Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 152 (3021. - 3040. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263
3040. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-14 17:34:03
Üzenet elküldve: 2025-12-14 17:34:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Mindent a semmiért//
- Természetesen, háromszáz húsz darabja. Értékes, drága darabok, így általában csak rendelésre készül és sokáig tart továbbadni rajtuk. Itt is van nálam.
*Belenyúl oldalzsebébe és átnyújt 2 Csokoládébarna varázsitalt Norennar Dwirinthalen számára.
Nem hiszi, hogy a pénze nélkül maradna, így egy könnyedén megelőlegezi. Ha pedig nem, úgy is tudja, merre keresse, mivel ahhoz egy oltár környékén kell elmondani, ha jól emlékszik. Ezt viszont nem említi, mert igazából nem fontos. És még átad 1 Hófehér varázsitalt Norennar Dwirinthalennek. *
- Ezt, ha nem használja fel, akkor nyugodtan hozza csak vissza, de ez arra, ha esetleg problémája támadna a papokkal. Javítja a meggyőzőerőt és így vagy úgy, de szüksége lehet rá, hogy kiemelkedjen a többi kérő között.
*A szöveg inkább egy hölgyemény keze kérésére hangzik és nem véletlenül, hiszen erre szokta árusítani, mogorva keresztapák elsődleges találkozásán való meglágyítására. Ahogy mondják, az első benyomás a legfontosabb és ezt tanúsíthatja is. Mások esetében. Ami számukra fontos, hogy az alkimistának nem volt nehéz dolga kitalálni, Norennar mit tervez, de akadálya nem lesz, pont ellenkezőleg.*
- Természetesen, háromszáz húsz darabja. Értékes, drága darabok, így általában csak rendelésre készül és sokáig tart továbbadni rajtuk. Itt is van nálam.
*Belenyúl oldalzsebébe és átnyújt 2 Csokoládébarna varázsitalt Norennar Dwirinthalen számára.
Nem hiszi, hogy a pénze nélkül maradna, így egy könnyedén megelőlegezi. Ha pedig nem, úgy is tudja, merre keresse, mivel ahhoz egy oltár környékén kell elmondani, ha jól emlékszik. Ezt viszont nem említi, mert igazából nem fontos. És még átad 1 Hófehér varázsitalt Norennar Dwirinthalennek. *- Ezt, ha nem használja fel, akkor nyugodtan hozza csak vissza, de ez arra, ha esetleg problémája támadna a papokkal. Javítja a meggyőzőerőt és így vagy úgy, de szüksége lehet rá, hogy kiemelkedjen a többi kérő között.
*A szöveg inkább egy hölgyemény keze kérésére hangzik és nem véletlenül, hiszen erre szokta árusítani, mogorva keresztapák elsődleges találkozásán való meglágyítására. Ahogy mondják, az első benyomás a legfontosabb és ezt tanúsíthatja is. Mások esetében. Ami számukra fontos, hogy az alkimistának nem volt nehéz dolga kitalálni, Norennar mit tervez, de akadálya nem lesz, pont ellenkezőleg.*
3039. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-14 17:18:45
Üzenet elküldve: 2025-12-14 17:18:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mindent a semmiért//
*Norennar végighallgatja Nestart. Nem vág közbe, nem sürgeti; hagyja, hogy az alkimista kibontsa a gondolatmenetét. Egy-két pontnál halkan hümment egyet, inkább magának, mintsem válaszként. Amikor szó esik az áldás sikerességéről és a varázsital végleges rögzítéséről, kissé félrebillenti a fejét, mintha mérlegelne. A magyarázat technikai része leköti, nem a misztikum miatt, hanem mert használható.
Ahogy Nestar beszél, két városőr halad el mellettük az utca túloldalán. Norennar tekintete ösztönösen követi őket egy pillanatig. Felméri a járásukat, az irányt, amerre tartanak. Nem lát bennük semmi rendkívülit, de a gondolat ettől még befészkeli magát: vajon az egyik általa megjelölt hely felé mennek? Mire visszanéz, Nestar már tovább magyaráz.
A gyorsaságot növelő italok említésénél Norennar tekintete megáll. Tartva magát eddigi udvariasságához ezúttal sem szakítja félbe az alkimistát. Megvárja, míg a félvér befejezi a mondandóját, majd bólint egyet, lassan, határozottan. Látszik rajta, hogy döntés született.*
- Az a két gyorsaságot növelő ital… *Szólal meg végül kissé bizonytalanul, majd hangja felveszi szokásos tárgyilagos jellegét.* - Megvan még? Szívesen megvenném tőled.
*Nem indokolja meg. Nem magyarázza el, mire kell, legalábbis nem tervezi amíg az alkimistát sem érdekli. A kérdés mögött ott van az elhatározás, és ez most elég. Tekintete Nestaron marad, várja a választ.*
*Norennar végighallgatja Nestart. Nem vág közbe, nem sürgeti; hagyja, hogy az alkimista kibontsa a gondolatmenetét. Egy-két pontnál halkan hümment egyet, inkább magának, mintsem válaszként. Amikor szó esik az áldás sikerességéről és a varázsital végleges rögzítéséről, kissé félrebillenti a fejét, mintha mérlegelne. A magyarázat technikai része leköti, nem a misztikum miatt, hanem mert használható.
Ahogy Nestar beszél, két városőr halad el mellettük az utca túloldalán. Norennar tekintete ösztönösen követi őket egy pillanatig. Felméri a járásukat, az irányt, amerre tartanak. Nem lát bennük semmi rendkívülit, de a gondolat ettől még befészkeli magát: vajon az egyik általa megjelölt hely felé mennek? Mire visszanéz, Nestar már tovább magyaráz.
A gyorsaságot növelő italok említésénél Norennar tekintete megáll. Tartva magát eddigi udvariasságához ezúttal sem szakítja félbe az alkimistát. Megvárja, míg a félvér befejezi a mondandóját, majd bólint egyet, lassan, határozottan. Látszik rajta, hogy döntés született.*
- Az a két gyorsaságot növelő ital… *Szólal meg végül kissé bizonytalanul, majd hangja felveszi szokásos tárgyilagos jellegét.* - Megvan még? Szívesen megvenném tőled.
*Nem indokolja meg. Nem magyarázza el, mire kell, legalábbis nem tervezi amíg az alkimistát sem érdekli. A kérdés mögött ott van az elhatározás, és ez most elég. Tekintete Nestaron marad, várja a választ.*
3038. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-14 16:59:29
Üzenet elküldve: 2025-12-14 16:59:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Mindent a semmiért//
- Remélhetőleg túlélik, nem kevés gyógyitallal vérteztem fel őket a saját költségemen, hogy életben visszatérjenek.
*Megérti Norennar negativitását, hisz ő is ott vesztett valakit és igazából az ő története után döntött úgy, hogy aktívabban kell támogatnia a küzdelmeket. Az amulettet illetően, végül is az ő hibája, hogy felemlegette, de nem lehet abból baj, ha más is rákérdez.*
- Maga az amulett az csak egy közönséges ékszer, amire az áldás kerül. Az érdekes az isteni mágia, ami megáldja a tárgyat. Ha Eeyr szolgálója egy varázsital megivása után egyből sikeresen elmondja az áldást, akkor a varázsital hatását, véglegesen és örökké az amulettbe zárja. Kicsiny veszteséggel az erejéből, de ez csekély ár az örökkévalóságért. És az amulett egy külső hatás, így ha arra iszol varázsitalt, akkor mindkettő kifejti a hatását rá. Viszont, ha ez az áldás nem sikerül, akkor a varázsital már nem zárható bele, érdemben elveszett a belevarázsolható hatása, attól függetlenül, hogy még nem ért véget. Ezért is kért kettőt a gyorsaságot növelőből, ha az első sikertelenül járna... viszont, nem ezt kérdezte, elnézést.
*Rájött, hogy eltért a témától és túlmagyarázta.*
- Találnia kell egy Eeyr-papot hozzá, aki képes és hajlandó is. Ebből egyre kevesebb van mostanában és sokan mások is úgy érzik, így talán érdemes sietni.
- Remélhetőleg túlélik, nem kevés gyógyitallal vérteztem fel őket a saját költségemen, hogy életben visszatérjenek.
*Megérti Norennar negativitását, hisz ő is ott vesztett valakit és igazából az ő története után döntött úgy, hogy aktívabban kell támogatnia a küzdelmeket. Az amulettet illetően, végül is az ő hibája, hogy felemlegette, de nem lehet abból baj, ha más is rákérdez.*
- Maga az amulett az csak egy közönséges ékszer, amire az áldás kerül. Az érdekes az isteni mágia, ami megáldja a tárgyat. Ha Eeyr szolgálója egy varázsital megivása után egyből sikeresen elmondja az áldást, akkor a varázsital hatását, véglegesen és örökké az amulettbe zárja. Kicsiny veszteséggel az erejéből, de ez csekély ár az örökkévalóságért. És az amulett egy külső hatás, így ha arra iszol varázsitalt, akkor mindkettő kifejti a hatását rá. Viszont, ha ez az áldás nem sikerül, akkor a varázsital már nem zárható bele, érdemben elveszett a belevarázsolható hatása, attól függetlenül, hogy még nem ért véget. Ezért is kért kettőt a gyorsaságot növelőből, ha az első sikertelenül járna... viszont, nem ezt kérdezte, elnézést.
*Rájött, hogy eltért a témától és túlmagyarázta.*
- Találnia kell egy Eeyr-papot hozzá, aki képes és hajlandó is. Ebből egyre kevesebb van mostanában és sokan mások is úgy érzik, így talán érdemes sietni.
3037. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-14 16:34:51
Üzenet elküldve: 2025-12-14 16:34:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mindent a semmiért//
*Norennar végig hallgatja Nestar mondandóját. Eleinte csupán mérsékelt figyelemmel, (bár ez inkább szól a témának semmint az alkimista személyének) de amikor az amulettek és az áldások kerülnek szóba, a tekintete megáll egy pillanatra a fél-elfen. Nem szakítja félbe, nem kérdez közbe. Összerakja magában, amit hall, és közben eszébe jut, amit Mai említett korábban ugyanerről. Amikor Nestar a végére ér, valamint vissza is kérdez, Norennar pár másodpercig hallgat. Az arca nem árul el semmit. Végül felsóhajt, egyik kezét a tarkójára csúsztatja, mintha ott keresné a megfelelő szavakat.*
- Nyomoztam, de sajnos nem vezetett sehova. Épp azon gondolkodtam, merre tovább.
*Lejjebb engedi a kezét, majd zsebre vágja.*
- Ami meg a másik csapatot illeti… szegény párák. Kétlem, hogy valaha látjuk még őket.
*Tekinteté szánakozva lesüti, majd rövid szünet után visszapillant a fél-elfre, ezúttal már határozottabb figyelemmel.*
- Ami viszont ezeket az amuletteket illeti. Érdekelne, miképp lehet hozzájutni egyhez. Úgy érzem, jól jönne egy az elkövetkezendő napokban.
*Norennar végig hallgatja Nestar mondandóját. Eleinte csupán mérsékelt figyelemmel, (bár ez inkább szól a témának semmint az alkimista személyének) de amikor az amulettek és az áldások kerülnek szóba, a tekintete megáll egy pillanatra a fél-elfen. Nem szakítja félbe, nem kérdez közbe. Összerakja magában, amit hall, és közben eszébe jut, amit Mai említett korábban ugyanerről. Amikor Nestar a végére ér, valamint vissza is kérdez, Norennar pár másodpercig hallgat. Az arca nem árul el semmit. Végül felsóhajt, egyik kezét a tarkójára csúsztatja, mintha ott keresné a megfelelő szavakat.*
- Nyomoztam, de sajnos nem vezetett sehova. Épp azon gondolkodtam, merre tovább.
