Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 126 (2501. - 2520. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263
2520. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-25 11:11:17
Üzenet elküldve: 2025-06-25 11:11:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy kis segítség//
* Sok értékes dolgot nemigen talál a törp, sőt, a ház kívülről sokkal kecsegtetőbben néz ki, mint belül. Mintha valaki direkt azon kinézetére adott volna több pénzt, amilyet nézik az éppen arra járkálók. Kevés dolog kerül a táskájába, s a sötétség mellett abban sem biztos, hogy érnek e valamit a meghiúsított dolgok. Az lenne még szerencsés, ha a semmiért keverné bajba magát, ám nem ez lenne az első alkalom, s nem is az utolsó. Már settenkedne is a másik szobába, amikor is meghall az ablak alatt egy fiatal hangot. Mivel eddig szinte levegőt venni is csak halkan vett, ezért eléggé váratlanul éri a tudat, hogy közönsége van. Ám nincs ideje felmérni, hogy kitől is jöhetett a hang, ugyanis ha hihet neki, akkor jó nagy szarban van. Az ajtóhoz rohan, amit sebesen becsuk, majd be is zárja, mintha ott se lett volna, majd az ablakhoz rohan, méghozzá ahhoz, ami nem közvetlen az utcára néz, ahol is először a szajrét teszi ki, ügyelve arra, hogy ne keltsen nagy zajt, majd ő is kiugrik. Az ablakot gyorsan becsukja, a zsákot vállára csapja, majd mint aki élete rablásán van túl és már csak a menekülés válassza el a sikertől, elkezd futni. Még az utca sarkán kipillant, hogy neme verték e át őt, de hamar látja, hogy jól döntött, ugyanis ő is látja a fáklyák pislákolását. Hamar meg is fordul és sebesen elindul a sötét utca árnyékaiba. Itt veszi csak észre jóakaróját, aki vele egy magas, bár korában feleakkora lehet. *
- Kösz szaros.
* Csusszan ki a száján, amint a fiú mellé ér, azonban ott nem áll meg, hanem siet tovább. *
- Fussál, vagy az egészet a nyakadba varrják.
* Szólal fel, és ha valami oknál fogva a nyomában maradna, úgy elég hamar elég messzire jutnak a bűnhelytől. Egy kisebb utcában dől falnak a törp, hogy kipihenhesse magát. *
- És te meg? Jóval takarodó időn kívül vagy tudod e?
* Szólal meg csuklyával még mindig a fején. *
//Egy kis segítség//
* Sok értékes dolgot nemigen talál a törp, sőt, a ház kívülről sokkal kecsegtetőbben néz ki, mint belül. Mintha valaki direkt azon kinézetére adott volna több pénzt, amilyet nézik az éppen arra járkálók. Kevés dolog kerül a táskájába, s a sötétség mellett abban sem biztos, hogy érnek e valamit a meghiúsított dolgok. Az lenne még szerencsés, ha a semmiért keverné bajba magát, ám nem ez lenne az első alkalom, s nem is az utolsó. Már settenkedne is a másik szobába, amikor is meghall az ablak alatt egy fiatal hangot. Mivel eddig szinte levegőt venni is csak halkan vett, ezért eléggé váratlanul éri a tudat, hogy közönsége van. Ám nincs ideje felmérni, hogy kitől is jöhetett a hang, ugyanis ha hihet neki, akkor jó nagy szarban van. Az ajtóhoz rohan, amit sebesen becsuk, majd be is zárja, mintha ott se lett volna, majd az ablakhoz rohan, méghozzá ahhoz, ami nem közvetlen az utcára néz, ahol is először a szajrét teszi ki, ügyelve arra, hogy ne keltsen nagy zajt, majd ő is kiugrik. Az ablakot gyorsan becsukja, a zsákot vállára csapja, majd mint aki élete rablásán van túl és már csak a menekülés válassza el a sikertől, elkezd futni. Még az utca sarkán kipillant, hogy neme verték e át őt, de hamar látja, hogy jól döntött, ugyanis ő is látja a fáklyák pislákolását. Hamar meg is fordul és sebesen elindul a sötét utca árnyékaiba. Itt veszi csak észre jóakaróját, aki vele egy magas, bár korában feleakkora lehet. *
- Kösz szaros.
* Csusszan ki a száján, amint a fiú mellé ér, azonban ott nem áll meg, hanem siet tovább. *
- Fussál, vagy az egészet a nyakadba varrják.
* Szólal fel, és ha valami oknál fogva a nyomában maradna, úgy elég hamar elég messzire jutnak a bűnhelytől. Egy kisebb utcában dől falnak a törp, hogy kipihenhesse magát. *
- És te meg? Jóval takarodó időn kívül vagy tudod e?
* Szólal meg csuklyával még mindig a fején. *
2519. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-24 17:27:45
Üzenet elküldve: 2025-06-24 17:27:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ezt ő sem tagadhatja. Viszont azt, hogy ez a jobb vagy a rosszabb irányba változott. Azt ő maga sem tudja igazán. Ha nem hallaná a lány kéjes sóhajait, hangos nyögéseit. Lehet összeroppant volna. Belül mardossa őt egy idegen érzés. Lelkiismeret? Most? Mindazok után amit már elkövetett? Tényleg ilyen hatással lenne rá Rine? A gondolat is megrémiszti.
Tagadhatatlan, teljes mértékben képtelen átadni magát a lánynak. Viszont hiúsága ami makacsul fenn marad az álcát fent tartva ösztönzi őt, hogy hagyja magát vezetni az állatias ösztönöknek. Így is tesz. Bármi is volt és lesz. A most van. A jelen. Amit azzal a személlyel oszthat meg. Akit annak idején megvetett, gyűlölt és haraggal gondolt rá. Akit akkor is valamiért mégis védett, ha bajkeverés közben a lányra terelődött volna a gyanú. Vagy ha épp valaki csúnyán nézett rá.
Legszívesebben hangosan átkozná a lányt, amiért az képes volt beleégetni magát a szívébe. Amiért reggel és este az ő hangjára emlékezve aludt vagy kelt fel.
És az a papírgalacsin amit azóta őrizgetett mióta faképnél hagyta.
Miért is ne. Eleget kért már bocsánatot, igaz nem szóban. De mostani tetteivel, kényeztetésével, és csókjaival. Ezért is bújt ki belőle a mohó fenevad. Aki most nem kímélve a lányt, erősen markolva derekát megemelkedve hatol a legmélyebb pontjaira.
Erősen markolja a lány finom bőrét derekán, csodálva továbbra is a tájképet amit a lány teste fest, az egyre jobban gyűrődő ágyneműben. A topázok szinte felfalják Rinét. Egyik kezével elengedi a lány derekát, hogy a víztől megázott puha tenyerével végig simítson annak lapos hasán. Érezni akarja a lány heves légzését, az izmainak rándulását, és a puha bőrének érintését.
Viszont itt nem áll meg. A lány akarta őt, megfogja kapni az utolsó cseppig.
Jobb is így, hogy inkább arra fókuszál, hogy képes a lánynak egyre több élvezet nyújtani. Ezzel megszerezve magának őt, minden egyes erős mozdulattal.
Tenyere végül lassan kúszik lejjebb a lány hasán, egészen apró dombjáig. Ahol hüvelykujja segítségével az általa csókolt pontot kezdi el lassan kényeztetni.
Ha magát képtelen teljesen az élvezeteknek átadni a benne kavargó sötétség miatt. Szeretné, ha Rinének nem okoz csalódást.
Egyre jobban küzd tüdeje a levegőért, de semmiért sem lassítana most. Hangos sóhajai és mélynek ható nyögéseivel csatlakozik a lány mellé. Viszont a feszengés nem engedi őt belülről. Lazziar két harcot vív most egyszerre, és csak az erős ösztönöknek hála képes erre. Ekkor azonban, a lány hangja kitör az állatias hangok között. Kellemes hideg borzongást okozva gerincén. Mintha megvilágosodna, és nem zavarná őt az ami eddig benne kavargott.
Szemeivel hirtelen pislog néhányat, mintha egy transzból esett volna ki. Újra látja a lányt, és nem csak ösztönösen cselekszik. Azok a gyönyörű kékek, amikben oly szívesen veszne el minden éjszakán. Meghozza az eredményét. Újra képes érezni azt amit a lány nyújtani akart neki. Férfiassága körül érző lüktető nedvesség, a kéj, őt is magához öleli.
Erőt véve magán, egy nagy levegőt vesz, hogy a táncuk végét megtisztelje.*
- Rinewenya. Én. Áh.
*Képtelen még kimondani, ennyi félelem még maradt benne.
Aztán erős lökései, az utolsó pár másodpercre felgyorsulnak. Lihegése zihálássá válik. Fülében pedig saját neve cseng a lány hangján. Fogait össze szorítva tartja magát, amíg nem látja a jeleket. Amíg nem érzi Rine ölének ritmusos lüktetését, testének görcsös mozdulatait, és hangos sóhajait.
Hogy végül végre maga is átélje amit a másik.
Csípője, mélyre hatoló szaggatott lökésekkel engedi szabadjára azt amit eddig magában tartott. Ezzel szabadjára engedve a sötét gondolatokat is. Amíg nem marad más csak a gyönyör.
Combjai ami eddig megfeszültek, most végre elnehezülnek. Feje is teljes eufóriában kábulttá válik. Úgy mond karmait ami a végén a lány bőrébe mélyedtek elengedik a lány. Csak egy pillanatra távolodik el tőle, hogy után a lány mellett terüljön el oldalasan.
Hangosan veszi még a levegőt. Arcán pedig mosoly látható. Boldogság. Tán készen áll arra amit majd a jövő hozni fog. Legyen az bármi is.
A sárga topázok csillogva vizslatják a másik kékjeit. Nem tudja mit mondjon, csak nézni akarja a másikat. El nem engedi. Kezét felemeli, hogy annak arcát gyengéden megfogja és cirógassa. Mintha mondana akarna valamit, de keresi a szavakat.*
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ezt ő sem tagadhatja. Viszont azt, hogy ez a jobb vagy a rosszabb irányba változott. Azt ő maga sem tudja igazán. Ha nem hallaná a lány kéjes sóhajait, hangos nyögéseit. Lehet összeroppant volna. Belül mardossa őt egy idegen érzés. Lelkiismeret? Most? Mindazok után amit már elkövetett? Tényleg ilyen hatással lenne rá Rine? A gondolat is megrémiszti.
Tagadhatatlan, teljes mértékben képtelen átadni magát a lánynak. Viszont hiúsága ami makacsul fenn marad az álcát fent tartva ösztönzi őt, hogy hagyja magát vezetni az állatias ösztönöknek. Így is tesz. Bármi is volt és lesz. A most van. A jelen. Amit azzal a személlyel oszthat meg. Akit annak idején megvetett, gyűlölt és haraggal gondolt rá. Akit akkor is valamiért mégis védett, ha bajkeverés közben a lányra terelődött volna a gyanú. Vagy ha épp valaki csúnyán nézett rá.
Legszívesebben hangosan átkozná a lányt, amiért az képes volt beleégetni magát a szívébe. Amiért reggel és este az ő hangjára emlékezve aludt vagy kelt fel.
És az a papírgalacsin amit azóta őrizgetett mióta faképnél hagyta.
Miért is ne. Eleget kért már bocsánatot, igaz nem szóban. De mostani tetteivel, kényeztetésével, és csókjaival. Ezért is bújt ki belőle a mohó fenevad. Aki most nem kímélve a lányt, erősen markolva derekát megemelkedve hatol a legmélyebb pontjaira.
Erősen markolja a lány finom bőrét derekán, csodálva továbbra is a tájképet amit a lány teste fest, az egyre jobban gyűrődő ágyneműben. A topázok szinte felfalják Rinét. Egyik kezével elengedi a lány derekát, hogy a víztől megázott puha tenyerével végig simítson annak lapos hasán. Érezni akarja a lány heves légzését, az izmainak rándulását, és a puha bőrének érintését.
Viszont itt nem áll meg. A lány akarta őt, megfogja kapni az utolsó cseppig.
Jobb is így, hogy inkább arra fókuszál, hogy képes a lánynak egyre több élvezet nyújtani. Ezzel megszerezve magának őt, minden egyes erős mozdulattal.
Tenyere végül lassan kúszik lejjebb a lány hasán, egészen apró dombjáig. Ahol hüvelykujja segítségével az általa csókolt pontot kezdi el lassan kényeztetni.
Ha magát képtelen teljesen az élvezeteknek átadni a benne kavargó sötétség miatt. Szeretné, ha Rinének nem okoz csalódást.
Egyre jobban küzd tüdeje a levegőért, de semmiért sem lassítana most. Hangos sóhajai és mélynek ható nyögéseivel csatlakozik a lány mellé. Viszont a feszengés nem engedi őt belülről. Lazziar két harcot vív most egyszerre, és csak az erős ösztönöknek hála képes erre. Ekkor azonban, a lány hangja kitör az állatias hangok között. Kellemes hideg borzongást okozva gerincén. Mintha megvilágosodna, és nem zavarná őt az ami eddig benne kavargott.
Szemeivel hirtelen pislog néhányat, mintha egy transzból esett volna ki. Újra látja a lányt, és nem csak ösztönösen cselekszik. Azok a gyönyörű kékek, amikben oly szívesen veszne el minden éjszakán. Meghozza az eredményét. Újra képes érezni azt amit a lány nyújtani akart neki. Férfiassága körül érző lüktető nedvesség, a kéj, őt is magához öleli.
Erőt véve magán, egy nagy levegőt vesz, hogy a táncuk végét megtisztelje.*
- Rinewenya. Én. Áh.
*Képtelen még kimondani, ennyi félelem még maradt benne.
Aztán erős lökései, az utolsó pár másodpercre felgyorsulnak. Lihegése zihálássá válik. Fülében pedig saját neve cseng a lány hangján. Fogait össze szorítva tartja magát, amíg nem látja a jeleket. Amíg nem érzi Rine ölének ritmusos lüktetését, testének görcsös mozdulatait, és hangos sóhajait.
Hogy végül végre maga is átélje amit a másik.
Csípője, mélyre hatoló szaggatott lökésekkel engedi szabadjára azt amit eddig magában tartott. Ezzel szabadjára engedve a sötét gondolatokat is. Amíg nem marad más csak a gyönyör.
Combjai ami eddig megfeszültek, most végre elnehezülnek. Feje is teljes eufóriában kábulttá válik. Úgy mond karmait ami a végén a lány bőrébe mélyedtek elengedik a lány. Csak egy pillanatra távolodik el tőle, hogy után a lány mellett terüljön el oldalasan.
Hangosan veszi még a levegőt. Arcán pedig mosoly látható. Boldogság. Tán készen áll arra amit majd a jövő hozni fog. Legyen az bármi is.
