Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-05-11 09:36:38
Üzenet elküldve: 2022-05-11 09:36:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 433
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 433
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
~ Jól csinálom? ~ *Kérdezi ezt az első másodpercekben Ukrom magától, idegességében alig merve egyáltalán hozzáérni társához. De egy kis idő múlva, tapasztalva hogy nem váltak még el egymástól, tehát igen, jól csinálhatja, szorosabban összezárja karjait Nawanthiri körül, minden szó nélkül hagyva eltelni a pillanatokat. A kellemes illat némi szégyennel tölti el az orkot; ugyan nem egész napos, kemény fizikai megerőltetést igénylő munka szagát árasztotta saját teste, de amazhoz képest megáztathatta volna magát. De nem kell amiatt aggódnia, hogy összeroppanthatja, hisz ő kis híján le is győzte a szürkebőrűt egyszer szkanderben.
Közben a szerzetes szavai elérik őt, kifejtve bújának az egyik okát. Nem, amennyit megtudott vaskarú és vajszívű barátjáról, egy olyan kiismerhetetlen város, ahol minden nap vagy a legjobbra, vagy a legrosszabbra számíthat valaki, az valóban nem jó hely se neki, se sokaknak. Nem könnyű megszokni. Egyetértő morgás hangzik Ukromból, majd annak a bizonyos Leandanának az említése után, bár látni társa nem láthatja, szemeiben düh csillan. Persze hogy az őrök okoznak megint bajt. Jobbat nem várt el tőlük. Végül elválnak, és az ork gyengén mosolyog, mikor a jelenlétét köszönik.* - Úgyszintén. *És ezt nem csak megnyugtatásként mondja.
Ő maga is körbenéz, megállapítva, hogy az utóbbi idő alatt valóban nem helyezték őket más városba. Kezeit csípőihez téve kezd el gondolkodni, hogyan tovább. Tekintetet váltva és a kérdést hallva ugyanazon a dilemmán vannak, és pár minutum után támad is egy ötlete, amivel az előbbi után talán egy cseppnyivel boldogabbá is teheti a lányt, már ha amaz vállalja a kóborzást.*
- Egy rövid séta a város közelében? Egy óra talán. Kéne egy kis vidéki levegő. Mindkettőnknek.
~ Jól csinálom? ~ *Kérdezi ezt az első másodpercekben Ukrom magától, idegességében alig merve egyáltalán hozzáérni társához. De egy kis idő múlva, tapasztalva hogy nem váltak még el egymástól, tehát igen, jól csinálhatja, szorosabban összezárja karjait Nawanthiri körül, minden szó nélkül hagyva eltelni a pillanatokat. A kellemes illat némi szégyennel tölti el az orkot; ugyan nem egész napos, kemény fizikai megerőltetést igénylő munka szagát árasztotta saját teste, de amazhoz képest megáztathatta volna magát. De nem kell amiatt aggódnia, hogy összeroppanthatja, hisz ő kis híján le is győzte a szürkebőrűt egyszer szkanderben.
Közben a szerzetes szavai elérik őt, kifejtve bújának az egyik okát. Nem, amennyit megtudott vaskarú és vajszívű barátjáról, egy olyan kiismerhetetlen város, ahol minden nap vagy a legjobbra, vagy a legrosszabbra számíthat valaki, az valóban nem jó hely se neki, se sokaknak. Nem könnyű megszokni. Egyetértő morgás hangzik Ukromból, majd annak a bizonyos Leandanának az említése után, bár látni társa nem láthatja, szemeiben düh csillan. Persze hogy az őrök okoznak megint bajt. Jobbat nem várt el tőlük. Végül elválnak, és az ork gyengén mosolyog, mikor a jelenlétét köszönik.* - Úgyszintén. *És ezt nem csak megnyugtatásként mondja.
Ő maga is körbenéz, megállapítva, hogy az utóbbi idő alatt valóban nem helyezték őket más városba. Kezeit csípőihez téve kezd el gondolkodni, hogyan tovább. Tekintetet váltva és a kérdést hallva ugyanazon a dilemmán vannak, és pár minutum után támad is egy ötlete, amivel az előbbi után talán egy cseppnyivel boldogabbá is teheti a lányt, már ha amaz vállalja a kóborzást.*
- Egy rövid séta a város közelében? Egy óra talán. Kéne egy kis vidéki levegő. Mindkettőnknek.
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-05-09 19:44:23
Üzenet elküldve: 2022-05-09 19:44:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Fynlisse, Sren//
- Még cifrább a dal, mint hittem. *Nyugtázza a hallottakat. ~ Hát persze, hogy nem válaszolt, de mégis mit vártam? Ám a tenger és a hófödte hegyek említése több mint kísérteties. Ő lát az én fejembe vagy én az övébe? ~ Alig látható fejcsóválás mellett vigyorog vissza Srenre.*
- Amit nem tudok, azt kipótolja a képzeletem. Hidd el, elég színes képzelőerőm van. Ki tudja, jobban jársz-e így! *Incselkedik, és próbálja kiolvasni a férfi arcából, hogy támadásnak vette-e. Amennyiben igen, legközelebb jobban vigyáz a szavaira. Olyan nagyon azért nem aggódik az eddigi ismeretségük alapján.*
- Jobban van a gyomrod, elbír egy pohár borral? *Kérdezi, és mielőtt választ kapna, belöki a fogadó ajtaját.*
//Fynlisse, Sren//
- Még cifrább a dal, mint hittem. *Nyugtázza a hallottakat. ~ Hát persze, hogy nem válaszolt, de mégis mit vártam? Ám a tenger és a hófödte hegyek említése több mint kísérteties. Ő lát az én fejembe vagy én az övébe? ~ Alig látható fejcsóválás mellett vigyorog vissza Srenre.*
- Amit nem tudok, azt kipótolja a képzeletem. Hidd el, elég színes képzelőerőm van. Ki tudja, jobban jársz-e így! *Incselkedik, és próbálja kiolvasni a férfi arcából, hogy támadásnak vette-e. Amennyiben igen, legközelebb jobban vigyáz a szavaira. Olyan nagyon azért nem aggódik az eddigi ismeretségük alapján.*
- Jobban van a gyomrod, elbír egy pohár borral? *Kérdezi, és mielőtt választ kapna, belöki a fogadó ajtaját.*
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-05-09 13:19:29
Üzenet elküldve: 2022-05-09 13:19:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Lehunyja a szemét egy pillanatra, mintha nem volna benne biztos, hogy a szürkebőrű tényleg teljesíti ezt az aprónak látszó - mégis fontos - kívánságot. Hiszen tudja, mennyire zárkózott! Ahonnét jött, ez hozzá tartozott a túléléshez, de Nawanthirishardipandrának most ő a biztos pont ebben a részvétlen városban.
A hóna alatt karolja át a férfit, és belefúrja az arcát a válla gödrébe. Annyi lélekjelenléte még van azért, hogy a jobbjával lehúzza a fejéről a kalapot, mert a széles karimájával biztos útban lenne. A sörénye mindenfelé áll a manővertől, de a Kalmárlakba a fürdőből érkezett: még érezni rajta a ciprusolaj illatát.
Ha Ukrom netalán a világ rendjének helyreállta előtt próbálna az ölelésből kibontakozni, akkor ez nem fog megtörténni. A lány, profi birkózóként, a homlokától a lába ujjáig mindenével kapaszkodik bele. Nem gorombán, csak éreztetve, hogy egyelőre nem alkalmas az időpont a nagyobb távolságtartásra. Tessék értékelni, hogy az ölelés ésszerű keretek között marad, és nem kulcsol be lábbal is!*
- Arthenior nem valami jó hely... *mondja nagysokára Ukrom vállgödrébe. A bővebb magyarázattal viszont adós marad, mert annyiféle tódul egyszerre a szívébe, hogy megakadnak a torkán. Közelebb bújik a zsoldoshoz.* ...és a szópárbajok se nekem valók. *hosszú szünet* Meg kellett volna keresselek, miután Leandana asszonyt elvitték az őrök. *a hangjából érződik, hogy az a mainál sokkal keményebb mérkőzés volt, és bármi lett az eredménye, nem volt benne köszönet. Ha Ukrom hagyja, ezután gyengéden kibontja magát az ölelésből, és hálásan felmosolyog rá.* Jó, hogy itt vagy.
*Felteszi a kalapját, majd egy kutató pillantással megpróbálja felmérni, hogyan tovább. Nem akar a barátja terhére lenni, az eligazítással valószínűleg megvolt a napi adagja társasági életből, de azért mégis más, ha maguk között vannak. A csend is jobb valahogy. Egy kérdést megér:*
- Hova menjünk?
*Lehunyja a szemét egy pillanatra, mintha nem volna benne biztos, hogy a szürkebőrű tényleg teljesíti ezt az aprónak látszó - mégis fontos - kívánságot. Hiszen tudja, mennyire zárkózott! Ahonnét jött, ez hozzá tartozott a túléléshez, de Nawanthirishardipandrának most ő a biztos pont ebben a részvétlen városban.
A hóna alatt karolja át a férfit, és belefúrja az arcát a válla gödrébe. Annyi lélekjelenléte még van azért, hogy a jobbjával lehúzza a fejéről a kalapot, mert a széles karimájával biztos útban lenne. A sörénye mindenfelé áll a manővertől, de a Kalmárlakba a fürdőből érkezett: még érezni rajta a ciprusolaj illatát.
Ha Ukrom netalán a világ rendjének helyreállta előtt próbálna az ölelésből kibontakozni, akkor ez nem fog megtörténni. A lány, profi birkózóként, a homlokától a lába ujjáig mindenével kapaszkodik bele. Nem gorombán, csak éreztetve, hogy egyelőre nem alkalmas az időpont a nagyobb távolságtartásra. Tessék értékelni, hogy az ölelés ésszerű keretek között marad, és nem kulcsol be lábbal is!*
- Arthenior nem valami jó hely... *mondja nagysokára Ukrom vállgödrébe. A bővebb magyarázattal viszont adós marad, mert annyiféle tódul egyszerre a szívébe, hogy megakadnak a torkán. Közelebb bújik a zsoldoshoz.* ...és a szópárbajok se nekem valók. *hosszú szünet* Meg kellett volna keresselek, miután Leandana asszonyt elvitték az őrök. *a hangjából érződik, hogy az a mainál sokkal keményebb mérkőzés volt, és bármi lett az eredménye, nem volt benne köszönet. Ha Ukrom hagyja, ezután gyengéden kibontja magát az ölelésből, és hálásan felmosolyog rá.* Jó, hogy itt vagy.
*Felteszi a kalapját, majd egy kutató pillantással megpróbálja felmérni, hogyan tovább. Nem akar a barátja terhére lenni, az eligazítással valószínűleg megvolt a napi adagja társasági életből, de azért mégis más, ha maguk között vannak. A csend is jobb valahogy. Egy kérdést megér:*
- Hova menjünk?
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-05-07 14:34:49
Üzenet elküldve: 2022-05-07 14:34:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Fynlisse, Sren//
*Lassan elnyúlt árnyak takarják be a legmerészebben sziporkázó sarkokat, de a sötétebb zugok is mélyebb feketét öltenek magukra. A Polgárnegyed elnyűtt, valamikor a Gazdagnegyed színeit hirdető romosabb épületek között megbúvó, elvadult sövénybokrokban tücskök szólalnak meg. Van valami elkent romantika ebben a túlburjánzó, vad, városba nem illő környezetben. A hangulathoz illően csendesen kacag fel a tündér kérdésére. Ó, bár egyszerű volna a válasz! De rövidke idejük alatt a lány elég jól megismerte, még, ha ez most annyira nem is derül ki számára a kérdésből.*
- Sren Lass valaha nem Sren Lass volt... *szólal meg aztán csendesen* Múltam legalább olyan fényes, mint, amilyen sötét, akár egy szokványos nap. Fényárban kezdődik, de sötéttel végződik. *Vonja meg a vállát, s pillant sejtelmesen a lányra.*
- Ez is volt otthonom... igen, de akkor még nem így hívták. Legalább annyira otthonom, mint számodra a Kalmár. *Fűzi hozzá, s sóhajt fel.*
- Volt, hogy hullámot vetett a tajték a tat felett, de volt, hogy Cytne Álmát gyűjtöttem a havas fennsíkon, vagy Kétarcú Delliont füstöltem a tengerek homokos fövenyén, miközben tűz fénye világlott arcomon. *Egy pillanatra elcsendesedik, s körbepillant.*
- Egykoron talán volt, mit hazámnak nevezhettem, de mostanra a múlt homályába veszett, mindaz, mi akkor volt. Alkonyatba beleúszó vitorlás csak már a láthatáron, s hiába van kézfejed szemed előtt, csak homályosan látod. *Tárja szét a kezét, s elvigyorodik, a lányra bökve.*
- Egyszer majd talán... Fyn... egyszer majd talán, nem lesz talány a talány. *Táncos mozdulatokkal furdul meg tengelye körül, mintha maga köré ölelné az őt körbefonó bekúszó estet.*
- Mert mivégre lenne talány, ha nem övezné rejtek, s sejtelem, nem igaz? *Megáll, s elneveti magát, majd előre biccent.*
- A fogadó máris itt van, s ha szerencsénk adódik, talán nem kevésbé lesz izgalmas, mint legutóbb, mikor itt voltunk. *Kacsint a lányra.*
- Ha meglesz a szobád, Sren is keres magának valahol hajlékot, s reggel itt találkozunk, mit szólsz? Megnézzük magunknak azt a kovácsot, hátha odatalált már a munkahelyére. *Szelidül mosollyá a széles vigyor.*
//Fynlisse, Sren//
*Lassan elnyúlt árnyak takarják be a legmerészebben sziporkázó sarkokat, de a sötétebb zugok is mélyebb feketét öltenek magukra. A Polgárnegyed elnyűtt, valamikor a Gazdagnegyed színeit hirdető romosabb épületek között megbúvó, elvadult sövénybokrokban tücskök szólalnak meg. Van valami elkent romantika ebben a túlburjánzó, vad, városba nem illő környezetben. A hangulathoz illően csendesen kacag fel a tündér kérdésére. Ó, bár egyszerű volna a válasz! De rövidke idejük alatt a lány elég jól megismerte, még, ha ez most annyira nem is derül ki számára a kérdésből.*
- Sren Lass valaha nem Sren Lass volt... *szólal meg aztán csendesen* Múltam legalább olyan fényes, mint, amilyen sötét, akár egy szokványos nap. Fényárban kezdődik, de sötéttel végződik. *Vonja meg a vállát, s pillant sejtelmesen a lányra.*
- Ez is volt otthonom... igen, de akkor még nem így hívták. Legalább annyira otthonom, mint számodra a Kalmár. *Fűzi hozzá, s sóhajt fel.*
- Volt, hogy hullámot vetett a tajték a tat felett, de volt, hogy Cytne Álmát gyűjtöttem a havas fennsíkon, vagy Kétarcú Delliont füstöltem a tengerek homokos fövenyén, miközben tűz fénye világlott arcomon. *Egy pillanatra elcsendesedik, s körbepillant.*
- Egykoron talán volt, mit hazámnak nevezhettem, de mostanra a múlt homályába veszett, mindaz, mi akkor volt. Alkonyatba beleúszó vitorlás csak már a láthatáron, s hiába van kézfejed szemed előtt, csak homályosan látod. *Tárja szét a kezét, s elvigyorodik, a lányra bökve.*
- Egyszer majd talán... Fyn... egyszer majd talán, nem lesz talány a talány. *Táncos mozdulatokkal furdul meg tengelye körül, mintha maga köré ölelné az őt körbefonó bekúszó estet.*
- Mert mivégre lenne talány, ha nem övezné rejtek, s sejtelem, nem igaz? *Megáll, s elneveti magát, majd előre biccent.*
- A fogadó máris itt van, s ha szerencsénk adódik, talán nem kevésbé lesz izgalmas, mint legutóbb, mikor itt voltunk. *Kacsint a lányra.*
- Ha meglesz a szobád, Sren is keres magának valahol hajlékot, s reggel itt találkozunk, mit szólsz? Megnézzük magunknak azt a kovácsot, hátha odatalált már a munkahelyére. *Szelidül mosollyá a széles vigyor.*
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-05-07 09:53:18
Üzenet elküldve: 2022-05-07 09:53:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 433
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 433
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Lélegzetvételét visszafojtva várja barátjától a szavakat, a borzalmas hírt, az eget törő revelációt, bármit, amit testbeszédjéből ki tud hámozni - de semmi sem készítette fel kérésére. Agyában mozgó fogaskerekei kétségbeesett nyikorgással állnak meg és esnek tucatnyi darabokra, ahogy sötétebbnél sötétebb gondolatoktól felhős tekintetén is áthalad a megrökönyödés, vagyis inkább hitetlenkedés szekere. Az első másodperc azzal telik, hogy felidézze magában az elhangzott két szót és feldolgozza jelentéseiket. Sejtette, hogy nem tette boldoggá Nawanthirit az előbb történt összegyűlés, azt nem, hogy ennyire. Amaz bús arcát nézve még saját vonásai is megpuhulnak, folyton lefelé gördülő szája ezúttal egyáltalán nem minden-nap-bal-lábbal-felkelt hangulatát tükrözi, mivel azt most nem kíséri olya közelségben szemöldöke.
