Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere Wegtoreni Kalmár Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 129 (2561. - 2580. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263
2580. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-26 20:18:39
Üzenet elküldve: 2025-07-26 20:18:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Grael//
*Kissé beharapja a húsos ajkait, hogy ne mosolyodjon el szélesebben, mint kellene. Az óvatosságra intés Grael szájából, igen jól esik neki, mégis, a mai napig komikus, hiszen tőle szenvedte el az egyik legnagyobb pofont. De, mint minden valamirevaló nő, természetesen szemet huny az őt ért megaláztatás felett, ha elhiszi, hogy formálhatja a saját szájíze szerint A férfit. Mert ugye megváltoznak. Bár Grael igencsak kellemes csalódásokat okoz mostanság, a mostani pillanatok is épp ilyenek. Még a történet sem rontja a kedvét.*
- Pedig… tetszene, tényleg tetszene. *Megvonja a vállait, s el is gondolkodik, hogy miért nem foglalkozik többet azzal, amivel eredendően szeretett volna. Persze a napjait átszövi a tudásszomj és a megértés utáni vágy, na de elsősorban gyerekek vannak a közelében. Na meg Grael, akit most is olyan tűnődve néz, de aztán nem elmélkedik tovább. Most jó itt lenni vele és ez a lényeg.*
- Sok remek ötletem van. Még van ördögvigyorom is. *Felkészült nő az biztos, főleg, ha magát kell tönkre tenni egy estére. Igazán ráférne már a dorbézolás, túl sok felelős döntést hozott a hatokban. Eszébe jut a kép, amikor harcot vívott a mélységgel, vagy magassággal, s Graelnek kellett attól is megvédenie. Nem szégyelli magát, talán akkor került hozzá igazán közel.*
- Orkokat? *Szerencséje, hogy a férfi a palackkal bíbelődik, mert tekintete egy pillanatra elkomorul. Nori is orkokról beszélt, s abban a gyémánttömbben is egy ork szíve doboghatott, hiszen a varázslata éppen arról szól, hogy azt látja, akié a testrész. Összeszorul az ökle, amit az ölébe ejt, de eltünteti vonásairól azt, amit érez.*
- Meglehet.
*mosolyog elgondolkodva, majd hirtelen egy pukkanás és egy falakon táncoló dugó ébreszti fel a mélázásából. Na meg a röhögés, ami igencsak megdobogtatja a szívét. Felkacag ő is, majd felveszi a veszélyes kis apróságot.
A kezébe kerül a bor, s ő is a másik felé nyújtja.*
- Egészségünkre. *Ismét csak a szemeket fürkészi, de nem tud parancsolni magának, s odahajol, hogy egy csókkal is megpecsételhessék a jókívánságokat.*
- Jó, lehet nem árt túlesni rajta. Szóval a lényeg… *Mert majd kifejti, ha jónak látja, bár most inkább élvezné a férfi társaságát.* - Az ingoványban megtaláltuk a helyet, amit keresett, amire emlékezett Cilia… Ó, igen. Cilia a neve. Cilia Miritar. *Mosolyog, majd kortyol egyet, amire elhúzza a száját.* - Te Grael, ez borzalmas, nem? *Mondjuk ez most mindegy, mert el fog fogyni.*
*Kissé beharapja a húsos ajkait, hogy ne mosolyodjon el szélesebben, mint kellene. Az óvatosságra intés Grael szájából, igen jól esik neki, mégis, a mai napig komikus, hiszen tőle szenvedte el az egyik legnagyobb pofont. De, mint minden valamirevaló nő, természetesen szemet huny az őt ért megaláztatás felett, ha elhiszi, hogy formálhatja a saját szájíze szerint A férfit. Mert ugye megváltoznak. Bár Grael igencsak kellemes csalódásokat okoz mostanság, a mostani pillanatok is épp ilyenek. Még a történet sem rontja a kedvét.*
- Pedig… tetszene, tényleg tetszene. *Megvonja a vállait, s el is gondolkodik, hogy miért nem foglalkozik többet azzal, amivel eredendően szeretett volna. Persze a napjait átszövi a tudásszomj és a megértés utáni vágy, na de elsősorban gyerekek vannak a közelében. Na meg Grael, akit most is olyan tűnődve néz, de aztán nem elmélkedik tovább. Most jó itt lenni vele és ez a lényeg.*
- Sok remek ötletem van. Még van ördögvigyorom is. *Felkészült nő az biztos, főleg, ha magát kell tönkre tenni egy estére. Igazán ráférne már a dorbézolás, túl sok felelős döntést hozott a hatokban. Eszébe jut a kép, amikor harcot vívott a mélységgel, vagy magassággal, s Graelnek kellett attól is megvédenie. Nem szégyelli magát, talán akkor került hozzá igazán közel.*
- Orkokat? *Szerencséje, hogy a férfi a palackkal bíbelődik, mert tekintete egy pillanatra elkomorul. Nori is orkokról beszélt, s abban a gyémánttömbben is egy ork szíve doboghatott, hiszen a varázslata éppen arról szól, hogy azt látja, akié a testrész. Összeszorul az ökle, amit az ölébe ejt, de eltünteti vonásairól azt, amit érez.*
- Meglehet.
*mosolyog elgondolkodva, majd hirtelen egy pukkanás és egy falakon táncoló dugó ébreszti fel a mélázásából. Na meg a röhögés, ami igencsak megdobogtatja a szívét. Felkacag ő is, majd felveszi a veszélyes kis apróságot.
A kezébe kerül a bor, s ő is a másik felé nyújtja.*
- Egészségünkre. *Ismét csak a szemeket fürkészi, de nem tud parancsolni magának, s odahajol, hogy egy csókkal is megpecsételhessék a jókívánságokat.*
- Jó, lehet nem árt túlesni rajta. Szóval a lényeg… *Mert majd kifejti, ha jónak látja, bár most inkább élvezné a férfi társaságát.* - Az ingoványban megtaláltuk a helyet, amit keresett, amire emlékezett Cilia… Ó, igen. Cilia a neve. Cilia Miritar. *Mosolyog, majd kortyol egyet, amire elhúzza a száját.* - Te Grael, ez borzalmas, nem? *Mondjuk ez most mindegy, mert el fog fogyni.*
2579. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-26 19:08:09
Üzenet elküldve: 2025-07-26 19:08:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mai//
*Hogy hazugság-e minden, mi kettejük közt megtörtént vagy történik éppen, az őt most egy cseppet sem érdekli. Nem is kell neki most több, mint az undorító valóságból ebbe a kellemes hazugságba menekülni, még ha csak pár percig is tart az idill. Így most jó. A karjai között tartani a nőt, ízlelgetni az ajkait, és közben nem törődni semmi mással. Ennek aztán egyszer csak vége szakad, és elméjét azonnal elöntik újra az elmúlt napok sötét emlékei, melyek közül egyet, az elsőt, amivel kezdődött az egész káosz, a félvér tudtára is ad.*
- Hihetetlen, hogy vannak ekkora barmok, nem? *adja meg ezzel az első kérdésre a megerősítő választ.* Igen, úgyhogy, ha mostanában oda is mész, legyél nagyon óvatos! Bár, ahogy megtudtam, ez valami leszámolásféle volt. Én épphogy elkéstem, már csak azt láttam, ahogy elvágják szerencsétlen torkát. A gyilkost utána én vezettem el, igen, de nem ellenkezett. Biztos vagyok benne, hogy nem volt ép elméjű, te valahol még élvezted is volna az esetet, de kétlem, hogy lesz lehetőséged valaha is újra beszélni vele. *Ennél jobban nem megy bele a részletekbe a vörös sorsát illetően, de Mai magától is kitalálhatja, ha akarja. Figyeli a kékeket, ahogy őt bámulják, és sejti, hogy a lány már megint megpróbálja megfejteni őt, de nem mond semmit, csak halványan elmosolyodik rajta.*
- Máskor is lehetnének ilyen remek ötleteid. Semmit nem akarok most jobban, mint szarni magasról az egész kibaszott városra, és élvezni végre egy nyugodt estét, ami kijár nekem. *Nem túl romantikus megfogalmazása ez a dolgoknak, és még csak hozzá sem teszi, hogy „veled”, de legbelül bizony hálás a szerencséjének, amiért most bukkant fel Mai. Végre egyszer a legjobbkor toppant be, és nem a legrosszabbkor.*
- Igen, amiatt. Vannak, akik jóslatok után kutatnak, mások az isteneknek tulajdonítják, egyéb hírek szerint pedig megszaporodtak az orkok a pusztában. Ennél többet még nem tudunk. *Mond el mindent, amiről ő hallott. Aztán poharakat vesz elő, majd azon ügyködik, hogy kinyissa a boros palackot, közben elmosolyodik Mai legutolsó szavain.*
- Lehet, hogy az igazit is jobban elvezetnéd, mint ezek a félnótások. *Fűz hozzá csupán ennyit. Az üveg pukkan, a dugó pedig, mint egy puskagolyó repül ki belőle, pattog ide-oda a falakon, majd megáll valahol az asztal alatt nélkül, hogy bármelyiküket is eltalálta volna. Grael kezén egy kevéske lefolyik a borból, s közben jót röhög a dolgon.*
- Bocs, ezt nem így terveztem. *Vigyorog, majd önt a poharakba az italból, és az egyiket Mai elé tolja. Leteszi az üveget, feláll, hogy megmossa a kezeit, majd visszaül.*
- Mondhatom, hogy az egészségünkre? Meg a sikeredre, amiről hamarosan mesélni fogsz nekem… *Emeli fel a poharát koccintásra.*
*Hogy hazugság-e minden, mi kettejük közt megtörtént vagy történik éppen, az őt most egy cseppet sem érdekli. Nem is kell neki most több, mint az undorító valóságból ebbe a kellemes hazugságba menekülni, még ha csak pár percig is tart az idill. Így most jó. A karjai között tartani a nőt, ízlelgetni az ajkait, és közben nem törődni semmi mással. Ennek aztán egyszer csak vége szakad, és elméjét azonnal elöntik újra az elmúlt napok sötét emlékei, melyek közül egyet, az elsőt, amivel kezdődött az egész káosz, a félvér tudtára is ad.*
- Hihetetlen, hogy vannak ekkora barmok, nem? *adja meg ezzel az első kérdésre a megerősítő választ.* Igen, úgyhogy, ha mostanában oda is mész, legyél nagyon óvatos! Bár, ahogy megtudtam, ez valami leszámolásféle volt. Én épphogy elkéstem, már csak azt láttam, ahogy elvágják szerencsétlen torkát. A gyilkost utána én vezettem el, igen, de nem ellenkezett. Biztos vagyok benne, hogy nem volt ép elméjű, te valahol még élvezted is volna az esetet, de kétlem, hogy lesz lehetőséged valaha is újra beszélni vele. *Ennél jobban nem megy bele a részletekbe a vörös sorsát illetően, de Mai magától is kitalálhatja, ha akarja. Figyeli a kékeket, ahogy őt bámulják, és sejti, hogy a lány már megint megpróbálja megfejteni őt, de nem mond semmit, csak halványan elmosolyodik rajta.*
- Máskor is lehetnének ilyen remek ötleteid. Semmit nem akarok most jobban, mint szarni magasról az egész kibaszott városra, és élvezni végre egy nyugodt estét, ami kijár nekem. *Nem túl romantikus megfogalmazása ez a dolgoknak, és még csak hozzá sem teszi, hogy „veled”, de legbelül bizony hálás a szerencséjének, amiért most bukkant fel Mai. Végre egyszer a legjobbkor toppant be, és nem a legrosszabbkor.*
- Igen, amiatt. Vannak, akik jóslatok után kutatnak, mások az isteneknek tulajdonítják, egyéb hírek szerint pedig megszaporodtak az orkok a pusztában. Ennél többet még nem tudunk. *Mond el mindent, amiről ő hallott. Aztán poharakat vesz elő, majd azon ügyködik, hogy kinyissa a boros palackot, közben elmosolyodik Mai legutolsó szavain.*
- Lehet, hogy az igazit is jobban elvezetnéd, mint ezek a félnótások. *Fűz hozzá csupán ennyit. Az üveg pukkan, a dugó pedig, mint egy puskagolyó repül ki belőle, pattog ide-oda a falakon, majd megáll valahol az asztal alatt nélkül, hogy bármelyiküket is eltalálta volna. Grael kezén egy kevéske lefolyik a borból, s közben jót röhög a dolgon.*
- Bocs, ezt nem így terveztem. *Vigyorog, majd önt a poharakba az italból, és az egyiket Mai elé tolja. Leteszi az üveget, feláll, hogy megmossa a kezeit, majd visszaül.*
- Mondhatom, hogy az egészségünkre? Meg a sikeredre, amiről hamarosan mesélni fogsz nekem… *Emeli fel a poharát koccintásra.*
2578. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-26 08:39:35
Üzenet elküldve: 2025-07-26 08:39:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Grael//
*A város dolgaival sokszor nincs ideje törődni, most pedig talán tudattalanul, de inkább tényleg csak a gyerekekkel foglalkozott, hogy esélye se legyen összerakni a képeket, amiket tud és hall. Persze egyszer ki kellett jönnie a burkából, amúgy sincs olyan hír ebben a városban, ami ne kúszna át a falakon, de odázta, amíg csak lehet. A Polgárnegyed felé vezető úton viszont már jócskán kijutott az elméleteiből, de egyik sem vezetett semmi jóra. Többször próbálta más mederbe terelni, hogy valami jó képzet süljön ki belőle, de nem sikerült ez sem, s még egy mélységibe is majdnem elbotlott.
