//Megpróbáltatások//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A különös, kegyetlen őrület nem tart sokáig, rövidesen eltűnik Syndra arcáról. Most olyanok a vonásai, mintha néhány pillanattal ezelőtt semmi sem történt volna. Utal is arra, hogy igencsak elengedi magát Khrys társaságában. Fene tudja, hogy ez mennyire jelent jót vagy sem. Talán a bizalomról árulkodhat, de ugyanezzel a lendülettel kétségtelenül kockázatot is rejt magában. A másik állítása szerint a félvér jó hallgatóságnak bizonyult eddig. Erre a megjegyzésre Khrys felhorkan, és bár ezúttal nem mosolyog, arcán nyoma sincs sértettségnek. Khrysnek bizony nem kell magyarázni, hogy az ő speciális nyelve némiképp nehezebben értelmezhető, mint akár a rendes szóbeli kommunikáció. Ő már pusztán annak is örül, hogy valaki hajlandóságot mutat arra, hogy ezt a nyelvet megtanulja. Feltartja jobb hüvelykujját, amivel mintegy azt mondja: természetesen. Ezt a jelet Syndra már ismerheti, hiszen az eddigi beszélgetésük során Khrys már használta e jelet. A félvér lány önkéntelenül is elképzeli a társa által felvázolt helyzetet. ~Tulajdonképpen nem is hülyeség! Akár csoportos bevetések alkalmával abszolút lehetne egy rejtett kommunikáció, amit csak mi értünk.~ Ez persze csupán egy elképzelt lehetőség, ahhoz idő kell, mire mindenki elsajátítja a nyelvet. És persze nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy lehet, nem is mindenki akarja megtanulni. Erőszakoskodni meg úgy is felesleges.
Syndrát most rendkívül energikus jókedv jellemzi, mintha teljesen kicserélték volna. Ha nem látta volna saját szemével azokat a kegyetlen, háborodott elmére is utalható jeleket, a világért sem hinné el senkinek, bárki is beszélne neki erről. Ennek egyértelműen az az oka, hogy eleddig nem futott bele ilyesmibe, de még csak hasonlóba sem.
Újabb kérdést kap, megint a felszerelés kerül szóba. Bal kezét nyitott tenyérrel a mellkasáig emeli, a tenyere előre néz, azt jelenti: nem. Hozzá a fejét is megrázza, hogy biztosan értse a másik, mire gondol. Elő is kerül Syndra táskájából egy szedett-vetett papírköteg. Könyvnek néz ki, de inkább az a benyomása róla Khrysnek, mintha valaki könyvkötést tanulna, és ez lenne az igencsak félresikerült próbamunkája. Át is veszi, és séta közben fel is csapja mindjárt az első oldalon. A papírról egy már ismerős medál köszön vissza. Tekintete kissé elidőz a különös jelképen, és továbbra sem tudja összeegyeztetni ezt a három nagyon különböző állatot. ~Az a szarvas nem illik oda.~ Állapítja meg újfent, de nem mintha bármit is változtatna a dolgon. Tovább is lapoz, ahol érdekes dolgokra bukkan. ~Füstbomba, mi a fene? Ezek felkészültek.~ Kíváncsiságtól hajtva részletesen áttanulmányozza a leírást. ~Ezek mik lennének? Ki írta ezt, el sem lehet olvasni őket.~ Teljesen megdöbbenti, hogy ilyen részletes leírást olvas, és az, hogy mennyire felkészültek a frakciónál. ~Csak tudnám, hogy mire kellhet nekik az a füstbomba!~ Lapozva a füstbomba amolyan továbbfejlesztett változatát találja, a füst nyílvesszőket. ~Mi a fasz? Ezt kitalálta ki?~ Még a füstbombában lát is fantáziát, na de a füst nyilakban? Értelmetlennek tartja, s emiatt nem is szentel neki akkora figyelmet, mint az előbb. Sebtében belekukkant az írásba, de aztán halad is tovább. Egy igen különös páncélzattal találja szemben magát, melyben a bőrt és fémet rakták össze valamilyen módon. Meg kell hagyni, párját ritkító újítás, de Khrys szimpatikusnak találja. Alaposan végig is nézi a tervezetet. ~Legalább rostélya lehetne a sisaknak.~ Jegyzi meg magában, ettől eltekintve azonban tetszik neki, s bizony még viselné is. Valamivel több időt tölt el a páncél mustrálgatásával, mint a füstbombáknál, de aztán újra lapoz. ~Igazságszérum. Jól hangzik. Rajtam biztos nem működik.~ Ez utóbbi megjegyzésen el is mosolyodik magában, de aztán rögtön az jut eszébe, hogy mégis hathat rá, de ki tudja. Ráadásul az írás arról tanúskodik, hogy közel sem végleges a szérum összetétele, s nagyon úgy fest, van még mit kísérletezni ezen. ~Vajon kiken próbálgathatják? Vannak erre önkéntesek vagy mi?~ A mestertőr is érdekesnek hangzik. Khrys fejében tüstént egy olyasmi kép jelenik meg, mintha egy mesterkardra gondolna. El is morfondírozik azon, hogy vajon miben lehet más a rendes, hagyományos tőrtől. Az minden esetre kitűnik a lejegyzett tervekből úgy általában, hogy a frakció alaposan felkészült, és bizony nem amatőr kezdőkről beszélünk. Khrys már lapozna is tovább, de Syndra keze akadályt jelent. Fél szemmel pillant társára, amikor az kifejezi, hogy nem kéne tovább olvasgatni. Próbál valamit felfedezni az elf arcán, mert ez bizony erős gyanút keltett benne. Sóvárgó pillantást vet a papírra, és nagyon kíváncsi lenne, hogy mi van még abban a könyvféleségben. Végül beletörődik, hogy nem engedték a további bogarászást, bármi is legyen ennek az oka, és visszaadja Syndrának a könyvet.*
~Talán előbb-utóbb úgy is megtudom, mi rejtezik még a hátralévő lapokon.~