Lassan elkezdi kitárni karjait, olyan nehézkességgel és óvatossággal, mintha az összes levegőt ki kéne tolnia abból a térségből, de félne megnyomni azt. Közelebb lép Nawanthirihez ebben a pozícióban, és ha ő is felé lép, akkor rázárja karjait felkarja és válla közötti része körül mindkét irányból, így saját kezeit képes lenne összeérinteni amaz hátán, ha akarná. Feje a szerzetes jobb vállán túl lógna így. Nem szólal meg, de még bármi hangot is alig mer kiadni így. Nem öleli meg most először, ez már a Pegazusban egyszer megtörtént, de attól még nem kevésbé különös ez számára. Különös, és ha be akarja vallani magának, belül, legbelül még valami melegséget is ébreszt fel benne.*
*Lélegzetvételét visszafojtva várja barátjától a szavakat, a borzalmas hírt, az eget törő revelációt, bármit, amit testbeszédjéből ki tud hámozni - de semmi sem készítette fel kérésére. Agyában mozgó fogaskerekei kétségbeesett nyikorgással állnak meg és esnek tucatnyi darabokra, ahogy sötétebbnél sötétebb gondolatoktól felhős tekintetén is áthalad a megrökönyödés, vagyis inkább hitetlenkedés szekere. Az első másodperc azzal telik, hogy felidézze magában az elhangzott két szót és feldolgozza jelentéseiket. Sejtette, hogy nem tette boldoggá Nawanthirit az előbb történt összegyűlés, azt nem, hogy ennyire. Amaz bús arcát nézve még saját vonásai is megpuhulnak, folyton lefelé gördülő szája ezúttal egyáltalán nem minden-nap-bal-lábbal-felkelt hangulatát tükrözi, mivel azt most nem kíséri olya közelségben szemöldöke.
Lassan elkezdi kitárni karjait, olyan nehézkességgel és óvatossággal, mintha az összes levegőt ki kéne tolnia abból a térségből, de félne megnyomni azt. Közelebb lép Nawanthirihez ebben a pozícióban, és ha ő is felé lép, akkor rázárja karjait felkarja és válla közötti része körül mindkét irányból, így saját kezeit képes lenne összeérinteni amaz hátán, ha akarná. Feje a szerzetes jobb vállán túl lógna így. Nem szólal meg, de még bármi hangot is alig mer kiadni így. Nem öleli meg most először, ez már a Pegazusban egyszer megtörtént, de attól még nem kevésbé különös ez számára. Különös, és ha be akarja vallani magának, belül, legbelül még valami melegséget is ébreszt fel benne.*
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-05-06 09:20:23
Üzenet elküldve: 2022-05-06 09:20:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Fynlisse, Sren//
*Le-lemarad, ahogy átvágnak a Piactéren. Az esti tánc nagyon más, mint a nappali, de a maga módján legalább annyira lenyűgöző. Mindig talál valamit, amit meg kell bámulnia, hogy aztán megszaporázza a lépteit, és beérje komótosan sétáló társát. A Polgárnegyed már csendesebb környéknek bizonyul. Itt próbál beszélgetést kezdeményezni séta közben.*
- Sren Lass, aki sok mindent ismer és még többet látott, te honnan származol? És mi hozott Artheniorba? *Biztosra veszi, hogy a férfi reggelig tudna mesélni az életéről, de azt is, hogy nem fog. Egy próbát azért megér...* Vagy ez lenne az otthonod? *Ötlik fel benne, hogy a helyi csavargókat névről ismeri. Ami azt illeti, a ruházata alapján akár közéjük is illene. A modora és a vidámsága azonban másra utal. Kész talány... Változatos képek váltakoznak a lelki szemei előtt: Sren egy hajó korlátjánál, az évszázad viharában; Sren egy havas hegygerincen menetelve; Sren, ahogy pénzfeldobással dönti el egy útelágazásnál, hogy merre menjen tovább... Ami minden képben közös, az a fickó mosolya és az elmaradhatatlan kalap. Fürkésző tekintettel próbál olvasni Sren arcán, ahogy baktat mellette a Wegtoreni Kalmár irányába. Sétatempója igazodik az övéhez, ha megáll, megáll, ha nem nem. Fyn nem siet sehová, ám annál kíváncsibb.*
A hozzászólás írója (Fynlisse Soneret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.06 09:21:39
//Fynlisse, Sren//
*Le-lemarad, ahogy átvágnak a Piactéren. Az esti tánc nagyon más, mint a nappali, de a maga módján legalább annyira lenyűgöző. Mindig talál valamit, amit meg kell bámulnia, hogy aztán megszaporázza a lépteit, és beérje komótosan sétáló társát. A Polgárnegyed már csendesebb környéknek bizonyul. Itt próbál beszélgetést kezdeményezni séta közben.*
- Sren Lass, aki sok mindent ismer és még többet látott, te honnan származol? És mi hozott Artheniorba? *Biztosra veszi, hogy a férfi reggelig tudna mesélni az életéről, de azt is, hogy nem fog. Egy próbát azért megér...* Vagy ez lenne az otthonod? *Ötlik fel benne, hogy a helyi csavargókat névről ismeri. Ami azt illeti, a ruházata alapján akár közéjük is illene. A modora és a vidámsága azonban másra utal. Kész talány... Változatos képek váltakoznak a lelki szemei előtt: Sren egy hajó korlátjánál, az évszázad viharában; Sren egy havas hegygerincen menetelve; Sren, ahogy pénzfeldobással dönti el egy útelágazásnál, hogy merre menjen tovább... Ami minden képben közös, az a fickó mosolya és az elmaradhatatlan kalap. Fürkésző tekintettel próbál olvasni Sren arcán, ahogy baktat mellette a Wegtoreni Kalmár irányába. Sétatempója igazodik az övéhez, ha megáll, megáll, ha nem nem. Fyn nem siet sehová, ám annál kíváncsibb.*
A hozzászólás írója (Fynlisse Soneret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.06 09:21:39
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-05-05 14:56:31
Üzenet elküldve: 2022-05-05 14:56:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nawanthirishardipandrának tényleg semmiféle úti célja nincs, csupán a fejét szellőzteti. Erre hamarosan az ork is rájön - talán abból, hogy negyedóra után sem voltak képesek kijutni a Polgárnegyedből. Ugyanúgy körbe-körbe haladnak, mint a lány gondolatai, valahol a lelkét nyomasztó üresség mélyén. Labirintus kint, labirintus bent.
Amikor Ukrom megáll, megáll a szerzetes is, és az addig közönyös szoborarcán előtűnnek az elesettség félreérthetetlen jelei. Nemcsak a szája, de még a kalap alatt sötétlő mandulaszemei is legörbülnek. Széles vállai előreesnek, ahogy nagy szomorúan kitárja a karját a szürkebőrű felé:*
- Ölelj meg...
*Nawanthirishardipandrának tényleg semmiféle úti célja nincs, csupán a fejét szellőzteti. Erre hamarosan az ork is rájön - talán abból, hogy negyedóra után sem voltak képesek kijutni a Polgárnegyedből. Ugyanúgy körbe-körbe haladnak, mint a lány gondolatai, valahol a lelkét nyomasztó üresség mélyén. Labirintus kint, labirintus bent.
Amikor Ukrom megáll, megáll a szerzetes is, és az addig közönyös szoborarcán előtűnnek az elesettség félreérthetetlen jelei. Nemcsak a szája, de még a kalap alatt sötétlő mandulaszemei is legörbülnek. Széles vállai előreesnek, ahogy nagy szomorúan kitárja a karját a szürkebőrű felé:*
- Ölelj meg...
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-05-04 10:09:16
Üzenet elküldve: 2022-05-04 10:09:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 433
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 433
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A Kalmár fogadórészébe visszatérve nem tartott sokáig Ukromnak kivennie, hogy Nawanthirinek nyomot hagyott az utóbbi tárgyalás; a csönd és a monoton arckifejezés egyáltalán nem hozzáillő, már amennyire az egymás társaságában töltött idő alatt meg tudta ismerni barátja többnyire galamblelkű természetét. Csak egy aggodalommal teli szemöldökvonással jelzi neki, hogy nem kerülte el figyelmét amaz csendessége, de követni attól még követi őt. Mint ahogy eddig is kiszámítható volt, Ukrom ezúttal sem szószátyár, inkább a hallottakon rágódik, próbálja eszébe vésni azokat az információ-lyukakat, amikről később vagy szerzetes társát, vagy más kollégát kellene alaposan kikérdeznie. De hogy nem most, az holtbiztos. A többiek egymással lévő viszonya kevésbé érintette meg az orkot érzelmileg, hanem ha ez befolyásolni fogja a teljesítményüket, akkor valóban illene kezdeni vele valamit. Márpedig azok a többnyire kisebb összezördülésekkel, ha ilyen következményei lesznek, valóban kezdeni fog kelleni velük valamit. Kár, hogy még fogalma sincs, mit.
Tehát rendellenes némaságban koptatják az utca-köveket. Először azt hiszi, Nawanthirinak van egy konkrét úti célja, így inkább lassabban megy, úgy jelezve, hogy legyen ő a vezető, de azután a negyedórás kószálás után kezdi realizálni, hogy tévesen gondolkodott. Bár egy kis friss levegő sosem lenne ellenére, de ezt az utcaházak közötti lébecolást alig tartja jobbnak egy szoba folyamatos körbejárásánál. Úgyhogy föl is tervezte volna venni a tempót, már fejében el is tervezve, hová vinné a lányt, mielőtt amaz megszólította volna kérdésével.*
- Hm? *A séta megpuhította az orkot annyira, hogy mindenféle rosszmájúság nélkül feleljen.* - Persze. *Vagy csak valóban nem akar még lapátolni társa hangulatára. Az arckifejezése továbbra sem teszi boldogabbá, sőt, a gyomra kissé összeszorul, kishitű énje már valami katasztrofálisra számítva.*
*A Kalmár fogadórészébe visszatérve nem tartott sokáig Ukromnak kivennie, hogy Nawanthirinek nyomot hagyott az utóbbi tárgyalás; a csönd és a monoton arckifejezés egyáltalán nem hozzáillő, már amennyire az egymás társaságában töltött idő alatt meg tudta ismerni barátja többnyire galamblelkű természetét. Csak egy aggodalommal teli szemöldökvonással jelzi neki, hogy nem kerülte el figyelmét amaz csendessége, de követni attól még követi őt. Mint ahogy eddig is kiszámítható volt, Ukrom ezúttal sem szószátyár, inkább a hallottakon rágódik, próbálja eszébe vésni azokat az információ-lyukakat, amikről később vagy szerzetes társát, vagy más kollégát kellene alaposan kikérdeznie. De hogy nem most, az holtbiztos. A többiek egymással lévő viszonya kevésbé érintette meg az orkot érzelmileg, hanem ha ez befolyásolni fogja a teljesítményüket, akkor valóban illene kezdeni vele valamit. Márpedig azok a többnyire kisebb összezördülésekkel, ha ilyen következményei lesznek, valóban kezdeni fog kelleni velük valamit. Kár, hogy még fogalma sincs, mit.