*Lejjebb engedi a kezét, majd zsebre vágja.*
- Ami meg a másik csapatot illeti… szegény párák. Kétlem, hogy valaha látjuk még őket.
*Tekinteté szánakozva lesüti, majd rövid szünet után visszapillant a fél-elfre, ezúttal már határozottabb figyelemmel.*
- Ami viszont ezeket az amuletteket illeti. Érdekelne, miképp lehet hozzájutni egyhez. Úgy érzem, jól jönne egy az elkövetkezendő napokban.
3036. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-14 16:12:51
Üzenet elküldve: 2025-12-14 16:12:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Mindent a semmiért//
*A viszont köszöntés kurtább, mint számított, de legalább felismerik, ami tekintve, hogy csak egyszer futottak össze, talán érdemre méltóbb.*
- Semmi különös, apróbb megbízásaimat jövök elrendezni. Egypárat visszamondtak, így ezek csak fölösleges portékaként fognak rajtam lógni, amíg új vevőket nem talál. Úgy tűnik a városi pánik csillapodik, de inkább az Eeyr hitszolgák már busásabb adományokat várnak el az istennő kegyeiért. És rengetegen zarándoklatra indulnak, néhányan délre, néhányan északra, így kevesebben is akadnak már, aki a amuletteket különleges erőkkel áldani tudják. A vevőnek nem is szóltak róla, de mivel nincs a több ezer aranya rá, ezért én is elesek a hatszáz és felemtől. Kifejezetten szerencsétlen esemény, főleg, hogy hamarosan szükség lenne az istennő gyógyítóira, bárhogy is záródjon a déli háború, de nagyon nincs mit tenni.
*Őt nem feltétlenül csak az zavarja, hogy ezzel az ő kezét is megégették, de az számára a nagyobb gond, ugyanis felelőtlen módon elköltötte a pénzét a toronyban.*
- És, neked sikerült kideríteni valamit, amióta legutóbb összefutottunk? Utánad összefutottam egy másik csapattal, akik meglátogatnák a pusztát, a fegyvert keresve, de ők még nem tértek vissza.
*A viszont köszöntés kurtább, mint számított, de legalább felismerik, ami tekintve, hogy csak egyszer futottak össze, talán érdemre méltóbb.*
- Semmi különös, apróbb megbízásaimat jövök elrendezni. Egypárat visszamondtak, így ezek csak fölösleges portékaként fognak rajtam lógni, amíg új vevőket nem talál. Úgy tűnik a városi pánik csillapodik, de inkább az Eeyr hitszolgák már busásabb adományokat várnak el az istennő kegyeiért. És rengetegen zarándoklatra indulnak, néhányan délre, néhányan északra, így kevesebben is akadnak már, aki a amuletteket különleges erőkkel áldani tudják. A vevőnek nem is szóltak róla, de mivel nincs a több ezer aranya rá, ezért én is elesek a hatszáz és felemtől. Kifejezetten szerencsétlen esemény, főleg, hogy hamarosan szükség lenne az istennő gyógyítóira, bárhogy is záródjon a déli háború, de nagyon nincs mit tenni.
*Őt nem feltétlenül csak az zavarja, hogy ezzel az ő kezét is megégették, de az számára a nagyobb gond, ugyanis felelőtlen módon elköltötte a pénzét a toronyban.*
- És, neked sikerült kideríteni valamit, amióta legutóbb összefutottunk? Utánad összefutottam egy másik csapattal, akik meglátogatnák a pusztát, a fegyvert keresve, de ők még nem tértek vissza.
3035. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-14 15:44:39
Üzenet elküldve: 2025-12-14 15:44:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mindent a semmiért//
*Norennar gondolataiba merülve halad a Polgárnegyed utcáin. Nem siet, de nem is céltalanul kóborol; inkább halad, mert mozgásban maradni egyszerűbb, mint megállni. A megszólítás váratlanul éri. Felpillant, és egy pillanatig csak nézi a fél-elfet, míg beazonosítja.*
- Nestar.
*A hangjában enyhe meglepetés van, semmi több. Megköszörüli a torkát, mintha ezzel rendezné a gondolatait is, majd teljesen felé fordul.*
- Mi járatban?
*Norennar gondolataiba merülve halad a Polgárnegyed utcáin. Nem siet, de nem is céltalanul kóborol; inkább halad, mert mozgásban maradni egyszerűbb, mint megállni. A megszólítás váratlanul éri. Felpillant, és egy pillanatig csak nézi a fél-elfet, míg beazonosítja.*
- Nestar.
*A hangjában enyhe meglepetés van, semmi több. Megköszörüli a torkát, mintha ezzel rendezné a gondolatait is, majd teljesen felé fordul.*
- Mi járatban?
3034. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-14 15:25:29
Üzenet elküldve: 2025-12-14 15:25:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Mindent a semmiért//
*Visszatért a polgárnegyedbe, hogy kisebb-nagyobb tartozásait rendezze, így hogy már felkészült és van miből. A város lakosainak kellemetlensége gyorsan meg is üti az ingerét, ahogy párat rendelései közül egyszerűen lemondtak, annak ellenére, hogy már készen van a portékájukkal. Amit elfeledett az artheniori világrendből, ezt a részét pont nem sajnálta. Ahogy halad az úton, egy ismerős alakkal fut össze. Sötételfet ritkán látni, főleg amióta a Dwirinthaleneket elnyelte a föld, de most neki szerencséje van mindkettőre. És micsoda szerencse. Ha emlékezete nem csal, ami sajnos már inkább szokta, mint sem, akkor a mélységi elszánt módon kereste a fegyvert, amit az orkok is. Érdekelné, hogy mire jutott végül vele.*
- Kellemes napot.
*Köszönt feléje, ahogy útjuk keresztezi egymást. Azt erősen kétli, hogy itt beszélgetnék át azt, hogy mit tudtak meg, neki is hamarost tovább kell állnia, de arra rákérdez majd, hogy merre lesz található a későbbiekben, ha neki is van erre ideje.*
*Visszatért a polgárnegyedbe, hogy kisebb-nagyobb tartozásait rendezze, így hogy már felkészült és van miből. A város lakosainak kellemetlensége gyorsan meg is üti az ingerét, ahogy párat rendelései közül egyszerűen lemondtak, annak ellenére, hogy már készen van a portékájukkal. Amit elfeledett az artheniori világrendből, ezt a részét pont nem sajnálta. Ahogy halad az úton, egy ismerős alakkal fut össze. Sötételfet ritkán látni, főleg amióta a Dwirinthaleneket elnyelte a föld, de most neki szerencséje van mindkettőre. És micsoda szerencse. Ha emlékezete nem csal, ami sajnos már inkább szokta, mint sem, akkor a mélységi elszánt módon kereste a fegyvert, amit az orkok is. Érdekelné, hogy mire jutott végül vele.*
- Kellemes napot.
*Köszönt feléje, ahogy útjuk keresztezi egymást. Azt erősen kétli, hogy itt beszélgetnék át azt, hogy mit tudtak meg, neki is hamarost tovább kell állnia, de arra rákérdez majd, hogy merre lesz található a későbbiekben, ha neki is van erre ideje.*
3033. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-14 14:57:22
Üzenet elküldve: 2025-12-14 14:57:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mindent a semmiért//
*Norennar a Polgárnegyed csendesebb utcái felé veszi az irányt. A házak rendezettebbek itt, a kövek kevésbé kopottak, az ablakok mögött mégis ugyanaz a visszafogott feszültség lapul, mint bárhol máshol a városban. Megáll egy ismerős kapu előtt. Egy pillanatig csak áll, tekintete végigfut az ajtón, a falakon, mintha ellenőrizné, valóban jó helyen jár-e.
A szája sarka alig észrevehetően elhúzódik. Némán áll a kapu előtt. Mintha csak erőt gyűjtene ahhoz, ami most jön, majd végül közelebb lép. Ahogy az ajtó elé ér rövid, fájdalmas sóhaj szakad fel belőle. Kezét a kilincsre teszi, ujjaival rásimul a hideg fémre, és lenyomja.
Semmi. Az ajtó zárva marad.
Norennar elmosolyodik. Annak ellenére, hogy a tekintetében az öröm leghalványabb szikrája sem fedezhető fel. Nem kopog. Nem szólítgatja kedvesét. Nem próbálkozik újra. Egyelőre nem.
Elengedi a kilincset, sarkon fordul, és szó nélkül indul tovább az utcán, beleolvadva a Polgárnegyed egyenletes ritmusába.*
*Norennar a Polgárnegyed csendesebb utcái felé veszi az irányt. A házak rendezettebbek itt, a kövek kevésbé kopottak, az ablakok mögött mégis ugyanaz a visszafogott feszültség lapul, mint bárhol máshol a városban. Megáll egy ismerős kapu előtt. Egy pillanatig csak áll, tekintete végigfut az ajtón, a falakon, mintha ellenőrizné, valóban jó helyen jár-e.
A szája sarka alig észrevehetően elhúzódik. Némán áll a kapu előtt. Mintha csak erőt gyűjtene ahhoz, ami most jön, majd végül közelebb lép. Ahogy az ajtó elé ér rövid, fájdalmas sóhaj szakad fel belőle. Kezét a kilincsre teszi, ujjaival rásimul a hideg fémre, és lenyomja.
Semmi. Az ajtó zárva marad.
Norennar elmosolyodik. Annak ellenére, hogy a tekintetében az öröm leghalványabb szikrája sem fedezhető fel. Nem kopog. Nem szólítgatja kedvesét. Nem próbálkozik újra. Egyelőre nem.
Elengedi a kilincset, sarkon fordul, és szó nélkül indul tovább az utcán, beleolvadva a Polgárnegyed egyenletes ritmusába.*
3032. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-14 11:19:57
Üzenet elküldve: 2025-12-14 11:19:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor két ösvény újra egybefut//
*Ezért is merte megengedni magának ezt az apró tréfát. Mert ez is csak a közös titkuk lett volna. Ha valaki rákérdezett volna a görbe orra. Bármit amit Trylnor állított volna arról mi történt. Cilia gondolkodás nélkül alátámasztotta volna. Sőt még ki is színezte volna azt. Gonosz banditák, hatalmas szörnyek. Trylnor és Deres védte meg őt közösen. Abból eredt a véres orr és egyenruha is.
Közös titkaik, hogy nem hazudnak egymásnak soha. Most is betartja. Ezért sem takarja tudását, ahogy Mai kérte tőle. Nem fitogtatni akarja azt. Elvégre azért tanult, hogy őt is szolgálja. Az ő jó létét és mindenki másét is persze.
De a harag és a sértettség elhomályosítsa Trylnor látását Cilia felől. Amit meg tud érteni. Elvégre ő volt az aki hátat fordított kedvesének.
Látja a haragot, érzi a fiú sértettségét. Azért is húzza be fülét farkát. A szavai amiket gondoskodásképpen akart használni, mégis utasításként érződnek a fiúnak. Pedig csak segíteni akar rajta. Bármilyen jól is néz ki a véres kinézet egy harc után. Mégis illik tisztán megérkezni oda ahova sietett. Most úgy is csak ketten vannak. Na jó hárman ha Derest is beleszámolják. De amaz amúgy is tökéletes a titok tartásban.*
- Szívesen.
*Rá sem mert nézni a fiúra, de egy enyhe mégis keserű mosoly húzódik arcára. Mert elvégre segített azon aki olyan közel áll a szívéhez. Mégis ez a hideg ami közéjük állt, rosszabb mint ezernyi sötét tél este.
Fordul is vissza Dereshez, hogy mellé lépjen. Már fontolgatja is, hogy jobb ha eltakarodik a fiú szemei elől. Ez az egymásra találás sem úgy végződött, ahogy azt ő valaha is megálmodta.