Most a vágyott ajkak űzik el a további gondolkodást. Cseppet sem bánja, de annak is vége szakad, persze apró tenyerét nem veszi le Graelről, valahogy hozzátapadt. Folyton emlékeztetni kell magát arra, hogy ez az egész egy hazugság, csakhogy egyik fél sem viselkedik úgy, mintha ez tényleg az lenne. Megfelelő helyzetekben viszont nagyon könnyű lesz harsogni.*
- A Pegazus közepén? *Kissé elképed a hallottakon.* - Hatokig laktam ott, volt pár szóváltás, de azért ilyesmi tényleg nem fordult elő. És te rendezted el?
*Még mindig furcsa az a két világ is, ami Grael. A férfi, aki úgy élte ki magát rajta, hogy semmibe nem nézve őt tiporta el és becstelenítette meg, de most az arcát nézve, mintha az csak egy rossz álom lett volna. Olyan amilyen, de mégis segítőkész a félvérrel, Ciliával, és még a hivatása is egy szolgálat. Persze látta már, hogy mire képesek a városőrök, de zavaros az egész. Néhány pillanatig nem szólal meg, csak bámulja a barna szemeit. Aztán pislog párat, mint aki felocsúdik éppen és a táska felé nyúl.*
- Ami azt illeti rám is rám férne, ezért gondoltam csináljuk ezt együtt. *Nem fejti ki, hogy mit, mert egyértelmű. Azzal kiveszi a két palack bort, hogy a nagy csörömpöléshez képet is lehessen társítani, majd elviszi egészen a konyhapultig, ahol már a férfira lesz bízva annak szervírozása. Vagy inkább a kibontása. Abban sosem volt jó Mai, de ilyeneket természetesen nem vall be.*
- A kürtszó…? Amiatt van felbolydulva minden? Sok volt a teendőm, nem jutottam ki a városba, bent pedig kicsit mindig másabb az élet. Egy miniváros… *Elmosolyodik, látni, hogy élvezi a szerepét, de már úgy tűnik muszáj érdeklődnie tényleg a történésekről. *
*A város dolgaival sokszor nincs ideje törődni, most pedig talán tudattalanul, de inkább tényleg csak a gyerekekkel foglalkozott, hogy esélye se legyen összerakni a képeket, amiket tud és hall. Persze egyszer ki kellett jönnie a burkából, amúgy sincs olyan hír ebben a városban, ami ne kúszna át a falakon, de odázta, amíg csak lehet. A Polgárnegyed felé vezető úton viszont már jócskán kijutott az elméleteiből, de egyik sem vezetett semmi jóra. Többször próbálta más mederbe terelni, hogy valami jó képzet süljön ki belőle, de nem sikerült ez sem, s még egy mélységibe is majdnem elbotlott.
Most a vágyott ajkak űzik el a további gondolkodást. Cseppet sem bánja, de annak is vége szakad, persze apró tenyerét nem veszi le Graelről, valahogy hozzátapadt. Folyton emlékeztetni kell magát arra, hogy ez az egész egy hazugság, csakhogy egyik fél sem viselkedik úgy, mintha ez tényleg az lenne. Megfelelő helyzetekben viszont nagyon könnyű lesz harsogni.*
- A Pegazus közepén? *Kissé elképed a hallottakon.* - Hatokig laktam ott, volt pár szóváltás, de azért ilyesmi tényleg nem fordult elő. És te rendezted el?
*Még mindig furcsa az a két világ is, ami Grael. A férfi, aki úgy élte ki magát rajta, hogy semmibe nem nézve őt tiporta el és becstelenítette meg, de most az arcát nézve, mintha az csak egy rossz álom lett volna. Olyan amilyen, de mégis segítőkész a félvérrel, Ciliával, és még a hivatása is egy szolgálat. Persze látta már, hogy mire képesek a városőrök, de zavaros az egész. Néhány pillanatig nem szólal meg, csak bámulja a barna szemeit. Aztán pislog párat, mint aki felocsúdik éppen és a táska felé nyúl.*
- Ami azt illeti rám is rám férne, ezért gondoltam csináljuk ezt együtt. *Nem fejti ki, hogy mit, mert egyértelmű. Azzal kiveszi a két palack bort, hogy a nagy csörömpöléshez képet is lehessen társítani, majd elviszi egészen a konyhapultig, ahol már a férfira lesz bízva annak szervírozása. Vagy inkább a kibontása. Abban sosem volt jó Mai, de ilyeneket természetesen nem vall be.*
- A kürtszó…? Amiatt van felbolydulva minden? Sok volt a teendőm, nem jutottam ki a városba, bent pedig kicsit mindig másabb az élet. Egy miniváros… *Elmosolyodik, látni, hogy élvezi a szerepét, de már úgy tűnik muszáj érdeklődnie tényleg a történésekről. *
2577. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-25 21:29:11
Üzenet elküldve: 2025-07-25 21:29:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mai//
*A táska sokatmondóan csörömpöl, de egyelőre még el sem jut a tudatáig, hogy mit is tervezhet a nő, helyette másodpercek alatt hozza meg a döntését, melyben engedve legmélyebb akaratának magához szorítja a törékeny testet, és el sem engedi, míg nem érezheti hosszasan azokat a húsos ajkakat, melyekről azt hitte, hogy talán soha többé nem is fogja. Úgy tűnik, hogy Mainak mindez egyáltalán nincs ellenére, így hosszú perceket tölthetnek el egymásba gabalyodva. Hogy hiányzott neki, azt ő sem fogja kimondani, de talán nem is ez volna a jó megfogalmazás, sokkal inkább annak örül, hogy mégsem kell lemondania róla. Itt van, él és virul, és továbbra is az övé lehet, amikor akarja.*
- Csak tudnám, hogy csinálod. *Még mindig nem akarja elhinni, hogy pusztán ésszel és helyes döntésekkel túl lehet élni mindent, főleg nem egy olyan kalandot, melynek során elhangzik Sa'Tereth neve, és amely az ingoványba vezet, de hát itt van rá a bizonyíték, Mai maga, ami két dolgot jelenthet. Vagy nem is volt olyan veszélyes az az út, vagy van, amiről még mindig nem tud vele kapcsolatban.
Végül, mikor a lány szabadulni akar a karjai közül, elereszti, és hagyja, hogy hátrébb léphessen, közben elégedetten hallgatja a szavait. Sikerrel jártak. Vajon mit jelent ez? Ki fogja faggatni, de nem azonnal. A hozzá intézett kérdésre aztán lemondóan rázza a fejét.*
- Nem igazán. Éjszakába nyúló, kötelező őrjáratozásokat rendeltek el. Az egész város meg van bolondulva. El tudod képzelni, hogy valaki fényes nappal nyírjon ki egy faszit a Pegazus közepén? *Újra a fejét csóválja, de mielőtt részletezne bármit, a széken pihenő táska felé pillant.*
- Jól hallottam, hogy van nálad valami élénkítő? Mert annak most nagyon tudnék örülni. *Indul el közben a konyha felé, hogy ne az előszobában ácsorogjanak tovább.*
*A táska sokatmondóan csörömpöl, de egyelőre még el sem jut a tudatáig, hogy mit is tervezhet a nő, helyette másodpercek alatt hozza meg a döntését, melyben engedve legmélyebb akaratának magához szorítja a törékeny testet, és el sem engedi, míg nem érezheti hosszasan azokat a húsos ajkakat, melyekről azt hitte, hogy talán soha többé nem is fogja. Úgy tűnik, hogy Mainak mindez egyáltalán nincs ellenére, így hosszú perceket tölthetnek el egymásba gabalyodva. Hogy hiányzott neki, azt ő sem fogja kimondani, de talán nem is ez volna a jó megfogalmazás, sokkal inkább annak örül, hogy mégsem kell lemondania róla. Itt van, él és virul, és továbbra is az övé lehet, amikor akarja.*
- Csak tudnám, hogy csinálod. *Még mindig nem akarja elhinni, hogy pusztán ésszel és helyes döntésekkel túl lehet élni mindent, főleg nem egy olyan kalandot, melynek során elhangzik Sa'Tereth neve, és amely az ingoványba vezet, de hát itt van rá a bizonyíték, Mai maga, ami két dolgot jelenthet. Vagy nem is volt olyan veszélyes az az út, vagy van, amiről még mindig nem tud vele kapcsolatban.
Végül, mikor a lány szabadulni akar a karjai közül, elereszti, és hagyja, hogy hátrébb léphessen, közben elégedetten hallgatja a szavait. Sikerrel jártak. Vajon mit jelent ez? Ki fogja faggatni, de nem azonnal. A hozzá intézett kérdésre aztán lemondóan rázza a fejét.*
- Nem igazán. Éjszakába nyúló, kötelező őrjáratozásokat rendeltek el. Az egész város meg van bolondulva. El tudod képzelni, hogy valaki fényes nappal nyírjon ki egy faszit a Pegazus közepén? *Újra a fejét csóválja, de mielőtt részletezne bármit, a széken pihenő táska felé pillant.*
- Jól hallottam, hogy van nálad valami élénkítő? Mert annak most nagyon tudnék örülni. *Indul el közben a konyha felé, hogy ne az előszobában ácsorogjanak tovább.*
2576. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-25 20:26:03
Üzenet elküldve: 2025-07-25 20:26:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Grael//
*Egyáltalán nem tűnt fel az a néhány pillanat, amíg levegőt sem vett, miközben várta, hogy nyíljon az ajtó. Folyton összefüggéseket kereső elméje már rég rájöhetett volna, hogy miért olyan várakozással teli, de valami folyton gátolja, hogy ne ébredhessen rá arra az egészen egyszerű tényre. Hiába élesebb az elméje, ha nem akarja bevallani magának.
A jégkékek megrebbennek egy pillanata, ahogy végre meglátja Graelt, majd az első nagy légvétel is megtölti végre a tüdejét egészen. Részegítő mindegyik első pillanat, még akkor is, ha a mindent megelőző olyan végtelenül fájdalmas tapasztalás is volt. Annyi minden változott, mégsem lehet felkészületlen. *
- Kételkedtél?
*Általában hűvös vonásait, mintha napfény olvasztaná, akaratlan mosolyodik el, s pásztázza végig a hozzá mérten olyan nagy férfit. Szívesen időzne hosszasan a látványon, de beljebb megy, el is feledve, hogy egyáltalán miért jött.*
- Nem veszek olyan könnyen oda. Rájöhettél volna már. *Táskáját leteszi a székre, ami hangos csörömpöléssel adja a férfi tudtára, hogy ma bizony nagy kedve van kiereszteni a gőzt. Ideje sincs viszont további teendőkre, azonnal derekát éri az erős kar, ami húzza is magához. Mai szemernyit sem tiltakozva áll lábujjhegyre, s még így is nyakát kell nyújtsa, hogy elérje a másik ajkait, amibe majd' belefeledkezik. Ki sem kell mondania, hogy hiányzott neki a másik.*
- Megtaláltuk, amit kerestünk. Többet is. *Engedi el végül a férfit.*
- Nagyon szívesen mesélek, de muszáj egy kicsit kiszakadnom ebből. Jól vagy? Mintha te sem pihentél volna túl sokat. *Végigsimít Grael arcán.*
*Egyáltalán nem tűnt fel az a néhány pillanat, amíg levegőt sem vett, miközben várta, hogy nyíljon az ajtó. Folyton összefüggéseket kereső elméje már rég rájöhetett volna, hogy miért olyan várakozással teli, de valami folyton gátolja, hogy ne ébredhessen rá arra az egészen egyszerű tényre. Hiába élesebb az elméje, ha nem akarja bevallani magának.
A jégkékek megrebbennek egy pillanata, ahogy végre meglátja Graelt, majd az első nagy légvétel is megtölti végre a tüdejét egészen. Részegítő mindegyik első pillanat, még akkor is, ha a mindent megelőző olyan végtelenül fájdalmas tapasztalás is volt. Annyi minden változott, mégsem lehet felkészületlen. *
- Kételkedtél?
