Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 138 (2741. - 2760. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263
2760. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-21 20:23:57
Üzenet elküldve: 2025-08-21 20:23:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
* A vödörcipelés hallatán Pash elgondolkodik egy pillanatra, és szégyenkezve fordítja el a tekintetét. *
- Ha belegondoltam volna, hogy mennyi munka feltölteni a dézsát, akkor segítettem volna. * Biztosítja róla Merlanát, és a nő akár tudhatja is, hogy igazat mond, hiszen szavaiból tényleges bűntudat érződik ki, nem csak látszatja van annak, amit mond. Viszont ezek alapján ténylegesen elhiszi, hogy van értelme tanítani őt, hiszen a testi adottságai már megvannak hozzá, főleg nő létére. *
- Viszont az alkatodhoz szerintem tényleg a tőrök passzolnak jobban, mint a hosszú kard. Nem azért, mert gyenge lennél, de a kezed érintése finom * emlékszik vissza arra, amikor korábban többször összekulcsolták ujjaikat * és az ujjaid is vékonyak, nőiesek. Egy kétkezes kardot nem tudnál rendesen fogni, az egykezeshez pedig talán a markod lenne túl gyenge. A tőrt viszont könnyebb tartani, nem húzza úgy az acél súlya, és épp olyan halálos. * Gondolkodik tovább hangosan, nem is sejtve, hogy a bárd marka talán sokkal edzettebb, mint azt ő hinné. Csak más kardokhoz szokott, mint amiről beszél. *
- Viszont azokhoz meg én nem értek annyira, mint a kardhoz. Néhány alap dolgot meg tudok mutatni, szerintem az bőven elég lesz. * Ért egyet abban, hogy ezt csupán önvédelmi szempontból tervezik, és nem ebből akar majd megélni a kedvese. * Ahhoz biztos elég lesz, hogy addig életben maradj, amíg odaérek megmenteni, ha nem vagyok éppen melletted.
* Jelenti még ki vigyorogva, jelezve, hogy viccel. Persze minden tréfa fele igaz. A megjegyzésre, hogy az ujjai elég kemények a lanthoz, egyetértően bólint. Nem épp a legfinomabb a bőr a kezén, megannyi vízhólyag és horzsolás árán lett olyan, amilyen. Harcos kezek ezek, talán a parasztoknak van még ilyen. Nem egy nemes ficsúré. *
- Tehát csak arra kell odafigyelni, hogy meg ne főjjünk benne, mint a béka. * Ért egyet, miközben elképzeli, hogy milyen szomorú halál lenne. Épp csak megismerte ezt a csodálatos teremtést, és egyből véget is ér az élet. Ügyelni fog rá, hogy ne legyen túl meleg az a víz, ebben biztos. Tényleg segít, hogy elég fát hordjanak oda, és melegedni kezdjen a tűz, és kellemes meglepetésként éri a meztelen test látványa. Ismét ugyan olyan izgatóan hat rá, mint korábban, és a látvánnyal épp annyira nem tud betelni, mint eddig. Megnyálazza ajkait, szemében pedig ott csillog az izgatottság. A szűkre szabott nadrág pedig nem csak útban van, de roppant kényelmetlen is hirtelen, hiszen nem enged utat annak, ami utat próbál törni magának. Jóleső sóhajjal veszi tudomásul, hogy ez nem okoz sokáig kellemetlenséget neki, és természetesen hagyja Merlanának, hogy levetkőztesse. A masszázs ismét kellemes meglepetés, és arra gondol, hogy mennyivel másabb, mint amikor egy hivatalos masszőr nyomogatta az izmait. Az is jólesett neki, utána napokig sokkal jobban mozgott mindene, de közel sem élvezte ennyire, mint ezt most. Milyen érdekes, hogy akkor pont a nő próbálkozott mindenféle árengedményt belengetni az ifjú harcos előtt, ha az hajlandó viszonozni a vonzalmát. Akkor Pash nem volt hajlandó, de most kérni se kell. *
- Nagyon kellemes. Visszavonom amit korábban mondtam, elég erős a csuklód akár a kétkezes kardhoz is. * Jelzi meg, és jólesően mordul néhányat, amikor a bárd olyan pontokat nyom meg a testén.
Persze nem hagyja, hogy kedvese kifárassza magát, ugyan olyan figyelmességgel és törődéssel bánik vele, mint vacsorájuk előtt. Igyekszik mindenben viszonozni azt, amit kap, sőt, többszörösen adni vissza. Hiszen a nőknek több gyengédségre, türelemre, és odafigyelésre van szükségük, legalábbis neki így tanította első szeretője. És Pash nem csak a kardjával, de a szívével is szeret. Persze azért arra odafigyel, hogy a víz ne legyen túl meleg. Nem akar megfőni, mint a csirke. *
//Sub Rosa Panzió//
* A vödörcipelés hallatán Pash elgondolkodik egy pillanatra, és szégyenkezve fordítja el a tekintetét. *
- Ha belegondoltam volna, hogy mennyi munka feltölteni a dézsát, akkor segítettem volna. * Biztosítja róla Merlanát, és a nő akár tudhatja is, hogy igazat mond, hiszen szavaiból tényleges bűntudat érződik ki, nem csak látszatja van annak, amit mond. Viszont ezek alapján ténylegesen elhiszi, hogy van értelme tanítani őt, hiszen a testi adottságai már megvannak hozzá, főleg nő létére. *
- Viszont az alkatodhoz szerintem tényleg a tőrök passzolnak jobban, mint a hosszú kard. Nem azért, mert gyenge lennél, de a kezed érintése finom * emlékszik vissza arra, amikor korábban többször összekulcsolták ujjaikat * és az ujjaid is vékonyak, nőiesek. Egy kétkezes kardot nem tudnál rendesen fogni, az egykezeshez pedig talán a markod lenne túl gyenge. A tőrt viszont könnyebb tartani, nem húzza úgy az acél súlya, és épp olyan halálos. * Gondolkodik tovább hangosan, nem is sejtve, hogy a bárd marka talán sokkal edzettebb, mint azt ő hinné. Csak más kardokhoz szokott, mint amiről beszél. *
- Viszont azokhoz meg én nem értek annyira, mint a kardhoz. Néhány alap dolgot meg tudok mutatni, szerintem az bőven elég lesz. * Ért egyet abban, hogy ezt csupán önvédelmi szempontból tervezik, és nem ebből akar majd megélni a kedvese. * Ahhoz biztos elég lesz, hogy addig életben maradj, amíg odaérek megmenteni, ha nem vagyok éppen melletted.
* Jelenti még ki vigyorogva, jelezve, hogy viccel. Persze minden tréfa fele igaz. A megjegyzésre, hogy az ujjai elég kemények a lanthoz, egyetértően bólint. Nem épp a legfinomabb a bőr a kezén, megannyi vízhólyag és horzsolás árán lett olyan, amilyen. Harcos kezek ezek, talán a parasztoknak van még ilyen. Nem egy nemes ficsúré. *
- Tehát csak arra kell odafigyelni, hogy meg ne főjjünk benne, mint a béka. * Ért egyet, miközben elképzeli, hogy milyen szomorú halál lenne. Épp csak megismerte ezt a csodálatos teremtést, és egyből véget is ér az élet. Ügyelni fog rá, hogy ne legyen túl meleg az a víz, ebben biztos. Tényleg segít, hogy elég fát hordjanak oda, és melegedni kezdjen a tűz, és kellemes meglepetésként éri a meztelen test látványa. Ismét ugyan olyan izgatóan hat rá, mint korábban, és a látvánnyal épp annyira nem tud betelni, mint eddig. Megnyálazza ajkait, szemében pedig ott csillog az izgatottság. A szűkre szabott nadrág pedig nem csak útban van, de roppant kényelmetlen is hirtelen, hiszen nem enged utat annak, ami utat próbál törni magának. Jóleső sóhajjal veszi tudomásul, hogy ez nem okoz sokáig kellemetlenséget neki, és természetesen hagyja Merlanának, hogy levetkőztesse. A masszázs ismét kellemes meglepetés, és arra gondol, hogy mennyivel másabb, mint amikor egy hivatalos masszőr nyomogatta az izmait. Az is jólesett neki, utána napokig sokkal jobban mozgott mindene, de közel sem élvezte ennyire, mint ezt most. Milyen érdekes, hogy akkor pont a nő próbálkozott mindenféle árengedményt belengetni az ifjú harcos előtt, ha az hajlandó viszonozni a vonzalmát. Akkor Pash nem volt hajlandó, de most kérni se kell. *
- Nagyon kellemes. Visszavonom amit korábban mondtam, elég erős a csuklód akár a kétkezes kardhoz is. * Jelzi meg, és jólesően mordul néhányat, amikor a bárd olyan pontokat nyom meg a testén.
Persze nem hagyja, hogy kedvese kifárassza magát, ugyan olyan figyelmességgel és törődéssel bánik vele, mint vacsorájuk előtt. Igyekszik mindenben viszonozni azt, amit kap, sőt, többszörösen adni vissza. Hiszen a nőknek több gyengédségre, türelemre, és odafigyelésre van szükségük, legalábbis neki így tanította első szeretője. És Pash nem csak a kardjával, de a szívével is szeret. Persze azért arra odafigyel, hogy a víz ne legyen túl meleg. Nem akar megfőni, mint a csirke. *
2759. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-21 18:51:34
Üzenet elküldve: 2025-08-21 18:51:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
*Hosszasan ízlelgeti az ételt, melyről nem is igazán tudná megmondani, hogy melyik szárnyas húsából készült, de a barack és a sajt különleges játékosságot ad hozzá az ízvilágához. Az biztos, hogy ha végtelen bendője lenne, akkor bármennyit el tudna fogyasztani ebből a finomságból.*
- A hentes nem szakács, ahogy a gyilkos sem harcos. *Vitatkozik bölcselkedve a fiú gondolatmenetével még, majd mindeközben, mikor Pashthra azt kezdi ecsetelni, milyen testi adottságokra van szükség ahhoz, hogy ő maga jobban bánhasson a fegyverekkel, már az elején felkacag. Felé mutat a villájával, leerőszakolja a falatot a torkán, utána szólal meg.*
- Bah! Annyi vödörcipelés után, ami a fürdőhöz kellett, még jó, hogy erősek a karjaim. Értékeld, mert az biztos, hogy többet én ezt meg nem csinálom. *Nevet. Már tudja is, hogy miről fog beszélni a ház tulajdonosával a következő alkalommal, amikor találkoznak. Személyzetre van szüksége, akiknek parancsolhat és helyette dolgoznak.
Az edzés ötletét szívesen fogadja, hisz nem csak a harcban, hanem a mindennapi életében, sőt a „munkájában” is segíthet, ha még többet ki tud hozni a testéből, és nem csak a fűző teszi majd tökéletessé az alakját. Azért a hónapok és évek említésére felhúzza a szemöldökeit.*
- Nem akarok és soha nem is leszek olyan jó harcos, mint te, Pashthra. Elismerem, hogy ahhoz egy élet munkája is kevés, én csak azt akarom, hogy ha a sors úgy alakul, ne verjék ki az első alkalommal a kezemből a pengét, ehhez viszont nem indulok olyan rossz alapokkal, mint gondolod. Ne feledd! A kikötőben éltem hosszú évekig. *Sejtelmes mosoly kúszik az arcára, ami csak szélesedik akkor, mikor a zenére terelődik a téma, ami már az ő terepe.*
- Rád is igaz, amit mondtam. Nem leszel bárd, ahhoz az életedet kellene áldoznod érte, de annak semmi akadálya nincs, hogy szépen szólhasson a kezedben a lant. Az ujjaidat biztosan nem fogják felsérteni a húrok, szerintem keményebb a bőr az ujjaidon, mint az enyémeken. *Biztatja kedvesen a másikat, majd végül belefeledkezik a vacsorájába, ami után teli pocakkal, elégedetten dől hátra, és vágyik most már igazán a forró fürdőre.*
- Szerintem is. *Jegyzi meg játékosan a fűzőt illetően, majd feláll az asztaltól. Úgy dönt, hogy az asztalt ráérnek majd utána is letakarítani. A démonos megjegyzésen jót kacag, és nem kerüli el a figyelmét a huncut él sem, melyre kihívóan az alsó ajkaiba harap, de aztán már a fürdő felé indul, és közben a felajánlott segítségre is válaszol.*
- Csak meg kell alatta gyújtani a tüzet, semmi különös. Inkább az a fontos, hogy ne felejtsük el elzárni, mert akkor mi is főtt csirkék leszünk. *Vigyorog.* Mindenesetre megköszönöm, ha ebben segítesz. *Legalább nem neki kell még egyszer hajolgatnia, hogy begyújtson a fürdővíz alatt. Ha Pashthra tényleg segít neki, akkor mire felegyenesedik a dézsa mellől, már ruha nélkül találhatja Merlanát, ezúttal még a harisnyák sincsenek rajta. A lány odalépked társához, és ezúttal hátulról fonja karjait a dereka köré, és teljesen hozzásimul a testéhez.*
- Útban van rajtad a nadrág. *Vigyorog, majd lejjebb nyúl, hogy kigombolja a gombot azon a nadrágon, és ha Pashthra hagyja, akkor le is vetkőzteti őt.*
- Mmm, ne fordulj meg! *Mondja halkan, majd míg a víz melegszik, gyengéd, de határozott mozdulatokkal kezdi megmasszírozni a férfi lapockáit és hátát. Apró jutalom ez, de ilyen finom vacsora után bizony megérdemli.*
- Milyen érzés? *Kérdezi szinte már suttogva, majd halkan dúdolgatni kezd, míg kényeztetgeti partnerét.*
//Sub Rosa Panzió//
*Hosszasan ízlelgeti az ételt, melyről nem is igazán tudná megmondani, hogy melyik szárnyas húsából készült, de a barack és a sajt különleges játékosságot ad hozzá az ízvilágához. Az biztos, hogy ha végtelen bendője lenne, akkor bármennyit el tudna fogyasztani ebből a finomságból.*
- A hentes nem szakács, ahogy a gyilkos sem harcos. *Vitatkozik bölcselkedve a fiú gondolatmenetével még, majd mindeközben, mikor Pashthra azt kezdi ecsetelni, milyen testi adottságokra van szükség ahhoz, hogy ő maga jobban bánhasson a fegyverekkel, már az elején felkacag. Felé mutat a villájával, leerőszakolja a falatot a torkán, utána szólal meg.*
- Bah! Annyi vödörcipelés után, ami a fürdőhöz kellett, még jó, hogy erősek a karjaim. Értékeld, mert az biztos, hogy többet én ezt meg nem csinálom. *Nevet. Már tudja is, hogy miről fog beszélni a ház tulajdonosával a következő alkalommal, amikor találkoznak. Személyzetre van szüksége, akiknek parancsolhat és helyette dolgoznak.
Az edzés ötletét szívesen fogadja, hisz nem csak a harcban, hanem a mindennapi életében, sőt a „munkájában” is segíthet, ha még többet ki tud hozni a testéből, és nem csak a fűző teszi majd tökéletessé az alakját. Azért a hónapok és évek említésére felhúzza a szemöldökeit.*
- Nem akarok és soha nem is leszek olyan jó harcos, mint te, Pashthra. Elismerem, hogy ahhoz egy élet munkája is kevés, én csak azt akarom, hogy ha a sors úgy alakul, ne verjék ki az első alkalommal a kezemből a pengét, ehhez viszont nem indulok olyan rossz alapokkal, mint gondolod. Ne feledd! A kikötőben éltem hosszú évekig. *Sejtelmes mosoly kúszik az arcára, ami csak szélesedik akkor, mikor a zenére terelődik a téma, ami már az ő terepe.*
- Rád is igaz, amit mondtam. Nem leszel bárd, ahhoz az életedet kellene áldoznod érte, de annak semmi akadálya nincs, hogy szépen szólhasson a kezedben a lant. Az ujjaidat biztosan nem fogják felsérteni a húrok, szerintem keményebb a bőr az ujjaidon, mint az enyémeken. *Biztatja kedvesen a másikat, majd végül belefeledkezik a vacsorájába, ami után teli pocakkal, elégedetten dől hátra, és vágyik most már igazán a forró fürdőre.*
- Szerintem is. *Jegyzi meg játékosan a fűzőt illetően, majd feláll az asztaltól. Úgy dönt, hogy az asztalt ráérnek majd utána is letakarítani. A démonos megjegyzésen jót kacag, és nem kerüli el a figyelmét a huncut él sem, melyre kihívóan az alsó ajkaiba harap, de aztán már a fürdő felé indul, és közben a felajánlott segítségre is válaszol.*
- Csak meg kell alatta gyújtani a tüzet, semmi különös. Inkább az a fontos, hogy ne felejtsük el elzárni, mert akkor mi is főtt csirkék leszünk. *Vigyorog.* Mindenesetre megköszönöm, ha ebben segítesz. *Legalább nem neki kell még egyszer hajolgatnia, hogy begyújtson a fürdővíz alatt. Ha Pashthra tényleg segít neki, akkor mire felegyenesedik a dézsa mellől, már ruha nélkül találhatja Merlanát, ezúttal még a harisnyák sincsenek rajta. A lány odalépked társához, és ezúttal hátulról fonja karjait a dereka köré, és teljesen hozzásimul a testéhez.*
- Útban van rajtad a nadrág. *Vigyorog, majd lejjebb nyúl, hogy kigombolja a gombot azon a nadrágon, és ha Pashthra hagyja, akkor le is vetkőzteti őt.*
- Mmm, ne fordulj meg! *Mondja halkan, majd míg a víz melegszik, gyengéd, de határozott mozdulatokkal kezdi megmasszírozni a férfi lapockáit és hátát. Apró jutalom ez, de ilyen finom vacsora után bizony megérdemli.*
- Milyen érzés? *Kérdezi szinte már suttogva, majd halkan dúdolgatni kezd, míg kényeztetgeti partnerét.*
2758. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-21 16:07:59
Üzenet elküldve: 2025-08-21 16:07:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
- Pedig a késsel való bánás és a főzés nem ugyan az. Egy hentes nem feltétlenül szakács. * Csóválja a fejét a fiú a gondolatmenetet hallgatva. De nem akar kötekedni, csak kicsit cinkeli Merlanát, hogy jobb hangulatban teljen az evés. Ami közben ő ritkán beszél egyébként, de most hajlandó változtatni ilyen apróságokon. *
- Remélem lesz alkalmam megtapasztalni. * Jegyzi meg, ezzel ő is kimondja, hogy szeretné, ha ez az este nem csak egy alkalom lenne, és még számos hasonlót tölthetnének el. Végtére is, jól érzi magát, kellemes a társaság, és egyiküknek sincs látszólag olyan dolga, ami miatt másnap el kellene tűnjenek. Legalábbis egyelőre. A házat pedig épp úgy tudja őrizni a saját ágyából, mint kedveséből. *
- Ez érdekesen hangzik. * Gondolkodik el, és felidézi magában a gyönyörű meztelen alakot, amit alig pár órája volt alkalma csodálni, és szeretni. Persze megint fellobban benne a vágy, de kényszeríti magát, hogy a képzeletbeli képen elvonatkoztasson a gömbölyded formáktól. * Ha jól emlékszem, a karod erősnek tűnt, és a tartásod már most is közel tökéletes. A combjaid feszesek, úgyhogy a fizikai adottságaid megvannak hozzá. Persze valamennyit rá kell edzened, hiszen olyan izmokat is igénybe vesz, amiket a mindennapi életben talán ritkán használsz.