Trylnor azonban felszólal. Kérdésére pedig alázatosan fordulna meg és válaszolna is. Ám, ahogy folytatja megdermed a lány. Na nem a meglepettségtől. Pusztán a szégyentől. Ő maga akarta elmondani ezt a fiúnak idővel. De, hogy tehette volna meg azt. Arca ki van plakátozva valószínűleg az kaszárnya legtöbb falára.*
- Tudom.
*Válaszolaj halkan, majd a kendő alól a smaragdok felemelkednek, hogy a fiút még egyszer megnézzék. Ki tudja mikor fogja őt újra látni.*
- A piacra akartam elmenni. Szükségem van néhány dologra. Ahhoz, hogy segítsek a romvárosi betegeken.
*Az ígéret az ígéret. Még ha a fiú nem is akarja őt látni. Be fogja tartani.*
- Utána pedig a templomba, tanulni. Végül pedig az árvaházba. Tudod milyen Anviel, csoda, hogy póráz nincs rajtam amióta megtudta köröznek.
*Rázza meg fejét egy fájdalmas mosollyal. És persze túloz a heccelés kedvéért. Anviel egy tünemény szigora ellenére. Nem csoda Mai felvette őt.
Végül fordulna is el. Miért maradjon ha nem látják őt szívesen. Arról nem is beszélve, ha egy erre járó városőr csapat meglátja vele, lehet még bajba is keverné őt. Amit végkép nem szeretne.*
- Trylnor.
*Fordultában még egy pillanatra megáll, és válla fölött visszatekint a fiúra. A zöldek sosem csillantak tán ilyen bánatosan rá még soha.*
- Örültem, hogy láthattalak. Vigyázz magadra kérlek.
*Hangja kissé megremeg. Még megvárja, ha a fiú mond neki bármit is. Vagy marasztalja még egy kicsit. Mert másra igazán nem is vágyik jobban. Csak még egy perc. A karjaiban, hogy elfeledje a gondjait. Hogy közösen álmodjanak maguknak egy szebb jövőt. Mint ami most áll előttük. Ha azt a haragos utat választják. Amin most Trylnor jár.*
*Ezért is merte megengedni magának ezt az apró tréfát. Mert ez is csak a közös titkuk lett volna. Ha valaki rákérdezett volna a görbe orra. Bármit amit Trylnor állított volna arról mi történt. Cilia gondolkodás nélkül alátámasztotta volna. Sőt még ki is színezte volna azt. Gonosz banditák, hatalmas szörnyek. Trylnor és Deres védte meg őt közösen. Abból eredt a véres orr és egyenruha is.
Közös titkaik, hogy nem hazudnak egymásnak soha. Most is betartja. Ezért sem takarja tudását, ahogy Mai kérte tőle. Nem fitogtatni akarja azt. Elvégre azért tanult, hogy őt is szolgálja. Az ő jó létét és mindenki másét is persze.
De a harag és a sértettség elhomályosítsa Trylnor látását Cilia felől. Amit meg tud érteni. Elvégre ő volt az aki hátat fordított kedvesének.
Látja a haragot, érzi a fiú sértettségét. Azért is húzza be fülét farkát. A szavai amiket gondoskodásképpen akart használni, mégis utasításként érződnek a fiúnak. Pedig csak segíteni akar rajta. Bármilyen jól is néz ki a véres kinézet egy harc után. Mégis illik tisztán megérkezni oda ahova sietett. Most úgy is csak ketten vannak. Na jó hárman ha Derest is beleszámolják. De amaz amúgy is tökéletes a titok tartásban.*
- Szívesen.
*Rá sem mert nézni a fiúra, de egy enyhe mégis keserű mosoly húzódik arcára. Mert elvégre segített azon aki olyan közel áll a szívéhez. Mégis ez a hideg ami közéjük állt, rosszabb mint ezernyi sötét tél este.
Fordul is vissza Dereshez, hogy mellé lépjen. Már fontolgatja is, hogy jobb ha eltakarodik a fiú szemei elől. Ez az egymásra találás sem úgy végződött, ahogy azt ő valaha is megálmodta.
Trylnor azonban felszólal. Kérdésére pedig alázatosan fordulna meg és válaszolna is. Ám, ahogy folytatja megdermed a lány. Na nem a meglepettségtől. Pusztán a szégyentől. Ő maga akarta elmondani ezt a fiúnak idővel. De, hogy tehette volna meg azt. Arca ki van plakátozva valószínűleg az kaszárnya legtöbb falára.*
- Tudom.
*Válaszolaj halkan, majd a kendő alól a smaragdok felemelkednek, hogy a fiút még egyszer megnézzék. Ki tudja mikor fogja őt újra látni.*
- A piacra akartam elmenni. Szükségem van néhány dologra. Ahhoz, hogy segítsek a romvárosi betegeken.
*Az ígéret az ígéret. Még ha a fiú nem is akarja őt látni. Be fogja tartani.*
- Utána pedig a templomba, tanulni. Végül pedig az árvaházba. Tudod milyen Anviel, csoda, hogy póráz nincs rajtam amióta megtudta köröznek.
*Rázza meg fejét egy fájdalmas mosollyal. És persze túloz a heccelés kedvéért. Anviel egy tünemény szigora ellenére. Nem csoda Mai felvette őt.
Végül fordulna is el. Miért maradjon ha nem látják őt szívesen. Arról nem is beszélve, ha egy erre járó városőr csapat meglátja vele, lehet még bajba is keverné őt. Amit végkép nem szeretne.*
- Trylnor.
*Fordultában még egy pillanatra megáll, és válla fölött visszatekint a fiúra. A zöldek sosem csillantak tán ilyen bánatosan rá még soha.*
- Örültem, hogy láthattalak. Vigyázz magadra kérlek.
*Hangja kissé megremeg. Még megvárja, ha a fiú mond neki bármit is. Vagy marasztalja még egy kicsit. Mert másra igazán nem is vágyik jobban. Csak még egy perc. A karjaiban, hogy elfeledje a gondjait. Hogy közösen álmodjanak maguknak egy szebb jövőt. Mint ami most áll előttük. Ha azt a haragos utat választják. Amin most Trylnor jár.*
3031. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-14 10:57:45
Üzenet elküldve: 2025-12-14 10:57:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor két ösvény újra egybefut//
*A fiú szeret tréfálkozni és Ciliával kiváltképpen szeretett. De valahogy mégis csak tetőzi a dacot és sértettséget, ahogy a lány felhívja a figyelmét arra, hogy igazándiból egy ajtó okozta a sebesülését. Cseppet sem hősi. Igazán ért ahhoz, hogy hogyan kedvtelenítse el Trylnort, noha máskor úgy lehet nevetett volna egy ilyenen. Bár, ha jól ismeri, tudja, hogy gyengének tetszelegni azelőtt, akit ő szeretett volna megvédeni a világ minden bajától, az igencsak nagyot hasít ki az amúgysem nagy egojából. Nyelvére harap, s tekintete elsötétül. Egyetlen jelentőségteljes pillanat csupán, amiből a szőkeség észlelheti, hogy most jobb, hogyha befejezi a vicceskedését e téren, na meg azt is jól láthatja, hogy direkt, szánt szándékkal nem mond semmit a fullajtár, mert az tényleg irdatlan csúf lenne, amit még mindig nem enged meg magának, legyen bármilyen haragos is.
Talán ezekért nem akarja azt sem tudni, hogy miféle mágiával is él a leány. Persze kíváncsi, annyira, hogy abba tényleg megöregszik hipp-hopp, de még tartja magát. Cilia gondoskodása csupán az, ami egy leheletnyit enyhít a szorongató dühön. Amaz pedig tetézi. Kicsit azt is, hogy, mint az ötéves Andorellannal, úgy bánik. Fitogtatja varázstudományát, hogy mennyire erős, hogy majd elintézi. Pontosan, mint az árvaház igazgatója, bár őt legalább úgy ismerte meg, nem pedig most vette fel új szokásként. Keserédes ez is, mint most minden. Ki ez a lány egyáltalán? És mikor győzedelmeskedik már a benne lévő egyik érzelem?
Megadóan sóhajt fel, majd a falból csordogáló víz segítségével megmossa először a kezeit, majd az egész arcát. Egykedvűen pislog bele a vízbe, ahogy rózsaszínen folyik el a macskakövön. Mennie kellene, mégsem viszi a lába.*
- Köszönöm. *Mondja, mert így a helyes. Hogy érez-e valóban hálát, most nem tudná megmondani. Egy pillanatra, csatakos ábrázattal mered a kis elfre, és még mindig próbálja eldönteni azt, amit nem tud.*
- Hova igyekeztél Deressel? *Kérdi végül, majd kihúzza magát.* - A kutya nem szerepel a körözési leírásodon. *Mondja csak úgy hirtelen. Hogy a megnyugtatás a cél, vagy tudtára hoznia a lánynak, hogy lévén a Kaszárnyában él, tudja kiket keresnek, és ő bizony könnyedén rájött a leírásból, hogy az Cilia, az még nem derül ki. Reakciót szeretne látni.*
*A fiú szeret tréfálkozni és Ciliával kiváltképpen szeretett. De valahogy mégis csak tetőzi a dacot és sértettséget, ahogy a lány felhívja a figyelmét arra, hogy igazándiból egy ajtó okozta a sebesülését. Cseppet sem hősi. Igazán ért ahhoz, hogy hogyan kedvtelenítse el Trylnort, noha máskor úgy lehet nevetett volna egy ilyenen. Bár, ha jól ismeri, tudja, hogy gyengének tetszelegni azelőtt, akit ő szeretett volna megvédeni a világ minden bajától, az igencsak nagyot hasít ki az amúgysem nagy egojából. Nyelvére harap, s tekintete elsötétül. Egyetlen jelentőségteljes pillanat csupán, amiből a szőkeség észlelheti, hogy most jobb, hogyha befejezi a vicceskedését e téren, na meg azt is jól láthatja, hogy direkt, szánt szándékkal nem mond semmit a fullajtár, mert az tényleg irdatlan csúf lenne, amit még mindig nem enged meg magának, legyen bármilyen haragos is.
Talán ezekért nem akarja azt sem tudni, hogy miféle mágiával is él a leány. Persze kíváncsi, annyira, hogy abba tényleg megöregszik hipp-hopp, de még tartja magát. Cilia gondoskodása csupán az, ami egy leheletnyit enyhít a szorongató dühön. Amaz pedig tetézi. Kicsit azt is, hogy, mint az ötéves Andorellannal, úgy bánik. Fitogtatja varázstudományát, hogy mennyire erős, hogy majd elintézi. Pontosan, mint az árvaház igazgatója, bár őt legalább úgy ismerte meg, nem pedig most vette fel új szokásként. Keserédes ez is, mint most minden. Ki ez a lány egyáltalán? És mikor győzedelmeskedik már a benne lévő egyik érzelem?
