Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 139 (2761. - 2780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263
2780. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-23 02:51:40
Üzenet elküldve: 2025-08-23 02:51:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
- Valóban. Lenyűgöző látvány lehet. * Bólint a harcos, és láthatóan nem félelemmel, hanem csodálattal gondol a látványra. Nagyon szívesen vonulna így harcba, de még szívesen küzdene meg valakivel, aki egy medgolyon közeledik felé. Persze tudja, hogy valószínűleg nem lenne ellene esélye, de mégis, felcsigázza őt a lehetőség, hogy élete utolsó küzdelme ilyen legyen. Eposzokba, balladákba illő, amit aztán dekádokon át énekelnek a bárdok. *
- Bűn lenne nem élni a lehetőséggel. * Feleli a kérdésre, és a nyakát érő csókra megborzong. Persze valahol ő sem érti, hogy mi ütött belé, mi babonázta meg ennyire, de ez is csak a bárd képességeit dicséri.
Az állatokkal történő harc ismertetése közel sem tölti el olyan harci vággyal, mint a korábbi lovas ellen vívott elképzelt küzdelem. A farkasok, medvék gyilkolásában nem lelné örömét, nem gondolja, hogy ezek olyan dicső tettek lennének. *
- Hidd el, hogy a tőröddel még kevesebbre mennél. * Csóválja a fejét, nem engedve el a korábbi, szerinte igen fontos intelmeket. * Még ha nem is tudod, hogy pontosan hogyan célozz, több esélyed van szerencsésen eltalálni, mintha hagyod, hogy közel kerüljön. Az is lehet, hogy ha mellé lősz, megijed, és inkább más préda után kutat. Ez a titka az állatokkal való harcnak, elhiteted velük, hogy nem vagy zsákmány, nem éri meg ujjat húzni veled. ÉS így elkerülöd az összetűzést is. * Köti az ebet a karóhoz, úgy érzi, hogy fontos, hogy ezt tisztán lássa Merlana. Nem akarja, hogy bármit is tanít neki, azt gondolja, megküzdhet egy vadállattal. Persze ha józanul gondolkodna, belátná, hogy ilyen veszély nem fenyegeti, de jelenleg fáradt, az alkohol eltompítja, és nehezebben gondolkodik.
Hagyja, hogy hatalmaskodjon felette a kedvese, bár általában az ilyen helyzetek feszélyezik, kellemetlen érzéssel töltik el, most nem kapcsol be harcos reflexe, nem akar szabadulni. És milyen jó, hogy nem teszi, mert így egy csók a jutalma, meg egy jóleső ölelés. *
- Rendben van. * Bólint, és megfordul, hogy ő is elkezdje átmosni a tökéletesnek tartott testet. Próbál hasonló mozdulatokkal, és kedveskedéssel élni, mint a bárd korábban, bár mozdulatain érződik, hogy még soha életében nem mosdott meg mást. Eljátszadozik a gondolattal, hogy eljátszadozik kicsit a másikkal, de úgy érzi, hogy ahhoz már mindketten fáradtak, talán túl sok lenne az olyan fajta törődésből. Ezért inkább a jóleső, kellemes, és alapos mosdásra koncentrál, igyekszik tetőtől talpig átmosni, mielőtt kiemelkedne a vízből. A hideg levegő álnok módon emlékezteti arra, hogy bizony lehűlt már a fürdővíz, és szemével törölközőt keres. *
- Igazad volt, tényleg sokáig ültünk benne. * Jegyzi meg, és ha talál szárítkozásra alkalmas anyagot, akkor természetesen az elsőt kedvesének ajánlja fel, és csak utána kezd abba, hogy önmagát is szárazra törölgesse. *
- Na és tudod már, hogy hol tervezel aludni? * Teszi fel a kérdést, tekintete és arckifejezése alapján talán egyértelmű, hogy milyen választ vár. *
- Nagyon kellemes volt az este, mind a ketten ellazultunk, ha démon lennék, én biztos, hogy ilyenkor támadnék. Lehet, hogy az lenne a legjobb, ha veled maradnék. * Teszi még hozzá, hogy egyértelmű legyen, hogyan is tervezi tölteni az éjszakát. *
//Sub Rosa Panzió//
- Valóban. Lenyűgöző látvány lehet. * Bólint a harcos, és láthatóan nem félelemmel, hanem csodálattal gondol a látványra. Nagyon szívesen vonulna így harcba, de még szívesen küzdene meg valakivel, aki egy medgolyon közeledik felé. Persze tudja, hogy valószínűleg nem lenne ellene esélye, de mégis, felcsigázza őt a lehetőség, hogy élete utolsó küzdelme ilyen legyen. Eposzokba, balladákba illő, amit aztán dekádokon át énekelnek a bárdok. *
- Bűn lenne nem élni a lehetőséggel. * Feleli a kérdésre, és a nyakát érő csókra megborzong. Persze valahol ő sem érti, hogy mi ütött belé, mi babonázta meg ennyire, de ez is csak a bárd képességeit dicséri.
Az állatokkal történő harc ismertetése közel sem tölti el olyan harci vággyal, mint a korábbi lovas ellen vívott elképzelt küzdelem. A farkasok, medvék gyilkolásában nem lelné örömét, nem gondolja, hogy ezek olyan dicső tettek lennének. *
- Hidd el, hogy a tőröddel még kevesebbre mennél. * Csóválja a fejét, nem engedve el a korábbi, szerinte igen fontos intelmeket. * Még ha nem is tudod, hogy pontosan hogyan célozz, több esélyed van szerencsésen eltalálni, mintha hagyod, hogy közel kerüljön. Az is lehet, hogy ha mellé lősz, megijed, és inkább más préda után kutat. Ez a titka az állatokkal való harcnak, elhiteted velük, hogy nem vagy zsákmány, nem éri meg ujjat húzni veled. ÉS így elkerülöd az összetűzést is. * Köti az ebet a karóhoz, úgy érzi, hogy fontos, hogy ezt tisztán lássa Merlana. Nem akarja, hogy bármit is tanít neki, azt gondolja, megküzdhet egy vadállattal. Persze ha józanul gondolkodna, belátná, hogy ilyen veszély nem fenyegeti, de jelenleg fáradt, az alkohol eltompítja, és nehezebben gondolkodik.
Hagyja, hogy hatalmaskodjon felette a kedvese, bár általában az ilyen helyzetek feszélyezik, kellemetlen érzéssel töltik el, most nem kapcsol be harcos reflexe, nem akar szabadulni. És milyen jó, hogy nem teszi, mert így egy csók a jutalma, meg egy jóleső ölelés. *
- Rendben van. * Bólint, és megfordul, hogy ő is elkezdje átmosni a tökéletesnek tartott testet. Próbál hasonló mozdulatokkal, és kedveskedéssel élni, mint a bárd korábban, bár mozdulatain érződik, hogy még soha életében nem mosdott meg mást. Eljátszadozik a gondolattal, hogy eljátszadozik kicsit a másikkal, de úgy érzi, hogy ahhoz már mindketten fáradtak, talán túl sok lenne az olyan fajta törődésből. Ezért inkább a jóleső, kellemes, és alapos mosdásra koncentrál, igyekszik tetőtől talpig átmosni, mielőtt kiemelkedne a vízből. A hideg levegő álnok módon emlékezteti arra, hogy bizony lehűlt már a fürdővíz, és szemével törölközőt keres. *
- Igazad volt, tényleg sokáig ültünk benne. * Jegyzi meg, és ha talál szárítkozásra alkalmas anyagot, akkor természetesen az elsőt kedvesének ajánlja fel, és csak utána kezd abba, hogy önmagát is szárazra törölgesse. *
- Na és tudod már, hogy hol tervezel aludni? * Teszi fel a kérdést, tekintete és arckifejezése alapján talán egyértelmű, hogy milyen választ vár. *
- Nagyon kellemes volt az este, mind a ketten ellazultunk, ha démon lennék, én biztos, hogy ilyenkor támadnék. Lehet, hogy az lenne a legjobb, ha veled maradnék. * Teszi még hozzá, hogy egyértelmű legyen, hogyan is tervezi tölteni az éjszakát. *
2779. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-23 02:35:18
Üzenet elküldve: 2025-08-23 02:35:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis csend a vihar előtt//
*Norennar érzi a homlokának súrlódását, a lélegzetek közelségét, és a szavak, amelyek végre elhagyják Thea ajkait, szinte belülről rázkódtatják meg. Hallja, mennyire remeg a hangja, mennyire nyers és őszinte az a vallomás, amit a nő kiejt. Egy pillanatra becsukja a szemét, mély levegőt vesz, és hagyja, hogy a szíve diktáljon választ.*
- Te is nekem.
*Mondja rekedten, minden szót kissé hosszabbra nyújtva, mintha így akarná belesűríteni mindazt, amit napokig nem tudott kimondani.
Ujjai a nő derekán kapaszkodnak, a vízben apró hullámokat ver a mozdulat, mikor közelebb húzza. Szinte szomjasan keresi újra az ajkát, csókja ezúttal már nem a visszafogottságról szól. Mély, feszes, benne van a hiány, az éhség, a visszafojtott vágy. A nyelve lassan, de határozottan simul a másikéra, a sóhaj, amit hall, szinte belehasít a testében keringő feszültségbe.
A kezei nem maradnak mozdulatlanok. Először a vizes vászonra simulnak, a ruha tapadása alatt kitapogatja a domborulatokat, majd lassan felfelé indulnak. Végigsimít a hátán, egészen a tarkójáig, ahol finoman markol bele a nedves tincsekbe, miközben a csókjukat elmélyíti. A másik keze viszont lejjebb csúszik, a csípőn túl, hogy közelebb húzza, szorosabban az ölébe.
A testében a fáradtság nyomtalanul oldódik fel. Minden izma éhezve reagál a közelségre, minden porcikája újra életre kel, ahogy a nő forróbbá válik a karjai között. Amikor Thea ajkai a nyakát keresik, a férfiból kéjes sóhaj szakad fel, amely belerezget a mellkasába.*
- Fél óra. *Morogja rekedten, miközben a száját az állvonalról levezeti a kulcscsontig.* - Ennél kevesebbel nem érem be.
*Szavai után ajkai végigjárják a bőrt, a fogai éppen csak érintik, miközben a kezével lassan a combok közé siklik. A víz súlyától tapadó ruha alatt kitapogatja a nő vonalát, ujjai a belső combon húznak lassú, köröző íveket, mielőtt feljebb csúsznak. A mozdulata nem kérdés, hanem követelés, a szenvedély nyílt megnyilvánulása.
Az ölében érezhetően nő a feszültség, ágyéka fájón jelzi, mennyire készen áll. Amikor Thea közelebb simul, lábai még szorosabban fonódnak köré, a férfi nem bír tovább várni. Egy rövid pillanatnyi tétovázás után két kézzel ragadja meg, az egyik a comb alá siklik, a másik a derekát fogja biztosan. Megemeli annyira, hogy ne legyen előtte akadály.
A mozdulat lassan kezdődik, mintha időt akarna adni mindkettejüknek, hogy átérezzék a pillanatot. A nő testének melege körülöleli, és Norennar zihálva hajtja homlokát a másik vállára. A következő lökés azonban már erőteljesebb, ritmust keres, amely gyorsan feszesebbé válik. Kezei közben újra a nő hátán simítanak végig, majd a nedves hajába markol, hogy közel tartsa, ne engedje, hogy a tekintete máshol pihenjen, csak rajta.*
- Hiányoztál... mindenestül.
*Szakad ki belőle, miközben a víz a mozdulatok ütemére csapódik a dézsa falának.
A szenvedélyük összeolvad a gőzös melegben, minden csók, minden érintés egyre vadabbá válik. Norennar már nem visszafogott, minden mozdulatából érezni, hogy nem csak pihenni akar mellette, hanem birtokolni, élni, újra és újra megerősíteni, hogy itt van, vele.
A szívverése zakatol, a teste feszült, mégis minden mozdulatában ott a gyengédség is, az a fajta törődés, amely nem engedi, hogy fájdalom legyen abból, amit most ketten megosztanak. És bár a világ odakint tovább zajong, ebben a dézsában, a mécsesek fényében most csak ők léteznek, fél óra vagy egy örökkévalóság, mindegy, mert Norennar számára ez a pillanat maga a megváltás.*
*Norennar érzi a homlokának súrlódását, a lélegzetek közelségét, és a szavak, amelyek végre elhagyják Thea ajkait, szinte belülről rázkódtatják meg. Hallja, mennyire remeg a hangja, mennyire nyers és őszinte az a vallomás, amit a nő kiejt. Egy pillanatra becsukja a szemét, mély levegőt vesz, és hagyja, hogy a szíve diktáljon választ.*
- Te is nekem.
*Mondja rekedten, minden szót kissé hosszabbra nyújtva, mintha így akarná belesűríteni mindazt, amit napokig nem tudott kimondani.
Ujjai a nő derekán kapaszkodnak, a vízben apró hullámokat ver a mozdulat, mikor közelebb húzza. Szinte szomjasan keresi újra az ajkát, csókja ezúttal már nem a visszafogottságról szól. Mély, feszes, benne van a hiány, az éhség, a visszafojtott vágy. A nyelve lassan, de határozottan simul a másikéra, a sóhaj, amit hall, szinte belehasít a testében keringő feszültségbe.
A kezei nem maradnak mozdulatlanok. Először a vizes vászonra simulnak, a ruha tapadása alatt kitapogatja a domborulatokat, majd lassan felfelé indulnak. Végigsimít a hátán, egészen a tarkójáig, ahol finoman markol bele a nedves tincsekbe, miközben a csókjukat elmélyíti. A másik keze viszont lejjebb csúszik, a csípőn túl, hogy közelebb húzza, szorosabban az ölébe.
A testében a fáradtság nyomtalanul oldódik fel. Minden izma éhezve reagál a közelségre, minden porcikája újra életre kel, ahogy a nő forróbbá válik a karjai között. Amikor Thea ajkai a nyakát keresik, a férfiból kéjes sóhaj szakad fel, amely belerezget a mellkasába.*
- Fél óra. *Morogja rekedten, miközben a száját az állvonalról levezeti a kulcscsontig.* - Ennél kevesebbel nem érem be.
*Szavai után ajkai végigjárják a bőrt, a fogai éppen csak érintik, miközben a kezével lassan a combok közé siklik. A víz súlyától tapadó ruha alatt kitapogatja a nő vonalát, ujjai a belső combon húznak lassú, köröző íveket, mielőtt feljebb csúsznak. A mozdulata nem kérdés, hanem követelés, a szenvedély nyílt megnyilvánulása.
Az ölében érezhetően nő a feszültség, ágyéka fájón jelzi, mennyire készen áll. Amikor Thea közelebb simul, lábai még szorosabban fonódnak köré, a férfi nem bír tovább várni. Egy rövid pillanatnyi tétovázás után két kézzel ragadja meg, az egyik a comb alá siklik, a másik a derekát fogja biztosan. Megemeli annyira, hogy ne legyen előtte akadály.
A mozdulat lassan kezdődik, mintha időt akarna adni mindkettejüknek, hogy átérezzék a pillanatot. A nő testének melege körülöleli, és Norennar zihálva hajtja homlokát a másik vállára. A következő lökés azonban már erőteljesebb, ritmust keres, amely gyorsan feszesebbé válik. Kezei közben újra a nő hátán simítanak végig, majd a nedves hajába markol, hogy közel tartsa, ne engedje, hogy a tekintete máshol pihenjen, csak rajta.*
- Hiányoztál... mindenestül.
*Szakad ki belőle, miközben a víz a mozdulatok ütemére csapódik a dézsa falának.
A szenvedélyük összeolvad a gőzös melegben, minden csók, minden érintés egyre vadabbá válik. Norennar már nem visszafogott, minden mozdulatából érezni, hogy nem csak pihenni akar mellette, hanem birtokolni, élni, újra és újra megerősíteni, hogy itt van, vele.
A szívverése zakatol, a teste feszült, mégis minden mozdulatában ott a gyengédség is, az a fajta törődés, amely nem engedi, hogy fájdalom legyen abból, amit most ketten megosztanak. És bár a világ odakint tovább zajong, ebben a dézsában, a mécsesek fényében most csak ők léteznek, fél óra vagy egy örökkévalóság, mindegy, mert Norennar számára ez a pillanat maga a megváltás.*
2778. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-22 23:43:06
Üzenet elküldve: 2025-08-22 23:43:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
*Oldalra billenti a fejét, ahogy maga elé képzeli a medgoly-harcosokat, még a hátmosást is abbahagyja néhány pillanatra, aztán egyetértve kezd bólogatni, most épp csak magának, hisz Pashthra már háttal van neki, így nem láthatja.*
- Hát még az milyen félelmetes lehet, mikor feléd indul el egy olyan lovas. *Nevetgél, és közben folytatja a másik hátának mosdatását, és hallgatja a történetet a vadászatról, ami egészen leköti, míg úgymond dolgozik.*
- Nem bírod ki, hogy ne tapizz, mi? *Szólal meg vigyorogva, mikor megérzi a lábain a kósza kezeket, majd egy lágy csókot lehel a fiú nyakára hátulról, jelezve, hogy csak viccelődik, nyugodtan simogassa csak, ha szeretné.
A harcos szavait most egyébként újra úgy issza, mintha csak kötelező tananyag volna, amit elmond a vadállatokról, a viselkedésükről, és arról, hogy mit lehet tenni ellenük, ha egyszer a vacsorájuknak néznék. Bár, Artheniorban nem sok ragadozóval találkozhat az ember lánya, de ha netalántán mégis el kellene hagynia a várost, bármi megtörténhet. Kissé megrázza a fejét, hogy ezeket a gondolatokat ki is verje a fejéből. Nem lesz semmi baj, és nem kell innen elmennie sehová. Ebben szeretne és fog is bízni.*
- Sokra nem mennék egy íjjal én sem, hiába van húrja *kuncogja a rögtönzött oktatás végén.* Úgyhogy maradjunk inkább annál, hogy sehogy nem akarok vadállatokkal harcolni, sem mással, legfeljebb veled az ágyban. *Huncut mosoly költözik az arcára, mikor érzi, hogy a fiú közelebb húzza őt magához. Egyik karját Pashthra csókért hátrahajtott fejét megtartva az álla alá helyezi, és úgy tartja, mintha épp valami igencsak kellemetlen pózban tartaná őt fogva. Persze, ehhez szinte teljesen fel kell állnia a dézsában, hogy partnere fölé magasodhasson, de megéri.*
- Megvagy! *Vigyorog rá, és ő is kissé előre hajol, hogy ajkuk összeérhessen egy finom, hosszú csókhoz, mely közben másik kezével a harcos izmos mellkasát átkarolva öleli őt, teste pedig teljesen hozzásimul az övéhez a korábbi mozdulat következtében.*
- Mmm… *Sóhajt bele jólesően a csókba, majd elhúzódik, és szabadon engedi áldozatát is.* Igen, kérlek, de aztán menjünk aludni, különben itt alszom el, kihűl a víz, és sült csirke helyett fagyasztott pulyka lesz belőlem, úgy meg nem fogok ízleni a démonoknak. *Kacag fel játékosan, és közben Pashthra kezébe nyomja a szivacsot, majd hátat fordít neki, várva a törődést.*
//Sub Rosa Panzió//
*Oldalra billenti a fejét, ahogy maga elé képzeli a medgoly-harcosokat, még a hátmosást is abbahagyja néhány pillanatra, aztán egyetértve kezd bólogatni, most épp csak magának, hisz Pashthra már háttal van neki, így nem láthatja.*
- Hát még az milyen félelmetes lehet, mikor feléd indul el egy olyan lovas. *Nevetgél, és közben folytatja a másik hátának mosdatását, és hallgatja a történetet a vadászatról, ami egészen leköti, míg úgymond dolgozik.*
- Nem bírod ki, hogy ne tapizz, mi? *Szólal meg vigyorogva, mikor megérzi a lábain a kósza kezeket, majd egy lágy csókot lehel a fiú nyakára hátulról, jelezve, hogy csak viccelődik, nyugodtan simogassa csak, ha szeretné.