* Gondolkodik el hangosan, letéve a villát a tányérra, és úgy méregeti a bárdot. A ruha miatt nehéz megmondani, hogy pontosan mit rejt, de látszólag elégedett, bármire is gondol. *
- Ha komolyan akarsz tanulni, szerintem néhány hónap alatt megtanulhatsz annyit, hogy egyszerű útonállók ellen megvédd magad. Viszont az igazi gyakorlat évekbe kerül. Azt viszont nem tudom, hogy a hangszerekhez nekem mennyi érzékem lenne. Hangom nincs, azt jobb, ha meg se hallgatod, mert azt hiszik a környéken, hogy macskákat kínzunk. * Nevet fel, és újra enni kezd. Nem meri kimondani, hogy mennyire szeretne hangszeren játszani, ezt az álmot már rég kiverték belőle. Jobb, ha el is felejti, hogy ilyen lehetőség felmerült.
A hirtelen megjegyzés meglepi, nem igazán tudja hova tenni, hogy Merlana honnan is tudta, hogy az étel, amit készíteni fog, belül más, mint kívül, de végül úgy dönt, hogy ilyen apróságokon kár agyalni. A lényeg, hogy finom legyen az étel, és ismét kézbe veszi a kését, hogy ő is enni kezdjen. *
- Jó étvágyat! * Teszi hozzá még őszintén, és egész gyors tempóban termeli be a finomságot. A kecskesajt jó minőségű volt, hiányzik belőle az a fanyarú utóíz, amit annyira utál néha, és egészen jól keveredik a barackkal. A dicséret jól esik neki, kicsit bele is pirul. Csak bólint, nem mond semmit, mert nem tudja, hogy mit is mondhatna. Inkább eszik egy újabb falatot. Mire végeznek, már kellemes a közérzete, de emlékszik, hogy még egy kiadós ázás vár rájuk. *
- Hát akkor lehet, hogy le kellene venni. Vagy tán fürdeni is ebben tervezel? * Kérdezi vidáman, és elégedetten csap meztelen hasára. * Látod, nekem nincs ilyen gondom. És egészségedre, reméltem, hogy tényleg ízleni fog. Viszont azt hiszem az a legkevesebb, hogy ezek után segítek a víz felmelegítésében. Már ha tudok miben. * Gondolkodik el, mert nem tudja, hogy kedvese hogyan készül megoldani ezt a dolgot. Nem ért a melegítős dézsákhoz, talán nem is látott még ilyet, úgyhogy alighanem arra készül, hogy újra telehordják a dézsát meleg vízzel. Iszik ő is egy kis vizet, és láthatóan sokkal vidámabban, mint kint az erkélyen, várja a folytatást. *
- Remélhetőleg a fürdőt nem lepték még el a démonok. Tele hassal nehezebb a kardforgatás. * És kacsint hozzá, jelezve, hogy ezúttal direkt fogalmazott kétértelműen. *
//Sub Rosa Panzió//
- Pedig a késsel való bánás és a főzés nem ugyan az. Egy hentes nem feltétlenül szakács. * Csóválja a fejét a fiú a gondolatmenetet hallgatva. De nem akar kötekedni, csak kicsit cinkeli Merlanát, hogy jobb hangulatban teljen az evés. Ami közben ő ritkán beszél egyébként, de most hajlandó változtatni ilyen apróságokon. *
- Remélem lesz alkalmam megtapasztalni. * Jegyzi meg, ezzel ő is kimondja, hogy szeretné, ha ez az este nem csak egy alkalom lenne, és még számos hasonlót tölthetnének el. Végtére is, jól érzi magát, kellemes a társaság, és egyiküknek sincs látszólag olyan dolga, ami miatt másnap el kellene tűnjenek. Legalábbis egyelőre. A házat pedig épp úgy tudja őrizni a saját ágyából, mint kedveséből. *
- Ez érdekesen hangzik. * Gondolkodik el, és felidézi magában a gyönyörű meztelen alakot, amit alig pár órája volt alkalma csodálni, és szeretni. Persze megint fellobban benne a vágy, de kényszeríti magát, hogy a képzeletbeli képen elvonatkoztasson a gömbölyded formáktól. * Ha jól emlékszem, a karod erősnek tűnt, és a tartásod már most is közel tökéletes. A combjaid feszesek, úgyhogy a fizikai adottságaid megvannak hozzá. Persze valamennyit rá kell edzened, hiszen olyan izmokat is igénybe vesz, amiket a mindennapi életben talán ritkán használsz.
* Gondolkodik el hangosan, letéve a villát a tányérra, és úgy méregeti a bárdot. A ruha miatt nehéz megmondani, hogy pontosan mit rejt, de látszólag elégedett, bármire is gondol. *
- Ha komolyan akarsz tanulni, szerintem néhány hónap alatt megtanulhatsz annyit, hogy egyszerű útonállók ellen megvédd magad. Viszont az igazi gyakorlat évekbe kerül. Azt viszont nem tudom, hogy a hangszerekhez nekem mennyi érzékem lenne. Hangom nincs, azt jobb, ha meg se hallgatod, mert azt hiszik a környéken, hogy macskákat kínzunk. * Nevet fel, és újra enni kezd. Nem meri kimondani, hogy mennyire szeretne hangszeren játszani, ezt az álmot már rég kiverték belőle. Jobb, ha el is felejti, hogy ilyen lehetőség felmerült.
A hirtelen megjegyzés meglepi, nem igazán tudja hova tenni, hogy Merlana honnan is tudta, hogy az étel, amit készíteni fog, belül más, mint kívül, de végül úgy dönt, hogy ilyen apróságokon kár agyalni. A lényeg, hogy finom legyen az étel, és ismét kézbe veszi a kését, hogy ő is enni kezdjen. *
- Jó étvágyat! * Teszi hozzá még őszintén, és egész gyors tempóban termeli be a finomságot. A kecskesajt jó minőségű volt, hiányzik belőle az a fanyarú utóíz, amit annyira utál néha, és egészen jól keveredik a barackkal. A dicséret jól esik neki, kicsit bele is pirul. Csak bólint, nem mond semmit, mert nem tudja, hogy mit is mondhatna. Inkább eszik egy újabb falatot. Mire végeznek, már kellemes a közérzete, de emlékszik, hogy még egy kiadós ázás vár rájuk. *
- Hát akkor lehet, hogy le kellene venni. Vagy tán fürdeni is ebben tervezel? * Kérdezi vidáman, és elégedetten csap meztelen hasára. * Látod, nekem nincs ilyen gondom. És egészségedre, reméltem, hogy tényleg ízleni fog. Viszont azt hiszem az a legkevesebb, hogy ezek után segítek a víz felmelegítésében. Már ha tudok miben. * Gondolkodik el, mert nem tudja, hogy kedvese hogyan készül megoldani ezt a dolgot. Nem ért a melegítős dézsákhoz, talán nem is látott még ilyet, úgyhogy alighanem arra készül, hogy újra telehordják a dézsát meleg vízzel. Iszik ő is egy kis vizet, és láthatóan sokkal vidámabban, mint kint az erkélyen, várja a folytatást. *
- Remélhetőleg a fürdőt nem lepték még el a démonok. Tele hassal nehezebb a kardforgatás. * És kacsint hozzá, jelezve, hogy ezúttal direkt fogalmazott kétértelműen. *
2757. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-21 13:49:05
Üzenet elküldve: 2025-08-21 13:49:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
*Csak egyszerű dicséretnek szánja a szavait, de mikor Pashthra visszakérdez, látványosan elgondolkodik rajta, hogy mi lehet rá a jó válasz.*
- Hmm, talán nem. Mikor mondtad, hogy főzni akarsz, egy kicsit meglepődtem, de aztán rögtön az jutott eszembe, hogy a késsel is biztosan jól bánsz, az ízekről meg majd hamarosan kiderül. *Mosolyog, majd még egy kicsit gyönyörködik a tálban úgy egyben, mielőtt belerondítana azzal, hogy vág magának egy számára megfelelő méretű darabot a húsból és szed a köretből is.*
- Ne aggódj! Van még ötletem. *Mondja arra, hogy talán túl sok mindent mutatott volna meg neki egy nap alatt magából a másik. Igazság talán van benne, ő is a felszínes kapcsolatokhoz van csupán hozzászokva, ahol az számít, hogy egyetlen éjszakára megfeleljen a partnerének, hisz sanszosan soha többé nem látják egymást újra. Ez az este azonban most más, ő pedig nem is szeretné, ha az első egyben az utolsó alkalom is lenne.*
- Arra gondoltam, hogy megtaníthatnál majd a fegyverrel bánni, cserébe megmutathatom neked, hogyan kell hangszeren zenélni. Nem ma, mert akkor soha nem aludnánk, de lesz még rá időnk. Remélem. *Nevetgél, s bele is kezdene, hogy megkóstolja az ételt, miután felhívják rá a figyelmét, hogy úgy mondott ítéletet, hogy még meg sem ízlelte a tányérra került finomságokat, de ahogy Pashthra a második mondatot is hozzáteszi az elhangzottakhoz, a lány kezében lévő kés és villa is hirtelen megáll a levegőben, kékjeit pedig elképedve emeli a vele szemben ülőre.*
- Erre próbáltalak rávezetni egész nap. *Feleli komoran. Nyilván sikerült más kontextusban értelmeznie a fiú szavait, és nem csak az ételre értendően. Épp ettől fél, hogy mi lesz majd akkor, ha kiderül, hogy külsőre talán egyre magabiztosabban és büszkébben jelentheti ki, hogy közel áll a tökéleteshez, de belül bizony nagyon is messze áll tőle. Végül kifújja a levegőt, és újra ártatlanul mosolyog.*
- Jó étvágyat! *Hozzálát az evéshez, és valószínűleg mondania sem kell semmit, mert abból, amilyen jóízűen falatozik, a szakácsnak felcsapott harcos már tudhatja, jól sikerült a főztje.*
- Rég éreztem már ilyen intenzív ízkavalkádot. *Közli a véleményét, de szigorúan csak akkor, mikor lenyelt egy falatot, hisz teli szájjal nem illik beszélni. Hamar jól lakik végül, és elégedetten dől hátra a széken, miközben a teli hasát simogatja.*
- Na, ilyenkor a legkényelmetlenebb a fűző, amikor abban vacsoráztál, a hasad meg jól teletömted. *Nevet boldogan, mert tényleg jól esett neki ez a vacsora utáni vacsora, az alkohol hatását is kevésbé érzi már, és azt is tudja, hogy a fűzőtől is hamarosan szabadulhat.*
- Köszönöm szépen! Finom volt, tényleg *mosolyog.* Melegítsem akkor a fürdőt? *kérdezi aztán, mikor már úgy látja, hogy Pashthra is végzett az evéssel, ám mielőtt bármit is tenne, még a vízzel jól leöblíti a torkát.*
//Sub Rosa Panzió//
*Csak egyszerű dicséretnek szánja a szavait, de mikor Pashthra visszakérdez, látványosan elgondolkodik rajta, hogy mi lehet rá a jó válasz.*
- Hmm, talán nem. Mikor mondtad, hogy főzni akarsz, egy kicsit meglepődtem, de aztán rögtön az jutott eszembe, hogy a késsel is biztosan jól bánsz, az ízekről meg majd hamarosan kiderül. *Mosolyog, majd még egy kicsit gyönyörködik a tálban úgy egyben, mielőtt belerondítana azzal, hogy vág magának egy számára megfelelő méretű darabot a húsból és szed a köretből is.*
- Ne aggódj! Van még ötletem. *Mondja arra, hogy talán túl sok mindent mutatott volna meg neki egy nap alatt magából a másik. Igazság talán van benne, ő is a felszínes kapcsolatokhoz van csupán hozzászokva, ahol az számít, hogy egyetlen éjszakára megfeleljen a partnerének, hisz sanszosan soha többé nem látják egymást újra. Ez az este azonban most más, ő pedig nem is szeretné, ha az első egyben az utolsó alkalom is lenne.*
- Arra gondoltam, hogy megtaníthatnál majd a fegyverrel bánni, cserébe megmutathatom neked, hogyan kell hangszeren zenélni. Nem ma, mert akkor soha nem aludnánk, de lesz még rá időnk. Remélem. *Nevetgél, s bele is kezdene, hogy megkóstolja az ételt, miután felhívják rá a figyelmét, hogy úgy mondott ítéletet, hogy még meg sem ízlelte a tányérra került finomságokat, de ahogy Pashthra a második mondatot is hozzáteszi az elhangzottakhoz, a lány kezében lévő kés és villa is hirtelen megáll a levegőben, kékjeit pedig elképedve emeli a vele szemben ülőre.*
- Erre próbáltalak rávezetni egész nap. *Feleli komoran. Nyilván sikerült más kontextusban értelmeznie a fiú szavait, és nem csak az ételre értendően. Épp ettől fél, hogy mi lesz majd akkor, ha kiderül, hogy külsőre talán egyre magabiztosabban és büszkébben jelentheti ki, hogy közel áll a tökéleteshez, de belül bizony nagyon is messze áll tőle. Végül kifújja a levegőt, és újra ártatlanul mosolyog.*
- Jó étvágyat! *Hozzálát az evéshez, és valószínűleg mondania sem kell semmit, mert abból, amilyen jóízűen falatozik, a szakácsnak felcsapott harcos már tudhatja, jól sikerült a főztje.*
- Rég éreztem már ilyen intenzív ízkavalkádot. *Közli a véleményét, de szigorúan csak akkor, mikor lenyelt egy falatot, hisz teli szájjal nem illik beszélni. Hamar jól lakik végül, és elégedetten dől hátra a széken, miközben a teli hasát simogatja.*
- Na, ilyenkor a legkényelmetlenebb a fűző, amikor abban vacsoráztál, a hasad meg jól teletömted. *Nevet boldogan, mert tényleg jól esett neki ez a vacsora utáni vacsora, az alkohol hatását is kevésbé érzi már, és azt is tudja, hogy a fűzőtől is hamarosan szabadulhat.*
- Köszönöm szépen! Finom volt, tényleg *mosolyog.* Melegítsem akkor a fürdőt? *kérdezi aztán, mikor már úgy látja, hogy Pashthra is végzett az evéssel, ám mielőtt bármit is tenne, még a vízzel jól leöblíti a torkát.*
2756. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-21 12:33:30
Üzenet elküldve: 2025-08-21 12:33:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
* Maga mögött hagyja a Pegazusban zajló cirkuszt, és még mielőtt bárki keresni kezdené, ő már rég a polgárnegyedben jár. Ahogy azt már korábban végiggondolta, nem mehet egyik olyan helyre se, ahol az elmúlt napokban járt már. Ott keresnék először. Úgyhogy új utakra téved. Még nem tudja, hová tart, de előbb-utóbb megérkezik. Az irány nagyjából ugyanaz, mintha Félszemű Csigába akarna eljutni, annyi különbséggel, hogy tovább megy, nem áll meg a polgárnegyedben. Se a pókos házban, ami a polgárnegyed legrozogább háza valószínűleg. Neki viszont még az se elég, annál is romosabb helyet akar találni. És főleg kihaltabbat. Egy olyan helyet, ahol senki nem keresné. Ezért halad a romváros felé. *
* Maga mögött hagyja a Pegazusban zajló cirkuszt, és még mielőtt bárki keresni kezdené, ő már rég a polgárnegyedben jár. Ahogy azt már korábban végiggondolta, nem mehet egyik olyan helyre se, ahol az elmúlt napokban járt már. Ott keresnék először. Úgyhogy új utakra téved. Még nem tudja, hová tart, de előbb-utóbb megérkezik. Az irány nagyjából ugyanaz, mintha Félszemű Csigába akarna eljutni, annyi különbséggel, hogy tovább megy, nem áll meg a polgárnegyedben. Se a pókos házban, ami a polgárnegyed legrozogább háza valószínűleg. Neki viszont még az se elég, annál is romosabb helyet akar találni. És főleg kihaltabbat. Egy olyan helyet, ahol senki nem keresné. Ezért halad a romváros felé. *
2755. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-21 11:13:15
Üzenet elküldve: 2025-08-21 11:13:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
* Egyáltalán nem bánja, hogy útmutatás helyett kíséretet kap. Úgy tűnik, hogy mindent talál a konyhában, amire szüksége van, de ha tudná, hogy a dézsák megtöltése milyen fizikai munkával jár, akkor biztos azt választaná a főzés helyett. De most az éhség és az alkohol kombinációja miatt ilyesmin nem gondolkodik, és csak arra koncentrál, hogy a vacsora tökéletes legyen.
