet. Hiányolja a kaszárnya bábuját, amire szépen fel tudta tenni a páncélokat, úgy, mintha csak egy lovagot öltöztetne, de tudja, hogy nem lehet minden hely tökéletes. Meg aztán furcsán is mutatna a páncélra tervezett szobainas egy ilyen fényűző szobában. Szépen elrendez mindent, tisztaságot és rendet tartva maga körül, és észre se veszi, hogy mennyi idő telik el ezzel. Pont az utolsó csomagot teszi a helyére, amikor a bárd belép, és mosolyogva fordul meg, de szinte lefagy a mozdulat közben. *
- Én... te... én... izé... * Hebegni habogni kezd, mert a látvány még a legvadabb álmaiban sem jött elő soha. Egy pillanatra még Daesyst is elfelejti, Latamie nevét pedig örökre felülírja az emlékezete, még kínzással se lehetne emlékeztetni rá. Korholja magát gondolatban, hogy valaha is azt hitte, vagy szebb név a Merlanánál. *
- Gyönyörű vagy. * Nyögi ki végül, miközben azt is eldönti, hogy nem csak a névnél, de a nőnél sincs szebb. * Szinte már szégyellem, hogy ilyen szerény szobában tündökölsz, pedig tőled kaptam a szobát.
* Maga sem érti, hogy honnan jönnek a szavak, hogy milyen alapokon nyugszik a bók, de úgy érzi, hogy valamit mondania kell, szóval kell tartsa, különben elillan. Hiszen az is lehet, hogy csak álmodik, Meronnan legyőzte őt a szántón, ott fekszik valahol a kopasz fa alatt, és mindez csak agyának utolsó bizarr tréfája. Hiszen ilyen szépséges asszony nem lehet valódi. És valahol mélyen megmozdul benne valami ősi, valami férfias ösztön, amit gyakran kevernek össze birtoklási vággyal, pedig ahhoz áll a legközelebb. Még saját magától is irigyli a bárd társaságát. *
//Sub Rosa Panzió//
- Áh, a szerencsejáték nem az én asztalom. Még a városiakban sem bízhat meg az emberek, hát még a démonok, biztos mind csalnak. Aztán vághatnám le mindet, jó nagy rendetlenséget csinálva. Inkább rájuk hagyom, hagy játszanak, aztán majd utólag benyújtjuk nekik a számlát a szobahasználatért. * Csillogtatja meg, hogy azért neki is van valamennyi esze, még ha nem is látszik rajta, és ritkán is mond okosat. Egy másik életben az is lehet, hogy sikeres kereskedő lett volna belőle, akinek ilyen üzleti szimatja van, hogy még a démonokat is lehúzná arannyal, az csakis sikeres lehet. Láthatóan hamar otthon érzi magát a helyen, kicsit nyugodtabb, hiszen semmi nyomát nem látja, hogy csapda lenne. Ha pedig mégis rajtaütnének, hogy elrabolják mindenét, bízik magában annyira, hogy kezelni tudja a helyzetet. Abban is reménykedik, hogy Merlana számára is épp eleget mesélt már magáról, hogy egy ügyes blöffel elvegye a kedvét a rablástól, ha azon kapná, hogy bizony csak kihasználták. Túlzott magabiztosság, a fiatal harcosok legtöbb halálának az oka. *
- Viszont úgy gondolom, hogy ez tisztességes alku. Ígérem, hogy szabadidőmben őrzöm és védem a helyet, hacsak nem téged kell védenem, hiszen az elsőbbséget élvez. És ha a piacra kísérlek, aligha lehetek itt. * Mosolyog magabiztosan, bele sem gondolva, hogy milyen magasra tette a fontossági sorrendben a bárd társaságát.
Ahogy a szobába kísérik, egészen lenyűgözve nézi a kis lakrészét. Sose volt még ekkora szobája, még otthon sem. Hirtelen nem is tudja, hogy mit hová pakoljon, még a csalódottságért is kárpótolja, hogy úgy tűnik, egyelőre saját ágyban kell aludjon. Mert bizony látszott a fiún, amikor Merlana a saját szobájára mutatott, hogy szívesen megnézné belülről is, sokkal szívesebben, mint a sajátját. Ehelyett a páncéllal foglalatoskodik, és így nem is kell lent a padlóra letegye, hanem találhat neki saját helyet. Hiányolja a kaszárnya bábuját, amire szépen fel tudta tenni a páncélokat, úgy, mintha csak egy lovagot öltöztetne, de tudja, hogy nem lehet minden hely tökéletes. Meg aztán furcsán is mutatna a páncélra tervezett szobainas egy ilyen fényűző szobában. Szépen elrendez mindent, tisztaságot és rendet tartva maga körül, és észre se veszi, hogy mennyi idő telik el ezzel. Pont az utolsó csomagot teszi a helyére, amikor a bárd belép, és mosolyogva fordul meg, de szinte lefagy a mozdulat közben. *
- Én... te... én... izé... * Hebegni habogni kezd, mert a látvány még a legvadabb álmaiban sem jött elő soha. Egy pillanatra még Daesyst is elfelejti, Latamie nevét pedig örökre felülírja az emlékezete, még kínzással se lehetne emlékeztetni rá. Korholja magát gondolatban, hogy valaha is azt hitte, vagy szebb név a Merlanánál. *
- Gyönyörű vagy. * Nyögi ki végül, miközben azt is eldönti, hogy nem csak a névnél, de a nőnél sincs szebb. * Szinte már szégyellem, hogy ilyen szerény szobában tündökölsz, pedig tőled kaptam a szobát.
* Maga sem érti, hogy honnan jönnek a szavak, hogy milyen alapokon nyugszik a bók, de úgy érzi, hogy valamit mondania kell, szóval kell tartsa, különben elillan. Hiszen az is lehet, hogy csak álmodik, Meronnan legyőzte őt a szántón, ott fekszik valahol a kopasz fa alatt, és mindez csak agyának utolsó bizarr tréfája. Hiszen ilyen szépséges asszony nem lehet valódi. És valahol mélyen megmozdul benne valami ősi, valami férfias ösztön, amit gyakran kevernek össze birtoklási vággyal, pedig ahhoz áll a legközelebb. Még saját magától is irigyli a bárd társaságát. *
2696. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-17 21:53:14
Üzenet elküldve: 2025-08-17 21:53:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis csend a vihar előtt//
*Norennar kilép a Pegazusból, a zajos kocsmahangulat lassan halkul mögötte, ahogy becsukódik az ajtó. A délután fülledt levegője azonnal körülöleli, a tér nyüzsgése pedig más hangulatot áraszt, mint az iménti benti zsivaj. A kövezeten egyensúlyozva átvág a téren, majd a szűkebb utcák felé veszi az irányt. Léptei tompán koppannak a poros köveken, s néha megcsikordul alattuk egy-egy apró kavics.
A polgárnegyed házai sorra bukkannak elő, egymás mellé szorulva, mint katonák a sorfalban. Egyik sem különb a másiknál, bárhol el lehetne sétálni mellettük anélkül, hogy nyomot hagynának az emlékezetben. Végül azonban odaér ahhoz, amelyikért most mégis megáll.
Az épület első pillantásra beleolvad a környezetébe, ám közelebbről nézve más benyomást kelt. A spaletta behajtva az ablakon, az udvaron a fű és a gaz erősebben tör elő, mint a köztük megbúvó vadvirágok. A falakon látszik az idő nyoma, a gondoskodás hiánya. Nem omladozó, nem romos, de némán beszél arról, hogy a ház lakója mással foglalkozik, mint az otthon szépítésével. Norennar egy pillanatra megáll, végigméri a látványt. Szemei elidőznek az elhanyagolt kert sarkán, ahol a gaz egy apró kőhalmot takar részben.
Ott áll az ajtó előtt, és nem mozdul. Tekintete az ácsolt deszkákon pihen, keze pedig tétován megindul, majd megáll a levegőben. Sóhajt, majd karjait összefonja a mellkasa előtt. Az utcában nesztelen a világ, csak messzebbről hallatszik valami kiáltás, s a szél meg-megmozdítja a házak közt fennakadt port.
A férfi nem siet. Egy ideig csak némán nézi az ajtót, mint aki mérlegeli, helyes-e, ha most itt van. A mellkasában lassan és nehézkesen jár a levegő, s a tekintete egyszerre kemény és bizonytalan. Ujjai végül mégis elmozdulnak, előbb lassan, mintha csak a gondolatot követnék, majd határozottabban.
Végül ökölbe zárja kezét, és három rövid koppantással megkopogtatja az ajtót. A hang tompán verődik vissza a belső térből, ő pedig némán vár. Csak az ujjai feszült ritmusa marad meg az övében, ahogy öntudatlanul dobolni kezdenek combja mellett, amíg odabentről válasz érkezik.*
*Norennar kilép a Pegazusból, a zajos kocsmahangulat lassan halkul mögötte, ahogy becsukódik az ajtó. A délután fülledt levegője azonnal körülöleli, a tér nyüzsgése pedig más hangulatot áraszt, mint az iménti benti zsivaj. A kövezeten egyensúlyozva átvág a téren, majd a szűkebb utcák felé veszi az irányt. Léptei tompán koppannak a poros köveken, s néha megcsikordul alattuk egy-egy apró kavics.
A polgárnegyed házai sorra bukkannak elő, egymás mellé szorulva, mint katonák a sorfalban. Egyik sem különb a másiknál, bárhol el lehetne sétálni mellettük anélkül, hogy nyomot hagynának az emlékezetben. Végül azonban odaér ahhoz, amelyikért most mégis megáll.
Az épület első pillantásra beleolvad a környezetébe, ám közelebbről nézve más benyomást kelt. A spaletta behajtva az ablakon, az udvaron a fű és a gaz erősebben tör elő, mint a köztük megbúvó vadvirágok. A falakon látszik az idő nyoma, a gondoskodás hiánya. Nem omladozó, nem romos, de némán beszél arról, hogy a ház lakója mással foglalkozik, mint az otthon szépítésével. Norennar egy pillanatra megáll, végigméri a látványt. Szemei elidőznek az elhanyagolt kert sarkán, ahol a gaz egy apró kőhalmot takar részben.
Ott áll az ajtó előtt, és nem mozdul. Tekintete az ácsolt deszkákon pihen, keze pedig tétován megindul, majd megáll a levegőben. Sóhajt, majd karjait összefonja a mellkasa előtt. Az utcában nesztelen a világ, csak messzebbről hallatszik valami kiáltás, s a szél meg-megmozdítja a házak közt fennakadt port.
A férfi nem siet. Egy ideig csak némán nézi az ajtót, mint aki mérlegeli, helyes-e, ha most itt van. A mellkasában lassan és nehézkesen jár a levegő, s a tekintete egyszerre kemény és bizonytalan. Ujjai végül mégis elmozdulnak, előbb lassan, mintha csak a gondolatot követnék, majd határozottabban.
Végül ökölbe zárja kezét, és három rövid koppantással megkopogtatja az ajtót. A hang tompán verődik vissza a belső térből, ő pedig némán vár. Csak az ujjai feszült ritmusa marad meg az övében, ahogy öntudatlanul dobolni kezdenek combja mellett, amíg odabentről válasz érkezik.*
2695. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-17 21:43:18
Üzenet elküldve: 2025-08-17 21:43:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
*Bár a fegyverek témája sem az ő asztala, de azt nagyon is jól tudja, mi az a mithril, így csodálkozva nézi meg magának a lovag csomag ékkövét jelentő kardot. Igaz, ő leginkább fülbevalók vagy gyűrűk tekintetében hallott már a méregdrága anyagról, de miután egy olyan aprócska ékszer ára is vetekszik egy fél házéval, el tudja képzelni, hogy milyen értékes lehet az a penge.*
- Csodálatos darab, és milyen tiszta annak ellenére, hogy nemrég használtad. *Jegyzi meg. Ha a kezébe kapná a kardot, még akár meg is lephetné a fiút azzal, hogy megmutassa, nem is olyan elveszett a használatát illetően, de persze nem sértődne meg azon sem, ha tudná, hogy a másik az övére tűzött két tőrről is csak azt gondolja, hogy dísznek vannak.*
- Mit szólnál ahhoz, ha azt mondom, nem kérem el a vacsora árát, és nem kell fizetned a szállásért sem, ha cserébe, amíg időd engedi, a panzió őreként dolgozol? Az, hogy engem is megvédesz, csak bónusz, hisz azt puszta lovagiasságból ajánlottad fel, nem üzleti szándékkal, nem igaz? *Mosolyog szélesen, miközben elmondja az elhangzottak alapján az ajánlatát. Nem tudja, hogy mennyibe kerül felbérelni egy őrt, lehet, hogy épp élete legrosszabb üzletét készül megkötni, de nem érdekli, amíg maga mellett tarthatja Pashthra-t. Nem tehet róla, túl kíváncsi lett a harcosra, és talán még Morthimer úrtól is kap majd egy dicséretet, amiért elintézte, hogy a Sub Rosa nem marad őrizetlenül.