A harcos szavait most egyébként újra úgy issza, mintha csak kötelező tananyag volna, amit elmond a vadállatokról, a viselkedésükről, és arról, hogy mit lehet tenni ellenük, ha egyszer a vacsorájuknak néznék. Bár, Artheniorban nem sok ragadozóval találkozhat az ember lánya, de ha netalántán mégis el kellene hagynia a várost, bármi megtörténhet. Kissé megrázza a fejét, hogy ezeket a gondolatokat ki is verje a fejéből. Nem lesz semmi baj, és nem kell innen elmennie sehová. Ebben szeretne és fog is bízni.*
- Sokra nem mennék egy íjjal én sem, hiába van húrja *kuncogja a rögtönzött oktatás végén.* Úgyhogy maradjunk inkább annál, hogy sehogy nem akarok vadállatokkal harcolni, sem mással, legfeljebb veled az ágyban. *Huncut mosoly költözik az arcára, mikor érzi, hogy a fiú közelebb húzza őt magához. Egyik karját Pashthra csókért hátrahajtott fejét megtartva az álla alá helyezi, és úgy tartja, mintha épp valami igencsak kellemetlen pózban tartaná őt fogva. Persze, ehhez szinte teljesen fel kell állnia a dézsában, hogy partnere fölé magasodhasson, de megéri.*
- Megvagy! *Vigyorog rá, és ő is kissé előre hajol, hogy ajkuk összeérhessen egy finom, hosszú csókhoz, mely közben másik kezével a harcos izmos mellkasát átkarolva öleli őt, teste pedig teljesen hozzásimul az övéhez a korábbi mozdulat következtében.*
- Mmm… *Sóhajt bele jólesően a csókba, majd elhúzódik, és szabadon engedi áldozatát is.* Igen, kérlek, de aztán menjünk aludni, különben itt alszom el, kihűl a víz, és sült csirke helyett fagyasztott pulyka lesz belőlem, úgy meg nem fogok ízleni a démonoknak. *Kacag fel játékosan, és közben Pashthra kezébe nyomja a szivacsot, majd hátat fordít neki, várva a törődést.*
2777. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-22 22:31:11
Üzenet elküldve: 2025-08-22 22:31:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
* Az elhúzott lábat szívesen követné, és feküdne vissza Merlana mellé, de a mutatóujjas mozdulatokat látva inkább követi az újabb parancsot, és megfordul. El is felejtette már, hogy arra kérte a bárdot, mossa majd meg a hátát. Hagyja, hogy nő a szivaccsal átdörzsölje a bőrt, előre hajolva. *
- Amikor én találkoztam velük, még túl vadak ahhoz, hogy valaki megülje őket, de volt egy druida, akinek a nevelésük volt a feladata. Talán már teljesen beidomította őket, és hátasnak használják. Képzeld el, milyen félelmetes látvány lehet, ahogy valaki a medgolyokon lovagolva indul csatába. Az biztos, hogy kétszer is átgondolnám, mennyire akarok megküzdeni velük. * Nevet fel, miközben csak azért, hogy ő is csináljon valamit, hátra nyúl a víz alatt mindkét kezével, és simogatni kezdi Merlana lábait. Nem éppen mosdás, de legalább nem csak ül ott, mint egy... ülő harcos. *
- Vadásztam már, de nem bánok túl jól az íjjal. * Feleli őszintén a kérdésre. * És volt már, hogy a táboromat farkasok akarták megtámadni. Viszont a vadállatok mások, mint az emberek. Könnyebb őket elijeszteni, mint megvívni velük. Szerencsére még nem volt olyan, hogy egy falka rám támadt volna. Sokkal veszélyesebbek, mint az útonállók. Ha az utóbbiaknak félelmet keltesz a szívükben, mondjuk úgy, hogy a vezetőjüket megölöd, akkor inkább visszakoznak. A vadállat, ha rászánja magát, hogy rád támadjon, azt szükségből teszi. Éhes, és ha nem esz meg téged, akkor neki is vége. Épp ezért a végsőkig fog küzdeni veled.
* Próbálja minden tapasztalatát belesűríteni a mondandójába, persze könnyen lehet, hogy téved, és butaságot beszél, de ő azok alapján, amiket másoktól hallott, így látja a dolgot. *
- És egyébként is teljesen más ellenük harcolni, ezt jól látod. Az ember fegyverrel támad, amit tudsz hárítani, megannyi betanult mozdulat, amit a tested ösztönösen végrehajt harc közben, egy komoly arzenál áll készen arra, hogy használd. Ha egy medve támad rád, akkor nem tudod csak úgy hárítani a mancsait, abban benne van minden ereje és súlya. Még ha elé is tartod a kardot, a súlya rád telepszik, összenyom. A farkas hasonló, a mancsai messzebb elérnek, és máshogy mozognak, mint egy kard. Ha rám hallgatsz, nem akarsz vadállatokkal harcolni, csak akkor, ha íj van nálad, azok pedig messze. Esetleg lándzsával, bár úgy is sokkal rosszabbak az esélyeid. A kardot meg se próbálnám. * Feleli, és ha kedvese közben végez a hátával, akkor feljebb csúsztatja kezét, megpróbálja megfogni a csuklóit, és magához húzni, hogy ölelje meg, miközben nyakát majdnem kitörve igyekszik csókot lopni. *
- Én is megmossalak téged? * Kérdezi, ha sikerrel járta művelet, bár sejti, hogy elutasító választ fog kapni. *
//Sub Rosa Panzió//
* Az elhúzott lábat szívesen követné, és feküdne vissza Merlana mellé, de a mutatóujjas mozdulatokat látva inkább követi az újabb parancsot, és megfordul. El is felejtette már, hogy arra kérte a bárdot, mossa majd meg a hátát. Hagyja, hogy nő a szivaccsal átdörzsölje a bőrt, előre hajolva. *
- Amikor én találkoztam velük, még túl vadak ahhoz, hogy valaki megülje őket, de volt egy druida, akinek a nevelésük volt a feladata. Talán már teljesen beidomította őket, és hátasnak használják. Képzeld el, milyen félelmetes látvány lehet, ahogy valaki a medgolyokon lovagolva indul csatába. Az biztos, hogy kétszer is átgondolnám, mennyire akarok megküzdeni velük. * Nevet fel, miközben csak azért, hogy ő is csináljon valamit, hátra nyúl a víz alatt mindkét kezével, és simogatni kezdi Merlana lábait. Nem éppen mosdás, de legalább nem csak ül ott, mint egy... ülő harcos. *
- Vadásztam már, de nem bánok túl jól az íjjal. * Feleli őszintén a kérdésre. * És volt már, hogy a táboromat farkasok akarták megtámadni. Viszont a vadállatok mások, mint az emberek. Könnyebb őket elijeszteni, mint megvívni velük. Szerencsére még nem volt olyan, hogy egy falka rám támadt volna. Sokkal veszélyesebbek, mint az útonállók. Ha az utóbbiaknak félelmet keltesz a szívükben, mondjuk úgy, hogy a vezetőjüket megölöd, akkor inkább visszakoznak. A vadállat, ha rászánja magát, hogy rád támadjon, azt szükségből teszi. Éhes, és ha nem esz meg téged, akkor neki is vége. Épp ezért a végsőkig fog küzdeni veled.
* Próbálja minden tapasztalatát belesűríteni a mondandójába, persze könnyen lehet, hogy téved, és butaságot beszél, de ő azok alapján, amiket másoktól hallott, így látja a dolgot. *
- És egyébként is teljesen más ellenük harcolni, ezt jól látod. Az ember fegyverrel támad, amit tudsz hárítani, megannyi betanult mozdulat, amit a tested ösztönösen végrehajt harc közben, egy komoly arzenál áll készen arra, hogy használd. Ha egy medve támad rád, akkor nem tudod csak úgy hárítani a mancsait, abban benne van minden ereje és súlya. Még ha elé is tartod a kardot, a súlya rád telepszik, összenyom. A farkas hasonló, a mancsai messzebb elérnek, és máshogy mozognak, mint egy kard. Ha rám hallgatsz, nem akarsz vadállatokkal harcolni, csak akkor, ha íj van nálad, azok pedig messze. Esetleg lándzsával, bár úgy is sokkal rosszabbak az esélyeid. A kardot meg se próbálnám. * Feleli, és ha kedvese közben végez a hátával, akkor feljebb csúsztatja kezét, megpróbálja megfogni a csuklóit, és magához húzni, hogy ölelje meg, miközben nyakát majdnem kitörve igyekszik csókot lopni. *
- Én is megmossalak téged? * Kérdezi, ha sikerrel járta művelet, bár sejti, hogy elutasító választ fog kapni. *
2776. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-22 19:42:23
Üzenet elküldve: 2025-08-22 19:42:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
- Hm.
*Válaszolja először röviden, amíg eltűnődik egy pillanatra. A szemei ide-oda cikáznak bátyja arcán, miközben azon elmélkedik, hogy valaha is történhet akkora csoda, hogy képes legyen elverni fivérét. Valószínűleg nem, de a férfitól kapott hergelő pillantásokat nem tudja egyszerűen elengedni. A kezében tartott villával egyenesen rámutat, miközben a szemeit is összehúzza. Minden igyekezetével próbál szigorúan nézni, de a kékekben bizony csillog a játékosság.*
- Azt hiszed nem tudnám kiporolni a segged?
*Szegi fel a fejét tettetett sértettséggel, de a végén nem bírja tovább és halkan elneveti magát. Nem fűz hozzá többet, csak a fejét ingatja meg, mert ő ugyan olyan jól tudja, mint Lazziar is, hogy a harci képességei messze alulmaradnak ellene.
De jó egy kicsit kakaskodni, egészen addig, amíg a titokzatos informátor nem kerül szóba. Az az informátor, aki "nem fontos". Homlokráncolva hallgatja fivérét, figyeli az arcára költöző zavart és egyre inkább piszkálja a gondolat, hogy valamit elhallgat előle. Most nem kell megjátszania a sértődést, mert a durcás vonások egy pillanat alatt, nyíltak költöznek az arcára. De kivételesen nagy uralmat gyakorol most érzelmei fölött és nem sértődik meg komolyabban azon, hogy olyan érzése van, mintha Lazziar most nem lenne vele őszinte. De úgy gondolkodik, hogy az a világ, amiben a fivére él, hát abból nem minden szeletet akar megkóstolni. Így bizonyosan okkal fed el előle homály egy-egy tényt. Így inkább hálásnak kéne lennie, mint gyerekesen sértődöttnek.*
- Igen. Tudod, rendesen törődnöm kellett velük, ha azt akartam, hogy azok a parasztfiúk igazán nagyok legyenek.
*Válaszolja, s immáron az arcára visszaköltözik az a játékos, de igencsak gonoszkás vigyor. Igyekszik a választ minél kétértelműbben megfogalmazni. Mert, hát, ha fivére megbizonyosodhatott arról, hogy a szántókon töltött ideje alatt ártatlanságán nem esett csorba, azt még ő is tudja, hogy a férfiak kedvére nem csak úgy lehet tenni, hogy a lányok nagyra tárják a combjaikat.*
- Én pedig igen nagy odaadással elégítettem ki a nagy étvágyukat.
*Húzza össze a szemeit sunyin, majd hirtelen visszavált a kis ártatlan arcra, amit már olyan jól begyakorolt az évek alatt. S, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne kétértelmű szavak után kétségek közt hagyni a másikat, hát fel is kel a székről, hogy eltakarítson maga után az asztalról. Lazziarnál még nem bolygatja meg a tányért. Türelmesen megvárja, hogy befejezze a vacsorát.*
//Baljós kezdetek//
- Hm.
*Válaszolja először röviden, amíg eltűnődik egy pillanatra. A szemei ide-oda cikáznak bátyja arcán, miközben azon elmélkedik, hogy valaha is történhet akkora csoda, hogy képes legyen elverni fivérét. Valószínűleg nem, de a férfitól kapott hergelő pillantásokat nem tudja egyszerűen elengedni. A kezében tartott villával egyenesen rámutat, miközben a szemeit is összehúzza. Minden igyekezetével próbál szigorúan nézni, de a kékekben bizony csillog a játékosság.*
- Azt hiszed nem tudnám kiporolni a segged?
*Szegi fel a fejét tettetett sértettséggel, de a végén nem bírja tovább és halkan elneveti magát. Nem fűz hozzá többet, csak a fejét ingatja meg, mert ő ugyan olyan jól tudja, mint Lazziar is, hogy a harci képességei messze alulmaradnak ellene.
De jó egy kicsit kakaskodni, egészen addig, amíg a titokzatos informátor nem kerül szóba. Az az informátor, aki "nem fontos". Homlokráncolva hallgatja fivérét, figyeli az arcára költöző zavart és egyre inkább piszkálja a gondolat, hogy valamit elhallgat előle. Most nem kell megjátszania a sértődést, mert a durcás vonások egy pillanat alatt, nyíltak költöznek az arcára. De kivételesen nagy uralmat gyakorol most érzelmei fölött és nem sértődik meg komolyabban azon, hogy olyan érzése van, mintha Lazziar most nem lenne vele őszinte. De úgy gondolkodik, hogy az a világ, amiben a fivére él, hát abból nem minden szeletet akar megkóstolni. Így bizonyosan okkal fed el előle homály egy-egy tényt. Így inkább hálásnak kéne lennie, mint gyerekesen sértődöttnek.*
- Igen. Tudod, rendesen törődnöm kellett velük, ha azt akartam, hogy azok a parasztfiúk igazán nagyok legyenek.
*Válaszolja, s immáron az arcára visszaköltözik az a játékos, de igencsak gonoszkás vigyor. Igyekszik a választ minél kétértelműbben megfogalmazni. Mert, hát, ha fivére megbizonyosodhatott arról, hogy a szántókon töltött ideje alatt ártatlanságán nem esett csorba, azt még ő is tudja, hogy a férfiak kedvére nem csak úgy lehet tenni, hogy a lányok nagyra tárják a combjaikat.*
- Én pedig igen nagy odaadással elégítettem ki a nagy étvágyukat.
*Húzza össze a szemeit sunyin, majd hirtelen visszavált a kis ártatlan arcra, amit már olyan jól begyakorolt az évek alatt. S, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne kétértelmű szavak után kétségek közt hagyni a másikat, hát fel is kel a székről, hogy eltakarítson maga után az asztalról. Lazziarnál még nem bolygatja meg a tányért. Türelmesen megvárja, hogy befejezze a vacsorát.*
2775. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-22 19:14:41
Üzenet elküldve: 2025-08-22 19:14:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy kis csend a vihar előtt//
*Egy hosszú pillanatig hagyja, hogy a férfi ajkainak hevétől és a karjainak szorításától minden gondolat eltűnjön belőle. Nem játszik, nem méricskél, nem próbálja visszanyelni, amit kiadott magából. Homloka a férfi homlokán pihen, és minden egyes lélegzetében megbújik valami, amit annyi ideig rejtegetett, a hiány, amit hosszú napokon át cipelt. Nem bírja tovább magában tartani.*
- Tényleg borzalmasan hiányoztál...
*A szó szinte kiszökik belőle. Egyszerű, tiszta, minden sallang és minden játék nélkül. Észre sem veszi, mennyire remeg a hangja, de nem is akarja elrejteni. Most nem akar falakat. Csak őt akarja. Ujjai óvatosan végig simítanak a férfi arcán, mintha a körvonalainak minden apró részletét az emlékezetébe akarna égetni. Fél attól, hogy ha elengedné, újra elveszítené. Hogy megint elindulna, és ő csak a nyomát őrizhetné, mint már annyiszor. Keze a mellkasára csúszik, tenyerével a szív dobbanását keresi, és amikor megtalálja, mintha megnyugodna. Igen, itt van, él, vele van.
A víz melege körül öleli őket, de az igazi forróság belőle fakad. A vágy nem a játékból, nem a csipkelődő szavakból nő ki, hanem abból az éhségből, amit annyi ideig elnyomott magában. Közelebb húzódik, teljes testével rásimul a férfira, és nem törődik azzal, hogy a vizes ruha mennyire tapad rá, vagy hogy a világ odakint létezik-e egyáltalán. Most nincs más, csak ők ketten.
Amikor újra megcsókolja, minden benne van, a kimondatlan aggodalmak, a hosszú várakozás, az éjszakák, amikor a férfi nélkül riadt meg álmából, és a nappalok, amikor úgy tett, mintha bírná nélküle. A csók lassan mélyül, és a sóhaja szinte belesimul Norennar lélegzetébe. Olyan természetes, olyan könnyed, mintha mindig is ide tartozott volna. És ő tudja, hogy így is van. A csók közben egy pillanatra felötlik benne a félelem, vajon képes lesz-e megtartani? Vajon újra el kell-e engednie, ahogy eddig már muszáj volt? De a gondolat hamar elhalványul, amikor érzi a férfi kezét a csípőjén, a szorítást, ami nem birtoklás, hanem bizonyosság. Mintha Norennar hallaná, amit ő nem mer kimondani, hogy maradjon. Hogy ne tűnjön el újra. Szíve vadul ver, és minden egyes pillanatban úgy érzi, mintha a mellkasa egyszerre akarna szétszakadni a vágytól és az örömtől. Nem tudja, mennyi ideig tarthatják ezt így, de most először nem számít. Most nem keresi a kifogásokat, nem keresi az alkalmat, hogy visszafogja magát. Csak az igazságot hagyja beszélni a csókban, a simításban, a közelségben, hogy szereti. És hogy minden másnál jobban hiányzott neki.