Megadóan sóhajt fel, majd a falból csordogáló víz segítségével megmossa először a kezeit, majd az egész arcát. Egykedvűen pislog bele a vízbe, ahogy rózsaszínen folyik el a macskakövön. Mennie kellene, mégsem viszi a lába.*
- Köszönöm. *Mondja, mert így a helyes. Hogy érez-e valóban hálát, most nem tudná megmondani. Egy pillanatra, csatakos ábrázattal mered a kis elfre, és még mindig próbálja eldönteni azt, amit nem tud.*
- Hova igyekeztél Deressel? *Kérdi végül, majd kihúzza magát.* - A kutya nem szerepel a körözési leírásodon. *Mondja csak úgy hirtelen. Hogy a megnyugtatás a cél, vagy tudtára hoznia a lánynak, hogy lévén a Kaszárnyában él, tudja kiket keresnek, és ő bizony könnyedén rájött a leírásból, hogy az Cilia, az még nem derül ki. Reakciót szeretne látni.*
3030. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-14 10:06:14
Üzenet elküldve: 2025-12-14 10:06:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan esti látogató//
*Nori nem a legélesebb kés a fiókban, ha az érzelmek palástolásáról, vagy csak úgy általában titkok megtartásáról és leplezéséről van szó. Egyértelműen kiül az arcára, hogy valamiért felzaklatja az a furcsa állítás, melyet gazdája a macskájáról hallat, de hogy pontosan miért, azt talán még ő sem tudja. Megannyi gondolat kavarog a fejében, melyek között épp nem képes rendet tenni, Velar pedig hallgat, mint a sír, úgy tűnik, egyelőre nem akar közbeavatkozni.*
- Példa? Persze, példa. Példa… *Meg nem nyugszik, cserébe most már az is furcsa zagyvaság lehet a férfinek, amit beszél, de legalább bólint egyet, hogy megértette a dolgot.
Amikor a kezében szorongatott, méregdrága, tűzkeresztségén nemrég átesett penge kerül szóba, egy pillanatra ő is lepillant a kardra, majd újra felnéz a hiúz gazdájára.*
- Az. Nem. *Zárja a két kérdésére két szóval adott válasszal rövidre a témát. Az kéne még csak, hogy a kezébe adjon egy olyan fegyvert, amiről mostanra már jól tudja, hogy úgy vágja az ork fejet, mintha vajat szelne. Hirtelen ekkor egy pillanatra megszédül, maga előtt sötétséget, a semmiből szétfröccsenő vörös vért lát. Szabad kezével a homlokához kap, nyög egyet, majd pár másodperccel később sikerül összeszednie magát.*
~Szét fogsz esni. Az emlékeid nem az ellenségeid. Te magad vagy, amit látsz, te tetted, amit tettél a saját döntésed alapján. Fogadd el önmagad!~
*Ezt már nem hagyja szó nélkül az elméjében lakozó lélek sem, hisz mint mindig, azt most sem akarja, hogy ismét szilánkosra törjön az oly nehezen egyben tartott lélek.*
- Hogy? *Pislog a bemutatkozásra úgy, mintha egy teljesen más világból tért volna vissza a valóságba. Mindenesetre szerencse, hogy amit mondtak neki, azt úgy ahogy felfogta.*
- A Vadász nem is név. De akkor én meg a… Én csak Nori vagyok. *Hiába próbál kitalálni valami frappáns hülyeséget az értelmetlen, és egyértelműen hamis névre, így végül csak a sajátja csúszik ki az ajkain viszonzásképp.
Az ajtóra tett felajánlásra csak legyint, úgy tűnik, hogy annyira már nem is érdeklik a fába vésett macskakarom nyomok.*
- Hagyd az ajtót a francba! Inkább magyarázd el végre, hogy mi a fene folyik itt! Ki vagy te, mire vadászol? *Teszi fel a kérdéseit. Fene tudja miért, de valahol még érdekli is a válasz.*
*Nori nem a legélesebb kés a fiókban, ha az érzelmek palástolásáról, vagy csak úgy általában titkok megtartásáról és leplezéséről van szó. Egyértelműen kiül az arcára, hogy valamiért felzaklatja az a furcsa állítás, melyet gazdája a macskájáról hallat, de hogy pontosan miért, azt talán még ő sem tudja. Megannyi gondolat kavarog a fejében, melyek között épp nem képes rendet tenni, Velar pedig hallgat, mint a sír, úgy tűnik, egyelőre nem akar közbeavatkozni.*
- Példa? Persze, példa. Példa… *Meg nem nyugszik, cserébe most már az is furcsa zagyvaság lehet a férfinek, amit beszél, de legalább bólint egyet, hogy megértette a dolgot.
Amikor a kezében szorongatott, méregdrága, tűzkeresztségén nemrég átesett penge kerül szóba, egy pillanatra ő is lepillant a kardra, majd újra felnéz a hiúz gazdájára.*
- Az. Nem. *Zárja a két kérdésére két szóval adott válasszal rövidre a témát. Az kéne még csak, hogy a kezébe adjon egy olyan fegyvert, amiről mostanra már jól tudja, hogy úgy vágja az ork fejet, mintha vajat szelne. Hirtelen ekkor egy pillanatra megszédül, maga előtt sötétséget, a semmiből szétfröccsenő vörös vért lát. Szabad kezével a homlokához kap, nyög egyet, majd pár másodperccel később sikerül összeszednie magát.*
~Szét fogsz esni. Az emlékeid nem az ellenségeid. Te magad vagy, amit látsz, te tetted, amit tettél a saját döntésed alapján. Fogadd el önmagad!~
*Ezt már nem hagyja szó nélkül az elméjében lakozó lélek sem, hisz mint mindig, azt most sem akarja, hogy ismét szilánkosra törjön az oly nehezen egyben tartott lélek.*
- Hogy? *Pislog a bemutatkozásra úgy, mintha egy teljesen más világból tért volna vissza a valóságba. Mindenesetre szerencse, hogy amit mondtak neki, azt úgy ahogy felfogta.*
- A Vadász nem is név. De akkor én meg a… Én csak Nori vagyok. *Hiába próbál kitalálni valami frappáns hülyeséget az értelmetlen, és egyértelműen hamis névre, így végül csak a sajátja csúszik ki az ajkain viszonzásképp.
Az ajtóra tett felajánlásra csak legyint, úgy tűnik, hogy annyira már nem is érdeklik a fába vésett macskakarom nyomok.*
- Hagyd az ajtót a francba! Inkább magyarázd el végre, hogy mi a fene folyik itt! Ki vagy te, mire vadászol? *Teszi fel a kérdéseit. Fene tudja miért, de valahol még érdekli is a válasz.*
3029. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-13 22:06:51
Üzenet elküldve: 2025-12-13 22:06:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor két ösvény újra egybefut//
*Ennyi szent. Még egy ilyen fiúcskát nem hord Lanawin a hátán. Ezért is kedveli, sőt szereti őt. Meg van a józan esze, és helyén van a szíve. Ami manapság igazán ritka. És amit a világ lassú méreggel tesz tönkre ha hagyná. De Trylnor mindig is ellen állt ennek. Meg voltak a huncut húzásai. Ez tagadhatatlan. Ám ennek ellenére, tudta mi a helyes.
Ő is emlékszik arra a napra. És sosem feledné el. Azok a mélységes barna szemek amik sajnálkozva néztek akkor rá. És amik hamar mosolyt is csaltak az ő arcára. A varázsfűz a folyó parton, az álmok vizslatása. És a kacsázás. Ami inkább volt kövek hajigálása a vízben mintsem tényleges sport. De ettől csak még szórakoztatóbb volt.
Ennél már csak a törött orr helyrehozása érződik édesebbnek. Egy apró bosszú amiért olyan hidegen kezeli őt a fiú. De az igazi szándéka valóban az volt, hogy a sérülését meggyógyítsa. Higgyen bármit is Trylnor. Az bizony olyan törött volt, hogy a fülében lévő lerakodott zsírt is szimatolhatta volna belőle ha úgy marad. Na jó talán túlzás, de attól még ő az orvos, ő tudja mit kell vele kezdeni. Mondjon vagy higgyen Trylnor amit akar. Illetve, ő tudja csak igazán mikor tökéletes az a daliás, pimasz arc amivel a fiú rendelkezik. Amit oly szívesen lát most. Még a ridegsége ellenére is.*
- Már mint máskor is megtámadott orvul egy szörnyű, félelmetes, ádáz. Ajtó?
*Húzódnak ajkai egy aljas mosolyra. De nem akarja, hogy a civakodása feldühítse a fiút. Tudja, hogy fájdalmat okozott neki. Ami ettől függetlenül ugyan úgy fáj neki is. Ha hiszi Trylnor ha nem.
Végül apró imát ejtve Eeyrhez, kezei Trylnor mellkasára kerülnek. És amíg lehatja fejét, és csukott szemmel mormolja az igét. Megérzi a kezén az ismerős érintést. Ami mégis másképp hat. Mi lett veled Trylnor? Aggodalom kezdi átjárni Cilia elméjét a fiúval kapcsolatban. Nagyon reméli, hogy szegényt nem bántják a Kaszárnyában. Hiszen tudja a birkózásban is amit az árvaházban gyakorolt néha gyakran nagyobb fába vágta a fejszéjét. El nem tudja képzelni min mehet keresztül a mostani kiképzései során.*
- Eeyr áld..
*Válaszolná, ám a fiú sértettsége hamar közbe szól. Így képtelen befejezni a mondatát. Szégyelli is magát. Mert valóban emiatt is foglalkozott Trylnorral keveset. Annyira elvolt foglalva azzal, hogy megtalálja önmagát, hogy édesanyja nyomdokaiba lépjen. Elfelejtette azt, ki volt vele igazán annak idején. De a sok múltbéli kép, ami egyszerre visszajött felzaklatta őt. Idő kellett neki amíg mindent helyre rak magában. Ennek pedig Trylnor lett az igazi vesztese.
Szégyelli magát, amiért így hátra hagyta. Csak reméli, hogy valahogy jóvá teheti. Apránként. Akár ezzel is. Muszáj meggyőződnie arról, hogy "betege" valóban meggyógyult. Így ismét felnéz a barna szemekbe, amiket úgy csodál.*
- Értem. *Sóhajt a fiú sértett érdekltelenségére.* De azért jobb? Nem fáj? Rendesen kapsz levegőt?
*Teszi fel kérdéseit szépen lassan. Mert most csak az számít neki, hogy Trylnor még ha kicsit is sérült jól legyen. Mert csak az számít isten igazán. Mindeközben a fal mellé lép, és ráhelyezi tenyerét.*
- Gyere mosakodj meg, tiszta vér az arcod.
*Hangja szelíd, de meglehetősen szomorú. A smaragdok sem ragyognak úgy Trylnorra mint annak idején. Tudja, hogy Trylnor haragszik rá, és mostanra talán már tudja is, hogy miért. Na persze a saját változatát. Luurien kérdése fel sem vetül benne. Inkább az, hogy elhanyagolta azt akit szeret. Elmaradtak az éjjeli suttogások, az összebújós alvások, a játék és a rosszalkodások.
Mindeközben egy újabb apró mágiára koncentrál, aminek igéit már orra alatt mormolja is. Abban remélve, hogy nem fog csődöt mondani.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az általa megérintett tereptárgyból gyenge ér kezd csordogálni, kevés, de tiszta, iható vizet szolgáltatva.
*Ennyi szent. Még egy ilyen fiúcskát nem hord Lanawin a hátán. Ezért is kedveli, sőt szereti őt. Meg van a józan esze, és helyén van a szíve. Ami manapság igazán ritka. És amit a világ lassú méreggel tesz tönkre ha hagyná. De Trylnor mindig is ellen állt ennek. Meg voltak a huncut húzásai. Ez tagadhatatlan. Ám ennek ellenére, tudta mi a helyes.
Ő is emlékszik arra a napra. És sosem feledné el. Azok a mélységes barna szemek amik sajnálkozva néztek akkor rá. És amik hamar mosolyt is csaltak az ő arcára. A varázsfűz a folyó parton, az álmok vizslatása. És a kacsázás. Ami inkább volt kövek hajigálása a vízben mintsem tényleges sport. De ettől csak még szórakoztatóbb volt.