A házba belépve némi szóváltás után Pashthra eldönti, hogy az ő szobájához legközelebbit szeretné, így végül együtt indulnak el az emeletre.*
- Vagy azon kapnálak rajta, hogy te is velük kártyázol. *Kuncogja a lépcsőkön felfelé menet, és ezúttal még csak nem is gyanakszik semmire a fiú szobaválasztását illetően. Az emeletre felérve aztán megáll az egyik ajtó előtt.*
- Ez az én szobám, és akkor a tiéd lehet ez, vagy az. *Mutat a hozzá legközelebbi két másik ajtóra.* Amelyik neked jobban tetszik. Az egyik az utcára néz, a másik a hátsó kertre. *Magyarázza még, majd megfogja a saját szobája ajtajának kilincsét, ám mielőtt belépne, még egyszer halványan Pashthra-ra mosolyog.*
- Akkor pár perc és jövök, ígérem, sietek. Addig nyugodtan nézd meg a szobát! Nyitva van. *Még szerencse, hogy a páncél levétele egyedül nem olyan egyszerű, mert ő is füllentett a pár perccel, annál azért neki is több időre van szüksége, ugyanis szeretné ő is megmutatni a „teljes csomagot”, amit a lovag nyerhet magának. A legelegánsabb, vörös ruhájába öltözik át, melyet Morthimer úr szabója külön neki készíttetett. A ruha felső része szoros, az anyag alá rejtett fűzőből áll, mely elől pont annyit enged láttatni, hogy vonzza a férfi tekinteteket, de ne legyen közönséges. Ujja hosszú, csipkés, elejét fekete gombsor díszíti. A szoknya lefelé bővülő, bokáig érő darab, mely alá finom anyagú, fekete harisnyát húz fel, lábaira szintén fekete, magasított sarkú, szépen kopogó cipők kerülnek. Haját kiengedi, kifésüli, majd szabadon hagyja a hátára omlani, szemeit az eddiginél erősebben húzza ki, és a rúzs vörös színét is jobban kiemeli. A tőrökre nincs szükség, azokat most félreteszi. Amint elkészült, már csak az utolsó simítás hiányzik. Egy bájital, amit már régen ki akart próbálni. Azt olvasta róla, hogy a hatása egycsapásra még vonzóbbá teheti. Hát most kiderül.
Ellenőrzi még magát utoljára a tükörben, majd egy olyan húsz perc készülődés után visszamegy Pashthra szobájához. Az ajtót nyitva találja, a férfi neki háttal pakolászik épp már újra az ingben, ami neki annyira tetszett korábban.*
- Ne haragudj! Egy kicsivel tovább tartott, mint gondoltam. Látom sikerült levenni a páncélt. *Szólítja meg némileg talán váratlanul, és ha Pashthra megfordul, akkor egy teljesen másik Merlanát láthat, akire talán elsőre rá sem ismer. Elegánsabb, nőiesebb, tényleg olyan, mint egy igazi rózsaszál. Bár, nem felejtette el, hogy a másik szívesen öltöztette volna fel, de a meglepetés ereje talán kárpótolja majd, amiért ez most kimaradt.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli a karizmát a következő két körre.
//Sub Rosa Panzió//
*Bár a fegyverek témája sem az ő asztala, de azt nagyon is jól tudja, mi az a mithril, így csodálkozva nézi meg magának a lovag csomag ékkövét jelentő kardot. Igaz, ő leginkább fülbevalók vagy gyűrűk tekintetében hallott már a méregdrága anyagról, de miután egy olyan aprócska ékszer ára is vetekszik egy fél házéval, el tudja képzelni, hogy milyen értékes lehet az a penge.*
- Csodálatos darab, és milyen tiszta annak ellenére, hogy nemrég használtad. *Jegyzi meg. Ha a kezébe kapná a kardot, még akár meg is lephetné a fiút azzal, hogy megmutassa, nem is olyan elveszett a használatát illetően, de persze nem sértődne meg azon sem, ha tudná, hogy a másik az övére tűzött két tőrről is csak azt gondolja, hogy dísznek vannak.*
- Mit szólnál ahhoz, ha azt mondom, nem kérem el a vacsora árát, és nem kell fizetned a szállásért sem, ha cserébe, amíg időd engedi, a panzió őreként dolgozol? Az, hogy engem is megvédesz, csak bónusz, hisz azt puszta lovagiasságból ajánlottad fel, nem üzleti szándékkal, nem igaz? *Mosolyog szélesen, miközben elmondja az elhangzottak alapján az ajánlatát. Nem tudja, hogy mennyibe kerül felbérelni egy őrt, lehet, hogy épp élete legrosszabb üzletét készül megkötni, de nem érdekli, amíg maga mellett tarthatja Pashthra-t. Nem tehet róla, túl kíváncsi lett a harcosra, és talán még Morthimer úrtól is kap majd egy dicséretet, amiért elintézte, hogy a Sub Rosa nem marad őrizetlenül.
A házba belépve némi szóváltás után Pashthra eldönti, hogy az ő szobájához legközelebbit szeretné, így végül együtt indulnak el az emeletre.*
- Vagy azon kapnálak rajta, hogy te is velük kártyázol. *Kuncogja a lépcsőkön felfelé menet, és ezúttal még csak nem is gyanakszik semmire a fiú szobaválasztását illetően. Az emeletre felérve aztán megáll az egyik ajtó előtt.*
- Ez az én szobám, és akkor a tiéd lehet ez, vagy az. *Mutat a hozzá legközelebbi két másik ajtóra.* Amelyik neked jobban tetszik. Az egyik az utcára néz, a másik a hátsó kertre. *Magyarázza még, majd megfogja a saját szobája ajtajának kilincsét, ám mielőtt belépne, még egyszer halványan Pashthra-ra mosolyog.*
- Akkor pár perc és jövök, ígérem, sietek. Addig nyugodtan nézd meg a szobát! Nyitva van. *Még szerencse, hogy a páncél levétele egyedül nem olyan egyszerű, mert ő is füllentett a pár perccel, annál azért neki is több időre van szüksége, ugyanis szeretné ő is megmutatni a „teljes csomagot”, amit a lovag nyerhet magának. A legelegánsabb, vörös ruhájába öltözik át, melyet Morthimer úr szabója külön neki készíttetett. A ruha felső része szoros, az anyag alá rejtett fűzőből áll, mely elől pont annyit enged láttatni, hogy vonzza a férfi tekinteteket, de ne legyen közönséges. Ujja hosszú, csipkés, elejét fekete gombsor díszíti. A szoknya lefelé bővülő, bokáig érő darab, mely alá finom anyagú, fekete harisnyát húz fel, lábaira szintén fekete, magasított sarkú, szépen kopogó cipők kerülnek. Haját kiengedi, kifésüli, majd szabadon hagyja a hátára omlani, szemeit az eddiginél erősebben húzza ki, és a rúzs vörös színét is jobban kiemeli. A tőrökre nincs szükség, azokat most félreteszi. Amint elkészült, már csak az utolsó simítás hiányzik. Egy bájital, amit már régen ki akart próbálni. Azt olvasta róla, hogy a hatása egycsapásra még vonzóbbá teheti. Hát most kiderül.
Ellenőrzi még magát utoljára a tükörben, majd egy olyan húsz perc készülődés után visszamegy Pashthra szobájához. Az ajtót nyitva találja, a férfi neki háttal pakolászik épp már újra az ingben, ami neki annyira tetszett korábban.*
- Ne haragudj! Egy kicsivel tovább tartott, mint gondoltam. Látom sikerült levenni a páncélt. *Szólítja meg némileg talán váratlanul, és ha Pashthra megfordul, akkor egy teljesen másik Merlanát láthat, akire talán elsőre rá sem ismer. Elegánsabb, nőiesebb, tényleg olyan, mint egy igazi rózsaszál. Bár, nem felejtette el, hogy a másik szívesen öltöztette volna fel, de a meglepetés ereje talán kárpótolja majd, amiért ez most kimaradt.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli a karizmát a következő két körre.
2694. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-17 20:57:15
Üzenet elküldve: 2025-08-17 20:57:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
- Valóban nem olcsó. Drágább volt, mint a kardom. * Bólint a fiú, és most először előhúzza a hüvelyből a fegyvert, hogy megmutassa. *
- Pirtianesi mesterpenge. Azt mondják, hogy mithril erősíti az élét, úgy vág, mint a borotva. * Hagyja, hogy a fény megcsillanjon rajta, és egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy felajánlja a bárdnak, fogja meg, tesztelje, de hamar elveti az ötletet. Az ilyen dolog nem játék, és ha most tenne kárt magában, az igencsak rányomná a bélyegét az estére. *
- Úgyhogy tényleg vigyázok rá. * Teszi még hozzá, ahogy a kard visszasuhan a kardhüvelybe, ahova való. És mivel most a fegyverről volt szó, aminek kapcsán Pash is megkomolyodik, semmilyen másodlagos jelentést nem tulajdonít annak, hogy hüvelybe dugja kardját. Inkább azon gondolkodik, hogy a túlzottan szakmai hozzáállás talán untatja partnerét, és jobb lenne szebb dolgokról beszélni, bókolni, dicsérni őt. Kár, hogy ilyen szavak és mondatok nem jönnek könnyen az ajkaira. *
- Talán adhatok kedvezményt. * Gondolkodik el inkább, és hogy igazán jó legyen az alakítás, még az állát is megfogja a kezével. * Mint egykori városőr, kötelességem támogatni a város lakóit. És egy újonnan nyíló panzió biztosítása bizony nemes megfelelője a közjó szolgálatának. Vagy elengedheted a szoba árát. Szerintem az kedvező ajánlatnak hangzik, ha az ingyen fedél érdekében egy kis munkával dolgozok meg a kosztért. * Lehet, hogy Merlana másra gondol, mint fizetség, és a fiatal harcos fejében is megfordult már a gondolat, de túl félős ahhoz, hogy hangosan is kimondja. Ahogy a panzióhoz érnek, ösztönösen fogja meg a vaskaput, és húzza vagy tolja annak megfelelően, hogy merre nyílik. Nem akarja hagyni, hogy a nő egyedül bajlódjon vele, még ha nem is tudja, hogy nehéz, vagy könnyű nyitni. Az épülettel különösebben nem foglalkozik, de a lépcsőn természetesen előre engedi a másikat, hiszen az illem úgy diktálja, amúgy is ő a házigazda, és még véletlenül sem a korábbi, Pegazusban elmulasztott dolgot akarja bepótolni. Természetesen tetszik neki a formás fenék, amit lát. *
- Értem már, valóban nem kis épület. Egy vagyon lehetett. * Jegyzi meg elismerően, mert annyit azért ő is tud, hogy a teleknek és az épületeknek jókora ára van. Bár neki sose volt még igazán otthona, ennyit hallomásból is ismer. És ismert már olyanokat, akik láttak már olyat, aki hallott olyanról, akinek háza van. *