*Általában hűvös vonásait, mintha napfény olvasztaná, akaratlan mosolyodik el, s pásztázza végig a hozzá mérten olyan nagy férfit. Szívesen időzne hosszasan a látványon, de beljebb megy, el is feledve, hogy egyáltalán miért jött.*
- Nem veszek olyan könnyen oda. Rájöhettél volna már. *Táskáját leteszi a székre, ami hangos csörömpöléssel adja a férfi tudtára, hogy ma bizony nagy kedve van kiereszteni a gőzt. Ideje sincs viszont további teendőkre, azonnal derekát éri az erős kar, ami húzza is magához. Mai szemernyit sem tiltakozva áll lábujjhegyre, s még így is nyakát kell nyújtsa, hogy elérje a másik ajkait, amibe majd' belefeledkezik. Ki sem kell mondania, hogy hiányzott neki a másik.*
- Megtaláltuk, amit kerestünk. Többet is. *Engedi el végül a férfit.*
- Nagyon szívesen mesélek, de muszáj egy kicsit kiszakadnom ebből. Jól vagy? Mintha te sem pihentél volna túl sokat. *Végigsimít Grael arcán.*
2575. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-25 19:36:42
Üzenet elküldve: 2025-07-25 19:36:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mai//
*Egyáltalán nincsenek ínyére az elmúlt napok. Először a Pegazusban a jelenlévők szeme láttára gyilkoltak meg egy fickót, majd pár nappal később jött az a hülye kürtszó, mely miatt teljesen meggajdult az egész város. Az utcákon sokkal több lett a rendbontó, így a városőrségre is több feladat hárul, a parancsnokok ennek megfelelően megnövekedett katonai jelenlétet és fokozott járőrözést rendeltek el, s ebből nyilván ő sem tudta kihúzni magát. Előfordult, hogy egy ilyen járőrözés során egy orkot kellett megvédenie az igazságtalan bántalmazástól, miután a hírek szerint a pusztában megjelenő fajtársai miatt a közhangulat láthatóan kezdi elítélni a zöldbőrűeket, ám a kedvence mégis az volt, mikor az éjszaka közepén egy középkorú embernőt kellett megmentenie attól, hogy a feltöltött Meredély vizébe fullassza magát, miután a kürtszót a világvége hírnökeként értelmezte. Szerencsére még azelőtt meg tudta akadályozni ebben, hogy beleugrott volna.
Megbolondult mindenki, Graelnek pedig kezd elege lenni belőle, hogy emiatt abból nem jut neki elég, amire a legjobban vágyik: nyugalomból. Még jó, hogy ma éjszakára nincs beosztva, így végre lehet egy olyan estéje, amit a háta közepére sem kívánt kötelességeit mellőzve tölthet el.
Épp a fürdőszobában a szakállát ápolja, amikor meghallja a kopogást. Nagyot sóhajtva teszi le a pengét, és indul meg az ajtó felé. Reméli, hogy nem egy újabb lajstromvivőt evett ide a fene azzal a hírrel, hogy menni kell dologra, mert akkor lehet, hogy elküldi a jó kurva anyjába. Az ajtó nyikorogva nyílik végül, de nem az áll előtte, akire számított, ám ez a csalódás most mindennél kellemesebben érinti. Ha őszinte akar lenni magával, már lemondott a fél-elf lányról. Egy olyan kalandra vállalkozott egy gyerek társaságában, ami szerinte felért egy öngyilkossági kísérlettel, de most mégis itt van. Ajkairól nem tudja elrejteni az öröméről halványan árulkodó mosolyát, talán nem is akarja.*
- Visszatértél. *Köszönés helyett ezzel fogadja Mait úgy, mintha ez a kijelentés csak mostantól lehetne egyértelmű, hogy épen és egészségesen látja őt az ajtaja előtt.*
- Gyere be! Jó, hogy… látlak. *Csúszik ki a száján, miközben félreáll az ajtóból, és beengedi a félvér lányt. Ha belépett, becsukja maga mögött az ajtót, és elmerengve bámulja pár másodpercig a hátát, aztán gondol egyet, odalép hozzá, hirtelen magához húzza, és a korábban elmaradt üdvözlést egy hosszú csókkal pótolja be.*
*Egyáltalán nincsenek ínyére az elmúlt napok. Először a Pegazusban a jelenlévők szeme láttára gyilkoltak meg egy fickót, majd pár nappal később jött az a hülye kürtszó, mely miatt teljesen meggajdult az egész város. Az utcákon sokkal több lett a rendbontó, így a városőrségre is több feladat hárul, a parancsnokok ennek megfelelően megnövekedett katonai jelenlétet és fokozott járőrözést rendeltek el, s ebből nyilván ő sem tudta kihúzni magát. Előfordult, hogy egy ilyen járőrözés során egy orkot kellett megvédenie az igazságtalan bántalmazástól, miután a hírek szerint a pusztában megjelenő fajtársai miatt a közhangulat láthatóan kezdi elítélni a zöldbőrűeket, ám a kedvence mégis az volt, mikor az éjszaka közepén egy középkorú embernőt kellett megmentenie attól, hogy a feltöltött Meredély vizébe fullassza magát, miután a kürtszót a világvége hírnökeként értelmezte. Szerencsére még azelőtt meg tudta akadályozni ebben, hogy beleugrott volna.
Megbolondult mindenki, Graelnek pedig kezd elege lenni belőle, hogy emiatt abból nem jut neki elég, amire a legjobban vágyik: nyugalomból. Még jó, hogy ma éjszakára nincs beosztva, így végre lehet egy olyan estéje, amit a háta közepére sem kívánt kötelességeit mellőzve tölthet el.
Épp a fürdőszobában a szakállát ápolja, amikor meghallja a kopogást. Nagyot sóhajtva teszi le a pengét, és indul meg az ajtó felé. Reméli, hogy nem egy újabb lajstromvivőt evett ide a fene azzal a hírrel, hogy menni kell dologra, mert akkor lehet, hogy elküldi a jó kurva anyjába. Az ajtó nyikorogva nyílik végül, de nem az áll előtte, akire számított, ám ez a csalódás most mindennél kellemesebben érinti. Ha őszinte akar lenni magával, már lemondott a fél-elf lányról. Egy olyan kalandra vállalkozott egy gyerek társaságában, ami szerinte felért egy öngyilkossági kísérlettel, de most mégis itt van. Ajkairól nem tudja elrejteni az öröméről halványan árulkodó mosolyát, talán nem is akarja.*
- Visszatértél. *Köszönés helyett ezzel fogadja Mait úgy, mintha ez a kijelentés csak mostantól lehetne egyértelmű, hogy épen és egészségesen látja őt az ajtaja előtt.*
- Gyere be! Jó, hogy… látlak. *Csúszik ki a száján, miközben félreáll az ajtóból, és beengedi a félvér lányt. Ha belépett, becsukja maga mögött az ajtót, és elmerengve bámulja pár másodpercig a hátát, aztán gondol egyet, odalép hozzá, hirtelen magához húzza, és a korábban elmaradt üdvözlést egy hosszú csókkal pótolja be.*
2574. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-25 18:40:25
Üzenet elküldve: 2025-07-25 18:40:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Grael//
*Jobbára ideje sem volt átgondolni rendesen minden apró pontját az elmúlt napoknak, mert ahogy visszaért az árvaházba, máris belevetette magát a megszokottba. Talán jobb is, hogy nincs tere azon járatni az agyát, hogy miért dobog egy hatalmas szív gyémánttömbbe zárva, s mellé még jobb, hogy a benti élet miatt azzal sem tud foglalkozni, hogy felbolydult a város egyetlen kürtszóra. Talán már el is feledték azóta, de ő maga nem tudja; a tudata peremén vibrál. Csakhogy a teendők nem engedik, hogy előjöjjön igazán, s meg is rágja. Csak a kis árvái vannak, egészen addig, amíg rá nem eszmél a gyermekek játéka miatt, hogy egy kardforgatónak számot kellene adnia. Nagyot suhint az egyik fél-elf fiúcska, rögtönzött fafegyverével, s eszébe jut róla az ő… mai napig nem tudja, hogy kije.
Nagyot sóhajt, s készülődésbe kezd. A vacsoraidőnek vége, talán most van a megfelelő pillanat arra, hogy felöltözzön kedvenc fekete ajándékruhájába, majd a Polgárnegyed felé iramodjon.
Az úton már megtalálják persze a gondolatok. Igyekszik a lába elé is nézni, hogy ne bukjon fel egy macskakőben, vagy egy nagyon a dolgára siető mélységiben. Ritkán lát Mharassin kívül más ébenbőrűt, most mégis majd beleszalad egybe, ahogy elmereng. Bocsánatkérőn azért nem villannak a jeges íriszek, csupán mered a távolba, miközben kitér az útjából, aztán meglátja az utcácskát, ahová be kell fordulnia. Fogalma sincs, hogy hogyan kezdje a beszámolót, ezért hát nem is tervezi túl. Majd lesz valahogy. A dekoltázsában himbálódzó zafírmedált simítja végig, mielőtt megemeli a kezét, hogy kopogjon. Csak remélheti, hogy otthon találja a férfit.*
*Jobbára ideje sem volt átgondolni rendesen minden apró pontját az elmúlt napoknak, mert ahogy visszaért az árvaházba, máris belevetette magát a megszokottba. Talán jobb is, hogy nincs tere azon járatni az agyát, hogy miért dobog egy hatalmas szív gyémánttömbbe zárva, s mellé még jobb, hogy a benti élet miatt azzal sem tud foglalkozni, hogy felbolydult a város egyetlen kürtszóra. Talán már el is feledték azóta, de ő maga nem tudja; a tudata peremén vibrál. Csakhogy a teendők nem engedik, hogy előjöjjön igazán, s meg is rágja. Csak a kis árvái vannak, egészen addig, amíg rá nem eszmél a gyermekek játéka miatt, hogy egy kardforgatónak számot kellene adnia. Nagyot suhint az egyik fél-elf fiúcska, rögtönzött fafegyverével, s eszébe jut róla az ő… mai napig nem tudja, hogy kije.
Nagyot sóhajt, s készülődésbe kezd. A vacsoraidőnek vége, talán most van a megfelelő pillanat arra, hogy felöltözzön kedvenc fekete ajándékruhájába, majd a Polgárnegyed felé iramodjon.
Az úton már megtalálják persze a gondolatok. Igyekszik a lába elé is nézni, hogy ne bukjon fel egy macskakőben, vagy egy nagyon a dolgára siető mélységiben. Ritkán lát Mharassin kívül más ébenbőrűt, most mégis majd beleszalad egybe, ahogy elmereng. Bocsánatkérőn azért nem villannak a jeges íriszek, csupán mered a távolba, miközben kitér az útjából, aztán meglátja az utcácskát, ahová be kell fordulnia. Fogalma sincs, hogy hogyan kezdje a beszámolót, ezért hát nem is tervezi túl. Majd lesz valahogy. A dekoltázsában himbálódzó zafírmedált simítja végig, mielőtt megemeli a kezét, hogy kopogjon. Csak remélheti, hogy otthon találja a férfit.*
2573. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-23 19:40:13
Üzenet elküldve: 2025-07-23 19:40:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
*Jól érzi magát, már most, pedig még alig van itt. Ellenben szeretne hasznos is lenni. Legalább itthon, ha már a kis ügyeiben nem tud és valahol mélyen nem is akar komolyabb segítséggé válni. Ő nem olyan talpraesett, mint a bátyja. Valószínűleg inkább bajba sodorná magukat, mintsem komoly hasznát vegyék. Viszont itt feltalálja magát. Ha kell bevásárol, főz valamit, takarít, pakol... Bármit megcsinál, amivel fivérének nem igazán van kedve foglalkozni, ellenben elfér a lakásban. Bár még mindig meg van lepődve azon, hogy most nem borítja a padlót megannyi üres üveg és koszos ruházat.
A fegyver használatát illető kérdésre kissé elhúzza a száját, majd apró sóhajjal ingatja meg a fejét.*
- Nem igazán.
*Túr bele a rántottába a villa hegyébe, mintha most ezzel el is szégyellné magát. Pedig ezen kívül azért ért egy-két dologhoz, mint például a rántotta is.*
- Apád nem igazán érezte szükségét, hogy megtanuljam. Elég volt a hímzés, a tea megfelelő kiöntése, meg a hozzá hasonló baromságok.
*Nevet fel halkan, de kissé kelletlenül. Mert akkor is, de most is piszkálta azért, hogy neki csak az unalmas megtanulni valók jutottak. Pedig szívesen nézte, mikor Lazziar is gyakorolt. Az legalább jól jön. De a hímzés? Az órákon kívül sosem csinált semmit, amihez hasznát venné.*
- Talán egyszer majd elmehetnénk gyakorolni.
*Vezeti fel óvatosan az ötletet, ami annyira nem is hangzik komolyan a szájából. Meg bizonyára mostohája se sok kedvvel állna le vele kardozni, mikor húga még rendesen kalimpálni sem tud karddal vagy tőrrel.
Inkább el is engedi egyelőre ezt a dolgot, pedig, ha ilyen félbolondok járnak a városban lehet, hogy nem ártana némi gyakorlatot szereznie. De most csak a villával bököd és csak a rántottát. Közben sűrűn és kíváncsian pillantgat fel bátyjára.*
- És ki volt ez a barátod? Olyan, mint a törpe?
*Billenti kissé oldalra a fejét, miközben a pohárért nyúlva kortyol bele, hogy az első falat rántottát le is öblítse.*
//Baljós kezdetek//
*Jól érzi magát, már most, pedig még alig van itt. Ellenben szeretne hasznos is lenni. Legalább itthon, ha már a kis ügyeiben nem tud és valahol mélyen nem is akar komolyabb segítséggé válni. Ő nem olyan talpraesett, mint a bátyja. Valószínűleg inkább bajba sodorná magukat, mintsem komoly hasznát vegyék. Viszont itt feltalálja magát. Ha kell bevásárol, főz valamit, takarít, pakol... Bármit megcsinál, amivel fivérének nem igazán van kedve foglalkozni, ellenben elfér a lakásban. Bár még mindig meg van lepődve azon, hogy most nem borítja a padlót megannyi üres üveg és koszos ruházat.
A fegyver használatát illető kérdésre kissé elhúzza a száját, majd apró sóhajjal ingatja meg a fejét.*
- Nem igazán.