Ennél már csak a törött orr helyrehozása érződik édesebbnek. Egy apró bosszú amiért olyan hidegen kezeli őt a fiú. De az igazi szándéka valóban az volt, hogy a sérülését meggyógyítsa. Higgyen bármit is Trylnor. Az bizony olyan törött volt, hogy a fülében lévő lerakodott zsírt is szimatolhatta volna belőle ha úgy marad. Na jó talán túlzás, de attól még ő az orvos, ő tudja mit kell vele kezdeni. Mondjon vagy higgyen Trylnor amit akar. Illetve, ő tudja csak igazán mikor tökéletes az a daliás, pimasz arc amivel a fiú rendelkezik. Amit oly szívesen lát most. Még a ridegsége ellenére is.*
- Már mint máskor is megtámadott orvul egy szörnyű, félelmetes, ádáz. Ajtó?
*Húzódnak ajkai egy aljas mosolyra. De nem akarja, hogy a civakodása feldühítse a fiút. Tudja, hogy fájdalmat okozott neki. Ami ettől függetlenül ugyan úgy fáj neki is. Ha hiszi Trylnor ha nem.
Végül apró imát ejtve Eeyrhez, kezei Trylnor mellkasára kerülnek. És amíg lehatja fejét, és csukott szemmel mormolja az igét. Megérzi a kezén az ismerős érintést. Ami mégis másképp hat. Mi lett veled Trylnor? Aggodalom kezdi átjárni Cilia elméjét a fiúval kapcsolatban. Nagyon reméli, hogy szegényt nem bántják a Kaszárnyában. Hiszen tudja a birkózásban is amit az árvaházban gyakorolt néha gyakran nagyobb fába vágta a fejszéjét. El nem tudja képzelni min mehet keresztül a mostani kiképzései során.*
- Eeyr áld..
*Válaszolná, ám a fiú sértettsége hamar közbe szól. Így képtelen befejezni a mondatát. Szégyelli is magát. Mert valóban emiatt is foglalkozott Trylnorral keveset. Annyira elvolt foglalva azzal, hogy megtalálja önmagát, hogy édesanyja nyomdokaiba lépjen. Elfelejtette azt, ki volt vele igazán annak idején. De a sok múltbéli kép, ami egyszerre visszajött felzaklatta őt. Idő kellett neki amíg mindent helyre rak magában. Ennek pedig Trylnor lett az igazi vesztese.
Szégyelli magát, amiért így hátra hagyta. Csak reméli, hogy valahogy jóvá teheti. Apránként. Akár ezzel is. Muszáj meggyőződnie arról, hogy "betege" valóban meggyógyult. Így ismét felnéz a barna szemekbe, amiket úgy csodál.*
- Értem. *Sóhajt a fiú sértett érdekltelenségére.* De azért jobb? Nem fáj? Rendesen kapsz levegőt?
*Teszi fel kérdéseit szépen lassan. Mert most csak az számít neki, hogy Trylnor még ha kicsit is sérült jól legyen. Mert csak az számít isten igazán. Mindeközben a fal mellé lép, és ráhelyezi tenyerét.*
- Gyere mosakodj meg, tiszta vér az arcod.
*Hangja szelíd, de meglehetősen szomorú. A smaragdok sem ragyognak úgy Trylnorra mint annak idején. Tudja, hogy Trylnor haragszik rá, és mostanra talán már tudja is, hogy miért. Na persze a saját változatát. Luurien kérdése fel sem vetül benne. Inkább az, hogy elhanyagolta azt akit szeret. Elmaradtak az éjjeli suttogások, az összebújós alvások, a játék és a rosszalkodások.
Mindeközben egy újabb apró mágiára koncentrál, aminek igéit már orra alatt mormolja is. Abban remélve, hogy nem fog csődöt mondani.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az általa megérintett tereptárgyból gyenge ér kezd csordogálni, kevés, de tiszta, iható vizet szolgáltatva.
3028. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-13 21:31:56
Üzenet elküldve: 2025-12-13 21:31:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor két ösvény újra egybefut//
*Szép álom. Trylnor hasonlóan gondolkodott, még pár hattal ezelőtt. Cilia volt az egyetlen, amiért megérte bármi. Felkelni, tisztálkodni, enni, és hozzászólni a társaihoz. A fiú olyannyira magánakvaló, hogy az ikrekkel is csak azért barátkozott, hogy legyen elég aranya, hogy aztán ne kelljen emberek közé mennie, mert megvesz egy hatra való élelmet. Persze sosem volt annyi pénze, de még hely yem, ahová eltehette, na de ez volt a cél. Ha valaki túl akar élni, sajnos barátok kellenek. Nem mintha oylan rettentően túl akart volna élni, csak úgy volt. Egészen addig, amíg meg nem jelent „Szikra”. Könnyes, smaragdszín szemekkel, szép szőke hajjal az ikrek helyén ülve. Emlékszik, egy köpőcső segítségével, egy rettentően nyálas papírgalacsinnal akarta fültövön lőni, de megsajnálta. Akaratlan nyúl az övéhez, ahol már egy hosszútőr lóg. Nem használja már a köpőcsövet és nincsen Szikrája sem. Egy pillanatra megrándul szája széle. Nem mintha sok ideje lenne meghatódni, hiszen eltörik az orrát. Teljesen biztos benne, hogy nem volt annak semmi baja, de bosszút áll a lány. Más esetben megértené, de most Trylnor az, akinek bosszút kéne állnia, csakhogy ő nem fog. Benne ilyen nincs és soha nem is volt. Csak a harag honol, a csalódottság, a megalázottság. Elvették az álmát, amit annyira féltett. Mégis miért kellene akkor kedvesnek lennie?*
- Nem volt görbe, nem volt eltörve, csak vérzett. Elállt volna magától. Történt már ilyen. *Morgolódik tovább, de majdnem előbukik a vigyor is, ahogy tudja, hogy hazudik a lány. Mintha csak valami közös vicc lenne: „tudom, hogy tudod, hogy tudom”. De újra csak egy szájrángás lesz belőle. Nagyot nyel. Most meg mégis mit akar?*
- Ajánlom… *Megfagy a levegő, ahogy posztóvértes mellkasára kerül az apró tenyér. Reflex, ahogy rásimítja a gyakorlástól immáron enyhén kérgesedő tenyerét, de csakhamar el is veszi. Nem tudja mi történik, de jobban van. Na nem mintha fájt volna bármije is… Hebegne, habogna, ha megszólalna, de ehelyett menni akar. Akkor beszélni sem kell. Mégsem bír magával, valahogy jól esik neki, hogy keresték őt. Persze, ha tovább gondol egy kicsit, ráeszmél, hogy biztos csak bűntudatból.*
- Mit csináltál? Ez valami mágia? *Igyekszik nem túl meglepett lenni, tudja jól, hogy mivel foglalatoskodik a lány. Emiatt foglalkozott vele oylan marha keveset, na meg Luurien miatt.*
- Tudod mit? Nem érdekel. *Húzza fel orrát (mert már feltudja).*
*Szép álom. Trylnor hasonlóan gondolkodott, még pár hattal ezelőtt. Cilia volt az egyetlen, amiért megérte bármi. Felkelni, tisztálkodni, enni, és hozzászólni a társaihoz. A fiú olyannyira magánakvaló, hogy az ikrekkel is csak azért barátkozott, hogy legyen elég aranya, hogy aztán ne kelljen emberek közé mennie, mert megvesz egy hatra való élelmet. Persze sosem volt annyi pénze, de még hely yem, ahová eltehette, na de ez volt a cél. Ha valaki túl akar élni, sajnos barátok kellenek. Nem mintha oylan rettentően túl akart volna élni, csak úgy volt. Egészen addig, amíg meg nem jelent „Szikra”. Könnyes, smaragdszín szemekkel, szép szőke hajjal az ikrek helyén ülve. Emlékszik, egy köpőcső segítségével, egy rettentően nyálas papírgalacsinnal akarta fültövön lőni, de megsajnálta. Akaratlan nyúl az övéhez, ahol már egy hosszútőr lóg. Nem használja már a köpőcsövet és nincsen Szikrája sem. Egy pillanatra megrándul szája széle. Nem mintha sok ideje lenne meghatódni, hiszen eltörik az orrát. Teljesen biztos benne, hogy nem volt annak semmi baja, de bosszút áll a lány. Más esetben megértené, de most Trylnor az, akinek bosszút kéne állnia, csakhogy ő nem fog. Benne ilyen nincs és soha nem is volt. Csak a harag honol, a csalódottság, a megalázottság. Elvették az álmát, amit annyira féltett. Mégis miért kellene akkor kedvesnek lennie?*
- Nem volt görbe, nem volt eltörve, csak vérzett. Elállt volna magától. Történt már ilyen. *Morgolódik tovább, de majdnem előbukik a vigyor is, ahogy tudja, hogy hazudik a lány. Mintha csak valami közös vicc lenne: „tudom, hogy tudod, hogy tudom”. De újra csak egy szájrángás lesz belőle. Nagyot nyel. Most meg mégis mit akar?*
- Ajánlom… *Megfagy a levegő, ahogy posztóvértes mellkasára kerül az apró tenyér. Reflex, ahogy rásimítja a gyakorlástól immáron enyhén kérgesedő tenyerét, de csakhamar el is veszi. Nem tudja mi történik, de jobban van. Na nem mintha fájt volna bármije is… Hebegne, habogna, ha megszólalna, de ehelyett menni akar. Akkor beszélni sem kell. Mégsem bír magával, valahogy jól esik neki, hogy keresték őt. Persze, ha tovább gondol egy kicsit, ráeszmél, hogy biztos csak bűntudatból.*
- Mit csináltál? Ez valami mágia? *Igyekszik nem túl meglepett lenni, tudja jól, hogy mivel foglalatoskodik a lány. Emiatt foglalkozott vele oylan marha keveset, na meg Luurien miatt.*
- Tudod mit? Nem érdekel. *Húzza fel orrát (mert már feltudja).*
3027. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-13 18:01:39
Üzenet elküldve: 2025-12-13 18:01:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Mai lakása//
*A gyerekek elpaterolva, ki-ki a saját szobájába, így már nyugodt szívvel hagyja ott őket a nevelővel, aki most végre pihenhetett egy keveset. Cserébe azt a hálátlan feladatot is rábízta, hogy elbírálhatja első körben a munkára jelentkezőket. Mai nem tud mindig jelen lenni, s amióta a nyakába vette a szív dolgát, s ki tudja milyen hamar kell újra visszautaznia a Mágustoronyba, azóta nehezen mer leszervezni egy felvételi beszélgetést, hiszen nem volna méltó, ha az nem jelenne meg, aki a munkát kínálja.
Bár szívesen aludna már az árvaházi irodája mögötti szobában, fontosnak tartja, hogy Pashthra be tudjon rendezkedni a polgárnegyedi lakásába, na meg valahogy dűlőre jutni vele arról, hogy hol legyen a fegyver, amikor éppen az árvaházban töltik az idejüket. Mert oda teljesen biztosan nem viheti be senki. És nem akar ennyit távol lenni, ha nem muszáj. Hogy kedvese miben mesterkedik, nem tudja. Hogy hálás lesz-e, vagy sem, azt sem. Hogy rá mi vár, szintén nem tudja. De a naplója és egy üveg bor társaságában mélyed el a kandalló fényében, s körmölésbe, na meg egy kis iszogatásba kezd, hogy egy leheletnyi súly legördüljön róla, legalább látszólag. Kedvese pedig remélhetőleg mielőbb megérkezik, s természetesen a már saját kulcsávan nyithat be.*
*A gyerekek elpaterolva, ki-ki a saját szobájába, így már nyugodt szívvel hagyja ott őket a nevelővel, aki most végre pihenhetett egy keveset. Cserébe azt a hálátlan feladatot is rábízta, hogy elbírálhatja első körben a munkára jelentkezőket. Mai nem tud mindig jelen lenni, s amióta a nyakába vette a szív dolgát, s ki tudja milyen hamar kell újra visszautaznia a Mágustoronyba, azóta nehezen mer leszervezni egy felvételi beszélgetést, hiszen nem volna méltó, ha az nem jelenne meg, aki a munkát kínálja.