A sárga topázok csillogva vizslatják a másik kékjeit. Nem tudja mit mondjon, csak nézni akarja a másikat. El nem engedi. Kezét felemeli, hogy annak arcát gyengéden megfogja és cirógassa. Mintha mondana akarna valamit, de keresi a szavakat.*
2518. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-24 15:54:01
Üzenet elküldve: 2025-06-24 15:54:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy kis segítség//
*Még mindig nem ért vissza a köcsögöshöz, ahová nemrég fogadták be. majdnem örökre hálás lesz érte Trylnornak, hogy ajánlotta a helyet. Már három éjjel óta ott aludhat, némi takarítás és szemétszedésért cserébe, igazán elégedett mostanában. Azonban tudja jól, hogy előbb-utóbb lesz valami indok - mondvacsinált, vagy éppen valós -, ami miatt itt sem sokáig maradhat majd. Luurien ösztönösen vonzza a bajt, és egyébként is mondták neki, hogy sötétedésre legyen ott, tehát már el is késett. Ami persze talán még nem akkora baj, de megbízhatósága igen nagy csorbát szenved, ha még azt sem tudja betartani, hogy időben érjen "haza". A gondolatra elfintorodik, ahogy belép a számára már paloták világába, a Szénégetők utcájára. Bár nem szeret sötétedés után lófrálni, de ugyan mit csinálnának vele? Egy árva dreel nincs nála, és ahhoz, hogy bárki kezdjen vele valamit, el kéne őt kapni. Az meg nem megy ám olyan könnyen! Na, ahogy ezt kimondja látja, hogy egy őrjárat indul a nyomába, de még elég messze ahhoz, hogy őt ne vegyék észre. Az őröket viszont a fáklyáik fénye tökéletesen láthatóvá teszi, úgyhogy megszaporázza a lépteit, hogy ne kaphassák el. Habár ő most éppen nem ludas semmiben, ez nem mindig érdekli az őrjáratokat. Ami viszont feltűnik neki, hogy az egyik házba egy nem túl magas, csuklyás alak lép be, majd behúzza az ajtót. Ezzel még nem lenne semmi baj, de nem gyúlik fény, ahogy ilyenkor szokás, így jártában bekukkant az ablakon. Nem kell sok hozzá, hogy felmérje a helyzetet, és azt is látja, hogy a gyermekmagas tolvaj hibázott, az ajtó résnyire nyitva maradt, vagy csak kinyílott. Azaz, ha jól számítja, nagyon kevés idő maradt, hogy az őrjárat imbolygó fénye ideérjen. Nos, bár nem túl jótét lélek, nem akarja kakába hagyni sortársát.*
- Hé, jönnek az őrök! Mindjárt itt vannak! *Mondja, miközben egyre szaporábbá válik a szívdobogása, ahogy a közeledő fények és a tolvaj között felváltva járnak a szemei.*
- Gyere már, mert kinyuvasztanak! *Förmed rá most már, de hangja továbbra is suttogó és amennyire csak lehet hangos, na meg sürgető. ~Ha nem indul el, itt hagyom a fenébe!~ Gondolja ugrásra készen.*
//Egy kis segítség//
*Még mindig nem ért vissza a köcsögöshöz, ahová nemrég fogadták be. majdnem örökre hálás lesz érte Trylnornak, hogy ajánlotta a helyet. Már három éjjel óta ott aludhat, némi takarítás és szemétszedésért cserébe, igazán elégedett mostanában. Azonban tudja jól, hogy előbb-utóbb lesz valami indok - mondvacsinált, vagy éppen valós -, ami miatt itt sem sokáig maradhat majd. Luurien ösztönösen vonzza a bajt, és egyébként is mondták neki, hogy sötétedésre legyen ott, tehát már el is késett. Ami persze talán még nem akkora baj, de megbízhatósága igen nagy csorbát szenved, ha még azt sem tudja betartani, hogy időben érjen "haza". A gondolatra elfintorodik, ahogy belép a számára már paloták világába, a Szénégetők utcájára. Bár nem szeret sötétedés után lófrálni, de ugyan mit csinálnának vele? Egy árva dreel nincs nála, és ahhoz, hogy bárki kezdjen vele valamit, el kéne őt kapni. Az meg nem megy ám olyan könnyen! Na, ahogy ezt kimondja látja, hogy egy őrjárat indul a nyomába, de még elég messze ahhoz, hogy őt ne vegyék észre. Az őröket viszont a fáklyáik fénye tökéletesen láthatóvá teszi, úgyhogy megszaporázza a lépteit, hogy ne kaphassák el. Habár ő most éppen nem ludas semmiben, ez nem mindig érdekli az őrjáratokat. Ami viszont feltűnik neki, hogy az egyik házba egy nem túl magas, csuklyás alak lép be, majd behúzza az ajtót. Ezzel még nem lenne semmi baj, de nem gyúlik fény, ahogy ilyenkor szokás, így jártában bekukkant az ablakon. Nem kell sok hozzá, hogy felmérje a helyzetet, és azt is látja, hogy a gyermekmagas tolvaj hibázott, az ajtó résnyire nyitva maradt, vagy csak kinyílott. Azaz, ha jól számítja, nagyon kevés idő maradt, hogy az őrjárat imbolygó fénye ideérjen. Nos, bár nem túl jótét lélek, nem akarja kakába hagyni sortársát.*
- Hé, jönnek az őrök! Mindjárt itt vannak! *Mondja, miközben egyre szaporábbá válik a szívdobogása, ahogy a közeledő fények és a tolvaj között felváltva járnak a szemei.*
- Gyere már, mert kinyuvasztanak! *Förmed rá most már, de hangja továbbra is suttogó és amennyire csak lehet hangos, na meg sürgető. ~Ha nem indul el, itt hagyom a fenébe!~ Gondolja ugrásra készen.*
2517. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-24 15:01:04
Üzenet elküldve: 2025-06-24 15:01:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy kis segítség//
* A nap utolsó sugarai is már rég elhagyták az eget, s teljes sötétség lepi el a város azon részét, ahol a törp éppen leledzik. Egy sikátor fala mellett fekszik, csak a lehetőségére várva, ugyanis nem kis időt töltött azzal, hogy kikémlelje a helyi mozgolódásokat. Talán már egy hete lopja egy ház körül a levegőt. Az őrök helyzetét, gyakoriságát és menetüket már kívülről fújja. A ház körbeszaglása közben pedig még azt is kifülelte, hogy a lakosok néhány napig biztos távol lesznek. Se elvarratlan szál, se szemtanú nem áll az útjába. *
~ Ezekkel a semmirekellő őrökkel csak a baj van, milyen mázli, hogy a következő három órában egy sem fog erre járni. ~
* Gondolja magában, ám nem veszi számításba, hogy az őrök néhány hatonta változtatnak az őrjáraton. Néhány pillanatot még vár, de aztán felpattan helyéről és az utca sötétebb részein kezdi megközelíteni a házat.
Csuklyáját felteszi, majd utoljára körbenéz, és csak akkor kezd el a zárral babrálni, ha nem lát senkit. Még új a zárak feltörésében, de kezd egyre jobb és jobb lenni benne. Kisebb nagyobb nehézségek árán, de végre valahára kinyílik az ajtó. Még ha úgy gondolja, hogy sok ideje van, akkor is sietve intézi a dolgokat. Magára zárja az ajtót és elővesz egy zsákot, amit hamar tele kezd pakolni mindenféle értékesnek vélt cuccokkal, mit sem sejtve, hogy egy őrjárat épp felé tart. *
//Egy kis segítség//
* A nap utolsó sugarai is már rég elhagyták az eget, s teljes sötétség lepi el a város azon részét, ahol a törp éppen leledzik. Egy sikátor fala mellett fekszik, csak a lehetőségére várva, ugyanis nem kis időt töltött azzal, hogy kikémlelje a helyi mozgolódásokat. Talán már egy hete lopja egy ház körül a levegőt. Az őrök helyzetét, gyakoriságát és menetüket már kívülről fújja. A ház körbeszaglása közben pedig még azt is kifülelte, hogy a lakosok néhány napig biztos távol lesznek. Se elvarratlan szál, se szemtanú nem áll az útjába. *
~ Ezekkel a semmirekellő őrökkel csak a baj van, milyen mázli, hogy a következő három órában egy sem fog erre járni. ~
* Gondolja magában, ám nem veszi számításba, hogy az őrök néhány hatonta változtatnak az őrjáraton. Néhány pillanatot még vár, de aztán felpattan helyéről és az utca sötétebb részein kezdi megközelíteni a házat.
Csuklyáját felteszi, majd utoljára körbenéz, és csak akkor kezd el a zárral babrálni, ha nem lát senkit. Még új a zárak feltörésében, de kezd egyre jobb és jobb lenni benne. Kisebb nagyobb nehézségek árán, de végre valahára kinyílik az ajtó. Még ha úgy gondolja, hogy sok ideje van, akkor is sietve intézi a dolgokat. Magára zárja az ajtót és elővesz egy zsákot, amit hamar tele kezd pakolni mindenféle értékesnek vélt cuccokkal, mit sem sejtve, hogy egy őrjárat épp felé tart. *
2516. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-24 14:10:24
Üzenet elküldve: 2025-06-24 14:10:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Amióta a fürdőben közelebb kerültek egymáshoz érzései teljesen átértékelődtek benne. Az elején teher volt a viszontlátás, mert felülkerekedett a múltjuk, az, ahogy akkor bántak egymással. Megmérgezte szívüket a gyűlölet, a féltékenység, félelem. Hamarosan viszont szárba szökkent valami. Olyan mélyről, hogy sokáig azt hitték, hogy az nem is létezik. Lassan növekvő bátorságuknak hála elöntötte őket valami tisztább, őszintébb, valami, ami után onnantól vágyakozni kezdtek. Ami benne újra felszította az ijedtséget, ami miatt menekülőre fogta és ami miatt végül mégis visszatért. És nem bánja, hogy így döntött. Nem bánja, hogy a férfinak adta magát, hogy betöltötték az utolsó, üresen maradt helyeket is egymással.
Ha belelátna a férfi fejébe valószínűleg megnyugtatná ezekkel a gondolatokkal. Mert ő nem érzi, hogy ez baj lenne vagy hiba. Talán a lényeg nem is ott van, hogy ezzel most Lazziar bemocskolja, hanem éppen ő tisztul meg kissé a nő által. De inkább csak egyszerűen kiélvezik magukban azt a kis részt, amit sokáig maguk elől is inkább elrejtettek, de erre a kis időre, a mai napra most hagyják, hogy szabadon bontson szárnyakat. Ráérnek később visszasimulni a megszokott hatköznapokba, a megszokott szerepükbe. Ez a pillanat most csak az övék, és nem is rest mindent megadni magából, hogy cserébe vissza is vegyen a férfiból. Önzőn.
A csókjaival, minden érintésével, ölének feszülésével is érezni akar, tapasztalni mindent a férfiból. A teste lassan engedelmeskedik a férfinak és az iránta érzett vágynak, enged és lassan a fájdalom gyönyörré válik.
Ahogy Lazziar eltávolodik tőle a kékek először meglepetten pillantanak az arcára. Lábait a combján pihenteti, miközben végigpillant mostoháján. A szíve ismét heves ütemben ver a mellkasában. Aprót nyelve fürkészi az arcát, látja a némán feltett kérdést, ami csak a férfi pillantásán keresztül ér el hozzá, de válaszra nincs ideje. Hangja visszafoghatatlanul tör fel torkából, ahogy kezei lekapnak a lepedőhöz, ujjai pedig erősen az anyagba marnak. A férfi mozgása uralja a testét, kitölti és minden mozdulat újra a beteljesülés felé sodorja. A levegőt szaporán szedi, teste engedelmesen mozdul a férfi ütemére, forrón izzó öle pedig egyre nyughatatlanabbul feszül a férfi köré. Ha akarná sem lenne már képes arra, hogy titkolja mennyire a hatása alá vonta a gyönyör.*
- Lazziar...
*Nyögi kéjtől fűszerezett hangon, ahogy ujjai tétován simítanak át a gyűrött lepedőről a férfi combjáig. Ágyékában érzi a fürdőben megismert lüktetés erősödését, azt, amivel ott is átélte a gyönyört, amit mostohája most is egyre inkább űz, hajszol benne.*
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Amióta a fürdőben közelebb kerültek egymáshoz érzései teljesen átértékelődtek benne. Az elején teher volt a viszontlátás, mert felülkerekedett a múltjuk, az, ahogy akkor bántak egymással. Megmérgezte szívüket a gyűlölet, a féltékenység, félelem. Hamarosan viszont szárba szökkent valami. Olyan mélyről, hogy sokáig azt hitték, hogy az nem is létezik. Lassan növekvő bátorságuknak hála elöntötte őket valami tisztább, őszintébb, valami, ami után onnantól vágyakozni kezdtek. Ami benne újra felszította az ijedtséget, ami miatt menekülőre fogta és ami miatt végül mégis visszatért. És nem bánja, hogy így döntött. Nem bánja, hogy a férfinak adta magát, hogy betöltötték az utolsó, üresen maradt helyeket is egymással.
Ha belelátna a férfi fejébe valószínűleg megnyugtatná ezekkel a gondolatokkal. Mert ő nem érzi, hogy ez baj lenne vagy hiba. Talán a lényeg nem is ott van, hogy ezzel most Lazziar bemocskolja, hanem éppen ő tisztul meg kissé a nő által. De inkább csak egyszerűen kiélvezik magukban azt a kis részt, amit sokáig maguk elől is inkább elrejtettek, de erre a kis időre, a mai napra most hagyják, hogy szabadon bontson szárnyakat. Ráérnek később visszasimulni a megszokott hatköznapokba, a megszokott szerepükbe. Ez a pillanat most csak az övék, és nem is rest mindent megadni magából, hogy cserébe vissza is vegyen a férfiból. Önzőn.
A csókjaival, minden érintésével, ölének feszülésével is érezni akar, tapasztalni mindent a férfiból. A teste lassan engedelmeskedik a férfinak és az iránta érzett vágynak, enged és lassan a fájdalom gyönyörré válik.
Ahogy Lazziar eltávolodik tőle a kékek először meglepetten pillantanak az arcára. Lábait a combján pihenteti, miközben végigpillant mostoháján. A szíve ismét heves ütemben ver a mellkasában. Aprót nyelve fürkészi az arcát, látja a némán feltett kérdést, ami csak a férfi pillantásán keresztül ér el hozzá, de válaszra nincs ideje. Hangja visszafoghatatlanul tör fel torkából, ahogy kezei lekapnak a lepedőhöz, ujjai pedig erősen az anyagba marnak. A férfi mozgása uralja a testét, kitölti és minden mozdulat újra a beteljesülés felé sodorja. A levegőt szaporán szedi, teste engedelmesen mozdul a férfi ütemére, forrón izzó öle pedig egyre nyughatatlanabbul feszül a férfi köré. Ha akarná sem lenne már képes arra, hogy titkolja mennyire a hatása alá vonta a gyönyör.*
- Lazziar...
*Nyögi kéjtől fűszerezett hangon, ahogy ujjai tétován simítanak át a gyűrött lepedőről a férfi combjáig. Ágyékában érzi a fürdőben megismert lüktetés erősödését, azt, amivel ott is átélte a gyönyört, amit mostohája most is egyre inkább űz, hajszol benne.*
2515. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-23 21:51:39
Üzenet elküldve: 2025-06-23 21:51:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Képtelen kirázni fejéből a gondolatot. A pillanat, amit most Rinével oszt meg, egyszerre izgató és ódzkodik tőle. Hányszor magyarázták már saját maguknak, és már egymásnak is, hogy nincs akadálya annak, hogy egymáséi legyenek. Mégis a gondolat, elméje legmélyén, furakodik benne. Bár nem tudja megmondani. A tudat, hogy a lány az oka? Akire taknyos kora óta, húgaként tekintett. Az lenne az az? Nem. Az nem lehet. Rine ahhoz túlságosan jó, ártatlan mint a frissen esett hó. Amibe ő lépett most bele sáros csizmájával. Viszont a gondolat. Ami utat törne magának, hogy még nem késő ezt megállítani. Azt szívtelen és önző része Lazziarnak lenyomja. Csírájában tépi ki. Nincs most ennek itt az ideje. Oly régóta várt erre. Erre és semmi másra! Vágya, az istenek verjék meg tán szerelme nem lankadhat, hogy mást már ne is említsen az elf fia. Nem fogja a világ össze pénzéért se elhajítani ezt a pillanatot. Mohón kihasználja minden percét. Elvégre. Ez volt ő mindig is, mindenki szemében. Egy önző, magának való szörny. Akit nem érdekel semmi és senki más.
Nem mutat semmit, abból a harcból ami most benne folyik. Sok mindent titkolt már el a lány elől, nem ez volt az első alkalom, és nem is az utolsó.
Marad hát még a jó szerető szerepében. A szörny majd később kibújhat belőle, hogy lakmározzon. A lány hívogató sóhajai és bőrén táncoló ujjai is csak ezt csalogatják ki belőle. És az az illat, az az erős illat nem segít a helyzetén.
Már tán beszélniük sem kell, tekintetét és gonosz mosolyát a lány már ezer közül is felismerné. Ő is látja a másikon, hogy ezt még visszafogja tőle kapni. Reméli, ki tudja. Ha képes a másikból is végre kicsalogatni azt a szörnyet ami lehet benne is ott rejlik. Micsoda vérontás lesz. Alig várja.
