Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 118 (2341. - 2360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2384-2403
2360. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-29 18:08:23
Üzenet elküldve: 2025-03-29 18:08:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Nem is gondolt még arra, mekkora dolog, hogy a tudásvágy olyan erős gyökeret eresztett ebben a fiatal lányban, mely miatt még az átkok sem úgy fognak rajta, ahogy másokon. Kezd rájönni, hogy Mai mennyivel több megbecsülést érdemelne, mint amennyit akár tőle, akár mástól kap. Már csak abból is, hogy az ébredése után nem az történt, amit várt. Mások sírnának, reszketnének, elveszítenék önmagukat vagy rosszabb esetben öngyilkosságba hajszolnák magukat, de nem Mai. Ő a reménytelennek tűnő, szörnyű helyzeteknek is megtalálja a hasznát, előnyét. A kiutat a vaksötétből. Talán pont ennek köszönhető, hogy tapasztalatlansága ellenére képes volt gyakorlatilag egyesegyedül túlélni ebben a hibákat egyáltalán nem megbocsájtó, zord világban.
Ezek a gondolatok járnak a fejében, miközben mosakodás közben a víz tükrében a saját arcát figyeli. Képtelen volt, és valahol még most sem tudja komolyan venni őt. Egy gazdag, ostoba picsának látta csupán, akinek nagyobb a füstje, mint a lángja. Elképzelhető, hogy tévedett volna? A lány előbbi szavai találtak. Eddig valóban nem hagyott neki túl sok esélyt, hogy megnyílhasson mellette, mert nem látta értelmét, sem esélyét annak, hogy bármi jó süljön ki belőle. Igen, egészen biztosan tévedett. Annak boszorkánynak egyértelmű célja lehetett az átokkal. Végleg megtörni azt, akiben a veszélyt látja. Elmosolyodik a felismerés gondolatán, majd felöltözik, aztán visszamegy a konyhába a félvérhez, aki már azonnal egy kérdést szegez neki már akkor, mikor a kékek még meg sem találták őt. Most ezen is csak mosolyog.*
- Ez kérdés? Miért, mit csináltál eddig? Elbújtál egy sötét sarokban az elől, ami megrémít, vagy szembenéztél vele, és győztél? Az átok kegyetlen, bármelyiket is választod, szenvedni fogsz. Téged a tudás hajt. Az ébrenlétből vagy az álmaidból tanulsz többet? *Nem mondja ki konkrétan a választ, de egyértelmű, hogy melyik lehetőség felé próbálja terelni a lányt. Rövid hallgatás után aztán folytatja.*
- Illetve azon gondolkoztam a fürdőben, hogy mi lehetett a boszorka célja az átokkal. Úgy gondolom az, hogy eltegyen téged láb alól. Van egy olyan érzésem, hogy valójában nem is neked kéne tőle félned, hanem ő az, aki retteg. Félti tőled a hatalmát, és a Sa'Tereth-tel való kapcsolatát is. Ő tudja, hogy mennyire erős az elméd, nem igaz? Nem véletlenül azon keresztül próbál tönkretenni téged. *Mondja el a véleményét, ami szintén arról szól, hogy talán Mainak nem menekülnie kéne az átok elől, hanem szembenézni vele. Még, ha sérülésekkel is jár, szerinte akkor is le kell győznie, ő pedig támogatni fogja benne.*
*Nem is gondolt még arra, mekkora dolog, hogy a tudásvágy olyan erős gyökeret eresztett ebben a fiatal lányban, mely miatt még az átkok sem úgy fognak rajta, ahogy másokon. Kezd rájönni, hogy Mai mennyivel több megbecsülést érdemelne, mint amennyit akár tőle, akár mástól kap. Már csak abból is, hogy az ébredése után nem az történt, amit várt. Mások sírnának, reszketnének, elveszítenék önmagukat vagy rosszabb esetben öngyilkosságba hajszolnák magukat, de nem Mai. Ő a reménytelennek tűnő, szörnyű helyzeteknek is megtalálja a hasznát, előnyét. A kiutat a vaksötétből. Talán pont ennek köszönhető, hogy tapasztalatlansága ellenére képes volt gyakorlatilag egyesegyedül túlélni ebben a hibákat egyáltalán nem megbocsájtó, zord világban.
Ezek a gondolatok járnak a fejében, miközben mosakodás közben a víz tükrében a saját arcát figyeli. Képtelen volt, és valahol még most sem tudja komolyan venni őt. Egy gazdag, ostoba picsának látta csupán, akinek nagyobb a füstje, mint a lángja. Elképzelhető, hogy tévedett volna? A lány előbbi szavai találtak. Eddig valóban nem hagyott neki túl sok esélyt, hogy megnyílhasson mellette, mert nem látta értelmét, sem esélyét annak, hogy bármi jó süljön ki belőle. Igen, egészen biztosan tévedett. Annak boszorkánynak egyértelmű célja lehetett az átokkal. Végleg megtörni azt, akiben a veszélyt látja. Elmosolyodik a felismerés gondolatán, majd felöltözik, aztán visszamegy a konyhába a félvérhez, aki már azonnal egy kérdést szegez neki már akkor, mikor a kékek még meg sem találták őt. Most ezen is csak mosolyog.*
- Ez kérdés? Miért, mit csináltál eddig? Elbújtál egy sötét sarokban az elől, ami megrémít, vagy szembenéztél vele, és győztél? Az átok kegyetlen, bármelyiket is választod, szenvedni fogsz. Téged a tudás hajt. Az ébrenlétből vagy az álmaidból tanulsz többet? *Nem mondja ki konkrétan a választ, de egyértelmű, hogy melyik lehetőség felé próbálja terelni a lányt. Rövid hallgatás után aztán folytatja.*
- Illetve azon gondolkoztam a fürdőben, hogy mi lehetett a boszorka célja az átokkal. Úgy gondolom az, hogy eltegyen téged láb alól. Van egy olyan érzésem, hogy valójában nem is neked kéne tőle félned, hanem ő az, aki retteg. Félti tőled a hatalmát, és a Sa'Tereth-tel való kapcsolatát is. Ő tudja, hogy mennyire erős az elméd, nem igaz? Nem véletlenül azon keresztül próbál tönkretenni téged. *Mondja el a véleményét, ami szintén arról szól, hogy talán Mainak nem menekülnie kéne az átok elől, hanem szembenézni vele. Még, ha sérülésekkel is jár, szerinte akkor is le kell győznie, ő pedig támogatni fogja benne.*
2359. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-29 08:29:46
Üzenet elküldve: 2025-03-29 08:29:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Ha az elméje bomlásnak is próbál indulni, nem ő lenne, ha nem próbálná meg ebből is kihozni a legtöbbet. Ha ilyen állapotban akar neki utat mutatni a saját belsője, akkor le fog jegyezni belőle mindent, ami haszontalannak is tűnik, s majd józanul kiszálazza belőle azt, ami hasznára válhat. Persze a férfi szavai is értek, rengeteget értek, de most nem a letisztulás időszaka van; minden felborult, de a káoszon tudnia kell uralkodni a maga módján. Látszólag talán jól van, de valójában csupán ez tartja vissza attól, hogy oly könnyedén átvehesse az uralmat felette a téboly.
Túlbuzgó, s a másik ezzel már csak a sajátos módján tud mit kezdeni, de a szavak nem sértik. Arra már nem jut energia, hogy a másik csendre intése is zavart okozzon benne. Kell neki a tinta. Ha nem talál, akkor majd új módot talál, amire szerencsére nincs szükség. Megkönnyebbülten figyeli azt az ócskaságot, ami most aranyat ér számára.
A másikat újra csak önti el a düh, de a félvér csupán azt látja benne, hogy segített és hogy milyen istentelenül jól fest. Viszont így biztosan nem tudja leírni a szavakat, főleg, hogy a vágyai tárgya éppen újra szórja rá a keresetlen szavakat. Felsóhajt.*
- Ha nem kötözöl meg közben, vagy viszel az ágyba, talán lesz időm arra is, hogy elmondjam neked ezt az egészet teljes egészében. A szidalmaid, vagy épp az érintéseid közben igen nehéz átgondoltan beszélnem.
*Mondja színtelen, mert a jegeskékek már a lapot figyelik, de nem tud egyszerre két dologra koncentrálni. Jobban is teszi Grael, hogy eltávolodik tőle, így lejegyezhet mindent a látott álomról, a karkötőről, az entitásról és az eddig tapasztaltakról. Ha nem is oldalakon átívelő betűk sora, éppen elég sorvezetőt ír le, hogy esélye se legyen arra a későbbiekben, hogy valamit ne vegyen figyelembe. Olyat se „felejtsen el”, amit el akar, mert annyira messze viszi tőle a képzetet, hogy a húga lehet egyszer ép. *
- Mi a rosszabb? *Keresi a férfi alakját, s csak reméli, hogy hamar előtűnik. Közben felhúzza térdeit, még így is jól elfér a széken és átkulcsolja rajtuk a kezét, ahogy hangosan gondolkodik.* - Ha az álmaim segítségével megfejtem végre azokat, amiket nappal nem akarok látni, vagy ha küzdök az ébrenléttel? *Őszinte a kérdés, némileg magának szól, de érdekli Grael gondolata is. Legrosszabb esetben nem hallgat rá.*
*Ha az elméje bomlásnak is próbál indulni, nem ő lenne, ha nem próbálná meg ebből is kihozni a legtöbbet. Ha ilyen állapotban akar neki utat mutatni a saját belsője, akkor le fog jegyezni belőle mindent, ami haszontalannak is tűnik, s majd józanul kiszálazza belőle azt, ami hasznára válhat. Persze a férfi szavai is értek, rengeteget értek, de most nem a letisztulás időszaka van; minden felborult, de a káoszon tudnia kell uralkodni a maga módján. Látszólag talán jól van, de valójában csupán ez tartja vissza attól, hogy oly könnyedén átvehesse az uralmat felette a téboly.
Túlbuzgó, s a másik ezzel már csak a sajátos módján tud mit kezdeni, de a szavak nem sértik. Arra már nem jut energia, hogy a másik csendre intése is zavart okozzon benne. Kell neki a tinta. Ha nem talál, akkor majd új módot talál, amire szerencsére nincs szükség. Megkönnyebbülten figyeli azt az ócskaságot, ami most aranyat ér számára.
A másikat újra csak önti el a düh, de a félvér csupán azt látja benne, hogy segített és hogy milyen istentelenül jól fest. Viszont így biztosan nem tudja leírni a szavakat, főleg, hogy a vágyai tárgya éppen újra szórja rá a keresetlen szavakat. Felsóhajt.*
- Ha nem kötözöl meg közben, vagy viszel az ágyba, talán lesz időm arra is, hogy elmondjam neked ezt az egészet teljes egészében. A szidalmaid, vagy épp az érintéseid közben igen nehéz átgondoltan beszélnem.
*Mondja színtelen, mert a jegeskékek már a lapot figyelik, de nem tud egyszerre két dologra koncentrálni. Jobban is teszi Grael, hogy eltávolodik tőle, így lejegyezhet mindent a látott álomról, a karkötőről, az entitásról és az eddig tapasztaltakról. Ha nem is oldalakon átívelő betűk sora, éppen elég sorvezetőt ír le, hogy esélye se legyen arra a későbbiekben, hogy valamit ne vegyen figyelembe. Olyat se „felejtsen el”, amit el akar, mert annyira messze viszi tőle a képzetet, hogy a húga lehet egyszer ép. *
- Mi a rosszabb? *Keresi a férfi alakját, s csak reméli, hogy hamar előtűnik. Közben felhúzza térdeit, még így is jól elfér a széken és átkulcsolja rajtuk a kezét, ahogy hangosan gondolkodik.* - Ha az álmaim segítségével megfejtem végre azokat, amiket nappal nem akarok látni, vagy ha küzdök az ébrenléttel? *Őszinte a kérdés, némileg magának szól, de érdekli Grael gondolata is. Legrosszabb esetben nem hallgat rá.*
2358. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-28 20:01:57
Üzenet elküldve: 2025-03-28 20:01:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Jól, de nem optimálisan kezeli ezt a végtelenül groteszk helyzetet. Nem csoda, talán nem is lehet ennél jobban, mert túl sok tényező csap össze, és vív ádáz harcot, melynek a végén egyikük sem kerül ki győztesként, hanem egy jól egybegyúrt masszaként alkotnak tökéletes káoszt Mai elméjében. A múlt traumái küzdenek a jelen problémáival, a féltés a félelemmel, a fiatalság okozta naivitás a tudásvágy hajtotta kíváncsisággal, istenek átka a halandó világ bűneivel. Ember legyen a talpán, aki képes mindezen keresztül megmutatni a helyes utat.
Sok mindenre számított, hogy mi fog történni, mikor Mai felébred. Rosszullétre, sikoltozásra, sírásra, de arra nem, hogy a rémálom tapasztalatain felbuzdulva a lány egy ereje teljében lévő gazella módjára röppen ki az ágyból. Egy szál nadrágot magára kapva siet utána, hogy eleget tegyen az álmaiból magához tért hercegnő kívánságainak.*
- Jól van, nyugodj már le! *Morran fel, amiért sürgetik, ezt még mindig nem viseli jól, de ha finom, folyékony, minőségi tintával nem is, valami romlott utánzattal azért elő tud állni Mainak. Értékelje az igyekezetet. Mikor megkapja a tintát, végre némi magyarázat is érkezik, de a hallottak miatt újra dühtől vörösödik el a feje. Egyre több és több sötét részlet derül ki arról a boszorkányról.*
- Elfelejted? Mai, baszd meg… *Kedve lenne mérgében öklével az asztal közepére csapni, vagy kínjában röhögni, helyette csak félrehúzott szájjal hallgatja a részleteket. De. Mai megőrült. Már nagyon régen.*
- Még hány ilyen „apró” részlet fog kiderülni? Eddig még csak átkokról meg egy őrült lányról beszéltél, most már Sa'Tereth elátkozott kacatjai is képbe kerülnek? *Megemeli a hangját, mert rettentően dühíti, hogy az a bizonyos szartenger egyre csak mélyül.*
- Most van rá mentséged, de ha ezt az átkot ép ésszel átvészeled, és utána még mindig elfelejted elmondani ezeket a „bárminél fontosabb” részleteket, akkor foglak, és úgy váglak ki azon az ajtón, mint macskát szarni, aztán csinálhatsz, amit akarsz. Remélem érthető voltam.