Bár szívesen aludna már az árvaházi irodája mögötti szobában, fontosnak tartja, hogy Pashthra be tudjon rendezkedni a polgárnegyedi lakásába, na meg valahogy dűlőre jutni vele arról, hogy hol legyen a fegyver, amikor éppen az árvaházban töltik az idejüket. Mert oda teljesen biztosan nem viheti be senki. És nem akar ennyit távol lenni, ha nem muszáj. Hogy kedvese miben mesterkedik, nem tudja. Hogy hálás lesz-e, vagy sem, azt sem. Hogy rá mi vár, szintén nem tudja. De a naplója és egy üveg bor társaságában mélyed el a kandalló fényében, s körmölésbe, na meg egy kis iszogatásba kezd, hogy egy leheletnyi súly legördüljön róla, legalább látszólag. Kedvese pedig remélhetőleg mielőbb megérkezik, s természetesen a már saját kulcsávan nyithat be.*
3026. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-13 15:04:46
Üzenet elküldve: 2025-12-13 15:04:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Váratlan esti látogató //
*Így az ajtón kívül megálló nőt figyelve nem tűnik annyira félősnek. Bátran forgat kardot a kezében, és elnézve azt nem is lehet ügyetlen. A mit csinálunk kérdés teljesen jogos. A maga részéről elhurcolná Lenxynt, aki valamiért itt akar maradni. Nem akarta a nőt felzargatni, de ezt nem a félvéren múlt. Amikor a hiúza különleges érzékeléséről beszél, akkor a kardos lány megrémül, leginkább, amikor a tárgyakról tesz említést. Nem nehéz felismerni, hogy ez felzaklatja a másikat és nyomban körbe tekint, hogy nincs e más veszély, ami épp lesből támadhat. A hirtelen tiltakozás, hogy se tárgy se egyéb nincs itt egy kicsit gyanút keltő Wynnek. Pedig ezt csak példaként hozta fel, a különleges tárgyat, de a lány úgy tagadja, mint akinél tényleg van valami különleges.*
- Én elhiszem, csupán csak példaként említettem, amiket szokott megérezni. *Ezzel próbálja nyugtatni a lányt, hogy nem kell tartani, a férfi legalább is nem kutakodni jött. A hiúz szándékára meg még ő sem jött rá egyelőre. Wyn meglepődik, hogy valami különleges tárgyas haramiának nézik őket, holott erről szó sincs. Felkúszó szemöldökkel néz a lányra. Ezek alapján már bizonyos, hogy van valami különleges a birtokában, és feltevése, hogy Lenxyn is ezt érezte meg. De Wyn mag nem ezért jött, így arra gondol minél előbb távoznia kellene, mielőtt valami olyanba tenyerel, amibe nem kellene.*
- A kardja igen szép darab. Mesterkard, már ha a holdfényben jól látom, igaz? *Most, hogy így a holdvilágban beszélgetnek már lassan a szeme hozzászokik a kevés fényhez. Mivel nemrég járt a kovácsnál és maga is kardot vett, sőt végig nézte a kínálatot, így nem nehéz egy ilyen fegyvert felismerni.*
- Még sosem volt szerencsém ilyet forgatni. Megnézhetem? *Persze megint elfelejti, hogy még mindig egy idegen, akit sem behívni, se másra nem invitálna senki.*
- Ugyan még be sem mutatkoztam. Hadd pótoljam. Lyxynt már ismeri. *Mutat a hiúzra, aki továbbra is kíváncsian nézelődik.*
- Én pedig a Vadász vagyok, szolgálatodra. *Enyhén meghatja magát, s persze szándékosan sikerül színpadiasra ez a bemutatkozás. Látszólag nem sokat árult el, pedig tényleg úgy ismerik, mint a Vadász, a piacon is, akik a prémeket veszik, illetve városon kívül is. Talán még erdőjáró néven is emlegetik, de ez a ritkább. Miután bemutatkozik úgy dönt tesz egy gesztust a nő felé, ha az már amúgy sem hívja ki a városőröket rájuk, ami valljuk be nekik is kellemetlen lett volna.*
- Mivel eltekint a városőröktől, ezért felajánlom, hogy az ajtaját megjavítom. Szépen tudok faragni a fába, van is hozzá szerszámom. Akár egy motívumot is faraghatok bele, vagy csak a karmolásokat kivésem egy réteg levésésével. Természetesen egy alkalmasabb időben. *Ezt még felajánlja, hogy az okozott kárt valamilyen módon helyrehozza. Mindezek után kíváncsian keresi a fekete íriszeit, hogy mit reagál minderre.*
*Így az ajtón kívül megálló nőt figyelve nem tűnik annyira félősnek. Bátran forgat kardot a kezében, és elnézve azt nem is lehet ügyetlen. A mit csinálunk kérdés teljesen jogos. A maga részéről elhurcolná Lenxynt, aki valamiért itt akar maradni. Nem akarta a nőt felzargatni, de ezt nem a félvéren múlt. Amikor a hiúza különleges érzékeléséről beszél, akkor a kardos lány megrémül, leginkább, amikor a tárgyakról tesz említést. Nem nehéz felismerni, hogy ez felzaklatja a másikat és nyomban körbe tekint, hogy nincs e más veszély, ami épp lesből támadhat. A hirtelen tiltakozás, hogy se tárgy se egyéb nincs itt egy kicsit gyanút keltő Wynnek. Pedig ezt csak példaként hozta fel, a különleges tárgyat, de a lány úgy tagadja, mint akinél tényleg van valami különleges.*
- Én elhiszem, csupán csak példaként említettem, amiket szokott megérezni. *Ezzel próbálja nyugtatni a lányt, hogy nem kell tartani, a férfi legalább is nem kutakodni jött. A hiúz szándékára meg még ő sem jött rá egyelőre. Wyn meglepődik, hogy valami különleges tárgyas haramiának nézik őket, holott erről szó sincs. Felkúszó szemöldökkel néz a lányra. Ezek alapján már bizonyos, hogy van valami különleges a birtokában, és feltevése, hogy Lenxyn is ezt érezte meg. De Wyn mag nem ezért jött, így arra gondol minél előbb távoznia kellene, mielőtt valami olyanba tenyerel, amibe nem kellene.*
- A kardja igen szép darab. Mesterkard, már ha a holdfényben jól látom, igaz? *Most, hogy így a holdvilágban beszélgetnek már lassan a szeme hozzászokik a kevés fényhez. Mivel nemrég járt a kovácsnál és maga is kardot vett, sőt végig nézte a kínálatot, így nem nehéz egy ilyen fegyvert felismerni.*
- Még sosem volt szerencsém ilyet forgatni. Megnézhetem? *Persze megint elfelejti, hogy még mindig egy idegen, akit sem behívni, se másra nem invitálna senki.*
- Ugyan még be sem mutatkoztam. Hadd pótoljam. Lyxynt már ismeri. *Mutat a hiúzra, aki továbbra is kíváncsian nézelődik.*
- Én pedig a Vadász vagyok, szolgálatodra. *Enyhén meghatja magát, s persze szándékosan sikerül színpadiasra ez a bemutatkozás. Látszólag nem sokat árult el, pedig tényleg úgy ismerik, mint a Vadász, a piacon is, akik a prémeket veszik, illetve városon kívül is. Talán még erdőjáró néven is emlegetik, de ez a ritkább. Miután bemutatkozik úgy dönt tesz egy gesztust a nő felé, ha az már amúgy sem hívja ki a városőröket rájuk, ami valljuk be nekik is kellemetlen lett volna.*
- Mivel eltekint a városőröktől, ezért felajánlom, hogy az ajtaját megjavítom. Szépen tudok faragni a fába, van is hozzá szerszámom. Akár egy motívumot is faraghatok bele, vagy csak a karmolásokat kivésem egy réteg levésésével. Természetesen egy alkalmasabb időben. *Ezt még felajánlja, hogy az okozott kárt valamilyen módon helyrehozza. Mindezek után kíváncsian keresi a fekete íriszeit, hogy mit reagál minderre.*
3025. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-13 11:32:42
Üzenet elküldve: 2025-12-13 11:32:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Üzleti ajánlat//
//Sub Rosa Panzió//
*Miradea nem vár parancsra, önállóan és kötelességtudóan kezdi el letakarítani az asztalt, miután megbizonyosodott róla, hogy vendégeik már nem óhajtanak többet fogyasztani.
Mire Merlana visszaér, a koszos tányérok és maradékok már nincsenek is az asztalon, Gilast pedig az ablak mellett találja, aki valami igencsak érdekes dolgot találhatott odafent, mert nagyon nézi az eget. Talán bárányokat számolhatott, vagy valami hasonló, mert úgy tűnik, ha nem szólt volna hozzá, akkor fel sem tűnt volna neki, hogy visszatért a lány.
Merlana elmosolyodik a gnóm reakcióján, s bár nem örül neki, hogy ezek szerint fel sem fogta, amit mondott neki, de mindezt nem mutatja ki. A nyújtózkodást követően pislog még párat, halkan kuncog, majd újra megszólal.*
- Csak azt mondtam, hogy szerintem jól szerepeltünk, s bár néha voltak félelmeim, de végül minden a lehető legjobban alakult a számunkra. *Továbbra is mosolyog, majd Gilas válaszát hallva röviden elgondolkodik, egy aprót még bólint is.*
- Ha Morthimer úrral üzletelsz, akkor az egyetlen, aki tökéletes üzletet köthet, az ő. Mindig ő fog a legjobban járni, de minden más, amit kaphat az ember azzal, hogy az üzlettárásnak tekintheti őt, bőven megéri a kompromisszumokat. *Mondja el a véleményét a kalmárról, hisz ő már jól ismeri a férfit. Minden szempontból. Ruhában is, meg anélkül…*
- Akkor mi a terv, Gilas mester? Maradsz még, vagy már bele is vetnéd magad a munkába? Ha szeretnéd, a rendelkezésedre bocsájtom az egyik szobánkat. Sokat fogsz mostanában itt dolgozni, és talán nem árt, ha nem kell minden munkanap után hazagyalogolnod. *Ebben az ajánlatában most épp nincs semmi hátsó szándék, egyszerű, kedves gesztusnak szánja csupán, hogy megkönnyítse a mester életét.*
//Sub Rosa Panzió//
*Miradea nem vár parancsra, önállóan és kötelességtudóan kezdi el letakarítani az asztalt, miután megbizonyosodott róla, hogy vendégeik már nem óhajtanak többet fogyasztani.
Mire Merlana visszaér, a koszos tányérok és maradékok már nincsenek is az asztalon, Gilast pedig az ablak mellett találja, aki valami igencsak érdekes dolgot találhatott odafent, mert nagyon nézi az eget. Talán bárányokat számolhatott, vagy valami hasonló, mert úgy tűnik, ha nem szólt volna hozzá, akkor fel sem tűnt volna neki, hogy visszatért a lány.