Érzi férfiassága körül a megszorult izmokat, a lány lélegzetét ami hirtelen megakad. Megtette, a gyönyörű tiszta képen egy apró folt termett. Ami az övé, és senki másé. Ez majd az ő mocskos lelkén szárad.
Elégedett és undorodik saját magától. Furcsa egyvelege ennek az egésznek, mégis annyira mámorító. Megrészegül tőle mint egy jó wegtoreni rumtól.
Mindeközben, ahogy lassan óvatosan beljebb hatol a lány ölébe ameddig a lány teste engedi. Megáll. Időt hagyva a másiknak. Közben, hogy a fájdalmát enyhítse, forró csókokkal halmozza el a másikat. Száján, nyakán. Mintha csak a bocsánatáért esedezne amiért fájdalmat mert okozni neki. Persze, ebből ő semmit sem sajnál. Sőt mi több, elégedett, büszke magára. Ezen hiúságán pedig csak nővel, ahogy ismét mozdulni kezd. Mert a lány minden rezzenésére jelet ad. Ujjaival hátán, amin biztosan érezni fogja majd azokat a nyomokat amiket hagyott a lány. Vagy épp a sóhajok, amik mint egy gyönyörű hangszer úgy muzsikál a zenész kezében.
A lány csókjai amit a bőrén érez mint billog égetik azt. Még ha pokol tüze is lenne, az sem érdekelné állná, sőt imádná. Ahogy most a lányt is.
Most még a lány közelében marad, a lány formás keblei szinte a mellkasát simogatják, ahogy lassú mozgást végez felette. Viszont amint érzi, ahogy a lány szorítása enged, úgy bátorodik fel. Hogy mozgása végre felvegye a lelkében érzett hevességet.
Mozgolódni kezd egy kis idő után. Felhúzza lábait, hogy végül térdeljen. Ő maga egy búcsú csókot adva eltávolodik a lánytól, hogy felegyenesedjen. Karjai pedig lassan csúsznak le a lány testén egészen derekáig, ahol egy határozott fogást keres magának. Rine lábai enyhén a levegőben, az ő combján pihenhetnek majd.
Tekintetében egy pajkos, szinte táncra hívó fény gyúl. Mintha csak az kérdezné a lánytól némán, készen áll e. A választ sem várja meg. Csípője ismét mozgásba kezd, ám most már nem finomkodik.
Az új látvány ami szeme előtt elterül, mint egy gyönyörű tájkép. Ahol minden egyes mozdulatával lassan reng meg.
Eddig érezte a lány szívének dobbanását a mellkasán. Most viszont csak bízni tud benne. Ám csak úgy, ahogy a másiké, az övé is majd kiugrik a mellkasából.*
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Képtelen kirázni fejéből a gondolatot. A pillanat, amit most Rinével oszt meg, egyszerre izgató és ódzkodik tőle. Hányszor magyarázták már saját maguknak, és már egymásnak is, hogy nincs akadálya annak, hogy egymáséi legyenek. Mégis a gondolat, elméje legmélyén, furakodik benne. Bár nem tudja megmondani. A tudat, hogy a lány az oka? Akire taknyos kora óta, húgaként tekintett. Az lenne az az? Nem. Az nem lehet. Rine ahhoz túlságosan jó, ártatlan mint a frissen esett hó. Amibe ő lépett most bele sáros csizmájával. Viszont a gondolat. Ami utat törne magának, hogy még nem késő ezt megállítani. Azt szívtelen és önző része Lazziarnak lenyomja. Csírájában tépi ki. Nincs most ennek itt az ideje. Oly régóta várt erre. Erre és semmi másra! Vágya, az istenek verjék meg tán szerelme nem lankadhat, hogy mást már ne is említsen az elf fia. Nem fogja a világ össze pénzéért se elhajítani ezt a pillanatot. Mohón kihasználja minden percét. Elvégre. Ez volt ő mindig is, mindenki szemében. Egy önző, magának való szörny. Akit nem érdekel semmi és senki más.
Nem mutat semmit, abból a harcból ami most benne folyik. Sok mindent titkolt már el a lány elől, nem ez volt az első alkalom, és nem is az utolsó.
Marad hát még a jó szerető szerepében. A szörny majd később kibújhat belőle, hogy lakmározzon. A lány hívogató sóhajai és bőrén táncoló ujjai is csak ezt csalogatják ki belőle. És az az illat, az az erős illat nem segít a helyzetén.
Már tán beszélniük sem kell, tekintetét és gonosz mosolyát a lány már ezer közül is felismerné. Ő is látja a másikon, hogy ezt még visszafogja tőle kapni. Reméli, ki tudja. Ha képes a másikból is végre kicsalogatni azt a szörnyet ami lehet benne is ott rejlik. Micsoda vérontás lesz. Alig várja.
Érzi férfiassága körül a megszorult izmokat, a lány lélegzetét ami hirtelen megakad. Megtette, a gyönyörű tiszta képen egy apró folt termett. Ami az övé, és senki másé. Ez majd az ő mocskos lelkén szárad.
Elégedett és undorodik saját magától. Furcsa egyvelege ennek az egésznek, mégis annyira mámorító. Megrészegül tőle mint egy jó wegtoreni rumtól.
Mindeközben, ahogy lassan óvatosan beljebb hatol a lány ölébe ameddig a lány teste engedi. Megáll. Időt hagyva a másiknak. Közben, hogy a fájdalmát enyhítse, forró csókokkal halmozza el a másikat. Száján, nyakán. Mintha csak a bocsánatáért esedezne amiért fájdalmat mert okozni neki. Persze, ebből ő semmit sem sajnál. Sőt mi több, elégedett, büszke magára. Ezen hiúságán pedig csak nővel, ahogy ismét mozdulni kezd. Mert a lány minden rezzenésére jelet ad. Ujjaival hátán, amin biztosan érezni fogja majd azokat a nyomokat amiket hagyott a lány. Vagy épp a sóhajok, amik mint egy gyönyörű hangszer úgy muzsikál a zenész kezében.
A lány csókjai amit a bőrén érez mint billog égetik azt. Még ha pokol tüze is lenne, az sem érdekelné állná, sőt imádná. Ahogy most a lányt is.
Most még a lány közelében marad, a lány formás keblei szinte a mellkasát simogatják, ahogy lassú mozgást végez felette. Viszont amint érzi, ahogy a lány szorítása enged, úgy bátorodik fel. Hogy mozgása végre felvegye a lelkében érzett hevességet.
Mozgolódni kezd egy kis idő után. Felhúzza lábait, hogy végül térdeljen. Ő maga egy búcsú csókot adva eltávolodik a lánytól, hogy felegyenesedjen. Karjai pedig lassan csúsznak le a lány testén egészen derekáig, ahol egy határozott fogást keres magának. Rine lábai enyhén a levegőben, az ő combján pihenhetnek majd.
Tekintetében egy pajkos, szinte táncra hívó fény gyúl. Mintha csak az kérdezné a lánytól némán, készen áll e. A választ sem várja meg. Csípője ismét mozgásba kezd, ám most már nem finomkodik.
Az új látvány ami szeme előtt elterül, mint egy gyönyörű tájkép. Ahol minden egyes mozdulatával lassan reng meg.
Eddig érezte a lány szívének dobbanását a mellkasán. Most viszont csak bízni tud benne. Ám csak úgy, ahogy a másiké, az övé is majd kiugrik a mellkasából.*
2514. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-23 20:14:11
Üzenet elküldve: 2025-06-23 20:14:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi érintése egyszerre égeti és oltja, ahogy az idegenül ismerős vágyak egyre csak erősödnek benne. A kádban már megtapasztalta az igazi és őszinte gyönyört, most pedig úgy vágyik rá újból, mintha hosszú ideje nem ízlelhette volna meg. De mégsem érzi ezt most a helyén. Azért, mert még eddig nem adta magát oda senkinek, azzal tisztában van, hogy a férfi gyönyöréhez ez még csak az út kezdete. Szeretné, akarja, hogy ő is a kedvére tegyen mostohájának. Azt sem bánja, ha még nem kerül a kezébe az irányítás. Tanulni, bizonyítani ráér máskor is. Hagyja, engedi, sőt kívánja is, hogy a férfi most teljesen használja, de csakis azzal a feltétellel, hogy neki is ugyan olyan jó legyen. Teste megfeszül, majd enged a gyönyör hullámainak, ujjai apró, remegő mozdulatokkal simulnak a férfi hátára, vállára, kapaszkodik abba, amit most ez a pillanat nyújt.
Lazziar lassan elhúzódik, de érzi, hogy a hirtelen jött szünet egy cseppet sem enyhít ölének izgalmán. Sőt, azt csak tovább szítja, mikor megérzi magán a másik testének melegét. Lassan pillant vissza rá, kipirult arccal, de őszinte, kedves mosollyal. Kezét lassan emeli meg, hogy puhán az arcára simítson. A mosoly egy pillanatra csak akkor tűnik el, mikor talán életében először hallja meg teljes nevét a férfi ajkai közül kiszökni. Először csak némán, meglepetten fürkészi az arcát, de végül a mosoly újra szirmot bont az ajkain, amikkel végül gyengéden csókol a férfiéra.*
- Még nem mindent.
*Suttogja halkan a csókba, miközben ujjai továbbra is az arcát cirógatják. A szíve most erősebben dobban, miközben elveszik a topáz szín szemekben.
Combjait lassan nyitja el, szabadon maradt keze pedig óvatosan fonódik a férfi köré, a karja alatt, tenyere pedig lapockáján pihen meg. A pillanat varázsát, a férfi arcán futólag megjelenő gyengédséget viszont hamar elsöpri újra az a tökéletesen jól ismert gonosz mosoly. Már biztos abban, hogy ezért még kapni fog. A játszadozás nem lesz megtorlatlan, csak várat magával. Most végre az övé akar lenni teljesen. A szívét nekiadta már, most a teste következik, hogy bizonyítsa, hogy marad, hogy az övé. Ha azt akarja, hogy esdekeljen, hát fog. Csípője közben kész már mozdulni, de mostohája végül enged, s mire valóban megtehetné a lépést, megérzi combjai között a feszítő érzést. Lapockáján pihenő keze kissé görcsösebben markol a bőrbe, mert hiába a finom mozdulat, a gyengédség, az első érzés kellemetlen. A levegő egy pillanatra bennreked a tüdejében, ami apránként és lassan távozik, ahogy a fájdalom is enyhül, s végül múlik is. Az ujjak is engednek kissé, végül már puhán cirógatnak. Ahogy a pillanatnyi fájdalom a múlté, teste szorosabban simul a másikhoz, sóhajai pedig csakhamar elárulják, hogy újból csak a gyönyör az, ami uralkodik felette. Gyengéden csókol az arcára, a nyakára, puhán a vállaira, miközben ujjai a a gerince mentén cirógatnak végig. A szíve izgatottan kalapál a mellkasában, lassan pedig elégedett sóhajai is helyette beszélnek.*
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi érintése egyszerre égeti és oltja, ahogy az idegenül ismerős vágyak egyre csak erősödnek benne. A kádban már megtapasztalta az igazi és őszinte gyönyört, most pedig úgy vágyik rá újból, mintha hosszú ideje nem ízlelhette volna meg. De mégsem érzi ezt most a helyén. Azért, mert még eddig nem adta magát oda senkinek, azzal tisztában van, hogy a férfi gyönyöréhez ez még csak az út kezdete. Szeretné, akarja, hogy ő is a kedvére tegyen mostohájának. Azt sem bánja, ha még nem kerül a kezébe az irányítás. Tanulni, bizonyítani ráér máskor is. Hagyja, engedi, sőt kívánja is, hogy a férfi most teljesen használja, de csakis azzal a feltétellel, hogy neki is ugyan olyan jó legyen. Teste megfeszül, majd enged a gyönyör hullámainak, ujjai apró, remegő mozdulatokkal simulnak a férfi hátára, vállára, kapaszkodik abba, amit most ez a pillanat nyújt.
Lazziar lassan elhúzódik, de érzi, hogy a hirtelen jött szünet egy cseppet sem enyhít ölének izgalmán. Sőt, azt csak tovább szítja, mikor megérzi magán a másik testének melegét. Lassan pillant vissza rá, kipirult arccal, de őszinte, kedves mosollyal. Kezét lassan emeli meg, hogy puhán az arcára simítson. A mosoly egy pillanatra csak akkor tűnik el, mikor talán életében először hallja meg teljes nevét a férfi ajkai közül kiszökni. Először csak némán, meglepetten fürkészi az arcát, de végül a mosoly újra szirmot bont az ajkain, amikkel végül gyengéden csókol a férfiéra.*
- Még nem mindent.
*Suttogja halkan a csókba, miközben ujjai továbbra is az arcát cirógatják. A szíve most erősebben dobban, miközben elveszik a topáz szín szemekben.
Combjait lassan nyitja el, szabadon maradt keze pedig óvatosan fonódik a férfi köré, a karja alatt, tenyere pedig lapockáján pihen meg. A pillanat varázsát, a férfi arcán futólag megjelenő gyengédséget viszont hamar elsöpri újra az a tökéletesen jól ismert gonosz mosoly. Már biztos abban, hogy ezért még kapni fog. A játszadozás nem lesz megtorlatlan, csak várat magával. Most végre az övé akar lenni teljesen. A szívét nekiadta már, most a teste következik, hogy bizonyítsa, hogy marad, hogy az övé. Ha azt akarja, hogy esdekeljen, hát fog. Csípője közben kész már mozdulni, de mostohája végül enged, s mire valóban megtehetné a lépést, megérzi combjai között a feszítő érzést. Lapockáján pihenő keze kissé görcsösebben markol a bőrbe, mert hiába a finom mozdulat, a gyengédség, az első érzés kellemetlen. A levegő egy pillanatra bennreked a tüdejében, ami apránként és lassan távozik, ahogy a fájdalom is enyhül, s végül múlik is. Az ujjak is engednek kissé, végül már puhán cirógatnak. Ahogy a pillanatnyi fájdalom a múlté, teste szorosabban simul a másikhoz, sóhajai pedig csakhamar elárulják, hogy újból csak a gyönyör az, ami uralkodik felette. Gyengéden csókol az arcára, a nyakára, puhán a vállaira, miközben ujjai a a gerince mentén cirógatnak végig. A szíve izgatottan kalapál a mellkasában, lassan pedig elégedett sóhajai is helyette beszélnek.*
2513. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-20 19:11:12
Üzenet elküldve: 2025-06-20 19:11:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Elérkezett hát az a pillanat, amire oly régóta várt. Boldog, legalább is azt hiszi. Ennek ellenére, egy apró, mégis erős kétely érzete kezdi szorongatni szívét. Azonban Lazziar túl makacs, eljutott idáig, nem hagyja, hogy tudata, a józanabbig fele megakadályozza ebben. Jelét nem mutatja, szíve erős dobogása pont ugyan olyan az mámortól, mintha az idegesség uralkodna rajta. Ez a folytonos kettőség, a kettőjük kettősége, most sem hagyja nyugodni őt. Hiba ez talán? Lehet. Valahol már most érzi, hogy veszélybe sodorja a lányt, és saját magát is. Mégsem hallgat erre. Fejest ugrik hát az élvezetekbe. Innen már nincs kiút. Legyen az ára bármi is a jövőben.
Ő izzad, el nem tudná képzelni, hogy tud most a lányka fázni, a kis kályha tüze, ha már nem is ég, de parázslik még benne. Lehet ez az oka. Sebaj, nem veszi el kedvét ez sem.
Ettől függetlenül jelét nem mutatja, eléggé jól tudja már ezt hátra hagyni, hogy más arcot mutasson, egy olyan amit most akar. Mert tudja, valódival csak megbántaná a lányt.
Látja az igyekezetet amit értékel, az apró érintések, a puha ujjak az ő vágytól égő bőrén. Viszont most ő akar irányítani, a lány ráér majd bizonyítani. Most ő akar. Mintha minden múltban elkövetett bűnét akarna meggyónni azzal, hogy most kimutatja mennyire is szereti a lányt. Csak arra koncentrál, hagyja is a kételyeket, nem kellenek most azok. Azok a sóhajok, hangos nyögések, a levegő kapkodása a lánytól, ezt akarja hallani, látni, ahogy lábai megrebegnek kezei között, ahogy csípője az érintésétől hullámzik mert a vad tenger. Rine bőrének és nedveinek íze amit nyelve hegyén érez, csak jobban átbillentő őt.