- Mint mondtad, a ház óriási, és amíg az egyik felében alszom, addig lehet, hogy téged megtámadnak a kártyázásban kifáradt démonok. Talán az lenne a legjobb, ha a tiéd melletti szobát foglalnám el, persze szigorúan a védelmed érdekében. * Mosolyog rá a harcos, akinek igazából mindegy, hogy fent, vagy lent alszik, amíg nem egyedül teszi. Vagyis, hogy van falszomszédja. *
- Intézd csak nyugodtan. Levenni letudom egyedül is. * Mosolyog kedvesen, és ha Merlana nem ellenzi, akkor neki is áll kioldozni a kötéseket, és csatokat. Közel sem halad olyan gyorsan, mintha segítsége van, de azért így is fel tudja venni korábbi kinézetét, még a selyeming is visszakerül rá. Rendes vendégként nem kóborol el, amíg várakozik, és szépen elrendezi a páncél darabjait a padlón a falhoz támasztva, olyan helyen, ahol látszólag nincs útban. Lesz majd elég ideje bevinni a szobájába, ha már tudja, hogy hol van az. *
//Sub Rosa Panzió//
- Valóban nem olcsó. Drágább volt, mint a kardom. * Bólint a fiú, és most először előhúzza a hüvelyből a fegyvert, hogy megmutassa. *
- Pirtianesi mesterpenge. Azt mondják, hogy mithril erősíti az élét, úgy vág, mint a borotva. * Hagyja, hogy a fény megcsillanjon rajta, és egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy felajánlja a bárdnak, fogja meg, tesztelje, de hamar elveti az ötletet. Az ilyen dolog nem játék, és ha most tenne kárt magában, az igencsak rányomná a bélyegét az estére. *
- Úgyhogy tényleg vigyázok rá. * Teszi még hozzá, ahogy a kard visszasuhan a kardhüvelybe, ahova való. És mivel most a fegyverről volt szó, aminek kapcsán Pash is megkomolyodik, semmilyen másodlagos jelentést nem tulajdonít annak, hogy hüvelybe dugja kardját. Inkább azon gondolkodik, hogy a túlzottan szakmai hozzáállás talán untatja partnerét, és jobb lenne szebb dolgokról beszélni, bókolni, dicsérni őt. Kár, hogy ilyen szavak és mondatok nem jönnek könnyen az ajkaira. *
- Talán adhatok kedvezményt. * Gondolkodik el inkább, és hogy igazán jó legyen az alakítás, még az állát is megfogja a kezével. * Mint egykori városőr, kötelességem támogatni a város lakóit. És egy újonnan nyíló panzió biztosítása bizony nemes megfelelője a közjó szolgálatának. Vagy elengedheted a szoba árát. Szerintem az kedvező ajánlatnak hangzik, ha az ingyen fedél érdekében egy kis munkával dolgozok meg a kosztért. * Lehet, hogy Merlana másra gondol, mint fizetség, és a fiatal harcos fejében is megfordult már a gondolat, de túl félős ahhoz, hogy hangosan is kimondja. Ahogy a panzióhoz érnek, ösztönösen fogja meg a vaskaput, és húzza vagy tolja annak megfelelően, hogy merre nyílik. Nem akarja hagyni, hogy a nő egyedül bajlódjon vele, még ha nem is tudja, hogy nehéz, vagy könnyű nyitni. Az épülettel különösebben nem foglalkozik, de a lépcsőn természetesen előre engedi a másikat, hiszen az illem úgy diktálja, amúgy is ő a házigazda, és még véletlenül sem a korábbi, Pegazusban elmulasztott dolgot akarja bepótolni. Természetesen tetszik neki a formás fenék, amit lát. *
- Értem már, valóban nem kis épület. Egy vagyon lehetett. * Jegyzi meg elismerően, mert annyit azért ő is tud, hogy a teleknek és az épületeknek jókora ára van. Bár neki sose volt még igazán otthona, ennyit hallomásból is ismer. És ismert már olyanokat, akik láttak már olyat, aki hallott olyanról, akinek háza van. *
- Mint mondtad, a ház óriási, és amíg az egyik felében alszom, addig lehet, hogy téged megtámadnak a kártyázásban kifáradt démonok. Talán az lenne a legjobb, ha a tiéd melletti szobát foglalnám el, persze szigorúan a védelmed érdekében. * Mosolyog rá a harcos, akinek igazából mindegy, hogy fent, vagy lent alszik, amíg nem egyedül teszi. Vagyis, hogy van falszomszédja. *
- Intézd csak nyugodtan. Levenni letudom egyedül is. * Mosolyog kedvesen, és ha Merlana nem ellenzi, akkor neki is áll kioldozni a kötéseket, és csatokat. Közel sem halad olyan gyorsan, mintha segítsége van, de azért így is fel tudja venni korábbi kinézetét, még a selyeming is visszakerül rá. Rendes vendégként nem kóborol el, amíg várakozik, és szépen elrendezi a páncél darabjait a padlón a falhoz támasztva, olyan helyen, ahol látszólag nincs útban. Lesz majd elég ideje bevinni a szobájába, ha már tudja, hogy hol van az. *
2693. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-17 19:17:18
Üzenet elküldve: 2025-08-17 19:17:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
*A próbálkozásra ugyan egy halvány mosolyon kívül semmiféle válasz nem érkezik a lány részéről, de attól nem kell tartania a másiknak, hogy faképnél hagyná. Valójában nagyon is élvezi a kis játékot, amit felépített magának, ráadásul a java még hátra van.
Ami a páncél darabjait illeti, végül tényleg nem azon kell meglepődnie, hogy nehezek, épp ellenkezőleg. Sokkal könnyebbnek bizonyul mindegyik darab, mint amire számított, úgyhogy kellemesen csalódik. A kötéllel kapcsolatos huncut kis megszólalása sem marad reakció nélkül, ami szintén meglepi, nem számított rá.*
- Mmm… *Egy sejtelmesen játékos hümmentés és egy szélesebb mosoly rá a válasz. Megtehette volna, hogy már a fogadó szobájában felfedezze a férfi hegekkel díszített testét, de nem szabad elsietni a dolgokat, a megfelelő pillanat még várat magára.
Nem sokkal később már az utcán sétálva folytatják a beszélgetést, melynek elején megerősítést kap azzal kapcsolatban, hogy jól látta a helyzetet, de Pashthra azért hozzáteszi a „szakmai” részt is.*
- Ó, így már értem. Érthető, hogy vigyázol rá, biztosan nem olcsó mulatság, és ha a harc közben vennéd észre, hogy sérült, az akár az életedbe is kerülhet, igaz? *Ehhez a részéhez továbbra sem ért, legfeljebb annyit tud megállapítani, hogy egy páncél elkészítése drága, de nem is fontos, hogy a helyes dolgokat mondja, neki csak az a dolga, hogy továbbra is kitüntesse figyelmével a lovagot.*
- Tudom, hogy mondtad. *Hangzik aztán Merlana válasza, miután Pashthra már-már gyanúsan sokadjára ajánlja fel a szolgálatait.*
- Egyébként igazán lenyűgöző a „teljes csomag”, csak félek, hogy egy ilyen szolgáltatást a végén már én nem tudnék megfizetni. *Nevet aggodalmas arcot vágva, de ez megint csak egy szerep, hisz pontosan tudja, miként fizetheti meg a fiú szolgálatait, főleg, ha majd ő is megmutatja a teljes csomagot, amit a harcos kaphat, ha elfogadja. Hamarosan…*
- Megérkeztünk. Gyere! *Mondja, mikor megáll egy kovácsoltvas kapu előtt, melynek egyik szárnyát ki is nyitja annyira, hogy beférjenek rajta. Az udvarban egy többszintes kőépület, a Morthimer család egykori otthona áll, mely kívülről egyáltalán nem hivalkodó. A főbejárathoz egy járdán, majd három kőlépcsőn vezet az út. A falakon mind a földszinten és az emeleten is sok ablak sorakozik, ám azok mindegyikét vasrács védi.*
- Érted már, hogy miért mondtam, hogy félnék egyedül? Ez a ház akkora, hogy míg az egyik felében én teázok, addig a másikban nyugodtan kártyázhatnak a démonok, nem venném észre. *Nevetgél, és közben az említett bejárathoz kíséri magukat, melyet a hozzá tartozó kulccsal ki is nyit, belép, és beinvitálja társát is. Egy tágasabb előtérbe érkeznek, szemközt az emeleti szintekre vezető lépcsősorral, két oldalán pedig a földszinti szobákba vezető folyosók ajtajai találhatóak. A díszek már koránt sem olyan meghökkentően impozánsak, mint mikor a ház tulajdonosa lakott itt, de betérve bármelyik vendég egy előkelőbb szálláshely kellemes enteriőrjével találkozhat.*
- Nem tudom, hogy az emeleten vagy a földszinten szeretnél szobát. Az enyém fent van, de lehet, hogy amíg csak ketten vagyunk, én is leköltözöm. Túl nagy a ház, még a végén egymást sem találjuk meg benne *mosolyodik el játékosan.* Válaszd nyugodtan azt, amelyik tetszik! Körbe is nézhetünk, ha akarod, segítek levenni a páncélt is, de ha megbocsájtasz nekem lenne egy kis… nos, privát elintéznivalóm. Gyors leszek. Pár perc az egész. *Közli elpirulva. Talán nem szerencsés azonnal egyedül hagyni az idegent, de úgy dönt, hogy kockáztat, és reméli, hogy az emberismerete ezúttal nem hagyja cserben. Pashthra a történetei alapján jó ember, azzal pedig, hogy már a házba belépés pillanatában megengedi neki, hogy egyedül nézzen körül, a bizalom egyértelmű jelét fejezheti ki neki. Ha a fiú elengedi őt, akkor fel is siet az emeleti lépcsőkön, hisz nyilván terve van, amihez szüksége van néhány percre egyedül, de ha nem, akkor szívesen kíséri végig vendégét a folyosókon, megmutogatva a szobákat, melyek sokkalta tágasabbnak és kényelmesebbnek bizonyulnak a Pegazus nyújtotta lakhelyeknél. Biztos benne, hogy amit a fogadó meg tudott adni a kuncsaftjainak, arra a Sub Rosa Panzió is képes.*
//Sub Rosa Panzió//
*A próbálkozásra ugyan egy halvány mosolyon kívül semmiféle válasz nem érkezik a lány részéről, de attól nem kell tartania a másiknak, hogy faképnél hagyná. Valójában nagyon is élvezi a kis játékot, amit felépített magának, ráadásul a java még hátra van.
Ami a páncél darabjait illeti, végül tényleg nem azon kell meglepődnie, hogy nehezek, épp ellenkezőleg. Sokkal könnyebbnek bizonyul mindegyik darab, mint amire számított, úgyhogy kellemesen csalódik. A kötéllel kapcsolatos huncut kis megszólalása sem marad reakció nélkül, ami szintén meglepi, nem számított rá.*
- Mmm… *Egy sejtelmesen játékos hümmentés és egy szélesebb mosoly rá a válasz. Megtehette volna, hogy már a fogadó szobájában felfedezze a férfi hegekkel díszített testét, de nem szabad elsietni a dolgokat, a megfelelő pillanat még várat magára.