Tehát rendellenes némaságban koptatják az utca-köveket. Először azt hiszi, Nawanthirinak van egy konkrét úti célja, így inkább lassabban megy, úgy jelezve, hogy legyen ő a vezető, de azután a negyedórás kószálás után kezdi realizálni, hogy tévesen gondolkodott. Bár egy kis friss levegő sosem lenne ellenére, de ezt az utcaházak közötti lébecolást alig tartja jobbnak egy szoba folyamatos körbejárásánál. Úgyhogy föl is tervezte volna venni a tempót, már fejében el is tervezve, hová vinné a lányt, mielőtt amaz megszólította volna kérdésével.*
- Hm? *A séta megpuhította az orkot annyira, hogy mindenféle rosszmájúság nélkül feleljen.* - Persze. *Vagy csak valóban nem akar még lapátolni társa hangulatára. Az arckifejezése továbbra sem teszi boldogabbá, sőt, a gyomra kissé összeszorul, kishitű énje már valami katasztrofálisra számítva.*
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-05-04 06:21:44
Üzenet elküldve: 2022-05-04 06:21:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Két melák megy az utcán: egy kisebb meg egy nagyobb. Az arca mindkettőnek kifejezéstelen, mint a szobroké. A járókelők kitérnek az útjukból. Nincs bennük semmi félelmetes, egyszerűen csak látszik rajtuk, hogy mindkettő zsebretett kézzel a gondolataiba merült, és nem biztos, hogy figyelnek maguk elé. Talán azt sem veszik észre, hogy néhány helyi vagány (akiknek az életkora összeadva sincs harminc) tisztes távolságból követi őket egy darabon.
Amikor negyedórával ezelőtt a Kalmárlakból lementek az ivóba, Nawanthirinek - mert hát ő a kisebbik melák - nem volt maradása. Magához vette a kalapját a konyhából, aztán csak sután a kijárat felé intett, hogy menjenek, de bárhová. Ha Ukrom szólt is hozzá, nem sok mindent húzhatott ki belőle, leginkább valami olyasmit, hogy "Később, jó?". Másfelől meg úgy tűnik, ragaszkodik az ork társaságához, mert gondolkodás nélkül követi, akármerre vigyék a zsoldost a bakancsai.
Az eget piszkosfehér fellegek takarják. Ha néha hullajtanak egy-egy csöpp esőt magukból, a metsző télvégi szél nyomban hőseink arcába vágja. Az öreg fügefának viszont, ami mellett az előbb elhaladtak, már nyílnak a levelei. Egyik földszintes ház mellett két fiú most ássa fel a kertet, valószínűleg az utolsók között a városban. A ház ereszéről madárkalács - magokkal teli faggyúdarabka - lóg egy hosszú drótról. A cinegék közül, akik csipegetik, a legkisebb már a tavaszt énekli.*
- Te Ukrom! *szólal meg váratlanul a szerzetes* Kérhetek tőled valamit? *ahogy a barátjára pillant, az arca üres, mint eddig, de az ürességnek is megvannak a maga árnyalatai: a tárgyalóban higgadt volt és éber, most ártatlan. A hangjában óvatosság lappang, mintha számítana rá, hogy visszautasítják. Nagy kérés lehet készülőben!*
*Két melák megy az utcán: egy kisebb meg egy nagyobb. Az arca mindkettőnek kifejezéstelen, mint a szobroké. A járókelők kitérnek az útjukból. Nincs bennük semmi félelmetes, egyszerűen csak látszik rajtuk, hogy mindkettő zsebretett kézzel a gondolataiba merült, és nem biztos, hogy figyelnek maguk elé. Talán azt sem veszik észre, hogy néhány helyi vagány (akiknek az életkora összeadva sincs harminc) tisztes távolságból követi őket egy darabon.
Amikor negyedórával ezelőtt a Kalmárlakból lementek az ivóba, Nawanthirinek - mert hát ő a kisebbik melák - nem volt maradása. Magához vette a kalapját a konyhából, aztán csak sután a kijárat felé intett, hogy menjenek, de bárhová. Ha Ukrom szólt is hozzá, nem sok mindent húzhatott ki belőle, leginkább valami olyasmit, hogy "Később, jó?". Másfelől meg úgy tűnik, ragaszkodik az ork társaságához, mert gondolkodás nélkül követi, akármerre vigyék a zsoldost a bakancsai.
Az eget piszkosfehér fellegek takarják. Ha néha hullajtanak egy-egy csöpp esőt magukból, a metsző télvégi szél nyomban hőseink arcába vágja. Az öreg fügefának viszont, ami mellett az előbb elhaladtak, már nyílnak a levelei. Egyik földszintes ház mellett két fiú most ássa fel a kertet, valószínűleg az utolsók között a városban. A ház ereszéről madárkalács - magokkal teli faggyúdarabka - lóg egy hosszú drótról. A cinegék közül, akik csipegetik, a legkisebb már a tavaszt énekli.*
- Te Ukrom! *szólal meg váratlanul a szerzetes* Kérhetek tőled valamit? *ahogy a barátjára pillant, az arca üres, mint eddig, de az ürességnek is megvannak a maga árnyalatai: a tárgyalóban higgadt volt és éber, most ártatlan. A hangjában óvatosság lappang, mintha számítana rá, hogy visszautasítják. Nagy kérés lehet készülőben!*
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-04-21 20:43:19
Üzenet elküldve: 2022-04-21 20:43:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Fyn//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ajtóban elé kerülő seregletre meglepődik ugyan, de rögvest félreáll maga is, Fynhez hasonlóan.*
- 'Napot vándorok. *Köszön kedélyesen, s megnyugszik, hogy nem csak az ő viselete hagy némi kívánnivalót maga után. A tündér megjegyzésére markába rejt egy széles mosolyt, s csak biccent egyetértése jeléül.*
- Áááhh... ezt már szeretem! *újra a szabad ég alatt nem is fogja magát nyújtózkodik egy hatalmasat, majd körbe pillant, s a helyes útirányon át elindulva ismét a szokványos környezetében mozog. Fyn ezt láthatja is, szinte minden útjukba eső fedél nélkülihez van egy-két jó szava.*
- Az bizony! Gyönyörű! *Szól vissza féloldalvást.* Morion! Öreg bátyó, aztán hogy szolgál'?! *Kiált oda egy hosszú szakállát pedrő, oldalra eső utcácskában tébláboló idős emberre.*
- Az öreg már akkor is itt volt, mikor én hírben sem voltam. *Nevet fel, hüvelykujjával felé bökve, de nem is tudni, hogy magának, vagy másnak szánja mondandóját. Persze a kissé züllöttebb részt hamar váltja más... egy kevésbé züllöttebb.*
- Csak erre utánam, de szorítsd az erszényed. *Mondja kacagva a lánynak, majd meg sem várva a választ, folytatja.*
- A felkelést megelőzően ez a Szegénynegyed volt... most sem sokkal különb. *Vonja meg a vállát, s kezd csevegni.* Persze akkor még nem volt az a fájdalmas seb a városon. *Biccent egy meghatározhatatlan irányba.* Belülről tépték szét... a barakknak annyi lett.
*Sóhajt fel, s lesz egyre komorabb, majd fejét rázva erőltet magára mosolyt.*
- Persze azóta sok minden változott, Népek Tanácsa meg minden, heh! *Kacag fel.* Mintha attól, hogy átneveznék, más lenne. Most búza közt lapul az ocsú, nem lábad előtt bűzlik a kutyaszar. *Megáll, s egy nyüzsgő forgatag felé mutat.*
- Arra tovább, az a piactér, ott aztán van, mi szem szájnak ingere, ha meg tudod fizetni. *El is indul, ha meg nem állítják.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ajtóban elé kerülő seregletre meglepődik ugyan, de rögvest félreáll maga is, Fynhez hasonlóan.*
- 'Napot vándorok. *Köszön kedélyesen, s megnyugszik, hogy nem csak az ő viselete hagy némi kívánnivalót maga után. A tündér megjegyzésére markába rejt egy széles mosolyt, s csak biccent egyetértése jeléül.*
- Áááhh... ezt már szeretem! *újra a szabad ég alatt nem is fogja magát nyújtózkodik egy hatalmasat, majd körbe pillant, s a helyes útirányon át elindulva ismét a szokványos környezetében mozog. Fyn ezt láthatja is, szinte minden útjukba eső fedél nélkülihez van egy-két jó szava.*
- Az bizony! Gyönyörű! *Szól vissza féloldalvást.* Morion! Öreg bátyó, aztán hogy szolgál'?! *Kiált oda egy hosszú szakállát pedrő, oldalra eső utcácskában tébláboló idős emberre.*
- Az öreg már akkor is itt volt, mikor én hírben sem voltam. *Nevet fel, hüvelykujjával felé bökve, de nem is tudni, hogy magának, vagy másnak szánja mondandóját. Persze a kissé züllöttebb részt hamar váltja más... egy kevésbé züllöttebb.*
- Csak erre utánam, de szorítsd az erszényed. *Mondja kacagva a lánynak, majd meg sem várva a választ, folytatja.*
- A felkelést megelőzően ez a Szegénynegyed volt... most sem sokkal különb. *Vonja meg a vállát, s kezd csevegni.* Persze akkor még nem volt az a fájdalmas seb a városon. *Biccent egy meghatározhatatlan irányba.* Belülről tépték szét... a barakknak annyi lett.
*Sóhajt fel, s lesz egyre komorabb, majd fejét rázva erőltet magára mosolyt.*
- Persze azóta sok minden változott, Népek Tanácsa meg minden, heh! *Kacag fel.* Mintha attól, hogy átneveznék, más lenne. Most búza közt lapul az ocsú, nem lábad előtt bűzlik a kutyaszar. *Megáll, s egy nyüzsgő forgatag felé mutat.*
- Arra tovább, az a piactér, ott aztán van, mi szem szájnak ingere, ha meg tudod fizetni. *El is indul, ha meg nem állítják.*
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-04-21 19:24:10
Üzenet elküldve: 2022-04-21 19:24:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Sren//
*A sötét és nemrég még kissé levegőtlen Kalmárból kilépve eláll a lélegzete a napfény érintésétől. Nem töltött hosszú időt odabent, mégis eleget ahhoz, hogy megváltozzanak a fények, a színek és az árnyékok. Idekint sokkal több látnivaló akad. Megcsodálja az utcán közlekedő emberek és egyebek táncát. ~ Észre sem veszik, hogy milyen gyönyörű a sürgésük. Mind másfelé megy, mindnek más dolga van, mégis együtt mozog mindenki, mintha az égi karmesternek engedelmeskednének. ~ Az élet zaja betölti a fülét.*
- Ez olyan szép! *Maga sem tudja, hogy a napfényről, az utca népéről, a kétes esztétikájú épületekről vagy a város hangjaitól alig hallható madárcsicsergésről beszél-e.*
- Nos, Sren Lass, aki sok mindent ismer, merre induljunk?
//Sren//
*A sötét és nemrég még kissé levegőtlen Kalmárból kilépve eláll a lélegzete a napfény érintésétől. Nem töltött hosszú időt odabent, mégis eleget ahhoz, hogy megváltozzanak a fények, a színek és az árnyékok. Idekint sokkal több látnivaló akad. Megcsodálja az utcán közlekedő emberek és egyebek táncát. ~ Észre sem veszik, hogy milyen gyönyörű a sürgésük. Mind másfelé megy, mindnek más dolga van, mégis együtt mozog mindenki, mintha az égi karmesternek engedelmeskednének. ~ Az élet zaja betölti a fülét.*
- Ez olyan szép! *Maga sem tudja, hogy a napfényről, az utca népéről, a kétes esztétikájú épületekről vagy a város hangjaitól alig hallható madárcsicsergésről beszél-e.*
- Nos, Sren Lass, aki sok mindent ismer, merre induljunk?
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-04-05 16:26:29
Üzenet elküldve: 2022-04-05 16:26:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Régmúlt szelleme//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lánynak a legnagyobb részben kielégítő a mostani helyzete, részben pedig felettébb dühítő, hogy kicsúszott a kezéből az irányítás gyeplője. Ami belegondolva lehet, hogy soha nem is volt nála. Viszont a zavart és mérget nem hagyja felülkerekedni az élvezet, ami most elködösíti elméjét. Egyre édesebb a gyönyör és egyre sürgetőbb, ezért is éri olyan váratlanul, hogy hirtelen vége szakad. Éles rántással kerül vissza a valóságba, amitől csak egy elkeseredett nyögéssel tud reagálni. Kipirulva, zihálva mered a férfi arcára. Most még azt is elfelejti, hogy az lenne talán a normális, ha szégyenkezni kezdene. Ehelyett rendületlenül bámul a szakállas arcba, erősen markolva a pult szélét, mielőtt esdekelni kezdene, hogy ne itt érjen most véget az egész.*
- Ezt én mondjam meg neked?
*Húzza össze dacosan a szemeit, de testének remegése és zihálása hamar elárulja, hogy másra sem vágyik most jobban. Ha pedig ismét csak önfejűen szalad bele a sértettség erdejébe, akkor bizony kényszerűen hoppon marad a végén.*
- Folytasd! Kérlek...
*Harapja be alsó ajkát, ahogy a hirtelen felcsattanó felszólítást inkább kéréssé formálja. Félő, hogy ha Xidros önérzetébe tipor, akkor valóban faképnél lesz hagyva.*
- Szeretném.
*Xidros játékának gyümölcse beérik, ennek jele Cylia hirtelen váltott hanghordozása. Szinte kérlelő, majdhogynem esdeklő, ahogy visszavárja a férfit. Elérte, hogy vágyjon rá, hogy akarja őt, úgy ahogy férfit ezelőtt még sosem kívánt. Mindig azt hitte, hogy ő fog a nyeregben ülni, de most csak egy elesett, tapasztalatlan és vágyakozó, kissé már megszelídített lány elesettségével ücsörög a pulton. A várva-várt gyönyör pedig folytatódik a férfi kegyetlen kegyességéből fakadóan. A rutintalan lánynak pedig nem is kell sok, hogy a gyönyör kapuján áttáncolhasson. Teste megfeszül, körmei majdhogynem a fába vájnak, s hangját sem fojtja el, amivel a férfi tudtára adja, hogy munkája sikerrel zárult. Ám magát kifújni sincs ideje a kéj szinte már fáj, ahogy újból megfeszül, s beleremeg. A fejét hátra vetve löki fel csípőjét, s Xidros fejére simítva igyekszik magától eltolni. Elmondhatatlanul jó volt a gyönyörben fürdőzni, de kérdéses, hogy elbírja egy a szünet nélküli folytatást. Legalábbis ezen formájában. Még mindig kívánja a férfit, de titkon abban reménykedett, hogy most ő is csillapítani akarja majd az étvágyát.*
- Xidros, kérlek.