Ahogy felér, a csapzott hajat látva egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy nem is olyan éhes, és ráér még az a vacsora, de szerencsére a józan ész, a korgó gyomor, és a bor maró hármasa felülkerekedik rajta, úgyhogy visszaérve a szobájába nem dönti rögtön hanyatt kedvesét, helyette hagyja, hogy az elsődleges szükségletek uralkodjanak el rajta, és inkább a táplálkozásra fordítsa figyelmét. Ebben egyébként az is segítségére van, hogy Merlana begombolkozik. *
- Nem tudom, ez meglepetés lenne? * Teszi fel a kérdést, mert ő úgy tapasztalta, hogy mindenki tud főzni, csak különböző mértékekben. Persze nem mindenki tenne barackot a jércemell közé, de a bárd olyan kis édes, biztos, hogy szeretni fogja. Rendben, el kell ismernie, hogy a sajt kitűnően párosul a barackkal, megváltozik tőle a harapás élménye, és erre lehet, hogy sokan nem gondolnának. Az, hogy vékonyra szelt szalonnába tekerte az egészet, megint csak azért van, hogy a puha omlós hús, és a még puhább töltelék mellé legyen valami, amit harapni is lehet, a burgonyán kívül. Most, hogy jobban belegondol, kicsit sajnálja, hogy a krumplival nem kezdett semmit, csak megsütötte kicsit befűszerezve. *
- Egyébként, szerintem kiterítettem a lapjaimat. Lehet jobb lett volna beosztani, mert így még a végén rám unsz, ha nem lesz minden este ilyen varázslatos. * Teszi még hozzá mosolyogva, majd késével a nő előtt lévő húsra bök. *
- Egyébként még meg se kóstoltad! Az is lehet, hogy nem fog ízleni. Csak azért, mert jól néz ki, még nem biztos, hogy belül is tökéletes. * Teszi hozzá, és várakozva figyel, szeretné látni, hogy mennyire ízlik a házigazdának az étel. Bízik benne, hogy el fogja nyerni a tetszését, és ha Merlana enni kezd, akkor ő is így tesz. Ezúttal nem úgy, mint a Pegazusban, mert az illat, a készítés élménye, és az alkohol marása miatt farkas éhes. Persze nem lapátolja befelé, mint egy barbár, csak olyan igazi férfias tempóban tűnteti el a darabkákat a tányérjáról. *
//Sub Rosa Panzió//
* Egyáltalán nem bánja, hogy útmutatás helyett kíséretet kap. Úgy tűnik, hogy mindent talál a konyhában, amire szüksége van, de ha tudná, hogy a dézsák megtöltése milyen fizikai munkával jár, akkor biztos azt választaná a főzés helyett. De most az éhség és az alkohol kombinációja miatt ilyesmin nem gondolkodik, és csak arra koncentrál, hogy a vacsora tökéletes legyen.
Ahogy felér, a csapzott hajat látva egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy nem is olyan éhes, és ráér még az a vacsora, de szerencsére a józan ész, a korgó gyomor, és a bor maró hármasa felülkerekedik rajta, úgyhogy visszaérve a szobájába nem dönti rögtön hanyatt kedvesét, helyette hagyja, hogy az elsődleges szükségletek uralkodjanak el rajta, és inkább a táplálkozásra fordítsa figyelmét. Ebben egyébként az is segítségére van, hogy Merlana begombolkozik. *
- Nem tudom, ez meglepetés lenne? * Teszi fel a kérdést, mert ő úgy tapasztalta, hogy mindenki tud főzni, csak különböző mértékekben. Persze nem mindenki tenne barackot a jércemell közé, de a bárd olyan kis édes, biztos, hogy szeretni fogja. Rendben, el kell ismernie, hogy a sajt kitűnően párosul a barackkal, megváltozik tőle a harapás élménye, és erre lehet, hogy sokan nem gondolnának. Az, hogy vékonyra szelt szalonnába tekerte az egészet, megint csak azért van, hogy a puha omlós hús, és a még puhább töltelék mellé legyen valami, amit harapni is lehet, a burgonyán kívül. Most, hogy jobban belegondol, kicsit sajnálja, hogy a krumplival nem kezdett semmit, csak megsütötte kicsit befűszerezve. *
- Egyébként, szerintem kiterítettem a lapjaimat. Lehet jobb lett volna beosztani, mert így még a végén rám unsz, ha nem lesz minden este ilyen varázslatos. * Teszi még hozzá mosolyogva, majd késével a nő előtt lévő húsra bök. *
- Egyébként még meg se kóstoltad! Az is lehet, hogy nem fog ízleni. Csak azért, mert jól néz ki, még nem biztos, hogy belül is tökéletes. * Teszi hozzá, és várakozva figyel, szeretné látni, hogy mennyire ízlik a házigazdának az étel. Bízik benne, hogy el fogja nyerni a tetszését, és ha Merlana enni kezd, akkor ő is így tesz. Ezúttal nem úgy, mint a Pegazusban, mert az illat, a készítés élménye, és az alkohol marása miatt farkas éhes. Persze nem lapátolja befelé, mint egy barbár, csak olyan igazi férfias tempóban tűnteti el a darabkákat a tányérjáról. *
2754. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-21 09:51:59
Üzenet elküldve: 2025-08-21 09:51:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
*Ha kevesebbet ittak volna, akkor nem ilyen átlátszó módon csapna le azonnal az adódó lehetőségre. Ha tudna még teljesen józanul gondolkodni, akkor nem ennyire nyíltan csinálná, hanem ügyesen megfogalmazott, frappáns mondatokkal terelné rá a másikat, hogy ő ne akarjon olyanokról kérdezni, amire nem szívesen válaszolna. Szerencsére azonban az alkohol mindkettejükben dolgozik már annyira, hogy kivételesen ne legyen öngyilkosság szemből támadni Meronnan legyőzőjére.
Beleegyezően bólint a fiú szavaira, és ujjait az övéi köré fonja, hogy határozott kézfogással pecsételjék meg az esküt, majd hirtelen kikerekednek a szemei, ahogy a vártnál közelebb találja magát Pashthrához, és mire észbe kap, már az ajkaik is egymáshoz tapadtak.*
- Így már nem. *Nevet bele a csókba. Hogy mennyivel kedvesebb módja ez annak, mint ahogy az Arctalan intézne egy megszeghetetlen esküt! Ez finom, kellemes és legalább olyan erős, ha nem erősebb, mint egy vérkötelék.*
- A konyhát? Mmm… *Gyanakvó vigyorral pislog társára a kérdését hallva, de végül meggyőzi magát, hogy aki a kardot mesterien forgatja, annak a kés sem állhat rosszul a kezében.*
- Odalent van. Gyere, megmutatom! *Játékosan megragadja a fiú kezét, lesiet vele a lépcsőkön, melyet mezítláb megtéve még mindig úgy érzi magát, mint egy rossz kislány, aki nem tartja be a szigorú szabályokat. Mielőtt magára hagyná Pashthrát, rövid ideig még figyeli őt, mert nagyon kíváncsi lett arra, hogy ebből mi fog kisülni (szó szerint), majd visszamegy az emeletre, ahol ő a fürdővíz elkészítésével foglalatoskodik, és közben egy csomót szitkozódik, és reménykedik abban, hogy utoljára kell ezt a saját két kezével csinálnia. Egyáltalán nem úrnőhöz… ~Elnézést, Morthimer úr, háznagyhoz.~ …méltó, hogy nem csak csettint egyet, és ott terem számára a finom fürdő.
Ránézésre látszik is, hogy megviseli a házimunka, csípőre tett kezekkel, csapzottan fordul Pashthra felé, ám a kezében tartott terülj terülj asztalkámon úgy meglepődik, hogy néhány pillanatig csak lélegzetvétel nélkül pislog, aztán felcsattan.*
- Ú, de jól néz ki! Te aztán kitettél magadért. Vigyük a szobába! *Azzal segít is Pashthra szobájába vinni az ételt, és letenni ott az asztalra, ahol jóízűen elfogyaszthatják majd. Számára egyértelmű, hogy előbb esznek, a fürdés addig várhat. A vizet meg lehet melegíteni újra, de az étel frissen a legfinomabb.*
- Nos, hogy is van ez? Miféle meglepetéseket tartogatsz még? *Kuncogja, miközben helyet foglal az asztalnál, csak a jó ízlés kedvéért visszagombolgatja a ruháját és a csuklóira is visszahúzza az ujjait, de utána már csillogó szemekkel veszi a kezébe az evőeszközöket. Alig viszi rá a lélek, hogy belekezdjen a szép tálba.*
//Sub Rosa Panzió//
*Ha kevesebbet ittak volna, akkor nem ilyen átlátszó módon csapna le azonnal az adódó lehetőségre. Ha tudna még teljesen józanul gondolkodni, akkor nem ennyire nyíltan csinálná, hanem ügyesen megfogalmazott, frappáns mondatokkal terelné rá a másikat, hogy ő ne akarjon olyanokról kérdezni, amire nem szívesen válaszolna. Szerencsére azonban az alkohol mindkettejükben dolgozik már annyira, hogy kivételesen ne legyen öngyilkosság szemből támadni Meronnan legyőzőjére.
Beleegyezően bólint a fiú szavaira, és ujjait az övéi köré fonja, hogy határozott kézfogással pecsételjék meg az esküt, majd hirtelen kikerekednek a szemei, ahogy a vártnál közelebb találja magát Pashthrához, és mire észbe kap, már az ajkaik is egymáshoz tapadtak.*
- Így már nem. *Nevet bele a csókba. Hogy mennyivel kedvesebb módja ez annak, mint ahogy az Arctalan intézne egy megszeghetetlen esküt! Ez finom, kellemes és legalább olyan erős, ha nem erősebb, mint egy vérkötelék.*
- A konyhát? Mmm… *Gyanakvó vigyorral pislog társára a kérdését hallva, de végül meggyőzi magát, hogy aki a kardot mesterien forgatja, annak a kés sem állhat rosszul a kezében.*
- Odalent van. Gyere, megmutatom! *Játékosan megragadja a fiú kezét, lesiet vele a lépcsőkön, melyet mezítláb megtéve még mindig úgy érzi magát, mint egy rossz kislány, aki nem tartja be a szigorú szabályokat. Mielőtt magára hagyná Pashthrát, rövid ideig még figyeli őt, mert nagyon kíváncsi lett arra, hogy ebből mi fog kisülni (szó szerint), majd visszamegy az emeletre, ahol ő a fürdővíz elkészítésével foglalatoskodik, és közben egy csomót szitkozódik, és reménykedik abban, hogy utoljára kell ezt a saját két kezével csinálnia. Egyáltalán nem úrnőhöz… ~Elnézést, Morthimer úr, háznagyhoz.~ …méltó, hogy nem csak csettint egyet, és ott terem számára a finom fürdő.
Ránézésre látszik is, hogy megviseli a házimunka, csípőre tett kezekkel, csapzottan fordul Pashthra felé, ám a kezében tartott terülj terülj asztalkámon úgy meglepődik, hogy néhány pillanatig csak lélegzetvétel nélkül pislog, aztán felcsattan.*
- Ú, de jól néz ki! Te aztán kitettél magadért. Vigyük a szobába! *Azzal segít is Pashthra szobájába vinni az ételt, és letenni ott az asztalra, ahol jóízűen elfogyaszthatják majd. Számára egyértelmű, hogy előbb esznek, a fürdés addig várhat. A vizet meg lehet melegíteni újra, de az étel frissen a legfinomabb.*
- Nos, hogy is van ez? Miféle meglepetéseket tartogatsz még? *Kuncogja, miközben helyet foglal az asztalnál, csak a jó ízlés kedvéért visszagombolgatja a ruháját és a csuklóira is visszahúzza az ujjait, de utána már csillogó szemekkel veszi a kezébe az evőeszközöket. Alig viszi rá a lélek, hogy belekezdjen a szép tálba.*
2753. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-20 23:39:49
Üzenet elküldve: 2025-08-20 23:39:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
* Ha tapasztaltabb lenne, ha kevesebbet ittak volna, ha nem lenne ennyire naiv, akkor talán gyanút fogna, amikor Merlana gyorsan lecsap az ajánlatra, és még meg is toldja azt a saját feltételeivel. De Pash sokat ivott, nem túl tapasztalt, és a nőre nézve nem tudja elhinni, hogy bármilyen komoly titkot rejtegetne előle. Az jut az eszébe, hogy talán mint neki Daesys, úgy a bárdnak is van valaki még az életében, akit most hátra hagy. Ennél rosszabbat nem nézne ki belőle. *
- Rendben van. Nem faggatjuk egymást, és tiszteletben tartjuk, ha valamiről nem akarunk beszélni. * Bólint inkább, és kihúzza magát, miközben ünnepélyesen kezet nyújt. Ha Merlana elfogadja, akkor talán meglepődik, ahogy magához húzza, hogy csókkal pecsételje meg az ígéretet. *
- Így már nem szeghetjük meg. * Suttogja a másik fülébe, és miután kiigazítja onnan az útban lévő hajtincseket, egy csókot lehel a nyakára. A közös fürdő ötlete egyre jobban tetszik neki. *
- Én még nem. * Jelenti ki, majd tétován lép egyet, nagyot nyel, és kissé imbolyogva megáll. * Visszavonom, egy kicsit mégis. Merre találom a konyhát? Csinálnék valamit enni, amíg te a fürdővizet intézed.
* Ha Merlana útba igazítja, akkor megindul a konyha felé. Magában mosolyog, mert megmutathatja egy újabb oldalát is. Bár talán nem nézné ki belőle senki, de az évek során az ifjú harcos, aki állandóan úton volt, és a legtöbbször tűz mellett aludt inkább, mint fogadóban, egész ügyesen megtanult főzni. Amennyiben van miből dolgozzon, egy egyszerű vacsorát kezd összedobni. Jércét keres, vagy ahhoz hasonló szárnyast, lehetőleg olyat, ami már megkopasztott, hogy ezzel ne menjen el az ideje. A mellét szeretné kivágni, és befűszerezni sóval, borssal, hogy félretegye. Ez után barackot keres, lehetőleg frisset, amit ki tud magozni, és apróra vágni. Ezt is sózza, borsozza, egy kis kecskesajtot kever hozzá, és ha talál olyan füvet, amit húsok fűszerezéséhez használnak, akkor azt is vág egy kicsit. Közben keres egy kis szalonnát, amit vékonyra szelhet, krumplit pucol, és a szalonnának a zsírjából is vág egy jó darabot, ezt apróra kockázza. Az egész művelet elején a tűz fölé tett serpenyőre dobja a zsírszalonnát, hagyja, hogy kijöjjön belőle a zsír, és utána a barackos mellek mindkét oldalát lepirítja, amíg finom barna kérget nem kapnak. Fedőt keres, vagy egy másik serpenyőt, amivel lefedheti. Ahogy talál egy erre alkalmas eszköz, a sózott, felvágott krumplit hozzá dobja a csirkéhez, lehúzza a tűzről, és gyorsan lefedi, hagyja, hogy így süljön át jó alaposan. Bizonyos időközönként visszateszi a tűzre, hogy tartsa a hőmérsékletet, és alig másfél fertályóra alatt elkészül a művelettel. Ez talán elég ahhoz, hogy kedvese is elkészüljön a vízzel. Ez után szedi ki az elkészült ételt valamire, amiről ehetnek, keres kést és villát, és egy kupa vizet, mert úgy érzi, jól fog esni mindkettőjüknek. Így indul vissza a fürdőbe, amennyiben főzhetett. *
- Remélem ízleni fog. * Lép be reményei szerint az étellel Merlanához, boldog vigyorral az arcán. Nem tudja, hogy fürdés előtt, vagy után akarnak enni, ettől függően teszi félre az ételt. Az ő hasa viszont hangos korgással jelzi, hogy mire lenne szüksége. *
//Sub Rosa Panzió//
* Ha tapasztaltabb lenne, ha kevesebbet ittak volna, ha nem lenne ennyire naiv, akkor talán gyanút fogna, amikor Merlana gyorsan lecsap az ajánlatra, és még meg is toldja azt a saját feltételeivel. De Pash sokat ivott, nem túl tapasztalt, és a nőre nézve nem tudja elhinni, hogy bármilyen komoly titkot rejtegetne előle. Az jut az eszébe, hogy talán mint neki Daesys, úgy a bárdnak is van valaki még az életében, akit most hátra hagy. Ennél rosszabbat nem nézne ki belőle. *
- Rendben van. Nem faggatjuk egymást, és tiszteletben tartjuk, ha valamiről nem akarunk beszélni. * Bólint inkább, és kihúzza magát, miközben ünnepélyesen kezet nyújt. Ha Merlana elfogadja, akkor talán meglepődik, ahogy magához húzza, hogy csókkal pecsételje meg az ígéretet. *
- Így már nem szeghetjük meg. * Suttogja a másik fülébe, és miután kiigazítja onnan az útban lévő hajtincseket, egy csókot lehel a nyakára. A közös fürdő ötlete egyre jobban tetszik neki. *
- Én még nem. * Jelenti ki, majd tétován lép egyet, nagyot nyel, és kissé imbolyogva megáll. * Visszavonom, egy kicsit mégis. Merre találom a konyhát? Csinálnék valamit enni, amíg te a fürdővizet intézed.