*Túr bele a rántottába a villa hegyébe, mintha most ezzel el is szégyellné magát. Pedig ezen kívül azért ért egy-két dologhoz, mint például a rántotta is.*
- Apád nem igazán érezte szükségét, hogy megtanuljam. Elég volt a hímzés, a tea megfelelő kiöntése, meg a hozzá hasonló baromságok.
*Nevet fel halkan, de kissé kelletlenül. Mert akkor is, de most is piszkálta azért, hogy neki csak az unalmas megtanulni valók jutottak. Pedig szívesen nézte, mikor Lazziar is gyakorolt. Az legalább jól jön. De a hímzés? Az órákon kívül sosem csinált semmit, amihez hasznát venné.*
- Talán egyszer majd elmehetnénk gyakorolni.
*Vezeti fel óvatosan az ötletet, ami annyira nem is hangzik komolyan a szájából. Meg bizonyára mostohája se sok kedvvel állna le vele kardozni, mikor húga még rendesen kalimpálni sem tud karddal vagy tőrrel.
Inkább el is engedi egyelőre ezt a dolgot, pedig, ha ilyen félbolondok járnak a városban lehet, hogy nem ártana némi gyakorlatot szereznie. De most csak a villával bököd és csak a rántottát. Közben sűrűn és kíváncsian pillantgat fel bátyjára.*
- És ki volt ez a barátod? Olyan, mint a törpe?
*Billenti kissé oldalra a fejét, miközben a pohárért nyúlva kortyol bele, hogy az első falat rántottát le is öblítse.*
2572. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-21 20:50:44
Üzenet elküldve: 2025-07-21 20:50:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Egy kocsi zsír után síró tengelyére ébred.
Még szinte félálomban van, amikor hasra fordul szedett-vedett rongyokból fészekszerűen kialakított derékalján, és annak mélyére próbál furakodni, hogy maga se látszódjon rongynál többnek. Szemei még le vannak ragadva, így csupán fülel - mi történik odalent, történik-e bármi idefent? Hallja ahogy a kocsi zötykölődve eltávolodik, és mire elül a kerekek hangja, addigra ökleivel nagyjából kidörgöli a csipába kristályosodott álom maradékát a szeméből.
Továbbra is hason maradva, könyökét használva kúszik a padlás résnyire nyitva hagyott ajtajához. Kiles rajta. Odakint már megindult a szokásos reggeli mozgolódás. Aki munkába indul, még szinte arcán viseli az éjszaka gyűröttségét, aki munkából jön, láthatóan pár falat ételre és az ágyára vágyik. Ezeket a vágyakat megérti. Ő is éhes. Odalent meglátja a Szőke Nénit, egy seprűvel csinál úgy, mint aki a ház előtt söpör, miközben látszik pedig, hogy csak azt várja, hogy mikor ér haza a Magas Bácsi. Hallotta ahogy tegnap este veszekednek, és aztán hallotta azt is, ahogy a Magas Bácsi bevágta maga mögött az ajtót. Néha hallja őket veszekedni. Nagyjából három hata vackolt fel ide magának úgy, hogy ezek odalent észre sem vették, azóta sok mindent hallott. Ezek ketten hol veszekednek, hol meg sóhajtoznak egymásnak. Felnőttek. Nem érti őket.
Az éhség mellett másmilyen sürgetést is érez. Már nagy lány, éjszaka nem kell pisilnie, viszont reggelente alig várja, hogy elmehessen. Újra a Szőke Nénire sandít, de az az utcát lesi. Óvatosan nyitja jobban ki a padlás ajtaját, és puha talppal lép rá a falhoz támasztott létrára. Úgy mozog, mintha csak a saját árnyéka lenne. A Szőke Néni észre sem veszi. Óvatosan huppan le a földre, és összehúzott vállakkal bújik el a ház sarka mögött. Mikor pár perc múlva előkerül onnan, már jobban érzi magát. Csak hát éhes.
Hátradobja haját, és magabiztos léptekkel indul el, odafigyelve arra, hogy a Szőke Néni ne is láthassa. Az amúgy is mást néz: amoda kissé dülöngélve feltűnik a Magas Bácsi.*
- Na apuskám, kikapol! *-halkan felvihog, és szinte lábujjhegyen futva kotródik tova a házak között.*
Még szinte félálomban van, amikor hasra fordul szedett-vedett rongyokból fészekszerűen kialakított derékalján, és annak mélyére próbál furakodni, hogy maga se látszódjon rongynál többnek. Szemei még le vannak ragadva, így csupán fülel - mi történik odalent, történik-e bármi idefent? Hallja ahogy a kocsi zötykölődve eltávolodik, és mire elül a kerekek hangja, addigra ökleivel nagyjából kidörgöli a csipába kristályosodott álom maradékát a szeméből.
Továbbra is hason maradva, könyökét használva kúszik a padlás résnyire nyitva hagyott ajtajához. Kiles rajta. Odakint már megindult a szokásos reggeli mozgolódás. Aki munkába indul, még szinte arcán viseli az éjszaka gyűröttségét, aki munkából jön, láthatóan pár falat ételre és az ágyára vágyik. Ezeket a vágyakat megérti. Ő is éhes. Odalent meglátja a Szőke Nénit, egy seprűvel csinál úgy, mint aki a ház előtt söpör, miközben látszik pedig, hogy csak azt várja, hogy mikor ér haza a Magas Bácsi. Hallotta ahogy tegnap este veszekednek, és aztán hallotta azt is, ahogy a Magas Bácsi bevágta maga mögött az ajtót. Néha hallja őket veszekedni. Nagyjából három hata vackolt fel ide magának úgy, hogy ezek odalent észre sem vették, azóta sok mindent hallott. Ezek ketten hol veszekednek, hol meg sóhajtoznak egymásnak. Felnőttek. Nem érti őket.
Az éhség mellett másmilyen sürgetést is érez. Már nagy lány, éjszaka nem kell pisilnie, viszont reggelente alig várja, hogy elmehessen. Újra a Szőke Nénire sandít, de az az utcát lesi. Óvatosan nyitja jobban ki a padlás ajtaját, és puha talppal lép rá a falhoz támasztott létrára. Úgy mozog, mintha csak a saját árnyéka lenne. A Szőke Néni észre sem veszi. Óvatosan huppan le a földre, és összehúzott vállakkal bújik el a ház sarka mögött. Mikor pár perc múlva előkerül onnan, már jobban érzi magát. Csak hát éhes.
Hátradobja haját, és magabiztos léptekkel indul el, odafigyelve arra, hogy a Szőke Néni ne is láthassa. Az amúgy is mást néz: amoda kissé dülöngélve feltűnik a Magas Bácsi.*
- Na apuskám, kikapol! *-halkan felvihog, és szinte lábujjhegyen futva kotródik tova a házak között.*
2571. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-20 22:46:08
Üzenet elküldve: 2025-07-20 22:46:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék lónak ne nézd a fogát!//
- Már vége. *Ennyit mond csupán, miközben hálásan nyomja az arcát Mai kezének. A múltban történtekre érti persze, de igazából szólhatna ez a két szó a viperának is, aki bár betartotta azt, amit a félisten ígért róla, de mégis csak kihasználta őt, a testét és az elméjét is. Annak is vége. Azonban úgy tűnik, hogy sem az élet, sem pedig Nori nem hazudtolja meg önmagát. Amint megold egy problémát, csinál egy másikat, és talán nem is csak saját magának.
Bólint a két elhangzó kérdésre. Pontosan úgy történt. Arról persze fogalma sincs, hogy nem csak a közelben, hanem a városban, a Mágustoronyban és szinte mindenhol lehetett hallani. Még mindig azt hiszi, hogy csak azért volt olyan hangos, mert közel volt a forráshoz.*
- Csak megnéztem, nem számítottam a látomásra. Aztán menekülni kellett, és nálam maradt. Utána már nem hagyhattam ott a fűben. *Próbálja magát védeni, és közben megtudja most már, hogy bizony nem csak ő hallotta a kürt szavát, hanem sokan mások is. Mindenki.*
- Én… nem akartam rosszat. Most tényleg nem. *Bűntudat. Hát ezt is képes érezni, de ez szörnyű, ezt inkább nem akarná. Most örülne, ha Lil egyszerűen átvenni a stafétát, és meggyőzné arról, hogy minden jó úgy, ahogy alakult, de ez nem történik meg. Az elméje tiszta marad, és vele együtt nem szűnik meg a nyomasztó érzés sem.*
- Elrejtem, és nem mondom el senkinek, hogy nálam van. *Válaszolja engedelmesen, majd gyorsan vissza is dugja az ágy alá a vészjóslónak tűnő tárgyat. Ott senki nem fogja keresni, amíg nem tudják, hogy nála van.*
- Nem… aludtál? Miattam? Nem csináltam átkot. *Mentegetőzik ijedten, s nagy levegőt vesz, mert egy újabb érzés keríti hatalmába, de ez most valahogy jó. Mintha mindig is vágyott volna rá. Ő is szorosan magához öleli Mait, majd kicsit később elengedi őt. Nem marasztalja, nem nyafog azért, mert most elmegy.*
- A nagy házban? Rendben *bólint határozottan.* Köszönöm, hogy megmentetted Árnyékot! *Mondja még, aztán búcsúzik Maitól. Ha a lány elment, akkor ő rögtön ki is megy Árnyékhoz, hogy megszeretgesse, és megismerje az új hát… különlegességét.*
- Már vége. *Ennyit mond csupán, miközben hálásan nyomja az arcát Mai kezének. A múltban történtekre érti persze, de igazából szólhatna ez a két szó a viperának is, aki bár betartotta azt, amit a félisten ígért róla, de mégis csak kihasználta őt, a testét és az elméjét is. Annak is vége. Azonban úgy tűnik, hogy sem az élet, sem pedig Nori nem hazudtolja meg önmagát. Amint megold egy problémát, csinál egy másikat, és talán nem is csak saját magának.
Bólint a két elhangzó kérdésre. Pontosan úgy történt. Arról persze fogalma sincs, hogy nem csak a közelben, hanem a városban, a Mágustoronyban és szinte mindenhol lehetett hallani. Még mindig azt hiszi, hogy csak azért volt olyan hangos, mert közel volt a forráshoz.*
- Csak megnéztem, nem számítottam a látomásra. Aztán menekülni kellett, és nálam maradt. Utána már nem hagyhattam ott a fűben. *Próbálja magát védeni, és közben megtudja most már, hogy bizony nem csak ő hallotta a kürt szavát, hanem sokan mások is. Mindenki.*
- Én… nem akartam rosszat. Most tényleg nem. *Bűntudat. Hát ezt is képes érezni, de ez szörnyű, ezt inkább nem akarná. Most örülne, ha Lil egyszerűen átvenni a stafétát, és meggyőzné arról, hogy minden jó úgy, ahogy alakult, de ez nem történik meg. Az elméje tiszta marad, és vele együtt nem szűnik meg a nyomasztó érzés sem.*
- Elrejtem, és nem mondom el senkinek, hogy nálam van. *Válaszolja engedelmesen, majd gyorsan vissza is dugja az ágy alá a vészjóslónak tűnő tárgyat. Ott senki nem fogja keresni, amíg nem tudják, hogy nála van.*
- Nem… aludtál? Miattam? Nem csináltam átkot. *Mentegetőzik ijedten, s nagy levegőt vesz, mert egy újabb érzés keríti hatalmába, de ez most valahogy jó. Mintha mindig is vágyott volna rá. Ő is szorosan magához öleli Mait, majd kicsit később elengedi őt. Nem marasztalja, nem nyafog azért, mert most elmegy.*
- A nagy házban? Rendben *bólint határozottan.* Köszönöm, hogy megmentetted Árnyékot! *Mondja még, aztán búcsúzik Maitól. Ha a lány elment, akkor ő rögtön ki is megy Árnyékhoz, hogy megszeretgesse, és megismerje az új hát… különlegességét.*
2570. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-20 20:45:43
Üzenet elküldve: 2025-07-20 20:45:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék lónak ne nézd a fogát!//
*Csak halványan mosolyog, mikor Nori azt mondja neki, hogy még nem szeretné. Ő is éppen ezt mondta neki, hogy majd, ha úgy érzi, akkor ott lesz vele, de nem kell ezt most azonnal.