*Nyökögi levegő után kapkodva, kérlelése sikerrel zárul. Viszont hamar le is döbben, ahogy semmi folytatás nem történik, csupán a férfi hagyja magára őt. Kipirult arccal, szapora lélegzetvételekkel, zilált hajjal és átnedvesedett szoknyával mered a férfira. Még arról is megfeledkezik, hogy talán ideje lenne részben dühösnek lennie. Csak meredten bámul a férfi után, a megjegyzésre is csak kábultan sandít az edényre.*
- A francba az ebéddel.
*Dörren fel végül, ahogy a vér ismét visszatér a fejébe is. Lekászálódik a pultról, s kioltja a tüzet. Végül a haját megigazítva fordul a férfihoz, hogy remegő lábakkal induljon meg felé. Lépései esetlenek és határozatlanok, de mikor elé ér ellentmondást nem tűrő arccal fészkeli bele magát az ölébe.*
- Élvezed, hogy játszadozol velem igaz? A baj az, hogy én is.
*Suttogja kissé tán ingerültebben, de gyötrelmeit nyugtatólag tapad ismét az ajkaira, hogy jobbja már a férfi nadrágjába keresse a bejutást.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lánynak a legnagyobb részben kielégítő a mostani helyzete, részben pedig felettébb dühítő, hogy kicsúszott a kezéből az irányítás gyeplője. Ami belegondolva lehet, hogy soha nem is volt nála. Viszont a zavart és mérget nem hagyja felülkerekedni az élvezet, ami most elködösíti elméjét. Egyre édesebb a gyönyör és egyre sürgetőbb, ezért is éri olyan váratlanul, hogy hirtelen vége szakad. Éles rántással kerül vissza a valóságba, amitől csak egy elkeseredett nyögéssel tud reagálni. Kipirulva, zihálva mered a férfi arcára. Most még azt is elfelejti, hogy az lenne talán a normális, ha szégyenkezni kezdene. Ehelyett rendületlenül bámul a szakállas arcba, erősen markolva a pult szélét, mielőtt esdekelni kezdene, hogy ne itt érjen most véget az egész.*
- Ezt én mondjam meg neked?
*Húzza össze dacosan a szemeit, de testének remegése és zihálása hamar elárulja, hogy másra sem vágyik most jobban. Ha pedig ismét csak önfejűen szalad bele a sértettség erdejébe, akkor bizony kényszerűen hoppon marad a végén.*
- Folytasd! Kérlek...
*Harapja be alsó ajkát, ahogy a hirtelen felcsattanó felszólítást inkább kéréssé formálja. Félő, hogy ha Xidros önérzetébe tipor, akkor valóban faképnél lesz hagyva.*
- Szeretném.
*Xidros játékának gyümölcse beérik, ennek jele Cylia hirtelen váltott hanghordozása. Szinte kérlelő, majdhogynem esdeklő, ahogy visszavárja a férfit. Elérte, hogy vágyjon rá, hogy akarja őt, úgy ahogy férfit ezelőtt még sosem kívánt. Mindig azt hitte, hogy ő fog a nyeregben ülni, de most csak egy elesett, tapasztalatlan és vágyakozó, kissé már megszelídített lány elesettségével ücsörög a pulton. A várva-várt gyönyör pedig folytatódik a férfi kegyetlen kegyességéből fakadóan. A rutintalan lánynak pedig nem is kell sok, hogy a gyönyör kapuján áttáncolhasson. Teste megfeszül, körmei majdhogynem a fába vájnak, s hangját sem fojtja el, amivel a férfi tudtára adja, hogy munkája sikerrel zárult. Ám magát kifújni sincs ideje a kéj szinte már fáj, ahogy újból megfeszül, s beleremeg. A fejét hátra vetve löki fel csípőjét, s Xidros fejére simítva igyekszik magától eltolni. Elmondhatatlanul jó volt a gyönyörben fürdőzni, de kérdéses, hogy elbírja egy a szünet nélküli folytatást. Legalábbis ezen formájában. Még mindig kívánja a férfit, de titkon abban reménykedett, hogy most ő is csillapítani akarja majd az étvágyát.*
- Xidros, kérlek.
*Nyökögi levegő után kapkodva, kérlelése sikerrel zárul. Viszont hamar le is döbben, ahogy semmi folytatás nem történik, csupán a férfi hagyja magára őt. Kipirult arccal, szapora lélegzetvételekkel, zilált hajjal és átnedvesedett szoknyával mered a férfira. Még arról is megfeledkezik, hogy talán ideje lenne részben dühösnek lennie. Csak meredten bámul a férfi után, a megjegyzésre is csak kábultan sandít az edényre.*
- A francba az ebéddel.
*Dörren fel végül, ahogy a vér ismét visszatér a fejébe is. Lekászálódik a pultról, s kioltja a tüzet. Végül a haját megigazítva fordul a férfihoz, hogy remegő lábakkal induljon meg felé. Lépései esetlenek és határozatlanok, de mikor elé ér ellentmondást nem tűrő arccal fészkeli bele magát az ölébe.*
- Élvezed, hogy játszadozol velem igaz? A baj az, hogy én is.
*Suttogja kissé tán ingerültebben, de gyötrelmeit nyugtatólag tapad ismét az ajkaira, hogy jobbja már a férfi nadrágjába keresse a bejutást.*
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-04-05 15:45:32
Üzenet elküldve: 2022-04-05 15:45:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Régmúlt szelleme//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Xidros örömmel tetszeleg az irányító szerepében, kísérletezései mind kellemes reakciókat csalnak ki a másikból, és eszébe jut még az a sok-sok lehetőség, amit megismertetne a leánnyal. De ezek éppen csak átvillannak agyán, hiszen most fókuszáltan végzi feladatát. Talán meglepő lehet lelkes munkálkodása, ám a férfi láthatóan örömmel kóstolgatja meg formás partnereit, amennyiben azok megfelelnek az ő szájízének. Egy nemes hölgyemény pedig elég ápolt és rangos ahhoz, hogy ne bántsa a férfi büszkeségét, hogy így alávesse magát neki. Erre érintetlensége is rátesz még egy lapáttal.
A lány megfeszülő teste intő jel számára, ezért abbahagyja korábbi tevékenységét, helyette megint belső combjára szór csókokat. Természetesen nem kaphatja meg ilyen könnyen amit annyira óhajt, még egy kis sürgető sóhajtozásra szüksége lesz, hogy Xidros ismét munkához lásson.*
- Folytassam?
*Kérdezi pimasz módon egy gonosz mosollyal arcán. Még egy csók landol a combra. Ha elégedett a válasszal, akkor visszatér korábbi helyére, és még eltökéltebben folytatja azt, amit elkezdett. Két kezével a lány csípője alá nyúl, és megemeli azt, hogy még jobban odaférhessen hozzá.
Amint kitartó munkájának gyümölcse beérik, és Cylia kiteljesedik a gyönyörben, akkor korábbi taktikájával homlokegyenest dönt most, és töretlenül folytatja a kényeztetést. Nem számít a másik teste mennyire remeg, vagy tiltakozik, amíg meggyőző kérlelést nem kap, addig könyörtelenül kínozza partnerét.
Végül felegyenesedik, alkarjával megtörli száját. Nem közeledik a másikhoz, helyette eltávolodik, hogy poharáért sétáljon - akkor sem, ha a lány marasztalni próbálja-, közben elégedetten méri fel Cylia zilált megjelenését. Először magának tölt, de nem feledkezik meg a lányról sem, ezért az ő poharát is megragadja, megtölti rummal, majd felé nyújtja. Amint ezzel megvan visszasétál korábbi helyükre, kényelmesen leül oda, és lassan szürcsölgetni kezdi italát.*
- Talán még nem égett oda teljesen az étel, én a helyedben tüstént megnézném.
*Jegyzi meg szórakozottan, és leöblíti a lány édes ízét, majd a belső tér részleteinek alapos vizsgálgatásával tereli el figyelmét, és nyugtatja le vágyait.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Xidros örömmel tetszeleg az irányító szerepében, kísérletezései mind kellemes reakciókat csalnak ki a másikból, és eszébe jut még az a sok-sok lehetőség, amit megismertetne a leánnyal. De ezek éppen csak átvillannak agyán, hiszen most fókuszáltan végzi feladatát. Talán meglepő lehet lelkes munkálkodása, ám a férfi láthatóan örömmel kóstolgatja meg formás partnereit, amennyiben azok megfelelnek az ő szájízének. Egy nemes hölgyemény pedig elég ápolt és rangos ahhoz, hogy ne bántsa a férfi büszkeségét, hogy így alávesse magát neki. Erre érintetlensége is rátesz még egy lapáttal.
A lány megfeszülő teste intő jel számára, ezért abbahagyja korábbi tevékenységét, helyette megint belső combjára szór csókokat. Természetesen nem kaphatja meg ilyen könnyen amit annyira óhajt, még egy kis sürgető sóhajtozásra szüksége lesz, hogy Xidros ismét munkához lásson.*
- Folytassam?
*Kérdezi pimasz módon egy gonosz mosollyal arcán. Még egy csók landol a combra. Ha elégedett a válasszal, akkor visszatér korábbi helyére, és még eltökéltebben folytatja azt, amit elkezdett. Két kezével a lány csípője alá nyúl, és megemeli azt, hogy még jobban odaférhessen hozzá.
Amint kitartó munkájának gyümölcse beérik, és Cylia kiteljesedik a gyönyörben, akkor korábbi taktikájával homlokegyenest dönt most, és töretlenül folytatja a kényeztetést. Nem számít a másik teste mennyire remeg, vagy tiltakozik, amíg meggyőző kérlelést nem kap, addig könyörtelenül kínozza partnerét.
Végül felegyenesedik, alkarjával megtörli száját. Nem közeledik a másikhoz, helyette eltávolodik, hogy poharáért sétáljon - akkor sem, ha a lány marasztalni próbálja-, közben elégedetten méri fel Cylia zilált megjelenését. Először magának tölt, de nem feledkezik meg a lányról sem, ezért az ő poharát is megragadja, megtölti rummal, majd felé nyújtja. Amint ezzel megvan visszasétál korábbi helyükre, kényelmesen leül oda, és lassan szürcsölgetni kezdi italát.*
- Talán még nem égett oda teljesen az étel, én a helyedben tüstént megnézném.
*Jegyzi meg szórakozottan, és leöblíti a lány édes ízét, majd a belső tér részleteinek alapos vizsgálgatásával tereli el figyelmét, és nyugtatja le vágyait.*
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-04-05 11:35:04
Üzenet elküldve: 2022-04-05 11:35:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Régmúlt szelleme//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha arról van szó, hogy azt hallhatja a másiknak mi tetszik benne, hát miért is ne akarná hallani? Persze, hogy nem tudja annyiban hagyni a dolgot. Az, hogy el is hiszi e a hallottakat az már más lapra tartozik. Gőgjének és kissé elkényeztetett szívének jót tesz az, amit a férfi mond, ezzel pedig a lány meg is van elégedve.*
- Az időzítésem is kellemes a váratlan lépésekhez?
*Teszi vel sunyi rókamosollyal a költőinek szánt kérdést. Hiszen tudja ő jól a választ, hogy mennyire embert próbáló lehet az, amikor a lehető legrosszabb időben fogja menekülőre. Elég csak a mai napjukat példaként venni.*
- Hihetetlen, hogy mennyire bölcs ember vagy.
*Mókázik még egy utolsó nekifutással. Valójában viszont teljes mértékben igazat kell, hogy adjon a férfinak. De nem szándékozik jobban belemerülni a témába, ugyanis ennek olybá tűnik, hogy nem most van itt az ideje. Legalábbis Xidros tesz róla, hogy ne akarjon most ilyen bölcselkedésbe belefolyni. Az ajkaira tapasztott mutatóujj belefojtja az utolsó szót is, amit esetleg még hozzá fűzött volna a dolgokhoz. De ez van, ha a zavart le akarja küzdeni. Jár a szája. Most pedig olyan helyzetben van, hogy talán egy vastagon fűzött könyvnyi badarságot is össze tudna hordani. De épp eleget tették próbára egymás tűrőképességét, ami legfőképpen a lánynak köszönhető. De ennyit megérdemel az a férfi, aki minden magyarázat nélkül tűnt el, hogy azután a semmiből fölbukkanjon, akár a rémmesék szellemhajói az éjféli ködből. A hátránya csupán csak annyi, hogy ezzel saját magát is alapos kínzásra ítéltette. Hisz letagadni sem tudná, hogy így vagy úgy, de vonzódik a férfihoz, máskülönben most nem lennének itt így. Minden csókja, minden apró érintése felperzseli a bőrét, arról az érzésről már nem is beszélve, mely a combjai között kergeti az őrület határára. Talán ez a fő okozója, hogy tapasztalatlansága ellenére igyekszik most határozottabb lenni. Meg afölött a tény fölött sem lehet elsiklani, hogy anyja annak idején már osztotta meg ezzel a helyzettel kapcsolatos meglátásait és tanácsait. De más az, amikor szinte meseként hallotta az elf, s más most az, amikor éles helyzetben van próbára téve. Mindamellett érződik az esetlensége, ahogy a gombokkal nem jut dűlőre. Ez köszönhető lehet annak is, hogy a domborulatait markoló kéz, s combjának cirógatása eléggé kizökkenti a koncentrációból. Ami ismét azt a kegyetlen ötletet szüli, hogy menekülőre fogja. A várt eredmény viszont elmarad, most csak ő az aki kizökken a munkálatok alól. Az éles hangra felkapja fejét, hogy a férfi arcára pillanthasson. Amit pedig lát az egyszerre rettenti meg és korbácsolja fel egyébként is tűzbe borult testét. Most először történik meg az, hogy benne ragad a szó, csak némán tátog, ahogy kékjei a férfi arcán cikáznak. Ahogy pedig az ujjak ismét az ajkain, s beljebb pihennek, egy pillanatra, akár egy rémült őzsuta, csak megfagyva mered Xidrosra.