*Ezt követően rövid időre magára hagyja a félvért. Míg a férfi hideg vízzel megmossa az arcát, hogy lenyugodjon, és tiszta ruhát keres magának, addig Mainak van ideje csendben és nyugalomban leírni a gondolatait, és átgondolni az ultimátumot, amit kapott.*
*Jól, de nem optimálisan kezeli ezt a végtelenül groteszk helyzetet. Nem csoda, talán nem is lehet ennél jobban, mert túl sok tényező csap össze, és vív ádáz harcot, melynek a végén egyikük sem kerül ki győztesként, hanem egy jól egybegyúrt masszaként alkotnak tökéletes káoszt Mai elméjében. A múlt traumái küzdenek a jelen problémáival, a féltés a félelemmel, a fiatalság okozta naivitás a tudásvágy hajtotta kíváncsisággal, istenek átka a halandó világ bűneivel. Ember legyen a talpán, aki képes mindezen keresztül megmutatni a helyes utat.
Sok mindenre számított, hogy mi fog történni, mikor Mai felébred. Rosszullétre, sikoltozásra, sírásra, de arra nem, hogy a rémálom tapasztalatain felbuzdulva a lány egy ereje teljében lévő gazella módjára röppen ki az ágyból. Egy szál nadrágot magára kapva siet utána, hogy eleget tegyen az álmaiból magához tért hercegnő kívánságainak.*
- Jól van, nyugodj már le! *Morran fel, amiért sürgetik, ezt még mindig nem viseli jól, de ha finom, folyékony, minőségi tintával nem is, valami romlott utánzattal azért elő tud állni Mainak. Értékelje az igyekezetet. Mikor megkapja a tintát, végre némi magyarázat is érkezik, de a hallottak miatt újra dühtől vörösödik el a feje. Egyre több és több sötét részlet derül ki arról a boszorkányról.*
- Elfelejted? Mai, baszd meg… *Kedve lenne mérgében öklével az asztal közepére csapni, vagy kínjában röhögni, helyette csak félrehúzott szájjal hallgatja a részleteket. De. Mai megőrült. Már nagyon régen.*
- Még hány ilyen „apró” részlet fog kiderülni? Eddig még csak átkokról meg egy őrült lányról beszéltél, most már Sa'Tereth elátkozott kacatjai is képbe kerülnek? *Megemeli a hangját, mert rettentően dühíti, hogy az a bizonyos szartenger egyre csak mélyül.*
- Most van rá mentséged, de ha ezt az átkot ép ésszel átvészeled, és utána még mindig elfelejted elmondani ezeket a „bárminél fontosabb” részleteket, akkor foglak, és úgy váglak ki azon az ajtón, mint macskát szarni, aztán csinálhatsz, amit akarsz. Remélem érthető voltam.
*Ezt követően rövid időre magára hagyja a félvért. Míg a férfi hideg vízzel megmossa az arcát, hogy lenyugodjon, és tiszta ruhát keres magának, addig Mainak van ideje csendben és nyugalomban leírni a gondolatait, és átgondolni az ultimátumot, amit kapott.*
2357. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-27 19:43:06
Üzenet elküldve: 2025-03-27 19:43:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*A bakancsába már aközben belebújik, hogy hallgatja, és most már látja is a sötételf és a katona vagy mifene civakodását, miközben még mindig nem gondolja úgy, hogy neki ebbe bele kellene avatkoznia. Ez itt Eeyr városa, az a férfi pedig egy azok közül, akik betartatják a mondvacsinált, undorító szabályait. Nem szabad felhívnia magára a figyelmet. Inkább vesszen egy kölyök, mint ő.
Még a macskának sem igazán sikerül meggyőznie arról, hogy közbe kéne avatkoznia, de akkor eszébe jut valami. Mai szereti a gyerekeket. Ha azt a koszost megmenti, azzal bizonyíthatja neki, hogy hiába gondolja úgy, márpedig nem mindig saját maga körül forog a fekete kis világa.*
- Ne veszítsd őket szem elől! *Lehet, hogy teljesen meghibbant, de igen, a macskát utasítja, míg ő visszarohan a házba, hogy magához kapja a vértjét és a fegyvereit, mielőtt a páros után iramodna. Másodpercei vannak csupán, azelőtt, hogy azok elfordulhatnának az egyik sarkon. Nem vesztegethet belőlük egyet sem, így út közben, az utcán aggatja magára a vértet és a kardokat. Addig távolról követi az idegeneket, na meg a macskát, ha az tovább rohan utánuk, vagy épp vele, és csak akkor gyorsít a léptein, mikor végzett a felszerelésével.*
- Hé! *Kiált fel, mikor viszonylag közel ér hozzájuk. Ha a hangjára megállnak, akkor megáll ő is, ha nem, akkor tovább lohol utánuk.*
- Az egy gyerek, te meg annyira nem bírsz vele, hogy így kell ráncigálnod? Vagy ennyire erősnek érzed magad, azáltal, hogy egy kölyköt kínozhatsz? *felkacag.* Ez a baj ezzel a kurva várossal, hogy vannak, akik azt hiszik, nekik mindent szabad. *Nem biztos, hogy bölcs döntés így beszélni a város egy őrzőjével, de a feketeség nyilván ebbe bele sem gondol.*
- Mennyit lopott? Mondd meg, kifizetem, aztán ereszd el! ~Ha nem teszed, akkor garantálom, hogy nem a kölyök keze bánja…~ *Az akció közben tekintete a macskát keresi. Azt nem is tudja, hogy valójában a sötételfhez vagy a fegyvereshez tartozik-e a bundás, de ez valójában nem is számít. Neki a gyerek kell.*
*A bakancsába már aközben belebújik, hogy hallgatja, és most már látja is a sötételf és a katona vagy mifene civakodását, miközben még mindig nem gondolja úgy, hogy neki ebbe bele kellene avatkoznia. Ez itt Eeyr városa, az a férfi pedig egy azok közül, akik betartatják a mondvacsinált, undorító szabályait. Nem szabad felhívnia magára a figyelmet. Inkább vesszen egy kölyök, mint ő.
Még a macskának sem igazán sikerül meggyőznie arról, hogy közbe kéne avatkoznia, de akkor eszébe jut valami. Mai szereti a gyerekeket. Ha azt a koszost megmenti, azzal bizonyíthatja neki, hogy hiába gondolja úgy, márpedig nem mindig saját maga körül forog a fekete kis világa.*
- Ne veszítsd őket szem elől! *Lehet, hogy teljesen meghibbant, de igen, a macskát utasítja, míg ő visszarohan a házba, hogy magához kapja a vértjét és a fegyvereit, mielőtt a páros után iramodna. Másodpercei vannak csupán, azelőtt, hogy azok elfordulhatnának az egyik sarkon. Nem vesztegethet belőlük egyet sem, így út közben, az utcán aggatja magára a vértet és a kardokat. Addig távolról követi az idegeneket, na meg a macskát, ha az tovább rohan utánuk, vagy épp vele, és csak akkor gyorsít a léptein, mikor végzett a felszerelésével.*
- Hé! *Kiált fel, mikor viszonylag közel ér hozzájuk. Ha a hangjára megállnak, akkor megáll ő is, ha nem, akkor tovább lohol utánuk.*
- Az egy gyerek, te meg annyira nem bírsz vele, hogy így kell ráncigálnod? Vagy ennyire erősnek érzed magad, azáltal, hogy egy kölyköt kínozhatsz? *felkacag.* Ez a baj ezzel a kurva várossal, hogy vannak, akik azt hiszik, nekik mindent szabad. *Nem biztos, hogy bölcs döntés így beszélni a város egy őrzőjével, de a feketeség nyilván ebbe bele sem gondol.*
- Mennyit lopott? Mondd meg, kifizetem, aztán ereszd el! ~Ha nem teszed, akkor garantálom, hogy nem a kölyök keze bánja…~ *Az akció közben tekintete a macskát keresi. Azt nem is tudja, hogy valójában a sötételfhez vagy a fegyvereshez tartozik-e a bundás, de ez valójában nem is számít. Neki a gyerek kell.*
2356. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-27 19:09:19
Üzenet elküldve: 2025-03-27 19:09:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Bármilyen abszurd is a helyzet, a másik jól kezeli. Ha nem volna most neki, talán csak az ég tudja, hogy mi történhetne, s ezért egyszer igazán hálás is lesz a félvér, csupán még nem tudja felmérni ép ésszel. A hálán túl pedig minden bizonnyal rárakódik majd a tartozásai súlya, amit már lehetetlenség törleszteni. Semmi oka nincs Grael-nek megsegítenie a lányt, mégis azt teszi. Kereshetne mögötte bármit, de képtelen rá. Elveszik a csókjaiban, az erős karokban, amik úgy kulcsolódnak rá, mintha mindentől megóvhatná tényleg és most csak ez számít.
Egy időre elfelejt tényleg mindent és csak az érzékeire figyel, na meg persze a férfire, akivel mintha tökéletes egységet alkotnának a tökéletlenségben. Ha valaha bántotta is, már régi rossz emlék csupán, s ha a tüskét nehéz is kihúzni, legalább feszegeti, még ha amaz nem is biztosan akarja, hogy elfeledje Mai a bűnét. De most minden olyan édes. Lebeg a kettejük által megteremtett idillben, majd elnyomja az álom, ami felforgatja az egészet.
A bőrét érő ing, ha többször akkora is mint ő, most óv a világtól, a hidegtől. De a gondolatokat még az illat sem űzi el, ami belőle árad. Egyetlen gombot használ csupán a csípőjénél, hogy ne lebegjen utána az anyag, ahogy kiiramodik a konyhába. Eztán türelmetlen, mégis könyörgő hangján kéri a tintát. Minden reménye ott csillog a szemében, hogy elkezdhet végre írni, de a másik csak kérdez, ahelyett, hogy adná.*
- Írni akarok! *Vesz egy nagy levegőt, majd meglátja végül Grael-t kisétálni a szobából. *
- Igen, le akarom írni. Mindet. *Nyeli vissza a sürgetést a hangjából, majd végigpillant a másikon, aki ing híján fedetlen felsőtesttel kutatja azt, amit kért tőle.*
- Nincs? *Majd' kétségbeesik, veszettül keres ő is, de egy írótoll akad a kezébe csupán a táska rejtekéből, semmi más. Aztán nagyot sóhajt, amikor megkapja azt a félig beszáradt valamit. Akkor is írni fog vele.*
- Kényelmes. *Mosolyodik el, majd újra elkalandozik a tekintete a másik testén, de aztán csak kiszalad belőle a válasz.* - A vipera, Grael. Vele álmodtam. Ott van Nori-ban. Mindig elfelejtem, pedig fontosabb, mint bármi. *Beszélne, de mindig megakad a tekintete.* - Vegyél már fel valamit, így nem tudok koncentrálni. *Mondja ezt az, akinél a ruha van, de csak akad a szekrényében másik. Most nincs ideje arra sem, hogy eltüntesse az arcáról a vágyakozó tekintetet, beleharap az alsó ajkába, s egy hosszúra nyúlt pillanatnyi bámészkodás után megrázza a fejét, hogy elűzze a látottakat és körmölni kezdjen.* - Tudod, kapta. Nem, még nem őrültem meg. *Teszi hozzá, csak a félreértések elkerülése végett, majd leteszi a tollat néhány szó után.* - Szóval ott él benne és folyton éhes, mintha Nori minden sötét tettével lakna jól. Nem bír neki ellenállni. Mert nem lehet. Sa'Tereth rohadt kis ajándéka.
*Bármilyen abszurd is a helyzet, a másik jól kezeli. Ha nem volna most neki, talán csak az ég tudja, hogy mi történhetne, s ezért egyszer igazán hálás is lesz a félvér, csupán még nem tudja felmérni ép ésszel. A hálán túl pedig minden bizonnyal rárakódik majd a tartozásai súlya, amit már lehetetlenség törleszteni. Semmi oka nincs Grael-nek megsegítenie a lányt, mégis azt teszi. Kereshetne mögötte bármit, de képtelen rá. Elveszik a csókjaiban, az erős karokban, amik úgy kulcsolódnak rá, mintha mindentől megóvhatná tényleg és most csak ez számít.
Egy időre elfelejt tényleg mindent és csak az érzékeire figyel, na meg persze a férfire, akivel mintha tökéletes egységet alkotnának a tökéletlenségben. Ha valaha bántotta is, már régi rossz emlék csupán, s ha a tüskét nehéz is kihúzni, legalább feszegeti, még ha amaz nem is biztosan akarja, hogy elfeledje Mai a bűnét. De most minden olyan édes. Lebeg a kettejük által megteremtett idillben, majd elnyomja az álom, ami felforgatja az egészet.
