//Üzleti ajánlat//
//Sub Rosa Panzió//
*Furcsa egy nap ez a mai abból a szempontból, hogy az idő múlásával a szerepek némileg felcserélődtek. Az egykori Morthimer Rezidencia már nem a méltán híres kereskedő otthona, hanem egy igényes szálláshely, amely végül is, így továbbra is otthonként szolgál egyeseknek, de nem a tulajdonosának. Hosszú évekig Orthus Morthimer maga fogadhatott vendégeket e falak között, ám a mai napon épp ő érkezik látogatóként.
A nemest kopogtatása után egy középkorú, itt-ott már őszülő, de még barna hajú és szemű, szakállas, kellően elegáns öltözetet viselő úr fogadja. Ő Weyric Haldrann, a panzió komornyikja és egyben Merlana helyettese és jobbkeze is. A művésznő igencsak ért ahhoz, miképp delegálja a feladatait, ahol csak lehet. Hamar hozzászokott ahhoz, hogy vannak, akik az ő igényeit és elvárásait lesik.*
- Üdvözlöm és szép napot kívánok, Morthimer úr! Engedelmével bemutatkoznék, a nevem Weyric Haldrann úr. Kérem, fáradjon beljebb! *Weyric egy színpadiasan elegáns mozdulattal invitálja be Orthust, aki a földszinti folyosóra belépve rögtön felfigyelhet rá, annak ellenére, hogy fontos vendég érkezett, az élet a panzióban nem állt meg. Néhány itt lakót láthat is közlekedni a házban.*
- Miradea! Vidd hátra az istállóba az úr lovát, majd értesítsd Naerice kisasszonyt és Abac urat, hogy Morthimer úr megérkezett. *Egy újabb név hangzik el, és az utasításra elő is bukkan egy hosszú, egyenes, ébenfekete hajú, fiatal fél-elf leány, Miradea Velonne, kinek klasszikus szobalány öltözete hamar elárulja a panzióban betöltött feladatát. A hierarchia gyorsan egyértelművé válhat Orthus számára. Merlana alatt Weyric irányít, Miradea pedig mindkettőjük keze alá dolgozik.
Luxius méltó helyet kap hát az istállóban, Merlana és Gilas, kik már együtt várták a tulajdonos megérkezését, felkészülhetnek a fogadására, miután a félvér tájékoztatja őket érkeztéről.*
- Akkor hát, menjünk, Gilas úr! Most jön az igazság pillanata. Ha nem hibázunk, mindketten jól járhatunk ezzel az üzlettel. *Szól a gnómhoz, akivel reményei szerint együtt jöhet le a lépcsőn, hogy végre valahára Orthus Morthimer elé léphessenek.
Merlana nem a levegőbe beszélt akkor, amikor azt mondta Gilasnak, hogy az ő módszerei szerteágazóbbak, ha meggyőzésről van szó. Számára éppen ezért fontos, hogy szépen, kiöltözve fogadja a férfit. A vörös és fekete színek maradtak, de egy rövidebb (ám még diszkréten elegáns) szoknya, kellően, de nem túlságosan mély dekoltázs, csinos harisnya, kicsivel magasabb sarok a fekete cipellőkön, egy gyönyörű smink és az új hajsütőjével elkészített, különleges frizura szerinte sokat fog segíteni abban, hogy megnyerjék maguknak a kereskedő támogatását. Egyáltalán nem érzi magát kihívónak, ez csupán a művészi szabadság, amit megengedhet magának, de párosukban most egyértelműen ő a szépség, Gilas pedig az ész, aki a tárgy szakmai oldaláról viheti majd a prímet.*
- Morthimer úr! Megtiszteltetés, hogy újra láthatom! Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásomat. *Nyújtja a kezét egy kézcsókra, miközben a szerepét játszva magában kifejezetten furcsán érzi magát ebben a feje tetejére állt világban, ahol ő fogadhatja Orthust ebben a házban.*
- Kérem, engedje meg, hogy bemutassam Önnek GIlas Abac, gnóm mester urat! Az elmúlt időszakban sokat dolgoztunk együtt, hogy egy pompás tervvel állhassunk elő a panzió fejlesztését illetően, de mindent a maga idejében. Egyelőre menjünk, foglaljunk helyet! *Mosolyodik el lágyan, majd, ha a bemutatkozáson mindannyian túlestek, akkor egy udvarias kérést követően vezeti a két férfit egy másik helyeiségbe, a hármójuknak megterített asztalhoz, ahol Miradea addigra már sürög-forog, épp az italokat készíti ki, bort, gyümölcslevet és vizet is.*