* Ha Merlana útba igazítja, akkor megindul a konyha felé. Magában mosolyog, mert megmutathatja egy újabb oldalát is. Bár talán nem nézné ki belőle senki, de az évek során az ifjú harcos, aki állandóan úton volt, és a legtöbbször tűz mellett aludt inkább, mint fogadóban, egész ügyesen megtanult főzni. Amennyiben van miből dolgozzon, egy egyszerű vacsorát kezd összedobni. Jércét keres, vagy ahhoz hasonló szárnyast, lehetőleg olyat, ami már megkopasztott, hogy ezzel ne menjen el az ideje. A mellét szeretné kivágni, és befűszerezni sóval, borssal, hogy félretegye. Ez után barackot keres, lehetőleg frisset, amit ki tud magozni, és apróra vágni. Ezt is sózza, borsozza, egy kis kecskesajtot kever hozzá, és ha talál olyan füvet, amit húsok fűszerezéséhez használnak, akkor azt is vág egy kicsit. Közben keres egy kis szalonnát, amit vékonyra szelhet, krumplit pucol, és a szalonnának a zsírjából is vág egy jó darabot, ezt apróra kockázza. Az egész művelet elején a tűz fölé tett serpenyőre dobja a zsírszalonnát, hagyja, hogy kijöjjön belőle a zsír, és utána a barackos mellek mindkét oldalát lepirítja, amíg finom barna kérget nem kapnak. Fedőt keres, vagy egy másik serpenyőt, amivel lefedheti. Ahogy talál egy erre alkalmas eszköz, a sózott, felvágott krumplit hozzá dobja a csirkéhez, lehúzza a tűzről, és gyorsan lefedi, hagyja, hogy így süljön át jó alaposan. Bizonyos időközönként visszateszi a tűzre, hogy tartsa a hőmérsékletet, és alig másfél fertályóra alatt elkészül a művelettel. Ez talán elég ahhoz, hogy kedvese is elkészüljön a vízzel. Ez után szedi ki az elkészült ételt valamire, amiről ehetnek, keres kést és villát, és egy kupa vizet, mert úgy érzi, jól fog esni mindkettőjüknek. Így indul vissza a fürdőbe, amennyiben főzhetett. *
- Remélem ízleni fog. * Lép be reményei szerint az étellel Merlanához, boldog vigyorral az arcán. Nem tudja, hogy fürdés előtt, vagy után akarnak enni, ettől függően teszi félre az ételt. Az ő hasa viszont hangos korgással jelzi, hogy mire lenne szüksége. *
2752. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-20 20:53:58
Üzenet elküldve: 2025-08-20 20:53:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
*Alig láthatóan összerezzen, és egy pillanatra riadt tekintettel néz vissza Pashthra mosolygó arcára, mert azt hiszi, hogy a fiú tudja, hogy csak azért mondta neki a kedves szavakat, hogy örömet okozzon neki, de ő átlát rajta, ám hamar észbe kap, és visszaerőlteti magára a magabiztos mosolyát.
A következő kérés váratlanul éri, de végül egyáltalán nem bánja. Boldogan köt olyan üzletet, ahol lovagja múltjáért cserébe ő hallgathat a jelenéről. Legalábbis így már lelkiismeretfurdalás nélkül fog majd elhallgatni részleteket például arról, hogy nem is csak a zenével keresi a kenyerét.*
- Rendben, megígérem *bólint.* Ígérjük meg egymásnak, hogy soha többet nem faggatjuk a másikat olyanról, amiről nem szeretne beszélni! Sőt, inkább azt ígérjük meg, hogy egyáltalán nem faggatjuk egymást! Jó? *Ezzel a bűntudat utolsó csíráját is ki tudja irtani magából, és elfogadtatni önmagával, hogy lesznek talán titkok, melyek örökre rejtve maradnak az egyetlen férfi előtt, aki eddig nőként kezelte minden egyes pillanatban.*
- Jajj, azt hiszem, részeg vagyok. *Vált témát igazán gyorsan kuncogva, miután egy pillanatra homályosan látja a mellette állót, de aztán már a közös fürdésről kezd magyarázni, meg valami furcsa, érthetetlen indíttatás miatt arról, hogy ő is volt már büdös és ronda. Talán ezt is az alkohol teszi, de ami még viccesebb, hogy társa is partner benne.*
- Ó, ne már! Most elképzeltem. *Jóízű nevetésben tör ki, még a hasát is fogja, s talán csak a szoros fűző miatt nem görnyed közben előre, pedig nem is Ördögvigyort fogyasztottak, de annyira vicces, ahogy Pashthra előadja a történetet, hogy neki minden rosszkedve elszáll tőle.*
- Jó, akkor csinálok vizet, addig pihenj nyugodtan, ha szeretnél! *A fejét csóválja már arra, ahogy a másik a hónalját szagolgatja, majd meg is indul a fürdőhelyiségbe, de még visszapillant.*
- És persze, szívesen megmosom majd a hátad. *Mosolyodik el, aztán nekilát a fürdővíz elkészítésének, ha Pashthra nem ragaszkodik hozzá, hogy segítsen, akkor egyedül. Elég furcsán nézhet ki, ahogy azt ebben a ruhában, cipő nélkül, harisnyában csúszkálva teszi. Még szerencse, hogy Orthus kényelmes ember, így a dézsa fűthető, és nem forrón kell a vizet hordania bele. Mondjuk így is meggyűlik vele a baja. Karjain feltűri a vörös anyagot a munkához, ekkor csuklóján megpillantja az ajándékba kapott karláncot, ami újra mosolyt csal az arcára. Végül akár együtt, akár egyedül dolgozott, viszonylag hosszabb idő után szól újra Pashthrához.*
- Azt hiszem, most már jó lesz. *A finom, forró fürdő már várja őket, ő pedig ott áll partnere előtt smink és cipő nélkül, feltűrt ruhaujjakkal, addigra már néhány kigombolt gombbal, ittasan. Messze van már a tökéletességtől, de mára már nem törődik vele.*
//Sub Rosa Panzió//
*Alig láthatóan összerezzen, és egy pillanatra riadt tekintettel néz vissza Pashthra mosolygó arcára, mert azt hiszi, hogy a fiú tudja, hogy csak azért mondta neki a kedves szavakat, hogy örömet okozzon neki, de ő átlát rajta, ám hamar észbe kap, és visszaerőlteti magára a magabiztos mosolyát.
A következő kérés váratlanul éri, de végül egyáltalán nem bánja. Boldogan köt olyan üzletet, ahol lovagja múltjáért cserébe ő hallgathat a jelenéről. Legalábbis így már lelkiismeretfurdalás nélkül fog majd elhallgatni részleteket például arról, hogy nem is csak a zenével keresi a kenyerét.*
- Rendben, megígérem *bólint.* Ígérjük meg egymásnak, hogy soha többet nem faggatjuk a másikat olyanról, amiről nem szeretne beszélni! Sőt, inkább azt ígérjük meg, hogy egyáltalán nem faggatjuk egymást! Jó? *Ezzel a bűntudat utolsó csíráját is ki tudja irtani magából, és elfogadtatni önmagával, hogy lesznek talán titkok, melyek örökre rejtve maradnak az egyetlen férfi előtt, aki eddig nőként kezelte minden egyes pillanatban.*
- Jajj, azt hiszem, részeg vagyok. *Vált témát igazán gyorsan kuncogva, miután egy pillanatra homályosan látja a mellette állót, de aztán már a közös fürdésről kezd magyarázni, meg valami furcsa, érthetetlen indíttatás miatt arról, hogy ő is volt már büdös és ronda. Talán ezt is az alkohol teszi, de ami még viccesebb, hogy társa is partner benne.*
- Ó, ne már! Most elképzeltem. *Jóízű nevetésben tör ki, még a hasát is fogja, s talán csak a szoros fűző miatt nem görnyed közben előre, pedig nem is Ördögvigyort fogyasztottak, de annyira vicces, ahogy Pashthra előadja a történetet, hogy neki minden rosszkedve elszáll tőle.*
- Jó, akkor csinálok vizet, addig pihenj nyugodtan, ha szeretnél! *A fejét csóválja már arra, ahogy a másik a hónalját szagolgatja, majd meg is indul a fürdőhelyiségbe, de még visszapillant.*
- És persze, szívesen megmosom majd a hátad. *Mosolyodik el, aztán nekilát a fürdővíz elkészítésének, ha Pashthra nem ragaszkodik hozzá, hogy segítsen, akkor egyedül. Elég furcsán nézhet ki, ahogy azt ebben a ruhában, cipő nélkül, harisnyában csúszkálva teszi. Még szerencse, hogy Orthus kényelmes ember, így a dézsa fűthető, és nem forrón kell a vizet hordania bele. Mondjuk így is meggyűlik vele a baja. Karjain feltűri a vörös anyagot a munkához, ekkor csuklóján megpillantja az ajándékba kapott karláncot, ami újra mosolyt csal az arcára. Végül akár együtt, akár egyedül dolgozott, viszonylag hosszabb idő után szól újra Pashthrához.*
- Azt hiszem, most már jó lesz. *A finom, forró fürdő már várja őket, ő pedig ott áll partnere előtt smink és cipő nélkül, feltűrt ruhaujjakkal, addigra már néhány kigombolt gombbal, ittasan. Messze van már a tökéletességtől, de mára már nem törődik vele.*
2751. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-20 19:14:36
Üzenet elküldve: 2025-08-20 19:14:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
- De én őszintén mondtam. * Feleli reflexszerűen a megjegyzésre, és egy halovány mosoly jelenik meg arcán. Nevetségesnek tartja, hogy bárkinek is tetszhet így, bár ez más megvilágításba helyezi a korábbiakat. ~ Vajon Merlana is annyira csúfnak gondolja magát a festék nélkül, mint én most? Nem hiszem. ~ Viszont tényleg kezdi összeszedni magát, visszanyerni a magabiztosságát, és elzárni tudatának mélyére az emléket, ami olyan erőszakosan tört fel. Van már tapasztalata benne, hogy hogyan fojtsa el ezeket, nyomja egyre mélyebbre, és mélyebbre. Talán ezért is szakad ki belőle ilyen erővel, amikor végre felszínre tud törni a múlt fájdalma. *
- Ígérd meg nekem, hogy nem kérdezel többet a múltamról, kérlek. Nem akarok hazudni és titkolózni, de beszélni sem akarok róla. * Teszi még hozzá végszóként, őszintén kérve a nőt, mélyen a szemébe nézve, ha tud. Amennyiben ebben megállapodnak, még ha hazugság is, és kedves édeskedő szavak, akkor is elfogadja, és bólint. *
- Jól hangzik az együtt fürdés. * Persze, ha egy, vagy két fertályórával korábban érkezik a javaslat, akkor biztos, hogy nagyobb izgatottsággal bólintana rá, most viszont csak örül, hogy valami elterelheti a gondolatait. És biztos benne, hogyha ismét meztelenül látja a másikat, akkor minden gondja, baja odébb áll. Vicces a férfi test, és a férfi agy. *
- Oh, ne félj, ismertem én olyan nőt, aki büdösebb volt a barbároknál, és talán fürdeni is kevesebbet fürdött. De fingani biztos, hogy olyat tudott, ki kellett üríteni a barakkot utána. * Emlékez vissza Naesalára, és lehet eltúlozza a dolgokat, de most ennyi belefér. Fel is nevet az emlékre. *
- Mentségére legyen szólva, le is itta a legtöbb férfit az asztal alá. * Teszi még hozzá, és kezd felderengeni a régi Pashthra, még ha a jókedv kicsit erőltetett is. Ha eleget erőlteti, akkor bizonyosan igazzá válik. *
- Biztos, hogy neked is jobban esne a fürdés, és az, hogyha én is kevésbé izzadtan állnék itt. * Vigyorog, és fel is emeli karját, hogy megszagolja hónalját. A korábbi testmozgástól bebüdösödött hónalj, és a Pegazus erősen megkérdőjelezhetően minőségi szappana egyértelmű jelét adja annak, hogy nem buta ötlet újra megmosdani. *
- És így legalább lesz, aki segít megmosni a hátam. *Teszi hozzá, ezúttal tényleg vidáman. * Hiába nyújtok, valamiért beállnak annyira a karjaim, hogy csak eddig tudjam összeérinteni. * Megfordulva mutatja, hogy komoly erőfeszítésbe kerül összekulcsolni az ujjait a háta mögött, a mozdulattól kicsit megfeszítve, és kiemelve az izmokat. *
//Sub Rosa Panzió//
- De én őszintén mondtam. * Feleli reflexszerűen a megjegyzésre, és egy halovány mosoly jelenik meg arcán. Nevetségesnek tartja, hogy bárkinek is tetszhet így, bár ez más megvilágításba helyezi a korábbiakat. ~ Vajon Merlana is annyira csúfnak gondolja magát a festék nélkül, mint én most? Nem hiszem. ~ Viszont tényleg kezdi összeszedni magát, visszanyerni a magabiztosságát, és elzárni tudatának mélyére az emléket, ami olyan erőszakosan tört fel. Van már tapasztalata benne, hogy hogyan fojtsa el ezeket, nyomja egyre mélyebbre, és mélyebbre. Talán ezért is szakad ki belőle ilyen erővel, amikor végre felszínre tud törni a múlt fájdalma. *
- Ígérd meg nekem, hogy nem kérdezel többet a múltamról, kérlek. Nem akarok hazudni és titkolózni, de beszélni sem akarok róla. * Teszi még hozzá végszóként, őszintén kérve a nőt, mélyen a szemébe nézve, ha tud. Amennyiben ebben megállapodnak, még ha hazugság is, és kedves édeskedő szavak, akkor is elfogadja, és bólint. *
- Jól hangzik az együtt fürdés. * Persze, ha egy, vagy két fertályórával korábban érkezik a javaslat, akkor biztos, hogy nagyobb izgatottsággal bólintana rá, most viszont csak örül, hogy valami elterelheti a gondolatait. És biztos benne, hogyha ismét meztelenül látja a másikat, akkor minden gondja, baja odébb áll. Vicces a férfi test, és a férfi agy. *
- Oh, ne félj, ismertem én olyan nőt, aki büdösebb volt a barbároknál, és talán fürdeni is kevesebbet fürdött. De fingani biztos, hogy olyat tudott, ki kellett üríteni a barakkot utána. * Emlékez vissza Naesalára, és lehet eltúlozza a dolgokat, de most ennyi belefér. Fel is nevet az emlékre. *
- Mentségére legyen szólva, le is itta a legtöbb férfit az asztal alá. * Teszi még hozzá, és kezd felderengeni a régi Pashthra, még ha a jókedv kicsit erőltetett is. Ha eleget erőlteti, akkor bizonyosan igazzá válik. *
- Biztos, hogy neked is jobban esne a fürdés, és az, hogyha én is kevésbé izzadtan állnék itt. * Vigyorog, és fel is emeli karját, hogy megszagolja hónalját. A korábbi testmozgástól bebüdösödött hónalj, és a Pegazus erősen megkérdőjelezhetően minőségi szappana egyértelmű jelét adja annak, hogy nem buta ötlet újra megmosdani. *
- És így legalább lesz, aki segít megmosni a hátam. *Teszi hozzá, ezúttal tényleg vidáman. * Hiába nyújtok, valamiért beállnak annyira a karjaim, hogy csak eddig tudjam összeérinteni. * Megfordulva mutatja, hogy komoly erőfeszítésbe kerül összekulcsolni az ujjait a háta mögött, a mozdulattól kicsit megfeszítve, és kiemelve az izmokat. *
2750. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-20 17:58:31
Üzenet elküldve: 2025-08-20 17:58:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
*Megnyugvással tölti el, hogy sikerült Pashthra elméjét visszarántani a valóságba, mielőtt a benne élő démon nagyobb kárt okozna benne. Ám úgy tűnik, hiába a kedves szavak, most még nem sikerül meggyőznie őt arról, hogy semmi oka a szégyenkezésre. Meg tudja érteni. A legtöbb férfi idegennek tartja az érzelmek kimutatását, a sírást pedig egyenesen helytelennek gondolják, Pashthra történetét most már ismerve pedig, miután őt egész gyerekkorában azért bántották, mert nem tartották elég férfiasnak, sejti, hogy neki még nehezebb mindez.