A bőrét érő ing, ha többször akkora is mint ő, most óv a világtól, a hidegtől. De a gondolatokat még az illat sem űzi el, ami belőle árad. Egyetlen gombot használ csupán a csípőjénél, hogy ne lebegjen utána az anyag, ahogy kiiramodik a konyhába. Eztán türelmetlen, mégis könyörgő hangján kéri a tintát. Minden reménye ott csillog a szemében, hogy elkezdhet végre írni, de a másik csak kérdez, ahelyett, hogy adná.*
- Írni akarok! *Vesz egy nagy levegőt, majd meglátja végül Grael-t kisétálni a szobából. *
- Igen, le akarom írni. Mindet. *Nyeli vissza a sürgetést a hangjából, majd végigpillant a másikon, aki ing híján fedetlen felsőtesttel kutatja azt, amit kért tőle.*
- Nincs? *Majd' kétségbeesik, veszettül keres ő is, de egy írótoll akad a kezébe csupán a táska rejtekéből, semmi más. Aztán nagyot sóhajt, amikor megkapja azt a félig beszáradt valamit. Akkor is írni fog vele.*
- Kényelmes. *Mosolyodik el, majd újra elkalandozik a tekintete a másik testén, de aztán csak kiszalad belőle a válasz.* - A vipera, Grael. Vele álmodtam. Ott van Nori-ban. Mindig elfelejtem, pedig fontosabb, mint bármi. *Beszélne, de mindig megakad a tekintete.* - Vegyél már fel valamit, így nem tudok koncentrálni. *Mondja ezt az, akinél a ruha van, de csak akad a szekrényében másik. Most nincs ideje arra sem, hogy eltüntesse az arcáról a vágyakozó tekintetet, beleharap az alsó ajkába, s egy hosszúra nyúlt pillanatnyi bámészkodás után megrázza a fejét, hogy elűzze a látottakat és körmölni kezdjen.* - Tudod, kapta. Nem, még nem őrültem meg. *Teszi hozzá, csak a félreértések elkerülése végett, majd leteszi a tollat néhány szó után.* - Szóval ott él benne és folyton éhes, mintha Nori minden sötét tettével lakna jól. Nem bír neki ellenállni. Mert nem lehet. Sa'Tereth rohadt kis ajándéka.
2355. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-27 18:24:01
Üzenet elküldve: 2025-03-27 18:24:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Amit tehetett, azt megtette, s pontosan tudja, hogy mi maradt az egyetlen dolga. Megmenteni Mait a visszafordíthatatlan őrülettől, amit egy rémálom átok okozhat. Nem lesz könnyű, mert ezek a rémképek olyanok, mint a paraziták. Ráakaszkodnak az áldozat elméjére, és kiszívnak belőle minden életerőt, míg a végén nem marad semmi, csak az üres sötétség. Nem szabad, hogy Mai ezekre a képekre koncentráljon. Segítenie kell neki, hogy elnyomja őket, akkor van remény arra, hogy ép ésszel megússza.
A vágy tökéletes eszköz, hogy mindezt kivitelezhesse, de csak akkor, ha amellett, hogy a sajátjainak eleget enged, elő tudja csalogatni azokat is, melyek a félvérben bujkálnak. Hosszú az idő, melyet egymásba gabalyodva töltenek, de a férfi egy pillanatnyi szünetet sem hagy a pihenésre, ami talán hibának bizonyul, mert miután elérték a határaikat, egyszer csak azt veszi észre, hogy Mai elaludt a karjaiban. Fel kellene ébresztenie, de önző módon nem teszi meg. A saját szemeivel akarja látni, mit tesz vele az átok. Ha sikoltozásra, szenvedésre várt volna, akkor csalódnia kellene, mert semmi ilyesmi nem történik. Mai csupán pár perc múlva felriad, és úgy ül fel, mintha a halálból tért volna vissza, és épp a koporsójából emelkedett volna ki, hogy újra tiszteletét tegye az élők világában.
Megvárná, míg összeszedi magát, aztán kérdezne, de akkor Mai átugrik rajta, és szinte kirepül az ágyból. Még az ingét is ellopja, Grael meg csak tanácstalanul vakargatja a tarkóját, azon tűnődve, hogy mi a franc történik most.*
- Tintát? Minek? *Szól utána hangosan, mert már nem látja, csak hallja a lányt a konyha irányából. Felül, magára ráncigálja a nadrágját, aztán utána megy, és meglepetten nézi őt.*
- Mi a franc van? A rémálmok voltak? *Azt sem tudja valójában, hogy mit kérdezzen, annyira kusza a jelenet.*
- Nekem nincs tintám. *Mondja hirtelen, de azért az egyik fiókból hamarosan előkotor egy kevés, félig beszáradt tintát, ami talán még alkalmas az írásra.*
- De közben tényleg elmondhatnád, hogy mi jár a fejedben! Meg, hogy miért tetszett meg neked ennyire a ruhám… *Az utóbbin kissé elvigyorodik, csak most jut eszébe végignézni a lányon. Most nem hercegnős, és kissé tényleg túl vékony, de így is egészen kívánatos.*
*Amit tehetett, azt megtette, s pontosan tudja, hogy mi maradt az egyetlen dolga. Megmenteni Mait a visszafordíthatatlan őrülettől, amit egy rémálom átok okozhat. Nem lesz könnyű, mert ezek a rémképek olyanok, mint a paraziták. Ráakaszkodnak az áldozat elméjére, és kiszívnak belőle minden életerőt, míg a végén nem marad semmi, csak az üres sötétség. Nem szabad, hogy Mai ezekre a képekre koncentráljon. Segítenie kell neki, hogy elnyomja őket, akkor van remény arra, hogy ép ésszel megússza.
A vágy tökéletes eszköz, hogy mindezt kivitelezhesse, de csak akkor, ha amellett, hogy a sajátjainak eleget enged, elő tudja csalogatni azokat is, melyek a félvérben bujkálnak. Hosszú az idő, melyet egymásba gabalyodva töltenek, de a férfi egy pillanatnyi szünetet sem hagy a pihenésre, ami talán hibának bizonyul, mert miután elérték a határaikat, egyszer csak azt veszi észre, hogy Mai elaludt a karjaiban. Fel kellene ébresztenie, de önző módon nem teszi meg. A saját szemeivel akarja látni, mit tesz vele az átok. Ha sikoltozásra, szenvedésre várt volna, akkor csalódnia kellene, mert semmi ilyesmi nem történik. Mai csupán pár perc múlva felriad, és úgy ül fel, mintha a halálból tért volna vissza, és épp a koporsójából emelkedett volna ki, hogy újra tiszteletét tegye az élők világában.
Megvárná, míg összeszedi magát, aztán kérdezne, de akkor Mai átugrik rajta, és szinte kirepül az ágyból. Még az ingét is ellopja, Grael meg csak tanácstalanul vakargatja a tarkóját, azon tűnődve, hogy mi a franc történik most.*
- Tintát? Minek? *Szól utána hangosan, mert már nem látja, csak hallja a lányt a konyha irányából. Felül, magára ráncigálja a nadrágját, aztán utána megy, és meglepetten nézi őt.*
- Mi a franc van? A rémálmok voltak? *Azt sem tudja valójában, hogy mit kérdezzen, annyira kusza a jelenet.*
- Nekem nincs tintám. *Mondja hirtelen, de azért az egyik fiókból hamarosan előkotor egy kevés, félig beszáradt tintát, ami talán még alkalmas az írásra.*
- De közben tényleg elmondhatnád, hogy mi jár a fejedben! Meg, hogy miért tetszett meg neked ennyire a ruhám… *Az utóbbin kissé elvigyorodik, csak most jut eszébe végignézni a lányon. Most nem hercegnős, és kissé tényleg túl vékony, de így is egészen kívánatos.*
2354. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-27 16:34:35
Üzenet elküldve: 2025-03-27 16:34:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
//Szövevényes szövődmények//
*A szénfekete bundával megáldott macska rezzenéstelen mered a városőrnek tűnő alakra és a sötételf kölyökre. Előbbi minden erejét beleadva igyekszik meggátolni az ifjoncot abban, hogy elszökjön előle. Kesztyűs kezét a fiú ruhájába akasztja, aki viszont nem rest harapni-rúgni.*
-Megvagy!
*A tagbaszakadt, bőrvértet viselő városőr hamar felülkerekedik a varkocsba font hajú mélységin, kinek ábrázatáról csak ügy sugárzik a gyűlölet.*
-Lopásért még talán a kezed is levágják, mihaszna kölyök! Persze, ilyen a Te fajtád...
-Eressz, fakabát! Pföj!
-Lelencgyerek vagy, mi? Tudom ám, honnét jössz!
*Norira, na meg az állatra egyikük sem figyel fel a haddelhadd közepette. A városőr elindul, maga után húzva a sötételfet, a macska pedig követi a harsány párost. Nori előtt több lehetőség is áll. Megteheti, hogy visszalép és behajtja maga után az ajtót; kizárva ezzel a gülüszemű macskát meg az egész szituációt. Elvégre mi köze neki ehhez az egészhez? Megteheti ugyanakkor, hogy megpróbál segíteni a sötételfnek valamilyen úton-módon. Esetleg követheti őket, kivárva, vajon hová mennek és mi lesz ebből. Persze az egésznek a pikantériáját a macska adja, ki valamilyen sajátos magyarázatból kifolyólag igyekszik rábírni Norit a cselekvésre.*
*A szénfekete bundával megáldott macska rezzenéstelen mered a városőrnek tűnő alakra és a sötételf kölyökre. Előbbi minden erejét beleadva igyekszik meggátolni az ifjoncot abban, hogy elszökjön előle. Kesztyűs kezét a fiú ruhájába akasztja, aki viszont nem rest harapni-rúgni.*
-Megvagy!
*A tagbaszakadt, bőrvértet viselő városőr hamar felülkerekedik a varkocsba font hajú mélységin, kinek ábrázatáról csak ügy sugárzik a gyűlölet.*
-Lopásért még talán a kezed is levágják, mihaszna kölyök! Persze, ilyen a Te fajtád...
-Eressz, fakabát! Pföj!
-Lelencgyerek vagy, mi? Tudom ám, honnét jössz!
*Norira, na meg az állatra egyikük sem figyel fel a haddelhadd közepette. A városőr elindul, maga után húzva a sötételfet, a macska pedig követi a harsány párost. Nori előtt több lehetőség is áll. Megteheti, hogy visszalép és behajtja maga után az ajtót; kizárva ezzel a gülüszemű macskát meg az egész szituációt. Elvégre mi köze neki ehhez az egészhez? Megteheti ugyanakkor, hogy megpróbál segíteni a sötételfnek valamilyen úton-módon. Esetleg követheti őket, kivárva, vajon hová mennek és mi lesz ebből. Persze az egésznek a pikantériáját a macska adja, ki valamilyen sajátos magyarázatból kifolyólag igyekszik rábírni Norit a cselekvésre.*
2353. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-27 06:49:47
Üzenet elküldve: 2025-03-27 06:49:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*Mikor megpillantja a fekete, szőrös négylábút, először az jut az eszébe, hogy nem, ő egyáltalán nem Mai. Másodszorra a meglepettség lesz úrrá rajta.*
- Te meg hogy a fenében jutottál be ide? *Nem, egy macska egészen biztosan nem fog választ adni a kérdésére, de ő akkor is felteszi. Közben már maga is a válaszon tűnődik, de úgy emlékszik, hogy egyetlen ajtót vagy ablakot sem hagyott nyitva, amin a kis dög beszökhetett volna.
Végül is, talán mindegy is, hogyan került az állat a lakásába, az a fontos, hogy eltűnjön innen. Nem akar most társaságot, még egy macska magasztos személyében sem. Lépne is bundás felé, de akkor kintről hangokat vél hallani, olyanokat, melyek ezúttal nem csak a fejében léteznek. Akkor viszont neki semmi köze hozzá. Nem is törődne a zajjal, de a macska ekkor egy hirtelen mozdulattal leugrik a polcról, és a bejárati ajtó felé veszi az irányt.*
- Hé! Hová mész?! *Beszél tovább hívatlan vendégéhez, mintha lenne rá esély, hogy ezúttal mégis válaszol. Érteni talán érti, amit mond neki, mert a szavaira a szőrgombóc visszanéz rá.*
- Nézzük meg? *Felsóhajt, szemeit forgatja, de belemegy a játékba. Ha kinyitja az ajtót, az állat legalább magától megy ki, és nem neki kell kidobnia, megóvva magát néhány karmolástól.
Kinyitja az ajtót, és ahogy arra számítani lehetett, a sárga szemű fenevad ki is ront rajta. A történet itt véget is érhetne, ha a lány kíváncsisága nem lenne erősebb a magány iránt érzett vágyainál. A macska rohan, ő pedig meglátja a veszekedő férfi és gyerek párosát. Beleavatkozni továbbra sem akar, de most már érdekli, mi sül ki ebből az egészből. Az ajtófélfának dől, karjait összefonja maga előtt, fejét oldalra billenti, és figyel. Vész esetére a tőrt továbbra is a jobb kezében szorongatja.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.27 06:50:21
*Mikor megpillantja a fekete, szőrös négylábút, először az jut az eszébe, hogy nem, ő egyáltalán nem Mai. Másodszorra a meglepettség lesz úrrá rajta.*
- Te meg hogy a fenében jutottál be ide? *Nem, egy macska egészen biztosan nem fog választ adni a kérdésére, de ő akkor is felteszi. Közben már maga is a válaszon tűnődik, de úgy emlékszik, hogy egyetlen ajtót vagy ablakot sem hagyott nyitva, amin a kis dög beszökhetett volna.
Végül is, talán mindegy is, hogyan került az állat a lakásába, az a fontos, hogy eltűnjön innen. Nem akar most társaságot, még egy macska magasztos személyében sem. Lépne is bundás felé, de akkor kintről hangokat vél hallani, olyanokat, melyek ezúttal nem csak a fejében léteznek. Akkor viszont neki semmi köze hozzá. Nem is törődne a zajjal, de a macska ekkor egy hirtelen mozdulattal leugrik a polcról, és a bejárati ajtó felé veszi az irányt.*
- Hé! Hová mész?! *Beszél tovább hívatlan vendégéhez, mintha lenne rá esély, hogy ezúttal mégis válaszol. Érteni talán érti, amit mond neki, mert a szavaira a szőrgombóc visszanéz rá.*
- Nézzük meg? *Felsóhajt, szemeit forgatja, de belemegy a játékba. Ha kinyitja az ajtót, az állat legalább magától megy ki, és nem neki kell kidobnia, megóvva magát néhány karmolástól.