Ekkor azonban meghallja saját nevét, mert a lány testének válaszára nem lett volna hajlandó megállni. Elhúzódik a lány öléből, lassan fújtatva mint egy ugrani készülő vad. Száján egy kéjes gonosz mosoly jelenik meg. Elérte amit akar, a könyörgést. Ami szebb muzsika mint amit bárhol is hallhatna. Kimért óvatos mozdulatokkal helyezkedik el a lány felett. Elveszve a kékekben. Mást a lányon kívül nem is képes látni, megszűnt minden más. Ismét közel hajol, a csókját akarja, az ajkai puhaságát.*
- Rinewenya
*Alig találja a szavakat mit mondhatna, szinte a teljes nevén sosem szólította a lányt. Gúnynevek helyett sem használt a Rinénél többet. Most mégis, mintha imát mormolna el. Egy szívből jövő apró imát, amit a benne szorongó kételyek be is mocskolnak. De ezt csak ő látja. Had mardossák őt, a lánynak nem eshet baja. Számára csak a gyönyört hozza el.*
- Én most mindent megkaptam.
*Válaszolja elhúzódva a lány ajkaitól. Neki most csak ez kell, hogy adjon. Minden tettéért. Csak bocsásson meg neki.
Derekát kezdi el mozgatni, hogy a lány öle között utat találjon. Kezével sőt már nyelvével is már érezte a lány bőrének érintését, melegét. Most viszont egy belsőbb mélyebb érzés kezdi el kerülgetni, ahogy megérinti a másikat férfiasságával. A forróság és az apró izmok enyhén szorító érzése csalogatja őt. Nem sieti el, nem akar fájdalmat okozni a másiknak. Lassan mozdul előre, és hátra. Mintha csak incselkedne a másikkal. Hisz a gonosz mosoly most ismét húzódik arcán. Vajon a lány ismét könyörögni fog? Tényleg ennyire akarja? Hát tegyen érte, mintha invitálná a másikat, tegye meg csípőjével azt a végső mozdulatot, hogy végre teljesen egymáséi legyenek.
De végül megkegyelmez. Az utolsó pillanatban, mélyen belenéz a lány szemébe, és egy óvatos lassú mozdulattal előre mozdul. Végre érzi, a lány teljes melegét, ölének szorítását. Ő is így tesz, gyengéden nyúl a lány tarkójára, hogy hajába túrjon. Ezzel is gyengéden tartva és magához húzva a lány testét.
Csípője kezdetleges lassú mozgásán úgy váltja fel, ahogy érzi a lány kényelmét, amikor jelet lát, hogy tovább haladhat.
Saját sóhajai is csatlakoznak a lányéhoz. Neki is egyre szaporább a légzése, ahogy testét egyre jobban átadja a gyönyöröknek, a lány ölelésének és csókjainak.*
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Elérkezett hát az a pillanat, amire oly régóta várt. Boldog, legalább is azt hiszi. Ennek ellenére, egy apró, mégis erős kétely érzete kezdi szorongatni szívét. Azonban Lazziar túl makacs, eljutott idáig, nem hagyja, hogy tudata, a józanabbig fele megakadályozza ebben. Jelét nem mutatja, szíve erős dobogása pont ugyan olyan az mámortól, mintha az idegesség uralkodna rajta. Ez a folytonos kettőség, a kettőjük kettősége, most sem hagyja nyugodni őt. Hiba ez talán? Lehet. Valahol már most érzi, hogy veszélybe sodorja a lányt, és saját magát is. Mégsem hallgat erre. Fejest ugrik hát az élvezetekbe. Innen már nincs kiút. Legyen az ára bármi is a jövőben.
Ő izzad, el nem tudná képzelni, hogy tud most a lányka fázni, a kis kályha tüze, ha már nem is ég, de parázslik még benne. Lehet ez az oka. Sebaj, nem veszi el kedvét ez sem.
Ettől függetlenül jelét nem mutatja, eléggé jól tudja már ezt hátra hagyni, hogy más arcot mutasson, egy olyan amit most akar. Mert tudja, valódival csak megbántaná a lányt.
Látja az igyekezetet amit értékel, az apró érintések, a puha ujjak az ő vágytól égő bőrén. Viszont most ő akar irányítani, a lány ráér majd bizonyítani. Most ő akar. Mintha minden múltban elkövetett bűnét akarna meggyónni azzal, hogy most kimutatja mennyire is szereti a lányt. Csak arra koncentrál, hagyja is a kételyeket, nem kellenek most azok. Azok a sóhajok, hangos nyögések, a levegő kapkodása a lánytól, ezt akarja hallani, látni, ahogy lábai megrebegnek kezei között, ahogy csípője az érintésétől hullámzik mert a vad tenger. Rine bőrének és nedveinek íze amit nyelve hegyén érez, csak jobban átbillentő őt.
Ekkor azonban meghallja saját nevét, mert a lány testének válaszára nem lett volna hajlandó megállni. Elhúzódik a lány öléből, lassan fújtatva mint egy ugrani készülő vad. Száján egy kéjes gonosz mosoly jelenik meg. Elérte amit akar, a könyörgést. Ami szebb muzsika mint amit bárhol is hallhatna. Kimért óvatos mozdulatokkal helyezkedik el a lány felett. Elveszve a kékekben. Mást a lányon kívül nem is képes látni, megszűnt minden más. Ismét közel hajol, a csókját akarja, az ajkai puhaságát.*
- Rinewenya
*Alig találja a szavakat mit mondhatna, szinte a teljes nevén sosem szólította a lányt. Gúnynevek helyett sem használt a Rinénél többet. Most mégis, mintha imát mormolna el. Egy szívből jövő apró imát, amit a benne szorongó kételyek be is mocskolnak. De ezt csak ő látja. Had mardossák őt, a lánynak nem eshet baja. Számára csak a gyönyört hozza el.*
- Én most mindent megkaptam.
*Válaszolja elhúzódva a lány ajkaitól. Neki most csak ez kell, hogy adjon. Minden tettéért. Csak bocsásson meg neki.
Derekát kezdi el mozgatni, hogy a lány öle között utat találjon. Kezével sőt már nyelvével is már érezte a lány bőrének érintését, melegét. Most viszont egy belsőbb mélyebb érzés kezdi el kerülgetni, ahogy megérinti a másikat férfiasságával. A forróság és az apró izmok enyhén szorító érzése csalogatja őt. Nem sieti el, nem akar fájdalmat okozni a másiknak. Lassan mozdul előre, és hátra. Mintha csak incselkedne a másikkal. Hisz a gonosz mosoly most ismét húzódik arcán. Vajon a lány ismét könyörögni fog? Tényleg ennyire akarja? Hát tegyen érte, mintha invitálná a másikat, tegye meg csípőjével azt a végső mozdulatot, hogy végre teljesen egymáséi legyenek.
De végül megkegyelmez. Az utolsó pillanatban, mélyen belenéz a lány szemébe, és egy óvatos lassú mozdulattal előre mozdul. Végre érzi, a lány teljes melegét, ölének szorítását. Ő is így tesz, gyengéden nyúl a lány tarkójára, hogy hajába túrjon. Ezzel is gyengéden tartva és magához húzva a lány testét.
Csípője kezdetleges lassú mozgásán úgy váltja fel, ahogy érzi a lány kényelmét, amikor jelet lát, hogy tovább haladhat.
Saját sóhajai is csatlakoznak a lányéhoz. Neki is egyre szaporább a légzése, ahogy testét egyre jobban átadja a gyönyöröknek, a lány ölelésének és csókjainak.*
2512. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-20 13:22:47
Üzenet elküldve: 2025-06-20 13:22:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Úgy nézek ki, mint akit meglep?
*Pillant komiszul a férfi arcára, miközben finoman a kezére szorít. Nem, már régen nem lepődik meg az ilyenen. Az lenne inkább meglepő, sőt talán ijesztő, ha nem szúrna időnként oda valami gonoszkás megjegyzést. De az őszintét megvallva egyáltalán nem bánja, ha nem így lenne talán még azt gondolná, hogy valaki megszállta a bátyját és nem is ő létezik már a saját testében. A gondolatra pedig még a hideg is kirázza.
Szerencsére mostohája gyorsan gondoskodik arról, hogy a csupasz testét ne lepje el a libabőr. Ahogy elterül Lazziaron a testének melege jótékonyan köszön rá. Elmélyül a csókban, a másik bőrének érintésében. Minden porcikájával tapasztalni akar, tanulni és elég jóvá válni a férfi számára. Érzi a másik vágyódását is, a kezei között tartott arc melegségét. Valahol büszke is magára, hogy képes felszítani a tüzet a férfiban. Egyik keze lassan indul meg a sötét tincsek felé, hogy ujjai belesimíthassanak, míg a másik sem időzik tovább az arcán. Szinte csak ujjhegyeivel érintve cirógat le az oldalán egészen a csípőjéig, majd onnan lassú mozdulatokkal vissza. Ő már kapott a fürdőben így, most szeretne adni. Elhatározta, hogy igyekszik és ügyes lesz, ha pedig megakad, akkor a bátyja kisegíti. A terv viszont befejezetlenné válik, amint mostohája fölé kerekedik.
Megszeppenten pislog rá, mert azt hiszi, hogy mégsem elég ügyes, de az érintések, az apró csókok hamar kiűzik fejéből a butaságot.
Kéjes sóhajai egyre erősödnek, egyre hangosabbá válnak, ahogy Lazziar végighalad a testén. A fürdőben érzett fáradtságnak már szinte nyoma sincs. A parazsat a férfi csakhamar újból tűzzé szítja. Ujjai az ágy lepedőjére simítanak, ahogy ölénél újból elárasztja az az izgalom, amint nem olyan rég tapasztalt meg a vízben. Ugyan olyan intenzíven, gyengéden, de ez így mégis más.*
- Lazziar...
*A fejét hátra billentve kapkodja szaporán a levegőt, ahogy teste ismét őszintén reagál. Hullámzik a kéjtől és a vágytól, hogy újból többet akar. A bátyját akarja. Annak ellenére, hogy még sosem ért hozzá senki nagyjából tudja, hogy mi következhet. Azt is tudja, hogy az bátyjának is épp olyan kielégülést okozhat, mint amiben neki már része volt. Azt akarja, mert így önzőnek érzi magát.*
- Akarlak...
*Nyögi halkan, ahogy lenyúlva simít finoman a hajába. Végül fejét is kissé megemelve hunyorog le mostohájára.*
- Téged.
*Pihegi szaporán, ahogy lassan felkönyökölve húzódik el kissé.*
- Azt akarom, hogy neked is jó legyen.
*Motyogja megszeppenten, most újból szégyenlősen, ahogy inkább lesüti a szemeit.*
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Úgy nézek ki, mint akit meglep?
*Pillant komiszul a férfi arcára, miközben finoman a kezére szorít. Nem, már régen nem lepődik meg az ilyenen. Az lenne inkább meglepő, sőt talán ijesztő, ha nem szúrna időnként oda valami gonoszkás megjegyzést. De az őszintét megvallva egyáltalán nem bánja, ha nem így lenne talán még azt gondolná, hogy valaki megszállta a bátyját és nem is ő létezik már a saját testében. A gondolatra pedig még a hideg is kirázza.
Szerencsére mostohája gyorsan gondoskodik arról, hogy a csupasz testét ne lepje el a libabőr. Ahogy elterül Lazziaron a testének melege jótékonyan köszön rá. Elmélyül a csókban, a másik bőrének érintésében. Minden porcikájával tapasztalni akar, tanulni és elég jóvá válni a férfi számára. Érzi a másik vágyódását is, a kezei között tartott arc melegségét. Valahol büszke is magára, hogy képes felszítani a tüzet a férfiban. Egyik keze lassan indul meg a sötét tincsek felé, hogy ujjai belesimíthassanak, míg a másik sem időzik tovább az arcán. Szinte csak ujjhegyeivel érintve cirógat le az oldalán egészen a csípőjéig, majd onnan lassú mozdulatokkal vissza. Ő már kapott a fürdőben így, most szeretne adni. Elhatározta, hogy igyekszik és ügyes lesz, ha pedig megakad, akkor a bátyja kisegíti. A terv viszont befejezetlenné válik, amint mostohája fölé kerekedik.
Megszeppenten pislog rá, mert azt hiszi, hogy mégsem elég ügyes, de az érintések, az apró csókok hamar kiűzik fejéből a butaságot.
Kéjes sóhajai egyre erősödnek, egyre hangosabbá válnak, ahogy Lazziar végighalad a testén. A fürdőben érzett fáradtságnak már szinte nyoma sincs. A parazsat a férfi csakhamar újból tűzzé szítja. Ujjai az ágy lepedőjére simítanak, ahogy ölénél újból elárasztja az az izgalom, amint nem olyan rég tapasztalt meg a vízben. Ugyan olyan intenzíven, gyengéden, de ez így mégis más.*
- Lazziar...
*A fejét hátra billentve kapkodja szaporán a levegőt, ahogy teste ismét őszintén reagál. Hullámzik a kéjtől és a vágytól, hogy újból többet akar. A bátyját akarja. Annak ellenére, hogy még sosem ért hozzá senki nagyjából tudja, hogy mi következhet. Azt is tudja, hogy az bátyjának is épp olyan kielégülést okozhat, mint amiben neki már része volt. Azt akarja, mert így önzőnek érzi magát.*
- Akarlak...
*Nyögi halkan, ahogy lenyúlva simít finoman a hajába. Végül fejét is kissé megemelve hunyorog le mostohájára.*
- Téged.
*Pihegi szaporán, ahogy lassan felkönyökölve húzódik el kissé.*
- Azt akarom, hogy neked is jó legyen.
*Motyogja megszeppenten, most újból szégyenlősen, ahogy inkább lesüti a szemeit.*
2511. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-19 21:41:11
Üzenet elküldve: 2025-06-19 21:41:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ha nincs válasz is nagyon jó válasz ilyen alkalmaknál. Ha nem mosolyogna a lány elégedetten, kisimult arccal mint egy tejbetök, már aggódna, hogy amit az előbb művelt Rinével, azt rosszul csinálta. De a halk szuszogás, a lánymellkasánál érződő erős pulzus, ami egyre jobban lassul a lazításnak köszönhetően, elég válasz neki.
Végül a gonoszkodás kibújva belőle, némi választ csikar ki a pilledt Rinéből, akinek arca a hamvas fehérből azóta szép élettel teli vörös lett.
Még szép, hogy úgy bánik vele mint egy hercegnő. Mert az övé, nem is fogja engedi, hogy bárki rámerje vetni akár csak a szemét is. Az ő kincse és nem fogja kiengedni őt karmai közül semmi pénzért.
A lány kuncogása csak zene füleinek, nagyon jól párosul miközben az idomairól itatja fel a vízcseppeket. Ezzel is csak gerjesztve a benne lévő fenevadat.*
- Még meglepődsz?
*Kérdezi megragadva a lány kezét, hogy közösen érkezzen meg végül az ágyába. A lány súlya lágyan terül el testén. Ezt a terhet bármikor szíves örömest elviselné. Nem is engedi a lánynak hogy térdére helyezze a súlyt, derekára ráfogva határozottan magához húzza, hogy annak bőre összeérjen sajátjával. Érezni akarja annak puhaságát ahol csak tudja.
A benne lángoló tüzet, a lány forró, és most már sokkal határozottabb csókja a végletekig szítja.
Rine érezheti nem csak az ő arca izzik, Lazziaré is. Bár nem a pírtól, szimplán csak a vér ami fortyog most ereiben. Sápadt bőre most neki is sokkal élettel telibb.
Elvész az idő a lány csókjában, kezei pedig ösztönösen kutatják a lány puha selymes tapintású formáit. Bele is markol annak lágy fenekébe, ha tehetné belemélyesztené karmait, ha lenne.