Nem sokkal később már az utcán sétálva folytatják a beszélgetést, melynek elején megerősítést kap azzal kapcsolatban, hogy jól látta a helyzetet, de Pashthra azért hozzáteszi a „szakmai” részt is.*
- Ó, így már értem. Érthető, hogy vigyázol rá, biztosan nem olcsó mulatság, és ha a harc közben vennéd észre, hogy sérült, az akár az életedbe is kerülhet, igaz? *Ehhez a részéhez továbbra sem ért, legfeljebb annyit tud megállapítani, hogy egy páncél elkészítése drága, de nem is fontos, hogy a helyes dolgokat mondja, neki csak az a dolga, hogy továbbra is kitüntesse figyelmével a lovagot.*
- Tudom, hogy mondtad. *Hangzik aztán Merlana válasza, miután Pashthra már-már gyanúsan sokadjára ajánlja fel a szolgálatait.*
- Egyébként igazán lenyűgöző a „teljes csomag”, csak félek, hogy egy ilyen szolgáltatást a végén már én nem tudnék megfizetni. *Nevet aggodalmas arcot vágva, de ez megint csak egy szerep, hisz pontosan tudja, miként fizetheti meg a fiú szolgálatait, főleg, ha majd ő is megmutatja a teljes csomagot, amit a harcos kaphat, ha elfogadja. Hamarosan…*
- Megérkeztünk. Gyere! *Mondja, mikor megáll egy kovácsoltvas kapu előtt, melynek egyik szárnyát ki is nyitja annyira, hogy beférjenek rajta. Az udvarban egy többszintes kőépület, a Morthimer család egykori otthona áll, mely kívülről egyáltalán nem hivalkodó. A főbejárathoz egy járdán, majd három kőlépcsőn vezet az út. A falakon mind a földszinten és az emeleten is sok ablak sorakozik, ám azok mindegyikét vasrács védi.*
- Érted már, hogy miért mondtam, hogy félnék egyedül? Ez a ház akkora, hogy míg az egyik felében én teázok, addig a másikban nyugodtan kártyázhatnak a démonok, nem venném észre. *Nevetgél, és közben az említett bejárathoz kíséri magukat, melyet a hozzá tartozó kulccsal ki is nyit, belép, és beinvitálja társát is. Egy tágasabb előtérbe érkeznek, szemközt az emeleti szintekre vezető lépcsősorral, két oldalán pedig a földszinti szobákba vezető folyosók ajtajai találhatóak. A díszek már koránt sem olyan meghökkentően impozánsak, mint mikor a ház tulajdonosa lakott itt, de betérve bármelyik vendég egy előkelőbb szálláshely kellemes enteriőrjével találkozhat.*
- Nem tudom, hogy az emeleten vagy a földszinten szeretnél szobát. Az enyém fent van, de lehet, hogy amíg csak ketten vagyunk, én is leköltözöm. Túl nagy a ház, még a végén egymást sem találjuk meg benne *mosolyodik el játékosan.* Válaszd nyugodtan azt, amelyik tetszik! Körbe is nézhetünk, ha akarod, segítek levenni a páncélt is, de ha megbocsájtasz nekem lenne egy kis… nos, privát elintéznivalóm. Gyors leszek. Pár perc az egész. *Közli elpirulva. Talán nem szerencsés azonnal egyedül hagyni az idegent, de úgy dönt, hogy kockáztat, és reméli, hogy az emberismerete ezúttal nem hagyja cserben. Pashthra a történetei alapján jó ember, azzal pedig, hogy már a házba belépés pillanatában megengedi neki, hogy egyedül nézzen körül, a bizalom egyértelmű jelét fejezheti ki neki. Ha a fiú elengedi őt, akkor fel is siet az emeleti lépcsőkön, hisz nyilván terve van, amihez szüksége van néhány percre egyedül, de ha nem, akkor szívesen kíséri végig vendégét a folyosókon, megmutogatva a szobákat, melyek sokkalta tágasabbnak és kényelmesebbnek bizonyulnak a Pegazus nyújtotta lakhelyeknél. Biztos benne, hogy amit a fogadó meg tudott adni a kuncsaftjainak, arra a Sub Rosa Panzió is képes.*
2692. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-17 18:07:09
Üzenet elküldve: 2025-08-17 18:07:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
- Pedig szívesen segítenék neked is az öltözködésben. * Hangzik el a suta mondat, a gyenge próbálkozás. Nem tudja hogyan fejezze ki vonzalmát, de fél tőle, hogy ha nem mutat semmit, Merlana talán ráun a próbálkozásra, és faképnél hagyja. Pedig tudhatná, hogy erre csekély az esély, ha így lenne, már rég egyedül üldögélne, és inná a sokadik korsó sörét. Ha az ifjú harcos tapasztaltabb lenne, akkor biztos, hogy hagyná, hogy a bárd kellően feltérképezze a testét, annak minden hibájával együtt, de az ifjonti elme erre nem is gondol. Ő sose gondolta, hogy érdekes lenne a kinézete, hogy bárkinek kedve támadna megérinteni. *
- Így darabokban nem annyira nehezek, együttesen már annál inkább. * Csóválja a fejét, és ha Merlana felemeli, akkor talán meglepődve tapasztalja, hogy néhány kilónál tényleg nem nyom többet páncélrész sem. *
- Csak ha szeretnéd. * Hangzik a felelet a kötél eshetőségére, ösztönösen mondja ki hangosan a gondolatát, bele se gondol, de hirtelen, sokadszorra az este folyamán, ismét elpirul. Ha ennyit pironkodik, valamiféle női kencét kell majd vegyen a piacon, hogy megőrizze arca finomságát, mielőtt örökre kivörösödik az arca. De mivel megmutatja, hogy mire is kell, inkább gyorsan a helyére kerül minden acél, viszont a harcos megjegyzi, hogy a kötélnek akár még szerepet is szánhat az este. *
- Egyrészt meg akartam mutatni. * Ismeri el, amikor már az utcán lépdelnek, ahol Pash hagyja, hogy a házigazda mutassa az utat, ő pedig mellette lépdel. * Másrészt tényleg könnyebb így hozni. Te is láttad, hogy sok részből áll, ha nem ládában, hanem egy zsákban próbálom meg elhozni, akkor elgörbülhet, behorpadhat. Az pedig gyengíti az anyagot, és csináltathatok helyette újat.
* Ad magyarázatot az öltözködésre, persze azt ügyesen elhallgatja, hogy ha akarta volna, a lóval könnyedén áthozza, ahogy utazásai során is szokta tenni. Persze az se sokkal lett volna gyorsabb, mire mindent felaggat úgy, ahogy kell, de mégis kellemesebb így csörömpölve sétálni az utcán, mint a hangosan kopogó patahang közepette. *
- Meg azt is be akartam mutatni, hogy mit veszel, hogyha felbérelsz a védelemre. Nem egyszerű kardot, hanem a teljes csomagot vele együtt, páncéllal, mindennel. Lóval is egyébként, bár egyelőre az istállóban hagytam. * Teszi még hozzá, kezét a kard markolatán pihentetve, kihúzott tartással lépdelve, mint egy igazi nemes lovag. *
- Mert mint mondtam, ha szeretnél, nyugodtan felbérelhetsz. Éppen nincsen munkám, és szabad vagyok, azt csinálok, amit akarok. És azzal, akivel akarom. * Teszi hozzá, próbálva jelezni, hogy bizony nem csak az arany, hanem az arany gazdája miatt is ajánlkozik ennyire. *
- Pedig szívesen segítenék neked is az öltözködésben. * Hangzik el a suta mondat, a gyenge próbálkozás. Nem tudja hogyan fejezze ki vonzalmát, de fél tőle, hogy ha nem mutat semmit, Merlana talán ráun a próbálkozásra, és faképnél hagyja. Pedig tudhatná, hogy erre csekély az esély, ha így lenne, már rég egyedül üldögélne, és inná a sokadik korsó sörét. Ha az ifjú harcos tapasztaltabb lenne, akkor biztos, hogy hagyná, hogy a bárd kellően feltérképezze a testét, annak minden hibájával együtt, de az ifjonti elme erre nem is gondol. Ő sose gondolta, hogy érdekes lenne a kinézete, hogy bárkinek kedve támadna megérinteni. *
- Így darabokban nem annyira nehezek, együttesen már annál inkább. * Csóválja a fejét, és ha Merlana felemeli, akkor talán meglepődve tapasztalja, hogy néhány kilónál tényleg nem nyom többet páncélrész sem. *
- Csak ha szeretnéd. * Hangzik a felelet a kötél eshetőségére, ösztönösen mondja ki hangosan a gondolatát, bele se gondol, de hirtelen, sokadszorra az este folyamán, ismét elpirul. Ha ennyit pironkodik, valamiféle női kencét kell majd vegyen a piacon, hogy megőrizze arca finomságát, mielőtt örökre kivörösödik az arca. De mivel megmutatja, hogy mire is kell, inkább gyorsan a helyére kerül minden acél, viszont a harcos megjegyzi, hogy a kötélnek akár még szerepet is szánhat az este. *
- Egyrészt meg akartam mutatni. * Ismeri el, amikor már az utcán lépdelnek, ahol Pash hagyja, hogy a házigazda mutassa az utat, ő pedig mellette lépdel. * Másrészt tényleg könnyebb így hozni. Te is láttad, hogy sok részből áll, ha nem ládában, hanem egy zsákban próbálom meg elhozni, akkor elgörbülhet, behorpadhat. Az pedig gyengíti az anyagot, és csináltathatok helyette újat.
* Ad magyarázatot az öltözködésre, persze azt ügyesen elhallgatja, hogy ha akarta volna, a lóval könnyedén áthozza, ahogy utazásai során is szokta tenni. Persze az se sokkal lett volna gyorsabb, mire mindent felaggat úgy, ahogy kell, de mégis kellemesebb így csörömpölve sétálni az utcán, mint a hangosan kopogó patahang közepette. *
- Meg azt is be akartam mutatni, hogy mit veszel, hogyha felbérelsz a védelemre. Nem egyszerű kardot, hanem a teljes csomagot vele együtt, páncéllal, mindennel. Lóval is egyébként, bár egyelőre az istállóban hagytam. * Teszi még hozzá, kezét a kard markolatán pihentetve, kihúzott tartással lépdelve, mint egy igazi nemes lovag. *
- Mert mint mondtam, ha szeretnél, nyugodtan felbérelhetsz. Éppen nincsen munkám, és szabad vagyok, azt csinálok, amit akarok. És azzal, akivel akarom. * Teszi hozzá, próbálva jelezni, hogy bizony nem csak az arany, hanem az arany gazdája miatt is ajánlkozik ennyire. *
2691. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-15 17:38:22
Üzenet elküldve: 2025-08-15 17:38:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
*Egy büszke mosollyal nézi, ahogy utánzása nevetésre készteti Rinét. Miért is ilyen furcsa ez az érzés. Ez a bolyhos melengető furcsa érzés ami gyomra körül kering.*
~ Bár mindig így láthatnálak. ~
*Áll meg számára egy pillanatra az idő, ahogy megcsodálja a lány mosolyát, nevetését és szemének ragyogását.*
- Hát ártottam én neked akár egy szóval is, hogy ilyen gaz tettet tegyél ellenem?
*Mondja mézes mázosan, szinte gügyögve a másiknak viccelődve. Majd arca hirtelen elkomorul, ahogy ellegyezi a gondolatot.*
- Tudod mit ne válaszolj.
*Kacag fel saját badarságán. Mert pontosan tudja rá a választ, hogy bizony rengeteg van a rovásán. Amiért biztosan kapni fogja majd a hidegvizet a nyakában egy váratlan pillanatban drága húgocskájától.*
- Pff ha hagyom magam.
*Vonja meg a vállát hanyagul. Majd úgy néz a másikra, hogy bármikor készen áll a kihívásra, sőt mintha még hergelné is a másikat, a puszta tekintetével.
Egyik szó követi a másikat, és az a magabiztos kinézete úgy röppen el Lazziarnak, Merlana felhozásával. Mint az a kismadár akinek óvatlanul nyitva hagyták ketrecének az ajtaját. Szerencsétlenségére, még a macska is a közelében volt, hogy a tragédiát fokozza. Sosem volt még kutya szorítóban nő ügyeket nézve. Mert pusztán nem érdekelte őt, mit is érez iránta akármelyik nőszemély. Most viszont világa a feje tetejére állt, ahogy ezek a furcsa melengető érzések kerülgetik őt Rinével. A fenébe is a szerelemmel. Hát, hogy tudja majd így élvezni az életet?. Köpni nyelni nem tud, a falat is alig csúszik le a torkán. Az a korty bor is szinte megakad félúton a rántottán. Pedig igazán nem panaszkodhat arra, hogy túl sokáig sütötte a serpenyőben a lány a tojásokat. Azokkal ellentétben a sajátjai, nos igazán főhetnek saját levében.*
- Nem tartottam fontosnak.
*Motyogja az orra alatt. És egy pillanatra mintha Rinében a lány édesanyját látná, ahogy egyszer rótta meg őt egy, a lány ellen elkövetett csínytevése miatt.*
~ Lazziar! Szedd össze magad te félnótás! ~
* Nézi meredt tekintettel saját tányérját, mert hát a lányéba most bele nem mert nézni. A végén még elájulna.
Rine pedig mintha megbeszélné magával a dolgokat. Na persze a veszély igazán nem múlt el sőt. Az a bizonyos kard csak jobban kezdett lengedezi feje felett. Igazán nem biztató, de talán nyert magának egy kis időt.*
- Áhh tényleg nem szükséges, csak egy informátor ennyi az egész.
*Mentegetőzik még utoljára, hátha a lány talán végleg elengedi Merlana létezésének még a gondolatát is.
Olybá tűnik a faggatás, ami évszázadokig érződött Lazziar számára véget ér, és a lány ha sértődött is maradt, talán nem veszett oda semmi sem.*
- Nem csodálom, kiadósra sikeredett.
*Mondja ő maga is, bár számára pont elég volt, ahogy az utolsó falat is végre, ha nagy nehezen is de lecsúszik az utolsó korty borral együtt.*
- Talán valamelyik nagydarab paraszt fiúra méretezted az adagot hm?
*Most ő hagyja, hogy a "féltékenység" járja be szavait. Úgy méri fel a lánykát mintha most neki lenne oka a sértődöttségre. Pedig minden jelét látta, hogy a lány egy újjal sem érhetett hozzá semelyik férfihoz a szántóföldeken. Elvégre ki tudott volna nemet mondani eme égből pottyant szépségnek?.*
//Baljós kezdetek//
*Egy büszke mosollyal nézi, ahogy utánzása nevetésre készteti Rinét. Miért is ilyen furcsa ez az érzés. Ez a bolyhos melengető furcsa érzés ami gyomra körül kering.*
~ Bár mindig így láthatnálak. ~
*Áll meg számára egy pillanatra az idő, ahogy megcsodálja a lány mosolyát, nevetését és szemének ragyogását.*
- Hát ártottam én neked akár egy szóval is, hogy ilyen gaz tettet tegyél ellenem?
*Mondja mézes mázosan, szinte gügyögve a másiknak viccelődve. Majd arca hirtelen elkomorul, ahogy ellegyezi a gondolatot.*
- Tudod mit ne válaszolj.
*Kacag fel saját badarságán. Mert pontosan tudja rá a választ, hogy bizony rengeteg van a rovásán. Amiért biztosan kapni fogja majd a hidegvizet a nyakában egy váratlan pillanatban drága húgocskájától.*
- Pff ha hagyom magam.