Beavatja újabb részletekbe is, már ami a régi életére vonatkozott. Mai igazából arra lett volna kíváncsi, hogy akkor hány szilánk volt, vagy volt-e már, s mennyire zavarták az akkori gondolatait. Ehelyett kissé mást kap, de ez is éppúgy érdekli. Nem fog visszakanyarodni arra, amit eredetileg szeretett volna. Túl sok minden történt a feketeséggel és még lehetetlenség, hogy ez leülepedjen. Figyelni fog mindenesetre, hogy ez a Velar nevű valami mit is tesz az ő húgával.*
- Az igazán nagy vállalkozás lett volna Cliontól. *Ingatja meg a fejét. Amúgyis tudta, hogy egy elborult vadállat, de egy istent elpusztítani annak nem fog menni, aki a saját gyengeségével sem tud szembenézni és a szerelme gyógyulását is megvétózza. Nem tartja sokra, egyetlen jó volt benne; hogy szerette Norit.*
- Sajnálom, hogy így kihasználtak. A vágy arra, hogy szeressenek igen vakká tud tenni bárkit. Nem vagy érte hibás. *Végigsimít a másik arcán, aztán előkerül az a gyémánttömb, ami igen csak nagy fejtörést okoz a félvérnek.*
- Akkor szólalt meg a kürtszó? Onnan… mellőled? *Majd' elképed, de visszafogja a rezdüléseit. Nagyot sóhajt. Mindenki felbolydult arra a szólamra, még a Mágustorony mestere is keresi, hogy honnan eredhet és mégis mit jelent. Mai rosszat sejt, nagyon rosszat. Csak volt oka, hogy annyian belehaltak a próbálkozásba? Nézi a féltestvérét és már megint eluralkodik rajta az érzés, hogy egyszerűen távol kellene tőle maradni. De mindemellett védeni is szeretné. Akármit is hall, ez olyasmi, amit el kellene mondania a megfelelő helyen. De mi a megfelelő hely? És mi van, ha emiatt a feketeség bajba kerül? Nem akart ekkora terhet kapni ezzel a tudással, de érzi, ahogy nyomja bele a földbe. De talán butaság az egész és csak… véletlen egybeesés. Amiben nem hisz. Lehunyja a szemeit, majd nyel egyet, hogy eltüntesse zavarát.*
- Azt hiszem jobb lett volna, ha nem hozod el. *Ha Szörnyecskére gondol, rá is ugyanezt mondaná.* - Nem tudom. Mindenki azt kutatja, hogy mi lehetett az a kürtszó. Várjunk egy keveset, hogy mi történik, de senkinek ne mondd el! Talán… elfelejtik és kész.
*Leheletnyit idegesebb a hangja, de nem a húgára mérges. Megint valami lehetetlen helyzet, megint akkor, amikor vele van és megint nem tudja, hogy mi a helyes döntés, mert nem tud teljesen józan lenni, ha a lányról van szó. Ilyenkor választja azt, ami mindig segít: menekül és majd átgondolja egymaga.*
- Rejtsd el jól, Szívem. Örülök, hogy rendben vagy. Vigyázz nagyon Árnyékra és… azért óvatosan a parázzsal. Ne istállóban etesd. Most mennem kell, napok óta csak aggódtam és.. nem aludtam. De muszáj volt megnézzelek. *Lassan áll fel, majd magához szorítja Norit.*
- Ha bármi van, keress nyugodtan, rendben?
*Csak halványan mosolyog, mikor Nori azt mondja neki, hogy még nem szeretné. Ő is éppen ezt mondta neki, hogy majd, ha úgy érzi, akkor ott lesz vele, de nem kell ezt most azonnal.
Beavatja újabb részletekbe is, már ami a régi életére vonatkozott. Mai igazából arra lett volna kíváncsi, hogy akkor hány szilánk volt, vagy volt-e már, s mennyire zavarták az akkori gondolatait. Ehelyett kissé mást kap, de ez is éppúgy érdekli. Nem fog visszakanyarodni arra, amit eredetileg szeretett volna. Túl sok minden történt a feketeséggel és még lehetetlenség, hogy ez leülepedjen. Figyelni fog mindenesetre, hogy ez a Velar nevű valami mit is tesz az ő húgával.*
- Az igazán nagy vállalkozás lett volna Cliontól. *Ingatja meg a fejét. Amúgyis tudta, hogy egy elborult vadállat, de egy istent elpusztítani annak nem fog menni, aki a saját gyengeségével sem tud szembenézni és a szerelme gyógyulását is megvétózza. Nem tartja sokra, egyetlen jó volt benne; hogy szerette Norit.*
- Sajnálom, hogy így kihasználtak. A vágy arra, hogy szeressenek igen vakká tud tenni bárkit. Nem vagy érte hibás. *Végigsimít a másik arcán, aztán előkerül az a gyémánttömb, ami igen csak nagy fejtörést okoz a félvérnek.*
- Akkor szólalt meg a kürtszó? Onnan… mellőled? *Majd' elképed, de visszafogja a rezdüléseit. Nagyot sóhajt. Mindenki felbolydult arra a szólamra, még a Mágustorony mestere is keresi, hogy honnan eredhet és mégis mit jelent. Mai rosszat sejt, nagyon rosszat. Csak volt oka, hogy annyian belehaltak a próbálkozásba? Nézi a féltestvérét és már megint eluralkodik rajta az érzés, hogy egyszerűen távol kellene tőle maradni. De mindemellett védeni is szeretné. Akármit is hall, ez olyasmi, amit el kellene mondania a megfelelő helyen. De mi a megfelelő hely? És mi van, ha emiatt a feketeség bajba kerül? Nem akart ekkora terhet kapni ezzel a tudással, de érzi, ahogy nyomja bele a földbe. De talán butaság az egész és csak… véletlen egybeesés. Amiben nem hisz. Lehunyja a szemeit, majd nyel egyet, hogy eltüntesse zavarát.*
- Azt hiszem jobb lett volna, ha nem hozod el. *Ha Szörnyecskére gondol, rá is ugyanezt mondaná.* - Nem tudom. Mindenki azt kutatja, hogy mi lehetett az a kürtszó. Várjunk egy keveset, hogy mi történik, de senkinek ne mondd el! Talán… elfelejtik és kész.
*Leheletnyit idegesebb a hangja, de nem a húgára mérges. Megint valami lehetetlen helyzet, megint akkor, amikor vele van és megint nem tudja, hogy mi a helyes döntés, mert nem tud teljesen józan lenni, ha a lányról van szó. Ilyenkor választja azt, ami mindig segít: menekül és majd átgondolja egymaga.*
- Rejtsd el jól, Szívem. Örülök, hogy rendben vagy. Vigyázz nagyon Árnyékra és… azért óvatosan a parázzsal. Ne istállóban etesd. Most mennem kell, napok óta csak aggódtam és.. nem aludtam. De muszáj volt megnézzelek. *Lassan áll fel, majd magához szorítja Norit.*
- Ha bármi van, keress nyugodtan, rendben?
2569. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-20 20:06:18
Üzenet elküldve: 2025-07-20 20:06:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék lónak ne nézd a fogát!//
*Valamiért úgy érzi, hogy a szűnni nem akaró hangok és a vipera éhsége nélkül még Maiban is sokkal meg tud bízni. Most már nem motoszkál a fejében állandóan a gondolat, hogy csak el akarja szakítani az istenétől, és el akarja tőle venni a hatalmát. Még az ölelésébe bújni is sokkal másabb érzés.*
- Igen, azt hiszem *bólint Mai megállapítására, bár az ő kombinált eszmefuttatását azért ő még így is lassabban fogja fel.* Olyan, mintha Velar ott állna köztem és köztük. Ők hozzá beszélnek, Velar pedig hozzám. Így nem én érzem úgy, mintha mindig egy egész tömeg szólna hozzám egyszerre. *Megtapasztalni ugyan nem lehet, hogy milyen érzés lehetett neki, de elképzelni igen. Ha sokan beszélnek egyszerre, még ha nem is hangosan, az mégis egy idő után fájdalmasan zavaró lesz, ráadásul egyiküket sem lehet tisztán érteni, és mindez a saját elméjében történt, de hála Velarnak, most megszűnt.*
- Hiszek neked Mai, de most még nem szeretném. Most még túl fura és új minden, még félek. *Ha Mai nem mondta volna magától, akkor ő kérte volna meg arra, hogy ha mindezek ellenére mégis megpróbálkozik majd azzal, hogy legalább egy kis rövid időre levegye a karkötőt, akkor szeretné, ha ott lenne vele.*
- Ami a vipera előtti életemet illeti, persze, hogy emlékszem. Akkor még csak hittem Sa'Tereth létezésében, de nem tudtam biztosan. Aztán jött Idya, aki eloszlatta a kétségeimet. Clion nem szívlelte azt a tündért, én meg persze nem hallgattam rá. Két tűz közé kerültem. Idya mellett végre úgy éreztem, hogy tartozom valahová, Clion pedig meg akart védeni tőle, így összevesztem vele, meg is akartam ölni. Idyát aztán elvitt Yillithhez. Akkor kaptam tőle a viperát, de később rá kellett jönnöm, hogy Clionnak igaza volt, mikor megtudtam, hogy Idya csak egy tárgynak tart engem, és ha szükséges lett volna, akkor eladott volna a thargoknak rabszolgának. Clion meg… miattam volt olyan lepukkant állapotban, amikor találkoztál vele. Megesküdött rá, hogy elpusztítja Sa'Terethet, miután elveszített engem. *Soha nem sikerült még ilyen összeszedetten elmesélnie a történetét, hogy mi történt vele azelőtt, hogy megismerte Mait. Most végre ezt is tudja róla, de a meglepetések itt még nem érnek véget. Előkerül a gyémántba zárt szív, ami semmihez sem fogható, amit eddig látott, pedig már találkozott furcsa dolgokkal.*
- A varázslatom működéséhez a holttest kell. Azt hiszem, hogy ez mind, ami az ork hadvezérből maradt. *Mondja el, amit tud a tárgyról, majd egyetértve bólint, hogy egyelőre titokban kell tartaniuk.* Amikor a látomás véget ért, és a kezemben tartottam ezt, megszólalt egy kürtszó. Rettenetesen hangos volt, mintha mindenhonnan szólna. Olyan volt, mintha Yillith is megijedt volna tőle. Azt mondta, meneküljünk. Csinált valamit, aztán már a város közelében találtam magam Szörnyecskével. *Félrehúzza a száját, kezével szoknyáját gyűrögeti közben.* Hatalmas hülyeség volt elhozni, mi?
*Valamiért úgy érzi, hogy a szűnni nem akaró hangok és a vipera éhsége nélkül még Maiban is sokkal meg tud bízni. Most már nem motoszkál a fejében állandóan a gondolat, hogy csak el akarja szakítani az istenétől, és el akarja tőle venni a hatalmát. Még az ölelésébe bújni is sokkal másabb érzés.*
- Igen, azt hiszem *bólint Mai megállapítására, bár az ő kombinált eszmefuttatását azért ő még így is lassabban fogja fel.* Olyan, mintha Velar ott állna köztem és köztük. Ők hozzá beszélnek, Velar pedig hozzám. Így nem én érzem úgy, mintha mindig egy egész tömeg szólna hozzám egyszerre. *Megtapasztalni ugyan nem lehet, hogy milyen érzés lehetett neki, de elképzelni igen. Ha sokan beszélnek egyszerre, még ha nem is hangosan, az mégis egy idő után fájdalmasan zavaró lesz, ráadásul egyiküket sem lehet tisztán érteni, és mindez a saját elméjében történt, de hála Velarnak, most megszűnt.*
- Hiszek neked Mai, de most még nem szeretném. Most még túl fura és új minden, még félek. *Ha Mai nem mondta volna magától, akkor ő kérte volna meg arra, hogy ha mindezek ellenére mégis megpróbálkozik majd azzal, hogy legalább egy kis rövid időre levegye a karkötőt, akkor szeretné, ha ott lenne vele.*
- Ami a vipera előtti életemet illeti, persze, hogy emlékszem. Akkor még csak hittem Sa'Tereth létezésében, de nem tudtam biztosan. Aztán jött Idya, aki eloszlatta a kétségeimet. Clion nem szívlelte azt a tündért, én meg persze nem hallgattam rá. Két tűz közé kerültem. Idya mellett végre úgy éreztem, hogy tartozom valahová, Clion pedig meg akart védeni tőle, így összevesztem vele, meg is akartam ölni. Idyát aztán elvitt Yillithhez. Akkor kaptam tőle a viperát, de később rá kellett jönnöm, hogy Clionnak igaza volt, mikor megtudtam, hogy Idya csak egy tárgynak tart engem, és ha szükséges lett volna, akkor eladott volna a thargoknak rabszolgának. Clion meg… miattam volt olyan lepukkant állapotban, amikor találkoztál vele. Megesküdött rá, hogy elpusztítja Sa'Terethet, miután elveszített engem. *Soha nem sikerült még ilyen összeszedetten elmesélnie a történetét, hogy mi történt vele azelőtt, hogy megismerte Mait. Most végre ezt is tudja róla, de a meglepetések itt még nem érnek véget. Előkerül a gyémántba zárt szív, ami semmihez sem fogható, amit eddig látott, pedig már találkozott furcsa dolgokkal.*
- A varázslatom működéséhez a holttest kell. Azt hiszem, hogy ez mind, ami az ork hadvezérből maradt. *Mondja el, amit tud a tárgyról, majd egyetértve bólint, hogy egyelőre titokban kell tartaniuk.* Amikor a látomás véget ért, és a kezemben tartottam ezt, megszólalt egy kürtszó. Rettenetesen hangos volt, mintha mindenhonnan szólna. Olyan volt, mintha Yillith is megijedt volna tőle. Azt mondta, meneküljünk. Csinált valamit, aztán már a város közelében találtam magam Szörnyecskével. *Félrehúzza a száját, kezével szoknyáját gyűrögeti közben.* Hatalmas hülyeség volt elhozni, mi?