Sosem érdekelte senki, sosem törődött igazán senkivel. Legalábbis nem szívből, mert minden tettét mindig érdekek vezették. De Norennar mellett az egész más, ijesztő és egyben mégis itt érzi azt a nyugalmat, amibe kellemesen bele akar süppedni, ha a világ már túl sok. Ez régen is így volt, még a kúria falai között. Most pedig, hogy szabadon törődhet is a férfival, mindez csak egyre erősebbé válik. Még új és furcsa, hogy a saját vágyait, igényeit képes maga mögé szorítani, de minden gondolkodás nélkül megtenné. Szerencse, hogy elég hasonló vágyakat birtokolnak. Így egy rövid időre most félreteszi az önzetlenséget, a tartást, hagyja, hogy a józanész felett a szív diadalmaskodjon, így az ajkai bűntudat nélkül járhatják be a nyak vonalát, a vállakat, az ujjai is újból felfedezhetik a meleg bőr tapintását, miközben szemérmesség és szégyen nélkül simul testével az ölébe.*
- Fél óra. Annyit még bűntudat nélkül adok magunknak.
*Suttogja mosolyogva a kulcscsontjára egy gyengéd csókot követve.*
*Egy hosszú pillanatig hagyja, hogy a férfi ajkainak hevétől és a karjainak szorításától minden gondolat eltűnjön belőle. Nem játszik, nem méricskél, nem próbálja visszanyelni, amit kiadott magából. Homloka a férfi homlokán pihen, és minden egyes lélegzetében megbújik valami, amit annyi ideig rejtegetett, a hiány, amit hosszú napokon át cipelt. Nem bírja tovább magában tartani.*
- Tényleg borzalmasan hiányoztál...
*A szó szinte kiszökik belőle. Egyszerű, tiszta, minden sallang és minden játék nélkül. Észre sem veszi, mennyire remeg a hangja, de nem is akarja elrejteni. Most nem akar falakat. Csak őt akarja. Ujjai óvatosan végig simítanak a férfi arcán, mintha a körvonalainak minden apró részletét az emlékezetébe akarna égetni. Fél attól, hogy ha elengedné, újra elveszítené. Hogy megint elindulna, és ő csak a nyomát őrizhetné, mint már annyiszor. Keze a mellkasára csúszik, tenyerével a szív dobbanását keresi, és amikor megtalálja, mintha megnyugodna. Igen, itt van, él, vele van.
A víz melege körül öleli őket, de az igazi forróság belőle fakad. A vágy nem a játékból, nem a csipkelődő szavakból nő ki, hanem abból az éhségből, amit annyi ideig elnyomott magában. Közelebb húzódik, teljes testével rásimul a férfira, és nem törődik azzal, hogy a vizes ruha mennyire tapad rá, vagy hogy a világ odakint létezik-e egyáltalán. Most nincs más, csak ők ketten.
Amikor újra megcsókolja, minden benne van, a kimondatlan aggodalmak, a hosszú várakozás, az éjszakák, amikor a férfi nélkül riadt meg álmából, és a nappalok, amikor úgy tett, mintha bírná nélküle. A csók lassan mélyül, és a sóhaja szinte belesimul Norennar lélegzetébe. Olyan természetes, olyan könnyed, mintha mindig is ide tartozott volna. És ő tudja, hogy így is van. A csók közben egy pillanatra felötlik benne a félelem, vajon képes lesz-e megtartani? Vajon újra el kell-e engednie, ahogy eddig már muszáj volt? De a gondolat hamar elhalványul, amikor érzi a férfi kezét a csípőjén, a szorítást, ami nem birtoklás, hanem bizonyosság. Mintha Norennar hallaná, amit ő nem mer kimondani, hogy maradjon. Hogy ne tűnjön el újra. Szíve vadul ver, és minden egyes pillanatban úgy érzi, mintha a mellkasa egyszerre akarna szétszakadni a vágytól és az örömtől. Nem tudja, mennyi ideig tarthatják ezt így, de most először nem számít. Most nem keresi a kifogásokat, nem keresi az alkalmat, hogy visszafogja magát. Csak az igazságot hagyja beszélni a csókban, a simításban, a közelségben, hogy szereti. És hogy minden másnál jobban hiányzott neki.
Sosem érdekelte senki, sosem törődött igazán senkivel. Legalábbis nem szívből, mert minden tettét mindig érdekek vezették. De Norennar mellett az egész más, ijesztő és egyben mégis itt érzi azt a nyugalmat, amibe kellemesen bele akar süppedni, ha a világ már túl sok. Ez régen is így volt, még a kúria falai között. Most pedig, hogy szabadon törődhet is a férfival, mindez csak egyre erősebbé válik. Még új és furcsa, hogy a saját vágyait, igényeit képes maga mögé szorítani, de minden gondolkodás nélkül megtenné. Szerencse, hogy elég hasonló vágyakat birtokolnak. Így egy rövid időre most félreteszi az önzetlenséget, a tartást, hagyja, hogy a józanész felett a szív diadalmaskodjon, így az ajkai bűntudat nélkül járhatják be a nyak vonalát, a vállakat, az ujjai is újból felfedezhetik a meleg bőr tapintását, miközben szemérmesség és szégyen nélkül simul testével az ölébe.*
- Fél óra. Annyit még bűntudat nélkül adok magunknak.
*Suttogja mosolyogva a kulcscsontjára egy gyengéd csókot követve.*
2774. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-22 17:43:29
Üzenet elküldve: 2025-08-22 17:43:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis csend a vihar előtt//
*Norennar akkor figyel fel rá, amikor a vízben épp a lábát dörzsöli, hogy a hosszú út porától megszabaduljon. A mozdulatban ott van a megszokott rutin, a fegyelmezett türelem, mégis megtorpan, mikor észreveszi, hogy a nő lassan előrehajol a széken, majd feláll. Szeme akaratlanul is követi minden rezdülését. Először csak kíváncsian figyeli, majd, amikor közelebb lép a dézsa felé, tekintete egyre feszültebbé válik. Amint átveti az egyik lábát a fa peremén, a férfi szemei elkerekednek, és mire a másikat is átlendíti, addigra Norennar már alig hiszi el, amit lát. Egy pillanat alatt ott terem az ölében. A víz halkan csobban körülöttük, és a vizes hálóruha azonnal rátapad a nő testére. Annyit fed el, amennyit kell, de éppen eleget enged láttatni ahhoz, hogy Norennar pillantása képtelen legyen elszakadni róla.
A nő szavai könnyedén suhannak át a gőzben. Norennar a szemébe néz, és lassú mosoly kúszik ajkára.*
- Valóban.
*A szó rövid, mégis benne van mindaz a feszültség, amit a pillanat kicsiholt belőle.
Amikor Thea teste lassan simul hozzá, a víz újra fodrozódni kezd, apró hullámokat verve a dézsa falának. A vászon mindent kirajzol, amit lehet, és minden apró mozdulatnál még szorosabban tapad rá. A két kéz a vállán nyugszik, mégsem tart távolságot. A nő olyan közel hajol, hogy lélegzetük szinte összeolvad. Norennar szívverése gyorsul, a mellkasa hevesebben emelkedik, és mikor a játékos kérdés elhangzik, a férfi mélyen, szinte doromboló hangon hajol közelebb, egészen a füléhez.*
- Közel tökéletes.
*A szavakat búgva mondja, hangjában fojtott vággyal. Kezei közben lassan a nő csípőjére csusszannak, ujjai biztosan fonódnak köré, mintha attól tartana, hogy a pillanat elsiklik, ha nem tartja meg.
Amikor a nő arról beszél, hogy talán bűntudata lesz, Norennar csak finoman megvonja vállát. Ajkán ott játszik a pajkos mosoly, amiben ott rejtőzik az elégedett élvezet.*
- Van amiért megéri fáradozni.
*Nem vár sokat, a pillanatba kapaszkodik, és ha a nő nem húzódik el, megcsókolja őt. A csók nem röpke, nem kóstoló. Hosszan tart, legalább fél percig, lassan mélyül, ahogy a férfi ujjai jobban rásimulnak a csípőjére. Amikor elválnak, pillantása továbbra is rajta időzik, szemeiben a tűz nem hunyt ki.
A nő szavai, amelyek az önzetlenségről szólnak, kissé megtörik a légkört. Norennar felvonja a szemöldökét. Nem szól rögtön, inkább figyel. A homlokuk összesimul, és ő hallja a suttogást, érzi a nő ingadozását. A férfi belülről egyszerre feszül meg és lágyul el. Megérinti az, hogy a nő képtelen önző lenni vele szemben. Ritka számára, hogy valaki így mérlegeljen, ne csak a saját vágyát nézze. Érzi, hogy nem pusztán játékról van szó, hanem törődésről is, ami egyszerre melengető és ijesztő.
Amikor a nő végül a félórás indulásról motyog, majd egy rövid csók után lassan mozdulna, Norennar még mindig a csípőjén tartja a kezét. Nem engedi, nem azzal a szándékkal, hogy fogva tartsa, hanem mert nem akarja, hogy véget érjen. Pillantása szelíden, mégis elszántan kapaszkodik belé.*
- Legyen egy. Nekem is kell még fél óra veled.
*A szavakat szinte az ajkaira leheli, forrón, közvetlenül. És mielőtt a nő valóban felállhatna, újra megcsókolja őt. Ezúttal hosszasan, türelmetlenül, mintha a félóra, az óra, minden idő a világon kevés lenne ahhoz, hogy beteljen vele. Kezei továbbra is a csípőjén, a testük újra összeolvad, és a dézsa vizének halk csobogása körülöleli kettejüket.
A férfi most nem engedi, hogy a pillanat könnyed játékként szertefoszoljon. Inkább magához húzza, és hagyja, hogy minden elfojtott érzésük egyetlen hosszú, feszes csókká sűrűsödjön.*
*Norennar akkor figyel fel rá, amikor a vízben épp a lábát dörzsöli, hogy a hosszú út porától megszabaduljon. A mozdulatban ott van a megszokott rutin, a fegyelmezett türelem, mégis megtorpan, mikor észreveszi, hogy a nő lassan előrehajol a széken, majd feláll. Szeme akaratlanul is követi minden rezdülését. Először csak kíváncsian figyeli, majd, amikor közelebb lép a dézsa felé, tekintete egyre feszültebbé válik. Amint átveti az egyik lábát a fa peremén, a férfi szemei elkerekednek, és mire a másikat is átlendíti, addigra Norennar már alig hiszi el, amit lát. Egy pillanat alatt ott terem az ölében. A víz halkan csobban körülöttük, és a vizes hálóruha azonnal rátapad a nő testére. Annyit fed el, amennyit kell, de éppen eleget enged láttatni ahhoz, hogy Norennar pillantása képtelen legyen elszakadni róla.
A nő szavai könnyedén suhannak át a gőzben. Norennar a szemébe néz, és lassú mosoly kúszik ajkára.*
- Valóban.
*A szó rövid, mégis benne van mindaz a feszültség, amit a pillanat kicsiholt belőle.
Amikor Thea teste lassan simul hozzá, a víz újra fodrozódni kezd, apró hullámokat verve a dézsa falának. A vászon mindent kirajzol, amit lehet, és minden apró mozdulatnál még szorosabban tapad rá. A két kéz a vállán nyugszik, mégsem tart távolságot. A nő olyan közel hajol, hogy lélegzetük szinte összeolvad. Norennar szívverése gyorsul, a mellkasa hevesebben emelkedik, és mikor a játékos kérdés elhangzik, a férfi mélyen, szinte doromboló hangon hajol közelebb, egészen a füléhez.*
- Közel tökéletes.
*A szavakat búgva mondja, hangjában fojtott vággyal. Kezei közben lassan a nő csípőjére csusszannak, ujjai biztosan fonódnak köré, mintha attól tartana, hogy a pillanat elsiklik, ha nem tartja meg.
Amikor a nő arról beszél, hogy talán bűntudata lesz, Norennar csak finoman megvonja vállát. Ajkán ott játszik a pajkos mosoly, amiben ott rejtőzik az elégedett élvezet.*
- Van amiért megéri fáradozni.
*Nem vár sokat, a pillanatba kapaszkodik, és ha a nő nem húzódik el, megcsókolja őt. A csók nem röpke, nem kóstoló. Hosszan tart, legalább fél percig, lassan mélyül, ahogy a férfi ujjai jobban rásimulnak a csípőjére. Amikor elválnak, pillantása továbbra is rajta időzik, szemeiben a tűz nem hunyt ki.
A nő szavai, amelyek az önzetlenségről szólnak, kissé megtörik a légkört. Norennar felvonja a szemöldökét. Nem szól rögtön, inkább figyel. A homlokuk összesimul, és ő hallja a suttogást, érzi a nő ingadozását. A férfi belülről egyszerre feszül meg és lágyul el. Megérinti az, hogy a nő képtelen önző lenni vele szemben. Ritka számára, hogy valaki így mérlegeljen, ne csak a saját vágyát nézze. Érzi, hogy nem pusztán játékról van szó, hanem törődésről is, ami egyszerre melengető és ijesztő.
Amikor a nő végül a félórás indulásról motyog, majd egy rövid csók után lassan mozdulna, Norennar még mindig a csípőjén tartja a kezét. Nem engedi, nem azzal a szándékkal, hogy fogva tartsa, hanem mert nem akarja, hogy véget érjen. Pillantása szelíden, mégis elszántan kapaszkodik belé.*
- Legyen egy. Nekem is kell még fél óra veled.
*A szavakat szinte az ajkaira leheli, forrón, közvetlenül. És mielőtt a nő valóban felállhatna, újra megcsókolja őt. Ezúttal hosszasan, türelmetlenül, mintha a félóra, az óra, minden idő a világon kevés lenne ahhoz, hogy beteljen vele. Kezei továbbra is a csípőjén, a testük újra összeolvad, és a dézsa vizének halk csobogása körülöleli kettejüket.
A férfi most nem engedi, hogy a pillanat könnyed játékként szertefoszoljon. Inkább magához húzza, és hagyja, hogy minden elfojtott érzésük egyetlen hosszú, feszes csókká sűrűsödjön.*
2773. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-22 17:09:06
Üzenet elküldve: 2025-08-22 17:09:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy kis csend a vihar előtt//
*Thea pillantása a férfira siklik, és bár ajkai körül ott játszik a mosoly, szemében valódi melegség bujkál. Tudja, mit váltott ki belőle, látja minden rezdülésében, és egy része sajnálja is, hogy így hergelte. A másik része viszont, nos, az kifejezetten élvezi, hogy mennyire képes hatni rá. Ujjai lassan kisimítják a vászon anyagát ölében, majd megállnak, mintha egy pillanatra valóban vívódna. Tekintete végül visszasiklik Norennarra, és halkan felsóhajt.*
- Úgy tűnik, nem vagyok túl kegyes veled, igaz?
*A szavai lágyak, de a hangsúlyban ott bujkál a játékos él, ami mindent elárul. A következő pillanatban, minden különösebb hezitálás nélkül, előre hajol, és tenyerével megtámaszkodva feláll a székből. Lassan, kimért mozdulatokkal közelít a dézsa felé, s közben nem veszi le róla a szemét. Egyik lábát átveti a fa peremén, majd a másikat is, és egyszerűen belesiklik a vízbe, ruhástól, mintha esze ágában sem lett volna levetni bármit is. Az anyag azonnal rátapad a testére, a víz halkan csobban körülötte, ahogy odalép hozzá. Nem hagy teret a kérdéseknek. Egyszerűen Norennar ölébe ül szemből, két tenyerével a vállára támaszkodik, és közel hajol.*
- Most már nem kell fél órát várnod.
*Mosolya szélesebb, szemeiben kihívás és vágy csillog. A játék folytatódik, de immár közelebb, forróbban, mint eddig.
Thea teste lassan simul a férfihoz, a víz körülöttük újra fodrozódni kezd, apró hullámokat verve a dézsa oldalának. A vászonruha azonnal rátapad bőrére, kiemelve minden vonalát. Két tenyere szilárdan támaszkodik Norennar vállán, de a mozdulatában nincs semmi távolságtartás. Szándékosan hajol olyan közel, hogy lélegzete összevegyüljön az övével. Szemeibe néz, és szelíd, mégis pimasz mosoly fut át arcán.*
- Így jobb lesz?
*Suttogja, mintha attól félne, hogy a gőz szétfoszlatja a pillanatot, ha túl hangosan beszél. A víz alatt lábai lassan körbefonják a férfi derekát, mozdulatában egyszerre van játék és kihívás. Nem szorít erősen, inkább csak jelzi, most nem menekülhet, nem tolhatja el magától. Haját oldalra simítja, nedves tincsei a férfi mellkasát súrolják, míg ajkai úgy közelítenek a nyakához, mintha csak újabb kísértést akarnának csepegtetni. Nem csókolja meg azonnal, előbb csak ott lebeg, ajkai forrón simítják a bőrét minden szóval, amit hozzá súg.*
- És majd bűntudatom is lesz, hogy tovább gyötröm a megfáradt hőst.
*Hangja most veszít a játékosságból, inkább megszelídül, ahogy a mosoly is az arcán. Valahol nem bánja, hogy az imént felkorbácsolta a vágyát, sőt, most kifejezetten élvezi, hogy a férfi minden izma beleremeg közelségébe. De a benne feszülő törődés mégis nehezen engedi, hogy tovább mozduljon. Kezei lassan a válláról a mellkasára siklanak, ott állnak meg, ahol a szív lüktetése a legerősebben érződik a tenyere alatt. Egy pillanatra behunyja a szemét, engedi, hogy a forró víz, a testek közelsége, a mécsesek lobogó fénye köréjük zárjon mindent. Aztán hirtelen újra felpillant rá, tekintetében megcsillan a vágy, de egy hosszú sóhajt követve mégsem mozdul tovább.*
- Az a fene jó szívem nem enged önzősködni.
*Ingatja meg a fejét, majd a homlokát végül a férfiénak dönti. Nehezen tudná szavakba önteni, hogy mennyire hiányzott neki a férfi. Minden porcikájának, a szívének. De újra fellobban benne a gondolat, hogy mennyi mindenen mehetett keresztül, ő pedig szajhák módjára enyhítene a testét kínzó vágynak, miközben a férfinak lehet, hogy csak egy újabb teher.*
- Szóval fél óra. Azalatt épp el is készülök.
*Dünnyögi végül az ajkaira, majd egy rövid csók után, lassan és kelletlenül áll fel a dézsában, ha nem tartóztatják.*
*Thea pillantása a férfira siklik, és bár ajkai körül ott játszik a mosoly, szemében valódi melegség bujkál. Tudja, mit váltott ki belőle, látja minden rezdülésében, és egy része sajnálja is, hogy így hergelte. A másik része viszont, nos, az kifejezetten élvezi, hogy mennyire képes hatni rá. Ujjai lassan kisimítják a vászon anyagát ölében, majd megállnak, mintha egy pillanatra valóban vívódna. Tekintete végül visszasiklik Norennarra, és halkan felsóhajt.*
- Úgy tűnik, nem vagyok túl kegyes veled, igaz?