*Vonja meg a vállát hanyagul. Majd úgy néz a másikra, hogy bármikor készen áll a kihívásra, sőt mintha még hergelné is a másikat, a puszta tekintetével.
Egyik szó követi a másikat, és az a magabiztos kinézete úgy röppen el Lazziarnak, Merlana felhozásával. Mint az a kismadár akinek óvatlanul nyitva hagyták ketrecének az ajtaját. Szerencsétlenségére, még a macska is a közelében volt, hogy a tragédiát fokozza. Sosem volt még kutya szorítóban nő ügyeket nézve. Mert pusztán nem érdekelte őt, mit is érez iránta akármelyik nőszemély. Most viszont világa a feje tetejére állt, ahogy ezek a furcsa melengető érzések kerülgetik őt Rinével. A fenébe is a szerelemmel. Hát, hogy tudja majd így élvezni az életet?. Köpni nyelni nem tud, a falat is alig csúszik le a torkán. Az a korty bor is szinte megakad félúton a rántottán. Pedig igazán nem panaszkodhat arra, hogy túl sokáig sütötte a serpenyőben a lány a tojásokat. Azokkal ellentétben a sajátjai, nos igazán főhetnek saját levében.*
- Nem tartottam fontosnak.
*Motyogja az orra alatt. És egy pillanatra mintha Rinében a lány édesanyját látná, ahogy egyszer rótta meg őt egy, a lány ellen elkövetett csínytevése miatt.*
~ Lazziar! Szedd össze magad te félnótás! ~
* Nézi meredt tekintettel saját tányérját, mert hát a lányéba most bele nem mert nézni. A végén még elájulna.
Rine pedig mintha megbeszélné magával a dolgokat. Na persze a veszély igazán nem múlt el sőt. Az a bizonyos kard csak jobban kezdett lengedezi feje felett. Igazán nem biztató, de talán nyert magának egy kis időt.*
- Áhh tényleg nem szükséges, csak egy informátor ennyi az egész.
*Mentegetőzik még utoljára, hátha a lány talán végleg elengedi Merlana létezésének még a gondolatát is.
Olybá tűnik a faggatás, ami évszázadokig érződött Lazziar számára véget ér, és a lány ha sértődött is maradt, talán nem veszett oda semmi sem.*
- Nem csodálom, kiadósra sikeredett.
*Mondja ő maga is, bár számára pont elég volt, ahogy az utolsó falat is végre, ha nagy nehezen is de lecsúszik az utolsó korty borral együtt.*
- Talán valamelyik nagydarab paraszt fiúra méretezted az adagot hm?
*Most ő hagyja, hogy a "féltékenység" járja be szavait. Úgy méri fel a lánykát mintha most neki lenne oka a sértődöttségre. Pedig minden jelét látta, hogy a lány egy újjal sem érhetett hozzá semelyik férfihoz a szántóföldeken. Elvégre ki tudott volna nemet mondani eme égből pottyant szépségnek?.*
2690. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-15 16:24:03
Üzenet elküldve: 2025-08-15 16:24:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Simlis ügyek//
* Nem hallja, hogy megközelítenék őket, ami nem jelenti azt, hogy nem történik ilyesmi. Tapasztalatból tudja, hogy aki akar, az hangtalanul is eljuthat az ajtóig. A rövid párbeszédre nem reagál, nincs dolga az ajtónálló - vagyis, ajtónál fekvő - alakkal. *
- Nincsenek barátaim. Legjobbak meg főleg nem. * Vonja meg a vállát, és részben igaz is. Vannak olyanok, akikben bizonyos fokig megbízik, és olyanok is, akikre számítana a bajban, de egyiket se nevezné barátnak. Talán Ysanee az egyetlen, aki elérhette volna ezt a titulust, de ő egyben a szeretője is, ezért őt se nevezné barátnak, több annál.
A törp alaposan félreérti Cale szavait, mert nem akarta győzködni, hogy nem sértésnek szánja, sőt, ellenkezőleg, tisztázni akarta, hogy amit mond, azt komolyan sértőnek szánja. Viszont a következőn őszintén, jóízűen neveti el magát. *
- Ez nem a városőrség, kölyök. * Nem zavartatja magát, hogy nincs közöttük korkülönbség, sőt, ránézésre a vörös szakállas alak jóval idősebb. * Ha velem dolgozol, sosem lehetsz biztos benne, hogy nem adlak ki, árullak el, vagy szúrlak hátba. Ezt minden tízéves gyerek tudja, aki valaha is élt az utcán. * Megcsóválja a fejét, csalódottan. Nincs dolga olyanokkal, akik még hisznek a betyárbecsület fogalmában, azt hiszik, hogy tolvajok, gaztevők, orgyilkosok valami belső morális kód alapján nem árulják el egymást. Az egyetlen összetartó erő ilyen alakok között az önös érdekek összefonódása egy közös érdekké lehet. És egyelőre nem kapott semmilyen ajánlatot, ami alapján saját önös érdekeit el tudná helyezni ebben a képletben. *
//Simlis ügyek//
* Nem hallja, hogy megközelítenék őket, ami nem jelenti azt, hogy nem történik ilyesmi. Tapasztalatból tudja, hogy aki akar, az hangtalanul is eljuthat az ajtóig. A rövid párbeszédre nem reagál, nincs dolga az ajtónálló - vagyis, ajtónál fekvő - alakkal. *
- Nincsenek barátaim. Legjobbak meg főleg nem. * Vonja meg a vállát, és részben igaz is. Vannak olyanok, akikben bizonyos fokig megbízik, és olyanok is, akikre számítana a bajban, de egyiket se nevezné barátnak. Talán Ysanee az egyetlen, aki elérhette volna ezt a titulust, de ő egyben a szeretője is, ezért őt se nevezné barátnak, több annál.
A törp alaposan félreérti Cale szavait, mert nem akarta győzködni, hogy nem sértésnek szánja, sőt, ellenkezőleg, tisztázni akarta, hogy amit mond, azt komolyan sértőnek szánja. Viszont a következőn őszintén, jóízűen neveti el magát. *
- Ez nem a városőrség, kölyök. * Nem zavartatja magát, hogy nincs közöttük korkülönbség, sőt, ránézésre a vörös szakállas alak jóval idősebb. * Ha velem dolgozol, sosem lehetsz biztos benne, hogy nem adlak ki, árullak el, vagy szúrlak hátba. Ezt minden tízéves gyerek tudja, aki valaha is élt az utcán. * Megcsóválja a fejét, csalódottan. Nincs dolga olyanokkal, akik még hisznek a betyárbecsület fogalmában, azt hiszik, hogy tolvajok, gaztevők, orgyilkosok valami belső morális kód alapján nem árulják el egymást. Az egyetlen összetartó erő ilyen alakok között az önös érdekek összefonódása egy közös érdekké lehet. És egyelőre nem kapott semmilyen ajánlatot, ami alapján saját önös érdekeit el tudná helyezni ebben a képletben. *
2689. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-15 15:07:36
Üzenet elküldve: 2025-08-15 15:07:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Sub Rosa Panzió//
//Beköltözés//
*Itt áll az egykori Morthimer Ház kapujában, melynek ajtaját már nem a tulajdonos családnevét jelképező „M” betű, hanem egy szál, lefelé lógó rózsa díszíti. Üzenettel bíró jelkép az bizony, s ha kérdezik tőle, büszkén is mondja majd el, hogy miért gondolt Morthimer úr pont erre. Ő azonban most először pártfogója nélkül, egyedül áll e ház előtt, kevésbé díszes, praktikus öltözékben ugyan, mely bőrnadrágból, világos blúzból és egy fűzőből áll, de ezúttal nem is azért érkezett, hogy bárkinek is tetszelegjen. Merthogy ez többé nem Orthus Morthimer kereskedő otthona, hanem a Sub Rosa Panzió, melynek ő az Úrnője. Azaz Háznagya, ahogy a tulajdonos diszkréten hívni szeretné a rangot, de ő most nincs itt, és magában egyébként is úgy nevezi magát, ahogy csak szeretné.
Ahogy felnéz a kétszárnyú fa bejárati ajtóra, egy furcsa, kellemes érzés hatalmasodik el rajta. Rendkívül jó a Grendaer ház falai közt tölteni mindennapjait, majd az éj leszállta után egy gyönyörű szoba pihe-puha ágyában nyugalomra hajtani a fejét, de ott ő mégiscsak Nixomia úrnő szolgálója. Itt nem, legalábbis nem úgy, és az említett előnyökhöz itt is hozzájuthat. Sőt, itt kis túlzásokkal azt tesz, amit akar, és úgy mozgatja a szálakat, ahogy kedve tartja, amíg meg tud felelni Morthimer úr elvárásainak. Tudja jól, hogy ez a lehetőség rendkívül nagy felelősséggel is jár, és esze ágában sincs elszúrni, de ha már itt van, akkor nem fogja megvonni magától azt az örömöt, hogy élvezze is.
Odalép hát a bejárathoz, és a nála lévő kulcsot könnyedén fordítja el a zárban, majd szélesre tárja az ajtót, és belép az épületbe. A mai napon már az ő feladata, hogy fogadja a munkálatokat folytatni, illetve remélhetőleg hamarosan befejezni igyekvő munkásokat, de egyelőre még egyedül van, az övé az egész ház. Szíve izgatottan dobban, hirtelen kedve támadna felfedezni minden egyes zegzugát, de helyette inkább az emeletre indul, abba a helyiségbe, mely korábban Orthus Morthimer hálószobájaként funkcionált, mától azonban az övé, az ő privát kis lakosztálya, ahová csak az jöhet be, akinek ő megengedi. Csodálatos érzés. Nem hozta át minden holmiját a Grendaer Kúriából, csak azokat, melyek fontosak, ruhákat, hangszereit és azokat a dolgokat, melyeket jobban szeretne a kíváncsiskodó szemek és kezek elől rejtve tárolni.
Eltelik egy kis idő, mire Nixomia hintójából, mellyel érkezett, az emeletre viszi a bőröndöket, de utána a lovagnő kocsisának megmondja, hogy most már indulhat hazafelé, ő pedig még egy órácska alatt be is rendezkedik az új lakosztályában. A munka végeztével elégedetten terül ki az ágyon, pihen egy kicsit, majd felül, átöltözik a kedvenc, vörös ruhájába, kifésüli a haját, megigazítja a sminkjét, aztán úgy dönt, hogy itt az ideje belevágni a fő feladatába. A Sub Rosa Panzió vezetésébe.*
//Beköltözés//
*Itt áll az egykori Morthimer Ház kapujában, melynek ajtaját már nem a tulajdonos családnevét jelképező „M” betű, hanem egy szál, lefelé lógó rózsa díszíti. Üzenettel bíró jelkép az bizony, s ha kérdezik tőle, büszkén is mondja majd el, hogy miért gondolt Morthimer úr pont erre. Ő azonban most először pártfogója nélkül, egyedül áll e ház előtt, kevésbé díszes, praktikus öltözékben ugyan, mely bőrnadrágból, világos blúzból és egy fűzőből áll, de ezúttal nem is azért érkezett, hogy bárkinek is tetszelegjen. Merthogy ez többé nem Orthus Morthimer kereskedő otthona, hanem a Sub Rosa Panzió, melynek ő az Úrnője. Azaz Háznagya, ahogy a tulajdonos diszkréten hívni szeretné a rangot, de ő most nincs itt, és magában egyébként is úgy nevezi magát, ahogy csak szeretné.
Ahogy felnéz a kétszárnyú fa bejárati ajtóra, egy furcsa, kellemes érzés hatalmasodik el rajta. Rendkívül jó a Grendaer ház falai közt tölteni mindennapjait, majd az éj leszállta után egy gyönyörű szoba pihe-puha ágyában nyugalomra hajtani a fejét, de ott ő mégiscsak Nixomia úrnő szolgálója. Itt nem, legalábbis nem úgy, és az említett előnyökhöz itt is hozzájuthat. Sőt, itt kis túlzásokkal azt tesz, amit akar, és úgy mozgatja a szálakat, ahogy kedve tartja, amíg meg tud felelni Morthimer úr elvárásainak. Tudja jól, hogy ez a lehetőség rendkívül nagy felelősséggel is jár, és esze ágában sincs elszúrni, de ha már itt van, akkor nem fogja megvonni magától azt az örömöt, hogy élvezze is.