Kinyitja az ajtót, és ahogy arra számítani lehetett, a sárga szemű fenevad ki is ront rajta. A történet itt véget is érhetne, ha a lány kíváncsisága nem lenne erősebb a magány iránt érzett vágyainál. A macska rohan, ő pedig meglátja a veszekedő férfi és gyerek párosát. Beleavatkozni továbbra sem akar, de most már érdekli, mi sül ki ebből az egészből. Az ajtófélfának dől, karjait összefonja maga előtt, fejét oldalra billenti, és figyel. Vész esetére a tőrt továbbra is a jobb kezében szorongatja.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.27 06:50:21
2352. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-27 05:27:43
Üzenet elküldve: 2025-03-27 05:27:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
//Szövevényes szövődmények//
*Felelet ugyan nem érkezik Nori kérdésére, de ahogy bekukkant a helyiségbe, megkapja válaszát.
Egy szénfekete, dülledő szemű macska nyalogatja a bundáját békésen az egyik polc tetején ücsörögve. Csak egy pillanat erejéig emeli sárgálló tekintetét Norira, majd visszatér korábbi elfoglaltságához. Látszólag a legkevésbé sem zavarja a felbukkanó lány és vélhetően azt sem fogja elárulni, hol és mikor jutott be a házba.
Mielőtt azonban Nori bármit léphetne, váratlan közjáték zavarja meg a vendégséget; odakintről kisebb szóváltás hallható, vélhetően egy férfi és egy gyermek között.*
-Megvagy!
-Hagyjon má'! Eresszen!
-Ne harapj, az anyád szentségit, te kormos seggű kis vakarék!
-Akkor eresszen!
-Te lelenc kurafi!
*A sárgaszemű macska leugrik a polcról, majd a bejárati ajtó felé szökken. Még hátra is pillant meredő tekintetével Norira, mintha elvárná, hogy vele tartson a kintről szűrődő hangok irányába. Fekete farka érdeklődve tekereg, s amennyiben a lány valóban kinyitja az ajtót, biztosra veheti, hogy a macska ki is ront rajta.*
*Felelet ugyan nem érkezik Nori kérdésére, de ahogy bekukkant a helyiségbe, megkapja válaszát.
Egy szénfekete, dülledő szemű macska nyalogatja a bundáját békésen az egyik polc tetején ücsörögve. Csak egy pillanat erejéig emeli sárgálló tekintetét Norira, majd visszatér korábbi elfoglaltságához. Látszólag a legkevésbé sem zavarja a felbukkanó lány és vélhetően azt sem fogja elárulni, hol és mikor jutott be a házba.
Mielőtt azonban Nori bármit léphetne, váratlan közjáték zavarja meg a vendégséget; odakintről kisebb szóváltás hallható, vélhetően egy férfi és egy gyermek között.*
-Megvagy!
-Hagyjon má'! Eresszen!
-Ne harapj, az anyád szentségit, te kormos seggű kis vakarék!
-Akkor eresszen!
-Te lelenc kurafi!
*A sárgaszemű macska leugrik a polcról, majd a bejárati ajtó felé szökken. Még hátra is pillant meredő tekintetével Norira, mintha elvárná, hogy vele tartson a kintről szűrődő hangok irányába. Fekete farka érdeklődve tekereg, s amennyiben a lány valóban kinyitja az ajtót, biztosra veheti, hogy a macska ki is ront rajta.*
2351. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-26 21:40:14
Üzenet elküldve: 2025-03-26 21:40:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Bármennyit és bármit is beszél, kivételesen nem vár válaszokat. Ha kérdez, csak saját magának teszi fel őket. Tudatába égtek a könyv sorai, a szavak. Látja maga előtt, majd a betűk képekké formálódnak, amik vannak olyan valóságosak, mint az álmok. Minden kiejtett hang után érzi a homlokára tapadó, simító ujjakat, ahogy a gondoskodás álcájába csomagolták be az átkot, ami elveszi tőle azt, amije van. Zavartan kapja a tekintetét a másikra, amikor amaz mégis beszélni kezd annak ellenére, hogy semmit nem várt tőle.*
- Tudom…
*Leheli ki, majd újabb képeket lát, zsong a feje, ki akarja belőle űzni, de nem mennek, ott ragadtak és ha most nem lenne itt Grael, talán képes volna visszafordíthatatlan károkat okozni még magának is, csak hogy végre elhallgasson minden.
A szobában éri utol újra egy cseppnyi józanság, a másik karjai térítik vissza újra a jelenbe. Reflexszerűen beszél mégis, mintha csak az lenne a dolga, hogy most is úgy cselekedjen, ahogy várják tőle, mert önmagáért tenni bármit éppen képtelen. De a másik szavai megint megzavarják abban, hogy ostoba módon ne más kedvére akarjon tenni, hanem a magáéra is. Eleinte fénytelen szemekkel nézi a barnákat, majd mikor utat talál hozzá a jelentés is, akkor kezd újra csillogásba. A mozdulatok tényleg élővé válnak és elönti a vágy, ahogy érinti a kéz és az ajkak. Az olyannyira kívánt ágy, most másért olyan kényelmes, nem tudná behatárolni időben, hogy meddig, de nem is akarja, csak enyhüljön a hirtelen ébredt sóvárgás. Vagy ne érjen véget soha. Ilyenkor mindene a férfié, nincs mesterkéltség, hazugság, minden mozdulat igazi, ösztönből, szívből jövő. Eltűnnek a rémképek, csak Grael létezik, s utána az a csendes, békés nyugalom, ami a karjaiban éri, mikor mellkasába fúrva arcát pihegi ki a csodát.
Úszva a tökéletességben éri végül az álom, amit olyannyira el akart kerülni. Percek csupán, mégis tönkreteszi az idillt, ahogy zihálva ül fel és mered maga elé. Fekete vipera fonta körbe a húgát, s szorította ki belőle a lelket, de a kilehelt élete után magát találta fogságban a pikkelyes förtelem izmaiba záródva. Nem olyasmi, amit feledtetni tud egy ébredés, s hirtelen ötlettől vezérelve, szinte átugrik a férfin, hogy annak földre ejtett ingét kapja magára saját ruhája helyett. Nincs idő önmaga kicsinosítására, csak szedi a mezítelen lábait, ki egyenesen a konyhába.*
- Adj tintát Grael! *Szinte könyörög a hangja, ahogy kutatja táskája mélyét egyetlen lap reményében, amire írhat. Az ő bőrborítású naplója akad a kezébe, s lapozza nagy hévvel. Üres oldalakat akar és írni.*
- A vipera! *Suttogja a szót, majd várja a másiktól, hogy adjon már végre valamit, amivel levésheti a gondolatait, hogy el ne feledtethesse vele a téboly, ha már az ébredésnek nem sikerült.*
*Bármennyit és bármit is beszél, kivételesen nem vár válaszokat. Ha kérdez, csak saját magának teszi fel őket. Tudatába égtek a könyv sorai, a szavak. Látja maga előtt, majd a betűk képekké formálódnak, amik vannak olyan valóságosak, mint az álmok. Minden kiejtett hang után érzi a homlokára tapadó, simító ujjakat, ahogy a gondoskodás álcájába csomagolták be az átkot, ami elveszi tőle azt, amije van. Zavartan kapja a tekintetét a másikra, amikor amaz mégis beszélni kezd annak ellenére, hogy semmit nem várt tőle.*
- Tudom…
*Leheli ki, majd újabb képeket lát, zsong a feje, ki akarja belőle űzni, de nem mennek, ott ragadtak és ha most nem lenne itt Grael, talán képes volna visszafordíthatatlan károkat okozni még magának is, csak hogy végre elhallgasson minden.
A szobában éri utol újra egy cseppnyi józanság, a másik karjai térítik vissza újra a jelenbe. Reflexszerűen beszél mégis, mintha csak az lenne a dolga, hogy most is úgy cselekedjen, ahogy várják tőle, mert önmagáért tenni bármit éppen képtelen. De a másik szavai megint megzavarják abban, hogy ostoba módon ne más kedvére akarjon tenni, hanem a magáéra is. Eleinte fénytelen szemekkel nézi a barnákat, majd mikor utat talál hozzá a jelentés is, akkor kezd újra csillogásba. A mozdulatok tényleg élővé válnak és elönti a vágy, ahogy érinti a kéz és az ajkak. Az olyannyira kívánt ágy, most másért olyan kényelmes, nem tudná behatárolni időben, hogy meddig, de nem is akarja, csak enyhüljön a hirtelen ébredt sóvárgás. Vagy ne érjen véget soha. Ilyenkor mindene a férfié, nincs mesterkéltség, hazugság, minden mozdulat igazi, ösztönből, szívből jövő. Eltűnnek a rémképek, csak Grael létezik, s utána az a csendes, békés nyugalom, ami a karjaiban éri, mikor mellkasába fúrva arcát pihegi ki a csodát.
Úszva a tökéletességben éri végül az álom, amit olyannyira el akart kerülni. Percek csupán, mégis tönkreteszi az idillt, ahogy zihálva ül fel és mered maga elé. Fekete vipera fonta körbe a húgát, s szorította ki belőle a lelket, de a kilehelt élete után magát találta fogságban a pikkelyes förtelem izmaiba záródva. Nem olyasmi, amit feledtetni tud egy ébredés, s hirtelen ötlettől vezérelve, szinte átugrik a férfin, hogy annak földre ejtett ingét kapja magára saját ruhája helyett. Nincs idő önmaga kicsinosítására, csak szedi a mezítelen lábait, ki egyenesen a konyhába.*
- Adj tintát Grael! *Szinte könyörög a hangja, ahogy kutatja táskája mélyét egyetlen lap reményében, amire írhat. Az ő bőrborítású naplója akad a kezébe, s lapozza nagy hévvel. Üres oldalakat akar és írni.*
- A vipera! *Suttogja a szót, majd várja a másiktól, hogy adjon már végre valamit, amivel levésheti a gondolatait, hogy el ne feledtethesse vele a téboly, ha már az ébredésnek nem sikerült.*
2350. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-26 20:15:25
Üzenet elküldve: 2025-03-26 20:15:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Érzi, hogy egyszerűen képtelen azonosulni Mai mondanivalójával. Talán azért, mert számára nem létezik senki, aki „túl fontos”. Egyáltalán létezik ez a kifejezés? Igen, ott van a húga, akinek nem egyszer ígérte meg, hogy megvédi minden bajtól, mégis, mikor arra került a sor, komolyan elgondolkozott rajta, hogy valóban tűzbe kell-e érte tennie a kezét. Hogy hogyan döntött végül? Távol maradt a tűztől. Még ő is. Képtelen női aggyal gondolkodni, mégsem hitte volna, hogy valaki képes így viselkedni a szeretteiért, mint Mai. Mindenesetre most csak elmélkedve figyeli a másik ajkait, ahogy beszél, de nem szaporítja tovább a szót, mert azt már látja, hogy most nincs értelme. Egy mondat azonban felkelti a figyelmét.*
- Nem vagy önzetlen? *Érdeklődve néz a kékekbe, rettentően kíváncsi, hogy mit akar most mondani a félvér. Aztán, mikor meghallja a következő mondatokat, elkomorul a tekintete. Talán érti, hogy mit akar mondani Mai, de mégis elszörnyülködik rajta, hogy még most is azt akarja védeni, aki nem ad neki mást, csak kínt és szenvedést.*
- Ha valaki így akar maga mellett tartani, akkor már nem igazán számít, hogy ragaszkodásból teszi-e. *Ennyit hajlandó csak hozzáfűzni mindehhez. Mai nem alkalmas most arra, hogy mélyen elbeszélgessenek ilyesfajta dolgokról, most az a fontos, hogy valahogy túlélje ezt a pár napot ép elmével. El akarja terelni a figyelmét, és pontosan tudja is, miképp fogja ezt megtenni. Hamar a szobában kötnek ki, ahol a lányban ébredező vágyaknak tervez ezúttal utat engedni.*
- Nem fogom elvenni, egy feltétellel. Ígérd meg, hogy nem gondolsz most semmi másra, hanem rám figyelsz! Nem foglalkozol sem a rémképekkel, sem a problémáiddal. Elengeded őket, elrejtőzöl előlük a karjaim közé. Nincsenek átkok, nincs semmi, csak Te és Én. Érted? *Közben szorosan a karjai közé zárja a törékeny testet. Csókolgatni kezdi, először az ajkait, majd a füle mögötti érzékeny pontokat, miközben a meztelen hátát simogatja. Ő is megfogadja a saját tanácsát. Nem törődik most mással, csak Maival, így a saját vágyai is utat törhetnek maguknak, ami látszik is abból, hogy mennyire hamar nekiesik a nőnek. Mindeközben egyáltalán nem bánik vele durván. Nem kényszeríti semmire, nem bántja, viszont kihasználja, hogy most csak az övé. Az ágy is hívogató, valóban, és hamarosan ki is kötnek benne. Addigra Grael már megszabadította Mait attól a sokat sejtető, vörös ruhától, s közben egy pillanatra sem áll le a kényeztetéssel. Így telik el a következő egy, másfél, akár két óra is egészen addig, míg nem látja Main, hogy legalább egy rövid időre tényleg képes elfeledni a démonjait.*
*Érzi, hogy egyszerűen képtelen azonosulni Mai mondanivalójával. Talán azért, mert számára nem létezik senki, aki „túl fontos”. Egyáltalán létezik ez a kifejezés? Igen, ott van a húga, akinek nem egyszer ígérte meg, hogy megvédi minden bajtól, mégis, mikor arra került a sor, komolyan elgondolkozott rajta, hogy valóban tűzbe kell-e érte tennie a kezét. Hogy hogyan döntött végül? Távol maradt a tűztől. Még ő is. Képtelen női aggyal gondolkodni, mégsem hitte volna, hogy valaki képes így viselkedni a szeretteiért, mint Mai. Mindenesetre most csak elmélkedve figyeli a másik ajkait, ahogy beszél, de nem szaporítja tovább a szót, mert azt már látja, hogy most nincs értelme. Egy mondat azonban felkelti a figyelmét.*
- Nem vagy önzetlen? *Érdeklődve néz a kékekbe, rettentően kíváncsi, hogy mit akar most mondani a félvér. Aztán, mikor meghallja a következő mondatokat, elkomorul a tekintete. Talán érti, hogy mit akar mondani Mai, de mégis elszörnyülködik rajta, hogy még most is azt akarja védeni, aki nem ad neki mást, csak kínt és szenvedést.*
- Ha valaki így akar maga mellett tartani, akkor már nem igazán számít, hogy ragaszkodásból teszi-e. *Ennyit hajlandó csak hozzáfűzni mindehhez. Mai nem alkalmas most arra, hogy mélyen elbeszélgessenek ilyesfajta dolgokról, most az a fontos, hogy valahogy túlélje ezt a pár napot ép elmével. El akarja terelni a figyelmét, és pontosan tudja is, miképp fogja ezt megtenni. Hamar a szobában kötnek ki, ahol a lányban ébredező vágyaknak tervez ezúttal utat engedni.*
- Nem fogom elvenni, egy feltétellel. Ígérd meg, hogy nem gondolsz most semmi másra, hanem rám figyelsz! Nem foglalkozol sem a rémképekkel, sem a problémáiddal. Elengeded őket, elrejtőzöl előlük a karjaim közé. Nincsenek átkok, nincs semmi, csak Te és Én. Érted? *Közben szorosan a karjai közé zárja a törékeny testet. Csókolgatni kezdi, először az ajkait, majd a füle mögötti érzékeny pontokat, miközben a meztelen hátát simogatja. Ő is megfogadja a saját tanácsát. Nem törődik most mással, csak Maival, így a saját vágyai is utat törhetnek maguknak, ami látszik is abból, hogy mennyire hamar nekiesik a nőnek. Mindeközben egyáltalán nem bánik vele durván. Nem kényszeríti semmire, nem bántja, viszont kihasználja, hogy most csak az övé. Az ágy is hívogató, valóban, és hamarosan ki is kötnek benne. Addigra Grael már megszabadította Mait attól a sokat sejtető, vörös ruhától, s közben egy pillanatra sem áll le a kényeztetéssel. Így telik el a következő egy, másfél, akár két óra is egészen addig, míg nem látja Main, hogy legalább egy rövid időre tényleg képes elfeledni a démonjait.*
2349. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-26 06:53:48
Üzenet elküldve: 2025-03-26 06:53:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*Normális az, ha egy örök sötétségre kárhoztatott lélek bűntudatot érez a tetteiért? Na és az, ha a halhatatlanságát jelentő karkötőjét egy csodálatos ékszer helyett most szoros bilincskarikának érzi? Néhány pillanatra komolyan elgondolkozik azon, hogy a kezében szorongatott tőrt az átkozott karperec alá csúsztatva, egy határozott mozdulattal letörje a csuklójáról, de nem teszi meg. Ez a hatalom ára. Mindennek ára van, a halhatatlanság pedig megfizethetetlen, ő mégis megkapta. Badarság lenne eldobni holmi bűntudat miatt. Már nem is fáj annyira. Mármint a feketére festett, mocskos szíve, ami még mindig hevesen lüktet, de már kezd lenyugodni. Elveti azt a gondolatot is, hogy az érzelmek elnyomásának érdekében magát kellene kínoznia a pengével.