*A szavai lágyak, de a hangsúlyban ott bujkál a játékos él, ami mindent elárul. A következő pillanatban, minden különösebb hezitálás nélkül, előre hajol, és tenyerével megtámaszkodva feláll a székből. Lassan, kimért mozdulatokkal közelít a dézsa felé, s közben nem veszi le róla a szemét. Egyik lábát átveti a fa peremén, majd a másikat is, és egyszerűen belesiklik a vízbe, ruhástól, mintha esze ágában sem lett volna levetni bármit is. Az anyag azonnal rátapad a testére, a víz halkan csobban körülötte, ahogy odalép hozzá. Nem hagy teret a kérdéseknek. Egyszerűen Norennar ölébe ül szemből, két tenyerével a vállára támaszkodik, és közel hajol.*
- Most már nem kell fél órát várnod.
*Mosolya szélesebb, szemeiben kihívás és vágy csillog. A játék folytatódik, de immár közelebb, forróbban, mint eddig.
Thea teste lassan simul a férfihoz, a víz körülöttük újra fodrozódni kezd, apró hullámokat verve a dézsa oldalának. A vászonruha azonnal rátapad bőrére, kiemelve minden vonalát. Két tenyere szilárdan támaszkodik Norennar vállán, de a mozdulatában nincs semmi távolságtartás. Szándékosan hajol olyan közel, hogy lélegzete összevegyüljön az övével. Szemeibe néz, és szelíd, mégis pimasz mosoly fut át arcán.*
- Így jobb lesz?
*Suttogja, mintha attól félne, hogy a gőz szétfoszlatja a pillanatot, ha túl hangosan beszél. A víz alatt lábai lassan körbefonják a férfi derekát, mozdulatában egyszerre van játék és kihívás. Nem szorít erősen, inkább csak jelzi, most nem menekülhet, nem tolhatja el magától. Haját oldalra simítja, nedves tincsei a férfi mellkasát súrolják, míg ajkai úgy közelítenek a nyakához, mintha csak újabb kísértést akarnának csepegtetni. Nem csókolja meg azonnal, előbb csak ott lebeg, ajkai forrón simítják a bőrét minden szóval, amit hozzá súg.*
- És majd bűntudatom is lesz, hogy tovább gyötröm a megfáradt hőst.
*Hangja most veszít a játékosságból, inkább megszelídül, ahogy a mosoly is az arcán. Valahol nem bánja, hogy az imént felkorbácsolta a vágyát, sőt, most kifejezetten élvezi, hogy a férfi minden izma beleremeg közelségébe. De a benne feszülő törődés mégis nehezen engedi, hogy tovább mozduljon. Kezei lassan a válláról a mellkasára siklanak, ott állnak meg, ahol a szív lüktetése a legerősebben érződik a tenyere alatt. Egy pillanatra behunyja a szemét, engedi, hogy a forró víz, a testek közelsége, a mécsesek lobogó fénye köréjük zárjon mindent. Aztán hirtelen újra felpillant rá, tekintetében megcsillan a vágy, de egy hosszú sóhajt követve mégsem mozdul tovább.*
- Az a fene jó szívem nem enged önzősködni.
*Ingatja meg a fejét, majd a homlokát végül a férfiénak dönti. Nehezen tudná szavakba önteni, hogy mennyire hiányzott neki a férfi. Minden porcikájának, a szívének. De újra fellobban benne a gondolat, hogy mennyi mindenen mehetett keresztül, ő pedig szajhák módjára enyhítene a testét kínzó vágynak, miközben a férfinak lehet, hogy csak egy újabb teher.*
- Szóval fél óra. Azalatt épp el is készülök.
*Dünnyögi végül az ajkaira, majd egy rövid csók után, lassan és kelletlenül áll fel a dézsában, ha nem tartóztatják.*
2772. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-22 16:57:32
Üzenet elküldve: 2025-08-22 16:57:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
*Mintha apró sértettséget vélne felfedezni abban, ahogy Pashthra igencsak gyorsan ráhagyja annak megítélését, hogy a saját magával szemben állított elvárásai bántásnak minősülnek-e vagy sem, de nem feszegeti tovább ezt a húrt, még a végén elpattanna.
Az pedig, hogy az istenek neve már többször is elhangzott ma este a lány szájából, talán nem is olyan meglepő. Nem is akarja titkolni egy pillanatig sem, hogy hisz a létezésükben és abban is, hogy képesek utat mutatni az egyszerű halandónak, és egyébként is kihez fohászkodjon egy szerencsétlen, a szülői házból kidobott, fiatal lány, ha nem az istenekhez? Az már egy másik dolog, hogy az Arctalan árnyékában párszor már megégette magát.*
- Így van, csak azért állhattam ma itt előtted szép ruhában, mert mindenből, ami velem történt, levontam a következtetést, és a tapasztalatok alapján cselekedtem. *Na meg befolyásos emberek hátán felkapaszkodva kezdte el megmászni a felső tízezer felé vezető ranglétrát. Bár a valódi jelentés Pashthra szavai mögött ezúttal elkerüli a figyelmét, hisz fáradt már, épp az élvezetek kötik le és az alkohol hatása sem múlt el teljesen, de ezen sem vesznének össze. Nem az számít, hogy mit követett el az ember, hanem hogy hány esetben bukik le. Egyetlen ballépés vezette őt is a börtönbe, előtte ezerszer úszott már meg hasonló, hm, csínytevést. Azt sem látja, ahogy Pashthra elpirul az elképzelt jövő- vagy épp múltbeli kép okán, csak halk, jóleső érzéseket közvetítő hangja jelzi, hogy mivel is van most igazán elfoglalva.
Aztán mire az Amon hegyén élő medgolyok történetének a végére ér a fiú, addigra kinyitja a szemeit, és a lábait is visszahúzza, jelezve, hogy ennyi masszírozás most már elég volt, cserébe kékjeivel újra társára pislog kedvesen.*
- Hű, sosem láttam még olyanokat, de nagyon aranyosak lehetnek. Mennyire óriásiak? Olyan nagyon-nagyon? Biztos rendkívül puhák is lehetnek, de ha veszélyesek, akkor gondolom nem lehet rájuk ülni. *Csak ez utóbbi miatt húzza kissé félre a száját, egyébként igazán lelkesedik az állatokért, főleg azok iránt, amik ennyire furák elképzelve, mint a medgolyok.*
- Amon Ruadh nagyon érdekes hely lehet egyébként. Mikor ott jártam, csak a tharg piacot láttam, pedig többször jutott már eszembe, hogy talán a hadurat is érdekelné a művészetem. Ha jól tudom, nekik sámánjaik vannak, akiknek a zene az egyik rituális eszközük. *Veszi át a stafétát a mesélést illetően, és közben mutatóujját körkörösen pörgetve jelez Pashthrának, hogy forduljon meg, miközben ő a kezébe veszi a szivacsot. Itt az ideje a beígért hátmosásnak. Ha a fiú megfordul, akkor odacsusszan mögé, és el is kezdi gondosan végigdörzsölni a hátát a habos szivaccsal, jól lecsutakolva róla minden koszt, és közben ügyelve arra, hogy a művelet kellemes érzés legyen a másiknak.*
- Harcoltál már vadállatokkal is? *Kérdezi közben az állatok témáján felbuzdulva.* Ők kiszámíthatatlanabbak lehetnek, mint egy emberi ellenfél, nem? Hisz a mi harctechnikáink tanulhatók, az állatok azonban mindig ösztönből cselekszenek. *Fogalma sincs, hogy jól mondja-e, csak valami okossággal szeretett volna előrukkolni. Ha butaságot beszél, harcos társa úgyis kijavítja majd.*
//Sub Rosa Panzió//
*Mintha apró sértettséget vélne felfedezni abban, ahogy Pashthra igencsak gyorsan ráhagyja annak megítélését, hogy a saját magával szemben állított elvárásai bántásnak minősülnek-e vagy sem, de nem feszegeti tovább ezt a húrt, még a végén elpattanna.
Az pedig, hogy az istenek neve már többször is elhangzott ma este a lány szájából, talán nem is olyan meglepő. Nem is akarja titkolni egy pillanatig sem, hogy hisz a létezésükben és abban is, hogy képesek utat mutatni az egyszerű halandónak, és egyébként is kihez fohászkodjon egy szerencsétlen, a szülői házból kidobott, fiatal lány, ha nem az istenekhez? Az már egy másik dolog, hogy az Arctalan árnyékában párszor már megégette magát.*
- Így van, csak azért állhattam ma itt előtted szép ruhában, mert mindenből, ami velem történt, levontam a következtetést, és a tapasztalatok alapján cselekedtem. *Na meg befolyásos emberek hátán felkapaszkodva kezdte el megmászni a felső tízezer felé vezető ranglétrát. Bár a valódi jelentés Pashthra szavai mögött ezúttal elkerüli a figyelmét, hisz fáradt már, épp az élvezetek kötik le és az alkohol hatása sem múlt el teljesen, de ezen sem vesznének össze. Nem az számít, hogy mit követett el az ember, hanem hogy hány esetben bukik le. Egyetlen ballépés vezette őt is a börtönbe, előtte ezerszer úszott már meg hasonló, hm, csínytevést. Azt sem látja, ahogy Pashthra elpirul az elképzelt jövő- vagy épp múltbeli kép okán, csak halk, jóleső érzéseket közvetítő hangja jelzi, hogy mivel is van most igazán elfoglalva.
Aztán mire az Amon hegyén élő medgolyok történetének a végére ér a fiú, addigra kinyitja a szemeit, és a lábait is visszahúzza, jelezve, hogy ennyi masszírozás most már elég volt, cserébe kékjeivel újra társára pislog kedvesen.*
- Hű, sosem láttam még olyanokat, de nagyon aranyosak lehetnek. Mennyire óriásiak? Olyan nagyon-nagyon? Biztos rendkívül puhák is lehetnek, de ha veszélyesek, akkor gondolom nem lehet rájuk ülni. *Csak ez utóbbi miatt húzza kissé félre a száját, egyébként igazán lelkesedik az állatokért, főleg azok iránt, amik ennyire furák elképzelve, mint a medgolyok.*
- Amon Ruadh nagyon érdekes hely lehet egyébként. Mikor ott jártam, csak a tharg piacot láttam, pedig többször jutott már eszembe, hogy talán a hadurat is érdekelné a művészetem. Ha jól tudom, nekik sámánjaik vannak, akiknek a zene az egyik rituális eszközük. *Veszi át a stafétát a mesélést illetően, és közben mutatóujját körkörösen pörgetve jelez Pashthrának, hogy forduljon meg, miközben ő a kezébe veszi a szivacsot. Itt az ideje a beígért hátmosásnak. Ha a fiú megfordul, akkor odacsusszan mögé, és el is kezdi gondosan végigdörzsölni a hátát a habos szivaccsal, jól lecsutakolva róla minden koszt, és közben ügyelve arra, hogy a művelet kellemes érzés legyen a másiknak.*
- Harcoltál már vadállatokkal is? *Kérdezi közben az állatok témáján felbuzdulva.* Ők kiszámíthatatlanabbak lehetnek, mint egy emberi ellenfél, nem? Hisz a mi harctechnikáink tanulhatók, az állatok azonban mindig ösztönből cselekszenek. *Fogalma sincs, hogy jól mondja-e, csak valami okossággal szeretett volna előrukkolni. Ha butaságot beszél, harcos társa úgyis kijavítja majd.*
2771. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-22 16:23:30
Üzenet elküldve: 2025-08-22 16:23:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
- Akkor nem bántod magadat. * Bólint, és hagyja rá a nőre, de látszólag nincs róla teljesen meggyőződve. Helyette elfogadja, hogy ebben is hasonlítanak, és nem is akarja megváltoztatni ebben (sem) a másikat. Egyikük se tökéletes, most már be kell lássa, de valahogy ettől csak még emberibb, még különösebb a szemében a bárd.
Nem gondolta, hogy a száján kicsúszó kis becézés ilyen hatást fog elérni, de persze nem bánja az érte kapott köszönetet és hálát. Viszonozza az ölelést, jól esik neki, már sokadszor érzi azt az este folyamán, hogy fordult a szerencséje, és végre jó helyre került. Jól érzi itt magát, ami sokkal inkább a társaságnak, mint a helynek köszönhető. Persze tudja, hogyha beindul a panzió, és vendégek lesznek, akkor nem lesz egymásra ennyi idejük, de egyelőre nagyon boldog, hogy a démonokat nem számolva csak ketten vannak. *
- Teysus... * suttogja vissza a szót, elgondolkodva rajta. Úgy tűnik, hogy a bárd igencsak hisz az istenekben, talán nem is ez az első alkalom, hogy említi őket. Próbál visszaemlékezni, de az este az alkohol, és egyéb dolgok miatt elég ködös. Talán másnap, tiszta fejjel. *
- Egyébként én is hasonlóban hiszek. Amit adsz, azt kapod vissza az élettől. Amit elveszel, azt vissza kell fizesd. * Bólint elgondolkodva, bár ebből elég egyértelmű lehet, hogy nem éppen az istenek követője. Azt már inkább nem fejti ki, hogy a gondolkodásmódja közelebb áll az orkokéhoz, mint a városiakéhoz. Amúgy sem hiszi, hogy valaki, aki nem harcos, megértené. *
- De legalább építkezni tudtál a tapasztalatból, és fejlődni. Tudod, hogy mi jár azért, ha elkapnak, jobban tudod mérlegelni, hogy mennyire éri meg elkövetni valamit. * Mondja ki végül, és ha Merlana nem a talpában bizsergő kellemes érzéssel van teljes mértékben elfoglalva, akkor talán észreveszi, hogy a fiú nem azt mondta, hogy mi történik, ha elkövet valami hasonlót, hanem kifejezetten a lebukásról beszélt. *
- Elnézést, előre szaladtam. * Pirul el most ő, ahogy rájön, hogy hangosan ki is mondta a kis képzelgését. Persze ő sem gondolja komolyan, hiszen csak most ismerték meg egymást, de mégis, egy pillanatra jó volt elképzelni egy ilyen életet. Ahol csak azért kell baltát fogjon a kezébe, hogy a tűzifát aprítsa vele.
Ahogy a Gödörről beszél, lábat vált, és a másikat kezdi el nyomkodni. Tapasztalatból tudja, hogy a túl sok masszázsnak is megvannak a hátrányai, és nem akar túl sokáig foglalkozni egy lábbal, hogy a végére fájdalmas, kellemetlen élmény legyen. Közben a sötét isten neve is elhangzik, de Pash ezt is szó nélkül hagyja. *
- Igen, a Gödör lényege, hogy a lehető legkellemetlenebb hely legyen, konkrét kínzás nélkül. Bár, ha engem kérdezel, már így is az. * Bólint elismerősen, és közben örül, hogy múltjának erről a részéről is beszélhet. * És képzeld, Amon hegyén még medgolyok is vannak!
* Csillogó szemekkel idézi fel Baul és Bőte emlékét. Szinte már el is felejtette a két ijesztő, de lenyűgöző lényt, szinte az első dolgokat, amikkel találkozott, amikor Thargnak állt. *
- Egy óriás méretű, bagoly arcú, medve testű lényt képzelj el! A testének felső részét tollak borítják szőr helyett, alul viszont bundás. Szárnyai nincsenek, olyan mancsai vannak, mint a medvéknek. Gyönyörűek, viszont nagyon veszélyesek is. * Próbálja a lehető legjobb leírást adni róluk. *
//Sub Rosa Panzió//
- Akkor nem bántod magadat. * Bólint, és hagyja rá a nőre, de látszólag nincs róla teljesen meggyőződve. Helyette elfogadja, hogy ebben is hasonlítanak, és nem is akarja megváltoztatni ebben (sem) a másikat. Egyikük se tökéletes, most már be kell lássa, de valahogy ettől csak még emberibb, még különösebb a szemében a bárd.
Nem gondolta, hogy a száján kicsúszó kis becézés ilyen hatást fog elérni, de persze nem bánja az érte kapott köszönetet és hálát. Viszonozza az ölelést, jól esik neki, már sokadszor érzi azt az este folyamán, hogy fordult a szerencséje, és végre jó helyre került. Jól érzi itt magát, ami sokkal inkább a társaságnak, mint a helynek köszönhető. Persze tudja, hogyha beindul a panzió, és vendégek lesznek, akkor nem lesz egymásra ennyi idejük, de egyelőre nagyon boldog, hogy a démonokat nem számolva csak ketten vannak. *
- Teysus... * suttogja vissza a szót, elgondolkodva rajta. Úgy tűnik, hogy a bárd igencsak hisz az istenekben, talán nem is ez az első alkalom, hogy említi őket. Próbál visszaemlékezni, de az este az alkohol, és egyéb dolgok miatt elég ködös. Talán másnap, tiszta fejjel. *
- Egyébként én is hasonlóban hiszek. Amit adsz, azt kapod vissza az élettől. Amit elveszel, azt vissza kell fizesd. * Bólint elgondolkodva, bár ebből elég egyértelmű lehet, hogy nem éppen az istenek követője. Azt már inkább nem fejti ki, hogy a gondolkodásmódja közelebb áll az orkokéhoz, mint a városiakéhoz. Amúgy sem hiszi, hogy valaki, aki nem harcos, megértené. *
- De legalább építkezni tudtál a tapasztalatból, és fejlődni. Tudod, hogy mi jár azért, ha elkapnak, jobban tudod mérlegelni, hogy mennyire éri meg elkövetni valamit. * Mondja ki végül, és ha Merlana nem a talpában bizsergő kellemes érzéssel van teljes mértékben elfoglalva, akkor talán észreveszi, hogy a fiú nem azt mondta, hogy mi történik, ha elkövet valami hasonlót, hanem kifejezetten a lebukásról beszélt. *
- Elnézést, előre szaladtam. * Pirul el most ő, ahogy rájön, hogy hangosan ki is mondta a kis képzelgését. Persze ő sem gondolja komolyan, hiszen csak most ismerték meg egymást, de mégis, egy pillanatra jó volt elképzelni egy ilyen életet. Ahol csak azért kell baltát fogjon a kezébe, hogy a tűzifát aprítsa vele.
Ahogy a Gödörről beszél, lábat vált, és a másikat kezdi el nyomkodni. Tapasztalatból tudja, hogy a túl sok masszázsnak is megvannak a hátrányai, és nem akar túl sokáig foglalkozni egy lábbal, hogy a végére fájdalmas, kellemetlen élmény legyen. Közben a sötét isten neve is elhangzik, de Pash ezt is szó nélkül hagyja. *
- Igen, a Gödör lényege, hogy a lehető legkellemetlenebb hely legyen, konkrét kínzás nélkül. Bár, ha engem kérdezel, már így is az. * Bólint elismerősen, és közben örül, hogy múltjának erről a részéről is beszélhet. * És képzeld, Amon hegyén még medgolyok is vannak!