Odalép hát a bejárathoz, és a nála lévő kulcsot könnyedén fordítja el a zárban, majd szélesre tárja az ajtót, és belép az épületbe. A mai napon már az ő feladata, hogy fogadja a munkálatokat folytatni, illetve remélhetőleg hamarosan befejezni igyekvő munkásokat, de egyelőre még egyedül van, az övé az egész ház. Szíve izgatottan dobban, hirtelen kedve támadna felfedezni minden egyes zegzugát, de helyette inkább az emeletre indul, abba a helyiségbe, mely korábban Orthus Morthimer hálószobájaként funkcionált, mától azonban az övé, az ő privát kis lakosztálya, ahová csak az jöhet be, akinek ő megengedi. Csodálatos érzés. Nem hozta át minden holmiját a Grendaer Kúriából, csak azokat, melyek fontosak, ruhákat, hangszereit és azokat a dolgokat, melyeket jobban szeretne a kíváncsiskodó szemek és kezek elől rejtve tárolni.
Eltelik egy kis idő, mire Nixomia hintójából, mellyel érkezett, az emeletre viszi a bőröndöket, de utána a lovagnő kocsisának megmondja, hogy most már indulhat hazafelé, ő pedig még egy órácska alatt be is rendezkedik az új lakosztályában. A munka végeztével elégedetten terül ki az ágyon, pihen egy kicsit, majd felül, átöltözik a kedvenc, vörös ruhájába, kifésüli a haját, megigazítja a sminkjét, aztán úgy dönt, hogy itt az ideje belevágni a fő feladatába. A Sub Rosa Panzió vezetésébe.*
2688. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-15 13:44:45
Üzenet elküldve: 2025-08-15 13:44:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Simlis ügyek//
* Az ajtó csapódásának bizony meg lesz a hatása, mondjuk nem olyan, amire talán számít. A törp nevetni kezd. Akarva se lehetne jobb a helyzet. Ha félemlítés volta cél, akkor mellényúlt. Nyers erő a törp szemében kincs, azonban a nála erősebbeket nem fenyegetésként fogja fel, hanem kihívásnak. Egy ajtó rugdosása pedig nehezen nevezhető félemlítésnek, kivéve persze, ha kiesett volna a helyéről, vagy átrúgta volna. Attól egyből összébb rándult volna a segglyuka is. A lent békésen szunyókáló ember sem marad tovább a helyén. A lépcső aljából elfojtott, hangon szól fel a törpnek, éppen csak hallani a hangját. *
- Törp uram, minden rendben?
- Azon kívül, hogy nem végzed a munkád igen. Őrködj, nem akarok váratlan vendégeket.
* Szól vissza határozott hangon a törp. Ha akarná, felhívhatná, de mihez kezdene egy hajléktalannal? *
- Ölni? A legújabb legjobb barátodat? Áh
* Kezével legyint egyet a férfi irányába. Bármennyire is próbálja győzködni, hogy a kérdés nem sértés, az. Márpedig elég nagy. Nem bosszantja fel magát ezen, ma ő a második, aki hasonlóan reagál a mondandójára. Szívesen rárúgná az asztalt és egy percig még gondolkodik is rajta a beszédje közben, de türtőzteti magát, elvégre nem ellenségeket keres, abból fog kapni eleget. *
- Hóó. Lassíts. Biztos nagyon érdekel a terv, azonban ez nem ilyen egyszerű. Honnan tudjam, hogy nem adod tovább az információt gazdagabb kezekbe?
* Néz kérdően a másikra, majd a kezében lévő tőrt visszarakja a térképbe. Pontosabban kaszárnya közepébe, majd a térkép felé hajol. Fél szeme még mindig a mélységin. Látható még tőr a polgárnegyedben, selyemrévben, a tanácsházán és az ingoványban. *
- Van tervem. Beépülés, kihallgatás, kémkedés, lopás, csalás, hazugság. Mindenhol más és más módszerrel fogunk betörni. Ha túl gyorsan akarunk elérni sokat, akkor, mint egy kártyavár, úgy fogunk eldőlni. Egyelőre lassan fogunk haladni. Megerősödőnk, majd komolyabbra fordítjuk a szót. Egyvalamit viszont elmondok, ha az alvilág urai akarunk lennie, úgy előbb vagy utóbb muszáj lesz szembeszállnunk a jelenlegi vezetőséggel. A vörös tőr, hallottál róluk? Fele banda sárvárosból menekült. Alig fegyverzettek és a moráljuk is egyelőre a béka segge alatt található. Egy jobb csapattal a vezetőség nyakát vehetjük, a többiek pedig követni fognak minket.
* Mutogatja a helyeket a térképen, azonban nem a pontos helyükre mutat, csak egy területre azon belül. Nem szeretné, ha véletlennel miatta kerülne ki a vörös tőr főhadiszállásának helye. Azt nem tenné zsebre. Az sem kerüli el a figyelmét, hogy nem választ a kérdésére. Lehet, hogy egyik ajánlata sem nyerte el a tetszését, azonban az is lehet, hogy már elhangzott, amit szeretne és csak tovább kutat információért. *
- Nem is beszélve arról a kürtszóról. Egyik emberem a tanácsházához küldtem, hátha szerez valami hasznos információt. A káoszt a hasznunkra fordíthatjuk.
//Simlis ügyek//
* Az ajtó csapódásának bizony meg lesz a hatása, mondjuk nem olyan, amire talán számít. A törp nevetni kezd. Akarva se lehetne jobb a helyzet. Ha félemlítés volta cél, akkor mellényúlt. Nyers erő a törp szemében kincs, azonban a nála erősebbeket nem fenyegetésként fogja fel, hanem kihívásnak. Egy ajtó rugdosása pedig nehezen nevezhető félemlítésnek, kivéve persze, ha kiesett volna a helyéről, vagy átrúgta volna. Attól egyből összébb rándult volna a segglyuka is. A lent békésen szunyókáló ember sem marad tovább a helyén. A lépcső aljából elfojtott, hangon szól fel a törpnek, éppen csak hallani a hangját. *
- Törp uram, minden rendben?
- Azon kívül, hogy nem végzed a munkád igen. Őrködj, nem akarok váratlan vendégeket.
* Szól vissza határozott hangon a törp. Ha akarná, felhívhatná, de mihez kezdene egy hajléktalannal? *
- Ölni? A legújabb legjobb barátodat? Áh
* Kezével legyint egyet a férfi irányába. Bármennyire is próbálja győzködni, hogy a kérdés nem sértés, az. Márpedig elég nagy. Nem bosszantja fel magát ezen, ma ő a második, aki hasonlóan reagál a mondandójára. Szívesen rárúgná az asztalt és egy percig még gondolkodik is rajta a beszédje közben, de türtőzteti magát, elvégre nem ellenségeket keres, abból fog kapni eleget. *
- Hóó. Lassíts. Biztos nagyon érdekel a terv, azonban ez nem ilyen egyszerű. Honnan tudjam, hogy nem adod tovább az információt gazdagabb kezekbe?
* Néz kérdően a másikra, majd a kezében lévő tőrt visszarakja a térképbe. Pontosabban kaszárnya közepébe, majd a térkép felé hajol. Fél szeme még mindig a mélységin. Látható még tőr a polgárnegyedben, selyemrévben, a tanácsházán és az ingoványban. *
- Van tervem. Beépülés, kihallgatás, kémkedés, lopás, csalás, hazugság. Mindenhol más és más módszerrel fogunk betörni. Ha túl gyorsan akarunk elérni sokat, akkor, mint egy kártyavár, úgy fogunk eldőlni. Egyelőre lassan fogunk haladni. Megerősödőnk, majd komolyabbra fordítjuk a szót. Egyvalamit viszont elmondok, ha az alvilág urai akarunk lennie, úgy előbb vagy utóbb muszáj lesz szembeszállnunk a jelenlegi vezetőséggel. A vörös tőr, hallottál róluk? Fele banda sárvárosból menekült. Alig fegyverzettek és a moráljuk is egyelőre a béka segge alatt található. Egy jobb csapattal a vezetőség nyakát vehetjük, a többiek pedig követni fognak minket.
* Mutogatja a helyeket a térképen, azonban nem a pontos helyükre mutat, csak egy területre azon belül. Nem szeretné, ha véletlennel miatta kerülne ki a vörös tőr főhadiszállásának helye. Azt nem tenné zsebre. Az sem kerüli el a figyelmét, hogy nem választ a kérdésére. Lehet, hogy egyik ajánlata sem nyerte el a tetszését, azonban az is lehet, hogy már elhangzott, amit szeretne és csak tovább kutat információért. *
- Nem is beszélve arról a kürtszóról. Egyik emberem a tanácsházához küldtem, hátha szerez valami hasznos információt. A káoszt a hasznunkra fordíthatjuk.
2687. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-15 12:48:27
Üzenet elküldve: 2025-08-15 12:48:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Tárgyak hurcolása: 4/7 //
* Újabb alkalom egy másik napon, hogy tovább mélyítsék a tanultakat. A változatosság kedvéért most van egy kanala meg egy kenőkése is. Legutóbb egy eszközzel csinálták, most hárommal próbálkozik. Eldobja a kanalat, majd amikor odarohan megnézni mi az, akkor hív füttyent egyet és csettint kettőt. A csettintést szánja majd a tárgyhurcolás parancsának. Visszatéréskor pedig jöhet a kereskedelem. Kanalat egy darabka kolbászért. Nem is rossz ajánlat. Már ismeri a dolgok menetét a legutóbbi alkalomról, de még mindig nem akarja könnyen adni a szerzeményét. Olyan mint egy gyerek, mindent akar magának. Ha a kanállal megbirkóztak, akkor sorra veszik a többi evőeszközt is. A cél főleg a hívó csettintés megjegyeztetése. Ahogy haladnak már nem is használja a füttyöt, csak a csettintést. Ez a lényege a dolognak, most már majd erre lehet jobban építkezni. Talán a nehezén már túl is vannak. Azért még gyakoroltatja vele több alkalmon keresztül, de úgy tűnik ezt már érti Zápor.*
* Újabb alkalom egy másik napon, hogy tovább mélyítsék a tanultakat. A változatosság kedvéért most van egy kanala meg egy kenőkése is. Legutóbb egy eszközzel csinálták, most hárommal próbálkozik. Eldobja a kanalat, majd amikor odarohan megnézni mi az, akkor hív füttyent egyet és csettint kettőt. A csettintést szánja majd a tárgyhurcolás parancsának. Visszatéréskor pedig jöhet a kereskedelem. Kanalat egy darabka kolbászért. Nem is rossz ajánlat. Már ismeri a dolgok menetét a legutóbbi alkalomról, de még mindig nem akarja könnyen adni a szerzeményét. Olyan mint egy gyerek, mindent akar magának. Ha a kanállal megbirkóztak, akkor sorra veszik a többi evőeszközt is. A cél főleg a hívó csettintés megjegyeztetése. Ahogy haladnak már nem is használja a füttyöt, csak a csettintést. Ez a lényege a dolognak, most már majd erre lehet jobban építkezni. Talán a nehezén már túl is vannak. Azért még gyakoroltatja vele több alkalmon keresztül, de úgy tűnik ezt már érti Zápor.*
2686. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-15 12:29:36
Üzenet elküldve: 2025-08-15 12:29:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Simlis ügyek//
* A köszöntésre feleletül Cale igazít kicsit az ajtón a sarkával. Nem akar bele túl sok lendületet tenni, de mégis sikerül hangosan rúgni egyet rajta, a faszerkezet döngő hanggal ugrik a helyére, figyelmeztetve a törpöt a további rasszizmus veszélyeire. A dühösen szikrázó tekintet lehet még árulkodó, amennyiben ezt észreveszi a vörös szakáll tulajdonosa. *
- Ha kell, szívesen segítek ezen a problémán, és többé nem okoznak gondot az ajtók. Kevesebbért is öltem már, és lehet, hogy sokan hívnak a hátam mögött hamvasnak, de szemtől szemben nem sokan mondhatják el magukról, hogy megtették. * Figyelmezteti újfent az alakot, akire egyelőre nem támad rá, mert az információ kincs, és sokkal célszerűbb előbb kihallgatni valakit, mint elmetszeni a torkát. Tapasztalatai alapján utóbbi esetén nehézzé válik a beszélgetés, és a szavak formálása. Sárváros említésére nem mond semmit, hiszen az már a múlt, amit maga mögött hagyott. Zarával, és a többiekkel együtt. A felsorolást hallgatva nevetni kíván kedve. Persze ő is volt ifjú, és neki is voltak nagyratörő vágyai. Alig pár éve lehetett, hogy hasonló terveket osztott meg szedett-vetett csapatával Sárvárosban. Mintha dekádok teltek volna el azóta. *
- És mégis hogy tervezed elérni ezt? Ne érts félre, sértőnek szánom a kérdést. Nagyjából olyan komolyságot vélek felfedezni a szavaid mögött, mint amikor egy kisgyermek arról beszél, hogy katona lesz, hős, aki megmenti a hercegnőt. Gyermeteg ábrándozás, miközben nem látom, hogy sokan lennének veled, segíteni ezekben a tervekben. * Persze a korábbi ajtócsapódás óta feszülten figyel kifelé, várja, hogy döngő lépteket halljon, vagy elrontott osonás árulkodó nyomait hallja. Amennyiben semmi ilyesmi nem történik, csak még jobban ássa alá magát Wrojth a szemében. *
- Hiszen egyelőre ezek nem tervek, hanem álmok. Olyan, mint a tündérpor. Nem kézzel fogható, csak valami, ami a levegőben száll, még látni is nehéz.