Ő sem tud a történtek után úgy mosolyogni, ahogy korábban, de azért akkor, mikor szinte a saját szavait hallja vissza, melyeket akkor mondott, mikor az ő sírós percei után könnyes szemekkel és fekete festéktől kormos arccal pislogott fel a férfire, játékosan vigyorodik el.*
- Mintha én is mondtam volna neked valami hasonlót. Mit is válaszoltál nekem akkor? Hogy gyönyörű vagyok, igaz? Hát, te pedig igazán helyes, amikor sírsz. *Nem feltétlenül gondolja ezt most teljesen így, ő jobban kedveli azt a Pashthrát, aki oroszlánként akarja megvédeni őt még a múltjának árnyékaitól is, de egy ilyen apró blöff részéről megbocsájtható azért, hogy felvidítsa a fiút, akit ha helyesnek nem is lát könnyekkel a szemében, de rendkívül tisztel, amiért megmutatta neki ezt az oldalát.*
- Persze, ha van kedved, még meg is fürödhetsz. Mmm… Vagy akár fürödhetnénk együtt is. *Hangzik el a másik számára talán meglepő, hirtelen ajánlat.*
- Tudod, bármennyire hihetetlennek is tűnik, a lányok is tudnak izzadni és büdösek lenni. *Felnevet, és közben az a kis szőke pap jut eszébe, aki még úgy is képes volt ágyba vinni őt, hogy akkor még napokig nem volt lehetősége fürödni, és egyébként is szokatlanul mocskos volt, még a haja is csimbókokban lógott. Ösztönösen bele is simít a most egészen tiszta, selymes tapintású hajába, örül, neki, hogy már mindig szép lehet.*
- Itt van az egyik fürdő. *Nyit be abba a helyiségbe, ahová korábban befutott lemosni arcáról a festéket. Ez az a fürdő, ahol Orthus Morthimer is fürdőzött egykoron, egy nagyobb mosdókád található benne, melyben kényelmesen elférnek akár ketten is, ha Pashthra úgy dönt, él a közös fürdés lehetőségével.*
- Nos? *Pillant kedvesen vissza társára.* Szeretnéd, hogy készítsek egy finom, forró fürdőt?
//Sub Rosa Panzió//
*Megnyugvással tölti el, hogy sikerült Pashthra elméjét visszarántani a valóságba, mielőtt a benne élő démon nagyobb kárt okozna benne. Ám úgy tűnik, hiába a kedves szavak, most még nem sikerül meggyőznie őt arról, hogy semmi oka a szégyenkezésre. Meg tudja érteni. A legtöbb férfi idegennek tartja az érzelmek kimutatását, a sírást pedig egyenesen helytelennek gondolják, Pashthra történetét most már ismerve pedig, miután őt egész gyerekkorában azért bántották, mert nem tartották elég férfiasnak, sejti, hogy neki még nehezebb mindez.
Ő sem tud a történtek után úgy mosolyogni, ahogy korábban, de azért akkor, mikor szinte a saját szavait hallja vissza, melyeket akkor mondott, mikor az ő sírós percei után könnyes szemekkel és fekete festéktől kormos arccal pislogott fel a férfire, játékosan vigyorodik el.*
- Mintha én is mondtam volna neked valami hasonlót. Mit is válaszoltál nekem akkor? Hogy gyönyörű vagyok, igaz? Hát, te pedig igazán helyes, amikor sírsz. *Nem feltétlenül gondolja ezt most teljesen így, ő jobban kedveli azt a Pashthrát, aki oroszlánként akarja megvédeni őt még a múltjának árnyékaitól is, de egy ilyen apró blöff részéről megbocsájtható azért, hogy felvidítsa a fiút, akit ha helyesnek nem is lát könnyekkel a szemében, de rendkívül tisztel, amiért megmutatta neki ezt az oldalát.*
- Persze, ha van kedved, még meg is fürödhetsz. Mmm… Vagy akár fürödhetnénk együtt is. *Hangzik el a másik számára talán meglepő, hirtelen ajánlat.*
- Tudod, bármennyire hihetetlennek is tűnik, a lányok is tudnak izzadni és büdösek lenni. *Felnevet, és közben az a kis szőke pap jut eszébe, aki még úgy is képes volt ágyba vinni őt, hogy akkor még napokig nem volt lehetősége fürödni, és egyébként is szokatlanul mocskos volt, még a haja is csimbókokban lógott. Ösztönösen bele is simít a most egészen tiszta, selymes tapintású hajába, örül, neki, hogy már mindig szép lehet.*
- Itt van az egyik fürdő. *Nyit be abba a helyiségbe, ahová korábban befutott lemosni arcáról a festéket. Ez az a fürdő, ahol Orthus Morthimer is fürdőzött egykoron, egy nagyobb mosdókád található benne, melyben kényelmesen elférnek akár ketten is, ha Pashthra úgy dönt, él a közös fürdés lehetőségével.*
- Nos? *Pillant kedvesen vissza társára.* Szeretnéd, hogy készítsek egy finom, forró fürdőt?
2749. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-20 16:18:06
Üzenet elküldve: 2025-08-20 16:18:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
* A kedves szavakra elkezdi összeszedni magát, és már összefüggő értelmes mondatokat is képes mondani. Úgy érzi, hogy teljesen lejáratta magát az előbb, úgy viselkedett, mint egy kisgyerek, és ez mélységes szégyenérzetet gerjeszt benne. Nem tudja, hogy ezek után hogyan nézhetne rá bárki ugyan úgy, anélkül, hogy azt a szánalmas roncsot látná, amit az előbb mutatott. A parancsra persze feláll, a sírástól vörösek, és dagadtak a szemei, amik a dörzsöléstől csak még rosszabbul néznek ki. *
- Szánalmasan festhetek. * Nevet fel gúnyosan, önmagát gúnyolva, ahogy sokadszorra fordítja el a tekintetét, próbálja leplezni a kinézetét. * Meg tudom mosni valahol az arcom? Jól esne, és talán normálisabban is néznék ki utána.
* Nem tudja, hogy merre talán olyan edényt, dézsát, vagy bármi arra hasznos eszközt, ahol taknyos orrát, és szánalmas szemeit kicsit átvizezheti, ahol felfrissítheti magát, és ahol könnyebben hagyhatja maga mögött a felszakított emlékeket. Persze ha a bárdnak más tervei lennének vele, talán már rájött, hogy bármit mond, Pash rögtön megcsinálja, szinte gondolkodás nélkül. Persze nehéz lenne azt kérni tőle, hogy ugorjon le az erkélyről, de ha más tervei vannak, ha nem akarja elengedni, hogy megmosakodjon, aligha fog erősködni, hogy márpedig ő menni szeretne. Élvezi azt, hogy a pókhálóba gabalyodva gondolkodnak helyette, megmondják, hogy mit csináljon, és ha megteszi, amit kérnek tőle, akkor valamiféle jutalomban részesül. Valamilyen eltorzult, képtelen módon úgy érzi, hogy erről szól a szeretet, és őt itt szeretik. *
//Sub Rosa Panzió//
* A kedves szavakra elkezdi összeszedni magát, és már összefüggő értelmes mondatokat is képes mondani. Úgy érzi, hogy teljesen lejáratta magát az előbb, úgy viselkedett, mint egy kisgyerek, és ez mélységes szégyenérzetet gerjeszt benne. Nem tudja, hogy ezek után hogyan nézhetne rá bárki ugyan úgy, anélkül, hogy azt a szánalmas roncsot látná, amit az előbb mutatott. A parancsra persze feláll, a sírástól vörösek, és dagadtak a szemei, amik a dörzsöléstől csak még rosszabbul néznek ki. *
- Szánalmasan festhetek. * Nevet fel gúnyosan, önmagát gúnyolva, ahogy sokadszorra fordítja el a tekintetét, próbálja leplezni a kinézetét. * Meg tudom mosni valahol az arcom? Jól esne, és talán normálisabban is néznék ki utána.
* Nem tudja, hogy merre talán olyan edényt, dézsát, vagy bármi arra hasznos eszközt, ahol taknyos orrát, és szánalmas szemeit kicsit átvizezheti, ahol felfrissítheti magát, és ahol könnyebben hagyhatja maga mögött a felszakított emlékeket. Persze ha a bárdnak más tervei lennének vele, talán már rájött, hogy bármit mond, Pash rögtön megcsinálja, szinte gondolkodás nélkül. Persze nehéz lenne azt kérni tőle, hogy ugorjon le az erkélyről, de ha más tervei vannak, ha nem akarja elengedni, hogy megmosakodjon, aligha fog erősködni, hogy márpedig ő menni szeretne. Élvezi azt, hogy a pókhálóba gabalyodva gondolkodnak helyette, megmondják, hogy mit csináljon, és ha megteszi, amit kérnek tőle, akkor valamiféle jutalomban részesül. Valamilyen eltorzult, képtelen módon úgy érzi, hogy erről szól a szeretet, és őt itt szeretik. *
2748. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-20 10:40:56
Üzenet elküldve: 2025-08-20 10:40:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
*Az alkohol kétélű fegyver. Segít feloldani a gátlásokat, de mindemellett tompítja is az elmét és elveszi a józan gondolkodás lehetőségét, melynek következtében az elme sokkal intenzívebben él át minden érzelmet, jót, rosszat egyaránt. Nem csak Pashthra esik bele ebbe a csapdába. Néhány pillanatra előtte is elsötétül a világ, ahogy túlságosan is valóságosnak tűnő képekben játszódik le előtte a fiú életének első gyilkossága. Eddig is tudta, hogy ölt már, hisz a fogadóban elmesélte, hogyan tett el nemrégiben egy bűnözőt láb alól, most még úgy érzi, mintha az Arctalan vetette volna ki rá a karmait újra, hogy visszarángassa a vaksötétségbe, melyből egyszer már el tudott menekülni.
Ám ezeket az érzéseket hamar elnyomja egy másik, s bár riadt tekintete az arcára fagy, de most már a kétségbeesés miatt, ahogy a groteszk látványt nyújtó, szenvedő, bőgő Pashthra-t látja maga előtt, és ő tehetetlennek érzi magát. Nem tudja, mit csináljon, de ahogy leguggol a férfi mellé, átkarolja őt és hozzábújik, ösztönösen nyúl az egyetlen eszközhöz, ami őt is mindig ki tudta rántani a kegyetlen, végtelen mélységből: a zenéhez. Annyira belefeledkezik az éneklésbe, hogy elsőre észre sem veszi, ahogy Pashthra magához tér és megnyugszik. Ahogy az ölelését érzi, úgy zárja le lassan a dallamot, halkul el hangja, és telepszik rájuk néhány szívdobbanásnyi, néma csend.*
- Csss! *Nem válaszol, csak csitítja a rögtön bűnbánó magyarázkodásba kezdő, most furcsán védtelennek tűnő harcost, amit nem csak az okoz, hogy nincs nála fegyver.*
- Maradj csendben! Ne beszélj! *Hangja nem parancsoló, lágyan és kedvesen szól hozzá, miközben fejét továbbra is a vállára döntve simogatja ölelő karjával Pashthra vállát.*
- Nem kell, csak nyugodj meg! *Nyugtatgatja még egy ideig őt, de mikor ismét, már tisztább fejjel kezd bele újra a mondandójába Pashthra, már nem szól közbe, csendben, támogatólag hallgatja végig őt.*
- Nem azok a démonok a legveszélyesebbek, akik váratlanul támadnak ránk a sötétben, hanem azok, akik bennünk élnek, mert rajtuk nem fog semmilyen penge, és a páncél sem véd meg attól, hogy kínozzanak. *Válaszol egy általa hatalmas igazságnak vélt bölcsességgel, majd saját térdén megtámaszkodva egyenesedik fel, és mosolyogva néz le a széken ülő fiúra.*
- Nincs miért haragudnom, és nem is félek tőled. Én kértelek erre, és a fájdalom ellenére őszintén meséltél. Hálás vagyok érte, és én szégyellem magam. ~Amiért én még mindig nem lehetek veled teljesen őszinte…~ *A kezét nyújtja, hogy ha Pashthra elfogadja, akkor felsegítse őt a székről.*
- Állj fel! A belső démonjainkat nem lehet megölni. Nem tudsz ellenük mit tenni, csak azt, hogy mikor eljönnek hozzád, a képükbe nevetsz, és büszkén húzod ki magad azt kiáltva, hogy te erősebb vagy náluk. *Részéről ez a végszó. Nincs benne ellenérzés, csak őszinte hála és egy csipetnyi bűntudat, mellyel viszont egyedül kell megküzdenie.*
//Sub Rosa Panzió//
*Az alkohol kétélű fegyver. Segít feloldani a gátlásokat, de mindemellett tompítja is az elmét és elveszi a józan gondolkodás lehetőségét, melynek következtében az elme sokkal intenzívebben él át minden érzelmet, jót, rosszat egyaránt. Nem csak Pashthra esik bele ebbe a csapdába. Néhány pillanatra előtte is elsötétül a világ, ahogy túlságosan is valóságosnak tűnő képekben játszódik le előtte a fiú életének első gyilkossága. Eddig is tudta, hogy ölt már, hisz a fogadóban elmesélte, hogyan tett el nemrégiben egy bűnözőt láb alól, most még úgy érzi, mintha az Arctalan vetette volna ki rá a karmait újra, hogy visszarángassa a vaksötétségbe, melyből egyszer már el tudott menekülni.
Ám ezeket az érzéseket hamar elnyomja egy másik, s bár riadt tekintete az arcára fagy, de most már a kétségbeesés miatt, ahogy a groteszk látványt nyújtó, szenvedő, bőgő Pashthra-t látja maga előtt, és ő tehetetlennek érzi magát. Nem tudja, mit csináljon, de ahogy leguggol a férfi mellé, átkarolja őt és hozzábújik, ösztönösen nyúl az egyetlen eszközhöz, ami őt is mindig ki tudta rántani a kegyetlen, végtelen mélységből: a zenéhez. Annyira belefeledkezik az éneklésbe, hogy elsőre észre sem veszi, ahogy Pashthra magához tér és megnyugszik. Ahogy az ölelését érzi, úgy zárja le lassan a dallamot, halkul el hangja, és telepszik rájuk néhány szívdobbanásnyi, néma csend.*
- Csss! *Nem válaszol, csak csitítja a rögtön bűnbánó magyarázkodásba kezdő, most furcsán védtelennek tűnő harcost, amit nem csak az okoz, hogy nincs nála fegyver.*
- Maradj csendben! Ne beszélj! *Hangja nem parancsoló, lágyan és kedvesen szól hozzá, miközben fejét továbbra is a vállára döntve simogatja ölelő karjával Pashthra vállát.*
- Nem kell, csak nyugodj meg! *Nyugtatgatja még egy ideig őt, de mikor ismét, már tisztább fejjel kezd bele újra a mondandójába Pashthra, már nem szól közbe, csendben, támogatólag hallgatja végig őt.*
- Nem azok a démonok a legveszélyesebbek, akik váratlanul támadnak ránk a sötétben, hanem azok, akik bennünk élnek, mert rajtuk nem fog semmilyen penge, és a páncél sem véd meg attól, hogy kínozzanak. *Válaszol egy általa hatalmas igazságnak vélt bölcsességgel, majd saját térdén megtámaszkodva egyenesedik fel, és mosolyogva néz le a széken ülő fiúra.*
- Nincs miért haragudnom, és nem is félek tőled. Én kértelek erre, és a fájdalom ellenére őszintén meséltél. Hálás vagyok érte, és én szégyellem magam. ~Amiért én még mindig nem lehetek veled teljesen őszinte…~ *A kezét nyújtja, hogy ha Pashthra elfogadja, akkor felsegítse őt a székről.*
- Állj fel! A belső démonjainkat nem lehet megölni. Nem tudsz ellenük mit tenni, csak azt, hogy mikor eljönnek hozzád, a képükbe nevetsz, és büszkén húzod ki magad azt kiáltva, hogy te erősebb vagy náluk. *Részéről ez a végszó. Nincs benne ellenérzés, csak őszinte hála és egy csipetnyi bűntudat, mellyel viszont egyedül kell megküzdenie.*
2747. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-20 08:31:41
Üzenet elküldve: 2025-08-20 08:31:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis csend a vihar előtt//
*Norennar engedelmesen leemeli lábait a dézsa széléről, majd karjaival megtámaszkodva lassan előre dől. A fa recseg halkan a mozdulattól, a víz pedig apró hullámokat vet körülötte. Érzi, ahogy a gőz a bőrén tapad, és a vállainak feszültsége kicsit enyhül, miközben a testét előrébb engedi. Nem siet, minden mozdulatában benne van a súlya az elmúlt napok terhének. Hagyni akarja, hogy a nő hozzáférjen a hátához, s bár nem szívesen mutat gyengeséget, most mégis engedi, hogy gondoskodjanak róla. Ujjai erősebben kapaszkodnak a dézsa szélébe, mintha ezzel is ellensúlyozná, hogy most más kezébe helyezi magát.
A hajára lehelt apró csók nyomán végigfut rajta a melegség, ujjai a dézsa szélét szorítják meg kissé, mintha kapaszkodót keresne. Amikor a víz a bőrére loccsan, és a tenyerek lassan szétterülnek lapockáin, a teste szinte azonnal reagál. Izmai előbb feszesen összerándulnak, aztán fokozatosan engednek, ahogy a nő keze határozott, mégis gyengéd köröket ír a bőrére.
Évek teltek el úgy, hogy ilyen érintést nélkülöznie kellett. A nő sóhaja, amely halkan szakad fel mögötte, olyan, mintha visszahozná mindazt, amit elveszített. A hang lágyan vibrál a fülében, s ő érzi, hogy belülről kezdi átitatni a hiány, amelyet most töltenek fel. Érzi a mécsesek melegét a bőrén, a víz lusta simogatását, de mindez eltörpül a kezek nyoma mellett. Hiába mondta korábban, hogy be van állva a karja, most már biztos benne: nem füllentett eleget. A feszültség valóban ott lakozik minden izmában, s a lassú, alapos simítások úgy oldják, mint semmi más.
A kérdés hallatán szinte sóhajtja a választ.*
– Így…
*Morran fel rekedten, szemeit lehunyva egy pillanatra. A mellkasából felszakadó hang többet árul el, mint a szó maga: hogy mennyire élvezi, mennyire vágyott erre.