Tudta, hogy el fog érkezni a pillanat, amikor már partnere átlépi a tűréshatárt, de naiv reményeket fűzött hozzá, hogy akkor is faképnél tudja majd hagyni. Óriásit tévedett, de a megszeppentség ellenére nem bánja. Csupán csak kipirult arccal és halk nyögésekkel hagyja, hogy a férfi végre tiszteletét tegye. De hamar vége szakad a pillanatnak, amit talán túlságosan megkönnyebbültre sikerült sóhajjal nyugtáz is. Szemeit lehunyva tűri hátra hószín tincseit, készülve arra, hogy visszatérjen asszonyi kötelességének könnyebbik feléhez, a főzéshez. Viszont a lábain haladó csókokra ismét megfeszül, jobbjával pedig a pult szélére markol, s olyan önkéntelen mozdulattal tárja szét a combjait, ami még őt magát is meglepi, csupán csak nincs akaratereje most azzal foglalkozni. A belső vágy, nevezhetjük akár ösztönnek is, arra sarkallja, hogy kiélvezze a pillanatot. Szabad kezét a férfi tarkóján pihenteti meg, s hangját itt már nem tudja annyira elfojtani, mint az előbbinél. Pillanatok műve csupán, hogy parázsló ágyéka tűzbe boruljon. Szíve hevesen kalapál a mellkasában, a levegőt szaporán veszi, s törékeny teste is egyre gyakrabban feszül meg. Talán ez lehet az, amikor kész átlépni a gyönyör kapuját, amit annak a férfinak köszönheti, akit nem is oly rég még igyekezett elüldözni magától.*
- Xidros...
*Pihegi szaporán a nevet, s fejét hátra vetve, csípőjét kitolva készül megismerni az igazi gyönyört.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha arról van szó, hogy azt hallhatja a másiknak mi tetszik benne, hát miért is ne akarná hallani? Persze, hogy nem tudja annyiban hagyni a dolgot. Az, hogy el is hiszi e a hallottakat az már más lapra tartozik. Gőgjének és kissé elkényeztetett szívének jót tesz az, amit a férfi mond, ezzel pedig a lány meg is van elégedve.*
- Az időzítésem is kellemes a váratlan lépésekhez?
*Teszi vel sunyi rókamosollyal a költőinek szánt kérdést. Hiszen tudja ő jól a választ, hogy mennyire embert próbáló lehet az, amikor a lehető legrosszabb időben fogja menekülőre. Elég csak a mai napjukat példaként venni.*
- Hihetetlen, hogy mennyire bölcs ember vagy.
*Mókázik még egy utolsó nekifutással. Valójában viszont teljes mértékben igazat kell, hogy adjon a férfinak. De nem szándékozik jobban belemerülni a témába, ugyanis ennek olybá tűnik, hogy nem most van itt az ideje. Legalábbis Xidros tesz róla, hogy ne akarjon most ilyen bölcselkedésbe belefolyni. Az ajkaira tapasztott mutatóujj belefojtja az utolsó szót is, amit esetleg még hozzá fűzött volna a dolgokhoz. De ez van, ha a zavart le akarja küzdeni. Jár a szája. Most pedig olyan helyzetben van, hogy talán egy vastagon fűzött könyvnyi badarságot is össze tudna hordani. De épp eleget tették próbára egymás tűrőképességét, ami legfőképpen a lánynak köszönhető. De ennyit megérdemel az a férfi, aki minden magyarázat nélkül tűnt el, hogy azután a semmiből fölbukkanjon, akár a rémmesék szellemhajói az éjféli ködből. A hátránya csupán csak annyi, hogy ezzel saját magát is alapos kínzásra ítéltette. Hisz letagadni sem tudná, hogy így vagy úgy, de vonzódik a férfihoz, máskülönben most nem lennének itt így. Minden csókja, minden apró érintése felperzseli a bőrét, arról az érzésről már nem is beszélve, mely a combjai között kergeti az őrület határára. Talán ez a fő okozója, hogy tapasztalatlansága ellenére igyekszik most határozottabb lenni. Meg afölött a tény fölött sem lehet elsiklani, hogy anyja annak idején már osztotta meg ezzel a helyzettel kapcsolatos meglátásait és tanácsait. De más az, amikor szinte meseként hallotta az elf, s más most az, amikor éles helyzetben van próbára téve. Mindamellett érződik az esetlensége, ahogy a gombokkal nem jut dűlőre. Ez köszönhető lehet annak is, hogy a domborulatait markoló kéz, s combjának cirógatása eléggé kizökkenti a koncentrációból. Ami ismét azt a kegyetlen ötletet szüli, hogy menekülőre fogja. A várt eredmény viszont elmarad, most csak ő az aki kizökken a munkálatok alól. Az éles hangra felkapja fejét, hogy a férfi arcára pillanthasson. Amit pedig lát az egyszerre rettenti meg és korbácsolja fel egyébként is tűzbe borult testét. Most először történik meg az, hogy benne ragad a szó, csak némán tátog, ahogy kékjei a férfi arcán cikáznak. Ahogy pedig az ujjak ismét az ajkain, s beljebb pihennek, egy pillanatra, akár egy rémült őzsuta, csak megfagyva mered Xidrosra.
Tudta, hogy el fog érkezni a pillanat, amikor már partnere átlépi a tűréshatárt, de naiv reményeket fűzött hozzá, hogy akkor is faképnél tudja majd hagyni. Óriásit tévedett, de a megszeppentség ellenére nem bánja. Csupán csak kipirult arccal és halk nyögésekkel hagyja, hogy a férfi végre tiszteletét tegye. De hamar vége szakad a pillanatnak, amit talán túlságosan megkönnyebbültre sikerült sóhajjal nyugtáz is. Szemeit lehunyva tűri hátra hószín tincseit, készülve arra, hogy visszatérjen asszonyi kötelességének könnyebbik feléhez, a főzéshez. Viszont a lábain haladó csókokra ismét megfeszül, jobbjával pedig a pult szélére markol, s olyan önkéntelen mozdulattal tárja szét a combjait, ami még őt magát is meglepi, csupán csak nincs akaratereje most azzal foglalkozni. A belső vágy, nevezhetjük akár ösztönnek is, arra sarkallja, hogy kiélvezze a pillanatot. Szabad kezét a férfi tarkóján pihenteti meg, s hangját itt már nem tudja annyira elfojtani, mint az előbbinél. Pillanatok műve csupán, hogy parázsló ágyéka tűzbe boruljon. Szíve hevesen kalapál a mellkasában, a levegőt szaporán veszi, s törékeny teste is egyre gyakrabban feszül meg. Talán ez lehet az, amikor kész átlépni a gyönyör kapuját, amit annak a férfinak köszönheti, akit nem is oly rég még igyekezett elüldözni magától.*
- Xidros...
*Pihegi szaporán a nevet, s fejét hátra vetve, csípőjét kitolva készül megismerni az igazi gyönyört.*
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-04-05 07:30:47
Üzenet elküldve: 2022-04-05 07:30:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
* Szegény Nilevard több alkalommal is infarktus közeli állapotba kerül, főleg amikor bókra még több bókot kap. Lágyan tartja a másik fél karját, és közben pedig szívét és akaratát megacélozva halad előre a macskaköves utcán. Bókok sora hagyja el a bájos nő száját, ami egy fordított szituációra is mutathatna. Hősünk elfogadta, hogy mától tegező viszonyban legyen, ez már egy olyan dolog számára, amire bort bonthatna a nagyközönség. A bálok említésétől feszengeni kezd Tiuskha. ~ Mekkora egy marha vagyok! Ne beszéljünk a múltról, és mégis azt emlegetem! ~ A lány kezét újra maga alá kulcsolja, és bátran mosolyogva felé fordul arcával. ~ Szeretném ha tudná, hogy most itt van neki valaki, nem történhet vele semmi! ~ Határozza el magában. *
- Tiuskha.
* Hagyja el száját bátrán a lány neve. *
- Ha a templomban jól érzed magadat, akkor szórakozásnak is minősülhet, de máris bocsánatot kell kérnem tőled. Én mondtam, hogy ne a múlttal foglalkozz, mégis balgán ilyet kérdeztem tőled. Kérlek együttes erővel szálljunk szembe a dologgal.
* Mondja a lánynak határozottan és egy pillanatra megállva kihúzza magát. *
- Engedd meg, hogy szívednek és lelkednek pajzsául szolgáljak. * Egy kis szünetet hagy és folytatja. * - Hagy omlasszam le szívedben a szükségtelen önmarcangolást. Tudom jól, hogy mennyire fájdalmas dolog lehet.
* Ezután újra elkezdi vezetni lányt a fogadó felé. Az ismerkedés kérdésére mosolyogva zavarba is kerül. *
- Igen, ismerkedni. Ez a barátom ismer egy mélységi testvérpárt, akik a helyi ivóban múlatják gyakran az idejüket, és mivel megtudta, hogy én nem voltam még ilyen helyen... Vagyis voltam! Deh... Csak amikor katonákkal kulacsainkat kellett feltölteni.
* Nevet fel kellemetlenül, szegény fiatal lovag nem igen tapasztalhatta meg az alkohol mámorát, ahogyan a legtöbb szórakozást sem. A családja mindig beosztotta az idejét, és amikor nem karddal gyakorolt, akkor a könyveket bújta, így meg nem igen szerezhetett tapasztalatokat. Szerencséjére a bálokat még szülei sem hagyhatták figyelmen kívül, így igényesen több táncot is megismerhetett. Egyáltalán nem lepődik meg mikor a lány jelzi, hogy igazán furcsa személynek tartotta az elején. *
- Sajnos, ezt sejthettem.
* Fogja meg szabad kezével fejét és kacag fel saját magát ostromlóan, de utána újra a lány szavaitól egy pillanatra megijed, utána pedig vérvörössé válik a képe. Egy pillanatra talán a séta megakadása is érződik, de egy nagy levegővel sikerül túljutnia rajta. A lány rövid történetét tekintetébe meredve hallgatja, amikor a hátrányáról kezd beszélni újra határozott lesz. Szegény férfi ha így folytatja idővel szív elégtelenséget kap, hisz már mellkasában dobogva nem tudja eldönteni, hogy lassulnia kellene vagy gyorsulnia. *
- Megismerted a hátrányát lehet! De ez ne tántorítson el, hidd el nekem azt bánnád meg ha befordulnál. Húzd ki magad és lépj tovább az utadon emelt fővel!
* Természetesen tisztában van vele, hogy ezt nem olyan könnyű megtenni, de majd ő támogatja a lányt az úton, hogy neki legalább legyen valakije aki erőt adhat számára. A haj említésére meglepődik, de a lányon látja az urrá lett pánikot. ~ Nagyon ismerős. ~ Jobban megszorítja a kezét, hogy éreztesse a támogatását. Amint felszólal a lány, szavaiból pont az ellenkezőjét szűri le mint amit mond. ~ Ha most vissza fordul, csak még jobban befalazza magát. ~ Kezd el gondolkozni a lovag. ~ Mit csináljak? Mit csináljak? ~ És ekkor egy olyan ötlet fogalmazódik meg magában, ami talán jól sikerülhet, de akár rosszul is. Egy pillanatra tekintete felcsillan, ahogy a lány szépséges szemei közé néz. Szavai a lelkesedéstől erővel és határozottsággal telítődnek. *
- Tudom, hogy miképp küzdhetnéd le!
* Mondja a lánynak fenn hangon, de utána elkezd csúnyán nézni a kíváncsiskodókra. Szavai hangosan hatnak, kezét a lányéval össze kulcsolja ha hagyja. *
- Ha valakinek van mondani valója most tegye! Éjszakára szállást tudok bármelyiküknek biztosítani a fogdában a hölgy zaklatása címszóval!
* Mondja kihúzva, ami meg is teszi a hatást, mert a fiatalok és öregek is húzott szájjal, de elvonulnak. Egy idősebb néni is barátnőjével inkább házába vonul. *
- Erről ennyit! De a következőhöz még több bátorságra van szükség. Leszel a társam a bátorság próbáján?
* Húzza mosolyra a száját a lovag, majd meghajol a lány előtt.
Ha igent mond, akkor irányt módosít a sétában és a közeli kaszárnyához vezeti, kicsit gyorsabb tempóban, de csak a lelkesedése miatt. ~ Képes vagy rá Nilevard! ~ Az őrök szokásosan ácsorognak a kapuban és a mellette lévő istállóhoz vezeti a lányt. *
- Itt várj.
* Engedi el a lány kezét, de szinte rohanva szalad be az istállóba, nehogy elfusson a lány. Ágast gyorsan elengedi miután egy szabad részen megsimogatja. Ki is vezeti a hófehér páncélozott lovat az istállóból, hogy azt a lány elé vezesse. Ezüstös lovagi páncélt és a warg alakulat tabard címere látható a fehér lovon, hosszú fehér sörénye a páncél alól kikandikál, ahogyan barna határozott tekintete is a harci telivérnek. A ló majdnem olyan nagy mint maga a lovag magassága. *
- Bemutatom neked hű társamat, Ágast.
* Mutat rá a lóra, majd a lány felé vezeti. Ha megakarja simogatni természetesen hagyja, de utána a lányhoz lép és elengedi a ló szárát. *
- Engedd meg, hogy kardod legyek a küzdelmedbe.
* Mondja a lánynak határozottan, utána kezét nyújtja a lány felé.
Ha elfogadja lány a felé nyújtott kezet, akkor lassan és lágyan magához húzza, hogy aztán segíthessen neki felszállni a lóra féloldalasan. Jó erőben van a lovag, így nem okozhat neki gondot a mutatvány, utána ha a lány nem tiltakozik mögé huppan a nyeregbe és sisakját továbbra is oldalán hordva elindul a főtér irányába. *
- Arra gondoltam, hogy megmutatjuk nekik. * Hagy ismételten egy kis hatásszünetet. * - Nem hagyhatjuk, hogy félelmeink uraljanak minket, ezért ma egy bátor cselekedetet hozunk össze.
* A lányra néz és reméli, hogy nem érzi magát kellemetlenül a szituációban, bőven hagy neki a nyeregben helyet, nyugodtan több oldalra is kapaszkodhat, akár még a lovagba is. *
- A tervem a következő. * Mondja majd határozott mosollyal a lányra néz. * - Elmegyünk a fogadóhoz, és ott kikérünk olyat ételt amire csak vágysz, olyan itallal amit csak szeretnél. Utána pedig még melegében elvisszük a tisztásra és nyugodtan békésen elfogyasztjuk az étkeket, azután pedig azt csináljuk amire csak vágysz.