//Simlis ügyek//
* A köszöntésre feleletül Cale igazít kicsit az ajtón a sarkával. Nem akar bele túl sok lendületet tenni, de mégis sikerül hangosan rúgni egyet rajta, a faszerkezet döngő hanggal ugrik a helyére, figyelmeztetve a törpöt a további rasszizmus veszélyeire. A dühösen szikrázó tekintet lehet még árulkodó, amennyiben ezt észreveszi a vörös szakáll tulajdonosa. *
- Ha kell, szívesen segítek ezen a problémán, és többé nem okoznak gondot az ajtók. Kevesebbért is öltem már, és lehet, hogy sokan hívnak a hátam mögött hamvasnak, de szemtől szemben nem sokan mondhatják el magukról, hogy megtették. * Figyelmezteti újfent az alakot, akire egyelőre nem támad rá, mert az információ kincs, és sokkal célszerűbb előbb kihallgatni valakit, mint elmetszeni a torkát. Tapasztalatai alapján utóbbi esetén nehézzé válik a beszélgetés, és a szavak formálása. Sárváros említésére nem mond semmit, hiszen az már a múlt, amit maga mögött hagyott. Zarával, és a többiekkel együtt. A felsorolást hallgatva nevetni kíván kedve. Persze ő is volt ifjú, és neki is voltak nagyratörő vágyai. Alig pár éve lehetett, hogy hasonló terveket osztott meg szedett-vetett csapatával Sárvárosban. Mintha dekádok teltek volna el azóta. *
- És mégis hogy tervezed elérni ezt? Ne érts félre, sértőnek szánom a kérdést. Nagyjából olyan komolyságot vélek felfedezni a szavaid mögött, mint amikor egy kisgyermek arról beszél, hogy katona lesz, hős, aki megmenti a hercegnőt. Gyermeteg ábrándozás, miközben nem látom, hogy sokan lennének veled, segíteni ezekben a tervekben. * Persze a korábbi ajtócsapódás óta feszülten figyel kifelé, várja, hogy döngő lépteket halljon, vagy elrontott osonás árulkodó nyomait hallja. Amennyiben semmi ilyesmi nem történik, csak még jobban ássa alá magát Wrojth a szemében. *
- Hiszen egyelőre ezek nem tervek, hanem álmok. Olyan, mint a tündérpor. Nem kézzel fogható, csak valami, ami a levegőben száll, még látni is nehéz.
2685. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-15 12:07:17
Üzenet elküldve: 2025-08-15 12:07:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Simlis ügyek//
* Bármennyire is szeretne leülni, míg a lehetősége megvan, addig annak a lehetősége is megvan, hogy elvágják a torkát, mielőtt felállhatna. Meg persze, ha rajta ülne, mit vágna hozzá, ha nekitámadna? Bár nagyon jó következtetéseket von le a helyzetből, a végeredményét megcáfolná ha hallaná. Azért nem kiált, mert egyedül van? Persze valóban ez a helyzet, de ha többen lennének sem kiáltaná mellé csapatát. Bízik a képességeimben és ez is lesz egyszer a veszte, mert túlságosan is bízik bennük. Érdeklődve figyeli a férfit, amint arról lekerül a csuklya. Meglepően füttyent egyet. Ha valamire nem, akkor egy mélységi megjelenésére nem tett volna pénzt. Jobban megnézve ismerős vonásokat vél felfedezni. Nem személyes tapasztalat, inkább amolyan szájról szájra terjedő medvemondákat, bár nem kizárt, hogy egyszer ő is láthatta, erre azonban nem emlékszik. *
- Szürke bőr, szürke haj, szürke szem. Üdv a körömben hamvas.
* Kezeit kitárja, mint egy apa, aki ölelését várná egy gyermekétől, ám mielőtt félreértések keletkeznének vissza is teszi a kezét az asztalra. *
- Bevallom a nevedre nem emlékszem, de a többi sárvárosi pletykafészekben csak hamvasként emlegettek. Ami pedig az ajtókat illeti. Sosem lehet senki elég óvatos, de néha jobb kockáztatni. Még a végén egy olyan ajtó mellett sétálsz el, ami telis tele van lehetőségekkel.
* Hatalmat nyer rajta a nosztalgia, mikor még sárváros a hozzá hasonló bűnös lelkek melegágyaként írta bele magát a történelembe. Hamar ki is kerül a sajátos elmeregéséből s vissza is tér a tárgyra. *
- Legyen hát. Wenkroft vagyok. A kikötői suhanc, egy semmirekellő, aki szeretne minél nagyobb szálka lennie a többiek seggében. És, hogy mit akarok? Nos, talán ez a legegyszerűbb kérdés. Amint mindenki más. Arany, hatalom, nők, tekintély. Mindent, ami ezen a világon kapható, akarom. Az alvilág egyetlen ura akarok lenni. Azt akarom, hogy ne legyen párja annak, amit építek. Ezért vagy itt. Hamvas, mellettem te is elérheted, amit szeretnél. Mire vágysz? Pia, pénz, nők, terület, esetleg csak szeretnéd látni, ahogyan a világ lángokba torkol?
* Drámaiasan járkál jobbra balra az asztal mögött, kezével közben színpadiasan hadonászik a jobb eredmény érdekében. Mesélhetne neki a terveiről, hogy hogyan tervezi a bolondját járatnia nemesekkel, hogy hogyan szeretné az orruknál fogva vezetni az őröket, hogy miként tervez leszámolni a jelenlegi vezetővel, de mindent csak szép sorjában. Elvégre ha most dalolna, abban mi lenne az érdekes? Előre lelőné a poént, és legrosszabb esetben elutasítja és utána eladja az információt az érintett feleknek. Azt talán még ő sem ússza meg szárazon, de nem tenné fel a pályafutását egy talánra. Egyelőre kivárja a férfi reakcióját. Kíváncsi. Esetleg érdekelni fogja, kineveti, hülyének nézi? Ettől lesz igazán izgalmas találkozó, az ismeretlentől. Elvégre könnyen lehet, hogy a felsoroltak közül egyik sem érdekli. *
//Simlis ügyek//
* Bármennyire is szeretne leülni, míg a lehetősége megvan, addig annak a lehetősége is megvan, hogy elvágják a torkát, mielőtt felállhatna. Meg persze, ha rajta ülne, mit vágna hozzá, ha nekitámadna? Bár nagyon jó következtetéseket von le a helyzetből, a végeredményét megcáfolná ha hallaná. Azért nem kiált, mert egyedül van? Persze valóban ez a helyzet, de ha többen lennének sem kiáltaná mellé csapatát. Bízik a képességeimben és ez is lesz egyszer a veszte, mert túlságosan is bízik bennük. Érdeklődve figyeli a férfit, amint arról lekerül a csuklya. Meglepően füttyent egyet. Ha valamire nem, akkor egy mélységi megjelenésére nem tett volna pénzt. Jobban megnézve ismerős vonásokat vél felfedezni. Nem személyes tapasztalat, inkább amolyan szájról szájra terjedő medvemondákat, bár nem kizárt, hogy egyszer ő is láthatta, erre azonban nem emlékszik. *
- Szürke bőr, szürke haj, szürke szem. Üdv a körömben hamvas.
* Kezeit kitárja, mint egy apa, aki ölelését várná egy gyermekétől, ám mielőtt félreértések keletkeznének vissza is teszi a kezét az asztalra. *
- Bevallom a nevedre nem emlékszem, de a többi sárvárosi pletykafészekben csak hamvasként emlegettek. Ami pedig az ajtókat illeti. Sosem lehet senki elég óvatos, de néha jobb kockáztatni. Még a végén egy olyan ajtó mellett sétálsz el, ami telis tele van lehetőségekkel.
* Hatalmat nyer rajta a nosztalgia, mikor még sárváros a hozzá hasonló bűnös lelkek melegágyaként írta bele magát a történelembe. Hamar ki is kerül a sajátos elmeregéséből s vissza is tér a tárgyra. *
- Legyen hát. Wenkroft vagyok. A kikötői suhanc, egy semmirekellő, aki szeretne minél nagyobb szálka lennie a többiek seggében. És, hogy mit akarok? Nos, talán ez a legegyszerűbb kérdés. Amint mindenki más. Arany, hatalom, nők, tekintély. Mindent, ami ezen a világon kapható, akarom. Az alvilág egyetlen ura akarok lenni. Azt akarom, hogy ne legyen párja annak, amit építek. Ezért vagy itt. Hamvas, mellettem te is elérheted, amit szeretnél. Mire vágysz? Pia, pénz, nők, terület, esetleg csak szeretnéd látni, ahogyan a világ lángokba torkol?
* Drámaiasan járkál jobbra balra az asztal mögött, kezével közben színpadiasan hadonászik a jobb eredmény érdekében. Mesélhetne neki a terveiről, hogy hogyan tervezi a bolondját járatnia nemesekkel, hogy hogyan szeretné az orruknál fogva vezetni az őröket, hogy miként tervez leszámolni a jelenlegi vezetővel, de mindent csak szép sorjában. Elvégre ha most dalolna, abban mi lenne az érdekes? Előre lelőné a poént, és legrosszabb esetben elutasítja és utána eladja az információt az érintett feleknek. Azt talán még ő sem ússza meg szárazon, de nem tenné fel a pályafutását egy talánra. Egyelőre kivárja a férfi reakcióját. Kíváncsi. Esetleg érdekelni fogja, kineveti, hülyének nézi? Ettől lesz igazán izgalmas találkozó, az ismeretlentől. Elvégre könnyen lehet, hogy a felsoroltak közül egyik sem érdekli. *
2684. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-15 11:09:52
Üzenet elküldve: 2025-08-15 11:09:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Simlis ügyek//
* Sikerül elkerülje a székzáport, ami sokat segít, hogy a továbbiakban még ha nem is kellemes, de kellemesebb légkörben történjen a beszélgetés. Úgy látja, hogy a törp egyedül van, és nem is kiabált még segítségért, amiből arra következtet, hogy egyedül lehet. Vicsorgós mosolyra húzza a száját, de ebből semmi nem látszódik a csuklyának hála, majd nagyot sóhajt. Közömbös arckifejezést ölt magára, hiszen a továbbiakban nincs szükség a teátrális megjelenésre. Már azzal, hogy kidugta a tőrt, is azt tervezze, hogy elárulja kit rejt az álca, úgyhogy akár teljes valójában is megmutathatja magát. Épp ezért egy laza mozdulattal - a levelet szorongató bal kezével - hátrahatja a csuklyát, szeme mérgesen villan a hirtelen megnövekedett fényre, amit kap. *
- Aki mindig az ajtón közlekedik, az kiszámíthatóvá válik, és hamarabb utoléri a vég. * Ad magyarázatot arra, hogy miért épp így közelítette meg a helyszínt. Persze még mindig nem tudja, hogy ki, és miért kereste meg, éppen ezért nem is mozdul el az ajtóból. A tőr megnyugtatóan simul markába, és úgy fogja, hogy bármikor fogást válthasson rajta, és Wrojth felé dobhassa. *
- Te alighanem tudod, hogy én ki vagyok, én viszont nem tudok rólad semmit. Kezdhetnéd azzal, hogy bemutatkozol, és utána elmondod, hogy mit akarsz tőlem.
//Simlis ügyek//
* Sikerül elkerülje a székzáport, ami sokat segít, hogy a továbbiakban még ha nem is kellemes, de kellemesebb légkörben történjen a beszélgetés. Úgy látja, hogy a törp egyedül van, és nem is kiabált még segítségért, amiből arra következtet, hogy egyedül lehet. Vicsorgós mosolyra húzza a száját, de ebből semmi nem látszódik a csuklyának hála, majd nagyot sóhajt. Közömbös arckifejezést ölt magára, hiszen a továbbiakban nincs szükség a teátrális megjelenésre. Már azzal, hogy kidugta a tőrt, is azt tervezze, hogy elárulja kit rejt az álca, úgyhogy akár teljes valójában is megmutathatja magát. Épp ezért egy laza mozdulattal - a levelet szorongató bal kezével - hátrahatja a csuklyát, szeme mérgesen villan a hirtelen megnövekedett fényre, amit kap. *
- Aki mindig az ajtón közlekedik, az kiszámíthatóvá válik, és hamarabb utoléri a vég. * Ad magyarázatot arra, hogy miért épp így közelítette meg a helyszínt. Persze még mindig nem tudja, hogy ki, és miért kereste meg, éppen ezért nem is mozdul el az ajtóból. A tőr megnyugtatóan simul markába, és úgy fogja, hogy bármikor fogást válthasson rajta, és Wrojth felé dobhassa. *
- Te alighanem tudod, hogy én ki vagyok, én viszont nem tudok rólad semmit. Kezdhetnéd azzal, hogy bemutatkozol, és utána elmondod, hogy mit akarsz tőlem.