2568. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-20 13:16:52
Üzenet elküldve: 2025-07-20 13:16:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék lónak ne nézd a fogát!//
*Az ékszer a nyakába kerül, ő maga pedig áldoz néhány pillanatnyi időt arra, hogy van-e érezhető változás. Ugyan, amikor varázsitalt ivott sem azt érezte, hogy valami nagy erő a hatalmába keríti, csupán a gondolatai valahogy könnyebben folytak és hamarabb jött rá megfejtésekre, hamarabb törtek utat azon képek, amik a segítségére vannak. Nincs ideje morfondírozni, inkább a húgát hallgatja.*
- Szóval akkor a szilánkjaid újra megharcolhatnának azért, hogy ki legyen az előtérben, de legalább a vipera nem éhezik? Viszont „Velar” visszaszorítja őket. Tudom, hogy félsz, de most az éhség nélkül, ha majd megszokod végre, hogy nincs késztetés az etetésére, szerintem érdemes volna kipróbálni, hogy ők hogyan viselkednek benned. Emlékszel az életedre, a gondolataidra, a vipera előtti időkből? *Kérdi, majd megingatja a fejét.* - Tudod mit, most csak élvezd ki a csendet, de szerintem érdemes lenne tényleg megfigyelni magad. Talán már nem lesz olyan zavaros minden a karkötő nélkül sem. Majd veled leszek, ha szeretnéd közben. *Attól, mert minden idejét elveszi az árvák gondozása, az árvaház irányítása, még nem tett le arról, hogy megfigyeljen bizonyos folyamatokat és azokkal ne kezdjen valamit. Így, ha már valami sötét mágia nem befolyásolja a lányt, talán ő maga is elérhetne húgával némi áttörést. De ezt most halasztani szükséges. Nem történhet minden egyszerre.
Újabb sötét történet, sok ez egy életre is, nemhogy egy napra. Ez olyasmi, amibe ő nem akar belefolyni, de valahogy azt érzi, hogy ez nem csak egy egyszerű látomás, vagy emlék. Valami miatt látnia kellett Norinak, ha érintette a gyémántot, viszont amikor Mai végigsimít rajta nem történik semmi. Mindössze iszonyodik.*
- Hallani is szörnyű, nemhogy látni. Javaslom csak figyelj oda és ne mondd el rajtam kívül másnak, hogy mi van nálad. Valahogy hasonlóan veszélyesnek tűnik, mint a kulcs tűnt. Nem hiába védhették úgy. Egy átszúrt szív nem dobog. Ez dobog… Történt még valami?
*Az ékszer a nyakába kerül, ő maga pedig áldoz néhány pillanatnyi időt arra, hogy van-e érezhető változás. Ugyan, amikor varázsitalt ivott sem azt érezte, hogy valami nagy erő a hatalmába keríti, csupán a gondolatai valahogy könnyebben folytak és hamarabb jött rá megfejtésekre, hamarabb törtek utat azon képek, amik a segítségére vannak. Nincs ideje morfondírozni, inkább a húgát hallgatja.*
- Szóval akkor a szilánkjaid újra megharcolhatnának azért, hogy ki legyen az előtérben, de legalább a vipera nem éhezik? Viszont „Velar” visszaszorítja őket. Tudom, hogy félsz, de most az éhség nélkül, ha majd megszokod végre, hogy nincs késztetés az etetésére, szerintem érdemes volna kipróbálni, hogy ők hogyan viselkednek benned. Emlékszel az életedre, a gondolataidra, a vipera előtti időkből? *Kérdi, majd megingatja a fejét.* - Tudod mit, most csak élvezd ki a csendet, de szerintem érdemes lenne tényleg megfigyelni magad. Talán már nem lesz olyan zavaros minden a karkötő nélkül sem. Majd veled leszek, ha szeretnéd közben. *Attól, mert minden idejét elveszi az árvák gondozása, az árvaház irányítása, még nem tett le arról, hogy megfigyeljen bizonyos folyamatokat és azokkal ne kezdjen valamit. Így, ha már valami sötét mágia nem befolyásolja a lányt, talán ő maga is elérhetne húgával némi áttörést. De ezt most halasztani szükséges. Nem történhet minden egyszerre.
Újabb sötét történet, sok ez egy életre is, nemhogy egy napra. Ez olyasmi, amibe ő nem akar belefolyni, de valahogy azt érzi, hogy ez nem csak egy egyszerű látomás, vagy emlék. Valami miatt látnia kellett Norinak, ha érintette a gyémántot, viszont amikor Mai végigsimít rajta nem történik semmi. Mindössze iszonyodik.*
- Hallani is szörnyű, nemhogy látni. Javaslom csak figyelj oda és ne mondd el rajtam kívül másnak, hogy mi van nálad. Valahogy hasonlóan veszélyesnek tűnik, mint a kulcs tűnt. Nem hiába védhették úgy. Egy átszúrt szív nem dobog. Ez dobog… Történt még valami?
2567. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-19 20:21:26
Üzenet elküldve: 2025-07-19 20:21:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék lónak ne nézd a fogát!//
*Talán egészen eddig nem is ismerte rendesen az önzetlenség fogalmát. Nem azért, mert végtelenül gonosz volna, hanem mert, él benne egy szilánk, akinek a hangja minden másnál erősebb, és az egyetlen célja a túlélés. Ő nem hagyta volna soha, hogy bármi, amiből ő profitálhat, az másnál kössön ki puszta jóindulatból.*
- Visszahoztad nekem Árnyékot *válaszolja a köszönetre, hisz számára ez rengeteget jelent. Bőven megér annyit, hogy hálából azt a medált odaadja Mainak.*
- Egyébként meg, amit feláldoztam érte, azt hiszem, hogy így van jól. Persze! *Mosolyog halványan, majd fel is pattan a székéről, hogy becsatolja Mai nyakában a medált, aztán visszaül, és tovább folytatja a történetét. Nehezen beszél Velarról, mert számára is újdonság és érthetetlen, hogy ki és mi is ő pontosan, de próbál mindent elmondani, amit tud.*
- Még nem *rázza meg a fejét, nem próbálta még meg levenni a karkötőt, és erre jó oka is van.* Azt hiszem, hogy most félek attól, hogy ha leveszem, akkor újra fájni fog a fejem a hangoktól. Nem merem levenni *vallja be végül őszintén, és végig is simít a karkötőjén, melyen a kígyóminták még mindig a vad entitásra emlékeztetik, de aki most vele van, az sokkal szelídebb.*
- Ha a nevén szólítom, válaszol, egyébként nem zavar, csak akkor szól közbe magától, ha érzi, hogy kezdek elveszni a gondolataim között, és nem tudom eldönteni, hogy melyik a helyes út. *Nagyon örül neki, hogy Mai nem bántja, amiért egy újabb üzletet kötött egy démonnal, egy látszólag sokkal jobb üzletet. Az összes kérdésre meg is próbál válaszolni, talán sikerül is neki.
Mindezek után azonban eljön az a pillanat, amitől még mindig retteg. Az ágy alól előkerül a furcsa szív, ami olyannyira groteszk látvány, hogy talán bárkiben megfagyna a vér egy pillanatra, aki meglátja.*
- Azt hiszem, hogy egy orké. Amikor a kezembe vettem, magától aktiválódott a varázslatom, tudod, az, amelyikkel a holtak utolsó pillanataiba láthatok. Nem direkt csináltam. Arthenior főterén találtam magam, lángokban állt az egész, halálsikolyokat hallottam, az utcákon vér folyt mindenfelé. Ork csapatok rohangáltak fel és alá. Volt köztük egy különösen ronda, ő adta a parancsokat. Aztán egy lovas városőr megölte. Pontosan úgy nézett ki, mint az a szobor, amit legyőztem. Mai, borzalmasan rémisztő volt. Még nekem is. *El is uralkodik arckifejezésén a rémület, amit Mai láthat is rajta.*
- Yillith azt mondta, hogy vigyázzak erre, amíg meg nem tudom, hogy mi ez. *Biccent a gyémánt felé, melyet a démon intelmeinek ellenére néha legszívesebben belehajítana a folyóba.*
*Talán egészen eddig nem is ismerte rendesen az önzetlenség fogalmát. Nem azért, mert végtelenül gonosz volna, hanem mert, él benne egy szilánk, akinek a hangja minden másnál erősebb, és az egyetlen célja a túlélés. Ő nem hagyta volna soha, hogy bármi, amiből ő profitálhat, az másnál kössön ki puszta jóindulatból.*
- Visszahoztad nekem Árnyékot *válaszolja a köszönetre, hisz számára ez rengeteget jelent. Bőven megér annyit, hogy hálából azt a medált odaadja Mainak.*
- Egyébként meg, amit feláldoztam érte, azt hiszem, hogy így van jól. Persze! *Mosolyog halványan, majd fel is pattan a székéről, hogy becsatolja Mai nyakában a medált, aztán visszaül, és tovább folytatja a történetét. Nehezen beszél Velarról, mert számára is újdonság és érthetetlen, hogy ki és mi is ő pontosan, de próbál mindent elmondani, amit tud.*
- Még nem *rázza meg a fejét, nem próbálta még meg levenni a karkötőt, és erre jó oka is van.* Azt hiszem, hogy most félek attól, hogy ha leveszem, akkor újra fájni fog a fejem a hangoktól. Nem merem levenni *vallja be végül őszintén, és végig is simít a karkötőjén, melyen a kígyóminták még mindig a vad entitásra emlékeztetik, de aki most vele van, az sokkal szelídebb.*
- Ha a nevén szólítom, válaszol, egyébként nem zavar, csak akkor szól közbe magától, ha érzi, hogy kezdek elveszni a gondolataim között, és nem tudom eldönteni, hogy melyik a helyes út. *Nagyon örül neki, hogy Mai nem bántja, amiért egy újabb üzletet kötött egy démonnal, egy látszólag sokkal jobb üzletet. Az összes kérdésre meg is próbál válaszolni, talán sikerül is neki.
Mindezek után azonban eljön az a pillanat, amitől még mindig retteg. Az ágy alól előkerül a furcsa szív, ami olyannyira groteszk látvány, hogy talán bárkiben megfagyna a vér egy pillanatra, aki meglátja.*
- Azt hiszem, hogy egy orké. Amikor a kezembe vettem, magától aktiválódott a varázslatom, tudod, az, amelyikkel a holtak utolsó pillanataiba láthatok. Nem direkt csináltam. Arthenior főterén találtam magam, lángokban állt az egész, halálsikolyokat hallottam, az utcákon vér folyt mindenfelé. Ork csapatok rohangáltak fel és alá. Volt köztük egy különösen ronda, ő adta a parancsokat. Aztán egy lovas városőr megölte. Pontosan úgy nézett ki, mint az a szobor, amit legyőztem. Mai, borzalmasan rémisztő volt. Még nekem is. *El is uralkodik arckifejezésén a rémület, amit Mai láthat is rajta.*
- Yillith azt mondta, hogy vigyázzak erre, amíg meg nem tudom, hogy mi ez. *Biccent a gyémánt felé, melyet a démon intelmeinek ellenére néha legszívesebben belehajítana a folyóba.*
2566. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-19 18:26:16
Üzenet elküldve: 2025-07-19 18:26:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék lónak ne nézd a fogát!//
*Valahogy azt várta, hogy a tudás birtokában Nori majd kapva kap az alkalmon és visszaveszi az ajándékot. Nem sokszor mutatott önzetlenséget, főleg nem olyankor, ha az valamilyen lemondással jár. Márpedig ez nem semmi kis medál lehet, ha igaz, amit mondott róla a kurátor. Nem kezd el magyarázkodásba, pedig igencsak szeret okítani, de most mintha meg lenne illetődve azon, hogy kapott valamit a lánytól. Nem Mai ad, hanem Nori. És még csak nem is ételt, mint a múltkor, amit pontosan tudhatna, hogy nem vágyja. Kissé feldolgozhatatlan így hirtelen.*
- Köszönöm szépen! Igazán szép dolog ez tőled. Túl sokat áldoztál be érte. Nagy becsben tartom majd. *A nyakláncát egy mozdulattal oldja ki, majd ráfűzi a zafírmedált a kis szívecske mellé, s kissé megfordul, hogy Nori be tudja neki kapcsolni.*
- Segítesz? *Mikor visszafordul, nem bírja megállni, s megöleli a lányt. Nem tart sokáig, mert hallani akarja a történet többi részét is.
Sok kérdést vet fel benne ez az új entitás, ami a másikba költözött. Bérlemények nem cserélnek ilyen sűrűn lakót, mint az a test. Jobban hangzik, amit most mesél, mint a vipera, de mivel Sa'Tereth erejéből származik, így nem hiszi, hogy ez csak ennyi. Egy jó cselekedet, ami a követője jólétét szolgálja és még csak nem is okoz károkat. Mindent el tud hinni, csak ezt nem. Viszont, ha végre strukturáltan tud gondolkodni, akkor talán előbb észreveszi, ha valami rosszra késztetné. Ha pedig nem, akkor majd ott van Mai.*
- És levetted már? Kipróbáltad, hogy milyen vagy mások hatása nélkül? Vagy… mikor szól bele a dolgaidba? Ha te kéred, vagy magától? *Azonnal kérdések garmadája, de nem tűnik úgy, mint aki bármit is sérelmez, csupán érdeklődik. De magában már természetesen jegyzetel, hogy mire kell figyelnie.