Végül türelmetlensége kerekedik felül, többet akar. De nem elvenni. Adni, a lánynak, megmutatni az élvezetek formáit. Meg is ragadja a lányt, hogy oldalra fordítsa őt az ágyban, majd ő kerekedjen felül. Ajkairól elvándorolva halad Rine arcán, fülcimpájáig, majd lassan haladva lefelé a nyakon keresztül megízleli formás kebleit. Elidőzik egy keveset, hogy Rinében a vágy tüzét jobban felizzítsa. Nem is akarja sokáig várakoztatni a lány, hasára érkező apró csókok után, lejjebb elhelyezkedve a lány lábai között, annak hasa legalsó pontján kezd el szelíden végig simítani. Érezheti forró leheletét lágyékán, mielőtt apró csókot adna csupán érzékeny pontjára. Majd ismét és ismét. Piszkálva ezzel a parazsat. Végül amilyen forró csókot adott a lány ajkai, ugyan ezt megteszi lejjebb is. Lágy apró mozdulatokat téve, amik a vágy hevével lassan kezdenek gyorsabbá válni. Nem is tervez addig megállni míg Rine könyörögni nem fog neki. Bár lehet akkor sem lesz hajlandó. Elhatározta, hogy a lányból minden apró cseppet ki fog sajtolni, és ő betartja a szavát.*
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ha nincs válasz is nagyon jó válasz ilyen alkalmaknál. Ha nem mosolyogna a lány elégedetten, kisimult arccal mint egy tejbetök, már aggódna, hogy amit az előbb művelt Rinével, azt rosszul csinálta. De a halk szuszogás, a lánymellkasánál érződő erős pulzus, ami egyre jobban lassul a lazításnak köszönhetően, elég válasz neki.
Végül a gonoszkodás kibújva belőle, némi választ csikar ki a pilledt Rinéből, akinek arca a hamvas fehérből azóta szép élettel teli vörös lett.
Még szép, hogy úgy bánik vele mint egy hercegnő. Mert az övé, nem is fogja engedi, hogy bárki rámerje vetni akár csak a szemét is. Az ő kincse és nem fogja kiengedni őt karmai közül semmi pénzért.
A lány kuncogása csak zene füleinek, nagyon jól párosul miközben az idomairól itatja fel a vízcseppeket. Ezzel is csak gerjesztve a benne lévő fenevadat.*
- Még meglepődsz?
*Kérdezi megragadva a lány kezét, hogy közösen érkezzen meg végül az ágyába. A lány súlya lágyan terül el testén. Ezt a terhet bármikor szíves örömest elviselné. Nem is engedi a lánynak hogy térdére helyezze a súlyt, derekára ráfogva határozottan magához húzza, hogy annak bőre összeérjen sajátjával. Érezni akarja annak puhaságát ahol csak tudja.
A benne lángoló tüzet, a lány forró, és most már sokkal határozottabb csókja a végletekig szítja.
Rine érezheti nem csak az ő arca izzik, Lazziaré is. Bár nem a pírtól, szimplán csak a vér ami fortyog most ereiben. Sápadt bőre most neki is sokkal élettel telibb.
Elvész az idő a lány csókjában, kezei pedig ösztönösen kutatják a lány puha selymes tapintású formáit. Bele is markol annak lágy fenekébe, ha tehetné belemélyesztené karmait, ha lenne.
Végül türelmetlensége kerekedik felül, többet akar. De nem elvenni. Adni, a lánynak, megmutatni az élvezetek formáit. Meg is ragadja a lányt, hogy oldalra fordítsa őt az ágyban, majd ő kerekedjen felül. Ajkairól elvándorolva halad Rine arcán, fülcimpájáig, majd lassan haladva lefelé a nyakon keresztül megízleli formás kebleit. Elidőzik egy keveset, hogy Rinében a vágy tüzét jobban felizzítsa. Nem is akarja sokáig várakoztatni a lány, hasára érkező apró csókok után, lejjebb elhelyezkedve a lány lábai között, annak hasa legalsó pontján kezd el szelíden végig simítani. Érezheti forró leheletét lágyékán, mielőtt apró csókot adna csupán érzékeny pontjára. Majd ismét és ismét. Piszkálva ezzel a parazsat. Végül amilyen forró csókot adott a lány ajkai, ugyan ezt megteszi lejjebb is. Lágy apró mozdulatokat téve, amik a vágy hevével lassan kezdenek gyorsabbá válni. Nem is tervez addig megállni míg Rine könyörögni nem fog neki. Bár lehet akkor sem lesz hajlandó. Elhatározta, hogy a lányból minden apró cseppet ki fog sajtolni, és ő betartja a szavát.*
2510. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-19 19:39:47
Üzenet elküldve: 2025-06-19 19:39:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Trylnor//
*Az, hogy most "ehet" végre valamit, amitől jóllakik, olyan örömmel tölti el, amit már régen érzett. Persze igyekszik ezt nem mutatni, de talán nem annyira jó bárd-utánzó, mint az gondolja. A szemei igen is árulkodóak, talán ha nem is Trylnor számára, de egy jó emberismerő mindenképpen látná, hogy bizony túlságosan is örül. Eszébe jut egy forró pite, amit két(!) hónapja lopott a piacon, azzal ette tele magát. Igaz, hogy a torkát és a nyelvét is szétégette, de a kelt tészta annyira elterítette az időközben összement gyomrát, hogy legalább egy fél napig nemesnek érezhette magát. Úgy képzeli, hogy a nemesek mindig jóllakottak, ahogy a kereskedők is. Habár a fennhéjázó népség csengő aranyért veszi meg a betevőt, abban is biztos, hogy a kereskedők mindig megrövidítik a saját készleteiket, ezért is nem válik belőlük soha kékvérű, mert nem osztják be maguknak az adagot. Némelyik olyan dagadt, mint a lekváros ólajtó, pedig az tényleg igazán széles lehet. Jaj, de lenyalna egy kis lekvárt egy ólajtóról! De azon csak disznószar szokott lenni, azt pedig még ő sem szokta nyalogatni.*
- Naná, az ártatlan bárány hozzám képest egy véres kezű útonálló büdös ork! *Felkacag a saját viccén, miközben Tryl ötleteket ad neki. Mivel régebb óta és tovább élt már a komájánál az árvaház óvó védelme nélkül, sok helyen húzta már meg magát a hosszú évek alatt. A köcsögös történetnél viszont újra nevetni kezd, el tudja képzelni, hogy Trylnor mit művelhetett unalmában.*
- Jó, azt hiszem ott még nem jártam. Melyik negyedben van? *Gondolkodik el láthatóan, még a kis fiola is megbillen a kezében. De "azonnal" észreveszi és visszaállítja egyenesbe, még csak az kéne, hogy az értékes ajándéknak baja legyen.*
- Ó, kár. *Húzza el a száját eléggé. Mert ha úgy cserélte a srác, akkor nincs neki állandó lelőhelye ebből. Pedig milyen jó lenne, ha tudna még szerezni, bár fogalma sincs, hogy megérné-e rá kuporgatni, de ha az ígért hatás nem maradna el, nem gondolkodna, hogy mire költse a nehezen megszerzett pénzét. De az álmodozásnak vége, tényleg annyira éhes már, hogy majd megőrül.*
- Tényleg? *Áll meg mégis egy pillanatra. Mert bár jó komák ők, azért barátságnak nem nevezné ezt. Tudja jól, hogy a másik azért szelídebb jellem nála, így csak bólint egyet végül. Még a végén lesz valami jó beszerzője, de! Nem veheti sokszor igénybe az adakozó kedvű Tryl-t, mert puhánynak tűnne. Azok viszont akik erőtlenek, hamar eltűnnek még az utcákról is. Jobb esetben meghalnak, de hallott ő már olyanról is, akit megkínoztak valami kuruzslófélék az őrült kísérleteikhez. És akkor még nem beszélt a lányokról. Abba inkább bele sem gondol, hogy velük miket művelhetnek, habár néhánnyal már találkozott az utcákon.*
- Jaj, dehogy mondom el másnak, ne nézz már spiclinek. *Legyint, ez alapvető, hogy nem áruljuk el a másikat. Legalábbis neki az, nagyon kevés dolog tudná rávenni, hogy árulkodjon. Talán a kínzás, vagy ilyesmi. De ő nem köp be senkit, legalább ennyi fény megmarad benne, ha már ilyen rosszul alakult a sorsa. Miután jól lakott máris indulniuk kell tovább, hiszen unatkoznak. Az pedig senkinek sem jó, ha két kamaszfiú unatkozik, mert abból hamarosan valami balhé, csínytevés lesz.*
- Nem, mind a két felem ork! *Taszajtja meg a srácot, ezzel kiengedve a baráti szorításból. Nyilvánvaló, hogy mindketten nevetnek és semmilyen harag nincs benne, főleg egy ilyen segítség után. A barátnőre már nem is reagál. ~ Ha barátnőm lenne, gondolod veled lógnék? ~ Teszi fel magában a százaranyas kérdést.*
- Egy kis lógás miatt még nem fog tönkremenni az árvaház. Meg a kis szarosoknak is meg kell tanulniuk rendet tenni, nem igaz? *Néz rá vigyorogva. Az biztos, hogy ha ő ott lenne, mindenkit csak utasítgatna és ő pedig egész nap a lócán heverne, meg enne. Mint egy király! ~Ű, még a végén belerángatnak. De biztos nem, az igazgató bár jó gáré, szörnyen szigorú állítólag.~ Közben lenyúl néhány aranyat a meglökött nénitől és átmennek a palotanegyedbe. Nem szereti a helyet, túl sok városőr, túl sok figyelmes és szúrós szempár.*
- Már megint kiszökött az ezüstfej? *Nevet fel újra, majd gyorsan be is fogja a száját, mert pár járókelő ránéz a korábban említett szúrós szemekkel. Merthogy éppen az igazgató és az elf lány hiányzik, nem nehéz összekötnie a szálakat.*
- Nem elég, hogy baj van a kis mihasznával, még te is kilógsz. Szép! *Tartja fel az öklét a másik felé, hogy az beleüthessen. Egészen addig, amíg a másik csacsogni nem kezd, hogy ő bizony a törvény embere lesz. Nagyon-nagyon furcsán kezd Trylnorra nézni, úgy, mint egy bolondra. Majd hirtelen elkacagja magát, még a hasát is fogja, ahogy kétrét görnyedve röhögcsél. Nagy nehezen abbahagyja, miközben a könnyeit törli ki a szemeiből, így lesz pár koszcsík, amerre a szemcseppjeit húzta. Nagyot fújtat, miközben tovább haladnak végre, és kifejti az álláspontját.*
- Rohadt nagy bolond vagy, ha azt hiszed, hogy félrenézhetsz. Megbüntetnének érte, ha rájönnének, meg lennél bélyegezve, még jobban, mint most. De az is lehet, hogy beléd is égetnék az áruló nevet. Amúgy sem lehet megvédeni senkit a városőrségben, csak ha utasítanak rá. *Mondja a nagyon tapasztalt utcakölyök. Ebben biztos, rengeteg történetet hallott és részeg volt városőrt látott már kikötőkben, akik nem tartották magukat a törvényekhez. De nem akarja elkeseríteni a komáját, így gyorsan ránéz és egy apró mosolyt villant.*
- De ha elkezded a kiképzést és végül nem vesznek fel, mert töpszli vagy, vagy nagy a szád, akkor legalább kitanulod a kardforgatást. Akkor viszont már meg tudod védeni a lökött kis fűrágót, még ha nem is leszel városőr. *Bokszol bele Trylon vállába. Eszméletlen sokat emlegeti azt a csajt, ő még csak kétszer látta messziről és bár nagyon szemrevaló, úgy gondolja, hogy nem az ő stílusa. Főleg, amikor ordibál, akár még félelmetesnek is tetszik.*
- De lehetsz például zsoldos, védheted a karavánokat jó pénzért. *Gondolkodik el egyik lábáról a másikra ugrálva, természetesen egyensúlyozva kiálló macskakövek élén. Hol nagyobb, hol kisebb sikerrel, de végül átjutnak a piacra is hamarosan, az illatok megcsapják az orrát. Viszont kapja a lábait maga alá, hogy minél hamarabb odaérjen, mert már nem éhes. Hurrá!*
A hozzászólás írója (Luurien De'Vir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.19 20:13:35
*Az, hogy most "ehet" végre valamit, amitől jóllakik, olyan örömmel tölti el, amit már régen érzett. Persze igyekszik ezt nem mutatni, de talán nem annyira jó bárd-utánzó, mint az gondolja. A szemei igen is árulkodóak, talán ha nem is Trylnor számára, de egy jó emberismerő mindenképpen látná, hogy bizony túlságosan is örül. Eszébe jut egy forró pite, amit két(!) hónapja lopott a piacon, azzal ette tele magát. Igaz, hogy a torkát és a nyelvét is szétégette, de a kelt tészta annyira elterítette az időközben összement gyomrát, hogy legalább egy fél napig nemesnek érezhette magát. Úgy képzeli, hogy a nemesek mindig jóllakottak, ahogy a kereskedők is. Habár a fennhéjázó népség csengő aranyért veszi meg a betevőt, abban is biztos, hogy a kereskedők mindig megrövidítik a saját készleteiket, ezért is nem válik belőlük soha kékvérű, mert nem osztják be maguknak az adagot. Némelyik olyan dagadt, mint a lekváros ólajtó, pedig az tényleg igazán széles lehet. Jaj, de lenyalna egy kis lekvárt egy ólajtóról! De azon csak disznószar szokott lenni, azt pedig még ő sem szokta nyalogatni.*
- Naná, az ártatlan bárány hozzám képest egy véres kezű útonálló büdös ork! *Felkacag a saját viccén, miközben Tryl ötleteket ad neki. Mivel régebb óta és tovább élt már a komájánál az árvaház óvó védelme nélkül, sok helyen húzta már meg magát a hosszú évek alatt. A köcsögös történetnél viszont újra nevetni kezd, el tudja képzelni, hogy Trylnor mit művelhetett unalmában.*
- Jó, azt hiszem ott még nem jártam. Melyik negyedben van? *Gondolkodik el láthatóan, még a kis fiola is megbillen a kezében. De "azonnal" észreveszi és visszaállítja egyenesbe, még csak az kéne, hogy az értékes ajándéknak baja legyen.*
- Ó, kár. *Húzza el a száját eléggé. Mert ha úgy cserélte a srác, akkor nincs neki állandó lelőhelye ebből. Pedig milyen jó lenne, ha tudna még szerezni, bár fogalma sincs, hogy megérné-e rá kuporgatni, de ha az ígért hatás nem maradna el, nem gondolkodna, hogy mire költse a nehezen megszerzett pénzét. De az álmodozásnak vége, tényleg annyira éhes már, hogy majd megőrül.*
- Tényleg? *Áll meg mégis egy pillanatra. Mert bár jó komák ők, azért barátságnak nem nevezné ezt. Tudja jól, hogy a másik azért szelídebb jellem nála, így csak bólint egyet végül. Még a végén lesz valami jó beszerzője, de! Nem veheti sokszor igénybe az adakozó kedvű Tryl-t, mert puhánynak tűnne. Azok viszont akik erőtlenek, hamar eltűnnek még az utcákról is. Jobb esetben meghalnak, de hallott ő már olyanról is, akit megkínoztak valami kuruzslófélék az őrült kísérleteikhez. És akkor még nem beszélt a lányokról. Abba inkább bele sem gondol, hogy velük miket művelhetnek, habár néhánnyal már találkozott az utcákon.*
- Jaj, dehogy mondom el másnak, ne nézz már spiclinek. *Legyint, ez alapvető, hogy nem áruljuk el a másikat. Legalábbis neki az, nagyon kevés dolog tudná rávenni, hogy árulkodjon. Talán a kínzás, vagy ilyesmi. De ő nem köp be senkit, legalább ennyi fény megmarad benne, ha már ilyen rosszul alakult a sorsa. Miután jól lakott máris indulniuk kell tovább, hiszen unatkoznak. Az pedig senkinek sem jó, ha két kamaszfiú unatkozik, mert abból hamarosan valami balhé, csínytevés lesz.*