2683. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-15 09:16:14
Üzenet elküldve: 2025-08-15 09:16:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
*Elmosolyodik, ahogy bátyja gúnyosan utánozza az öreget, és ő maga is elképzeli azt a szigorú jelenetet. Halk nevetés szakad ki belőle.*
- Hát, ha vívásban nem is lennék túl jó, több haszna van, mint a tudásnak, hogy hogyan fogjam jól a kanalat. Bár nekem több esélyem lenne szemtelenül az orrodra koppintani vele.
*Hangja játékos, de ott bujkál benne a kihívás, amit csak a testvéri versengés szül. Amikor Lazziar felveti, hogy szívesen elnáspángolná, a szemében csillan valami.*
- Ó, szóval azt hiszed, én hagynám magam? Vigyázz, lehet, hogy a végén én verlek el téged.
*Magabiztosnak tűnik, bár belül tudja, hogy bátyja tapasztalatát nehéz lenne beérni. De a szavak mögött ott van az a csintalan él, ami mindig is jellemezte.
Ám amikor elhangzik az a barát, Rine arca megváltozik. A játékos mosoly egy pillanatra megfeszül, a tekintete fürkészővé válik. A köhögő, zavartan elforduló bátyját figyeli, majd lassan összefonja karját.*
- Barátod, mi? Hogyhogy eddig nem is meséltél róla?
*Hangja egyszerre gyanakvó és kissé hűvös, bár próbálja könnyedre venni a hangsúlyt. Nem kerüli el a figyelmét az a pír Lazziar arcán, és ez csak még inkább felébreszti benne a kíváncsiságot és azt a halvány, kellemetlen szorítást a mellkasában. Ahogy hallgatja a magyarázatot, lassan elmosolyodik, de a mosoly mögött ott lapul valami kesernyés.*
- Magas körök, titkos ügyek hm, értem.
*Félrebiccenti a fejét, és szinte észrevétlenül sóhajt.*
- Nyugi, nem kérdezek többet... egyelőre. De ne csodálkozz, ha egyszer csak kiderítem, ki ez a titokzatos ismerős.
*Tekintete egy pillanatra találkozik bátyjáéval, és benne látszik, hogy nem örül, hogy ennyire titokzatoskodik. Bár valószínűleg olyat nem hallgatna el előle, amiről jó, ha tud. Így elkönyveli, a titokzatos barátot úgy, hogy kényelmesebb, ha a témában tudatlan marad. De mégis piszkálja valahol az a hirtelen megjelenő pír a férfi arcán, ami miatt már a rántotta sem csúszik olyan könnyen, a végét inkább csak a villa hegyével piszkálgatja, azután a tányért a maradékkal inkább félre is tolja.*
- Tele vagyok.
*Szusszan nagyot, ahogy a széken hátra dőlve paskolja meg a gyomrát.*
//Baljós kezdetek//
*Elmosolyodik, ahogy bátyja gúnyosan utánozza az öreget, és ő maga is elképzeli azt a szigorú jelenetet. Halk nevetés szakad ki belőle.*
- Hát, ha vívásban nem is lennék túl jó, több haszna van, mint a tudásnak, hogy hogyan fogjam jól a kanalat. Bár nekem több esélyem lenne szemtelenül az orrodra koppintani vele.
*Hangja játékos, de ott bujkál benne a kihívás, amit csak a testvéri versengés szül. Amikor Lazziar felveti, hogy szívesen elnáspángolná, a szemében csillan valami.*
- Ó, szóval azt hiszed, én hagynám magam? Vigyázz, lehet, hogy a végén én verlek el téged.
*Magabiztosnak tűnik, bár belül tudja, hogy bátyja tapasztalatát nehéz lenne beérni. De a szavak mögött ott van az a csintalan él, ami mindig is jellemezte.
Ám amikor elhangzik az a barát, Rine arca megváltozik. A játékos mosoly egy pillanatra megfeszül, a tekintete fürkészővé válik. A köhögő, zavartan elforduló bátyját figyeli, majd lassan összefonja karját.*
- Barátod, mi? Hogyhogy eddig nem is meséltél róla?
*Hangja egyszerre gyanakvó és kissé hűvös, bár próbálja könnyedre venni a hangsúlyt. Nem kerüli el a figyelmét az a pír Lazziar arcán, és ez csak még inkább felébreszti benne a kíváncsiságot és azt a halvány, kellemetlen szorítást a mellkasában. Ahogy hallgatja a magyarázatot, lassan elmosolyodik, de a mosoly mögött ott lapul valami kesernyés.*
- Magas körök, titkos ügyek hm, értem.
*Félrebiccenti a fejét, és szinte észrevétlenül sóhajt.*
- Nyugi, nem kérdezek többet... egyelőre. De ne csodálkozz, ha egyszer csak kiderítem, ki ez a titokzatos ismerős.
*Tekintete egy pillanatra találkozik bátyjáéval, és benne látszik, hogy nem örül, hogy ennyire titokzatoskodik. Bár valószínűleg olyat nem hallgatna el előle, amiről jó, ha tud. Így elkönyveli, a titokzatos barátot úgy, hogy kényelmesebb, ha a témában tudatlan marad. De mégis piszkálja valahol az a hirtelen megjelenő pír a férfi arcán, ami miatt már a rántotta sem csúszik olyan könnyen, a végét inkább csak a villa hegyével piszkálgatja, azután a tányért a maradékkal inkább félre is tolja.*
- Tele vagyok.
*Szusszan nagyot, ahogy a széken hátra dőlve paskolja meg a gyomrát.*
2682. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-15 09:00:53
Üzenet elküldve: 2025-08-15 09:00:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Simlis ügyek//
* Ha tudná, hogy szakmájához mérve milyen nemesi lélek készül megmutatkozni, úgy talán még teával is készült volna. Ám láthatólag nem ez következik be, sőt, egy eléggé érdekes felállásba kerül a páros. Egyik az ajtóban csuklyás fazon, nehezen kivehető pengével a kezében. Kissé hunyorítania kell, hogy pontosan megmondja, hogy mi is az, de még így sem tenne rá pénzt. Csupán tudja, hogy veszélyes penge lehet. Másik oldalt pedig a törp, aki egyik kezében tőrt szorongat, másikban a mellette lévő széket készül, a rejtélyes alak fejéhez vágni. A dobálózás elmarad, de nem biztos, hogy meg is marad ez a békesség kettejük között. A fazon helyében nem lehet nyilatkozni, de a törp makacs, jó indok nélkül biztos nem hagyja megtorolatlanul, ha pengét tesznek az arcába. A papírost látva keze lassan lecsúszik a szék támlájáról, azonban a tőr tovább raboskodik érdes markában. *
- Vagy úgy.
* Szólal fel eggyel kedvesebb, ám közel sem barátiasan. Az asztal mögé sétál, szemét a férfin tartva. Biztos, hogy nem fog megkockáztatni egy hátbatámadást. Arra már nem tér ki, hogy nem tetszik neki a férfi hangneme, ha ezzel kell dolgoznia, akkor ezzel fog dolgozni. Közben fejben össze is áll egy kis kép, hogy miért van még nála a papír, ahelyett, hogy darabokban kapná fel a szél és vinné el a nagyvilágba. *
- Az ajtó nem dísznek van. Ha a képességeidet akartad fitogtatni, akkor sikerrel jártál. Mutasd magad és beszélünk. Rólad, rólam, és arról, hogy miként tudnánk hasznosítani a képességeidet.
//Simlis ügyek//
* Ha tudná, hogy szakmájához mérve milyen nemesi lélek készül megmutatkozni, úgy talán még teával is készült volna. Ám láthatólag nem ez következik be, sőt, egy eléggé érdekes felállásba kerül a páros. Egyik az ajtóban csuklyás fazon, nehezen kivehető pengével a kezében. Kissé hunyorítania kell, hogy pontosan megmondja, hogy mi is az, de még így sem tenne rá pénzt. Csupán tudja, hogy veszélyes penge lehet. Másik oldalt pedig a törp, aki egyik kezében tőrt szorongat, másikban a mellette lévő széket készül, a rejtélyes alak fejéhez vágni. A dobálózás elmarad, de nem biztos, hogy meg is marad ez a békesség kettejük között. A fazon helyében nem lehet nyilatkozni, de a törp makacs, jó indok nélkül biztos nem hagyja megtorolatlanul, ha pengét tesznek az arcába. A papírost látva keze lassan lecsúszik a szék támlájáról, azonban a tőr tovább raboskodik érdes markában. *
- Vagy úgy.
* Szólal fel eggyel kedvesebb, ám közel sem barátiasan. Az asztal mögé sétál, szemét a férfin tartva. Biztos, hogy nem fog megkockáztatni egy hátbatámadást. Arra már nem tér ki, hogy nem tetszik neki a férfi hangneme, ha ezzel kell dolgoznia, akkor ezzel fog dolgozni. Közben fejben össze is áll egy kis kép, hogy miért van még nála a papír, ahelyett, hogy darabokban kapná fel a szél és vinné el a nagyvilágba. *
- Az ajtó nem dísznek van. Ha a képességeidet akartad fitogtatni, akkor sikerrel jártál. Mutasd magad és beszélünk. Rólad, rólam, és arról, hogy miként tudnánk hasznosítani a képességeidet.
2681. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-14 16:45:44
Üzenet elküldve: 2025-08-14 16:45:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Simlis ügyek//
* A mélységi szinte már legendás tolvaj, és az álcázása is átlagon felüli. A kettővel együtt nem okoz számára sok gondot olyan házakban osonni, amik nyikorgó padlókkal, és esetleg recsegő lépcsőkkel nehezítik a dolgát. Régóta megtanulni úgy helyezni a testsúlyt a lábára, hogy ezeket az előtt észrevegye, hogy megtörténne. Persze egy olyan ajtón, aminek a szerkezete nem teszi lehetővé a hangtalan nyitást, még neki is meggyűlik a baja. A törp láttán hagyja, hogy ébenfekete pengéje kibújjon a csuklya karrészének takarásából. Amennyiben a törp dörzsölt, ebből már tudhatja, hogy nem orvgyilkossal van dolga, az aligha fenyegetné fegyverrel, sokkal inkább rejtegetné az utolsó pillanatig. *
- Van. * Rövid válasz, talán arra épp elég, hogy megállítsa a székdobási kísérletet. * Épp azért jöttem, hogy kiderítsem, ki küldte. Úgyhogy jobb, ha beszélsz. * Teszi hozzá, és ha szükséges, akkor bal kezében meg is libbenti a papírt, amin látható a felirat. Ebből, és az ébenfekete pengéből talán már tudja is Wrojth, hogy ki áll előtte. *
//Simlis ügyek//
* A mélységi szinte már legendás tolvaj, és az álcázása is átlagon felüli. A kettővel együtt nem okoz számára sok gondot olyan házakban osonni, amik nyikorgó padlókkal, és esetleg recsegő lépcsőkkel nehezítik a dolgát. Régóta megtanulni úgy helyezni a testsúlyt a lábára, hogy ezeket az előtt észrevegye, hogy megtörténne. Persze egy olyan ajtón, aminek a szerkezete nem teszi lehetővé a hangtalan nyitást, még neki is meggyűlik a baja. A törp láttán hagyja, hogy ébenfekete pengéje kibújjon a csuklya karrészének takarásából. Amennyiben a törp dörzsölt, ebből már tudhatja, hogy nem orvgyilkossal van dolga, az aligha fenyegetné fegyverrel, sokkal inkább rejtegetné az utolsó pillanatig. *
- Van. * Rövid válasz, talán arra épp elég, hogy megállítsa a székdobási kísérletet. * Épp azért jöttem, hogy kiderítsem, ki küldte. Úgyhogy jobb, ha beszélsz. * Teszi hozzá, és ha szükséges, akkor bal kezében meg is libbenti a papírt, amin látható a felirat. Ebből, és az ébenfekete pengéből talán már tudja is Wrojth, hogy ki áll előtte. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263