Érzi, ahogy a mozdulatok lelassulnak. Már nem csak a feszültség oldásáról szólnak, hanem valami másról is, időnyerésről, mintha a pillanatot magát akarnák kitágítani. A nő tincsei súrolják a nyakát, apró bizsergést hagyva maguk után, amitől ő maga is felsóhajt. Orrát megcsapja a viasz halvány illata, keveredve a víz és a nő közelségének sajátos aromájával.
A vállát masszírozó ujjak egyre merészebb utat járnak be, s ő lassan elmosolyodik, ezúttal pimaszabb szegély fut a mosoly köré.*
- Szerintem te ezt lassan jobb élvezed, mint én.
*Jegyzi meg halkan, de hallható éllel, mintha próbára akarná tenni a másikat.
Amikor a nő szavai elérik, amelyek a közelség nehézségéről, a gondolatok özönéről árulkodnak, Norennar nem hagyja szó nélkül. Oldalra fordítja a fejét annyira, hogy szeme sarkából lássa őt. Tekintete villanásnyi játékosságot rejt, mégis benne van az őszinte kíváncsiság is.*
- Például?
*Kérdez vissza rekedten, mintha már azzal is beérné, hogy hallhatja, mi jár a másik fejében.
A víz lassan megnyugszik körülöttük, a mécsesek lángja táncol, s minden apró sóhaj, minden érintés mintha egyre erősebben feszítené a köztük húzódó láthatatlan szálakat. Norennar nem mozdul el, hagyja, hogy a pillanat megtegye, amit kell. Minden érzékével a nőt figyeli, a kezek lassuló útját, a leheletet a nyakán, a sóhajokat, amelyek akaratlanul is elszöknek.*
*Norennar engedelmesen leemeli lábait a dézsa széléről, majd karjaival megtámaszkodva lassan előre dől. A fa recseg halkan a mozdulattól, a víz pedig apró hullámokat vet körülötte. Érzi, ahogy a gőz a bőrén tapad, és a vállainak feszültsége kicsit enyhül, miközben a testét előrébb engedi. Nem siet, minden mozdulatában benne van a súlya az elmúlt napok terhének. Hagyni akarja, hogy a nő hozzáférjen a hátához, s bár nem szívesen mutat gyengeséget, most mégis engedi, hogy gondoskodjanak róla. Ujjai erősebben kapaszkodnak a dézsa szélébe, mintha ezzel is ellensúlyozná, hogy most más kezébe helyezi magát.
A hajára lehelt apró csók nyomán végigfut rajta a melegség, ujjai a dézsa szélét szorítják meg kissé, mintha kapaszkodót keresne. Amikor a víz a bőrére loccsan, és a tenyerek lassan szétterülnek lapockáin, a teste szinte azonnal reagál. Izmai előbb feszesen összerándulnak, aztán fokozatosan engednek, ahogy a nő keze határozott, mégis gyengéd köröket ír a bőrére.
Évek teltek el úgy, hogy ilyen érintést nélkülöznie kellett. A nő sóhaja, amely halkan szakad fel mögötte, olyan, mintha visszahozná mindazt, amit elveszített. A hang lágyan vibrál a fülében, s ő érzi, hogy belülről kezdi átitatni a hiány, amelyet most töltenek fel. Érzi a mécsesek melegét a bőrén, a víz lusta simogatását, de mindez eltörpül a kezek nyoma mellett. Hiába mondta korábban, hogy be van állva a karja, most már biztos benne: nem füllentett eleget. A feszültség valóban ott lakozik minden izmában, s a lassú, alapos simítások úgy oldják, mint semmi más.
A kérdés hallatán szinte sóhajtja a választ.*
– Így…
*Morran fel rekedten, szemeit lehunyva egy pillanatra. A mellkasából felszakadó hang többet árul el, mint a szó maga: hogy mennyire élvezi, mennyire vágyott erre.
Érzi, ahogy a mozdulatok lelassulnak. Már nem csak a feszültség oldásáról szólnak, hanem valami másról is, időnyerésről, mintha a pillanatot magát akarnák kitágítani. A nő tincsei súrolják a nyakát, apró bizsergést hagyva maguk után, amitől ő maga is felsóhajt. Orrát megcsapja a viasz halvány illata, keveredve a víz és a nő közelségének sajátos aromájával.
A vállát masszírozó ujjak egyre merészebb utat járnak be, s ő lassan elmosolyodik, ezúttal pimaszabb szegély fut a mosoly köré.*
- Szerintem te ezt lassan jobb élvezed, mint én.
*Jegyzi meg halkan, de hallható éllel, mintha próbára akarná tenni a másikat.
Amikor a nő szavai elérik, amelyek a közelség nehézségéről, a gondolatok özönéről árulkodnak, Norennar nem hagyja szó nélkül. Oldalra fordítja a fejét annyira, hogy szeme sarkából lássa őt. Tekintete villanásnyi játékosságot rejt, mégis benne van az őszinte kíváncsiság is.*
- Például?
*Kérdez vissza rekedten, mintha már azzal is beérné, hogy hallhatja, mi jár a másik fejében.
A víz lassan megnyugszik körülöttük, a mécsesek lángja táncol, s minden apró sóhaj, minden érintés mintha egyre erősebben feszítené a köztük húzódó láthatatlan szálakat. Norennar nem mozdul el, hagyja, hogy a pillanat megtegye, amit kell. Minden érzékével a nőt figyeli, a kezek lassuló útját, a leheletet a nyakán, a sóhajokat, amelyek akaratlanul is elszöknek.*
2746. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-19 22:49:24
Üzenet elküldve: 2025-08-19 22:49:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy kis csend a vihar előtt//
*Eddig sem tagadta a kíváncsiságot, de most szemöldökei egy pillanat alatt szaladnak magasabbra. Elgondolkodik. Még homlokát is beleráncolja, de az őszintét megvallva, ha megfeszül sem jut eszébe semmi, amit meg tudna most nevezni, mint valami meglehetősen nagy ajándék. Talán erről tehet valamicskét az is, hogy ő maga sem volt elkényeztetve efféle dolgokkal, így ötlete sincs, hogy ilyen helyzetben, vagy egyáltalán másfélében, milyen ajándékokat is adhatnának. Most legalább lesz min tűnődnie miközben megszökik a férfi kezei elől, még, ha csak félig tudatosan is. Az inget továbbra is magánál tartva hátrál el a székig, de a sárga pillantások egy pillanatra sem képesek elszakadni a férfiról. Sóhajtva huppan le, a fekete anyag az ölében pihen meg, azon pedig kezei. Lepillant a szék mellé kerülő csizmákra, de nem időzik el ott sokáig. Tekintete hamar visszasiklik a nadrágra, a madzagra, majd... egy hosszú sóhajt követve a mennyezetre, miközben az ajkába harap. Ujjai az ingre markolnak, miközben érzi, hogy az arcára lassan kiül egy belső vívódás, aminek a gondolatában újfent nem szeretne mélyebbre merülni. Így már csak akkor pillant vissza Norennarra, amikor a víz csobogását hallja meg. A férfit látva, a sóhaj, ami előtör belőle talán vágyakozóbb a kelleténél. Szíve szerint titkolná, de valószínűleg, ha igazán akarná sem járna sikerrel a férfival szemben. Változtak az évek alatt, de van, amit ennyi idő elteltével sem tudott kinőni. Mint azt, ahogy megváltozik Norennar közelében. Ahogy csak őrá tud pillantani, amilyen sóhajokat csak ő képes belőle előcsalni, már pusztán egy pőre látvánnyal is. Óvatosan, ügyelve az ing sértetlenségére kezdi gyűrögetni az anyagot. A sárga szemek lassan kúsznak végig a karokon, a tetoválásokon, a vízből még kilátszó mellkason, végül pedig a pillanatnyi békén, ami megül most a férfi arcán. Újból elmosolyodik, majd kissé tétován, de csak felkel a székről. Az inget otthagyja rajta, majd a dézsát megkerülve lép a férfi mögé. A füléhez hajolva sóhajt bele halkan, miközben finoman a vállaira simít.*
- Na dőlj előre. Nehogy jobban megerőltesd a karodat.
*Vigyorodik el halványan, ahogy újabb apró csókot lehel a világos tincsekre.
Ha Norennar engedelmeskedik, akkor kezeit először a vízbe meríti, majd lassan locsol kisebb adagokat a férfi bőrére. Tenyerei lassan, de biztos mozdulattal simítanak a lapockáira. Ujjai finoman köröznek a bőrön, szerencsére most nehezen látni, hogy mennyire ábrándos tekintettel követik szemei a kezek útvonalát. Gyengéden halad az izmok mentén, ügyelve, hogy egyetlen porcikája se maradjon érintetlenül. A szeme végigfut a nyak vonalán, a bőrön, amelyen most a mécses fénye lágy aranyként csillan meg. Sóhaj szakad fel belőle, halkan, mintha nem is akarta volna, hogy hallatszódjon. Egyetlen pillanatra lehunyja a szemeit, és csak engedi, hogy az érzés, a béke és a közelség megmaradjon benne.*
- Így gondoltad?
*Az érintései egyre lassabbak, gondosabbak, mintha időt akarna nyerni minden apró mozdulattal. Talán ha most megállna, a férfi izmai újra megfeszülhetnének, így azonban folytatja, ujjai lágy köröket írnak le a bőrön. Néha elidőzik egy-egy ponton, ahol a feszültséget sejti, s közben lehajol annyira, hogy a tincsei a férfi nyakát súrolják. A mécsesek fénye szelíden simítanak végig rajta, s a levegőben valami más is keveredik a viasz illatával, saját sóhajai, amelyek akarva-akaratlanul kiszöknek belőle. Ujjai közben leheletnyit erősebben siklanak végig a váll ívén, majd lassan a nyak felé, s ott is elidőznek. Az érintés egyszerre hordozza a gondoskodás szelídségét és valami mást, valami kíváncsian kísértőt.*
- Ha tudnád, hogy ilyenkor nem olyan könnyű ártatlannak maradni melletted. Hogy mennyi minden eszembe jut most.
*A szavakhoz finom nevetés társul, játékos, de halk. Nem folytatja, nem árul el semmit. Csak a csend marad, meg a lassan egyre merészebb mozdulat, amivel ujjai mintha véletlenül a mellkas felé siklanának. Nem kapkod, nem erőltet, de minden gesztusa hordoz egy apró szikrát, amelyből bármi lehet, ha nem állítják meg.*
*Eddig sem tagadta a kíváncsiságot, de most szemöldökei egy pillanat alatt szaladnak magasabbra. Elgondolkodik. Még homlokát is beleráncolja, de az őszintét megvallva, ha megfeszül sem jut eszébe semmi, amit meg tudna most nevezni, mint valami meglehetősen nagy ajándék. Talán erről tehet valamicskét az is, hogy ő maga sem volt elkényeztetve efféle dolgokkal, így ötlete sincs, hogy ilyen helyzetben, vagy egyáltalán másfélében, milyen ajándékokat is adhatnának. Most legalább lesz min tűnődnie miközben megszökik a férfi kezei elől, még, ha csak félig tudatosan is. Az inget továbbra is magánál tartva hátrál el a székig, de a sárga pillantások egy pillanatra sem képesek elszakadni a férfiról. Sóhajtva huppan le, a fekete anyag az ölében pihen meg, azon pedig kezei. Lepillant a szék mellé kerülő csizmákra, de nem időzik el ott sokáig. Tekintete hamar visszasiklik a nadrágra, a madzagra, majd... egy hosszú sóhajt követve a mennyezetre, miközben az ajkába harap. Ujjai az ingre markolnak, miközben érzi, hogy az arcára lassan kiül egy belső vívódás, aminek a gondolatában újfent nem szeretne mélyebbre merülni. Így már csak akkor pillant vissza Norennarra, amikor a víz csobogását hallja meg. A férfit látva, a sóhaj, ami előtör belőle talán vágyakozóbb a kelleténél. Szíve szerint titkolná, de valószínűleg, ha igazán akarná sem járna sikerrel a férfival szemben. Változtak az évek alatt, de van, amit ennyi idő elteltével sem tudott kinőni. Mint azt, ahogy megváltozik Norennar közelében. Ahogy csak őrá tud pillantani, amilyen sóhajokat csak ő képes belőle előcsalni, már pusztán egy pőre látvánnyal is. Óvatosan, ügyelve az ing sértetlenségére kezdi gyűrögetni az anyagot. A sárga szemek lassan kúsznak végig a karokon, a tetoválásokon, a vízből még kilátszó mellkason, végül pedig a pillanatnyi békén, ami megül most a férfi arcán. Újból elmosolyodik, majd kissé tétován, de csak felkel a székről. Az inget otthagyja rajta, majd a dézsát megkerülve lép a férfi mögé. A füléhez hajolva sóhajt bele halkan, miközben finoman a vállaira simít.*
- Na dőlj előre. Nehogy jobban megerőltesd a karodat.
*Vigyorodik el halványan, ahogy újabb apró csókot lehel a világos tincsekre.
Ha Norennar engedelmeskedik, akkor kezeit először a vízbe meríti, majd lassan locsol kisebb adagokat a férfi bőrére. Tenyerei lassan, de biztos mozdulattal simítanak a lapockáira. Ujjai finoman köröznek a bőrön, szerencsére most nehezen látni, hogy mennyire ábrándos tekintettel követik szemei a kezek útvonalát. Gyengéden halad az izmok mentén, ügyelve, hogy egyetlen porcikája se maradjon érintetlenül. A szeme végigfut a nyak vonalán, a bőrön, amelyen most a mécses fénye lágy aranyként csillan meg. Sóhaj szakad fel belőle, halkan, mintha nem is akarta volna, hogy hallatszódjon. Egyetlen pillanatra lehunyja a szemeit, és csak engedi, hogy az érzés, a béke és a közelség megmaradjon benne.*
- Így gondoltad?
*Az érintései egyre lassabbak, gondosabbak, mintha időt akarna nyerni minden apró mozdulattal. Talán ha most megállna, a férfi izmai újra megfeszülhetnének, így azonban folytatja, ujjai lágy köröket írnak le a bőrön. Néha elidőzik egy-egy ponton, ahol a feszültséget sejti, s közben lehajol annyira, hogy a tincsei a férfi nyakát súrolják. A mécsesek fénye szelíden simítanak végig rajta, s a levegőben valami más is keveredik a viasz illatával, saját sóhajai, amelyek akarva-akaratlanul kiszöknek belőle. Ujjai közben leheletnyit erősebben siklanak végig a váll ívén, majd lassan a nyak felé, s ott is elidőznek. Az érintés egyszerre hordozza a gondoskodás szelídségét és valami mást, valami kíváncsian kísértőt.*
- Ha tudnád, hogy ilyenkor nem olyan könnyű ártatlannak maradni melletted. Hogy mennyi minden eszembe jut most.