- Nem, mind a két felem ork! *Taszajtja meg a srácot, ezzel kiengedve a baráti szorításból. Nyilvánvaló, hogy mindketten nevetnek és semmilyen harag nincs benne, főleg egy ilyen segítség után. A barátnőre már nem is reagál. ~ Ha barátnőm lenne, gondolod veled lógnék? ~ Teszi fel magában a százaranyas kérdést.*
- Egy kis lógás miatt még nem fog tönkremenni az árvaház. Meg a kis szarosoknak is meg kell tanulniuk rendet tenni, nem igaz? *Néz rá vigyorogva. Az biztos, hogy ha ő ott lenne, mindenkit csak utasítgatna és ő pedig egész nap a lócán heverne, meg enne. Mint egy király! ~Ű, még a végén belerángatnak. De biztos nem, az igazgató bár jó gáré, szörnyen szigorú állítólag.~ Közben lenyúl néhány aranyat a meglökött nénitől és átmennek a palotanegyedbe. Nem szereti a helyet, túl sok városőr, túl sok figyelmes és szúrós szempár.*
- Már megint kiszökött az ezüstfej? *Nevet fel újra, majd gyorsan be is fogja a száját, mert pár járókelő ránéz a korábban említett szúrós szemekkel. Merthogy éppen az igazgató és az elf lány hiányzik, nem nehéz összekötnie a szálakat.*
- Nem elég, hogy baj van a kis mihasznával, még te is kilógsz. Szép! *Tartja fel az öklét a másik felé, hogy az beleüthessen. Egészen addig, amíg a másik csacsogni nem kezd, hogy ő bizony a törvény embere lesz. Nagyon-nagyon furcsán kezd Trylnorra nézni, úgy, mint egy bolondra. Majd hirtelen elkacagja magát, még a hasát is fogja, ahogy kétrét görnyedve röhögcsél. Nagy nehezen abbahagyja, miközben a könnyeit törli ki a szemeiből, így lesz pár koszcsík, amerre a szemcseppjeit húzta. Nagyot fújtat, miközben tovább haladnak végre, és kifejti az álláspontját.*
- Rohadt nagy bolond vagy, ha azt hiszed, hogy félrenézhetsz. Megbüntetnének érte, ha rájönnének, meg lennél bélyegezve, még jobban, mint most. De az is lehet, hogy beléd is égetnék az áruló nevet. Amúgy sem lehet megvédeni senkit a városőrségben, csak ha utasítanak rá. *Mondja a nagyon tapasztalt utcakölyök. Ebben biztos, rengeteg történetet hallott és részeg volt városőrt látott már kikötőkben, akik nem tartották magukat a törvényekhez. De nem akarja elkeseríteni a komáját, így gyorsan ránéz és egy apró mosolyt villant.*
- De ha elkezded a kiképzést és végül nem vesznek fel, mert töpszli vagy, vagy nagy a szád, akkor legalább kitanulod a kardforgatást. Akkor viszont már meg tudod védeni a lökött kis fűrágót, még ha nem is leszel városőr. *Bokszol bele Trylon vállába. Eszméletlen sokat emlegeti azt a csajt, ő még csak kétszer látta messziről és bár nagyon szemrevaló, úgy gondolja, hogy nem az ő stílusa. Főleg, amikor ordibál, akár még félelmetesnek is tetszik.*
- De lehetsz például zsoldos, védheted a karavánokat jó pénzért. *Gondolkodik el egyik lábáról a másikra ugrálva, természetesen egyensúlyozva kiálló macskakövek élén. Hol nagyobb, hol kisebb sikerrel, de végül átjutnak a piacra is hamarosan, az illatok megcsapják az orrát. Viszont kapja a lábait maga alá, hogy minél hamarabb odaérjen, mert már nem éhes. Hurrá!*
A hozzászólás írója (Luurien De'Vir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.19 20:13:35
2509. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-19 15:49:33
Üzenet elküldve: 2025-06-19 15:49:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Luurien//
*Eleget nélkülözött, de ettől jószándékúvá vált. Nem feltétlenül elvenni akar, hogy bepótoljon minden hiányt, ami eddig az életét uralta. Most jobban esik adnia, segítenie, persze ezt úgy teszi, mintha igen büszke lenne magára - mert az is -, de valójában, mivel pontosan tudja milyen élet az, amikor műhelyből műhelybe kéretőzik be, inkább segít, mint nagyzol. Ki azért még nem mondaná. Figyeli a cimborája ábrázatát, még csak nem is fintorog, pedig Tryl szerint nem királyi étek ez. Bár emlékszik még, hogy a szárazkenyér is tud éhséget űzni és csodaszámba menni, nemhogy egy valóban csodaszer.*
- Szörnyű lehet, hogy ilyen vádak érnek, mi? *Nevetgél, persze jól tudja, hogy ki a tolvaj. De nem róná fel neki, teljességgel megérti.*
- A köcsögösnél kedvesek. Egészen, amíg nem unatkozol annyira, hogy egy éjjel nekiállsz agyagot pörgetni, ami lerepül és széttör mindent. *Erre jól emlékszik, hamar kitessékelték, hogy aztán máshol keressen „lakhelyet” magának. Még úgy lehet tartozás számba is megy a művelete. Nem tudja, azóta sem mert a közelébe sem menni.*
- Nincs, elcseréltem a gubisokat, amikből készült. Addig ügyeskedtem, még vettem belőle ékszert, meg a menyétet. *Kissé összeszűkül a szeme. Hunyorogva néz a másikra.* - De ha bajban vagy szóljál, szerzek én neked. *Mert nem tart sokból kicsempészni ezt-azt a rezidenciáról.* - De másnak ne mondjad, mert mind rám járnak majd.
*Jót kacarászik már a saját ötletén, kezdeti bűntudat ide, vagy oda. Igen jó lesz a riadt arcokat meglátni, de ehhez el kell menni a tisztásra. El is indulnak, a piac irányába, a Polgárnegyeden át, de előtte még kap egy kedves bókot.*
- Igen, és akkor neked hol a barátnőd? Mert gondolom találtál, ha már ilyen szép vagy. Mi is vagy? Fele ork, fele gnóm? *Még belefér a viccelődés, ha valaki fattyú. Ő maga nem az, mégsem kapott jobb sorsot. Az pedig másodlagos, hogy az ork-gnóm kereszteződés valószínű nem jöhet létre, vagy csak még senki nem próbálta. És persze finoman elhinti, hogy neki bizony van már szerelme. De direktben ki nem mondaná.*
- Jó dolgom van, de azért vannak kötelességek. Na, azok elől jöttem ki, úgysincs ott Szikra, meg az igazgató.
*Út közben a forgatagban figyeli a másik ténykedését. Ő erre nem képes, sosem tudott így szerezni magának javakat. Olyanokat viszont ismer, akik szívesen csereberélnek vele, vagy segítik, ha valami olyan kell, amit ő maga nem tudna beszerezni.*
- Te amúgy, városőr akarok lenni. *Mondja ezt a semmiből, a sétájuk közben.* - Jó lenne, mer' akkor meg tudnám védeni, akiket kell *mondja a nyüzüge* - és félre tudnék pillantani, ha a barátok éppen lopnak… tudod. Nem nagy dolgokat, de hát ételt mondjuk. Mert amúgy mindenki tőlük fél, de ha valaki egy közülük, akkor mit számít egy eltűnt pogácsa, nem? *Nem gondol túlságosan nagy dolgokra, mert az ő szüksége még csak a biztonság és az, hogy ne éhezzen sem ő, sem akiket kedvel. Az, meg hogy valójában mikor pislantanak félre, vagy mikor használják ki a hatalmukat, még nem ismeretes számára.*
A hozzászólás írója (Trylnor Astnen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.19 15:53:47
*Eleget nélkülözött, de ettől jószándékúvá vált. Nem feltétlenül elvenni akar, hogy bepótoljon minden hiányt, ami eddig az életét uralta. Most jobban esik adnia, segítenie, persze ezt úgy teszi, mintha igen büszke lenne magára - mert az is -, de valójában, mivel pontosan tudja milyen élet az, amikor műhelyből műhelybe kéretőzik be, inkább segít, mint nagyzol. Ki azért még nem mondaná. Figyeli a cimborája ábrázatát, még csak nem is fintorog, pedig Tryl szerint nem királyi étek ez. Bár emlékszik még, hogy a szárazkenyér is tud éhséget űzni és csodaszámba menni, nemhogy egy valóban csodaszer.*
- Szörnyű lehet, hogy ilyen vádak érnek, mi? *Nevetgél, persze jól tudja, hogy ki a tolvaj. De nem róná fel neki, teljességgel megérti.*
- A köcsögösnél kedvesek. Egészen, amíg nem unatkozol annyira, hogy egy éjjel nekiállsz agyagot pörgetni, ami lerepül és széttör mindent. *Erre jól emlékszik, hamar kitessékelték, hogy aztán máshol keressen „lakhelyet” magának. Még úgy lehet tartozás számba is megy a művelete. Nem tudja, azóta sem mert a közelébe sem menni.*
- Nincs, elcseréltem a gubisokat, amikből készült. Addig ügyeskedtem, még vettem belőle ékszert, meg a menyétet. *Kissé összeszűkül a szeme. Hunyorogva néz a másikra.* - De ha bajban vagy szóljál, szerzek én neked. *Mert nem tart sokból kicsempészni ezt-azt a rezidenciáról.* - De másnak ne mondjad, mert mind rám járnak majd.
*Jót kacarászik már a saját ötletén, kezdeti bűntudat ide, vagy oda. Igen jó lesz a riadt arcokat meglátni, de ehhez el kell menni a tisztásra. El is indulnak, a piac irányába, a Polgárnegyeden át, de előtte még kap egy kedves bókot.*
- Igen, és akkor neked hol a barátnőd? Mert gondolom találtál, ha már ilyen szép vagy. Mi is vagy? Fele ork, fele gnóm? *Még belefér a viccelődés, ha valaki fattyú. Ő maga nem az, mégsem kapott jobb sorsot. Az pedig másodlagos, hogy az ork-gnóm kereszteződés valószínű nem jöhet létre, vagy csak még senki nem próbálta. És persze finoman elhinti, hogy neki bizony van már szerelme. De direktben ki nem mondaná.*
- Jó dolgom van, de azért vannak kötelességek. Na, azok elől jöttem ki, úgysincs ott Szikra, meg az igazgató.
*Út közben a forgatagban figyeli a másik ténykedését. Ő erre nem képes, sosem tudott így szerezni magának javakat. Olyanokat viszont ismer, akik szívesen csereberélnek vele, vagy segítik, ha valami olyan kell, amit ő maga nem tudna beszerezni.*
- Te amúgy, városőr akarok lenni. *Mondja ezt a semmiből, a sétájuk közben.* - Jó lenne, mer' akkor meg tudnám védeni, akiket kell *mondja a nyüzüge* - és félre tudnék pillantani, ha a barátok éppen lopnak… tudod. Nem nagy dolgokat, de hát ételt mondjuk. Mert amúgy mindenki tőlük fél, de ha valaki egy közülük, akkor mit számít egy eltűnt pogácsa, nem? *Nem gondol túlságosan nagy dolgokra, mert az ő szüksége még csak a biztonság és az, hogy ne éhezzen sem ő, sem akiket kedvel. Az, meg hogy valójában mikor pislantanak félre, vagy mikor használják ki a hatalmukat, még nem ismeretes számára.*
A hozzászólás írója (Trylnor Astnen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.19 15:53:47
2508. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-19 12:03:51
Üzenet elküldve: 2025-06-19 12:03:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A csókja viszonzásra talál. Noha légzése már lassul, kevésbé kapkodó, a szíve mégis majd kiszakad a mellkasából. Ahogy mostohájához bújik az biztonságot ad, nyugalmat, így hevesen kalapáló szíve is lassan nyugszik. Egészen a kérdés érkeztééig. Nagyot nyelve húzza kissé hátrébb a fejét, hogy a férfi arcára pillantson. Nem igazán tudja, hogy mit felelhetne. Igazából azt sem tudja, hogyan kéne magát éreznie, mert még sosem tapasztalt ilyet. Jól van, talán túlságosan is jól érzi magát, de nem tudja, hogy ezt hogyan öntse szavakba.
Szerencsére az újabb kérdés orvosolja a bajt, mert azon nyomban tovább terelődnek gondolatai, hogy ismét inkább zavarba jöjjön a gondolkodás helyett.
Nem csalódott fivérében. A gonosz kis démon hamar a felszínre szökik a férfiban, amire durcásan csücsörítve húzza össze a szemeit.*
- Legyen csak az.
*Mormogja halkan az orra alatt, de hiába a morcos tekintet, az ajka szegletében valóban ott bujkál a jól megszokott mosoly.
Amikor Lazziar mocorogni kezd lassan kel fel a vízből. Milyen furcsának érzi, hogy hiába csak a kádban ült, a lábai kissé mégis remegnek és nehéznek érzi őket. Óvatosan lép ki a kádból, de mielőtt a törölközőért nyúlhatna, mostohája megelőzi. Kuncogva várja meg, míg leitatja bőréről a vizet. Most szinte hercegnőnek érzi magát, ami valahol mókás úgy, hogy éppen mostohája által.
A végén a paskolásra halkan felhorkant, pár szúrós pillantást küld is a férfi felé, de végül halkan felnevetve ingatja meg a fejét.*
- Rossz vagy.
*Jegyzi meg, majd készségesen sétál fivére után. Kíváncsian fürkészi a hátát, de végül meggyőzi naiv kis fejét arról, hogy most lepihennek. Bár az igazat megvallva nem érzi most szükségét ennek. Hiába uralkodik tagjain valami fáradtság, az ölében újra azt az izgalmat kezdi érezni, mint az előbb még a kádban. Egyszeriben érzi úgy, hogy erről Lazziar meztelen látványa és a kádban történtek egyaránt tehetnek.
Kíváncsian fürkészi az arcát, mikor az ágyra ül. De pillanatok múltán a rántással már fölé is kerül, a csók ellen pedig egy pillanatra sem tiltakozik. Óvatosan terül el rajta, miközben térdein és könyökein megtámaszkodik fölötte. A férfi arcát tenyerei közé fogja, miközben ajkait vágytól fűtve falja. Már ügyesebben és bátrabban, mint a kádban.*
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A csókja viszonzásra talál. Noha légzése már lassul, kevésbé kapkodó, a szíve mégis majd kiszakad a mellkasából. Ahogy mostohájához bújik az biztonságot ad, nyugalmat, így hevesen kalapáló szíve is lassan nyugszik. Egészen a kérdés érkeztééig. Nagyot nyelve húzza kissé hátrébb a fejét, hogy a férfi arcára pillantson. Nem igazán tudja, hogy mit felelhetne. Igazából azt sem tudja, hogyan kéne magát éreznie, mert még sosem tapasztalt ilyet. Jól van, talán túlságosan is jól érzi magát, de nem tudja, hogy ezt hogyan öntse szavakba.
Szerencsére az újabb kérdés orvosolja a bajt, mert azon nyomban tovább terelődnek gondolatai, hogy ismét inkább zavarba jöjjön a gondolkodás helyett.
Nem csalódott fivérében. A gonosz kis démon hamar a felszínre szökik a férfiban, amire durcásan csücsörítve húzza össze a szemeit.*
- Legyen csak az.
*Mormogja halkan az orra alatt, de hiába a morcos tekintet, az ajka szegletében valóban ott bujkál a jól megszokott mosoly.
Amikor Lazziar mocorogni kezd lassan kel fel a vízből. Milyen furcsának érzi, hogy hiába csak a kádban ült, a lábai kissé mégis remegnek és nehéznek érzi őket. Óvatosan lép ki a kádból, de mielőtt a törölközőért nyúlhatna, mostohája megelőzi. Kuncogva várja meg, míg leitatja bőréről a vizet. Most szinte hercegnőnek érzi magát, ami valahol mókás úgy, hogy éppen mostohája által.
A végén a paskolásra halkan felhorkant, pár szúrós pillantást küld is a férfi felé, de végül halkan felnevetve ingatja meg a fejét.*
- Rossz vagy.