* Mosolyog rá határozottan a lányra. Tekintetét alkalmanként végig viszi az emberek tömegén, akik most már teljesen rájuk látnak, hisz ennél feltűnőbbek nem is lehetnének. Egy hatalmas harctelivéren, aki még ezüstös színű páncélba és warg tabardba van burkolva, és mellette egy arany páncélzatban lévő lovag, egy bájos hölggyel egy nyeregben. *
- Győzzük le ezeket a balgákat és haladjunk át rajtuk emelt fővel.
* Határozottsága csak úgy szikrázik tekintetében. *
//Eeyr fénye//
* Szegény Nilevard több alkalommal is infarktus közeli állapotba kerül, főleg amikor bókra még több bókot kap. Lágyan tartja a másik fél karját, és közben pedig szívét és akaratát megacélozva halad előre a macskaköves utcán. Bókok sora hagyja el a bájos nő száját, ami egy fordított szituációra is mutathatna. Hősünk elfogadta, hogy mától tegező viszonyban legyen, ez már egy olyan dolog számára, amire bort bonthatna a nagyközönség. A bálok említésétől feszengeni kezd Tiuskha. ~ Mekkora egy marha vagyok! Ne beszéljünk a múltról, és mégis azt emlegetem! ~ A lány kezét újra maga alá kulcsolja, és bátran mosolyogva felé fordul arcával. ~ Szeretném ha tudná, hogy most itt van neki valaki, nem történhet vele semmi! ~ Határozza el magában. *
- Tiuskha.
* Hagyja el száját bátrán a lány neve. *
- Ha a templomban jól érzed magadat, akkor szórakozásnak is minősülhet, de máris bocsánatot kell kérnem tőled. Én mondtam, hogy ne a múlttal foglalkozz, mégis balgán ilyet kérdeztem tőled. Kérlek együttes erővel szálljunk szembe a dologgal.
* Mondja a lánynak határozottan és egy pillanatra megállva kihúzza magát. *
- Engedd meg, hogy szívednek és lelkednek pajzsául szolgáljak. * Egy kis szünetet hagy és folytatja. * - Hagy omlasszam le szívedben a szükségtelen önmarcangolást. Tudom jól, hogy mennyire fájdalmas dolog lehet.
* Ezután újra elkezdi vezetni lányt a fogadó felé. Az ismerkedés kérdésére mosolyogva zavarba is kerül. *
- Igen, ismerkedni. Ez a barátom ismer egy mélységi testvérpárt, akik a helyi ivóban múlatják gyakran az idejüket, és mivel megtudta, hogy én nem voltam még ilyen helyen... Vagyis voltam! Deh... Csak amikor katonákkal kulacsainkat kellett feltölteni.
* Nevet fel kellemetlenül, szegény fiatal lovag nem igen tapasztalhatta meg az alkohol mámorát, ahogyan a legtöbb szórakozást sem. A családja mindig beosztotta az idejét, és amikor nem karddal gyakorolt, akkor a könyveket bújta, így meg nem igen szerezhetett tapasztalatokat. Szerencséjére a bálokat még szülei sem hagyhatták figyelmen kívül, így igényesen több táncot is megismerhetett. Egyáltalán nem lepődik meg mikor a lány jelzi, hogy igazán furcsa személynek tartotta az elején. *
- Sajnos, ezt sejthettem.
* Fogja meg szabad kezével fejét és kacag fel saját magát ostromlóan, de utána újra a lány szavaitól egy pillanatra megijed, utána pedig vérvörössé válik a képe. Egy pillanatra talán a séta megakadása is érződik, de egy nagy levegővel sikerül túljutnia rajta. A lány rövid történetét tekintetébe meredve hallgatja, amikor a hátrányáról kezd beszélni újra határozott lesz. Szegény férfi ha így folytatja idővel szív elégtelenséget kap, hisz már mellkasában dobogva nem tudja eldönteni, hogy lassulnia kellene vagy gyorsulnia. *
- Megismerted a hátrányát lehet! De ez ne tántorítson el, hidd el nekem azt bánnád meg ha befordulnál. Húzd ki magad és lépj tovább az utadon emelt fővel!
* Természetesen tisztában van vele, hogy ezt nem olyan könnyű megtenni, de majd ő támogatja a lányt az úton, hogy neki legalább legyen valakije aki erőt adhat számára. A haj említésére meglepődik, de a lányon látja az urrá lett pánikot. ~ Nagyon ismerős. ~ Jobban megszorítja a kezét, hogy éreztesse a támogatását. Amint felszólal a lány, szavaiból pont az ellenkezőjét szűri le mint amit mond. ~ Ha most vissza fordul, csak még jobban befalazza magát. ~ Kezd el gondolkozni a lovag. ~ Mit csináljak? Mit csináljak? ~ És ekkor egy olyan ötlet fogalmazódik meg magában, ami talán jól sikerülhet, de akár rosszul is. Egy pillanatra tekintete felcsillan, ahogy a lány szépséges szemei közé néz. Szavai a lelkesedéstől erővel és határozottsággal telítődnek. *
- Tudom, hogy miképp küzdhetnéd le!
* Mondja a lánynak fenn hangon, de utána elkezd csúnyán nézni a kíváncsiskodókra. Szavai hangosan hatnak, kezét a lányéval össze kulcsolja ha hagyja. *
- Ha valakinek van mondani valója most tegye! Éjszakára szállást tudok bármelyiküknek biztosítani a fogdában a hölgy zaklatása címszóval!
* Mondja kihúzva, ami meg is teszi a hatást, mert a fiatalok és öregek is húzott szájjal, de elvonulnak. Egy idősebb néni is barátnőjével inkább házába vonul. *
- Erről ennyit! De a következőhöz még több bátorságra van szükség. Leszel a társam a bátorság próbáján?
* Húzza mosolyra a száját a lovag, majd meghajol a lány előtt.
Ha igent mond, akkor irányt módosít a sétában és a közeli kaszárnyához vezeti, kicsit gyorsabb tempóban, de csak a lelkesedése miatt. ~ Képes vagy rá Nilevard! ~ Az őrök szokásosan ácsorognak a kapuban és a mellette lévő istállóhoz vezeti a lányt. *
- Itt várj.
* Engedi el a lány kezét, de szinte rohanva szalad be az istállóba, nehogy elfusson a lány. Ágast gyorsan elengedi miután egy szabad részen megsimogatja. Ki is vezeti a hófehér páncélozott lovat az istállóból, hogy azt a lány elé vezesse. Ezüstös lovagi páncélt és a warg alakulat tabard címere látható a fehér lovon, hosszú fehér sörénye a páncél alól kikandikál, ahogyan barna határozott tekintete is a harci telivérnek. A ló majdnem olyan nagy mint maga a lovag magassága. *
- Bemutatom neked hű társamat, Ágast.
* Mutat rá a lóra, majd a lány felé vezeti. Ha megakarja simogatni természetesen hagyja, de utána a lányhoz lép és elengedi a ló szárát. *
- Engedd meg, hogy kardod legyek a küzdelmedbe.
* Mondja a lánynak határozottan, utána kezét nyújtja a lány felé.
Ha elfogadja lány a felé nyújtott kezet, akkor lassan és lágyan magához húzza, hogy aztán segíthessen neki felszállni a lóra féloldalasan. Jó erőben van a lovag, így nem okozhat neki gondot a mutatvány, utána ha a lány nem tiltakozik mögé huppan a nyeregbe és sisakját továbbra is oldalán hordva elindul a főtér irányába. *
- Arra gondoltam, hogy megmutatjuk nekik. * Hagy ismételten egy kis hatásszünetet. * - Nem hagyhatjuk, hogy félelmeink uraljanak minket, ezért ma egy bátor cselekedetet hozunk össze.
* A lányra néz és reméli, hogy nem érzi magát kellemetlenül a szituációban, bőven hagy neki a nyeregben helyet, nyugodtan több oldalra is kapaszkodhat, akár még a lovagba is. *
- A tervem a következő. * Mondja majd határozott mosollyal a lányra néz. * - Elmegyünk a fogadóhoz, és ott kikérünk olyat ételt amire csak vágysz, olyan itallal amit csak szeretnél. Utána pedig még melegében elvisszük a tisztásra és nyugodtan békésen elfogyasztjuk az étkeket, azután pedig azt csináljuk amire csak vágysz.
* Mosolyog rá határozottan a lányra. Tekintetét alkalmanként végig viszi az emberek tömegén, akik most már teljesen rájuk látnak, hisz ennél feltűnőbbek nem is lehetnének. Egy hatalmas harctelivéren, aki még ezüstös színű páncélba és warg tabardba van burkolva, és mellette egy arany páncélzatban lévő lovag, egy bájos hölggyel egy nyeregben. *
- Győzzük le ezeket a balgákat és haladjunk át rajtuk emelt fővel.
* Határozottsága csak úgy szikrázik tekintetében. *
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-04-05 01:34:05
Üzenet elküldve: 2022-04-05 01:34:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
- Meglehet. De te adsz rá okot.
*Igyekszik egy apró heccel oldani a feszültséget, amit meg is spékel egy finom oldalba könyökléssel. De ezután már valóban békén hagyja szegény párát. Legalábbis egyelőre. Hiszen ő maga kezd újfent kivirágozni, ahogy kissé kirángatták a mély depresszióból és önmarcangolásból. Talán ezért is ennyire hálás az ifjúnak.*
- Nem igazán jártam már egy ideje ilyen ivókban, szóval hajlok a lovag úr kívánalmaira is.
*Jegyzi mosolyogva, majd ahogy újfent a zavar kezd elhatalmasodni a lovagon inkább csendben marad egy ideig, s csak az ajkait összepréselve fürkészi az arcát. Végül ahogy Nilevard győzedelmeskedik elégedetten és helyeslőn bólint is a szavaira. Nem igazán szeret a múlton rágódni. Ennek ellenére mégis gyakran ezzel telnek a napjai. Most jól esne, ha kicsit maga mögött hagyhatná az egészet. Úgy tényleg igazából. Jó lenne már felhőtlenül kikapcsolódni egy kicsit. A tegeződés elfogadására elégedetten bólint is. Lassan pedig már a polgárnegyed utcáit róhatják.*
- Lekötelezel Nilevard. Tudom az illem fontos, de van egy pont, amikor egy része már felesleges. Ebben az esetben ez éppen itt is volt.
*A kérdés hallatán viszont már lefoszlik a mosoly az arcáról. Szemeit is leveszi az ifjúról, s pár pillanatig csak az utcát fürkészve halad a fiú mellett. Végül sóhajtva rándít egyet vállain, s smaragdjait ismét ráemeli.*
- Nem igazán van már szórakozásom. Régen nagyon szerettem bálokra, mulatságokra járni, de aztán...
*Nagyot nyelve harap erősebben az alsó ajkába, ahogy egy régi emléket igyekszik magában visszafojtani. Szerencsétlen lovag karját is erősebben markolja meg a kelleténél, mintha attól félne, hogy ezt a rémképet ő is látja, s most majd magára fogja hagyni. Egy olyan emléket, ami pecsétet nyomott régi énjének sorsára. Ami miatt ma olyan, amilyen. Amilyen sosem szeretett volna lenni.*
- A templomba járás szórakozásnak minősül?
*Kuncog végül fel halkan, hogy feloldja magában a feszültséget. Nem túl sok sikerrel, de legalább ezt kifelé már nem mutatja. A szorítás is enyhül Nilevard karján, így fesztelenül próbál tovább haladni. Közben azon jár már az esze, hogy hogyan is számíthatna szórakozásnak az oltár órák hosszat tartó bámulása. Ez inkább olyan erőgyűjtés, hogy a lelke átvészelje a mindennapokat. Nem is mászik jobban a témába. Ahhoz valószínűleg innia kéne vagy valami hasonló. Inkább mosolyogva hallgatja a lovagot, közben pedig szerencsére neki még nem tűnik fel az őket bámuló városi népség.*
- Ismerkedni?
*Vonja is fel sunyi mosollyal a szemöldökeit, de bővebben most nem firtatja a témát. Így is elégedett már magukkal. Nilevard egyelőre nem távozott a túlvilágra egy szívroham után, ahogy ő sem szaladt haza picsogva, hogy a takaró alá bújjon a világ elől.*
- Őszinte leszek veled. Eddig elég... furcsának gondoltalak. Bár én sem panaszkodhatom. De te vagy az első férfi, akit láttam és tapasztaltam, hogy ennyire megszeppen egy nőtől. De amit most mondtál az sok mindent megmagyaráz.
*Simítja meg finoman a férfi karját, majd ismét pillanatnyi csendbe burkolódzik, amíg összeszedi a gondolatait.*
- Nézd az előnyét. Ha bátrabb lennél a lányokkal, akkor valószínűleg nem maradtál volna meg nekem.
*Nevet fel halkan, kipirult arccal. Ezután a megjegyzése után pedig inkább nem is pillant a lovagra, mert akkor bizonyosan fülig fog pirulni. Így is csoda, hogy a bőr még nem olvadt le az arcáról.*
- Pár éve nekem nem volt ilyen gondom. Bátran élveztem a férfiak figyelmét minden szégyent és zavart mellőzve. Sosem tartottam elutasítástól, nem jöttem zavarba, csak élveztem a fiatalságommal járó előnyöket. De egyszer belekóstoltam annak a hátrányába is, ami ennyire megváltoztatott. Hogy majdnem elmenekültem tőled a templomban.
*Csóválja meg sóhajtva a fejét. Való igaz, hogy el akarták kerülni a múlt felhánytorgatását, végül pedig futólag csak bele pillantottak. A gyomra rendesen össze is szorul, főleg amikor a bámuló emberekre felhívják a figyelmét. Csak szeme sarkából pillant feléjük, de ez is elég, hogy kissé megrettenjen a kint léttől. Most megint úgy érzi, hogy jobb lenne inkább hazamennie. Ahol nem látja senki, nem kell beszélnie senkivel. De ahhoz sincs kedve, hogy Nilevardot magára hagyja. Ahhoz túlságosan élvezi a vele töltött időt. Viszont a városiak lehet, hogy éppen róla, s erről a bizonyos múltjáról pusmognak. Hisz a hír hamar terjed, s minél több felé halad annál inkább ferdítenek rajta. *
- Talán a szép szőke hajad tetszik nekik.