Egy kis nevetés is belefér a napba, ezt nem hitte volna még a reggeli virradatkor, hogy lehetséges lesz. De valamit a kezébe kap, ami hamar leolvaszt róla minden jókedvet. Elkomorul, vagy inkább megijed. Egy ideig nézi a gyémántba zárt dobogó szívet, ami nála néhány ütemnyi kihagyást eredményez, majd újra a féltestvére felé néz*
- Jól látok? Mi… ez mi? És miért? Ez dobog! Ki... szíve?
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.19 18:57:00
*Valahogy azt várta, hogy a tudás birtokában Nori majd kapva kap az alkalmon és visszaveszi az ajándékot. Nem sokszor mutatott önzetlenséget, főleg nem olyankor, ha az valamilyen lemondással jár. Márpedig ez nem semmi kis medál lehet, ha igaz, amit mondott róla a kurátor. Nem kezd el magyarázkodásba, pedig igencsak szeret okítani, de most mintha meg lenne illetődve azon, hogy kapott valamit a lánytól. Nem Mai ad, hanem Nori. És még csak nem is ételt, mint a múltkor, amit pontosan tudhatna, hogy nem vágyja. Kissé feldolgozhatatlan így hirtelen.*
- Köszönöm szépen! Igazán szép dolog ez tőled. Túl sokat áldoztál be érte. Nagy becsben tartom majd. *A nyakláncát egy mozdulattal oldja ki, majd ráfűzi a zafírmedált a kis szívecske mellé, s kissé megfordul, hogy Nori be tudja neki kapcsolni.*
- Segítesz? *Mikor visszafordul, nem bírja megállni, s megöleli a lányt. Nem tart sokáig, mert hallani akarja a történet többi részét is.
Sok kérdést vet fel benne ez az új entitás, ami a másikba költözött. Bérlemények nem cserélnek ilyen sűrűn lakót, mint az a test. Jobban hangzik, amit most mesél, mint a vipera, de mivel Sa'Tereth erejéből származik, így nem hiszi, hogy ez csak ennyi. Egy jó cselekedet, ami a követője jólétét szolgálja és még csak nem is okoz károkat. Mindent el tud hinni, csak ezt nem. Viszont, ha végre strukturáltan tud gondolkodni, akkor talán előbb észreveszi, ha valami rosszra késztetné. Ha pedig nem, akkor majd ott van Mai.*
- És levetted már? Kipróbáltad, hogy milyen vagy mások hatása nélkül? Vagy… mikor szól bele a dolgaidba? Ha te kéred, vagy magától? *Azonnal kérdések garmadája, de nem tűnik úgy, mint aki bármit is sérelmez, csupán érdeklődik. De magában már természetesen jegyzetel, hogy mire kell figyelnie.
Egy kis nevetés is belefér a napba, ezt nem hitte volna még a reggeli virradatkor, hogy lehetséges lesz. De valamit a kezébe kap, ami hamar leolvaszt róla minden jókedvet. Elkomorul, vagy inkább megijed. Egy ideig nézi a gyémántba zárt dobogó szívet, ami nála néhány ütemnyi kihagyást eredményez, majd újra a féltestvére felé néz*
- Jól látok? Mi… ez mi? És miért? Ez dobog! Ki... szíve?
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.19 18:57:00
2565. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-19 15:27:48
Üzenet elküldve: 2025-07-19 15:27:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Aeghirnek alig adatott meg egy pillanat, hogy felocsúdjon. Mintha egy rossz álom lett volna, amiben egy vérfolt eredetét kereste.
Hányinger fogta el a látványtól, illetve az emléktől.
~Ennek nem lesz jó vége ha itt maradok sokáig.~
Azzal, fogta magát és a Pegazus fogadó felé vette az irányt, felüdülést keresve. Bár elfként, nem jellemző rá, hogy rosszullét fogja el, de aggodalmat okozó érzés vette hatalmába.
Körbenézett, de csak az utcán járókelőket látta, hol szekéren, hol gyalog. Egy anya a gyermeke mellett guggolt és magyarázott neki. Itt ragadt meg a tekintete, bár olyan volt, mintha nem látna rendesen.
Mély lélegzetet vett és elhessegette magáról a félelmet.*
-Irány a fogadó.
Hányinger fogta el a látványtól, illetve az emléktől.
~Ennek nem lesz jó vége ha itt maradok sokáig.~
Azzal, fogta magát és a Pegazus fogadó felé vette az irányt, felüdülést keresve. Bár elfként, nem jellemző rá, hogy rosszullét fogja el, de aggodalmat okozó érzés vette hatalmába.
Körbenézett, de csak az utcán járókelőket látta, hol szekéren, hol gyalog. Egy anya a gyermeke mellett guggolt és magyarázott neki. Itt ragadt meg a tekintete, bár olyan volt, mintha nem látna rendesen.
Mély lélegzetet vett és elhessegette magáról a félelmet.*
-Irány a fogadó.
2564. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-19 15:11:39
Üzenet elküldve: 2025-07-19 15:11:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék lónak ne nézd a fogát!//
*Amint megmutatja Cilia medáljának a párját, és Mai kezébe adja azt, a lány rövid szünet után mesélni kezd arról, hogy az az ékszer, ugyanúgy, ahogy a csengő, varázserővel bír. Ha nem volna Velar, és Lilnek sikerülne elnyomnia a többi szilánkot, most egészen biztosan kikapná Mai kezéből a tárgyat, hogy magának kaparinthassa meg, ha az hatalmat adhat neki, de nem tesz ilyet. Pislog párat, szóra nyitja a száját, majd kis késéssel beszélni is kezd.*
- Még mindig halvány fogalmam sincs, mi az a kurátor, de ha tényleg okosabb leszel tőle, akkor főleg azt szeretném, hogy tartsd meg. Én azt hiszem, hogy ez olyan, mintha neked találták volna ki, és ha már Ciliánál van a másik… *Kissé furán érzi magát amiatt, hogy épp jót cselekszik, el is fordul egy pillanatra, és inkább nem magyarázkodik tovább.* Szóval a tiéd lehet.
*A démon említését ezek után Mai egészen jól fogadja. Nem kezd el kiabálni vele, nem lesz rá mérges, és nem is akarja magára hagyni, mint annyiszor, mikor az elmúlt időszakban Sa'Tereth vagy más, vele kapcsolatos dolog került szóba.*
- Nem beszélnek hozzám *rázza meg a fejét az újabb kérdésekre válaszolva.* Yillith azt kérdezte tőlem, mit kérek, amiért kiszabadítottam. Nem akarom hallani a hangokat, ezt mondtam neki. Egy… halott lelket zárt a karkötőmbe, Velarnak hívják. Ő képes arra, hogy azt a sok, zúgó gondolatot a fejemben összefogja, mielőtt eljutnak hozzám. Én már csak őt hallom, és segít nekem, hogy megértsem… saját magam. Vagy valami ilyesmi. *Ennek a magyarázata már meghaladja a képességeit, de Mai talán érti, akár még jobban is, mint ő maga.*
- Ó, és ne aggódj! Ő nem akar ölni, nem vágyik vérre, nem csinál semmit, csak beszél hozzám és segít helyes döntéseket hozni. Ha pedig nem akarom hallani őt, bármikor levehetem a karkötőt. *Teszi még hozzá az elmondottakhoz, mert úgy érzi, meg kell nyugtatnia Mait, hogy nem került Yillith újabb ajándékával csöbörből vödörbe.
A következő kérdésre elködösül a tekintete. Nem, nem ennyi, de amit még ott talált, attól ő maga is retteg, és még csak azt sem tudja, hogy miért. Mai szerencsére néhány pillanatra eltereli a gondolatait a furcsa kijelentésével, Nori fel is nevet rajta.*
- Én pedig nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet hallok majd tőled, de tetszik. *Kuncog még, és közben feláll az asztaltól, az ágyhoz lép, leguggol, majd előveszi alóla a harmadik, különös tárgyat, amit a sírban talált. Egy gyémántba zárt dobogó szív. Az asztalhoz viszi, és leteszi a közepére, Mai elé.*
- Mindjárt mesélek róla, de előtte kíváncsi vagyok, szerinted mi ez?
*Amint megmutatja Cilia medáljának a párját, és Mai kezébe adja azt, a lány rövid szünet után mesélni kezd arról, hogy az az ékszer, ugyanúgy, ahogy a csengő, varázserővel bír. Ha nem volna Velar, és Lilnek sikerülne elnyomnia a többi szilánkot, most egészen biztosan kikapná Mai kezéből a tárgyat, hogy magának kaparinthassa meg, ha az hatalmat adhat neki, de nem tesz ilyet. Pislog párat, szóra nyitja a száját, majd kis késéssel beszélni is kezd.*
- Még mindig halvány fogalmam sincs, mi az a kurátor, de ha tényleg okosabb leszel tőle, akkor főleg azt szeretném, hogy tartsd meg. Én azt hiszem, hogy ez olyan, mintha neked találták volna ki, és ha már Ciliánál van a másik… *Kissé furán érzi magát amiatt, hogy épp jót cselekszik, el is fordul egy pillanatra, és inkább nem magyarázkodik tovább.* Szóval a tiéd lehet.
*A démon említését ezek után Mai egészen jól fogadja. Nem kezd el kiabálni vele, nem lesz rá mérges, és nem is akarja magára hagyni, mint annyiszor, mikor az elmúlt időszakban Sa'Tereth vagy más, vele kapcsolatos dolog került szóba.*
- Nem beszélnek hozzám *rázza meg a fejét az újabb kérdésekre válaszolva.* Yillith azt kérdezte tőlem, mit kérek, amiért kiszabadítottam. Nem akarom hallani a hangokat, ezt mondtam neki. Egy… halott lelket zárt a karkötőmbe, Velarnak hívják. Ő képes arra, hogy azt a sok, zúgó gondolatot a fejemben összefogja, mielőtt eljutnak hozzám. Én már csak őt hallom, és segít nekem, hogy megértsem… saját magam. Vagy valami ilyesmi. *Ennek a magyarázata már meghaladja a képességeit, de Mai talán érti, akár még jobban is, mint ő maga.*
- Ó, és ne aggódj! Ő nem akar ölni, nem vágyik vérre, nem csinál semmit, csak beszél hozzám és segít helyes döntéseket hozni. Ha pedig nem akarom hallani őt, bármikor levehetem a karkötőt. *Teszi még hozzá az elmondottakhoz, mert úgy érzi, meg kell nyugtatnia Mait, hogy nem került Yillith újabb ajándékával csöbörből vödörbe.
A következő kérdésre elködösül a tekintete. Nem, nem ennyi, de amit még ott talált, attól ő maga is retteg, és még csak azt sem tudja, hogy miért. Mai szerencsére néhány pillanatra eltereli a gondolatait a furcsa kijelentésével, Nori fel is nevet rajta.*
- Én pedig nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet hallok majd tőled, de tetszik. *Kuncog még, és közben feláll az asztaltól, az ágyhoz lép, leguggol, majd előveszi alóla a harmadik, különös tárgyat, amit a sírban talált. Egy gyémántba zárt dobogó szív. Az asztalhoz viszi, és leteszi a közepére, Mai elé.*
- Mindjárt mesélek róla, de előtte kíváncsi vagyok, szerinted mi ez?
2563. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-19 13:54:59
Üzenet elküldve: 2025-07-19 13:54:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék lónak ne nézd a fogát!//
*Nem szokott olyasmiért haragudni, ami nem veszélyezteti őt, vagy azokat, akiket szeret. Ha olykor bosszúsabb is a lány ballépései miatt, az éppen a szeretete jele, mert aggódik és félti. Most igazán volt oka arra, hogy ellenéréseket tápláljon. Ha az átkokért már képtelen is haragudni, nem szívleli, ha Szikrával bárki is csúnyán viselkedik. De lassan ez is a helyére kerül, a vipera már nem éhezik a sötétre, s nem kelt félelmet Noriban csak azért, mert valaki Eeyr hívő. De akkor ki lesz most Norileina? Tetszik neki még mindig az összeszedettsége, de ha valaha is ismerte a húgát, most akkor is talán elölről kell kezdenie mindent vele.
A történet hihetetlen, mégsem kételkedik egyetlen szóban sem. Sok minden forog Mai fejében, de ez nem látható, csak a keze szorít addig, amíg amaz el nem engedi.*
- Tartsam meg? *Kissé összevonja a szemöldökét. A félvér nem szeret nyerészkedni, nem tartja meg, ha azután, amit mond a lánynak, visszavonja ezt a gesztust. Végigsimít a medálon, láthatóan tetszik neki, de aztán a jegeskék szemeit a barnákba fúrja.*
- Tudod Nori, a kurátor, aki segített a lovadon, elmondta mire jó a medál. De már akkor rég késő volt és nem is tudtam, hogy elhiggyem-e. Azt mondta, hogy az ékszer párja „pallérozza az elmét”. Nem tudom, hogy igaz-e, de ha csupán ennyi, akkor nem tudom megérte-e ez a nagy hajcihő. Mindenesetre szeretném, ha csak akkor adnád nekem, ha ennek ellenrére is így szeretnéd.