*Jegyzi meg, majd készségesen sétál fivére után. Kíváncsian fürkészi a hátát, de végül meggyőzi naiv kis fejét arról, hogy most lepihennek. Bár az igazat megvallva nem érzi most szükségét ennek. Hiába uralkodik tagjain valami fáradtság, az ölében újra azt az izgalmat kezdi érezni, mint az előbb még a kádban. Egyszeriben érzi úgy, hogy erről Lazziar meztelen látványa és a kádban történtek egyaránt tehetnek.
Kíváncsian fürkészi az arcát, mikor az ágyra ül. De pillanatok múltán a rántással már fölé is kerül, a csók ellen pedig egy pillanatra sem tiltakozik. Óvatosan terül el rajta, miközben térdein és könyökein megtámaszkodik fölötte. A férfi arcát tenyerei közé fogja, miközben ajkait vágytól fűtve falja. Már ügyesebben és bátrabban, mint a kádban.*
2507. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-17 07:50:28
Üzenet elküldve: 2025-06-17 07:50:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Csend lett. Vihar előtti csend. Más zajt nem is lehet hallani a lány szuszogásán kívül, néha a víz halk csobogása az ami mellé párosul, mikor Lazziar a karjában tartott Rinére emel tenyerével a meleg vízből. Elhúzva a tenyerét a lány mellénél, érzi annak heves, majd lassuló szívverését. És mikor Rine egy egy érintésénél összerezzen mint egy falevél, pusztán csak elmosolyodik.
Elmereng a látványban, mint egy gyönyörű tájképen ami elterül a szeme előtt. A lány apró formás domborulatai, fehér bőre, és a szép kecses lábak amik félig takarásban vannak az enyhén habzó víztől.
Nem szól semmit, miért is tenné. Az is csupán egy sértő megszólalás lenne valami borzasztó hasonlattal. Ki hitte volna, hogy pont mostohája fogja megtanítani arra, hogyan fogja be a lepcses száját. Fejét ameddig Rine pihent mellkasán meg sem mozdította, ezzel támaszt nyújtva a lánynak.
Nem akarja, hogy ez a pillanat véget érjen soha. Emlékei sincsenek arról mikor volt ennyire, békés, talán ez a legmegfelelőbb szó arra amire tud jelenleg gondolni.
Végre az örökkön mozgó gondolatai is, megszűntek létezni, és semmi más nem jár benne csak ez a kép ami most elterül a topázai előtt.
Viszont egy apró hang, mint szépen szóló csengők zavarják fel őt mantrájából. És a név. Ami sokszor rosszul eső hideget árasztott végig gerincén a múltban. Apja szólította így, mindig amikor dühös volt rá. Érdekes volt az öreg. Teljes nevén szólította mindig, ha kötelességről volt szó. De nem méltóztatta akkor ezzel amikor eljárt rajta a deréköv.
Letekint a lány pihegő arcára, látván annak nyújtózkodását, nem rest ő is közeledni a másik felé, hogy az apró csókot viszonozza.
Mosolyog attól függetlenül, ami végre melegséget áraszt a gúny és a megvetés helyett. Még annak ellenére is, hogy a név apró tűként érzi elméjének hátsó felén.*
- Hogy érzed magad?
*Kérdi lágyan, ám az ő türelme is kezd lassan fogyni, a mohósága pedig felülkerekedni rajta. Arról nem is beszélve, hogy az ördögöt sem lehet sokáig elaltatni benne.*
- Nem gondolod, hogy "szegény" Grinidz anyó féltékeny lesz?
*Nem tudta visszatartani, de miért is tenné. A lány pukkancs minden egyes alkalommal, amikor ugratja. De ő látja azt a takart félmosolyt mindig. Elhallgatná még párszor ezt a gyönyörű előadást Rinétől, és elnézve a lányon, aki úgy elnyúlt kezei között, mintha a sellő fürdőjében lenne. Tán ideje elkezdeni a főfogást.
Óvatosan kezd mocorogni, időt hagyva a lánynak, hogy felálljon. Ő lép ki először a vízből, hogy utána segítsen a másiknak is kilépni a kádból. Vállára teríti saját törölközőjét, míg a másikat a lány mögé lépve annak hátára teríti, egy apró csókot lehelve annak orcájára. A hátára terített törölközővel, elkezdi a lány bőrén felitatni a vízcseppeket. Fentről szépen lefelé. Ujjaival lágyan végig simítva a lány gerincén, egészen a derekáig. A kisördög itt ismét kibújik Lazziarból, így nem tudja megállni, hogy tenyerével ne paskoljon egy aprót a lány formás alvégére.
Szája ismét húzódik a gúnyos félmosollyal várva a szokásos pukkancs reakciót, amiben sokszor örömét leli.
Közben nem is rest magát is szárítgatni. Amit végez Rine kezét megfogva lágyan, pőrén vezeti őt át a házon egészen az ágyukig. Ahol saját maga leülve az ágyra, hátra is dől, magával rántva a lányt, hogy az ismét elterüljön rajta, hogy ajkaik forró izzó csókban egyesüljenek.*
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Csend lett. Vihar előtti csend. Más zajt nem is lehet hallani a lány szuszogásán kívül, néha a víz halk csobogása az ami mellé párosul, mikor Lazziar a karjában tartott Rinére emel tenyerével a meleg vízből. Elhúzva a tenyerét a lány mellénél, érzi annak heves, majd lassuló szívverését. És mikor Rine egy egy érintésénél összerezzen mint egy falevél, pusztán csak elmosolyodik.
Elmereng a látványban, mint egy gyönyörű tájképen ami elterül a szeme előtt. A lány apró formás domborulatai, fehér bőre, és a szép kecses lábak amik félig takarásban vannak az enyhén habzó víztől.
Nem szól semmit, miért is tenné. Az is csupán egy sértő megszólalás lenne valami borzasztó hasonlattal. Ki hitte volna, hogy pont mostohája fogja megtanítani arra, hogyan fogja be a lepcses száját. Fejét ameddig Rine pihent mellkasán meg sem mozdította, ezzel támaszt nyújtva a lánynak.
Nem akarja, hogy ez a pillanat véget érjen soha. Emlékei sincsenek arról mikor volt ennyire, békés, talán ez a legmegfelelőbb szó arra amire tud jelenleg gondolni.
Végre az örökkön mozgó gondolatai is, megszűntek létezni, és semmi más nem jár benne csak ez a kép ami most elterül a topázai előtt.
Viszont egy apró hang, mint szépen szóló csengők zavarják fel őt mantrájából. És a név. Ami sokszor rosszul eső hideget árasztott végig gerincén a múltban. Apja szólította így, mindig amikor dühös volt rá. Érdekes volt az öreg. Teljes nevén szólította mindig, ha kötelességről volt szó. De nem méltóztatta akkor ezzel amikor eljárt rajta a deréköv.
Letekint a lány pihegő arcára, látván annak nyújtózkodását, nem rest ő is közeledni a másik felé, hogy az apró csókot viszonozza.
Mosolyog attól függetlenül, ami végre melegséget áraszt a gúny és a megvetés helyett. Még annak ellenére is, hogy a név apró tűként érzi elméjének hátsó felén.*
- Hogy érzed magad?
*Kérdi lágyan, ám az ő türelme is kezd lassan fogyni, a mohósága pedig felülkerekedni rajta. Arról nem is beszélve, hogy az ördögöt sem lehet sokáig elaltatni benne.*
- Nem gondolod, hogy "szegény" Grinidz anyó féltékeny lesz?
*Nem tudta visszatartani, de miért is tenné. A lány pukkancs minden egyes alkalommal, amikor ugratja. De ő látja azt a takart félmosolyt mindig. Elhallgatná még párszor ezt a gyönyörű előadást Rinétől, és elnézve a lányon, aki úgy elnyúlt kezei között, mintha a sellő fürdőjében lenne. Tán ideje elkezdeni a főfogást.
Óvatosan kezd mocorogni, időt hagyva a lánynak, hogy felálljon. Ő lép ki először a vízből, hogy utána segítsen a másiknak is kilépni a kádból. Vállára teríti saját törölközőjét, míg a másikat a lány mögé lépve annak hátára teríti, egy apró csókot lehelve annak orcájára. A hátára terített törölközővel, elkezdi a lány bőrén felitatni a vízcseppeket. Fentről szépen lefelé. Ujjaival lágyan végig simítva a lány gerincén, egészen a derekáig. A kisördög itt ismét kibújik Lazziarból, így nem tudja megállni, hogy tenyerével ne paskoljon egy aprót a lány formás alvégére.
Szája ismét húzódik a gúnyos félmosollyal várva a szokásos pukkancs reakciót, amiben sokszor örömét leli.
Közben nem is rest magát is szárítgatni. Amit végez Rine kezét megfogva lágyan, pőrén vezeti őt át a házon egészen az ágyukig. Ahol saját maga leülve az ágyra, hátra is dől, magával rántva a lányt, hogy az ismét elterüljön rajta, hogy ajkaik forró izzó csókban egyesüljenek.*
2506. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-16 12:26:27
Üzenet elküldve: 2025-06-16 12:26:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tőr törvénye//
* Nem lepi meg a csípős visszaszólás. Igazából nem is kellett volna beleavatkoznia az egészbe, ha erőt vesz magán és torkon szúrja a tolvajt. Látszatra nem gondolná, hogy valaha arra vetemedett volna, hogy elvegyen egy életet. Pedig kegyetlen egy világban élnek. Egyes helyeken, ha nem veszed el valakinek az életét, akkor a tiédet veszik el. *
- Ezt a haragot máshol kéne hasznosítanod.
* Szól oda nyugodtan. Legszívesebben azt mondaná, hogy higgadj le, vagy valami hasonlót. Hát hol volt ez a harag, amikor leteperték? Inkább mellőzi az ilyesfajta beszédet, nehogy még kiváltson benne valamit. *
- Hasznukat? Csatatéren valóban láttam már hasznosabb dolgokat is. Oda valóban jobbak az ehhez hasonló darabok.
* Megvillantja kardjának recés élét. *
- Ennek is vannak hibái, de ezekkel együtt kell élni és a javunkra kell fordítani őket.
* Majd el is rakja. Már sarkon fordul és készülne is otthagyni a lányt, mikor szavaira megfordul. *
- Meghálálni?
* Gondolkozik, majd ránéz az új kardjára a kezében. *
- Ha nagyon megszeretnéd hálálni, akkor az első sört te fizeted.
* Nevet fel aprón, majd egy közeli kukába belerakja a rossz kardot. *
- Menjünk. Még a végén visszatér a cimboráival.
* Mondja, majd még válaszra sem vár, de már el is indul a pegazus irányba. *
//A tőr törvénye//
* Nem lepi meg a csípős visszaszólás. Igazából nem is kellett volna beleavatkoznia az egészbe, ha erőt vesz magán és torkon szúrja a tolvajt. Látszatra nem gondolná, hogy valaha arra vetemedett volna, hogy elvegyen egy életet. Pedig kegyetlen egy világban élnek. Egyes helyeken, ha nem veszed el valakinek az életét, akkor a tiédet veszik el. *
- Ezt a haragot máshol kéne hasznosítanod.
* Szól oda nyugodtan. Legszívesebben azt mondaná, hogy higgadj le, vagy valami hasonlót. Hát hol volt ez a harag, amikor leteperték? Inkább mellőzi az ilyesfajta beszédet, nehogy még kiváltson benne valamit. *
- Hasznukat? Csatatéren valóban láttam már hasznosabb dolgokat is. Oda valóban jobbak az ehhez hasonló darabok.
* Megvillantja kardjának recés élét. *
- Ennek is vannak hibái, de ezekkel együtt kell élni és a javunkra kell fordítani őket.
* Majd el is rakja. Már sarkon fordul és készülne is otthagyni a lányt, mikor szavaira megfordul. *
- Meghálálni?
* Gondolkozik, majd ránéz az új kardjára a kezében. *
- Ha nagyon megszeretnéd hálálni, akkor az első sört te fizeted.
* Nevet fel aprón, majd egy közeli kukába belerakja a rossz kardot. *
- Menjünk. Még a végén visszatér a cimboráival.
* Mondja, majd még válaszra sem vár, de már el is indul a pegazus irányba. *
2505. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-16 11:23:02
Üzenet elküldve: 2025-06-16 11:23:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tőr törvénye//
*A tolvaj, ahogy alkalma adnak rá el is hordja az irháját. El kell fogadnia a vereséget. Henának nagy szerencséje volt, hogy egy olyan alak sietett a segítségére, aki érti is a dolgát.*
-Neked hála, igen. Köszönöm.
*Nem maradhat el a jól megérdemelt köszönet nyilvánítás. Éppen tőreit tenné el, mikor a férfi kérdez.*
-Szerinted úgy tűnt, hogy tudom használni?
*Hangja élesen és gúnyosan hat egy jó nagy adag dühvel megfűszerezve. Nem a kérdés a probléma, hanem inkább a rá adandó egyértelmű válasz, ami haragot gerjeszt benne. Gyorsan bocsánatot is kér modora miatt.*
-Bocsánat.
*Mosolyodik el kínosan.*
-Nem, nem igazán. Sok hasznukat nem venni, mi? Sokan mondták már, hogy ilyen fogpiszkálónak semmi haszna sincs és kezdek igazat adni nekik.
*Nagyot sóhajt bánatában, majd köpenyével elrejti fegyvereit.*
-Hogy köszönhetném meg, hogy megmentettél?
*Nem csak formaságként teszi fel a kérdést. A férfinak tulajdonképpen lehet, hogy az életét köszönheti, amit illik is valahogy honorálni.*
//A tőr törvénye//
*A tolvaj, ahogy alkalma adnak rá el is hordja az irháját. El kell fogadnia a vereséget. Henának nagy szerencséje volt, hogy egy olyan alak sietett a segítségére, aki érti is a dolgát.*
-Neked hála, igen. Köszönöm.
*Nem maradhat el a jól megérdemelt köszönet nyilvánítás. Éppen tőreit tenné el, mikor a férfi kérdez.*
-Szerinted úgy tűnt, hogy tudom használni?
*Hangja élesen és gúnyosan hat egy jó nagy adag dühvel megfűszerezve. Nem a kérdés a probléma, hanem inkább a rá adandó egyértelmű válasz, ami haragot gerjeszt benne. Gyorsan bocsánatot is kér modora miatt.*
-Bocsánat.
*Mosolyodik el kínosan.*
-Nem, nem igazán. Sok hasznukat nem venni, mi? Sokan mondták már, hogy ilyen fogpiszkálónak semmi haszna sincs és kezdek igazat adni nekik.
*Nagyot sóhajt bánatában, majd köpenyével elrejti fegyvereit.*
-Hogy köszönhetném meg, hogy megmentettél?
*Nem csak formaságként teszi fel a kérdést. A férfinak tulajdonképpen lehet, hogy az életét köszönheti, amit illik is valahogy honorálni.*
2504. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-16 10:42:03
Üzenet elküldve: 2025-06-16 10:42:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tőr törvénye//
- Nagyon helyes.
* Feleli egyből a nő megjegyzésére. Itt megpróbálja nem elnevetni magát és egyből vissza is fordítja a figyelmét az tolvajra. Ha valamit megtanult az eddigi rövid, de annál izgalmasabb élete folyamán, akkor az az, hogy az ilyen semmirekellőknek mindig akad pénze alkoholra. Így eléggé meglepődik, mikor a másik még meg is engedné, hogy átkutassa. Elégedetlenül sóhajt egyet, majd leengedi a kardot. *
- Addig húzz innen, míg jókedvemben vagyok. Ha még egyszer meglátlak, az arcom lesz az utolsó dolog amit látni fogsz.
* Jelenti ki határozottan, majd ha a kardjáért nyúlna, vagy kérné, akkor csak nemlegesen bólint és újfent megismétli és sietésre biztatja. *
- Hát nem hallottad? Hord el magad.