* Csillogó szemekkel idézi fel Baul és Bőte emlékét. Szinte már el is felejtette a két ijesztő, de lenyűgöző lényt, szinte az első dolgokat, amikkel találkozott, amikor Thargnak állt. *
- Egy óriás méretű, bagoly arcú, medve testű lényt képzelj el! A testének felső részét tollak borítják szőr helyett, alul viszont bundás. Szárnyai nincsenek, olyan mancsai vannak, mint a medvéknek. Gyönyörűek, viszont nagyon veszélyesek is. * Próbálja a lehető legjobb leírást adni róluk. *
2770. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-22 15:55:36
Üzenet elküldve: 2025-08-22 15:55:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
*Szemforgatva és nagyot sóhajtva vigyorog a huncut viccre. Ez annyira rossz volt, hogy már jó. Halk kuncogásban tör ki miatta, na meg persze úgy bele is pirul, hogy most már nem csak az illata rózsás, hanem annak is néz ki. Vagy paradicsomnak. S mindez csak fokozódik, mikor olyan becézést hall, amit eddig még soha, senkitől, majd elalél tőle.*
- Kis szíved? Aw, ez annyira édes… *Kap is érte egy hatalmas, cuppanós puszit, meg egy olyan szoros ölelést, hogy majd megfojtja szerencsétlen fiút, s bár így a mondandója komolysága kissé a háttérbe szorul, de a lényeget persze érti, és nagyon is örül neki, csupán az utolsó mondatokra húzza kicsit össze a szemöldökeit.*
- Én nem is bántom magamat, csak… *Kissé elgondolkozik, hogyan is fogalmazhatná meg.* A határaimon túl vannak az elvárásaim magam felé, így fejlődhetek. Ha nem így tennék, most lehet, hogy tényleg valamelyik istállóban lapátolnám a sz… kakit. *Nevetgél, amiért már majdnem megint kimondta. Igen, az is egy elvárás, hogy még az őszinte pillanataiban sem akar többé csúnyán beszélni.
Miközben a jóleső kényezetetést élvezi sem maradnak csendben, bár a kommunikáció talán valamivel nehezebbé válik azáltal, hogy a lány a szavak felét csak motyogja ahelyett, hogy rendesen kiejtené őket, de még így is sokatmondó tartalommal bír minden egyes elhangzott mondat, főleg Pashthra szájából.*
- Teysus így akarta valamiért. Az egyensúly már csak ilyen. Elvettem valamit a világtól a túlélésért, és a büntetésemmel adtam mindezt vissza. Már az ítélet letöltése közben sem volt bennem semmiféle rossz érzés amiatt, hogy éveket éltem bezárva. Megérdemeltem. Sokan jártak pórul miattam. *Az még mindig nem akaródzik kijönni a száján, hogy lopott, csalt, hazudott és meg is vesztegetett másokat, pedig ott van a nyelve hegyén, hogy ezt is bevallja.*
- De kedves, hogy a közös életünkről ábrándozol. *Teszi hozzá, miközben jólesően nyög fel, mikor Pashthra épp ott találja megnyomni a talpát, ahol a legjobb érzés neki. Közös múltjuk nem volt, de hogy közös jövőjük lehet-e, az még annak a bizonyos jövőnek a zenéje. Félő, hogy ahhoz még nem ismerik egymást eléggé, hogy meg lehessen válaszolni ezt a kérdést.
Hogy a Gödörről miért kérdez, arról fogalma sincs, csak úgy kibukik belőle, mindenféle ok nélkül.*
Mmhmm… *Válaszolja csukott szemmel, mintha nem is igazán figyelne a magyarázatra, pedig figyel ám, csak a masszírozás most túl jó érzés ahhoz, hogy ne az vonja el a figyelmét.*
- Akkor a kis madárkalitkám jobb volt. Én abban a gödörben nagyon félnék, megőrülnék a sötétben. Így is mindig attól félek, hogy Sa'Tereth árnyéka magával ránt a mélybe… *A Tharg Gödör leírásáról valahogy megint ide lyukad ki, de most már nyíltan beszél erről is, nem biztos, hogy szándékosan, de eszébe sem jut, hogy ezt talán nem kellett volna mondani.*
//Sub Rosa Panzió//
*Szemforgatva és nagyot sóhajtva vigyorog a huncut viccre. Ez annyira rossz volt, hogy már jó. Halk kuncogásban tör ki miatta, na meg persze úgy bele is pirul, hogy most már nem csak az illata rózsás, hanem annak is néz ki. Vagy paradicsomnak. S mindez csak fokozódik, mikor olyan becézést hall, amit eddig még soha, senkitől, majd elalél tőle.*
- Kis szíved? Aw, ez annyira édes… *Kap is érte egy hatalmas, cuppanós puszit, meg egy olyan szoros ölelést, hogy majd megfojtja szerencsétlen fiút, s bár így a mondandója komolysága kissé a háttérbe szorul, de a lényeget persze érti, és nagyon is örül neki, csupán az utolsó mondatokra húzza kicsit össze a szemöldökeit.*
- Én nem is bántom magamat, csak… *Kissé elgondolkozik, hogyan is fogalmazhatná meg.* A határaimon túl vannak az elvárásaim magam felé, így fejlődhetek. Ha nem így tennék, most lehet, hogy tényleg valamelyik istállóban lapátolnám a sz… kakit. *Nevetgél, amiért már majdnem megint kimondta. Igen, az is egy elvárás, hogy még az őszinte pillanataiban sem akar többé csúnyán beszélni.
Miközben a jóleső kényezetetést élvezi sem maradnak csendben, bár a kommunikáció talán valamivel nehezebbé válik azáltal, hogy a lány a szavak felét csak motyogja ahelyett, hogy rendesen kiejtené őket, de még így is sokatmondó tartalommal bír minden egyes elhangzott mondat, főleg Pashthra szájából.*
- Teysus így akarta valamiért. Az egyensúly már csak ilyen. Elvettem valamit a világtól a túlélésért, és a büntetésemmel adtam mindezt vissza. Már az ítélet letöltése közben sem volt bennem semmiféle rossz érzés amiatt, hogy éveket éltem bezárva. Megérdemeltem. Sokan jártak pórul miattam. *Az még mindig nem akaródzik kijönni a száján, hogy lopott, csalt, hazudott és meg is vesztegetett másokat, pedig ott van a nyelve hegyén, hogy ezt is bevallja.*
- De kedves, hogy a közös életünkről ábrándozol. *Teszi hozzá, miközben jólesően nyög fel, mikor Pashthra épp ott találja megnyomni a talpát, ahol a legjobb érzés neki. Közös múltjuk nem volt, de hogy közös jövőjük lehet-e, az még annak a bizonyos jövőnek a zenéje. Félő, hogy ahhoz még nem ismerik egymást eléggé, hogy meg lehessen válaszolni ezt a kérdést.
Hogy a Gödörről miért kérdez, arról fogalma sincs, csak úgy kibukik belőle, mindenféle ok nélkül.*
Mmhmm… *Válaszolja csukott szemmel, mintha nem is igazán figyelne a magyarázatra, pedig figyel ám, csak a masszírozás most túl jó érzés ahhoz, hogy ne az vonja el a figyelmét.*
- Akkor a kis madárkalitkám jobb volt. Én abban a gödörben nagyon félnék, megőrülnék a sötétben. Így is mindig attól félek, hogy Sa'Tereth árnyéka magával ránt a mélybe… *A Tharg Gödör leírásáról valahogy megint ide lyukad ki, de most már nyíltan beszél erről is, nem biztos, hogy szándékosan, de eszébe sem jut, hogy ezt talán nem kellett volna mondani.*
2769. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-22 13:50:47
Üzenet elküldve: 2025-08-22 13:50:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis csend a vihar előtt//
*Norennar először csak lassan, tétován reagál a szavakra. Felvonja a szemöldökét, de a mozdulat nem puszta színjáték, a testében végigfutó bizsergés egyértelmű jele annak, hogy a nő szavai betaláltak. Érzi, ahogy az ágyéka feszülni kezd, a víz melege mintha csak fokozná az érzést. A tenyerébe szorul a fa pereme, izmai meg-megrándulnak, miközben ujjai cirógatják a bőrét. Nem kell semmit tennie, a teste magától reagál: a leheletnyi érintések, a játékosan lassú mozdulatok, a csók a vállán, mind arra emlékeztetik, mennyire hiányzott neki ez a közelség. Végül, alig hallhatóan, mintha inkább magának mondaná, elmorogja:*
- Most már rá is férne…
*A halk hang mégis elárul mindent. A vágy ott van benne, egyre erősebben, a fáradtságot pedig lassan felváltja az ingerülten lüktető élvezet.
Amikor a nő újra közelebb hajol, tincsei végigsiklanak a nyakán. Ajkai szinte súrolják fülét, és a szavak, amik elhangzanak, új szikrát vetnek. Norennarból kitör a kéjes sóhaj, nem próbálja visszafojtani. Mellkasa megemelkedik, mintha minden lélegzetével forróbbá válna körülötte a levegő. A gondolat, hogy berántsa maga mellé a vízbe, egy pillanatra szinte uralmat nyer felette: a csók, a forró bőr, a víz csobbanása, mind szinte már ott van a keze ügyében. De a férfi mégis visszatartja magát. A hideg vér, ami annyiszor megmentette már, most is győz. Hagyni akarja, hogy a pillanat épüljön tovább, és nem rohanja le.
Amikor azonban a nő hirtelen hátrébb húzódik, Norennar csalódottan fújja ki a levegőt. A teste tiltakozik a megszakadt közelség ellen, az izmokban bennrekedt feszültség újra ott lüktet. A szavak, amik a nő szájából elhangzanak, szelíd visszavonulásnak tűnnek. A férfi mégis gúnyosan, cinikus éllel válaszol:*
- Nem-e?
*A szája sarka felfelé rándul, mintha egyszerre szórakoztatná és bosszantaná ez a játszadozás.
A nő elmegy, újra helyet foglal a széken, ő pedig marad a vízben. Lassan nekiáll lemosni magáról az út porát, végighúzza tenyerét a mellkasán, a karjain, ott, ahol még nem járta be az érintés. A gőz megül a bőrén, a víz alatt mozdulatai tompán fodrozzák a felszínt. Végül előrehajol, és teljesen elmerül a víz alatt. Haját hátrasimítja, hagyja, hogy a víz kiöblítse belőle a füst, a vér és az idegen szagok maradékát. Amikor felbukkan, a cseppek lassan folynak végig arcán, nyakán, vállain. Vesz egy mély levegőt, mintha ezzel a mozdulattal akarna megszabadulni mindentől, amit eddig magán hordozott.
A kérdés, amit a nő ekkor feltesz, hétköznapi hangon hangzik el, mintha nem történt volna az imént semmi. Az indulásról érdeklődik. Norennar játékosan elhúzza a száját, szeme pedig lejjebb siklik a víz alatt elrejtett testére. Nem rejti el a pillantást, sőt, látványosan engedi elkalandozni a tekintetét, majd újra a nőre néz.*
- Legalább fél óra. Annál előbb aligha leszek képes nadrágot húzni.
*A szavak könnyedén gördülnek le ajkáról, de az arcán pimasz, játékos mosoly jelenik meg, ami mindennél beszédesebb. Tekintete rajta időzik, és a szemeiben ott csillog az a fajta kihívás, amivel mindig próbára tette a körülötte lévőket. Most is ezt teszi: játszik, ingerel, de közben ő maga is benne ragadt a nő érintéseinek utóízében.
A víz lassan elcsitul körülötte, ahogy mozdulatlanul figyel. Minden egyes pillanatban ott vibrál a vágy, az ösztön, a feszültség. És bár a szavai tréfának hatnak, a mosoly mögött sokkal többről árulkodik a férfi.*
*Norennar először csak lassan, tétován reagál a szavakra. Felvonja a szemöldökét, de a mozdulat nem puszta színjáték, a testében végigfutó bizsergés egyértelmű jele annak, hogy a nő szavai betaláltak. Érzi, ahogy az ágyéka feszülni kezd, a víz melege mintha csak fokozná az érzést. A tenyerébe szorul a fa pereme, izmai meg-megrándulnak, miközben ujjai cirógatják a bőrét. Nem kell semmit tennie, a teste magától reagál: a leheletnyi érintések, a játékosan lassú mozdulatok, a csók a vállán, mind arra emlékeztetik, mennyire hiányzott neki ez a közelség. Végül, alig hallhatóan, mintha inkább magának mondaná, elmorogja:*
- Most már rá is férne…
*A halk hang mégis elárul mindent. A vágy ott van benne, egyre erősebben, a fáradtságot pedig lassan felváltja az ingerülten lüktető élvezet.
Amikor a nő újra közelebb hajol, tincsei végigsiklanak a nyakán. Ajkai szinte súrolják fülét, és a szavak, amik elhangzanak, új szikrát vetnek. Norennarból kitör a kéjes sóhaj, nem próbálja visszafojtani. Mellkasa megemelkedik, mintha minden lélegzetével forróbbá válna körülötte a levegő. A gondolat, hogy berántsa maga mellé a vízbe, egy pillanatra szinte uralmat nyer felette: a csók, a forró bőr, a víz csobbanása, mind szinte már ott van a keze ügyében. De a férfi mégis visszatartja magát. A hideg vér, ami annyiszor megmentette már, most is győz. Hagyni akarja, hogy a pillanat épüljön tovább, és nem rohanja le.
Amikor azonban a nő hirtelen hátrébb húzódik, Norennar csalódottan fújja ki a levegőt. A teste tiltakozik a megszakadt közelség ellen, az izmokban bennrekedt feszültség újra ott lüktet. A szavak, amik a nő szájából elhangzanak, szelíd visszavonulásnak tűnnek. A férfi mégis gúnyosan, cinikus éllel válaszol:*
- Nem-e?
*A szája sarka felfelé rándul, mintha egyszerre szórakoztatná és bosszantaná ez a játszadozás.
A nő elmegy, újra helyet foglal a széken, ő pedig marad a vízben. Lassan nekiáll lemosni magáról az út porát, végighúzza tenyerét a mellkasán, a karjain, ott, ahol még nem járta be az érintés. A gőz megül a bőrén, a víz alatt mozdulatai tompán fodrozzák a felszínt. Végül előrehajol, és teljesen elmerül a víz alatt. Haját hátrasimítja, hagyja, hogy a víz kiöblítse belőle a füst, a vér és az idegen szagok maradékát. Amikor felbukkan, a cseppek lassan folynak végig arcán, nyakán, vállain. Vesz egy mély levegőt, mintha ezzel a mozdulattal akarna megszabadulni mindentől, amit eddig magán hordozott.
A kérdés, amit a nő ekkor feltesz, hétköznapi hangon hangzik el, mintha nem történt volna az imént semmi. Az indulásról érdeklődik. Norennar játékosan elhúzza a száját, szeme pedig lejjebb siklik a víz alatt elrejtett testére. Nem rejti el a pillantást, sőt, látványosan engedi elkalandozni a tekintetét, majd újra a nőre néz.*
- Legalább fél óra. Annál előbb aligha leszek képes nadrágot húzni.
*A szavak könnyedén gördülnek le ajkáról, de az arcán pimasz, játékos mosoly jelenik meg, ami mindennél beszédesebb. Tekintete rajta időzik, és a szemeiben ott csillog az a fajta kihívás, amivel mindig próbára tette a körülötte lévőket. Most is ezt teszi: játszik, ingerel, de közben ő maga is benne ragadt a nő érintéseinek utóízében.
A víz lassan elcsitul körülötte, ahogy mozdulatlanul figyel. Minden egyes pillanatban ott vibrál a vágy, az ösztön, a feszültség. És bár a szavai tréfának hatnak, a mosoly mögött sokkal többről árulkodik a férfi.*
2768. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-22 13:38:42
Üzenet elküldve: 2025-08-22 13:38:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
* Jól esik neki összebújni a vízben, ahogy a kedves kis bárd a fejét a vállára hajtja, akár el is tudna aludni, olyan békés és kényelmes lesz hirtelen a vízben. *
- Nem akarsz elmenni? Akkor visszafogom magam legközelebb. * Csúszik ki a száján, szándékosan félreértve a kijelentést. Az arcán árulkodó mosoly jelzi, hogy csak játszadozik, így, hogy teljesen felengedett, már ténylegesen önmagát adja, ki mer mondani hasonlókat, nem érzi tiszteletlennek, vagy oda nem illőnek. *
- Merlana, kis szívem, én mondtam, hogy megvédelek. Nem csak másoktól, magamtól is. * Csóválja a fejét, halkan mondja a szavakat, azt hallgatva, hogy mennyire örül társaságának a bárd. * És ezt komolyan is mondom. Amíg mellettem vagy, addig nem, hagyom, hogy bárki bántson, se szavakkal, se tettekkel. A kedveskedés pedig azért fontos, hogy magadat se tudd bántani. Mert önmagadtól is próbállak megvédeni.
* Kicsit keserédesek a szavak, de már megfigyelte, hogy mintha túl sokat várna magától a nő, túl nagy elvárásai lennének, és büntetné magát minden bakiért. Nem idegen számára a dolog, önmagával ugyan ilyen szigorú, még ha tudja is, hogy az önsanyargatás nem vezet semmi jóra. Szívesen maradna még így, a másikhoz simulva, érezve bőrének melegét, de ideje, hogy az ígéreteket tettekre váltsa, és ez jelenleg a talpmasszázs képében válik valóra. Örül neki, hogy örömet tud okozni, számára pedig nem okoz gondot. Alkarja és ujjai hozzá vannak szokva az igénybevételhez, egy kis masszázs meg se kottyan. A halkan mormolt szavakat nem érti, de sejti, hogy mit mondhat most kedvese, önmagából indul ki, és abból, amit ő gondolt, amikor a kedves kis ujjak a hátát nyomkodták. *
- Ha a börtönben találkoztunk volna, lehet megszöktetlek. Aztán menekültünk volna, vérdíj a fejünkön, és a horizont előttünk. Ki tudja, lehet, hogy a szántón találtunk volna egy kedves kis helyet, ahol meghúzhatjuk magunkat. Új életet kezdünk, és nevetünk a városiakon. * Ábrándozik az ifjú harcos, aki valóban el tudná képzelni azt, ahogy egy kis földbirtokon, nyugodtan élik a napjaikat. Talán még egy kis Merlana is futkározhatna mellettük, még több boldogságot hozva a mindennapjaikba. *
- Oh? A Gödör... * zökken ki az álmodozásból, és hallgat egy kicsit, ahogy próbálja megfogalmazni, mit is jelent. * A Gödör pont az, aminek hangzik. Képzeld el úgy, mint egy nagyon nagy, üres kutat. A thargok oda zárják a foglyaikat, nincsen klasszikus értelemben vett börtönük. Más, mint egy zárka. Azt mondják, hogy alig van odalent levegő, a falak és a föld hidegek, és a magány őrjítő. Alig jut le fény, az a kevés, ami igen, az mégis vakít. Fáj felnézni a szabadságba, de még fájdalmasabb a falnál összehúzódva várni az ítéletet. Amikor először öltem meg a Királyt, azt hittem, hogy oda fognak vinni. Nem mondott ki rá senki ítéletet, csak én. De végül nem lett dolog az egészből, megúsztam. * A beszéd közben próbálja ujjainak kellemes nyomkodásával ellensúlyozni a sötét képet, amit fest a leírása. Nem tudhatja, hogy valakinek, aki már elszenvedte a cellák fogságát, milyen érzés lehet, ha ilyesmiről beszél. Reméli, hogy nem lesz rossz hatással kedvesére, de hazudni sem akar, vagy jobb fényben feltűntetni a büntetőhelyet. *
//Sub Rosa Panzió//
* Jól esik neki összebújni a vízben, ahogy a kedves kis bárd a fejét a vállára hajtja, akár el is tudna aludni, olyan békés és kényelmes lesz hirtelen a vízben. *
- Nem akarsz elmenni? Akkor visszafogom magam legközelebb. * Csúszik ki a száján, szándékosan félreértve a kijelentést. Az arcán árulkodó mosoly jelzi, hogy csak játszadozik, így, hogy teljesen felengedett, már ténylegesen önmagát adja, ki mer mondani hasonlókat, nem érzi tiszteletlennek, vagy oda nem illőnek. *
- Merlana, kis szívem, én mondtam, hogy megvédelek. Nem csak másoktól, magamtól is. * Csóválja a fejét, halkan mondja a szavakat, azt hallgatva, hogy mennyire örül társaságának a bárd. * És ezt komolyan is mondom. Amíg mellettem vagy, addig nem, hagyom, hogy bárki bántson, se szavakkal, se tettekkel. A kedveskedés pedig azért fontos, hogy magadat se tudd bántani. Mert önmagadtól is próbállak megvédeni.