*A másikra mosolyog, jelezve, hogy nem haragudna, ha visszaszívná. Választ kap arra is, amire a kurátortól nem. Nem csupán egy medált rejtett az a láda.*
- Igen meséltél róla, de… *Megrázza a fejét. Érti, de mégsem. * - Elhallgattatta? Akkor már nem zavarnak össze? Nem beszélnek hozzád tényleg? Ez… hm. *Elismerően bólint, bár ez is egy örök körforgás. Ad, elvesz, megint ad, aztán megint elvesz. Mindenesetre ennek legalább van valami igen jó hozadéka is. Reméli.*
- Akkor a medál és a csengő. Ennyi? Mármint ne értsd félre, egy átkokat megtörő varázstárgy hatalmas dolog, de nem volt kicsit túl nagy védelem ehhez? Csak előtted hárman haltak bele a keresésbe. Veled együtt négyen, de neked ott volt a védelmed. Micsoda értéke lehet… ~Biztos vannak szörnyűbb átkok, mint amit te tudsz.~ * Állapítja meg magában.*
- Örülök, hogy jól vagy. Azt hiszem jót tett neked a halál. *Felnevet halkan, el is szégyelli magát, de nem tud mit tenni.* - Ne haragudj, ezt én sem hiszem el, hogy kimondtam. De tényleg. Olyan… összeszedett vagy.
*Nem szokott olyasmiért haragudni, ami nem veszélyezteti őt, vagy azokat, akiket szeret. Ha olykor bosszúsabb is a lány ballépései miatt, az éppen a szeretete jele, mert aggódik és félti. Most igazán volt oka arra, hogy ellenéréseket tápláljon. Ha az átkokért már képtelen is haragudni, nem szívleli, ha Szikrával bárki is csúnyán viselkedik. De lassan ez is a helyére kerül, a vipera már nem éhezik a sötétre, s nem kelt félelmet Noriban csak azért, mert valaki Eeyr hívő. De akkor ki lesz most Norileina? Tetszik neki még mindig az összeszedettsége, de ha valaha is ismerte a húgát, most akkor is talán elölről kell kezdenie mindent vele.
A történet hihetetlen, mégsem kételkedik egyetlen szóban sem. Sok minden forog Mai fejében, de ez nem látható, csak a keze szorít addig, amíg amaz el nem engedi.*
- Tartsam meg? *Kissé összevonja a szemöldökét. A félvér nem szeret nyerészkedni, nem tartja meg, ha azután, amit mond a lánynak, visszavonja ezt a gesztust. Végigsimít a medálon, láthatóan tetszik neki, de aztán a jegeskék szemeit a barnákba fúrja.*
- Tudod Nori, a kurátor, aki segített a lovadon, elmondta mire jó a medál. De már akkor rég késő volt és nem is tudtam, hogy elhiggyem-e. Azt mondta, hogy az ékszer párja „pallérozza az elmét”. Nem tudom, hogy igaz-e, de ha csupán ennyi, akkor nem tudom megérte-e ez a nagy hajcihő. Mindenesetre szeretném, ha csak akkor adnád nekem, ha ennek ellenrére is így szeretnéd.
*A másikra mosolyog, jelezve, hogy nem haragudna, ha visszaszívná. Választ kap arra is, amire a kurátortól nem. Nem csupán egy medált rejtett az a láda.*
- Igen meséltél róla, de… *Megrázza a fejét. Érti, de mégsem. * - Elhallgattatta? Akkor már nem zavarnak össze? Nem beszélnek hozzád tényleg? Ez… hm. *Elismerően bólint, bár ez is egy örök körforgás. Ad, elvesz, megint ad, aztán megint elvesz. Mindenesetre ennek legalább van valami igen jó hozadéka is. Reméli.*
- Akkor a medál és a csengő. Ennyi? Mármint ne értsd félre, egy átkokat megtörő varázstárgy hatalmas dolog, de nem volt kicsit túl nagy védelem ehhez? Csak előtted hárman haltak bele a keresésbe. Veled együtt négyen, de neked ott volt a védelmed. Micsoda értéke lehet… ~Biztos vannak szörnyűbb átkok, mint amit te tudsz.~ * Állapítja meg magában.*
- Örülök, hogy jól vagy. Azt hiszem jót tett neked a halál. *Felnevet halkan, el is szégyelli magát, de nem tud mit tenni.* - Ne haragudj, ezt én sem hiszem el, hogy kimondtam. De tényleg. Olyan… összeszedett vagy.
2562. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-19 12:10:18
Üzenet elküldve: 2025-07-19 12:10:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék lónak ne nézd a fogát!//
*Jó érzés, hogy fogják a kezét, biztonságérzetet nyújt, de mégis fél attól, hogy amiatt, amit ezek után fog mondani, ismét magára haragítja majd Mait, azonban akkor sem fog eltitkolni egyetlen részletet sem. Jobb, ha tud mindenről. Bólint egyet a rövid kérdésre, majd hátradől a székben. Nem folytatja azonnal a történetet, így Mainak van ideje kérdezni nem egyet, s nem kettőt, hanem sokat, ahogy mindig is szokta, de most nem érzi úgy, hogy ez baj lenne. Jogosak a kérdései, és igyekszik is megválaszolni mindet, de hiába az összeszedett gondolatok, még így sem könnyű.*
- Igen, miután a szobor megsemmisült, a sziklafalon megnyílt egy bejárat. Egy nagyobb terembe vezetett, de csak egyetlen láda volt benne, nehéz kőfedele volt, amit csak a varázsitalaim segítségével tudtam letolni róla. Abban voltak tárgyak… Például ez. *Most húzza el a tenyerét, ami eddig Mai ujjaiba volt fonódva, hogy a kezébe vegye először azt a követ, ami kísértetiesen hasonlít arra, amit Ciliának adott.*
- Ez a lány medáljának a párja. Tessék, tartsd meg! Legalább mindkettőtöknek lesz egy. *Ejti Mai tenyerébe az amulettet, ha megengedi neki. Ő semmit nem tud róla, így nem is sejti, hogy különleges lehet.*
- Fogadd el, amiért megmentetted Árnyékot! *Elmosolyodik halványan, majd az ágyon azóta is békésen szunyókáló macskára pillant, akinek sikerült újra elszenderülnie Cilia nyüstölése után.*
- A macska ezt kereste *folytatja visszafordulva Maihoz, miközben a kezeibe veszi az ezüstcsengettyűt. Végigsimít rajta, és az őt figyelő kékekbe néz.*
- Ideges leszel attól, amit mondani fogok, de nem akarok neked hazudni. Ez egy varázscsengő, képes megtörni az átkokat. Szörnyecske egy egyszerű macska, de átokkal egy démont zártak bele. Yillith volt az, gyönyörű sötételf alakban jelent meg, miután kiszabadítottam. Talán már meséltem neked róla, tőle kaptam a karkötőt. Csak kihasznált engem, hogy kijuthasson a macskából, de… cserébe segített elhallgattatni a hangokat a fejemben. Nos, hát… ez történt… *A történet legfontosabb részletéről most még megfeledkezik, túlságosan fél attól, hogy Mai mit fog szólni ahhoz, amit elmondott.*
*Jó érzés, hogy fogják a kezét, biztonságérzetet nyújt, de mégis fél attól, hogy amiatt, amit ezek után fog mondani, ismét magára haragítja majd Mait, azonban akkor sem fog eltitkolni egyetlen részletet sem. Jobb, ha tud mindenről. Bólint egyet a rövid kérdésre, majd hátradől a székben. Nem folytatja azonnal a történetet, így Mainak van ideje kérdezni nem egyet, s nem kettőt, hanem sokat, ahogy mindig is szokta, de most nem érzi úgy, hogy ez baj lenne. Jogosak a kérdései, és igyekszik is megválaszolni mindet, de hiába az összeszedett gondolatok, még így sem könnyű.*
- Igen, miután a szobor megsemmisült, a sziklafalon megnyílt egy bejárat. Egy nagyobb terembe vezetett, de csak egyetlen láda volt benne, nehéz kőfedele volt, amit csak a varázsitalaim segítségével tudtam letolni róla. Abban voltak tárgyak… Például ez. *Most húzza el a tenyerét, ami eddig Mai ujjaiba volt fonódva, hogy a kezébe vegye először azt a követ, ami kísértetiesen hasonlít arra, amit Ciliának adott.*
- Ez a lány medáljának a párja. Tessék, tartsd meg! Legalább mindkettőtöknek lesz egy. *Ejti Mai tenyerébe az amulettet, ha megengedi neki. Ő semmit nem tud róla, így nem is sejti, hogy különleges lehet.*
- Fogadd el, amiért megmentetted Árnyékot! *Elmosolyodik halványan, majd az ágyon azóta is békésen szunyókáló macskára pillant, akinek sikerült újra elszenderülnie Cilia nyüstölése után.*
- A macska ezt kereste *folytatja visszafordulva Maihoz, miközben a kezeibe veszi az ezüstcsengettyűt. Végigsimít rajta, és az őt figyelő kékekbe néz.*
- Ideges leszel attól, amit mondani fogok, de nem akarok neked hazudni. Ez egy varázscsengő, képes megtörni az átkokat. Szörnyecske egy egyszerű macska, de átokkal egy démont zártak bele. Yillith volt az, gyönyörű sötételf alakban jelent meg, miután kiszabadítottam. Talán már meséltem neked róla, tőle kaptam a karkötőt. Csak kihasznált engem, hogy kijuthasson a macskából, de… cserébe segített elhallgattatni a hangokat a fejemben. Nos, hát… ez történt… *A történet legfontosabb részletéről most még megfeledkezik, túlságosan fél attól, hogy Mai mit fog szólni ahhoz, amit elmondott.*
2561. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-19 09:10:25
Üzenet elküldve: 2025-07-19 09:10:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék lónak ne nézd a fogát!//
*A lény nevét megjegyzi, de határozottan nem szeretne vele találkozni. Nori viszont igen szépen el tudja mondani, hogy mire kell odafigyelni vele kapcsolatban, ha mégis. Mai most nem beszél sokat, leginkább bólogat. Őszintén kíváncsi mindenre, ami a feketeséggel történt. Kérdése még lehet számtalan, de előtte egyben akarja hallani a történetet.
Megérti közben azt is, hogy miért volt olyan Ciliával, amilyen. Néha puszta féltékenységnek gondolná, mert igaz, ami igaz, a gyerekkel sokkalta többet törődik mostanság, mint a húgával, de kettejük közül, még mindig a fiatalabbnak van szüksége a több gondoskodásra.
A másik keze a kezében, a karkötőjére pillant, kedve volna megérinteni, de simogató hüvelykujja megáll a mozdulatban, s mégsem teszi.*
- Meghaltál?... *Kérdez, de inkább csak a szót ízleli. Pillanatra behunyja a szemét. Nem kételkedett abban, hogy Nori hisz a karkötőjében, de abban igen, hogy Sa'Tereth tényleg megvédi majd egy adott helyzetben. Elég részletesen írja le a lány, hogy mi hogyan történt, de őszintén, van, amire nem kíváncsi ennél mélyebben, így megelégszik ennyivel.*
- És utána? Ha sikerült elpusztítanod azt a kőszobrot, akkor utána már be tudtál jutni? Ott mi történt? Mit találtál? *Momentán azt sem tudja, hogy megérte-e ez a kaland. Norit megvédte a viperája, s könnyebb is vele a beszélgetés, de mi volt a „nyeremény”? A Kurátor elmondása szerinti testvérmedál másik fele ott kellett legyen. Na de egy medál, ami pallérozza az elmét ér annyit, hogy egy vérszomjas kőszobor védje és ebbe belehaltak már többen is? Figyel. Reméli most már a végére jutnak a történetnek, mert abból könnyebb bogozni.*
*A lény nevét megjegyzi, de határozottan nem szeretne vele találkozni. Nori viszont igen szépen el tudja mondani, hogy mire kell odafigyelni vele kapcsolatban, ha mégis. Mai most nem beszél sokat, leginkább bólogat. Őszintén kíváncsi mindenre, ami a feketeséggel történt. Kérdése még lehet számtalan, de előtte egyben akarja hallani a történetet.
Megérti közben azt is, hogy miért volt olyan Ciliával, amilyen. Néha puszta féltékenységnek gondolná, mert igaz, ami igaz, a gyerekkel sokkalta többet törődik mostanság, mint a húgával, de kettejük közül, még mindig a fiatalabbnak van szüksége a több gondoskodásra.
A másik keze a kezében, a karkötőjére pillant, kedve volna megérinteni, de simogató hüvelykujja megáll a mozdulatban, s mégsem teszi.*
- Meghaltál?... *Kérdez, de inkább csak a szót ízleli. Pillanatra behunyja a szemét. Nem kételkedett abban, hogy Nori hisz a karkötőjében, de abban igen, hogy Sa'Tereth tényleg megvédi majd egy adott helyzetben. Elég részletesen írja le a lány, hogy mi hogyan történt, de őszintén, van, amire nem kíváncsi ennél mélyebben, így megelégszik ennyivel.*
- És utána? Ha sikerült elpusztítanod azt a kőszobrot, akkor utána már be tudtál jutni? Ott mi történt? Mit találtál? *Momentán azt sem tudja, hogy megérte-e ez a kaland. Norit megvédte a viperája, s könnyebb is vele a beszélgetés, de mi volt a „nyeremény”? A Kurátor elmondása szerinti testvérmedál másik fele ott kellett legyen. Na de egy medál, ami pallérozza az elmét ér annyit, hogy egy vérszomjas kőszobor védje és ebbe belehaltak már többen is? Figyel. Reméli most már a végére jutnak a történetnek, mert abból könnyebb bogozni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263