Feláll hát, és az odakint szürkeségbe boruló világot csodálja a szoba ablakán keresztül. A vihar előtti csend már elmúlt, a természet a feltámadó széllel demonstrálja erejét, és jelenti be, hogy megérkezett, tombolni kíván. Káoszt és pokoli körülményeket teremt majd, aztán mintha mi sem történt volna, egyszer csak lecsendesedik, és önmagát hozza helyre. Utána szép lesz megint minden. Ő is hasonlít a viharra. A természetet mégsem gyűlölik azért, mert néha megmutatja a rosszabbik oldalát, akkor őt miért?
Ezen elmélkedés közepette csapja meg a fülét a furcsa, motoszkáló hang, melyet a szomszédos konyha irányából hall. Hallgatózik, és először azt hiszi, hogy a szél sikító hangja tréfálja meg, de nem. A hang nem múlik el, és bentről hallja.*
- Ki van ott? *kérdezi ösztönösen. Rászorít a kezében tartott fegyverre, és lassú léptekkel elindul, hogy utánanézzen a hang forrásának.*
- Mai, te vagy az? *Más nem jöhet be a lakásába, csak ő lehet, de ő mindig hangosan szólni szokott, ha átjön. Lehet, hogy mégis a képzelete játszik vele csupán, mégis gyanakodva fordul be a konyha ajtaján, felkészülve bármire, amit ott találni fog.*
*Normális az, ha egy örök sötétségre kárhoztatott lélek bűntudatot érez a tetteiért? Na és az, ha a halhatatlanságát jelentő karkötőjét egy csodálatos ékszer helyett most szoros bilincskarikának érzi? Néhány pillanatra komolyan elgondolkozik azon, hogy a kezében szorongatott tőrt az átkozott karperec alá csúsztatva, egy határozott mozdulattal letörje a csuklójáról, de nem teszi meg. Ez a hatalom ára. Mindennek ára van, a halhatatlanság pedig megfizethetetlen, ő mégis megkapta. Badarság lenne eldobni holmi bűntudat miatt. Már nem is fáj annyira. Mármint a feketére festett, mocskos szíve, ami még mindig hevesen lüktet, de már kezd lenyugodni. Elveti azt a gondolatot is, hogy az érzelmek elnyomásának érdekében magát kellene kínoznia a pengével.
Feláll hát, és az odakint szürkeségbe boruló világot csodálja a szoba ablakán keresztül. A vihar előtti csend már elmúlt, a természet a feltámadó széllel demonstrálja erejét, és jelenti be, hogy megérkezett, tombolni kíván. Káoszt és pokoli körülményeket teremt majd, aztán mintha mi sem történt volna, egyszer csak lecsendesedik, és önmagát hozza helyre. Utána szép lesz megint minden. Ő is hasonlít a viharra. A természetet mégsem gyűlölik azért, mert néha megmutatja a rosszabbik oldalát, akkor őt miért?
Ezen elmélkedés közepette csapja meg a fülét a furcsa, motoszkáló hang, melyet a szomszédos konyha irányából hall. Hallgatózik, és először azt hiszi, hogy a szél sikító hangja tréfálja meg, de nem. A hang nem múlik el, és bentről hallja.*
- Ki van ott? *kérdezi ösztönösen. Rászorít a kezében tartott fegyverre, és lassú léptekkel elindul, hogy utánanézzen a hang forrásának.*
- Mai, te vagy az? *Más nem jöhet be a lakásába, csak ő lehet, de ő mindig hangosan szólni szokott, ha átjön. Lehet, hogy mégis a képzelete játszik vele csupán, mégis gyanakodva fordul be a konyha ajtaján, felkészülve bármire, amit ott találni fog.*
2348. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-25 22:53:35
Üzenet elküldve: 2025-03-25 22:53:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
//Szövevényes szövődmények//
//Nori//
*A napkorong már javában elhagyta delelőjét, sugarai elé most felhők kúsznak, lágy szürkeségbe költöztetve Artheniort. Fokozatosan támad fel a szél. Átzúg a szűk utcákon, üvölt a padlástereken, sikoltása vihart ígér. Ki teheti, bezárja az ablakzsalukat, elreteszeli az ajtót, mielőtt a szél kitépi.
Nori becsukja maga mögött az ajtót, leveti magáról fegyvereit és vértjét, majd megpróbálja rendbe szedni örvénylő gondolatait. Nem telik el azonban három szívdobbanásnyi idő, sajátos zajra kapja fel fejét. Mintha motozna valami vagy valaki a szomszéd helyiségben. Amennyiben hallgatózik, megállapítja, hogy nem füle csapja be. A hang ugyanis akkor sem szűnik, mikor esetlegesen közelebb ér; csak rajta áll, körmére néz-e a "vendégnek".*
//Nori//
*A napkorong már javában elhagyta delelőjét, sugarai elé most felhők kúsznak, lágy szürkeségbe költöztetve Artheniort. Fokozatosan támad fel a szél. Átzúg a szűk utcákon, üvölt a padlástereken, sikoltása vihart ígér. Ki teheti, bezárja az ablakzsalukat, elreteszeli az ajtót, mielőtt a szél kitépi.
Nori becsukja maga mögött az ajtót, leveti magáról fegyvereit és vértjét, majd megpróbálja rendbe szedni örvénylő gondolatait. Nem telik el azonban három szívdobbanásnyi idő, sajátos zajra kapja fel fejét. Mintha motozna valami vagy valaki a szomszéd helyiségben. Amennyiben hallgatózik, megállapítja, hogy nem füle csapja be. A hang ugyanis akkor sem szűnik, mikor esetlegesen közelebb ér; csak rajta áll, körmére néz-e a "vendégnek".*
2347. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-24 22:29:28
Üzenet elküldve: 2025-03-24 22:29:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Érkezés Artheniorba - Morthimer ház//
*Haldrian Rhuuv-t valóban gyorsan útba tudják igazítani, mert Orthus háza az elmúlt időszakban - a selyemrévi ingatlanok kiosztása miatt - keresett hely lett. Azonban a puszta útba igazításnál fontosabb volt az az információ, hogy a Morthimer ház ajtajába bele van gravírozva, és arany festékkel ki van emelve a Morthimer ház címere: nagy írott M betű befelé hajló szárakkal.
Ez az értesülés azért bizonyul később igencsak fontosnak, mert abban az utcában a házak egyébként eléggé egyformák: három-négy szintesek, magasak és ehhez képest keskenyek, mindegyiknek az oldalán egy hátsó udvarba nyíló kétszárnyú kapu. Folytatólagosan, egybeépítve sorakoznak egymás mellett, ami jól mutatja: a Polgárnegyed ezen részén megvolt az igény és a pénz a nagyobb házakra, viszont a helynek híján voltak. Ezért is építkeztek inkább magasba, mint széltébe.
Orthus Morthimer háza is egy ilyen kőépület, amely kívülről nem túl hivalkodó. Még az ajtóba gravírozott címer se vonzza nagyon a figyelmet, ahhoz nem elég nagy vagy cirádás. Az utca felőli főbejárathoz három kőlépcsőn vezet az út. Látható, hogy mindkét oldalán ablakok, vagyis nagyobb szobák sorakoznak, ahogy a felsőbb szinteken is sok az ablak. Mindet vasrács védi.
Relael Ellerin lae'Natar és kísérőjének érkezése nem éri váratlanul a háznépet. A cselédséget Orthus jó előre figyelmeztette, így a ház a szokásosnál is szebb formáját mutatja majd a vendégeknek.
Ha a főbejáraton kopogtatnak, hamarosan nyílik az ajtó, és a ház komornyikja, Urien Polther fogadja őket. Magas, karótnyelt, sovány férfi elegáns fekete öltözetben, aki rögtön meghajol, amint megpillantja Relaelt. Tartásán látszik, hogy őt még a nemesi időkben képezték ki a lakájságra.*
- Megtiszteltetés számunkra, hogy a Morthimer házban üdvözölhetjük lae'Natar Úrnőt és tisztelt kísérőjét! Kérem, fáradjanak beljebb! Engedelmükkel gondoskodunk a poggyászról és a jószágról.
*teszi hozzá, és beljebb invitálja a vendégeket. Az épületbe belépve egy tágasabb előtérbe érkeznek, szemközt rögtön egy lépcső látható, ami a fenti szintekre vezet, két oldalra pedig kétszárnyú ajtók vezetnek a földszinti szobákba. A dísztárgy kevés, de ízlésesen összeválogatott drága darabok: porcelán vázák állványon, faliszőttesek és festmények. Odabenn a falhoz húzódva még két, sebtiben felsorakozott szolgáló várakozik: egy fiatal emberlány cselédruhában, illetve egy negyvenes wegtoreni férfi egyszerűbb szabású öltözetben. Ők Theparda Minorea, és Japher Campa - utóbbit, a wegtoreni felszabadított rabszolgát esetleg már láthatták, hiszen a ő Morthimer kocsisa, aki a Kikötőbe is elkísérte korábban az urat.
Az illő meghajlás után a leányzó a poggyászt veszi magához (ha kell, több körben, de serényen cipeli a holmikat fel az emeletre), míg a kocsis/lovász Relael lovát veszi át és vezeti az épület háta mögé a kocsikapun keresztül.*
- Sajnos Morthimer úr még nem tért vissza Selyemrév városrészből, de fertályórán belül várhatóan megérkezik. Addig engedelmükkel a szalonba vezetem Önöket. Az én nevem Urien Polther, és mindenben állok szolgálatukra.
*viszi tovább a szót a komornyik, és egyben be is mutatkozik.
A szalonba nem kell messzire menni: a balra nyíló ajtó vezet egy tágas szobába, amely láthatóan vendégfogadásra lett berendezve. Persze a régi nemesi kúriák méreteivel egyáltalán nem vetélkedhet, de úgy egy tucat ember egész kellemesen és nem túlzsúfoltan el tud itt lenni.*
*Haldrian Rhuuv-t valóban gyorsan útba tudják igazítani, mert Orthus háza az elmúlt időszakban - a selyemrévi ingatlanok kiosztása miatt - keresett hely lett. Azonban a puszta útba igazításnál fontosabb volt az az információ, hogy a Morthimer ház ajtajába bele van gravírozva, és arany festékkel ki van emelve a Morthimer ház címere: nagy írott M betű befelé hajló szárakkal.