*Motyogja az orra alá, ahogy a szemeit lesütve ballag mellette. Végül pedig a belső marcangolás annyira elhatalmasodik rajta, hogy lépteit meg is állítva szorít ismét a férfi karjára.*
- Tudod talán jobb lenne, ha hazamennék. Nem érzem jól magam, hogy ennyire bámulnak. Hogy nem tudom miért néznek. Ezért nem szoktam sokszor emberek közé menni.
*Pillant fel kétségbeesetten a fiúra, szemeiben a gyűlő könnyek mögött megcsillan már a pánik is. Évek óta nem érezte ezt, de akkor ájulással végződött. Most pedig nem tenné ki Nilevardot egy ilyen kényes helyzetnek, hogy a köves út közepén terül el. Igyekszik még azért biztatni magát, hogy túllép ezen is pár pillanat múlva, így el félszeg mosollyal sandít fel a férfira.*
- De, ha szeretnél... talán csak meg kéne próbálni a fogadót. De én is finoman főzök állítólag.
*Újabb választási lehetőséget hagy a levegőben. Ha a lovag továbbra is a fogadó mellett teszi le a voksát, akkor összeszedi magát és megpróbál tovább indulni. De innen ő sem lakik messze, belefér az is, hogy vendégül lássa a szőke pártfogóját.*
//Eeyr fénye//
- Meglehet. De te adsz rá okot.
*Igyekszik egy apró heccel oldani a feszültséget, amit meg is spékel egy finom oldalba könyökléssel. De ezután már valóban békén hagyja szegény párát. Legalábbis egyelőre. Hiszen ő maga kezd újfent kivirágozni, ahogy kissé kirángatták a mély depresszióból és önmarcangolásból. Talán ezért is ennyire hálás az ifjúnak.*
- Nem igazán jártam már egy ideje ilyen ivókban, szóval hajlok a lovag úr kívánalmaira is.
*Jegyzi mosolyogva, majd ahogy újfent a zavar kezd elhatalmasodni a lovagon inkább csendben marad egy ideig, s csak az ajkait összepréselve fürkészi az arcát. Végül ahogy Nilevard győzedelmeskedik elégedetten és helyeslőn bólint is a szavaira. Nem igazán szeret a múlton rágódni. Ennek ellenére mégis gyakran ezzel telnek a napjai. Most jól esne, ha kicsit maga mögött hagyhatná az egészet. Úgy tényleg igazából. Jó lenne már felhőtlenül kikapcsolódni egy kicsit. A tegeződés elfogadására elégedetten bólint is. Lassan pedig már a polgárnegyed utcáit róhatják.*
- Lekötelezel Nilevard. Tudom az illem fontos, de van egy pont, amikor egy része már felesleges. Ebben az esetben ez éppen itt is volt.
*A kérdés hallatán viszont már lefoszlik a mosoly az arcáról. Szemeit is leveszi az ifjúról, s pár pillanatig csak az utcát fürkészve halad a fiú mellett. Végül sóhajtva rándít egyet vállain, s smaragdjait ismét ráemeli.*
- Nem igazán van már szórakozásom. Régen nagyon szerettem bálokra, mulatságokra járni, de aztán...
*Nagyot nyelve harap erősebben az alsó ajkába, ahogy egy régi emléket igyekszik magában visszafojtani. Szerencsétlen lovag karját is erősebben markolja meg a kelleténél, mintha attól félne, hogy ezt a rémképet ő is látja, s most majd magára fogja hagyni. Egy olyan emléket, ami pecsétet nyomott régi énjének sorsára. Ami miatt ma olyan, amilyen. Amilyen sosem szeretett volna lenni.*
- A templomba járás szórakozásnak minősül?
*Kuncog végül fel halkan, hogy feloldja magában a feszültséget. Nem túl sok sikerrel, de legalább ezt kifelé már nem mutatja. A szorítás is enyhül Nilevard karján, így fesztelenül próbál tovább haladni. Közben azon jár már az esze, hogy hogyan is számíthatna szórakozásnak az oltár órák hosszat tartó bámulása. Ez inkább olyan erőgyűjtés, hogy a lelke átvészelje a mindennapokat. Nem is mászik jobban a témába. Ahhoz valószínűleg innia kéne vagy valami hasonló. Inkább mosolyogva hallgatja a lovagot, közben pedig szerencsére neki még nem tűnik fel az őket bámuló városi népség.*
- Ismerkedni?
*Vonja is fel sunyi mosollyal a szemöldökeit, de bővebben most nem firtatja a témát. Így is elégedett már magukkal. Nilevard egyelőre nem távozott a túlvilágra egy szívroham után, ahogy ő sem szaladt haza picsogva, hogy a takaró alá bújjon a világ elől.*
- Őszinte leszek veled. Eddig elég... furcsának gondoltalak. Bár én sem panaszkodhatom. De te vagy az első férfi, akit láttam és tapasztaltam, hogy ennyire megszeppen egy nőtől. De amit most mondtál az sok mindent megmagyaráz.
*Simítja meg finoman a férfi karját, majd ismét pillanatnyi csendbe burkolódzik, amíg összeszedi a gondolatait.*
- Nézd az előnyét. Ha bátrabb lennél a lányokkal, akkor valószínűleg nem maradtál volna meg nekem.
*Nevet fel halkan, kipirult arccal. Ezután a megjegyzése után pedig inkább nem is pillant a lovagra, mert akkor bizonyosan fülig fog pirulni. Így is csoda, hogy a bőr még nem olvadt le az arcáról.*
- Pár éve nekem nem volt ilyen gondom. Bátran élveztem a férfiak figyelmét minden szégyent és zavart mellőzve. Sosem tartottam elutasítástól, nem jöttem zavarba, csak élveztem a fiatalságommal járó előnyöket. De egyszer belekóstoltam annak a hátrányába is, ami ennyire megváltoztatott. Hogy majdnem elmenekültem tőled a templomban.
*Csóválja meg sóhajtva a fejét. Való igaz, hogy el akarták kerülni a múlt felhánytorgatását, végül pedig futólag csak bele pillantottak. A gyomra rendesen össze is szorul, főleg amikor a bámuló emberekre felhívják a figyelmét. Csak szeme sarkából pillant feléjük, de ez is elég, hogy kissé megrettenjen a kint léttől. Most megint úgy érzi, hogy jobb lenne inkább hazamennie. Ahol nem látja senki, nem kell beszélnie senkivel. De ahhoz sincs kedve, hogy Nilevardot magára hagyja. Ahhoz túlságosan élvezi a vele töltött időt. Viszont a városiak lehet, hogy éppen róla, s erről a bizonyos múltjáról pusmognak. Hisz a hír hamar terjed, s minél több felé halad annál inkább ferdítenek rajta. *
- Talán a szép szőke hajad tetszik nekik.
*Motyogja az orra alá, ahogy a szemeit lesütve ballag mellette. Végül pedig a belső marcangolás annyira elhatalmasodik rajta, hogy lépteit meg is állítva szorít ismét a férfi karjára.*
- Tudod talán jobb lenne, ha hazamennék. Nem érzem jól magam, hogy ennyire bámulnak. Hogy nem tudom miért néznek. Ezért nem szoktam sokszor emberek közé menni.
*Pillant fel kétségbeesetten a fiúra, szemeiben a gyűlő könnyek mögött megcsillan már a pánik is. Évek óta nem érezte ezt, de akkor ájulással végződött. Most pedig nem tenné ki Nilevardot egy ilyen kényes helyzetnek, hogy a köves út közepén terül el. Igyekszik még azért biztatni magát, hogy túllép ezen is pár pillanat múlva, így el félszeg mosollyal sandít fel a férfira.*
- De, ha szeretnél... talán csak meg kéne próbálni a fogadót. De én is finoman főzök állítólag.
*Újabb választási lehetőséget hagy a levegőben. Ha a lovag továbbra is a fogadó mellett teszi le a voksát, akkor összeszedi magát és megpróbál tovább indulni. De innen ő sem lakik messze, belefér az is, hogy vendégül lássa a szőke pártfogóját.*
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-04-05 01:02:06
Üzenet elküldve: 2022-04-05 01:02:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Régmúlt szelleme//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Izgalmas.
*Ismétli meg kijelentését, illetve Cylia kérdését. Xidros kicsit reménykedik benne, hogy az elf lány nem kérdez rá alaposabban, de végül nem tagadja meg kíváncsi, női mivoltát. Természetesen mindent érteni kíván, ami megmosolyogtatja a férfit, ezután eltöprengve végigsimít szakállán.*
- Igen, a dac is tetszik.
*Ismeri el, ám hanghordozása egyértelműen sejteti, hogy nem csak ennyiről van szó.*
- Izgalmas úgy mint, nem teljesen tudom mit fogsz lépni, és ez kellemes újdonság.
*Úgy tűnik a férfi szavai célt értek, és bár igazság alapjuk is volt, de nem volt teljesen tiszta a szándéka, bizony az volt a célja velük, hogy elbűvölje Cyliát.*
- Bölcs emberek azt mondják, hogy ami könnyen jön, az könnyen megy is. Annyi év után én is hasonlóan vélekedek, de leginkább azért, mert amiért nem küzd meg az ember, az nem is olyan kedves a szívének, és könnyen hagyja kicsúszni kezei közül.
*Ám a beszédnek immáron elmúlt az ideje, ezt Xidros igen egyértelműen a lány tudtára adja. Ha a megkíván szólalni, hogy tovább fejtegessék az élet nagy dolgait, akkor mutatóujjával csendre inti őt. Az ölelő karokba elégedetten simul bele, jóleső érzés végre nem daccal szembesülni, főleg miután úgy érzi olyan sokat várt a másikra. Gyakorlatilag nem volt az valóba sok idő, de tekintve, hogy mennyiszer és milyen provokatívan próbálgatták egymás határait, úgy érthető, hogy kicsit többnek érezte ezt az időt a wegtoreni férfi.
Tapasztalatlan leánykától több szendeségre számított, helyette meglepő magabiztossággal követelt többet tőle Cylia. Ha a férfi képes lenne gondolkodni, akkor biztosan eltöprengene azon, hogy az ártatlan külső valóban egy érintetlen nemes kisasszonyt takar-e.
Hagyja, hogy a másik a gombokkal bajlódjon, neki fontosabb teendője akad. Kezei felfedezőútra indulnak, és szép komótosan bejárják Cylia hátát, majd onnan előre vándorolnak. Xidros ujjaival lágyan körberajzolja a finom kulcscsontokat, majd egy határozottabb mozdulattal simít, majd markol rá a mellekre. Egész elmélyülten tanulmányozza partnerét, másik keze már Cylia lábának belső felét cirógatja a comb felé menetelve, amikor az megszakítja kis játékukat. A férfi arca szigorú, talán a fények tehetik, de egy kis időre olyan durva benyomást kelthet Xidros látványa, amit előtte nem tapasztalhatott meg a lány.*
- Nem fejezed be.
*Jelenti ki határozottan, és ujjai a lány ajkaira siklanak, majd finom, puha nyelvére. Olyan ellentmondást nem tűrő megjelenése lett, hogy a kis hölgynek kétsége sem lehet afelől, hogyha ellenkezne, Xidros akkor is megszerezné amit kíván, ami jelen esetben a kívánatos kis teste.*
- Eljátszottad a lehetőségeidet kicsi lány.
*Benedvesített ujjai megint a szoknya alá szaladnak, ezúttal tovább haladva a combon, céltudatosan Cylia virága felé. Lassú, finom mozgásba kezd, bár nehezére esik, de emlékezteti magát, hogy édes lesz a végeredmény, eközben pimaszul közelről vizslatja az elf reakcióit.
Sajnos nem képes olyan hosszúra nyújtani, mint amennyire szeretné, mert erősebb benne a késztetés. Még feljebb tűri a szoknyát, és lágy csókokat lehel a lány bokájára, lábszárára, majd combjára. Forró leheletével még kínzóan csiklandozza az áhított területet, mielőtt gyengéd munkálkodásba kezd ajkaival és nyelvével. Nem siet. Ha úgy érzi a lány közel ér a célhoz, akkor abbahagyja, amíg biztonságosnak érzi a folytatást. Játszadozik vele.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Izgalmas.
*Ismétli meg kijelentését, illetve Cylia kérdését. Xidros kicsit reménykedik benne, hogy az elf lány nem kérdez rá alaposabban, de végül nem tagadja meg kíváncsi, női mivoltát. Természetesen mindent érteni kíván, ami megmosolyogtatja a férfit, ezután eltöprengve végigsimít szakállán.*
- Igen, a dac is tetszik.
*Ismeri el, ám hanghordozása egyértelműen sejteti, hogy nem csak ennyiről van szó.*
- Izgalmas úgy mint, nem teljesen tudom mit fogsz lépni, és ez kellemes újdonság.
*Úgy tűnik a férfi szavai célt értek, és bár igazság alapjuk is volt, de nem volt teljesen tiszta a szándéka, bizony az volt a célja velük, hogy elbűvölje Cyliát.*
- Bölcs emberek azt mondják, hogy ami könnyen jön, az könnyen megy is. Annyi év után én is hasonlóan vélekedek, de leginkább azért, mert amiért nem küzd meg az ember, az nem is olyan kedves a szívének, és könnyen hagyja kicsúszni kezei közül.
*Ám a beszédnek immáron elmúlt az ideje, ezt Xidros igen egyértelműen a lány tudtára adja. Ha a megkíván szólalni, hogy tovább fejtegessék az élet nagy dolgait, akkor mutatóujjával csendre inti őt. Az ölelő karokba elégedetten simul bele, jóleső érzés végre nem daccal szembesülni, főleg miután úgy érzi olyan sokat várt a másikra. Gyakorlatilag nem volt az valóba sok idő, de tekintve, hogy mennyiszer és milyen provokatívan próbálgatták egymás határait, úgy érthető, hogy kicsit többnek érezte ezt az időt a wegtoreni férfi.
Tapasztalatlan leánykától több szendeségre számított, helyette meglepő magabiztossággal követelt többet tőle Cylia. Ha a férfi képes lenne gondolkodni, akkor biztosan eltöprengene azon, hogy az ártatlan külső valóban egy érintetlen nemes kisasszonyt takar-e.