Merlana elmosolyodik a gnóm reakcióján, s bár nem örül neki, hogy ezek szerint fel sem fogta, amit mondott neki, de mindezt nem mutatja ki. A nyújtózkodást követően pislog még párat, halkan kuncog, majd újra megszólal.*
- Csak azt mondtam, hogy szerintem jól szerepeltünk, s bár néha voltak félelmeim, de végül minden a lehető legjobban alakult a számunkra. *Továbbra is mosolyog, majd Gilas válaszát hallva röviden elgondolkodik, egy aprót még bólint is.*
- Ha Morthimer úrral üzletelsz, akkor az egyetlen, aki tökéletes üzletet köthet, az ő. Mindig ő fog a legjobban járni, de minden más, amit kaphat az ember azzal, hogy az üzlettárásnak tekintheti őt, bőven megéri a kompromisszumokat. *Mondja el a véleményét a kalmárról, hisz ő már jól ismeri a férfit. Minden szempontból. Ruhában is, meg anélkül…*
- Akkor mi a terv, Gilas mester? Maradsz még, vagy már bele is vetnéd magad a munkába? Ha szeretnéd, a rendelkezésedre bocsájtom az egyik szobánkat. Sokat fogsz mostanában itt dolgozni, és talán nem árt, ha nem kell minden munkanap után hazagyalogolnod. *Ebben az ajánlatában most épp nincs semmi hátsó szándék, egyszerű, kedves gesztusnak szánja csupán, hogy megkönnyítse a mester életét.*
3024. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-13 02:42:43
Üzenet elküldve: 2025-12-13 02:42:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
*Úgy elmélyült gondolataiban, hogy a romváros felé indult meg, a régi gazdagnegyed irányába. Meglátszik rajta, hogy nem sokat jár haza és azt, hogy a valósággal fűzött kapcsolatát könnyedén feladta idefele. Azonban a város már követeli a figyelmét. A senki földjén könnyedén tudott órákig sétálni, anélkül, hogy egy lelket látja, de itt könnyedén beleütközhet valakibe, ha nem figyel. A tolvajok kevésbé aggasztják, bár az is igaz, hogy kifejezetten nem örülne egy emlékeztetőnek arra, kéne. Bár sok pénze nem igazán maradt, így, hogy a toronyban tanult, de csak a kényelmetlenség, hogy kivágják a zsebét. Még, ha eddig nem is volt a zsebe metszve. Nem jár olyan környékeken. És nem is fog egy ideig, ugyanis iszik egy gyorsító főzetet és indul is el. Idejét is vehetné annak, hogy meglátogassa megint Merchent, ugyanis bár a vagyona megapad, de pénzből tud csak még több pénzt csinálni. Kisebb megbízásokat akár itt is vállalhatna. Tudja, hogy milyen sok pénzre van szüksége, azt mondjuk nem fogja ebből fedezni, de nem is fog tudni a semmiből több ezer aranyat se teremteni. Így megkeresi a keveset, majd felkeresi Merchent, hogy abból alapanyaggal lássa el magát a komolyabb, jobban fizető munkákra.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
3023. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-12 22:51:24
Üzenet elküldve: 2025-12-12 22:51:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Vér, láp és szív//
//Sub Rosa Panzió//
* Mikor kedvese felé fordul, és vázolja a terveit, akkor Pashthra mosolyogva felel neki. *
- Rendben. * Feleli egyszerűen, mert a szavakat most nem találja, hiszen ő sokkal inkább a tettek embere, de azt most itt a polgárnegyedben nem lenne túl illendő. Helyette inkább a szépség mellé sorol Kolosszal, ahogy nézi, hogy a feketeség eltűnik a furcsa, de annál különlegesebb lovával. *
- Furcsa érzés, hogy van egy hely, ahova haza mehetek. Furcsa, de kellemes. * Mondja mégis, amikor megtalálja a kellő szavakat, amivel kifejezheti amit érez. Hagyja, hogy Mai vezesse, és megköszöni neki, hogy megmutatja az otthonát. Be ugyan nem mennek, mert akkor félő, hogy a Sub Rosa panzióban fekvő holmik, és Norileina is hiába várná, hogy bárki visszatérjen értük. Inkább biztosítja arról szerelmét, hogy ahogy végzett, felkeresi, és ha előbb érne vissza, akkor itt fogja várni. Ha kap egy kulcsot, akkor boldogan elteszi, ha nem, akkor viszont majd az udvaron várakozik. Volt már zordabb időben, rosszabb helyen is, és azt is túlélte. Ezek után elindul vissza a felszereléséért.
A Sub Rosa panzióhoz érve kiköti a lovat, és leszedi róla a nyeregtáskát. Mosolyogva néz fel az ablakok irányába, de ezúttal úgy dönt, hogy a főbejáraton keresztül közelíti meg az épületet. Mivel kapott kulcsot, ezért nincs nehéz dolga, hogy kinyissa. Odabent körbe néz, és hallgatózik kicsit, de úgy tűnik, hogy az épület ezúttal nem teljesen üres, hiszen folyton lépteket hall, és beszélgetést. Egyenest a szobájához lépdel, de megáll előtte. Mégse illendő szó nélkül lelépjen. A háló melletti ajtóhoz lépdel, ahol halkan koppant kettőt, majd várakozik, de nem érkezik válasz. Szomorúan sóhajt, mégis jobb lett volna szemtől szemben intézni a dolgot. Rápróbál a kilincsre, hátha nyitva van a szoba, és még egyszer utoljára megnézheti a szobáját, de a zár nem enged, egyértelműen be van zárva. Mivel szorult belé némi jó modor, ezért nem feszíti fel. A rosszalló pillantásokkal nem törődve lép végül vissza saját ajtajához, ami már nem is igazán a sajátja. Még egyszer utoljára kinyitja a kulcsával, hogy odabent pakolni kezdjen. Először ellenőriz mindent, hogy meglegyen, majd az asztalkához ül, ahol gyors levelet ír.
"Kedves Merlana,
Sajnálattal közlöm, hogy egyéb elfoglaltságaim miatt nem láthatom el tovább a te, és a panzió védelmét. Köze van ahhoz, amiről korábban beszéltünk. Javaslom, hogy fogadj fel őröket, és gondolkodj azon, hogy merre menekülsz, ha szükségessé válik, mert úgy tűnik, hogy a helyzet nem fog kevésbé veszélyessé válni egyhamar. Sajnos nem mondhatok pontosabb részleteket, a saját biztonságod érdekében sem.
Úgy hallom, hogy Lihanechben manapság sokkal biztonságosabb. De Wegtoren is jó lehetőségnek tűnik.
Pash. "
Miután ezzel végzett, visszamegy a panzió igazgatónőjének ajtajához, hogy az alatta lévő résen becsúsztassa a félbe hajtott papírost. Ezek után minden ingóságával távozik, a kulcsot a recepción leadva, ha van ilyen. *
//Sub Rosa Panzió//
* Mikor kedvese felé fordul, és vázolja a terveit, akkor Pashthra mosolyogva felel neki. *
- Rendben. * Feleli egyszerűen, mert a szavakat most nem találja, hiszen ő sokkal inkább a tettek embere, de azt most itt a polgárnegyedben nem lenne túl illendő. Helyette inkább a szépség mellé sorol Kolosszal, ahogy nézi, hogy a feketeség eltűnik a furcsa, de annál különlegesebb lovával. *
- Furcsa érzés, hogy van egy hely, ahova haza mehetek. Furcsa, de kellemes. * Mondja mégis, amikor megtalálja a kellő szavakat, amivel kifejezheti amit érez. Hagyja, hogy Mai vezesse, és megköszöni neki, hogy megmutatja az otthonát. Be ugyan nem mennek, mert akkor félő, hogy a Sub Rosa panzióban fekvő holmik, és Norileina is hiába várná, hogy bárki visszatérjen értük. Inkább biztosítja arról szerelmét, hogy ahogy végzett, felkeresi, és ha előbb érne vissza, akkor itt fogja várni. Ha kap egy kulcsot, akkor boldogan elteszi, ha nem, akkor viszont majd az udvaron várakozik. Volt már zordabb időben, rosszabb helyen is, és azt is túlélte. Ezek után elindul vissza a felszereléséért.
A Sub Rosa panzióhoz érve kiköti a lovat, és leszedi róla a nyeregtáskát. Mosolyogva néz fel az ablakok irányába, de ezúttal úgy dönt, hogy a főbejáraton keresztül közelíti meg az épületet. Mivel kapott kulcsot, ezért nincs nehéz dolga, hogy kinyissa. Odabent körbe néz, és hallgatózik kicsit, de úgy tűnik, hogy az épület ezúttal nem teljesen üres, hiszen folyton lépteket hall, és beszélgetést. Egyenest a szobájához lépdel, de megáll előtte. Mégse illendő szó nélkül lelépjen. A háló melletti ajtóhoz lépdel, ahol halkan koppant kettőt, majd várakozik, de nem érkezik válasz. Szomorúan sóhajt, mégis jobb lett volna szemtől szemben intézni a dolgot. Rápróbál a kilincsre, hátha nyitva van a szoba, és még egyszer utoljára megnézheti a szobáját, de a zár nem enged, egyértelműen be van zárva. Mivel szorult belé némi jó modor, ezért nem feszíti fel. A rosszalló pillantásokkal nem törődve lép végül vissza saját ajtajához, ami már nem is igazán a sajátja. Még egyszer utoljára kinyitja a kulcsával, hogy odabent pakolni kezdjen. Először ellenőriz mindent, hogy meglegyen, majd az asztalkához ül, ahol gyors levelet ír.
"Kedves Merlana,
Sajnálattal közlöm, hogy egyéb elfoglaltságaim miatt nem láthatom el tovább a te, és a panzió védelmét. Köze van ahhoz, amiről korábban beszéltünk. Javaslom, hogy fogadj fel őröket, és gondolkodj azon, hogy merre menekülsz, ha szükségessé válik, mert úgy tűnik, hogy a helyzet nem fog kevésbé veszélyessé válni egyhamar. Sajnos nem mondhatok pontosabb részleteket, a saját biztonságod érdekében sem.
Úgy hallom, hogy Lihanechben manapság sokkal biztonságosabb. De Wegtoren is jó lehetőségnek tűnik.
Pash. "
Miután ezzel végzett, visszamegy a panzió igazgatónőjének ajtajához, hogy az alatta lévő résen becsúsztassa a félbe hajtott papírost. Ezek után minden ingóságával távozik, a kulcsot a recepción leadva, ha van ilyen. *
3022. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-12 16:32:46
Üzenet elküldve: 2025-12-12 16:32:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor két ösvény újra egybefut//
*Erős túlzás. Mindenhez nincs köze. De Trylnorhoz igen is van! A jólétéhez, a boldogságához, az álmaihoz. Hogy azokat ne irányítsa, elvégre nem ő az aki a nyeregben ül. De része akar lenni. A fiú boldogsága az övé. Amikor ő nevet, ő is. Ha mosolyog akkor ő is. És nem csak a jóban. A rosszban is. A bánatos, vigasztalná. Ha elkeseredett, akkor biztatná. Ha pedig feladná addig noszogatná még újra talpra nem kerül. Hiszen ő lesz az. Vagyis lett volna az, aki végig nézi a fiú életét. Ahogy felnő, megemberesedik. Éli azt az életet amit közösen álmodtak meg azokon az átbeszélgetett paplan alatti éjszakákon. Ahogy felemeli a magasba az éppen sétálni tanuló gyermeküket. Még ha messzinek is tűnik az elképzelés, az álom. Cilia szívét melengette a gondolat. Hiszen akkor még emlékek híján örült annak valaki családot szeretne vele.
És most, hogy emlékszik múltjára. Talán még jobban is örülne ha ez az álom továbbra is megmaradna.
Ezért is fáj, szorul a szíve. Ahogy látja a fiú ridegségét. Változott. Elérhetetlennek tűnik. Itt áll előtte, mégis úgy érzi sosem volt ennél távolabb tőle.
Hiába a hangemelés, hiába a toppantás. A fiú továbbra sem adja be a derekát. Marad a dac, a morgás és a rideg tekintet. Cilia is hamar észreveszi, hogy túllőtt a célon. És a harag nem megoldás. Igyekszik is minél jobban elnyomni ezt a fájó érzést, hogy ne homályosítsa el józan eszét. Ám nem egyszerű.
A fájdalom, a fiú hiánya mintha még jobban erősödne. Hiszen Trylnor olyan rideg mint a Krenkataur bányái.