Ez az értesülés azért bizonyul később igencsak fontosnak, mert abban az utcában a házak egyébként eléggé egyformák: három-négy szintesek, magasak és ehhez képest keskenyek, mindegyiknek az oldalán egy hátsó udvarba nyíló kétszárnyú kapu. Folytatólagosan, egybeépítve sorakoznak egymás mellett, ami jól mutatja: a Polgárnegyed ezen részén megvolt az igény és a pénz a nagyobb házakra, viszont a helynek híján voltak. Ezért is építkeztek inkább magasba, mint széltébe.
Orthus Morthimer háza is egy ilyen kőépület, amely kívülről nem túl hivalkodó. Még az ajtóba gravírozott címer se vonzza nagyon a figyelmet, ahhoz nem elég nagy vagy cirádás. Az utca felőli főbejárathoz három kőlépcsőn vezet az út. Látható, hogy mindkét oldalán ablakok, vagyis nagyobb szobák sorakoznak, ahogy a felsőbb szinteken is sok az ablak. Mindet vasrács védi.
Relael Ellerin lae'Natar és kísérőjének érkezése nem éri váratlanul a háznépet. A cselédséget Orthus jó előre figyelmeztette, így a ház a szokásosnál is szebb formáját mutatja majd a vendégeknek.
Ha a főbejáraton kopogtatnak, hamarosan nyílik az ajtó, és a ház komornyikja, Urien Polther fogadja őket. Magas, karótnyelt, sovány férfi elegáns fekete öltözetben, aki rögtön meghajol, amint megpillantja Relaelt. Tartásán látszik, hogy őt még a nemesi időkben képezték ki a lakájságra.*
- Megtiszteltetés számunkra, hogy a Morthimer házban üdvözölhetjük lae'Natar Úrnőt és tisztelt kísérőjét! Kérem, fáradjanak beljebb! Engedelmükkel gondoskodunk a poggyászról és a jószágról.
*teszi hozzá, és beljebb invitálja a vendégeket. Az épületbe belépve egy tágasabb előtérbe érkeznek, szemközt rögtön egy lépcső látható, ami a fenti szintekre vezet, két oldalra pedig kétszárnyú ajtók vezetnek a földszinti szobákba. A dísztárgy kevés, de ízlésesen összeválogatott drága darabok: porcelán vázák állványon, faliszőttesek és festmények. Odabenn a falhoz húzódva még két, sebtiben felsorakozott szolgáló várakozik: egy fiatal emberlány cselédruhában, illetve egy negyvenes wegtoreni férfi egyszerűbb szabású öltözetben. Ők Theparda Minorea, és Japher Campa - utóbbit, a wegtoreni felszabadított rabszolgát esetleg már láthatták, hiszen a ő Morthimer kocsisa, aki a Kikötőbe is elkísérte korábban az urat.
Az illő meghajlás után a leányzó a poggyászt veszi magához (ha kell, több körben, de serényen cipeli a holmikat fel az emeletre), míg a kocsis/lovász Relael lovát veszi át és vezeti az épület háta mögé a kocsikapun keresztül.*
- Sajnos Morthimer úr még nem tért vissza Selyemrév városrészből, de fertályórán belül várhatóan megérkezik. Addig engedelmükkel a szalonba vezetem Önöket. Az én nevem Urien Polther, és mindenben állok szolgálatukra.
*viszi tovább a szót a komornyik, és egyben be is mutatkozik.
A szalonba nem kell messzire menni: a balra nyíló ajtó vezet egy tágas szobába, amely láthatóan vendégfogadásra lett berendezve. Persze a régi nemesi kúriák méreteivel egyáltalán nem vetélkedhet, de úgy egy tucat ember egész kellemesen és nem túlzsúfoltan el tud itt lenni.*
2346. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-24 20:34:21
Üzenet elküldve: 2025-03-24 20:34:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Hogy jelenleg áttörést nem ért el a másik, az semmi másnak nem köszönhető, mint az átoknak, valamint annak a bűntudatnak, ami túlságosan mélyen gyökeredzik a félvérben. Mintha mindig is ott lett volna, de csak akkor tört igazán a felszínre, amikor megtudta azt, amit bár elhallgattak volna előle. Minden könnyebb lenne, ha nem tették volna rá a terhet, de a családjának nem csupán egyetlen tagja foltos. Mindenki kivette a részét abból, hogy most olyan legyen, amilyen. Viszont, ha nem is most lesz látszata, a szavak igen jól céloztak, így találtak is. *
- Vagy az, akinek van, aki túl fontos. Akiért felelősséget érez. Szikránál tényleg nem gondolkodtam. Azt hittem valami utcagyerek szórakozik vele. Nem mondta el a teljes történetet, én lepődtem meg a legjobban. De aztán… aztán túl sokat is gondolkodtam, mégis itt kötöttem ki. Nem volt más. Akkor is tudtam, hogy mit teszek kockára, csak nem érdekelt… miatta.
*Talán Grael számára nincs ilyen, ezt nem tudhatja. A húgáról is csak amolyan mellékesen beszélt, még ha ezt az álcát Mai nem is hitte el neki. De nem csak az elme épségének a hiánya sarkall ostoba tettekre, hanem a szeretet is. És a félelem.*
- De talán… nem is vagyok olyan önzetlen. *Peregnek a képek, most képtelen még magának is hazudni.* - Szeretem, de félek is tőle. Szerinted mennyire ragaszkodik az, aki vérkötelékkel tartana maga mellett? Aki ha elválunk néhány szép nap után, akkor… megátkoz? *Sokkal inkább hangosan gondolkodik, mint szánt szándékkal szeleteket oszt meg magából.* - Ha eltűnök, mi lesz? *Néz hirtelen a másikra, de talán választ sem akar. Most mindentől csak sokkal rosszabb lenne.* - Nem tudom mikor alakult át a féltésem félelemmé. *Vannak értelmes gondolatai, de megbirkózni már nem tud velük. Egyre jobban úrrá lesz rajta a pánik, s már Grael-től is tartani kezd, pedig legalább egyetlen pontja lehetne a világnak, ami megtartja. Már válaszolna, hogy nem fogja tudni megvédeni. Vagy vádolná, hogy az is hazugság, hogy meg akarja védeni, de akkor hirtelen a szobában találja magát. A gondolatai miatt a rövid útra sem emlékszik. Végignéz az ágyon, bele akar feküdni és aludni. Úgy húzza, hogy már attól majdnem elpilled, hogy csak figyeli a fekhelyet, de aztán a fürtjei között megérzi a másik ujjait. Grael közelsége részegítő, és most pont erre van szüksége, ha csak egy órát is nyer, már közelebb van az új naphoz. *
- Akkor most ne vedd el a kezem. *Nehezen hagyja hátra a gondolatait, de mégis el tudja felejteni, amikor ilyen közelségben vannak. Van ez olyan veszélyes, mint egy átok, s ebbe is önként sétál bele, de legalább minden pillanatát élvezi, s addig is lecsendesedik minden benne, amíg csak az érzékeire figyel.*
*Hogy jelenleg áttörést nem ért el a másik, az semmi másnak nem köszönhető, mint az átoknak, valamint annak a bűntudatnak, ami túlságosan mélyen gyökeredzik a félvérben. Mintha mindig is ott lett volna, de csak akkor tört igazán a felszínre, amikor megtudta azt, amit bár elhallgattak volna előle. Minden könnyebb lenne, ha nem tették volna rá a terhet, de a családjának nem csupán egyetlen tagja foltos. Mindenki kivette a részét abból, hogy most olyan legyen, amilyen. Viszont, ha nem is most lesz látszata, a szavak igen jól céloztak, így találtak is. *
- Vagy az, akinek van, aki túl fontos. Akiért felelősséget érez. Szikránál tényleg nem gondolkodtam. Azt hittem valami utcagyerek szórakozik vele. Nem mondta el a teljes történetet, én lepődtem meg a legjobban. De aztán… aztán túl sokat is gondolkodtam, mégis itt kötöttem ki. Nem volt más. Akkor is tudtam, hogy mit teszek kockára, csak nem érdekelt… miatta.
*Talán Grael számára nincs ilyen, ezt nem tudhatja. A húgáról is csak amolyan mellékesen beszélt, még ha ezt az álcát Mai nem is hitte el neki. De nem csak az elme épségének a hiánya sarkall ostoba tettekre, hanem a szeretet is. És a félelem.*
- De talán… nem is vagyok olyan önzetlen. *Peregnek a képek, most képtelen még magának is hazudni.* - Szeretem, de félek is tőle. Szerinted mennyire ragaszkodik az, aki vérkötelékkel tartana maga mellett? Aki ha elválunk néhány szép nap után, akkor… megátkoz? *Sokkal inkább hangosan gondolkodik, mint szánt szándékkal szeleteket oszt meg magából.* - Ha eltűnök, mi lesz? *Néz hirtelen a másikra, de talán választ sem akar. Most mindentől csak sokkal rosszabb lenne.* - Nem tudom mikor alakult át a féltésem félelemmé. *Vannak értelmes gondolatai, de megbirkózni már nem tud velük. Egyre jobban úrrá lesz rajta a pánik, s már Grael-től is tartani kezd, pedig legalább egyetlen pontja lehetne a világnak, ami megtartja. Már válaszolna, hogy nem fogja tudni megvédeni. Vagy vádolná, hogy az is hazugság, hogy meg akarja védeni, de akkor hirtelen a szobában találja magát. A gondolatai miatt a rövid útra sem emlékszik. Végignéz az ágyon, bele akar feküdni és aludni. Úgy húzza, hogy már attól majdnem elpilled, hogy csak figyeli a fekhelyet, de aztán a fürtjei között megérzi a másik ujjait. Grael közelsége részegítő, és most pont erre van szüksége, ha csak egy órát is nyer, már közelebb van az új naphoz. *
- Akkor most ne vedd el a kezem. *Nehezen hagyja hátra a gondolatait, de mégis el tudja felejteni, amikor ilyen közelségben vannak. Van ez olyan veszélyes, mint egy átok, s ebbe is önként sétál bele, de legalább minden pillanatát élvezi, s addig is lecsendesedik minden benne, amíg csak az érzékeire figyel.*
2345. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-24 19:06:05
Üzenet elküldve: 2025-03-24 19:06:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Ugyan még nem ismeri a lány és a könyvek különös kapcsolatát, de azt tudja, hogy ha az oly könnyen elillanó szavak nem segítenek, akkor a hideg közönyösséggel leírt betűknek még érdemes adni egy esélyt, mert máshogy hat az elmére, ha újra és újra láthatja ugyanazt, míg végül fel nem fogja a szavak értelmét.
A válaszokra, amivel Mai védeni próbálja magát, csak a fejét csóválja. Jól hangzanak, de őt mégsem győzi meg arról, hogy emiatt máshogy kellett volna cselekednie.*
- Hát pont ez az. Ha valaki gondolkodik, és nem fejest ugrik a veszélybe, az nem maga jött volna hozzám, főleg, ha nő, hanem verőembereket küld. És kik azok, akik egyáltalán nem félnek a veszélytől? Azok, akiknek nem ép az elméje. Az ilyenek közelében pedig előbb-utóbb feltűnik Sa'Tereth is. *Csalódott, hogy még mindig magyaráznia kell. Azt hitte, az előbbi szavai, vagy a könyvben leírtak segítségével elérhet valami áttörést, de nem. Rossz az időzítés. Az a kurva átok…
Hosszan fújja ki a levegőt, hogy ne kezdjen el kiabálni az újabb kérdéseket hallva.*
- Kibaszottul nem változott semmi. Épp ez a baj. Szárazra beszéltem neked a szám a múltkor, hogy miért ne szórakozz valakivel, aki képes használni az Arctalan átkait, erre te mit csinálsz? Kirándulni mész vele. Elvesztettem a reményt, hogy hat rád bármilyen szó, egy utolsó próbálkozás az, hogy leírva mutatom meg, mivel is játszol. *Röviden elgondolkozik ezután, hogy reagáljon-e arra, hogy hiba volt-e eljönnie hozzá, vagy sem, de úgy dönt, hogy inkább nem mond semmit. Nem alkalmas ez a pillanat. Most az egyszerűbb dolgokat sem sikerül úgy megértetni Maival, ahogy azt kellene.*
- Azt mondtad, meg akarod védeni Szikrát. Láttam, hogy nincs nála a tőre. Te vetted el tőle? Gondolom igen, azért, mert nem alkalmas arra, hogy nála legyen. Te sem vagy alkalmas rá, hogy a kezedben legyen az a könyv, de nekem jelenleg nincs más választásom. Megígértem, hogy megvédelek, de ahhoz előbb a saját hibáid gyökereit kell kiirtanom belőled. De nem most… gyere! *Feleslegesnek tartja folytatni ezt a beszélgetést, amíg a kimerültség, a tehetetlenség és a riadtság egyszerre dolgozik Maiban azon, hogy a maradék eszét is elvegye. Helyette inkább megfogja a kezét, és a szobába vezeti őt.*
- Folytassuk, amit korábban elkezdtél! *Beletúr a hosszú, fekete hajzuhatagba, és magához vonja a lányt. Úgy dönt, hogy összeköti a kellemest a hasznossal. Amellett, hogy eltereli Mai figyelmét mindenről, ami most inkább árt neki, mint használ, a saját vágyait is csillapíthatja, persze csak akkor, ha a félvér partner benne. Azt is meg akarja mutatni, hogy mellette most már nem kényszer semmi.*
*Ugyan még nem ismeri a lány és a könyvek különös kapcsolatát, de azt tudja, hogy ha az oly könnyen elillanó szavak nem segítenek, akkor a hideg közönyösséggel leírt betűknek még érdemes adni egy esélyt, mert máshogy hat az elmére, ha újra és újra láthatja ugyanazt, míg végül fel nem fogja a szavak értelmét.