Hagyja, hogy a másik a gombokkal bajlódjon, neki fontosabb teendője akad. Kezei felfedezőútra indulnak, és szép komótosan bejárják Cylia hátát, majd onnan előre vándorolnak. Xidros ujjaival lágyan körberajzolja a finom kulcscsontokat, majd egy határozottabb mozdulattal simít, majd markol rá a mellekre. Egész elmélyülten tanulmányozza partnerét, másik keze már Cylia lábának belső felét cirógatja a comb felé menetelve, amikor az megszakítja kis játékukat. A férfi arca szigorú, talán a fények tehetik, de egy kis időre olyan durva benyomást kelthet Xidros látványa, amit előtte nem tapasztalhatott meg a lány.*
- Nem fejezed be.
*Jelenti ki határozottan, és ujjai a lány ajkaira siklanak, majd finom, puha nyelvére. Olyan ellentmondást nem tűrő megjelenése lett, hogy a kis hölgynek kétsége sem lehet afelől, hogyha ellenkezne, Xidros akkor is megszerezné amit kíván, ami jelen esetben a kívánatos kis teste.*
- Eljátszottad a lehetőségeidet kicsi lány.
*Benedvesített ujjai megint a szoknya alá szaladnak, ezúttal tovább haladva a combon, céltudatosan Cylia virága felé. Lassú, finom mozgásba kezd, bár nehezére esik, de emlékezteti magát, hogy édes lesz a végeredmény, eközben pimaszul közelről vizslatja az elf reakcióit.
Sajnos nem képes olyan hosszúra nyújtani, mint amennyire szeretné, mert erősebb benne a késztetés. Még feljebb tűri a szoknyát, és lágy csókokat lehel a lány bokájára, lábszárára, majd combjára. Forró leheletével még kínzóan csiklandozza az áhított területet, mielőtt gyengéd munkálkodásba kezd ajkaival és nyelvével. Nem siet. Ha úgy érzi a lány közel ér a célhoz, akkor abbahagyja, amíg biztonságosnak érzi a folytatást. Játszadozik vele.*
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-04-04 23:25:47
Üzenet elküldve: 2022-04-04 23:25:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
* A lovag már így is határait súrolta folyamatosan, a nő bájos és kedves viselkedése miatt, de büszkén kijelentheti, hogy ő is elég bátor volt a randevú kéréshez. Nem így tervezte a templomi túrát, de egyáltalán nem bánja, zavara nem igen szűnik meg, tekintete alkalmanként a lányra téved, de zavartan elrészegült a helyzettől. *
- Kisasszony, túloz!
* Pirul továbbra is a lovag, már nem igen tud bármit is válaszolni a sok bókra. Zavarát eddig sem tudta elrejteni, de a bókoktól pedig még inkább . Amint elfogadja a Nilevard kezét, illően vezeti a hölgyet. A kérdésére is választ kap amire csak egy mosolyt húz amúgy is vörös arcára. *
- Amit csak a kisasszony, óhajt.
* Húzza ki magát, miközben vezeti a lányt, de amint meghallja a vissza kérdezést a jövőről zavarba jön ismét. *
- Nos... Izé... Öhh.. Én ... Ahhh...
* Sóhajt fel megsemmisülten, de amint meglátja mosolyát a lánynak megkönnyebbül. *
- Igen, ezt akartam ebből kihozni. Nem szabad elveszni a múltban, mert akkor nem engedünk a jövőnek és a jelennek elég utat.
* Mondja határozottan, de továbbra is pírral az arcán. A kérdésen egy pillanatra elgondolkozik, majd nagy nehezen válaszol is. *
- Örömömre szolgálna.... khm. Tiuskha.
* Zavartan néz rá, de most már rádöbbent, hogy nem menekülhet cselekedete elől. Az első hölgy, akit a szakaszvezetőn kívül tegezhet! Ha a lovagnak sikerül a történelem könyvekbe bejutni, ez bizonyára bekerül az életrajzába. *
- Nos, mesélj magadról. A templomon kívül mit szeretsz csinálni? Van valami hobbid vagy esetleg szórakozásod?
* Teszi fel az általános kérdést, hogy ezzel is zavarát a fejében rendezni tudja. A térköveken nem siet, nyugodt tempóban vezeti a hölgyet. Büszkén húzza ki a bájos nő mellett magát, néhol az emberek tekintete rájuk is vetül. Hisz mind ketten fiatalok és bájosak, egy lovag és annak kedvese ritka látványt nyújthatnak ezekben a vészjósló időkben. *
- A pegazus fogadóban még csak kétszer jártam, az egyik harcos társam mindenáron be akart rángatni ismerkedni, egyszer pedig egy varázsló kis tündérrel találkoztam és annak a kutyájával, igazán érdekes pillanatnak mondhatnám őket. Deh... Most sokkal nyugodtabban érzem magam, ahhoz képest, hogy ilyen zavarban vagyok állandóan.
* Egy nagyot nyel, hogy aztán kacagás közben folytathassa. *
- Tudod... Nem csak neked kellett ehhez bátorság, én is a te cipődben járok. Atyám csak az oktatásra és a kiképzésre fektette az időmet, hogy rátermett legyek, de néha úgy érzem, hogy pont az emberi kapcsolatokat hagyta ki az oktatásomból a leginkább.
* Lelkéről mindenképp egy nagyobb kő zúdul le az elmondottak miatt. Ritka pillanat, hogy magáról kicsit beszélhet nyíltan. *
- Tudom, hogy pont én mondtam, hogy ne a múltban éljünk, de úgy éreztem, hogy ezt meg kell osztanom veled.
* Kacag fel zavarában a lovag. Az utuk a polgárnegyeden a köves úton halad, ahol továbbra is több személy tekintetét vonzzák, néhol fiatal lányok rájuk néznek, majd azonnal sutyorogni kezdenek, de ez nem állítja meg az idősebbeket sem. A lovag meglepetten néz vissza a lányra. Halkan oda is súgja neki. *
- Miért néznek minket ennyien?
//Eeyr fénye//
* A lovag már így is határait súrolta folyamatosan, a nő bájos és kedves viselkedése miatt, de büszkén kijelentheti, hogy ő is elég bátor volt a randevú kéréshez. Nem így tervezte a templomi túrát, de egyáltalán nem bánja, zavara nem igen szűnik meg, tekintete alkalmanként a lányra téved, de zavartan elrészegült a helyzettől. *
- Kisasszony, túloz!
* Pirul továbbra is a lovag, már nem igen tud bármit is válaszolni a sok bókra. Zavarát eddig sem tudta elrejteni, de a bókoktól pedig még inkább . Amint elfogadja a Nilevard kezét, illően vezeti a hölgyet. A kérdésére is választ kap amire csak egy mosolyt húz amúgy is vörös arcára. *
- Amit csak a kisasszony, óhajt.
* Húzza ki magát, miközben vezeti a lányt, de amint meghallja a vissza kérdezést a jövőről zavarba jön ismét. *
- Nos... Izé... Öhh.. Én ... Ahhh...
* Sóhajt fel megsemmisülten, de amint meglátja mosolyát a lánynak megkönnyebbül. *
- Igen, ezt akartam ebből kihozni. Nem szabad elveszni a múltban, mert akkor nem engedünk a jövőnek és a jelennek elég utat.
* Mondja határozottan, de továbbra is pírral az arcán. A kérdésen egy pillanatra elgondolkozik, majd nagy nehezen válaszol is. *
- Örömömre szolgálna.... khm. Tiuskha.
* Zavartan néz rá, de most már rádöbbent, hogy nem menekülhet cselekedete elől. Az első hölgy, akit a szakaszvezetőn kívül tegezhet! Ha a lovagnak sikerül a történelem könyvekbe bejutni, ez bizonyára bekerül az életrajzába. *
- Nos, mesélj magadról. A templomon kívül mit szeretsz csinálni? Van valami hobbid vagy esetleg szórakozásod?
* Teszi fel az általános kérdést, hogy ezzel is zavarát a fejében rendezni tudja. A térköveken nem siet, nyugodt tempóban vezeti a hölgyet. Büszkén húzza ki a bájos nő mellett magát, néhol az emberek tekintete rájuk is vetül. Hisz mind ketten fiatalok és bájosak, egy lovag és annak kedvese ritka látványt nyújthatnak ezekben a vészjósló időkben. *
- A pegazus fogadóban még csak kétszer jártam, az egyik harcos társam mindenáron be akart rángatni ismerkedni, egyszer pedig egy varázsló kis tündérrel találkoztam és annak a kutyájával, igazán érdekes pillanatnak mondhatnám őket. Deh... Most sokkal nyugodtabban érzem magam, ahhoz képest, hogy ilyen zavarban vagyok állandóan.
* Egy nagyot nyel, hogy aztán kacagás közben folytathassa. *
- Tudod... Nem csak neked kellett ehhez bátorság, én is a te cipődben járok. Atyám csak az oktatásra és a kiképzésre fektette az időmet, hogy rátermett legyek, de néha úgy érzem, hogy pont az emberi kapcsolatokat hagyta ki az oktatásomból a leginkább.
* Lelkéről mindenképp egy nagyobb kő zúdul le az elmondottak miatt. Ritka pillanat, hogy magáról kicsit beszélhet nyíltan. *
- Tudom, hogy pont én mondtam, hogy ne a múltban éljünk, de úgy éreztem, hogy ezt meg kell osztanom veled.
* Kacag fel zavarában a lovag. Az utuk a polgárnegyeden a köves úton halad, ahol továbbra is több személy tekintetét vonzzák, néhol fiatal lányok rájuk néznek, majd azonnal sutyorogni kezdenek, de ez nem állítja meg az idősebbeket sem. A lovag meglepetten néz vissza a lányra. Halkan oda is súgja neki. *
- Miért néznek minket ennyien?
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-04-03 21:48:10
Üzenet elküldve: 2022-04-03 21:48:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A romvárosi utcákat lassan elhagyja, és végre az egykori szegénynegyed utcáit tapossa. Másoknak ez lehet a város azon része amit igyekeznek elkerülni, Brekhannak azonban ez az otthon. Nem sok lépés és a megfáradt kaput igyekszik kinyitni a kulcsaival. Egy kattanás és enged is a zár, rövid manőver és még egy kattanás, hogy immáron belülről tudhassa magát. A ház maga nem valami csicsás, mint ahogy az a környék legtöbb utcájáról is elmondható, de viszonylag tágas belül. Az első dolga hogy tüzet gyújtson, igazán átfázott és a kimerültség is rátesz egy lapáttal a reszketésre. A lángok melege hamar elkezdi betölteni a teret és rögtön jobb kedvre derül a fattyú is. Harap pár falatot és koszos ruháit levetve fekszik be az ágyába. Nagy nyögéssel nyújtózik el akár egy macska, és türelmetlenül várja a megnyugtató álmokat. *
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-03-27 20:25:33
Üzenet elküldve: 2022-03-27 20:25:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hívatlan vendég//
- Nem haragszom, csak magányos vagyok. Manapság mintha nehezebb lenne ez az egész, mint az őseink idejében. Talán kissé bele is őrültem már a dologba. *Nevet fel önmaga nyomorán*
- Minden tisztelettel mondom ezt, de maguk nők hihetetlen természetek. Jóképű vagyok, szép házam van, hiszek a nők szabadságában, művelt vagyok és még az ágyban is jó. Még sincs egy átkozott menyasszonyom se. Pedig még főzök is! *~Marad? Végre valami jó hír!~*
- Na akkor jöjjön csak utánam! Nemrég szedtem elő a kamrából hagymát meg krumplit. Tojásom is van. Gyorsan összeütöm a dolgokat, de addig kap egy kis gyümölcsöt. Biztonságosabban érezné magát, ha kérdezgetne? Biztosan szeretné tudni, hogy ki házában van. *Utolsó sorait már ha minden jól megy a ház ajtaja előtt teszi fel. Ha belépnek egy takaros kis nappali fogadja őket fotellal és egyéb ülőhelyekkel. A falhoz egy polcnyi könyv hever odatámasztva. A bútor azonban nem poros. A sok olvasnivalót bizony forgatják. A szőnyeg puha és meleg, ahogy a ház is.*
- Maga keres társat? *~Sert! Ez így félreérthető!~*
- Mármint nem akarom elvenni, csak csevegtem. Persze csinos és biztosan jó modorú és igen, de nem fogom a falhoz... Szóval csak csevegtem. Elnézést! Még mindig nem kell félnie. Foglaljon csak helyet és én elhallgatok.
A hozzászólás írója (Sertuenx Qers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.27 20:34:31
- Nem haragszom, csak magányos vagyok. Manapság mintha nehezebb lenne ez az egész, mint az őseink idejében. Talán kissé bele is őrültem már a dologba. *Nevet fel önmaga nyomorán*
- Minden tisztelettel mondom ezt, de maguk nők hihetetlen természetek. Jóképű vagyok, szép házam van, hiszek a nők szabadságában, művelt vagyok és még az ágyban is jó. Még sincs egy átkozott menyasszonyom se. Pedig még főzök is! *~Marad? Végre valami jó hír!~*
- Na akkor jöjjön csak utánam! Nemrég szedtem elő a kamrából hagymát meg krumplit. Tojásom is van. Gyorsan összeütöm a dolgokat, de addig kap egy kis gyümölcsöt. Biztonságosabban érezné magát, ha kérdezgetne? Biztosan szeretné tudni, hogy ki házában van. *Utolsó sorait már ha minden jól megy a ház ajtaja előtt teszi fel. Ha belépnek egy takaros kis nappali fogadja őket fotellal és egyéb ülőhelyekkel. A falhoz egy polcnyi könyv hever odatámasztva. A bútor azonban nem poros. A sok olvasnivalót bizony forgatják. A szőnyeg puha és meleg, ahogy a ház is.*
- Maga keres társat? *~Sert! Ez így félreérthető!~*
- Mármint nem akarom elvenni, csak csevegtem. Persze csinos és biztosan jó modorú és igen, de nem fogom a falhoz... Szóval csak csevegtem. Elnézést! Még mindig nem kell félnie. Foglaljon csak helyet és én elhallgatok.
A hozzászólás írója (Sertuenx Qers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.27 20:34:31
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1366-1385