* Amint elillant az illető megvizsgálja magának a kardját. Bár nem kovács, és érzéke sincs arról, hogy mitől számítható egy kard jónak, azt mégis megmondja, hogy ezért nem kapna sokat, maximum egy éjszakára és egy reggelire elengedőt. Ezután az idegen nő felé fordul. Nem felejtette el, hogy ő is itt van, csak nem ő volt a prioritásainak legtetején. *
- Jól vagy?
* Teszi fel a kérdést, ám hangjában nem érezni semmilyen aggodalmat. Mintha csak azért tenné felé a kérdést, hogy ne tűnjön egy utolsó taplónak. Márpedig ilyen későn, ilyen fáradtan, ilyen éhesen nehezen lehet másnak lenni. A tőrére pillantva egyik szemöldöke egy hangyányival feljebb kúszik, majd meg is szólal. *
- Aztán tudod is használni, vagy csak elrettentésképpen tartod magadnál?
* Hogy miért van neki egyből kettő, az is egy jó kérdés, ám nem érdekli annyira, hogy megkérdezze. Jó közel járt ahhoz, hogy bemocskolja a saját kezeit. *
//A tőr törvénye//
- Nagyon helyes.
* Feleli egyből a nő megjegyzésére. Itt megpróbálja nem elnevetni magát és egyből vissza is fordítja a figyelmét az tolvajra. Ha valamit megtanult az eddigi rövid, de annál izgalmasabb élete folyamán, akkor az az, hogy az ilyen semmirekellőknek mindig akad pénze alkoholra. Így eléggé meglepődik, mikor a másik még meg is engedné, hogy átkutassa. Elégedetlenül sóhajt egyet, majd leengedi a kardot. *
- Addig húzz innen, míg jókedvemben vagyok. Ha még egyszer meglátlak, az arcom lesz az utolsó dolog amit látni fogsz.
* Jelenti ki határozottan, majd ha a kardjáért nyúlna, vagy kérné, akkor csak nemlegesen bólint és újfent megismétli és sietésre biztatja. *
- Hát nem hallottad? Hord el magad.
* Amint elillant az illető megvizsgálja magának a kardját. Bár nem kovács, és érzéke sincs arról, hogy mitől számítható egy kard jónak, azt mégis megmondja, hogy ezért nem kapna sokat, maximum egy éjszakára és egy reggelire elengedőt. Ezután az idegen nő felé fordul. Nem felejtette el, hogy ő is itt van, csak nem ő volt a prioritásainak legtetején. *
- Jól vagy?
* Teszi fel a kérdést, ám hangjában nem érezni semmilyen aggodalmat. Mintha csak azért tenné felé a kérdést, hogy ne tűnjön egy utolsó taplónak. Márpedig ilyen későn, ilyen fáradtan, ilyen éhesen nehezen lehet másnak lenni. A tőrére pillantva egyik szemöldöke egy hangyányival feljebb kúszik, majd meg is szólal. *
- Aztán tudod is használni, vagy csak elrettentésképpen tartod magadnál?
* Hogy miért van neki egyből kettő, az is egy jó kérdés, ám nem érdekli annyira, hogy megkérdezze. Jó közel járt ahhoz, hogy bemocskolja a saját kezeit. *
2503. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-15 15:47:26
Üzenet elküldve: 2025-06-15 15:47:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mostohája szavaira valamelyest összeszedi bátorságát, hogy az arcára pillantson. Az arca már így is kipirosodott, a szemeiben lángol a férfi iránt érzett sóvárgás, amit nem gondolt volna, hogy bármi képes lehet fokozni. S most, ahogy megpillantja a topázokat és azt a jól ismert, gonosz félmosolyt a zavara ismét erősödik benne. Így újból az marad, hogy arcát a nyakába temesse, viszont továbbra sem fogja vissza magát. Képtelen is volna. Teste ösztönből válaszol az érintésekre, ahogy a kéjes sóhajok és hol halkabb, hol erélyesebb nyögései is önkéntelenül szakadnak ki ajkai közül. Érzi, ahogy ölén eluralkodik az ismeretlen érzés, nem fájdalmas, de határozott, ami most teljesen betölti gondolatait, szinte minden érzéke felett elveszíti a hatalmat. A fülében hallja a vér dübörgését, szívének heves és erős dobbanásait a mellkasában, de ezek mégis eltompulnak a gyönyör mellett. Kezei a férfi vállaira simítanak, az ujjak pedig azonnal görcsösen markolnak is a bőrbe. Combjai szorosan záródnak a férfi keze köré, ahogy az eddig ismeretlen érzés teljesen a hatalmába keríti, hogy egy pontot végül átlépve teljesedjen ki. A hangja betölti a helységet, a teste megremeg, végül pár pillanat múlva zihálva bújik szorosabban a mellkasához, ahogy tagjai lassan engednek és elernyednek.
Ahogy Lazziar elhúzza a kezét arcát jobban hozzásimítja mostohájáéhoz. Amíg pedig a másik fürdeti szinte nem is mozdul. Csupán csak akkor rezzen aprókat, mikor egy-egy érintés ismét érzékenyebb pontjait érinti. Noha érzi a testét eluraló megkönnyebbülést, ezek az érintések most mégis erőteljesebben ingerlik. Teste úgy reagál rá, mintha képes lenne újból feltüzelni benne a vágyat. Pedig minden porcikájában érzi ezt a kellemes fáradtságot. Kezei végül engednek, hogy a vállaktól simítsanak lefelé. Nem határozottan, csupán csak finom cirógatásokkal állapodva meg a csípőjén.*
- Ziar...
*Sóhajtja végül, ahogy visszanyer egy keveset az erejéből. A fejét megemelve nyújtózik fel, hogy puhán csókoljon a férfi ajkaira.*
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mostohája szavaira valamelyest összeszedi bátorságát, hogy az arcára pillantson. Az arca már így is kipirosodott, a szemeiben lángol a férfi iránt érzett sóvárgás, amit nem gondolt volna, hogy bármi képes lehet fokozni. S most, ahogy megpillantja a topázokat és azt a jól ismert, gonosz félmosolyt a zavara ismét erősödik benne. Így újból az marad, hogy arcát a nyakába temesse, viszont továbbra sem fogja vissza magát. Képtelen is volna. Teste ösztönből válaszol az érintésekre, ahogy a kéjes sóhajok és hol halkabb, hol erélyesebb nyögései is önkéntelenül szakadnak ki ajkai közül. Érzi, ahogy ölén eluralkodik az ismeretlen érzés, nem fájdalmas, de határozott, ami most teljesen betölti gondolatait, szinte minden érzéke felett elveszíti a hatalmat. A fülében hallja a vér dübörgését, szívének heves és erős dobbanásait a mellkasában, de ezek mégis eltompulnak a gyönyör mellett. Kezei a férfi vállaira simítanak, az ujjak pedig azonnal görcsösen markolnak is a bőrbe. Combjai szorosan záródnak a férfi keze köré, ahogy az eddig ismeretlen érzés teljesen a hatalmába keríti, hogy egy pontot végül átlépve teljesedjen ki. A hangja betölti a helységet, a teste megremeg, végül pár pillanat múlva zihálva bújik szorosabban a mellkasához, ahogy tagjai lassan engednek és elernyednek.
Ahogy Lazziar elhúzza a kezét arcát jobban hozzásimítja mostohájáéhoz. Amíg pedig a másik fürdeti szinte nem is mozdul. Csupán csak akkor rezzen aprókat, mikor egy-egy érintés ismét érzékenyebb pontjait érinti. Noha érzi a testét eluraló megkönnyebbülést, ezek az érintések most mégis erőteljesebben ingerlik. Teste úgy reagál rá, mintha képes lenne újból feltüzelni benne a vágyat. Pedig minden porcikájában érzi ezt a kellemes fáradtságot. Kezei végül engednek, hogy a vállaktól simítsanak lefelé. Nem határozottan, csupán csak finom cirógatásokkal állapodva meg a csípőjén.*
- Ziar...
*Sóhajtja végül, ahogy visszanyer egy keveset az erejéből. A fejét megemelve nyújtózik fel, hogy puhán csókoljon a férfi ajkaira.*
2502. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-14 04:50:54
Üzenet elküldve: 2025-06-14 04:50:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tőr törvénye//
*A gyors cselekvések ideje jött most el. A legkisebb hiba is elegendő, ahhoz hogy valakinek komolyabb baja legyen. Ahogy sikerül kijutnia a kard fogságából az idegen habozás nélkül a tolvajra veti magát. Vagyis inkább lábba megy neki a másik bordájának. A tolvaj gyorsan a földön találja magát, saját kardjával a nyaka előtt. Lenyűgözve figyeli az idegen, aki a segítségére sietett. A hozzá fűzött szavaira gúnyos képet vág, amit a férfi nem láthat, mert épp Hena tőréért nyúl és felé rúgja.*
-Majd legközelebb máshova írom be naptáramba, hogy rablásra szánt idő.
*Böki oda szúrósan, mintha ő választotta volna, hogy kirabolják. A földön fekvő meg csak hallgatja és rimánkodik az életéért.
~Milyen szánalmas.~
Mintha a saját szerepe jobban festene. A tolvaj majdhogynem nyüszít a másik férfi alatt. Az idegen követelésére összehúzza a szemöldökét. Majdnem Hena válaszol, de a tolvaj megelőzi.*
-N-nincs s-semmim. Á-át is k-kutathatsz.
*Mondja zihálva.
~Hogy is lenne? Akkor nem folyamodna rabláshoz.~
Hitetlenkedik magában, de nem teszi szóvá. Nem akar bunkó lenni a megmentőjével.*
//A tőr törvénye//
*A gyors cselekvések ideje jött most el. A legkisebb hiba is elegendő, ahhoz hogy valakinek komolyabb baja legyen. Ahogy sikerül kijutnia a kard fogságából az idegen habozás nélkül a tolvajra veti magát. Vagyis inkább lábba megy neki a másik bordájának. A tolvaj gyorsan a földön találja magát, saját kardjával a nyaka előtt. Lenyűgözve figyeli az idegen, aki a segítségére sietett. A hozzá fűzött szavaira gúnyos képet vág, amit a férfi nem láthat, mert épp Hena tőréért nyúl és felé rúgja.*
-Majd legközelebb máshova írom be naptáramba, hogy rablásra szánt idő.
*Böki oda szúrósan, mintha ő választotta volna, hogy kirabolják. A földön fekvő meg csak hallgatja és rimánkodik az életéért.
~Milyen szánalmas.~
Mintha a saját szerepe jobban festene. A tolvaj majdhogynem nyüszít a másik férfi alatt. Az idegen követelésére összehúzza a szemöldökét. Majdnem Hena válaszol, de a tolvaj megelőzi.*
-N-nincs s-semmim. Á-át is k-kutathatsz.
*Mondja zihálva.
~Hogy is lenne? Akkor nem folyamodna rabláshoz.~
Hitetlenkedik magában, de nem teszi szóvá. Nem akar bunkó lenni a megmentőjével.*
2501. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-13 13:52:07
Üzenet elküldve: 2025-06-13 13:52:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tőr törvénye//
* Olybá tűnik, hogy jelenléte nem hatotta meg a párost, és szinte fittyet hányva a jelenlétére folytatják ahol abbahagyták. Legalábbis a férfi tekintete összeakadt kékjeivel, ám a nő mozdulatai elárulják és immáron megint övé a szerep. A lépéseit nem állította meg, tovább sétál feléjük, ám mikor meghallja azt az egyedi hangot, ami azt takarja, hogy előhúztak valamit, majd a két penge érintésének a hangját... *
- Idióta.
* Hallatszik el az orra alatt, miközben tempója felgyorsul. Keze lekerül a kardjáról futás közben, majd amint odaér nem ragozza túl a dolgot, nekifutásból rúgja oldalba az illetőt. Szinte hallani a másik csontjainak sírását, ám erre ő nem figyel. Ha továbbra is a lányra figyel, akkor a rúgás következtében lefordítja a lányról az illetőt. Ha elejtette kardját a manőver közben, úgy felveszi azt és a nyakához tartja. Ha nem, sajátjával csinálja ugyanezt. Szabad kezével csak mutatóujját emeli a magasba, hogy azt aprón mozgathassa és közben nyelvével csettintget. *
- Most mégis mi tévő legyek veled? Adjalak át az őrségnek, vagy tegyek pontot a szenvedéseid végére?
* Kérdezi miközben hátrapillant megvizsgálni a nőt. Közben ha kedve támadna a támadónak egy ellentámadásra, míg nem figyel, úgy hozzáérinti a kardot nyakához. Nem annyira, hogy vérezzen, de épp annyira, hogy a másik is belássa, hogy a további mozdulatok életveszélyesek is lehetnek. *
- Te se tudtál jobb időt választani a késő esti sétáidhoz ugye?
* Mondja gúnyosan az elfnek, majd egy rövid pillantást vet a földre, ahol is megpillant egy elejtett tőrt. Nem gondolja, hogy a férfié lenne, mert mikor felrúgta nem vesztett semmit, néhány bordán kívül, szóval biztos a nőé. Egy egyszerű mozdulattal a nő irányába rúgja a földön fekvő tőrt, majd a jéghideg tekintete újfent a földön fekvő férfira száll. Kíváncsi, hogy vajon mit döntött. *
- Még jobb.
* Szólal fel hirtelen. *
- Add nekem az erszényed és úgy teszek mintha nem láttalak volna.
* A kard megint érintkezik a nyakával. Egyértelműsítve, hogy e két opció közül csak az egyik tartja életben. Ha megszabadul az erszényétől, akkor a kard nagyon hamar elkerül a nyakától, majd miután felkel, úgy még kap egy bátorító seggberúgást a félvértől. *
//A tőr törvénye//
* Olybá tűnik, hogy jelenléte nem hatotta meg a párost, és szinte fittyet hányva a jelenlétére folytatják ahol abbahagyták. Legalábbis a férfi tekintete összeakadt kékjeivel, ám a nő mozdulatai elárulják és immáron megint övé a szerep. A lépéseit nem állította meg, tovább sétál feléjük, ám mikor meghallja azt az egyedi hangot, ami azt takarja, hogy előhúztak valamit, majd a két penge érintésének a hangját... *
- Idióta.
* Hallatszik el az orra alatt, miközben tempója felgyorsul. Keze lekerül a kardjáról futás közben, majd amint odaér nem ragozza túl a dolgot, nekifutásból rúgja oldalba az illetőt. Szinte hallani a másik csontjainak sírását, ám erre ő nem figyel. Ha továbbra is a lányra figyel, akkor a rúgás következtében lefordítja a lányról az illetőt. Ha elejtette kardját a manőver közben, úgy felveszi azt és a nyakához tartja. Ha nem, sajátjával csinálja ugyanezt. Szabad kezével csak mutatóujját emeli a magasba, hogy azt aprón mozgathassa és közben nyelvével csettintget. *
- Most mégis mi tévő legyek veled? Adjalak át az őrségnek, vagy tegyek pontot a szenvedéseid végére?
* Kérdezi miközben hátrapillant megvizsgálni a nőt. Közben ha kedve támadna a támadónak egy ellentámadásra, míg nem figyel, úgy hozzáérinti a kardot nyakához. Nem annyira, hogy vérezzen, de épp annyira, hogy a másik is belássa, hogy a további mozdulatok életveszélyesek is lehetnek. *
- Te se tudtál jobb időt választani a késő esti sétáidhoz ugye?
* Mondja gúnyosan az elfnek, majd egy rövid pillantást vet a földre, ahol is megpillant egy elejtett tőrt. Nem gondolja, hogy a férfié lenne, mert mikor felrúgta nem vesztett semmit, néhány bordán kívül, szóval biztos a nőé. Egy egyszerű mozdulattal a nő irányába rúgja a földön fekvő tőrt, majd a jéghideg tekintete újfent a földön fekvő férfira száll. Kíváncsi, hogy vajon mit döntött. *
- Még jobb.
* Szólal fel hirtelen. *
- Add nekem az erszényed és úgy teszek mintha nem láttalak volna.
* A kard megint érintkezik a nyakával. Egyértelműsítve, hogy e két opció közül csak az egyik tartja életben. Ha megszabadul az erszényétől, akkor a kard nagyon hamar elkerül a nyakától, majd miután felkel, úgy még kap egy bátorító seggberúgást a félvértől. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263