A válaszokra, amivel Mai védeni próbálja magát, csak a fejét csóválja. Jól hangzanak, de őt mégsem győzi meg arról, hogy emiatt máshogy kellett volna cselekednie.*
- Hát pont ez az. Ha valaki gondolkodik, és nem fejest ugrik a veszélybe, az nem maga jött volna hozzám, főleg, ha nő, hanem verőembereket küld. És kik azok, akik egyáltalán nem félnek a veszélytől? Azok, akiknek nem ép az elméje. Az ilyenek közelében pedig előbb-utóbb feltűnik Sa'Tereth is. *Csalódott, hogy még mindig magyaráznia kell. Azt hitte, az előbbi szavai, vagy a könyvben leírtak segítségével elérhet valami áttörést, de nem. Rossz az időzítés. Az a kurva átok…
Hosszan fújja ki a levegőt, hogy ne kezdjen el kiabálni az újabb kérdéseket hallva.*
- Kibaszottul nem változott semmi. Épp ez a baj. Szárazra beszéltem neked a szám a múltkor, hogy miért ne szórakozz valakivel, aki képes használni az Arctalan átkait, erre te mit csinálsz? Kirándulni mész vele. Elvesztettem a reményt, hogy hat rád bármilyen szó, egy utolsó próbálkozás az, hogy leírva mutatom meg, mivel is játszol. *Röviden elgondolkozik ezután, hogy reagáljon-e arra, hogy hiba volt-e eljönnie hozzá, vagy sem, de úgy dönt, hogy inkább nem mond semmit. Nem alkalmas ez a pillanat. Most az egyszerűbb dolgokat sem sikerül úgy megértetni Maival, ahogy azt kellene.*
- Azt mondtad, meg akarod védeni Szikrát. Láttam, hogy nincs nála a tőre. Te vetted el tőle? Gondolom igen, azért, mert nem alkalmas arra, hogy nála legyen. Te sem vagy alkalmas rá, hogy a kezedben legyen az a könyv, de nekem jelenleg nincs más választásom. Megígértem, hogy megvédelek, de ahhoz előbb a saját hibáid gyökereit kell kiirtanom belőled. De nem most… gyere! *Feleslegesnek tartja folytatni ezt a beszélgetést, amíg a kimerültség, a tehetetlenség és a riadtság egyszerre dolgozik Maiban azon, hogy a maradék eszét is elvegye. Helyette inkább megfogja a kezét, és a szobába vezeti őt.*
- Folytassuk, amit korábban elkezdtél! *Beletúr a hosszú, fekete hajzuhatagba, és magához vonja a lányt. Úgy dönt, hogy összeköti a kellemest a hasznossal. Amellett, hogy eltereli Mai figyelmét mindenről, ami most inkább árt neki, mint használ, a saját vágyait is csillapíthatja, persze csak akkor, ha a félvér partner benne. Azt is meg akarja mutatni, hogy mellette most már nem kényszer semmi.*
2344. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-24 17:08:31
Üzenet elküldve: 2025-03-24 17:08:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Kapott már pofont, nem keveset, csakhogy még mindig nem eleget. Hiába búgják a fülébe, hogy meggondolatlan, vagy hogy egyszer baj lesz, mindig szembe megy az árral, mert annyira végtelenül hisz abban, hogy mindent meg tud oldani, s ha kára is származik belőle, hát majd elmúlik. El, mint a rámért átok, amiből majd egy nap már letelt. A könyvekben mindig hitt. Csak az létezett, ha már igazán élni nem tudott. Mindent szeret bennük; a forgatástól megviselt lapokat, az illatát, a tintát, azt, hogy nem felejt. Hogy minden újraolvasásnál találhat benne új információt, amit nem látott addig, mert nem csupán elillanó szavak valaki szájából. Így látva azt, hogy mi történhetett volna sokkal igazibbnak hat. Megdöbbentő. A férfi szavai is célt érnek, még ha veszettül fájnak is. Persze van ezen felül is, amit ki tud belőle ragadni, de képtelen most azzal is foglalkozni. Honnan ismerné az ő világát ugyan? De most fontosabbak az írott dolgok. A vérkötelék. Nem tudja, hogy a feketeség igazi tudatában volt-e annak, hogy a megszeghetetlen ígéret mit is okozott volna benne. Eddig is önző módon kezelte a félvért, soha nem ő érdekelte, csupán amit adni tud. De azzal a paktummal elvett volna tőle mindent. Tényleg mindent.*
- Nem hiszem, hogy felfogja.
*Mondja, de inkább magának, még mindig mentegetné azt, amit már tud, hogy lehetetlen megmenteni. A gondolatra is dühössé válik, de most csak Grael-re tudja irányítani, hiszen átverte.*
- Meg akartam védeni Szikrát, mert féltettem tőled és te megmutattad, hogy joggal. Hezitálás nélkül bántottál én pedig képes voltam visszatérni ide, mert csak nálad lelhettem válaszra. Tudtam, hogy mi történhet újra, de eljöttem. Hogy ostoba vagyok és naiv, arra következtethetsz ebből, de arra nem, hogy Sa'Tereth mágiája nekem kell. Hogy én volnék a gonosz? Bassza meg, bárkit rád küldhettem volna. De nem tettem. *Behunyja a szemeit egy pillanatra. Már tényleg kételkedik a saját eszében. Most is itt van, valami ide húzza, mint a mágnes és nem érti. Ugyan nem azonnal, de megkapta a válaszait, még ha meg is fogja szenvedni újra a magáét.* Én értem, hogy miért nem mutattad meg ezt azonnal. *Lágyul a hangja, de még egy lépést nem tesz közelebb.* De mi változott? Most többet ér a szavad? Most megmutatod nekem, hogy veszélyes belesétálni ugyanabba a hibába, de te nem ugyanolyan hiba vagy? *Minden megkérdőjeleződött, s talán amúgy is cikázna ezernyi gondolat, de a fáradtság, az átok, a rémképek csak egyre inkább viszik a mélybe. Nehogy Nori-ban, vagy Grael-ben, momentán magában sem bízik. Nem hat az ígéret, az ölelés, akkor mégis mi fog hatni? Honnan tudhatná, hogy jó helyen van-e, ha épp azt bizonygatja a férfi, hogy ostobák a lépései? Hiszen ez is egy lépés. Itt van, nem tudni, hogy jó helyen-e. Valami képes egyáltalán megnyugtatni?* - Azt mindig tudtam, ha nem is úgy tűnik, hogy ha vele vagyok, akkor újra megtörténhet. Szinte már vártam, mert akkor tényleg semmi kétség nem férhet hozzá, hogy nem maradhatok mellette. De azt, ami itt van, azt nem értem, most már tényleg nem. *Elfordítja a fejét a másikról, azt sem tudja, hogy maradnia kell-e. Kétségbeesett és nincs olyan gondolata, amit ne szőne át a paranoia. Már csak egy nap… csak vészelje át valahogy.*
*Kapott már pofont, nem keveset, csakhogy még mindig nem eleget. Hiába búgják a fülébe, hogy meggondolatlan, vagy hogy egyszer baj lesz, mindig szembe megy az árral, mert annyira végtelenül hisz abban, hogy mindent meg tud oldani, s ha kára is származik belőle, hát majd elmúlik. El, mint a rámért átok, amiből majd egy nap már letelt. A könyvekben mindig hitt. Csak az létezett, ha már igazán élni nem tudott. Mindent szeret bennük; a forgatástól megviselt lapokat, az illatát, a tintát, azt, hogy nem felejt. Hogy minden újraolvasásnál találhat benne új információt, amit nem látott addig, mert nem csupán elillanó szavak valaki szájából. Így látva azt, hogy mi történhetett volna sokkal igazibbnak hat. Megdöbbentő. A férfi szavai is célt érnek, még ha veszettül fájnak is. Persze van ezen felül is, amit ki tud belőle ragadni, de képtelen most azzal is foglalkozni. Honnan ismerné az ő világát ugyan? De most fontosabbak az írott dolgok. A vérkötelék. Nem tudja, hogy a feketeség igazi tudatában volt-e annak, hogy a megszeghetetlen ígéret mit is okozott volna benne. Eddig is önző módon kezelte a félvért, soha nem ő érdekelte, csupán amit adni tud. De azzal a paktummal elvett volna tőle mindent. Tényleg mindent.*
- Nem hiszem, hogy felfogja.
*Mondja, de inkább magának, még mindig mentegetné azt, amit már tud, hogy lehetetlen megmenteni. A gondolatra is dühössé válik, de most csak Grael-re tudja irányítani, hiszen átverte.*
- Meg akartam védeni Szikrát, mert féltettem tőled és te megmutattad, hogy joggal. Hezitálás nélkül bántottál én pedig képes voltam visszatérni ide, mert csak nálad lelhettem válaszra. Tudtam, hogy mi történhet újra, de eljöttem. Hogy ostoba vagyok és naiv, arra következtethetsz ebből, de arra nem, hogy Sa'Tereth mágiája nekem kell. Hogy én volnék a gonosz? Bassza meg, bárkit rád küldhettem volna. De nem tettem. *Behunyja a szemeit egy pillanatra. Már tényleg kételkedik a saját eszében. Most is itt van, valami ide húzza, mint a mágnes és nem érti. Ugyan nem azonnal, de megkapta a válaszait, még ha meg is fogja szenvedni újra a magáét.* Én értem, hogy miért nem mutattad meg ezt azonnal. *Lágyul a hangja, de még egy lépést nem tesz közelebb.* De mi változott? Most többet ér a szavad? Most megmutatod nekem, hogy veszélyes belesétálni ugyanabba a hibába, de te nem ugyanolyan hiba vagy? *Minden megkérdőjeleződött, s talán amúgy is cikázna ezernyi gondolat, de a fáradtság, az átok, a rémképek csak egyre inkább viszik a mélybe. Nehogy Nori-ban, vagy Grael-ben, momentán magában sem bízik. Nem hat az ígéret, az ölelés, akkor mégis mi fog hatni? Honnan tudhatná, hogy jó helyen van-e, ha épp azt bizonygatja a férfi, hogy ostobák a lépései? Hiszen ez is egy lépés. Itt van, nem tudni, hogy jó helyen-e. Valami képes egyáltalán megnyugtatni?* - Azt mindig tudtam, ha nem is úgy tűnik, hogy ha vele vagyok, akkor újra megtörténhet. Szinte már vártam, mert akkor tényleg semmi kétség nem férhet hozzá, hogy nem maradhatok mellette. De azt, ami itt van, azt nem értem, most már tényleg nem. *Elfordítja a fejét a másikról, azt sem tudja, hogy maradnia kell-e. Kétségbeesett és nincs olyan gondolata, amit ne szőne át a paranoia. Már csak egy nap… csak vészelje át valahogy.*
2343. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-24 10:32:34
Üzenet elküldve: 2025-03-24 10:32:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyümölcsöző üzletek//
//Zárás//
* Türelmetlensége megint kimutatkozik! Azt gondolnák, hogy a halállal történő találkozását követve türelmesebb, és még az idejét is jobban megbecsülné, ám még mindig kapkod és nyugtalan. Talán csak azért vet fel ilyen drasztikus lehetőségeket, mert jelen helyzetében a pénz az nem akadály, bár legbelül tudja, hogy ez nem lesz mindig így. Akár holnap, akár egy év múlva, de lehet elnincstelenedik, és új lehetőségek után kell néznie, ám ezzel most nem foglalkozik. *
- Sok ritkaság, sok lehetőséggel. Ha onnan hozatják be, akkor az elején tényleg nagy ritkaságnak fog számítani és az árán ez látszódni is fog.
* Erőt vesz magán és inkább hallgat a másikra. Közel sincs annyi pénze, mint amennyit megenged magának. *
- Hátha mások rendelkeznek vele? Nem rossz ötlet! Ha találna, jelezzen nekem, biztos szükségem lesz rájuk a közeljövőben.
* Azzal össze is pakolja a cuccait és mindent elhelyez a táskájába. Sajnos most nem fogja igénybe venni a szobát, amit a beszélgetés elején ígértek neki. Eredetileg úgy gondolta, hogy egész este keverni fog, ám erre nem került sor, és sokkal hamarabb be is fejezték, mint ahogyan arra számított. *
- Később jelentkezem gyűjtögetéssel kapcsolatban, azonban mára végeztünk a keverésekkel! Ha önnek jó, akkor olyan egy-két hat múlva meg is ejthetjük ezt a keresést, bár ezt később áttárgyalhatjuk. Mindenesetre mennem kell!
* Ha a másik segít neki, akkor elég hamar szétszedi és elpakolja a dolgait. *
- A mihamarabbi viszontlátásra!
* Azzal kezet nyújt a másiknak, majd elhagyja a birtokát. *
//Zárás//
* Türelmetlensége megint kimutatkozik! Azt gondolnák, hogy a halállal történő találkozását követve türelmesebb, és még az idejét is jobban megbecsülné, ám még mindig kapkod és nyugtalan. Talán csak azért vet fel ilyen drasztikus lehetőségeket, mert jelen helyzetében a pénz az nem akadály, bár legbelül tudja, hogy ez nem lesz mindig így. Akár holnap, akár egy év múlva, de lehet elnincstelenedik, és új lehetőségek után kell néznie, ám ezzel most nem foglalkozik. *
- Sok ritkaság, sok lehetőséggel. Ha onnan hozatják be, akkor az elején tényleg nagy ritkaságnak fog számítani és az árán ez látszódni is fog.
* Erőt vesz magán és inkább hallgat a másikra. Közel sincs annyi pénze, mint amennyit megenged magának. *
- Hátha mások rendelkeznek vele? Nem rossz ötlet! Ha találna, jelezzen nekem, biztos szükségem lesz rájuk a közeljövőben.