* Kicsit keserédesek a szavak, de már megfigyelte, hogy mintha túl sokat várna magától a nő, túl nagy elvárásai lennének, és büntetné magát minden bakiért. Nem idegen számára a dolog, önmagával ugyan ilyen szigorú, még ha tudja is, hogy az önsanyargatás nem vezet semmi jóra. Szívesen maradna még így, a másikhoz simulva, érezve bőrének melegét, de ideje, hogy az ígéreteket tettekre váltsa, és ez jelenleg a talpmasszázs képében válik valóra. Örül neki, hogy örömet tud okozni, számára pedig nem okoz gondot. Alkarja és ujjai hozzá vannak szokva az igénybevételhez, egy kis masszázs meg se kottyan. A halkan mormolt szavakat nem érti, de sejti, hogy mit mondhat most kedvese, önmagából indul ki, és abból, amit ő gondolt, amikor a kedves kis ujjak a hátát nyomkodták. *
- Ha a börtönben találkoztunk volna, lehet megszöktetlek. Aztán menekültünk volna, vérdíj a fejünkön, és a horizont előttünk. Ki tudja, lehet, hogy a szántón találtunk volna egy kedves kis helyet, ahol meghúzhatjuk magunkat. Új életet kezdünk, és nevetünk a városiakon. * Ábrándozik az ifjú harcos, aki valóban el tudná képzelni azt, ahogy egy kis földbirtokon, nyugodtan élik a napjaikat. Talán még egy kis Merlana is futkározhatna mellettük, még több boldogságot hozva a mindennapjaikba. *
- Oh? A Gödör... * zökken ki az álmodozásból, és hallgat egy kicsit, ahogy próbálja megfogalmazni, mit is jelent. * A Gödör pont az, aminek hangzik. Képzeld el úgy, mint egy nagyon nagy, üres kutat. A thargok oda zárják a foglyaikat, nincsen klasszikus értelemben vett börtönük. Más, mint egy zárka. Azt mondják, hogy alig van odalent levegő, a falak és a föld hidegek, és a magány őrjítő. Alig jut le fény, az a kevés, ami igen, az mégis vakít. Fáj felnézni a szabadságba, de még fájdalmasabb a falnál összehúzódva várni az ítéletet. Amikor először öltem meg a Királyt, azt hittem, hogy oda fognak vinni. Nem mondott ki rá senki ítéletet, csak én. De végül nem lett dolog az egészből, megúsztam. * A beszéd közben próbálja ujjainak kellemes nyomkodásával ellensúlyozni a sötét képet, amit fest a leírása. Nem tudhatja, hogy valakinek, aki már elszenvedte a cellák fogságát, milyen érzés lehet, ha ilyesmiről beszél. Reméli, hogy nem lesz rossz hatással kedvesére, de hazudni sem akar, vagy jobb fényben feltűntetni a büntetőhelyet. *
2767. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-22 13:16:19
Üzenet elküldve: 2025-08-22 13:16:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy kis csend a vihar előtt//
*Pillantása a férfi oldalra forduló tekintetén akad meg. A rekedt kérdés súlya lágyan húzza mélyebbre, a játékosság pedig szinte hívogatja, hogy lépjen tovább azon a határon, amit eddig csak súrolni mert. Ujjai lassan végig simítanak a lapockáról a gerinc mentén, megállva a hát alsóbb szakaszán, mintha szándékosan húzná az időt, csak hogy fokozza a feszültséget. Szemei villannak, mosoly bujkál az ajkán, s közben a hangja is cinkosabb éllel csendül fel.*
- Például, hogy talán nem is a karod az, amit a legszívesebben ellazítanék most.
*A szavak alig többek súgásnál, mégis ott vibrál bennük a pajkos él, amit nem lehet félreérteni. Ujjai közben lassan visszakúsznak a vállaira, de ezúttal nem csak masszíroznak, köröket rajzolnak a bőrre, apró, szándékosan ingerlő érintésekkel. Közelebb hajol, tincsei újra a férfi nyakát súrolják, s ajkai szinte hozzáérnek a füléhez, mikor folytatja.*
- Vagy hogy túl könnyű dolgod van velem, mert minden sóhajod kísértés.
*A szavak után nem hagy időt válaszra. Egyetlen apró csókot ejt a válla ívére, éppen csak egy érintést, amivel még mélyebbre szúrja a tüskét, majd lassan hátra húzódik, mintha semmi sem történt volna. Kezei azonban lágyan tovább játszanak, mintha egyre biztosabbra akarna menni abban, hogy a férfit nem csak ellazítja, hanem fel is borzolja. Mosolya szélesebb lesz, de nem árul el többet annál, mint amit akar. Ujjai még egy ideig lustán köröznek a bőrön, mintha tényleg csak masszírozná, majd hirtelen, szinte könnyed mozdulattal elengedi a vállát. A dézsa szélére támaszkodik inkább, és kissé hátrébb hajol, épp annyira, hogy a lehelete már ne érje a férfi fülét. Sárga pillantásai mégis rajta időznek, az apró mosoly ott ül ajkai szegletében.*
- De nem szeretném megbolygatni a pihenésed.
*Szavai szelíden csengenek, de az él mögöttük tagadhatatlanul játékos. Ujjait közben lecsúsztatja a dézsa szélére, és finoman dobol vele a fán, mintha bármelyik pillanatban kész lenne odébb szökni. Lassan pedig valóban kiegyenesedik, a mozdulat szándékosan komótos. Ellép a férfi mellett, hogy a székre telepedjen újra, de közben ujjhegye még végig siklik a férfi vállán, mintha véletlen lenne, pedig cseppet sem az.*
-Talán később.
*Súgja félhangosan, miközben visszaereszkedik a székbe. Az inge ölében pihen újra, és ő gondosan kisimítja rajta a gyűrődést, mintha teljes figyelmét annak szentelné. A szeme sarkából azonban újra és újra visszapillant a férfira, és az ajkai körül ott marad az a sejtelmes mosoly, amiben megbújik a remény, hogy egy kicsit azért felborzolt valamit a férfiban.*
- Szóval mikorra tervezed az indulást? Mert akkor nekem sem árt felöltöznöm.
*Vált hirtelen teljesen hatköznapi hangnemre. Az ajkáról eltűnik a mosoly, de a szemeiben tagadhatatlanul megül továbbra is a játékosság.*
*Pillantása a férfi oldalra forduló tekintetén akad meg. A rekedt kérdés súlya lágyan húzza mélyebbre, a játékosság pedig szinte hívogatja, hogy lépjen tovább azon a határon, amit eddig csak súrolni mert. Ujjai lassan végig simítanak a lapockáról a gerinc mentén, megállva a hát alsóbb szakaszán, mintha szándékosan húzná az időt, csak hogy fokozza a feszültséget. Szemei villannak, mosoly bujkál az ajkán, s közben a hangja is cinkosabb éllel csendül fel.*
- Például, hogy talán nem is a karod az, amit a legszívesebben ellazítanék most.
*A szavak alig többek súgásnál, mégis ott vibrál bennük a pajkos él, amit nem lehet félreérteni. Ujjai közben lassan visszakúsznak a vállaira, de ezúttal nem csak masszíroznak, köröket rajzolnak a bőrre, apró, szándékosan ingerlő érintésekkel. Közelebb hajol, tincsei újra a férfi nyakát súrolják, s ajkai szinte hozzáérnek a füléhez, mikor folytatja.*
- Vagy hogy túl könnyű dolgod van velem, mert minden sóhajod kísértés.
*A szavak után nem hagy időt válaszra. Egyetlen apró csókot ejt a válla ívére, éppen csak egy érintést, amivel még mélyebbre szúrja a tüskét, majd lassan hátra húzódik, mintha semmi sem történt volna. Kezei azonban lágyan tovább játszanak, mintha egyre biztosabbra akarna menni abban, hogy a férfit nem csak ellazítja, hanem fel is borzolja. Mosolya szélesebb lesz, de nem árul el többet annál, mint amit akar. Ujjai még egy ideig lustán köröznek a bőrön, mintha tényleg csak masszírozná, majd hirtelen, szinte könnyed mozdulattal elengedi a vállát. A dézsa szélére támaszkodik inkább, és kissé hátrébb hajol, épp annyira, hogy a lehelete már ne érje a férfi fülét. Sárga pillantásai mégis rajta időznek, az apró mosoly ott ül ajkai szegletében.*
- De nem szeretném megbolygatni a pihenésed.
*Szavai szelíden csengenek, de az él mögöttük tagadhatatlanul játékos. Ujjait közben lecsúsztatja a dézsa szélére, és finoman dobol vele a fán, mintha bármelyik pillanatban kész lenne odébb szökni. Lassan pedig valóban kiegyenesedik, a mozdulat szándékosan komótos. Ellép a férfi mellett, hogy a székre telepedjen újra, de közben ujjhegye még végig siklik a férfi vállán, mintha véletlen lenne, pedig cseppet sem az.*
-Talán később.
*Súgja félhangosan, miközben visszaereszkedik a székbe. Az inge ölében pihen újra, és ő gondosan kisimítja rajta a gyűrődést, mintha teljes figyelmét annak szentelné. A szeme sarkából azonban újra és újra visszapillant a férfira, és az ajkai körül ott marad az a sejtelmes mosoly, amiben megbújik a remény, hogy egy kicsit azért felborzolt valamit a férfiban.*
- Szóval mikorra tervezed az indulást? Mert akkor nekem sem árt felöltöznöm.
*Vált hirtelen teljesen hatköznapi hangnemre. Az ajkáról eltűnik a mosoly, de a szemeiben tagadhatatlanul megül továbbra is a játékosság.*
2766. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-22 09:44:35
Üzenet elküldve: 2025-08-22 09:44:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
*Kissé elvörösödik, ahogy kicsúszik a csúnya szó a száján, de mikor Pashthra kimondja a mondatot úgy, ahogy először fogant meg az ő gondolataiban is, akkor már játékosan nevet fel vele együtt, és dönti fejét a vállára közben.*
- Igen, úgy. *Kuncog még egy kicsit, majd újra felpillant, és határozottan bólint arra, hogy igen, neki most már itt kényelmes, ezt a környezetet megszokta, és nagyon rosszul viselné, ha az életminősége rajta kívül álló okok miatt romlana. Igen, félti azt, amit ebben a városban sikerült elérnie.*
- Nem akarok elmenni. *Ismétli magát a fejét rázva, de persze ez nem jelenti azt, hogy ha valóban megállíthatatlanul közeledne Arthenior felé a vész, akkor nem menekülne el azonnal a saját életét féltve. Ahogy arra már korábban rájött, most már van mit veszítenie, éppen ezért élni akar.
Pashthra történetén pedig egyáltalán nem szörnyülködik, hallott már ennél sokkal rosszabbakat is a kikötőben, és egyébként is, szerinte az, aki nem tett soha, semmi rosszat, az vagy tagadja vagy nem is ember. Fájdalmat pedig, ha nem is pengével, de szavakkal okozott már ő is bőven másoknak. Kétszínű volna, ha a hallottak miatt elítélné Pashtrát.
Ezek után jut arra a döntésre, hogy egy újabb apró részletet fedjen fel magáról. Pontosan tudja, hogy minden egyes apró múltbéli szelettel, melyet elárul, akár a saját koporsójába is verheti a szeget, ha rosszul ítélte meg a harcos indíttatásait, de szeretne bízni benne. Szeretné megadni az esélyt annak, hogy egyszer az életben valaki nem szúrja majd hátba érdekből.*
- Nem? *Kérdez vissza rögtön a vallomása utáni első, megnyugtató szavakra, melyre érkezik is a magyarázat. A közben kapott csókba belepirul, majd a komor szavak ellenére kuncogni kezd az ezután hallottakon.*
- Kár lett volna, ha úgy végzed. Most nem lenne, aki megvéd, aki vacsorát csinál nekem, és… olyan sem, aki végre nőként kezel nem csak egy… ~szajhaként.~ *Nem fejezi be a mondatot, csak figyeli, ahogy Pashthra eltávolodik tőle. Fogalma sincs a tervéről, de mikor elkapja a lábát, és megcsikizi, kikerekedett szemekkel nevet fel.*
- Hé, na, nee! *Már majdnem elrántja a lábát, amikor is megérzi az első, kellemes nyomást a talpán. Erre egycsapásra ellazul, lehunyja a szemeit, és csak élvezi a kényeztetést.*
- Ahh, imádlak… *Már csak halkan mormogja a szavakat, fejét a dézsa szélének döntve pihenteti. Kicsit kemény, de valahogy most mégis kényelmes neki így.*
- Ühüm. *Rövid válasz érkezik a köszönetre, miközben csukott szemmel mosolyog magában.* Ha a börtönben találkoztunk volna, akkor csak a ketrecemen keresztül láthattál volna. Jobb, hogy nem ott futottunk össze, de nem kizárt, hogy párszor elmentél a zárkám előtt. *Talán kissé össze-vissza beszél, de most annyira belemélyedt a kényeztetésbe, hogy egyáltalán nem is figyel rá, mit is motyog igazából.*
- Mi az a Gödör? *Bukik ki belőle a furcsa kérdés.*
//Sub Rosa Panzió//
*Kissé elvörösödik, ahogy kicsúszik a csúnya szó a száján, de mikor Pashthra kimondja a mondatot úgy, ahogy először fogant meg az ő gondolataiban is, akkor már játékosan nevet fel vele együtt, és dönti fejét a vállára közben.*
- Igen, úgy. *Kuncog még egy kicsit, majd újra felpillant, és határozottan bólint arra, hogy igen, neki most már itt kényelmes, ezt a környezetet megszokta, és nagyon rosszul viselné, ha az életminősége rajta kívül álló okok miatt romlana. Igen, félti azt, amit ebben a városban sikerült elérnie.*
- Nem akarok elmenni. *Ismétli magát a fejét rázva, de persze ez nem jelenti azt, hogy ha valóban megállíthatatlanul közeledne Arthenior felé a vész, akkor nem menekülne el azonnal a saját életét féltve. Ahogy arra már korábban rájött, most már van mit veszítenie, éppen ezért élni akar.
Pashthra történetén pedig egyáltalán nem szörnyülködik, hallott már ennél sokkal rosszabbakat is a kikötőben, és egyébként is, szerinte az, aki nem tett soha, semmi rosszat, az vagy tagadja vagy nem is ember. Fájdalmat pedig, ha nem is pengével, de szavakkal okozott már ő is bőven másoknak. Kétszínű volna, ha a hallottak miatt elítélné Pashtrát.
Ezek után jut arra a döntésre, hogy egy újabb apró részletet fedjen fel magáról. Pontosan tudja, hogy minden egyes apró múltbéli szelettel, melyet elárul, akár a saját koporsójába is verheti a szeget, ha rosszul ítélte meg a harcos indíttatásait, de szeretne bízni benne. Szeretné megadni az esélyt annak, hogy egyszer az életben valaki nem szúrja majd hátba érdekből.*
- Nem? *Kérdez vissza rögtön a vallomása utáni első, megnyugtató szavakra, melyre érkezik is a magyarázat. A közben kapott csókba belepirul, majd a komor szavak ellenére kuncogni kezd az ezután hallottakon.*
- Kár lett volna, ha úgy végzed. Most nem lenne, aki megvéd, aki vacsorát csinál nekem, és… olyan sem, aki végre nőként kezel nem csak egy… ~szajhaként.~ *Nem fejezi be a mondatot, csak figyeli, ahogy Pashthra eltávolodik tőle. Fogalma sincs a tervéről, de mikor elkapja a lábát, és megcsikizi, kikerekedett szemekkel nevet fel.*
- Hé, na, nee! *Már majdnem elrántja a lábát, amikor is megérzi az első, kellemes nyomást a talpán. Erre egycsapásra ellazul, lehunyja a szemeit, és csak élvezi a kényeztetést.*
- Ahh, imádlak… *Már csak halkan mormogja a szavakat, fejét a dézsa szélének döntve pihenteti. Kicsit kemény, de valahogy most mégis kényelmes neki így.*
- Ühüm. *Rövid válasz érkezik a köszönetre, miközben csukott szemmel mosolyog magában.* Ha a börtönben találkoztunk volna, akkor csak a ketrecemen keresztül láthattál volna. Jobb, hogy nem ott futottunk össze, de nem kizárt, hogy párszor elmentél a zárkám előtt. *Talán kissé össze-vissza beszél, de most annyira belemélyedt a kényeztetésbe, hogy egyáltalán nem is figyel rá, mit is motyog igazából.*
- Mi az a Gödör? *Bukik ki belőle a furcsa kérdés.*
2765. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-22 00:18:52
Üzenet elküldve: 2025-08-22 00:18:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Az éj lassan ráborul a városra. A hold fénye ezüstösen siklik végig a tetőkön, a macskakövek között megülő árnyakban azonban minden fény elvész. A külvárosban még hallatszik a szél suttogása a szűk sikátorokban, a kapualjakból ritkán pislákol ki mécsesek fénye, majd újra elnyeli őket a sötétség. A város nappali lüktetése elhalkul, mintha maga a kő is aludni készülne – de nem mindenki hajtja álomra a fejét. Az éjszaka saját rendet teremt, amelyet csak azok ismernek, akik maguk is az árnyékhoz tartoznak.