*A szavakhoz finom nevetés társul, játékos, de halk. Nem folytatja, nem árul el semmit. Csak a csend marad, meg a lassan egyre merészebb mozdulat, amivel ujjai mintha véletlenül a mellkas felé siklanának. Nem kapkod, nem erőltet, de minden gesztusa hordoz egy apró szikrát, amelyből bármi lehet, ha nem állítják meg.*
2745. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-19 22:41:17
Üzenet elküldve: 2025-08-19 22:41:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
* A megtört elme számára kevés gyógyír van, a leghatásosabb általában az idő. Ha Merlana hagyná, hogy ki tudja meddig zokogjon így, akkor valószínűleg egy idő után elállnának a könnyei, összeszedné magát, és mélységesen szégyellné azt, hogy így mutatkozott. Az idő az egyik legjobb gyógyír, segít felejteni, segít feldolgozni, és segít újra elfogadni dolgokat. De most nincs idejük arra, hogy megvárják, amíg a harcos elméje felülkerekedik a sötét múlt, és az alkohol kombinációján. Merlana a második legjobb dologhoz nyúl, ami ilyen helyzetben segíthet. Nem a szeretet az, bár az is ott dolgozik kettejük között, és az is gyógytapaszként feszül fel a sérült elmére. Nem, az idő és a szeretet helyett a zenét választja, méghozzá nem is akárhogy. A hangja ismét megbabonázza a fiút, nem úgy, mint korábban, hanem mint egy mentő kéz a fuldoklót, húzza ki a fájdalom és a szomorúság mocsarából, hogy újra lélegezni tudjon, hogy újra megnyugodjon. Elapadnak a könnyei, és légzése is megváltozik, a zokogó pihegést felváltja a nyugodt szuszogás. Ha a bárd abbahagyja a zenét, miután segített a fiún, akkor az hálásan néz rá, megpróbálja magához húzni, átölelni. Egy pillanat eltelik így, aztán még három, csak utána nyitja ki a száját, hogy megszólaljon. *
- Ne haragudj. Elrontottam ezt az egész estét, olyan boldogok voltunk, olyan jól éreztük magunkat, én meg... én... * Erőt vesz magán, nem kezd el újra sírni, azzal csak tovább rontaná a helyzetet. *
- Ezt még nem mondtam el senkinek. Nem szoktam felidézni, nem szoktam rá emlékezni. Olyan volt, mintha újra átéltem volna. * Megrázza a fejét, mintha attól kitisztulnának a gondolatai. Hangja furcsa, a sírástól rekedtes, gyenge, öregemberes. * Ne haragudj rám, nem fordul elő többet. Csak amikor arra kértél, hogy meséljek, képtelen voltam hazudni, vagy nem teljesíteni a kérésed, te is megnyíltál előttem, így tűnt igazságosnak. Most már tudod, hogy milyen vagyok, hogy honnan jöttem. Ha félsz tőlem, megértem. Ha azt akarod, hogy menjek el, elmegyek. De tudd, hogy téged sose bántanálak. Ezt komolyan mondom. Bármitől hajlandó vagyok megvédeni téged, még magamtól is. * Az utolsó mondatot korábbi határozottságával mondja, ahogy szép lassan visszajön a hangjába az erő. *
//Sub Rosa Panzió//
* A megtört elme számára kevés gyógyír van, a leghatásosabb általában az idő. Ha Merlana hagyná, hogy ki tudja meddig zokogjon így, akkor valószínűleg egy idő után elállnának a könnyei, összeszedné magát, és mélységesen szégyellné azt, hogy így mutatkozott. Az idő az egyik legjobb gyógyír, segít felejteni, segít feldolgozni, és segít újra elfogadni dolgokat. De most nincs idejük arra, hogy megvárják, amíg a harcos elméje felülkerekedik a sötét múlt, és az alkohol kombinációján. Merlana a második legjobb dologhoz nyúl, ami ilyen helyzetben segíthet. Nem a szeretet az, bár az is ott dolgozik kettejük között, és az is gyógytapaszként feszül fel a sérült elmére. Nem, az idő és a szeretet helyett a zenét választja, méghozzá nem is akárhogy. A hangja ismét megbabonázza a fiút, nem úgy, mint korábban, hanem mint egy mentő kéz a fuldoklót, húzza ki a fájdalom és a szomorúság mocsarából, hogy újra lélegezni tudjon, hogy újra megnyugodjon. Elapadnak a könnyei, és légzése is megváltozik, a zokogó pihegést felváltja a nyugodt szuszogás. Ha a bárd abbahagyja a zenét, miután segített a fiún, akkor az hálásan néz rá, megpróbálja magához húzni, átölelni. Egy pillanat eltelik így, aztán még három, csak utána nyitja ki a száját, hogy megszólaljon. *
- Ne haragudj. Elrontottam ezt az egész estét, olyan boldogok voltunk, olyan jól éreztük magunkat, én meg... én... * Erőt vesz magán, nem kezd el újra sírni, azzal csak tovább rontaná a helyzetet. *
- Ezt még nem mondtam el senkinek. Nem szoktam felidézni, nem szoktam rá emlékezni. Olyan volt, mintha újra átéltem volna. * Megrázza a fejét, mintha attól kitisztulnának a gondolatai. Hangja furcsa, a sírástól rekedtes, gyenge, öregemberes. * Ne haragudj rám, nem fordul elő többet. Csak amikor arra kértél, hogy meséljek, képtelen voltam hazudni, vagy nem teljesíteni a kérésed, te is megnyíltál előttem, így tűnt igazságosnak. Most már tudod, hogy milyen vagyok, hogy honnan jöttem. Ha félsz tőlem, megértem. Ha azt akarod, hogy menjek el, elmegyek. De tudd, hogy téged sose bántanálak. Ezt komolyan mondom. Bármitől hajlandó vagyok megvédeni téged, még magamtól is. * Az utolsó mondatot korábbi határozottságával mondja, ahogy szép lassan visszajön a hangjába az erő. *
2744. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-19 22:27:22
Üzenet elküldve: 2025-08-19 22:27:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
//Aktív képesség használat – Bárdzene//
*Nem rémül meg, nincs miért. Ha egyszer megélné, hogy azok, akik bántották, törött kézzel jajveszékelnek a porban fetrengve, mert Pashthra megkínozta őket, akkor ő föléjük állna, és ha kell, a cipője sarkával még rá is lépne a golyóikra, hogy magasabb hangon visítsanak. Nem azért, mert haragszik rájuk, hanem mert ezt mondja a világ törvénye Sa'Tereth tanai szerint. Általában nem büszkélkedik azzal, hogy Teysus mellett az Arctalan tanításait sem veti meg, de olykor bizony a magáénak érzi őket. Nagyon szeretne egyszer győztesként állni azok felett, akik nem hittek benne, így nem, kicsit sem rökönyödik meg attól, ahogy lovagja bánna azokkal az alakokkal.
Kissé megkavarva a fiú mondatát mondja ki ő is újra, ám amikor ő tovább fűzi, és belekezd a történetébe, szinte tátva marad a szája. Szavak azonban nem hagyják el az ajkait, csak csendben figyel és hallgat, annak ellenére, hogy az arcára kiülő vörös pír már jelzi, hogy az alkohol hatni kezdett a szervezetében. Kijózanító, amit hall, és mellé rettentő fájdalmas is. Mindig is tudta, hogy mindenkinek vannak démonjai, hogyne tudná, hisz azokat szokta kihasználni ahhoz, hogy a maga malmára hajtsa a vizet, de amit most hall, az számára több a soknál. Hirtelen még szerencsésnek is érzi magát, hogy az ő apja egyetlen egyszer emelt rá kezet, akkor, mikor kilökte a Lihanech közeli házuk ajtaján, és rázárta az ajtót, majd azt ordította, hogy soha többé ne jöjjön vissza, nem fogják beengedni.
A hideg is kirázza, ahogy Pashthra testbeszédét figyeli, miközben a szomorú mese egy horrortörténetbe csap át, melynek tanulsága is csupán annyi, hogy ha bántod a gyermekedet, azzal csak egy szörnyeteget nevelsz. Hirtelen szájon kívánná vágni magát, amiért csak gondolatban, de szörnynek nevezte a fiút, aki olyan odaadóan bánik vele, mint még soha senki. Nem tehet róla, előtte van az egész kép, a hóhajú fiatal, a kés, a vér, minden. Az üvegért nyúlna, hogy igyon, hátha az segít, de akkor azt veszi észre, hogy valami nem jó, valami nagyon nincs rendben.*
- Pashthra? *Gyanakodva néz rá, ahogy rájön, hogy teljesen elveszítette őt, mintha nem is ezen a világon volna többé. Rémülten figyeli a zokogó fiút, s talán egy isteni sugallat Teysustól, talán valami egészen más, de hirtelen mégis pontosan tudja, cselekednie kell. A lantot az erkély korlátjának támasztja, majd felugrik a székéből, és odalép társa mellé. Leguggol hozzá, egyik karjával átöleli, fejét pedig a vállára dönti.*
- Hé! Nincs semmi baj, nyugodj meg! Itt vagyok. Itt vagyok veled. *Nem úgy tűnik, hogy ennyi elég lesz ahhoz, hogy kirángassa Pashthra-t a rémálomból. Kezd kétségbeesni, ám ekkor utolsó mentsvárként újra dalolni kezd, de most nem úgy, ahogy korábban. Egy nyugtató dallamot kezd hangszer nélkül énekelni, még neki sincs fogalma arról, hogy milyen nyelven, régen tanulta már. Régóta tisztában van azzal, hogy a hangjában van valami különleges, szerinte mágikus erő. Már többször tapasztalta, hogy ha erősen koncentrál, akkor képes elérni, hogy rövid ideig olyannyira megbabonázzon valakit, hogy csakis rá tudjon figyelni. Szorosan öleli Pashthra-t, és arra gondol, hogy bármit is lát most maga előtt, ami így megtörte az elméjét, ő pajzsként akar közéjük állni, és most ő akar lenni a lovag, aki megvédi barátját a szörnyűségtől.*
//Sub Rosa Panzió//
//Aktív képesség használat – Bárdzene//
*Nem rémül meg, nincs miért. Ha egyszer megélné, hogy azok, akik bántották, törött kézzel jajveszékelnek a porban fetrengve, mert Pashthra megkínozta őket, akkor ő föléjük állna, és ha kell, a cipője sarkával még rá is lépne a golyóikra, hogy magasabb hangon visítsanak. Nem azért, mert haragszik rájuk, hanem mert ezt mondja a világ törvénye Sa'Tereth tanai szerint. Általában nem büszkélkedik azzal, hogy Teysus mellett az Arctalan tanításait sem veti meg, de olykor bizony a magáénak érzi őket. Nagyon szeretne egyszer győztesként állni azok felett, akik nem hittek benne, így nem, kicsit sem rökönyödik meg attól, ahogy lovagja bánna azokkal az alakokkal.
Kissé megkavarva a fiú mondatát mondja ki ő is újra, ám amikor ő tovább fűzi, és belekezd a történetébe, szinte tátva marad a szája. Szavak azonban nem hagyják el az ajkait, csak csendben figyel és hallgat, annak ellenére, hogy az arcára kiülő vörös pír már jelzi, hogy az alkohol hatni kezdett a szervezetében. Kijózanító, amit hall, és mellé rettentő fájdalmas is. Mindig is tudta, hogy mindenkinek vannak démonjai, hogyne tudná, hisz azokat szokta kihasználni ahhoz, hogy a maga malmára hajtsa a vizet, de amit most hall, az számára több a soknál. Hirtelen még szerencsésnek is érzi magát, hogy az ő apja egyetlen egyszer emelt rá kezet, akkor, mikor kilökte a Lihanech közeli házuk ajtaján, és rázárta az ajtót, majd azt ordította, hogy soha többé ne jöjjön vissza, nem fogják beengedni.
A hideg is kirázza, ahogy Pashthra testbeszédét figyeli, miközben a szomorú mese egy horrortörténetbe csap át, melynek tanulsága is csupán annyi, hogy ha bántod a gyermekedet, azzal csak egy szörnyeteget nevelsz. Hirtelen szájon kívánná vágni magát, amiért csak gondolatban, de szörnynek nevezte a fiút, aki olyan odaadóan bánik vele, mint még soha senki. Nem tehet róla, előtte van az egész kép, a hóhajú fiatal, a kés, a vér, minden. Az üvegért nyúlna, hogy igyon, hátha az segít, de akkor azt veszi észre, hogy valami nem jó, valami nagyon nincs rendben.*
- Pashthra? *Gyanakodva néz rá, ahogy rájön, hogy teljesen elveszítette őt, mintha nem is ezen a világon volna többé. Rémülten figyeli a zokogó fiút, s talán egy isteni sugallat Teysustól, talán valami egészen más, de hirtelen mégis pontosan tudja, cselekednie kell. A lantot az erkély korlátjának támasztja, majd felugrik a székéből, és odalép társa mellé. Leguggol hozzá, egyik karjával átöleli, fejét pedig a vállára dönti.*
- Hé! Nincs semmi baj, nyugodj meg! Itt vagyok. Itt vagyok veled. *Nem úgy tűnik, hogy ennyi elég lesz ahhoz, hogy kirángassa Pashthra-t a rémálomból. Kezd kétségbeesni, ám ekkor utolsó mentsvárként újra dalolni kezd, de most nem úgy, ahogy korábban. Egy nyugtató dallamot kezd hangszer nélkül énekelni, még neki sincs fogalma arról, hogy milyen nyelven, régen tanulta már. Régóta tisztában van azzal, hogy a hangjában van valami különleges, szerinte mágikus erő. Már többször tapasztalta, hogy ha erősen koncentrál, akkor képes elérni, hogy rövid ideig olyannyira megbabonázzon valakit, hogy csakis rá tudjon figyelni. Szorosan öleli Pashthra-t, és arra gondol, hogy bármit is lát most maga előtt, ami így megtörte az elméjét, ő pajzsként akar közéjük állni, és most ő akar lenni a lovag, aki megvédi barátját a szörnyűségtől.*
2743. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-19 21:59:14
Üzenet elküldve: 2025-08-19 21:59:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis csend a vihar előtt//
*Norennar hallgatja a nő válaszát, és játékosan elhúzza a száját, miközben az ujjai tovább dolgoznak a páncél szíjain.*
- Viszont a karom eléggé be van állva, szóval a hátamat lehet nem tudom majd megmosni.
*Füllenti könnyed mosollyal, mintha magát is próbálná oldani a helyzetben. A mellvért lassan kerül le róla, fém a fára koppan, majd a válláról is leoldja a szíjakat.
A nő szavai az ajándékról újra elérik, és Norennar helyeslően bólint, röviden, ahogy megszokta, ha nem akarja szavakkal túlmagyarázni a nyilvánvalót. Figyeli, ahogy az edényben forró víz keveredik a hideggel, ahogy a mozdulatok természetessé formálják az otthonosságot, amit ő maga aligha tudna megteremteni.
Amikor a kérdés elhangzik a kardról, lassan megrázza a fejét.*
- Nem feltétlen. Nem szeretem, ha a fegyverem szép. Általában csak az egyensúly kárára megy, a felesleges cicoma pedig csak feltűnést kelt.
*Hangjában nyers őszinteség hallatszik, mintha a témát sokszor megrágta volna már magában.
Amikor a nő ujjai a fekete ing gombjait oldani kezdik, önkéntelenül is kellemes sóhaj szakad fel belőle. Nem csak a ruha szorítása enged, hanem valami régi teher is, amit addig magán hordott. Az anyag elnyílik, a hűvösebb levegő a bőréhez ér, de a simító érintés melegétől nem fázik.
A kérdés, hogy valami nagyobbról van-e szó, újabb bólintást csal ki belőle.*
- Meglehetősen.
*Teszi hozzá csendesen, ahogy tekintete egy pillanatra összekapcsolódik a nőével.
Amikor az ing végül lekerül róla, ott a késztetés, hogy magához húzza. Egy apró mozdulat is elég lenne, mégsem teszi. Túl sokáig tétovázik, így mire megmozdulna, már odébb is áll. Sóhajt, majd lehajol a csizmáihoz. Lerugdossa őket, de nem hagyja szanaszét, szépen a szék mellé állítja. Lassan kioldja a nadrágját tartó madzagot is, összehajtja, és végül a székre teszi, mintha ezzel is rendet tartana maga körül, ha máshol nem is sikerül.
Ahogy a dézsához lép, a víz hőfoka rögtön megítélés alá kerül. Lábujjával megbillenti a felszínt, kicsi hullámok futnak végig rajta. Nem forró, nem is túl hideg, talán lehetne melegebb, de nem panaszkodik. Hallotta az aggódó kérdést, és bár válaszolhatna, inkább csendben teszi a dolgát. Egy apró biccentés kíséri csak, amolyan „megfelel” jelzésként.
Óvatosan ereszkedik bele a vízbe. Először egyenes háttal ül, a teste mintha tiltakozna a hirtelen környezetváltozás ellen. Aztán, ahogy a hő lassan átjárja, lejjebb csúszik, karjaival a dézsa peremére támaszkodik, lábait pedig felrakja a túloldalra, fejét pedig hátra dönti. Végül egy mély, elégedett sóhaj tör fel belőle, ami sokkal inkább emlékeztethet a megkönnyebbülésre, mint puszta kényelemre.
A mécsesek fénye játszik a víz felszínén, apró fénycsíkokat rajzolva a mellkasára, karjaira, ahol a tetoválások most még sötétebben tűnnek elő. A csendet csak a víz halk csobbanása és a tűz pattogása töri meg. Norennar szemei lassan lecsukódnak egy pillanatra, majd újra kinyílnak, nem engedi magát teljesen át az álomszerű állapotnak. Odabent tudja, hogy ez csak egy lopott nyugalom, de most mégis átadja magát neki.*
*Norennar hallgatja a nő válaszát, és játékosan elhúzza a száját, miközben az ujjai tovább dolgoznak a páncél szíjain.*
- Viszont a karom eléggé be van állva, szóval a hátamat lehet nem tudom majd megmosni.
*Füllenti könnyed mosollyal, mintha magát is próbálná oldani a helyzetben. A mellvért lassan kerül le róla, fém a fára koppan, majd a válláról is leoldja a szíjakat.
A nő szavai az ajándékról újra elérik, és Norennar helyeslően bólint, röviden, ahogy megszokta, ha nem akarja szavakkal túlmagyarázni a nyilvánvalót. Figyeli, ahogy az edényben forró víz keveredik a hideggel, ahogy a mozdulatok természetessé formálják az otthonosságot, amit ő maga aligha tudna megteremteni.
Amikor a kérdés elhangzik a kardról, lassan megrázza a fejét.*
- Nem feltétlen. Nem szeretem, ha a fegyverem szép. Általában csak az egyensúly kárára megy, a felesleges cicoma pedig csak feltűnést kelt.
*Hangjában nyers őszinteség hallatszik, mintha a témát sokszor megrágta volna már magában.
Amikor a nő ujjai a fekete ing gombjait oldani kezdik, önkéntelenül is kellemes sóhaj szakad fel belőle. Nem csak a ruha szorítása enged, hanem valami régi teher is, amit addig magán hordott. Az anyag elnyílik, a hűvösebb levegő a bőréhez ér, de a simító érintés melegétől nem fázik.
A kérdés, hogy valami nagyobbról van-e szó, újabb bólintást csal ki belőle.*
- Meglehetősen.
*Teszi hozzá csendesen, ahogy tekintete egy pillanatra összekapcsolódik a nőével.
Amikor az ing végül lekerül róla, ott a késztetés, hogy magához húzza. Egy apró mozdulat is elég lenne, mégsem teszi. Túl sokáig tétovázik, így mire megmozdulna, már odébb is áll. Sóhajt, majd lehajol a csizmáihoz. Lerugdossa őket, de nem hagyja szanaszét, szépen a szék mellé állítja. Lassan kioldja a nadrágját tartó madzagot is, összehajtja, és végül a székre teszi, mintha ezzel is rendet tartana maga körül, ha máshol nem is sikerül.
Ahogy a dézsához lép, a víz hőfoka rögtön megítélés alá kerül. Lábujjával megbillenti a felszínt, kicsi hullámok futnak végig rajta. Nem forró, nem is túl hideg, talán lehetne melegebb, de nem panaszkodik. Hallotta az aggódó kérdést, és bár válaszolhatna, inkább csendben teszi a dolgát. Egy apró biccentés kíséri csak, amolyan „megfelel” jelzésként.
