// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Az élet furcsa véletlenekre sarkallja az embereket, néhol csak egy baráttal futsz össze, valahol egy kellemes társasággal hoz össze a sors, de az, hogy egy templomban összefuss egy olyan személlyel, aki valami olyan dolgot nyit fel benned, amit eddig mélyen elnyomtál magadban?
Igazán ritka pillanatnak lehetnek tanúi, azok a személyek akik kart karral párosítva haladnak egy pompázatos fehér ló társaságában. Ágas mindig is egy büszke ló volt, de most gazdája az, akire igazán az. Nem húzza gazdáját, kényelmesen és nyugodtan halad mellettük, és tekintetét alkalmanként a párosra veti.
Tanilla és Nilevard a fellegekben járnak, egy olyan hely mutatkozott meg számukra, amit kevesen ismerhetnek meg a nagyvilágban. Szavaik őszintén csengnek az utca forgatagában. Nilevardban támad egy ötlet, amelyt talán a másik fél nem támogatna, így gyorsan el is nyomja magában, hogy nehogy kikotyogja. *
- Mit szólnál ahhoz, hogy ha indulás előtt közösen mennénk el a piacra?
* Néz érdeklődve a lányra, és a mosolyát nem tudja vissza tartani. *
- Arra gondoltam, hogy ha már hetekig távol lehetünk néhány dolgot közösen is vehetnénk.
* Oh Nilevard! Te szeleburdi fiú! Egy hölgyet táncra hívni a piac forgatagában.... Az egy bátor cselekedet, főleg ha oly szavakat használsz, amiből azt veheti le, hogy te akarod finanszírozni. Közben a lány vissza kérdez arra az ismeretlen barátra. *
- Ágasra gondoltam.
* Kacag fel a lovag. *
- A jutalmakat nagyon szívleli, és alkalmanként szoktam számára finomságokat is biztosítani. Deh.... őőh... Mit szólsz hozzá?
* A lovag szavaiból a lány érezheti, hogy nagyon is elgondolkozott a közös út lehetőségén, bár a szőke fiú tisztában van vele, hogy előbb engedélyt kell kérnie rá. *
- Megpróbálok mindent, hogy elszabadulhassak, de kérlek ha tudtok... Várjatok meg, és szívesen veletek tartok.
* Végül a lovag az idő forgatagának kérdésére is rádöbben, tekintetét az égre mereszti ahol láthatja, hogy igenis a reggel már távol jár, egy mély sóhajjal mutatja be csalódottságát a lány felé, de utána egy ugyanolyan csillogó mosollyal tekint fel rá. *
- Igazad van...Ahhh
* Pirul el újra a lovag zavartan, még nem tudja miképp kezelje a helyzetet, de egyszer biztos bátorsága felülmúlja Tanilla ravasz csáberejét... Vagy talán... Mégse... *
- Bocsásd meg, hogy sietni akarok, de számomra ez oly ismeretlen terep.... Oly jól érzem magam melletted, és most olyan fura érzésem van, mintha a világ megnyílt volna előttem.
* Tekintete mély gondolatokat rejt, egy elképzelést, miről még álmodni sem mert volna idáig. *
- Holnap lenne kedved találkozni a kaszárnyánál? Reggel korán kelek, hogy az edzést és a gyakorlást levezessem, de utána örülnék ha tudnánk találkozni...
* Mondja zavartan, majd a lány tekintetébe vész... És csak bámulja... Nyugodt szívvel, és meglepetésére, dadogás nélkül.... *
A hozzászólás írója (Nilevard Demingen Sethvar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.19 20:03:10