* Azzal össze is pakolja a cuccait és mindent elhelyez a táskájába. Sajnos most nem fogja igénybe venni a szobát, amit a beszélgetés elején ígértek neki. Eredetileg úgy gondolta, hogy egész este keverni fog, ám erre nem került sor, és sokkal hamarabb be is fejezték, mint ahogyan arra számított. *
- Később jelentkezem gyűjtögetéssel kapcsolatban, azonban mára végeztünk a keverésekkel! Ha önnek jó, akkor olyan egy-két hat múlva meg is ejthetjük ezt a keresést, bár ezt később áttárgyalhatjuk. Mindenesetre mennem kell!
* Ha a másik segít neki, akkor elég hamar szétszedi és elpakolja a dolgait. *
- A mihamarabbi viszontlátásra!
* Azzal kezet nyújt a másiknak, majd elhagyja a birtokát. *
2342. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-24 10:03:14
Üzenet elküldve: 2025-03-24 10:03:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Még most is rendkívül rossz ötletnek tartja megmutatni a könyvet Mainak, de Sa'Tereth hideg logikájával szemben ezúttal győz a tehetetlenség fűtötte düh, melynek oka, hogy már nem tud mást kitalálni, hogyan hathatna a nőre, csak a szembesítés jut eszébe. A fekete, cím és szerző nélküli könyv hangos puffanással landol hát a félvér előtt, aki bőszen tanulmányozni is kezdi a benne írtakat. Közben persze érkeznek a kérdések is, de ezúttal számított rájuk.*
- Látomásokon, tapasztalaton, álmokon keresztül. Veled is ez történik most. *Ebben nem hazudott, de a könyv létezésével kapcsolatban valóban. Nem véletlenül nem mutatta meg neki eddig. Azért nem, mert nem tudásvágytól szomjas, ostoba picsák kezébe való ez a tudás. Mai nem állt rá készen, hogy láthassa, és most sem áll, de a két rossz közül, melyekből Grael választhat, talán most ez a kevésbé veszélyes.
Hagyja, hogy Mai tovább lapozza a könyvet, ő egy szót sem szól a megjegyzéseire, csak gondterhelt tekintettel az arcán áll mögötte, és várja, hogy ha a szavak nem, a tapasztalatok nem, akkor a száraz, hideg, papírra vetett tények meggyőzik-e arról, hogy mennyire végtelenül ostoba is volt. Úgy tűnik, hogy igen. A kérdés, ami elhangzik, legalábbis az első, az most azok közé tartozik, amit hallani akart, és szívesen meg is fog válaszolni.*
- Úgy, hogy rendkívül okosnak hiszed magad, ami talán így is van, de egy valamid egészen biztosan nincs, hercegnő. Élettapasztalatod. Rettenetesen fiatal vagy, naiv és vakmerő. A díszes paloták, a szép ruhák, a bálok nem tanítanak neked semmit a külvilágban zajló életről, ami teljesen máshogy működik, mint az ideális, kalitkába zárt világod. A megértéséhez nem elég az ész. Hiába úsztál meg eddig mindent, nem rajtad múlott. Szerencséd volt. Szóval kurvára örülnék neki, ha végre hallgatnál rám, akkor is, ha nem árulom el a teljes igazságot. Mert lehet, hogy nem vagyok olyan okos, mint te, de nekem van tapasztalatom. A te világodból is, és ebből is. *A dühe valamelyest múlik, most már csupán azért prédikál, hogy a saját hibáitól mentse meg a lányt. Kár volna érte, ha ez lenne a veszte.*
- A vérkötelék a démoni üzletek egyik legismertebb formája. Egy paktum, melyet nem lehet megszegni. Nem csoda, hogy rá akart venni. *Figyeli a szomorú kékeket, de nem hatják meg. Hogy miért nem mutatta meg a könyvet eddig? Jó oka volt rá, még akkor is, ha ezzel valamelyest aláásta a bizalmat.*
- Használd már az eszed, az istenekre, baszd meg! *Morran fel újra indulatosan a nyafogást hallva.* Képzeld magad a helyembe! Ha eljön hozzád egy idegen, nagyképű, ostoba picsa, aki azt hiszi, hogy ő diktálja a szabályokat, mit tettél volna? Ha elkezd homályos körülmények között Sa'Terethről és a mágiájáról érdeklődni, a kezébe adtad volna a megoldást? Miért kellett volna olyannyira biztosnak lennem abban, hogy te csak az áldozat vagy, és nem a gonosz? *Akkor most ő kérdez, méghozzá sokat, és a válaszokat is várja, mert bizony ezek a kérdések most fontosabbak bármely másiknál.*
*Még most is rendkívül rossz ötletnek tartja megmutatni a könyvet Mainak, de Sa'Tereth hideg logikájával szemben ezúttal győz a tehetetlenség fűtötte düh, melynek oka, hogy már nem tud mást kitalálni, hogyan hathatna a nőre, csak a szembesítés jut eszébe. A fekete, cím és szerző nélküli könyv hangos puffanással landol hát a félvér előtt, aki bőszen tanulmányozni is kezdi a benne írtakat. Közben persze érkeznek a kérdések is, de ezúttal számított rájuk.*
- Látomásokon, tapasztalaton, álmokon keresztül. Veled is ez történik most. *Ebben nem hazudott, de a könyv létezésével kapcsolatban valóban. Nem véletlenül nem mutatta meg neki eddig. Azért nem, mert nem tudásvágytól szomjas, ostoba picsák kezébe való ez a tudás. Mai nem állt rá készen, hogy láthassa, és most sem áll, de a két rossz közül, melyekből Grael választhat, talán most ez a kevésbé veszélyes.
Hagyja, hogy Mai tovább lapozza a könyvet, ő egy szót sem szól a megjegyzéseire, csak gondterhelt tekintettel az arcán áll mögötte, és várja, hogy ha a szavak nem, a tapasztalatok nem, akkor a száraz, hideg, papírra vetett tények meggyőzik-e arról, hogy mennyire végtelenül ostoba is volt. Úgy tűnik, hogy igen. A kérdés, ami elhangzik, legalábbis az első, az most azok közé tartozik, amit hallani akart, és szívesen meg is fog válaszolni.*
- Úgy, hogy rendkívül okosnak hiszed magad, ami talán így is van, de egy valamid egészen biztosan nincs, hercegnő. Élettapasztalatod. Rettenetesen fiatal vagy, naiv és vakmerő. A díszes paloták, a szép ruhák, a bálok nem tanítanak neked semmit a külvilágban zajló életről, ami teljesen máshogy működik, mint az ideális, kalitkába zárt világod. A megértéséhez nem elég az ész. Hiába úsztál meg eddig mindent, nem rajtad múlott. Szerencséd volt. Szóval kurvára örülnék neki, ha végre hallgatnál rám, akkor is, ha nem árulom el a teljes igazságot. Mert lehet, hogy nem vagyok olyan okos, mint te, de nekem van tapasztalatom. A te világodból is, és ebből is. *A dühe valamelyest múlik, most már csupán azért prédikál, hogy a saját hibáitól mentse meg a lányt. Kár volna érte, ha ez lenne a veszte.*
- A vérkötelék a démoni üzletek egyik legismertebb formája. Egy paktum, melyet nem lehet megszegni. Nem csoda, hogy rá akart venni. *Figyeli a szomorú kékeket, de nem hatják meg. Hogy miért nem mutatta meg a könyvet eddig? Jó oka volt rá, még akkor is, ha ezzel valamelyest aláásta a bizalmat.*
- Használd már az eszed, az istenekre, baszd meg! *Morran fel újra indulatosan a nyafogást hallva.* Képzeld magad a helyembe! Ha eljön hozzád egy idegen, nagyképű, ostoba picsa, aki azt hiszi, hogy ő diktálja a szabályokat, mit tettél volna? Ha elkezd homályos körülmények között Sa'Terethről és a mágiájáról érdeklődni, a kezébe adtad volna a megoldást? Miért kellett volna olyannyira biztosnak lennem abban, hogy te csak az áldozat vagy, és nem a gonosz? *Akkor most ő kérdez, méghozzá sokat, és a válaszokat is várja, mert bizony ezek a kérdések most fontosabbak bármely másiknál.*
2341. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-23 22:24:31
Üzenet elküldve: 2025-03-23 22:24:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés Artheniorba//
-Nagy? *Végigpillant friss öltözékén. Talán egy picit valóban az, de amúgy sem kedveli, ha bőrére tapad a ruhaanyag. Ha valamivel vaskosabb lenne, valószínűleg kellően kitöltené. Bárhogy is, roppant fessnek érzi magát, ebben pedig kritikus társasága sem tudja megingatni.
Elidőzik tekintete a telt ajkakon, a karcsú nyakon és a dekoltázs vonalain is, ahogy a lány a gallérját igyekszik helyrepofozni. Nem holmi könnyen jött lehetőséget használ ki, ez reflexszerű nála.*
-Nem, tudtommal nem. Tiszta vagyok. *A legkevésbé sem sérti a kérdés, valahogy természetesnek véli, hogy a nemes kikérdezi. Hunyorog egy sort az enyhe fájdalomtól, ahogy Relael sötét fürtjeit húzza fésűjével. Tisztában van vele, hogy nem holmi törődő gyengédség munkál a hosszúéletűben. Ha nem ismerné az elfet, a türelmetlen mozdulatokból is könnyedén kiderülne. Persze végig állja a sarat, nem moccan, míg Relael nem végez.*
~Gyengéd, igényes férfiak. Na persze. A szukát meg nem meghágják, hanem szeretkezik.~ *A saját felfogásában a nemest határozottan finomnak tartja, még akkor is, ha a szó szoros értelmét vesszük. Abban pedig egészen bizonyos, hogy Relael nem gyengéd és igényes férfiakkal szokta múlatni az idejét. Persze azt is érteni véli, amit a tisztavérű elf mond; tudja, hogy Alissäna rühelli a durva ügyfeleit. A maga módján igyekszik kedvére tenni a lánynak, még akkor is, ha kéjkedve elég könnyen magával ragadja, ha a pillangóról van szó.*
-Nem minden finom hölgy kedveli a gyengédséget. *Szürke tekintete csak lopva keresi a zöldet. Óvatosan fogalmaz, mert a határt azért csak óvatosan lépdeli át. Éppen csak, hogy ráhelyezi lábujjhegyét.
Ami az útba igazítást illeti, meglepően könnyű dolga van. Az első járókelő, akit széles mosollyal megszólít útba igazítja őket. Nem telik el jó fertályóra, s már a szóban forgó, polgári kúria kapuja előtt ácsorognak. Továbbra is maga mögött vezeti Relael hátasát a kantárjánál fogva.*
-Ez lenne az. *Ha nem lenne nyilvánvaló, hát közli is a nemessel. Sebtiben hátrasimítja sötét hajkoronáját, melynek rendbe szedésére az imént tett kísérletet a nemes. Fogalma sincs, hogy mi a módi ilyen körökben, így egyik lábáról a másikra áll, míg nem jön valaki.*
-Nagy? *Végigpillant friss öltözékén. Talán egy picit valóban az, de amúgy sem kedveli, ha bőrére tapad a ruhaanyag. Ha valamivel vaskosabb lenne, valószínűleg kellően kitöltené. Bárhogy is, roppant fessnek érzi magát, ebben pedig kritikus társasága sem tudja megingatni.
Elidőzik tekintete a telt ajkakon, a karcsú nyakon és a dekoltázs vonalain is, ahogy a lány a gallérját igyekszik helyrepofozni. Nem holmi könnyen jött lehetőséget használ ki, ez reflexszerű nála.*
-Nem, tudtommal nem. Tiszta vagyok. *A legkevésbé sem sérti a kérdés, valahogy természetesnek véli, hogy a nemes kikérdezi. Hunyorog egy sort az enyhe fájdalomtól, ahogy Relael sötét fürtjeit húzza fésűjével. Tisztában van vele, hogy nem holmi törődő gyengédség munkál a hosszúéletűben. Ha nem ismerné az elfet, a türelmetlen mozdulatokból is könnyedén kiderülne. Persze végig állja a sarat, nem moccan, míg Relael nem végez.*
~Gyengéd, igényes férfiak. Na persze. A szukát meg nem meghágják, hanem szeretkezik.~ *A saját felfogásában a nemest határozottan finomnak tartja, még akkor is, ha a szó szoros értelmét vesszük. Abban pedig egészen bizonyos, hogy Relael nem gyengéd és igényes férfiakkal szokta múlatni az idejét. Persze azt is érteni véli, amit a tisztavérű elf mond; tudja, hogy Alissäna rühelli a durva ügyfeleit. A maga módján igyekszik kedvére tenni a lánynak, még akkor is, ha kéjkedve elég könnyen magával ragadja, ha a pillangóról van szó.*
-Nem minden finom hölgy kedveli a gyengédséget. *Szürke tekintete csak lopva keresi a zöldet. Óvatosan fogalmaz, mert a határt azért csak óvatosan lépdeli át. Éppen csak, hogy ráhelyezi lábujjhegyét.
Ami az útba igazítást illeti, meglepően könnyű dolga van. Az első járókelő, akit széles mosollyal megszólít útba igazítja őket. Nem telik el jó fertályóra, s már a szóban forgó, polgári kúria kapuja előtt ácsorognak. Továbbra is maga mögött vezeti Relael hátasát a kantárjánál fogva.*
-Ez lenne az. *Ha nem lenne nyilvánvaló, hát közli is a nemessel. Sebtiben hátrasimítja sötét hajkoronáját, melynek rendbe szedésére az imént tett kísérletet a nemes. Fogalma sincs, hogy mi a módi ilyen körökben, így egyik lábáról a másikra áll, míg nem jön valaki.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2384-2403