Óvatosan ereszkedik bele a vízbe. Először egyenes háttal ül, a teste mintha tiltakozna a hirtelen környezetváltozás ellen. Aztán, ahogy a hő lassan átjárja, lejjebb csúszik, karjaival a dézsa peremére támaszkodik, lábait pedig felrakja a túloldalra, fejét pedig hátra dönti. Végül egy mély, elégedett sóhaj tör fel belőle, ami sokkal inkább emlékeztethet a megkönnyebbülésre, mint puszta kényelemre.
A mécsesek fénye játszik a víz felszínén, apró fénycsíkokat rajzolva a mellkasára, karjaira, ahol a tetoválások most még sötétebben tűnnek elő. A csendet csak a víz halk csobbanása és a tűz pattogása töri meg. Norennar szemei lassan lecsukódnak egy pillanatra, majd újra kinyílnak, nem engedi magát teljesen át az álomszerű állapotnak. Odabent tudja, hogy ez csak egy lopott nyugalom, de most mégis átadja magát neki.*
2742. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-19 21:41:03
Üzenet elküldve: 2025-08-19 21:41:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
* Úgy tűnik, hogy őszinte kirohanása nem megrémiszti, hanem megnyugtatja a bárdot, és ez boldogsággal tölti el Pasht. Túl sok emberrel találkozott, akiknek a lelke nem elég kérges az őket ért fájdalomtól, és olyan féligazságokkal takargatják magukat, hogy ilyet nem érdemelnek mások, és hogy fordítsák oda a másik arcukat is inkább. Hányni tudna az ilyen emberektől, de szerencsére úgy tűnik, hogy Merlanával ebben is megegyezik a gondolkodásuk. De az is lehet, hogy félreérti a hölgyet, és az sokkal inkább annak örül, hogy valaki kiállna érte, és megvédené. Mivel nem mondanak ki semmi konkrétumot, ezért ő a saját igazságát látja a dologba.
De nem tud ezen sokáig gondolkodni, mert a dal teljesen magával ragadja, átszellemülten, és elérzékenyülten hallgatja. Az utána érkező magyarázatra bólint, érti, érezte a dolgot. *
- Te úgy gondoltad, hogy nem vagy a világra való. * Bólint, mert ez a mondat nagyon betalált neki. Keserűen nevet fel, elfordulva néz el az erkélyen túlra, mintha csak azt várná, hogyha eléggé erőlteti a szemét, akkor megláthatja az otthonát, és ránézhet az apjára. *
- Nekem ki is mondták. * Sóhajt mélyet, és látszik rajta, hogy nehéz erről beszéljen. De nem kell kérlelni, Merlana megérdemli, hogy megnyíljon neki, hogy meséljen arról, amiről még senkinek, hogy elmondja Pash történetét. *
- Apám nagy harcos volt. Az a fajta, aki puszta kézzel ölre megy egy medvével, mert a becsülete azt kívánja. És nyer. Rettenthetetlennek tartották, olyannak, aki ha rád néz, a szar is beléd fagy félelmedben. * Keserű hangon kezdi a történetet, és bár a szavai keserű méregbe áztatottak, mégis, mintha tisztelettel beszélne az emberről. * És sose bocsájtott meg nekem azért, mert anyám belehalt a szülésbe. Ahogy azt sem tudta elfogadni, hogy az arcom lányos, a testem sovány, és a hangom magas. Ha nem lenne pöcsöm, alighanem lánynak néznek gyerekkoromban. És talán ez fájt neki a legjobban, hogy valahol a kettő között voltam, egy szégyenfolt családunk nevén. Egész gyerekkoromban ütött és vert, minden apró hibáért a pálcáért, vagy az övért nyúlt. A pálcát jobban szerettem. Nagyobbat ütött a testre a pálca, jobban fájt, de hamarabb vége volt. Az öv csípése más, még ha begyógyul, akkor is érzed, a lelkedet sebzi. Talán a pálcával nem mert igazán erővel ütni, mert félt, hogy eltöri a csontom. Az övvel nem kímélt, nem érdekelte, ha felhasad a bőr.
* Beszéd közben ösztönösen néhány sebhez nyúl, vakarja őket, mintha viszketnének, de vannak olyanok, amiknek már rég nincs nyoma, a bőr elfedte, teljesen begyógyult, csak az emléke maradt meg. Hirtelen mégis fázni kezd, pedig sem szellő, sem lehűlés erre nem ad okot. *
- Miatta tanultam harcolni. Azt hittem, ha elég jó leszek, akkor végre elfogad. Abbamaradnak az ütések, és a helyüket ölelés veszi át. Sose voltam elég jó. Alig tíz, vagy tizenegy nyarat láttam talán, amikor először öltem. Apám egyik emberét, aki nevetett rajtam, női ruhát akart rám adni, és azt, hogy táncoljak neki. Belevágtam a combjába a húsvágó késsel, és amikor összeesett, elvágtam a torkát. Miközben a vére beterített, apámra néztem. Azt hittem, hogy megdicsér majd, hogy milyen ügyesen intéztem a dolgot. De már ott volt a kezében az öv. Azt mondta, annak a harcosnak a bal kezében is több érték volt, mint bennem. Hogy megkárosítottam, hogy miattam gyengébb lett a törzs. * Nem tudja, hogy mikor kezdett el sírni. Nem úgy, mint korábban, hanem tényleg igazából. A szeme homályos, a könnyek túloldalán semmit nem lát, csak apját, ahogy közeledik felé, dühösen, hogy újra megbüntesse. Nem képes folytatni a történetet, inkább összekuporodik a székben, és úgy zokog, mint akkor, gyerekként, a sötét lyukban, amit szobájának csúfoltak. *
//Sub Rosa Panzió//
* Úgy tűnik, hogy őszinte kirohanása nem megrémiszti, hanem megnyugtatja a bárdot, és ez boldogsággal tölti el Pasht. Túl sok emberrel találkozott, akiknek a lelke nem elég kérges az őket ért fájdalomtól, és olyan féligazságokkal takargatják magukat, hogy ilyet nem érdemelnek mások, és hogy fordítsák oda a másik arcukat is inkább. Hányni tudna az ilyen emberektől, de szerencsére úgy tűnik, hogy Merlanával ebben is megegyezik a gondolkodásuk. De az is lehet, hogy félreérti a hölgyet, és az sokkal inkább annak örül, hogy valaki kiállna érte, és megvédené. Mivel nem mondanak ki semmi konkrétumot, ezért ő a saját igazságát látja a dologba.
De nem tud ezen sokáig gondolkodni, mert a dal teljesen magával ragadja, átszellemülten, és elérzékenyülten hallgatja. Az utána érkező magyarázatra bólint, érti, érezte a dolgot. *
- Te úgy gondoltad, hogy nem vagy a világra való. * Bólint, mert ez a mondat nagyon betalált neki. Keserűen nevet fel, elfordulva néz el az erkélyen túlra, mintha csak azt várná, hogyha eléggé erőlteti a szemét, akkor megláthatja az otthonát, és ránézhet az apjára. *
- Nekem ki is mondták. * Sóhajt mélyet, és látszik rajta, hogy nehéz erről beszéljen. De nem kell kérlelni, Merlana megérdemli, hogy megnyíljon neki, hogy meséljen arról, amiről még senkinek, hogy elmondja Pash történetét. *
- Apám nagy harcos volt. Az a fajta, aki puszta kézzel ölre megy egy medvével, mert a becsülete azt kívánja. És nyer. Rettenthetetlennek tartották, olyannak, aki ha rád néz, a szar is beléd fagy félelmedben. * Keserű hangon kezdi a történetet, és bár a szavai keserű méregbe áztatottak, mégis, mintha tisztelettel beszélne az emberről. * És sose bocsájtott meg nekem azért, mert anyám belehalt a szülésbe. Ahogy azt sem tudta elfogadni, hogy az arcom lányos, a testem sovány, és a hangom magas. Ha nem lenne pöcsöm, alighanem lánynak néznek gyerekkoromban. És talán ez fájt neki a legjobban, hogy valahol a kettő között voltam, egy szégyenfolt családunk nevén. Egész gyerekkoromban ütött és vert, minden apró hibáért a pálcáért, vagy az övért nyúlt. A pálcát jobban szerettem. Nagyobbat ütött a testre a pálca, jobban fájt, de hamarabb vége volt. Az öv csípése más, még ha begyógyul, akkor is érzed, a lelkedet sebzi. Talán a pálcával nem mert igazán erővel ütni, mert félt, hogy eltöri a csontom. Az övvel nem kímélt, nem érdekelte, ha felhasad a bőr.
* Beszéd közben ösztönösen néhány sebhez nyúl, vakarja őket, mintha viszketnének, de vannak olyanok, amiknek már rég nincs nyoma, a bőr elfedte, teljesen begyógyult, csak az emléke maradt meg. Hirtelen mégis fázni kezd, pedig sem szellő, sem lehűlés erre nem ad okot. *
- Miatta tanultam harcolni. Azt hittem, ha elég jó leszek, akkor végre elfogad. Abbamaradnak az ütések, és a helyüket ölelés veszi át. Sose voltam elég jó. Alig tíz, vagy tizenegy nyarat láttam talán, amikor először öltem. Apám egyik emberét, aki nevetett rajtam, női ruhát akart rám adni, és azt, hogy táncoljak neki. Belevágtam a combjába a húsvágó késsel, és amikor összeesett, elvágtam a torkát. Miközben a vére beterített, apámra néztem. Azt hittem, hogy megdicsér majd, hogy milyen ügyesen intéztem a dolgot. De már ott volt a kezében az öv. Azt mondta, annak a harcosnak a bal kezében is több érték volt, mint bennem. Hogy megkárosítottam, hogy miattam gyengébb lett a törzs. * Nem tudja, hogy mikor kezdett el sírni. Nem úgy, mint korábban, hanem tényleg igazából. A szeme homályos, a könnyek túloldalán semmit nem lát, csak apját, ahogy közeledik felé, dühösen, hogy újra megbüntesse. Nem képes folytatni a történetet, inkább összekuporodik a székben, és úgy zokog, mint akkor, gyerekként, a sötét lyukban, amit szobájának csúfoltak. *
2741. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-19 21:33:58
Üzenet elküldve: 2025-08-19 21:33:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy kis csend a vihar előtt//
*A férfi kérdésére megtorpan egy pillanatra. Lepillant a ruha azon részére, ami átnedvesedve tapad a bőrére. Egy röpke időre még talán el is játszik a gondolattal, miközben újra a férfi tekintetét keresi fel. De mikor szemben találja magát a fáradt vonásokkal, csak egy halk sóhajjal ingatja meg a fejét. Semmit nem szeret annyira, mint a férfi közelségét. Mindig is szerette és valószínűleg ezen nem nagyon tud változtatni semmi sem a jövőben. Ám tudja, hogy vannak határok, emellett ismeri magát is. Van, amikor a vér ellen kell menni, az hiába kezd melegedni az erekben.*
- Talán bölcsebb, ha én most csak szemlélődő leszek. A végén még rám sütik, hogy nem bírok a véremmel.
*Ami valahol igaz is, valahol viszont ismét azt kell mondania, hogy a nagyobb jó érdekében képes a lemondásra. A nagyobb jó itt pedig most az, hogy ne nyúzza azt a férfit, aki ki tudja min ment keresztül. Az biztos, hogy nem lehetett egyszerű, a kirakós darabjait lassan összerakva pedig az is kezd kirajzolódni, hogy mindemellett igencsak terhes események vannak a háta mögött. De minden vihart előbb-utóbb követ napsütés, ahogy pedig hallja a jutalom nem maradt el a kaland végén.*
- Szóval ajándék. Látod, ezért sem árt, ha csipkedjük magunkat. Úgy tűnik, hogy muszáj leszel kielégíteni a kíváncsiságomat.
*Halovány vigyorral emel fel a szekrényről két rongyot, amivel a fazék füleit fogja meg. Azután már csak az vár rá, hogy óvatos léptekkel közelítse meg a dézsát. A víz hangosabb csobbanással ér bele, hogy a forró a hidegbe keveredve legyen valamivel kellemesebb hőfokú. A megüresedett edényt az asztalra teszi, majd újból a dézsa fölé hajolva mártja bele a kezét, hogy elkeverje a vizet. A gondolatai kissé elkalandoznak közben. Valahol ott ragadva meg, ahol el tudná képzelni, hogy akár egy ilyen kis házban is, de nyugalomban és békében tudná ezt akár minden nap megcsinálni. Megérne annyit, hogy a főzési tudományát is fejlessze. Elcipelgetné ő minden este a fazék vizet, ha cserébe megmaradhatna háborítatlanul a férfi mellett. Apró, ábrándos mosoly játszik az ajkain, de a jelen nyugalmát gyorsan megzavarja a férfi minden szava, ami most elhangzott mióta idelátogatott. Egyik sem kecsegtet azzal, hogy ez a közeli jövőben valósággá válhatna, ha egyáltalán valaha esélyük lehet rá.*
- Egy szép kard?
*Törli is le gyorsan az arcáról a hirtelen rászökő gondterheltséget, hogy helyette inkább kíváncsiskodjon tovább. Ellép a kádtól és Norennar elé lép, amikor már lekerül róla minden darab páncél.*
- Bár azt ugyebár valószínűleg magaddal hoztad volna.
*Hümmög, ahogy a tekintetét kerülve a fekete ingre fókuszál, ujjai pedig már simítanak az anyagra, hogy lassan oldja szét a gombokat.*
- Szóval valami nagyobb, igaz?
*Csak akkor pillant fel, amikor az anyag elnyílik a mellkasán, de a kezei nem pihennek meg. Finoman simítanak a bőrére, fel a vállakra, hogy az inget lassan túrja le róla. De ahogy megfogadta, amint az anyag lekerül róla, csak magához öleli azt és odébb lép, hogy a férfi háborítatlanul tudja folytatni a vetkőzést.*
- Mielőtt belemászol azért nézd meg, hogy jó-e, vagy melegítsek még vizet.
*A férfi kérdésére megtorpan egy pillanatra. Lepillant a ruha azon részére, ami átnedvesedve tapad a bőrére. Egy röpke időre még talán el is játszik a gondolattal, miközben újra a férfi tekintetét keresi fel. De mikor szemben találja magát a fáradt vonásokkal, csak egy halk sóhajjal ingatja meg a fejét. Semmit nem szeret annyira, mint a férfi közelségét. Mindig is szerette és valószínűleg ezen nem nagyon tud változtatni semmi sem a jövőben. Ám tudja, hogy vannak határok, emellett ismeri magát is. Van, amikor a vér ellen kell menni, az hiába kezd melegedni az erekben.*
- Talán bölcsebb, ha én most csak szemlélődő leszek. A végén még rám sütik, hogy nem bírok a véremmel.
*Ami valahol igaz is, valahol viszont ismét azt kell mondania, hogy a nagyobb jó érdekében képes a lemondásra. A nagyobb jó itt pedig most az, hogy ne nyúzza azt a férfit, aki ki tudja min ment keresztül. Az biztos, hogy nem lehetett egyszerű, a kirakós darabjait lassan összerakva pedig az is kezd kirajzolódni, hogy mindemellett igencsak terhes események vannak a háta mögött. De minden vihart előbb-utóbb követ napsütés, ahogy pedig hallja a jutalom nem maradt el a kaland végén.*
- Szóval ajándék. Látod, ezért sem árt, ha csipkedjük magunkat. Úgy tűnik, hogy muszáj leszel kielégíteni a kíváncsiságomat.
*Halovány vigyorral emel fel a szekrényről két rongyot, amivel a fazék füleit fogja meg. Azután már csak az vár rá, hogy óvatos léptekkel közelítse meg a dézsát. A víz hangosabb csobbanással ér bele, hogy a forró a hidegbe keveredve legyen valamivel kellemesebb hőfokú. A megüresedett edényt az asztalra teszi, majd újból a dézsa fölé hajolva mártja bele a kezét, hogy elkeverje a vizet. A gondolatai kissé elkalandoznak közben. Valahol ott ragadva meg, ahol el tudná képzelni, hogy akár egy ilyen kis házban is, de nyugalomban és békében tudná ezt akár minden nap megcsinálni. Megérne annyit, hogy a főzési tudományát is fejlessze. Elcipelgetné ő minden este a fazék vizet, ha cserébe megmaradhatna háborítatlanul a férfi mellett. Apró, ábrándos mosoly játszik az ajkain, de a jelen nyugalmát gyorsan megzavarja a férfi minden szava, ami most elhangzott mióta idelátogatott. Egyik sem kecsegtet azzal, hogy ez a közeli jövőben valósággá válhatna, ha egyáltalán valaha esélyük lehet rá.*
- Egy szép kard?
*Törli is le gyorsan az arcáról a hirtelen rászökő gondterheltséget, hogy helyette inkább kíváncsiskodjon tovább. Ellép a kádtól és Norennar elé lép, amikor már lekerül róla minden darab páncél.*
- Bár azt ugyebár valószínűleg magaddal hoztad volna.
*Hümmög, ahogy a tekintetét kerülve a fekete ingre fókuszál, ujjai pedig már simítanak az anyagra, hogy lassan oldja szét a gombokat.*
- Szóval valami nagyobb, igaz?
*Csak akkor pillant fel, amikor az anyag elnyílik a mellkasán, de a kezei nem pihennek meg. Finoman simítanak a bőrére, fel a vállakra, hogy az inget lassan túrja le róla. De ahogy megfogadta, amint az anyag lekerül róla, csak magához öleli azt és odébb lép, hogy a férfi háborítatlanul tudja folytatni a vetkőzést.*
- Mielőtt belemászol azért nézd meg, hogy jó-e, vagy melegítsek még vizet.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263