Khaelith hangtalanul halad végig a keskeny utcákon. Léptei nem keltenek visszhangot, mintha maga az út fogadná be és nyelné el minden mozdulatát. Ruhája beleolvad a sötétbe, tekintete villanásról villanásra pásztázza a környezetet. Először jár itt, de nem utoljára. Minden éj más, minden út új neszeket, más illatokat és veszélyeket tartogat.
A falak mentén görnyedt alakok kuporognak. Vénasszonyok szorongatják batyuikat, gyerekek sündörögnek közöttük, éles nevetésük úgy csapódik vissza a kövek közül, mint a kés pengéje. A kapualjak mélyén férfiak alkudoznak, szavaik halkan peregnek, mégis átszűrődik rajtuk a kapzsiság és a fenyegetés. Khaelith nem avatkozik közbe, nem lassít, nem gyorsít – csak áthalad közöttük, mint az árny, amelyhez tartozik.
A levegő szokatlanul tiszta. Nem terjeng rothadás, nem fojtja el az orrot a bűz, pedig az ilyen városok mélyén az ember többnyire már lélegezni is nehezen bír. Ez a tisztaság idegen. Nem megnyugtató, inkább gyanús. Mintha a szagokat, a nyomokat, a rothadás tanújeleit valami szándékosan rejtené el, hogy a szemlélő sose tudja, mi lapul a kövek alatt.
A sikátorokban olykor csattan valami: üveg törik, patkány rágcsál, vagy éppen kés villan fel a gyertyafényben. Az éjszaka dallama ezekből a neszekből áll össze. Khaelith ismeri ezt a muzsikát, és érti is a szövegét. Aki nem tartozik ide, annak mindez csak ijesztő, kusza hangzavar. De ő pontosan tudja, mikor jelentenek veszélyt ezek a zajok, és mikor maradnak csak az éjszaka természetes kísérői.
Egy helyen gyerekek játszanak. Rongyos kabátjuk lobog futás közben, kacajuk szétrobban a falak között. Egyikük kezében kődarab, másikuk botot szorongat. Apró fegyverek ezek, amelyek azonban már most hozzátartoznak az életükhöz. Khaelith megáll egy pillanatra, figyeli őket. Nem szánalmat érez, hanem felismerést. Ugyanaz a vadászat folyik ott is, mint kint az erdőben, csak itt más a zsákmány, más a módszer.
Továbbindulva árnyak suhannak előtte. Egyik pillanatban mintha emberalak lenne, a másikban már eltűnik. A szeme sarkából mozgás villan, de mire odafordulna, már nincs ott semmi. Ez a város sosem üres, a kövek között mindig akad figyelő tekintet, követő lépés, kíváncsi fül. Khaelith nem keresi a forrást, tudja, hogy felesleges. A leselkedő árnyak inkább a kíváncsiság, mint a fenyegetés szülöttei. És ha mégsem… nos, akkor majd a pengék döntik el.
A város mélyén más az idő. Nincsen hajnal, nincsen este – csak az állandó félhomály. Az ablakok fényfoltjai mintha csapdába ejtenék a világosságot, amely sosem éri el a kövezetet. A falak magasra emelkednek, összezárulnak fölötte, és az ember szinte barlangban érzi magát. A kövek itt nem védelmet adnak, hanem fogságot. Khaelith azonban nem retteg. Ez az ő közege: a szorítás, a bezártság, a sötét, amelyben a gyengék elvesznek, az erősek viszont szárnyat kapnak.
Ahogy egyre beljebb halad, a zajok elhalkulnak. Már nincs zene, nincs kiabálás, csak a csend, amelyet néha megtör egy ajtó nyikorgása vagy egy kutya ugatása. A csend azonban nem béke – inkább olyan, mint a vadász lesben állása. A város itt figyel. És ő is figyel vissza.
Megáll egy torkolatnál. Tekintete végigsiklik a sikátoron, ahol az árnyék mélyebb a kelleténél, ahol a kövek sötétjéből mintha maga az éjszaka hajolna elő. Nem fordul el.*
~ Ha az árnyék néz, hát nézzen. Nem lát olyat, amit már ne ismernék.~ *A gondolat hidegen cseng benne, mégis nyugodt.
Aztán újra elindul. Lépése biztos, mozdulata hangtalan, tekintete éber. A város ritmusát hallgatja, az éj lüktetését figyeli, és minden rezdülésből tanul. Nem az erdő farkasait hallja most, hanem az emberi szív neszeit. Nem a vad bújik elő a bozótból, hanem a nyomorék, a tolvaj, a szerencsétlen – és köztük a ragadozó is.
A törvény azonban változatlan marad: a gyengék lehullanak, az erősek megmaradnak. Ez az éjszaka rendje, a város szabálya, a túlélés parancsa. És Khaelith pontosan tudja, hova tartozik benne.*
Khaelith hangtalanul halad végig a keskeny utcákon. Léptei nem keltenek visszhangot, mintha maga az út fogadná be és nyelné el minden mozdulatát. Ruhája beleolvad a sötétbe, tekintete villanásról villanásra pásztázza a környezetet. Először jár itt, de nem utoljára. Minden éj más, minden út új neszeket, más illatokat és veszélyeket tartogat.
A falak mentén görnyedt alakok kuporognak. Vénasszonyok szorongatják batyuikat, gyerekek sündörögnek közöttük, éles nevetésük úgy csapódik vissza a kövek közül, mint a kés pengéje. A kapualjak mélyén férfiak alkudoznak, szavaik halkan peregnek, mégis átszűrődik rajtuk a kapzsiság és a fenyegetés. Khaelith nem avatkozik közbe, nem lassít, nem gyorsít – csak áthalad közöttük, mint az árny, amelyhez tartozik.
A levegő szokatlanul tiszta. Nem terjeng rothadás, nem fojtja el az orrot a bűz, pedig az ilyen városok mélyén az ember többnyire már lélegezni is nehezen bír. Ez a tisztaság idegen. Nem megnyugtató, inkább gyanús. Mintha a szagokat, a nyomokat, a rothadás tanújeleit valami szándékosan rejtené el, hogy a szemlélő sose tudja, mi lapul a kövek alatt.
A sikátorokban olykor csattan valami: üveg törik, patkány rágcsál, vagy éppen kés villan fel a gyertyafényben. Az éjszaka dallama ezekből a neszekből áll össze. Khaelith ismeri ezt a muzsikát, és érti is a szövegét. Aki nem tartozik ide, annak mindez csak ijesztő, kusza hangzavar. De ő pontosan tudja, mikor jelentenek veszélyt ezek a zajok, és mikor maradnak csak az éjszaka természetes kísérői.
Egy helyen gyerekek játszanak. Rongyos kabátjuk lobog futás közben, kacajuk szétrobban a falak között. Egyikük kezében kődarab, másikuk botot szorongat. Apró fegyverek ezek, amelyek azonban már most hozzátartoznak az életükhöz. Khaelith megáll egy pillanatra, figyeli őket. Nem szánalmat érez, hanem felismerést. Ugyanaz a vadászat folyik ott is, mint kint az erdőben, csak itt más a zsákmány, más a módszer.
Továbbindulva árnyak suhannak előtte. Egyik pillanatban mintha emberalak lenne, a másikban már eltűnik. A szeme sarkából mozgás villan, de mire odafordulna, már nincs ott semmi. Ez a város sosem üres, a kövek között mindig akad figyelő tekintet, követő lépés, kíváncsi fül. Khaelith nem keresi a forrást, tudja, hogy felesleges. A leselkedő árnyak inkább a kíváncsiság, mint a fenyegetés szülöttei. És ha mégsem… nos, akkor majd a pengék döntik el.
A város mélyén más az idő. Nincsen hajnal, nincsen este – csak az állandó félhomály. Az ablakok fényfoltjai mintha csapdába ejtenék a világosságot, amely sosem éri el a kövezetet. A falak magasra emelkednek, összezárulnak fölötte, és az ember szinte barlangban érzi magát. A kövek itt nem védelmet adnak, hanem fogságot. Khaelith azonban nem retteg. Ez az ő közege: a szorítás, a bezártság, a sötét, amelyben a gyengék elvesznek, az erősek viszont szárnyat kapnak.
Ahogy egyre beljebb halad, a zajok elhalkulnak. Már nincs zene, nincs kiabálás, csak a csend, amelyet néha megtör egy ajtó nyikorgása vagy egy kutya ugatása. A csend azonban nem béke – inkább olyan, mint a vadász lesben állása. A város itt figyel. És ő is figyel vissza.
Megáll egy torkolatnál. Tekintete végigsiklik a sikátoron, ahol az árnyék mélyebb a kelleténél, ahol a kövek sötétjéből mintha maga az éjszaka hajolna elő. Nem fordul el.*
~ Ha az árnyék néz, hát nézzen. Nem lát olyat, amit már ne ismernék.~ *A gondolat hidegen cseng benne, mégis nyugodt.
Aztán újra elindul. Lépése biztos, mozdulata hangtalan, tekintete éber. A város ritmusát hallgatja, az éj lüktetését figyeli, és minden rezdülésből tanul. Nem az erdő farkasait hallja most, hanem az emberi szív neszeit. Nem a vad bújik elő a bozótból, hanem a nyomorék, a tolvaj, a szerencsétlen – és köztük a ragadozó is.
A törvény azonban változatlan marad: a gyengék lehullanak, az erősek megmaradnak. Ez az éjszaka rendje, a város szabálya, a túlélés parancsa. És Khaelith pontosan tudja, hova tartozik benne.*
2764. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-22 00:16:02
Üzenet elküldve: 2025-08-22 00:16:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
* A szar szót hallva felnevet halkan, nem gondolta, hogy ilyet fog hallani kedvesétől. Az ártatlan pislogás csak fokozza jókedvét, láthatóan derül rajta, hogy végre elkezdi kifejezni magát Merlana, nem feszeng, nem kertel körülötte. *
- Szarnak bele, jól mondod. * Kuncog tovább, bár rögtön arcára fagy a vigyor, hogyha a bárd erélyesebben reagál, és láthatóan nem tetszik neki a harcos vidámságának tárgya. Nem akarja megbántani, csak próbálja éreztetni, hogy itt nem kell megjátszania magát. *
- Gondolom itt kényelmes minden. * Bólint a fiú, és körbe néz a fürdőben. * Az biztos, hogy ilyen gazdagság és kényelem nincs a barbárok földjén. Viszont erős harcosok, és ha valakik, akkor ők meg tudják védeni magukat. De ha maradni akarsz, akkor én is veled maradok. * Jelenti ki, még ha úgy is gondolja, hogy ezzel saját ítéletüket írják alá, amennyiben a baljós félelmei beigazolódnak, és valóban egy sereg tart feléjük. *
- De az is lehet, hogy csak valami hírnök, aki üzenetet hoz. Nem kell egyből a legrosszabbra gondolni. * Teszi még hozzá nyugtatólag.
Úgy tűnik, hogy a története nem borzasztja el a nőt, nem húzódik el tőle, és nem néz rá rossz szemmel. Ezen nem teljesen csodálkozik a harcos, már korábbi beszélgetésükből is kiderült, hogy nem idegen számára mások szenvedése, és a fájdalom okozás. Épp ezért nem is lepődik meg azon, amit hall. *
- Nem szégyen az. * Jelenti ki rögtön, és ebből egyértelmű lehet Merlana számára, hogy Pash nem fogja ilyen dolgok miatt elítélni. * Letöltötted a büntetésed, tehát nincs miért szégyenkezned. A város törvényei alapján szabad vagy, mint a madár. * Lehel egy lágy csókot a bárd arcára. * Ha elkaptak volna minket, amikor a kovácsért jöttünk, engem felakasztanak. Amon hegyén is majdnem a Gödörben kötöttem ki, mindannyiunknak megvan a maga múltja. Az egyetlen bűn itt, hogy akkor nem találkoztunk. Meg talán az, hogy ingyen hallgatták a dalaidat. * Nevet halkan, és elhúzódik, mert eszébe jut korábbi terve. Átfordul a dézsában, hogy szembe üljenek egymással, és ha Merlana nem ellenkezik, akkor megfogja az egyik lábát. Először játékosan megcsiklandozza a talpat, majd nyomkodni kezdi, ügyelve rá, hogy ne okozzon fájdalmat. Saját magának is ezt szokta csinálni, amikor valamiért hosszú gyaloglás áll mögötte, és tudja, hogy milyen hasznos tud lenni. *
- Én is köszönöm, mindent, amit adsz nekem. Rég éreztem magam ilyen jól a bőrömben, és rég voltam ilyen boldog. Örülök, hogy összefutottunk ma a Pegazusban.
//Sub Rosa Panzió//
* A szar szót hallva felnevet halkan, nem gondolta, hogy ilyet fog hallani kedvesétől. Az ártatlan pislogás csak fokozza jókedvét, láthatóan derül rajta, hogy végre elkezdi kifejezni magát Merlana, nem feszeng, nem kertel körülötte. *
- Szarnak bele, jól mondod. * Kuncog tovább, bár rögtön arcára fagy a vigyor, hogyha a bárd erélyesebben reagál, és láthatóan nem tetszik neki a harcos vidámságának tárgya. Nem akarja megbántani, csak próbálja éreztetni, hogy itt nem kell megjátszania magát. *
- Gondolom itt kényelmes minden. * Bólint a fiú, és körbe néz a fürdőben. * Az biztos, hogy ilyen gazdagság és kényelem nincs a barbárok földjén. Viszont erős harcosok, és ha valakik, akkor ők meg tudják védeni magukat. De ha maradni akarsz, akkor én is veled maradok. * Jelenti ki, még ha úgy is gondolja, hogy ezzel saját ítéletüket írják alá, amennyiben a baljós félelmei beigazolódnak, és valóban egy sereg tart feléjük. *
- De az is lehet, hogy csak valami hírnök, aki üzenetet hoz. Nem kell egyből a legrosszabbra gondolni. * Teszi még hozzá nyugtatólag.
Úgy tűnik, hogy a története nem borzasztja el a nőt, nem húzódik el tőle, és nem néz rá rossz szemmel. Ezen nem teljesen csodálkozik a harcos, már korábbi beszélgetésükből is kiderült, hogy nem idegen számára mások szenvedése, és a fájdalom okozás. Épp ezért nem is lepődik meg azon, amit hall. *
- Nem szégyen az. * Jelenti ki rögtön, és ebből egyértelmű lehet Merlana számára, hogy Pash nem fogja ilyen dolgok miatt elítélni. * Letöltötted a büntetésed, tehát nincs miért szégyenkezned. A város törvényei alapján szabad vagy, mint a madár. * Lehel egy lágy csókot a bárd arcára. * Ha elkaptak volna minket, amikor a kovácsért jöttünk, engem felakasztanak. Amon hegyén is majdnem a Gödörben kötöttem ki, mindannyiunknak megvan a maga múltja. Az egyetlen bűn itt, hogy akkor nem találkoztunk. Meg talán az, hogy ingyen hallgatták a dalaidat. * Nevet halkan, és elhúzódik, mert eszébe jut korábbi terve. Átfordul a dézsában, hogy szembe üljenek egymással, és ha Merlana nem ellenkezik, akkor megfogja az egyik lábát. Először játékosan megcsiklandozza a talpat, majd nyomkodni kezdi, ügyelve rá, hogy ne okozzon fájdalmat. Saját magának is ezt szokta csinálni, amikor valamiért hosszú gyaloglás áll mögötte, és tudja, hogy milyen hasznos tud lenni. *
- Én is köszönöm, mindent, amit adsz nekem. Rég éreztem magam ilyen jól a bőrömben, és rég voltam ilyen boldog. Örülök, hogy összefutottunk ma a Pegazusban.
2763. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-21 23:43:57
Üzenet elküldve: 2025-08-21 23:43:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
*Nos, őt nem kell győzködni, szívesen bízza rá magát a fiúra, de nem csak az életveszélyes helyzetekben, hanem akkor is, amikor nem csak a víz, hanem a levegő is felforrósodik körülöttük, és ekkor még csak egy pillanatra sem fagy le, pontosan tudja mit és hogyan csináljon ahhoz, hogy másodszorra is maradandó élményt tudjon szerezni mindkettőjük számára.
Kicsivel később azonban már a vízben elmerülve élvezi az estét, majd társához húzódva helyezi magát kényelembe, nem is tudva, hogy milyen kellemes kényeztetésről marad így le. Közben komolyabb témára kérdez rá, s talán pont ezért nem is szól neki a másik, hogy viszonozni szeretné a lány korábbi kedvességét, helyette a kérdésére kap választ, amiről Pashthra ugyan nem tehet, de kifejezetten kiábrándító.*
- Pont ez a bajom *sóhajt lemondóan.* Én is azt hittem, hogy sokkal könnyebb lesz információt szereznem, mert majd mindenki erről beszél, a város nagykutyái meg főleg, de nem. Remélem, hogy nem azért, mert szarnak… *Hirtelen rájön, hogy mit mondott, és ártatlanul kezd pislogni társára, reménykedve, hogy ezt nem hallotta.* Szóval, hogy tesznek rá. *A kis madaras becézést hallva elmosolyodik, és közben elhelyezkedik a férfi karjai között, kissé még meg is borzong, persze jólesően, ahogy simogatni kezdi.*
- Ez jó… *Suttogja, és közben hallgatja tovább a történetet, amit talán az egyezségük ellenére fejt ki Pashthra, bár az arról szólt, hogy nem faggatják a másikat, ő pedig most nem kérésre, hanem magától mesél.*
- Amon hegyére menekülni… *Ízlelgeti a gondolatot. Ez az egyetlen lehetősége, ha itt nem maradhat, mert Lihanech közelébe esze ágában sincs visszamenni, túl sok rossz emlék köti oda.*
- Egyszer jártam a thargoknál, nem volt rossz, de én nem szeretném elhagyni Artheniort, ha már itt újra tudtam építeni az életemet. *Húzza félre a száját, majd aggódva néz a harcosra. Kissé vakmerőnek tartja, amit mond. Szerinte nem szabadna pusztán a harc élvezetéért kockáztatnia az életét, mert könnyedén ez lehet a veszte, de meg sem próbálja lebeszélni róla. Tudja, hogy úgysem sikerülne. Aztán elhallgat, vívódik kicsit belül, míg végül újra megszólal.*
- Én… voltam börtönben. *Nyögi aztán ki végül, csak azért, hogy társa ne érezze úgy, hogy csak neki vannak sötét részek a múltja történetében.*
- Onnan ismerem Droyn parancsnokot, az ő vezetése alatt voltam fogságban. Sokat énekelgettem a cellámban is, mindig Pacsirtának becéztek. *Nevetgél még annak ellenére is, hogy egy olyan szeletét meséli el a múltjának, amire egyáltalán nem büszke. Mondjuk, annyira rossz nem volt. A szabadságát elvesztette ugyan, de jól bántak vele. Nem éheztették, nem verték meg sosem, ő pedig egyszerűen tudomásul vette, hogy az elvesztett játszmának ez volt az ára. Most viszont félve várja, hogy újdonsült partnere mit szól mindehhez.*
- Umm, és köszönöm… Hogy még mindig meg akarsz védeni. *Teszi hozzá gyorsan, hátha ez segít a helyzetén.*
//Sub Rosa Panzió//
*Nos, őt nem kell győzködni, szívesen bízza rá magát a fiúra, de nem csak az életveszélyes helyzetekben, hanem akkor is, amikor nem csak a víz, hanem a levegő is felforrósodik körülöttük, és ekkor még csak egy pillanatra sem fagy le, pontosan tudja mit és hogyan csináljon ahhoz, hogy másodszorra is maradandó élményt tudjon szerezni mindkettőjük számára.