Nem is tud mit mondani erről. Luurienről és arról ami Trylnor fejében megfordult. Tán haragudna Luurienre is Trylnor? És ha igen miért? Még a kép nem igazán áll össze Cilia fejében.
De nem is tudna ha akarná sem. A fiú távozása és a tudat, hogy lehet hetekig nem fogja újra látni megrémiszti. Erre pedig még hideg zuhanyként is érkezik a fiú haragja. Cilia jól láthatóan megrezzen, Deres pedig egy értetlen rövid morranást hallat. Az öreg ebet is meglepte Trylnor kirohanása.
Cilia szelíden közelít, hogy megkezdje a gyógyuláshoz szükséges első lépéseket. Ami persze jár majd valamelyest fájdalommal. De ez a fiú érdeke.*
- Mert el volt törve, visszaraktam a helyére. Vagy azt akarod, hogy görbe orrú legyél életed végéig?
*Kérdezi kissé szemrehányóan a fiútól. Ám képtelen azt a barátságos, szinte már csintalan mosolyt visszatartani amit a fiú morgása hoz ki belőle.*
- Egyáltalán nem.
*Hazudja jól láthatóan. De már készül is a következő lépésre a gyógyulásban. Hogy a vérzést és a fájdalmat is rögtön megszüntesse.*
- Engedd meg. Ez már nem fog fájni ígérem.
*Szólal fel szelíden és ismét felmutatja apró kezeit. Ujjain a fiú saját vére látható ami az előbb tapadt rá. De majd azt is mindjárt megoldja. Végül tenyereit a fiú mellkasára helyezi finoman.*
- Igen.
*Válaszolja csalódottan. Mert kutatásuk eredménytelen volt. És másnap sem jött igazán álom a szemére. Arról nem beszélve, hogy Anviel nénivel egy jó kis beszélgetése volt közvetlen utána a körözése miatt.*
- Eeyr kérlek segíts meg.
*Csukja be szemeit, majd koncentrálni kezd a mágiára. Még ha apró is a seb. Trylnorról van szó. És nem akarja, hogy szegény több fájdalmat érezzen annál jobban mint amit jelenléte okoz számára.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
*Erős túlzás. Mindenhez nincs köze. De Trylnorhoz igen is van! A jólétéhez, a boldogságához, az álmaihoz. Hogy azokat ne irányítsa, elvégre nem ő az aki a nyeregben ül. De része akar lenni. A fiú boldogsága az övé. Amikor ő nevet, ő is. Ha mosolyog akkor ő is. És nem csak a jóban. A rosszban is. A bánatos, vigasztalná. Ha elkeseredett, akkor biztatná. Ha pedig feladná addig noszogatná még újra talpra nem kerül. Hiszen ő lesz az. Vagyis lett volna az, aki végig nézi a fiú életét. Ahogy felnő, megemberesedik. Éli azt az életet amit közösen álmodtak meg azokon az átbeszélgetett paplan alatti éjszakákon. Ahogy felemeli a magasba az éppen sétálni tanuló gyermeküket. Még ha messzinek is tűnik az elképzelés, az álom. Cilia szívét melengette a gondolat. Hiszen akkor még emlékek híján örült annak valaki családot szeretne vele.
És most, hogy emlékszik múltjára. Talán még jobban is örülne ha ez az álom továbbra is megmaradna.
Ezért is fáj, szorul a szíve. Ahogy látja a fiú ridegségét. Változott. Elérhetetlennek tűnik. Itt áll előtte, mégis úgy érzi sosem volt ennél távolabb tőle.
Hiába a hangemelés, hiába a toppantás. A fiú továbbra sem adja be a derekát. Marad a dac, a morgás és a rideg tekintet. Cilia is hamar észreveszi, hogy túllőtt a célon. És a harag nem megoldás. Igyekszik is minél jobban elnyomni ezt a fájó érzést, hogy ne homályosítsa el józan eszét. Ám nem egyszerű.
A fájdalom, a fiú hiánya mintha még jobban erősödne. Hiszen Trylnor olyan rideg mint a Krenkataur bányái.
Nem is tud mit mondani erről. Luurienről és arról ami Trylnor fejében megfordult. Tán haragudna Luurienre is Trylnor? És ha igen miért? Még a kép nem igazán áll össze Cilia fejében.
De nem is tudna ha akarná sem. A fiú távozása és a tudat, hogy lehet hetekig nem fogja újra látni megrémiszti. Erre pedig még hideg zuhanyként is érkezik a fiú haragja. Cilia jól láthatóan megrezzen, Deres pedig egy értetlen rövid morranást hallat. Az öreg ebet is meglepte Trylnor kirohanása.
Cilia szelíden közelít, hogy megkezdje a gyógyuláshoz szükséges első lépéseket. Ami persze jár majd valamelyest fájdalommal. De ez a fiú érdeke.*
- Mert el volt törve, visszaraktam a helyére. Vagy azt akarod, hogy görbe orrú legyél életed végéig?
*Kérdezi kissé szemrehányóan a fiútól. Ám képtelen azt a barátságos, szinte már csintalan mosolyt visszatartani amit a fiú morgása hoz ki belőle.*
- Egyáltalán nem.
*Hazudja jól láthatóan. De már készül is a következő lépésre a gyógyulásban. Hogy a vérzést és a fájdalmat is rögtön megszüntesse.*
- Engedd meg. Ez már nem fog fájni ígérem.
*Szólal fel szelíden és ismét felmutatja apró kezeit. Ujjain a fiú saját vére látható ami az előbb tapadt rá. De majd azt is mindjárt megoldja. Végül tenyereit a fiú mellkasára helyezi finoman.*
- Igen.
*Válaszolja csalódottan. Mert kutatásuk eredménytelen volt. És másnap sem jött igazán álom a szemére. Arról nem beszélve, hogy Anviel nénivel egy jó kis beszélgetése volt közvetlen utána a körözése miatt.*
- Eeyr kérlek segíts meg.
*Csukja be szemeit, majd koncentrálni kezd a mágiára. Még ha apró is a seb. Trylnorról van szó. És nem akarja, hogy szegény több fájdalmat érezzen annál jobban mint amit jelenléte okoz számára.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
3021. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-12 15:54:51
Üzenet elküldve: 2025-12-12 15:54:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor két ösvény újra egybefut//
*Az baj, ha valaki azt hiszi, hogy mindenhez köze van. Ott lett vége annak, hogy Tryl bármi dolgába is beleütheti az orrát a szőkeség, amikor meglátta őt abban a furcsán meghitt helyzetben Luuriennel. Bár tényleg semmit nem tud a körülményekről, de egyetlen pillanat, ami több annál, mint aminek nincs helye is sok. És valamiért biztos benne, hogy nem csak egy amolyan ölelés volt, ami akár megszokott is a leánytól. Jól tudja, ő kapta eddig csak a különlegeseket.*
- Nem, nincs. *Csupán morogja, lehet nem is hallja Cilia. Valahogy a sértettség mintha győzedelmeskedne, főként, mert az a fattyú még piedesztálra is van emelve, mert kereste azt, akit átvert. Nahiszen.*
- Ott van, ha szükség van rá. Mindig a legjob helyen, a legjobb időben. Ezt én is pontosan tudom.
*Mondja gúnyosan, majd úgy dönt, hogy ő erre nem kíváncsi. Visszhangzik a hadnagy minden szava a fülében, miszerint „minden nő egy telebaszott betyár kurva, nincs kivétel”. Bár nem teljesen érti mit jelent ez az egész, de sokkal bölcsebb egy férfi, mint Trylnor, így illik hinni neki. Végtére is ő karolta fel. Nehéz ugyan bízni a szavakban, mert azért be kell vallani Cilia rettentően vonzó, még akkor is, ha most felettébb haragszik rá. Jó volt az az ölelés is. Fogai között szűri a levegőt, úgy fordul vissza.*
- MIVAN MÉG?
*Kérdi, bár csúnyábbnak szánta, mint hangzott. Ha emelkedett is a hangja, már ott van benne a beletörődöttség, s kettőt pislantani alig van ideje, már hatalmasat reccsen az orra, aminek a világon semmi baja nem volt, csupán egy kis vér folyt belőle. Nagyot szisszen, a könny reflex, ahogy szemzugába gyűlik, miközben egész testben megfeszül egy hosszú pillanatra.*
- Erre semmi szükség nem volt, most ezt minek kellett?
*Kissé szaporábban veszi a levegőt, de valahogy átjárhatóbbnak bizonyul a légút. Hogy csak képzeli, vagy tényleg, azt nem tudja, de meglepődve pislog a nagy bogárszemeivel az elfre.*
-Biztos élvezted, látom rajtad… *Morog ismét, azt a tényt kár volna elfelejteni, hogy egymást, mint a tenyerüket ismerik, még akkor is, ha épp olyan idegennek tűnik minden. Elfordul, hogy megtegye az első lépéseket végre a Kaszárnya felé, majd sóhajtva adja fel a kísértletet.*
- Tényleg kerestetek? *Kérdi végül, sokkal szelídebben.*
*Az baj, ha valaki azt hiszi, hogy mindenhez köze van. Ott lett vége annak, hogy Tryl bármi dolgába is beleütheti az orrát a szőkeség, amikor meglátta őt abban a furcsán meghitt helyzetben Luuriennel. Bár tényleg semmit nem tud a körülményekről, de egyetlen pillanat, ami több annál, mint aminek nincs helye is sok. És valamiért biztos benne, hogy nem csak egy amolyan ölelés volt, ami akár megszokott is a leánytól. Jól tudja, ő kapta eddig csak a különlegeseket.*
- Nem, nincs. *Csupán morogja, lehet nem is hallja Cilia. Valahogy a sértettség mintha győzedelmeskedne, főként, mert az a fattyú még piedesztálra is van emelve, mert kereste azt, akit átvert. Nahiszen.*
- Ott van, ha szükség van rá. Mindig a legjob helyen, a legjobb időben. Ezt én is pontosan tudom.
*Mondja gúnyosan, majd úgy dönt, hogy ő erre nem kíváncsi. Visszhangzik a hadnagy minden szava a fülében, miszerint „minden nő egy telebaszott betyár kurva, nincs kivétel”. Bár nem teljesen érti mit jelent ez az egész, de sokkal bölcsebb egy férfi, mint Trylnor, így illik hinni neki. Végtére is ő karolta fel. Nehéz ugyan bízni a szavakban, mert azért be kell vallani Cilia rettentően vonzó, még akkor is, ha most felettébb haragszik rá. Jó volt az az ölelés is. Fogai között szűri a levegőt, úgy fordul vissza.*
- MIVAN MÉG?
*Kérdi, bár csúnyábbnak szánta, mint hangzott. Ha emelkedett is a hangja, már ott van benne a beletörődöttség, s kettőt pislantani alig van ideje, már hatalmasat reccsen az orra, aminek a világon semmi baja nem volt, csupán egy kis vér folyt belőle. Nagyot szisszen, a könny reflex, ahogy szemzugába gyűlik, miközben egész testben megfeszül egy hosszú pillanatra.*
- Erre semmi szükség nem volt, most ezt minek kellett?
*Kissé szaporábban veszi a levegőt, de valahogy átjárhatóbbnak bizonyul a légút. Hogy csak képzeli, vagy tényleg, azt nem tudja, de meglepődve pislog a nagy bogárszemeivel az elfre.*
-Biztos élvezted, látom rajtad… *Morog ismét, azt a tényt kár volna elfelejteni, hogy egymást, mint a tenyerüket ismerik, még akkor is, ha épp olyan idegennek tűnik minden. Elfordul, hogy megtegye az első lépéseket végre a Kaszárnya felé, majd sóhajtva adja fel a kísértletet.*
- Tényleg kerestetek? *Kérdi végül, sokkal szelídebben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263