Kicsivel később azonban már a vízben elmerülve élvezi az estét, majd társához húzódva helyezi magát kényelembe, nem is tudva, hogy milyen kellemes kényeztetésről marad így le. Közben komolyabb témára kérdez rá, s talán pont ezért nem is szól neki a másik, hogy viszonozni szeretné a lány korábbi kedvességét, helyette a kérdésére kap választ, amiről Pashthra ugyan nem tehet, de kifejezetten kiábrándító.*
- Pont ez a bajom *sóhajt lemondóan.* Én is azt hittem, hogy sokkal könnyebb lesz információt szereznem, mert majd mindenki erről beszél, a város nagykutyái meg főleg, de nem. Remélem, hogy nem azért, mert szarnak… *Hirtelen rájön, hogy mit mondott, és ártatlanul kezd pislogni társára, reménykedve, hogy ezt nem hallotta.* Szóval, hogy tesznek rá. *A kis madaras becézést hallva elmosolyodik, és közben elhelyezkedik a férfi karjai között, kissé még meg is borzong, persze jólesően, ahogy simogatni kezdi.*
- Ez jó… *Suttogja, és közben hallgatja tovább a történetet, amit talán az egyezségük ellenére fejt ki Pashthra, bár az arról szólt, hogy nem faggatják a másikat, ő pedig most nem kérésre, hanem magától mesél.*
- Amon hegyére menekülni… *Ízlelgeti a gondolatot. Ez az egyetlen lehetősége, ha itt nem maradhat, mert Lihanech közelébe esze ágában sincs visszamenni, túl sok rossz emlék köti oda.*
- Egyszer jártam a thargoknál, nem volt rossz, de én nem szeretném elhagyni Artheniort, ha már itt újra tudtam építeni az életemet. *Húzza félre a száját, majd aggódva néz a harcosra. Kissé vakmerőnek tartja, amit mond. Szerinte nem szabadna pusztán a harc élvezetéért kockáztatnia az életét, mert könnyedén ez lehet a veszte, de meg sem próbálja lebeszélni róla. Tudja, hogy úgysem sikerülne. Aztán elhallgat, vívódik kicsit belül, míg végül újra megszólal.*
- Én… voltam börtönben. *Nyögi aztán ki végül, csak azért, hogy társa ne érezze úgy, hogy csak neki vannak sötét részek a múltja történetében.*
- Onnan ismerem Droyn parancsnokot, az ő vezetése alatt voltam fogságban. Sokat énekelgettem a cellámban is, mindig Pacsirtának becéztek. *Nevetgél még annak ellenére is, hogy egy olyan szeletét meséli el a múltjának, amire egyáltalán nem büszke. Mondjuk, annyira rossz nem volt. A szabadságát elvesztette ugyan, de jól bántak vele. Nem éheztették, nem verték meg sosem, ő pedig egyszerűen tudomásul vette, hogy az elvesztett játszmának ez volt az ára. Most viszont félve várja, hogy újdonsült partnere mit szól mindehhez.*
- Umm, és köszönöm… Hogy még mindig meg akarsz védeni. *Teszi hozzá gyorsan, hátha ez segít a helyzetén.*
2762. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-21 23:16:01
Üzenet elküldve: 2025-08-21 23:16:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
* Nem lepődik meg azon, hogy a bárd még sosem használt fegyvert, még ha korábban hencegett is a kikötővel. Van valami azoknak a tekintetében, akik már szembe néztek a halállal, és megküzdöttek az életükért. Ezt eddig nem látta kedvese tekintetében, de persze az is lehet, hogy csak az ital miatt beszélni be magának ilyen magabiztosan, hogy felismerné, ha gyilkos lenne. *
- Teljesen más, mint bármi, amire fel tudlak készíteni. * Jegyzi meg őszintén. * Lehet, hogy éles helyzetben megfagysz, és nem tudsz mozdulni. Akkor hiába minden, amit tanultál. Ezért is jobb, ha inkább rám bízod magad.
* Teszi hozzá, persze nem azért, mert ki akarná sajátítani a lányt, vagy rá akarná erőltetni a társaságát, és elhitetni vele, hogy csak mellette van biztonságban. Őszintén beszél, látott már ilyet nem egy alkalommal.
Ezek után viszont kellemesebb témát választanak, amiről nem beszélnek, hanem a tettek és a cselekedetek veszik át ismét a szerepet. A fiatal harcos fáradhatatlanul igyekszik ismételten, és amikor végeznek, akkor elégedetten nyújtózkodik egyet. Persze az útmutatásnak megfelelően eloltja a tüzet, és hagyja, hogy Merlana merüljön el először a vízben. Nézi egy kicsit úgy a dézsán kívülről, szemével issza be a látványt, ami szívének kedves. Majdnem le is marad arról, hogy időben beszálljon a dézsába, mire a nő kinyitja kékjeit. Hagyja, hogy mellé húzódjon, bár így le kell mondjon a tervéről, és nem tudja megmasszírozni a bárd talpát, pedig úgy tervezte, hogy így fogja viszonozni az előző kedveskedést, amivel vállizmait lazította el a barna hajú szépség. *
- A kürtszóról? Semmit. * Csóválja meg a fejét, pedig részben ezért is jött vissza a városba. * Úgy gondoltam, hogy mindenhol ez lesz a beszédtéma, hogy minden valamire való ficsúr kardot keres majd, aki megvédi, és jó pénzért felfogad valaki. Nem gondoltam, hogy ficsúr helyett énekes madarat találok, és pénz helyett valami sokkal jobb lesz a fizetségem. * Jegyzi meg, miközben átkarolja Merlanát, és simogatni kezdi a hátát. *
- Nem tudom, hogy a város mennyire van veszélyben. Állítólag védi valami varázslat, de amikor Kagan parancsára jöttünk a lázadás után, akkor... * hirtelen elhallgat, mert eszébe jut, hogy épp azt készült elmondani, hogyan ölték meg majdnem a kovácsot. Végül sóhajt, bár megígérték egymásnak, hogy nem fognak faggatózni, ha már kibújt a szög a zsákból, nem titkolja tovább. *
- A thargoknál is voltam. * Mondja ki végül halkan. * Kagan hadúr idejében, a lázadás után nem sokkal. Mi gyújtottuk fel a kovácsműhelyt, mert nem akart velünk jönni Amonra. Akkor se állta semmi az utunkat. Nem hiszem, hogy ha sereg jönne, akkor az ellen bármi esélye lenne a városnak. Aki bölcs, az ugyan úgy, mint a lázadás idején, Amon hegyére menekül. Vagy Lihanechbe. Én azért terveztem maradni, mert szeretem a harcot, most pedig azért, hogy téged védjelek. ~ De nem tudom, hogy mennyire leszek rá képes. ~
//Sub Rosa Panzió//
* Nem lepődik meg azon, hogy a bárd még sosem használt fegyvert, még ha korábban hencegett is a kikötővel. Van valami azoknak a tekintetében, akik már szembe néztek a halállal, és megküzdöttek az életükért. Ezt eddig nem látta kedvese tekintetében, de persze az is lehet, hogy csak az ital miatt beszélni be magának ilyen magabiztosan, hogy felismerné, ha gyilkos lenne. *
- Teljesen más, mint bármi, amire fel tudlak készíteni. * Jegyzi meg őszintén. * Lehet, hogy éles helyzetben megfagysz, és nem tudsz mozdulni. Akkor hiába minden, amit tanultál. Ezért is jobb, ha inkább rám bízod magad.
* Teszi hozzá, persze nem azért, mert ki akarná sajátítani a lányt, vagy rá akarná erőltetni a társaságát, és elhitetni vele, hogy csak mellette van biztonságban. Őszintén beszél, látott már ilyet nem egy alkalommal.
Ezek után viszont kellemesebb témát választanak, amiről nem beszélnek, hanem a tettek és a cselekedetek veszik át ismét a szerepet. A fiatal harcos fáradhatatlanul igyekszik ismételten, és amikor végeznek, akkor elégedetten nyújtózkodik egyet. Persze az útmutatásnak megfelelően eloltja a tüzet, és hagyja, hogy Merlana merüljön el először a vízben. Nézi egy kicsit úgy a dézsán kívülről, szemével issza be a látványt, ami szívének kedves. Majdnem le is marad arról, hogy időben beszálljon a dézsába, mire a nő kinyitja kékjeit. Hagyja, hogy mellé húzódjon, bár így le kell mondjon a tervéről, és nem tudja megmasszírozni a bárd talpát, pedig úgy tervezte, hogy így fogja viszonozni az előző kedveskedést, amivel vállizmait lazította el a barna hajú szépség. *
- A kürtszóról? Semmit. * Csóválja meg a fejét, pedig részben ezért is jött vissza a városba. * Úgy gondoltam, hogy mindenhol ez lesz a beszédtéma, hogy minden valamire való ficsúr kardot keres majd, aki megvédi, és jó pénzért felfogad valaki. Nem gondoltam, hogy ficsúr helyett énekes madarat találok, és pénz helyett valami sokkal jobb lesz a fizetségem. * Jegyzi meg, miközben átkarolja Merlanát, és simogatni kezdi a hátát. *
- Nem tudom, hogy a város mennyire van veszélyben. Állítólag védi valami varázslat, de amikor Kagan parancsára jöttünk a lázadás után, akkor... * hirtelen elhallgat, mert eszébe jut, hogy épp azt készült elmondani, hogyan ölték meg majdnem a kovácsot. Végül sóhajt, bár megígérték egymásnak, hogy nem fognak faggatózni, ha már kibújt a szög a zsákból, nem titkolja tovább. *
- A thargoknál is voltam. * Mondja ki végül halkan. * Kagan hadúr idejében, a lázadás után nem sokkal. Mi gyújtottuk fel a kovácsműhelyt, mert nem akart velünk jönni Amonra. Akkor se állta semmi az utunkat. Nem hiszem, hogy ha sereg jönne, akkor az ellen bármi esélye lenne a városnak. Aki bölcs, az ugyan úgy, mint a lázadás idején, Amon hegyére menekül. Vagy Lihanechbe. Én azért terveztem maradni, mert szeretem a harcot, most pedig azért, hogy téged védjelek. ~ De nem tudom, hogy mennyire leszek rá képes. ~
2761. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-21 22:27:41
Üzenet elküldve: 2025-08-21 22:27:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
- Ha abban segítettél volna, akkor most nem ettünk volna ilyen finomat. *Nyugtatgatja mosolyogva Pashtrát. Egyáltalán nincs ellenérzése amiatt, mert egyedül kellett kínlódnia a nehéz vizesvödrökkel, hisz az étel, amit cserébe kapott, bőven kárpótolja mindezért.
Aztán, mikor a hozzá illő fegyverek kerülnek szóba, egyetértően bólint az elhangzottakra, és bár az ekkor még vele szemben ülő harcos számít szakértőnek, részéről sem véletlen, hogy a tőröket választotta.*
- A hosszabb pengém is viszonylag rövid. Egy karddal nem tudnék mit kezdeni. Nem vagyok hozzá elég erős, és emiatt az előnyöm is elszállna, ami az agilitásban rejlik. Azt hiszem, de megmondom őszintén, én még sohasem használtam éles szituációban fegyvert. *Az elmélkedés után végül megegyezhetnek abban, hogy ő bőven hálás lesz, ha elsajátíthat néhány alapot, például azt, hogy hogyan ne törje el a csuklóját, ha ellenfele hárítás céljából felemelt fegyverébe csap bele teljes erőből. Ő ettől már boldog lesz.*
- Arra. *Kuncogja aztán már a fürdőben Pashthra megállapítására, majd miután levetkőzött, ruháit szépen, gondosan összehajtogatva helyezi le az egyik ott lévő székre és teszi ugyanezt a fiú nadrágjával is. Ez a művelet is már egy ösztönös berögződés a részéről. Akitől tanult, az elvárta tőle, hogy vigyázzon a róla levetett öltözékre, azóta pedig már reflexszerűen csinálja így.
Míg a víz melegszik, társa mögé lép, hogy masszírozással kedveskedjen neki. Vállától egészen a derekáig igyekszik minden izmot jól átnyomkodni neki. A bókon, mi elhangzik közben, halkan nevetgél.*
- Dehogy. Fel sem bírnám emelni, vagy ha mégis, akkor ráejteném a lábamra, miután meglepődtem a súlyán. *Viccelődik. Arra ugyan nem számított, hogy már azelőtt huncut játékba fullad a kedvessége, hogy elmerülnének a dézsában, de egyáltalán nem bánja. Örül, hogy újra érezheti azt a szeretetet és átélheti a számára nem e világinak tűnő törődést. Épp a férfi karjai közt pihegve bújik a mellkasához, mikor felpillant rá, és újra megszólal.*
- Szerintem most már jó lesz. *Mondja, majd, ha Pashthra eloltja a tüzet a dézsa alatt, akkor ő elsőként lép oda, hogy belemásszon a vízbe. Először kissé kényesen rántja vissza a lábujját és halkan kuncog.*
- Forró. *Persze nem túlzottan, csak meg kell szoknia a testének a víz hőmérsékletét, ami sikerül is úgy, hogy szépen, lassan merül el benne, míg végül már csak a feje látszik ki a víz alól.*
- Jajj, annyira finom érzés! *El is engedi magát, szemeit lehunyja, és csak élvezi pár percig ahogy melengeti és ellazítja őt a fürdő. Addigra minden bizonnyal már Pashthra is ott ül vele a dézsában, így mikor szemeit újra kinyitja és megpillantja a fehér hajtincseket és a kék szemeket, elmosolyodik, és oda is húzódik hozzá egészen közel, majd rövid csend után megszólal.*
- Mondd csak! Te jártál a kaszárnyában mostanában. Nem hallottál esetleg valamit a… kürtszóról? Hogy hogyan vélekedik róla a városőrség vagy a vezetők? *Nem biztos, hogy ide illő téma, de ahogy kezd kijózanodni, felsejlik benne a kérdés. Önvédelmet sem véletlenül akar tanulni, miután Nestar kifejezetten megijesztette, tart attól, hogy valami nagyon rossz fog történni.*
- Szerinted veszélyben van a város?
//Sub Rosa Panzió//
- Ha abban segítettél volna, akkor most nem ettünk volna ilyen finomat. *Nyugtatgatja mosolyogva Pashtrát. Egyáltalán nincs ellenérzése amiatt, mert egyedül kellett kínlódnia a nehéz vizesvödrökkel, hisz az étel, amit cserébe kapott, bőven kárpótolja mindezért.
Aztán, mikor a hozzá illő fegyverek kerülnek szóba, egyetértően bólint az elhangzottakra, és bár az ekkor még vele szemben ülő harcos számít szakértőnek, részéről sem véletlen, hogy a tőröket választotta.*
- A hosszabb pengém is viszonylag rövid. Egy karddal nem tudnék mit kezdeni. Nem vagyok hozzá elég erős, és emiatt az előnyöm is elszállna, ami az agilitásban rejlik. Azt hiszem, de megmondom őszintén, én még sohasem használtam éles szituációban fegyvert. *Az elmélkedés után végül megegyezhetnek abban, hogy ő bőven hálás lesz, ha elsajátíthat néhány alapot, például azt, hogy hogyan ne törje el a csuklóját, ha ellenfele hárítás céljából felemelt fegyverébe csap bele teljes erőből. Ő ettől már boldog lesz.*
- Arra. *Kuncogja aztán már a fürdőben Pashthra megállapítására, majd miután levetkőzött, ruháit szépen, gondosan összehajtogatva helyezi le az egyik ott lévő székre és teszi ugyanezt a fiú nadrágjával is. Ez a művelet is már egy ösztönös berögződés a részéről. Akitől tanult, az elvárta tőle, hogy vigyázzon a róla levetett öltözékre, azóta pedig már reflexszerűen csinálja így.
Míg a víz melegszik, társa mögé lép, hogy masszírozással kedveskedjen neki. Vállától egészen a derekáig igyekszik minden izmot jól átnyomkodni neki. A bókon, mi elhangzik közben, halkan nevetgél.*
- Dehogy. Fel sem bírnám emelni, vagy ha mégis, akkor ráejteném a lábamra, miután meglepődtem a súlyán. *Viccelődik. Arra ugyan nem számított, hogy már azelőtt huncut játékba fullad a kedvessége, hogy elmerülnének a dézsában, de egyáltalán nem bánja. Örül, hogy újra érezheti azt a szeretetet és átélheti a számára nem e világinak tűnő törődést. Épp a férfi karjai közt pihegve bújik a mellkasához, mikor felpillant rá, és újra megszólal.*
- Szerintem most már jó lesz. *Mondja, majd, ha Pashthra eloltja a tüzet a dézsa alatt, akkor ő elsőként lép oda, hogy belemásszon a vízbe. Először kissé kényesen rántja vissza a lábujját és halkan kuncog.*
- Forró. *Persze nem túlzottan, csak meg kell szoknia a testének a víz hőmérsékletét, ami sikerül is úgy, hogy szépen, lassan merül el benne, míg végül már csak a feje látszik ki a víz alól.*
- Jajj, annyira finom érzés! *El is engedi magát, szemeit lehunyja, és csak élvezi pár percig ahogy melengeti és ellazítja őt a fürdő. Addigra minden bizonnyal már Pashthra is ott ül vele a dézsában, így mikor szemeit újra kinyitja és megpillantja a fehér hajtincseket és a kék szemeket, elmosolyodik, és oda is húzódik hozzá egészen közel, majd rövid csend után megszólal.*
- Mondd csak! Te jártál a kaszárnyában mostanában. Nem hallottál esetleg valamit a… kürtszóról? Hogy hogyan vélekedik róla a városőrség vagy a vezetők? *Nem biztos, hogy ide illő téma, de ahogy kezd kijózanodni, felsejlik benne a kérdés. Önvédelmet sem véletlenül akar tanulni, miután Nestar kifejezetten megijesztette, tart attól, hogy valami nagyon rossz fog történni.*
- Szerinted veszélyben van a város?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263